Művészet | Művészettörténet » Az impresszionizmus

Az impresszionizmus AZ impresszionizmus közvetlen előzménye a realizmus. Az 1800-as évek második felében fiatal francia festők keresték az új művészeti elveket. Igyekeztek egyre tökéletesebben ábrázolni a természetet, de beleütköztek a színes árnyékok problémájába. Rájöttek, hogy az árnyékon belül is számos különböző árnyalat létezik, amelyek közül a kék az uralkodó szín. De ezt a jelenséget csak napvilágnál lehetett tanulmányozni ezért a műtermeiket elhagyták és a szabadban dolgoztak (plein air). Felfigyeltek arra hogyan oldja fel a levegő rezgése a kontúrok élességét, és hogy nem minden vehető ki egyforma tisztasággal. Kerülték mindazt, ami hagyományos és szigorú szabályok szerint való. Az impressziót, a pillanatnyi benyomást, embertömeget, fürdősöket, evezős csónakokat, a víz csillogó felszínét festették meg. Az új témákhoz új festői módszerek kellettek A véletlen, de vonzó monumentummal való

alkalmi találkozást azon nyomban meg kell örökíteni. Hiszen minden örökös mozgásban van, a megvilágítás állandóan változik. Ez a képtípus szülte meg azt a valamit ami az impresszionizmus nevet kapta. Monet Impresszió, a felkelő nap című képéről kapta a nevét. 1874. április 15-én megnyitják első kiállításukat támogatójuk, Nadar fényképész műtermében Az újságírók, kritikusok értetlenül fogadják az újszerű festményeket. Szigorú bírálatban részesül a rajzok tompa életlenségéért, a festmények látszólagos hanyagságáért, azért a nemtörődömségért, amellyel a részleteket kezelik és általában az egész gondatlan nagyvonalúságáért. A cikk írója szerint az új festőknek a legfőbb eszménye nem több mint saját impresszióik rögzítése. Az impresszionista név csúfnév volt eredetileg 1876. újabb kiállítás Újabb kritika: „Öt vagy hat őrült, akit elvakított a nagyravágyás, azért gyűlt össze ezen a

helyen, hogy kiállítsa munkáit. Sokan belepusztulnak majd a nevetésbe, mihelyt meglátják ezeket az odakent képeket.” De voltak pozitív nyilatkozók, védelmezők is Azokra a dolgokra koncentráltak, amelyeket a párizsi, nagyvárosi kispolgári élet szépségeinek tartottak. Például egy-egy éppen arra haladó alak tűnő látvány, röpke, megragadott pillanat, amelyet mintha csak kikaptak volna a modern élet egyre gyorsuló folyamatából, hogy a művész élettapasztalatának gyorsításával lefirkálják. Szándékosan hiányoznak belőlük a drámai hatások, sőt, a pillanatnyi dolgok vonzó vonásait örökítették meg. Az impressziót festették meg, nem azt, amit eszükkel láttak, amiről tudták, hogy ott kell lennie. Módszereik, elveik: a szabadban kell festeni, hogy a valós színeket a megfigyelés segítségével rögzítsék a vásznon - gyors festésmód, hogy a gyorsan változó fényhatásokat megragadhassák - tiszta színek alkalmazása, a fekete

kerülése - optikai színkeverés: az egymás mellé lazán felfestett színfoltokat kellő távolságból a néző szeme keveri össze Az impresszionista festmények közelről foltszerűek és vázaltszerűek. Az impresszionista festményt megérteni és élvezni csak úgy lehet, ha a szemlélő ugyanolyan álláspontra helyezkedik a valósággal szemben, mint a festő. A képtől hátralépve, meg kell találnunk azt a távolságot, amelyben a festékfoltok összemosódnak és egy szempillantásra kialakul bennünk is az impresszió, amelyet a festő visszaadni igyekezett. - Az első impresszionista festők: Caille Pissaro (kamíj pizzaró) Pissaro: Havas kert Pissaro: Párizsi utca látképe Manet (mané): Az impresszionisták atyjaként tartották számon, bár inkább szellemi vezető volt. Festészete némileg eltért az impresszionista elvektől Manet: Reggeli a szabadban Manet: Monet bárkája Monet (moné): A legkövetkezetesebb impressionista, aki tudományos

