Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Balázs Sándorné - Az USA gazdaságának története

Alapadatok

Év, oldalszám:2003, 14 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:303

Feltöltve:2006. szeptember 27.

Méret:159 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak Gazdaságelméleti Tanszék Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat Az USA gazdaságának fejlődése (befogadó ország függvényében) Miskolc, 2003. október 28 Készítette: Balázs Sándorné 2003/2004 tanév I. félév II évfolyam gazdálkodási szak levelező tagozat C. csoport Tartalomjegyzék Bevezetés 3. oldal A kezdetektől 3. oldal A függetlenségi nyilatkozattól a polgárháborúig 6. oldal A polgárháborútól 1945-ig 9. oldal A bevándorlás megoszlása a vizsgált időszakban, 1860-1945 között 10. oldal A harmadik amerikai forradalom 11. oldal Amerika 1945 után 12. oldal A keynesi szemlélet 12. oldal A monetarista irányzat (Milton Friedman) 13. oldal Irodalomjegyzék 14. oldal 2 Bevezetés Az USA gazdaságának fejlődése a kezdetektől napjainkig töretlennek tekinthető. Ugyanakkor az összehasonlító gazdaságtan módszerei alapján

a történelmi tényeket és a külső és belső körülményeket is figyelembe véve célszerű a vizsgálatot, illetve összehasonlítást jól meghatározható történelmi, de egyben gazdasági változásokhoz kötni. Az USA befogadó jellege a különböző nemzetiségű bevándorlók vonatkozásában folyamatosan fennállt, bár egyes időszakokban jelentősége erősen változott, de mindvégig pozitív hatású volt. Így a gazdasági fejlődést az alábbi időszakokra felbontva vizsgálom: 1) A kezdetektől a függetlenségi nyilatkozatig 1620-1776 2) 1776-1865 a polgárháború végéig 3) 1865-1945 a II. világháború végéig 4) 1945- napjainkig 1. A kezdetektől Az első telepesek a Massachusets-i, illetve a Cheaspeake-öbölben telepedtek le. Mindkét terület talaja és a klíma is alkalmasnak bizonyult a gazdálkodásra. A sokat ígérő föld férfiak és nők állandó áradatát vonzotta az európai műhelyekből és földekről. Európát évszázadokon

keresztül az a probléma kínozta, miként szerezhetnének elegendő földet a népességnek. Az amerikai történelemnek több mint három évszázadon át tartó háborúk és forradalmak közepette állandó témája az volt, hogy kell benépesíteni egy kontinensnyi országot. Amerikában egészen a XIX. század elejéig annyi földhöz juthatott a telepes, amennyi mesésnek tetszett a földéhes európaiak szemében. Ennek eredményeképpen a kétkezi amerikai munkás kezdettől fogva előnyben volt európai sorstársaival szemben. Ez volt az egyik oka, hogy az amerikai munkaadóknak nem sikerült a munkásokat megfelelő alárendeltségi viszonyban tartani, e törekvéseket mindig aláaknázta az a tény, hogy a munkáskéz ritkább volt a földnél. Az a tény, hogy az amerikai bevándorló földhöz juthatott, bizonytalanná, sőt tarthatatlanná tette azon európai intézmények fennmaradását, amelyek a földéhségen alapultak. Azaz az Európában fennálló

feudális-földesúri intézményrendszer itt megbukott, semmivé lett. 3 A gyarmati korszak korai szakaszában a vagyoni állapot igen nagy különbségei ütköztek ki az agrár jellegű Délen, és máshol is, de ez olyan rétegződés volt, amely eredendően, illetve végső sorban a vagyonra alapult, és nem az Európából eredeztethető kiváltságokon és örökletesség elgondolásán. Maga a felső osztály Amerikában olyan jellegű volt, amelybe mások is bejuthattak, amikor megfelelő mennyiségű tulajdont sikerült felhalmozniuk. Az a tény, hogy Amerika nem örökölt feudális arisztokráciát, a földbirtoklás tényén túl magát a társadalom jellegét és annak intézményrendszerét érintette. A családi kötelék és a hagyomány helyett a vagyon lett a társadalmi rétegződés elsődleges meghatározó eleme. Amerikában nem tudott a kezdetekben gyökeret verni az európai típusú konzervativizmus, osztálykülönbségre való tekintet nélkül minden

