Biológia | Növényvilág » dr. Bognár János - Rovaremésztő növények

Rovaremésztő növények A rovaremésztő növények (planta carnivora) rovarfogásra és szerves vegyületek emésztésére módosult leveleik segítségével egészítik ki a környezetükből különböző ökológiai okok miatt nehezen felvehető nitrogénvegyületek szegényes kínálatát. A leveleik egy része, vagy teljes levélzetük változatos felépítésű csapdákká és fehérjebontó szervekké módosul, a hiányzó nitrogént ezek a növények az állati/ főleg rovar eredetű/ fehérjék lebontásával és hasznosításával pótolják. A rovarfogó/rovaremésztő növényekhez a virágos növények mintegy 600 faja tartozik, 7 növénycsalád és 15 nemzetség képviselői. Élőhelyük igen változatos: megtalálhatók a savanyú kémhatású, hidegvízű tőzeglápokban (például a harmatfűvek, egyes hízókák), vagy egyéb mocsarakban és és vizes élőhelyeken(rencék). Előfordulnak Ázsia dzsungeleiben (kancsóka fajok), Amerika melegebb és mérsékelt

égövi területein (Darlingtonia, Sarracenia fajok, Vénusz légycsapó), Ausztráliában (törpe harmatfüvek) sőt Dél-Amerika magasan fekvő, párás, hűvös hegyei között is (Heliamphora fajok). A rovarfogó növények módosult leveleikkel, mint speciális csapdákkal állati szervezeteket/ rovarokat/ csalnak magukhoz, különböző technikákkal foglyul ejtik őket, majd emésztő mirigyeik váladékával lebontják és hasznosítják nitrogén vegyületeiket a kitinvázat kivéve. A rovaremésztő (húsevő, rovarfogó) növények igen változatos formákat mutatnak. Rovarfogó csapdájukat figyelembe véve megkülönböztetünk aktív és passzív növényeket. Aktívak azok, melyek csapdája ingerlésre lép működésbe (Vénusz légycsapó -Dionaea muscipula, Drosera-harmatfüvek, Aldrovanda vesiculosa, stb.), passzívak pedig azok, melyek nem végeznek aktív mozgást a zsákmány elejtése során (Nepenthes-kancsóka, Sarracenia -kürtvirág), stb.) Az emésztési

folyamat egységes hasonlóan a bontott anyagok felszívásához A legelső rovarfogó növény, amellyel a természettudomány foglalkozott, a Vénusz légycsapója - botanikai nevén Dionaea muscipula – volt. A főér mentén félbehajtott levelei lapos kagylóhoz hasonlítanak A levél szélén hosszú, merev nyúlványok, ún. pillák sorakoznak A rovarokat a szétnyílt levélfelek színes belső belső felülete vonzza. Mindkét levélfélen 3-4 hosszú érzőserte van. A rovar mocorgásával ezeket ingerli, és a növény az ingerületre rendkívül gyorsan 0.3-05sec alatt reagál: összecsukja a szétálló lemezeket, amelyek szélén levő pillák - mint az összekulcsolt kéz ujjai elzárják a kivezető utat, a gyanútlan látogatót ezzel foglyul ejtve. Az ingerre a levél bőrszövetben található többsejtű gomba alakú mirigypikkelyekben fehérjebontó, proteolitikus váladék termelődik. Az emésztőnedvet termelő nyeles mirigypikkelyekek a csapdalevelek

felső részén vannak; innen csurog rá a megfogott áldozatra a proteolitikus emésztőanyag Az emésztés a levél belsejében akár hetekig is tarthat. Egy csapó kb. 3-4 összezáródásra képes, ezután elpusztul, és helyébe újak nőnek. Az európai Aldrovanda levelei hasonlóan ejtik csapdába az apró vízi rovarokat, bár jóval lassabban záródnak ingerület hatására. A honi vizeinkben nagyon ritka rencére emlékeztető gyökértelen növény az iszapban áttelel, tavasszal különös léghólyagjai segítségével emelkedik a felszínre. A Magyarországon csak a Somogy megyei Baláta-tóban található lebegő hínárnövény örvös állású levélkéi ugyanúgy ejtik rabul áldozataikat, mint a Vénusz légycsapója. Mint kicsiny, nyitott kagylók, olyanok a kis csapdák, amelyeknek a belső oldalán érzőserték és emésztőmirigyek vannak. Amikor a vízben úszó apró vízibolha stb megérinti az érzősertét, akkor a levél összezár, az áldozat nem

