Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Az észak-afrikai országok szerepe az iszlámon belül

Az Észak-Afrikai országok sajátoskonszolidált -szerepe az iszlámon belül, mintegy lehetséges régió, az Európai Unió hosszú távú terjeszkedési terveiben. 1. Bevezetés 3 2. Arábia és az Iszlám világ 4 3. Az Arab országok helye és szerepe a világgazdaságban 5 3.1 turizmus 7 3.2 Az olaj és a pénz 7 4. Az Észak-Afrikai országok helye és szerepe az Arab és Iszlám világon belül . 10 4.1 A legjelentősebb Maghreb államok 12 4.11 Algéria 12 4.12 Egyiptom, az európai civilizáció egyik bölcsője 13 4.13 Tunézia 15 4.14 Marokkó 17 5. Az Eu kohéziós politikája és a bővítés, a három „legszegényebb” Uniós mediterrán ország szemszögéből . 18 5.1 Portugália 19 5.2 Görögország 19 5.3 Marokkó és Spanyolország kapcsolata 22 6. Befejezés 24 7. Irodalomjegyzék 26 8. Táblázatok, ábrák jegyzéke 26 2 Bevezetés Az Észak-Afrikai, arab országok a Földközi tenger partvidékén terülnek el. Talán ez a t

ermészeti adottság, és az Európához való közelség, tette őket a legfejlettebb Afrikai országokká. Három különböző világ határolja ezt a területet: északról Európa, Délről a feketeAfrika, keletről pedig az iszlám, arab államok. Az Észak –Afrikai országokra hatással volt, és van jelenleg is e három kultúra, de pont ezáltal mindháromtól különbözőek is, igazán nem sorolhatók egyértelműen egyik világrészhez sem. A dolgozat témája, pontosan ez a paradoxon helyzet, miszerint az Afrikai kontinensen elterülő, de a szegény Fekete-Afrikai országoktól lényegesen kedvezőbb helyzetben lévő, a többségében muzulmán vallású, de a többi iszlám országtól mégis- gazdaságilag és politikailag- elkülönülő, Észak-Afrikai országok, milyen szerepet játszhatnak, az Európai Unió távlati bővítési elképzeléseiben, hogyan egyeztethetőek össze, az ottani gazdasági és politikai események az Európai Unió kohéziós és

bővítési politikájával. Következtetetünk majd az EU, az Észak Afrikai országokhoz hasonló gazdaságú, társadalmú és kultúrájú országok, (Törökország, Ciprus) irányába történő bővítési politikájából, illetve, hogy ezek az afrikai országok mennyire próbálják, ha nem is az Unió vezető országait, de legalább az EU „legszegényebb” tagjait utolérni. Mindezeken túlmenően, az Uniónak a gazdasági problémákon túlmenően, sokkal nagyobb fejtörést okozhatnak, az ezekben az arab országokban is jelenlevő szélsőséges iszlám nézetek, az identitástudat és a terrorizmus. Napjainkban igen sokat hallani, Afganisztán és az iraki válság kapcsán, a f anatikus iszlám hitű arabokról. Ezért először egy kicsit részletesebben megvizsgáljuk kik is az arabok, hogyan oszlanak meg vallási hovatartozásuk szerint, különös tekintettel az Észak-Afrikai régióra, milyen sajátságokat mutat e t éren, ez a terület, a K özel-Keleti

iszlám államokhoz képest. Majd az arab államok, világgazdaságban betöltött szerepét vesszük górcső alá, a gazdaságuk mely területei a kiemelkedők, melyek okoznak fejtörést a helyi gazdaságpolitikusoknak, tesszük ezt különös tekintettel az Észak-Afrikai arab államokra. Az uniós országokhoz való viszonyuk vizsgálata után pedig következtetéseket vonunk l e, milyen távlati gazdasági kilátásai vannak e régiónak. 3 Arábia és az Iszlám világ „Arab az, aki arabul beszél – mondta Mohamed, a Próféta. Az arab a l émi (szemita) nyelvek családjába tartozik ( a szemita elnevezést a XVIII. Század legvégén Eidochorn honosította meg). E nyelvcsalád főbb jellemzői: a különleges torokhangok, a három mássalhangzós szógyökök, az edőjelleg nélküli igerendszer és a mellérendelő mondatfűzés” (Benke József: Az Arabok története, Kossuth kiadó 1987. 5p) Ezt a nyelvet a világon nagyon sokan, nagyon nagy területen

beszélik. Ázsia délnyugati és Afrika északi részén, ami csaknem 14 millió km2 –nyi terület. E területet két nagy részre szokták osztani: az egyik az arab Kelet- Masrek a m ásik az arab Nyugat – Maghreb. Ez utóbbiba tartoznak az Észak-Afrikai államok, a Földközi-tenger, a Szahara és az Atlanti –óceán határolta „szigeten”. Az országok, melyekről konkrétan szó van: Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó és Mauritánia. Egyiptomot már Masrekhez szokták kapcsolni, de mi Egyiptomot is, a fent említett országokkal egyetemben, Észak-Afrikai arab országként fogjuk említeni. „Az arab Nyugat 5,8 milló km2 –én 50 millió ember él az arab Kelet csaknem 8 millió km2- én 105millió (az 1980-as évek elején). E 155 m illiós populációnak kb. 85%-a 134 m illió arab, amint ezt az alábbi táblázat szemlélteti (millió főben): 1. sz táblázat Megnev. Arab világ1 Masrek Maghreb Muzulmán2 140 90 50 Keresztény3 10 10 Egyéb4 5 5

Arab5 65 52 10 Arabofón6 72 39 33 Egyéb7 21 14 7 1 Politikai és nem tudományos fogalom. Az Arab Liga államit értjük alatta 2 Több mint 90%-uk szunnita. A síiták száma nem éri el a 14 milliót 3 Az egyiptomi koptok közel 8, al ibaniobi, szíiai, palesztinai keresztények több mint 2 millió főt számlálnak. 4 Zsidók és természeti vallások hívei (kb. fele-jele arányban) 5 Etnikailag az arabok alapját képező csoport „leszármazottai”. 4 6 Elarabosodott, főként a szemita-hamita nyelvcsaládba tartozó etnikumok. E kategorizálásnak a politikai tudatszempontjából nincs jelentősége. 7 Kb. 4 millió kurd, 5 millió berber, 6 millió néger, ugyancsak 6 millió egyéb (ebből csaknem 2 millió zsidó). Az arabok többsége muzulmán vallású. A mohamedánok táborán belül azonban az arab muszlinok törpe kisebbségnek számítanak: az iszlámhívők kevesebb mint hatodrészét teszik ki. Az iszlám hitű „lakosságának”

hozzávetőleges megoszlása (millió főben, ugyancsak a a1980as évek elején): 1. sz ábra 1. Arab iszlám 140 Masrek 90 Maghreb 50 2. Fekete iszlám 100 Többségi (a Szaharától délre elterülő országokban 90 Kisebbségi (kelet-afrikai államokban) 10 3. „Európai” és kis-ázsiai iszlám 50 Törökország 43 Balkán 7” (op.cit pp 7-8 ) Az Arab országok helye és szerepe a világgazdaságban Az arab és iszlám országokat, a fejlődő országok közzé soroljuk. Az alábbi táblázat mutatja, e térségnek, a fejlődő országok régiói között, gazdaságilag elfoglalt helyét és szerepét. 2. sz táblázat Régió Közel-Kelet és É-Afrika Fekete-Afrika Dél-Ázsia Kelet-Ázsia Latin-Amerika Fejlődő orsz. összesen: Világ Fejl. orsz a világ %-ában Lakosság Terület GDP GNP/fő M fő 291 642 1.300 470 509 3.212 6.000 53,5 Mrd USD 590 333 596 1.071 2.100 4.690 30.200 15,5 USD 2.060 500 440 2.251 3.840 1.420 4.890 29,0 M km2 11,0 24,3

