Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Nadaban Márta - Közgazdaságtan elmélettörténet

ELMÉLETTÖRTÉNET 2000-2001. II FÉLÉV 1. A KÖZGAZDASÁGI PARADIGMÁK KIALAKULÁSA, TUDOMÁNYELMÉLETI HÁTTÉR 1. Az elméleti közgazdaságtan fejlődésének áttekintése XVII. sz – Anglia, Fro – kialakult a piacgazdaság – merkantilizmus + fiziokratizmus 1776 – Smith – A nemzetek gazdagsága – innen beszélhetünk önálló közgazdaságtud-ról 1870 – marginalista forradalom – innen számítjuk a modern közgazdaságtudományt 1870-től – neoklasszikus közg., ami napjainkig dominánsan befolyásolja a közgazdaságtani gondolkodást 1929-33 – nagy gazd-i világválság – beigazolódnak a Keynes-i elvek, 1936-ban jelenik meg a könyve 1936-1970 – Keynesianizmus (együtt a neokl. közg tan) 1970 – Monetarizmus – Az infláció elhatalmasodását a keynes-i elm. nem tudta kezelni 2. A gazdaságtan egyfelől történelmi időkben végbemenő egyszeri folyamatokkal foglalkozik, és ezen gazdasági folyamatok megértéséhez alapvető a történelmi

tények ismerete. Lehetővé válik a gazdasági és nem gazdasági tényezők együttes figyelembevétele, hogy lássuk, hogyan kellene a különböző társadalomtudományoknak egymáshoz viszonyulnia. Schumpeter szerint a történelmi tapasztalat hiányából következik a legtöbb hiba. Szerinte a közgazdaság tudományos arculatának formálódásán lényegében az alábbiak hagynak nyomot: - egy adott kor lényeges közgazdasági problémái - a társtudományok módszerei - a korábbi korok és az adott időszak közgazdasági elméletei közötti bonyolult kölcsönkapcsolatok Az egyik legismertebb tudományfejlődési koncepció a Kuhn-féle tudományfejlődési koncepció. Koncepciója szerint a tudomány előrehaladása normál szakaszok és forradalmi epizódok folyamataként írható le. Magának a normál szakasznak a tudásanyaga a paradigma révén fogható meg A paradigma olyan összetartozó tételek, fogalmak és elemzési módszerek rendszere, amelyet egy

szakma irányadó közvéleménye mérvadónak ismer el Ez magában foglalja azt, hogy létezik a feltevéseknek olyan alaphalmaza, melyet nem kérdőjeleznek meg a paradigmát elfogadók, s vannak olyan módszertani elvek és metodikai szabályok is, amit ugyancsak követnek tudományos eljárásaik során. E felfogás szerint egy tudományág története egymásra következő paradigmák történeteként megjeleníthető, a tudományos forradalom a 2 paradigmaváltással azonosítható. Ez alapozza meg a mai történeti rekonstrukciós eljárásokat, amiket a tudományos filozófia alakított ki. A relativista megközelítés (történeti rekonstrukció) egy teóriát a korabeli feltételek többékevésbé hű tükröződésének tekint és a különböző korok szerint változik a megítélés mércéje. Ez inkább a tudomány külső történetét mutatja be, mik voltak a kor gazdaság problémái, a régi szerzőket saját korukban értelmezi. A racionális rekonstrukció a

jelen vitapartnereként kezeli a múlt jelentős gondolkodóit, mindig a mai kor szerint ítél meg. A mai ismereteket próbáljuk rávetíteni, mi az, amit mai is használhatunk az adott elméletből. A belső történetre helyezi a hangsúlyt, ami azt jelenti, hogy jutottak el a Marshall kereszttől a mai nézetekig. Mindkét eljárás szélsőséges és egyik sem valósítható meg önmagában. 3. Jelentős elmélettörténészek: - Schumpeter (jogot és közg-t tanult, Bécsben tanult, majd később a Harvardon volt közg. professzor. Vizsgálta a kapitalista rendszer mozgástörvényeit, a gazd-i fejlődés okait Szerinte a kapitalizmus sírját saját sikerei ássák meg, a fejlődés egyre inkább feleslegessé – teszi azokat a társ-i intézményeket és szereplőket, amelyek addig védelmezték). - Blaug – a racionálishoz áll közelebb - Dezane – történeti - Kautz Gyula: A magyar elmélettörténet-írás megalapítója (1858: Theorie und Geschichte der

National-Ökonomie), akinek nemzetközi sikere is volt. - Heller Farkas: Az osztrák iskola jelentős képviselője Magyarországon (1943: A közgazdasági elmélet története). A II vh után azonban a magyar közélet már nem fogadta be a művet - Mátyás Antal – racionális A II. vh után Magyarországon az ő elmélettörténetét oktatták (angol klasszikus iskola és a marxizmus). Később e tárgy keretén belül oktatták a modern közgazdaságtan alapjait, mivel azt a közgazdaságtan keretén belül nem lehetett oktatni 3 2. AZ ANTIK ÉS A SKOLASZTIKUS GAZDASÁGI GONDOLAT Az ökonómia egyike azon tudományoknak, amelyek mindmáig a görögök által adott nevet használják. Kr.e 400 körül alakult ki Athénben az ökonómiai diskurzus, ami három vonulatra oszlott: I. A háztartás, a birtokkezelés gyakorlati teendőit és a tiszteletreméltó és helyes viselkedés szabályait összefoglaló művek. Nem foglalkoztak a piaci viszonyokkal és a

jövedelmezőség kérdésével (Mikro) II. A gazdasági elemzés, amelynek legkidolgozottabb formáját Arisztotelész készítette el, az ökonómiát alárendelte a politikának és az etikának. Rendszerezte a szükséglet-kielégítés (ami természetes gazdasági tevékenység) és a csere különböző formáit és fejlődési szakaszait, a közvetlen termékcserétől a pénz megjelenésén át a nyereséggel folytatott tranzakciókig. A pénz szerepét közvetítő funkciójából adódóan magyarázta, aminek nincs önálló értéke. Természetellenes gazdasági tevékenységnek, a politikai közösség stabilitását veszélyeztetőnek ítélte az öncélúvá és határtalan törekvéssé váló vagyonszerzést, a kamat formájában önmagát szülő pénzt. III. Arisztotelésszel szemben a görög gazdasági diskurzusban az ökonómia gyakran jelentette a nagybirtok, a városállam, sőt az egész királyság jövedelmeiről, a piacok szabályzásáról szóló vitákat,

