Pszichológia | Felsőoktatás » Elmegyógyászati problémák

Elmegyógyászati problémák Amfetamin-függőség (abúzus) Az amfetamin a központi idegrendszer izgatására szolgáló, pszichés és testi függőséget okozó, idegrendszert károsító szer, amelyet a kábítószerélvezők előszeretettel használnak. Régebben terápiás céllal alkalmazták (ami amfetamin-függőséghez vezetett) az éhségérzet és ezáltal súly csökkentésére. Bizonyos amfetamin származékok ma már nem használhatók az egészségügyben. A tiltott szer az illegális kereskedelemben kerül forgalomba. Az amfetamin fáradtságcsökkentő, étvágycsökkentő, fizikai teljesítmény fokozó, figyelemnövelő, depresszió enyhítő, hangulatjavító, vérnyomásemelő, szívritmus gyorsító hatású, de szedése fiatal és teljesen egészséges egyéneknél is halálos szívrohamokat, és a hirtelen magas vérnyomás miatt megpattanó ér agyvérzést, bénulást okozhat. Kamionvezetők hosszú utakon álmosság ellen használják. A naponta többször

szedett amfetamin származékok hamar vezetnek toleranciához (csak a dózis emelésével érhető el ugyanaz a hatás), így pl. a legutoljára használt adag a kezdeti adagnál több százszor is nagyobb lehet. Ez az amfetamin mennyiség pszichotikus kórképet hoz létre, vagyis szorongás, paranoia, hallucináció lép fel. Az amfetamin hirtelen elvonása a szer hatásával merőben ellentétes tüneteket okoz, tehát fáradtság, nagyfokú aluszékonyság, izgatottság és remegés lép fel. Ha az amfetamint depresszió ellen szedte a beteg, depressziója visszatér, és sok esetben öngyilkosság követhetnek el. Kezelés Az amfetamin-elvonás idejére minden esetben kórházi megfigyelés szükséges. Abban az esetben, ha hallucinációk és téveszmék jelennek meg, antipszichotikus gyógyszerek adása szükséges. Hallucinogén abúzus (függőség) Az agyműködést serkentő hallucinogén anyagok közé tartozik az LSD (lizergsav-származék, már igen kis mennyiségben –

egy napig tartó – kellemes, de néha félelmes hallucinációt, érzékcsalódást előidéző anyag), bizonyos amfetaminok, a peyotl mexikói kaktuszfajta egyik alkaloidja a meszkalin (az erős hallucinációkat kiváltó hatása miatt az indiánok vallásos szertartásokban alkalmazták) stb. Az ál-hallucinogénnek nevezett anyagok (a beteg tisztában van azzal, hogy az érzékcsalódások nem valódiak, a valóságban nem történnek meg) veszélye főleg az ítélőképesség elvesztésében jelentkezik (pl. LSD mámorban autó elé ugrik, hogy megállítsa, vízen akar járni mint Krisztus, repülni akar. Halálos kimenetelű balesetek is rendszeresen fordulnak elő, ha az autóvezető LSDhatása alatt vezet bármilyen járművet) A hallucinogén anyagokkal járó különböző érzetek együtt is felléphetnek (pl. a zenét a zene ritmusára mozgó színes jelenségek kísérik). A hallucinogén szerek, pl. az LSD utóhatásai lehetnek: szorongás, pánik,

koncentrálóképesség elvesztése, paranoia, szkizofrénia stb. A kezdő hallucinogén alkalmazó félelmetes, kellemetlen hallucinációt élhet át, és a kábulat hasonlóvá válhat egy rémálomhoz, s a drog hatásának elmúltával napokig tartó károsodás marad vissza. LSD tolerancia három napos állandó használat után lép fel (ugyanannak a hatásnak elérésére nagyobb dózis szükséges a szerből). A kábítószer használat hirtelen abbahagyása rendszerint nem jár megvonásos tünetekkel, de visszatérő, gyengébb hallucinációkat még hosszú ideig (hónapokig, esetleg évekig) átélhetnek a betegek. 1 Kezelés A hallucinogénnel élők ritkán fordulnak orvoshoz. Ha a kábulat félelmetes és szorongást kiváltó, megnyugtatása csendes, nyugodt beszéddel, sötét és csendes szobában történhet, amelyben meggyőzik a pácienst, hogy mindez az élmény megszűnik a hallucinogén anyag hatásának elmúltával. A hosszan fennálló pszichotikus

kórképek (paranoia, szkizofrénia) kezelése pszichoterápiával és esetlegesen gyógyszerekkel történik. Belélegezhető szerek abúzusa A háztartásban felhasználásra kerülő vegyszerek egy része, különféle illékony, belélegezhető, kábító hatású anyagokat is tartalmaznak, ami miatt csak olyan helyen használhatók, ahol a szellőzés biztosítva van, de még ekkor is érezhető bizonyos mennyiségben. Főleg fiatalkorúak, serdülők élnek vele. Ezen anyagok nagy része agyműködést csökkentő hatású, és valamilyen anyagra permetezve, közvetlenül belélegezve okoznak bódító hatást. Ilyen anyagok a különféle spray-k, a tisztítószerek, a szagelvonó szerek, oldószerek. Halált okozhat az első belégzés is, mivel csökkentik vagy leállítják a légzést, vagy szívaritmiát okozhatnak, de fulladásos halálhoz vezethet a meggyújtott vegyi anyag belélegzése, mivel megég a nyálkahártya a szájban és tüdőben (esetleg maga az egyén is),

a belélegzett oldószer megakadályozza a vér oxigénfelvételét. Munkahelyi ártalomként – nem kellő munkavédelmi ellátottságú üzemben, és ha hosszabb ideig vannak a szerrel kapcsolatban – súlyos agy-, tüdő-, máj-, szív, csontvelő-károsodás lép fel. A nitrogén-oxidul huzamosabb ideig történő belégzése állandósult végtaggyengeséghez vezet. A szívkoszorúér betegségnél fellépő fájdalmak megszüntetésére használt spray-ket (amit egyébként nyelv alá spriccelve alkalmaznak, és belélegezni nem szabad) többnyire homoszexuális férfiak használják belégzése, amely bódultsághoz (megváltozik az agy vérellátása), és fokozott nemi élvezethez, fokozott orgazmushoz vezet. Kezelés A fiatalok által a vegyi anyagok hosszas használata folytán létrejött károsodások, szervi elváltozások gyógyszeres kezelésére van szükség, amelyet pszichoterápia egészít ki, a szociális problémák megoldása mellett. Az egész szervezetet

érintő (generalizált) szorongásos betegség A betegség hosszú ideig (fél évig, vagy tovább) tartó, folyamatosan fennálló szorongás, aggódás, a mindennapok történései miatt. Kísérő tünetei ingerlékenység, alvászavarok, fáradékonyság, nyugtalanság stb. A szorongás aránytalanul nagyobb, mint a kiváltó ok, és általános természetű (biztonság, pénz, a mindennap ismétlődő házimunka, hivatali munka stb.) Rendszerint neurotikus idegrendszerű egyéneknél fordul elő. Magát a félelemérzést vagy szorongást valamilyen veszély közelsége, különböző mértékű külvilági ingerek válthatják ki, vagyis a félelem nem más, mint valamilyen külső fenyegetésre adott válasz. A szorongás viszont a félelem megalapozatlan, ok nélküli formája. A félelem és a szorongás ugyanolyan tüneteket hoz létre. Veszélyes helyzetekben a szorongás óvatossá teszi az embereket. Ha viszont nem megfelelő időben jelentkezik, vagy rendkívül erős

és hosszantartó, akkor a mindennapi életben zavaró tényezőként hat, és szorongásos betegségek kialakulásához vezet. Hosszantartó, súlyos esetben depresszió kísérheti. A szorongás kialakulásának és fennmaradásának időtartama változó. Lehet igen rövid vagy nagyon hosszú ideig tartó, kialakulhat hirtelen, vagy hosszú idő alatt. (A hirtelen létrejött szorongás a pánik.) 2 Kezelés A szorongás diagnosztizálása a tünetek alapján lehetséges, de más betegségek tünetei is lehetnek hasonlóak (pl. kábítószerek, kóros pajzsmirigy működés) A betegség kezelése szorongást oldó gyógyszerekkel történik, mint pl. a benzodiazhepinek A gyógyszer hosszú időn át tartó szedése gyógyszerfüggőséghez vezethet, ezért a gyógyszer szedését abbahagyni csak fokozatos csökkentéssel szabad. Javasolt a gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápiás kezelés is. Étkezési rendellenességek – anorexia nervosa Az anorexia nervosa betegség

kiváltó oka ismeretlen, szinte kizárólag csak nőket érintő, lelki eredetű kóros étvágytalanság, a táplálék visszautasítása az elhízástól való rettegés miatt. A betegség közel egynegyede halállal végződik és az enyhétől súlyos, az átmenetitől hosszantartó lefolyású lehet. Kialakulásában közrejátszhatnak társadalmi és szociális tényezők, amennyiben a vékony alkat az elfogadott, a kövér visszataszító, csúnya, egészségtelen. A betegség kezdeti tünetei a fokozott odafigyelés a táplálkozásra és a súlyra, ami miatt egyre nagyobb szorongás alakul ki. A betegségben szenvedő kórosan sovány egyén is kövérnek érzi magát, visszautasít minden fogyásra és étvágytalanságra vonatkozó kezelést. A betegek egy része a habzsolva elfogyasztott tápláléktól hánytatással, hashajtókkal szabadul meg, a másik része csökkenti az elfogyasztott ételek mennyiségét, erős testgyakorlat mellett. A nagyfokú lesoványodást a

menstruációs ciklusok elmaradása, a szexualitás csökkenése, alacsony szívritmus, alacsony vérnyomás és hőmérséklet stb. kíséri Aktivitásuk megőrzött, fertőzésekkel szemben ellenállóak, nem látható semmiféle táplálkozás rendellenességi tünet. A beteg szívizomzata, és ezzel együtt a szív pumpafunkciója gyengül, vészes kiszáradás léphet fel, felbomlik a szervezet folyadék- és elektrolitháztartás (nátrium, kálium, klór) egyensúlya, kórossá válik a hormontermelés, és hirtelen halál léphet fel, amelynek oka feltehetőleg a szív ritmuszavara. Kezelés A betegség diagnózisa a fennálló fizikai és pszichés tünetek alapján lehetséges. Más betegségben nem szenvedő egyénnél nagyfokú fogyás, elhízástól való kóros rettegés, elmaradt menstruációs ciklus a tünetek. A rövid idő alatti nagy súlyvesztés életveszélyes állapottal járó kórkép, ami miatt a beteg kórházi kezelésre szorul. Az alkalmazott kezelésnél

határozottan de gyengéden az ételek elfogadására biztatják a beteget, de szükség lehet intravénás vagy szondán keresztüli táplálásra is. Ha a kórházi kezelés eredménnyel járt, az étkezési szokások normalizálása a következő lépés, amely hosszú időt vesz igénybe. Amennyiben a betegnél depresszió is fennáll, gyógyítása a szokásos depresszió ellenes gyógyszerekkel történik. Étkezési rendellenességek – bulimia nervosa Csillapíthatatlan éhségérzet, amely hirtelen elfogyasztott, fokozott táplálékfelvétel ellenére sem múlik. Az anorexia nervosához hasonlóan ez a betegség is szinte kizárólag csak (a testsúlyával, alakjával sokat foglalkozó) nőket érinti. A betegek a nagymennyiségű a habzsolva elfogyasztott ételtől hányással, hashajtókkal erős diétával és testgyakorlattal szabadulnak meg. A gyakori hányás tönkreteszi a fogzománcot, kórosan csökkenti a vér káliumszintjét, a nyelőcső

nyálkahártya-gyulladását, és a fültőmirigy megnagyobbodását okozhatja. A vér káliumszint csökkenése a szív ritmuszavarához vezet. Gyomorfalrepedés is előfordulhat a gyorsan, rövid idő alatt elfogyasztott sok táplálék miatt. Lelki traumák, lelki megterhelések, stressz, gyakorta vezetnek habzsoláshoz. 3 A bulimiában szenvedő betegeknél lelkifurdalás, bűntudat lép fel, hajlamosak a depresszióra, és mértéktelen alkoholfogyasztásra. Kezelés A bulimina nervosa betegség akkor diagnosztizálható, ha minimum heti két alkalommal fordul elő a rendellenes étkezés, ha központi szerepet játszik a testsúly, ha nagy dózisú hashajtót szed a beteg. A diagnózist megerősítik a betegségben előforduló elváltozások: fültőmirigy megnagyobbodás, a hányás következtében a fogzománc gyomorsav miatti sérülése, laborvizsgálatokkal kimutatott alacsony káliumszint a vérben. A bulimina nervosa kezelése pszichoterápiával és antidepresszáns

gyógyszerekkel történhet. Sérülés után kialakuló (poszttraumás) stressz betegség Igen nagy traumás élmény (életveszély, súlyos sérülés) hatása következtében kialakult szorongásos betegség, amelyben a beteg ismételten átéli – gondolatban, rémálmokban, vagy filmszerűen lejátszódó képekben – a megtörtént eseményt, ami félelmet, rémületet, szorongást kelt a betegben, és az újra és újra átélt trauma stressz kialakulásához vezet. A betegség az eseményt követően hónapok, évek múlva is jelentkezhet, és hosszú lefolyású. A szorongást veszély közelsége, különböző mértékű külvilági ingerek váltják ki, vagyis valamilyen külső fenyegetésre adott válasz. Súlyos esetben depresszió kísérheti A szorongás kialakulásának és fennmaradásának időtartama változó. Lehet igen rövid vagy nagyon hosszú ideig tartó, kialakulhat hirtelen, vagy hosszú idő alatt. A stressz a szervezet vészreakciója bizonyos – a

szervezetet ért – káros ingerekre. Ez a védekező reakció fokozza a szervezet ellenállását, biztosítja a szervezet védekezését. Ha viszont túl gyakran vagy túl erősen jelentkezik, stressz betegséget okoz. A poszttraumás stressz betegségben a tünetek az esemény után néha csak évek múlva jelentkeznek. A beteg reakciókészsége lassul, könnyen pánikba esik, nehezen tud elaludni Kezelés A poszttraumás stressz betegség kezelésére antidepresszáns gyógyszerek, viselkedésterápia, pszichoterápia alkalmazható. A viselkedésterápia módszere, hogy a traumás emlékeket felidéző helyzeteket hoznak létre. Addig alkalmazzák, amíg a beteg kellő higgadtsággal veszi tudomásul a stresszt kiváltó helyzetet, vagyis az ismételt ingerekre az idegrendszer csökkent válaszokkal reagál a megszokás miatt. Vagy pl. nemi erőszak után fellépő mosakodási kényszer esetén a kényszercselekvés, illetve a rítus megfékezése, ami a szoktatásterápiával

