Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Deme Nagyné Olajos Andrea - A német egyesítés hogyan hat a német gazdaságra

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai kar Tantárgy:Összehasonlító gazdaságtan A német egyesítés hogyan hat a német gazdaságra Készült: Hajdúhadház, 2003. november Készítette: Deme Nagyné Olajos Andrea II.évfolyam gazdálkodási szak levelező tagozat E csoport 2 Tartalomjegyzék 1.NÉMETORSZÁG FONTOSABB JELLEMZŐI 3 2.NÉMETORSZÁG A II VILÁGHÁBORÚ UTÁN 3 2.1 A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG (NDK) TÖRTÉNETE 4 2.2 A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG (NSZK) TÖRTÉNETE 5 3. NÉMETORSZÁG FONTOSABB ESEMÉNYEINEK IDŐRENDI SORRENDJE 6 3.1 1989 NOVEMBER 9 ÚJ KORSZAK KEZDETE 6 3.2 AZ EURÓPAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG RENDELETE A NÉMET EGYESÍTÉS UTÁN 7 3.3 A BERLINI FAL LEOMLÁSA 8 3.4 GAZDASÁGI EGYESÜLÉS 9 3.41 Kelet-Németország gazdasági fejlődése 10 3.42 Keleti újjáépítés 12 4. NÉMET GAZDASÁG ALAKULÁSA AZ EGYESÍTÉS UTÁN 13 4.1 A FOGLALKOZTATÁS ALAKULÁSA 15 4.3 NÖVEKEDŐ GAZDASÁG

16 5.A NÉMET GAZDASÁGI MAI HELYZETE 18 5.1 NÉMETORSZÁG GAZDASÁGA 18 5.2 NÉMET GAZDASÁG VÁLSÁG JELEI 20 5.21 Előrehozott adóreform 20 5.3 A NÉMET KORMÁNY GAZDASÁGI PROGRAMJA 21 6. ÖSSZEFOGLALÁS 23 6.1 GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEK 24 7. FELHASZNÁLT IRODALOM: 25 3 1.Németország fontosabb jellemzői Hivatalos neve: Német Szövetségi Köztársaság, NSZK, Bundesrepublik Deutschland, BRD. Államformája: demokratikus parlamenti szövetségi köztársaság. Fővárosa: Berlin Területe: 357 022 km2 Lakosság: 82 163 480 (2000) Népsűrűség:230 fő/km2 Közigazgatási beosztás: 16 szövetségi tartomány (állam; Bundesland): Baden-Wüttemberg, Bajor ország, Berlin, Brandenburg, Bréma, Hamburg, Hessen, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Alsó-Szászország, Észak-Rajna-Vesztfália, Rajnavidék-Pfalz, Saar-vidék, Szászország, Szász-Anhalt, Schleswig-Holstein, Türingia. Etnikai megoszlás: német (90,9%). Külföldi vendég munkás (8,9%), szorb, dán,

fríz (0,2%) Németország Közép-Európa legnyugatibb fekvésű állama. Határai: Éon az Északi-t, Dánia és a Balti-t., K-en Lengyelország és Csehország, Délen Ausztria és Svájc Ny-on Franciaország, Luxemburg, Belgium és Hollandia. 2.Németország a II világháború után Németország Oroszország után Európa második legnépesebb állama, lélekszáma a II. világháború végétől a XX.sz végéig 22 millió fővel nőtt A növekedésben szerepe volt természetes szaporodásnak is (10%), de döntő szerepe a bevándorlásnak volt. Az 1949. őszi kettészakadást követően a két német állam népessége eltérően alakult, az NDK megalakulásától kezdve fogyó, az NSZK növekvő népességű ország volt. 1961-ig a berlini fal megépítéséig 2,6 millió NDK-állampolgár menekült Ny-Berlin keresztül az NSZK-ba, túlnyomóan fiatal férfiak. Így módosult a nemek aránya Ez hatott a természetes szaporodásra és a keresők számának alakulására is. Az

NSZK-ban a gyors gazdasági fejlődés munkaerő szükséglete milliószámra vonzotta a vendégmunkásokat, az NDK-ban viszont a keresőkorú népesség csökkenése igényelte az idegen munkáskezeket 4 2.1 A Német Demokratikus Köztársaság (NDK) története A SZU a szovjet megszállás alatt álló területeken kezdettől fogva saját társadalmi rendszere bevezetésére törekedett, így az NDK-ban is. Az 1945 s zeptemberi földreform rendelet kártalanítás nélkül kisajátította a 100 he ktárnál nagyobb birtokokat és az aktív nemzetszocialistáknak minősítettek földtulajdonát, 1948-ra a vállalatok többségét is államosították. 1948-ban a három nyugati övezetben használattól eltérő pénznemet vezettek be, a Német Szövetségi Köztársaság megalakítása után, 1949. október 7én kikiáltották a Német Demokratikus Köztársaságot Fővárosa Berlin szovjet megszállás alatt lévő részét (Kelet-Berlin) nyilvánították. 1952-ben a

tartományokat felszámolták, helyükön könnyebben ellenőrizhető, kisebb területi egységeket (14 megyét) hoztak létre. Bevezették a tervgazdálkodást (1951), a hangsúlyt a nehéz ipar fejlesztésére (kohászat, nehézgépgyártás) helyezték, és két hullámban kollektivizálták a mezőgazdaságot. (1952-1953, 1956-1960) Az NDK csatlakozott a SZU által felállított gazdasági és katonai szövetséghez, 1950-ben KGST, 1955-ben a Varsói Szerződés tagja lett. 1953 j únius 17-től Kelet-Berlinben a normaemelés miatt tiltakozó akciókat, sztrájkokat szerveztek, amely általános megmozduláshoz vezetett, de a munkás felkeléseknek a s zovjet tankok felvonultatása néhány nap alatt végett vetett. A lakosságot a titkos rendőrség tartotta ellenőrzés alatt. A nyugatra irányuló folyamatos kivándorlás (kb. 2 600 000 fő) megakadályozására az NDK kormánya 1961 augusztus 13-án a berlini fal megépítésével lezárta az államhatárt. Az NDK gazdaságisi

fejlődésére kedvezően hatott, az NSZK-val (1972-től), az alapszerződés megkötésétől kialakított sajátos kapcsolatrendszer, a kereskedelmi kedvezmények, a kedvező hitelek és a nyugati lakosságtól kapott anyagi támogatás. Az NDK-ban „szociális jóléti állam” –má vált az életszínvonal Az ipar teljesítménye magasabb volt mint a keleti blokk többi országában, a személyes szabadság jogokat viszont erőteljesen korlátozták. 1989.szeptemberében a magyar kormány megnyitotta az o rszág nyugati határát az NDK-ból érkező menekültek előtt. Gorbacsov október 7-én Berlinben kifejezésre jutatta, hogy a német kommunista vezetők nem számíthatnak több szovjet támogatásra. November 9-én a p árt vezetés megnyitotta a berlini falat. 1990 m árciusi választáson az újonnan alakult jobboldali pártok győztek, az NDK elveszítette létjogosultságát. 5 2.2 A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) története A II. világháború után