menekülhet, és a csapdában a mirigyek megkezdik az emésztőnedv termelését A harmatfű / Drosera/ fajok, és a hízókák/ Pinguicula/ levelei más módon fogják áldozataikat. A levél epidermiszben számos hosszabb rövidebb nyélen ülő, kis gömbben végződő mirigy/tentákulum/ fejlődik, amelyek rendkívül ragadós anyagot választanak ki. A növény levelei fényben csillogók, és a váladék gyakran csalogató illatanyagokat is tartalmaz. Mindez megtéveszti a rovart, s amikor szomját oltani, vagy vélt nektárt szívogatni érkezik, a ragadós anyag többé nem engedi el. Az apró rovar a ragadós csapdában vergődve folyamatosan ingerli a tentákulumokat. A levelekben egy jól működő ingerületvezető rendszeren tova terjedő ingervezetés következtében a Droseránál a szomszédos tentákulumok is lassan az áldozathoz hajolnak a Pinguiculák mirigyei pedig fokozzák a váladéktermelést. Az állatot néhány óra alatt sűrű ragacsos burok veszi körül,

amelyben megfullad. A mirigyszőrök által termelt nedvek kezdetben egyaránt tartalmaznak illatanyagokat, ragadós - rovart marasztaló váladékot és emésztőenzimeket. Az összetett váladékban a rovar megfogása után pár órával feldúsulnak az emésztő enzimek. A Drosera levél tehát az ingert érzékelve szabályozza a váladék kémiai összetételét! Ha egy levél egyszerre két rovart fog el, a mirigyszőrök megosztják a munkát. A hízókáknál az egész levél felületét finoman borítják a mirigy és érzékelő-szőrök. Az érzékelő szőrök, és a ragacsos váladékot termelő csapda szőrök mellett kizárólag emésztőnedv termelésre módosult mirigyeket is találunk, amelyek a rovar pusztulása után kezdik a kevésbé ragacsos emésztő váladéktermelést. A préda vergődésével kiváltott mechanikai inger a plazmodezmák rendszerén jut el a több sejtű váladéktermelő mirigypikkelyekhez. A hízókáknál így kétféle: a rovarfogó és

a bontó anyagokat külön termelő mirigyek találhatók. A különös növények levelei a zsákmányolás után a szélükön bepöndörödnek, az áldozat fölé borulnak. Ha a táplálék felszívódott, a levél újból kicsavarodik, és készen áll az újabb rovarfogásra. A legtöbb levél kéthárom rovart fog, mielőtt elpusztulna Az epifiton kancsókák/Nepenthes/, a talajszinten élő kürtvirágok/Sarracenia/, vagy a vizinövény rencék/Utricularia/ rovarfogásra módosult leveleinek működése passzív, nem végeznek aktív mozgásokat a zsákmány elejtése során. A rencén szívó-, a kancsókán és a kürtvirágon csúszócsapda biztosítja a rovarok elfogását. Találóan nevezik őket kelepcéslevelű növényeknek A kancsóka rovarfogó levele egy hosszúkás levéllemezből, majd kacsszerű, a fákon a kapaszkodást szolgáló részből és ennek folytatásaként a fedeles kancsó alakú módosulásból áll. Nyílását felül csúszós perem övezi, amely