5,1 4,0 20,5 64,9 133,6 48,6 Export Import Adósság állomány Mrd USD Mrd USD Mrd USD 208 190 208 74 92 230 56 70 164 789 699 463 297 335 786 1.424 1.386 1.851 5.625 5.881 2.536 25,3 23,6 73,0 Forrás: Világbank, WTO, 1999. évi adatok 5 Látható a táblázatból, hogy fejlődő világon belül, ez a régió nem büszkélkedhet vezető szereppel, talán, a földrajzi távolságon túlmenően, az egy főre jutó GNP- a fejlődő régiókon belüli- viszonylag magas aránya az, ami az EU távlati bővítési politikájának táptalaja lehet. A két vizsgált régió, a Közel-Kelet és Észak -Afrika világgazdaságban betöltött pozícióját tekintve sok hasonlóságot fedezhetünk fel: bár az egyes országok jövedelemszintjei között lényeges szintbeli különbségek is lehetnek, alapvetően mindkét régió országaira igaz, hogy a világgazdasághoz való kötődésük egyoldalú, termelési és exportstruktúrájuk néhány alacsony hozzáadott értékű termékre

(nyersanyagra) épül. Mivel az export jelentős szerepet tölt be a gazdaságukban, növekedési kilátásaikat rövid távon alapvetően e nyersanyagok világpiaci kereslete és árszínvonala befolyásolja. Arab országokról lévén szó, van egy speciális nyersanyag, ami nagyban befolyásolja gazdasági teljesítményüket, ez nem más, mint az olaj. Az olaj pedig, mint tudjuk egyenlő a pénzzel, pontosabban a pénzbevételekkel, ami alapján megkülönböztethetünk „gazdag” és „szegény” arab országokat. „ az olaj és a jövedelem kombinálásával –pontosabban egymás mellé helyezésévelmár az arab országok négy típusa különböztethető meg: 33 1. olajországok (az Arab-öböl államai) 2. félolajországok (pl Algéria) 3. közepes jövedelmű országok (Egyiptom, Jordánia, Tunézia), 4. alacsony jövedelmű országok (Szudán, a két Jemen) (Rostoványi Zsolt: Az arab kelet a világgazdaságban, közgazdasági és jogi könyvkiadó p. 260)

Az általunk vizsgált régió országai, tehát ugyan nem tartoznak a legnagyobb olajjövedelmű államok közzé, de az olajból származó jövedelem, korántsem elhanyagolandó, hiszen Algéria, Egyiptom és Tunézia is ott találhatók a második, harmadik csoportban. A régió másik jelentős bevételi forrása a Turizmus. 33 Samy Ahmed el-Kashef: Population Change and Development in Arab World. Cairo Demographic Centre. 6 A turizmus A turizmus a térség több országa (Egyiptom, Jordánia, Marokkó, és Tunézia) számára is fontos bevételi forrás. A kedvező adottságok (kellemes időjárás, tengerpart, kulturális emlékek), valamint a legnagyobb turista-kibocsátó, Európa közelsége előnyt jelent eme üzletág számára, ellenben negatívan hat ennél a gazdasági szektornál is, a t érség egyik legnagyobb kockázatot rejtő tényezője, a terrorizmus. Az olaj és a pénz Az imént már láthattunk egy sorrendet az arab országok olajjövedelmük alapján.

A kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatások terén is az elmúlt évtizedben a az iszlám gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazatai közé tartoztak, és várhatóan így marad ez az elkövetkezendő évtizedben is. „A gazdaság más területeihez hasonlóan az önálló arab pénzügyek kialakulása is a függetlenné válással vette kezdetét. A legtöbb ország nagyszabású államosításokat hajtott végre a bankszférában is Megkezdődött az önálló, egységes, szilárd arab pénz-és tőkepiac kiépítése, ami együtt járt a bankrendszer fejlesztésével, a bankok tevékenységének összehangolásával és nem utolsósorban kedvező beruházási lehetőségek teremtésével. Ezek hiánya ugyanis nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a b eáramló pénzeszközök egy része szinte azonnal elhagyta a térséget, hogy külföldön nyerjen elhelyezést. Az olajbevételek a legnagyobb olajexportáló országokat a világgazdaság új pénzügyi hatalmává,

pénz-felhalmozódási központjává változtatták.” (op. cit P141) A közel-keleti országoknak nagy hagyományai vannak a pénzügyi szolgáltatások terén, és földrajzi helyzetük (Európa, Ázsia és Afrika találkozása) is kedvező lehetőséget kínál a globális szolgáltatásokban való részvételre. Például csak a Szuezi-csatorna használati díjából és a hozzá kötődő szolgáltatásokból Egyiptomnak évi több milliárd dollár bevétele származik, ami a közeljövőben várhatóan tovább emelkedik, hiszen a közlekedési folyosóban érintett régiók (Európa, Kelet-Ázsia, illetve egyre inkább növekvő mértékben Dél-Ázsia is) közötti kereskedelem további növekedése prognosztizálható. 7 Úgy ahogyan a turizmust, vagy a gazdaság egyéb régióit, úgy a pénzügyi szektort is áthatja az iszlám, és e szektor fejlődését is veszélyezteti a fenyegető iszlám terrorizmus. A pénzügyek területén, az iszlám hivatalos formában is

jelen van, hiszen létezik egy Iszlám Fejlesztési Bank, az IDB, amely a nem iszlám országokba, az általunk vizsgált Észak- Afrikai régióba is hitelez. „Az Iszlám Fejlesztési Bank (Islamic Development Bank, IDB) 538 millió dollár értékben fogadott el új hiteleket tagországaiban, valamint nem-iszlám országokban iszlám közösségek által vezetett projektek finanszírozására. Banglades 210 millió dollárt kap nyersolaj és olajtermékek beszerzésére iszlám országokból. Egyiptom 75 millió dollárt kap búza vásárlására, Algéria 49 millió dollárt távközlési berendezések vásárlására és 47,6 milliót meliorációs beruházások finanszírozására. Az 54 tagot tömörítő IDB-t 1975-ben alapították az iszlám országok közötti kereskedelem fejlesztésére. A bank az iszlám saria törvénynek megfelelően nem számít fel kamatot, hanem közös vállalkozások finanszírozásával haszonmegosztás révén termel nyereséget.”

(FigyelőNet, MTI-Eco) Összegezve, a sikeres világgazdasági alkalmazkodás kulcsa a térség országai számára is a termelési struktúra és a jövedelmek források diverzifikálása, alapvetően nyersanyagexportáló szerepkörből való kitörés. Ennek megfelelően a térség legtöbb országa több-kevesebb elszántsággal és sikerrel neki is látott bizonyos szerkezet-átalakítási programokhoz. Marokkó, Tunézia, és Jordánia hajtott végre az utóbbi évtizedben jelentősnek mondható strukturális reformot, jellemző módon azok az országok,( lásd: Arab országok négy típusa) amelyek természeti kincsekben (olajban) kevésbé gazdagok, és ezért nem halogathatták sokáig a s zerkezet-átalakítást. Marokkó és Tunézia az EU perifériáján próbál mindinkább bekapcsolódni az európai gazdasági vérkeringésbe, az utóbbi időben több-kevesebb sikert elérve. Az euró-mediterrán partnerség. Katalizátor szerepet játszhat a térség országainak

gazdasági átalakulásában és világgazdasági integrációjában az Euró-mediterrán Partnerségi Kezdeményezés, amelyet 1995-ben indított el az Európai Unió és 12 mediterrán ország.7 A cél az, hogy 2010-re euró-mediterrán szabadkereskedelmi övezetet hozzanak létre. Ez többek között azzal az előnnyel jár, hogy támogatja a térség országait a tervezett reformok véghezvitelében, elősegíti a déli országok egymás közötti kereskedelmét is akadályozó korlátok lebontását, az EU anyagi támogatást 8 nyújt az átalakításhoz, s a m egvalósuló szabadkereskedelmi övezet a k ülföldi befektetések számára is vonzóbbá teszi a régiót. Feltéve ha ezt nem fenyegetik az iszlám fundamentalisták által elkövetett terrorcselekedetek. A megvalósítással kapcsolatban számos kérdés merül fel: az EU támogatások jóval alacsonyabbak, mint azok a közvetlen és közvetett veszteségek, amelyeket a "déli" országok a liberalizáció

