Történelem | Régészet » Hágen András - Szakkifejezések szótára

Alapadatok

Év, oldalszám:2011, 44 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:69

Feltöltve:2013. január 20.

Méret:306 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

SZAKKIFEJEZÉSEK SZÓTÁRA I. rész Ásvány-kőzettan, geokémia, vulkanológia II. rész Általános földtan, őslénytan, szedimentológia Szerkesztette: HÁGEN ANDRÁS 2011 Kislexikon I. A szószedet főleg ásványtani, kőzettani, geokémiai és vulkanológiai fogalmakat tartalmaz (a zárójelben és a félkövérrel kiemelt szavak a magyar szó angol megfelelője) Aa-láva: Tömbös láva; Hawaiban leírt lávafajta, amely durva, sarkos vagy gömbölyded, az aa-láva gáz – gőz tartalma által felfújt tömbökkel jellemezhető. (aalava) Abisszikus: A földkéreg nagy mélységeiben keletkezett magmás olvadékok, ásványparagenezisek, telepek, mélységi kőzetek megfelője; mélytengeri (1000 m vagy annál mélyebb) üledékek jelzője. (abyssal) Aggregátum: A kristálytanban kristályok vagy kristályos szerkezetű szemcsék csoportos megjelenése. (aggregate) Agyagpala: Kisfokú metamorfózissal képződött metamorfit. Fekete, szürke, zöldesszürke,

vörösesszürke kőzet. Kitűnően palás, jól hasítható (clay shale) Akcesszórikus ásványok: Igen elterjedt, de a kőzetekben csak kis mennyiségben (ált. 1% alatt) előforduló ásványok pl: cirkon, apatit, magnetit. Járulékos elegyrésznek is nevezik (accessories minerals) Allochton: A képződési helyéről elszállítódott, eredeti kapcsolataitól eltávolodott anyag jelzője. (allochton) Allogén: A kőzet úgynevezett idegen alkotórészei, amelyek általában a kőzetté válást követően kerülnek bele. (allogene) Amfibol: Bonyolult összetételű szilikátásványok csoportja, melyekben vas, magnézium és kalcium van. (amfibolit) Amfibolandezit: Andezit vulkáni kőzet, amelyben már a terepen észleljük az amfibol ásvány fekete, apró tűit, karcsú prizmáit. (amfibol-andezin) Amorf: Olyan ásvány vagy egyéb anyag, amely nem rendelkezik kristályos szerkezettel, vagy belső szerkezete annyira rendezetlenül szerveződött, hogy nincs jellegzetes,

külső megjelenési formája. (amorphus) Anatexis vagy metatxis: Részleges vagy teljes megolvadás. (anatexit) Andezit: Vulkáni kőzet, mely átmeneti helyzetben van kovasavtartalom szerint a riolit (dácit) és a bazalt között (savanyú és bázikus), vagyis intermedier. Ásványos elegyrészei: plagioklászok, amfibol, piroxén, biotit. (andezit) Anchimetamorfózis: Főleg német, francia és kelet – európai területeken használatos kifejezés. A nagyon kis fokú metamorfózis tartományával, ill annak nagyobb hőmérsékletű részével azonosítható. (anchimetamorphism) Anortit: Ásvány, plagioklászföldpát, képlete kb. CaAl2Si2O8 A bazaltban a leggyakoribb (anorthite) Anyakőzet: 1. Üledékes kőzettanban az a kőzet, amely a benne levő szerves anyag tartalommal szingenetikusan képződik és belőlük az érési folyamatok során szénhidrogének képződnek. 2 Metamorf kőzettanban a metamorfózis előtti kiindulási kőzet jelenti, amely a metamorfózis

folyamán átalakul. (bedrock) Aplit: Világos színű, finomszemcsés, hipabisszikus (szubvulkáni) magmás kőzetekből álló telérkőzet. Összetétele a gránittól a gabbróig változhat, de az aplit kifejezésen általában az aprószemcsés telérgránitot értik. (aplite) Apofízis: Telérből vagy egyéb magmatikus kőzettestből kiinduló nagyon különböző méretű (vastagságú, hosszúságú) és igen változatos alakú elágazás, nyúlvány. (apophysis) Ásvány: A földkéreg (valamint meteoritok, holdkőzetek) kémiai és fizikai szempontból egységes, természetes alkotórészei. (mineral) Ásványi nyersanyag: Gazdasági, földtani gyűjtőfogalom; minden természetes eredetű, ásványokból álló anyagra vonatkozik, amely eredeti környezetéből kiemelve iparilag felhasználható. (mineral raw material) Ásványparagenezis: Olyan ásványtársulás, amely egy geológiai folyamat során, meghatározott fizikai és kémiai képződési feltételek

mellett, azonos időben jöttek létre, s amelyet meghatározott elem- és izotópösszetétel rendelkező ásványok jellemeznek. A nyersanyag telepekben és kőzetekben törvényszerűen egymás mellett előforduló, egymással genetikai kapcsolatban lévő ásványok kiválási sorrendjét (szekvenciáját). Aszcendens: Fölfelé szivárgó oldat. Ellentéte a descendens Asszociáció: Társulás; 1. Biológiában: Egy adott területen előforduló szervezetek csoportja, amely a környezeti viszonyokhoz hasonlóan módon alkalmazkodik. 2 Kőzettan: Kőzet – asszociáció. (association) Asztenoszféra: A litoszféra alatt elhelyezkedő burok, a Föld képlékeny, az erőhatásokra folytonos alakváltozásokra reagáló öve. (astenosphere) Atmofil elemek: Goldschmidt, ill. Szádeczky – Kardoss geokémiai rendszerének egyik elemcsoportja. Főleg a légkörben halmozódnak fel, a magmás fázisokban mennyiségük csekély. (athmophile element) Autigén: Helyben keletkezett,

létrejött. A kőzettanban azok a kőzetalkotók és egyéb ásványok jelzője, amelyek nem szállítódtak, helyben kristályosodtak, egy időben keletkeztek. (authigenetic) Autochton: A helyszínen keletkezett anyag jelzője. (autochton) Bastit: Eredetileg az ortopiroxénekből pl. ensztatit keletkezett szerpentinre használták a kifejezést. Wicks és munkatársai kiterjesztették az összes lánc- és réteg szilikátból vizes oldatok hatására átalakult zöld, feketés – zöld, vagy barnás színű szerpentinre. (bastite) Batolit: Közepes- vagy durvaszemcsés túlnyomórészt savanyú, mélységi magmás kőzetekből (pl. granodioritból) álló, nagy kiterjedésű (~100 km2), abisszikus mélységben megmerevedett kőzettömeg ismeretlen mélységű aljzattal. (batholith) Bazalt: Sötét színű, finomszemcsés, alacsony SiO2 tartalmú (bázisos) vulkáni kiömlési kőzet. Nagy mennyiségben képződik az óceánközépi hátságokon és a kontinentális lemezen belül,

köpeny diapírokhoz kapcsolódó platóbazalt területeken. (basalt) Bentonit: Agyagféleség, amely vulkáni tufák főleg tengerfenéken való elmállásából vagy posztvulkáni hidrotermális elmállásából származik. (bentonite) Berezitesedés: A szericitesedés egyik változata. (berezit) Biotit: Magnézium – vascsillám, amely általában 1 – 2 milliméteres sötétbarna pikkelyek formájában jelenik meg. A kissé savanyú andezitfélékben, gránitokban, valamint a dácitban és riolitban kőzet elegyrész. Mállás során a vas limonitosodik, amitől elveszti fekete fényét (biotite) Biopiribol: A biotit, piroxén, amfibol kezdőbetűiből megalkotott csoportnév, mely a csillám-, piroxén-, amfibo csoportok szerkezeti és kristálykémiai kapcsolatára utal. Cirkon: Féldrágakőként is ismert, igen ellen álló ásvány, amely csekély urántartalmánál fogva különféle kőzetek járulékos elegyrészeként az urán – ólom radiometrikus kormeghatározás

leggyakrabban használt ásványa. (zirkon) Csillámpala: Jellemző átalakult (metamorf) kőzet, főleg csillámokból és kvarcból áll, palás szerkezetű. Közepes erejű metamorfózis hozta létre (mica-schist) Dácit, dácittufa: Savanyú vulkáni kőzetek, melyek Si – tartalom szempontjából a riolit és andezit közötti átmenetet alkotják. Albit, amfibol, biotit, albit adják fő ásványos elegyrészeiket. (dacite, dacitetuff) Dagadókúp: Erősen savanyú lávák nagy viszkozitásuk miatt néha nem tudnak szétterülni, a vulkán oldalain lefolyni, és ezért a feltörés helyén feldagadó dombot alkotva koncentrálódnak. (blanket cone) Deszcendens víz: Leszálló víz, a felső talajrétegekből lefelé mozgó víz. Deuterogén kőzetek: Olyan kőzetek, amelyeknek alkotórészei korábban keletkezett kőzetekből származnak. Detritusz: Szétmorzsolódó kőzet, helyben maradt mállási maradéka. (detritus) Devitrifikáció: A vulkáni üveg lassú

átkristályosodása. (devitrification) Diatexit: Az ultrametamorfózis olyan stádiuma, amelyben még a sötét ásványok (biotit, amfibol stb.) is megolvadnak Általában megolvadt kőzetek során képződik (diatexit) Diatréma: Vulkáni csatorna, kitörési csatorna. A földkérget legtöbbször merőlegesen átfúró olyan függőleges cső- vagy nyakszerű lyuk, melyet vulkáni gázkitörés okozott. Hasonló kifejezés a neck, pipe. (diatreme) Diorit: Mélységi magmás kőzet, melynek fő elegyrészei az albit vagy Na – plagioklász (földpátok), az amfibol, kevés piroxén. Az andezit mélységi granurális szövetű megfelelője (diortie) Disztén: Triklin rendszerű. A kristályos palák jellemző elegyrésze (disthene) Dóm: 1. Magmás kőzetek vagy sótömegek oszlopszerű, kerekded felboltozódású, esetenként felszínt elérő formája. 2 Az oldalirányú nyomás hatására felboltozódott antiklinális neve (cupola) Drúza: Mélységi magmás kőzetekben

elszórtan található, az olvadéktól elkülönült, majd kidifundált, vagy kondenzálódott könnyen illók általában mm – es nagyságrendű kamrácskái, amelyeket részben vagy egészben másodlagos, fennőtt ásványok aggregátumai töltenek ki. (druse) Dyke: Megközelítően párhuzamos oldalakkal határolt meredeken dőlő intrúziv kőzettest, melynek hosszúsága a vastagság többszöröse (10 – 1000 szerese). Gyakran a külső erőhatások által kipreparálva falszerű képződmények formájában láthatók pl. „kakastaréj” (dyke) Effuzió: A viszonylag folyékony magma földfelszínre ömlése. Égőpala: Szenes agyagpala, vagy vékony agyagpala és kőszénsávok váltakozásából álló sorozatok megnevezése. (black metal) Ejekció: Laza vulkáni termékek (bombák, lapillik) robbanásszerű kivetése. Eklogit: Ultrabázikus, néha bázikus kőzetek nagyfokú metamorf terméke. Igen nagy fajsúlyú, piroxénből és gránátból álló metamorfit.

(eclogite) Ekvigranuláris: Azoknál a kőzeteknél, ahol egyenlő a szemcsenagyság. Ilyen kőzetek a mélységi magmás folyamatokban vannak. (equigranular) Eluvium: 1. A kőzet helyszínen maradt mállástermékei; 2 Finom talaj vagy homok, amelyeket a szél szállított jelenlegi helyére. (eluvium) Endogén erők: A Föld belső erői. (endogenetic) Eolit: Kevés káliumtartalmú nefelin (NaAlSiO 4 ) neve, melynek zsíros – olajos fénye van. (nepheline) Eolikus: A szél munkájának eredményeként létrejövő felhalmozódások jelzője. A szél által formált, szél által lerakott, pl. üledék (aeolian) Epi – öv: Kis nyomás, alacsonyabb hőmérséklet. A nyomás irányított (epi-line) Epicentrum: A földfelszínnek az a pontja, amely egy földrengés fészkére sugár irányban helyezkedik el. (epicentrum) Epigenetikus: Olyan anyagok, ásványok, folyamatok megjelölése, amelyek egy kőzetben, annak kialakulását követően jöttek létre, ill. mentek végbe

