Gazdasági Ismeretek | Számvitel » Dékán Tamásné - A mezőgazdasági számvitel információs hálózat szerepe a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmezőségének vizsgálatában

A Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat szerepe a mezőgazdasági vállalkozások jövedelmezőségének vizsgálatában Dékán Tamásné Dr. Orbán Ildikó Debreceni Egyetem, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar Számviteli és Pénzügyi Tanszék Összefoglalás Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően a magyar mezőgazdaság jövőjét fürkészve továbbra is érdemes figyelemmel kísérni a hazai mezőgazdasági vállalkozások versenyképességét, jövedelempozícióit. Mivel az Unión belül egységes információs bázisnak tekinthető tesztüzemi rendszer működik, melynek középpontjában a jövedelem áll, a többi tagállamhoz viszonyított jövedelmezőség, az elérhető jövedelem kimutatására, összehasonlítására leginkább ez a rendszer nyújt támpontot. Tekintettel arra, hogy a jövedelmezőség elemzés-módszertanának vizsgálata során a Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat (MSzIH, angolul: Farm

Accountancy Data Network, FADN) működése, az által szolgáltatott információk, alkalmazott módszerek bemutatása kiemelt jelentőséggel bír, a rendszer feltérképezése egy későbbi módszertani összehasonlító elemzés megfelelő kiindulópontjául szolgálhat. Az MSzIH által szolgáltatott információk széleskörű hasznosíthatósága révén remélhetőleg a közeljövőben az elemzési módszerek egységesítésére is lehetőség nyílik. Kulcsszavak: elemzés, jövedelmezőség, MSZIH, standard fedezeti hozzájárulás Abstract Seeing into the future of the Hungarian agricultural sector it is worth looking at the competitiveness and the profitability status of the Hungarian agricultural enterprises after joining the European Union as well. As the profitability is in the focus of the European Union’s agricultural data network (Farm Accountancy Data Network, FADN), this system is the best guideline to represent the potential income and to compare the

profitability with the other member states. With regard to the fact that the information provided and the methods employed by the FADN have got great significance in the course of the examination of the profitability-analysis’ methods, the representation of the FADN and its methodology could be the adequate base for a later methodological comparative analysis. By means of the extensive use of the FADN-information could open the door to the standardization of the profitability-analysis’ techniques in the future. Bevezetés Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően a magyar mezőgazdaság jövőjét fürkészve továbbra is érdemes figyelemmel kísérni a hazai mezőgazdasági vállalkozások versenyhelyzetét, jövedelempozícióit. Mivel az Unión belül egységes információs bázisnak tekinthető tesztüzemi rendszer működik, melynek középpontjában a jövedelem áll, a többi tagállamhoz viszonyított jövedelmezőség, az elérhető jövedelem

kimutatására, összehasonlítására leginkább ez a rendszer nyújt támpontot. Dolgozatomban a jövedelmezőség elemzés-módszertani vizsgálatában meghatározó jelentőségű Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat (MSzIH, angolul: Farm Accountancy Data Network, FADN) működése, az általa szolgáltatott információk, alkalmazott módszerek bemutatására kerül sor. A Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat története, bemutatása Az Európai Unió Bizottságának különböző döntések megalapozásához információkra van szüksége az üzemek jövedelmi szintjéről, és a már meghozott politikai döntések lehetséges hatásainak feltérképezése, mérése is további elemzéseket igényel. Ennek érdekében a mezőgazdasági üzemek jövedelem-alakulásának és gazdálkodásának elemzésére, s ezáltal a Közös Agrárpolitika támogatására az Európai Bizottság 1965-ben egy reprezentatív információs rendszert, Mezőgazdasági