miatt elszenvednek, a külföldi tőke érdeklődése is elmarad a várakozástól, a negatív hatások pedig súlyos társadalmi feszültségeket gerjeszthetnek, Rövid távon a prognózisok Afrika esetében a nyersanyagárak csökkenésével - a világgazdaság lassuló növekedésével párhuzamosan - romló gazdasági teljesítményt prognosztizálhatunk. Mindkét vizsgált régió esetében megállapíthatjuk, hogy világgazdasági pozíciójukban középtávon nem sok változás várható. Kevés esély kínálkozik az alapvetően nyersanyag-exportáló szerepkörből való kitörésre, csak néhány ország esetében láthatunk bíztató jeleket. Ennek megfelelően a legtöbb ország gazdasági növekedése egy-két termék világpiaci keresletének és kínálatának függvénye marad. Az összes arab országban a h azai megtakarítások szintje hagyományosan alacsony a bizonytalan gazdasági helyzet miatt, valamint a megfelelő hazai pénzügyi rendszer hiányában e

megtakarítások jelentős része is külföldre áramlik. A külföldi tőke számára ugyanakkor (az olaj- és földgáztermelést leszámítva) nem különösebben vonzó a térség, a legtöbb országot az állami tulajdon túlsúlya és a túlzottan bürokratikus eljárások jellemzik, a privatizáció késlekedik, és a befektetők sok helyütt a politikai kockázatot (iszlám fundamentalizmus) is magasnak ítélik ráadásul a térség eléggé kiszolgáltatott a világgazdaság várható alakulásának. Az arab országokra általában jellemző az átláthatatlan vámstruktúra, a magas vámok és egyéb protekcionista intézkedések. A rendszer, a benne található bizonytalansági tényezők, például az átláthatatlanság miatt táptalaja a korrupciónak. A népesség növekedési rátája magas, az egy főre jutó nemzeti jövedelem stagnál (2060 USD) lsd: 3.táblázat az évi 3%-os növekedési ütem pedig jóval meghaladja a világátlagot. A népesség és a gazdaság

gyors növekedésével a munkanélküliség is egyre nagyobb méreteket kezd ölteni, ami az életszínvonal csökkenésével jár. A két vizsgált régió, a Közel-Kelet és Afrika világgazdaságban betöltött pozícióját tekintve sok hasonlóságot fedezhetünk fel: bár az egyes országok jövedelemszintjei között lényeges szintbeli különbségek is lehetnek, alapvetően mindkét régió országaira igaz, hogy a világgazdasághoz való kötődésük egyoldalú, termelési és exportstruktúrájuk néhány alacsony hozzáadott értékű termékre (nyersanyagra) épül. Mivel az export jelentős szerepet tölt be a 9 gazdaságukban, növekedési kilátásaikat rövid távon alapvetően e nyersanyagok világpiaci kereslete és árszínvonala befolyásolja Mindezek alapján felmerül a kérdés, milyen kilátásai vannak ezeknek az országoknak az elkövetkezendő években, és hasonló körülmények között mennyire lehet elképzelni az Európai Unió, ebbe az

irányba történő bővítését. Eddig „egy kalap alá” vettük a M aghreb országait a K özel-Keleti arab államokkal. Madár távlatból, valóban hasonlónak tűnik a két világ, ám itt az ideje, hogy külön kezeljük a Maghreb országait. Ha egy kicsit közelebbről szemügyre veszzük, láthatjuk, hogy az ÉszakAfrikai államok, egy konszolidáltabb, „európaibb” világot alkotnak az iszlámon belül Miért is alakulhatott ez így, milyen tényezők hatottak a Maghreb országaira, amitől letértek az „iszlám fejlődés„ Közel-Keleti útjáról? Ezekre a kérdésekre is szeretném ha választ találnánk a következő fejezetben, fejezetekben. Az Észak-Afrikai országok helye és szerepe az Arab és Iszlám világon belül Ahogyan, a korábbiakban már említésre került az Észak –Afrikai országok, egy a Földközi-tenger, a Szahara és az Atlanti –óceán határolta „szigeten” helyezkednek el. Ez a természeti adottság nagyban befolyásolta

gazdasági fejlődésüket. Ez lehet az egyik oka az eltérő gazdasági, ebből következően, egy kicsit más politikai irányultságnak, mint amelyeket a Közel-Kelet országaiban tapasztalhatunk. Hiszen e vidék gazdaságát nagyban befolyásolja az itt elterülő, ásványkincsekben bővelkedő Atlasz- hegység. Az Atlasz vidékén, napjainkban három független ország osztozik: Marokkó, Algéria és Tunézia. Fejlődésüket azonban rendkívüli helyzetben nehezítette, és nehezíti még ma is a tőkeszegénység és a szakember hiány, hasonlóan a többi arab iszlám országhoz. A Maghreb országai és az Arab félsziget iszlám országai, a j obbára hasonló természeti viszonyok és gazdasági problémák ellenére társalmi-gazdasági fejlődésük jelentősen eltér egymástól. A bevezetőben már említett ún. „hármas határ” (Európa, „fekete” Afrika, Közel-Kelet által határolt terület) is hatást gyakorolt e terület fejlődésére. 10 Az

Európával tartott kereskedelmi kapcsolatok akkor is fennmaradtak, amikor maga az arab kereskedelmi tevékenység hanyatlott, illetve ellenőrzése jórészt európai kezekbe került. Az Európával többé-kevésbé állandóan fenntartott kapcsolatok a földrajzi közelség miatt esősorban a mediterráneum környékét, a Maghrebet, Egyiptomot és Szíria-Libanont jellemezték. és az Európai gyarmatosításoknak is köszönhető a többi arab államtól eltérő gazdasági, társadalmi és politikai fejlődés. Ez utóbbi eseményre később még egy kicsit részletsebben visszatérünk, hiszen az Európai országoknak, ha szoros gazdasági kapcsolatokat szeretnének kialakítani, a Maghreb országaival, szembe kell nézni a közös történelmi múlttal, amely beárnyékolhatja a terjeszkedési terveket. Az európai gyarmatosító hatalmak nemcsak gazdasági-politikai téren kényszeríttették az arab országokat egyoldalú függőségi viszonyba, hanem az európai szellem,

civilizáció és kultúra „felsőbbrendűsége” alapján – úgymond, „civilizációs missziót” teljesítve – eszmei ideológiai síkon, civilizációs vonatkozásában is Európa fölényét hirdették. Semmibe vették a helyi, sok évszázados, sok területen kimagasló eredményeket elért kultúrát. Az a tény, hogy megpróbálták saját szokásaikat, életvitelüket elfogadtatni, illetve ráerőltetni a térségre,(például a helyi körülményekre tekintettel nem lévő, az „anyaországbéli” sajátosságoknak megfelelő oktatási rendszer bevezetése segítségével) a régi életmód, társadalom és normák gyors szétzilálódását eredményezte, ugyanakkor az új- és idegen- elem be nem fogadóságának, az identitás, a saját kultúra fokozódó veszélyeztetettségének érzését is kiváltotta. Fokozódott a társadalom megosztottsága, hiszen azok körében, akik közvetlenül vagy közvetve csatlakoztak az új, az