(epidiagenetic) Érc: Olyan fémes elemdúsulás, ill. fémfényű, vagy fémes megjelenésű ásványkeverék, amelyből adott ipari, technikai színvonalon gazdaságosan állíthatók elő fémek vagy fémvegyületek. (mine) Erratikus tömbök: Vándorkövek. Az egykori eljegesedés területén szétszórt kőtömbök, melyek mai helyükre pl. gleccserek hordalékaként szállítodtak (erratic block) Erupció: A vulkáni anyag a Föld felszínére jutásakor lejátszódó folyamatainak összessége. A felszínre jutásnál megkülönböztetünk extrúziót (sűrű láva kinyomulása a felszínre), effúziót (lávaömlés) vagy explózióst (robbanásos). (eruption) Eutektikum: Két vagy több komponens olyan összetételű elegye vagy ötvözete, melynek a legalacsonyabb az olvadáspontja. Az eredetileg tiszta komponensek fagyáspontját a másik komponens hozzáelegyesedésével csökkenti. (eutectic) Eutektikus szövet: Eutektikus olvadékból több ásvány egyidejű

kristályosodása során keletkező kőzetek szövettípusa. (eutectic composition) Exhaláció: Gőzök, gázok formájában megnyilvánuló vulkáni tevékenység (fumarola, szolfatára, mofetta), amelynek nyomán jelentős ásványtelepek jönnek létre pl. kén (exhalation) Exogén erők: A Föld felszínét alakító külső erők. (exogenetic) Extrúzió: A viszonylag viszkózus magma földfelszínre történő kinyomulása. Fedősók: A sótelepek felső részén található, nagyobb oldhatósága miatt legkésőbb kivált, elsősorban káliumot és magnéziumot tartalmazó sók közös megnevezése. (callow salt) Feltolódás: Ha a fedőtag a fekvőhöz viszonyítva felfelé mozog, ez nyomófeszültség hatására alakul ki. (reverse(d) fault) Fenokristály: Nagyméretű, korán kivált kristályok a porfíros kőzetekben. (phanerocryst) Fillit: Kisfokú metamorfózissal alakult kőzet. Világosszürke, zöldesszürke, szürke, finompalás, kvarcból, szericitből és

kloritból álló finomszemcsés kőzet. (phyllite) Foidok: A földpátoidok és a fölpátpótlók rövidítése. Foliáció: Leggyakrabban a metamorf kőzettanban használt, általános kifejezés a planáris szerkezeti elrendeződésre, melybe beletartozik a cm – es vagy annál kisebb vastagságú rétegződés, az inekvigranuláris ásványszemcsék adott síkbeli elhelyezkedése, a lencsés vagy megnyúlt ásvány – aggregátumok adott planáris elrendeződésben. (foliation) Földrengés magnitudó: A földrengés erősségének mértéke. C F Richter által bevezetett fogalom jelentése: Az epicentrumtól 100 km-re levő standard szeizmográfon rögzített szeizmogram mikrométerben maximális amolitudójának 10-es alapú logaritmusa. (earthquake magnitude) Földrengés: A földkéregben és a köpenyben felhalmozódott energiák egy részének szabaddá válása, rugalmas mozgás hullámkénti tovaterjedése a Föld felszínén és belsejében. (earthquake) Forró

pontok („Hot spots”): Vagy hőgócok a tektonika és a vulkáni jelenségek közé tartoznak. A forrása a köpeny mélyebb régiójából felszálló, un köpenycsóva, konvekciós feláramlások, a litoszféra lemezek alját megolvasztják. Ezeken a területeken a litoszféra megemelkedik, kupolaszerűen felboltozódik, ez által egy tenziós góc alakul ki, aminek hatására töréses, árkos hasadékok keletkeznek, ahol a hőgóc felett vulkáni tevékenység indul meg pl. Hawai – szigetek (hot spots) Fulgurit: Villámkő. Főleg hegytetőn, sivatagi vagy vízparti homokbuckákon villámcsapás következtében létrejött, szabálytalan, esetenként cső vagy tölcsér alakú, üveges képződmény. (fulgurite) Fumarola: Hasadékokon, repedéseken át kitóduló magas hőmérsékletű (200 Celsius feletti) vulkanikus gázok, gőzök összefoglaló elnevezése. (fumarole) Freatomagmás explózió: Olyan vulkáni kitörés, amelynek során a felszínre törő olvadék nagy

víztartalmú rétegekkel a felszíni vízzel érintkezik, és az ennek hatására keletkezett jelentős mennyiségű gőz nagy robbanásokat idéz elő. (pheratic explosion) Gabbró: Bázikus mélységi magmás kőzet. Kiömlési megfelelője a bazalt Szövete durvaszemcsés. Főbb alkotó ásványi elegyrészei: főleg vas – magnézium sötét ásványok, piroxén és Ca-plagioklász. (gabbro) Gneisz: Gyengén palás szerkezetű, gyakran sávos megjelenésű metamorf kőzet. Uralkodó kőzetalkotók a földpátok, kvarc, amfibol, gránit, muszkovit, biotit. A leggyakoribb anyakőzete a gránit és a granodiorit, riolit, diorit erős metamorfózisnak a terméke. (gneiss) Gránát: Áttetsző, vörös színű nejéz és kemény ásvány, mely főleg vas, magnézium és sok más elem szilikátja. Savanyú magmás és egyéb metamorf kőzetek fenokristálya (garnet) Gránit: Mélységi magmás kőzet. Szemcsés szövetű, világos színárnyalatú, a kontinentális litoszférában

általánosan elterjedt kőzet. Főbb ásványos elegyrészei: káliföldpát, egy-vagy kétféle csillám és a „szabad” kvarc. Savanyú kőzet, melynek vulkáni megfelelője a riolit (granite) Granulit: Világosszürke, kvarc, földpát és piroxéntartalmú, néha gránáttartalmú nagy fokú metamorfózissal létrejövő kőzet. (granulite) Granuláris: A mélységi kőzetek jellemző szövete. A kőzetalkotó ásványok a terepen jól láthatók. (granulitic) Hátság: A környezetéből kiemelkedő földkéregrészek. Keletkezhetnek magának a hátságnak kiemelkedésével, vagy pedig a szomszédos térség lesüllyedésével. (ridge) Hematit: Vascsillám. Általában hidrotermális megtaszomatózissal keletkezik (hematite) Hibridizáció: A magma kémiai összetételének változása idegen kőzetanyag beolvasztása által. Hipabisszikus (szubvulkáni): A földkéreg nem nagy mélységű (2-5 km) részében képződött ásványtársulások, telepek, kőzetek jelzője.

(hypabyssal) Holokristályos: A nagy mélységben kristályosodó kőzeteknek elegendő idejük van kikristályosodni – mert magas a hőmérséklet – így nem lesz benne kőzetüveg. (holocrystalin) Horndlendit: Alacsony szilikát tartalmú, csaknem színes elegyrészekből álló mélységi magmás kőzet. (hornblendite) Horzsakő: Csekély térfogatsúlyú, főként savanyú lávákból keletkező vulkáni üveghab. (pumice) Ignimbrit: Az izzó felhőből lerakódott sajátos szerkezetű kőzetfajta, amely lapilli és vulkáni por méretű összehegedt fragmentumokból áll; az izzó felhő magas hőmérsékletű (~350>800 Celcius) gázban diszpergált és szilárd alkotók rendszere. (ignimbrite) Impregnációs ércesedés: Olyan ércképződési forma, amelyet a kőzet repedésein vagy pórusain átszivárgó oldatok és gőzök hoznak létre. Inekvagranuláris: Mátrix + nagy szemcsék, ehhez párosul még porfíros szövet. Ilyen szövete van a kiömlési kőzeteknek.

(heterogranular) Infiltráció: Oldott anyagok beszivárgása vagy beszűrődése a kőzet pórusaiba és üregeibe. Az infiltrációs felhalmozódások, amelyek az oxidációs zóna alatt a leszivárgott oldatokból való kicsapódás útján keletkeznek. Cementációs övnek is nevezik Inkongruens olvadás: Összetételének előtagjaként a vele összetett fogalom jelentését az ellenkezőjére változtatja „nem”; congruens a hőmérsékletemelkedés hatásra a szilárd fázisnak égy (v. több) fokozatú átmenete a folyékonyba (inkongruent melt) Inkrusztálódás: Természeti testek vagy egyéb tárgyak bekérgeződése olyan ásványi anyagokkal (kalcium–karbonát, kovagél), amelyek folyó vagy csepegő vízből vállnak ki. (incrustation) Intrúzió (injekció): A magma benyomulása a földkéreg magasabb részeiben elehelyezkedő kőzetekbe; bármilyen összetételű, méretű és alakú, a földfelszín alatt (>5 km) kőzetté merevedett magmatittest megnevezése.

(intrusion) Inszoláció: A Nap besugárzása a Föld felszínére. Hatására –főleg azon a területeken, ahol erős a hőmérséklet napi ingadozása- következik be a kőzetek mechanikai aprózódása. Izzó felhő: Savanyú magmás vulkánok gyakori kitörési módja. Lávájuk sűrű, nagy viszkozitású, lefojtó hatású. Eredménye heves kitörés Az izzó felhőforró vulkáni hamu (por) és gázik kb. 500–1000 fokos keveréke, 100 km/h vagy még nagyobb sebességgel hömpölyög lefelé a lejtőn. Megszilárdult kőzete az ignimbrit (nuée ardente) Kaldera: Több száz méteres, több kilométeres átmérőjű, üstalakú vulkáni mélyedés. (caldera) Kalkofil elemek: Goldschmidt geokémiai elemrendszerének egyik elemcsoportja, amelyek a kén- és arzén felé erős affinitást mutatnak. (calcophile elements) Karbonationok: A magmás eredetű mélységi vagy kiömlési kőzetek sajátos képviselői, melyekbe a modális karbonátásványok mennyisége több mint 50

%. Képződésük ultrabázikus-alkáli kőzetsorozatokhoz kötődnek. (carbonateion) Kata – öv: A legmélyebb zónák, irányítatlan nyomás, magas hőmérséklet egészen anatexisig. (kata-line) Kataklasztos kőzetek: Azokat a kőzeteket, melyek éles, szögletes töredékdarabból álló kőzetek, amelyeknek általában nincs szöveti irányítottsága. (cataclast) Kelifites szegély: Olivin vagy gránát szemcsék szélén, piroxén, ill. amfibol mikrokristályos aggregátumból álló „korona”. (celyphytic rim) Kimberlit: Mélységi magmás, ultrabázikus kőzet. A gyémánt anyakőzete (kimberlite) Kloritpala: Kisfokú metamorfózissal kialakult kőzet, mely főleg kloritból, albitból, epidotból, kevés kvarcból álló, finomszemcsés, finompalás, sötétzöld színű kőzet, amely általában bázikus tufák metamorfózisa révén jön létre. (chlorite schist) Kloritosodás: Elsősorban bázikus és intermedier kőzetek metaszomatikus átalakulása. A

kőzetalkotók közül a biotit, amfibolok, piroxének kloritosodhatnak. A vulkanogén agyagos üledékben halmorilízissel keletkezett szmektitek szintén kloritosodhatnak. (chloritization) Komatiit: A Föld öves szerkezetének kialakulása kezdetén a protokéreg és protoköpeny szétkülönülésének kezdetén keletkezett – archaikumi ultrabázisos – bázisos kiömlési magmás kőzetek, magas magnézium tartalommal (MgO: 15-30%). Ásványai között a magnéziumban dús olivinek (Fo 90-95) és klinopiroxének (augit) a leggyakoribb. A plagioklászok megjelenésével fokozatos átmenetet jelent a tholeites bazaltok felé. Kontakt metamorfózis: A magmás intrúziók (injenkciók) olvadékanyagának hőhatása környezetére. (contact metamorphism) Kondrit: Kis gömb alakú szilikáthalmazokból (olivinből, piroxénekből) álló szilikátmeteorit (=kőmeteorit vagy aerolit); a tömeges szövetű kőmeteorit neve akondrit. (chondrite) Kontinentális litoszféra: Savanyú,

kovasavban gazdag lemez, amelynek sűrűsége 2, 7 g/cm3, és ezért könnyebb, mint az óceáni litoszféra vagy a felső köpeny. (continental crust) Kőzet: Nagyobb tömegű, meghatározott földtani körülmények között keletkezett geológiai test, mely kőzetalkotó ásványokból (ásványtársulások) áll. (rock) Kraton: Őskontinens; a földkéreg stabil, konszolidálódott, merev része, amelyben a tektonikus igénybevételekre (a mozgékony övezeteknél megfigyelhető gyűrődések helyett) törések keletkeznek. (cratogene) Kristályos mészkő (dolomit): Karbonát kőzetek átkristályosodása révén jön létre úgy, hogy sem ásványos- ,sem kémiai összetétele nem változik. Kisfokú metamorfózissal képződhet (crystalline lime) Kristályos pala: A metamorf kőzetek régebbi gyűjtőneve. (crystalline schist) Lahar: A vulkáni törmelékárak egyik típusa, amely lejtős térszínen a gravitáció hatására mozog a térszínmélyedés irányába és

fluidizáló közege a víz. (lahar) Lakkolit: Olyan magmatikus eredetű szubvulkáni kőzettömeg, amelynek alsó felülete lapos, felül boltozatos (gyakori alak a gomba, fa, esernyő, lencse). Lefelé szűkebb csatornaszerű részben folytatódik, amelyben a magma keletkezik. A tálcaszerűen hajolt lakkolitok elnevezése lopolit. (laccolith) Laterit: A trópusi klímán az ingadozó vízmozgás hatására helyben végbemenő, intenzív kémiai mállás eredményeként képződött, keletkezési helyében maradt, általában téglavörös, allitos-ferroallitos termék, amelynek Fe- és/vagy Al-tartalma nagyobb, SiO 2 – tartaloma kisebb, mint a csak kaolinosodott anyakőzeté. Jellemző új ásványai: a gibbsit és/vagy a goethit, a kaolinit és az anasztáz. (laterite) Lemeztektonika: A litoszféra néhány tucatnyi nagyobb és kisebb litoszféralemezre van töredezve. Ezek mentén játszódik le a Föld tektonikai, földrengéses, vulkáni tevékenységeinek 95

százaléka. (plate tectonics) Lencse: Haszonásványok és kőzettestek minden irányú kiékelődése, amelyekre általában a középtől a szélek felé fokozatos elvékonyodás jellemző. Minden telepforma átmenet a tömzs és a telér között. (lens) Leukokrata: Azoknak a magmás kőzeteknek a jelzője, amelyeknél a világos elegyrészek (pl. kvarc, földpát) játszanak döntő szerepet. (leucoctratic) Lapilli: A piroklasztitokat felépítő szemcsék 2–64 mm közé eső tartománnyal. (lapilli) Lávafröccskúp: A lávaszökőkutak körül lerakódó, összesült piroklaszt-breccsa álló, néhányszor tíz méter magas kúp. (lava cone) Maar: Kör alakú, tölcsérszerű mélyedés, melyet vulkáni gázkitörés hozott létre. Keletkezése valószínűleg egyetlen vulkáni robbanás vagy gázkitörés következménye, melyet nem követett lávaömlés. (maar) Melanoktrata kőzetek: Azok a magmás kőzetek, amelyekben a sötét elegyrészk (pl. olivin, piroxének,

amfibolok esetleg magnetit) a jellemző ásvány. (chromocratic) Mélanzs: Az olyan térképezhető méretű kőzettest, melyben a legkülönbözőbb méretű és fajtájú, gyakran teljesen exotikus kőzetdarabokat, kaotikus módon vannak agyagos – aleuritos mátrixba ágyazva. (melange) Mészszilikát gneisz: Márgák, dolomárgák átalakulási terméke. Termolitból, diopsziból, plagiokklászból álló, világosszürke, igen szívós, kemény kőzet. Közepesfokú metamorfózison képződnek. (lime-silicate gneiss) Meta: a kőzettanban használt jelző mely arra utal, hogy a kiindulási kőzet (akár magmás, akár üledékes) metamorfózison ment keresztül. Nem javasolt a használta az ultrabázikus kőzetekre pl. peridotitra, piroxénitre (meta~) Metabazalt: Bázikus lávák, tufa átalakult változata. Labradorit, klorit tartalmú sötétzöld, vagy sötétszürke kőzet, titanottal, epidottal. Kis fokú metamorfózis révén jön létre (metabasalt) Metabázit:

Gyűjtőfogalom, melyet azokra a metamorfizálódott mafikus kőzetekre használnak, melyek az újrakristályosodás következtében mind szöveti sajátosságaiban, mind ásványos összetételében teljesen különbözik kiindulási kőzetektől. (metabaste) Metalloid szerkezet: Jellemző rájuk a fémes jelleg és hogy az uralkodó fémes kötés mellett az ionos, vagy az atomos kötés is jelentkezik. (metalloid structure) Metallogén szerkezet: Valódi fémes kötés és fémes tulajdonság. (metallogen structure) Metatexit: Olvadás után a kőzet elveszti eredeti szerkezetét és metatexit formában kristályosodik ki. Itt mindegy, hogy mi okozta a kőzet megolvadását (Injekció vagy a kőzetsor megolvadása). (metatexite) Meteorikus víz: Atmoszférikus eredetű vizek jelölésére szolgáló kifejezés. (meteoric water) Metamorfózis: A kőzetek szilárd fázisú átalakulása nyomás-, ill. hőmérséklet növekedés hatására. Az átalakulás során a kőzet kémiai

összetétele nem változik, ásványos összetétele és szövete (textúrája) igen. (metamorphism) Metaszomatózis: Az a folyamat, amikor ásványok kémiai úton kicserélődnek, legtöbbször meg növekedett hőmérséklet mellett. (metasomatism) Mezo – öv: Metamorfózisnál közepesnek fele meg, ahol a hőmérséklet és nyomás már közepes és a nyomás még irányított. (meso-line) Migráció: Geokémiai vándorlási folyamat, amelynek során bizonyos anyagok feldúsulhatnak, telepeket alkothatnak vagy ellenkezőleg szétszóródhatnak. Használhatják a kifejezést oldatok, gőzök diffúziós vándorlására is kőzetekben. (migration) Milonit: Lemezes, finom sávos, kitűnően palás kőzet. Lapos kiterjedésű deformációs sávok, nyírási övek mentén előforduló palás kőzet. (mylonite) Minette: 1. Főleg biotitból és alkáliföldpátakból álló magmás telérkőzet (lamporfír); 2 ércteleptanban oolitos (limonit- vagy hematitszemcsékből álló)

vasérc; vastartalma 20 – 40 %. (minette) Mofetta: Alacsony hőmérsékletű (100 Celsius alatti), száraz (vízgőz nélkül) szén – dioxid, szén – monoxid kigőzőlgése. (mofette) Monomikt: Olyan törmelékes kőzet, amelynek > 90% - a egyfajta ásványból áll. (monomict) Neck: A vulkáni csatornát kitöltő, hengeres, a felszín közelében kialakult intrúziós kőzettest, mely a mélység felé elvékonyodik. (neck) Nyomelemek: A földkéreg kőzeteiben, ásványaiban 0, 1 súlyszázaléknál kisebb koncentrációban előforduló kémiai elemek. (microelement) Normál vető: A fedőtag a fekvőtaghoz viszonyítottan lefelé mozog. Ha a több vető csapásiránya párhuzamos, de dőlésük ellentétes, lesüllyedt árkok (graben) és kiemelt sasbércek (horst) jönnek létre. (dip fault) Oldaleltolódás: Akkor alakul ki, ha vető két szárnya a vetősík csapásirányában, horizontélisan mozdul el. (strike-slip fault) Olivinek: Zöld, vagy sárgászöld, zömök

formában megjelenő szilikátásványok. (olivine) Orto a kőzettanban: 1. A magmás kőzetek metamorfózis révén keletkezett metamorf kőzetek jelzője, pl. ortogneisz 2 Az üledékes kőzeteknél használt jelző Utalhat az elsődleges eredetére pl. ortokvarcit Az ortokonglomerátum a klasztok és a finomabb szemcsék alkotta alapanyag (mátrix) mennyiségére (<15%) utal, valamint arra, hogy a szemcsék érintkeznek egymással. (ortho~) Pajzs: Ősi kontinentális kéregrész, amelyet földtörténetileg hosszantartó, lassú kiemelkedés alakít ki. (shield) Palásság vagy klivázs: A metamorf kőzettanban használt kifejezés, a foliáció egyik típusa. A palásodás folyamata, amelyet belső deformációnak is nevezünk, abban áll, hogy akőzet ásványos elegyrészei az erős nyomás hatására hosszabb tengelyükkel a nyomás irányára merőlegesen helyezkednek el, vagy a nyomásnak megfelelően rögtön orientáltan kristályosodnak ki (kristályosodádi

palásság). (slaty cleavage) Para a kőzettanban: 1. Az üledékes kőzet metamorfózis révén keletkezett metamorf kőzet jelzője. 2 Durva törmelékes kőzeteknél használt jelző, mely a klasztok és a finomabb szemcsék alkotta alapanyag (mátrix) mennyiségére (>15%) utal, valamint arra, hogy a szemcsék nem érintkeznek egymással, pl. parakonlomerátum (para~) Párnaláva (pillow – láva): Vízre ömlő (általában tenger alatti) hígfolyásos bázisos lávák jellegzetes párna vagy hurka formájában megdermedt alakzatai, melyek átmérője 30 cm és 3 m között változhat. (pillow lava) Páros metamorf öv: A konvergáló lemezterületek peremén talákható közel párhuzamos lefutású, nagy és alacsony nyomású övekből álló metamorf vonulatokra vonatkozó kifejezés. (paired metamorphic belts) Pelletek: Gömbölyű vagy tojásdad alakú, mikrokristályos kalcitból álló 0,02-2,0 mm nagyságú üledékcsomók. (pellet) Peridotit: Piroxénekből és

olivinből álló ultrabázikus kőzet. (peridotite) Pipe: Hengeres vulkáni átütési csatorna (diatréma), keresztmetszete kör vagy ellipszois alakú, felfelé gyakran tölcsérszerűen kiszélesedik. (pipe) Piroklaszt, piroklsztit: Vulkáni kitörésből származó, vulkáni kőzet vagy ásvány leülepedő szemcséje (piroklszt), mely különféle méretű, általában nem koptatott. A felhalmozódott pirokasztból a diagenezis után piroklasztit lesz. Például tefrából tufa vagy agglomerátum (pyroclast) Piroxénandezit: Fekete színű, kissé bázikusabb, ún. bazaltos andezit Az igen gyakori piroxénen kívül, még van benne kevés amfibolféle. (pyroxeneandezit) Plagioklászok: Szilikátásvány, a földpátfélék Na-, Ca- tartalmú családja. Számos tagja közül az albit (Na – földpát) és az anotit (Ca – földpát) a leggyakoribb kőzetalkotók. Főleg bázikus és intermedier kőzetekben található elegyrész. (plagioclase) Platóbazalt: Szános uralkodóan

bázisos láva és tufarétegből felépült, nagy kiterjedésű és egyben nagy vastagságú vulkáni kőzet együttes. Általában riftvulkáni tevékenység eredményeként keletkeznek. (plateau basalt) Plutón: Olyan mélységi, durvaszemcsés kőzettestek, amelyek hatalmas kiterjedésűek, és a földkéreg belsejében merevednek meg. (pluton) Progresszív metamorfózis (Barrow-típusú): Növekvő metamorfózis. (prograde metamorphism) Propilit („zöldkő”): Főként hidrotermás fluidumok hatására átalakult andezit. A kőzetalkotó ásványok pl. a piroxének szerpentinitté, klorittá, kalcittá alakulnak (propylite) Propilitesedés („zöldkövesedés”): Intermedier és bázikus magmatitoknak szubvulkáni – vulkáni mélységben történő átalakulása hidrotermás fluidumok hatására. (propylitisation) Protomilonit: A kezdődő átkristályosodás a kőzet eredeti szövetét kevéssé változtatja meg, a szemcseméret kevéssé csökken, a

piroklasztitok kevéssé deformálódtak. (protomylonite) Polimetamorfózis: Több kompressziós szakaszból, majd lazulásból álló metamorfózis. (polymetamorphic) Porfiroid, porfirotid: Riolit-, dácit-, vagy andezittufa, ártufa, vagy láva átalakult változata. Szericitesedett földpátból, kvarcból, szericitből és kloritból áll. Kisfokú metamorfózis terméke. (porphyroid) Rapakivi gránit: Porfíros szerkezetű gránit. Prekambriumi kőzet Retrográd metamorfózis (diaftorézis): A fordított jellegű átalakulás. Csökkenő hőmérséklet és a nyomás miatt történik a metamorfózis-. (retrograde metamorphism) Rézpala: Feketés, bitumentartalmú agyagkőzet. A réz mellett cinket, ólmot, vasat, ezüstöt és egyéb más fémeket is tartalmaz. (copper) Rift: Vetőrendszerekkel határolt, hosszan elnyúlt árok vagy árokrendszer. Hossza több ezer kilométer, szélessége 30–70 km. Szerkezetére a normál vetők a jellemzőek, ami húzásos feszültségre utal.

(rift) Riolit, riolittufa: Magas kovasavtartalmú, igen savanyú vulkáni kőzet. A ritka lávakőzeteknél sokkal elterjedtebb a nagy területen elszórt tufa, horzsaköves tufa. Heves erupciók kísérik kitörését. Színe többnyire világosszürke, csaknem fehér (ryolite, ryolitetuff) Saussurit: Kemény, tömör megjelenésű, fehér, zöldes vagy szürkés színű ásványaggregátum, amely albit (oligoklász) és zoizit vagy epidot keveréke, mellettük több - kevesebb kalcit, prehnit, szericit és Ca – Al – szilikátok előfordulhatnak. (saussurite) Saussiritesedés: A bázikus kőzeteket nagyobb mélységben alakító (hidrotemás) metaszomatikus folyamat. (saussuritisation) Spilitesedés: A bazaltok kőzetalkotóinak fluidumok hatására történő átalakulása, amely jellegzetes ásvány asszociációt (spillitet) hoz létre. A spilitre jellemző a hólyagüreges szerkezet, melyekben különböző ásványik (kalcedon, zeolit) találhatók. (spilitization)

Sutura: A litoszféra lemezek ütközése egyetlen lemezzé forradásakor keletkezett összeforradási vonalának a neve; narbenak (sebhely) is nevezik. (suture) Suvadás: A lejtőt alkotó kőzet-, üledéktömeg egy részének gravitációs tömegvonzása, mely átnedvesedett tömegek statikus egyensúlyának megbomlása miatt következik be. (slump) Szericitesedés: Főleg savanyú és intermedier kőzetekben bekövetkező hidrotermális átalakulása. A kőzetalkotók közül elsősorban a plagioklászok – földpátok szericitesednek (sericitization) Szerpentinit: Uralkodóan szerpentin ásványokból álló zöld színű kőzet. Mg – hidroszilikát, mely gyenge metamorfózison esett át. (serpentine) Szerpentinesedés: Bázikus és ultrabázikus kőzetek magnéziumban gazdag szilikátjai (olivin, piroxén, peridotit) szerpentinné átalakító metaszomatikus folyamat. (serpentinisation) Sokkolt kvarc: Extrém nagy, jellemzően meteor becsapódáskor fellépő nyomás

hatására, a kristályrácsban lejátszódó szerkezeti átrendeződés eredményeként létrejövő, több különböző irányitottságú, párhuzamos hasadási nyomokkal jellemzett kvarckristály. Szolfatára: Vulkáni utóműködéshez kapcsolódó, általában 100 Celsius feletti kigőzölés, amely kénes gázokban gazdag. (solfatara) Talkosodás: Bázikus és ultrabázikus kőzetek alumíniumban szegény, magnéziumban gazdag kőzetalkotóit (olivin, ensztatit) átalakító metaszomatikus folyamat, melyben a fluidumok CO 2 -tartalma nagyobb mint szerpentinesedéskor. (steatitization) Tefra: Konszolidálatlan vulkáni törmelékes üledék, amelyből piroklasztit kőzetek keletkeznek kőzetté válás után. Vulkáni piroklasztit lerakódott rétege, takarója, mely még nem esett át a diagenezisen. (tephra) Tektit: Sötétebb – világosabb zöldes – barnás, legömbölyített felületű, kisebb – nagyobb (1-2 g) üveges testek. Eredetükre vonatkozóan több elképzelés

is van: kozmikus eredetűek „üvegmeteoritok”. (tectite) Telér: Olyan repedés vagy kőzetrés, ill. ezek rendszere, amelyeket ásványi anyag tölt ki (vein) Tonalit: Gránitféle plutoni kőzet, nagyobb mennyiségű amfibollal és biotittal. Vulkáni változata a dácit. Szubdukció során keletkezik (tonalite) Tömzs: 1. A plutonoknál kisebb méretű (max 100 km2 területű) magmatittest 2 Megközelítően izometrikus alakú szilárd, ásványi felhalmozódások, melyek a felettük levő rétegeket többé – kevésbé merőlegesen törik át. (stock) Tufa: Általában a vulkáni pirokalsztit finomabb szemű változatát értik rajta. (tuff) Tufit: Olyan tufa, amelyhez nem vulkáni eredetű szemcsék is bőven keveredtek, mint például a kvarchomok, meszes iszap stb. Többnyire tengeri képződmények és kövületesek is (tuffite) Tufagyűrű: Széles kráterrel rendelkező, kicsi (100 méternél alacsonyabb és 1 km kisebb átmérőjű) vulkán, amelynek krátere