igénnyek kutatta a színek végtelen árnyalatának a fény hatására való megszületését. A napszakokat figyelte, a velük múló benyomást festette (szénakazal, katedrális). Célja: megragadni a fény és a levegő múlékony pillanatait, a "legillékonyabb hatásokat". Reggeli a szabadban, Nők a kertben, Regatták Argentenilben, Impresszió, avagy a felkelő nap. Monet: Impresszió, avagy a felkelő nap (1872) Monet: Napernyős lány Monet: Roueni katedrális Degas (dögá): Azt tartotta, hogy mindent sokszor kell megfesteni, ilyen témák: balett, táncosok, lóverseny. Vázlatai alapján műtermében maga alkotta meg a valóságosnak tűnő jeleneteket. Módszere az ismétlés, nagy hatással volt a 20 századi művészetre Degas: Balettiskola (1874) Renoir: Le Moulin de la Galette A kép 1876. nyarán készült, nem műteremben, hanem a helyszínen A kép mintha táncba hívna mindenkit, aki csak rá néz. Forognak a ruhák, röpülnek a szoknyák.

Valami kimondhatatlan derű: az élet, a tánc, a beszélgetés öröme keríti hatalmába a szemlélőt. A kép egy jelenetet állít elénk. A háttérben egy nyáron tárva-nyitva álló bálterem, előtte az udvar asztalokkal, padokkal, akácfákkal. Az asztalon jobboldalt akár egy csendélet: kancsó, üveg, két pohár. A szereplők férfiak nők vegyesen A többségük táncol, de vannak, akik beszélgetnek. A jelenetet nyári nap világítja meg. A szeszélyesen elosztott - foltokban felvillanó vagy palástszerűen szétterülő - fény erről árulkodik. A satnya kis akácfák buja növényzetté válnak, s mintha nem is lámpák, hanem óriási zamatos gyümölcsök csüngenének róluk. Az udvar törmelékkel borított talaja pedig mintha gomolygó felhő volna. Renoirnak sikerül egy köznapi jelenetet csodálatos tüneménnyé varázsolnia. A kép már nem is lehetne zsúfoltabb, de mégse érezzük annak. A festmény levegős, könnyed, fesztelen. Szerkezete: átlók

melyekre az asztal és a padok is támaszkodnak. A függőleges irányt jelzik a székek és a padok, a fák, a lámpaoszlopok, csillárok rúdjai; vízszintes irányba mutat: a két szék támlájának keresztlécei, a táncterem fala. De ezek a főbb vonalak csak nagyon utalásszerűek. A szerkezet nem a mértan szabályainak engedelmeskedik Nála a szerkezet alapja a szín és a fény. A vonalperspektívát megtartja, de a levegőperspektívát nem. A távolság növekedésével nem csökken a színek erőssége. Eltűnnek a határozott körvonalak, az éles határok, s ez által az alakzatok képlékennyé válnak. Az előtérben elhelyezkedő alakok nagyobbak, de rajzuk elmosódottabb. A háttérbe lévő alakok egymástól elütő színeikkel válnak ki a kép egészéből. A magyar plein air festészet megteremtője Szinyei Merse Pál. Ő a modern magyar piktúra első nagy képviselője a nyugat-európai kortársakkal egy időben fedezte fel a szabad levegő, a napfény

festői ábrázolásának problémáját s teremtette meg gazdag színvilágú, realista táj- és portréművészetét. 1907-ben részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) megalapításában. Szinyei Merse Pál: Majális Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező Szinyei Merse Pál: Léghajó Ferenczy Károly: Madárdal