Szociológia | Tanulmányok, esszék » Az ember és ami rajta van

AZ EMBER ÉS AMI RAJTA VAN Ebben a dolgozatban nem divat történeti beszámolót, és nem korunk divatjának keresztmetszetét írom le, hanem az öltözködés keletkezését vizsgálva próbálok magyarázatot találni azokra a kérdésekre, melyek felmerülnek minden kíváncsi emberben, ha a tükörbe néz, egy másik emberre, vagy egy-egy érdekes, különc figurát lát az utcán. Miért öltözködünk, ékszerezzük magunkat, festjük testünket, vagy vágjuk fazonra hajunkat? És talán ennél is izgalmasabb kérdés, hogy miért pont így, vagy úgy tesszük ezeket. Mi az öltözködés? Az öltözködés művészet; a leplezett, de akaratlagos kommunikálás művészete. Minden tartalommal, információval bír világunkban, így az ember külső megjelenése is. A testi adottságok nagy többségében nem változtathatóak, (ha valaki alacsony, nem képes megnőni nagyobbra) az öltözködés azonban - mely a v iselkedés része - intellektusunk által befolyásolva

változtatható. "A viseletek története, a jámbor csalások és öncsalások, a t udatos és öntudatlan tévedések és megtévesztések, a kiszámított és kiszámíthatatlan dőreségek története." A viseletek, a külső megjelenés központi eszköze: a ruha. A ruha önmagában nem kommunikál, illetve csak gazdájáról tud információval szolgálni; ember nélkül a ruha ugyanolyan tárgy, mint bármely másik. De hát a többi tárgy is csak általunk valamilyen "Fogalmaink az arányosságról mind a test arányain, az aranymetszésen alapulnak, mozgásérzékeink a szem és a tagok izmára ható ingereken, ritmusérzékünk a szívdobogás, lélegzés, emésztési folyamatok, álom és ébrenlét ritmusán." Általánosan elterjedt tévhit, hogy azért öltözködünk, mert fázunk. Tévhit, mert több feljegyzés is igazolja ennek ellenkezőjét. Az eszkimó asszony - 30C-os hidegben kiviszi csecsemőjét a hóba és kitakarja, vagy például a

Dél-Amerika partjait felfedező első hajósok megdöbbenéssel jegyezték fel, hogy az ottani indiánok anyaszült meztelenül élik életüket a majdhogynem sarkköri hidegben. "Tévedés azt hinni, hogy az emberi szervezetnek kívülről kell meleget kapnia. A belső égés következtében állandóan szükség van bizonyos hőmennyiség eltávolítására." (Érdemes viszont megjegyezni azt is, hogy a hidegben több kalóriát fogyasztunk; ebből következik, hogy ha az ember melegen tartja testét, kevesebb élelemmel is beéri ami egy vadászó-gyűjtögető népcsoportnál nem utolsó szempont.) Az állatvilágban - a melegvérűek körében - két fő fajtáját ismerjük a hideg ellen való védekezésnek; az egyik a toll-, illetve szőrtakaró, - mely igen kezdetleges - a másik a melegítő hájréteg kialakításának képessége. Az ember az utóbbi csoportba sorolható, hőváltozásokhoz való alkalmazkodása hihetetlenül jó. Senki nem tagadhatja, hogy a

ruha néha valóban védelmül szolgál, de az is kétséget kizáróan kijelenthető, hogy a ruha tett minket érzékennyé a hideg iránt. A ruházkodás első nyomai a jégkor végén Dél-Európában, ie. 30 évezred és ie 15 évezred közti időre tehető. Egy női alakot ábrázoló szobrocska farköténnyel Több olyan szobrocskát is találtak ebből az időszakból, melyek hátulról, hatalmas farral ábrázolják a női testet. A farkötény a ruha első eredeti célját szolgálta: a figyelemfelkeltést; mint ahogy a meztelenül járó pigmeusi férfiak hosszú, vastag penistartója, mely sárga kalebasból készült és a lábuk között viselték. Információt hordoztak a későbbi test nyomorítások is. A fejforma hosszanti direkt nyújtása egyes afrikai népeknél napjainkig gyakorlatban van. "Azoknál a törzseknél, ahol ez a szokás elterjedt, az egyszerű emberek fejükön viszik a terhet. A csúcsos koponya eleven bizonyítéka a

