Agrártudomány | Állattartás » Sertéstenyésztés

Sertéstenyésztés A sertéstenyésztés jelentősége, problémái, törzskönyvezés, jelölések Jelentősége o Multipara állat: többetszülő. Fialásonként több malacot hoz a világra o A sertés jól alkalmazkodik a termelési környezethez o Nagy a szaporasága, gyors a növekedése, nagy a genetikai változékonysága, nagy a hatékony hústermelési képessége, jó az alkalmazkodóképessége o Folyamatos árbevételt biztosít, termékei: hús, bőr, trágya o Évente 2,1-2,3x fial, fialásonkénti szaporulat 10-12 malac o Export terméket biztosít o Minden része jól értékesíthető o Humánbiológiai kutatások eszköze o Hagyományos és nem hagyományos módon jól tartósítható termékeket ad o Tenyésztésbe vételi életkor: 6-8 hónap o Vemhességi idő 115 nap o A világ húsfogyasztásának kb. 40 %-t adja Sertésállománya (1999) Ázsia 58% 52 millió tonna sertéshús termelés Európa 22% 30 millió tonna Észak és Közép-Amerika 10% 13 millió

tonna Magyarország: 350000 koca A sertéstenyésztés problémái • 30 %-kal csökkent a fogyasztás, 28 kg/fő. Csökkent a fizetőképes kereslet • probléma a mesterséges termékenyítés mellőzése • hasznosítási irány megjelölésének hiánya • hiányzik az egyenletes, homogén vágósertés. Vágósertéseink minősége közepes • az aprózódás miatti nem megfelelő üzemméret • az állategészségügyi és környezetvédelmi előírások be nem tartása • külföldi hibridek tenyésztése • a technológiai korszerűsítés elhanyagolása • a fajlagos termelési mutatókat 20-30 %-kal növelni kellene • szerződéses kapcsolatok hiánya • a feldolgozó-kapacitás ki nem használása A fejlődés szükségszerűségei  a takarmány felhasználás csökkentése  az egy kocára jutó vágósertés kibocsátás növelése  a színhúskitermelés javítása Törzskönyvezés Cél a sertések egyedi teljesítményének és származásának

rögzítése o törzskönyvi ellenőrzésbe vétel o tenyésztési és termelési adatok gyűjtése, ma ez digitális úton történik o törzskönyvi osztályokba sorolás: elit, I.o, IIo Az állatok egyedi megjelölése • fülcsipkézés: a fülek alsó és felső részének bizonyos pontjairól egy kis darab kicsípése a porccal együtt. Napos korban kell elvégezni A gyakorlatban 3-4 napos korban végzik • tetoválás: különböző színeket lehet használni (fekete, zöld, kék) • krotália • chip: lehet a krotáliában vagy implantátum formájában • spray: ideiglenes • zsírkréta: ideiglenes A sertésciklus közgazdasági vonatkozása Évtizedekre visszamenőleg megfigyelhető a sertésállomány ciklusossága, melyre jellemző a 3-4 évenként a létszámalakulást mélypontok és kiemelkedő szintek tarkítják. Ezek oka még mindig a jelentős kisüzemi sertéstartásra vezethetők vissza. A kisüzemek tenyésztési kedvét a mindenkori takarmányhelyzet

és a malacértékesítés döntően befolyásolja. Vagyis a ciklus 3-4 évente forog körbe. Az alacsony árak miatt sokan abbahagyják a termelést – kevesebb lesz a koca – kevesebb lesz a malac – kevesebb lesz a hízó – kevesebb lesz a vágóállat – megnövekszik az ár – a magasabb ár miatt többen kedvet kapnak a tenyésztésre A rotáció és típusai A sertéstelep állomány- és épületrotációja Első lépésként a sertéstelep nagyságát kell meghatározni, amelyhez azonban helyesebb, ha nemcsak a kocalétszámot, hanem inkább az évenként kibocsátható hízott sertések létszámát és súlyát vesszük figyelembe. A tervezett évi hízottsertés-mennyiség előállításához szükséges kocalétszám ugyanis a szoptatás időtartamától függően nagymértékben változik. Az évenként kibocsátható hízottsertés-mennyiség előállításához szükséges kocalétszám a takarmányozási napok számából állapítható meg. Ennek

kiszámításához tudni kell, hogy az összes tenyésztésbe állított kocát egészen a kiselejtezés napjáig, függetlenül attól hol van elhelyezve, takarmányozási nap terheli. Ha az összes takarmányozási napok számát elosztjuk 365 nappal, megtudjuk, hogy a telep átlagos kocalétszáma mennyi. Így az ellési gyakoriság is kiszámítható: mivel tudjuk, hogy a tenyésztésben tartott kocák után egy év alatt mennyi ellés adódik, ez a szám elosztva az átlagos kocalétszámmal megkapjuk az ellési gyakoriságot. A sertés elnevezése kor és ivar szerint, malacnevelő képesség, alomkiegyenlítettség Elnevezések  kan: hím sertés  koca: nőivarú sertés  anyakoca: olyan koca, melynek már voltak malacai  emse: fiatal nőivarú sertés  göbe: kifejlett nőivarú  magló: tenyészsüldő bármelyik ivarban  ártány: fiatal korban herélt  kanlott: idősebb korban herélt  miskárolt: petefészkétől megfosztott nőivarú sertés 

újszülött malac: a malacok a születésük napján  szopós malac: a malacok a szoptatás ideje alatt  süldő: a növendék 4 hónapos kortól tenyésztésbe vételig  előhasi koca: a koca az első vemhessége és a szoptatása alatt  tenyészkoca: a már bebúgatott koca  tenyészkan: termékenyítésre használt vagy használható kan  törzskoca: nagy értékű tenyészkoca  törzskan: nagy értékű tenyészkan  kereső kan: ivarzó kocák kikeresésére szolgáló kan  tenyészsertés: a tenyésztés céljait szolgáló sertés  hízósertés: a hízlalás alatt lévő sertés  kutyasertés: gyengén fejlett, nagy fejű, felhúzott hasú hízósertés  konda: az egy csapatban legelőre járó sertésállomány  falka: egy vagy több tulajdonság alapján kiválogatott csoport A sertés életkora és súlya Újszülött 0,8-1,6 kg 14 napos 3,6-4 kg 21 napos 5-6 kg 28 napos 7-8 kg 70 napos 20-25 kg (választás) (választás) 120

napos 50-60 kg (ivarérés) 180 napos 100-110 kg (tenyészérés) Malacnevelő képesség, alomkiegyenlítettség Ebben a tulajdonságban összegződik a koca reprodukciós teljesítményének eredménye. A képességet a felnevelt malacok száma, testtömege és a malacok kiegyenlített fejlettsége jelzi. A malacok száma és testtömege mellett fontos szempont az alomkiegyenlítettség. Az egyenetlen fejlettségű malacokat nevelő kocákat célszerű selejtezni, mert még a hízlalási eredményekre is kihat a malackori fejlődésben bekövetkezett visszamaradás. A gyakorlati tapasztalat szerint a 9-13 malacot fialó kocák malacai között nagy egyedi különbségek nem szoktak előfordulni. A népes, egészséges alom felnevelését a koca akkor tudja végrehajtani, ha megfelelőek az anyai tulajdonságai: nyugodt vérmérséklet, malacait gyakran szoptató magatartás, malacokra figyelő figyelmes mozgás. Sertés testtájai, megítélésük küllemről, életkor, küllemi

bírálat A sertés testtájai Megítélésük küllemről, küllemi bírálat A küllemet a sertéstenyésztésben is általában a testalakulással azonosítjuk. Mivel a sertés hústermelése szorosan összefügg a testalakulással, ezért szükséges a küllem értékelésre kerülése. A küllem nem abszolút kategória, ezért megítélésének szempontjait csupán irányelvszerűen lehet rögzíteni. A támpontot ehhez a fajtacsoportonkénti küllemi standardok adják A gyakorlatban azokat a sertéseket bírálják küllemileg a tenyésztésre történő kijelölés előtt, amelyek származásuk és sajátteljesítmény-vizsgálati eredményük alapján alkalmasak tenyészállatnak. A küllemi bírálat során a legfontosabb szempontok: a fajtajelleg, a típus, a fejlettség, a szervezeti szilárdság. Ellenőrizendő az ivarszervek állapota, a csecsek száma és eloszlása, alakja, a herék elhelyezkedése, fejlettsége. Fontos megítélni az állat egészségi állapotát A

küllemi bírálat Magyarországon leíró jellegű. A testtájak alakulását 1-től 5-ig pontozzák a fejnél kezdve egészen a lábakig. A pontszámokat nem szabad összesíteni o A fej: a nagyság, a törzshöz viszonyított méretaránybeli formálódás o A törzs: a méreteit elemzik. A hát hajlottsága, az ágyékban jelentkezhető kötéshiba, a mellkas fűzöttsége, a fontosabb kifogások o A lapocka és a comb: különösen az izmoltságára figyelnek, ez mellett a terjedelmére és az illesztésre is figyelnek. o A lábszerkezet: lábállások, izületi rendellenességek, csontozat minősítése o A testnagyság és a fejlettség: akkor jó, ha a fajtajelleg és típus követelményeinek megfelel o Összbenyomás: azon bírálati irányelvek, melyeket nem értékeltek a testtájaknál: fajtajelleg, típus, szilárdság, ivarjelleg, egészségi állapot, vérmérséklet Fajtatiszta tenyésztés a sertéstenyésztésben A fajtatiszta tenyésztésen hagyományos

