Történelem | Tanulmányok, esszék » Rákosi Mátyás

Rákosi Mátyás 1946-47 fordulójára az MKP állandósította a be lpolitikai válságot. E feszült helyzetben a be lügyi szervek a k öztársaság megdöntésére irányuló összeesküvést hoztak nyilvánosságra. Egy jelentéktelen politikai csoportosulás terveit óriásira nagyították, s az “összeesküvésben” való részvétellel gyanúsították -minden alap nélkül- a Kisgazdapárt számos vezetôjét. Kovács Bélát, a párt fôtitkárát a szovjetek letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. Nagy Ferenc miniszterelnököt lemondatták; a k ormányfô haza sem térhetett svájci útjáról. A Kisgazdapárt felmorzsolódott, helyén több kisebb párt alakult. Tiltakozásul a jogtiprás ellen több magyar követ lemondott, és elhagyta állomáshelyét. Magyarország hírneve sokat romlott a külföld szemében, de a kezdôdô hidegháború körülményei között ez másodrendűnek számított. 1947 augusztusában újra parlamenti választásokat

tartottak, amelyeken a kormánykoalíció négy pártja mellett hat ellenzéki párt is indult. A szavazatok 61%-át a koalíció, 39%-át az ellenzék kapta Az MKP 22%-kal a l egerôsebb párt lett, de ehhez választási visszaélések, csalások segítették hozzá (->kék cédulák). 1947 ôszétôl a kommunista párt, Sztálin új irányvonalának megfelelően, felgyorsította az egypárti uralom kiépítését. Ennek hátterében a hidegháború kibontakozása állt. Kelet-Európában Csehszlovákia és Magyarország maradt a két utolsó állam, ahol még jelentôs nem kommunista erôk is működtek. A névleg még koalíciós, de már kommunisták irányította kormány 1947 ôszén államosította a nagybankokat és a hozzájuk tartozó ipari és kereskedelmi vállalatokat, majd 1948 márciusában minden, 100 fônél több munkást foglalkoztató ipari üzemet. Az utóbbi lépés, amellyel az üzemek kb 80 %-a került állami tulajdonba, minden törvényes

felhatalmazás nélkül, a nyilvánosság kizárásával történt. Bezárt a Tôzsde, s egyidejűleg mindenhatóvá vált az Országos Tervhivatal A lakosság megismerkedett az állami kereskedelmi vállalatokkal: a Közérttel, a Röltexszel, Patyolattal. Folytatódott a s or az egyházi iskolák államosításával. Ez éles összeütközéshez vezetett a k atolikus egyházzal. 1948 nyarán 6500 egyházi iskola került állami tulajdonba; létrejött az egységes állami közoktatás. (A nyolcosztályos általános iskolát még 1945-ben vezették be) 1948 szeptemberében megalakult az ÁVH. 1947-48 fordulójára az ellenzéki pártok kénytelenek voltak beszüntetni működésüket. A koalíciós pártokból (FKGP, SZDP, NPP) kiszorították a kommunistákkal szemben álló politikusokat. Sokan emigráltak 1948 decemberében Mindszenty prímásérseket koholt perben életfogytiglani börtönre ítélték. Utoljára maradt a két munkáspárt egyesítése, amit az MKP már

többször sürgetett, de a szociáldemokraták mindannyiszor elutasították. ”Széles az út, ketten is elférünk rajta”-mondta még 1948 elején is Szakasits Árpád, aki 1948 aug usztusában köztársasági elnök lett. 1948 júniusában azonban az SZDP-nek engednie kellett: létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP). Valójában a szociáldemokrata párt beolvasztásáról beszélhetünk: az új párt programja kommunista program volt, a vezetôk többsége az MKP-ból került ki. Az MDP fôtitkára Rákosi Mátyás, elnöke (1950 ápr-i letartóztatásáig) Szakasits Árpád lett. 1949-ben megalakult a N épfront, melynek pártjai közös listán indultak a m ájusi választásokon. A Népfront elnöke Rákosi, fôtitkára Gerő volt. Az 1949 augusztus 20-án elfogadott “sztálini alkotmány” rögzítette: “munkásosztály marxista-leninista pártja a társadalom vezetô ereje”. Az államforma a népköztársaság lett. Az állam élén az Elnöki Tanács

