Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Campean István - A világgazdaságról - 2004

A világgazdaságról - 2004 Tartalomjegyzék I. A világgazdaság struktúrális válsága. A hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig. NIC 2 (New Industrialized Countries 2 ) . 2 oldal II. A fejlődés elméletekről. Ki hogyan és miért választja azt a bizonyos utat? . 2 oldal 1. A fejlődéselméletek relevanciájáról 3 oldal III. NIC 2 Malajzia. Részletes ellemzés3 oldal 1. Állami beavatkozás, jövõkép és pozitív diszkrimináció 3 oldal 2. A 97-es valutaválság és annak kezelése4 oldal 3. Fiskális és monetáris politika4 oldal IV. A közel-keleti régió helyzete. 7 oldal V. Délkelet-Ázsia: Válság után, alatt, előtt? Mit a helyzet most?8 oldal Thaiföld . 9 oldal Malajzia . 9 oldal Indonézia . 9 oldal Fülöp szigetek . 9 oldal Szingapur . 9 oldal Dél Korea . 10 oldal Tajvan . 10 oldal VI. Záró gondolat 11 oldal VII. Irodalomjegyzék 12 oldal I. A világgazdaság struktúrális válsága A hetvenes évek elejétől a

nyolcvanas évek végéig 1973-74 majd 1979-80 között a világgazdaság strukturális válsága következőképpen jelentkezett különböző régiókban: - fejlett országok: recesszió, stagfláció, a protekcionizmus erősödése, kikényszerített struktúrális igazodás, a fajlagos anyag és energiaigények csökkenése, a hagyományos iparágak elsorvadása. - Európa a csúcsiparágakban lemarad - szocialista országok elpazarolják a hiteleket és így adóságcsapdába kerülnek - gazdasági növekedés súlypontja az amerikai kontinens(USA, Kanada, Mexico, Brazília, Argentína) - N I C (new industrialized countries) = "Tigrisek": Dél-Korea, Tajvan, Hong-Kong, Szingapúr kiemelkedése a 3. vi lágból Olcsó munkaerő, rugalmas profilváltás erős állami és politikai segédlettel. - N.IC 2 - a fejlődő világ iparosodásának 2 hulláma (Indonézia, Malajzia, Pakisztán, Fülöpszigetek, Marokkó Tunézia, Elefántcsontpart, Chile, Kolumbia) - Tudományos

technikai forradalom új hulláma - az aranydeviza rendszer összeomlása II. A fejlődés elméletekről Ki hogyan és miért választja azt a bizonyos utat? Nagyon sok vezető és gazdaság kutató-ellemző, feltették magukban a kérdést hogy melyik a legmegfelelőbb fejlődési út, milyen utat kell kövessenek, válasszanak a különböző gazdasági helyzetben lévő államok: szocializmus, magánkapitalizmus netán afrikai kapitalizmus, stb? Ilyen kérdéseket vetett fel Tom Mboya, N. Azikiwe az egykori Nigériai Államfő is vagy Björn Hettne, a fejlődéselméletek történetének egyik legjobb szakértője. 2 A fejlődéselméletek relevanciájáról Tudjuk azt hogy a fejlődési elméletek nem támaszkodnak 100% a valóságra.Ezért elmélet E jellegű “megközelítés” a fejlődő országokban, az állam fokozott szerepvállalásaként jelent meg. Melyek voltak ezek a fokozott szerepvállalások? -tulajdonképpen erőfeszítések az összgazdaság növekedése

érdekében. Pld: új munkahelyek létesítése Ezen országok is a keynesi koncepción alapuló fokozott állami beavatkozást próbálták követni. 1* A korábban szocialista orientációjúnak tekintett országokban is fordulatot hozó vezetők kerültek hatalomra. A 80-as évektől a fejlődés elméletek bármely irányzatát tekintjük, a liberalizációs globalizációs tendencia mindenütt megfigyelhető. E tendencia a világgazdasági diferenciálódás növekedését eredményezte, így az egy főre jutó jövedelem ingadozása még jobban megfigyelhető. Ez a tendencia a meglévő világrend egyik erősödő rizikótényezőjévé vált 2*. Tehát napjainkban, saját véleményem szerint is, látjuk hogy a nemzetközi gazdasági és politikai helyzetben erősödik a vita a globalizációbol adodó hatásokról, tulajdonképpen felvetődött az a kérdés, hogy mi a globalizációnak a haszna, hogyan mérhető le, milyen eszközökkel. III. NIC 2 Malajzia.