többnyire élénkpiros, feltűnő színű. A nyílás felett ferdén álló fedél van. Elterjedt, téves nézet, hogy a fedél lecsapódik, ha rovar jut a kancsóba. A fedél csupán a csapadékot vezeti el, megakadályozva az emésztőnedv felhígulását. A csúszós peremről a kancsóba behulló rovarokat a kancsó alján a belső falban található mirigyek termelte emésztőnedv már készen várja, melybe rendszerint néhány órán belül belefulladnak. Az elbontott, a növény táplálkozására felhasználható vegyületeket is a mirigyek szívják fel. A kancsóba beleesett rovar inger hatására az emésztőnedv termelés felgyorsul. A kancsókához hasonlóan fogják a rovarokat a kürtvirágok/Sarraceniák/ is. A Sarracenia talán az egyik legszebb, és legszínesebb rovarfogó növény Eredetileg az USA délkeleti részéből származik, de ma már sok más helyen is előfordul terráriumokban is könnyen tartható. Levélnyelük tömlőszerű, és a felső peremrésze

kiszélesedik. Egyes fajok levelének vége különös sisakként borul a csapda nyílása fölé, hogy az esővizet elvezesse. A csuklya egyes részei sokszor áttetszők (ablakosak), hogy a rovarok szívesebben bemenjenek. A rovarok csalogatására a felső perem körül nektárt választ ki a növény, és itt a legélénkebb a színeződés is. A rovarokat az élénk színek és a nektár a csapda nyílásához csalogatják. Nektárt keresve bejutnak a kürt vagy kehely alakú tömlő belső oldalán a csúszós övig és belehullanak a csapdába. A tömlő aljáról már nem juthatnak ki, mert annak belsejében befelé álló, hosszú szőrszálak megakadályozzák a kijárathoz való visszatérést. A tömlő alsó részében összegyűlt emésztőnedvben - enzimet és savat választ ki a növény - elpusztulnak a rovarok. A tömlő belső sejtjei felszívják a felhasználható tápanyagokat. A Sarraceniák hazájukban olyan tömegesen fogják a rovarokat, hogy tömlőikből

a madarak rendszeresen kiszedegetik őket. A tömlőben összegyűlt sok elpusztult rovar sokszor bűzös rothadással bomlásnak indul. A Darlingtonia nemzettségbe mindössze egyetlen fajt soroltak. Ismertebb magyar neve kobraliliom. California hegyes vidékein forráslápokban él, veszélyeztetett élőhelyeken. A Sarraceniákhoz hasonlóan kanyargós csőszerű ravaszul módosult levélcsapdáiba csalja apró rovar áldozatait, a kijutást a lefele álló szőrök, és a síma felület lehetetlenné teszi. A rovar a cső alján összegyűlt folyadékban megfullad. A rencék általánosan elterjedt, vízekben élő rovarfogó növények Több mint 200 fajuk ismert. Előfordulási helyeik rendkívül változatosak: egyesek állóvizekben lebegnek, de ismerünk broméliák tőlevél rózsájában lévő vízben, mikrotársulásokat alkotó rencefajokat is. A legtöbb rence faj nagyszámú hólyagcsapdát növeszt, melyek mindössze néhány mm átmérőjűek, a víz alatt lebegnek,

ezért nehezen figyelhetőek meg. A finoman osztott leveleik között a fajtól függően 1-4 mm nagyságú rovarfogó hólyagcsapdák fejlődnek ki. A csapda bejáratánál néhány serteszőr van amelyek csalogató váladékot termelnek. Ha az ide érkező vizi állatka megérinti a sertéket, vagy a csapda kis csapóajtaját, az hirtelen befelé nyílik az áldozat a beáramló vízzel együtt besodródik, de kijönni már nem tud, mert az ajtó kifelé nem nyílik A csapda mirigyszőrei eltávolítják a víz jó részét a belső térből, majd hidrolitikus fehérjebontó enzimeket és savakat választanak ki, emellett a lebontott hasznosítható vegyületeket is felszívják. Az idő függvényében funkciójuk szabályozott módon változik. A rovaremésztő növények természetes élőhelyeiken különösen a szerves nitrogénvegyületeik felépítéséhez nélkülözhetetlen nitrogénben szenvednek hiányt. A megszokott növényi táplálkozási mód mellett ilyen mostoha