„anyaországokat” kiszolgáló hatalom adminisztrációjához, újfajta normák kezdtek hódítani, amelyeket viszont a társadalom nagy többsége ellenségesen fogadott. Talán ezen okból kifolyólag , talán nem, de ezekben az országokban is fel-felsejlik a nyugatellenesség, ám itt a konszolidáltabb, helyi kormányzatok -néhány arab országgal ellentétben- igyekeznek a háttérbe szorítani a szélsőséges, iszlám fundamentalista, terrorista szervezeteket. Ha ezeket a törekvéseket hosszútávon siker koronázza, és sikerül a kormányoknak, ebben a régióban egy konszolidált, mind gazdaságilag, politikailag és társadalmilag nyugodt légkört teremteni, akkor Európa közeledésének egy igen komoly akadálya hárulna el. „ A marokkói kormány nem hajt térdet a terroristák előtt, és elszántan folytatja a hajtóvadászatot a pénteki casablankai merényletek elkövetői után- szögezte le vasárnap este Drisz Dzsettu marokkói kormányfő. 11 A

politikus a m arokkói televízióban közölte, hogy a k ormány minden rendelkezésre álló eszközt bevet a bűnözők megbüntetésre, bárhol is legyenek. Dzsettu szerint a merénylők Marokkó politikai stabilitását, valamint a más kultúrák iránti toleranciáját és nyitottságát akarták aláásni. Casablankában a pé ntek éjszaka elkövetett merényletsorozat 41 hal álos áldozatot és csaknem száz sebesültet követelt. A marokkói hatóságok szombaton 27 muszlin szélsőségest vettek őrizetbe a hárommilliós kikötővárosban tartott razziák és rajtaütések során. A Rabati kormány szerint a m erényletek mögött olyan marokkói csoportok állnak amelyeknek „közvetlen kapcsolataik vannak egy nemzetközi hálózattal” Nabi Banebdallah, távközlési miniszter kormányszóvivő a New York Times lapnak azt nyilatkozta, hogy korai lenne kijelenteni, hogy az Alkaida a felelős, amíg nincsenek bizonyítékok, véleménye szerint ilyen nagyságrendű

hálózatról van szó. Banebdallah elékeztetett arra, hogy egy februárban felbukkant, és Oszama Bin Ladennek tulajdonított felvételen, „hitehagyott” államnak minősítette Marokkót.” (Figyelő, 2003 május 19. Marokkó: a kormány nem hajt térdet a terroristák előtt) A fenti idézetből kitűnik, a Marokkói kormány törekvése a terrorizmus visszaszorítása érdekében. Ami az Unió terjeszkedési szempontjából hangsúlyos az idézetben az, hogy a merénylők: „más kultúrák iránti toleranciáját és nyitottságát akarták aláásni”. A gazdasági és politikai eseményeket, különböző eszközökkel, még bizonyos kikényszeríttet mederben lehet tartani, lehet szabályozni, de a helyi lakosok gondolkodásmódján, faji és vallási nézetein változtatni szinte már- már lehetetlen. Ami félő, hogy mindez a későbbiekben, a fent említett idézethez hasonló problémákhoz vezethet. A legjelentősebb Maghreb államok Algéria „A legnagyobb és

leggazdagabb Atlasz-ország fegyverrel volt kénytelen kivívni függetlenségét. A nyolc évig dúló – másfélmillió emberáldozatot követelő- háborúra az eviani egyezmény tett pontot: Algéria – bár jelentős gazdasági engedményekre kényszerült- 1962ben független köztársasággá vált területének (2,3-2,4 millió km2) négyötöde terméketlen sivatag, amelyen alig kétmilliónyian élnek. Földünk legritkábban lakott tájai ezek ( 1 fő 12 /km2) csak a t ermészetes vízforrások és az egyre sokasodó artézi kutak mellett ( újabban főként a kőolaj- és földgázmezők körzetében) alakulhattak ki jelentős települések. Viszont a gazdasági élet fő színteréül szolgáló mediterrán partszegélyen a népsűrűség (150-250 fő/km2) sokszorosa az országos átlagnak.” (Dr. Probál Ferenc, Dr Szegedi Nándor Afrika és Közel-Kelet gazdaságföldrajza, p. 148) Láthatjuk, hogy a leggazdagabb Észak –Afrikai államról van szó., amely

a f öld legritkábban lakott területével „büszkélkedhet” Napjainkban egyre csökken az európai népesség azok is inkább a partvidék nagyvárosaiban összpontosulnak. Az ország, minden gazdagsági listavezetői szerepe ellenére, társadalmi és gazdasági életének egyik legsúlyosabb problémája a munkaerőgond. A szakképzettek hiánya miatt több tízezer európai dolgozik az országban, míg szakképzetlen algériaiak százezrei kénytelenek Franciaországban és Olaszországban munkát vállalni, az országban dúló képzetlen munkaerő fölösleg miatt. Algéria a függetlenné válás előtt tipikus agrárország volt Napjainkban, azonban a kőolaj export ami domináns. Egyiptom, az európai civilizáció egyik bölcsője Európa és Észak –Afrika együttműködési lehetőségeit, nemcsak terhelheti a k özös múlt (gyarmatosítások kora), de akár elő is segíthetik a közös gyökerek, hiszen, a több mint öt évezredes múltra visszatekintő

Egyiptomot, az európai civilizáció bölcsőjeként is szokták emlegetni. Mivel ez a kultúra öntözésen alapult, az öntözéssel kapcsolatos létesítmények létrehozásában, komoly, tudományos lépéseket tettek, nemcsak a saját, de az egész emberiség fejlődése érdekében is. Nem véletlen, hogy a – rabszolgatartó társadalmi viszonyok kiteljesedése valamint a fejlett és központilag irányított öntözéses földművelés talaján- a történelemben először itt alakultak ki nagy és jól szervezett államrendszerek. 640-től kezdve került az ország az arab kalifák uralma alá, és fokozatosan az arab nyelv és kultúra, valamint a mohamedán vallás vált általánossá. Az arabok által alapított Kairó 10-12 században egész Észak-Afrikát, Szíriát Palesztinát és Nyugat-Arábiát magában foglaló kalifátus központja volt. A 16 század elején a török birodalom fennhatósága alá került Később, azonban egyre agresszívabban avatkoztak

politikai és gazdasági életébe az európai nagyhatalmak,, különösen a Szuezi –csatorna megépítése után. 13 A 19. század végén az Angolok megszállták, majd a növekvő ellenállás nyomán Egyiptom 1922-ben látszatfüggetlenséget kapott, de az angol csapatok csak 1936-ban hagyták el az országot (a csatorna övezetet még akkor sem). Egészen 1956-ig a csatorna birtokosa lett. Az 1956-os államosítás utáni hármas agresszió következtében fél éven keresztül szünetelt a csatornán a hajózás, viszont a z 1967 júniusában lezajlott villámháborút követően kereken nyolc évig. Az egyiptomi-izraeli csapatszétválasztási egyezmény után kezdődhettek csak meg az előkészítő munkálatok a hajózás helyreállítására. Ennek költségeit a kőolajtermelő államok és a csatornát használó hatalmak fedezték. Főleg az 1999 közepétől mutatkozó likviditási válság miatt az egyiptomi gazdaság 2000-ben nem tudta teljesíteni az

előirányzott 7%-os gazdasági növekedést: az előzetes adatok szerint a GDP növekedési üteme valamivel 4% fölött volt, szemben az előző évi 6%kal. A fontosabb makrogazdasági mutatók is kedvezőek: az infláció 3% alatt maradt, alacsony a fizetési mérleg hiánya, és 2000 végére sikerült megszüntetni a likviditási válságot. Az év közepétől a nemzeti valuta (EGP) dollárhoz rögzítése megszűnt. A kormány tervbe vette az európai közös valuta bevonását a valutakosárba. A közvetlen külföldi befektetések kissé növekedtek: a mintegy 800 milliós érték alig haladja meg az előző évit (711 M USD). (www.kumhu/kulgazd) Az egyiptomi gazdaság évek óta egyik legnagyobb problémája, hogy nem képes megfelelő volumenű exportot elérni, a behozatal közel háromszorosa a kivitelnek. A kereskedelmi mérleg hiányát egyelőre ellensúlyozni tudják a turizmusból és a Szuezi-csatorna használatából származó bevételekkel, a külföldön