amerikai a liberalizmus eszméjét vallotta a magáénak. A kereskedésüzletkötés megalázó voltának középkori és arisztokratikus megítélése helyett a XVII századi protestáns etikának nevezett polgári szellemiség két megnyilvánulása jelentkezett Amerikában: a puritanizmus és a kvéker szemlélet. A puritanizmus mint vallás szentesítette az üzleti vállalkozást. „Aki becsülettel munkálkodik, az Istennek tetsző dolgot művel.” A kvéker etika az egyszerű életmódot hirdette, de azt is mondta, hogy a mozgalom – út a vagyonhoz – a szorgos kéz gazdaggá tesz. A puritánok a racionalitást haszonnak tartották, ezért nagyra értékelték az oktatást. „A tudatlanság nem buzgóság, hanem az eretnekség szülőanyja.” Az oktatás terén ebben az időszakban az anyaország Anglia számos középiskolával büszkélkedhetett, de az elemi iskolák jóformán nem léteztek, vagy tandíjkötelesek voltak, míg a gyarmatokon ez ingyenes volt. A

virginiai telepesek már 1619-ben kezdeményezték önálló önkormányzat megalakítását, melyet a király 1639-ben jóváhagyott. Az amerikaiak ragaszkodása az önkormányzathoz talán a legfontosabb tényező volt annak a képviseleti kormányzatnak a létrejöttében, amelyet ma is oly nagy becsben tartanak. Amerika ebben is megelőzte Angliát, a többi államot pedig 150-200 évvel. A pozitívumok mellett el kell mondani, hogy ebben a században (XVII.) született a rabszolgaság és a faji megkülönböztetés, amely hosszú időszakon keresztül jelen volt Amerika társadalmában. A kutatások azt mutatják, hogy előbb született meg a faji előítélet, amelyet később törvényekkel szentesítettek, létrehozva ezzel a rabszolgaság jogi alapjait. A XVII. század a megmaradás, a gazdasági alapok megteremtése, az önkormányzatok (az intézményi rendszer alapjai) létrehozásával telt el, de egy nagyobb, jobb megélhetést biztosító 4 rendszerben, a XVIII.

század a terjeszkedés, a határvidék kitolásának az évszázada lett A gazdasági élet alapját továbbra is a mezőgazdaság biztosította, ugyanakkor a felhalmozott vagyon nagyobbik része már nem a fogyasztási cikkek termeléséből, hanem közvetve vagy közvetlenül a kereskedelemből származott. Jelentős kereskedő réteg alakult ki Bostonban, New Yorkban, Philadelphiában, Newportban és Charlestownban. Az üzlet és kereskedelem szükségletei arra kényszerítették a kolóniákat, hogy a XVIII. század első évtizedeiben javítsák a gyarmatok közötti közlekedést. A postautak tökéletes hálózata alakult ki, de a kontinens belsejébe vezető indián ösvényeket is fokozatosan országutakká alakították át. A XVIII században születtek a gyarmatokon az időszaki sajtó első termékei is, 1745-ig huszonkét hetilap indult a tizenhárom gyarmaton. A kiadott könyvek számát tekintve Bostont a világ valamennyi városa közül csak London előzte meg. A