értelemben azt értjük, hogy a párosítandó egyedek igazoltan ugyanabba a fajtába tartoznak. Azokban a fajtákban, amelyektől sokoldalú termelést kívánnak elérni (német lapály), egyidejűleg kell a szaporaság, a konstitúció, a hízékonyság és a vágottárú minőség fejlesztését szem előtt tartani, emiatt egy-egy tulajdonságban generációnként csekély előrehaladás érhető el, ezért ezek a fajták egyetlen tulajdonságban sem kiemelkedőek. Az egyes tulajdonságcsoportok közötti negatív genetikai korrelációk (pl. szaporaság - erős izmoltság, igen alacsony fehéráru arány) tovább fékezhetik a szelekciós előrehaladást. A szelekció során a genetikai korrelációk figyelembe vétele döntő fontosságú. A szelekciós előrehaladást a fajtatiszta tenyésztésben a következő tulajdonságcsoportok közötti negatív genetikai korrelációk nehezítik leginkább; szaporaság - izmoltság, a vágottáru minősége; az ivarérés gyorsítása

anyai teljesítmények; napi tömeggyarapodás - fokozott zsírosodásra való hajlam; a vágott test zsírtartalmának csökkentése húsminőség. A fajták specializációja - anyai és apai jellegű fajták - nagyrészt feloldja az előbb említetteket, a fajták specializációja az alapja a hatékony keresztezési programok megvalósításának is. A magas szintű fajtatiszta tenyésztés a legalapvetőbb feltétele a versenyképes keresztezési eljárásoknak. Vonaltenyésztés A fajtatiszta tenyésztésen belül nagy jelentőségre tett szert a vonaltenyésztés. Vonaltenyésztésről akkor beszélhetünk, ha pontosan meghatározott céllal fajtán belül egy vagy több tulajdonságban különlegesen magas tenyészértékű és így örökítőképességű populációt kívánunk létrehozni. A vonaltenyésztésnek két változata lehet: -nem rokontenyésztett vonalak kialakítása -rokontenyésztett vagy beltenyésztett vonalak kialakítása. A nem rokontenyésztett vonalakat

általában úgy alakítják ki, hogy adott fajtán vagy fajtacsoporton belül az ivadékvizsgálatok adatai alapján adott tulajdonságokban messze a fajtaátlagot meghaladó képességű hím- és nőivarú állományt (rendszerint süldőket) választanak ki (vásárolnak) olyan létszámban és származás szerinti összetételben, hogy a továbbiakban lehetővé váljék e populáció további intenzív szelekciója érdemi rokontenyésztés nélkül. Az így létrehozott vonal szelekcióját igen magas teljesítményszintről indítva hosszabb-rövidebb ideig a vonalon belül végzik. Rokontenyésztés A sertéstenyésztés gyakorlatában a nemesítők nemcsak a teljesítményszint szakadatlan emelésén fáradoznak, hanem céljuk a genetikai adottságok minél megbízhatóbb rögzítése is a populációban; ennek eszköze a homozigozitás fokozása. Az ez irányú törekvések gyors módszere: rokontenyésztés alkalmazása. A sertésfaj általában érzékeny a

rokontenyésztésre, amit jól mutatnak azok a kísérletek, amelyekben mérték több tulajdonság rokontenyésztés hatására bekövetkező leromlását. A rokontenyésztés elsősorban az életképességgel, a konstitúcióval és a szaporasággal összefüggő tulajdonságokat befolyásolja hátrányosan, legkevésbé a vágóértéket meghatározó értékmérőket érinti. A legszorosabb rokontenyésztést az édestestvérek, valamint a szülő-utód párosítások jelentik. Rokontenyésztéssel akkor alakítanak ki vonalakat a sertésnemesítésben, ha kivételes örökítőképességű tenyészkan (esetleg koca) tulajdonságait kívánják minél nagyobb számú tenyészállat örökletes alapjába „beépíteni". Ennek érdekében a párosításokat úgy irányítják, hogy a vonalalapítóra jellemző kiemelkedő genetikai képességek nemzedékről nemzedékre mind nagyobb mértékben összegződjenek az utódok genotípusában. A rokontenyésztett vonalakban szigorú

szelekcióval lehet csak rögzíteni a célul kitűzött jó tulajdonságokat és kiszűrni a gyakorlatban jelentkező, zömében recesszív örökletes rendellenességeket. A rokontenyésztett vonalakra gyengébb szaporasági és hízékonysági mutatók jellemzőek, ezért a teljesítményvizsgálati adatok értékelésénél az egyedek rokontenyésztettségi fokát figyelembe kell venni korrekciós tényezőként. Hazánkban a KA-HYB tenyésztési programjában szerepelnek rokontenyésztett vonalak is. Az elmúlt két évtizedben számos, ún. „szintetikus" vonalat hoztak létre A tenyésztési cél ez utóbbi esetben olyan hosszabb-rövidebb ideig zártan tenyésztett populációk előállítása, amelyek több fajta és típus előnyös tulajdonságait ötvözik. Gyakran a nagy növekedési erélyt kívánták kombinálni nagyon erős izmoltsággal. Az első lépésben a megfelelő fajtákból kiválasztott kiemelkedő genetikai (és fenotípusos) teljesítményeket mutató

hím- és nőivarú egyedeket, előre megtervezett párosítási terv szerint keresztezik, az utódokból a tenyészcélnak megfelelő rendkívül szigorú szelekcióval alakítják ki azt az alappopulációt, amelyet a továbbiakban önálló, új „szintetikus" vonalként nemesítenek tovább. Ezek általában apai vonalak. De még a fejlett sertéstenyésztéssel rendelkező országokban is a legnagyobb létszámú fajták esetében is (pl. nagy fehér, lapály) a szelekciós előrehaladás gyorsítása érdekében rendszeres időközökben sor került jelentős létszámú javító hatású állományok bekeresztezésére. Haszonelőállító keresztezés A sertéstenyésztés gyakorlatában aszerint csoportosíthatók a keresztezési eljárások, hogy a heterózis különböző típusait (individuális heterózis, anyai heterózis, apai heterózis) milyen mértékben használják ki. Heterózis: egy teljesítményben megjelenő különbséget jelent a keresztezett állomány

teljesítménye és a szülői populációk teljesítményének átlaga között egy adott tulajdonságban. Közvetlen haszonállat-előállító keresztezés Legelterjedtebb módja a fajtakeresztezés. Általában jó szaporaságú, jó malacnevelő képességű és szervezeti szilárdságú kocát kereszteznek jó hízékonysági és vágási mutatókkal rendelkező kanokkal. A keresztezett utódok a végtermékek, vágóállatként értékesítik őket, azokból továbbtenyésztésre nem tartanak meg egyedet. Individuális heterózis kihasználása: a malacoknak jobb lesz az életképessége, tömeggyarapodása, takarmányértékesítése. A leggyakoribb anyai partner hazánkban a magyar nagy fehér, apai partner lehet pietrain, hampshire, lapály kanok. Nem folytatható haszonállat-előállító keresztezés Az egyik leggyakrabban alkalmazott keresztezési módszer a három fajtás keresztezés, ha vonalakról van szó, akkor háromvonalas keresztezés. Az anyai ágon gyakran nagy

fehér X lapály F 1 kocák szerepelnek, amelyekre jól izmolt pietrain vagy hampshire kanokat visznek A négyfajtás keresztezésben minden heterózistípust igyekeznek komplexen hasznosítani. Az előnye a háromfajtára alapozottal szemben, hogy az apai vonalon is hasznosíthatjuk a heterózist, vagyis az F 1 kanoknak jobb lesz a spermatermelése, az ondóminősége, a szexuális aktivitása) Folytatható rotációs keresztezés Olyan keresztezési eljárások tartoznak ide, amelyek révén a nőivarú keresztezett állományok továbbtenyészthetők az üzemen belül, csupán megfelelő sperma vagy kan behozatala szükséges a telepen kívülről. A legegyszerűbb a két fajtával végzett válogató keresztezés A rotációs keresztezésekben döntő mértékben az individuális és anyai heterózis kihasználása lehetséges. A rotációs keresztezésben célszerű teljesítményben és típusban egymáshoz közel álló populációkat alkalmazni, ellenkező esetben a

populáció generációról generációra számottevően különböző lesz teljesítményben és küllemben. A hatékonyság növelése érdekében használják a 4 fajtára alapozott keresztezést. Sajátteljesítmény-vizsgálatok a sertésnél A vizsgálatok során megállapításra kerülnek a súlygyarapodás, a növekedési erély – hízékonyság, a takarmányértékesítő képesség. Ha a hízékonysági mutatókat üzemi körülmények között állapítják meg, akkor ÜSTV-t végeznek. Ha ezt központi, standardizált feltételek között végzik, akkor KSTV-ról beszélünk. Tenyészsüldők üzemi sajátteljesítmény-vizsgálata A vizsgálatokat a Sertés Teljesítményvizsgálati Kódex alapján végzik. A vizsgálatra a törzskönyvi előírásoknak megfelelően azonosítható egyedek kerülnek. A tenyészkansüldők max 15, a kocasüldők max. 25 fős falkában tarthatók Az eredmények jobb összehasonlíthatóságának érdekében egy falkában csakis azonos

hasznosítási csoportba tartozó, azonos ivarú, közel azonos korú és fejlettségű egyedek kerülhetnek. A vizsgálatba vont állatok falkásítása legegyszerűbben az elválasztáskor végezhető el, ugyanis ekkor szenved az állat legkisebb törést. Az állatokat ad libitum abrakkeverékkel hizlalják és tesztelik őket. A növekedési erélyt az életnapi súlygyarapodás jelzi. A szalonna vastagságát (hátközép, mar, ágyék) és a karajizom átmérőjét ultrahangos vizsgálattal mérik. A vizsgálatot 80-110 kg testtömeg eléréséig végzik, majd 100 kg-ra korrigálják az eredményeket. Kansüldők központi teljesítményvizsgálata Központi tesztállomáson, azonos takarmányozással, egyedi elhelyezéssel tartott kansüldők takarmányértékesítését is meghatározzák. A vágóérték alakulását ultrahanggal mérik A módszer hibája, hogy az egyedi, szűk helyen tartott állatok csupán 50 %-a lesz alkalmas tenyészállatnak konstitúciós hibák és