állott, és annak elnöke törvényerejű rendeleteivel még a látszatparlamentet is kiiktatta. Rákosi Mátyást (1892-1971) “Sztálin legjobb magyar tanítványának” tartották. Rövid uralma alatt Sztálinéhoz hasonló személyi kultuszt épített ki. Az 1919-es tanácsköztársaság idején népbiztos volt, annak bukása után emigráció és a Kominternben végzett munka következett. 1925-ben Bp-en elfogták, látványos perben elítélték, s 15 évet töltött börtönben. 1940-ben távozhatott a Szu-ba, ahol átvette a magyar párt vezetését. 1945 és 1956 között az MKP, majd MDP fôtitkára, 1952-53-ban rövid ideig miniszterelnök is volt. 1956 nyári leváltása után haláláig a Szu-ban élt A több nyelven beszélô, éles eszű Rákosi az 1945 utáni koalíciós küzdelmekben kitűnô taktikusnak mutatkozott, és semmilyen eszköztôl nem riadt vissza, hogy a hatalmat megszerezze és megtartsa. Tudta, hogy hatalma Moszkva akaratától függ, ezért

teljesítette, sôt túlteljesítette a szovjet elvárásokat. Mögötte a második ember, Gerő Ernô a gazdasági területet irányította, Farkas Mihály a hadsereget és a r endôrséget, Révai József az ideológiát és a kultúrát. 1949 szeptemberében Rajk Lászlót és társait halálra ítélik, kémkedés és más “népellenes” bűntettek vádjával. 1950 januárjában megindult az elsô ötéves terv, a végleges döntésben a beruházási összeget 85 milliárd forintra emelték. 1950-ben összevonással 19 megyét szerveztek Kiépült a tanácsrendszer, hihetetlenül felduzzadt a hivatalnoki és alkalmazotti létszám. A tanácsok nem önkormányzati, hanem a központi akaratot végrehajtó szervek voltak. 1951-ben Rákosi, Gerő, Farkas “trojkája” alkotta a Honvédelmi Bizottságot, készülve az imperialisták és a “Tito-bérencek” támadására. Megkezdôdtek a kitelepítések, létrejöttek az internálótáborok 1951 januárjában bizonyos

élelmiszerekre jegyrendszert vezettek be. 1951 február-március: Az MDP II kongresszusa ülésezik Határozata hangsúlyozza az osztályharc élezôdését és a k ommunista vasfegyelem érvényesítését. 1951 májusában letartóztatják Kádár Jánost és más vezetôket. 1951 no vemberében névadó ünnepség keretében átadják a Sztálinvárosi Vasmű elsô három üzemegységét (Dunaújváros). 1951 decemberében rendelet születik a há zingatlanok állami tulajdonba vételérôl. 1952 július-augusztusi helsinki nyári olimpián a magyarok 16 ar anyérmet nyernek. 1952 a ugusztusában Rákosit miniszterelnöknek nevezik ki. Az 1949-ben megalakult KGST nem a legésszerűbben működött. Az ötéves terv irreális tervmutatói (“a határ a csillagos ég”) igen megnehezítették a munkásság életkörülményeit. Súlyos aránytalanság mutatkozott az ipar szerkezetében az nehézipar és a hadi ipar javára. A néphadsereg, a B M és az ÁVH ellátására 21

hadi-üzem épült. 1953-ban a néphadsereg többet költött fizetésre, mint az állam 5 év alatt az oktatás fejlesztésére. A fogyasztási cikkek, a könnyűipari termékek mennyisége, minôsége elmaradt a lakossági igényektôl. A kisipar és a kereskedelem gyakorlatilag elsorvadt. A hidegháborús helyzet a mezôgazdaság fejlôdését is meghatározta. A Kominform-döntésnek megfelelôen megkezdôdött a szovjet mintájú átszervezés. Az elsô ötéves terv elôször csak részleges társadalmasítást írt elô, végül az MDP II. kongresszusán a termôterület 80%-át kívánták 1954-re szocializálni. Ennek az átalakításnak sem személy-tudati, sem tárgyi feltételei nem voltak meg, maradt a terror. A harc elsô lépése a kulákok ellen irányult. Hogy ki került a k uláklistára, azt a helyi hatalmasságok döntötték el. Általában a földterület nagysága, a gépesítés foka, bérmunka igénybevétele stb döntött Adózással,

zaklatással, perekkel felszámolták az árutermelô középparasztságot. Hadikommunizmusra emlékeztetô módszereik következtében a kisparasztság is a megsemmisülés szélére jutott. Az iskolák államosításával am arxizmus-leninizmus szellemében történt at anítás. A mozik, színházak is az állam kezébe kerültek, a népn evelés eszközei lettek. Az irodalomban, a művészetekben a szocialista realizmus uralkodott el. A kontraszelekció jól működött, osztályidegenek a legjobb esetben is csak a középiskoláig juthattak el. Révai József még a múlt században írt regényeket is cenzúráztatta. Tényleges tudás helyett a megbízhatóság döntött, az általános műveltség hiányát pótolta a vulgármarxizmus. 1953 márciusában meghalt Sztálin. A tehetetlenség még biztosította a májusi választásokon a Népfront (szokásos) 98,2%-os sikerét. Rövidesen kitört a kelet-berlini munkásfelkelés, sztrájkok voltak Csehországban. De az