század derekára tehát a gyarmatlakóknak bőségesen módjuk volt egymás kölcsönös felvilágosítására, s eszméik cseréjére. A gazdasági expanzió egyre nagyobb teret nyújtott a gazdasági fejlődésre, és ezt sok amerikai sietett is közölni a vén Európa földjének népével. A gyarmatokon igen csekély munkával már biztosítani lehetett a megélhetést, sőt meg lehetett gazdagodni, és nem nagyobb forrásból, mint az ipari és a mezőgazdasági munka. Ezek az információk, illetve tények továbbra is ösztönözték az Európából származó vállalkozó szellemű bevándorlók expanzióját Amerika felé, ami a további gazdasági fejlődés alapját biztosította a munkaerő oldaláról. A gyarmati gazdaság annyira jövedelmező volt, hogy a tipikus, átlagos fehér család életszínvonala a tizenhárom szárazföldi angol gyarmaton a XVIII. században szinte bizonyosan a legmagasabb volt a világon. A vagyon itt is koncentrálódott, a társadalom itt

is piramis alakú volt mint Európában, de az örökletes nemesség, illetve király hiányában ez a piramis inkább csonka gúla alakú volt. A XVIII. században a gyarmatokat az etnikai sokszínűség jellemezte A kezdetekben (XVII) a kevés holland mellett döntő többségben az angol származású bevándorlók voltak a jellemzőek. A nem angol elemek óriási beáramlása a XVIII században kezdődött a skótokkal, írekkel és németekkel. A nativizmus, a bevándorlókkal szembeni ellenérzés – a különböző etnikumú bevándorlók érkezésével párhuzamosan – a XVIII. században alakult ki 1776-ban a lakosság fele vagy annál több is nem angol származású volt, s ez olyan etnikai összetétel kialakulását jelezte, amely akkor akárcsak most, Amerikát távolabb sodorta Angliától és a többi európai országtól. 5 Amerikában a nemek közötti egyenlőség is jobban megvalósult, mint Európában. At amerikai nők a kezdeti alacsonyabb létszámuk miatt

már eleve kiváltságosabb helyzetbe kerültek európai társaiknál. A nemek közötti egyensúlyhiány miatt sok törvénytelen gyermek is született. Az egyenlőség legfontosabb oka azonban a krónikus munkaerőhiány volt, így az amerikai nők a háztartáson kívül több állás közül is választhattak, ami anyagi függetlenségük alapját teremtette meg. Az amerikai nemzet öntudat kialakítását segítette elő az angolok és gyarmatiak közös háborúja 1740-1750-ben a franciák ellen. Mivel amerikai és európai katonák először kerültek egymás mellé az új környezetben, egyre világosabbá vált, hogy mennyire különböznek egymástól. Az 1760-as évek elejére a gyarmatok kulturális és politikai értelemben is készek voltak elszakadni az anyaországtól amely végül is az amerikai forradalomban csúcsosodott ki. A forradalom okait külső tényezők teremtették meg. A brit kormány háborús, hódító politikája miatt, annak finanszírozására új

adók bevezetését tervezte. Nem az adók igazságtalan volta, nem a gazdasági tehertétel váltotta ki a kolóniák tiltakozását, sokkal inkább a brit követelések újszerűsége. Az angolok a birodalom részének tekintették Amerikát, az amerikaiak a maguk valóságos történelmi tanulságaikból merítve érveiket csupán a népek laza konföderációját látták. Tehát a szakítást előidéző ok nem gazdasági eredetű, hanem az amerikaiak egyre erősödő nemzeti öntudata volt. Az 1776-os Marylandi konvenció leszögezte, „minden törvényes kormányzat a néptől ered, csakis egyezményen alapul, s egyedül a közjó érdekében létesíttetik” A legtöbb modern amerikai kormányzat törvényes hatalmát ma is a társadalmi szerződésből vezeti le. A konvenció megfogalmazta a törvényhozó és alkotmányozó funkció szétválasztását is. Az alkotmánynak tartalmaznia kell a garanciákat az egyén jogait illetően a kormányhatalommal szemben.