a Nyugati övezeteiben az újjászerveződő pártok előbb tartományi majd az egész zónára kiterjedő tanácsokat állítottak fel. 1946-ban az éhínség és a gazdasági káosz elkerülésére először a britek hagytak fel a büntető szankciók politikájával. 1947 januárjában az egyesített brit és amerikai zónában (Bizónia), felállították a kormányként működő frankfurti gazdasági és végrehajtó tanácsot. 1948-ban a h árom nyugati övezetben egységes valutát vezetettek be, ami a SZU-val való első nyílt konfliktushoz vezetett. 1948 júliusában a nyugati megszálló hatalmak alkotmányozó gyűlést hívtak össze. Az 1948 szeptemberében Bonnban (az ideiglenes fővárosban) összeült parlament kidolgozta az NSZK alkotmányát, amely a katonai kormányzat megszűntetése után, 1949. május 23-án lépett hatályba K Andenauer szövetségi kancellársága idején (1949-1963) a n émet gazdaság a M arshall-terv segítségével és L. Erhard

pénzügyminiszter gazdaságpolitikája révén gyors ütemben fejlődött Az NSZK integrálódott a nyugati szövetség rendszerbe: csatlakozott az Európai Gazdasági együttműködés szervezetéhez (1949), az Európai Szén és Acélközösséghez, Gazdasági Közösség alapító tagja lett (1957), 1955-ben felvették NATO-ba, 1956-ban szövetségi véderőt állítottak fel, de sok amerikai és brit katona maradt az országban, 1963-ban megkötötték a német-francia barátsági szerződést. 1966-1967-ben kisebb gazdasági visszaesés következett be. Az NSZK normalizálta viszonyát a szocialista országokkal Az 1970 évi német-szovjet és német-lengyel egyezményben elismerte a két fenn álló határait. 1972-ben alapszerződésben rendezte kapcsolatait az NDK-val, amelyben szuverén államnak ismerték el egymást. A 810%-os munkanélküliség ellenére, az évi 2-3 %-os gazdasági növekedéssel sikerült az inflációt rendkívül alacsonyan tartani. Az életszínvonal

és a társadalmi mobilitás nőtt, bár a vendégmunkások nagy száma miatt a szélső jobboldal megmozdulásokat és merényleteket szervezett. A M Gorbacsov hatalomra jutásával (1985) meginduló kelet európai változások következtében 1989 november 09-én leomlott a berlini fal. Kohl kancellár meghirdette a két ország újraegyesítésnek programját, amelyet rövid ellenállás után a nagyhatalmak is tudomásul vettek. 1990 október 3-án az NSZK és az NDK egyesülésével (formailag az NDK területén alakult öt tartomány és Berlin csatlakoztatásával.) Visszakapta teljes szuverenitását a bel és külpolitikában. 6 3. Németország sorrendje • fontosabb eseményeinek időrendi 1990. március 18-án kerül sor az NDK-ban a Népi Kamara első szabad megválasztására. A német egység mellett kiálló pártok kapják a szavazatok háromnegyed részét. • 1990. május 18-án aláírják a gazdasági, valuta- és szociális unióról szóló

államszerződést A szerződés 1990. július 1-jén lép életbe Az NDK-ban bevezetik a nyugatnémet márkát. • 1990. július 23-án az NDK Népi Kamarája elfogadja a Mecklenburg-Elő-Pommeránia, Brandenburg, Sachsen Anhalt, Türingiai és Szászország tartományokat ismét létrehozó törvényt. • 1990. július 6-án megkezdődnek a tárgyalások az egyesülési szerződésről • 1990. augusztus 31-én Kelet-Berlinben aláírják „Az állami egység helyreállításáról szóló szerződést”. • 1990 október 3-án Németország 45 év eltelte után ismét egységes Berlin pedig újra jogerősen is Németország fővárosa. 3.1 1989 november 9 új korszak kezdete Az 1989-90-es esztendők, az áttörés éveinek világpolitikai fordulata során bekövetkezett az amire már alig számított bárki is: a németek hirtelen és váratlanul, mondhatni majd teljesen készületlenül visszanyerték nemzeti egységüket. 1989. november 9-én leomlott a berlini fal

Tizenegy hónappal később, 1990 október 3-án Németország újra elnyerte egységét. Az így megalakult Németország területe 357042 km 2; ezzel az Európai rangsorban az 5. helyet mondhatja magáénak 7 A németek elindultak a 21. század Berlini Köztársaság felé vezető úton, mely út jóval meredekebb és göröngyösebb annál, mint az többségük hitte. A német Demokratikus Köztársaság a múlté. A régi Német Szövetségi Köztársaság sem létezik már. Az NDK megszűnését mindig mint a „német újraegyesítés” emlegették az valójában a keleti országrészek minden feltétel nélküli beolvasztása volt (ezt egyébként az állközi szerződés sem tagadta, hiszen az NDK belépéséről szólt az NSZK szövetségi államába). 3.2 Az Európai Gazdasági Közösség rendelete a német egyesítés után A TANÁCS 3573/90/EGK RENDELETE (1990. december4) a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri

szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról szóló 4055/86/EGK rendeletnek a német egyesítéskövetkezményeként szükségessé vált módosításáról AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA, tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 84. cikke (2) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára1, tekintettel az Európai Parlament véleményére2, tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére3, mivel a Közösség elfogadta a tengeri szállításra vonatkozó szabályok rendszerét; mivel a n émet egyesítés napjától kezdve a közösségi jogszabályok teljes mértékben alkalmazandók a volt Német Demokratikus Köztársaság területén; mivel a 4055/86/EGK rendeletet4 módosítani kell annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a német egyesítés következményeként a volt Német Demokratikus Köztársaság és harmadik országok között létrejött

kétoldalú megállapodások tekintetében kialakult különleges helyzetet; 8 mivel a volt Német Demokratikus Köztársaság által kötött megállapodások csak az abból az országból származó rakományokra vonatkoznak; mivel ezért azok a jogok, amelyeket harmadik országok a rakománymegosztásra vonatkozó rendelkezések eredményeként élvezhetnek, csak a volt Német Demokratikus Köztársaság területéről származó rakományokra érvényesek; mivel a volt Német Demokratikus Köztársaság által harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodások esetében meg kell hosszabbítani azt az időt, amely a tagállamok rendelkezésére áll ahhoz, hogy kiigazításokat tegyenek az Egyesült Nemzetek Szervezete vonalhajózási konferenciái magatartási kódexének hatálya alá nem tartozó kereskedelmi kapcsolatokról szóló megállapodásokban azért, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság lefolytathassa a megállapodások módosításához