dolgozó egyiptomi vendégmunkások hazautalásaiból. Egyiptom fő kereskedelmi partnerei az Európai Unió tagországai (elsősorban Olaszország, Németország és Nagy-Britannia), az USA és Japán. Egyiptom gazdaságdiplomáciájának elsődleges célja az export fejlesztése: szabadkereskedelmi megállapodás kötését szorgalmazza a potenciális felvevő-piacokkal, és a korábbinál lényegesen aktívabb marketing-tevékenységet kíván folytatni. „Az Európai Unióval öt év tárgyalás után 2001. január 26-án parafálták az Euro-Mediterrán Társulási Megállapodást. A megállapodás létrejötte erősítheti a külföldi befektetők bizalmát, s a figyelmüket Egyiptomra irányíthatja. Egyiptom 1998-tól tagja a Kelet- és Dél-afrikai Közös Piacnak (COMESA). A WTO alapító tagja Egyiptom alapvetően tőkeimportőr. Egyiptom egyik legfontosabb prioritása továbbra is a Toshka-program 14 kivitelezése (közel 300 ezer hektár sivatagi terület termővé

tétele a Nílus vízének több száz kilométeres csatornarendszer építésével).” (www.kumhu/kulgazd) Amelynek megvalósításába Uniós cégek is bekapcsolódhatnak. Egyiptomnak tehát már most igen szoros gazdasági kapcsolatai vannak Európával. Úgy vélem, ha sikerül megoldaniuk, gazdaságuk importorientáltságának, exporttal történő kiegyenlítését, akkor Algéria és Marokkó mellett, az egyik legbiztosabb célpontja lehet az Európai-unió terjeszkedésének. E terjeszkedésnek, a legnagyobb akadály itt is a t errorizmus jelenléte lehet. Az arab nagyhatalom helyzete hasonló, a többi Észak-Afrikai államéhoz. A konfliktusok ördögi körébe zárt arab világban, Tunéziához, Marokkóhoz és Algériához, hasonlóan egy konszolidáltabb országnak számít, bár egyes vélemények szerint, Egyiptom is az iszlám terrorizmus melegágya valóban konszolidáltnak számít, hisz Egyiptom kötött először békét a zsidó állammal. Hoszni Mubarak rendszere

valójában azonban nem sokban különbözik a keményebb arab diktatúráktól. Szabad választások nincsenek, sem szólásszabadság A titkosrendőrség elképesztő kegyetlenséggel csap le a fürgén szaporodó iszlámista csoportosulásokra. Kairót számtalan erős szál köti Washingtonhoz, az Izraellel szembeni mérsékelt álláspontért cserébe Amerika évi kétmilliárd dollár "gazdasági segélyben" részesíti az országot. Bár az egyiptomi vezetés szekuláris, a Kairó Al-Azar vallási egyetem és a körülötte szerveződő értelmiségi körök az iszlám fundamentalizmus melegágyai. Egyiptomhoz köthetőek az elmúlt évtized legvéresebb iszlámista terrorcselekményei, köztük az 1997-es luxori mészárlás, amelyben 58 kü lföldi turistát öltek meg. Tunézia „21 Mrd USD-os GDP-vel és 7,5 milliárdos áruimporttal Afrika 6. legnagyobb piaca és 2.100 U SD-os egy főre jutó GNP-vel Afrikában az 5-6 leggazdagabb ország

Áruexportjában a feldolgozóipari termékek részesedése 85%, ebből a szempontból Afrikában a legfejlettebb gazdaság. Turizmusból származó devizabevétele 1,5 M rd USD körül van, 2000-ben több mint ötmillió külföldi érkezett az országba. 15 A 90-es években a t unéziai gazdaság átlagosan évi 5%-kal növekedett. A mezőgazdaság foglalkoztatja a m unkaképes lakosság 30%-át, részesedése a GDP-ben (halászattal együtt) 15, az exportban 12%. Az elmúlt évtizedben végrehajtott szerkezeti kiigazítási program eredményei alapján a Világbank sikermodellnek tekinti Tunéziát. Az infláció 2,7%-ra csökkent, a költségvetés hiánya a GDP 3%-a, a folyó fizetési mérlegé a GDP 4%-a.” (www.kumhu/kulgazd) A tunéziai gazdaság 40%-a állami tulajdonban van. A Világbank és az IMF a privatizáció felgyorsítását tekinti a további reformok prioritásának, sürgeti a kereskedelem és a beruházások liberalizálását. A beruházások jelentős

részéhez előzetes kormányzati engedély szükséges. A beáramló külföldi tőke évi 300-600 ezer USD, a külföldi közvetlen befektetések állománya közel 5 milliárd USD. Az első számú befektető jelenleg Portugália két cementgyár megvásárlásával. A tunéziai piacon már majdnem 2000 külföldi vállalat van jelen, amelyek elsősorban exportra termelnek. A kormány óvatos a további erőteljes nyitással, a magas munkanélküliség és ez által a társadalmi egyensúly fenntartására (16%-os a munkanélküliségi ráta) hivatkozva. Tunézia is kötött Euro-Mediterrán Társulási Megállapodást az EU-val, amely az előirányzott ipari szabad- kereskedelemhez a vámlebontási folyamatot hivatott ellensúlyozni. Ipari termékeit vámmentesen, mezőgazdasági termékeit kedvezményes feltételekkel exportálhatja az Európai Unióba. Exportja 80%-át, importja 70%-át (évi 4-5, ill 5-6 Mrd USD) a nyugateurópai országokkal bonyolítja le Az Unió (főként

Franciaország) nemcsak Tunézia külkereskedelmi áruforgalmában, hanem beruházásaiban, finanszírozásában, idegenforgalmi ágazatában és vendégmunkásai fogadásában is meghatározó szerepet tölt be. A másfél évtizede tartó modernizációs programmal Tunézia a piac liberalizálásában, a piacgazdaság kiépítésében az elsők között van a fejlett országokon kívüli körben. Afrika legstabilabb országai között tartják számon, országkockázati szempontból általában előkelő helyre sorolják a kontinensen. A feltörekvő gazdaságok kategóriájában az afrikai országcsoportban Egyiptommal és Dél-Afrikával a cs oport élén szerepel. Fizetőképességének köszönhetően jelen van a nemzetközi pénzpiacokon, sikerrel bocsátott ki kötvényeket Japánban és az USA-ban is. WTO-tagként és az EU-val folytatott együttműködés elmélyítésében élen járó mediterrán országként a l iberalizált szabadkereskedelmi áramlatba tartozik. 16

Az elmondottak alapján, elmondhatjuk , hogy ez a kis arab állam hatalmas gazdasági lehetőségeket rejt, és az Unió, majdani ez irányú bővítésének jelentős állomása lehet. Ráadásul itt a l egkisebb mértékben van jelen, a vissza – vissza térő kockázati tényező, az iszlám terrorizmus, ami még inkább zöld utat adhat egy európai nyitásnak. Marokkó „ A Gibraltári -szoros déli kijáratát őrző Marokkó 1956-ban nyerte el függetlenségét. Alkotmányos monarchia, ahol a királyé a legfőbb világi és egyházi hatalom. Az Atlasz vidék egyik legnépesebb állama (221 millió), amely a gyors természetes szaporodás következtében évente mintegy hatszázeze fővel növeli a lakosságát. „ (Dr. Probál Ferenc, Dr Szegedi Nándor Afrika és a Közel-Kelet gazdaságföldrajza, p 140) Gazdasága kétarcú: a keresők fele ugyanis, a helyenként még feudális, sőt törzsi viszonyokkal terhes, mezőgazdaságban dolgozik, viszont, a nemzeti jövedelem