eszmefuttatásokat (Makro). Arisztotelész (filozófus és társadalomtudós) nemcsak, hogy nevet adott a tudományoknak, hanem olyan fogalmi kereteket is kialakított, amelyek évezredeken keresztül átvihetőnek és alkalmazhatónak bizonyultak, annak ellenére, hogy a kiindulópontjukul szolgáló történelmi viszonyok nagymértékben megváltoztak. Olyan fogalmi nyelvet teremtett, amely tudatosan nem autonóm, hanem alárendelt szféraként értelmező a gazdaságot a közösség célja, az erkölcsi jó, az igazságosság és a politikai jó, a szabad polgárhoz méltó élet összefüggésében. (Arisztotelész már 17 éves korában az athéni Akadémián tanult és 20 éven át maradt Platón mellett. Mestere halála után került a makedón uralkodó udvarába és hét éven keresztül Nagy Sándor nevelője volt. Nevelői tevékenységét befejezve visszatért Athénba, ahol filozófiai iskolát alapított ie335-ben és megteremtette az ókor legnagyobb hatású

filozófiáját) A skolasztikus közgazdasági diskurzus, amely a 13. és 14 század idején élete virágkorát a középkori egyetemeken, mindenekelőtt normatív volt és arra irányult, hogy eligazítsa a ke- 4 resztyén hívőket, mit kell cselekedniük és mit kell elkerülniük ahhoz, hogy elnyerjék a túlvilági jutalmat, az örök üdvösséget. A gazdasági gondolatok nem jelentek meg önálló, rendszeres feldolgozás formájában, hanem esetlegesen fogalmazódtak meg olyan kérdések összefüggésében, mint pl. uzsora, csalás, Ez részben a gazdasági kérdések viszonylagos jelentéktelenségét jelentette a túlvilágra. A tételeket és következtetéseket teológusok vagy jogászok fogalmazták meg. Forrásuk a Szentírás volt, ehhez járultak az egyház tanítása, a különböző jogrendszerek, stb. A skolasztikus érvelés jellemző módszere valamely kérdés felvetése, egy lehetséges válasz részletes bemutatása, alátámasztva különböző

tekintélyektől származó idézetekkel, majd újabb válasz megvitatása, végül a szerző által helyesnek vélt válasz bemutatása és a korábbiak cáfolata. Komoly problémát jelentett a csere elemzése. A korai egyházatyák nyomán a javak belső értékének meghatározását egy olyan skála szerint próbálták elrendezni, amely azt a sorrendet vette alapul, ahogyan a dolgok a Teremtés könyvében megjelentek. Amikor ezt elvetették, a javak hasznos jellegére hivatkoztak. az egyik elmélet szerint az igazságos ár a munka és költségek megtérítése, egy másik szerint a javakkal kapcsolatos igényt tükrözi A későbbi skolasztikus gondolkodás szerint a cserében mindkét fél nyer, az igazságos árat pedig a piaci árral azonosították. A csere mellett a pénz és a kamat volt a skolasztikus gondolkodás másik kedvenc témája. Szerintük a pénz csupán a csere lebonyolítására szolgáló eszköz Az időért pedig nem lehet árat követelni, hisz az csak

Istené. 5 3. MERKANTILIZMUS ÉS FIZIOKRATIZMUS A 16. sz második felében és a 17 sz kezdetén kezdtek olyan vélemények megszületni, amit később a merkantilizmus névvel illettek: „a kereskedelem válik az aranyalmává, amelyért a világ minden nemzete verseng”. A név a merkátor (kereskedő) szóból származik Már nemcsak a hagyományos kereskedő köztársaságok (Velencétől Németalföldig), hanem a nagy területi monarchiák is a kereskedelemben látták a jövedelem és a katonai hatékonyság forrását. A nemzetközi piacokon pedig a sikert nem lehetett kizárólag katonai eszközökkel biztosítani: a sikeres kereskedelmi nemzet az olcsóbb árak és alacsonyabb bérek segítségével biztosíthatta fennmaradását. A kereskedők szempontjából fontos kérdés, hogyan tudnák érdekeit minél jobban képviselni. Olyan ajánlásokat írtak az uralkodónak, amelyekkel ők és az uralkodó is jól járna. A gazdagság forrása a külkereskedelem, azon

belül is az export, az importot korlátozni kell. Egy idő után azonban nem elégséges az, hogy állandóan a pénz áramoljon be az országba, be kell azt fektetni – olcsó nyersanyag külföldről, majd a feldolgozott terméket kell exportálni. A pénzmennyiség növelése együtt jár az árszínvonal emelkedésével. Ekkor alapozódik meg a mennyiségi pénzelmélet, ami napjainkban is érvényes. Angliában a merkantilizmus korai szakaszának tekintett bullionista, vagyis a nemesfémek kivitelét korlátozó korszakban a növekedés és a gazdagság gyarapodása közötti összefüggést a kereskedelem volumene és az árak párhuzamos növekedésében értelmezték. Ehhez az országban lévő pénz növelése szükséges, ezért az állam feladata volt annak biztosítása, hogy minél több nemesfém kerüljön behozatalra és minél kevesebbet exportáljanak. Ez kivívta a kereskedőtársaságok ellenkezését A merkantilisták úgy gondolták, hogy a nyersanyagok

behozatalának és a késztermékek kivitelének ösztönzésével, valamint a nyersanyagok kivitelének és a késztermékek behozatalának korlátozásával kedvező irányba tereli a pénz áramlását. Franciaországban nem lett a merk. gazd pol, olyan sikeres, mint Angliában, sőt a tönkretette a mezőgazdaságot (munkaerő-elszívás). Ez tovább gyűrűzött a többi ágazatba is, ami a merk politika teljes csődje volt. Ez vezetett a fiziokratizmus kialakulásához, ami Franciaországban alakult ki. A fiziokraták elképzelése a mezőgazdasági termelést és az emberi fiziológiát kombinálta a természetjogi érvelések fogalmi eszközeivel. Quesney körül alakult ki a tanítványok egy kis csoportja – a fiziokraták -, akik keresték a társadalom fizikai törvényeit. 6 A fiziokraták új politikai gazdaságtana, amely tudatosan új nyelv is kívánt lenni, hangsúlyozta a gazdasági tevékenység természeti alapjait. Szerintük nem lehet egy ágazatot sem

kiemelni, mert az az adott ágazatnak és a többinek sem jó. A gazdagság forrása a mezőgazdaság, a körforgás ennek a termékét áramoltatja a különböző osztályok között A körforgás szabadsága minden speciális adó és vám eltörlését igényelte, csak a tiszta többlet lehetett az egyetlen adó forrása, nincs szükség az állam beavatkozására (laisser faire elv – ezt majd Keynes akarja cáfolni). Szerintük a nagy létszámú népesség nem a gazdagság alapvető forrása, hanem következménye, a forrás a mezőgazdaság A fiziokraták az ökonómiában teljes mértékben a piac, a szerződéses viszonyokon alapuló kereskedelem szabadsága mellett szálltak síkra. ugyanakkor programjuk megvalósítását az államtól várták. A Quesney körül kialakult társaság szinte szekta jelleggel működött és ezért nem igazán tudnak a fr. gazdaságra hatni Fő műve: Gazdasági táblázat (1758): - bemutatja, hogyan kell a pénznek áramolnia a