szükséges tárgyalásokat, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk A 4055/86/EGK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja a következő bekezdéssel egészül ki: „A volt Német Demokratikus Köztársaság által kötött megállapodásokat a lehető legrövidebb időn belül, de minden esetben legkésőbb 1995. január 1-jéig módosítani kell” 2. cikk Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 1990. december 4-én a Tanács részéről az elnök G. DE MICHELIS 3.3 A berlini fal leomlása Nemsokkal azután, hogy 1989 november 9-én leomlott a fal. Világosság vált: minél előbb tető alá kell hozni Németország politikai és gazdasági egyesítését. A mielőbbi egyesülés óhaja elsősorban Kelet-Németországból érkezett, s az a r emény kapcsolódott hozzá, hogy az egyesülés

nyomán sikerül majd jólét tekintetében is ütemesen fölzárkózni NyugatNémetország színvonalához. 9 A negyven évnyi megosztottság történelme még sokáig kísérteni fogja a németeket. A majd fél évszázad alatt kialakult kétféle német identitást nem lehet sem egyszerűen lesöpörni az asztalról, sem gond nélkül egymáshoz idomítani. A megosztottság hosszú ideje után e két különböző fajta németnek egészen más az életrajza, egészen mások a reflexei, más a viselkedés módja és a hétköznapokhoz való viszonya. Mindenekelőtt pedig: a mai napig egészen más életproblémákkal küzd. Csupán lassan és számos erőfeszítés árán alakul ki egy közös világ, igaz ez a gazdaság bonyolult világára is. A 1990 –es német egyesítés azonban nagy gazdasági turbolenciát okozott, közös gazdasági politika pedig nem volt. Nyugat-Németországból márka-milliárdok vándoroltak keletre Emelték a kamatlábakat, mindenki márkában

akarta tartani a pénzét. Ez teljesen felborította a pénzügyi együttműködést 3.4 Gazdasági egyesülés Átalakulóban a német gazdaság alig múlik el nap, hogy ne érkezne jelentés valamilyen újabb mega-fúzióról és átvételi spekulációról. Németországban napjainkban, a jelek erre vallanak, rendkívüli sebességre kapcsolt az átvételes fúziók körhintája. A jelenség annyiban új, hogy errefelé a legutóbbi időkig úgyszólván ismeretlenek voltak a tőzsdén jegyzett cégekért vívott látványos csaták, amilyenek az USA-ban kvázi mindennaposak. Míg az idei év első felében a tranzakciók abszolút száma mindössze 874 vol t, mai szerény 2,6 s zázalékos növekedést jelent, big dealek aránya rohamosan növekedett: a százmillió márka feletti cégek eladásának szférájában plusz 42 százalékot mutat a statisztika. Az egymilliárd márkánál többet forgalmazó végekből pedig 34 lelt új gazdásra ugyanebben az időszakban . Az

átvételi láz egyik oka talán abban keresendő, hogy az itteni gazdaságnak- az új tartományok újjáépítésével és a n emzetgazdaságba való betagolásukkal járó mennyiféle tehertétel folytán – lemaradást kell behoznia, s most hanyatt-homlok köti a szövetségeket, nehogy versenyképességében túlontúl visszaessen. 10 A gazdasági egyesülés eme villámrajtjának, vagyis annak, hogy a nyugatnémet márka érvényességi körét egyik napról másikra kiterjesztették Kelet-Németországra is, valóságos „monetáris ősrobbanás”-ként kellett hatnia. Míg az erős DM egy nemzetközileg versenyképes gazdaság kifejezése volt és az mai, Kelet-Németországba való bevitele egy olyan gazdaságra nyitotta meg a rálátást, mely a tőkés konkurenciától elszigetelve, a tervgazdaság feltételei között fejlődött-alakult. A keserű következmény a termelés összeomlása lett, amit tovább élezett a r ubelrendszer megszüntetése, s mindez együtt

mélyreható kihatással jár az új tartományok munkaerőpiacára. A gazdaság és a foglalkoztatás összeomlásának mely e „monetáris ősrobbanás” nyomán következett be, teljesen alábecsülték kihatásait Végzetesen hatott az akkori bonni kormány által két irányban is terjesztett derűlátás: ez a kincstári optimizmus ugyanis egyfelől azt hangoztatta, hogy az összeomlás helyén egy-kettőre „virágzó tájak” sarjadnak, másfelől azt állította, hogy az át-és újjáépítéshez szükséges állami pénztranszfer nem jelent majd komolyabb terhet. 3.41 Kelet-Németország gazdasági fejlődése Ha valakik rendszeresen átutazik az öt új tartományon, szinte kézzelfoghatóvá válik számára a gazdasági fejlődésnek 1990 óta megtett útja. Számos felújítás alatt lévő épületet látni, eddig mintegy 5 millió lakás modernizációjára került sor. Újabb és újabb bevásárlóközpont épül Az üzletek árukínálata már rég azonos

színvonalú a nyugatéval. A keletnémetek úti kedve, pedig már réges- rég túlszárnyalta a n yugatiakét. Az utak és autópályák mindenben megfelelnek a nyugati előírásoknak; a vasúton utazók rég elfelejtették a szocializmus mogorva kényelmetlenségét; 5000 kilométer új pályán száguldanak a vonatok, s vadonatúj a telekommunikációs háló. Évi 10 milliárd márkát emésztettek fel az utak, újabb 10 milliárdot a vasút, további tizet a telefonhálózat. Az egyesülés előtt körülbelül 10 000 magánvállalkozó volt az NDK-ban, ma számuk közel félmillió. 1989 előtt a becslések szerint úgy 3,9 millió gépjármű gurulhatott a keletnémet utakon; időközben számuk 7 millióra emelkedett. Az újraegyesülés előtt keleten 1,8 millió újvonalat kötött be az országnak ezen a részén. Az életkörülmények kiegyenlítése tehát egyre határozottabb léptekkel halad előre. A keleti tartományokban kifizetett bérek és jövedelmek a nyugati