Számviteli Információs Hálózatot (MSzIH, angolul: Farm Accountancy Data Network, rövidítve: FADN) hozott létre. (KOVÁCS G. KESZTHELYI Sz, 1998) Az FADN tulajdonképpen nem más, mint egy minden EU tagállamra kiterjedő reprezentatív adatgyűjtési rendszer, amely elsősorban a gazdálkodás jövedelmezőségének régiók és üzemtípusok szerinti vizsgálatára szolgál, és évente biztosít adatokat a Bizottság számára. Felismerve, hogy a kelet-európai országok, így Magyarország átalakulási folyamatában is kézzelfogható segítséget nyújthat a tesztüzemi rendszer a szakszerű agrárpolitikai döntésekhez, és tekintettel arra, hogy a rendszerváltást követően sokáig csak hiányos adatok álltak rendelkezésre a mezőgazdasági vállalkozások vagyoni, pénzügyi és jövedelmezőségi helyzetéről, a Földművelésügyi Minisztérium 1995-ben megbízást adott az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézetnek (AKII) az EU-konform tesztüzemi

hálózat magyarországi alrendszerének kiépítésére. Ezt a folyamatot csak felerősítette az adatszolgáltatásra irányuló, európai uniós csatlakozást megelőző hazai és uniós elvárás is. A hálózat célja, hogy számviteli adatokat gyűjtsön a mezőgazdasági termelőktől, hogy meghatározzák a mezőgazdasági vállalkozások pénzügyi teljesítményét, üzleti elemzést készítsenek róluk, és ezzel támogassák az Európai Unióbeli döntéshozatali folyamatot. Az agrárágazat, illetve az ágazatban tevékenykedő vállalatok általános helyzetére, a piaci folyamatok hatásaira elsősorban a tesztüzemek beszámolói alapján lehet következtetni. A tesztüzemek a mezőgazdaság jövedelemhelyzetének meghatározásához, valamint az agrárpolitikai intézkedések tervezéséhez és ellenőrzéséhez szükséges információk megszerzésének célját szolgálják. (FOGARASSY – VASA, 2002) A magyarországi tesztüzemi hálózat által szolgáltatott

információknak az Európai Bizottságnak az FADN-hálózatra vonatkozó elvárásain túl a magyar agrárpolitika törvényben megfogalmazott céljainak megvalósítását és a célok megvalósításához szükséges intézkedések folyamatos kontrollját is biztosítaniuk kell. Ezek a célkitűzések a következők (Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV törvény): ¾ a lakosság élelmiszerkeresletének megfelelő mennyiségben és minőségben történő kielégítése, elsősorban hazai termékekkel; ¾ a termelés versenyképességének javítása; gazdaságos, exportorientált termelés a kedvező agráradottságok kihasználásával; ¾ az agrártermelésből élők részére a nemzetgazdaság más ágaihoz viszonyítottan arányos tőke és munkajövedelem biztosítása, és ezáltal hozzájárulás a vidék lakosságmegtartó-képességének javításához; a természeti környezet megőrzése, az agrárgazdaság fenntartható fejlődésének

biztosítása, ¾ az emberi erőforrások fejlesztése; az agrárinnováció segítése. A rendszer magyarországi bevezetésével a fentieken kívül az állam célja, hogy a szolgáltatott adatokból származtatott elemzésekből, összehasonlításokból maguk az üzemek, de a mezőgazdasággal kapcsolatban álló tudományos és egyéb szervezetek is profitálhatnak. A hálózat több lépcsőben 2001-re épült ki országosan, és jelenleg mintegy 1900 mezőgazdasági vállalkozás adatait dolgozza fel és elemzi. (KESZTHELYI – KOVÁCS, 2004) Az információs rendszer adatokkal történő feltöltése a tagállamok feladata. A meghatározott szempontok szerint kiválasztott adatszolgáltató gazdaságok önkéntesen csatlakoznak a rendszerhez, s könyvelési adataikat rendelkezésre bocsátják, hogy azokat a továbbiakban statisztikai célokra használják fel. (KESZTHELYI – KOVÁCS, 2004) A rendszer valamennyi mezőgazdasági tevékenységet feltérképezi, amely a