ivari élettel kapcsolatos zavarok miatt. A sertés hízékonyság vizsgálata és ivadék-teljesítmény vizsgálat A központi hízékonyságvizsgálat széles körben elterjedt eljárása az ivadékteljesítmény vizsgálat. Az ivadékteljesítmények szolgálják a legbiztosabban a szülők örökítőképességének értékelését. A fejlett európai országokban már évtizedek óta folyik ez a klasszikus központi hízékonyságvizsgálat. Ezzel a vizsgálattal a genetikai képességek felmérésére kerül sor egyedi elhelyezéssel, igény szerinti összetételű abrakkeverékkel és ad libitum hízlalással. A súlygyarapodás és az elfogyasztott takarmány mennyiségéből kiszámítható a takarmányértékesülés. A hízlalás befejezésekor standardizált módszerrel történik a vágási tulajdonságok és a hús minősítése. A tesztállomások (Kecskemét, Keszthely, Kaposvár) a Sertés Teljesítményvizsgálati Kódex alapján végzik a vizsgálatokat. Az

előírások szerint csak megfelelő létszámú alomból jelölhetőek ki a vizsgált egyedek. Egy tenyészkan ivadékcsoportját vagy 5 alomból származó 10 egyed vagy 3 alomból származó 12 egyed alkotja. Az ivararány: 50% ártány, 50% koca Az állatok 65-80 napos korban kerülnek beszállításra (17-34 kg). A kan malacokat a beszállítás előtt néhány héttel ivartalanítják A tenyészkoca ivadékcsoportja 1 alomból 2 vagy 4 ivadék. A vizsgálat 90 napos korban kezdődik, ad libitum takarmányozás, havi mérlegelés. A vizsgálat 105±2 kg-os súlyban fejeződik be. A vizsgálat után kábítás - nyaki ütőér átvágása - elvéreztetés forrázás - hasított féltestek mérése - hűtés - hűtés utáni súly mérése A hűtés utáni bal féltestből az értékes húsrészek mennyiségét és arányát határozzák meg. A hűtés utáni jobb féltestből határozzák meg a szalonnavastagsági méreteket. A hús minőségét kétszeri pH méréssel értékelik.

A számításra kerülő paraméterek o Napi testtömeg-gyarapodás a hízlalás alatt o Egy életnapra jutó testtömeg-gyarapodás o Takarmányértékesítés o Nettó testtömeg-gyarapodás o Vágási veszteség o Hűtési vesztesé o Csontoshús tömeg, aránya o Átlagos szalonnavastagság o Értékes húsrészek mennyisége, aránya A sertés szaporaságát befolyásoló tényezők A szaporaság a nőivarhoz kötődő legfontosabb tulajdonság, mely azt fejezi ki, hogy a kocák fialásonként mennyi malacot hoznak a világra. A fialásonkénti malacszámon az összes malacok számát értjük: élő + holt. Az életképtelen vagy holtan született malacok aránya 8-10% A koca potenciális szaporaságát az egy ivarzás alatt levált petesejtek száma adja meg. A fialással világra jött malacok száma a reális szaporaság. A szaporaságot sok tényező befolyásolja, ezek: • A koca életkora: 4-5. fialásnál van a csúcson Az előhasi kocák 1-1,5 malaccal kevesebbet

fialnak, mint a 2-5. fialás alkalmával • Az optimális termékenyítési idő megválasztása: a koca ivari ciklusa 21 napos, az ivarzás átlagosan 2-3 napig tart. Az ovuláció a tűrési reflex megjelenése után 36-42 óra múlva következik be Optimális eredményt akkor érünk el a termékenyítéssel, ha az ondósejtek már a tüszőrepedés előtt feljutnak a petevezetőbe. Árúelőállításnál kevert sperma is használható – 2 kan spermájának keveréke. • A termékenyítés módja: lehet természetes vagy mesterséges. Nincs különbség • A méh kapacitása: a levált petesejtek száma 15-25 (potenciális szaporaság), de ebből csak 10-12 termékenyül meg (reális szaporaság) • Takarmányozás: a tenyészkondíció biztosítása + flushing. Ellés előtt növeljük a takarmányadagot a vehemépítés miatt • Hőmérséklet: a komfortzónát figyelembe kell venni A sertés takarmányértékesítő képessége, növekedési erélye

Takarmányértékesítő képesség Az egységnyi élőtömeg felépítéséhez elfogyasztott takarmány mennyisége. A hízlalás eredményességét alapvetően meghatározza. A takarmányértékesítésre többféle mérőszámot dolgoztak ki. A leggyakoribb az 1 kg élőtömeghez felhasznált takarmány mennyiségének kifejezése A takarmányértékesítő képességet azonos körülmények között tartott, nagyjából azonos korú állatoknál érdemes vizsgálni, hogy a kapott adatok összehasonlíthatóak legyenek. Az állatok takarmányértékesítését döntően az határozza meg, hogy a szervezet a táplálóanyagokból milyen testszövetet épít fel. Ha az állat izomszövetet épít, akkor a takarmányértékesülés jó, mivel ez jelentős vízbeépítéssel is jár. Ha azonban zsírt épít be, akkor romlik a takarmányértékesülés. Nagyüzemi körülmények között a sertéstelepek átlagában az 1 kg testtömeggyarapodáshoz felhasznált vegyes abrak mennyisége

3,5-3,8 kg. A takarmányértékesítés és a növekedési erély egymással negatív korrelációban vannak. Növekedési erély A növekedés a szomatikus sejtek megnagyobbodása és számuk növekedése, ezáltal a test tömegében és méretében bekövetkezett változás. A szövetek növekedési sorrendje: idegszövet, csontszövet, izomszövet, zsírszövet. Szűkös táplálás esetén a leépülés fordított sorrendben megy végbe A növekedési erélyt befolyásoló tényezők  Genotípus: az egyes fajtál között jól definiálható különbségek mutatkoznak a növekedés intenzitásában és tartamában  Ivar: a kanok növekedési intenzitása 7-8,5 %-kal nagyobb a kocákénál (az ártányé is)  Tápanyagellátás  Elhelyezés  Egészségi állapot A növekedési erélyt általában az időegységre jutó testtömeg-gyarapodással fejezzük ki. Leggyakrabban a napi testtömeg-gyarapodást használjuk. A növekedési erély kifejezéséhez használhatunk

időintervallumot, vagyis adott hízlalási végtömeget mennyi idő alatt érte el az állat. A tenyésztőmunkában inkább a nettó testtömeg-gyarapodást használják, amely a vágás utáni hasított testtömeg és az életkor hányadosa. A tejtermelő képesség A felnevelt malacok számát és fejlettségét nagymértékben befolyásolja a koca tejtermelő képessége. Ez a tulajdonság is örökletes, de a környezet is jelentősen tudja befolyásolni, h2=0,1-0,2 Általában a nagy növekedési erélyű kocák kedvezőbb tejtermelési képességgel rendelkeznek. Immunbiológiai szempontból nagyon fontos, hogy a malacok az első 14-36 órában hozzájussanak a föcstejhez. A föcstej beltartalma változik az idő múlásával Kezdetben 23% sza és 5% zsír, a 3. napon ez 27-28% sza és 13% zsírtartalomra nő A laktáció előrehaladtával a tej beltartalmi mutatói csökkennek, a laktáció végére 18,5% sz.a és 6,2-6,8% zsír található a tejben A laktációs görbe a

21-23, napon a legmagasabb, majd fokozatosan csökken. A kocák a 3-6 fialásuk között adják a legtöbb tejet. A tejtermelést jelentősen befolyásolja a szoptatott malacok száma – növekvő alomszám esetén nő a koca tejtermelése. A kocák tejtermelő képességét a 21 napos alomtömeggel jellemezzük, mert eddig az időpontig a malacok a tejen kívül érdemleges mennyiségű takarmányt nem vesznek fel, így növekedésük tényleg a tejnek köszönhető. A 21 napos alomtömeg kielégítő értéke 50-55 kg A sertés vágás utáni tulajdonságai, vágóérték, minőség, a húsminősítés rendszere és a szállítás A hús az emberiség legfontosabb fehérjeforrása. A sertéshúsok legfontosabb paraméterei 21% fehérjetartalom, 3% zsírtartalom, 1% ásványi anyag és 75% víz. A vágóérték a vágottárú fontos mennyiségi és minőségi paramétereivel összefüggő sajátosságokat foglalja össze. A vágottárú tömör jellemzőjeként napjainkban egyre

inkább a színhús aránya lesz meghatározó. A sertések vágóértékét kifejező mennyiségi tulajdonságok o Vágási veszteség az élő és a vágott testtömeg közötti különbség. Ennek kg-ban megadott értéke a vágási veszteség. Ez kifejezhető %-os formában is A vágási veszteség átlagos értéke 23-25 kg vagy 23%. A vágási veszteség kifejezésnek a húsipari feldolgozásban van nagy jelentősége A veszteség a belső szervek eltávolításából adódik. o Csontoshús arány: a nemesítőmunkában és a húsipari feldolgozásban is figyelembe veszik, annak ellenére hogy a hústermelő képesség megítélésére nem alkalmas. Külön lemérik a féltestről letermelt hájat és szalonnát, valamint a maradék csontos húst, ezáltal kiszámítható a %-os arány. A csontos hús mérésére közvetlenül alkalmas a bőrfejtéses vágásmód. Ennél a vágásnál a bőrt egészben húzzák le a testről, majd eltávolítják a szalonnát és így a

csontos hús arány és a fehérárú arány is megadható. o Fehérárú arány: speciális magyar kifejezés a sertéstest zsírosságának jellemzésére. Ezen a szalonna és a háj együttes tömegét értjük. Ha ezt a hasított test %-ban fejezzük ki, akkor megkapjuk a fehérárú arányt. Becsléssel is megállapítható nagy biztonsággal ez az arány a szalonna vastagságából. A legmodernebb vizsgálatokkal csaknem 100 %-os biztonság érhető el a becslésben. o Színhús arány: viszonylag új keletű fogalom. A SEUROP rendszer bevezetésével került bele a köztudatba. Színhús alatt a sertés testében lévő vázizomzat tömegét értjük Objektív mérése meglehetősen körülményes. Gyakorlati alkalmazását megkönnyíti, hogy ma már különböző mérőműszerek állnak a rendelkezésünkre a színhús arány közvetlen becslésére. o Az értékes húsrészek aránya: Általánosan használt fogalom, mellyel a fogyasztók által legtöbbre értékelt

húsrészek %-os arányát fejezzük ki. Ezek sorrendben: a comb, a lapocka, a karaj és a tarja. Ezek együttes tömegét hasonlítva össze a hasított testhez kapjuk meg az értékes húsrészek arányát. Várhatóan a jövőben csökkenni fog a jelentősége, ugyanis a külföldi szabványok a sertéstestben lévő színhús arányt használják. A sertéshús minőségét meghatározó tulajdonságok • A hús színe: a hús használati értékét jelentősen befolyásoló tényező, a vásárló a húsminőség megítélésekor az elsők közt ellenőrzi a hús színét. Előnyben részesül a világos rózsaszínű, nem zsíros, finom rostú, puha hús. A hús színét az izomsejtek fényvisszaverő képessége határozza meg. A húshibáktól mentes, normál hús színe rózsaszín Gö-fo eljárással lehet objektív mérőszámmal jellemezni a húst. A készülék a vörös tartományban visszavert fénysugarak fotoelektromos mérésén alapszik. A normál hús Gö-fo