körül kiszórt anyag gyűrűt formál (a gyűrű sokszor nem teljes, alakja félholdszerű). (tuff ring) Ultrabázitok: SiO 2 – tartalmuk viszonylag igen akacsony, földpát nincs bennük. Fő elegyrészek a piroxén vagy az olivin. Színük sötét, fekete, esetleg zöldes Gyakran szerpentinesednek. Származási helyük a köpeny legfelső szférája (ultrabasite) Ultramilonit: A kőzet zöme nagy fokú, többszöri átkristályosodáson ment át. Az alapanyag igen kicsiny szemcseméretűvé vált, a piroklasztitok vagy maguk is átkristályosodtak, vagy igen jelentősen torzultak. (ultramylonite) Uralitosodás: Rostos, finomszálas közönséges amfibol (hornblende) piroxén utáni pszeudomorfózáinak képződése vízfelvétellel, hidrotermás, metaszomatikus hatásra. Ultametamorfózis: A nyomás és/vagy a hőmérséklet extrém növekedése. (ultrametamorohism) Vető: Törési felület a litoszféra felső részén, amely mentén az érintkező kőzettestek

elmozdultak egymáshoz képest. (fault) Vetődés: Az a folyamat, melynek során a vető keletkezik, ill. mozog (faulting) Vetőkarcok: Az eltört és egymáson elmozdult kőzettestek gyakorta kifényesedett mozgási felszínén (vetőlap) észlelhető hosszúkás bemélyedések, amelyek alapján a kőzettestek egymáshoz viszonyított mozgása megállapítható. (stria) Xenolit: Magmás kőzetekben levő idősebb kőzetekből származó ásvány vagy kőzetzárvány. (xenolith) Kislexikon II. A szószedet főleg általános földtani, őslénytani és szedimentológiai fogalmakat takar (a zárójelben és a félkövérrel kiemelt szavak a magyar szó angol megfelelője) Abisszikus síkság: Gyakorlatilag sík mélytengeri aljzat, ahol pelágikus szedimentáció folyik, olykor nagyon távoli forrásterületről származó turbiditek leülepedési helye. (abyssal plain) Abrázió: A hordalékszemcsék kopása szállítás közben, főleg az egymáshoz való ütközés és

súrlódás következményeként/ vagy hullámverés által kifejtett erózió tengerek és nagyobb tavak sziklás partjain. (abrasion) Abszolút kor: Valamely geológiai képződmény (kőzet, fosszília, korszak) években megadott kora. Az értékek nem „abszolút” a szó szoros értelemben, mivel legalább +- 5 százaléknyi hibahatárral kell számolnunk. (absolute age) Afanitos szövet: A kőzetet felépítő kristályszemcsék nagyítóval sem különíthetők el egymástól, ezért a kőzet rendkívül simának, szinte elefántcsontszerűnek hat. (aphanic texture) Afotikus öv: Sötét, mélytengeri tartomány, ahová a napfény már nem tud lehatolni. Ez kb 600 méter mélységben van. (aphotic zone) Agglomerátum: Durva szemű piroklasztit, melyben egészen nagy méretű vulkanit darabok is előfordulnak. Cementáló anyaga vulkáni tufa (agglomerate) Agglutinált: Foraminifera – váztípus. Az ilyen házat építő foraminiferák szerves kötőanyag segítségével

különböző idegen anyagokból (kvarcszemcsék, szerves vázrészek, szivacstűk) építik fel vázukat. (agglutinated) Aggradáció: Az üledéksor vertikális növekedése, gyakorlatilag a fácieszónák elmozdulása nélkül. A kitölthető tér gyarapodásának és az üledék felhalmozódásnak az egyensúlyát jelzi (aggradation) Agyag: 1. Üledék vagy üledékes kőzet egyik összetevője, amelyben az agyagfrakcióba tartozó szemcsék uralkodó mennyiségben jelen vannak. 2 Az agyagfrakcióba tartozó szemcsék, melyek átmérője < 0,002 mm, mások szerint < 0,005 mm. (clay) Agyagmárga: Agyagtartalma 60 – 80 százalék, a mésztartalma (CaCO 3 ) mellett. (clay marl) Ahermatipikus korallok: Olyan kőkorallok, amelyek bőrében nincsenek fotoszintetizáló egysejtű szimbiónták, ezért a fénytelen, nagyobb mélységben is megélnek. Lehetnek magányosak vagy zátonyalkotók. (ahermatypic coral) Akkréciós prizma: A kontinentális lemez peremének a

szubdukciós zónákban hozzáforradó kéregdarab, amely a nagyobb fajsúlyú alábukó óceáni kéregről lenyesődő, a lemezteketonikai mozgások által összezevart óceáni üledékből és/vagy egykori szigetekből állhat. (accretionary prism) Akkomodációs tér: Az aljzat süllyedése és az eusztatikus tengerszintváltozás eredőjeként kialakuló, az üledék felhalmozódásra rendelkezésre állóhely. Aktualizmus elve: A jelen természeti folyamataiból megérthetjük és megfejthetjük a geológiai múlt jelenségeit, hátrahagyott jeleit. A geológia egyik fontos alaptétele (actualism) Aleurit: Az agyagnál durvább, de a homoknál finomabb szemű üledék vagy üledékes kőzet (aleuron = liszt) (0,005- 0,030 mm). (slit) Aleurolit: Diagenezisen áteset, kemény kőzetté vált aleurit. „Iszapkő” (slitstone) Allodopikus mészkő: Sekélytengeri karbonát szemcsék turbidit áramlással való átülepítésével keletkezett, gradált karbonát turbidit.

(allodapic limestone) Alluvium: Folyóvízi, folyami fácies (környezet) és az ott lerakodó üledékek, ill. üledékes kőzetek. (alluvia) Anhidrit: A kálciumszulfát egyik ásványtípusa, a gipsz kristályvíz nélküli változata. (anhydrite) Anteklízisek: Az alaphegység lapos boltozatai, melyek felett az üledékes felépítmény erősen kivékonyodik (Orosz – tábla). A kratonok másodrendű nagyszerkezeti egységeként számon tartott szerkezet. (anteclise) Antiklinális/antiform: Redőboltozat; az antiklinális magjában található kőzet mindig idősebb a szárnyakénál, míg az antiform esetében fiatalabb is lehet. Térrövidülési szerkezeti mozgások hatására létrejött gyűrt szerkezet (redő) boltozata. (anticlinaÍ/antiform) Anoxia: oxigénmentes víz. (anaerobic) Anoxikus fácies: Oxigénmentes környezet. (anaerobic facies) Apályalatti öv (szubtidális öv): Az átlagos apályszint alatti sekélytengeri övezet. Alsó határa a hullámverési öv alsó

határával esik egybe. (subtidal zone) Árapály: Általában napjában kétszer jelentkező tengerszintváltozás, melyet a Hold és a Nap tömegvonzása vált ki a tengereken. (tide) Árapálycsatorna: Az árapálysíkságot átszelő, meanderező természetes csatorna. Szélessége a szárazföld felé fokozatosan csökken, a tengerpart közelében a 100 métert is meghaladhatja. (tidal channel) Árapálydelta: Az árapálycsatornák előterében árapályáramlatok által lerakott üledéklebenyek. (tidal delta) Árapályöv (intertidális öv): A partnak az apály és a dagály átlagos szintjei közötti övezete. (intertidal zone) Árapálysík: Sík morfológiájú partszakasz, melynek üledékképződését elsősorban az árapályfolyamatok és a klimatikus viszonyok határoznak meg. A tengervíz dagály idején a árapálycsatornán keresztül jut az árapálysíkságra, apály idején pedig e csatornán keresztül húzódik vissza. Az árapálysíkság

szélessége néhány száz métertől néhányszor tíz kilóméterig terjedhet. (tidal flat) Árapályközeli öv (peritidális öv): Az egymással szoros kapcsolatban lévő, a fácieselemzés során olykor alig elkülöníthető dagályfeletti és árapályöv közös neve. (peritidal zone) Aulakogén: Nagy törésvonalak mentén kialakult ópaleozóos, valamint felső proterozóos törmelékes üledékkel és vulkanittal kitöltött, árkos beszakadások. Kratonok másodrendű nagyszerkezeti egységei közül az egyik. (aulacogen) Átbukatatt redő: Ha a tengely síknak a függőleges síkkal bezárt szöge meghaladja a 45 fokot, ezáltal a két redőszárny azonos irányban dől (bár eltérő dőlésszöggel). (overtuned fold) Átlagos vihar hullámbázis: Az a vízmélység, ameddig az átlagos erősségű viharok hatása érvényesül. (storm wave base) Atoll: Gyűrű alakú zátony, belsejében lagúnával. (atoll reef) Bafflestone: Üledékbefogadó szervezetek helyben

beágyazott vázából és befogott üledékből álló kőzet. Foltzátonyokra, biohermákra jellemző (bafflestone) Bentosz: Felszíni vizek medencéjének aljzatán, az üledéken (epibentosz) vagy az üledékben (inbentosz) élő lények összessége. (benthonic) Betelepülés : Valamely üledékes kőzet rétegeinek sorozatába közbeiktatódó, a többi réteg anyagától feltűnően eltérő tulajdonságú réteg. Ha ez hasznos anyag (Pl: szén, érc stb), akkor telep a neve. (intercalate) Bindstone: Üledékmegkötő, bekérgező szervezetek maradványaiból, illetve a megkötött üledékből álló kőzetek. Ilyenek a sztromatolitok (bindstone) Biocönozis: Egy adott hely teljes élővilága, mely egymásrautaltsági rendszert alkot olykor igen sok faj részvételével, növények és állatok közösségével. (biocenosis) Bioerózió: A kőzetek élő szervezetek általtörténő erodálódása. A fúró – maró szervezetek sorolhatók ide. (bioerosion) Biofácies: A

fosszilis fauna és flóra „arculata”, amely élőhelyük és betemetődési helyük környezeti tulajdonságait tükrözi. Nem azonos a biocönozissal (biofacies) Bioherma: Lencse vagy domb alakú biogén karbonát képződmény, amely helyben élt szervezetek üledékképződéssel egy időben cementált vázaiból áll és eltérő kifejlődésű kőzetek veszik körül. (bioherm) Bioklasztos: Kövülettöredék. (bioclastic) Biolit: Részben vagy teljesen szerves anyagból álló üledékes kőzet. (biolith) Biomassza: Egy adott időben és adott helyen található élőlények összes tömege. (biomass) Biosztratigráfia: A rétegtannak azon ága, amely az üledékes kőzeteket és a beléjük zárt ősmaradványok alapján tagolja és rendszerezi a réteget. (bistratic unit) Biosztratinómia: Olyan kutatási ág, amely az élőlények elhalás utáni sorsát: esetleges hordalékszállítását, betemetődését, kövületté válását kutatja. Tafonómiának is nevezik

(biostratinomy) Biosztróma: Jelentős elterjedésű, rétegzett, táblaszerű karbonátos kőzettest, amely az üledékképződéssel egy időben cementált biogén váztöredékből áll. (biostrome) Biotóp: Az a hely, ahol a biocönozis él. (biotope) Bioturbáció: Az üledékben élő állatok táplálékszerzés céljából átjárták a még konszolidálatlan friss üledéket a tavak és tengerek fenekén. Eközben lerombolják, eltüntetik az üledék eredeti rétegződését. (bioturbation) Brakk: Olyan tengervíz, amely édesvízzel keveredik. Ily módon a nyílt óceáni átlagos 34–36 ezrelékes sótartalom csökken. Öt ezrelék alatti értéknél már édesvízről beszélünk A brakkvízet „csökkent sósvíznek” – nek mondjuk magyarul. (brackish water) Breccsa: Szögletes kőzettöredékből álló üledékes kőzettest. (breccia) Bitumen: Természetes (főleg fito plankton) eredetű, meggyújtható, különböző színű, nagy molekulatömegű olyan szerves

anyag, amely oxigénben szegény vagy oxigén mentes szénhidrogén elegy, ill. ennek olykor ásványi anyagokkal társuló keveréke Közönséges hőmérsékleten szilárdnak tekinthető, melegítve vizkózus folyadékká lágyul. (asphalt cement, bitumen)) Caliche: Szárazföldön a felszínen vagy a felszínhez közel szemiarid klímán keletkező karbonát kéreg. (caliche) Cementáció: Diagenetikus folyamat, amelynek során az üledékszemcsék közötti térben (a pórusokban) áramló felszín alatti vizes oldatból az oldott anyag egy része kiválik, és kitölti a pórusok egy részét, összetapasztja a szemcséket, így hozzájárul a kőzet keménységének növekedéséhez. A cement anyaga legtöbbször mész, kova (kalcedon), limonit (cementation) Csapás: A dőlés irányára merőleges síklap horizontális kiterjedése. (strike) Dagályfeletti öv (szupratidális öv): A partnak az átlagos dagályszint fölötti része, amit csak a szökőár vagy a vihar

idején borít el a tenger, de akkor jelentős mennyiségű tengeri üledék rakódhat le. (supratidal zone) Debrit: Nem zagyáras eredetű, de gravitációs tömegmozgás által szállított és lerakott üledék, üledékes kőzet, mely főleg a tenger alatti lejtőkön és azok alján képződik. Jellemző a rossz osztályozottság, az agyag és a nagy kavicsok, törmelékdarabok keveredése. (debrite) Defláció: Vagy kifúvás, a szélnek az a tevékenysége, amellyel a fellazult kőzetanyagot elészállítja. Hatása ott a legerősebb, ahol száraz az éghajlat, a felszínt hiányosan, vagy egyáltalában nem borítja növényzet. A lepusztulás egyik formája (aeolian erosion) Dendrit: Egyes kőzetek résfelületein kialakult fa, bokor vagy moha alakú, finoman elágazó képződmények. Általában a kőzet repedéseibe hatoló vas – oxid vagy mangán – oxid tartalmú oldatokból vállnak ki. (dendrite) Diagenezis: Mindazon fizikai, kémiai, geológiai stb., folyamatok

gyűjtőneve, melyeknek révén a lerakódott üledékből üledékes kőzetté válik. Például homok (üledék), homokkő (kőzet), lösz (üledék), aleurolit vagy iszapkő (kőzet), kavics (üledék), konglomerátum (kőzet). (diagenesis) Diapír: Földtani test, amely a rátelepülő rétegeket áttöri. A kimagasló plaszticitású, ugyanakkor viszonylag kis sűrűségű evaporitos kőzetek jellegzetes települési formája. (diapir) Diatomit (kovaföld): Egysejtű kovaalgák (Diatomacaea) mikroszkópi kicsinységű (0,005 0,200 mm – es) opálvázainak felhalmozódásából keletkezett intrabazinális, biogén kőzet. Diagenezis folyamán a kovaföld előbb diatomittá, majd tűzkővé alakul át. Sokoldalúan hasznosított anyag. (diatomaceous) Diszkordancia: Két, egymással érintkező kőzetegység között a folyamatos átmenet hiánya. (discordance) A diszkordancia lehet: Eróziós diszkodancia: Erózió pusztított le valamennyit a fekvő kőzetből (erosion