átlag 39 százalékáról annak 80-90 százalékára emelkedtek fel. 11 Ezzel egyidőben jelentős mértékben emelkedtek az idősebb korosztály részére átutal nyugdíjak, 1990 óta ugyanis minden évben elképesztő összegek folynak az állami büdzséből az új tartományok kasszájába. A Németország kelti részének felépítéséhez nyújtott segítségnél hatalmasabb segélyprogram azelőtt az egész világtörténelem során nem létezett. A Német Szövetségi Köztársaság eredményes piacgazdasági és demokratikus rendszere nem volt képes arra, hogy az NDKrendszer hiányosságait egyik pillanatról a másikra- vagy akár egyik évről a másikrafelszámolja. Ezért kétszerese még mindig keleten a munkanélküliség a nyugatinak, s ezért van az több keletnémet városban és régióban még mindig 25-és 30 s zázalék között. Az új tartományoknak sok a behoznivalójuk. GDP-jük ugyan 1996-ban először már meghaladta az 1990-es szintet, ám még

ezzel is jóval a nyugatnémet mögött járt. 1997-ben a k eleti tartományok népességének 20 százalékára az össznémet GDP-nek csupán 12 százaléka jutott. Míg az ipari termelésből kivett részesedésük 15 százalék körül volt, a kivitelhez azonban csupán 2 százalékkal járultak hozzá. Az adóbevételekhez való keleti hozzájárulás alig haladja meg a 10 százalékot. A statisztikai átlag szerint az új tartományokban mérhető termelékenység a nyugati norma 57 százaléka, másképp igen nagy még kelet és nyugat között a gazdasági szakadék. A berliniek fejében pedig láthatatlanul ugyan, ám továbbra is ott van a fal. Nem egy keletnémet még mindig nem érzi otthon magát a közös államban. A keleti országrész polgárai jóval kevésbé elégedettek a demokráciával, mint nyugatnémet honfitársaik, ugyanez a helyzet a piacgazdálkodás terén is. Azzal a k ijelentéssel, hogy társadalmuk igazságtalan, az Elbától nyugatra a n épesség 28

százaléka, keletre ezzel szemben 40 százaléka ért egyet. A pártpolitikát tekintve is két világban élnek a németek. A Német Szövetségi Köztársaság az egyetlen olyan ország a földön, melynek egyidejűleg kellett kelet és nyugat problémáinak megoldásán fáradoznia. Egyszerre feladata a m últá lett NDK kommunista rendszerének transzformációjának megvalósítása és a szociális piacgazdálkodás nyugatnémet rendszerének modernizációja. 12 3.42 Keleti újjáépítés Az új tartományok –Brandenburg, Mecklenburg-Elő-Pommeránia, Szászország, SachsenAnhalt és Türingia- gazdasági fejlesztése a német kormány fontos célkitűzése. Az egyesített két ország részének fejlettségi szintje között óriási a k ülönbség, ezért a n émet regionális politika fő célja az új tartományok felzárkóztatása. Az egyértelmű fejlődést jelentősen befolyásolja, hogy 1990-től minden évben óriási összegek áramlanak az új

tartományokba. Az egyesülést követő 10 évben 1650 milliárd márkát fordítottak a volt NDK fejlesztésére, de az új tartományok az EK, illv. EU strukturális alapjaiból is jelentős támogatáshoz jutottak. A pénz nagy részét az első szakaszban a környezetet súlyosan szennyező vagy eladhatatlan árut termelő gyárak, üzemek, bányák tömeges felszámolására, segélyezésére és a bérszínvonal nyugatihoz közelítésére fordítottak. 1990 és 1994 között egyedül a német nagy vállatok közel 600.000 munkahelyet építettek le A németek azonban időközben ráébredtek arra, hogy ez így nem mehet tovább. A második szakaszban (1990 éves közepétől) megindultak az építkezések, elkezdődött az infrastruktúra valamint a modern gazdasági ágazatok (elektrotechnika, elektronika, jármű gyártás, finom vegyészet). A szövetségi kormány és parlament Berlinbe költöztetése (1999), illetve a Fővárosi szerepkört szolgáló hatalmas Berlini

építkezések is ösztönzik-e folyamatot. Az új tartományok GDP-je 1996-ban már meghaladta az 1990-es szintet, de részesedésük az összes GDP-ből csak 14%, ami az itt élők számarányához (18,5%) képest kevés. A keleti tartományokban még mindig jóval alacsonyabb, a munkanélküliség viszont kétszer magasabb mint nyugati (1999-ben országos szinten 10,5% a nyugati tartományokban 8,8 % a keleti tartományokban 17,6 %). Németország szolgáltató és ipari ország A GDP 1,1 % a a mezőgazdaságból, az erdőgazdaságból, 33,1%-a bányászatból és az iparból, 65,8%-a a szolgáltatásokból származik. A kereső lakosság 63% a szolgáltatásokban, 34 %-a bányászatban és az iparban, 3 %-a mezőgazdaságban dolgozik. A 2000. évi állami költségvetés több mint 38 milliárd márkát irányzott elő a „keleti újjáépítés”-re- A pénzek többsége elsősorban az innováció, kutatás és fejlesztés, a gazdaság támogatása, az infrastruktúra és az

aktív munkaerőpiac-politika szektoraiba áramlik az új évezred első esztendejében. 13 4. Német gazdaság alakulása az egyesítés után A Német Szövetségi köztársaság tizenhat tartományra osztott szövetségi állam. Az ország fővárosa és egyben kormányának székhelye Berlin. Hat szövetségi minisztérium azonban továbbra is a korábbi fővárosban, Bonnban székel. Parlamenti képviselőtestület a német Bundestag. A szövetségi kormány „jövőprogram”-jának célja Németország megújítása és alkalmassá tétele a 21. század kihívásainak megválaszolására Kilenc évvel az újraegyesülés után egyesített ország és nemzet, még messze nem egysége. Jóllehet együtt van, mégsem lett eggyé; már nem megosztott ugyan, de továbbra is csupán megduplázódott. A megnövekedett Német Szövetségi Köztársaság még mindig történelmi „félkésztermék”. Németország gazdasági összteljesítményét illetően a világlista

harmadik helyén áll, a világkereskedelmet illetően pedig a második helyet foglalja el. 1997-ben a bruttó hazai termék elérte a 3642 milliárd márkás rekordot. Az ország gazdasági rendszere a második világháború után lassanként szociális piacgazdasággá fejlődött. Ennek lényege, hogy az állam pontosan meghatározza a gazdasági keretfeltételeket, melynek határán belül piaci verseny zajlik, és aminek segítségével valamennyi terméket valamint szolgáltatást illetően megfelelő ár és szolgáltatás viszony alakítható ki. A gazdaság gerince: 6,7 millió német keresi kenyerét az iparban, elsősorban a gépkocsik, a gépek és az ipai berendezések gyártása terén. Az ötvenes évek „gazdasági csodájához” hasonlítható ma az új szövetségi tartományok újjáépítéséhez nyújtott jelentős anyagi támogatás, melynek célja egy már meglévő gazdasági rendszer komplex átépítése. Az állam pénzügyi transzferakciói 1998 vé gére

elérték a 982 m illiárd márkás össznagyságot. Németország árstabil ország, évente egy százalék körül mozgó pénzelértéktelenedés, komoly gondot a munkaerőpiac helyzete jelent számára. 1998 augusztusában a bejelentett munkanélküliek száma közel 4,1 m illió volt (10,6%); az ország nyugati részén 2,8 m illió (9%), a keleti részén 1,29 millió (17,1%) embernek nem volt munkahelye. A német gazdaság gerince az ipar. Nagy forgalmat bonyolító ágazatok a gépkocsi- és gépgyártás, az ipari berendezések gyártása, a v egyipar, az elektrotechnikai és elektronikai ipar, a textilipar és ruhagyártás, a finommechanikai és optikai ipar, valamint a környezetvédelmi ipar. Kisiparosként mintegy 610 000 öná lló vállalkozó dolgozik, ők körülbelül 6,2 millió munkavállalót foglalkoztatnak. 14 Szellemi szabadfoglalkozásúként jelenleg 637 000 ember keresi kenyerét Németországban. Ők közel 2055 millió állampolgárnak adnak munkát.