Részletes ellemzés Az 1980-as évektõl kezdõdõen a 90-es évek közepéig a gazdaság átlagosan évi 8%-os növekedést produkált. A stabil fejlõdés lehetõvé tette a széleskörû szerkezeti átalakítást, amely elsõdlegesen a g azdaság diverzifikációjára irányult. Az ipari termelés részesedése a GDP-bõl az 1970-es 13,9%-ról az ezredfordulóra 33%-ra nõtt. A mezõgazdaság és bányászat együttes aránya, amely 1970-ben még a GDP 42,7%-át adta, 2000-re alig érte el a 15%-ot. A külföldi és hazai befektetõk, a magántőke szerepe meghatározó volt ebben a folyamatban. 1. Állami beavatkozás, jövõkép és pozitív diszkrimináció A gazdaság dinamikus fejlõdésében kulcsfontosságú az állami szerepvállalás. Az 1971-ben elindított Új Gazdaságpolitika (NEP). A 80-as és 90-es évek kiemelkedõ gazdasági növekedése lehetõvé tette, hogy a maláj népcsoport gazdasági erõsödése ne vonja maga után a 3 többi etnikum jövedelmének,

gazdasági szerepének számottevő csökkenését. Az 1991-ben elfogadott, 10 évre szóló Nemzeti Fejlõdés Programja (NDP) a N EP legtöbb lényegi elemét átvette. A kormány meghirdetett stratégiai célja a o rszág tudásalapú fejlett gazdasággá alakítása 2020-ra (Wawasan 2020). 2. A 97-es valutaválság és annak kezelése A korábbi lendületes fejlődést megtörő 1997-es pénzügyi és gazdasági válság okozta mély recesszió -7,4%-os GDP csökkenéssel érte el mélypontját. A gazdaság ezt követően rövid időn belül ismét növekedésnek indult, 1999-ben 6,1%, 2000-ben rekordnagyságú 8,5%-os gazdasági növekedést regisztráltak. Az exportorientált malajziai gazdaság 2001-es teljesítményét nagy mértékben befolyásolta a v ilággazdaság vártnál lényegesen nagyobb mértékű lassulása, majd recesszióba fordulása. A GDP 2001-es növekedése - a korábban prognosztizált 5-7, majd az év során 1-2%-osra módosított értékek ellenére -

végül 0,4%-ot ért el. 2002 - a fejlõdési ütem gyorsulása 2002-es évben a M alajziai gazdaság magára talált, f ontos termékek iránt megnövekedett a világpiaci kereslet, itt gondolok az elektronikai iparágra a nyersgumi és kőolaj kereskedelmére, amelynek eredményeképp 2002-ben 4,2%-os GDP növekedést regisztráltak. Szektoriális bontásban a GDP, 56,4%-a származik a szolgáltatási szektorból, 30,2%-a az iparból, 8,7%-a a mezőgazdaságból, 7,6%-a a bányászatból és 3,4% az infrastrukturális beruházásokból. A gazdasági növekedéshez az ipari szektor 5,1%, a mezőgazdaság 1,1%, a bányászat 2,0%, a szolgáltatások 5,3% s az infrastrukturális beruházások 3,8% bővüléssel járultak hozzá 2002 folyamán. A befektetések több mint 70%-a az olajipari szektor, az elektronikai és elektromos ipar, a vegyi ipar és az autóalkatrész-gyártás területére érkezett. A kormány kiemelten támogatja külföldi befektetők megjelenését az

exportorientált és magas műszaki tudást igénylő ágazatokban. 3.Fiskális és monetáris politika A meglévő gazdasági helyzetet figyelembevéve Malajziában az állam 2001-ben két gazdasági stabilizációs csomagot alkalmazott. E csomag kulünböző kedvezményeket biztosított a gazdaság szereplőinek. A stabilizációval kapcsolatos intézkedések az állam részéről 2002-ben is folytatódtak, amelyek vállalati és személyi adókedvezmények bevezetése formályában 4 jelentek meg. Malajziában a t ársasági és személyi jövedelemadót egyaránt 28%-ra mérsékelték. Kedvezõ banki kamatlábak Magyarországhoz képest Malajziában a banki kölcsönök átlagos kamata csak 3,3% Malajziában a törvényes fizető eszköz a ringgit mely stabil nagyon gyengén ingadozó valutának számit. 2002-ben az ASEAN 3* gazdaságok valutáihoz viszonyítva a ringgit 2,817,2%-os értékcsökkenését regisztrálták. Külföldi munkaerõ Malajziában hagyományosan magas a