felsőbbrendűségnek." A tányérajkak Afrika azon részein fordultak elő, ahonnan az arabok elrabolták a nőket háremeikbe. A négerek tapasztalták, hogy a megnyújtott ajkú lányok nem kellenek nekik Az arabok ugyanis európai módra csókolóztak, ami annál a néger törzsnél ismeretlen volt. A fül kitüntetett testrész, a primitív népek ezt dolgozták meg a legalaposabban; nyújtották, lyukasztották, ékszerezték. De lyukasztásban élen járt az orrsövény átfúrása is, annak csonttal, fával, fémmel való díszítése. A fej napjainkig az intellektust, a szellemvilággal való kapcsolatunkat jelképezi; így nem nehéz elképzelni, hogy a természeti népeknél mennyire fontos szerephez jutott ennek védelme. Úgy hitték, hogy a fej nyílásai kapuk a lélek és az ártó szellemek között, melyet őrizni kell. Ezért riasztó jelképekkel és vad színekkel védekeztek a gonosz próbálkozásai ellen Nem mellőzhető tény az sem, hogy pár száz évvel

ezelőtt még közhiedelemben volt, hogy ásításkor belénk bújhat az ördög - ezért tesszük szánk elé a kezünket. Egy másik sebészi beavatkozás, melynek meleg égöv alatt kétségtelenül higienikus jelentőssége van, a körülmetélés. De ne felejtsük el, hogy ezt az eljárást nem csak meleg égöv alatt végzik, így tehát arra következtethetünk, hogy nem kifejezetten gyakorlati célból teszik, hanem vallási meggondolásból. A körülmetélés beavatás, a férfivá válás szimbóluma Egyes népeknél ilyenkor az ifjú fogát kihúzzák, vagy átfűrészelik azzal a megokolással, hogy utat nyissanak a léleknek. A frizura a d ivatnak alávetett beavatkozásmód, de szintén a természeti forma megváltoztatása. "Figyelemre érdemes, hogy a sima hajú fajták göndörítik, a gyűrűs hajúak erőnek erejével kisimítják hajukat. A vékony és rövidszálú hajat agyaggal, faggyúval, tehéntrágyával kenik be, hogy merevítsék, és állati

szőrrel, madártollal egész építménnyé formálják fejükön." A jó és rossz szellemekben való hittel együtt jár a meggyőződés, hogy a szín ami az emberre olyan erősen hat a szellemeknek sem közömbös. A szervezett társadalom egyebek között felhasználta a színekkel való megkülönböztetést, így az azzal való kommunikálást is rendtartásában. A színekkel való megkülönböztetés eleinte gyakorlati célt szolgált, azt hogy a törzsfő harc közben számon tarthassa embereit. Természetesen az egymástól való elkülönülés egyben hovatartozást is jelentett; különböző törzseknek, különböző színeik és mintáik voltak. A harcos azonosította magát a törzs totemével és nemzeti színekben halt meg. Amerika felfedezésekor alakult ki az indiánok rézbőrű névvel való illetése, ami egyáltalán nem annak köszönhető, hogy bőrüknek vöröses árnyalata lett volna, hanem vörös harci színeket használtak, ami az ellenség

kiontandó vérét jelképezte. A harc sikerességének első jele, ha az ellenség megijed, illetve sikerül megfélemlíteni. A színek és ábrák ebben is segítségére voltak az embernek; elterjedt motívum volt a fehér csontváz festése a testre. Ez az ábra megfigyelhető a múlt századi huszárruhák zsinórozásán, illetve a huszárcsákón eredetileg a címer helyén levő koponya szerű díszítésen. Az ember mihelyt megismerte a festéket és annak felhasználhatóságát, szépítésre használta azt. Az asszony kellemetességét, a f érfi félelmetességét hangsúlyozta. A természeti népeknél a vadászat és a harc szükségszerű velejárói a sebhelyek és hegek. Ezek a bátorság és harcedzettség tanújelei, melyekre a harcosok büszkék, szívesen viselik, sőt mutogatják azt. Hogy jobban kiemeljék a s ebhelyeket, eleinte szándékosan elfertőzték azokat, később pedig festékanyagot vittek a sérült bőrfelszínre. Így jöttek létre az első