Mintegy 550 000 mezőgazdasági üzemről tudnak a legfrissebb statisztikák. Jó 4,5 millió ember dolgozik a 625 000 német kereskedelmi vállalt munkatársaként, 1997-ben a nagykereskedelem több mint egy billió márkás forgalmat bonyolított. A német bankok üzleti forgalma 1997 vé gén 9,1 bi llió márka volt. Ugyancsak virágzó gazdasági szektort a közlekedés és szállítás, a turizmus, valamint a telekommunikáció és a feltörőben lévő médiaipar. Végül, de nem utolsó sorban Németország a vásárok hazája is. A mintegy 150 vezető nemzetközi szakvásárnak körülbelül kétharmada Németországban kerül lebonyolításra. 2000-re minden megint úgy lesz, ahogyan korábban volt, mintha a német megosztottság nem is lett volna. Legalábbis ezt ígérte az akkori pénzügyminiszter, Theo Waigel költségvetési és adóvíziói, e jövő látomások idején 1996-ot írtunk. Az akkori vágyálmok mára talmi ábrándnak bizonyultak. Az egykori próféták

már jó ideje hallgatnak Persze eleve csak vágyálom volt, hogy két eltérő szocializáció, két különböző társadalmi és gondolkodásbeli rendszer képes rövid tíz esztendő leforgása alatt összeboronálódni, összeforrni és egyévállni. A belső egység még messze van a megvalósulástól, s hiába minden gazdasági siker, a németnémet kihívásnak bizonyul. A közvélemény kutatók nemrég valóban nyugtalanító adatokat hoztak napvilágra: a németek, keletiek és nyugatiak egyaránt aggodalommal viseltetnek politikusaik hitelessége és cselekvőképessége iránt. Jelentősek a különbségek: míg a nyugatnémeteknek hetven százaléka ért egyet Németországban manapság gyakorolt demokráciával, a k eletnémetek mindössze huszonkilenc százaléka. A keletnémetek fontosabbnak tartják az egyenlőséget és a szociális igazságosságot, mint a s zemélyes szabadságjogokat. A mai helyzet negatív megítélésében odáig mennek, hogy a t ervgazdaságot

tartják az „emberibb” rendszernek a szociális igazságosság elvének érvényesítésére. Végül a k elet-németek ötven százaléka elsősorban keletnémetnek érzi magát, egyszersmind olyanérzésük van, hogy ők csak „másodosztályú állampolgárok”. Ez természetesen növeli az elégedetlenséget, mely az egyén életútjában bekövetkezett törésből táplálkozik, már-már a kirekesztődés érzésével határos. Ahhoz, hogy az egyesülés egészsége, szerve folyamata végbemehessen, a m ai becslések szerint még legalább két nemzedékre van szükség. 15 Kelet-Németország hazai összterméke kevesebb az EU-átlag hetvenöt százalékánál. Kelet és nyugat tíz esztendővel az újraegyesülés után is két egyenlőtlen fel Németországnak. Az NSZK gazdasági fellendülésre számíthat. Javul az államháztartás mérlege, és minden arra utal, hogy összességében tovább fog csökkenni a munkanélküliek száma is. Németország gazdaságát

tekintve, az árutermelés és a szolgáltatások terén derűlátón nézhet az elkövetkező évek elé. A vezető gazdaságkutató intézetek Nyugat-Németországnak 2,7 s zázalékos növekedést jósolnak az idei esztendőre. Németországban tetemesek a különbségek: a gazdasági fellendülés jön. Kelet-németországnak 2,4 s zázalékos növekedést jósol erre az esztendőre, ám ahhoz, hogy a felzárkózás megtörténjen, ennél jóval erősebb fejlődésre volna szükség. A munkanélküliek aránya nyugaton 9,1 –ról 7,4 s zázalékra csökkent, keleten még mindig 16,5 százalék. 4.1 A foglalkoztatás alakulása Németország 28 millió alkalmazottja közül minden hetedik tíz főnél kisebb üzemben dolgozik. Számszerűen ezek a k isüzemek alkotják az NSZK-ban működő kétmillió cég legnagyobb csoportját: egymillió van belőlük. A másik oldalon a nagyüzemek állnak: a statisztikák 1887 olyan üzemet tartanak számon, ahol 1000-nél több ember

dolgozik - ezekből 1548 az ország nyugati, 339 pedig a keleti felében működik. A nagyüzemek ugyancsak a munkahelyek egyhetedét biztosítják. 1996-ban 159 milliárd márkába került Németországban a munkanélküliség finanszírozása. Ez derül ki a nünbergi Institut für Arbeitsmarkt-und Berufsforschung (IAB) számításaiból. A tekintélyes összeg nem csak a munkanélkülieknek nyújtott közvetlen juttatásokat foglalja magában. Az IAB elemzése rávilágít arra, hogy nem elég csupán a m unkanélküli segélyt figyelembe vennünk. Hiszen a munkanélküliek esetében az állam fizeti a nyugdíj-és betegbiztosítási járulékot, és az orvosi ellátás költségeit is: sok munkanélküli szociális segélyre és lakbértámogatásra is jogosult. 1997márciusában 4,2 millió ember volt munka nélkül az NSZK-ban A termelő ágazatokban foglalkoztatottak bruttó havi jövedelmei azt Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint a régi tartományokban átlagosan