Megfogalmazták a bíróságok függetlenségét is, így az elvi alapjai megteremtődtek az államhatalmi ágak szétválasztásának, illetve függetlenségének is. Ez a mai modern intézményi rendszerek alapja is. 2. A függetlenségi nyilatkozattól a polgárháborúig Az USA a Függetlenségi Nyilatkozattal jogilag és politikailag is önálló állam lett, amely a gazdasági fejlődés új lehetőségeit nyitotta meg az új állam előtt. A rendelkezésre álló óriási földterület súlyos feladat elé állította a fiatal köztársaságot, amely egységes nemzetté kívánt 6 válni. Az USA nyugati határa 1800-ban még csak a Mississippi folyóig terjedt, délen pedig nagy területek mexikói, illetve spanyol kézen voltak. Nem az élettér elemi igénye hajtotta az embereket az új földek megszerzésére, hiszen még mindig több föld állt rendelkezésre, mint amennyit művelés alá bírtak fogni: egyszerűen a Nyugat vonzotta őket, amely kihívást jelentett

mindenkinek. A további területek megszerzése végül is vásárlások, háborúk által, de az agrárimperializmus jegyében történt és kb. 50-60 év alatt az USA területe háromszorosára nőtt Kihasználták az európai uralkodók szorultságát, így a franciáktól vásárolták meg New Orleans kikötőjét, illetve Louisiana óriási megműveletlen területeit, illetve rövid háborúban megszerezték Floridát a spanyoloktól. Az 1846-ban Mexikóval folytatott háború pedig Texas államot csatolta az Unióhoz. Azáltal, hogy az Egyesült Államok a békés louisianai vásárlás, illetve a mexikói háború révén bekebelezte a roppant Mississippin túli területeket, a nemzet hihetetlenül sok természeti kincsre tett szert. Ezen a területen bukkantak rá az Újvilág egyik leggazdagabb búza- és kenyérgabona termelő földjére, az itteni óriási legelőkön teremtették meg a hatalmas marhatenyésztést, a húsipart, a végtelen erdők, réz, cink, ezüst,

aranylelőhelyek tovább ösztönözték a nyugat felé irányuló vándorlást. Ezek a természeti kincsek már előrevetítették az amerikai ipari hatalom eljövendő diadalát. Az új hatalmas térség azonban súlyos problémákat is okozott. Pusztán politikai szempontból ezek az új földek, jóval azelőtt, hogy betelepítették volna őket, kiélezték Észak és Dél konfliktusát. A kérdés ami kiélezte az ellentéteket az volt, hogy kiterjesszék a rabszolgatartó rendet a Mississippin túli területekre, illetve hogyan biztosítsák Észak iparának növekvő munkaerő szükségletét. Az óriási területek összekötése az információ áramlás megteremtése elősegítette a nemzeti tudat kialakulását, megerősödését, amelynek az alapjait a XIX. században teremtették meg, ezt nevezték később a „közlekedés forradalmának”. A vízi utak (csatornaépítések, pl. Erié-csatorna) valamint az úthálózat kiépítése mellett a vasúti közlekedés

megteremtése biztosította az áruk, illetve emberek szállítását a hatalmas országrészek között. Észak rohamos iparosodása, a Nyugat szűz területeinek meghódítása továbbra is óriási munkaerő mennyiséget kívánt, amit a továbbra is folyamatos bevándorlás sem tudott kielégíteni. Az európai bevándorlók mellett jelentős létszámban jelentkeztek bevándorlók a Távol-Keletről (kínaiak), illetve délről a spanyol ajkú mexikóiak. 7 Az iparosítás gyorsítását hozták az új műszaki megoldások, találmányok is. Ilyen volt például a Whitney eljárás, ami csereszabatos (szabványosított) alkatrészek elvén alapult és a tömegtermelés alapgondolatát, lehetőségét biztosította. Egy krónikus munkaerő- és munkáshiányban szenvedő társadalomban a csereszabatos alkatrészek páratlanul felélénkítették a gyárosok terjeszkedő kedvét. Tehát a XIX. század elején a gazdasági élet súlypontja a mezőgazdaságtól a gyáripar felé