érhető el. A provokatív inger sokszori ismétlése miatt a beteg egy idő után az inger újbóli felléptekor erőt véve magán nem végzi el a rítust, ennek következtében a szorongás is fokozatosan csökken. Mivel az igen erős kellemetlen élményeket nagyfokú szorongás kíséri, a pszichoterápia igen fontos kezelési mód a betegség gyógyításában. Vagy ráébresztik a beteget arra, hogy nézzen szembe a történtekkel, és hogyan fékezze a nagyfokú szorongást, vagy, ha bűntudat gyötri a beteget (mondjuk ő átélt valamilyen traumás esetet, míg a családtagjai nem), akkor a pszichoterápia megérteti a beteggel, hogy nem kell önmagát büntetnie a történtekért. Skizofrénia (tudathasadásos elmezavar) A skizofrénia főleg a gondolkodás zavarában, a lelki élet felbomlásában megnyilvánuló leggyakoribb elmebetegség, amelyet a külvilággal való kapcsolat megszakadása, a szellemi, és az általános tevékenység fokozatos hanyatlása jellemez. A

súlyos betegséget kiváltó ok ismeretlen, de feltételezhető öröklődés és külső ártalmak, mint pl. az agy vírusos megbetegedése, drogok, súlyos életkörülmények) Általában a kamaszkor elején jelentkeznek a kezdeti tünetek, mivel a pszichés változékonyság (labilitás) ebben a korban a legnagyobb. 4 A betegségnek három alaptünete van: a diszkordancia (főleg a beszédre terjed ki: összefüggéstelen, különös, logikátlan, értelmetlen stb.), az autizmus (öntörvényűség, a belső élet abszolút túlsúlyba kerülése, társas kapcsolatok fokozatos megszakadása, visszahúzódás az énbe, és a gyakorlati élettől való elfordulás), valamint a deperszonalizáció (az énre, a személyiségre vonatkozó érzésvilág, illetve tudat zavara, amelyben a beteg idegennek érzi mind a testi, mind a lelki folyamatokat, és rendszeresen, elkülönül ezektől). A diszkordancia és az autizmus következménye paranoid téveszme lehet, amelyre jellemző a

rendezetlenség, a célirányosság és a témák közötti csapongás. A skizofréniához társulhatnak azok a tünetek is, amelyek a depressziót, a hisztériát, és a neurózist kísérik. Mind a betegség lefolyása, mind a tünetek jelentősen eltérők lehetnek. A skizofrénia kezdődhet gyermekkorban, de idős korban is, létrejöhet igen gyorsan de évek alatt is, a tünetei lehetnek enyhék és igen súlyosak is. Vannak bizonyos (skizofreniform) betegségek, amelyek tünetei hasonlóak a skizofrénia tüneteihez, de fél évnél rövidebb időtartamúak. A rövid pszichotikus betegségek tünetei egy nap és kb. egy hónap közötti ideig tartanak A skizoaffektív betegségeket hangulati tünetek jellemzik, ami mellett a skizofrén tünetek is megtalálhatók. A skizotípusos személyiségzavar (a társadalomtól elkülönülő egyéniség) tünetei enyhébbek a skizofrénia tüneteinél, de megegyeznek vele. A skizofrénia típusai: paranoid skizofrénia és a hiánytünetek

nélküli vagy paranoid skizofrénia tünetei megegyeznek (téveszmék, amelyek a saját személyre, az énre vonatkozó téves feltételezésekből erednek, és amely miatt nem tud a társadalomba beilleszkedni, valamint hanghallucinációk), hebefréniás vagy szétesett skizofrénia (főleg összefüggéstelen, logikátlan beszéd és viselkedés jellemzi), katatón skizofrénia (testi tünetek jellemzik, mivel az akarattól függő izmok kóros pszichés beidegzési zavaráról van szó, amely következtében a beteg hosszú ideig vagy teljesen mozdulatlan – és a mozdulatlanság furcsa és kényelmetlen testhelyzetekben is történhet – vagy pedig minden ok nélküli mozgásrohamok lépnek fel), differenciálatlan skizofrénia (az összes tünetet magába foglaló skizofrénia típus), negatív vagy hiánytünetes skizofrénia (szellemi leépülés, sivár érzelem, indítékszegénység). Kezelés A betegség meghatározása nem könnyű feladat, mivel semmiféle

meghatározott vizsgálati módszere nincs. Főleg a legalább fél évig fennálló és a skizofréniára jellemző tünetek alapján lehet diagnosztizálni. Teljes kivizsgálásra is szükség van, amely kizárja a különféle – pszichotikus tüneteket okozó – betegségeket, mint pl. agydaganat, gyógyszerek mellékhatásai, hormonális betegségek, halántéklebenyi epilepszia stb. Mivel a skizofrénia az agy (nem jellegzetes) károsodásával is jár, szükség van komputertomográfiás (CT), mágneses rezonancia (MRI) vizsgálatra is. A diagnózis felállítása után a leghamarabb el kell kezdeni az antipszichotikus gyógyszeres kezelést, amelynek célja a tünetek csökkentése, és a betegség súlyosbodásának megakadályozása. Szükséges lehet kórházi (zárt osztályon) való kezelésre, elektrosokkterápiára, és természetesen pszichoterápiára A betegség javulásakor a kezelést munkaterápiás gyógyintézetekben folytatják tovább, ahol a beteget

megtanítják különféle készségek (vásárlás, munka, háztartás ellátása) elsajátítására, hogy megkönnyítsék a társadalmi beilleszkedést, hogy képesek legyenek önmagukat ellátni és képesek legyenek másokkal együtt élni. Mánia A betegség a mániás-depressziós elmezavar egyik mozzanata, míg a depresszió mánia nélkül is felléphet. A mánia beteges lelkiállapot, amely nyugtalansággal, ingerlékenységgel, kórosan emelkedett alaphangulattal, gyenge figyelemkoncentrációval, felgyorsult beszéd és mozgással, 5 vagyis nagyfokú aktivitással, nagyzásos téveszmékkel, dicsekvéssel, önmaguk túlértékelésével jár. Jellemzi még a kevés alvás, elhanyagolt étkezés, fogyás, nagyfokú szexualitás A mániás mozzanatot indokolatlan derűlátás, az elragadtatásig fokozódó kitörő öröm, bizakodó hangulat, eufóriás (gondtalanul jó) közérzet vagy dühkitörés jellemzi. A mániás állapotok szinte észrevétlen rövid idejű,

enyhe lefolyású depressziókkal váltakoznak. A mánia rendszerint rövid idő alatt lezajlik. Hipomániánál a tünetek megegyeznek a mánia tüneteivel, csak jóval enyhébb formában jelennek meg. Vidám hangulat, tréfálkozás, meggondolatlan cselekvések, mulatozás jellemzik [Depresszió: szomorú esemény, kellemetlen élmény következtében hosszabb szakaszokban fellépő kóros lelki reakció (kedélybetegség).] A mánia kezdeti szakaszában a betegnek jobb a hangulata, élénkebb. A betegség súlyosbodásával a beteg tolakodóvá, agresszívvá, ingerültté válik, csapongó gondolatokkal (állandóan témát váltva), majd a kórkép hallucinációval is kiegészülhet. Még súlyosabb esetben (delirózus mánia) olyan nagymértékű mind a szellemi mind a fizikai aktivitása (amelyet tudatzavar kísér), hogy a teljes fizikai kimerülés életét veszélyezteti. A betegség többnyire rövid idő alatt (pár hét) lezajlik. Kezelés A mánia diagnosztizálása a

fennálló tünetek alapján történik. Általában indokolt a kórházi elhelyezés, hogy a beteg kóros magatartása ne okozzon komoly problémát a társadalomnak, a családnak (pl. mértéktelen költekezés, majd minden tárgy elajándékozása stb.) A delirózus mánia azonnali kórházi ellátást igénylő, életet veszélyeztető állapot (a hihetetlen mértékben felfokozott szellemi és fizikai aktivitás következtében a teljes kimerülés miatt). Az aktivitás csökkentésének kezelése lítiummal történik, de mivel a gyógyszer hatása hosszabb idő múlva (kb. egy hét) jelentkezik, gyorsabban ható kis dózisú haloperidollal egészítik ki, amelyet pl. lorazepammal kombinálva adnak a betegnek, hogy a haloperidol melléktüneteit csökkentsék. Szuicid (öngyilkos) magatartás Több tényező kölcsönhatásának következtében fellépő olyan magatartás, amellyel valaki önmaga vesztét okozza. Többnyire valamilyen külső ok hatására következik be A

közvetlen szuicid magatartáshoz tartozik az öngyilkossági kísérlet, a különféle öngyilkossági terv, valamint a sikerrel járó öngyilkosság. Az öngyilkossági gesztusok az öngyilkossági terveket és próbálkozásokat foglalja magába, az öngyilkossági kísérlet elkövetőit időben megmentik, vagy sikertelen a kísérlet, a befejezett öngyilkosság az élet megszűnéséhez, halálhoz vezet. Valaki közvetve is okozhatja önmaga vesztét tudatalatti halálvágyból, veszélyes, egészségére káros cselekedettel, mint pl. vakmerő autóvezetés, veszélyes sportok, lánc-dohányzás, alkohol és drog-fogyasztás stb. Ezt a magatartást a különböző események (szerelmi válság, új életstílus kialakításában felmerülő nehézségek) után fellépő stresszek válthatják ki. Az öngyilkosság elkövetésére utaló jeleket, megjegyzéseket, célzásokat, gondolatokat minden esetben igen komolyan kell venni, mivel előbb utóbb bekövetkezhet maga az

öngyilkosság is, rendszerint búcsúlevél hátrahagyásával, amelyben magyarázatot adnak tettükre, vagy utalnak különböző – haláluk utáni –kívánságukra. A sikertelen tett újbóli elkövetése várható, mivel a búcsúlevél komoly halálvágyat takar. (A fiatalok a hátramaradottakon "bosszút" akarnak állni tettükkel.) Lelkileg egészséges ember is elkövethet öngyilkosságot nagyfokú elkeseredés, félelem stb. miatt, és lehet az önpusztító életmód befejező aktusa is. Az öngyilkossághoz vezető kockázati tényezők lehetnek magas kor, előzőleg sikertelen öngyilkossági kísérlet, családi hajlam, szeretett egyén elvesztése, elszigeteltség okozta 6 egyedüllét, anyagi nehézségek, kábítószer, személyiségzavarok, különféle betegségek (rosszindulatú daganatos megbetegedések, depressziót okozó gyógyszerek, nagyfokú fájdalom,), az öngyilkosság elkövetésére buzdító hallucinációk stb. A legnagyobb

kockázati tényező a különféle elmebetegségek, a depresszió és az alkohol. Az alkoholisták az ivászat okozta nagyfokú lelkiismeret-furdalás miatt józan állapotban is rendkívül hajlamosak az öngyilkos tett elkövetésére. Az öngyilkosság elkövetésének módja rendkívül változatos lehet, nemenként is más, meghatározhatják az adott lehetőségek, a körülmények, bekövetkezhet lőfegyver, gyógyszer-, kábítószer-, alkohol túladagolásból, stb. Az öngyilkossági kísérleteknél ritka az olyan elkövetési mód, amely biztosan az élet végét, a halált jelenti. Az öngyilkosság elkövetésére utaló minden jelet, megjegyzést, célzást, gondolatot (mint fentebb említettük) nem lehet figyelmen kívül hagyni, mivel előbb-utóbb bekövetkezhet – vagy megismétlődhet sikertelen kísérlet után – az öngyilkosság. Az öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó, vagy megkísérlő, válságban lévő, főleg depressziós egyén kezelése orvosi

és pszichológusi feladat. A család és a környezet, ha nem figyel fel az öngyilkosságra készülődés figyelmeztető jeleire, bekövetkezhet a számukra sokkoló és sok esetben visszavonhatatlanul végérvényes esemény. Kezelés Az öngyilkosság elkövetése után gyakran öntudatlan állapotban kerül a beteg a kórház intenzív osztályára. Ha a beteg gyógyszerrel, méreggel követett el öngyilkosságot, az orvos a felszívódás megakadályozására hánytatással, gyomormosással próbálja eltávolítani a lehető legtöbbet szerből. Ha a bevett mérget pontosan ismeri az orvos, annak ellenszerét juttatja be a beteg szervezetébe (már ha van és hozzáférhető az ellenszere). A kórházi kezelés befejezése után kiegészítő kezelésként pszichológiai terápiára is szüksége van a betegnek problémája megoldására (ha a probléma megszüntetése egyáltalán lehetséges). A súlyos estek további kezelésre, megfigyelésre pszichiátriai osztályra

kerülnek, a beteg gyógyulásáig. Kényszerkezelésre is sor kerülhet a beteg beleegyezése nélkül, ha veszélyezteti mások és önmaga épségét. A sikeres öngyilkosságot elkövető tettével a hátramaradottakban bűntudatot, lelkiismeretfurdalást, keserűséget ébreszt, mivel nem léptek közbe. (Mi lett volna, ha éppen akkor telefonálok, mi lett volna, ha meglátogatom, mi lett volna ha) Sajnos, az öngyilkosság ritkán akadályozható meg. A kísérlet az élet befejezésére szintén ilyen gondolatokat vált ki, de ebben az esetben a környezetnek módja van a lelki segítségnyújtásra. Fenciklidin (PCP vagy angyalpor) abúzus (függőség) Erős fájdalomcsillapító szer, amelynek forgalombahozatalát 1962-ben beszüntették súlyos melléktüneteket okozó hatása miatt. A fellépő melléktünetek pszichózis, szorongás, téveszmék Agy-, vese, izomkárosító hatású. Mivel visszavonták mindennemű alkalmazását, csak illegálisan gyártott PCP