4.914 márkából (1995) 5035 márkára (+2,5 %), az új tartományokban pedig 3.466 márkáról 3651 márkára (+3,5%) emelkedtek; a keleti és nyugati jövedelmek közötti arány ilymód 1996-ban- a termelőágazatok esetében70,5%-ról 72,5%-ra nőtt. 16 Új piacok, új stratégiák: A német gazdaság nagyszabású összeolvadásokkal, cégkivásárlásokkal és átvételekkel válaszol a globalízáció egyre égetőbb kihívásaira. A gyors újraegyesülést a bérek már 1991-ban magasabbak voltak, mint Írországban, az USAban vagy Ausztráliában. A keleti átlagjövedelmek ma már erősen megközelítik a nyugatiakat, összehasonlításban kilencven százalékot is meghaladják. Kelet-Németországnak az első három évben a h azai össztermék negyvenszázalékos visszaesést kellett túlélnie. A keleti föllendülés az elején nagy lökést kapott az utóbbi években szupermodern ipai régiók jöttek létre. Keletnek van mivel dicsekedni övé Európa

legkorszerűbb telefonhálózta, az autópályákat nagyvonalúan kereskedelmi központok szegélyezik. A sikerek azonban egyelőre csak gyéren mutatkoznak. A növekedés makacsul elmarad a nyugati mögött, a felzárkózás, amelyre pedig oly égető szükség volna, egyelőre várat magára. Németországnak fel kell készülni, ha azt akarja, hogy keleti része az új határok között is megállja helyét. Az egyesült Németország ma legnagyobb próbatétele előtt áll, munkaszerkezet-átalakítás, a munkatársadalom jövője, a szociális rendszer reformja, Németország szerepe az Európai Unióban. Amikor tizenhárom évvel ezelőtt az NDK korhatag tervgazdaságának is megpecsételődött a sorsa. A német újraegyesüléssel kezdetét veszi az állampártilag vezérelt gazdaság átalakítása szociális piacgazdasággá. Az új tartományokban közel 2000 külföldi cég hajtott végre sikeres befektetéseket. Segítségükkel olyan szupermodern termelőüzemek jöttek

létre, mint az eisenachi Opel gyár vagy az AMD drezdai chipgyára. Az életszínvonal még nem egyenlő a két országrészben, Kelet-Németoszágban alacsonyabbak a j övedelmek és nagyobb a munkanélküliség, mint nyugaton. 4.3 Növekedő gazdaság Az összgazdasági fejlődés megítélésével foglalkozó szakértői tanács, az „Öt bölcs” véleménye szerint Németországban a konjunktúra növekedésével számolhatunk: az ötök 200re az ország gazdaságának 2,7 százalékos emelkedését jósolták, ez pedig kétszerese az 1999ben elért növekedésnek. A fejlődés két fő hajtóereje a kivitel és az invesztíció 17 A német újraegyesüléssel kezdetét vette az „Aufbau Ost” a „keleti újjáépítés” nagyszabású programja, az állampártilag vezérelt gazdaság átalakítása szociális piacgazdasággá. A hatalmas feladattal míg sem sikerül végezni. A köztes mérleg mindenesetre impozáns KeletNémetország 1998-ig 1250 milliárd márkát

kapott gazdasága újjáépítéséhez Több mint félmillió kis-és középvállalkozás jött létre. Kelet-Németország óriási haladást ért el az elmúlt években. Már félmilliónál is több kis és középcéggel rendelkeznek, és vannak nagyobbak is, melyek a piacgazdaság feltételei között harcolták ki a h elyüket. A keleti újjáépítést ennek ellenére különleges politikának kell segítenie. A kelet-német érdekek kiemelt támogatásra szorulnak a szövetségi politikában. A rendszerváltás első tíz évének végén világosan lehetet látni, hogy egyes keletnémet régióknak sikerült saját, meglévő potenciáljukra támaszkodva rálépniük a fejelődés önálló ösvényére. Kelet-Németország éppen az új technológiák iránt messzemenően nyitott, a súlypontja a biotechnológia Mecklenburg-Elő-Pomerániában, de az energia ipar, az erőműépítés és az, ami vegyiparban Kelet –Németországban végbement, ma már szintén a világ

élvonalához tartozik. A kelet- német vállalatoknak az elmúlt időszak alatt kellett végrehajtaniuk a nyugat európai normákhoz és színvonalhoz való igazodás nagy munkáját. Semmi kétség Németországnak gazdasági székhelyként egy sor komoly feladattal kell megbirkóznia. Kelet-Németországban: az új tartományok egész Németország fejlődésének éllovasává és hajtómotorjává nőtték ki magukat, méghozzá úgy, hogy nyugat ezt jóformán észre sem vette. Az újraegyesült Németország tizenhárom évvel ezelőtt példa nélküli feladattal találta szemben magát: egy egész népgazdaságot kellett a t ervgazdálkodási kátyúkkal teli mély útjából a piacgazdaság nyílt terepére kivezetni, még pedig minden kímélet, minden „türelmi idő” nélkül az állami vagyonkezelő, a Treuhandstalt vállalta magára a nagyszabású csöppet sem hálás feladatot, hogy 14000 üzemet magánosítson, több mint négyezret pedig bezárjon. Öt év alatt

végzett ezzel a gigászi penzummal. A folyamatot hatalmas méretű beruházási hullám kísérte- 1991 és 1998 között 1250 milliárd DM került befektetésre Kelet-Németországában, s ennek az óriási összegnek a 84 százaléka magáncégektől érkezett. Közülük közel kétezer volt a külföldi. A Treuhandanstalt időközben befejezte munkáját, és Kelet-Németország most mindennapi üzletre koncentrál. Az új tartományok immár éles székhely-versenyben állnak más országokkal és régiókkal. A gazdaság támogatása-fejlesztése Németországban a tartományok feladata. Mind a tizenhat tartomány saját elképzelése szerint harcol érdekeiért 18 A keletnémet munkavállalók átlagosan százötven órával többet dolgoznak nyugatnémet kollégáiknál. A munkaidők világstatisztikájában elmozdultak a Németország egészének fenntartott utolsó helyről, és az európai középmezőnyhöz zárkóznak fel. Kelet-Németország újonnan épült

termelési egységei nemzetközi mércével is kiválóan vizsgáznak. KeletNémetország úgy kínálja a nyugat-európai ipai közösségbe integrált székhely minden előnyét, hogy közben nagyobb rugalmassággal és alacsonyabb bérekkel rendelkezik. A világ négy égtájának műszakilag igényes végei egyre nagyobb számban ismerik el Kelet-Németországot befektetéseik vonzó cél országaként. 5.A német gazdasági mai helyzete 5.1 Németország gazdasága A német gazdaság helyzete a 21. s zázadban Nemzetközi összehasonlításban egész jó Németország a világ második export nemzete. A foglalkoztatottság helyzete lehetne jobb is A globalizálódás nyomán eltérően alakul a különböző termelési székhelyek fejlődése, s Németországban ma a foglalkoztatottság és az ipar visszafejlődését látjuk. Ha a német gazdaságról beszélünk, különbséget kell tennünk kelt és nyugat között. Egy teljesítőképes gazdasági rendszer kiépítése