értéke 65-80 közötti PSE-szindróma: a hús világos, sápadt, Gö-fo értéke 65 alatti. A DFD-szindróma is a normálistól eltérő színű húst eredményez, a hús kötött, kemény, sötét lesz. A DFD hús Gö-fo értéke 80 fölötti • A hús pH-ja: a hús minőségének meghatározó jellemtője. A hús pH értékét általában két alkalommal szokták mérni: a vágás után 1 és 24 órával. Az első jele pH 1 , a másodiké pH 2 A sertéshús szokványos pH 1 értéke 5,8-6,2, pH 2 értéke 5,7-5,8. a PSE húsra a pH-érték gyors csökkenése a jellemző, ezért pH 1 értéke 5,8 alatti. A DFD húsnál a pH érték magasabb: pH 1 és pH 2 értéke is nagyobb, mint 6. • A hús állaga, konzisztenciája: a vázizomzat állagának, konzisztenciájának közvetlen mérésére nem dolgoztak ki általánosan elfogadott eljárást. Ezért számszerűen ezt a hústulajdonságot nem szokás kifejezni, annak jellemzésére körülírást alkalmaznak. A normál sertéshús

konzisztenciája egészségesen rugalmas. A PSE állapotú hús laza, de szívós szerkezetű A DFD hús szerkezete tömör, feszes. • A hús létartó képessége: a sertéshús átlagosan 75% vizet tartalmaz. A hús vízkötő képességét többféle módon mérik: centrifugálással vagy sajtolással. A hús vizenyősségének mérési módszere a csöpögési veszteség mérése, ennek szinonimája a hűtési veszteség (mérés, 24 órás hűtés, mérés, különbség). A csepegési veszteség átlagos értéke 2-3% • Fontosabb húshibák: a sertés-stresszérzékenység enyhébb formában csökkent értékű húsminőséget (PSE, DFD hús), súlyosabb esetben elhullást okozhat. A húshibák táplálkozási szempontból nem csökkent értékűek, de élvezeti értékük kisebb. A húshiba befolyásolója: az állat stresszérzékenysége, a vágást megelőző terhelés, az elvéreztetés mértéke. PSE: laza, de szívós szerkezetű, halvány, sápadt színű hús.

Jellemzője a pH-érték gyors csökkenése DFD: magasabb pH-érték, mely alig változik. Sötétebb, tömöttebb hús, kevésbé eltartható A húsminősítés rendszere SEUROP rendszer: a színhús arány kimutatására alkalmazott rendszer. A vizsgálatot szúrószondával (unifom) végzik, mely alacsony feszültségű elektromossággal mér a vezetőképesség alapján. A szúrószondával két helyen bökik meg a testet: a 3-4. ágyékcsigolya között és a 3-4 borda között a hasítás síkjától 6 cm-re. Az értékek 5 %-ként változnak: S E U R O P >60% 55-60% 50-55% 45-50% 40-45% 40%> A szállítás  A sertések vágás előtti szállításakor a minőséget rontó tényezők még meglehetősen gyakoriak: elhullás, fertőzés, szívgyengeség, kényszervágás. Épp ezek miatt a szállítást és a rakodást a legkíméletesebben kell megoldani. Olyan rakodó-berendezéseket kell alkalmazni, amelyekkel a sertések félelem nélkül felterelhetők. Fontos az

emelkedő meredeksége, 15 %-nál meredekebb emelkedőn az állat csak kényszerítés hatására megy fel.  A szállítás távolsága a terhelés idejét, az útviszonyok (vezetési stílus, útminőség, állatsűrűség) a terhelés erősségét határozzák meg. Mindezek befolyásolják a húsminőséget A hosszú ideig tartó szállítás növeli a hús pH-ját, a hús sötétebb lesz, DFD jelleg alakulhat ki.  A felrakáshoz hasonlóan kíméletesen kell megoldani az állatok lerakását. Az állatokra a meredek rámpa sokkolólag hat. Az enyhe lejtésű rámpák a megfelelőek Fontos a szállítás utáni ivóvízellátás.  A sertések vágás előtti pihentetése azt a célt szolgálja, hogy az állatok anyagcseréje normalizálódjon, az állat megnyugodjon, a húsminőséget károsan befolyásoló tényezők előfordulási valószínűségét csökkentsék. A pihenés alatt is fontos az ivóvízellátás A pihenés befejezésekor az állatokat a vágótérbe

hajtják. A koca takarmányozása A mai intenzív fajtáktól elvárható, hogy a kocák ellésenként 10-12 malacot hozzanak a világra, a malacok születéskori tömege minimum 1,3 kg legyen, az évenkénti fialások száma kb. 2,2 legyen és a koca életteljesítménye legalább 4 fialás legyen. A kocák takarmányozását szaporodásbiológiai állapotukhoz kell igazítani. Üres kocák takarmányozása Üres a koca a választás és az eredményes újravemhesítés között. Arra kell törekedni, hogy ez az időszak minél rövidebb legyen. Ezen időszak legfontosabb feladata a kocák felkészítése a búgatásra, vagyis egy javuló kondíció elérése. A búgatásra történő hatékony előkészítés feltétele a termékenyítés előtti, 10-14 napos emelt szintű takarmányozás biztosítása – flushing (napi takarmányadag 2,5 kg). A vizsgálatok szerint a takarmányfogyasztás növeli az ovulációs rátát. A búgatásra való felkészítést az idő rövidsége

nehezíti, ugyanis a kocák elapasztása és az ivarzás között 4-7 nap telik el. Ha valamelyik koca kondíciója rossz, akkor a búgatást a következő ivarzásra kell halasztani (napi takarmányadag 3,5 kg). Vemhes kocák takarmányozása a vemhesség 90. napjáig A búgatás után az előkészítés során megemelt takarmányadagot csökkenteni kell az életfenntartó takarmányadag szintjére (az embrióelhalás veszélyének csökkentése érdekében). Ekkor a napi takarmányadag 2,1-2,2 kg legyen, nyersrost tartalma 8-9%. A vemhesség kezdeti szakaszában az embriók növekedése lassú, ezért a koca táplálóanyag szükséglete csak kismértékben emelkedik. A vehem gyarapodásának több mint 60 %-a és a fogamzási termékek nagyobb arányú gyarapodása a vemhesség utolsó harmadára esik. A túlságosan bőséges takarmányozás veszélyei: a koca elhízik, nehezebb lesz a fialás, több lesz a halva született malac, gyakoribb lesz az agyonnyomás, étvágya a

szoptatás alatt kisebb lesz, kisebb lesz a tejtermelés, malacok fejlődése is kisebb lesz. Vemhes koca takarmányozása a vemhesség 90. napjától A magzatok növekedési erélye kifejezett lesz, megkezdődik a tejmirigyek növekedése. Ezért a napi takarmányadagot 2,6-2,7 kg-ra kell növelni. Ügyelni kell a takarmányfehérje minőségére, vitaminellátására és ásványianyag-ellátására. Ebben az időszakban a koca vízigénye 8-10 liter naponta A minősége mellett ügyelni kell a hőmérsékletére is. A kocák takarmányadagját a várható ellés előtt 4-5 nappal csökkenteni kell, hogy a tele gyomor ne nehezítse a fialást. A kocák az abrakkeveréken kívül tömegtakarmányt is fogyaszthatnak. Szoptató koca takarmányozása A koca tejtermelése 8-10 malac esetén 8-9 liter naponta. Tejtermelését befolyásolja a genotípus, a malacok száma és növekedési erélye, a koca táplálóanyag-ellátás színvonala. A koca testtömege 1 %-nak megfelelő

mennyiségű tápot a létfenntartás fedezésére, malaconként 04,-0,5 kg tápot a tejtermelésre adunk. A takarmány nyersrosttartalma 6-8% Napi lizinigénye 35-50g. A kocatej átlagosan 9,4% zsírt és 5,6% fehérjét tartalmaz. Fontos, hogy a laktáció elején ne etessük túl a kocákat, ezért a takarmányadagot fokozatosan kell növelni a laktáció első hetében 0,5 kg-mal. A laktáció 2 hetében már ad libitum etethetünk A koca laktáció alatti étvágyát jelentősen befolyásolja a fiaztató levegőjének hőmérséklete – a fiaztató levegője megfelelően hűvös legyen. Fontos a jó minőségű víz biztosítása Vemhes koca tartása, takarmányozása, gondozása A kocák elhelyezhetők egyedileg és csoportosan Az egyedi elhelyezés előnyei: • A koca takarmányozása is egyedi • Lehetőség a gyenge kondíciójú állatfeljavító takarmányozására • Kikapcsolja a társas hatásokat, az állat nyugodtabb lesz • Egyszerűbb az állat bármilyen