(fenciklidin) kapható illegális kereskedelemben, amelyet különféle anyagokra (petrezselyem, dohány, mentalevél) permetezve árusítanak. Néha tablettában vagy injekcióban is kapható A PCP agyműködést csökkentő hatása a beteg személyére vonatkozó zavarokat (nem tudja kicsoda, azt sem hogy hol van), hipnotikus állapotot okoz. A PCP erős fájdalomcsillapító, hatása miatt ha erőszakos cselekménybe keveredik vki, (verekedés) folytatja, bármilyen sérülés éri. 7 A fenciklidin fogyasztóknál szapora szívritmus, magas vérnyomás, akaratlan izommozgások (görcsök), életveszélyesen magas láz, kóma, halál léphet fel. A fiatal és teljesen egészséges embereknél is halálos szívrohamot, és – a hirtelen magas vérnyomás miatt megpattanó ér – agyvérzést, bénulást okozhat. Kezelés A PCP (fenciklicin) használata során létrejött elváltozások kezelésére van szükség (láz, vérnyomás, görcsrohamok). A PCP szervezetből való

minél gyorsabb eltávolítása gyomormosással, az izgatott beteg megnyugtatása nyugtató szerekkel történik. Személyiségzavarok (paranoid, skizoid, hiszteroid, nárcisztikus, antiszociális, borderline, kitérő, függő, obszesszív-kompulzív passzív-agresszív, egoista személyiségek) Az ember sajátos egyéni vonásokkal rendelkező személyiség. A személyiségzavarok a normális intelligenciájú embernél fellépő olyan kóros állapot, amely miatt érzelmi és társadalmi viselkedése folytán állandó összetűzésbe, összeütközésbe kerül környezetével. Minden ember külön egyéniség, sajátos személyiségvonásokkal. Vannak akik minden nehéz helyzetben minden alkalommal másokra támaszkodnak, vannak akik minden problémát kizárólag maguk akarnak megoldani, mások a problémát felnagyítják, vagy esetleg "szóra sem érdemesnek" tartják. A személyiségzavar viszont meghatározó, a személyiségzavarban szenvedők nem képesek reálisan

alkalmazkodni környezetükhöz, nem veszik tudomásul, hogy viselkedésük és gondolkodásuk kirívó, eltér a normálistól. Rendkívül sok nehézséget okoznak környezetüknek Minden kudarcért másokat okolnak, vagy a körülményeket teszik felelőssé. A paranoid személyiségek hidegek, távolságtartók. Mások cselekedeteiben – bármi legyen is a cselekedet – többnyire rosszindulatot tételeznek fel. Ebben szinte megrendíthetetlenek Minden változást gyanakvással szemlélnek. Gyanakvásukra a környezet rendszerint elutasítással válaszol, ami megerősíti őket eredeti feltételezéseikben. Pereskedő hajlamúak Nagyzási hóbort is kísérheti a tüneteket. Munkájukban lelkiismeretesek és szorgalmasak Skizoid személyiség hűvös, távolságtartó, befelé forduló, magányos. Bensőséges kapcsolat kialakítására képtelen. Hallgatag, inkább az elméletet kedveli a gyakorlati megoldások helyett Skizotípusos személyiség hasonló az előzőhöz,

szintén a társadalomtól elkülönülő egyéniség. Kapcsolataiban különc, sajátos gondolkodású, hisz a mágiában, abban, hogy bizonyos megtörtént dolgok más történésekre hatással vannak, hogy a gondolatok is lehetnek ártók. Babonások A hiszteroid személyiség fejletlen lelkialkatú egyént takar, érzelmek, indulatok, ösztönök uralják. Színpadias, figyelemfelkeltő viselkedés, könnyű kapcsolatkialakítási készség, élénk, kifejező, szimpátia elnyerésére törekvő, kihívó, csábító magatartás jellemzi. Hipohonderek (képzelt betegek), amelynek eltúlzása szintén a figyelem felkeltést szolgálja. A nárcisztikus személyiség felsőbbrendűnek tartja magát, túlzott önszeretet, önimádat, saját értékeinek, eredményeinek, fontosságának túlzott megélése jellemzi. Nehezen viselik el a kudarcot, kritikát. Ha rájönnek, hogy az önmagukról alkotott képnek nem tudnak megfelelni, dühkitörés vagy nagyfokú depresszió a válasz.

Kapcsolataikban – felsőbbrendűségi tudatukban – imádatot, csodálatot várnak. Feljogosítva érzik magukat arra, és természetesnek veszik, hogy minden igényük soron kívül teljesítve legyen. Viselkedésük sértő, arrogáns Az antiszociális személyiséget olyan magatartás jellemzi, amely sérti a közösségi normákat. Összeférhetetlenek, közösségellenesek, társadalomellenesek (de különböző okoknál fogva, vagy éppen az aktuális környezeti hatás hiányában nem válnak bűncselekmény elkövetőjévé, holott lelki késztetésük megvan rá). Mások érzéseivel szemben érzéketlenség, labilis hangulat, ellenségesség, erőszakosság jellemzi. Nincs sem bűntudatuk, sem lelkiismeret-furdalásuk, 8 kapcsolataikban nem őszinték, nem tisztességesek. Sok köztük az alkoholista, kábítószer-élvező, a börtönviselt. A személyiségzavar kialakulását elősegítő tényezők: antiszociális család, érzelmi elhanyagoltság, fizikai

bántalmazás. Határvonal (borderline) személyiségűek az olyan emberek (általában nők), akiknek hangulata, magatartása ingadozik és a viharos személyes kapcsolatokban is ingadozók. A személyiségzavar elhanyagolt gyermekkor következménye. Igénylik, hogy törődjenek velük, s hogy ezt elérjék elhagyatottnak mutatják magukat. Sokszor veszik igénybe mások segítségét a gyermekkori nemtörődöm bánásmód, a depresszió stb. miatt Hihetetlen szélsőséges magatartásúak, érzelmi életük középút nélküli, szeretetük hirtelen átalakulhat gyűlöletté, és a gyűlölet szeretetté. Paranoiássá válhatnak, hallucinálhatnak, ha magányosnak érzik magukat, kételkednek abban, hogy léteznek. Sok köztük az alkoholista, drogfogyasztó Leggyakoribb pszichológiai esetek, mivel állandóan keresik azt, aki kizárólag velük törődik. Egoista személyiség: önző, mindent csak a maga önös érdekei szempontjából értékelő, énközpontú ember. Csak

neki legyen meg mindene, csak neki legyen jó, családjára, környezetére nincs tekintettel, az az embertípus, aki az utolsó falatot is eleszi gyermekei elől, anélkül, hogy azok egy pillanatra is eszébe jutnának. Rendkívül nehéz elviselni önössége miatt Sikertelenségét rosszul viseli, és rendszerint másokat okol érte. A kitérő személyiségzavar túl érzékeny embereknél lép fel. Ezek az emberek félnek minden újtól, visszautasítástól, csalódástól, és mindennek ellenére vágynak arra, hogy elfogadják, szeressék őket, de mivel olyan erős bennük a szorongás, a félelem, hogy elkerülik a társaságot, nehezen alakul ki bármilyen kapcsolat. Félénken és bátortalanul vesznek minden elutasítást tudomásul A dependens (függő) személyiségű emberek minden felelősséget, döntést másokra hagynak, másokkal alárendelt viszonyba kerülve. Önbizalomhiányban szenvednek, és kikerülnek minden helyzetet, ahol véleménynyilvánításra van

szükség, nehogy véletlenül megbántsanak bárkit, akire támaszkodnak. Obszesszív-kompulzív személyiségzavar jellemző személyiségjegyek a megbízhatóság, módszeresség. Ezek az emberek bizalomgerjesztőek, rendszeretőek és maradiak, nem tudják a változásokat elfogadni. Bármilyen döntéshozatal előtt aprólékosan, alaposan átnézik a fellépő problémát. Hihetetlen nagy felelősségtudatuk miatt (ami nagyfokú szorongással is jár) semmilyen tévedést nem tűrnek el. Feladataikban elvesznek a részletekben, nem látják a célt Adottságaikat tudományos és elméleti területen kamatoztathatják, mivel ezeken a területeken a munka egyik feltétele és meghatározója a rend és a pontosság. A passzív-agresszív személyiségű emberekre jellemző a rejtett ellenségesség, ami megnyilvánulhat például olyan feladatok elvállalásában, amelyet valójában nem akarnak elvégezni, és halogató taktikával aláássák a munka elvégzését. A

személyiségzavarok következményei lehetnek: önpusztító, betegségekhez vezető magatartás, képzelt betegség, társadalommal napirenden összeütközés, pszichotikus tünetek (szorongás, depresszió), orvossal szembeni bizalmatlanság, követelőzés. Kezelés A személyiségzavar diagnosztizálása a hibás alkalmazkodást bizonyító gondolatok és viselkedési minták, és annak alapján történik, hogy a beteg azok megváltoztatására nem hajlandó. A különféle személyiségzavarok mindegyike külön sajátos kezelést igényel, viszont közös bennük, hogy a betegek nem tartják fontosnak a kezelést, de reagálnak rá. Az orvos felhívja a beteg figyelmét a kóros viselkedés miatt bekövetkezett nemkívánatos eseményekre, és elmagyarázza a követendő viselkedési mintát. A csoportterápia és a család bevonása nagyon nagy segítséget jelent. A betegséget kísérheti depresszió vagy szorongás, amelynek kezelése gyógyszerekkel és

pszichoterápiával történik. 9 A személyiségzavarban szenvedők személyiségének megváltozása hosszú idejű kezelést, viselkedésterápia alkalmazását, pszichoterápiát igényel. A kezelés célja a beteggel megértetni a szorongás okát, és rávezetni hogyan alkalmazkodjon környezetéhez. Kokain-függőség (abúzus) A kokain az Erythoxylon coca növény leveléből nyert (vagy szintetikus úton előállított), keserű ízű, kristályos szerkezetű érzéstelenítőszer. A központi idegrendszer izgatására szolgál, hosszantartó használata súlyos, a kábítószer iránti kóros vágyhoz (toxikomániához), pszichés és testi függőséghez vezet. A gyógyászatban fájdalomcsillapítóként használják, mivel az agykéreg fájdalomérző központját bénítja. Forgalmazása szigorú ellenőrzés alatt áll A kokainnak többféle formája van, por (felszippantásra), injekció (vénásan alkalmazva), vagy crack-kokainná alakítva szívható formában

(belélegzésre). Serkentő hatása sokkal erősebb az amfetaminokénál, nagyfokú éberséget, eufóriát, és hatalmas testi erő érzetet hoz létre. A kokain kb 30 percig tartó izgalmat okoz, ezért, a kokainista gyakran ismétli az adagokat, ami fiatal és teljesen egészséges embereknél is halálos szívrohamot, és – a hirtelen magas vérnyomás miatt megpattanó ér – agyvérzést, bénulást okozhat. Egyéb tünetként felléphet, székrekedés, bélprobléma, idegkárosodás (amelynek tünete, hogy a beteg úgy érzi, bőre alatt bogarak mozognak – kokain-bogarak), akaratlan izom-összehúzódások (görcsök), álmatlanság, hallucinációk, téveszmék, agresszív viselkedés, szorongás, emelkedett szexualitás stb., súlyosabb esetben a kokainista önmagára és másokra is veszélyt jelent (öngyilkossági kísérlet, agresszív, erőszakos magatartás). A kokainfogyasztók pupillái tágak, szívritmusuk szapora, aktivitásuk nagy és paranoiás tünetek is

jelentkezhetnek. A kokain tolerancia gyorsan kialakul. (A kellő hatás elérésére az adagot állandóan emelni kell) Nagy a veszély a fertőzésre (vírusos májgyulladás, AIDS) a rosszul sterilizált fecskendők használata miatt. Kokainista nők terhessége rendszerint vetéléssel jár, vagy ha nem, magzati károsodással, mivel az anya vérkeringésével átjut a kokain a magzatba. A kokain-megvonás tünetei merőben ellentétesek a szer hatásával, jellemzője a fáradtság, a lehangoltság, és az öngyilkossági kísérletek. Kezelés A kokainhasználat laboratóriumi vizsgálatokkal (vizelet és vér) mutatható ki. A kokain hatása kb. fél órás, ezért a mérgezéses esetek nem mindig kezelendők Kórházi megfigyelés az öngyilkos magatartás miatt szükséges mindaddig, amíg ez a magatartás, illetve a tünetek nem enyhülnek. A magas vérnyomás, a szapora szívritmus, a görcsrohamok kezelése gyógyszerekkel történik. A lelki (pszichés) zavarokat

(depresszió, mániás-depresszió) antidepresszáns gyógyszerrel vagy lítiummal kezelik, ami tanácsadással és pszichoterápiával egészül ki. Szorongásoldó gyógyszerekkel és altatószerekkel kapcsolatos addikció Az antidepresszánsok (szorongást oldó gyógyszerek) és altatószerek hosszabban tartó folyamatos alkalmazása kóros lelki és testi függőséget alakíthat ki a szerekkel szemben. A gyógyszerek iránti szenvedély sok esetben az orvos által nagy adagban előírt gyógyszer hosszas alkalmazása miatt fejlődik ki, vagy akkor, ha a beteg az előírt mennyiségnél nagyobb dózist használ. Kialakulhat az addikció abban az esetben is, ha a beteg – nem is sejtve, hogy függővé válhat – mindennap altatószerrel él. A gyógyszerfüggőség tünetei: légzésszám és szívverés csökkenés, mozgáskoordinációs zavarok és emiatt különféle balesetek, amelyek sérülésekhez, törésekhez vezetnek, nyugtalanság, memóriazavarok, lassú, elkent

beszéd, aluszékonyság, ingerültség. 10 Szorongásoldó gyógyszerek és altatószerek hirtelen elvonása életet veszélyeztető helyzetet teremthet, ezért a gyógyszer-megvonás kórházi megfigyelést igényel. Megvonásos tünetek: idegesség, nyugtalanság, végtagremegés, gyengeség, görcsrohamok (amelyek bizonyos szerek esetében halálhoz is vezethetnek), kiszáradás, zavartság. Kezelés A gyógyszerfüggőség megszüntetésére többféle kezelési módszer létezik. Gyakori elvonásos módszer a gyógyszer fokozatos csökkentése hosszabb időn át. Kóros tünetek vagy gyógyszerek miatt fellépő szorongás A félelemérzést vagy szorongást valamilyen veszély közelsége, különböző mértékű ingerek válthatják ki, vagyis a félelem és szorongás valamilyen külső fenyegetésre adott válasz. A szorongás minden esetben aránytalanul nagyobb, mint a kiváltó ok, és bizonyos kóros tünetek vagy gyógyszerek hatására (vagy gyógyszer

megvonásra) is létrejöhet. Szorongást okozhat az idegrendszer különféle betegsége (koponya, illetve fejsérülések), keringési betegségek (pl. a szív elégtelen működése), a légzőszervek betegségei (asztma, vagy egyéb krónikus tüdőmegbetegedés stb.) A betegségeken kívül szorongást létrehozhatják a következő szerek: az alkohol, a különféle káros élvezeti cikkek, drogok, bizonyos gyógyszerek. Kezelés Ha a szorongás a szervezetben fennálló betegség következtében jött létre, a betegség kezelését követően a szorongásos tünetek is megszűnnek. Amennyiben a szorongás valamilyen oknál fogva mégis fennmarad, a betegség kezelése szorongást oldó gyógyszerekkel történik (pl. a benzodiazhepinekkel). A gyógyszer elhagyása csak fokozatosan történhet, az esetleges gyógyszerfüggőség miatt. A gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápiás kezelés is szükséges. Kábítószer-függőség és -szenvedély (addikció) A kábítószer

(morfium, LSD, ópium stb.) többnyire növényi eredetű, kábulatot okozó mérgező szer, amely érzéki hallucinációkat, kellemes érzéseket, eufóriás hangulatot hoz létre. A gyógyításban célzottan használják fájdalomcsillapítóként, mivel az agykéreg fájdalomérző központját bénítja. Alkalmazásuk az orvos részéről nagy óvatosságot igényel, a függőség kialakulásának elkerülése végett. Forgalmazásukat szigorúan ellenőrzik A kábítószercsempészés és -forgalmazás miatt – ami igen súlyos törvénybeütköző tett – az ellenőrzés nélkül megvásárolható és rendszeresen, mértéktelenül alkalmazott kábítószerek előbb testi és szellemi leépüléshez, majd halálhoz vezetnek, és egyre több fiatal életet követelnek, már csak azért is, mert néha olyan szennyező anyagokat tartalmaznak, amely legjobb esetben azonnali halált okoz. Az addikció olyan káros szenvedélynek hódolás, amelyről a beteg képtelen lemondani,

mint pl. szerencsejáték, tv-sorozat-függőség, kábítószer. A kábítószer testi és lelki függőséget hoz létre. A pszichés (lelki) függőségben a kellemes hangulat, a teljesítőképesség-növelés, hallucinációk, eufória elérése a kábítószer nagyfokú, legyőzhetetlen kívánását okozza. A kábítószerrel való visszaélés súlyos következményei érintik a tanulást, a munkavégzést, a családot, a barátokat (tönkremennek, megszakadnak a kapcsolatok), lopáshoz, súlyos testi bűncselekményekhez vezethet, mivel nem tudnak lemondani a kábítószer használatáról, és a megfelelő mennyiség beszerzése igen komoly anyagi ráfordítást igényel. Egyes gyógyszerek, vagy egyéb szerek testi függőséghez vezetnek, mivel a rendszeresen szedett gyógyszerhez vagy kábítószerhez hozzászokik a szervezet, s a kívánt hatás elérése érdekében növelni kell a mennyiséget. Ezeknek elhagyása vagy csökkentése megvonásos tüneteket hoz létre

