Alapadatok

Év, oldalszám:2010, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:85

Feltöltve:2012. július 07.

Méret:27 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Eszmeáramlatok Liberalizmus - A Nagy Francia Forradalom ellenhatásaként jött létre a polgárság ideológiájaként. - Az emberi társadalom legfontosabb alapegységének az egyént tekinti: ha az egyének különkülön meg tudják teremteni saját jólétüket, gazdagságukat, akkor ezáltal a közösség is gazdag lesz. Ezzel a liberalizmus alapvetően különbözik a többi eszmeáramlattól, melyek kiindulópontja valamely közösség, és elképzelésük szerint, ennek a közösségnek a gazdagsága biztosíthatja az egyének jólétét. - A liberalizmus központi értéke az egyén szabadsága, a szabadságjogok, és a magántulajdon védelme. - A liberalizmus irányzatai: 1. Klasszikus, vagy elitista, vagy manchesteri liberalizmus: Hívei a szabad verseny, szabad piacgazdaság mindenhatóságában hisznek ("természetes" szelekció: csak az erősek, életképesek maradhatnak meg a piacon, "farkastörvények"). Az állam ne avatkozzon be a gazdaságba,

csak biztosítsa a verseny feltételeit, vagyis az államnak csak úgynevezett "éjjeliőr" szerepet szánnak. 2. Szociál-liberalizmus: Alapelve, hogy mindenkinek biztosítani kell egy megélhetési szintet, ezért az állam ne hagyja elfajulni a piaci eseményeket (pl.: árak elszabadulása, cégek monopol helyzetbe való kerülése, stb.), hanem bizonyos fokig ellenőrizze és ha szükséges avatkozzon be a piaci versenybe. 3. Nemzeti-liberalizmus: Ennek az irányzatnak a lényege: a nemzeti érdekek, értékek összeegyeztetése a haladás eszméjével. "Haza és haladás" Konzervativizmus - Akárcsak a liberalizmus ez az ideológia is a Nagy Francia Forradalom ellenhatásaként jött létre és szintén a polgársághoz kapcsolódik. - A konzervativizmus számára a legfontosabb alapegységek a kis társadalmi csoportok (pl.: család, nagycsalád, faluközösség). - Központi értéke a történelmi tradíciók, hagyományok tisztelete, illetve fontosnak

tartja a magántulajdon védelmét. - Elveti a (szélsőségesen) szabad versenyt, szükségesnek tartja a gazdaság valamilyen szintű állami irányítását. - A szerves, organikus társadalomfejlődés szemlélete jellemzi, vagyis a társadalmat egy élő szervezetnek tekinti, melybe minden radikális külső beavatkozás tilos és káros (pl.: a forradalom). - Hosszútávban gondolkozik, azaz nem hisz az ugrásszerű fejlődésben, hanem a társadalom lépésről-lépésre történő fokozatos előrehaladásának a híve. - A konzervativizmus irányzatai: 1. Klasszikus konzervativizmus: Valamely a múltban létezett intézményhez akar visszatérni (pl.: királyság visszaállítása). 2. Status quo konzervativizmus: A jelenleg fennálló állapotot tartja ideálisnak és ezt szeretné hosszútávon tartósítani. 3. Reform konzervativizmus: Ez az irányzat a jelenlegi társadalmi berendezkedést alapvetően helyesnek tartja, de ugyanakkor szorgalmazza a fejlődés érdekében

feltétlenül szükséges reformok megtételét. Szocializmus - A XIX. században német nyelvterületen alakult ki, fő motivációja a munkásrétegek sorsának javítása volt. Kezdetben nem akarták megdönteni a kapitalizmust, csak egy igazságosabb rendszerré szerették volna átalakítani. Komoly sikereket is elkönyvelhettek (pl: 8 órás munkaidő bevezetése, munkavédelem fejlesztése, stb.) - A szocializmus számára a társadalom nagy társadalmi csoportjai jelentik a kiindulópontot (pl.: osztályok). - A legfőbb értéknek a társadalmi egyenlőséget tartja. - 1919-et követően a munkásmozgalom véglegesen kettészakadt a szociáldemokrata, illetve a kommunista mozgalmakra: 1. Szociáldemokrácia: A szocializmus klasszikus elveit vallja, vagyis a kapitalizmust nem kell megdönteni, hanem a demokrácia keretein belül, reformok segítségével egy társadalmilag igazságosabb jóléti rendszerré kell átalakítani (az úgynevezett osztálybéke híve). A