gazdaságban - 3 ágazatot különböztet meg: mg, ipar, földesurak Petty a járadék és az adózás kérdéseivel foglalkozott, de legnagyobb jelentősége azon kísérleteinek volt, amivel a közg-t statisztikai tudománnyá akarta formálni. 7 4. A KLASSZIKUS POLITIKAI GAZDASÁGTAN KIALAKULÁSA, SMITH ELMÉLETI RENDSZERE A klasszikus iskola megszületése 1776-ra tehető, amikor megjelent az új paradigma, Adam Smith „A nemzetek gazdagsága” c. műve A klasszikus kor vége a marginális forradalomhoz, 1871-hez kötődik. Ezt az évszázadot Smith, Ricardo, Say, Senior és Mill neve fémjelzi Marx nem tartozik ide, mert inkább önálló fejezetet képvisel a gazdaságtan történetében. A klasszikus iskola olyan tud. közösség, amely folyamatos és többé-kevésbé homogén beszédmódot alakított ki a közg. alapvető paradigmájának, az árak révén hatékonyan és önszabályozóan működő, a gazd-i cselekvők egyéni érdekei és a társadalmi célok

között központi akarat vagy terv nélkül elfogadható harmóniát teremtő piaci mechanizmus gondolatának kifejtésére és alkalmazására a hosszú távú gazd-i növ. bizt érdekében A hangsúly a munkamegosztásra, a tőkefelhalmozásra és a piacok kiterjesztésére került. A legfontosabb elméleti konstrukciók közé, a munkaérték-elmélet, a mennyiségi pénzelmélet, a Malthus-féle népesedési törvény és a kereslet és kínálat egyensúlyát megfogalmazó Say törvény sorolható. A változás része volt a használt szókincs átalakulása is, új szavakat, valamint régieket új értelemben használtak. Adam Smith (1723-1790) Könyvének nagy volt a népszerűsége, nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is használták. Műve sokféle kontextusban értelmezhető: jogtudományi értekezésként, erkölcsfilozófiai vizsgálódásként, a természetjogi gondolkodás követőjeként és tudományos vizsgálódás szempontjából. Tárgyköre: - Mi

befolyásolja az országok gazd-i fejlődést, mi a gazdagság fő forrása - az emberi munka minden termelés tárgyiasult eredménye, függetlenül attól, hogy hol képződött (mg., ipar, ) - egy nemzet munkavégző képessége (munkaórák száma) - kialakul a munkamegosztás, nő a munka hatékonysága, aminek a piac terjedelme szabhat határt - Jövedelemelosztás és az értékelmélet - Munkaérték-elmélet: a cserét a felhasznált munka alapján kell értékelni és nem a hasznosság alapján. Ennek minden cserére érvényesülnie kellene A cserét szabályozza: 8 - munkapiac - a termékért megvásárolható munkaerő (ezt a kettősséget később Ricardo pontosítja) - A jövedelmek keletkezése a termékek realizálása során megy végbe. Kialakul a különböző jövedelmek term rátája (a javak termelésében résztvevő elemek (munka, föld, tőke hozadékának, azaz a bér, profit és járadék) term. rátáinak összege), amiből a termékek term

árát származtatja A term árat így nem a munkamennyiséggel magyarázza, ami így a jövedelemváltozással együtt változik - Nála a növekedés nem az állam gazdagságának gyarapodását, hanem az egyének jólétének növekedését jelenti, amelyet a munkamegosztás kibővülése, a termelékenység növelése tesz lehetővé. Ehhez tőkefelhalmozásra van szükség, amelynek forrása a megtakarítás. Míg Smith-nél a növekedésnek a piaci korlát szab határt, addig a Say törvény a kereslet és kínálat egyensúlyát fogalmazta meg, azaz a termelés bővülésével együtt bővül a piac, minden kínálat megteremti a maga keresletét. - A gazdaság működési rendjéről szóló elemzése - Hogyan tud az egyénekből álló piac egészként működni. - Láthatatlan kéz: mintha ez vezérelné az egyéni cselekvéseket, ami a piaci automatizmusokat jelképezi. Ha ez működik, nincs szükség állami beavatkozásra Ezt később sem nagyon korrigálják.

Módszertana nem konzisztens: - részben erkölcsfilozófiai, részben gazd-i elvekre alapul, amelyek nehezen egyeztethetőek össze - mind makro, mind mikro kérdésekkel foglalkozik, de a szintek között nem teremt kapcsolatot - néha foglalkozik az időtényezővel, néha nem – ez a dinamikus elemzés - gyakorlati megfigyeléseit rögzíti, gyakran ő rögzítette a fogalmakat, pl. használati és csereérték különbsége 9 5. A RICARDO-I GAZDASÁGTAN, MALTHUS ÉS SAY – VITÁIK RICARDO-VAL A kor fő gazdaságpolitikai kérdések: - nincs konjunktúra - túl sok pénz került a forgalomba a háború alatt, a papírpénz azonban csak helyettesítő – mi a megoldás? – papírpénz felhalmozása vagy az aranyra átválthatóság felfüggesztése (ez történt meg) – új elmélet: mennyiség pénzelmélet: a forgalomban lévő pénz mennyiség befolyásolja az árszínvonalat - Anglia a mg. védelmében magas vámokkal sújtja a külföldi gabonát, ennek

révén merül fel a jövedelem-elosztás kérdése. Ricardo szűkíti le a polgazdtan tárgykörét a jöv elosztásra, és csak ezt követően lehet a gazdaság növelését elemezni - Malthus a legpesszimistább hangvételű – népesedési elmélet (1798): a népesedés gyors ütemben nő, míg a mg-i termelés nem tud ezzel lépést tartani – ez nagyfokú elszegényedést okoz. Ez sokáig érvényes volt, hiszen a lakosság száma gyors ütemben nőtt és a mg is csak csökkenő hozadék mellett tudott termelni. Ricardo Ő tőzsdeügynök, aki 1817-ben megjelent művében, a Pol. gazdtan és az adózás alapelveiben, mint gyakorlati szakember megpróbálja Smith logikai hibáit kijavítani. Mit módosít: - csak gazdaságelméletre alapoz és az erkölcsfilozófiára nem - a hosszútávra és a makroökonómiára helyezi a hangsúlyt - vizsgálata nem gyakorlati oldalú, hanem tudományos elemző – eddig kötődött a valós gazdasághoz a pol. gazd, most elvont