fordult el. 1860-ban a foglalkoztatottaknak már csak 50%-a dolgozott a mezőgazdaságban, A gyáraknak csak 10%-a volt a déli államokban. Mivel Amerikában a mezőgazdasági szektor az iparival párhuzamosan fejlődött, az előbbi nyilvánvalóan felhajtotta az ipari munkások bérét – amely így lényegesen magasabb volt, mint angliai, illetve európai társaiké. A viszonylag magas bérezés arra ösztönözte az amerikai munkaadókat, hogy gépesítsék üzemeiket, amelyekben ennek hatására nőtt a termelékenység, mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemi formákban. A XVIII. században is viszonylag több ember rendelkezett szavazati joggal (alapja a vagyon volt), mint az európai államokban, beleértve Angliát is. A XIX században fogalmazódott meg az igény arra az elvre, hogy a politikai jogok alanyilag illessenek meg minden férfit ne pedig vagyoni cenzus szerint. Amint elismerték, hogy a választójog alapja csak az állampolgárság, bármelyik osztály vagy

csoport részt követelhetett a kormányzásból. Megnyíltak a demokrácia zsilipei a nők, a négerek, és a tizennyolc éves ifjak előtt is. A demokrácia kiteljesedését jelentette, hogy ebben az időszakban a legtöbb államban a bírákat is népszavazással, illetve a kormányzókat is így választották. A demokratikus eszmék elterjedése mellett az 1830-as évektől a rabszolgaság elvi kérdése is középpontba került az amerikai politikai és társasági életben. A rabszolgamunka elterjedéséhez az angol textilipar gépesítése óriási lendületet adott, mivel megnőtt az igény a nyersgyapot iránt. Ezért a déli ültetvényesek arra törekedtek, hogy a lehető leggyorsabban hasznot húzzanak a keresletből, az ültetvényesek a fekete rabszolgákkal műveltetett ültetvényeken találták meg a leginkább eredményes termelési módot. A rabszolgaság mint intézmény ellentmondott az USA alkotmányának és a felmerülő gazdasági probléma mellett (Északnak

szüksége volt a független szabadon vándorló munkaerőre) elvi és erkölcsi kérdés is volt. 8 A Dél elismerte ugyan, hogy az emberiség egy része elítéli a rabszolgatartást, ugyanakkor ragaszkodtak a rabszolgatartó rendhez, mint alapvető életformájukhoz és apáikra hivatkozva fenntartották maguknak a jogot, hogy kihirdessék függetlenségüket. A bekövetkező polgárháború így valójában a Dél függetlenségi háborúja volt. Az Unióért vívott háború fordulópont az amerikai történelemben. Élharcosa az 1854-ben megalakult Republikánus Párt. A polgárháború befejezése után az amerikaiak más nemzetté váltak, amelyben a szabadság és az egyenlőség immár minden férfit megillet – bár nem minden nőt – de a keretek között többé nem lehetett vitatni a nemzet egységét, a nemzeti kormány hatalma pedig döntő jelentőségre tett szert. A háború folyamán a kongresszus lényegesen nagyobb hatalommal ruházta fel az elnököt,

amely végül is a mai napig fennmaradt. Az Unió erősebben és egységesebben került ki a háborúból, mint valaha. Ehhez egyrészt Észak nagyobb gazdasági ereje és erkölcsi fölénye vezetett. A katonai győzelem bebizonyította az európai államoknak, hogy az USA-val, mint katonai, gazdasági hatalommal számolni kell. A következő években el kellett dőlnie, hogy ez a gazdasági fejlődés töretlen lesz-e, illetve hogy egy nép, „amely azt az elvet vallja, hogy minden ember egyenlőnek születik”, a gyakorlatban is képes-e ezt alkalmazni. 3. A polgárháborútól 1945-ig Ma már tudjuk, hogy a polgárháború egyik fő célkitűzése, hogy a négereket immár teljes jogú állampolgárnak tekintsék, azaz ugyanazok a polgári jogaik és választási lehetőségeik legyenek, akárcsak a fehér embereknek, csak részben valósult meg. A kierőszakolt egyenlőség jogi alapjainak megteremtése nem minden államban került elfogadásra, a megkülönböztetés