külföldi munkavállalók száma, akik jelenleg az ország népességének (24,5 millió) közel 9%-át adják. A kétmillió vendégmunkásnak általában mintegy fele rendelkezik teljesen legalizált munkavállalói státusszal. Malajzia nagyszabású kampányt indított az illegális munkavállalás visszaszorítása, illetve legalizálása érdekében. A külföldi munkaero túlnyomó része a környék népesebb és szegényebb országaiból (Indonézia, Pakisztán, Banglades, Mianmar és Fülöp-szigetek) érkezik. Bár az elkövetkezőkben is megmarad a gazdaság igénye a képzetlenebb, olcsó külföldi munkaerő iránt, a modern, magas szaktudást igénylő ágazatok stratégiai fejlesztésével várhatóan nőni fog a képzettebb munkaerő iránti kereslet is. Kereskedelmi mutatók Jelenleg is Malajzia az elektronikai iparág egyik nagyhatalma , nagyon sok multinacionális nagyvállalat telepíti ki vállalatait Malajziában, vagy hoz létre különböző érdekeltségú

vállalatokat. Malajzia külkereskedelmi forgalom értéke (2002-ben 173,1 milliárd USD) a GDP kétszerese. - Export: elektronikai és elektromos áruk, alkatrészek, a pálmaolaj és pálmaolaj alapú termékek, a cseppfolyósított földgáz, a nyers (finomítatlan) ásványolaj, a ruhaipari termékek és kiegészítők, nyersgumi, illetve olajszármazékok. 2002-ben 93,3 Milliárd USD - Import: feldolgozott kész termékek, kemikáliák, gépek, berendezések és az elektronikai gyártáshoz szükséges alapanyagok.2002-ben 79,9 Milliárd USD Fontosabb kereskedelmi partnerek 5 Malajzia legfontosabb kereskedelmi partnerei változatlanul az Egyesült Államok, Szingapúr és Japán. E három országgal folytatott kereskedelem a teljes forgalom 47,4%-át adja A negyedik legnagyobb volumenű kereskedelem az Európai Unióval folyik, amelyből Németország, Hollandia, Nagy-Britannia és Franciaország a legfőbb kereskedelmi partnerek. Kiemelkedő a szerepe az ASEAN régión

belüli, dinamikusan bővülő kereskedelemnek. A közép- és keleteurópai térség részesedése nem jelentős az ország külkereskedelmi forgalmának összértékét tekintve, térségünkben Malajzia legfontosabb partnere Magyarország. Malajzia legnagyobb kiviteli piacai: USA, Szingapúr, EU, Japán, Hongkong, Kína; legfontosabb behozatali forrásai: Japán, USA, Szingapúr, EU, Kína, Tajvan. Export-támogatások A kormány széles körű exporttámogatásokkal segíti a helyi vállalatok nemzetközi piacra jutását. A vámok átlagos mértéke Malajziában 9%, azonban azon termékek esetében, amelyeknél jelentős hazai termelés folyik gyakran lényegesen magasabb, elérheti a 300%-ot. A vámokon túl szinte minden importált árut további 10%-os forgalmi adó terhel. Különösen fokozott a gépjárműipar piaci védelme. Szabadkereskedelmi térség - ASEAN Malajzia aktív résztvevője a regionális (ASEAN, APEC, EAEC, IOR-ARC), interregionális (ASEM, EU-ASEAN,