megfigyelés tárgyát képező üzemekben folyik (pl. növénytermesztés, állattenyésztés, de még a falusi turizmus, erdészet is). A vizsgálatba azonban csak a fő munkaidőben vezetett, gazdaságilag életképes üzemek kerülnek be. Főmunkaidős üzemnek az minősül, amely elég nagy ahhoz, hogy a gazdálkodó tevékenységének nagyobb hányadát itt folytassa, s elég jövedelem biztosítható innen a család megélhetéséhez. (KOVÁCS, 2001) A tesztüzemi rendszer alapjaként Magyarországon a fentiekben körvonalazott információigény – amely szélesebb körű, mint amit az uniós adatszolgáltatás megkíván – kielégítését szolgáló üzemi kérdőívet célszerű kialakítani. Ennek az alábbi adatcsoportokat kell tartalmaznia (KESZTHELYI-KOVÁCS, 2004): ¾ az üzem azonosító és alapadatai, ¾ a földterületi adatok a tárgyév végén, ¾ a földterületi adatok a tárgyév során, ¾ a munkaerő-állomány adatai, ¾ a vállalkozás mérlegadatai,

eredmény-kimutatás, ¾ részletező kiegészítések a mérleghez és az eredmény-kimutatáshoz: ¾ a befektetett eszközök állományának változása, kimutatás az állatállomány értékéről, változásáról, ¾ kimutatás a készletek értékéről, állományának változásáról, ¾ kimutatás a követelések esedékességéről, ¾ kimutatás a kötelezettségek lejáratáról, ¾ kimutatás a tárgyévre igényelt támogatásokról, ¾ vetés- /termő-/ terület, átlaghozamok, átlagárak, üzemi belső felhasználás, ¾ ágazati költség- és eredmény-elszámolás. Az adatok forrásául alapvetően a kettős könyvvitel szolgál, a szükséges analitikus üzemi nyilvántartásokat is beleértve. Az adatgyűjtés minden cégjogi formára egységesen alkalmazható rendszerben történik, de szükség szerint lehetőség van az eltérő sajátosságok figyelembevételére is /pl. eltérő rendszerben közlik munkaerő-állományukkal kapcsolatos adataikat az

egyéni és a társas vállalkozások/. Az adatok előállítása /a könyvvitel/ egyéni vállalkozások esetében könyvelőirodák bevonásával történik, nagyobb üzemek – a feltételek megléte esetén – önállóan is végezhetik. Mindkét esetben számítógépes könyvelőprogram alkalmazására van szükség. A rendszer működésének általános szabályait az EU határozza meg a tagországokban, mivel az összehasonlíthatóság érdekében azonos értékelési módszereket kell alkalmazni, valamint az éves beszámoló formai és tartalmi elemeinek is egyezni kell. (CSAJBÓK I.) A használt mutatóknak – pl nettó vállalkozási eredmény, cash-flow – is ugyanazon jelentéssel kell bírniuk valamennyi tagállamban. Ennek érdekében a rendszer pontosan meghatározott mutatókra, gondosan kimunkált módszerre és többszöri ellenőrzési eljárásra támaszkodik. (KOVÁCS, 2001) A jövedelmezőség vizsgálata a tesztüzemi rendszerben Hogy miért fontos a

tesztüzemi rendszer cégértékelési metódusa? Jelenleg az Európai Unió támogatási rendszerében, többek között az AVOP (Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Operatív Program) támogatások odaítélése során alapvetően a tesztüzemi rendszer által szolgáltatott adatokat, a számított SFH-értékeket (standard fedezeti hozzájárulás, angolul: Standard Gross Margin) veszik alapul a támogatásra pályázók jövedelmezőségének, életképességének megítélése érdekében. A mezőgazdasági tesztüzemi rendszer adatfeldolgozási módszerének és az Európai Uniós támogatási rendszer sajátossága, hogy az ökonómiai üzemméret és a gazdálkodás jövedelmezőségének kifejezésére használatos kategóriaként került bevezetésre a standard fedezeti hozzájárulás. Az uniós támogatások elnyerése érdekében tehát kiemelt jelentősége van az üzemek életképességének gazdasági értelmezésére. A Mezőgazdasági Számviteli Információs