(diszkrimináció) még sok területen 100 évig, 1965-ig fennmaradt. A felszabadított rabszolgák tömegei kb. 4,5 millió ember viszont mind a Dél, de elsősorban Észak vonatkozásában új lendületet adott egyrészt a szükségszerű újjáépítésnek, illetve az ipari fejlődésnek. A folyamatos bevándorlás és a felszabadult új munkaerőforrás intenzifikálta a gazdasági fejlődést és gyorsította Nyugat meghódítását, ezáltal új nyersanyag források feltárását. Tehát a polgárháború az erkölcsi haszon mellett a gazdasági fejlődés növekedését is elősegítette. Az intézményrendszer megszilárdult, változás az elnöki hatalom növekedésében következett be. 9 1865 és 1914 között az USA lakossága háromszorosára nőtt (Európa ezalatt 1,5-szeresére), a gyáripari munkások száma pedig öt és félszeresére. A századfordulóra az USA fejlett ipari országgá alakult. Az ipari fejlődés alapját a nehézipar, illetve az ezt igénylő

vasúthálózat fejlesztése jelentette. A folyamatos bevándorlás munkaerő oldaláról biztosította az extenzív fejlődés alapját. A polgárháború előtt az évente bevándorlók számát ezrekben mérték, az azt követő évek során gyakran milliókban. Az ország ipari aktívumaihoz a rendelkezésre álló korlátlan nyersanyag készletekhez ezeknek a külföldieknek a munkaerejét is hozzá kell számítani. Az amerikai ipar nagymérvű fúziós folyama az 1890-es években zajlott le. A vállalkozások fúziója csupán egyik jele volt annak, hogy az amerikai gazdaság felnőtté vált, a bankok növekedése jelentette a másik tendenciát – s ez is, akárcsak a fúziók, a verseny kiiktatására irányult – az USA-ban kialakult a kapitalista rendszer monokapitalista gazdasági rendszere. Erre a problémára, ami a szabad verseny korlátozását jelentette, valamilyen megoldást kellett találni. A fogyasztók érdekeinek figyelemmel kísérésére 1887-ben

törvénybe iktatták az államközi kereskedelmi egyezményt, 1890-ben pedig a Sherman-féle trösztellenes törvényt, amely mögött az az elképzelés húzódott meg, hogy a szövetségi kormánynak az egész gazdasági élet területén helyre kell állítani, illetve meg kell őriznie a versenyt. (A gazdaságba az állam jó szándékúan beavatkozik – állammonopol-kapitalista intézményi rendszer.) Ez a törvény, ami a trösztellenes rendeleten alapul, a mai napig az ipari tömörülések és monopóliumok fő ellenőrzési módja Amerikában. Ez az eljárás sajátosan amerikai, hiszen már ipari országok nem iktatták törvénybe a versenybe való beavatkozás tiltását. A bevándorlás megoszlása a vizsgált időszakban, 1860-1945 között A vizsgált időszakban, kevesebb mint egy évszázad alatt harmincnyolcmillióan vándoroltak be az Egyesült Államokba. A két csúcs közül az egyik az 1850-1870-es évekre, a másik az 1905-1910-es évekre tehető. Az első