kezelése • Jobb a tartásviszony, nő az alomszám 0,3-0,5 malaccal • Kisebb a munkaerő szükséglet Az egyedi elhelyezés hátrányai: o Nehezebb az ivarzás észlelése o Kizárja a mozgást, károsan hat az egészségre o Körmözni kell a kocákat Az egyedi elhelyezés formái Az egyedi tartás két formája ismert: az egyedi állásban való tartás és a lekötéses tartás. Az egyedi kocaállás négy oldalról zárt tér, amelyben a koca csak a rekesz hossztengelyének irányában tud mozogni. Az egyedi kocaállás kialakult méretei: - szélessége 65 cm - hosszúsága 180-200 cm; amelyhez elöl 40 cm-es vályú csatlakozik. A trágya elvezetése céljából a kocaállás részleges rácspadozattal kombinált. A tömör padozat 4%-oslejtésű, amelyhez törés nélkül csatlakozik a vízszintes rácspadozat Az állás magassága 1 m A vályú 35-40 cm széles, mélysége 20-22 cm, gyakran a padozatba süllyesztett. Az itató a vályú fölé kerül A lekötéses állatok

férőhelyének méretezése csaknem azonos az előbbivel. A kocát a vályú mögött a padozatba beépített kapocshoz karabiner rögzíti. A lekötés sok hátránnyal jár: gyakoriak a sérülések, munkaigényes, az öveket a testméret változása szerint kell állítani, a lekötést gyakran ellenőrizni kell, ami nagy állomány esetén megnöveli a munkát. Magyarországon nem alkalmazzák Az EU állatvédelmi irányelvei alapján ezt a tartásmódot 2005-ig fel kell számolni, ilyen istállók építése tilos. Csoportos elhelyezés egyedi etetéssel Magyarországon ritkán fordul elő. Területigényes elhelyezési mód, hiszen mozgásteret kell biztosítani az állatoknak az etetőtéren kívül. A csoportos rekeszekben alkalmazott etetőállás méretei: szélessége 45-50 cm, hosszúsága 160 cm. A csoportos elhelyezés és egyedi etetés újabb változata a számítógéppel vezérelt adagolt takarmányozáson alapul. A koca egy számítógépes program alapján kapja

meg a megfelelő mennyiségű takarmányt. A csoportlétszám 35-50 között változik, átlagosan 12 perc evési jut egy-egy kocára Csoportos elhelyezés csoportos etetéssel Ez a módszer terjedt el nálunk. Csoportosan a kocák 45 cm vályúhosszúságot és átlagosan 1,5m2 fajlagos alapterületet igényelnek. Ez a terület megegyezik az egyedi kocaállásokéval, vagyis alapterületet nem spórolhatunk meg. Előnyös a 10-12-nél nem nagyobb csoportlétszám. Nagy előnye az egyszerűség és az állomány könnyű áttekinthetősége. Megengedi a mozgást, ami kedvezően hat a kocák konstitúciójára, erősíti az izomzatot és a csontozatot. Azonban a csoportos tartás miatt, a társas hatások miatt nagyobb a sérülések bekövetkezésének esélye. A csoportos tartás hátránya a csoportos takarmányozásban rejlik – a tényleges takarmányfogyasztás mérésére nincs lehetőség. Nagyon jól kombinálható a csoportos elhelyezés minden formája a nyitott tartással.

A kifutós tartásban nemcsak a mozgás lehetősége több, hanem a természetes hatások is jobban érvényesülnek. A melegebb időszakban a kocák szívesebben tartózkodnak a kifutón. A csoportos tartásnak ez a formája a külföldi kisebb üzemekben mélyalmos tartással terjedt el. Vemhes kocák takarmányozása a vemhesség 90. napjáig A búgatás után az előkészítés során megemelt takarmányadagot csökkenteni kell az életfenntartó takarmányadag szintjére (az embrióelhalás veszélyének csökkentése érdekében). Ekkor a napi takarmányadag 2,1-2,2 kg legyen, nyersrost tartalma 8-9%. A vemhesség kezdeti szakaszában az embriók növekedése lassú, ezért a koca táplálóanyag szükséglete csak kismértékben emelkedik. A vehem gyarapodásának több mint 60 %-a és a fogamzási termékek nagyobb arányú gyarapodása a vemhesség utolsó harmadára esik. A túlságosan bőséges takarmányozás veszélyei: a koca elhízik, nehezebb lesz a fialás, több

lesz a halva született malac, gyakoribb lesz az agyonnyomás, étvágya a szoptatás alatt kisebb lesz, kisebb lesz a tejtermelés, malacok fejlődése is kisebb lesz. Vemhes koca takarmányozása a vemhesség 90. napjától A magzatok növekedési erélye kifejezett lesz, megkezdődik a tejmirigyek növekedése. Ezért a napi takarmányadagot 2,6-2,7 kg-ra kell növelni. Ügyelni kell a takarmányfehérje minőségére, vitaminellátására és ásványianyag-ellátására. Ebben az időszakban a koca vízigénye 8-10 liter naponta A minősége mellett ügyelni kell a hőmérsékletére is. A kocák takarmányadagját a várható ellés előtt 4-5 nappal csökkenteni kell, hogy a tele gyomor ne nehezítse a fialást. A kocák az abrakkeveréken kívül tömegtakarmányt is fogyaszthatnak. Szopós malacok gondozása, takarmányozása A malacnevelés az egész sertéstenyésztés egyik legfontosabb szakasza, mivel annak eredményessége nagymértékben meghatározza a sertéstartás

egészének gazdaságosságát. A születés utáni legfontosabb feladat, hogy tegyük lehetővé a szopást, hogy a malacok minél több föcstejhez jussanak és a későbbiekben se korlátozzuk a szopások számát. Az ellenanyagok a fialást követően csak néhány óráig szívódnak fel megfelelően. A föcstej összetétele jelentősen eltér a normál tejétől. Tartalmazza a malacok számára fontos ellenanyagokat, több benne az A, D, E, B, B 12 vitamin, a karotin, a jód, a réz, a cink. A föcstej összetétele óráról órára változik és néhány nap múlva éri el a normál tej összetételét. Ha a kocának több malaca született, mint amennyi egészsége csecse van, akkor fontos feladat a dajkásítás szakszerű végrehajtása. A dajkásítás a koca és a malac számára is előnyös A malac tejforráshoz jut, a koca esetében pedig nem marad kihasználatlan csecse, ugyanis kis alomnagyság esetén előfordulhat a csecs korábbi elapadása és a következő

laktációnál kevesebb tejet ad majd. Fontos feladat a szopós malacok szakszerű vasellátása, mivel a malacok rendkívül szűkös vastartalékkal születnek. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a malacok vashiánya nem javítható a kocák nagymértékű vasellátásával, valamint nem fedezhető a hiány a föcstejjel. Ezért a malacok ellátását injekcióval vagy szájon át történő vaskészítmény adagolásával oldható meg. A szopós malacok takarmányozásakor elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a malacok emésztőenzim termelése életük első 2 hetében nagyon kialakulatlan. Az egy hetes malacok jó hatásfokkal csak a tejcukrot tudják emészteni. A malacok enzimtermelése a kor előrehaladtával fokozatosan alakul ki. Ezért a malacok számára olyan abrakkeverékeket kell előállítani, amelyek táplálóanyagai könnyen emészthetők. Szopós malacok választási alternatívái 0 napos választás: 1,2 kg/malac. Speciális, kórokozóktól mentes

császárral 4 napos választás: 1,4-2 kg/malac 14 napos választás: 3-4 kg/malac 21 napos választás: 5-6 kg/malac. Ez az EU minimum A koca számára teljesen megfelelő, de nincs összhangban a malacok élettani, biológiai optimumával • 28 napos választás: 7-8 kg/malac. Ez a leginkább elterjedt • 36 napos elválasztás: 10-15 kg/malac. Ritkán találkozni vele, de a malacok szempontjából ez jelenti a legkisebb kockázatot A választás folyamata Az elválasztás módszere akkor helyes, ha igazodik az adott korban lévő malac élettani, biológiai állapotához és figyelembe veszi hatását a koca ivari működésére. Az elválasztás tehát biológiai alapon áll. A koca szempontjából lényeges kritérium, hogy amíg a méh involúciója nem fejeződik be, addig az újbóli termékenyítés egészségügyi kockázatot jelent, illetve az ilyenkor történő termékenyítéskor kisebb alom születik. A malac szempontjából kritikus tényező a választás, mivel 3-4

hetes korban még nem alakult ki a malac saját gyomorsavtermelése és nem működik a pepszin sem. Ez a folyamat az 5 héttől indul be A másik gond, ha a malac bőségesen kap tejet és nem fogyaszt tápot, akkor nem tanul meg enni. Az elválasztás módszere az elapasztás.  21-28 napos választás esetén az elválasztási idő előtt 4 nappal kezdjük az elapasztás. Ekkor drasztikus elapasztást alkalmazunk, a kocától hirtelen megvonjuk a takarmányt és a vizet a választás előtti 4. napon és a választás napján A közbülső 2 nap 1 kg takarmányt és 2 liter vizet adunk, hogy az emésztőrendszer működése fennmaradjon.  36 napos választás: erre az időre a legtöbb koca magától elapaszt, ha nem akkor a választás előtti 4. napon megvonjuk a takarmányt és a vizet, majd az ezt követő 3 nap kap 1 kg takarmányt és 3 liter vizet. Az elapasztás alapjában véve azt szolgálja, hogy a választás napján a koca tejtermelése minimális legyen, a malacok

a tejhiány miatt rákényszerüljenek a tápfogyasztásra és abból egyre többet fogyasszanak. A jól elapasztott kocák ivarzása a választás után kiegyensúlyozottan és gyorsan következik be. • • • • Malacnevelés, elhelyezés, takarmányozás A malacok utónevelése A különböző korban elválasztott malacok azonos eredménnyel nevelhetők fel, mivel a megfelelő takarmányozással képesek kompenzálni a korai elválasztásból eredő fejlődési lemaradásukat. o Egyfázisú malacnevelés: a malacokat a megszületés helyén (a fiaztatókutricában) neveljük a malacok 70-80 napos koráig (25-30kg). Fűtéssel és almozással üzemelő kisgazdaságokban jellemző. o Kétfázisú nevelés: a malacokat a választás után külön épületben tartják. A kétfázisú nevelés 21-36 napos választással kombinálható. A malacok önetetéssel nevelhetők 80-100 napos korukig o Háromfázisú nevelés: a nyugati gazdaságokban terjedt el. Az előhizlalást tekintik