időbe telik. Nem hinném, hogy a keletnémet gazdaság összességében a következő tíz éven belül el fogja érni nyugatnémet tartományok gazdaságának szintjét. De keleten is vannak olyan régiók, gazdasági ágazatok és végek, melyek produktivitása és teljesítőereje megüti, sőt olykor meg is haladja a nyugatnémet színvonalat. Eddig a drezdai, potsdami, halle-lipcsei és erfurti régió mutatta a legtöbb dinamizmust. Ezek valóban a növekedés pólusai A fejlődésnek nem annyira az egyes régiók és szektorok a zálogai, mint inkább a sikeres vállalkozók. 19 Népesség (millió) JAPÁN JAPÁN USA NSZK USA NSZK 0 50 100 150 200 250 300 Hazai össztermék (milliárd USD) JAPÁN JAPÁN USA NSZK USA NSZK 0 1000 2000 3000 4000 5000 6000 7000 8000 Árukivitel JAPÁN JAPÁN USA NSZK USA NSZK 0 100 200 300 400 500 600 700 800 A korszerű munkaerőpiaci szolgáltatások létrejöttét segítő 2003 január 1-én hatályba lépő

törvények az NSZK történetének legnagyobb munkaerőpiaci reformját indítják el a megvalósulás útján. 20 A törvények fő céljai: jobb keretfeltételeket teremteni a gyors és hosszú távú munkaközvetítéshez, több hidat kínálni a foglalkoztatáshoz, és új foglalkoztatási lehetőségeket létrehozni. E vérmes célokat egyebek között „jobCenterek” a munkaerő közvetítés gyorsaságának növelése, a továbbképzési piac korszerűsítése, munkaerő, közvetítő ügynökségek valamint úgynevezett „énRT-ek” kívánják segíteni- utóbbiak az önállóvá váláshoz nyújtanak hidat. Clement külügyminiszter mindezen túl a középvállalkozói réteg támogatását szolgáló offenzívával szeretne javítani a gazdasági keretfeltételeket. 5.2 Német gazdaság válság jelei A 2003-ai évtől nem várják a gazdasági eredmények látványos javulását Németországban, pedig már a tavalyi stagnálás is próbára tette a sokoldalú

szociális biztonságot kínáló állam teherbíró képességét. Az Európai Unió legnépesebb országának lakossága fogyasztás-visszafogással próbál felkészülni a szűkösebb időkre, tovább gyengítve ezzel az amúgy is akadozó konjunktúrát Európa legerősebb gazdaságában. Európa legnagyobb és legerősebb gazdaságának nyilvánvaló gyengélkedése- ez a kézenfekvő magyarázat a n émetek pesszimizmusára. Fenntartható-e a második világháború vége óta napjainkig sikeres német modell, a munkavállalók és munkáltatók harmonikus együttműködése, a mindenről mindenkiről gondoskodó állameszménye? A gazdasági mutatók semmi kedvezőt nem ígérnek A németek mivel nem bíznak a jövőben, tartanak a munkanélküliségtől. Átfogó gazdaságpolitikai koncepcióra, reformokra lenne szükség ahhoz, hogy Németország ismét az európai gazdaság húzóerejévé válhasson. Németország adja az Európai Unió gazdasági

teljesítményének 30 %-át, s egy gyengélkedő német gazdasággal a kontinens is a kelténél rosszabbul teljesít. A belső vásárló erő növekedésével és az ennek érdekében végrehajtandó adócsökkentéssel keresik a kiutat a német gazdaság stagnálásából. Pénzügyminiszter is többször leszögezte: nem kívánják az eladósodás útját választani. Az ellentételezés fő forrásként a privatizációt és mindenek előtt az állami támogatások csökkentését említették. 5.21 Előrehozott adóreform 21 A konjunktúravölgyből való kilábalás lehetséges módjainak keresése közben az utóbbi napokban egyre inkább előtérbe került az eredetileg 2005-re tervezett, adóreform előrehozatala. Keresletként megjelenve élénkíthetné a gazdaságot Részleteit tekintve az adóreform tulajdonképpen általános adókulcs csökkentést, illetve az adómentes jövedelem sáv alsó határának felemelését jelentené. 5.3 A német kormány gazdasági

programja A német kormány „Agenda 2010” névre keresztelt programjával lát hozzá a munkaerőpiac reformjához és a szociális rendszerének korszerűsítéséhez. A nemzedékek közötti szolidáris újraelosztás régi modellje működésképtelenné válik. Meg kell találni a nyugdíjbiztosítási rendszer és az egészségügyi politika új stratégiáit. Március 14-én amikor Gerhard Scröder szövetségi kancellár ismertette a parlamentben az „ Agenda 2010” programját, még nem lehetet tudni, hogy mi lesz belőle. Azóta már az „Agenda” is csak része egy olyan folyamatnak, amely a nyugdíjakra, a munkaerőpiacra a betegbiztosításra egyaránt kiterjed. Jóformán mindenmérlegre tétetik A szűkös államkasszák a csökkenő születési mutatók a magas munkanélküliség- mindez oda vezet, hogy a t eljes szociális rendszert a megváltozott viszonyokhoz kell igazítani. A kormány igyekszik pontosítani, hogy pontosan mennyire kíván enyhíteni a

felmondással szembeni védelmen, mikor szűnik meg a munkanélküli ellátmányra való jogosultság, hogyan olvad egymásba a munkanélküli és szociális segély, vagy amiképp kí vánják csökkenteni a nettóbéreket azáltal, hogy munkavállalóknak a jövőben nagyobb önrésszel kell hozzájárulniuk betegbiztosításukhoz. Ezek az „Agenda 2010” névre keresztelt program lényegi pontjai Összességükben csökkenteni kívánják a szociális állam juttatásait, ami mindenképp beavatkozás a k ialakult szociális rendszer alapszerkezetébe- célja pedig egyfelől az állami kiadások egy részének megtakarítása, másfelől a „járulékos bérköltségek”- német kifejezéssel „Lohnnebenkosten”-, ezáltal pedig a munka költségeinek lefaragása. A megszorító reformok az adóterhek érezhető csökkentésével kapcsolódnak össze. A költségvetési politika a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszer és az egészségügy mind-mind más lesz, mint amilyen eddig

volt. A demográfiai görbe ugyanis süllyed, „a társadalom biztosítási rendszer reformkoncepciójáról igazában csak 2010 után fogja megmutatni az idő, hogy bevált-e”. 22 A német Ifo gazdaságkutató intézet nullára vette vissza a n émet gazdaság idei növekedési előrejelzését és a 2004-es kilátást is 1,5 százalékra csökkentette. Az Ifo áprilisban még 0,5 százalékos növekedést jósolt az idei évre, csakúgy, mint a többi mértékadó német gazdaságkutató intézet. 2004-re az intézetek - köztük az Ifo is - korábban 1,8 százalékos növekedést valószínűsítettek. Az Ifo-nál azt is közölték, hogy a német államháztartási hiány GDP-hez viszonyított arányát az idén 3,7 s zázalékra, jövőre 3,2 százalékra várják. Az évi átlagos infláció az idén az Ifo szerint 0,9 százalékos, jövőre 0,8 százalékos lesz. A német gazdaság az első negyedben 0,2 százalékkal visszaesett az előző negyedhez képest és 0,5