Commonwealth, OIC) és nemzetközi (WTO, NAM) politikai és gazdasági szervezeteknek, az ott folyó kereskedelemliberalizációs tárgyalásoknak, amelyeken elkötelezett szószólója a fejlődő világ érdekeinek. Tagja az IMF-nek és a Világbanknak Malajzia elkötelezett támogatója az ASEAN+3 együttműködés előmozdításának gazdasági téren is, nagy reményeket fűznek a közelmúltban megkötött Kína-ASEAN szabadkereskedelmi megállapodás 2010-re tervezett megvalósításához. Kereskedelem az EU-val Az Európai Unió és Malajzia közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok egyezményes keretét az 1980. március 7-én aláírt EK – ASEAN Együttműködési Egyezmény alapozta meg Malajzia és az EU között nincs kétoldalú Kedvezményes Kereskedelmi Egyezmény. Kapcsolatépítés az EU-val 6 Az elmúlt időszak egyik kiemelkedő eseménye volt az ’EU-Malaysia Partenariat’ megrendezése, amelynek elsődleges célja, hogy fórumot teremtsen

a malajziai és európai vállalatok, kis- és középvállalkozások közötti közvetlen kapcsolatok felvételére. Malajziában az ECIP (European Community Investment Partnership) program égisze alatt eddig közel 100 projektet indítottak el különböző ágazatokban, sok ezek közül vegyes vállalatok alapításához vezetett. MALAJZIA FONTOSABB GAZDASÁGI MUTATÓI 1USD = 3.8 RM Malajzia egység 1990 2000 2001 2002 2003* Nemzeti össztermék (GNP) mrd. RM 114,0 313,2 309,7 327,1 353,1 Valós Nemzeti össztermék (GNP) 1987-es mrd. állandó áron RM 101,7 190,3 192,8 200,6 212,2 mrd. RM 119,1 342,2 334,6 355,5 383,6 Valós Hazai össztermék (GDP) 1987-es állandó mrd. áron RM 106,0 209,5 210,5 219,4 232,5 GDP változása % 9,0 8,3 0,4 4,2 5,6 Egy fore jutó bevétel / GNP RM 6.298 13.333 12.867 13.361 14.098 USD 2.329 3.509 3.392 3.516 3.710 Egy fore jutó GNP vásárlóeroparitáson (PPP) USD 5.284 8.206 8.146 8.418

8.873 Fogyasztói árindex % 3,1 1,6 1,4 1,8 - Termeloi árindex % 0,7 3,1 -5,0 2,5 - Folyó fizetési mérleg millió RM 2.508, 0 31.959, 0 28.763,4 23224,1 22124,3 Folyó fizetési mérleg GNP %-2,2 a 10,2 9,0 7,1 6,3 Infláció % - 1,3 1,9 - Hazai össztermék (GDP) - IV. A közel-keleti régió helyzete A 70-es évek olajrobbanása páratlan lehetőséget biztosított Marokkónak és Tunéziának is a gazdasági felzárkózásra, annak ellenére hogy ezekben az országokban nem volt jelentős kiaknázható olajkincs. Ennek oka az arab országok és Irán gazdasági közelsége Nem meglepő 7 tehát, hogy 1970 é s 1985 köz ött a térség országai gazdasági növekedésüket tekintve a v ilág élvonalába kerültek. A főbb gazdasági szektorok fejlődési potenciálja - Kőolaj, földgáz . A kőolaj-export, 1981-ben a nem-szolgáltatásból származó exportbevételek 96%-át tette ki, jelenleg is 80% körüli értéket képvisel. -

Vegyipar. A térség vegyipari exportja a 70-es évek elejének évi 100 millió dollárról a 90-es évekre 5 milliárd dollár fölé nőtt. - Textil- és ruházati ipar. A 70-es évek elejének a régió össz 30 millió dolláros exportja a 90es évek végére meghaladta a 4 milliárd dollárt Az euro-mediterrán partnerség Az Euro-mediterrán Partnerségi Kezdeményezés, amelyet 1995-ben indított el az Európai Unió és 12 m editerrán ország 4* katalizátor szerepet vett át a t érség országainak gazdasági átalakulásában és világgazdasági integrációjában. V. Délkelet-Ázsia: Válság után, alatt, előtt? Mit a helyzet most? Vajon mi történt ezekkel az országokkal az 1997-es spekulációs időszak idején? Milyen helyzetbe kerültek a r egió országainak gazdaságai, a s pekulációs támadás során? Mi történt 1997 után és milyen gazdasági fejlődési irányban haladnak e országok? Tudjuk azt hogy az 1997-ben a kapitalizmus újabb fejlődési