Hálózatban kifejezetten az ökonómiai üzemméret a fő szempont a megfigyelés tárgyát képező üzemek (un. gazdaságilag életképes üzem) kiválasztása során Az ökonómiai méretet az EU az üzem potenciális jövedelemtermelő kapacitása alapján határozza meg, és Európai Méretegységnek (továbbiakban: EUME) nevezi. A meghatározás szerint egy EUME 1200 euró standard fedezeti hozzájárulással egyezik meg. A magyar tesztüzemi rendszer 2 EUME feletti üzemek megfigyelését végzi, és az AVOP támogatási rendszerben is ez az üzemméret számít az életképesség alapkritériumának. (KOVÁCS, 2001) Egy gazdaság minimális ökonomiai értelemben vett üzemméretének kiszámítása az ágazatok szerinti mezőgazdasági tevékenységek standard fedezeti hozzájárulásának meghatározásán alapszik és előírt metodikával történik. Az SFH egyenlő a tevékenység bruttó termelési értéke és a felhasznált változó költségek különbségével.

Az SFH értékét úgy kell kiszámolni, hogy a tesztüzemi adatok alapján meghatározott (és táblázatban feltüntetett) fajlagos értékeket, meg kell szorozni a gazdaság vetésszerkezete szerinti területi adatokkal és a gazdálkodó által tartott állatoknak ugyancsak táblázatban szereplő egyedeinek számával, és a kapott eredményeket össze kell adni.1 Tehát az üzemméretet végeredményben a vállalkozás átlagos jövedelemtermelő potenciálja fejezi ki. Amennyiben az üzem számított SFH-ja nagyobb, mint 2 EUME (azaz jelenleg kb. 612 000 Ft), az üzemet gazdaságilag életképesnek tekintjük. Az AVOP támogatási rendszer működtetése során ez úgy érvényesíthető, hogy az üzleti tervben egyébként is bekért - a vetésszerkezetre és a tartott állatok számára vonatkozó - adatokkal a táblázat alapján kiszámítható az üzemi SFH, és amennyiben az meghaladja a 2 EUME-t, a pályázatot benyújtó üzem (vállalkozás) életképesnek minősül.

(KOVÁCS, 2001) Az üzemi jövedelem (EUR/ha) levezetése a MSZIH-ban a következő metódus alapján történik (KOVÁCS UDOVECZ, 2003): Bruttó termelési érték - Folyó termelő felhasználás - Értékcsökkenés + Folyó támogatások és –adók egyenlege = Nettó hozzáadott érték - Idegen erőforrások költségei + Beruházási támogatások és –adók egyenlege = Üzemi jövedelem Üzemi bruttó jövedelem A jövedelem számítása során a rendszer a bruttó termelési értékből a folyó termelő felhasználást és az értékcsökkenési leírást levonva, a folyó támogatások és –adók egyenlegével korrigálva határozza meg a nettó hozzáadott értéket. Idegen erőforrások költségeként az idegen munkaerő bér- és társadalombiztosítási költsége, valamint a föld és az épület bérleti díjai, a kölcsöntőke után fizetett kamatok kerülnek kimutatásra. A költségek között nem kerül levonásra sem a családi munkaerő bérköltsége,

sem a családi tulajdonban levő föld és tőke költsége, ezért a mutató csak fenntartásokkal alkalmas családi és társas 1 Minden régióban, minden növényi és állati termékhez /területegységre, vagy állatra vonatkoztatva/ egy bizonyos SFH érték van rendelve, amelyet az üzemekből gyűjtött empirikus adatok alapján határoznak meg. Az időjárás hatására fellépő hozamingadozások, valamint az imput/output árak módosulásai miatt keletkező torzítások kiküszöbölése érdekében három év átlagát veszik alapul. Az egységnyi méretre vonatkozó értékeket az ágazat méretével megszorozva adódik az illető ágazat standard fedezeti hozzájárulása, majd ezeket az egész gazdaság szintjén összegezve, megkapjuk az ökonómiai üzemméretet jelző SFH értéket. (KOVÁCS, 2001) vállalkozások összehasonlítására. (KOVÁCS UDOVECZ, 2003) Kovács és Udovecz cikkében kihangsúlyozzák, hogy az üzemi jövedelem mutatója nem igazán