(fejfájás, hasmenés, remegés stb.), és életet veszélyeztető helyzetet is 11 teremthet. Testi függőség alakul ki pl rosszindulatú daganatos betegeknél, akiknél fájdalomcsillapításra hosszú ideig morfint használnak. (Pszichés függőség viszont nem jön létre ezeknél a betegeknél). A kábítószer-abúzus a tiltott kábítószerek túlzásba vitt – az orvos kikerülésével –, vagy a nem tiltott szerek (pl. alkohol) felüdülést, hangulatmódosítást célzó használatát jelenti olyan mértékig, ami függőséghez vezet. A kábítószer-függőség létrejötte a következő tényezőktől függhet: a használt szer szervezetre, pszichére gyakorolt hatásától, az egyéniségtől, öröklött jellemzőktől, környezettel kapcsolatos feszültségektől (pl. nehezen megoldható családi problémák) és erős késztetés a valóságból való menekülésre. Testi és lelki függőséget okozó szerek: alkohol, kábító-, altató-, szorongást oldó

szerek (antidepresszánsok), serkentő szerek (pl. a kokain), és a hallucinogén szerek (marihuána, LSD) stb. A mértéktelenül alkalmazott szabadon választott gyógyszerek is okozhatnak abúzust anélkül, hogy a beteg sejtené, hogy az általa szedett gyógyszer az oka. (Fájdalomcsillapítók, frissítők, nyugtatók, hormonkészítmények stb.) Terhes anyák kábítószer használatával a születendő gyermekük életét veszélyeztetik, károsítják, mivel a magzatban kialakul a kábítószer-függőség, és születés után életveszélyes megvonásos tünetek lépnek fel nála. Kezelés A beteges szenvedély kezelése nehéz feladat. A tiltás semmi eredményhez nem vezet és az egyén nagyon gyakran elutasítja a segítséget is. A kóros következmények megelőzése, vagy mérséklése elvonókúrával, zárt intézetben vagy szanatóriumban pszichoterápiával kiegészített kezeléssel történhet. Alkoholizmus Az alkoholizmus a szeszes italok rendszeres és nagy

mennyiségű fogyasztása következtében kialakult állapot. A krónikus, önpusztító betegségben szenvedő betegre jellemző, hogy minden káros (társadalmi és családi) következménye ellenére sem tudja az alkoholfogyasztást abbahagyni. A betegség kiváltó oka ismeretlen (ugyanis az alkoholt fogyasztó emberek aránylag kis százaléka lesz csak alkoholista). Az alkoholista először a kínzó feszültségek oldására fordul alkoholhoz, majd az idő múlásával függőségbe kerül vele. Az alkohol feszültségoldó hatása hamar jelentkezik, mivel gyorsan felszívódik a szervezetbe, a sejtekbe, gátolva az anyagcserefolyamatot. Bénítja a központi idegrendszer sejtjeit, azaz csökkenti az agy működését, amelynek következtében pl. meghosszabbodik a reflexidő (ezért tilos alkoholos állapotban pl. az autóvezetés) A hosszabb időn át történő rendszeres alkoholfogyasztás krónikus alkoholizmushoz vezet. Következménye étvágytalanság, májzsugorodás,

szellemi leépülés, akaraterő hanyatlás, gyakran kialakuló elmezavarok (delirium tremens), szívelégtelenség, aritmia, magas vérnyomás, agyvérzés, végtagremegés, memóriakiesések és elbutulás. Az alkoholizmus munkanélküliséghez, a családi élet felbomlásához, a társadalmi életbe beilleszkedési nehézséghez vezet. Hirtelen abbahagyott ivás az alkoholistánál alkohol-megvonásos tüneteket, verejtékezést, hányingert, gyengeséget, alkoholos epilepsziát (alkoholos rohamot) hoz létre. Ha krónikus alkoholistáknál az alkohol-megvonás kezelés nélkül történik, delírium-tremens (érzékcsalódásokkal járó elmebetegség) jön létre kb. másfél héttel az megvonás után Kezdeti tünetei: szorongás, zavartság, álmatlanság, izzadás, depresszió, láz, hallucinációk, félelem, nyugtalanság stb. A betegség súlyosbodásával rendezetlen mozgás, szünet nélküli kézremegés, és halál következhet be. 12 Az alkohol okozta

elváltozások között szerepel a májkárosodás, ami miatt a máj többé már nem tudja a szervezet mérgező anyagait hatékonyan eltávolítani, és emiatt májkóma lép fel. Tünetei: aluszékonyság, kábultság, zavartság. Azonnali orvosi beavatkozásra van szükség, mivel az állapot az életet veszélyezteti. Korsakoff-szindróma (amnéziás elmezavar) esetén a megjegyzőképesség csökkenése, idő- és térbeli zavartság jelentkezik. Idült esetében a rövidtávú és a hosszú távú memória elvész, csak a pillanatnyi marad meg. A beteg a kiesett emlékképeket kitalált emlékképekkel pótolja Az agy kóros működése B, illetve B1 vitamin hiánya miatt következik be (ami a nagymennyiségű alkoholfogyasztás következménye), súlyosabb vitaminhiány halálhoz vezethet. Wernicke–Korsakoff-szindróma agyvelőbántalommal járó kórkép, amelynek tünetei zavartság, a mozgáskoordináció hiánya, a szemmozgás rendellenessége stb. A terhes alkoholista

nők magzatai különféle szervi károsodással (kis születési súly szívproblémák, értelmi fogyatékosság) születnek. Kezelés Az alkohol-elvonásos tünetek sürgős orvosi ellátást igénylő állapot. A B-vitaminhiány életveszélyes állapotot hoz létre, intravénásan nagy adag B és C-vitamint kap a beteg. A kiszáradás elkerülésére infúziót alkalmaznak, amely pótolja a folyadék-, a magnézium- és a szőlőcukor vesztést. A betegség általában gyógyítható alkoholelvonó-kúrával (az alkoholistákat a szeszes italról leszoktató kezelés), amely több fázisból tevődik össze. Először a szervezet szeszmentességét kell biztosítani, amelyet a szeszes italokkal szemben hányingertkeltő gyógyszerekkel érnek el, második fázisban az elvonásos tüneteket kell normalizálni, és harmadszor a beteg családi-, társadalmi életvitelének rendezésére kerül sor pszichoterápia révén. Az alkoholistának a kezelésbe bele kell egyezni, mert saját

szándéka, akarata ellenére a pszichoterápia hatástalan. Vannak bizonyos – csak orvosi javaslatra, és általa felírt receptre kapható – gyógyszerek, amelyek segítik az alkoholfogyasztás abbahagyását, mivel olyan kellemetlen tüneteket hoznak létre az alkohol elfogyasztása után, hogy csak nagyon kevés beteg vállalkozik arra, hogy ezt a rossz közérzetet mégegyszer átélje. Magyarországon létezik a Névtelen Alkoholisták klubja, amelynek célja, hogy a gyógyulni akaró beteg az alkoholon kívül találjon ismerősökre, barátokra, akik hasonló problémával küzdenek, szeretnének megszabadulni az alkohol káros befolyásától, és bármikor elérhetők, ha nagy a kísértés az újrakezdésre. A foglalkozások keretében az alkoholisták elmesélik saját történetüket és meghallgatják másokét, és azt, hogyan küzdenek meg naponta az ivási kényszer ellen. Disszociatív amnézia A disszociatív amnézia a disszociatív rendellenességek körébe

tartozó tudat alatti védekezés. Az ember sajátos egyéni vonásokkal rendelkező személyiség. A disszociatív amnézia a személyiséget alkotó összetevők – gondolkodás, érzelem, akarati tényezők – funkcionális egységének emlékezéshiánnyal társuló megbomlása, amely erős stressz következtében jön létre. Tulajdonképpen a lélek védekezése bizonyos traumás dolgokkal szemben, amikoris ezek a traumás dolgok, emlékek, gondolatok, érzések elkülönülnek a tudattól és a személy képtelen akaratlagos visszaidézésükre, annak ellenére, hogy ezek az események sokkal jelentősebbek annál, hogy kiessenek tudatából. (Ez a jelenség előfordul teljesen normális esetben is, pl. hazafelé úton gondolataiba mélyedt ember nem az utat figyeli, és később képtelen felidézni az útszakaszt.) Az amnézia (a memóriarés) előfordulhat többször, időtartama is változó, pár perctől akár hónapokig terjedhet. 13 Normális esetben az ember

tisztában van azzal, hogy nem emlékszik bizonyos dolgokra (pl. az útszakaszra), de a disszociatív amnézia esetében az emlékezetvesztésre csak akkor derül fény, ha bizonyos tényekkel szembesítik őket, amelyet ez idő alatt vittek véghez, de amelynek sem időtartamára, sem az akkor végrehajtott cselekedetre nem képesek visszaemlékezni. Az amnéziában szenvedő betegek elfelejthetnek rövidebb időszakokat, de elfelejthetik egész előző életüket. Gyakrabban fordulnak elő természeti katasztrófa, vagy baleset után A legtöbb embernek rendszerint visszatérnek emlékei, de előfordulhat nagyon hosszú ideig tartó emlékezetvesztés, vagy a soha vissza nem nyert emlékezet. Kezelés A diagnózis felállítása a tünetek alapján, fizikális és pszichológiai vizsgálatokkal lehetséges. Laboratóriumi vizsgálatokra a mérgezések miatt bekövetkező amnézia kizárására vagy megerősítésére van szükség. Elektroenkefalogram (EEG) az esetleg fennálló

epilepszia kimutatására szolgál. Az amnéziában szenvedők között gyakori a depresszió is. Lényeges szempont a kezelésben a biztonságot adó és támogató környezet, amelynek hatására sok esetben visszatérnek a kiesett időszak emlékei. Ha a memóriarés magától nem szűnik meg, kezelésre alkalmazható a hipnózis vagy gyógyszerhatás alatti beszélgetések, ami kapcsán kiderülhet az amnéziát kiváltó ok, amelynek hitelességét mások igazolhatják. Ha visszatér az emlékezet, további kezelésre van szükség, hogy a beteg feldolgozza és megoldja az amnéziát kiváltó traumát. Disszociatív kóros kóborlás A disszociatív kóros kóborlás (cél és értelem nélküli váratlanul és hirtelen történő elutazás) a disszociatív rendellenességek körébe tartozó tudat alatti cselekedet. Az ember sajátos egyéni vonásokkal rendelkező személyiség. A disszociatív kóros kóborlás a személyiséget alkotó összetevők – gondolkodás, érzelem,

akarati tényezők – funkcionális egységének emlékezetvesztéssel és kóborlással járó megbomlása. Az egyén elveszti személyazonosságát, múltbeli életét vagy annak egyes részeit, fogalma sincs arról, hogy ki ő valójában, mivel nem emlékszik rá, és ennek következtében teljesen új személyazonosságot alakíthat ki önmaga számára. A disszociatív kóros kóborlásban szenvedő ember otthonát, családját, ismeretségi körét messzi maga mögött hagyva eltűnik szemük elől, teljesen új körülmények közé kerülve beilleszkedik, új munkahelyre is beléphet, és mindezt a változást nem tudatosan éli meg, közben teljesen normális egyén benyomását kelti. Ez az állapot hosszú hetekig, esetleg tovább is tarthat, anélkül, hogy felmerülne benne, hogy emlékezetkiesése van. Ha viszont az amnézia hirtelen elmúlik, megdöbben, mivel teljesen idegen helyen, idegen emberek között találja magát. Ekkor felléphet szorongás, rémület,

zavarodottság, mert nem tudja felidézni az emlékezetvesztés alatti kóborlás időtartamában történt cselekvéseket, eseményeket. A disszociatív kóros kóborlások gyakrabban fordulnak elő természeti katasztrófa, vagy baleset után. Kezelés A diagnózis felállítása nem könnyű feladat, és sokszor csak visszamenőleg állapítható meg a betegség, mert sok esetben nem jár tünetekkel. Gyanúra adhat okot a múltbeli kérdésekkel kapcsolatos zavart viselkedés és válaszadás. A kezelés kapcsán megpróbálják felderíteni a beteg valódi kilétét, és azt, hogy mi okozta annak feladását. Sikertelenség esetén igénybe veszik a hatóságot, a hírközlést stb Kezelésre hipnózist vagy gyógyszerhatás alatti beszélgetéseket alkalmaznak, ami kapcsán kiderülhet a kóborlást kiváltó ok. Ha a homályállapot alatti időben – vagy előtte – nem történt semmi komolyabb, bonyodalmat okozó esemény, és ez az állapot aránylag rövid idő alatt

megszűnik, nem történik károsodás. 14 Elhúzódó kóborlásos állapotban különböző kellemetlen, súlyos következményekkel járó események is bekövetkezhetnek (pl. a beteg különféle kötelezettségeket vállalt, vagy esetleg bűncselekményt követett el stb.), amire a homályállapot elmúlása után a beteg nem emlékszik Előfordulhat, hogy a kóborlást megelőző időre a legjobb igyekezet ellenére sem derül fény. Disszociatív önazonosság-zavar A disszociatív önazonosság-zavar a disszociatív rendellenességek körébe tartozó elég gyakran előforduló elmebetegség. Az ember sajátos egyéni vonásokkal rendelkező személyiség. A disszociatív önazonosság-zavar a személyiséget alkotó összetevők – gondolkodás, érzelem, akarati tényezők – funkcionális egységének emlékezetkiesésekkel járó megbomlása, amelyet az éntudat, illetve személyiség két vagy többfelé válása kísér (többszörös személyiségzavar), és a

személyiségek felváltva határozzák meg a személy magatartását. Az önazonosság-zavar nagyon súlyos állapot, amelyben a beteg munkavégzésre képtelen, és nagyon gyakran öngyilkosságot kísérel meg. A személyiségek tudnak egymásról, kapcsolatban állnak vele belső világában. Ebben a belső világban például az egyik személy ismeri a másik tevékenységét, megfigyeli magatartását. A megfigyelt személy viszont vagy ismeri vagy nem az előzőt. A személyiségek állandó váltakozása (illetve az hogy hol az egyik hol a másik személyiség határozza meg a beteg magatartását) a beteg életét zavarossá teszi, és hallucinációkhoz vezet, mivel ezek a személyiségek társalognak egymással. A váltakozás közötti időszakokat emlékezetkiesések tarkítják, amelynek következtében bizonyos cselekedetekre nem emlékszik, vagy nem ismer fel tárgyakat vagy egyéb dolgokat. Önmagáról többesszámban (mi), vagy harmadik személyben (ő) beszél. A