egy fázisnak, mely 20-40 kg-os termelési szakaszt teljesen elkülönítik a hízlalástól. Elválasztott malacok elhelyezése A malacrekeszek általános formája az egyszintes, lábon álló vagy padlószintű ketrec. A férőhely nagyságát a nevelési végtömeg határozza meg. A csoportnagyságot a nevelés ideje, a tartásmód és a beruházási költség hatásozza meg. 20 állatnál mindenképpen kevesebb legyen egy csoportban Kisebb csoportot kell kialakítani, ha hosszú a nevelés ideje és vályús etetést alkalmazunk. Nem kell falkásítani, ha egy rekeszbe 6-7 malacot teszünk. Amennyire lehet kerülni kell a falkásítást, mivel az gazdasági veszteséggel jár. Az üzemi viszonyok között a kis csoport 6-12, a nagy csoport 10-18 malacból áll. A malacnevelő istálló berendezései A malacketrecek felépíthetők a padló szintjén vagy az fölött. A padlószintes építés előnye, hogy a ketrecek könnyen kezelhetők és biztonságosabb a

trágyaeltávolítás. Padlós tartásban az önetetők a homlokfalra vagy a válaszfalra vannak felhelyezve Az itatókat a rácspadló fölé az önetetőkkel szemben vannak elhelyezve. A padlószint fölötti ketrecek 40-50 cm magasan vannak, lábakon vagy tartókon állnak. A rekesz alatt lejtős kialakítású betonszegély található és összetartó lejtős fenék, mely a vizelet és a trágya felfogására szolgál. Az önetetők a homlokfalra vannak felhelyezve Minden formában elengedhetetlen a fűtés, melyre legalkalmasabban a hőlégbefúvók. A szellőztetésben az egyenletes légeloszlás a legfontosabb A malacok választása és gyakorlati takarmányozása A malacok takarmányozása elsősorban a választás idejétől függ. A hagyományos választás esetén a malacok 6-8 hetes korukig vagy tovább szopnak. A korai választás esetén a szoptatási idő rövidebb, mint 6 hét. Általában 4 hét A korai választásra többféle időpontban is sor kerülhet. •

Gyakorlatilag a malacokat 7-14 napos korban vagy hamarabb is el lehet választani. Hátránya ennek a választásnak, hogy növeli a malacelhullást. Ennél a választásnál a takarmánynak nagyon jó minőségűnek, összetételében a kocatejhez közel állónak kell lenni. Az ilyet tejpótló tápszernek nevezzük. Nyersfehérje tartalma 25-26% Legfontosabb komponense a tejpor Ahhoz hogy a malacokat a 2. héten elválaszthassuk szükséges, hogy az első héten a tejpótló tápszerből 200 g-t, a második héten 300 g-t fogyasszanak. A tejpótló tápszert általában 4 hétig etetjük, majd áttérünk a starter malactáp etetésére. • Könnyebben és gazdaságosabban megvalósítható a 4-5 hetes korban végzett választás. Ekkor már jobb a malacok enzimtermelése és nagyobb a takarmányfogyasztásuk. Bár ekkor a koca tejtermelése még jelentős, már nem fedezi a malacok szükségletét, ezért kiegészítő takarmányról kell gondoskodni. A kiegészítő takarmány

könnyen emészthető, nagy fehérjetartalmú (20-21%), íz és aromaanyagokat tartalmaz. Ez a takarmány a prestarter malactáp. Ezt már az első héten a kutricába helyezhetjük és a választás után még 8-10 napig etessük. A választás idején már 300-400g takarmányt fogyasztanak naponta, így a választás már nem jelent akkora törést. Ez után térünk át a starter malactáp etetésére • A hagyományos választás 6-8 hetes korban vagy később történik. Ezt a választást egyre kevesebb helyen alkalmazzák. Előnye, hogy könnyen végrehajtható, mivel a kocák tejtermelése erre az időre jelentősen csökken, így a malacok könnyen szoknak rá az abrakra. 6-8 hetes választás esetén a malacok első takarmánya az indító malactáp. A választás idejére a malacok takarmányfogyasztása 400-600g naponta. A malacok vízfogyasztása is jelentős, a mindenkori takarmányfogyasztás 2-2,5x. amikor a malacok 7-8 hetesek (13-15kg) a nevelőtáp etetésére

térünk át. Ennek is nagy a fehérjetartalma, valamint lizin és metionintartalma A választott malacokat ad libitum takarmányozzuk. A malacnevelésben a teljesítmények növelése érdekében különböző takarmány-kiegészítőket alkalmazunk: antibiotikumokat, probiotikumokat, enzimeket, szerves savakat. Kocasüldők tartása, takarmányozása, elhelyezése A kocasüldők tartása, elhelyezése Az előhasi kocák szaporaságában a legmeghatározóbb tényező a tenyésztésbe vétel ideje. Az optimális időpont az állatok 7-8 hónapos kora, 110-120 kg-os testtömege. Ilyenkor már általában túl vannak az első 2 ivarzáson és jó szaporaság érdekében vonhatók tenyésztésbe. A tenyészsüldők elhelyezésekor kétféle követelmény kielégítésére törekszünk: növeljük a mozgásteret és lehetővé tegyük a takarmány szakszerű adagolását, kiegyenlített fogyasztását. Egy férőhelyre 1-1,2 m2 rekeszterületet alakítunk ki, melyből 0,6-0,8 m2 tömör

rész, a fennmaradó részrácspadozat. Előnyös, ha a rekeszhez kifutó is tartozik Ha a süldőnevelő istállót vályús etetésre rendeztük be, akkor 100 %-os etetőtérről, ha önetetésre, akkor legalább 50 %-os etetőtérről kell gondoskodni. A legkiegyenlítettebb fejlődés a vályús etetéssel érhető el Vályúból naponta kétszeri, önetetőből naponta egyszeri kiosztással etetjük meg az előírt takarmányadagot. Egy süldőcsoportban ne legyen 15 állatnál több. Az állatok a süldőnevelőbe 30 kg-os fejlettség elérésekor kerülnek. A süldőket egészségi állapotuk, mozgáskészségük, a lábak állapota alapján is szelektáljuk és ellenőrizzük a csecsbimbók számát. Az alkalmasnak ítélt egyedeket 1-2 ivari ciklus után, kb. 110 kg-os testtömeg elérésekor termékenyíthetők A szakszerűen és egészségesen nevelt kocasüldők 70-90 %-ból válhat tenyészkoca. Kocasüldők takarmányozása 25-30 kg-os testtömeg elérésekor

különítsük el a tenyésztésre szánt állatokat a hízósertésektől. A süldőnevelést úgy kell irányítani, hogy az állatok 7-8 hónapos korban termékenyíthetőek legyenek. Nevelésüket két szakaszra bontjuk: 25-60 kg és 60-110 kg testtömeg. Az első szakaszban a nagy növekedési erélyt csak kismértékben korlátozzuk. A második szakaszban a zsírosodás elkerülése miatt nagyobb mértékű takarmánykorlátozást kell bevezetni. Abban az esetben, ha a nevelést kizárólag abraketetéssel kívánjuk megoldani, akkor a két szakaszban eltérő összetételű abrakot etessünk. A 25-30 kg testtömegű süldők napi abrakadagja 1,3-1,5 kg, a 30-60 kg közötti állatoké 2 kg/nap, a 60 kg fölötti süldőknek 2,6-2,8 kg/nap az adagja. A várható termékenyítés előtt 10-14 nappal flushing, emelt takarmányadag – 3,4-3,5 kg. A süldőkkel etethetünk tömegtakarmányt, ha ez rendelkezésre áll és etetése megoldható, azonban szem előtt kell tartani, hogy a

süldőkkel kevesebb tömegtakarmányt és több abrakot etessünk, mint a kifejlett kocákkal. Kanok ápolása, elhelyezése, gondozása Tenyészkanok tartása, ápolása Minden árutermelő sertéstelepen egészséges, spermavizsgált és fantomra szoktatott kant kell tartani. 1000 koca fölött 100-120 kocára számítunk egy kant. Természetes fedeztetés esetén 25 kocára számítunk egy kant. A tenyészkanokat 6-8 m2 alapterületű, négyzet alakú rekeszekben egyedileg helyezzük el. Az ilyen alapterületű rekeszekben a búgatás is lebonyolítható. Ha a rekeszekhez kifutót is csatlakoztatunk, akkor a kanoknak több mozgási lehetőségük lesz, mely szükséges a nagyfokú igénybevétel és a szervezeti szilárdság megőrzése érdekében. A kanok rekeszeit kifutóval, részleges rácspadozattal képezzük ki enyhén lejtősen. A kanrekeszek oldalfalát erős anyagból, 150 cm magasra építsük. A kifutó tisztán tartása végett a lejtő alján szintén rácspadozatot

alakítsunk ki. A kanrekeszeket úgy helyezzük el az istállón belül, hogy azok az üres kocák és kocasüldők rekeszei között legyenek, ezáltal hangjukkal és szagukkal stimulálják a kocák ivarzását. Fontos az állatok mozgása, mozgatása, legalább félévente elvégzett körmözés. Ha az agyar túl hosszúra nőtt, akkor azt meg kell rövidíteni Tenyészkanok takarmányozása A tenyészkanok táplálóanyag-szükségletét az állat testtömege és az igénybevétel határozza meg. A tenyészkanokat fehérjedús takarmányokkal kell etetni, mivel a bőséges fehérjebevitel a szervezet egész fehérje-anyagcseréjét élénkíti, így kedvezően hat az ivarsejtek osztódására, érésére, valamint a járulékos nemi mirigyek váladéktermelésére. Ezért a búgatási időszakban indokolt a 18-20 %-os fehérjekoncentrációjú takarmány etetése. Kis tömegű kanok (120-180kg) napi abrakadagja közepes igénybevétel esetén 2,4-2,5 kg, míg a nagy testtömegű