körülmények között alakultak ki a rovarok fogására és megemésztésére alkalmas levél módosulások, mert az állatok testében sok nitrogén tartalmú makromolekula található, melyek kémiai egységei lebontással hasznosíthatók a növény saját anyagcseréjében. Rovarfogó levél előfordul pl. az alábbi fajoknál: - Nepenthes alata - kancsószerű módosulás----------- Sarracenia flava - kürtszerű módosulás------------- Drosera rotundifolia - ragadós felszínű levél--------------- Pinguicula vulgaris - ragadós felszínű levél------------ Dionaea muscipula - összecsapódó, tüskés szélű levél ---- Aldrovanda - Utricularia vulgaris - csapófedeles tömlővé alakult levél Kancsóka fajok - Nepenthes species A nemzetség elnevezése görög eredetű, jelentése ’felejtés itala’. A fajok Borneó és Ausztrália északi partvidékén, Ázsia dzsungeleiben honos, trópusi kúszó növények. Csavarodó levélnyelei segítik a kapaszkodásban. A

levéllemezek módosulnak kancsó formájú rovarcsapdává. A fedél nem mozog, megakadályozza, hogy a csapda alján összegyűlő emésztőnedv az esővíztől felhíguljon. A növényvilág egyik legkülönösebb tagja a "kancsóka". Hazája az Óvilág trópusi tájai: Hátsó-India, Borneó, Jáva stb őserdők borította területei. Nevét a rovarfogás céljára kancsó alakúvá módosult leveléről kapta. Botanikai neve: Nepenthes A kancsóka legtöbb faja fákon élő növény, egyes fajok azonban talajszinten élnek. A módosult levél egy hosszúkás levéllemezből, majd kacsszerű, a fákon a kapaszkodást szolgáló, a vékony ágak gyűrűszerű közbefogására is alkalmas levélnyélből és ennek folytatásaként a kancsó alakú módosult levélrészből áll. A növénykúszó növekedésű, az epifita fajok a fákon liánszerűen kapaszkodva nőnek sokszor 20-50 méter magasba is, és itt fejlesztik legszebb kancsóikat. Ugyanis a levélnyél

kacsszerű középső része biztos támasztékot talál a vékonyabb ágakon, gallyakon, s ez kihat a kancsók fejlődésére és arra is, hogy csaknem mindegyik levélen kialakuljon a kancsó A kancsóka nyílását felül perem veszi körül, amely többnyire élénkpiros, csalogató színű. A nyílás felett ferdén álló fedél van Elterjedt, téves nézet, hogy a fedél lecsapódik, ha rovar jut a kancsóba. A fedél csupán a csapadékot vezeti el, hogy az emésztőnedv ne híguljon fel. Mind a fedél alsó részén, mind a perem belső oldalán mézfejtő mirigyek vannak a rovarok csalogatására. Ezt szolgálja az is, hogy a kancsó oldalai rendszerint vörösbarna foltosak, színesek. A kancsó pereme kemény, üvegszerűen fényes, síkos gyűrűt alkot, amelyből párhuzamosan a kancsóka belsejébe vezető vékony bordák állnak ki. Ezek a bordák a perem belső oldalán túl érnek és hegyesen végződnek. Az egész perem így egy tökéletes csúszka, mert üveg sima

peremén a rovar nem tud megkapaszkodni és a párhuzamos, kiemelkedő borda élek még a súrlódási felületet is nagyon lecsökkentik. A peremen a kancsó belseje felé csúszó rovar eléri a perem szélét, amely nem simul a kancsó belsejéhez, rendszerint itt még próbál megkapaszkodni. Ezt azonban lehetetlenné teszi az, Ezek a mirigyek a kancsó felső részén kisebbek és nagyon sűrűn helyezkednek el, a közepe felé nagyobbak és kissé ritkábbak, a kancsó alján pedig a legnagyobbak. Már aránylag kis mikroszkópi nagyítással is jól láthatók. Az elhelyezkedés sűrűségét és a mirigyek nagyobbodását jól érzékeltetik a következő számok: ha pl. egy bizonyos mikroszkópi nagyítással a látómezőben a kancsó felső részén 35-37 mirigyet láttunk, akkor a középső részén 15-17, az alsó részén viszont csak, 10-12-t. A kancsóba belehulló rovarokat az emésztőnedv a kancsó alján mar készen várja, ebbe rendszerint néhány órán