Nagyobb hányadát a foglalkoztatottak egynegyedének munkaalkalmat adó bányászat és ipar termeli meg. Az exportorientált mediterrán gazdálkodás szolgáltatja az agrárszektorból származó jöv Nagyobb hányadát. Ha Marokkó gazdaságáról esik szó, nem szabad elfelejtkeznünk arról a tényről, hogy Marokkó területén található a világ foszfátkészletének háromnegyede, a világ első foszfát-exportőre és harmadik termelője. Iparában a foszfátfeldolgozás mellett jelentős az élelmiszeripar, a bőripar és a textilipar. A fő szolgáltatási szektor a kereskedelem és az idegenforgalom. Importjában (10,6 Mrd USD) az olaj és olajtermékek részesedése 15% körül van. Az importjának 55%-a az EU tagországokból származik, és export 63%-a ide irányul. A fő felvevő piacok: Franciaország (2,6 milliárd), Spanyolország, Nagy-Britannia; a fő szállítók: Franciaország (2,7 milliárd), Spanyolország (1,2 Mrd USD), USA. Az Európai Unió kétoldalú

megállapodások alapján egyoldalú kereskedelmi preferenciákat, segélyeket és kedvezményes hitelt nyújt az országnak, amikről a korábbiakban már esett szó. Az EuroMediterrán Társulási Megállapodás alapján Marokkó 12 é v alatt fokozatosan lebontja az Európai Unióból származó ipari termékek vámját. Nagyobb városok csak a tengerparton alakultak ki. Rabat, az ország fővárosa az ország legjelentősebb kulturális és közigazgatási központja. Második legjelentősebb városa: Casablanka, amely 17 „a 20.század elején mindössze 10 ezer lakost számláló település az Atlasz-vidék legnagyobb városává nőtte ki magát azóta, hogy természettől fogva rossz kikötőjét a franciák egy 3 km hosszú hullámtörő gáttal biztonságossá tették.” (Op. Cit P 147) A hosszú gyarmati uralom következtében a gazdaság egy része, még ma is francia spanyol, újabban amerikai tőkeérdekeltségek kezében van. Az Eu. kohéziós politikája és a

bővítés, a három „legszegényebb” Uniós mediterrán ország szemszögéből A már lezárult csatlakozási tárgyalásokat igen sok, és heves politikai vita előzte meg az Unión belül. A legfőbb vitának az adott alapot, hogy az új tagok csatlakozás felerősíti majd a közösségen belüli egyenlőtlenségeket, a csatlakozás után a társult országok, vajon mennyivel rontják az unió egy főre jutó átlagos GDP-jét, és ezáltal hány ország GDP-je kerül majd, az uniós támogatási szint (75%) fölé. Ami persze nem oldja meg az érintett területek fejlettségi problémáját csak relatív helyzetüket javítja. „ A bizottsági szakértők szerint az EU legszegényebb államainak – Spanyolországnak , Portugáliának és Görögországnak – legalább 20-30 évre lesz szükségük, hogy elérjék a közösség egy főre jutó GDP-jének átlagát – még akkor is ha t artják eddigi tempójukat. A most kopogtató országok felzárkózása pedig a hár om

sereghajtónál gyorsabb gazdasági növekedés esetén is több generációt vehet majd igénybe.” (Gyévai Zoltán, Generációs különbségek, Figyelő, 2001. február 1-7 p 18) Ezért az elkövetkezendő időszakban érdemes lenne felülvizsgálni azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tagországok régiói kvalifikálhatják magukat a támogatásokra., hiszen képzeljük csak el egy esetleges Észak-Afrikai régió csatlakozása esetén, -a maguk gyenge és instabil gazdaságukkal- méginkább csökkenne az Unió átlag GDP-je és mégtöbb régió emelkedne a75%- os „álomhatár” fölé az újonnan belépők pedig igencsak erősen lobbyznának az uniós támogatásokért. Mindezekből következően a legszegényebb uniós országok, ide értve természetesen, az addigra már taggá váló most csatlakozásra várókat is, nem igazán támogatnának egy ilyen irányú terjeszkedést. Maradva a jelennél, vegyük egy kicsit jobban szemügyre az idézetben említett

három, jelenleg, l egszegényebb uniós államot (Portugália, Görögország, Spanyolország). Azért is, hiszen a jelenlegi EU-s tagok közül, mind gazdaságilag, mind földrajzilag, és a 18 mediterránium jellegüket alapul véve, ők állnak legközelebb az afrikai arab államokhoz, és egy esetleges ilyen irányú bővítés esetén, az ő gazdasági fejlődésük, struktúrájuk, támogatottságuk, lehet minta, az unió gazdasági szakemberei számára. Illetve Ausztria mostani transzfer szerepéhez hasonló szerepet tölthetnek majd be, mintegy átjáró folyosói lehetnének az európai közösség és a Maghreb országai között. Ausztria rengeteget profitált abból, hogy korábban Nyugat-Európa, most pedig a bővítésből: az Európai Unió legkeletibb országa volt lett, mely dobogó volt az EU számára Dél-KeletEurópa irányába. Egy Észak –Afrikai bővítési folyamat esetén, ez a lehetőség nyitott lenne a Dél-Európai EU-s tagállamok számára is.

Portugália Portugáliánál több pénzt az EU-tól, csak Görögország kap a tagállamok közül. Az 1986-ban csatlakozott Portugália rengeteg segítséget kapott Európától, de még mindig az Unió egyik legszegényebb állama. Azonban így is gazdagabb, mint a most csatlakozó volt kommunista államok akármelyike, ezért a portugálok félnek a segélyek elvesztésétől. Képzeljük el egy esetleges afrikai bővítésnél mennyire tartanának az uniós „fejőstehén” elvesztésétől. Sokáig, például azzal zsarolta a portugál kormány az Uniót, hogy ha nem kap kedvezőbb kvótákat a mezőgazdaságban, akkor megvétózzák az egész csatlakozási folyamatot. Görögország Görögország rendelkezik az egyik leggyengébb gazdasággal. Az egy főre jutó GDP 15 800 euró, ami mindössze az uniós átlag 68 százaléka. Ez kevesebb, mint a tagjelölt Ciprus és Szlovénia GDP-je. Az Unió bővítését azzal a feltétellel támogatta, hogy Ciprusnak is a tagjelöltek

között kellett szerepelnie. Görögország mostani helyzete, mintegy előre vetíthet számunkra, egy majdani Észak-Afrikai bővítést. Hiszen a görgök, abszolút nyitottságot mutatnak a- többek közöttarab-iszlám összetételű Törökország felé és teljes mellszélességgel kiálltak a szintén mediterrán típusú ország Ciprus teljes jogú taggáválása mellett. 19 „Hiába a r endszeres görög-török kétoldalú találkozók, hiába kapcsolódott be az ENSZ a békítésbe, úgy tűnik nem születik megoldás Ciprus ügyében: az 1974 ót a kettéválasztott sziget északi része továbbra is elszigetelve, török fennhatóság alatt áll. Brüsszel a k ét fél között lavírozva hangsúlyozza, a k ét fél közötti megegyezés hiány nem hátráltathatja Ciprus csatlakozását, ahogy az EU bővítési sem lehetséges a sziget nélkül- ha másképpen nem megy csak a gör ög oldal lesz az unió része. E nélkül ugyanis Görögország vétózná meg a

bővítést. Lassan egy éve annak, hogy a ciprusi törökök vezetője, Rauf Denktash azzal fenyegette meg a ni cosiai kormányt, ha c satlakozik az EU-hoz anélkül, hogy egyességre jutna velevagyis elfogadná a t örök országrész függetlenségét-, hadserege annektálja ,a C iprus több mint egyharmadát kitevő északi részt.” (Szombathy Pál, Ciprus fél sziget lesz, Magyar Hírlap 2002 okt. 5 p 2) Hasonló szigetvita terhelheti Marokkó és Spanyolország kapcsolatát is egy esetleges Marokkói csatlakozás esetén, de erről a következő alfejezetben részletesebben is szó lesz. Görögország régi politikai é s határvitáik ellenére következesen támogatta Törökország uniós csatlakozását is. A majdani török csatlakozásból lehet majd messzemenőbb következtetéseket levonni az esetleges Észak –Afrikai bővítésre vonatkozóan, hiszen Törökország a leg „iszlámabb” európai állam, amelynek csatlakozása, ha nem is a közeljövőben, de

tíz éven belül elképzelhető lesz. Nem beszélve arról, hogy gazdasági, társadalmi és politikai struktúrája talán a leginkább hasonlít az afrikai arab államokéhoz., azonban Törökországnak, egyenlőre, még a tárgyalások kezdetének az időpontját sem mondják meg! Egyébként Törökország esetében annak meghatározása is a kulcskérdés- úgy ahogyan az lesz az arab államoknál is-, hogy pontosan milyen teendők is várnak rájuk ahhoz, hogy megfeleljenek a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez szükséges politikai kritériumoknak. Továbbá annak tisztázása, hogy mennyiben sikerült ezeket a reformokat valóban megvalósítani. Várhatóan a görög elnökség alatt írják alá a törökökkel az új csatlakozási partnerségi megállapodást is. A kis Törökországi kitérő után, a görögöknél maradva, az országban az infláció 3,4 százalék, a munkanélküliség 11 százalék. A magas munkanélküliség ellenére Görögország már