kanoké (180-250kg) 3-3,2 kg is lehet. A tenyészkanok részére készíthetünk külön tápot is. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor etethetünk szoptató kocatápot is, mert összetétele ennek áll legközelebb a kantáphoz: 14,5% nyersfehérje, 12,6 MJ ME/kg energiatartalom. Fontos a kanok vitamin- és ásványianyag-ellátása, valamint a cinkigény fedezése. Az ondótermelésre nemcsak a takarmányozás, hanem a tartási viszonyok is hatnak. Hízósertés etetése, tartási rendszere A hízósertések tartása Mivel a hízóállomány fogyasztja el a termelési időszak teljes takarmányszükségletének legnagyobb hányadát, a hizlalási módszerek megítélésében a legfontosabb mérce a táplálóanyagok minél gazdaságosabb értékesülése, a takarmányok hasznosulása. A hizlalás során tehát a termelési eljárások kiválasztásában elsődleges mérték a táplálóanyag kedvező hasznosításának elérése. Eredményes sertéshizlalásról akkor

beszélhetünk, ha az állatok genetikailag rögzített növekedési képességét a legnagyobb mértékben kihasználjuk. Mivel a növekedést legalább 2/3 arányban környezeti tényezők határozzák meg, az istállózás helyes módjának kialakítása a genetikai képességeken túl a munkatermelékenységtől, a berendezések tartósságától, valamint az istállózás állatbarát megoldásaitól és költségeitől is függ. A sertéshizlalásnak sajátossága, hogy sűrű a benépesítettség, nagy a takarmány-fogyasztás, ennek következtében sok trágya keletkezik. Sok országban (főleg Nyugat-Európában) általános, hogy a hizlalást 40 kg-os testtömeg elérésekor kezdik el. A megelőző, 20-40 kg körüli fázist előhizlalásnak nevezik A teljes hizlalási időszakból kb 1/3 rész esik az előhizlalásra és 2/3 rész az utóhizlalásra. Kis- és középméretű üzemekben jelentőséggel bír, mivel e módszerrel régebbi és más célra készült épületek

jól hasznosíthatók és bekapcsolhatók a termelési folyamatba. Magyarországon leggyakrabban egyfázisú hizlalást folytatnak. A hizlalás 30-40 kg közötti súlyban kezdődik és általában 105-115 kg-os súly (200-230 napos életkor) eléréséig tart. A férőhelyszükséglet kérdése is új megvilágításba kerül a modern sertéshizlalásban, mivel egyre inkább a nagyobb munkatermelékenységre és a sertéshizlalás higiéniai helyzetének javítására irányulnak az erőfeszítések. Az alom nélküli tartásban ezeknek a követelményeknek többnyire csak a rácspadozat rekeszen belüli arányának növelésével lehet eleget tenni. A hízósertések csoportosítása A kutatások eddigi eredményei szerint minél- nagyobb a sertésfalka, annál inkább fellépnek káros szociális hatások. A falka nagyságával csökken a sertések takarmányfogyasztása és súlygyarapodása, mivel az állatok növekvő száma önmagában is korlátozólag hat az egyes állatok

viselkedésére, így evési viselkedésükre is. Nagyobb falkákban a sertések egyre kevésbé képesek egymás kölcsönös felismerésére, ezért a társas rangsor instabil lehet, az állatok több energiát és időt fordítanak a stresszhelyzetek leküzdésére. Ez a körülmény is csökkentőleg hat a takarmányfogyasztásra Mai ismereteink szerint 13-15 sertés képes egymást megfelelően azonosítani, ezért ekkora vagy ennél kisebb csoportnagyságot tekinthetünk ideálisnak. A hizlalóistálló berendezése Az istállókban 2 vagy 4 sorban helyezzük el a rekeszeket. Minél nagyobb az istálló, annál inkább a 4 rekeszsoros elrendezés jöhet szóba. A választórácsok függőleges osztásúak, és magasságuk a padozattól 100 cm. A vályúkat úgy kell elhelyezni, hogy a ki- és behajtáshoz elég hely maradjon. Keskeny istállóban kisebb állományok esetében a rekeszeket a kezelőúttal párhuzamosan, széles istállóban arra merőlegesen helyezzük el. A

sűrűbb benépesítés a tisztaságra előnyösen hat, viszont a teljesítményekre hátrányosan. A különböző rekeszformák közül a legkedvezőbb tisztaság, illetve a trágyázótér nagyfokú használata a rövid pihenőterű, hosszúkás rekeszekben érhető el. A mély pihenőterű rekeszekben a pihenőtér tisztasága csak a rácspadozat arányának növelésével javítható. A teljes rácspadozatú rekeszek mindig tiszták, még akkor is, ha a hízók elhelyezése után látszólag túl nagy a terület, így takarítási munka nem szükséges. Vályús hizlalás Vályús etetésről akkor lehet szó, ha nedves vagy folyékony konzisztenciájú takarmányt etetünk. Ilyen takarmányok etetése akkor indokolt, ha folyékony komponenseket keverünk a takarmányba (pl. vágóhídi, tejipari melléktermékek) vagy a víz a vivőanyaga a takarmánynak, illetve ha több eltérő típusú épületben kell egységes takarmányozást megvalósítani. A nedves takarmányok gyorsan

romlanak, ezért csak akkora mennyiségeket szabad kiosztani, amennyit a hízósertések kb. 20-25 perc alatt el tudnak fogyasztani. A nedves vagy folyékony takarmányokat ezért mindig adagoltan etetjük A takarmányok adagolt formában való etetése csak úgy lehetséges, ha minden sertés egyidejűleg hozzáfér a vályúhoz. Az ilyen etetési módhoz kialakított rekesz hosszú és keskeny Folyékony vagy nedves takarmányozásra kétféle rekeszelrendezés lehetséges: hosszanti és keresztvályús. A rekeszformák közötti különbséget az egy sertéshez szükséges fajlagos vályúhosszúság (33 cm) szabja meg. Folyékony takarmányok etetése esetén rácspadozatot alkalmaznak, mivel a takarmánnyal felvett víz kiürülve nagyon elszennyezi a területet. Ezzel a takarmányozással leghelyesebb teljes rácspadozatot alkalmaznunk. Ilyenkor az almozásnak nincs értelme, mivel a sertésekből kiürülő nagy mennyiségű vizelet gyorsan tönkreteszi az almot. Ennek a

takarmányozási technológiának az az előnye, hogy sokféle halmazállapotú és eredetű takarmánykomponens vonható be a sertések takarmányozásába. Az is előnye, hogy központi helyről nehézség nélkül nagy távolságra juttatható el a takarmány, továbbá jól lehet alkalmazkodni a legkülönbözőbb épülettípusokhoz, sőt többféle istálló is összeköthető egyetlen takarmányozási rendszerben. Keverőtartály – keringetőszivattyú – csőrendszer – leeresztő cső. A csővezeték naponta egyszer tisztításra szorul: vízzel vagy légátfúvással. Hízlalás önetetéssel Az önetetéses hízlalásra a legjellemzőbb, hogy a sertések etetése nem szinkronizált. Azt hogy az állat mikor milyen élettevékenységet végez, nagymértékben meghatározza a rangsor. Önetetésben a közel négyzet alakú rekeszek előnyösebbek. Ennél a hízlalási módnál általában nem almoznak, hanem rácspadozatot használnak, legalább 40 %-os arányban. Az

önetető egy tartálynak és egy vályúnak a kombinációja. A tartályban jelentős mennyiségű takarmány fér el, belőle az állat folyamatosan ehet. Az önetetés lehet adagolt és ad libitum Az ad libitum önetetés a lehető legjobban automatizálható eljárás. Az adagolt etetés az adagolóberendezés miatt drágább megoldás. Előnyösek a két oldali önetetők, melyek egy bizonyos szakaszon válaszfalként szolgálnak és a költségük is kevesebb. Itatás Használatosak olyan önetetők, melyeknél az önetető vályúrészébe szopókás önitató van beszerelve, az állat ilyenkor kedve szerint benedvesítheti a takarmányt. Ilyen esetben a sertés nem használja az önitatót, nincs vízveszteség, kevesebb a hígtrágya, a nedvesített takarmányból nem képződik por és az állat gyorsabban végez az evéssel, ezért több állat számolható egy etetőhelyre. Száraz takarmányok esetén szükség van itatókra. A sertések az elfogyasztott takarmány

szárazanyaga szerint isznak. A hőmérséklettől és az etetés módjától függően a vízfogyasztásuk 2,5-3 liter víz takarmány szárazanyag kg-ként. Az itatók nagyon sokfélék lehetnek: csészés, szopókás, vályús. Higiéniai okokból a csészés itatók a nem megfelelőek, mivel könnyen szennyeződnek. A szopókás itatók a szopóka benyomásával vagy megharapásával adnak vizet. A vízelfolyás csökkentésének érdekében alacsony nyomáson működnek A hizlalórekeszek padozata A tömör padlók felületi rétegét célszerű aszfaltból vagy könnyűbetonból kialakítani. Rövid padlók esetén 4-5 %-os, hosszabb padlók esetén 3-4 %-os lejtést alkalmazzunk. A rácspadló kialakítható betonból, acélból, esetleg műanyagból. A legolcsóbb és leghosszabb élettartamúak a beton rácspadlók A rácspadozat lehet részleges vagy teljes. A részleges rácspadozat hátránya, hogy takarítani kell, mivel az állatok a pihenőtérre is ürítenek. A teljes