felnőttek gyermekkorukra kb a 11 életévig nem emlékeznek vissza. Ez az aránylag gyakori elmebetegség több tényező együtt fellépő hatása következtében jöhet létre, mint pl. gyermekkori bántalmazás, kiszolgáltatottság és gondozáshiány, az énkép kialakulása előtti lelki sérülés. Az ember fejlődésében követelmény, hogy a gyermek képes legyen a személyiséget alkotó összetevők – gondolkodás, érzelem, akarati tényezők – funkcionális egységbe rendezésére. Amikor kialakult a személyiség, olyan időszakok következnek, amelyekben ezek az összetevők külön raktározódnak el, és hozzávezethetnek több énkép kialakításához. De rendszerint nem alakul ki személyiségzavar, mivel kellő mennyiségű segítséget kap a felnőttektől. Ha viszont létrejön a disszociatív önazonosság-zavar, sok egyéb pszichológiai kórkép kíséri, ilyenek mint depresszió, szorongás, fóbiák, pánik rohamok, gyors szívműködés,

hallucinációk stb. A betegségben szenvedők kábítószerhez, alkoholhoz menekülnek és nagyon gyakran követnek el öngyilkosságot. Kezelés A disszociatív önazonosság-zavar diagnózisának felállítása nehéz feladat. Felismeréséhez speciális kérdés-felelet formulák adnak segítséget, emellett alapos belgyógyászati és ideggyógyászati kivizsgálásra van szükség. A betegség meghatározását segítheti hipnózis vagy gyógyszerhatás alatti beszélgetések, aminél valószínűleg előfordul, hogy a beteg egyik személyiségből átugrik a másikba. Az orvos hipnózis segítségével megpróbálja ezekből a személyiségekből egyetlen személyiséget létrehozni, és ezt az állapotot stabilizálni. A beteg több évig tartó pszichiátriai kezelésre szorul, gyógyszeres kezelés csak bizonyos tüneteket enyhít. Habzsoló étkezési rendellenesség 15 Kóros étkezési rendellenesség, amelyet a mohón, sietve, rövid idő alatt hatalmas mennyiségű

táplálékbevitel jellemez. Az étkezés után nincs diéta, nincs hánytatás, sem hashajtás A szervezetbe hatalmas mennyiségű kalória kerül. A betegség főleg az idősebb kövér férfiak körében gyakori. A testsúly növekedésével nő a habzsoló étkezési rendellenesség kialakulásának veszélye. A betegség lelki traumákkal, lehangoltsággal, depresszióval jár. Kezelés A betegség kórképét nemrég határozták meg, ami miatt kezelésére még nincs kidolgozott módszer. A gyógyítás általában hagyományos fogyókúrával történik, a kóros étkezési szokást figyelmen kívül hagyva. A habzsoló étkezési rendellenesség kezelése – a bulimina nervosához hasonlóan – pszichoterápiával és antidepresszáns gyógyszerekkel, valamint étvágycsökkentő szerekkel történhet. Gyors lefolyású (akut) stressz betegség Igen nagy traumás élmény (életveszély, súlyos sérülés) hatása következtében kialakult szorongásos betegség, amelyben a

beteg ismételten átéli – gondolatban, rémálmokban, vagy filmszerűen lejátszódó képekben – a megtörtént eseményt, ami félelmet, rémületet, szorongást kelt a betegben. Az újra és újra átélt trauma stressz kialakulásához vezet A betegség a megtörtént esemény után rendszerint egy hónapon belül jelentkezik, és a lefolyása mintegy két hét, egy hónap. A szorongást veszély közelsége, különböző mértékű külvilági ingerek váltják ki, vagyis valamilyen külső fenyegetésre adott válasz. Hosszantartó, súlyos esetben depresszió kísérheti A stressz a szervezet vészreakciója bizonyos – a szervezetet ért – káros ingerekre. Ez a védekező reakció fokozza a szervezet ellenállását, biztosítja a szervezet védekezését. Ha viszont túl gyakran vagy túl erősen jelentkezik, stressz betegséget okoz. Az akut stressz betegségben a tünetek az esemény után kb. 4 hét múlva jelentkeznek A beteg reakciókészsége lassul, nehezen

tud elaludni, fásultság, közöny, kábultság és a traumás esemény fontos részleteinek felidézési képtelensége a fellépő tünetek. Kezelés Akut stressz betegség általában önmagától meggyógyul, ha a traumás helyzet megváltozik, és ha alkalmat kap a beteg annak elmondására, mi történt tulajdonképpen, mi váltotta ki az akut stressz betegséget. Sokszor segít a betegség leküzdésében, ha a beteg többször elmondhatja traumás élményét. Gyógyszeres kezelésre csak az alvást támogató gyógyszer ajánlatos, mivel az egyéb gyógyszerek befolyásolhatják a természetes gyógyulást. Pánikrohamok, pánikbetegségek A pánik valakiben hirtelen támadó rémület, nagyfokú szorongás, amely egy megrázó – általában veszélyt jelentő – élményre kirobbanó reakciósorozatot indít el. A reakciósorozat minden átgondolás, értékelés nélküli, nem tudatos menekülési kényszer, viharos mozgással kísérve. Mivel a pánik a megrázó,

külső fenyegetésre adott igen gyors, ösztönös, értelmi kontroll nélküli válaszreakció, az agykéreg gátló hatása abban a pillanatban nem jelentkezik, így a cselekvés célszerűtlen, nem pedig átgondolt, rendezett, célravezető. Pánik létrejöhet szorongásos betegségekben is, ha valamilyen speciális – a betegséggel összefüggő – helyzet áll elő. A pánik kialakulhat váratlanul, és minden ok nélkül is. Ha gyakran jelentkezik szorongásos tüneteket okoz az újabb roham megjelenése miatti félelem. Ha bizonyos helyhez kötődik a roham 16 létrejötte, a beteg a helyszínt elkerüli, vagyis kialakul az agorafóbia. A betegség súlyosbodása lakáshoz kötöttséget okoz. A pánik légszomjat, elakadó lélegzetet, szapora pulzust, fulladásérzést, remegést, gyomorfájást, zsibbadást, hidegrázás-szerű érzést, halálfélelmet stb. okoz, ami pár percen belül megszűnik A pánikrohamok fölöttébb kellemetlenek, de nem jelentenek

veszélyt. Kezelés A pánik rövid idő (perceken belül) minden kezelés nélkül megszűnő jelenség. Az ismételten előforduló pánik pánikbetegséget hoz létre, amely kezelésre szorul. Mivel a pánikroham biológiai és pszichológiai folyamat, kezelésére általában antidepresszáns gyógyszereket, szorongásoldó gyógyszereket (benzodiazepinek közül csak az alprazolam hatásos), pszichoterápiát és szoktatásterápiát alkalmaznak. A viselkedésterápia egyik típusa a szoktatásterápia, amelyben a pánikot kiváltó ingert addig alkalmazzák, amíg a beteg kellő higgadtsággal veszi tudomásul a pánikhelyzetet. Deperszonalizációs zavar A saját énre, a személyiségre vonatkozó érzésvilág, illetve tudat zavara, amelyben a beteg idegennek érzi mind a testi, mind a lelki folyamatokat, és rendszeresen, hosszabb, rövidebb időre elkülönül ezektől. A deperszonalizációs zavar a disszociatív rendellenességek körébe tartozó pszichiátriai

megbetegedés, amely nagyfokú stresszt okozó baleset, életveszély átélése, súlyos sérülés stb. után léphet fel. Az ember sajátos egyéni vonásokkal rendelkező személyiség. deperszonalizációs zavar a személyiséget alkotó összetevők – gondolkodás, érzelem, akarati tényezők – funkcionális egységének olyan jellegű megbomlása, amelyben a beteg mintegy kívülről figyeli magát, vagyis elidegenednek, elkülönülnek testüktől, önmaguktól, a világtól. A betegség akár évekig is fennállhat, de rövid ideig is tarthat, kísérhetik pánikrohamok, szorongás, depresszió stb. A betegség súlyosbodása mindenféle tevékenységre gátlólag hat, saját magukat sem tudják sok esetben ellátni. A szorongás és depresszió után legtöbbször előforduló deperszonalizáció tünete sokfajta pszichiátriai betegségnél is előfordul. Kezelés A deperszonalizációs zavar diagnózisának felállítása nehéz feladat, és a tünetek, és speciális

beszélgetések alapján határozható meg. Kezelésére pszichológiai, viselkedés és hipnózisterápiát, valamint antidepresszánsokat alkalmaznak Fóbiás betegségek A fóbia a kényszerképzetek egyik fajtája, tartós, igen erős szorongás, beteges félelem bizonyos helyzetektől. Elnevezése aszerint történik, hogy mi a kiváltó oka Ilyenek pl a zárt tértől való rettegés a klausztrofóbia, vagy a magas helyen fellépő tériszony stb. Magát a félelemérzést vagy szorongást valamilyen veszély közelsége, különböző mértékű külvilági ingerek válthatják ki, vagyis a félelem nem más, mint valamilyen külső fenyegetésre adott válasz. Az agorafóbia a nyílt tértől való beteges félelem. Kialakulásához vezethet bizonyos helyzetben fellépett pánikroham. Ha a roham egy megadott helyszínnel függ össze, a beteg a helyszínt kerülni fogja. Az agorafóbia súlyos formája lakáshoz kötöttséget okoz A sajátos fóbiák a szorongásos betegségek

leggyakrabban előforduló típusa, mint pl. félelem a sötéttől, idegenektől, állatoktól, bogaraktól, egerektől, tolltól, szőrös állatoktól, póktól, víztől, vérvételtől, vértől (ez utóbbi kettő ájuláshoz is vezethet) stb. Ebben a betegségben a sajátos fóbiában szenvedők kerülik a fóbiát kiváltó tárgyakat, helyzeteket. 17 Szociális fóbia a kapcsolatteremtési képességet (tanulást, szórakozást, társaságkeresést) akadályozó betegség. A fóbia kapcsán kialakuló szorongás olyan erősen jelentkezik, hogy rendszerint elkerülik a társaságokat, vagy rendkívül nehezen viselik el. A szociális fóbiában fellépő tünetek: erős szorongás minden olyan helyzetben ahol mások is jelen vannak (pl. étkezés, tanúk előtt aláírás), szorongás amiatt is, hogy munkájuk, teljesítményük nem megfelelő, hogy szégyen éri őket, hogy kiderül a szorongásuk stb. A fiatalkori félénkség átalakulhat szociális fóbiává. Kezelés

A fóbiák kezelésére általában antidepresszáns gyógyszereket, szorongásoldó gyógyszereket (benzodiazepinek közül csak az alprazolam hatásos), pszichoterápiát és szoktatásterápiát alkalmaznak. A viselkedésterápia egyik formája a szoktatásterápia, amelyben a fóbiát kiváltó ingert addig alkalmazzák, amíg a beteg kellő higgadtsággal veszi tudomásul a fóbiát kiváltó helyzetet, vagyis az ismételt ingerekre az idegrendszer csökkent válaszokkal reagál a megszokás miatt. Pszichoterápiás kezelés is segít a fóbiás beteg kezelésében. Szociális fóbia kezelése elég nehéz, mivel a számtalan fóbiát kiváltó helyzethez szoktatás szinte lehetetlen, ezért póthelyzeteket teremtenek számukra a fóbia kezelésére (akikben szorongás lép fel a nyilvánosság előtti szerepléstől, azok pl. szociális otthonban szerepelhetnek, hogy kialakuljon a megszokás, és a fóbia csökkenjen, vagy megszűnjön.) Mániás-depresszió A

mániás-depresszió beteges lelkiállapot (a hangulati élet zavara), bipoláris betegség, amelyben a betegség két mozzanata, a depresszió és a mánia egymást váltogatva fordul elő. A depresszió mániás tünetek nélkül is felléphet, a mánia viszont a mániás-depresszió egyik fázisaként jelentkezik. A depresszió valamilyen szomorú esemény, kellemetlen élmény következtében hosszabb szakaszokban fellépő kóros lelki reakció (kedélybetegség), A depressziót búskomorság, mély szomorúság, levertség, lehangoltság, nyomott hangulat, akaratgyengeség, étvágytalanság stb. jellemzik A tünetek erőssége aránytalanul nagyobb, mint a kiváltó ok, és sok esetben öngyilkossághoz vezet. A mániás tünetek mérsékeltebb nyugtalansággal, ingerlékenységgel, emelkedett, sokszor eufóriás alaphangulattal, gyenge figyelemkoncentrációval, felgyorsult beszéd és mozgással, vagyis nagyfokú aktivitással, nagyzásos téveszmékkel, dicsekvéssel,

önmaguk túlértékelésével jár. Kevés alvás, elhanyagolt étkezés, fogyás, nagyfokú szexualitás, indokolatlan derűlátás, az elragadtatásig fokozódó kitörő öröm, bizakodó hangulat, és dühkitörés is jellemezheti. [Hipomániánál a tünetek megegyeznek a mánia tüneteivel, csak jóval enyhébb formában jelennek meg. Vidám hangulat, tréfálkozás, meggondolatlan cselekvések, mulatozás] A bipoláris I. betegség a mániás depresszió súlyosabb esete, amelyben a depresszió és a mánia egymást váltogatja. A bipoláris II. betegségben az enyhébb, és rendszerint évszakokhoz kötődő tünetekkel járó betegségben rövidebb depressziós időszakokat hipomániás szakaszok követnek. [A hideg évszakban (ősz, tél) a depresszió lép fel, míg a meleg évszakban (tavasz, nyár) a mánia.] A ciklotímiás betegség nem más, mint enyhe tünetekkel járó mániás depresszió. A betegség rövid idő alatt lezajlik, ismétlődési periódusuk ritkább