csatlakozásuk időpontjától teljesen megnyitja munkaerőpiacát az új tagországok előtt. Bár a görög gazdaság az elmúlt években erősödött, az ország még mindig messze elmarad az Unió elvárásaitól. Rossz gazdasági helyzete miatt népességéhez viszonyítva Görögország élvezi a legnagyobb összegű EU-támogatást. az ország a saját bőrén érzi az Európába irányuló 20 illegális bevándorlás okozta problémákat. Az illegális bevándorlás elleni küzdelem és az ehhez szorosan kapcsolódó külsőhatár-védelme igen hangsúlyos szerepet kaphat egy esetleges Észak Afrikai bővítés esetén. Hiszen Spanyolországnak is már most komoly vitái vannak Marokkóval az illegális bevándorlók miatt, egy esetleges bővítéskor ezek a problémák csak generálódhatnak, megfelelő szabályozási keretek nélkül. Összegezve, a két fentebb említett ország közül, egy esetleges afrikai bővítés esetén, inkább egy Portugál „nem”

képzelhető el, márcsak a földrajzi közelség miatt (egy esetleges marokkói vendégmunkás áradat Portugália felé), hiszen Portugália nem támogatta egyértelműen azt sem, hogy most, 2004-ben, tíz ország csatlakozzon az Unióhoz. Az új belépők ugyanis mind jogosultak lesznek az úgynevezett kohéziós alapra, mely azoknak a tagállamoknak jár, amelyekben a G DP nem éri el az Unió átlagának 75 százalékát. Portugáliában ez az arány nincs egészen 75 százalék, így Görögország után ide érkezik az alap legnagyobb része. Mivel az új tagországok nagy részében még ennél is rosszabb a helyzet, a portugálok joggal tartanak attól, hogy a későbbiekben nem ők lesznek a legtöbb segélyt felmarkolók az Unióban. Ráadásul a portugál munkaerő a legolcsóbb most az Unióban, de ez 2004-ben megszűnik, mert a keleti államokban még kevesebbért lehet dolgoztatni. Az afrikai bővítés után pedig, egy újabb hatalmas olcsó munkaerőpiac szabadulna

fel, s ettől is joggal félnek a portugálok. Ráadásul a Maghreb országai is jellemzően agrár országok, úgy mint a luzitánok. Észak –Afrikában a mezőgazdasági termékek súlya a legtöbb ország exportjában ugyan kis mértékben csökkent az elmúlt évtizedben, de sok ország (főként Marokkó, Jordánia, Libanon és Szíria, de még Izrael, Tunézia és Egyiptom) esetében viszonylag magas a hányada, és továbbra is fontos szerepet tölt be. A fő piac az EU A 2004-es bővítés kapcsán sokáig azzal zsarolta a portugál kormány az Uniót, hogy ha nem kap kedvezőbb kvótákat a mezőgazdaságban, akkor megvétózzák az egész csatlakozási folyamatot. Hasonló lépést elképzelhetőnek tartok Portugál részről egy esetleges ÉszakAfrikai bővítés kapcsán is Ugyan Görögország sincs, gazdaságilag sokkal kedvezőbb helyzetben, de az eddigi Görög lépések nem a bővítésellenességükre utaltak, gondoljunk csak a fentebb említett ciprusi és török

példákra, amikor is Görögország mind a két ország csatlakozása mellett szállt síkra. görögök igyekeznek felgyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat Romániával és Bulgáriával is. Görögország elnökségét kihasználva felgyorsítaná a n yugat-balkáni államok integrációját. Kiemelten támogatná Horvátország tagjelöltté válását is. 21 Nem véletlenül hagytam utoljára Spanyolországot, hiszen speciális szerepe Marokkóval nagymértékben befolyásolhatja az unió, afrikai terjeszkedésének elképzeléseit, mind pozitív, de akár negatív irányba is. Ezért e két ország kapcsolatának taglalására egy külön alfejezetet szántam Marokkó és Spanyolország kapcsolata Spanyolország az uniós támogatások egyik legnagyobb haszonélvezője. A EU regionális és agrártámogatásainak nagy részét a s panyol költségvetés kapja. A nagy támogatásoknak köszönhetően az elmúlt másfél évtizedben az ország az EU történetének

legnagyobb bérnövekedését érte el, néhány kérdésben pedig az Unió mintaállamai közé került. A nagyarányú fejlődés ellenére az EU-tagok közül Spanyolországban a legmagasabb a munkanélküliség. „Az egy főre jutó GDP 19 100 euró, ami az uniós átlag 82 százaléka. Az infláció 3,8 százalék A munkanélküliség viszont - 13 százalék - itt a legmagasabb.” (www.kumhu/kulgazd) Bár az ország évtizedek óta küzd a hatalmas munkanélküliséggel. A spanyol kormány úgy döntött, Görögországhoz hasonlóan, hogy már csatlakozásuk időpontjától megnyitja munkaerő piacát az újonnan érkezők előtt. A bővítés társadalmi támogatottsága Spanyolországban meghaladja ugyan az uniós átlagot, azonban még így is alacsony. Kérdés, hogy mekkora lenne a támogatottsága egy esetleges egy Afrika irányába történő bővítésnek, figyelembe véve a két ország jelenlegi feszült kapcsolatát. „Spanyolország 19 autonóm régióból, a

Földközi-tengeren lévő Balári-szigetekből, az Atlanti-óceánon fekvő Kanári-szigetekből, továbbá két marokkói területen lévő városból Ceutából és Melillából . Spanyolország ugyanakkor nem hajlandó lemondani Ceutáról és Melilláról. Madrid a v árosok helyzetét és a Rabattal fennálló viszonyt, Spanyolország presztízskérdésként kezeli. Ezekre a városokra hivatkozva egyébként, Marokkó már korábban tagfelvételi kérelemmel élt az EU-nál.” (op cit) A két ország kapcsolatát – ahogy arra az előző fejezetben már utaltam - egyéb konfliktusok is terhelik. A spanyol kormányzat a nyílt k onfliktustól sem hátrált meg 2002-ben, amikor különleges alakulatokkal foglalta vissza a marokkói hadsereg által megszállt Petrezselyemszigeteket, a marokkói partok közelében lévő lakatlan sziklákat. Az incidens során az EU 22 teljes támogatásáról biztosította Spanyolországot. Állandó vitája van a spanyol és a marokkói

kormányzatnak az illegális arab bevándorlók miatt is. A spanyol kormány ezért soros elnöksége idején igyekezett az uniós bevándorlás politika szigorítását elérni. „A sziget 1968-óta Spanyolország felségterületéhez tartozik .Az Európai Unió Dán elnöksége hétfőn szolidaritást vállalt Spanyolországgal és felhívta Marokkót „csapatainak haladéktalan kivonására” hasonlóan vélekedett Romanó Pródi az Erópai bizottság elnöke is, aki kedden szólította fel Marokkót, hogy szüntesse meg a partjai menté lévő lakatlan sziget katonai megszállását Marokkó egyébként már kilenc hónapja hazahívta nagykövetétét Madridból miután az illegális bevándorlás és a N yugat-Szaharai konfliktus körüli vitái Spanyolországgal kiéleződött”(MTI) (hvg.hu impresszum) Marokkó és Spanyolország kapcsolata jelenleg tehát eléggé feszült ahhoz, hogy a két ország szorosabb együttműködéséről lehessen szó. Ám a két ország

földrajzi közelsége, és a lakosság keveredése nyomán, egy Európai Uniós bővítés kapcsán szinte elképzelhetetlennek tartom Marokkó kimaradását, ezért a két országnak mindenképpen felül kell kerekedniük a közös problémáikon, egy Európa- Észak-Afrika- együttműködés előmozdítása érdekében. Mint azt már korábban láthattuk, a marokkói kormány látszólag mindent elkövet a terrorizmus visszaszorítása érdekében, hogy az ország ne veszítse el konszolidált mivoltát, az arab közösségen belül, remélhetőleg ezeken a vitákon is tól tudnak majd lépni, és ez nem lesz akadálya egy esetleges Uniós bővítésnek. 3.sz táblázat A legfejlettebb Észak- Afrikai Országok és a három „legszegényebb” Uniós tagállam, illetve az EU zóna, Egy főre jutó GDP-je USD-ben (1998) Marokkó Tunézia Algéria Egyiptom Görögország Portugália Spanyolország EU zóna 3200 5200 4700 940 16244 17556 19194 20594 23 A legfejlettebb