belül belefulladnak. Az elbontott, a növény táplálkozására felhasználható fehérjeanyagokat is a mirigyek szívják fel. A kancsóba beleesett rovar ingerére az emésztőnedvtermelés bőségesebb lesz. Mint ragadozónövény, a kancsóka mindig bőven jut táplálékhoz, mert hazájában, elterjedési területén gazdag a rovarvilág. A nektárt ígérő színes kancsóperem nagyon jó csalogató, és ha a látogató rovar elindult a perem belső oldalán levő mézfejtő mirigyek felé, akkor számára nincs többé vissza Rence fajok - Utricularia species A legelterjedtebb rovarfogó növények a világon, latin nevük ‘kicsi zsákot’ jelent. Hosszú fonalszerű szárakat fejlesztő, gyökértelen, telepeket képző növények. A talajban ill. vízben élő apró élőlényekkel táplálkoznak rovarok, halivadék stbGyökérszerű levelek a vízi növényeken (pl. sulyom, rucaöröm) fordulnak elő A rovarfogó növények rovarfogó levelei igen eltérő alakúak

lehetnek. A harmatfűnek pl mirigyszőrökkel borított fogólevelei, a rencének levélhólyagocskái, a kancsókának pedig levélkancsói vannak. A vizi fajoknak a leveléből, a többi fajnál, fajtól függően máshol is fejlődnek csapdák. A csapdák belsejéből a mirigyszőrök eltávolítják a vizet, a fedél szorosan záródik. A rovar megérinti az érzékelőszőröket, a kinyíló csapda az áldozatot beszippantja. Miért alakult ki e növények különös táplálkozási módja? Ugyanis ha a többi növénnyel hasonlítjuk össze őket, - nem találunk lényeges különbséget közöttük. A ragadozó növényeknek is van gyökerük, zöld asszimiláló levelük, viráguk, amelyeket rovarok poroznak be. Tehát mint növények, - minden állati eredetű táplálék nélkül is meg tudnak élni. Sőt meg is élnek, ha nem jutnak rovartáplálékhoz De akkor mi készteti ezeket a növényeket arra, hogy a növényi táplálkozási mód mellett állatokat gyilkoljanak meg

és használjanak fel táplálékul? Erre egy szóval válaszolhatunk: a környezet. A ragadozó növények csaknem kivétel nélkül savanyú talajú, tápanyagokban nagyon szegény tőzeglápokon élnek. Gyökerük többnyire csak a tőzegmohapárnákban helyezkedik el, nem jut el az ásványi anyagokat nyújtó talajig. Táplálékfelvételük ezért nagyon korlátozott; de egyébként is gyengék, satnyák a gyökereik. Tápanyagellátás szempontjából a trópusi őserdők fáin lakó, epifita életmódot folytató kancsókák sincsenek sokkal jobb helyzetben. A ragadozó növények termőhelyükön különösen a fehérjék felépítéséhez nélkülözhetetlen nitrogénben szenvednek hiányt. A megszokott növényi táplálkozási mód mellett ilyen mostoha körülmények között kétségessé válhat a faj fennmaradása. Ezért az életfontosságú tápanyagokban szűkölködő növények egyes szervei átalakultak, alkalmassá váltak rovarok fogására és

megemésztésére, mert az állatok testében sok a nitrogén, ill. a nitrogén tartalmú fehérjék. Már Darwin kísérletei és megfigyelései bebizonyították, hogy a ragadozó növények táplálkozását nagyon hasznosan egészíti ki a rovarok testéből felhasznált anyagok. A rovarokkal is táplált növények jobban fejlődnek, gazdagabb a virágzásuk és a terméshozamuk, mint azoké a ragadozó növényeké, amelyek számára lehetetlenné tették a rovarfogást. Darwin azt is bebizonyította, hogy valóban emésztés folyik, amikor a ragadozó növény rovartáplálékhoz jut, mert az emésztőmirigyek sejtjeiben ilyenkor változás történik: tartalmuk zavarossá válik, és zsírgolyócskák is képződnek bennük. Érdekes, hogy a vízben élő növények között is vannak rovarevők. Egyik ilyen különleges ragadozó növény a gyökérzet nélküli, vízben alámerülve, lebegve élő Aldrovanda vesículosa. Bár elterjedési területe elég nagy - Dél- és