százalékkal volt nagyobb a GDP az egy évvel korábbinál. A visszaesés a t avalyi utolsó negyedévi stagnálást követte, az egy évvel azelőttihez képest akkor is 0,5 százalékos volt a növekedés. Németország gazdasága 0,2 százalékkal nőtt tavaly, az 1993-as recesszió óta ez volt a legalacsonyabb növekedési ütem - akkor 1,1 százalékkal esett vissza a német GDP. A legnagyobb euróövezeti gazdaság 2001-ben 0,6 s zázalékkal, 2000-ben 2,9 s zázalékkal bővült. A jövő évi német költségvetés előzetes tervezete 2,0 százalékos növekedéssel számol és Hans Eichel pénzügyminiszter szerint az államháztartás hiánya nem csökkenthető a 3 százalékos euróövezeti tűréshatár alá GDP-arányosan, ha a GDP bővülése elmarad a 2,0 százaléktól. Tavaly a hiány a GDP 3,6 százaléka volt és az EU bizottsága figyelmeztetésben részesítette Németországot. Az elemzés szerint 2007-ben továbbra is Németország lesz az EU messze első

számú nettó befizetője 17 milliárd euróval, ami a GDP 0,72 százalékát jelenti. - A német gazdaság számára a bővítés befektetést jelent, amely azonban később megtérül, pusztán gazdasági vonatkozásban, az európai integráció más előnyeitől eltekintve is - állítja Heise. 23 6. Összefoglalás Németország széles körű tartományi önkormányzatokra épülő szövetségek (föderatív) állami berendezkedését és demokratikus politikai intézményeit lényegében az NSZK-tól kapta örökségül, akárcsak kemény valutáját és hatékonyan működő erős gazdaságát. Németország egy maga az európai gazdasági közösségi bruttó termelési értékeinek közel egyharmadát adja a világ termelésből. Pedig 6-7 %-al részesedik az egyesülés tovább szilárdította a n émet pozíciókat és nemzetközi kereskedelemben is, ahol 11%.os rész arányával már hosszú évek óta az NSZK a v ilágranglista él lovasa. Az egyesült német állam

Európán belül még egy idegenforgalmi szempontból különösen fontos rekordot mondhat magáénak: 9 országgal van közös határa. Északon Dániával, nyugaton benelux államokkal és Franciaországgal szomszédos, délen Svájccal és Ausztriával érintkezik, keleten Csehország és Lengyelország határolja. Nem véletlen hogy a v ilág idegen forgalmában a b evételek alapján számítva – az NSZK a 6. l egfontosabb fogadó országnak számít, és az NDK-ban is csak a rideg politikai elzárkózás akadályozta az élénkebb turizmus fejlődését. Ma már azonban legfeljebb az utak minősége a szállás lehetőségek választéka vagy az utóbbi pár évtizedben kialakult eltérő városképek emlékeztetnek a korábbi megosztottságra. A 80-as esztendőkben készült űrfelvételeken ki lehetett rajzolni két német ország határát, oly élesen elkülönültek egymástól az NDK hatalmas, egyszintű termelőszövetkezeti táblái és a magasból nézve apró

birtoktestekre oszló NSZK beli szántóföldek. Az NDK mezőgazdaságának szervezeti formái a következő években bizonyára átalakul, és teret hódit majd a cs aládi gazdaság nyugatnémet modellje. Az NSZK-ban a farmok átlagos mérete 18 Ha volt. A német mezőgazdasági termelés értékének nagyobb része az állattenyésztésből származik. Az egyesült német állam barna szén bányászata 44400-420 millió tonna csaknem 1/3ával az első a világon. A termelés bő ¾-e a keleti országrészre jut A két német állam iparának mennyiségi és minőségi különbsége talán éppen itt nyilvánult meg legszembetűnőbben. Az egykori NDK területén létesült hatalmas szén és kőolaj-vegyészeti kombinátok- leuna és buna művek stb. Egyenlőre a legnagyobb környezet szennyezők fekete könyvében kaphatnának helyet. Németország a világ első számú vegyipari exportőre Műanyagok előállításában a második, a műszál termelésében a 3. helyet foglalja

el az országok rangsorában. A gazdasági fejlettség szintje alapján a markáns NSZK-NDK különbség mellett az északi tartományok viszonylagos elmaradása figyelhető meg. 24 6.1 Gazdasági következmények Az ismert gazdasági következmények a kelet-német ipar csaknem maradéktalan felszámolása emberi sorsokra fordítva munkanélküliséget, a fölöslegesség érzését jelentette-megszépült múltként jelenítve meg az NDK-es időket. Egységéről még ma sem lehet beszélni: a keleti országrész egy főre eső bruttó hazai terméke még mindig csak 17.979 euró, szemben a nyugati 28.753 euróval, az átlagos heti munkaidő viszont 391 óra, míg a nyugatiaknak 374 órát kell – magasabb fizetéséért - dolgozniuk, s keleten a munkanélküliségi ráta is több mint duplája a nyugatinak: 18,5% a 8,3%-kal szemben. Hamissága most, a nyugat német gazdasági csoda napjainkban felépített, eddig kisebb- nagyobb zavarokkal, de össznémet viszonyok között is

jól működő szociális rendszer nehéz óráiban, a nyugdíj és-egészségügyi ellátás kényszerű reformjai idején nehezen lepleződik le. 25 7. Felhasznált irodalom: • Hvg 2003.január 11XXVévfolyam 2 sz • Hvg. 2003 július 12XXV évfolyam 28szám • Hvg.2003 szeptember 13XXV évfolyam 37sz • Hvg. 2001 október 27XXIII évfolyam 43 szám • Hvg. 2003 május 31 XXV Évfolyam 22szám • Hvg. 2003 július 21 XXV Évfolyam 25sz • Deutschland d21249f 1998/3.szám június • Deutschland D21249F 1996/2.szám április • Deutschland D21249F 1997/4.szám augusztus • Deutschland D21249F 99/5.szám október/november • Deurschland S21249F 99/6 szám december/január • Deutschland D21249F 2000/1.szám február/március • Deutschaland D21249F 2000/4.szám augusztus/ szeptember • Magyar Nagylexikon 13.kötet Budapest 2001 • Szentirmai József: Németország Panoráma,1993 • Deutschland UN 2003/1.szám február/ március •

Csillag István : A valóra vált csodák éve Beszél 2000. március • Szocháló Társadalomtudámány on-line Készítette Hajdú Eszter • Euro.hu