discordance) Szögdiszkordancia: Az érintkező réteglapok nem párhuzamosak egymással, hanem szöget zárnak be egymással. (angular discordance) Diszharmonikus redő: Amikor a redőket alkotó rétegek eltérő mértékben gyüredeznek. (disharmonic fold) Diverzitás: Valamely élethely (biotóp) taxonokban (rendszertani egység) való gazdagsága, melyet mérnek is. (diversity) Dőlésirány: Geológus kompasszal mérik. Megmutatja a 360 fokos skálán, hogy a kérdéses sík milyen irányban lejt. (line of dip) Dőlésszög: A dőlés szöge a síklapnak a vízszintes síkkal bezárt szöge. A függőleges sík szöge 90 fok. (angle of dip) Dűne szerkezet: Horizontálisan áramló közegből (levegő, víz) lerakódott, jellegzetesen kereszt rétegzett üledékszerkezet. (dune structure) Édesvízi mészkő (Travertino mészkő): Édes vizű tavakban képződött kemény, likacsos CaCO3, mely a partközeli nádasok övében alakul ki. (travertine) Ektogenezis: Fejlődési

folyamat; a törzsfejlődésben a külső természeti környezet meghatározó szerepét hirdető elmélet. Ektoparazita: Az állat testének külső felületén élősködő lény. Élet nyomok: A különféle állatok élettevékenységének (mászás, lakás, élelemszerzés) nyomai. (lebensspur, ném) Előtéri lejtő: A karbonát platformot a mélyebb selffel vagy medencével összekötő lejtő. Lehet eróziós, egyensúlyi vagy akkréciós. (foreslope) Elzárt self: A self elrekesztett része, melynek kapcsolata a nyílt tengerrel korlátozott. Ennek következtében környezeti viszonyai a normális tengeritől többnyire eltérnek. (restricted shelf) Emelet: A rétegtani egységek hierarchikus rendszerében az időszaknál és kornál kisebb, átlagosan néhány millió évhosszúságú intervallumban, a korszak alatt keletkezett kőzetekből álló egység. (stage) Endemikus: Valamely szűkebb földrajzi régióhoz kötött faj, nemzetség, vagy más taxonómiai kategória.

Ezek a bennszülött taxonok ott is fejlődnek ki, azon a szűkebb és izolált területen, ahol élnek vagy éltek. (endemic) Epikontinentális tenger: Sekély, kontinentális kérget elborító tenger (pl. Balti-tenger) (epeiric sea) Epirogenezis: A litoszféra nagyobb régiójának lassú emelkedése vagy süllyedése tektonikai defomáció létrejötte nélkül. (epeirogenesis) Érett: Egyes üledékek és üledékes kőzetek jelzője. Főleg homok, homokkő kőzetekre alkalmazzák. A homok érettségi foka a kvarc/földpátszemcsék mennyiségének arányától függ Minél magasabb az érték, annál érettebb a homok, a legérettebb teljesen és kizárólag kemény kvarc szemcsékből áll. (mature) Erózió: Valamennyi olyan folyamat gyűjtőfogalma, amely a talaj és a kőzetek szálban álló vagy mállott anyagát a gravitáció által vezérelt fluidumokban (víz, zagyáramlat, levegő) felülről lefelé szállítja. (erosion) Esztuárium: Tengerpart mentén

elhelyezkedő víztest, melynek megnyúlt alakja hosszában merőleges a partvonalra, és amelyben a tenger vize édesvízzel elegyedve brakkvízzé válik. Az édesvíz folyami eredetű, az esztuáriumok maguk is voltaképp folyótorkolatok, melyekben a delta messzire felhatol a szárazföld belseje felé. (estuary) Eusztázia: Olyan tengerszintváltozás, mely globális és ezért független a litoszféra helyi vertikális (izosztázia, tektonika) mozgásaitól. (eustacy) Eutróf vizek: Azok a vizek és lápok, amelyeknek általában magas a tápanyagtartalmuk és nagy a szerves produktivitásuk, pl. síklápok (eutroph lake) Euxin: Oxigénben szegény, kénhidrogénben gazdag, rothadó iszapaljzatú tenger és vizének jelzője. (euxinic) Euxin környezet: Pangó, kénhidrogénes aljzatvizű elzárt medence. Magasabb rendű bentosz szervezetek számára lakhatatlan. (euxenic environment) Evaporitos: Túlsós vízből bepárlódó üledék: anhidrit, gipsz, kősó, stb. (evaporite)

Extrabazinális: Az üledékképző medencén, mélyedésen kívülről származó hordalékanyag, amely később, az üledékgyűjtőben lerakódva üledékes kőzet létrejöttéhez járul hozzá. (extrabasinal) Fácies: Üledékes kőzeteknél azoknak a jellegeknek az összessége, amelyek az egykori lerakódási környezetet tükrözik. A litofácies a kőzet, a biofácies a fosszilis flóra és fauna jellegeinek összességét tárja elénk. A metamorf kőzetek esetében egy – egy fácies meghatározott hőmérsékleti – nyomási intervallumot jelent. (facies) Fanglomerátum: A folyók által legyező alakban lerakott üledék. (fanglomerate) Fedő: Valamely kőzettestre rátelepülő, rajta „fekvő”, eltérő kőzettest. Réteg összletben az idősebbre közvetlenül települ, fiatalabb réteg. (callow) Fekete palák: Stagnáló vizű tengeri és csökkent sósvízi üledékgyűjtőkhöz kapcsolódó, anoxikus körülmények között keletkezett, szerves anyagban dús

pélitek. Jelentős szerves anyag tartalom (5 – 15 %), sötét színű, finoman rétegzett. (black shale) Fekvő: Valamely kőzettest alatt „fekvő” másik kőzetegység. Idősebb (recumbent) Fekvő redő: A tengelysík vízszintes, vagy ahhoz hasonló. (recumbent hold) Feláramlás: A mélységi víz felszín közelbe emelkedése azáltal, hogy a Coriolis – hatás miatti áramlás a felszíni vizet a tenger felé mozgatja és helyére a mélyebb vízrétegekből hideg, nutriensekben gazdag víz áramlik. A feláramlás a kontinensek peremén megy végbe a kontinentális lejtő mentén, de nyílt óceánokban is bekövetkezhet, két ellentétes irányba áramló (divergáló) felszíni áramlási rendszer között (pl.: egyenlítői feláramlás) (upwelling) Fénnyel telített öv: A fotikus zóna felső része, ahol a fénykedvelő szervezetek életfeltételei optimálisak, és ezzel összefüggésben a sekély tengeri karbonát termelődés maximális. A trópusi tengerekben

ez az öv kb. 20 méter mélységig terjed (light saturated zone) Ferderedő: Akkor alakul ki, ha a tengelysík nem függőleges, de a két redőszárny ellentétes dőlésű. Filtrálás: Vízi lények egyik táplálkozási módja. Ehhez alkalmazkodott szervek segítségével, állandó, gyenge vízáramlást fenntartva kiszűrik a tengervízből a szerves anyagú törmeléket (detrituszt), planktont, a nannoplanktont. Jellemző filtrálók a kagylók, egyes csigák (filter feeder) Floatstone: Áthalmozott zátonytörmelékből álló kőzet, melyben a 2 mm-nél (kalcirudit) nagyobb szemcsék úsznak az alapanyagban, amely homok (kalkarenit), ill. iszap (kalcilutit) méretű szemcsékből áll. (floatstone) Flázeres: A mészkő rétegek közötti agyag rétegecskék gyakorta megvastagodnak a mészkő rovására. (flaser) Flázeres rétegzés: Olyan kerezstrétegzés, melyeknél a homokhullámok vályúiban és néha a tarajokon is pélit sávok (flázerek) maradnak meg. (flaser

bedding) Fluidum: Az összes folyékony anyagra használt jelzője. Lehet az kőolaj, földgáz (fluid) Flis: Jellegzetes kőzetasszociáció jelölésére szolgáló kifejezés. Gravitációs tömegfolyásokból származik. Tipikusan törmelékes kőzetek építik fel, fő tömegében homokkő, bár vannak kevert karbonát törmelékes és tiszta karbonát flisek is. Együttesen tartalmazza az autochton mélytengeri és az átülepített sekélytengeri faunát. A hegységképződésnél a kialakult üledékgyűjtő medencébe nagy vastagságban, mély tengeri körülmények között flis alakul ki. (flysch) Fluviatilis (fluviális): Folyami jelenség, üledék, üledékes kőzet. Szinonimája az alluviális (fluvial) Fodornyom: A 15 – 35 cm/s közötti sebességtartományban az iszap és a finomabb homokaljzat felszíne fodrokba rendeződik az áramlás irányának és sebességének megfelelően. Ennek fosszilizálódott, betemetett maradványa. Ősi áramlások jellemzője

(ripple cross) Foltzátony: Viszonylag kis méretű, biogén karbonát építmény, amely többnyire a háttérlagúnában, ill. belső selfen alakul ki (patch reef) Forszet: Homokhullámok, dűnék, néha fodrok szélárnyékos lejtőjén felhalmozódó lemezek, melyek szemcseösszetétele függ az áramlás sebességétől, a hordalék és a fluidum mennyiségétől. A forszetek dőlésiránya azonos az áramlás irányával (forset) Fotikus öv: A vízoszlop felső része, ahol a fényellátottság a növények életét lehetővé teszi. Általában 80 méterig terjed. (photic zone) Fosszília: A fosszílizáció folyamatán átesett, elhalt egykori élőlények maradványa. (fossil) Földpátok*: Az ásványszilikátok közé tartoznak, a földkérget felépítő kőzetekben, a legnagyobb mennyiségben előforduló ásványok csoportja (főbb altípusa a káliföldpát, a mészföldpát és a nátronföldpát). (feldspar) Framestone: Zátonyépítő szervezetek vázából és a

köztük maradt szabad területet kitöltő belső üledékből és kötőanyagból álló szövet. (framestone) Freatikus öv: Az a felszín alatti öv, ahol a pórusokat a víz teljesen kitölti. Ez a szárazföldön a talajvíz szintje alatti zóna (édesvízi freatikus öv), tengerben pedig a tengeri eredetű pórusvízzel kitöltött üledék (tengeri freatikus öv). (phreatic zone) Frustula: A kovaalgák opálból álló, dobozra emlékeztető, szervetlen váza. Ezek milliárdjaiból áll a kovaföld, mely a diagenezis során diatomittá alakul. (frustule) Gejzirit: Időszakosan feltörő hévízforrás (gejzír) vizéből lerakódott meszes, vagy kovás összetételű üledék. (geyserite) Geóda: Üreges, változó nagyságú (2,5 – 30 cm vagy nagyobb) gömb vagy gömbszerű formák egyes mészkövekben. (geode) Glaukonit: Legalább 3 százalék káliumot tartalmazó vas-, magnézium-, alumíniumhidroszilikát. Csak tengerekben keletkezik, és ott is csak 10

méternél mélyebb vízben kezd szórványosan feltűnni, és nem található 400 méternél nagyobb mélységben. Legnagyobb tömegben a lassú üledékképződéssel jellemzett, áramlásokkal mosott tengerfenéken keletkezik. Eredete nem világos (glauconite) Globális zonáció: A Föld nagy részén vagy egészen kimutatható fosszíliákra épülő relatív időszámítási egységek összegzése. Ilyen fosszíliák többnyire tengeri üledékes kőzetekben találhatóak. A tengeráramlatok az egész világtengerben szétterjesztették ezeket a növényeket vagy állatokat. Guano: Főleg állati ürülékből álló lerakódás, melyből mésszel történő érintkezésekor kalcium – foszfát keletkezik. Foszfor (guano) Gradált rétegzettség: Az üledékek osztályozott rétegzettsége. Amely általában valamilyen erő hatására felkavarodott törmelékárból a szemcsék gravitáció hatására történő, méret szerinti leülepedése során jön létre. (graded

bedding) Grainstone: Dunham rendszerében, azon mészkövek, amelynek teljes részét karbonát szemcsék töltenek ki. (grainstone) Grauvakke: Durva- és finomszemű rétegek ritmusos váltakozásából áll. Hasonló a flishez, de a grauvakke a Variszkuszi (Hercynai) hegységképződéskor keletkezett, addig a flis az Alpi hegységképződéskor. (grauwacke) Gyttja: Pangó vizekben leülepedett sötét színű, szerves anyagban gazdag iszap. A kénhidrogén szint itt az üledékben van, szemben a szapropéllel ami a tenger szintje felett van. (gyttja) Halmirolízis: Tenger alatti mállás, melynek során az üledék ásványain jelentős átalakulás, kémiai változás, új ásványok keletkezése megy végbe. (halmyrolysis) Haloklin rétegződés: A vízrétegződést okozó eltérő sókoncentrációs rétegek. Evaporit képződés. (halocline bedding) Harmonikus redők: Valamennyi réteg azonos módon van redőzve, egymásba simulnak. (harmonic fold) Hátrálás: A fácies

zónáknak a part, illetve a sekélyebb területek felé eltolódnak. (backstepping) Határszelvény: Egy adott földtani feltárás, melyben két szomszédos időrétegtani egység határa tanulmányozható. (boundarysection) Hemipelágikus üledék (batiális 1000 méterig): A pelágikus üledékgyűjtőnek a self, ill. a platform közelében lévő része, amelyben a sekélytengeri és a pelágikus eredetű iszap keveredik. 200 és 3000 méter mélységben keletkeznek (hemipelagic sediment/bathyal) Hengeres redő: Ha egy redő felülete az egyenes önmagával párhuzamos térbeli eltolással leírható. (cylindrical fold) Heteropikus fácies: Más fáciesekkel egyidős, de azokétól eltérő környezet indikátora. (heteropic facies) Hiátus: Hézag, ill. az üledékképződés folyamatosságában, és a hézagot fedő időtartamot értelemszerű kiesése a geológiai dokumentációból. (hiatus) Hidrotermális: A mélyből (a magma közelében) kőzethasadékon át

felszálló, forróvizes (max. 400 Celsius) oldatok, amelyekből ásványcsoportok, ércek vállnak ki telérek falára vagy átitatják a mellékkőzetet, és az ásványok, ércek a mellékkőzet repedéseiben, pórusaiban válnak ki. A felszínre került hidrotermát hévíznek nevezzük Ez utóbbiak nem mind vulkáni eredetűek, sok közöttük a talaj- vagy karsztvíz eredetű, geotermikusan felkerült víz. (hydrothermal) Hiperszalin: Az óceáni, nyílt vízi, 35 ezrelékes normál sótartalmú víztömegeinél jelentősen magasabb sótartalmú tengerrészek, főleg parti víztestek vagy beltengerek vizének megnevezése. A Földközi – tenger vizének sótartalma például enyhén hiperszalin, 38 ezrelékes. (hypersaline) Hipolimnion: Egy tó víztömegének termoklin alatti része. A termoklin a vertikális vízkicserélődés szempontjából záró felület, mivel a hőmérséklet – változása miatt e felület felett a víz kevésbé sűrű a hipolimnion vizénél.