Közép-Európától a Kaukázusig, Kelet-Ázsia és Észak-Ausztrália -, mégis ritka növény. Magyarországon csak a Somogy megyei Baláta-tóban található. Örvösen álló levélkéi egy-egy csapdában végződnek, amelyek úgy fogják áldozataikat, mint a Vénusz légycsapója. Mint kicsiny, nyitott kagylók, olyanok a kis csapdák, amelyeknek a belső oldalán érzőserték és emésztőmirigyek vannak. Amikor a vízben úszó apró vízibolha stb megérinti az érzősertét, akkor a levél összecsapódik, az áldozat nem menekülhet, s a csapdában a mirigyek megkezdik az emésztőnedv termelését Az egész világon elterjedt utricularia sok faja közül a hazai vizeinkben is gyakori az Utricularia vulgaris, a rence. Ez a gyökér nélküli lebegő hínár is ragadozó növény, mint általában az utricularia fajok. Finoman osztott levelei vannak, amelyek között a kicsi, fajok szerint 1-4 mm nagyságú rovarfogó hólyagocskák fejlődnek ki. Ezek a csapdák csak

egészen apró víziállatkákat, pl. vízibolhát - Daphniát - és más apró vízirákocskát stb tudnak foglyul ejteni A csapda bejáratánál néhány csalogató serte van amelyeken édes váladék termelődik. Ha az idecsalogatott állatka megérinti a csapda kis csapóajtaját, ez befelé nyílik és az áldozat a vízzel együtt besodródik, de kijönni már nem tud, mert az ajtó kifelé nem nyílik A csapda mirigyei enzimet és savat választanak ki, és az állatka a rence tápláléka lesz. Az utricularia fajok száma kb. 250 Főképpen olyan állóvizekbe telepszenek be ezek a hínárnövény fajok, amelyekben sok apró tápláléknak alkalmas víziállatka él. Rendkívül érdekes, hogy Közép- és Dél-Amerikában még a Broméliafélék levéltölcséreiben amelybe ezek a növények felfogják az esővizet - összegyűlő kevés vízben is élnek nagyon apró növésű rence fajok. Az utriculariák nem csak hínárnövények, mert a trópusokon nagy számban élnek

talajlakú, sőt fán lakó utricularia fajok is, amelyeknek már többnyire rendes, lemezes leveleik vannak A csapda mirigyei enzimet és savat választanak ki, és az állatka a rence tápláléka lesz. Az utricularia fajok száma kb. 250 Főképpen olyan állóvizekbe telepszenek be ezek a hínárnövény fajok, amelyekben sok apró tápláléknak alkalmas víziállatka él. Rendkívül érdekes, hogy Közép- és Dél-Amerikában még a Broméliafélék levéltölcséreiben amelybe ezek a növények felfogják az esővizet - összegyűlő kevés vízben is élnek nagyon apró növésű rence fajok. Az utriculariák nem csak hínárnövények, mert a trópusokon nagy számban élnek talajlakú, sőt fán lakó utricularia fajok is, amelyeknek már többnyire rendes, lemezes leveleik vannak. Gyökerük ezeknek a fajoknak sincs, hanem a gyökerek helyett leveleket növesztenek be a trópusi őserdők nedves mohapárnáiba. Ezek azonban nem lemezesek, mint a többi levelek, hanem a

hínárnövény rencék leveleihez hasonlóan erősen osztottak, sallangosak, és ezeken vannak a rovarfogó csapdák is. A növényi életmód szerinti táplálkozásra csak nagyon szűkös lehetőségük van az ilyen különleges, trópusi utricularia fajoknak. A rovartáplálkozás tehát hasznos táplálékkiegészítést jelent számukra. A hínárnövény utriculariáknak a táplálkozás szempontjából kedvezőbb a helyzetük, mert mint a vízben alámerülve élő növények, a vízben oldott tápanyagokat egész testük felületén fel tudják venni. Alaktan/ levél / - rovarfogó levelek A rovarfogó növények módosult leveleikkel mint speciális csapdákkal állati szervezeteket/ rovarokat/ csalnak magukhoz, különböző technikákkal foglyul ejtik őket, majd emésztő mirigyeik váladékával lebontják és hasznosítják azok nitrogén vegyületeit az emészthetetlen kitinvázat kivéve. Ezek a módosult levelek amellett, hogy csekély mértékben fotoszintézist