tetoválások Később ezekkel a tetoválásokkal rangot, hovatartozást is jeleztek ugyanúgy, mint korábban a festékekkel. A déltengeri szigeteken a t etoválás az előkelők kiváltsága; a felfedezések korában a m atrózok ezzel bizonyíthatták, hogy merre hajóztak. "A testfestés az emberiség legrégibb művészete A tatoo művészek a világ minden részén, főleg a japán és kínai mesterek munkáit utánozták." Megfigyelték, hogy magasabb rendű majmok néha mulatságból gyümölcsöket gallyakat akazdgatnak a b undájukba. Az ékszerezés szintén elég korán megjelent az embernél Eleinte természetesen itt is nagyobb szerepet kaptak a s zellemvilághoz kötődő tárgyak, így az ékszer természetesen talizmán is. A jó szellemeket meg lehet vesztegetni a talizmánnal, a gonoszakat el lehet ijeszteni. De az ékszer elsősorban díszítés Érdemes megfigyelni, hogy súlyos ékszereket általában a k arcsú fajták viselnek, míg a vaskos testűek

a finom ékszereket kedvelik. "A fekete bőrűek az ezüstöt, a barnák az aranyat, a sárgák a zöld jade-et, a l enhajú fehér dánok a s árga borostyánt." Nem megvetendő előnye az ékszereknek az sem, hogy csörgésük zenével kíséri viselőjük minden mozdulatát. Civilizált népeknél a díszítés ilyen formái szerényebb méretűek, fontosabbá válik a diszkrét megjelenés és az ékszer finom megmunkálása. A ma élő, kőkori kultúrfokon megrekedt ősnépeknél általános szokás a vadászálcázás. A vadász állatbőr álcát húz a vadászathoz. Ezt a viselkedést már nem sok választja el az ünnepi maszktól "Aki maszkot ölt, azonosítja magát a szellemvilág titokzatos hatalmával, kilép önmagából, transzba esik. Áttör az emberi lét korlátain, természetfeletti lénnyé változik" Azt a varázserőt, melyet primitív népek az álarcnak és a talizmánnak tulajdonítottak, a későbbi korok emberei a ruhára viszik

át. "A társadalom alapja - mennél tovább töprengek, annál inkább elámulok rajta: a ruha." S valóban a ruha a h atalom jelképe. Személyiségünk, önérzetünk kiteljesedik a hozzánk illő ruhától; a ruha leplez - nem tagadja meg ősét, a maszkot. Azért öltözködünk, hogy feltűnjünk, de leplezzük ezt a szándékunkat. Az emberek általában nem olyannak akarják mutatni magukat, mint a többi, inkább olyannak, mint a hozzá hasonlók, vagy azok akikhez hasonlítani szeretnének. A ruha átvette az ősi ékszerek és a testfestés másik fontos szerepét is: rangot jelez. Mint régen a harci festések, úgy ma az egyenruhák vívják nemzetek között a harcot; sőt nemzedékek között. De a ruha fegyver a nemek közötti folytonos viszálykodásban is. Az emberiség kezdete óta tart ez a harc, és mindig az uralkodott aki az élelmet és az élethez szükséges dolgokat leginkább képes volt előteremteni. A földműveléssel az ember kinő a

ragadozó állatok világából ahol a hím az aktív, a nő a passzív fél, az asszony egyenrangú párja lesz a férfinak. Fontos szerephez jut a föld, ezáltal annak megművelője a nő is. Új társadalmi beállítottság válik uralkodóvá: a matriarchátus (Későbbi korok patriarchális vallásaiban itt-ott felbukkan az asszonyimádás, bár a főistenek férfiak - Mária-kultusz) A viselettörténet két ellentétes törekvés története, a nő a nyitott, a férfi a zárt ruhákért harcol. Napjainkra nagy változásokon ment keresztül öltözködésünk, bár lényegi célját tekintve azonos maradt ősével. A modern férfi és női ruha erősen túlozza a nemi különbségeket Az ősi népek öltözködése egyszerű és őszinte, míg a művelt népek sohasem vallanak színt. A civilizált népekkel ellentétben a t ermészeti népek díszeikkel, viseletükkel nem károsították egészségüket; gondoljunk csak a derékfűzőre, ami komoly szervi elváltozásokat

okoz, vagy a lehetetlenül magas sarkú cipőkre. "A viseletek a maguk nyelvén szólnak, és az olyan változatos, mint a beszéd. Az anyagok, formák, színek sokfélesége nem marad el a szókincs gazdagsága mögött. A ruha az emberről szól, aki viseli. Néha többet mond el róla, mint ő maga mondhatna és talán éppen azt amit el akarna hallgatni.”