rácspadozat hátránya, hogy minden része hidegebb, mint a tömör kialakítású padozaté. Hideg környezetben ezért a minőségromlás elkerülése végett fűteni kell. A minden évszakban hidegebb teljes rácspadozaton a hízók testtömeg-gyarapodása és takarmányértékesülése is gyengébb Egyéb hízlalási formák Szabadban való hízlalás: kis beruházási igény és energia-megtakarítás jellemzi. Hazánkban ez nem lehetséges az egész évben. A tavasztól őszig való szabad tartást azonban megengedi az időjárás A kedvezőbb klímájú nyugat és dél-európai országokban a kocaállomány jelentős részét az egész év folyamán a szabadban tartják. Egész éven át nyitott istállók: lényeges eleme, hogy a fekvőtér kis légterű, hőszigetelt épületbe kerül, a többi életfunkció kielégítése a szabadban, a kifutón történik. A módszer hátránya az időjárás termeléscsökkentő hatása. Mélyalmos sertéshízlalás: Magyarországon alig

ismert, a nyugat-európai országokban terjedt el. Lányege a nagy falkás, önetetéssel, 1,2-1,5 m2/egyed alapterülettel végzett tartás. Az alom és a trágya a hízlalás végéig a rekeszekben marad, majd ekkor távolítják el azt. A nagy csoport miatt nem a legjobb a termelés szempontjából, azonban környezetvédelmi és energiatakarékossági szempontból előnyös eljárás. Sertéshibridek a magyar tenyésztésben Magyarország az elsők között volt, ahol a sertéshibridek céltudatos tenyésztése elkezdődött. Hazai tenyésztésű hibridek: • KA-HYB: 1972-ben államilag elismert fajta lett. Az anyai szülőket svéd nagy fehér és angol lapály adta, az apai vonalat a holland lapály és az angol nagy fehérvonalak keresztezésével állították elő. A Ka-Hyb olyan rotációs keresztezési program eredménye, amelyben speciális tulajdonságokra szelektált vonalak kanjait meghatározott vonalsorrendben párosítják a nőivarú populációhoz. A Ka-Hyb

hibrid sertés 5 apai vonalcsoportba sorolt, genetikailag egymással nem rokon populációval történik. A folytatható keresztezési program lehetővé teszi, hogy a nőivarú tenyészutánpótlást az üzemek maguk állítsák elő. A-vonal nagy fehér jellegű, B, C, D-vonal lapály, E-vonal hampshire és duroc • HUNGAHIB: 1981-ben lett államilag elismert fajta. Jelenleg a fajta előállításában 5 vonal vesz részt. Anyai vonal nagy fehér jellegű, B-vonal lapályjellegű, C-vonal pietrain, D-vonal hampshire • TETRA HIBRID: 1978-ban lett államilag elismert fajta. 4 vonalas hibrid Az anyai ágat angol nagy fehér és duroc vonal keresztezésével állították elő, az apait holland lapály és belga lapály segítségével. Külföldi hibridek • SEGHERS: a végterméket 3 anyai és 3 apai vonal keresztezésével nyerik. Az anyai vonalak lapály és nagy fehér jellegűek. Az apai vonalak pietrain és nagy fehér jellegűek • DALLAND: a tenyésztés központja

Hollandiában van. 5 vonalas hibrid, ebből 4 játszik érdemi szerepet. Az apai vonalak pietrain, nagy fehér és lapály fajtákból kitenyésztett szintetikus vonalak. Az anyai vonalak pietrain, nagy fehér és yorkshire eredetű állományokra vezethetők vissza. Angol nagy fehér Mérsékelt zsírosodási hajlama és kiváló soványhústermelő képessége miatt elsősorban bacon előállításra használják (80-90 kg, 4-5 hónap). Konzervhús és friss hús előállítására egyaránt alkalmas Jellemzői: kiváló konstitúció, jó akklimatizálódó képesség (a világ országaiban széles körben elterjedt), nagy növekedési erélyű, későn érő típus, fehér színű, bőre pigmentmentes, szőre finom, hosszú lefutású. Testalkata: feje középhosszú. Fülei fel- és előreállóak, középnagyok A törzs hosszú, jól izmolt A mellkast inkább a mélység jellemzi. A has feszes és terjedelmes A combok és a vállak izmoltak Magyar nagy fehér Jellemzője a

halvány rózsaszínű, pigmentes bőr és a fehér színű, sima lefutású szőrtakaró. A fej a törzshöz viszonyítva arányos, a fülek fölfelé előreállóak, a törzs hosszú, a mellkas mély, a hát feszes, a combok terjedelmesek, az ivarjelleg kifejezett. A csecsbimbószám leggyakrabban 7-7 A növekedés intenzitása és tartama szerint a későn érő típusba tartozik. A hasznosítás szerint bacontípusba sorolható (80-90 kg, 4-5 hónapos). A fajta szapora, jó malacnevelő képességű, nagy növekedési erélyű, jó takarmányértékesítő képességgel és szilárd szervezettel rendelkezik. Hústermelő képessége jó, a húsminősége igen jó Az állomány nagy része nem stresszérzékeny. Néhány hibrid kialakításában mint anyai partnert használták fel: KA-HYB, PANNONHIBRID. Svéd nagy fehér A fajta tenyésztésének alapját az Angliából importált angol nagy fehér adta. Jellegében valamelyest eltér az angol nagy fehértől: feje megnyúltabb,

különösen az orri rész és a törzshosszban is észlelni eltérést, valamint finomabb a szervezeti felépítése. Tenyésztési tulajdonságai, hízékonysági- és vágási teljesítménye jó. A vizsgálati egyedek a 90 kg-os testtömeget 169 napos korukra érték el, az átlagos takarmányértékesülés 20-90 kg-os testtömeg között 2,84 kg takarmány/testtömeg kg volt, az átlagos hátszalonna vastagság 22,9 mm volt Svéd lapály Feltűnően hosszú törzsű fajta, mérsékelt szélességi és mélységi méretekkel. Sonkaalakulása kiváló, de valamivel alatta marad a dán lapálynak. Hízékonyságvizsgálatban a takarmányértékesülése 20-90 kg között 2,83 kg takarmány/testtömeg kg volt, a 901 kg-os testtömeget 166 nap alatt érte el, átlagos hátszalonna vastagsága 22 mm volt. Hazánkba többször importálták. Hampshire Kültakarója szabályos tarka – a lapockán és a mellső lábakon átmenő fehér szőrtakaró képez övet. A fej és a törzs

többi része fekete. A fej egyenes, gyakran megnyúlt. A törzs hengeres, a mellkas dongás, a combok középhosszúak Az összbenyomás alapján robosztus testalkatúnak tűnik az állat. A csecsbimbószám 6-6 A fajtában a mérsékelt zsírosodási hajlam telt karajjal és combizomzattal párosul. Emellett kiemelkedően jók a húsminőségi mutatói. Szaporasága mérséklet, malacnevelő képessége, kedvezőnek mondható. A fajta jellemzője a középkorai érés. Belga lapály Különlegesen nagy hústermelő képességgel, feltűnő izmoltsággal és csekély zsírbeépüléssel jellemezhető. Jellemző rá a nagyfokú stresszérzékenység A bőr fehér, a szőrzet fehér színű, finom szálú és sima lefutású. A fej könnyű, a fülek elállóak, a nyak jól izmolt, a mellkas dongás, a mar és a hát feltűnően jól izmolt. Jellemzője az ágyékra és a farra is átterjedő barázdáltság. A csecsbimbószám 6-6 A fajtára a kis szaporaság és a kevésbé jó

malacnevelő képesség jellemző. Általában a keresztezési programokban használják ki különleges hústermelő képességét. Pietrain Különlegesen nagy hústermelő képességgel, feltűnő izmoltsággal és csekély zsírbeépüléssel jellemezhető. Jellemző rá a nagyfokú stresszérzékenység Géncentruma Belgiumban található, de értékes tenyészanyag van Németországban és Ausztriában. A bőr szabálytalan tarka, fehér testfelületén pigmentált fekete foltok találhatók. Előfordulnak hiányos szőrzetű egyedek. Jellemzői: a fej könnyű, széles homlokkal rendelkezik, a nyak középhosszú és jól izmolt, a törzs hosszú, a mellkas hengeres, a lábak finom csontozatúak. Nem hajlamos az elzsírosodásra, nagy színhústermelő képességgel rendelkezik. A csecsszám 6-6 A fajta szaporasága, malacnevelő képessége alacsony. Mangalica A XIX. Század elején Magyarországon két parlagi sertésfajta, a bakonyi és a szalontai sertés még általánosan

elterjedt volt. A hazai fogyasztók és a külföldi piacok igénye később szükségessé tette a hazai ősi fajtáknál jobb terméket előállító sertés tenyésztését. Ebben az időszakban került be hazánkba a szerb sumadia sertés és ezzel való keresztezésekből született meg a kiváló zsírosodási hajlammal rendelkező mangalica. Sikerült egy olyan különleges zsírtermelő képességű fajtát kialakítani, amelynek egyedei egyedülállóan kiváló vágási teljesítményeket értek el a fehérárú termelés tekintetében. A 150-180 kg-os végsúlyban vágott mangalica kis vágási veszteséggel 50-65 %-os fehérárúaránnyal jelentős mennyiségű zsírt szolgáltattak. A mangalica 4 színváltozatban fordul elő az ország területén: szőke, fekete, fecskehasú és rőt vagy vörös. A legnagyobb számban a szőke mangalica található: bőre pigmentált, szőre pigmentmentes A malacok kültakarója születéskor csíkolt, majd a szőrzet növekedése és

váltása során ez megszűnik. A mangalicánál rendszeresen vedlés jelentkezik. Jellemzői: ovális keresztmetszetű, mély törzs; a fej ék alakú; a fülek előreállóak és közepes nagyságúak; a nyak rövid; a has terjedelmes. A mangalicára az aránylag lassú fejlődés jellemző, ezért tenyésztésbe 11-13 hónapos korban alkalmas. Átlagos szaporasága 6,5 malac Tejtermelése 3-5 liter naponta Napjainkban a mangalica fajta felhasználásával olyan keresztezési kísérletek folynak, amelyek célja kiváló minőségű szárazárú (sonka, kolbász) előállítására alkalmas vágósertés kitenyésztése