végeznek rendelkeznek rovarcsalogató és rovarcsapda berendezésekkel és epidermiszükben külső/exogén/ kiválasztást végző egyetlen sejtből, vagy több sejtből álló mirigyekkel, mirigypikkelyekkel, melyek emésztő nedveket termelnek és lebontják a zsákmány szerves anyagait. .A Vénusz légycsapója - botanikai nevén Dionaea muscipula főér mentén félbehajtott levelei lapos kagylóhoz hasonlítanak A levél szélén hosszú, merev nyúlványok, ún. pillák sorakoznak A rovarokat a szétnyílt levélfelek színes belső belső felülete vonzza. Mindkét levélfélen 3-4 érzőserte van. A rovar mocorgásával ezeket ingerli, és a levél az ingerületre rendkívül gyorsan 0.3-05sec alatt reagál: összecsukja a szétálló lemezeket, amelyek szélén levő pillák - mint az összekulcsolt kéz ujjai elzárják a kivezető utat, a gyanútlan látogatót ezzel foglyul ejtve. Az ingerre a levél bőrszövetben található többsejtű gomba alakú mirigypikkelyekben

fehérjebontó, proteolitikus váladék termelődik. Az emésztőnedvet termelő nyeles mirigypikkelyekek a csapdalevelek felső pilláihoz közeli részén vannak; innen csurog rá a megfogott áldozatra az emésztőnedv. Az emésztés az összezárt levél belsejében akár egy hétig is tarthat. Egy levél kb 3-4 összezáródásra képes, ezután elpusztul, és helyébe újak nőnek. A harmatfű / Drosera/ fajok, és a hízókák/ Pinguicula/ levelei más módon fogják áldozataikat. A levél epidermiszben számos hosszabb rövidebb nyélen ülő, kis gömbben végződő mirigy/tentákulum/ fejlődik, amelyek rendkívül ragadós anyagot választanak ki. A növény levelei fényben csillogók, és a váladék gyakran rovar csalogató illóanyagokat is tartalmaz. Mindez megtéveszti a rovart, s amikor szomját oltani, vagy vélt nektárt szívogatni érkezik a ragadós anyag többé nem engedi el. Az apró rovar a ragadós csapdában vergődve folyamatosan ingerli a tentakulumokat.

A levelekben egy jól működő ingerületvezető rendszeren tova terjedő ingervezetés következtében a Droseránál a szomszédos tentákulumok is lassan az áldozathoz hajolnak a Pinguiculák mirigyei pedig fokozzák a váladéktermelést. Az állatot néhány óra alatt sűrű ragacsos burok veszi körül, amelyben megfullad. A mirigyszőrök által termelt nedvek kezdetben egyaránt tartalmaznak csalogató illatanyagokat, ragadós rovart marasztaló váladékot és emésztőenzimeket. Az összetett váladékban a rovar megfogása után pár órával feldúsulnak az emésztő enzimek. A hízókák levelében pedig kizárólag emésztőnedv termelésre módosult mirigyeket is találunk, amelyek a rovar pusztulása után kezdik a kevésbé ragacsos emésztő váladék termelést. A Drosera levél az ingert érzékelve szabályozza a váladék kémiai összetételét! Ha egy levél egyszerre két rovart fog el, a mirigyszőrök megosztják a munkát. A hízókáknál kétféle:

a rovarfogó és bontó anyagokat külön termelő mirigyek találhatók. A különös növények levelei a zsákmányolás után a szélükön bepöndörödnek, az áldozat fölé borulnak. Ha a táplálék felszívódott, a levél újból kicsavarodik, és készen áll az újabb rovarfogásra. A legtöbb levél két-három rovart fog, mielőtt elpusztulna Az epifiton kancsókák/Nepenthes/, a talajszinten élő kürtvirágok/Sarracenia/, vagy a vizinövény rencék/Utricularia/ rovarfogásra módosult leveleinek működése passzív, nem végeznek aktív mozgásokat a zsákmány elejtése során. A rencén szívó-, a kancsókán és a kürtvirágon csúszócsapda biztosítja a rovarok elfogását. A kancsóka rovarfogó levele egy hosszúkás levéllemezből, majd kacsszerű, a fákon a kapaszkodást szolgáló részből és ennek folytatásaként a fedeles kancsó alakú módosulásból áll. Nyílását felül csúszós perem övezi, amely többnyire élénkpiros, csalogató

színű. A nyílás felett ferdén álló fedél van. Elterjedt, téves nézet, hogy a fedél lecsapódik, ha rovar jut a kancsóba. A fedél csupán a csapadékot vezeti el, megakadályozva az emésztőnedv felhígulását. A csúszós peremről a kancsóba belehulló rovarokat a kancsó alján a belső falban található mirigyek termelte emésztőnedv már készen várja, melybe rendszerint néhány órán belül belefulladnak. Az elbontott, a növény táplálkozására felhasználható vegyületeket is a mirigyek szívják fel. A kancsóba beleesett rovar inger hatására az emésztőnedv termelés felgyorsul. A kancsókához hasonlóan fogják a rovarokat a kürtvirágok/Sarraceniák/ is. Levélnyelük tömlőszerű, és a felső peremrésze kiszélesedik Egyes fajok levelének vége különös sisakként borul a csapda nyílása fölé, hogy az esővizet elvezesse. A rovarok csalogatására a felső perem körül nektárt választ ki a növény, és itt a legélénkebb a

színeződés is. A rovarokat az élénk színek és a nektár a csapda nyílásához csalogatják. Nektárt keresve bejutnak a kürt vagy kehely alakú tömlő belső oldalán a csúszós övig és belehullanak a csapdába. A tömlő aljáról már nem juthatnak ki, mert annak belsejében befelé álló, hosszú szőrszálak megakadályozzák a kijárathoz való visszatérést. A tömlő alsó részében összegyűlt emésztőnedvben enzimet és savat választ ki a növény - elpusztulnak a rovarok A tömlő belső sejtjei felszívják a felhasználható tápanyagokat. A Sarraceniák hazájukban olyan tömegesen fogják a rovarokat, hogy tömlőikből a madarak rendszeresen kiszedegetik őket. A tömlőben összegyűlt sok elpusztult rovar sokszor bűzös rothadással bomlásnak indul. A rencék általánosan elterjedt, vizekben élő rovarfogó növények több, mint 200 fajuk ismert. A legtöbb növény nagyszámú hólyagcsapdát növeszt, melyek mindössze néhány mm

átmérőjűek, a víz alatt lebegnek, ezért nehezen figyelhetőek meg. A finoman osztott leveleik között a fajtól függően 1-4 mm nagyságú rovarfogó hólyagcsapdák fejlődnek ki. A csapda bejáratánál néhány serteszőr van, amelyek csalogató váladékot termelnek. Ha az ide érkező vizi állatka megérinti a sertéket, vagy a csapda kis csapóajtaját, az hirtelen befelé nyílik, az áldozat a beáramló vízzel együtt besodródik, de kijönni már nem tud, mert az ajtó kifelé nem nyílik A csapda mirigyszőrei eltávolítják a víz jó részét a belső térből, majd hidrolitikus fehérjebontó enzimeket és savakat választanak ki, emellett a lebontott hasznosítható vegyületeket is felszívják. Az idő függvényében funkciójuk szabályozott módon változik. A rovaremésztő növények természetes élőhelyeiken különösen a szerves nitrogénvegyületeik felépítéséhez nélkülözhetetlen nitrogénben szenvednek hiányt. A megszokott növényi

táplálkozási mód mellett ilyen mostoha körülmények között alakultak ki a rovarok fogására és megemésztésére alkalmas levélmódosulások, mert az állatok testében sok nitrogén tartalmú makromolekula található, melyek kémiai egységei lebontással hasznosíthatók a növény saját anyagcseréjében