tudomány lett, bár a matematikai formulák még nem jelennek meg. - leszűkíti a tárgykört a jövedelem-elosztásra Módosítások Ricardo, Say és Malthus részéről: - Munkaérték-elmélet – logikailag akarja megalapozni, szerinte a termékre fordított munka mennyisége a döntő - Értékelmélet – nem csak munkaráfordítás van, hanem termelési eszközöket is használunk. - Jövedelem-elosztás – a ráford. munka mennyiségétől függ, ami értéket hat meg, ami meghatározza a munkabért és a profitot (az a maradék, ami az értékből a munkabér levo- 10 nása után megmarad), amik csak egymás rovására változhatnak. A földjáradék nem jelenik meg mint az érték alkotóeleme. - Say azt mondja, hogy a termékek értékét a hasznosság határozza meg és nem a ráfordított munka. Ricardo cáfolata: vannak javak, amelyek hasznosak = kis értékűek (víz) és kicsit hasznosak = nagy értékűek (gyémánt) - Ricardo szerint a profit mind a

munkabérrel, mind a tőkelekötéssel arányban van. Malthus szerint ez azonban nem egyeztethető össze. Mivel az ágazatok az álló és forgótőke alapján nagyon különböznek, Ricardo elvei csak akkor érvényesülhetnének, ha ezek aránya minden ágazatban megegyezne. Ricardo válaszul nem tudja munkaérték-elméletét 100%-osan fenntartani, de szerint a jövedelmek változása csak 6-7% változást okozhat. A jöv.elosztás és az értékelmélet kapcsolatának vizsgálata, ok-okozati összefüggéseinek keresése áthatja a kl. iskolát - Földjáradék – Ricardo szerint a mg-i termékek értékét az előállításhoz szükséges munka mennyisége szabályozza. A legrosszabb minőségű földön is biztosítani kell a munkabért és a profitot, ami a mg-i termékek árát határozza meg. A jobb földeken kevesebb ráfordítással lehet termelni, ami az árban többletet jelent Kérdés: hogyan tudnak a legrosszabb földön termelők profithoz jutni, hiszen egyre

többen termelnek rossz földeken, nő a mg-i termékek ára, és a jobb földeken termelők profitja egyre nő. Ha nő a termékek ára, nőni kell a béreknek is, hogy megvehessék azt, így azonban csökken a profit. Ricardo javasolja, hogy töröljék el a gabonavámot, mert akkor az olcsóbb külföldi gabonát behoznák és az kielégítené a keresletet és nőne a profit. Szerinte az államnak be kellene avatkozni a gazd-i folyamatokba. - A Say törvény a kereslet és kínálat egyensúlyát fogalmazta meg, azaz a termelés bővülésével együtt bővül a piac, minden kínálat megteremti a maga keresletét. Ezt Ricardo is elfogadja Malthus azonban nem fogadja el, szerinte a termelés növekedésével és így a jövedelem növekedésével nem a munkabér-jövedelem nő, a tőkések ezt nem képesek teljesen elkölteni 3 személyre (papság, földbirtokosok) is szükség van, csak így lehet egyensúly Klasszikus gazdaságtani elméletek: láthatatlan kéz +

munkaérték-elmélet + mennyiségi pénzelmélet + csökkenő hozadék elve + Say dogma 11 6. A KLASSZIKUS POLITIKAI GAZDASÁGTAN HANYATLÁSA, MILL, A MARX-I ALTERNATÍVA A KÖZGAZDASÁGTANBAN Újabb problémák a 1830-as évek körül: - Az első komoly gazd-i válság alakul ki, ami időnként megismétlődik. Kérdés, mi az oka, hiszen nincsenek akadályozó tényezők. - Társadalmi feszültségek kerülnek felszínre (pl. az 1848-as forradalmakhoz is ez vezet) – elindulnak a munkásmozgalmak – Marx és Engels első műve is megjelenik: Kommunista kiáltvány - Társadalomfilozófia is változik: Comte – pozitivista társ. elmélet: képes-e a pol gazd tan előrejelzéseket tenni és emellett a kor gondolkodásának színvonalán maradni. Senior Ő teljesen szakítani akar Ricardo-val, inkább Say-jel azonosul. Ő próbálja meg először lefektetni a pol gazd tan-ra vonatkozó elveket 4 axiómát határoz meg, amelyekből kiindulva, amiből kiindulva a pol.

gazd tan helyesen tud majd érvelni Stuart Mill A korszak legnevesebb közgazdásza. Politikai gazd tana a Ricardo-i pol gazd tan-t próbálja a kor elvárásainak megfeleltetni, úgy, hogy a tudományos rangja is megmaradjon. Könyvével Smith helyére pályázik, 1890-ig tankönyvként is használják (Marshall váltja le). Kortársai elhatárolódnak tőle, Marshall értékeli majd pozitívan. Ez a kl. iskola utolsó lépése és megmutatja, hogy a kl iskolában nincs továbblépés Nem sikerült megújítania a kl pol gazd tant, sőt inkább a hanyatlását segítette elő, mivel újabb problémákat vetett fel Marx 1867 – A tőke (csak az első kötete jelent meg az életében, a többi csak utána) Elmélete problematikus, kérdéses, hogy kínál-e új alternatívát. Mivel a kommunista kiáltványt is ő adta ki, csak szűk körben aratott sikert. Hatása később sem nagyobb, mivel összefonódik politikai munkásságával. 1930 körül, a világválság idején fedezték

fel, hogy van mondanivalója az utókor számára Művével célja az elméleti hiányok megoldása Ricardo-ra támaszkodva, bár őt sem tartja logikailag megfelelőnek. Elméletének alapja a munkaérték-elmélet Bár a klasszikusok témáival 12 foglalkozik és fogalmát használja és ezért a klasszikus iskola utolsó tagjának lehet tartani, mégis inkább önállóként tartják számon, mintsem a kl. iskola tagjának Oka, hogy olyan mértékben tér el a klasszikusok filozófiájától (elemzési célja, vizsgálati tárgyköre), hogy nem tartozhat közéjük. Vizsgálatának célja a tőkés társadalom gazd-i mozgástörvényeinek meghatározása. Rámutat, honnan hová fejlődik a gazdaság. Fejlődés = tőkés társ bukása Elemzésekor nem szűkít le a tiszta gazd. tanra, hanem tágabb gazd-ban értelmez Gyökerei a német filozófiába nyúlnak vissza: Hegel, valamint a történelmi materialista szemlélethez (a változások az anyagi természethez vezethetők

vissza). Filozófiája is eltér a klasszikusokétól. Elutasítja a láthatatlan kezet, nem hisz a piaci automatizmusban Bírálja a Say dogmát, a menny-i pénzelméletet, szerinte lehet tartós munkanélküliség 13 7. A KÖZGAZDASÁGI GONDOLKODÁS MAGYARORSZÁGON XVIII. sz-ig (ők németül és latinul írtak): - Sterlitz Miklós - Berzeviczky Gergely (1763-1822) Jogász volt, aki EU számos egyetemén tanult. Első gazdasági műve a Mo ker-ről és iparáról Ezt követően a gazdaságot meghatározó parasztságot vizsgálta, melyről szintén könyvet adott ki Legjelentősebb műve a Közgazdaságról c könyve Szerinte tévedés a vagyont a pénzzel azonosítani, a pénz csupán csereeszköz. Szerinte a gazdagodásnak nincs természetes határa, melyet túllépni ártalmas lenne. Az ár elsődleges meghatározója az értéke, amit egyszerre a munkából és a használhatóságból vezet le. A külker-t az eltérő term-i adottságokból vezeti le, s a felek számára