és szabálytalan. Ritkán alakul át valódi depresszióba vagy mániába. Tünetei befolyásolják a munka és tanulási teljesítményeket, a beteg gyakran változtat lakhelyet, szerelmi partnereket, alkohol- és kábítószerfüggővé válhat. A mániás-depressziós betegség ismétlődően újra és újra fellép. Kezelés A betegség diagnosztizálása a fennálló tünetek alapján történik. 18 A mániás epizódok kezelése megfelel a mánia kezelésének, a depressziós szakasz kezelése pedig a depresszió kezelésének. Az antidepresszáns gyógyszerek rövid ideig adhatók, és hatásukat rendszeresen ellenőrizni kell, mivel gyorsabbá tehetik a mánia, a hipománia és depresszió váltakozását. Az aktivitás csökkentése, azaz a hangulat stabilizálása lítiummal és pszichoterápiás kezeléssel történik. Újabban antikonvulzáns (görcsoldó) karbamazepint és divalproexet használnak kezelésre, szigorú orvosi ellenőrzés mellett, mivel a karbamazepin

a vörösvértestek és fehérvérsejtek számát nagymértékben csökkenti, a divalproex alkalmazása viszont májkárosodáshoz vezet. Az évszakokhoz kötődő bipoláris II. betegség kezelésére fototerápia is alkalmazható (A terapeuta által meghatározott évszaknak megfelelő mesterséges fény előállítása.) Depresszió Szomorú esemény, kellemetlen élmény következtében hosszabb szakaszokban fellépő kóros lelki reakció (kedélybetegség). A depressziót jellemző tünetek: búskomorság, mély szomorúság, levertség, lehangoltság, nyomott hangulat, akaratgyengeség, étvágytalanság stb. A tünetek erőssége aránytalanul nagyobb, mint a kiváltó ok, és sok esetben öngyilkossághoz vezet. Minden szomorú eseményre (csalódás, kudarc, veszteség, halál) a normális és természetes, reakció a bánat és a fájdalom, depresszió nélkül. A kedélybetegségre hajlamos embereknél viszont az összes őket érintő szomorú vagy kellemetlen élmény

kóros lelki választ hoz létre, és fellép a depresszió. A váltakozó (fél és egy év közötti) időtartamú depresszió pszichiátriai betegség, többször is megismétlődhet a beteg életében. Számtalan tényező hajlamosít a depresszió kialakulására, mint pl. örökletesség, egyes gyógyszerek mellékhatása (pl. fogamzásgátlók), vagy bizonyos személyiségtípusok (pl önmagának élő, befelé forduló személyiség), biológiai tényezők, különféle súlyos, gyógyíthatatlan betegségek, fájdalom, mozgásképtelenség. Hajlamosító tényezők még a szorongásos betegségek, az alkoholizmus, kábítószer, az elbutulás korai stádiuma stb. Szituációs depresszió tragikus esemény után alakulhat ki (szerelmi csalódás, haláleset, halálévfordulók). Lehet hosszabban tartó, vagy rövidebb időtartamú Endogén depresszió a minden látható, feltételezhető ok nélkül létrejött betegség kiváltó oka ismeretlen. Vegetatív depresszió (az

akarattól függetlenül működő idegrendszer működési zavarából eredő depresszió) tünetei: a beteg visszahúzódó, nem eszik, nem társalog, alig alszik. Agitált (nyugtalansággal járó) depresszió tünetei: a beteg szünet nélkül egyfolytában beszél, nyugtalan, kezeit tördeli. Disztimiás (kóros lehangoltsággal járó) depresszió hosszú időn keresztül fennálló enyhe tünetekkel jelentkezik, jellemzi a személyiségváltozás, passzivitás, humortalanság, befelé fordulás. Az ebben szenvedők szinte örülnek saját kudarcaiknak A pszichotikus depresszió hallucinációval, látomásokkal, üldözési mániával, téveszmével jár. Depressziót közvetlenül is okozhat számos testi betegség, pl. az AIDS, amikor az AIDS vírusa (HIV – humán immundeficiencia vírus) közvetlenül az agyat károsítja, vagy a szifilisz késői stádiuma, a tuberkulózis, agydaganatok stb. Depresszióban a legsúlyosabb tünetek közé az öngyilkossági gondolatok

tartoznak. A beteg értéktelennek tartja életét, vagy ezzel akar jóvátenni bizonyos akaratlanul elkövetett dolgokat. Az öngyilkossági gondolat, szándék, azonnali ellátást és felügyeletet igényel egészen addig, amíg a kezeléssel el nem érhető a beteg normalizálása. Kezelés 19 A betegség diagnosztizálása a fennálló tünetek alapján lehetséges. A vizsgálatok kiterjedhetnek laboratóriumi vizsgálatokra (hormonális okok megállapítására), alvásvizsgálatokra elektroenkefalográfiával (EEG). A depresszióban szenvedő betegnek mindenekelőtt megértő bánásmódra van szüksége a megfelelő gyógyszeres és pszichoterápiás kezelésen kívül. A több hétig tartó gyógyszeres kezelésre többféle gyógyszer alkalmazható, amelyek mellékhatásaikban különböznek. A triciklikus antidepresszánsok mellékhatása: álmosság, hízás, vérnyomáscsökkenés (álló helyzetben), szájszárazság, szaporább szívritmus stb. Hosszantartó

gyógyszeres kezelésre a kevesebb és enyhébb mellékhatást okozó szelektív szerotonin visszavételt gátló gyógyszereket alkalmazzák. Ezt a gyógyszert a depresszión kívül a pánikbetegségekben, fóbiákban is használják. Az antidepresszánsok egyik típusa a monoamin oxidáz gátlók. E gyógyszer szedése mellett szigorúan előírt étkezést kell betartani, tilos pl. a szalámi, a lóbab, az élesztőkivonatok, a szójaszósz, a vörösbor, a sör, tilos bizonyos vény nélkül kapható megfázás elleni gyógyszerek szedése, mivel mindez hirtelen magas vérnyomást okozhat. Akik ezt a gyógyszert szedik, azoknak valamilyen ellenanyagot kell maguknál tartaniuk, hogy ha hirtelen erős lüktető fejfájás lép fel, azonnal bevegyék, és jelentkezniük kell a legközelebbi orvosi ügyeleten. A pszichostimulánsok a lelassult, visszahúzódó, kimerült betegek gyógyszere, de gyógyszerfüggőséget okozhat. Pszichoterápia a depresszió kezelésében az

antidepresszáns gyógyszerekkel együtt hatásos. Fokozatosan elérhető, hogy a beteg beilleszkedjen a mindennapi életbe. Igen súlyos depressziónál ha a beteg öngyilkosságot akar elkövetni, ha éhségsztrájkba kezd, vagyis megtagadja az étkezést, és pszichotikus depresszióban szenved, általános érzéstelenítés mellett elektrosokk kezelést alkalmaznak (görcsroham előidézése az agyra mért áramütéssel, a fejre helyezett elektródákon keresztül). A kezelés enyhíti a depressziós tüneteket Obszesszív-kompulzív betegség A beteg tudatába – akaratától függetlenül, sőt akarata ellenére – állandóan visszatérő, bizonyos kóros ösztönzések, képek, valamint igen erős vágy arra, hogy olyat tegyen, ami ezt a kényszerképzet által létrehozott rossz érzést enyhíti. A beteg nem tud megszabadulni a tudatába fellépő, számára kellemetlen veszélyt, ártalmat jelentő érzéstől. Ezek a kényszerképzetek sok esetben bizonyos

cselekvéseket gátolnak, vagy bizonyos cselekvéseket létrehoznak. A gyakorta előforduló kényszerképzetek: aggodalom a szenny miatt, aggodalom az esetleges kár azaz veszteség miatt stb. Ezek a kényszerképzetek kényszercselekvéshez vezethetnek A szertartásosan véghezvitt kényszercselekvés olyan kóros cselekedet, amelyet a kényszerképzetek hatására a betegek ismételten, célirányosan, de értelmetlenül hajtanak végre, annak tudatában, hogy cselekvésüknek nincs értelme, de kénytelenek végrehajtani azt az erős belső késztetés miatt. (Pl állandó mosási-, kézmosási kényszer a piszok eltüntetésére, ellenőrzések (ajtó bezárás) stb.) A betegek a cselekvés tartama alatt nyugtalanok, de ha végrehajtották a cselekvést, megnyugszanak. Ez azonban csak rövid ideig tart, mert újra jelentkezik a cselekvésre késztető inger (pl. bezárta-e a lakása ajtaját A beteg bezárja az ajtót, elindul, de nyomban visszamegy ellenőrizni. Sokszor órákon

keresztül nem tud távozni emiatt, mivel állandóan vissza-visszatér, hogy ismételten meggyőződjék.) Az obszesszív-kompulzív betegségben szenvedők kapcsolata megmarad a valósággal, tudják, hogy kényszerképzeteik nem veszélyesek, csak fölöttébb különös. A betegséget sok esetben depresszió kíséri. Kezelés 20 A viselkedésterápia egyik formája a szoktatásterápia, amelyben a provokatív, kiváltó ingert addig alkalmazzák, amíg a beteg kellő higgadtsággal veszi tudomásul a provokatív ingert, és erőt véve magán, az inger újbóli felléptekor nem végzi el a rítust, ennek következtében a szorongás is fokozatosan csökken. Az obszesszív-kompulzív betegségben adható gyógyszerek az antidepresszánsok: mint pl. a klomipramin, a fluvoxamin, valamint a fluoxetin. Narkotikum-szenvedély (addikció) Ellenállhatatlan vágy a narkotikumok (bódítószerek) szedésére, amely testi és lelki függőséghez, és a folyamatos szedés

következtében kialakult tolerancia miatt – az azonos hatás elérésére – a narkotikum adagjának emeléséhez vezet. A narkotikumok a gyógyászatban célzottan nagy fájdalmak csillapítására használt ópioid szerek, amelyek az agykéreg fájdalomérző központját bénítják. Az erős fájdalomcsillapító hatást kifejtő narkotikumok rövid idejű alkalmazása után is felléphetnek elvonásos tünetek, amelynek megelőzésére vagy ugyanazt vagy hasonló hatású másik narkotikumot alkalmaznak. A narkotikum-addikció általában azoknál a betegeknél nem alakul ki, akik pl. rosszindulatú daganatos megbetegedések miatti nagy fájdalmuk csillapítására kapják a szereket. A narkománok felcserélhetik a narkotikumokat egymással, mivel mindegyik hasonló hatást fejt ki. Egyéb hatása a narkotikumoknak: alacsony vérnyomás, szűk pupillák, kóros álmosság, viszketés, a légzésszám és pulzusszám csökkenése, testhőmérséklet-csökkenés, székrekedés.

A bódítószerek abbahagyása után elvonásos tünetek jönnek létre, amelyek a szer hatásával merőben ellentétesek, így pl. tág pupillák, nagyfokú éberség, emelkedett légzésszám és emelkedett pulzusszám, láz, verejtékezés, orrfolyás, hasmenés. A tünetek kiegészülhetnek izomrángásokkal, izomfájdalmakkal, étvágytalansággal, hasi görcsökkel. A bódítószerek folyamatos alkalmazása különféle szövődményeket okoz. A nem kellően sterilizált fecskendő vírusos hepatítiszt (májgyulladást), csontfertőzéseket, bőrgyulladásokat, immunrendszeri betegségeket (AIDS) okoz. Számtalan egyéb szövődmény is kialakulhat, mint pl bénulás, különféle idegrendszeri károsodás, agyhártyagyulladás, agytályog, a légzés gátlás miatt tüdővizenyő stb. A túladagolt vagy szennyezett narkotikumok kómát, és halált okoznak Terhes anyák a narkotikum használatával a születendő gyermekük életét veszélyeztetik, károsítják, mivel a

magzatban kialakul a kábítószer-függőség, és születés után életveszélyes megvonásos tünetek lépnek fel az újszülöttnél. A HIV vírus, vagy a hepatítisz B (a májgyulladást okozó B-vírus) a magzatot is megfertőzi. Kezelés Narkotikum túladagolás azonnali orvosi beavatkozást, kórházi kezelést igényel az életet veszélyeztető helyzet miatt. A szer túladagolása légzésleálláshoz, tüdőödémához vezethet (a tüdőben folyadékgyülem jön létre, ami gátolja a tüdő működését). Az életet mentő beavatkozás a narkotikum hatását gátló intravénás naloxonnal történik. A narkománok az erre szakosodott intézetekben kerülnek további gyógyszeres kezelésre, amelyet pszichológiai kezelés egészít ki. A megvonásos tünetek kezelésére különböző narkotikum-pótló szereket alkalmaznak. Szomatoform betegségekhez tartozó hipochondriázis A neuraszténia egyik formája a hipochondria szorongásos állapot, mivel a páciens magát

betegnek, vagy a valóságosnál sokkal betegebbnek képzeli magát (pl. képzelt szívbetegek, tüdőbetegek stb.) A hipochonder (képzelt beteg) szinte csak önmagával és a vélt betegségével foglalkozik, mivel a normális tüneteket félremagyarázva meggyőződése, hogy nagyon súlyos beteg. Ha sikerül 21 meggyőzni, hogy nem szenved a kérdéses betegségben, akkor újabb súlyos betegség tüneteit észleli magán. Kezelés A diagnózis megállapítása nehéz feladat, mivel a beteg meg van győződve arról, hogy betegségét súlyos szervi elváltozás hozta létre, csak az orvos nem ismeri fel a betegségét. Hipochondriára utaló tünetek: enyhe tünetek felnagyítása egészséges ember esetén, és az, hogy a kivizsgálás negatív eredményeit nem fogadja el. Az is a hipochondria jelenlétére utal, ha ez az állapot hosszú ideig fennáll, és más pszichiátriai betegség nem társul hozzá. A betegség kezelése pszichoterápiával történhet. Szomatoform

betegségekhez tartozó konverziós betegség Bizonyos neurózisokban pszichés (lelki) zavarok hatására megjelenő testi tünetek (pl. vakság, hisztériás bénulás a végtagokban stb.) (Neurózis: a lelki működés zavaraiban megnyilvánuló idegbetegség, amelyet a külvilággal való súlyos összeütközés okoz.) A pszichiátriai betegségek csoportjába a gondolkodás, az érzelem és a viselkedés zavarai tartoznak, amelyet a beteget ért különféle tényezők – öröklött hajlam, környezet, szociális helyzet, testi problémák, tartós érzelmi feszültség stb. – együttes, illetve kölcsönhatása hoz létre. Vagyis kiegyensúlyozatlan pszichés állapot, amely lelki megterhelésre testi betegségtünetek kialakulásához vezet Az erős érzelmi igénybevételt a beteg akaratlanul átkonvertálja testi betegség-tünetekre. A fellépő tünetek általában idegrendszeri betegségekre mutatnak (pl. végtagbénulások, hirtelen kialakuló vakság stb.) és

valamilyen nagyfokú lelki megterheléshez kapcsolódnak de rövid időn belül gyógyulnak. A tünetek megismétlődhetnek, és krónikussá is válhatnak Kezelés A diagnózis megállapítása nehéz feladat, mivel a beteg meg van győződve arról, hogy betegségét súlyos szervi elváltozás hozta létre, ezért a pszichológiai vizsgálatot nem tartja szükségesnek. Ha a vizsgálatok nem derítettek fel semminemű szervi károsodást, és ezt az orvos a beteg tudomására hozta, javulás áll be. Kezelése hipnoterápiával (a betegnél hipnózis alatt a pszichés zavart előidéző ok kiderítése, majd hipnózis után az ok analízise, megbeszélése), narkonalízissel (a hipnózishoz hasonló eljárás, de a féléber állapot létrehozása nyugtatóval történik), relaxációval (tudati ráhatásra fellépő ellazulás) történhet. Szomatoform betegségekhez tartozó pszichoszomatikus (vagy szomatikus) betegség A pszichiátriai betegségek csoportjába a gondolkodás, az

érzelem és a viselkedés zavarai tartoznak, amelyet a beteget ért különféle tényezők – öröklött hajlam, környezet, szociális helyzet, testi problémák, tartós érzelmi feszültség stb. – együttes, illetve kölcsönhatása hoz létre. Vagyis kiegyensúlyozatlan pszichés állapot, amely testi betegség-tünetek kialakulásához vezethet. A pszichoszomatikus betegségcsoportba tartozik a szomatizációs, a konverziós betegség, és a hipokondria. Ha a stressz tartósan fennáll, a szervezetben különféle elváltozásokat is létrehozhat – az érzelmi igénybevételt a szervezet átkonvertálhatja testi betegségre – (magasvérnyomás, gyomorfekély, fejfájás, migrén stb.), mivel az érzelmek befolyásolják a szervek működési funkcióit pl. a szívritmust, alvásfázisokat, és csalánkiütést is kiválthat az allergián kívül valamilyen pszichológiai tényező. A szomatizációs betegség kiváltó oka ismeretlen, de örökletes módon is

létrejöhet, és a beteg egész élete során fennáll, és a tünetek teljes megszűnése rövid időre is csak igen ritkán fordul elő. Súlyos, főként fájdalommal járó kóros testi tüneteket okozó állapot A nem konkrét szervet érintő testi tünetek: hányinger, hányás, fejfájás, emésztési problémák, hasi fájdalmak, 22 kimerültség, ájulás szexuális zavarok stb. A beteg a betegség tüneteit elviselhetetlennek tartja Felléphetnek különböző személyiségzavarok (önimádat, erős függés más személytől, öngyilkossági kísérlet stb.) is A beteg célja – a betegség-tünetek létrehozásával – tulajdonképpen figyelemfelkeltés, erős óhaj, hogy vele törődjenek. Pszichológiai eredetű betegségét tagadva, elvárja a teljes kivizsgálást betegsége felderítésére. Kezelés A diagnózis megállapítását a fennálló személyiségzavarok, a beteg által felsorolt tünetek kibírhatatlansága, a drámaian előadott panaszok segítik.