szakaszában, amit sokan globalizációnak neveznek és mások transznacionális monopolkapitalizmusnak, a sokáig gyors növekedésükért csodált délkelet-ázsiai gazdaságok áldozatként kerültek reflektorfénybe. Az MTA Világgazdasági Kutató Intézetében 2000-ben a Gazdasági Minisztérium által finanszírozott projekt keretében, valamint 2001-ben tanulmányok készültek a régió országairól, ezen tanulmányok alapján fogalmaztam meg a továbbiakban leirtakat, természetesen más forrásokat is igénybe véve. Az ASEAN 8 Az ASEAN alapító, s ma is meghatározó tagjait (Szingapúr, Thaiföld, Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek) a krízis előtti évtizedben gyors gazdasági növekedés jellemezte. Ezt a trendet törte meg a gyors lefolyású válság, amely elsősorban a mezőgazdaságon kívüli szektorokat érintette, ezen belül is főként a feldolgozóipart, az építőipart és természetesen a pénzügyi szektort. 1. Thaiföld - GDP-je, amely a

korábbi néhány évben 5-6%-kal bővült, 1997-ben 0,4%-kal, 1998ban 10%-kal esett vissza. 1999-ben a gazdaság ugyan ismét lendületet vett, 2000-ben 4%-os ütemet produkált, de 2000-2001-ben már ismét a l assulni kezdett, egyes negyedévekben az ipari termelés egyenesen csökkent. 2. Malajzia - 1996-97-ben még éves szinten 8%-kal nőtt a GDP, 1998-ban már 7,5%-kal csökkent. Ezt követően 1999-2000-ben már ismét 5-6%-kal (egyes negyedévekben 10%-kal) bővült a termelés, hogy aztán 2001 közepétől hanyatlásnak induljon (2001 3. negyedévében a GDP 1,3%-kal, az ipari termelés még ennél is nagyobb mértékben csökkent.)3 3. Indonézia - A legnagyobb visszaesést Indonézia szenvedte el. A 8%-os növekedést (1996) 1997 közepétől visszaesés váltotta fel, a GDP 1998-ban 13%-kal esett. Az 1999-ben kezdődő fellendülés 2000-ben 4%-ot hozott, de úgy, hogy az év második felében az ütem itt is lassulni kezdett (3-3,5%).4 4. A Fülöp-szigetek - Kisebb

kilengésekkel, de hasonló utat járt be: 1998-ban GDP-je fél százalékkal esett, s bár ezt egy 4% körüli növekedés követte, 2000 végétől az ipari termelés ismét betegeskedik (egyes negyedévekben csökken), minek következtében GDP 2001 közepe óta alig 3%-kal nő. 5. Szingapúr - Az 1997-es pénzügyi válság 5* viszonylag csekély mértékben érintette a gazdaságot. Ezzel együtt a GDP 1998-ban lényegében stagnált (0,3%-os növekedés) a szingapúri dollár pedig az amerikai dollárhoz képest 20%-ot veszített az értékéből. 1999-ben a növekedés ismét fellendült, úgy tűnt a válság hatása mulandó, legalábbis a makrogazdasági adatokat tekintve (a GDP ismét 7-8%-kal nőtt). Megemlítem, hogy a szintén 9 ASEAN-tag indokínai országok (Vietnám, Laosz, Kambodzsa, Myanmar, más néven Burma) a hagyományos értelemben nem nevezhetők nyitottnak, az 1997-es válságot mégis megérezték. Jelen esetben sebezhetőségük abból fakad, hogy

éppen azoknak az országoknak van meghatározó szerepe külgazdasági kapcsolataikban, amelyeket a válság elsősorban érintett. 6. Dél-Korea A jelentős adósságokkal terhelt Dél-Koreát a f entieknél jobban megrázta az 1997-es válság. 1998-ban a GDP 5,8%-kal esett, a beruházások egyötöddel, az export 2,8%-kal az import pedig 35,5%-kal. A won közel 50%-ot veszített értékéből az USD-hez képest6* Mivel azonban a valutaleértékelődés hatása a következő évben az export bővülését vonta maga után, már 1998-ban jelentős kereskedelmi és (a beáramló működő tőkével megtámogatva) fizetési mérlegtöbblet halmozódott fel. A gazdasági javulás jelei már 1998 őszétől mutatkoztak, a GDP 1999-2000-ben már 10%-kal bővült. A sokat támadott dél-koreai nagyvállalatok (chaebolók) térvesztése elmaradt, csupán az történt, hogy az ezek kezében vagy ellenőrzése alatt koncentrált tőke a felvásárlások, vegyesvállalat-alapítások révén