kölcsönösen előnyösnek tartja. A közterhek igazságos elosztására a progresszív adózást ajánlja XIX. sz eleje: - Karvassy Ágoston - Széchenyi István (Hitel, Világ, Stádium) Ő reformer volt, aki elemezte a magyar gazdaság állapotát és javaslatokat tett a változtatásokra. - Kautz Gyula (1829-1909) Ő a magyar közgazd-i eszmetörténet-írás megalapítója, olyan tudós, aki saját kora korszerűségi kritériumainak minden szempontból megfelelt. Jelentős szerepe volt a kiegyezésben, valamint a kiegyezés kapcsán felmerült gazdasági problémák véleményezésében és megoldásában. A jegybank élén vitte keresztül az osztrák-magyar monarchia valutarendezését Neki köszönhető a máig egyetlen szisztematikus magyar közg-i elmélettörténeti feldolgozás „A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Moon”. A később kiadott Közg lexikon is az ő munkáin alapszik - Földes Béla Két

világháború között: - Heller Farkas (1877-1955) 14 Jogász volt, aki első jelentős szakmai sikerét a határhaszon elméletéről írott könyvével aratta. Később professzor lett a Műegyetemen A két világháború között egyike volt a korszak elismert tudósainak, dékán lett, és az MTA tagja A határhaszonelmélet, azon belül az osztrák iskola határozott követője volt. Ő publikálta 1937-ben a Közgazdasági lexikont, valamint tankönyvet is írt. A háború alatt fejezte be főművét: a Közgazdasági elmélet történetét. A kommunista vezetés azonban mellőzte - Navratil Ákos Ő a két vh. közötti időszak egyik meghatározó jelentőségű közgazdásza, aki 3 évtizeden keresztül volt egyetemi tanár. Nem csatlakozott kritikátlanul egyik közg irányzathoz sem, legkevésbé a neokl. iskolához Legjelentősebb műve, a „Közgazdaságtan” Módszertanát alapvetően meghatározza az elemi és a másodlagos gazd-i jelenségek

megkülönböztetése. Szerinte az elemi jelenségek általános természetűek, míg a másodlagos gazd-i jelenségeket a magántulajdoni rend hozza létre, ezek emberi akarattal módosíthatók. Külföldön: - Káldor Miklós (Anglia) - Balogh Tamás (Anglia) - Scitovszky Tibor (USA - Neumann János (USA) – stratégiai játékok elmélete - Harsányi János (USA) – Nobel díjas is 15 8. A MARGINALISTA FORRADALOM ELŐZMÉNYEI ÉS KIALAKULÁSA A XIX. sz utolsó évtizedeiben a közg kérdésfelvetése változáson ment keresztül: a gazdálkodó egyén került a középpontba a klasszikusokkal szemben, ahol a gazdaság egészének problémái voltak hangsúlyosak. Gazdasági problémák a korban A klasszikusokkal szembeni kritika több forrásból táplálkozott, melyek a közgazdászok presztízsének hanyatlásához vezettek: - nem igazolódott be a malthusi népesedéselmélet és a technológiai változások következtében a csökkenő hozadék elve sem

érvényesült a mg-ban, - a közg. tudomány professzionalizálódott, az elemzéseket kritikai elemzéseknek vetették alá. A presztízs visszaszerzését azonban az egyes iskolák másként látták. A realistább megközelítést igénylők a történelmi szemlélet elhanyagolását hiányolták, oldani akarták a pol gazdaságtan és a többi társ tudomány közötti kapcsolatot A német történeti iskola Ezt Marx nem fogadta el. Bírálatuk alapját az elmaradott német gazdaság jelentette Alapítója: Rocher. Hangsúlyt váltott mind tárgykörében, mind elemzési módszerében: nem szabad általánosságokat levonni, azokat alkalmazni kell az adott ország specifikumaira és inkább leíró jellegű legyen. Hatás: - Németországban általános és Kö-K-Eu-ban jelentős - Amerikában és Angliában is vannak követői, akik csalódtak a kl-ban Friedrich List – nagy hatással volt Széchenyire, aki szerint a gazd-nak nemzeti jellegűnek is kell lennie.

Institucionalizmus – a németek hatására alakul ki (sznob-hatás) – Weblen 16 Gazdasági romanticizmus A gazd-i – társ-i problémákra a megoldást nem előre, hanem hátrafelé látja, hiszen ezek a problémák korábban nem léteztek. Nem lenne a tőkés gazd-ban tőkés és munkás, hanem csak termelők, akik egyenlők. Franciaország Bizonyos szintű merevedés tapasztalható, az újító szellem elutasítása. Szerintük a pol gazd tan már kifejlett tudomány. Elég az, ha azt széleskörűen tanítják Harmónia elmélet (Fr.o, USA) Azt próbálják meg idealizálni, hogy a piacgazdaságban mégis működik a láthatatlan kéz. A marginalisták előfutárai: - Thüner – német földbirtokos, aki a vállalatszervezést érinti. Ő fedezi fel a határtermelékenységet, meddig menjen el a bérmunkások alkalmazásával - Cournot – fr – gazd.tud-nak matematikai eszközöket kell használnia – ker fv + ker rugalmasságot ő értelmezi először - Gossen

– korában nem ismert – de ő fogalmazza meg a határterméket, amit róla neveznek el. A marginalista forradalom utal arra, hogy azt 1870 körül 3 könyv alapozta meg egymástól függetlenül 3 országban: Jevons (angol) 1871, Walras (fr.) 1874 és Menger (osztrák) 1871 Mindhárman meg akarják újítani a gazd. elm-et, aminek alapvető építőköve a csökkenő határhaszon elve Összeköti őket, hogy az alábbiakat szükségesnek tartották: - az értékelmélet központba állítását a közgazdasági elméleti rendszerben, - az egyénből kiinduló gazdálkodásmagyarázatot és - precízebb, tudományosabb kategóriarendszer kialakítását. 17 9. WALRAS ÁLTALÁNOS EGYENSÚLYI ELMÉLETE MARSHALL ÉS A NEOKLASSZIKUS PARADIGMA ELTERJEDÉSE (Neokl. iskola 1870-től – napjainkig is fejlődik) Marginalista forradalom A marginalista forradalom utal arra, hogy azt 1870 körül 3 könyv alapozta meg egymástól függetlenül 3 országban: Jevons (angol) 1871,