A betegeknél gyakori az indulatkitörés, amennyiben pszichológiai eredetű betegségre történik utalás. Emiatt az orvos, hogy a tüneteket enyhítse (mivel nyíltan nem végezhet pszichoterápiát), csak kiegyensúlyott kontaktus teremtésen keresztül hathat a betegre. Marihuána-függőség (abúzus) A marihuána indiai kenderből kivont, az agykéreg pszichés tevékenységeket szabályozó központjának izgatására szolgáló, eufóriát előidéző hallucinogén anyag – a hasisnál gyengébb hatású –, cigaretta formájában élvezett, feszültségcsökkentő kábítószerféleség. A marihuánát a növény gyantájából készült hasis formájában is fogyasztják. A marihuana cigaretták hasist tartalmaznak. A hasis szintén a központi idegrendszer izgatásával, jóérzéssel kísért hallucinációkat okoz. Az alkoholhoz hasonlóan (az alkoholt fogyasztó emberek aránylag kis százaléka lesz csak alkoholista), a marihuana fogyasztás sem vezet

szükségszerűen abúzushoz, viszont ha pszichés függőség, szenvedély alakul ki, legyengülés, elmebetegség jön létre. A marihuána egyik alkotórészéből szintetikusan előállított dronabinol gyógyszert a rákos betegek kemoterápiájában a hányinger és hányás csökkentésére használják. A marihuána túladagolására nagyfokú nyugtalanság, szorongás, izomrángások, görcsök, és életveszélyes mérgezés alakul ki. A marihuána hirtelen elvonása álmatlanságot, izomrángást okoz, de lassú elvonása enyhe tüneteket hoz létre. Hosszú időn keresztül nagy mennyiségben szívott marihuana a dohányzás tüneteit mutatja (hörghurut, köpettel járó köhögés, tüdőrák kialakulásának veszélye). Kezelés A marihuána fogyasztás vizeletvizsgálattal mutatható ki, de csak annyiban, hogy használta a drogot, de az adott pillanatra nem ad pontos képet. A szexuális élet különböző zavarai A nemi identitás zavara a személyiség különböző

szerepeinek fejlődésében – az énazonosságban, a nemiségben –fellépő zavar. Erős óhaj, hogy ne a saját, hanem a másik nemhez tartozzon (Tévhit, hogy teste nem az általa megfelelőnek tartott – külső jegyekben hím vagy női – nemhez, tartozik.) A nemi identitás normális esetben megegyezik a fejlődés kapcsán kialakult nem szerepével, pl. a férfi férfinek érzi magát és cselekedeteiben is férfiként viselkedik. A nemi azonosság már másfél, kétéves kor körül kialakul, a gyermekekben tudatosul, hogy a férfi vagy a női nemhez tartoznak, még akkor is, ha a másik nem játékaival, sportjaival foglalkozik előszeretettel (pl. a fiú babázhat, a lány focizhat) Még akkor is normálisan alakul a nemi hovatartozás, ha pl. a lányt fiúként nevelik fel Abban az esetben sem lép fel nemi identitási zavar, ha a külső nemi szervek nem határozzák meg pontosan a született gyermek nemét, de a szülők kifejezetten és egyértelműen csak az egyik

nemhez tartozónak nevelik. Transzszexualizmus kóros eltérés a szexualitásban, az egyén a másik nemhez tartozóan viselkedik és a másik nemhez tartozónak érzi magát, meggyőződése, hogy véletlenül más neműnek 23 született, és még születése előtt megtörtént a csere. Rendszerint férfiakat érint, akik kisgyermekkoruktól a női nemmel azonosulnak, és nemi szerveire, mint idegen tárgyra tekint. Gyakran plasztikai sebészeti beavatkozást vesznek igénybe, míg mások elegendőnek tartják a hormonkezelést külalakjuk megváltoztatására, és azt, ha életvitelben, öltözködésben, munkában azonosulnak a másik nemmel. Az átalakító műtéti beavatkozás és a hormonkezelés együttesével a külső jegyek teljesen megváltoztathatók. A férfihormonok hatására pl a hang mély, az arc szőrös lesz A férfiaknál női nemi hormonkezelést alkalmaznak, amely megnöveli a melleket, és egyéb elváltozásokat is létrehoz. Parafíliák az elfogadott,

normálisnak tartott szexuális kapcsolatok helyett a szexuális ingerlés megnyilvánulása kóros, ferde hajlamú, pl. vonzódás a tárgyakhoz, abnormális, szélsőséges magatartás a szexuális életben (nemi erőszak, tiltakozó személlyel erőszakos nemi kapcsolat stb.) Ha a partneri viszonyt nem befolyásolja, és nem jár sérüléssel, kialakulhat jó kapcsolat is Ide tartoznak a fetisizmus, pedofília, mazohizmus, szadizmus, transzvesztitizmus, voyerizmus, amelyek rendszerint a férfiakat érintik. A fetisizmus nemi rendellenesség, amelyben a szeretett személyt tárgyak személyesítik meg, és ezen tárgyak simogatása vezet a szexuális kielégüléshez. Transzvesztitizmus a fajfenntartási ösztön zavara. A transzvesztita férfiruhában járó nő, azaz női ruhában járó férfi, aki a másik nem viselkedését, hangját stb. utánozza (Ha viszont egy divatirányzat miatt vesz fel a nő férfi ruhát, nem jelenti azt, hogy transzvesztita.) A más neműek

ruhájának viselése szexuális kielégülést okoz, de az ebben a betegségben szenvedők nem akarják nemüket megváltoztatni. Pedofília kiskorú gyermekek iránti kóros szexuális vágy. Vannak olyan pedofilek (nők és férfiak), akik csak bizonyos korú gyermekek iránt vonzódnak. A gyermekeket valamilyen kényszerítő erővel, vagy erőszakkal, megfélemlítéssel kényszerítik a szexuális kapcsolatra. Az exhibicionizmusban szenvedők (rendszerint férfiak) beteges hajlamot éreznek nemi szerveik mutogatására más neműek, főként gyermekek előtt, ez ébreszt szexuális izgalmat, ami önkielégítéssel jár. Az exhibicionistáknál szinte sohasem fordul elő nemi erőszak, mivel nem tartanak igényt másfajta nemi kontaktusra. Voyeurizmus mások szexuális cselekedetei, vagy meztelen test, vagy vetkőző személy meglesése (kukkolása) kelti fel a nemi vágyat. Vagyis maga a tény, a meglesés, nem pedig a személy vagy személyek. Kórossá akkor válik, ha

másfajta szexuális tevékenységre nem tart igényt, és a kukkolás lehetőségének felderítésére sok időt fordít. Mazohizmus nagyfokú perverzitás, amelyben a másneműektől elszenvedett nagyfokú testi vagy lelki fájdalom, kínzás, bántalmazás okoz szexuális kielégülést. Szadizmusban viszont a mások, a nemi társ kínzása vagy szenvedésének szemlélése okoz élvezetet, ébreszti fel a szexuális vágyat, illetve ez okoz kielégülést. Néha a megfélemlített partnerüket megerőszakolják. Igen súlyos esetben vérontáshoz, gyilkoláshoz vezet A szadisták között sok az elmebeteg, az epilepsziás, az alkoholista, a szkizofréniás. Kezelés A pedofília kezelése pszichoterápiával és a nemi vágyat megváltoztató gyógyszerekkel történik, vagy a önként, vagy jogi eljárás után. A szexuális aberrációk nagy többsége kezelésre szorul. A pszichológiai kezelést némely esetben gyógyszerekkel egészítik ki. A szexuális működés zavarai

– a hüvely záróizmainak görcse (vaginizmus) A vaginizmus a szexuális életet megnehezítő, lehetetlenné tevő állapot, amelyet a hüvelyt körülvevő izmok tartós görcse okoz, megakadályozva a hímvessző behatolását. 24 Pszichés hatásokra jöhet létre, amelyek az első közösülést vagy a szexuális aktus kísérletét követhetik. Az ellenkezést kiválthatja a terhességtől, vagy az önkontroll elvesztésétől való félelem, de sérülések, hüvelyfal gyulladás, szervi elváltozások is. Kezelés A záróizomgörcs okának kiderítése az orvos feladata. Szükség van mind fizikális (a szervek alapos vizsgálata), mind pszichológiai vizsgálatokra. Ha fizikai elváltozás, gyulladás, hozza létre, gyógyszeres kezelést, vagy sebészeti beavatkozást alkalmaznak. Az idők folyamán nem csökkenő vaginizmus kezelésére olyan technikákat kell megtanulni és alkalmazni, amelyek oldják az izomgörcsöt. Ilyen pl a nagyon vékony, majd fokozatosan

vastagodó tágítók hüvelybe vezetése, amely a jó érzés növekedésével növelhető. Amennyiben vastag tágító sem hoz létre görcsöt, megkísérelhető a szexuális kapcsolat. A Kegel-féle gyakorlatok elsajátítása is segíthet (amit a megtanulás után legalább 3 hónapon át folytatni kell). (A hüvely izomzatának összehúzása naponta többször, és minden alkalommal 10–15 ismétlő gyakorlat, olyan, mintha abbahagyná a vizelést. ) Ajánlatos a partnerek együttes részvétele a tanácsadáson Szorongásoldó, és minden téren jó hatású, ha a partnerek együttesen vesznek részt a tanácsadáson. A szexuális működés zavarai – az orgazmus zavara (gátlása) nőknél A nőknél előforduló szexuális zavar. Az orgazmus, a kéjérzés csúcsa egyáltalán nem, vagy csak jóval később következik be mint ahogy ideális lenne, és erotikus ingerléssel is csak nehezen váltható ki. A partner hamarabb jut el az orgazmusig, mint a nő A fajfenntartási

ösztönben, mind a nőknél, mind a férfiaknál az érzelmek, a gondolatok és a normális szexualitás játszik szerepet, amelynek négy fázisa a vágy, az izgalom, az orgazmus és az oldódás. A vágy kívánság a szexuális kapcsolat kialakítására. Az izgalom a szexuális aktus elvégzésére való felkészülés, amelyben a nemi szervek vérbősége következik be, a férfiaknál hímvessző merevedést, nőknél hüvelyfali vérbőséget, csiklóduzzadást, több hüvelyváladék termelést okoz. Az orgazmus a kéjérzés csúcsa, amely ondókilövelléssel, nőknél a hüvely izmainak ritmusos összehúzódásával jár. Az oldódási fázis az orgazmus utáni ellazulás, kellemes közérzet Ennek a négy fázisnak normális lezajlását az idegrendszer összehangolt működése teszi lehetővé. A felsoroltak közül a harmadik fázis valamilyen pszichológiai vagy fizikai tényező hatására rendellenessé válik, ami egész életen át tarthat, vagy teljesen normális

szexuális életviteli szakasz után, vagy csak egyes helyzetekben és partnernél lép fel. Problémákat, szexuális működési zavarokat okozhatnak különböző tényezők, pl. nem harmonikus partneri kapcsolat, pszichés zavarok (depresszió, szorongás), szexuális magatartásban tudatlanság, gátlás (pl. félelem az önkontroll elvesztésétől), előzőleg átélt kellemetlen szexuális élmények, félelem stb. A fizikai okok is sokfélék lehetnek, pl. a méhnyálkahártya különféle betegségei, hüvely fertőzésből keletkező fájdalom, a nemi hormon (ösztrogén) alacsony szintje vagy hiánya, méheltávolítás vagy mellműtét után fellépő kisebbségi érzés, érzékelés-csökkenés vagy teljes hiánya betegség miatt, különféle gyógyszerek stb. Kezelés A vizsgálatok kiterjednek annak megállapítására, hogy pszichés vagy fizikális okok váltották ki a rendellenességet. A szervezetben fennálló betegségek kezelése minden esetben az

elváltozásnak megfelelően történik (pl. a hüvely fertőzése antibiotikummal, a hormonproblémák hormonkezeléssel stb) 25 A további kezelés tanácsadásból, és az érzékeny hely technika megtanulásából áll. (A lelki sérülés, pszichés zavarok következtében kialakult szexuális problémák megszüntetésére a szexuális partnerek intim szexuális helyzeteket tanulnak.) Az érzékeny hely technika abban az esetben nem hatásos, ahol a nő közösülés során nem jut el az orgazmushoz, csak a csikló ingerlésével. Megtanítják a nőt saját testének, illetve nemi szerveinek ismeretére, valamint az általuk adott válaszokra, a csikló legintenzívebb ingerlésére. Ezeken kívül a Kegel-féle gyakorlatok elsajátítása is segíthet (amit a megtanulás után legalább 3 hónapon át folytatni kell). (A hüvely izomzatának összehúzása naponta többször, és minden alkalommal 10–15 ismétlő gyakorlat, olyan, mintha abbahagyná a vizelést. ) A

szexuális működés zavarai – csökkent nemi vágy rendellenesség A fajfenntartási ösztönben, mind a nőknél, mind a férfiaknál az érzelmek, a gondolatok és a normális szexualitás játszik szerepet, amelynek négy fázisa a vágy, az izgalom, az orgazmus és az oldódás. A vágy kívánság a szexuális kapcsolat kialakítására. Az izgalom a szexuális aktus elvégzésére való felkészülés, amelyben a nemi szervek vérbősége következik be, a férfiaknál hímvessző merevedést, nőknél hüvelyfali vérbőséget, csiklóduzzadást, több hüvelyváladék termelést okoz. Az orgazmus a kéjérzés tetőfoka, amely ondókilövelléssel, nőknél a hüvely izmainak ritmusos összehúzódásával jár. Az oldódási fázis az orgazmus utáni ellazulás, kellemes közérzet Ennek a négy fázisnak normális lezajlását az idegrendszer összehangolt működése teszi lehetővé. A csökkent nemi vágy rendellenességnél a nemi vágy és az orgazmus teljesen