elkezdett az európai, az amerikai és a japán nagytőke kezébe vándorolni. Az információs technológiai termékek súlya a kivitelben az utóbbi időkben még nőtt is (1999-ben 28%), ami - figyelembe véve az USA konjunktúrájának alakulását - előrevetítette egy újabb válság jeleit. Az amerikai dekonjunktúra 2001-ben a koreai növekedés visszafogásában tükröződött: a GDP növekedése 2001-ben már 2% alatt maradt. 7. Tajvan A szigetország informatikai ipara világszinten a harmadik, egyes termékek esetében az első. Tajvan fokozottan nyitott a fejlett országok tőkéje felé de ugyanakkor “függése” azonban nemcsak a fejlett országok viszonylatában áll fenn: kilátásait nagyban meghatározzák a Kínai Népköztársasághoz fűződő gazdasági, politikai és etnikai szálak. A korábbi évek 6-8%-os növekedését a d élkelet-ázsiai pénzügyi összeomlás megfelezte: 1998-ban a GDP csak 3,7%-kal bővült, a munkanélküliség 4% fölé nőtt,

ami az országban szokatlanul magas. 1999-ben ugyan már vissza is állt a t ermelés korábbi 10 növekedési üteme, ám a boom átmenetinek bizonyult: 2000-ben ütemcsökkenés, 2001-ben pedig már recesszió tanúi lehetünk: az ipari termelés az utolsó negyedévben több mint 6%-kal, a GDP a harmadik negyedévben 4,2%-kal esett vissza az előző év hasonló időszakához képest. A recesszió nyilvánvaló kiváltó oka az informatikai boomra épülő amerikai "új gazdaság" kifulladása: a tajvani export fele hightech termék, aminek több mint egyötöde közvetlenül az USA-ba megy; A tajvani működőtőke-export fele Észak-Amerikába áramlik. Tanulságos az a tény, hogy a recesszió az után következett be, hogy felgyorsult a működőtőke-beáramlás. 2000-ben több mint 5 milliárd dollár FDI érkezett Tajvanra, ez többszöröse a korábbi évek adatának. Tajvan jövőjét a gazdasági harcok versenytársaival, fogja jellemezni, Hongkonggal,

Szingapúrral és Kínával (annak Sanghaj Pudong övezetével) egyaránt, ez által gazdaság serkentő szerepe a régióban továbbra is nagyra becsülhető. A verseny nem titkolt célja a régió központjává válni. VI. Záró gondolat Figyelembe véve a g lobalizációs tendenciákat világszinten, az NIC 2 –höz tartozó országokban is, jellemző szabálynak vagy esetnek sorolhatjuk azt a jelenséget amikor is, “a nagy hal megeszi a kis halat”. Remélve azt hogy, az előforduló esetekben, pályafutásom és életem során, én a nagy halak rendszerének részes tagjaként leszek jelen, és nem kellesz a kis hallak negativ következményeit megismernem. 11 VII. Irodalomjegyzék 1* Szentes Tamás: A fejlődés-elméletek története és a történelmi valóság alakulása. Bródy András: A gazdaságtan szerszámairól. 2* A globális világ politikai földrajza Bernek Ágnes ~ Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. Universitas Felsõokt. Lekt , 2002 3* Artner Annamária

(2000/a). Az ASEAN és 4 alapító nagygazdaságának (Indonézia, Malaysia, Fülöp-szigetek, Thaiföld) jelene és jövője az 1997-es pénzügyi krízis után. Háttértanulmány 4* Euro-Mediterrán Partnerség : Az Európai Unió és a m editerrán országok kapcsolatrendszerének elemzése és értékelése / Szigetvári Tamás 5* Forrás: HVG 1997-1998. 6* Bassa Zoltán (2000). Középtávú gazdasági prognózis: Dél-Korea és az indokínai szubrégió országai (Vietnám, Laosz, Kambodzsa, Myanmar). készült háttértanulmány, MTA, VKI, 2000. október 12