Walras (fr.) 1874 és Menger (osztrák) 1871 Mindhárman meg akarják újítani a gazd. elm-et, aminek alapvető építőköve a csökkenő határhaszon elve Összeköti őket, hogy az alábbiakat szükségesnek tartották: - az értékelmélet központba állítását a közgazdasági elméleti rendszerben, - az egyénből kiinduló gazdálkodásmagyarázatot és - precízebb, tudományosabb kategóriarendszer kialakítását. Mi az új? - Új tárgykör-megközelítés: - nem a gazdagság forrását keresik (Smith), hanem az alapvető probléma a gazd. adott erőforrásainak allokációjához kapcsolódik (optimalizáció) - rövid távú elemzés - az egyén álláspontján állnak (mikro) - Új módszertan: határelemzés – ezt nem matematikai úton, hanem verbálisan vezeti le - Szakít a munkaérték-elmélettel – szubjektív értékelméletet alakít ki, amely során a határhaszonnal hat. meg az értéket – így ez értékforradalom is! Ennek értelmében

a javakat elsősorban a fogyasztó értékeli - Továbbra is fenntartja a láthatatlan kezet - Nem tárgyalják a gazd-i növekedést – felvállalják a Say dogmát Menger Saját idejében nagy hatást vált ki. Szerinte mivel a szubjektív döntéseket, nem lehet annyira elemezni, mint a term-i jelenségeket – sok ok együttes hatása érvényesül egy döntésnél. Ezért nem létezik egyensúlyi állapot. 18 Gossen 1854-ben megjelent könyvében megállapításai közül 2 kiemelkedő, ezeket később Gossen I. (a folyamatos fogyasztás során az addicionális egységek egyén számára való hasznossága csökken = csökkenő határhaszon elve) és II. törvényének (az egyén akkor maximálja a hasznosságot, ha a különböző felhasználásokban az utolsó egység haszna azonos nagyságú) neveznek Schumpeter A gazd-i növekedést vizsgálja, ő vezeti be az innováció fogalmát, amit a vállalkozó hajt végre. Szerinte fel kell bomlania a tőkés gazdaságnak,

mivel a rendszer sikerei vezetnek a bukások (szemben Marx-szal, aki szerint a problémák vezetnek a bukáshoz) Walras Lausanne-i iskola – követője: Pareto Általános egyensúlyi elméletének alapja, hogy a piacon minden mindennel összefügg. Ezért az árakat csak az összpiacot figyelembe véve lehet meghatározni. A matematikai eszközöket az teszi egyszerűvé, hogy az egyes elemek cseréjére egyenletet lehet felírni, ami egyenletrendszert alkot. 3 szereplős modelleket használ: háztartás + üzem + árverező (ez az árutőzsdét jelenti egy adott pillanatban – a vevők reagálnak az ársorozatra, az árverező kialakítja az árakat, majd korrigálja azt, a vevők döntenek, Szerinte a csere csak az egyensúlyi állapotban, tiszta versenynél jön létre, mert ekkor jön létre az igazságosság, minden árunak csak 1 ára van helytől és időtől függetlenül és ez megegyezik a termelési költségükkel. Nem használja a pénzt, később vezet be egy

elszámolási egységet az egységárhoz viszonyítva, ahol rögzített árarányok vannak. – A pénz semleges Walras tv.: a keresletek és kínálatok piaci értéke nemcsak egyensúlyi árak, hanem bármely árrendszer esetén azonosak, a kínálat-kereslet összefüggések nem függetlenek. Ha a kínálat egyenlő a kereslettel m+n-1 piacon, akkor m+n-edik piacon is fenn kell állnia az egyensúlynak. 19 Marshall – 1890 – The Economics – A pol. gazd tan-t lecseréli közgazd-ra – megalakítja a Cambridge-i iskolát és ő már matematikai eszközöket használ. Ő alkalmazza a parciális egyensúly-elméletet: szerinte az, hogy a piacon minden mindennel összefügg csak elvontan értelmezhető, szerinte le kell bontani a piacot ahhoz, hogy a problémák reálisabban megfogalmazhatóak legyenek. Ceteris paribus elemzési módot alkalmaz, ami szerint csak 1 változó tényező van, a többi ugyanakkor változatlan. Szerinte felesleges arról vitatkozni, hogy a ker. vagy

a kínálat hat meg az árakat Megoldás: figyelembe kell venni az időtényezőt. 4 időperiódust különböztet meg: - piaci nap – az árat a ker. határozza meg - rövid táv – termelés növelhető, de a technológia adott – az árat a ker. és a határktg hat meg - hosszú táv – termelés és techn. is változhat – a kínálat a kereslethez alakul - szekuláris periódus – minden tényező változó – bizonyos időtávon túl még a keresleti függvény is változó 20 10. A NEOKLASSZIKUS ISKOLA A XX SZ ELSŐ HARMADÁBAN, A KLASSZIKUS ÉS NEOKLASZSZIKUS PÉNZELMÉLET Marshall könyvét alapműnek tekintik a közgazdászok. A világgazdasági válság és a világháborúk azonban új kérdéseket vetnek fel, ezért a könyv átdolgozásra szorul, mert - a problémákat olyan szintre bontja le, ahol értelmezhető és ezért sok mindent feltételez és csak egyes hatásokat elemez – ezért nem elégíti ki az igényes szakma képviselőit - nem

találták elég elvontnak, nem alkalmazta a mat-i eszközöket, annak érdekében, hogy a könyv népszerű legyen Új elméleti eredmények: - továbbfejlesztették az egyensúlyi elméletet - ker. oldalon: ordinális hasznosság-elmélet (közömbösségi görbe) – Marshall még a kardinálist használta - kínálat oldalon: a termelés modern elméletét alakították ki (parc. term fv, isoquant) módszertan - absztrakt (elvont) eszközök (átb. matematikai): a közg mat-i tudománnyá alakul, aminek az alapját Walras tette le A II vh után Samuelson fog az össze közg-i problémára mat-i megoldást adni - többet kell foglalkozni az időtényezővel – dinamikus vizsgálatok kellenek, megjelenik a várakozás, ami bizonytalanságot jelent - eddig nem létező problémákat elemeznek - kialakul az ökonometria (mat-i, statisztikai eszközöket empirikus vizsgálatokra alk.), pl. gazd-i változások ciklikusságát vizsgálják - megjelenik a piaci formák

elmélete: monopólium – duopólium – oligopólium – tökéletes piac Pénzelmélet A pénzelmélet egészét végig áthatja egy alapvető állítás: ha nő a pénzmennyiség, nő az árszínvonal és az infláció. Ez adja meg az elmélet elméleti keretét Fejlődési fázisok: - XVI. sz: a beáramló arany hatására csökken EU-ban az arany ára és nőnek az árak Ekkor rögzítik először a pénz mennyisége és az infláció közötti összefüggést (Bodin) 21 - XVIII. sz közepe (Hume – Keynes kortársa): ha igaz, hogy sok pénz áramlik be és ettől nőnek az árak, akkor a hazaiaknak nem érdeke az itt történő értékesítés. A pénz semlegességéről (a pénz mennyiségi változása nem hat a reálfolyamatokra) Hume azt gondolja, hogy csak hosszútávon van így, rövidtávon nem érvényesül. - Klasszikus kor Ekkor az aranyrúd pártiak (currancy) és az aranyrúd ellenzők (banking) vitája volt jellemző. Miután Anglia felfüggesztette a