Észak-Afrikai országok és a legszegényebb Uniós tagállamok egy főre jutó GDP jének összehasonlítása, USD-ben 25000 20000 15000 10000 5000 0 M ar ok kó Tu né zia Al gé ria Eg yip to G m ör ög or sz ág Po rtu gá Sp lia an yo lo rs zá g EU zó na Adatsor1 2.sz ábra (saját gyűjtés) Az ábrából, azt hiszem, hogy egyértelműen látszik az Észak Afrikai régió lemaradása, még a legszegényebb EU-s tagállamoktól is, főleg az EU zónától. Van tehát tennivaló bőven a felzárkózás érdekében ezeknek az afrikai országoknak, a csatlakozás időpontjáig. Befejezés A dolgozat arra próbált hangsúlyt fektetni, hogy egy esetleges Észak-Afrikai Európai – Uniós bővítés mennyire tűnik reálisnak a térlég jelenlegi gazdasági, politikai légkörében. Először az egész Arab-iszlám régió, világgazdaságba betöltött szerepét vizsgáltuk, majd külön-külön is górcső alá vettük, a bővítés során szóba jöhető afrikai

államokat, gazdaságukat, társadalmi beállítottságukat és hogy milyen feladatok várnak még rájuk addig is. Ezeknél az országoknál az egyik leglényegesebb kockázati tényező a terrorizmus veszélye, hogyan küzdenek ez ellen ezek az államok, egyáltalán mennyire van jelen az egyes országokban az iszlám terrorizmus. Arra a megállapításra jutottunk, hogy a az Észak –Afrikai arab országoknál jóval szerényebb mértékben van jelen ez a jelenség, mint a Közel-Keleti államoknál ahol pedig felüti a fejét ott a helyi kormányzatok mindent elkövetnek a visszaszorítása érdekében (lásd marokkói példa). Fontosnak tartottam, mintegy összehasonlításképpen, bemutatni az EU jelenlegi legszegényebb államait, két okból is, mivel az esetleges majdani bővítéskor a csatlakozandó afrikai országok elsődleges célja a legszegényebb EU-s országok utolérése lehet. Másrészről pedig, a földrajzi távolság miatt egyáltalán nem mindegy milyen

ezeknek a Dél-Európai 24 államoknak a fogadókészsége az újonnan jövők iránt és milyen a viszonyuk a csatlakozandó országokkal, hiszen ők egy afrikai bővítés során egy transzfer szerepet fognak betölteni a Maghreb országai felé. A bővítés után, nagyon fontos szerepet fog kapni az Unió fejlesztési politikája. A fejlesztési politika megvalósítása két fő formában történik. Az egyik a regionális megállapodások csoportja, a másik a globális szinten végrehajtott lépések. Előbbire példa a Loméi Konvenció (az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal), valamint a Maghreb (Algéria, Tunézia, Marokkó) és a Mashreq (Egyiptom, Jordánia, Libanon, Szíria) országokkal kötött egyezmények. A regionális egyezményekre jellemző, hogy valamennyi tevékenységre kiterjednek (kereskedelmi, technikai, pénzügyi, kulturális, politikai), nemzetközi egyezmények formájában az érintett parlamentek ratifikálják, a k

edvezményezett országok választanak a felkínált lehetőségek közül, végül ezek az egyezmények csak bizonyos földrajzi egységek országai számára elérhetők. Szóba került, az Európát egyre inkább foglalkoztató, bevándorlás kérdése is. Aminek kapcsán ismét komoly jelentőségük lesz a Dél- Európai tagállamoknak. Amennyiben azonban Európa belső támogatási rendszerével és védővámjaival lehetetlenné teszi ÉszakAfrika országai mezőgazdasági termékeiknek EU piacra jutását, úgy aktívan hozzájárul ezen országok további elszegényedéséhez, növekvő szociális problémáihoz. Ennek eredménye az Európába irányuló növekvő bevándorlás melynek „árát" így vagy úgy végül ugyancsak Európában kell megfizetni., hisz az illegális északafrikai bevándorló nem csak a munkáját elvevő francia földműves lakhelyére telepszik le, de Dániában is, amely ország közvetlenül nem előidézője munkahelye elvesztésének. A

bevándorlók növekvő száma egyre nagyobb problémát okoz az Unió tagországaiban. Ha a folyamatot fékezni vagy megfordítani szeretnénk, akkor E urópa élelmiszer termelésének visszafogásával és át- strukturálásával kell elősegíteni a környező gazdasági térségek ellátásba való bekapcsolását, piacra jutását, népességmegtartó erejének növekedését. Ne segélyeket adjunk, hanem lehetőséget. Az eddigi három bővítési hullám, amelyek folyományaként rendre új témakörök kerültek a közösségi politika hatáskörébe, arra enged következtetni, hogy szóban forgó bővítési hullám, még újabb, eddig felszínre nem került problémákat gerjeszthet. Hiszen eddig soha nem látott mértékben fog növekedni az EU sokszínűsége, markánsabbak lesznek benne a fejlettségi különbségek. Nem kétséges, hogy egy afrikai bővítés át fogja alakítani magát Nyugat-Európát is, és természetesen politikájának egészét is. Épp ezért a

t agfelvétel 25 szakaszában az EU éberen őrködik közösségi vívmányainak összhangja és minősége fölött, félti ezeket „felvizeződéstől", különalkuktól és egyoldalú engedményektől. Láthatjuk tehát, hogy egy ilyen bővítési tervezet mennyi kérdéskört vet fel. De alapvető kérdés az lehet, hogy gazdaságilag mennyire tudják utolérni ezek az arab államok, Európát és hogy mennyire tudják, biztonságos, terrormentes övezetté tenni a térséget. Irodalomjegyzék  Benke József: Az Arabok története, Kossuth kiadó 1987.  Rostoványi Zsolt: Az arab kelet a vi lággazdaságban, közgazdasági és jogi könyvkiadó  Figyelő, 2003 május 19. Marokkó: a kormány nem hajt térdet a terroristák előtt  Dr. Probál Ferenc, Dr Szegedi Nándor Afriak és a Közel-Kelet gazdaságföldrajza,  Figyelő Gyévai Zoltán, Generációs különbségek, 2001. február 1-7  Magyar Hírlap 2002 okt.Szombathy Pál, Ciprus fél sziget

lesz,  hvg.hu impresszum Táblázatok, ábrák jegyzéke 1. sz táblázat 155 milliós populációnak kb 85%-a 134 millió arab, amint ezt az alábbi táblázat szemlélteti (millió főben).4 old 2. sz táblázat Az arab államok, a fejlődő országok régiói között, gazdaságilag elfoglalt helye és szerepe.5 old 3. sz táblázat: A legfejlettebb Észak- Afrikai Országok és a három „legszegényebb” Uniós tagállam, illetve az EU zóna, Egy főre jutó GDP-je USD-ben.23 old 1. sz ábra: Az iszlám hitűek „lakosságának” hozzávetőleges megoszlása (millió főben, ugyancsak a a1980-as évek elején)4. old 26 2.sz ábra: A legfejlettebb Észak- Afrikai Országok és a h árom „legszegényebb” Uniós tagállam, illetve az EU zóna, Egy főre jutó GDP-je USD-ben (grafikon)23.old 27