(hypolimnion) Homokkő: A diagenezis során cementálódott homok. A cementáló anyag lehet CaCO 3 , SiO 2 vagy limonit. (sandstone) Hullámbázis: Az a vízmélység (10 – 70 m), ameddig a hullámzás hatása, átlagos időjárási viszonyok mellett, érvényesül. (fair weather wave base) Hullámos lamináció: Az üledék hullámosan hajladozó lemezekből épül fel. A hullámos lamináció hullámai majdnem mindig centiméteres nagyságrendűek, tehát kis méretűek. (undulate lamination) Idős platformok: A kontinenstáblák üledékes felépítménnyel borított részei. Kratonok nagyszerkezeti egységei. (era platforms) Időszak: A földtörténeti idő tagolásának legfontosabb egysége, amely hierarchikus rendszerben a korszak és az éra között foglal helyet. (period) Infauna: Lágy, többnyire iszapos tengerfenéken a fauna nagy része olyan fajokból áll, amelyek befúrják magukat a pépes iszapba, és ott élnek részben védelem, részben az élelem miatt.

Az infauna tehát a bentosz üledékben élők része (infauna) Ingresszíós tengerek: Beszakadásos tengerek. A földkéreg törésvonalak mentén történő beszakadásával történő szerkezeti mélyedés. (ingression sea) Intraformációs breccsa: A kőzetté válás után összetört, majd így újra összecementálódott kőzet. (intraformational breccia) Interkontinentális tenger: A medencéje két kontinens között helyezkedik el. Interglaciális: A jégkorszak során két eljegesedés közötti, viszonylag enyhe éghajlattal és jelentős mértékű olvadással jellemezhető időszakasz. (interglacial) Interstadiális: Az interglaciálishoz hasonló meleg időszakasz, de annál jóval rövidebb ideig tart, és nem eljegesedések között, hanem azokon belül megy végbe. (interstadial) Intertidális öv: A tengerpart azon sávja, mely a dagály és apály átlagos szintje közé esik. A szupretidális a felső régió, míg az szubtidális az alsó régió. (intertide)

Intertidális lapály: Lapos parton a morfológia és a tengerjárás mérete lehetővé teheti több kilométer széles olyan zóna kialakulását, amely csak dagály idején kerül a víz színe alá. Intrabazinális: Az üledékgyűjtő medencén belül keletkezett szemcse, amely ha egyáltalán mozgott leülepedése előtt, az csak a medence területére korlátozódott. Intrakonglomerátum: Valamely rétegsoron belül mutatkozó konglomerátum. (intrakonglomerate) Intramontán tenger (intrakontinentális tenger): A kontinensek belsejében elhelyezkedő, ún. beltengerek Üledékgyűjtő medencék Pl Paratethys (intramontane sea) Iszapfaló állatok: Főleg tengeri, esetleg tavi lények, amelyek a szerves törmelékben dús iszap emésztőtraktusokon való áthajlásával hasznosíthatják a szerves üledéket, míg az emészthetetlen részeket ürítik. (inbenthos) Iszaprogyás: Tektonika nélküli, az aljzaton meg csúszott üledék, amelyek furcsa formát vettek fel ez

által. Erősen torzult, gyüredezett rétegzés az eredménye Izoklinális redő: Ha erősebb kompresszió hatására a redőszárnyak egymással és a tengelysíkkal párhuzamossá válnak. (isoclinal fold) Izopikus fáciesek: Egymáshoz igen hasonlóak, de eltérő korúak. (magnafacies) Izosztázia: A litoszféra és a köpeny közötti vertikális irányú egyensúlyi állapot, amelyet az úszás törvénye szabályoz. (isostasy) Kúpos redő:: Amelynek felülete az egy pontban rögzített egyenes térbeli forgatásával írtható le. Kaolin*: Általában földpátok mállása során keletkező fehér anyagásvány, laza kőzete a kaolin (porcelánföld). (kaolin) Karbonátépítmény: Olyan karbonátos kőzettest, amely az egyidős rétegcsoportok közül topográfiailag kiemelkedik és jellegében is eltér a környező képződményektől. (carbonate buildup) Karbonátiszapdomb: Olyan lencseszerű karbonát építmény, amely iszapkőzet (mudstome) vagy ritkaszemcsés

(wackestone) szövet jellemez változó mennyiségű bioklaszt szemcsével, továbbá biogén bekérgezéses szerkezettel és korai pátos cementtel. (carbonate mud mound) Karbonátkompenzációs mélység: Az a tengervízmélység, amelynél a vízoszlopban lehulló karbonát szemcsék teljes mennyisége feltolódik, tehát amely alatt az üledék gyakorlatilag karbonát mentes. A kompenzációs mélység aragonit esetében kisebb, kalcit esetében nagyobb (carbonate compensation depht) Karbonátos kőzet: A mészkő és a dolomit gyűjtőneve, miután mindkettőben a karbonátgyök fontos alkotórész. (carbonate rock) Karbonátpad: Szigetszerű, nagyméretű összetett karbonát építmény, melyet minden oldalról mélytenger vesz körül. Szigetplatformnak is nevezik (carbonate bank) Karbonátplatform: A selfen létrejövő, közel sík felszínű, de a nyílt tenger felé meredek peremmel lezáródó, nagyméretű, összetett karbonát építmény. A platform peremén gyakran

zátonyok alakulnak ki (zátonyperemes platform). (carbonate platform) Keményfelszín: Az üledék tenger alatti cementációjával kialakuló szilárd tengeraljzat, amelyben hosszabb időn át nem folyik üledék lerakódás. Áramlásos területeken alakulnak ki, sekély vagy mély vízben. A keményfelszíneken a bioerózió gyakran megőrződő nyomokat hagy. (hardground) Kerezstrétegzettség: A réteglapok a rétegsorban nem párhuzamosak egymással, hanem metszik egymást. A keresztlemezességet a fosszílizálódott fodrok hagyják hátra, míg a keresztrétegzést a homokhullámokba rendezett üledék építi fel. (cross bedding) Klaszt: Törmelékszemcse, mely tág értelemben a mikrométeres nagyságrendtől egészen a méteresig terjedhet. Már meglévő kőzetek aprózásos mállása, gravitációs tömegvonzása, vulkáni tevékenység stb. során keletkezik (clast) Kollízió: Lemeztektonikában két konvergens mozgású lemez összeütközése. (collision)

Kolluvium: Magyarul kb. lejtőtörmelék Szárazföldi, szubaerikus üledék, mely gravitációs tömegmozgással került a helyére. (colluvium) Kondenzáció: Igen kis üledékfelhalmozódási sebesség mellett keletkező, tehát anomálisan kis vastagságú rétegsorok. Az üledékképződés hosszabb idejű megszakadását gyakran keményfelszínek kialakulása is jelzi. (condensation) Konglomerátum: Cementált kavics. Kötőanyaga lehet mész, kova, limonit stb. (conglomerate) Konkordáns: Települési forma. Olyan rétegsor, melyben nincs hiátus, és a réteglapok az eltérő egységek határa alatt és felett mindvégig párhuzamosak. (concordant) Konkréció: Olyan homokkő, mely csak részlegesen, kisebb tömegeiben cementálódott homokba ágyazódik. A cementálódott rész sokkal keményebb és az eróziónak ellenállóbb, mint a változatlanul maradt laza homok. Szabálytalan vagy gömb, ellipszoid alakú, esetleg fürtös – vesés, többnyire héjas felépítésű,

ásványkiválások. A kristályosodás vagy kicsapódás a központi magból kiindulva belülről kifelé történik, ellentétben a szekrécióval. Ide tartoznak a mangéngumok, foszforitok, geodák. (concretion) Konszolidáció: A diagenezis korai fázisában az üledék tömörödésének, cementációjának előrehaladásával létrejövő olyan állapot, amelyben az üledék már nem válik könnyen újra hordalékká. Megállapodott az adott lerakódási helyen Közel áll e fogalomhoz a litifikáció (consolidation) Konszumáció: A lemeztektonikában, a konvergens lemezszegélyeken a szubdukció során az egyik lemez felemésztődése. Kontinentális fácies: Mindaz, ami a korabeli tengerszint fölött képződött. Régi szinonimája a terresztikus. Magyarul szárazföldi vagy szárazulati fácies (continental facies) Kontinentális lejtő: A selfet az óceáni medencével összekötő lejtő. Hajlásszöge rendszerint 3-6 fok. (continental slope) Konvult rétegzés: A

lemezek atektonikusan gyüredeznek, fekgöngyölődnek. (convolute bedding) Korallzátony: Korallok, mint zátonyépítők és a hozzájuk csatlakozó nem zátonyépítő, de meszes vázú lények (algák, állatok) által felépített mészstruktúra. Ökológiailag kötődik a meleg trópusi tengerekhez. Egyik legfontosabb mészkőforrás (corall reef) Kovásodás: Olyan folyamat, melynek során egyes kőzetek, ásványok vagy fosszíliák anyaga kovára, SiO 2 – re cserélődik ki. Főleg meszes vázak, kavicsok, kötőanyagok kovásodna el (silicification) Kozmopoilta: Életföldrajzi fogalom. Olyan taxonokra vonatkozik, amelyek a Föld nagy területén elterjednek. Kissé ellentéte az „endemikus” fogalmának (cosmopolitan) Köpeny: A Föld kérge és magja között, mintegy 35 és 2900 km közötti mélsségben elhelyezkedő réteg, amely szilárd vagy részben olvadt, SiO 2 -ben a bazaltnál is szegényebb szilikátokból áll. (mantle) Külső self: A selfnek a nyílt

tenger felé eső, erős vízmozgással jellemezhető része. (outher self) Kvarcarenit*: Uralkodóan kvarcszemcsékből álló homok (homokkő), amely nagymértékben érett. (quartzarenite) Legenidás zóna: Relatív időszámításhoz használt biosztratigráfiai egység. Magyarországon is felismerhető és a korhatározásban hasznosítható. A Legenidae család a bentoszban élő kisforaminiferákhoz tartozik. Lagúna: Elrekesztett tengerrész, amely a nyílt tengerrel csak korlátozott kapcsolatban van. Ökológiai viszonyai ezért a normális tengeri környezetekétől többnyire eltérnek és rövid idő alatt is, szélsőségesen változnak. (lagoon) Lamina: Üledékes kőzetlemez. Vékony réteg, vastagsága nem haladja meg a 10 mm (lamina) Lamináris áramlás: 1,3 cm/s-nál lassúbb, nem turbulens áramlás, amelyekben a víz (levegő) részecskék egymásal párhuzamosan mozognak. A lebegő hordalékra ugyanez lenne érvényes, de itt a fajsúly módosíthatja a

folyamatot, és e hordalékszemcsék leülepednek: először a legnagyobb méretűek és legnehezebbek, majd az egyre kisebbek és könnyebbek. (laminar flow) Laminit: Üledékes kőzet, amely lemezekből (laminákból) áll. Úgyszólván mozdulatlan vizet tételez fel lerakódása, ha a lemezek síkja párhuzamos a laminitben. (laminite) Lejtőlábi zóna: Az előtéri lejtő alja, ahol a platformról, ill. eróziós lejtő esetében a lejtőről származó törmelék lerakódik. A közeli lejtőlábi övben breccsa vagy debrit, míg a távoli lejtőlábi övezetben turbidit felhalmozódása jellemző. (toe-of-slope zone) Lejtőtörmelék: Lejtőüledék is lehet, he mozgása megáll. A tenger alatti lejtőkön is van olykor nagy tömegű, gravitációs tömegmozgás által a mélység felé mozgatott törmelékanyag. Ennek újabban javasolt neve a debrit. (talus) Lencsés rétegzés: Kevés homok elszigetelt kis fodrok formájában vándorolt az iszapaljzaton, míg újabb

iszapréteg be nem temette. (lenticular bedding) Ligamentum: A kagylóknál a búb alatt elhelyezkedő pont, magyarul sarokpont. (ligament) Limnikus: Tavi, tavakban élő vagy tavi eredetű. (limnic) Limnobiosz: Az édesvizekben élő szervezetek együttese. (limnobios) Limnológia: A kontinensek belvizeinek a (tavak, folyóvizek, források stb.) tudománya (limnology) Limonit: Vas ion tartalmú víz átjárja a kőzeteket, melyekben vöröses elszíneződést okoz. (limonite) Lizoklin: A vízoszlopban az a horizont, ill. keskeny zóna, ahol a karbonátoldódási sebesség hirtelen megnő. (lysocline) Litikus arenit: Olyan homok (homokkő), amelynek szemcséi között uralkodó mennyiségben van valamely kőzet (pl andezit, mészkő, gránit stb.) lepusztított, behordott és leüllepedett anyaga. A szemcsén felismerhetők az eredeti kőzet tulajdonságai Litofácies: A kőzetösszlet arculatának olyan bélyegei, amelyeket a keletkezési környezet nyomott rá. (lithofacies)