kommunista irányzat képviselői ezért nevezték a szociáldemokratákat "megalkuvóknak", "opportunistáknak". 2. Kommunizmus: Eme elképzelés szerint, melyet Karl Marx és Friedrich Engels fogalmazott meg, a kapitalizmust fel kell váltania egy minőségileg új társadalmi-gazdasági rendszernek, ez lenne a kommunizmus. Ennek főbb ismérvei a következők: a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele (államosítás), a termelés és a fogyasztás kollektív (közös) jellege (az anyagi javak feltételezett bősége révén a "mindenkinek szükségletei szerint" elv érvényesült volna), az ember ember általi kizsákmányolás megszűnése, osztály nélküli társadalom (teljes egyenlőség). A társadalom teljes irányítását a proletárállamnak kell végeznie, bár Lenin szerint az egyenlőség kiterjedésével az állam fokozatosan "elhalt" volna. Az elmélet fontos, és a lenini irányzat által figyelembe nem vett,

kitétele volt, hogy ennek a változásnak először a gazdaságilag legfejlettebb (nyugati) államokban kell végbe mennie, különben csak a szegénység "elosztása" valósul meg. Nacionalizmus - Ez az eszmeáramlat jelentős mértékben a XIX. századi nemzetállamok kialakulásakor erősödött fel. - A nacionalizmus legfontosabb alapegységnek a nemzetet, a nemzeti közösséget tartja. - A legfőbb érték magában a nemzetben testesül meg (közös nyelv, kultúra, összetartozás). - Alapvető célja a független nemzeti állam és intézményrendszer kialakítása. ("A népek arra törekszenek, hogy független nemzetállamokban éljenek.") - Ide tartoznak még a közös eredetre, származásra építő nacionalista irányzatok is (pl.: pánszlávizmus, pánarabizmus). - A nacionalizmus szélsőséges irányzatai: 1. Fasizmus: huszadik századi, szélsőjobboldali politikai ideológiai mozgalom és uralmi rendszer. Az első világháború után mint

válságkezelő ideológia jelent meg Felismerte a válságba került polgári társadalom problémáit és a megoldást egy szélsőségesen nacionalista világnézeti szempontból próbálta megtalálni. Fő jellemzői: az irracionalizmus, agresszivitás, felfokozott militarizmus; demokrácia, liberalizmus és szocializmus ellenesség. A fasizmus a nemzeti közösség mindenekfelettiségét hangsúlyozta az individuummal, az egyénnel szemben. A forradalmi mozgalmak ellenében a rendállam eszményét hirdette, melyet totalitárius diktatúra formájában kívánt megvalósítani. Híveinek döntő többsége a kispolgárság köreiből tevődött össze. Ennek az irányzatnak a legagresszívebb és legpusztítóbb vadhajtása a német nácizmus volt. 2. Nácizmus: Megfogalmazója Adolf Hitler volt. (A náci szó a nemzetiszocialista kifejezés német rövidítéséből ered.) Elméletének legjellemzőbb pontja az úgynevezett fajelmélet volt, melynek értelmében az

emberiséget felsőbbrendűekre ("übermensch"), illetve alsóbbrendűekre (zsidók, szlávok, cigányok, stb.) osztotta és utóbbiak elpusztítását vagy alávetését tűzte ki célul. A germánságot tartotta a legértékesebb, az uralkodó népnek ("Herrenvolk"). Károsnak vélt mindenféle nemzetellenes, vagy általa annak tartott ideológiát, mint a liberalizmus, vagy a kommunizmus, ezért azok megsemmisítésére törekedett. A nácizmus hirdette az állam mindenekfelettiségét, a diktatúra szükségességét és a vezérelvet