új szovjet vezetést leginkább a magyarországi helyzet nyugtalanította. 1953 j úniusában Moszkvába hívták Rákosit és több más vezetôt, ahol keményen megbírálták addigi politikájukat. Rákosi megtarthatta pártfôtitkári tisztségét, de a miniszterelnöki posztot át kellett engednie Nagy Imrének, aki reformokat akart. Az új kormányfô júliusban az Országgyűlésnek terjesztette be programját. A változások híre a rádión keresztül futótűzként terjedt az országban : - amnesztia a kevésbé súlyosan elítélteknek - a kitelepítések, internálások megszüntetése, az internálótáborok feloszlatása - a paraszti termelés és tulajdon biztonságának megteremtése, a magánvállalkozások engedélyezése - a kulákok zaklatásának, a kuláklistáknak s az erôszakos tsz-szervezésnek a megszüntetése; a termelôszövetkezetekbôl ki lehetett lépni- a nehézipar erôltetett ütemű fejlesztésének visszafogása, az életszínvonal

emelése. Rövidesen kiderült, hogy Rákosi és a pártapparátus minden áron akadályozza a reformok végrehajtását. A fôtitkárnak sikerült a szovjet vezetést Nagy Imre ellen hangolnia 1954-55 fordulóján Moszkva támogatásával a Rákosi-Gerő csoport ismét magához ragadta a teljes hatalmat, s visszatért az 1 953 elôtti politikához. Újrakezdték a tsz-szervezést, a n ehézipar fejlesztését, a kulákok megszorítását. Nagy Imrét 1955 tavaszán leváltották miniszterelnöki tisztébôl, kizárták a pártvezetésbôl, sôt a pártból is. Bolsevik szokások szerint Nagy Imrének “önkritikát” kellett volna gyakorolni, megtagadni “eretnek” nézeteit, vezekelni “bűneiért”. Erre nem volt hajlandó, Rákosi viszont ahhoz már nem volt eléggé erôs, hogy bíróság elé állítsa, mint tette volna Sztálin életében. A leváltott kormányfô így egyre népszerűbbé, sokak reménységévé, Rákosi ellenzékének vezetôjévé vált. Sok ismert

író, újságíró, politikus, művész állt mellé, bírálta a Rákosi-féle politikát, ami nem volt veszélytelen dolog. 1956 tavaszán megint megváltozott a helyzet, elôbb Moszkvában, utána Budapesten. Az SZKP XX. kongresszusán Hruscsov elítélte a sztálini -s közvetve minden- személyi kultuszt Rákosi helyzete mind tarthatatlanabbá vált, arra kényszerült, hogy nyilvánosan beismerje a Rajk-perben játszott szerepét. Végre júliusban leváltották, de helyére Gerő Ernô, klikkjének másik tagja került. Mögötte a második ember, a börtönbôl 1954-ben szabadult Kádár János lett - Nagy Imre nem került vissza a vezetésbe. A Gerő-féle vezetés nem tudott, nem is akart reformpolitikát folytatni, a Sztálin-Rákosirendszert megváltoztatni. De szinte mindenki más igen, s a kiszabadult szellemet nem lehetett visszakényszeríteni a palackba. A Petôfi-kör vitáin ezrek jelenlétében bírálták nyilvánosan a pártvezetést. Az MDP korábban érdektelen

taggyűlései olykor napokig tartottak, az egyetemisták gyűléseztek. A hangadók mindenütt a valódi változtatásokat, emberibb szocializmust követelô reformkommunisták voltak, akik vezetôjüknek Nagy Imrét tekintették. Ôsszel már érezhetô volt a rendszer bomlása. A társadalom valamennyi rétege változást akart Rajk László és kivégzett társainak 1956. okt 6-i újratemetése százezres néma tüntetés volt a Rákosi-Gerő rendszer ellen