alkalmas Magyarország és az EU tagországok közötti összehasonlításra, elsősorban a tulajdon- és munkajogi eltérések következtében. Az eredmény levezetését bemutató táblázatban éppen emiatt került feltüntetésre a realitásokat jobban tükröző üzemi bruttó jövedelem, mely az üzemi jövedelem mutatójának korrigálása céljából az alkalmazotti bér- és társadalombiztosítási költségeket nem vonja le. Az üzemi bruttó jövedelem mutatója az EUFADN-ben nem használatos, csak a pontosabb jövedelem-összehasonlítást szolgálja A jövedelmezőség elemzés-módszertanának vizsgálata a Mezőgazdasági Számviteli Információs Hálózat által szolgáltatott információk széleskörű hasznosíthatósága révén remélhetőleg az elemzési módszerek egységesítésére is lehetőség nyílik. A tesztüzemi rendszer jövedelmezőségre irányuló elemzési gyakorlatának bemutatása egy módszertani összehasonlító elemzést célul tűző

dolgozat kiindulópontjául szolgál. A tesztüzemi rendszer által szolgáltatott információk széleskörűen hasznosíthatók. Bár az Unió ezeket az információkat elsősorban agrárpolitikai célokra kívánta hasznosítani, ma már bizonyos adók vagy szociális biztosítási járulékok átlagos értékeit is az FADN értékelések alapján határozzák meg. A tesztüzemi rendszer adatbázisa azonban üzemgazdasági elemzésekre is alkalmas, így többek között a gazdálkodó maga is használhatja a könyvelési eredményeket többek között az üzem gyenge pontjainak meghatározására, vagy akár több év üzemi eredményeinek összehasonlításából (vertikális üzemi összehasonlítás) és az eredmények hasonló helyzetű üzemek eredményeivel való összehasonlítása (horizontális üzemi összehasonlítás) révén növelheti saját gazdasága hatékonyságát. A jövedelmezőségi elemzés módszerei között az Európai Unió elemzési metódusa jelentős

helyet foglal el, és remélhetőleg a mezőgazdasági üzemek számára történő hitelkihelyezéseknél az ezen ágazatban tevékenykedő vállalkozások vezetőinek képességeiről és az üzem hitelképességéről jó képet nyújtó tesztüzemi eredmények hitelintézetek által történő hasznosíthatóságára is lehetőség nyílik. Ennek révén a különböző célokat szolgáló jövedelmezőségi elemzések azonos alapra történő helyezésével a mezőgazdasági vállalkozások tevékenységének megítélése kiszámíthatóvá és egyértelművé válna valamennyi piaci szereplő számára. Irodalomjegyzék CSAJBÓK I. (2002): Practical methods and problems in the Dutch FADN VIII Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. Gyöngyös 2002 március 2627 2. FOGARASSY Cs - VASA L (2002): Agrárgazdaságtani szakterminológia Gyűjtemény. Gödöllő 3. KAPRONCZAI ISTVÁN (2003): A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig. Szaktudás

Kiadó Ház Budapest 1. 4. 5. 6. 7. KESZTHELYI SZ. – KOVÁCS G (2004): A tesztüzemek 2003 évi gazdálkodásának eredményei. Agrárgazdasági információk 2004 2 szám AKI Nyomda KOVÁCS G. (2001): Adatszolgáltató mezőgazdasági üzemek az EU információs rendszerében (FADN). Gazdálkodás XLV évfolyam 6 szám KOVÁCS G. KESZTHELYI Sz (1998): A Mezõgazdasági Számviteli Információs Hálózat az Európai Unióban. Gazdálkodás XLII évfolyam 2 szám KOVÁCS G. UDOVECZ G (2003): A mezõgazdasági vállalkozások jövedelmezősége az Európai Unióban és Magyarországon. Gazdálkodás XLVII évfolyam. 3 szám