pénz átválthatóságát az aranyra, infláció alakult ki Az aranyrúd-pártiak szerint emiatt sok fedezetlen bankjegyet bocsátanak ki, amire a megoldás az átválthatóság újra biztosítása lenne. Később ennek megfelelő döntés született (1844 – Peel törvény: 100%-os aranyfedezet a pénzre Angliában), de az infláció veszélye továbbra is fennállt. - Neoklasszikus korszak - Fischer-egyenlet MV=PY (pénzforgalmi egyenlet) Ha V konstans és az Y teljes foglalkoztatás melletti termelés, akkor Y is konstans. Így M (pénzmennyiség) növelésére P (árszínvonal) is nő. - Cambridge-i iskola Ez főképp a pénztári egyensúlyi elmélettel (Marshall + Pigou) foglalkozott: MS=MD. Felvetik, hogy hogyan értelmezhető a pénzkereslet (MD), így meghatározásra kerülnek új pénztartási motívumok is, mint ügyleti és óvatossági célok. Ha MS>MD, akkor a fölös pénz elköltésre kerül, nő a kereslet, ami árszínvonalemelkedést okoz. - Wicksell –

kamatelmélet (i) Összeköti a gazdaság reál és monetáris szféráját: Y=C+S-t átírja. i S io S=I I S,I C = f(i), S = f(i), I =f(i) Bevezeti a természetes kamatláb fogalmát (io), ami, ha létezik, akkor I=S, ami azt jelenti, hogy a pénzpiacon és a hitelpiacon is egyensúly van. Ha i tartósan io szintjén van, akkor stabil az árszínvonal és így alacsony az infláció. 22 Szerinte a monetáris tényezőkkel csak i-t lehet befolyásolni, io-t nem. Ha a bankrendszer merev, akkor i=io tartósan nem állhat fenn, azaz I=S sem áll fenn, ami azt jelenti, hogy P is állandóan változik. Ha I>S (túlkeresletes árupiac), akkor MS növelése P növekedését okozza Ezt a problémát Keynes is tárgyalja, de a válaszok különbözőek. 23 11. A KEYNES-I FORRADALOM A KÖZGAZDASÁGTANBAN Válságba kerülnek a makroökonómiai következtetések, mert ezek nem állhatnak fenn: - Say dogma - a munkanélküliség tartósan nem létezhet, a munkapiaci

automatizmusoknak kellene a munkapiaci egyensúlyt helyreállítani - a Laisse-faire elvet kell érvényesíteni (magára kell hagyni a gazdaságot) A kor jellemzői: - olyan kérdések merülnek fel, amit eddig az elméleten kívül lévőnek tekintettek - az időtényező mint közg. kategória mellett számos szempont került előtérbe - kialakul az ökonometria (közg + matematika) - az I. vh-t követően fontossá vált a pénzelmélet megújítása Ezekre hoz forradalmat Keynes, aki fokozatosan szembefordul a neoklasszikusokkal. 1919 – Békeszerződés gazdasági következményei c. műve (Párizsi béke, ahol megfigyelőként vett részt) A szerződésben már nem látja a béke hatását, megjósolja a problémákat. 1930 – Pénzelmélet Ez készült a nagy műnek, de a válság átirányította a munkaérték-elméletre. 1936 – Általános elmélet Keynes szerint nem az a gond, hogy a tárgykört rosszul közelítik meg, hanem az, hogy csak meghatározott

körülmények fennállása esetén tudja meghatározni – ez a tök. verseny A tök verseny feltételei azonban nincsenek meg, így nincs is realitása. Célja, hogy pontosítja a neokl. tárgykört - Új szemléletmód: - Mivel nincs tök. verseny, foglalkozni kell a gazdasági aktivitással, szerinte a makroökonómia szintjén kell meghatározni az erőforrás-felhasználást. - Szerinte a munkanélküliség és a foglalkoztatás nem csupán munkapiaci probléma, hanem az egész gazdasági aktivitás kérdése és fontosnak tartja ennek vizsgálatát. - Alapvetőnek tartja a pénz aktív gazdasági szerepét (a mikroökonómia nem igényli a pénzt) 24 - Elemzését rövidtávon végzi: ha a gazd. működésének a piaci automatizmusokra várunk, akkor hosszú távról van szó Híres mondása: „Hosszú távon mindannyian halottak vagyunk” Gond: annyira a rövid távra koncentrált, hogy a hosszú távú hatásokkal egyáltalán nem számolt. - A megtakarítást

és a beruházást különböző gazdasági alanyok végzik eltérő motivációk alapján: - fogyasztói döntések: a háztartások a jövedelem egy részét megtakarítják = vagyontartás (a neokl. szerint vagy ma vagy később fogyasztják el) Keynes szerint később sem fogyasztják el. Növekvő megtakarítás, csökkenő fogy-i határhajlandóságot jelent - beruházók: ők sem bíznak a jövőben. Döntésüket nemcsak a várt kamat, hanem a várt profit is meghatározza (tőke várható határhatékonysága) - vagyontartók: ők sem bíznak a jövőben. A vagyonukat pénzben vagy az állam által kibocsátott értékpapírban tartják Gond ezzel, hogy kihagyja a többi lehetséges vagyontartási módot A vagyontartók preferálják a vagyon pénzbeli tartását Ha lemond a likvid vagyontartásról, kamatot kap - Szerinte a beruházás természeténél fogva ingadozó és nagymértékű bizonytalanságnak van kitéve. - A megtakarítás és a beruházás

kapcsolatában a I a döntő, ez hat. meg a tényleges S-t - A reál és monetáris szférát a kamat közvetítésével köti össze. A kamatlábat monetáris kategóriaként hat. meg - Az egyensúlyt nem ár, hanem mennyiségi alkalmazkodáson keresztül vezeti le. Feltételezi, hogy az árszínvonal alkalmazkodásakor eléri a teljes kapacitás-kihasználást Gond, hogy nem tudja magyarázni az inflációt, ha teljes foglalkoztatás van. - Nem statikus elemzést végez, hanem a várakozások figyelembevételével dinamikus jelleget ad elemzésének, de nem igazán dinamikusan, mivel rövidtávú. - Új kategória a beruházási multiplikátor: így jelenhet meg az állam gazdasági szerepvállalása mint rendszert stimuláló tényező. 25 - Három pénztartási motívumot tárgyal: - tranzakciós keresletet - óvatossági motívumot a váratlan kiadások finanszírozására - spekulációs keresletet mint vagyontartási formát 26 12. KEYNES ELMÉLETI