csúcspont idején a bevándorlók elsősorban Észak- és Nyugat-Európából érkeztek, a második csúcs, az új emigránsoké, Dél- és Kelet-Európa paraszti népességének megjelenését jelenti. (Észak- és Nyugat-Európa – Anglia, Franciaország, Németalföld, Németország és Skandinávia) (Dél- és Kelet-Európa – olaszok, görögök, lengyelek, oroszok, magyarok, stb.) 10 Közvetlenül a polgárháború után az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma ünnepélyesen és körültekintően kijelentette: minden egyes bevándorló nyolcszáz dollárt ér a nemzetgazdaság leltárkönyveiben. A bevándorlók létszámuk arányától lényegesen több munkát végeztek el (több értéket hoztak létre). Ennek oka, hogy a bevándorlók olyan munkaképes lakossággal ajándékozták meg Amerikát, amelyet nem gátolt a táplálni szükséges improduktív személyek tömege. (Szülőhazájuk viselte neveltetésük terheit, életük iparűzésre alkalmas szakaszáig

– ebből következik, hogy Amerika nagyobb költségek nélkül aratja le a profitot, amely más nemzetek beruházásából származik). Európa egyfajta „munkafarmot” alkotott, ahol a munkásokat igen alkalmasan és olcsón nevelgették felnőtt korig, amikor aztán beléptek az amerikai iparba. A bevándorlás ellenfelei az amerikai történelem során mindvégig azt hangoztatták: a külföldi munkás ellopja a hazai dolgozók munkahelyét. Kétségtelen, hogy a bevándorló a hazai születésű munkás helyébe lépett, csakhogy ez a helycsere általában az utóbbiaknak kedvezett. A bevándorló általában jobb állásokba emelte a bennszülöttet, azaz a hazai munkás felemelkedése sokkal lassabb folyamat lett volna, ha a piramis aljához nem özönlenek a szakképzetlen bevándorló munkásemberek. Mivel a beáramló Kelet-Európai munkaerő az amerikai ipari ágakban a szakképzetlen munkaerőt jelentették, ezek a parasztok arra késztették a gyárosokat, hogy még

inkább gépesítsék gyáraikat. Ez ismét a munkatermelékenység jelentős növekedéséhez vezetett. Tehát a vizsgált három időszakban az Amerikába bevándorló tömegek (munkaerő) mindig elősegítették az USA gazdasági fejlődését és ezen belül közvetett módon hozzájárultak a munkatermelékenység növekedéséhez. A harmadik amerikai forradalom A polgárháború után az 1929-33 között zajlott gazdasági világválság rázta meg a legjobban az amerikai társadalmat és gazdaságot. A válság sok rémisztő tényezője mellett a munkanélküliség tömeges megjelenése jelentette a legnagyobb félelmet. A válság beköszöntése megváltoztatta a gazdaság öntörvényűségéről vallott elvet „laissez faire”, az egész ország azt a nézetet képviselte, hogy a kormánynak állandóan befolyásolnia kell a gazdasági életet. A szövetségi kormány a gazdaság szinte teljes életébe beavatkozott, a legtöbb ilyen intézkedés túlélte magát a

korszakot, és az amerikai életforma alapvető elemeként foglalta el helyét. 11 Például a mezőgazdasági termelési többlet jelentkezése esetén a termelést úgy kell korlátozni, hogy a farmereknek azért fizetnek, hogy ne termeljenek, illetve a kormány felvásárolja és tárolja a terméktöbbletet, és ezáltal támogatja az árszínvonalat, hogy kivonja a többletet a piaci versenyből. (Például tej esetén) A másik nagy intézkedési csomag a társadalombiztosítás bevezetése, amit manapság is a válságmegelőzés egyik eszközének tartanak, azaz a munkanélkülieket soha többé nem lehet elkölthető bevételek nélkül hagyni, amiként ez megtörtént a nagy válság időszakában. A válság tanulsága: mindenkit fenyeget és csakis kollektív védekezés révén lehet szembeszállni az ilyen veszéllyel. 4. Amerika 1945 után Az Egyesült Államok a két világháború győzteseként először a világ elsőszámú ipari hatalmai közé emelkedett, a