Litoklaszt: A bezáró kőzetnél valamivel korábban, de azonos üledékciklusban, a medence más részén képződött és megszilárdult állapotban áthalmozott, viszonylag jelentős szállítás után leülepedett törmelékszemcse. (lithoclast) Litorális: A dagály – apály szintje közé eső intertidális tengerparti zóna régies szakneve. (littoral) Litoszféra: Kőzetöv. (lithosphere) Lösz: A szél hordalékaként szállított por leülepedve löszüledéket alkot. Hűvös, száraz éghajat jelzője. Ősmaradványként a hidegtűrő, szárazságkedvelő, néhol igen gyakori löszcsigák, valamint a ritkább gerinces állatcsontok vagy ősemberi régészeti leletek említendők meg. (loess) Lumasella: Nagy tömegben összemosott (általában kagyló-) héjakból álló kőzet. (coquina) Magányos korallok: Fénykerülő, telepet és zátonyt nem építő, olykor jelentős tengermélységben élő szilárd, meszes vázú kőkorallok. (solitary corall) Makrofauna:

Olyan méretű fosszíkiák együttese, amelyek a terepen szabad szemmel is észrevehetők, gyűjthetők, és terepi nagyító elegendő számos finomabb bélyeg megfigyeléséhez vagy akár egyes taxonok meghatározásához. (macrofauna) Makroflóra: Lényegében ugyanaz, mint a makrofaunánál, csak itt növényi eredetű kövületekről van szó. (macroflora) Makrotidális: Jelentős tengerjárás a partvidéken. A dagály és apály szintje közötti különbség meghaladja a 4 métert. Ugyanez az érték a meztidális partokon 2-4 méter, míg a mikrotidálisokon 0-2 méter. (macrotide) Mállás: A kőzeteknek a külső földövekkel (légkör, vízburok, bioszféra) való érintkezései felületén létrejövő elváltozásai. (weathering, alteration) Márga: Meszes iszap és pélit (agyag + aleurit) keveréke. Agyagmárga, ha sok a pélit, mészmárga, ha sok a mészanyag a márgában. (marl) Mars: Az árapálysíkságon meleg humid vagy mérsékelt égövi klíma

esetén létrejövő mocsár. Algaszőnyeg, tengerparti fű (marsfű) vagy mangrove vegetáció borítja. (marsh) Mészhomok (kalkarenit): Homok szemcseméretű mész adja a homok anyagának túlnyomó részét. A szemcsék többnyire biogének, de kemogén kiválások is vannak Uralkodó ásványa az aragonitnál stabilabb kalcit. (calcareus send) Mésziszap (kalcilutit): Iszap és agyag szemcsemérettel azonos nagyságú CaCO 3 szemek uralkodó elegyrészei az üledéknek vagy az üledékes kőzetnek. (calcareus mud) Mészkő: Uralkodóan kalcit (CaCO 3 ) nevű ásványból álló kőzet, melyhez olykor csekély mennyiségű (10 százaléknál nem több) agyag vagy kvarchomok keveredhet. (lime) Mikrit: Mikrokristályos karbonát. Általában mésziszap erdetű, többnyire mészvázak aprózódásával keletkezik vagy plankton cyanobaktériumok és egysejtű zöldalgák közreműködésével a tengervízből válik ki. (micrite) Mikropátit: Többnyire diagenezis során

keletkezik mikrit átkristályosodása révén, de olykor pórus- vagy üregkitöltő cementként. (microspar) Mollusca: A puhatestűek törzsébe tartozó állatok. (mollusc) Molassz: Jellegzetes kőzetasszociáció jelölésére szolgáló kifejezés. Part menti, -sekélytengeri és kontinentális fáciesű- üledékekből álló képződmény. Fő tömegében az alluviális síksági és delta fáciesű törmelékes kőzetekből áll. A molassz üledék az orogén előtér süllyedékében, valamint az orogén ívek közötti intramontán medencékben rakódnak hegységképződéskor elegyes vizű, sekélyebb tengerben képződik. (molasse) le. A Monklinális redő: Mélyebb helyzetű rideg kőzetekben vető jön létre, és a rideg kőzetek feletti plasztikusabb rétegek követik az elmozdulás ívét. (monoclinal fold) Monomikt*: Amikor egyféle anyag (ásvány, kőzet) alkotja az extrabazinális üledékes kőzet szemcséit. (monomict) Montmorillonit*: Na-, Ca-,

Mg-, Al – hidroszilikátok, más néven szmekit. Az anyagásványok rokonsági körébe tartozik. A bentonit fő elegyrésze (montmorillonite) Moréna: A gleccserek által szállított és/vagy már lerakott kőzettörmelék. (moraine) Mudstone (iszapkőzet): Dunham rendszerében, azon mészkövek melyekben a szemcsék mennyisége nem haladja meg a 10%-ot. (mudstone) Nagyforaminifera: A forminiferák rendjének olyan képviselői, amelynek a vázai a terepen szabad szemmel észlelhetők. A nagyforaminiferák csak normál sósvízi, meleg – szubtrópusi selfeken élnek. (larger foraminifer) Nehézásványok*: A kvarcnál nagyobb fajsúlyú (>2,7 g/cm3) ásványok az üledékes kőzetben. A legtöbb homokfélében, az arenitekben fordul elő, de mennyiségük itt sem éri el az összes szemcse 1 százalékát. Vizsgálatunk alapján következtetni tudunk arra a vidékre és idősebb kőzetre, ahonnan a kutatott homokkő vagy más üledékes kőzet anyaga származott. (heavy

mineral)) Nekton: A tengerben úszó életmódú állat, vagy a tenger úszó állatvilágának összefoglaló neve. (nekton) Nyílt self: A selfnek a nyílt tengermedencével közvetlen kapcsolatban lévő, többnyire mélyebb része. (open shelf) Normál sótartalom: A nyílt óceánok vizének sótartalma, mely 35 ezrelék. A felszíni vízrétegekben az éghajlati viszonyoktól függően 34 – 36 ezreléknyi ingadozás lehet. Még nagyobb lehet szárazföldek közelében, a slfeken és kiváltképp a partvidéken. Itt számos környezetben csökkent sósvízi, brakk vagy túl sósvízi, hiperszalin vizet találunk. Többnyire a lefűződő beltengerek sótartalma is eltér a normáltól. (normal saline) Olajpala*: Jelentős mennyiségű (>5%) szerves anyagot tartalmazó üledékes kőzet, 33 % feletti hamutartománnyal, melyből az általánosan használt alacsony forráspontú oldószerekkel nem nyerhető ki nagyobb mennyiségű szerves anyag, de belőle magasabb

hőmérsékleten (>500 Celsius) olaj és/vagy gáz állítható elő. (oil shale) Oligotróf vizek: Azok a vizek és lápok, amelyek általában szegények tápanyagban, pl. fellápok. (oligotrophic lake) Olisztosztróma/olisztolit: Az olisztosztróma olyan, új környezetbe átülepített kőzetegyüttes, mely általában földrengések által kiváltott törmelékfolyás révén keletkezett. Az olisztosztrómán belül a cementáló anyagot mátrixnak, az abba helyet foglaló kőzettömböket pedig oliszolitnak nevezzük. (olistolith/olistostrome) Onkoidok: Néhány millimétertől 1 – 2 cm nagyságig terjedő átmérőjű, koncentrikus felépítésű karbonátszemcsék, amelyek alacsonyabb rendű algák bekérgező tevékenysége eredményeként (általában sekélytengeri környezetben) jönnek létre. (oncoid) Ooid: Erősen mozgatott tengervízből kémiai úton kivált, koncentrikus felépítésű, legfeljebb 1-2 mm átmérőjű karbonátszemcse. (ooid) Ooidok:

Olyan gömbszemcsés vagy tojásdad alakú koncentrikus - héjas szemcsék, melyek mérete 0, 2-2 mm között van. (ooids) Ooze: Pelágikus biogén iszap. Lehet karbonát- vagy kovaanyagú (oose) Orogenezis: Egyes régiók nagyobb magasságokba való, geológiailag eléggé „gyors” ütemű kiemelkedése, főleg a szubdukciós övekben, ahol a litoszféra kivastagodása miatt az izosztatikus egyensúlyi állapot helyreállása indítja el az orogenezis folyamatát. Hegységképződésnek is nevezik. (orogeny) Osztályozott rétegződés – gradáció: A rétegen belül a szemcseméret változása. Normális gradáció esetén a legdurvább szemcsék a réteg alján találhatók és a szemcse méret felfelé csökken. Fordított gradáció esetén a szemcseméret felfelé nő (normal gradation) Oxigénminimum – zóna: A vízoszlopnak az a tartománya, ahol a szerves anyag oxidációja miatt az oldott oxigén mennyisége a legkisebb. (oxygen-minimum zone) Ökológiai

zátony: Szilárd, hullámverésnek ellenálló biogén szerkezet, amely többnyire viszonylag rövid idő alatt képződik. (ecologic reef) Övzátony: Kanyargó folyók víz felől nézve konvex oldalán a lelassult áramlás miatt lerakódott homokturzás vagy „zátony”. (point bar) Packstone: Dunham rendszerében, azon mészkövek, amelyeket sűrű karbonát szemcsék és kevés pát épít fel. (packstone) Paleoklíma: Valamely régió vagy az egész Föld egykori éghajlata és annak változásai a Föld története során, vagy egy – egy időszakra vonatkozóan. (paleoclimate) Palinológia: Az ősnövénytannak azon ága, amely különböző növények spóráival, ill. pollenjeivel foglalkozik. (palynology) Paleornitológia: Az őslénytannak a madarak osztályába sorolható kövületekkel foglalkozó részterülete. Paralikus: A tenger mentén vagy a parthoz közel keletkezett képződmények (pl. széntelepek) jelzője. E kőszén medencéket időről időre

elárasztotta a tenger (paralic) Paratethys: Biogeográfiai fogalom, melyen azt a hatalmas, a Ny – Alpoktól az Aral – tóig nyúló beltengert értjük, ami az Alpidák É – i előterét és intramontán medencéit töltötte ki. (paratethys) Párhuzamos rétegződés: A réteglapok egymással párhuzamosan helyezkednek el az üledékes kőzet vizsgált egységében. Nyugodt, igen lassan és laminárisan áramló fluidumra utal (gyakorlatilag állóvízre). (harmonic bedding) Parti gát: Az árapálysík tenger felőli peremén húzódó, 0,3 – 2 m – rel az átlagos dagályszint fölé emelkedő, gátszerű alakulat. Tenger felöli lejtője meredekebb, szárazföld felé lejtő oldala viszont csupán 1 – 5 fokos lejtésű. (beach ridge) Parti síkság: A folyók utolsó szakasza a tenger vagy a delta elérése előtt. Időnként elönti a tenger, de uralkodik a folyami üledékképződés. (coastal plain) Part menti áramlás: A hullámtörés öve és a partvonal

közötti nagy erejű, sebes áramlás, mely rengeteg hordalékot szállít a partok mentén, összességében egyetlen irányban. A folyamatot a szél és a viharok uralkodó ereje és uralkodó iránya szabályozza. (littoral current) Pátit: Diagenezis során képződik, pórusokat, üregeket, repedéseket tölt ki vagy átkristályosodással keletkezik. (sparite) Pelágikus üledék (eupelágikus, abisszikus, hipabisszikus): Mélytengeri üledék. A 3000 méternél mélyebb részeket borítja. (abyssal deposit) Peloid: Mikritből álló, gömbszerű vagy kissé megnyúlt, 0,1-1 mm nagyságú szemcse, melynek genetikája nem állapítható meg egyértelműen. (peloid) Periglciális területek: A pleisztocén során a szárazföldi jéggel borított területek környezete, amelyet szélsőségesen száraz éghajlat jellemez. (periglacial area) Piknoklin: Sűrűségi víz rétegzés esetén az a szint, ahol a sűrűség hirtelen megváltozik. (pycnocline) Pizoid: Az ooidhoz hasonló

alakú, szerkezetű, genetikájú, de 2 mm-nél nagyobb szemcse. (pisoid) Plankton: Természetes vizekben lebegő életmódot folytató élőlények összesége, amelyet a vízáramlás szállít magával. (plankton) Platform – megfulladás: A platform képződés hirtelen megszűnése azáltal, hogy a terület a fénnyel telített övnél mélyebbre kerül, vagy egyéb ökológiai hatások miatt a platform növekedése megáll. (drowing) Platformperem: A karbonát platform és az előtéri lejtő határzónája, melyet erős vízmozgás jellemez. (platform margin) Platformközi medence: A platformok között elhelyezkedő, azokat elválasztó mélyebb medence, árok. (intraplatform basin) Pórusvíz: A kőzetek likacsaiban, ill. hajszálvékony repedéseiben mozgó vagy pangó felszín alatti víz. (void water) Polimikt: Olyan üledékes kőzet, amely igen sok fajta ásványból áll. (polymict) Progradáció: A fácieszónák fokozatos elcsúszása a nyílt tenger irányába. A

karbonát szedimentológiában többnyire a platformok progradációjáról van szó. (progradation) Radiolarit: Kovavázú egysejtűek (radioláriák) vázából keletkezett üledékes kőzet (radiolarian) Rámpa: Igen enyhe lejtésű (többnyire 1 foknál kisebb) lejtésű self, karbonátos, törmelékes vagy vegyes összetételű üledékek lerakódásával. (ramp) Recens: Ma élő vagy ma is élő taxon (faj, nemzetség, család stb.) Az „élő” – t tág értelemben kell érteni, sosem egyedekre vagy populációkra vonatkozik. (recent) Rauvakke: Jellegzetesen üreges szerkezetű, lazán cementált breccsa. Regresszió: A tenger visszahúzódása egy adott területről. (regression) Relatív kor: A rétegek, kőzetegységek, a múlt földtani, biológiai eseményeinek stb. egymáshoz viszonyított kora. Anyagi rendszerét az időrétegtan (kronosztratigráfia) résztudományokra tárgyalja. (proportional age) Reszedimentáció: Laza, részben megsziráldult vagy kőzetté