RENDSZERE, A KEYNESIANIZMUS + 11. tétel is lehet! = Keynes Elméleti rendszerek: - Reálszféra (árupiac) Az YD = C + I a hatékony kereslet (YS) meghatározó szerepét mutatja be az egyensúlyi jövedelem szempontjából. A YD ritkán esik egybe a teljes foglalkoztatás melletti termeléssel, azaz munkanélkülieket hagy munka nélkül – kényszerű munkanélküliség mellett valósul meg általában a pénzpiac egyensúlya (?) - Monetáris szféra (pénzpiac) Alapja a pénztári egyensúlyelmélet (Cambridge). Keynes a pénzt vagyontárgyként kezeli Értelmezi a spekulációs pénzkeresletet, ami i-től függ (MS = L1 (Y) + L2 (i)). Ha MS nő, akkor i csökken és I és Y is nő. Lényeg, hogy MS-től nem az árszínvonal nő, hanem az i Keynes szerint a monetáris politika alkalmazása hasznos lehet, viszont szerinte nem lehetséges a mennyiségi pénzelmélet és a pénz nem semleges. Elméletét gyorsan befogadják, nagy követőtábora alakul ki. Keynesianista

elméletek 1. Neoklasszikus mikroökonómia – keynes-i makroökonómia szintézise A közgazdasági elméleteknek 1970-ig ez volt a fő iránya. Legjellemzőbb: Hicks IS-LM görbe és Samuelson 1948-ban megjelent könyve. 2. Pontkeynesiáns elmélet Ők vitatják az 1. pont szerinti szintézist, ők a neokl megközelítés kritikusai Csak Keynes-re és esetleg a klasszikusokra támaszkodnak. - Phillips: inflációelmélete szerint a munkanélküliség és az infláció együtt mozognak, de ellenkező mozgásban vannak - Harrod: a gazdasági növekedés keynesiáns elméletét alkotta meg. - Káldor Miklós: a jövedelem-elosztás elméletét alkotta meg - Robinson: a munkanélküliséggel, a gazdasági növekedéssel foglalkozott. 3. Neokeynesianizmus Akkor születik meg, amikor megjelenik a monetarista kritika az elmélettel szemben (1970 körül). 27 13. A MONETARIZMUS: FRIEDMAN A mai gazdaságelméletek fő áramát jelenti. Indulása 1970 körülre tehető Fő

képviselője Friedman, aki 1967-ben kapott Nobel-díjat. Ez gyakorlatilag ellenforradalom, visszatérés a kl. elmélethez és visszahozza a neokl makroökonómiát. Friedman eleve nem követte Keynes-t, de csak ekkortól kezdték jobban olvasni azokat, akik nem követték Keynes, mivel Keynes nem adott választ a 70-es évek válságára. Infláció oka: a pénz mennyisége túl sok a gazdaságban. A monetaristák szerint a megoldás a mennyiség pénzelmélet visszahozásában van. A monetarizmus fő tételei: - stabil reálgazdaság - a piaci automatizmusok biztosítják a stabilitást - visszahozzák a mennyiségi pénzelméletet, ami új viszont benne, hogy a pénzkeresletre helyezi a hangsúlyt. - figyelembe veszik a várakozásokat, az inflációs várakozást - a mon. politika szerintük az inflációra tud hatni, de a kamatlábra nem - megkülönbözteti a rövid és hosszú távú Phillips görbét A menny-i pénzelméletet a currency iskola képviselte tovább.

Szerintük a bankjegyek teljes beválthatósága nem elégséges feltétele a pénzmenny.-növekedés megállításának Ez lehetővé teszi a bankok számára, hogy aranytartalékukon felül is kibocsássanak bankjegyet. Ezért a 100%-os tartalékráta megkövetelését is szükségesnek tartották. Vitapartnerük a bankingiskola volt, akik szerint egyáltalán nincs szükség a bankok általános szabályozására A mon. menny-i pénzelmélet szerint: - P egyenes arányban áll M-mel - az oksági viszony M felől megy P felé - M semleges - P-re csak M hat - M exogén adottság 28 Friedmann szerint a pénz iránti kereslet 3 tényezőtől függ: összvagyontól, az aktíva hozadékától és a tulajdonos preferenciáitól. Ő kiszámítható pénzpolitikát ajánl, amelynek egyszerű szabálya a pénzmennyiség évről évre azonos arányban történő bővítése, mely aránya reáltermelés hosszú távú növekedési rátájának feleljen meg, mert ezzel az

árszínvonal stabilitása is elérhető. Szerinte a mon iskolának is foglalkoznia kell a rövid táv kérdésével, mely a várakozásokkal kibővített Phillips görbében öltött testet Friedmann a következő ált. gazd pol-i elveket fogalmazza meg: ha a monetáris hatóság állandó ütemben növeli a pénzkínálatot, akkor az infl ráta állandósul és beleépül a várakozásokba, s így nem lesz pénzillúzió. Ennek megfelelően a gazdaság a munkanélküliség term rátáján, a hosszú távú Phillips görbe egy pontján állapodik mgeg. Ez elhárítja az instabilitás veszélyét a piacgazdaságból, amely önmagában alapvetően stabil vagyis nem igényel gazd. pol-i beavatkozást 29 14. AZ ÚJ KLASSZIKUS MAKROÖKONÓMIA Az újkl. makroökonómia a monetarizmus egyik oldalhajtásaként alakult ki, de önálló ággá nőtte ki magát. Az elméletnek három fő vonulata van: - A racionális várakozások hipotézise A várakozások, információn alapuló

előrejelzések nem mások, mint a relevánst gazd. elmélet előrejelzései - Az állandó piacmegtisztulás feltételezése Ez a walras-i hagyományoknak felel meg. Sok kritika érte az újkl munkapiaci elméletét, miszerint a munkapiac folyamatosan egyensúlyban van, bárki kaphat munkát, aki az egyensúlyi reálbér mellett hajlandó dolgozni, tehát a munkanélküliség csak önkéntes lehet - Aaz aggregált kínálat hipotézise Erre több elmélet alakult ki (Lucas-hoz kötődik mindkettő): Ha az aktuális reálbér magasabb mint a m. vállaló által elvárt átlagos reálbér, akkor hajlandó szabadidejéből is áldozni A másik az ún jelkinyerési problémához kötődik, amely alapján állítja elő Lucas az ún meglepetés kínálati függvényt. A meglepetésből adódó tökéletlen informáltság miatt a cégek az árszínvonal változást árarány-változásként, a m vállalók pedig a nominálbér változást reálbér-változásként értelmezik félre De

ez csak egyszer alkalmazható, utána már nem lesz meglepetés. Szerinte a bejelentett gazd pol-i lépések rövid távon sincsenek hatással a reálváltozókra Az újkl. iskola legnagyobb hatású hozzájárulása az ún Lucas kritika Szerint a múltbéli idősorokból számított paraméterek meg fognak változni azáltal, hogy a rac szereplők, reagálva az új intézkedésre, megváltoztatják viselkedésüket. 30