hiányozhat vagy erősen csökkenhet (erotikus helyzetekben is), és vitákra ad okot a partnerek között. Mind a férfiaknál, mind a nőknél előfordulhat, de nagyobb százalékban a nőket érinti. Előfordulhat időszakosan vagy egész életen át. Ezt a szexuális rendellenességet okozhatja pl. rendkívül alacsony tesztoszteron szint (nemi hormon), teherbeeséstől való félelem, nem harmonikus partnerek közötti kapcsolat, nevelési hatások, lelki zavarok, különböző betegségek, előzőleg átélt kellemetlen szexuális élmények stb. Ha a rendellenességet a partnerek közötti megromlott kapcsolat okozza, partnerváltás esetén a szexuális élet normális lehet. Kezelés A rendellenesség fennállása esetén mindkét félnél hormonszint-vizsgálatokra kerül sor, majd orvos vagy a pszichológus kikérdezi mind a két felet a csökkent nemi vágy okainak felderítésére. A pszichológiai okok miatti rendellenesség kezelése tanácsadás vagy

viselkedésterápia, amelyben a partnerek intim szexuális helyzeteket tanulnak. Ha alacsony hormonszint vagy gyógyszer okozza a rendellenességet, akkor a hormon kezelésére, vagy gyógyszerváltásra, illetve csökkentésére kerülhet sor. A szexuális működés zavarai – fájdalmas közösülés (dyspareunia) Rendszerint nőknél (férfiaknál ritkán) közösülés alatt, orgazmus közben keletkező alhasi fájdalom, vagy fájdalom a nemi szervekben. Jelentkezhet az első együttlét alkalmával, de hosszú idő után is. A fájdalom oka lehet testi vagy lelki eredetű Testi eredetű fájdalmat okozhat a szüzesség elvesztése az első közösülés alkalmával, amikor a hímvessző beszakítja a szűzhártyát, a hüvely szárazsága miatt keletkezett sérülés, felhorzsolódás, a nemi szervek mirigyeinek (a kis szeméremajak belső oldalán nyíló Bartholinmirigy, a húgycsőnyílás mögött lévő Skene mirigyek) gyulladása, fertőzése, rosszul felhelyezett

fogamzásgátló, vagy a fogamzásgátló anyagaira fellépő allergiás reakció is, valamint műtéti beavatkozások miatti elváltozások, letapadások, daganatok kezelésénél alkalmazott sugárterápia okozta egyéb károsodások. Születési rendellenesség folytán is keletkezhet fájdalom (abnormális 26 szűzhártya és hüvelyfal). A menopauza a hüvelyfal szárazságát idézi elő az elégtelen ösztrogéntermelés miatt, ami szintén fájdalmat okoz együttlét alkalmával. A fájdalmas közösülés szorongáshoz, félelemhez, a szexuális élet elutasításához, a partnerrel szemben haraghoz vezethet. Kezelés A fájdalom okának kiderítése az orvos feladata. Szükség van mind fizikális (a szervek alapos vizsgálata), mind pszichológiai vizsgálatokra. A rendellenesség okának kiderítéséig csupán szexuális játék folytatható, nemi érintkezés, közösülés nem. Kezelésre érzéstelenítő krémek, síkosítók, és síkosításra főként víz

ajánlott (az olajalapú krémek károsítják a fogamzásgátló anyagokat, mint pl. a condom, és hüvelyszárazságot okoznak) A hüvelyváladékot fokozhatja esetlegesen a hosszabban folytatott szexuális előjáték. A fájdalmat csökkentheti más testhelyzetben való közösülés, pl. ha a nő van felül Menopauza esetén ösztrogént tartalmazó krém vagy gyógyszerek segítenek. Ha az együttlét fájdalmasságát fizikai elváltozás, gyulladás, tályogok, ciszták stb. hozza létre, gyógyszeres kezelést, vagy sebészeti beavatkozást alkalmaznak. A szexuális működés zavarai – késleltetett magömlés (ejakuláció retardata) A fajfenntartási ösztönben, mind a nőknél, mind a férfiaknál az érzelmek, a gondolatok és a normális szexualitás játszik szerepet, amelynek négy fázisa a vágy, az izgalom, az orgazmus és az oldódás. A vágy kívánság a szexuális kapcsolat kialakítására. Az izgalom a szexuális aktus elvégzésére való felkészülés,

amelyben a nemi szervek vérbősége következik be, a férfiaknál hímvessző merevedést, nőknél hüvelyfali vérbőséget, csiklóduzzadást, több hüvelyváladék termelést okoz. Az orgazmus a kéjérzés tetőfoka, amely ondókilövelléssel, nőknél a hüvely izmainak ritmusos összehúzódásával jár. Az oldódási fázis az orgazmus utáni ellazulás, kellemes közérzet Ennek a négy fázisnak normális lezajlását az idegrendszer összehangolt működése teszi lehetővé. Szexuális problémákat, szexuális működési zavarokat okozhatnak különböző tényezők, pl. hormonális háztartás zavara, egyes gyógyszerek, sérülések, idegrendszeri problémák, testi rendellenességek, pszichés zavarok (depresszió, szorongás, szexuális magatartásban tudatlanság, gátlás, előzőleg átélt kellemetlen szexuális élmények, közösülés közbeni teljesítmény miatti szorongás stb.) A késleltetett magömlésnél az ondókilövellés hosszabb ideig nem

történik meg, holott az erekció (a hímvessző merevedése) fennáll. Oka lehet pszichés zavar, esetleg ittasság, okozhatják egyes gyógyszerek. Kezelés A kezelés viselkedésterápia. Célja a csökkenteni a szorongást, illetve megtanítani az ejakuláció időzítésének módszerét. Abból áll, hogy a női partner a magömlésig ingerli a férfit először a hüvelyen kívül, majd a bemenetnél és végül a hüvelyben. Ha sikertelen a módszer, más pszichoterápia alkalmazására kerül sor. A szexuális működés zavarai – korai magömlés (ejakuláció prékox) A fajfenntartási ösztönben, mind a nőknél, mind a férfiaknál az érzelmek, a gondolatok és a normális szexualitás játszik szerepet, amelynek négy fázisa a vágy, az izgalom, az orgazmus és az oldódás. A vágy kívánság a szexuális kapcsolat kialakítására. Az izgalom a szexuális aktus elvégzésére való felkészülés, amelyben a nemi szervek vérbősége következik be, a

férfiaknál hímvessző merevedést, nőknél hüvelyfali vérbőséget, csiklóduzzadást, több hüvelyváladék termelést okoz. 27 Az orgazmus a kéjérzés tetőfoka, amely ondókilövelléssel, nőknél a hüvely izmainak ritmusos összehúzódásával jár. Az oldódási fázis az orgazmus utáni ellazulás, kellemes közérzet Ennek a négy fázisnak normális lezajlását az idegrendszer összehangolt működése teszi lehetővé. Szexuális problémákat, szexuális működési zavarokat okozhatnak különböző tényezők, pl. hormonális háztartás zavara, egyes gyógyszerek, sérülések, idegrendszeri problémák, testi rendellenességek, pszichés zavarok (depresszió, szorongás, szexuális magatartásban tudatlanság, gátlás, előzőleg átélt kellemetlen szexuális élmények, közösülés közbeni teljesítmény miatti szorongás stb.) A korai magömlés, pszichés okok miatt kifejlődött zavar, amikor az ejakuláció a közösülés előtt, alatt, vagy a

közösülés megkezdésekor bekövetkezik. Állandó, vagy ismétlődő korai magömlés a férfi közösülési képtelenségét, és megtermékenyítési problémákat, a partner kielégítetlenségét okozhatja. Kamasz fiúknál gyakran előforduló zavar, amit okozhat a felfedezéstől való félelem, félelem attól, hogy a szexuális partner esetleg terhes lesz stb. A probléma felnőtt korra is megmaradhat. Kezelés Az állandó vagy gyakran ismétlődő korai ondókilövellés miatt tanácsos orvoshoz fordulni. Terápiás kezelésnél az ejakuláció mechanizmusát elmagyarázva megtanítják a pácienst az izgalmak magömlés nélküli elviselésére, az állj meg és kezdd újra technika alkalmazására. [A partner a péniszt kézzel ingerli (vagy hüvelybe vezetve) egészen az ejakuláció érzésének felléptéig, amit jelez partnerének, ekkor fél perces szünetet kell hagyni, majd újra folytatni a műveletet.] Ennek begyakorlása után a férfiak csaknem 100

százaléka az ejakulációt akár 10 percig vagy tovább is vissza tudja tartani. Ha a beteg erre nem hajlandó, vagy nem eredményes a kezelés, akkor gyógyszerekkel (fluoxetin, sertralin, paroxetin stb.) érhető el az ejakuláció késleltetése, amelyet naponta, vagy közösülés előtt egy órával kaphat a beteg, Amennyiben a kóros tünetet pszichológiai probléma okozta, pszichoterápiás kezelésre van szüksége a páciensnek. A szexuális működés zavarai – szexuális averzió rendellenesség Félelemmel, néha pánikrohammal párosult tartós idegenkedés, undor, minden szexuális tevékenységtől. A rendellenesség főleg a nőket érinti A fajfenntartási ösztönben, mind a nőknél, mind a férfiaknál az érzelmek, a gondolatok és a normális szexualitás játszik szerepet, amelynek négy fázisa a vágy, az izgalom, az orgazmus és az oldódás. Ebben a rendellenességben mind a négy fázis hiányzik Ezt a szexuális rendellenességet okozhatják pl. lelki

zavarok, különböző betegségek, előzőleg átélt kellemetlen, vagy erőszakos szexuális élmények, esetleg vérfertőzés, vallási okok stb. Kezelés A szexuális averzió rendellenesség fennállása esetén pszichoterápia az okok kiderítésére és a lelki kezelésre, majd páros tanácsadás következhet, amelyben a partnerek kapcsolatának javítása a fő szempont. A viselkedésterápiát alkalmaznak, amelyben a partnerek fokozatosan tanulják meg az intim szexuális helyzeteket, a nem ijesztő, a gyengéd kezdéstől a beteljesülésig. A szexuális tevékenységet kísérő pánikrohamok megelőzése gyógyszerekkel történik. A szexuális működés zavarai – szexuális izgalom zavara nőknél A nőknél előforduló szexuális izgalom zavara tulajdonképpen női impotencia. Semmilyen erotikus helyzetre, szexuális ingerlésre, nem jön létre nemi izgalmi állapot, vagy csak rövid ideig marad fenn. 28 A rendellenesség egész életen át tarthat, vagy

teljesen normális szexuális életviteli szakasz után léphet fel, pszichés, a nemi érdeklődést befolyásoló, és fizikai okokból. A fajfenntartási ösztönben, mind a nőknél, mind a férfiaknál az érzelmek, a gondolatok és a normális szexualitás játszik szerepet, amelynek négy fázisa a vágy, az izgalom, az orgazmus és az oldódás. Ebből a négy fázisból csupán az első van jelen Problémákat, szexuális működési zavarokat okozhatnak különböző tényezők, pl. nem harmonikus partneri kapcsolat, szichés zavarok (depresszió, szorongás), szexuális magatartásban tudatlanság, gátlás, előzőleg átélt kellemetlen szexuális élmények, félelem stb. A fizikai okok is sokfélék lehetnek, pl. a méhnyálkahártya különféle betegségei, hüvely fertőzésből keletkező fájdalom, a nemi hormon (ösztrogén) alacsony szintje vagy hiánya, méheltávolítás vagy mellműtét után fellépő kisebbségi érzés, érzékelés-csökkenés vagy teljes

hiánya betegség miatt, különféle gyógyszerek stb. Kezelés A vizsgálatok kiterjednek annak megállapítására, hogy pszichés vagy fizikális okok váltották ki a rendellenességet. A szervezetben fennálló betegségek kezelése minden esetben az elváltozásnak megfelelően történik (pl. a hüvely fertőzése antibiotikummal, a hormonproblémák hormonkezeléssel stb) A további kezelés tanácsadásból, és az érzékeny hely technika megtanulásából áll. (A lelki sérülés, pszichés zavarok következtében kialakult szexuális problémák megszüntetésére a szexuális partnerek intim szexuális helyzeteket tanulnak.) Ezeken kívül a Kegel-féle gyakorlatok elsajátítása is segíthet (amit a megtanulás után legalább 3 hónapon át folytatni kell.) (A hüvely izomzatának összehúzása naponta többször, és minden alkalommal 10–15 ismétlő gyakorlat, olyan, mintha abbahagyná a vizelést. ) Téveszmés betegségek Kóros ítéletből eredő téves

eszmerendszerben megnyilvánuló – ritkán előforduló és a beteg cselekvőképességét alig befolyásoló – elmebetegség, amely mindig a saját személyre (az énre) vonatkozik. A beteg a téveszmét rendszerint logikus rendszerbe foglalja, és alkalmazkodni tud a körülményekhez, társadalomhoz, kivéve a téveszméjét. A betegség egy előzőleg lefolyt paranoid személyiségzavarból eredhet, amiben a betegek mások minden – jelentéktelen vagy jóindulatú, segítőkész – cselekedete mögött ellenséges, rosszindulatot tételeznek fel, és ebben rendíthetetlenül hisznek. Gyanakvásukra a környezet rendszerint elutasítással válaszol, ami megerősíti őket eredeti feltételezéseikben. A téveszmés betegség rendszerint a normális életvitel folytán is elképzelhető helyzetekre vonatkozik, pl. üldöztetés, féltékenység, hűtlenség stb A különféle típusú embereknél a tüneteket, illetve a téveszmét a típusok jellemzői határozzák meg. Az

erotomán altípusú egyénre a felfokozott szexualitás jellemző, téveszméi középpontját szerelmi kapcsolatai alkotják. Telefonon, levélben üldözi téveszméje célpontjait, követi és ellenőrzi őket. Viselkedése sokszor törvénybeütköző A grandiózus altípus nagyszerűnek, csodálatosnak, és bizonyos dologban igen tehetségesnek tartja önmagát. A féltékeny altípusú beteg meg van győződve – téves következtetések miatt – arról, hogy hűtlenség áldozata, vagyis hogy párja megcsalja. Az üldöztetéses altípust félelem gyötri, úgy gondolja kémkednek utána, megfigyelik, összeesküdnek ellene. Hogy igazságot kapjon, állandóan a hivatalos szervekhez fordul A szomatikus altípusú beteg szinte kizárólag a testre vonatkozó dolgokkal, a test működésével, a test tulajdonságaival foglalkozik. 29 A téveszmés betegség kialakulásának kezdetén a fellépő tünetek: fenyegetés kihallása bármilyen cselekményből, megjegyzésből,

a vélt sérelmek azonnali megtorlása, barátságok felbomlása a vélt hűtlenség miatt. Kezelés A betegség megállapítása – a minden egyéb fizikai tényezőt kizáró kivizsgálások után – a kórtörténet alapján határozható meg. Az orvos feladata megállapítani, a beteg mennyire került téveszméi hatása alá. A betegség kezelésére hosszantartó pszichoterápiát alkalmaznak. 30