II. világháborúból pedig, mint a világ első számú ipari és katonai hatalma (a katonai hatalom megosztva a volt Szovjetunióval) került ki. A katonai kiadások jelentős növekedése ugyan az államadósságok növekedéséhez vezetett, ugyanakkor az ipari termelés meghatározó elemévé vált. Mint a fejlett világ többi részén is, a háború utáni gazdaságpolitika (az intézményrendszer változatlansága mellett) két fő elvi alapokra helyezkedett: a) Keynesi irányzat b) Monetarista irányzat (Milton Friedman) a.) A keynesi szemlélet A keynesi szemlélet a költségvetési (fiskális) politika mellett tört lándzsát. A költségvetési politika lényege, hogy az állam az adórendszeren keresztül avatkozik be a piac működésébe, így csökkentve a konjuktúra ciklusok kilengéseit. Az adók csökkentésével vagy növelésével elő lehet mozdítani a növekedést és a magas szintű foglalkoztatottságot, és meg lehet szabadítani a gazdaságot a gyors

és ingadozó inflációtól. Amerikában az 1980-as években a legnagyobb vitát az igen nagy kormányzati deficit jelentette. (Ehhez persze hozzájárultak az elveszített vietnami háború költségei is) 12 Mi volt ennek a költségvetési hiánynak a tényleges oka: a bevételek csökkenése a kiadásokhoz viszonyítva (adójövedelem csökkentés) Intézkedés: a költségvetési kiadások növekedéseinek felső határának a megállapítása. b.) A monetarista irányzat (Milton Friedman) A monetarista irányzat azt tartja, hogy döntően a pénzkínálat növekedése vagy csökkentése határozza meg a gazdasági növekedés rövid távú mozgásait, illetve az árak hosszú távú tendenciáit. Korábban sem és jelenkorunkban sem a keynesi, sem a monetarista politika nem jelentett önállóan megoldást a gazdaság problémáira. Egyik irányzat sem működött tökéletesen önmagában. A kormányzat által meghatározott alapvető gazdaságpolitikai célok

megvalósítása mindig vagy egyik, vagy másik elmélet döntő alkalmazásával valósítható meg. Az Egyesült Államok vonatkozásában a stabilizáció a legfontosabb szempont a növekedés folyamatos fenntartása mellett, és ennek intézményi irányítója a Szövetségi Bank (FED), amely a monetáris politika irányítója. Az USA az elmúlt tizenöt évben 2000-ig egy folyamatos törés nélküli növekedést produkált (kiküszöbölve a ciklusokat), amit a fiskális és monetáris politika együttes alkalmazásának következetes megvalósítása eredményezett (a monetáris politika dominanciája mellett). Melyek az eredmények: - folyamatos gazdasági növekedés - az árszínvonal stabilitása (alacsony inflációs ráta) - a munkanélküliség elfogadható szinten tartása (4-5%) - az ipari termelékenység növekedése A bevándorlás, amely három évszázadon keresztül mindig jelentősen befolyásolta az USA gazdaságának növekedését, fejlődését,

napjainkban is tart. Ugyanakkor ma már nem bír olyan meghatározó erővel a gazdaság fejlődésére (szakképzetlen mexikói bevándorlók, kínaiak, stb.), mint a megelőző évszázadokban Fennáll még mindig az európai magasan képzett munkaerő elcsábításának lehetősége, aminek megakadályozása az eljövendő Európai Egyesült Államok feladata lesz. 13 Irodalomjegyzék 1) Bara – Szabó: Gazdasági rendszerek, országok 2) Becsky György: Amerika és a világgazdasági kihívás 3) C. N Degler: Az élő múlt – Milyen erők formálták Amerika mai képét 4) Dürr Béla: Amerika története és földrajza 5) Galkin: Az Amerikai Egyesült Államok 1870-1914 között 6) Paul A. Samuelson – William D Nordhaus: Közgazdaságtan 7) Szalay – Havas: Az amerikai polgárháború története 8) Türei Sándor: Szemelvénygyűjtemény az összehasonlító gazdaságtan tanulmányozásához 1-2. 14