vált üledékek megbontása és üledékgyűjtőn belüli átülepedése földrengés vagy megcsúszás hatására. (resediment) Réteg: Üledékes kőzetek jellemző, üledékképződéskor létrejött szerkezeti formája. A réteget alul – felül réteglapok határolják. Párhuzamos rétegzés esetén e lapok párhuzamosak A réteglapok keletkezését az üledékképződés rövid szünete, esetleg a lerakódó anyag pillanatszerűen végbement változása váltja ki. (layer, bench, bed) Rétegösszlet: Sok réteg egymásutánja rétegösszletet alkot. A rétegek kora alulról felfelé haladva egyre fiatalabb. Rétegtan (sztratigráfia): A földkérget felépítő kőzetek rendszerezésével foglalkozó tudomány. (stratigraphic geology) Retrogradáció: A fácies zónáknak a szárazföld irányába történő elcsúszása. Ez jellemzően a relatív vízszintemelkedés miatt, a transzgressziós szakaszban következik be. A retrogradáció folyamán a sziklás, meredek

tengerparton zajló erózió pusztítja a szárazföld anyagát. (retrogradation) Rudstone: Áthalmozott zátonytörmelékből álló kőzet, amelyben a 2 mm-nél (kalcirudit) nagyobb szemcsék érintkeznek egymással és a szemcsék közti teret belső üledék, ill. cement tölti ki. (rudstone) Sánczátony: A self peremén vagy tereplépcsőinek szegélyén kialakuló, keskeny és hosszan követhető (jellemzően 100 km – t meghaladó hosszúságú) zátonyalakulat. Háttérben, a belső selfen lagúna alakul ki. (barrier reef) Scalractina: Olyan élőszervezetek, amelyekre leginkább jellemző a zátonyépítő tevékenység. A nevük jelentése magyarul kőkorallok. (scalractina) Self: A kontinentális litoszféra elvékonyodott, tenger alá merült, teraszszerű párkányt formáló része, amely a kontinentális lejtőig tart. A self anyaga még kontinentális, az őt váltő rész már óceáni aljzattal bír. Elvégződése, a self „letörése”, világátlagban 130

méter mélyen van, de ingadozik 80-200 méter között. (shelf) Sungit: Az alsó – proterozós 1, 7-2, 1 milliárd éves, feltehetően algás eredetű, 1-3 méter vastag, kemény, fekete színű, antracitos – szemigrafitos szénülési állapotú széntelepeket jelöli, melyek prekambriumi kőzetek közé települnek. (schungite) Spreading: Szétterjedés, kiterjedés. (spreading) Stromatolitzátonyok: Primitív, sejtmag nélküli (Procaryota) „kékalgák”, Cyanobaktériumok építik a stromatolitzátonyokat vékony lemezek napi lerakásával. A Cyanobaktériumok a felszínükön befogott, megtapadt mész- és iszapszemcsékből, lemezenként építik fel. (stromatolite reef) Szabkha: Az árapálysíkság dagályfeletti öve meleg, arid klíma esetén. Az evaporáció hatására a beszivárgó tengervíz betöményedik, gipsz, anhidrit, olykor kősó válik ki a felszínen és közvetlenül a felszín alatt, gyakori a dolomitosodás. (sabkha) Szalina: A part menti sekély

medencék, pocsolyák, melyekben a párolgás miatt betöményedő vízből evaporit (gipsz – anhidrit, kősó) váli ki. (salina) Szapropél (euxin fácies): A lebegő életmódot folytató élőlények elhalásuk után, a fenékre halmozódnak fel és a kénhidrogént termelő baktériumok miatt, a szerves anyag nem oxidálódik, hanem rothadó iszap vagy szapropél halmozódik fel. (sapropel) Szegélyzátony: A partot közvetlenül szegélyező zátonyalakulat, a háttér lagúna gyakorlatilag hiányzik. (fringing reef) Szedimentáció: Üledékképződés. Az addig hordalékban lévő hordalékszemcsék leülepedési folyamata. Ez utóbbit különböző fizikai körülmények változása vagy kialakulása teszi lehetővé. (sedimentation) Szemcse: Az erózió és lehordás során keletkezett hordalékdarab, majd leülepedés után üledékrész (részecske). Amint az szemcse anyaga lerakódott üledékszemcsének nevezhető (particle, grain) Szferula: Tetszőleges eredetű,

kőzetekben előforduló, mikroszkopikus méretű, gömb formájú részecske. (sphaerulite) Szineklízis: Lapos, nagy kiterjedésű teknők 2000-3000 méterig kivastagodó üledékes felépítménnyel. Kratonok másodrendű nagyszerkezeti egységei (syneclise) Szinklinális/szinform: Redőteknő; a szinklinális magjában található kőzet mindig fiatalabb a szárnyakénál, míg a szinform esetében idősebb is lehet. (synclinal/synclinorum) Szint: A rétegsor bármely okból kitüntetett kisebb rétegcsoportja (jell. Ősmaradványai vagy ásványi nyersanyagai) vagy valamijen fizikai tulajdonsága (keménység, szín stb.) alapján (level) Szoliflukció: „talajfolyás”, „földfolyás”. Tartósan hideg klímán, a tundrákon csak a talaj felső vékony részében tud a pórusvíz megolvadni. (soil creep, solifluction) Sztratigráfia: Rétegtan (stratigraphic geology) Lehet: Litosztratigráfia: kőzetek (litostratigraphic) Biosztratigráfia: ősmaradványok (biostratigraphic)

Kronosztratigtráfia: időrétegtan (kronostratigraphic) Sztratigráfiai zátony: Vastag, korlátozott kiterjedésű, uralkodóan karbonátos kőzettest, amely többnyire több, egymásra települő biogén építményből áll. (stratigraphic reef) Sztratotípus: Bármely rétegtani egység típusát, melyet egy jellemző rétegsorban jelölnek ki. (stratotype) Sztromataktisz – szerkezet: Olyan, általában cm – es nagyságrendű mészkőhasadékok, vagy szabálytalan üregek, melyeket a falak felől a hasadék közepe felé növekedő kalcitkristályok (ún. drúzás kalcit) töltenek ki (stromatactis) Szubaerikus: Szárazföldi (terresztikus, kontinentális) tárgy vagy jelenség, amely a Föld felszínén vagy felette, de a légkörben foglal helyet, vagy játszódik le. Szemben vele a szubakvatikus (vizi) jelenség vagy tárgy, mely ugyan szárazföldi, nem tengeri, de a szárazulat vízéhez (tó, folyó stb.) tartozik (subaerial) Szubdukció: Konvergens lemezek

ütközése során az egyik lemez a másik alá bukik. (suduction) Szubmarin: Tenger alatti folyamat vagy tárgy. (submarin) Tafocönozis: „sírközösség” Az együtt eltemetődött és fosszílizálódott egykor élt élőlények együttese. (taphocoenosis) Tafonómia: A halál utáni, szedimentáció által vezérelt folyamatokkal foglalkozó kutatási ág. A fosszilisan talált együttesek vizsgálata. (taphonomy) Tafotóp: „sírhely”, a végső betemetődési helye, ahol a maradvány fosszílizálódik. (taphotop) Takaros áttolódások: A sík mentén mozgó maradék redőszárnyak tovább gyűredeznek. (nappe overthrust) Takaró: Mozgó fekvőredő. Olyan, jobbára nagy kiterjedésű, néhány km vastag kőzetlemezek, melyek lapos áttolódási felület mentén képződési helyüktől távolra kerültek. A háttértől az előtérre tolódnak (az Alpok hasonló felépítésű). (nappe) Talpnyomok: Az üledék felszínére tovasodort tárgyak a puha iszapba mélyedő

párhuzamos rovátkákat, barázdákat hagynak maguk után. (sole mark) Tanatocönozis: Az együtt, de nem szükségszerűen egyazon helyen és időpontban elhalt lények közössége. Ez a tafocönozis kialakulását megelőző folyamat (thanatocoenosis) Taxon: Biológiai rendszertani kategória, mely más taxonokkal együtt hierarchikus rendben foglal helyet. (taxon) Taxonómia: A taxonokkal (rendszertani egységekkel) foglalkozó tudomány. A szervezetek osztályozásának elmélete és gyakorlata. (taxonomy) Tábla: Platform; a kontinentális tábla a földkéreg különleges felépítésű, regionálisan körülhatárolható része. (table) Terheléses szerkezetek: Homok rakódik le a hidroplasztikus, konszolidálatlan iszapra. A terhelés egyenlőtlen volta miatt vertikális irányú mozgások zavarják meg a réteglapot. (load structure) Tektonikai ablak: Ha a takaró bizonyos részeik lepusztulnak, és feltáródnak az alattuk lévő autochton (helyben maradt) rétegekek.

(tectonical window) Tidalit: Olyan üledékes kőzet, mely főként a tengerjárás hatása alatt képződött, sőt a tengerjárás ülepítette le. Mindez leolvasható a kőzet szerkezetén: keresztrétegzésen és keresztlemezességén. Az utóbbin még a holdhónapok és a kapcsolódó szökőár és vakár is kimutatható. (tidelite) Tillit: Rétegzetlen és osztályozatlan, gleccserek által szállított üledékből keletkezett kőzet. (tillite) Toronyzátony: Torony alakú zátony, melynek magasságának átmérőjének több mint tízszerese. (pinnacle reef) Torony: Kitermelésre érdemes koncentrációban haszonásványokat tartalmazó homok és görgeteg lerakódások, amelyek régebbi telepek lepusztulásából keletkeztek. (stack) Turbidit: Zagyárból lerakodó, sajátos üledékszerkezeti jegyeket mutató üledék. (turbidite) Turbulens áramlás: A fluidum áramlása közben, bizonyos sebességhatár felett, a fluidum részecskéi örvénylő mozgásba mennek át,

kialakul egy felfelé irányuló vektor is a mozgásirányban. Ez utóbbi késlelteti a leülepedést (turbulent flow) Transzgresszió: Az a folyamat, melynek során a tenger lassan nyomul a szárazföld belseje felé, maga előtt tolva a parti sávot. (transgression) Transzgressziós tengerek: A gyengén megsüllyedt kontinentális talpazatot elöntötte a tenger. (transgressive sea) Tsunami: Szökőár, melyet leggyakrabban tenger alatt kipattanó földrengések, esetleg tenger alatti vulkánkitörések keltenek, de okozhatja tengerbe becsapódó égitest is (üstökös, aszteroid). (tsunami) Vadózus öv: A talajvíszint fölötti felszín alatti alatti öv, ahol a pórusokat részben víz, részben levegő tölti ki. (vadose zone) Vulkanoklasztit: Elsősorban vulkáni eredetű szemcsékből álló törmelékes kőzet. (volcaniclastic) Vulkanoszediment: Elsősorban vulkáni eredetű szemcsékből álló üledékes kőzet. (vulcanosediment) Zátony: A sekély tengerekben élő

szervezetek által létrehozott (biogén), környezetéből kiemelkedő, a hullámverésnek ellenálló alakulat. Már a zátony kialakulása során szilárd szerkezet jön létre, mely tenger alatti cementációval tovább erősödik. A fosszílis zátony tömeges vagy vastagpados szerkezetű, korlátozott kiterjedésű kőzettest. (reef) Zátonykomplexum: Karbonátos megaszedimentológiai (litogenetikai) egység, mind a zátonyokat, mind az azokkal genetikai kapcsolatban lévő üledékeket magában foglalja. Többnyire fáciesekre, ill. fáciesövekre tagolható (zátonyelőtér, zátonytest, zátonyháttér stb) (reef complex) Zátonyvonulat: Térben és időben egymással kapcsolatban lévő zátonyok, ill. zátonykomplexumok sorozata. (reef trend) Zátonyelőtér: a zátonykomplexum zátonyok előtti része. Általában viszonylag meredek lejtő, teraszos lejtő, a teraszokon olykor karbonát képződéssel, ill. felhalmozódással (forereef) Zátonyelőtéri lejtő: A

zátony előtt létrejövő lejtő. Meredeksége és a zátonyt felépítő szervezetek, biogén törmelék és cement jellegétől függően lehet eróziós, egyensúlyi és akkréciós. (foreslope) Zátonyelőtéri törmelékkúp: A zátonylejtő lábánál, elsősorban omlás útján felhalmozódó durva törmelékből felépülő kúp. A törmelék közötti teret részben tengeri üledék, részben tenger alatti cement tölti ki. (reef talus) Zátonyfal: Közel függőleges előtéri lejtő. Elsősorban korallzátonyoknál alakul ki (reef wall) Zátonyfront: A zátonyok nyílt tengeri felőli, hullámzásnak kitett pereme. A zátonyépítő szervezetek intenzív növekedése jellemzi. (reef front) Zátonyháttér: A zátonykomplexumoknak a zátonyok mögötti, védett része. Mészhomok, mésziszap felhalmozódása jellemzi, de viharok idején a durva zátonytörmelék is felhalmozódhat. (backreef) Zátonytest: A fosszílis zátonykomplexumnak az a része, amely jelentős

részben élőhelyzetben beágyazott zátonyépítő szervezetek maradványaiból áll. (reef body) Zátonytető: Közvetlenül a zátonyfront mögötti sík, platószerű terület. (reef flat) Wackestone: Dunham rendszerében, azon mészkövek, amelyeket ritka karbonát szemcsék és több pát épít fel. (wackestone) • sűrűen jelen vannak az üledékes kőzetekben, mint kőzetalkotók Felhasznált irodalom: BÁLDI TAMÁS 2003: Egy geológus barangolásai Magyarországon – Vince kiadó, Budapest, pp. 181-198 BÁLDI TAMÁS: A történeti földtan alapjai BUDAI TAMÁS ET. AL 2002: Geológiai kirándulások I, Balaton–felvidék – MÁFI, Veszprém, pp. 95– 101 HAAS JÁNOS 1998: Karbonátszedimentológia – Eötvös Press, Budapest, pp. 141-147 KÁZMÉR MIKLÓS 1995: Angol-magyar geológiai szótár – ELTE Eötvös Press, Budapest, 420 p. LESS GYÖRGY: földtani felépítése, In: TARDY JÁNOS (szerk):Az Aggteleki Nemzeti park 2666 PÁPAY LÁSZLÓ 2003: Kristályok,

ásványok, kőzetek – JATE Press, Szeged, pp. 347 – 363 o