Gazdasági Ismeretek | Társadalombiztosítás » ZSTA Szociálpolitika alapok, 2005

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 14 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:218

Feltöltve:2006. június 11.

Méret:173 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

A szociálpolitika fogalma Soha nem volt és nincs egységes szociálpolitika definíció. Semleges meghatározás: A szociálpolitika állami közbeavatkozás a piac spontán működésébe, a társadalom spontán folyamataiba a társadalmi jólét növelése érdekében. 2 hangsúlyos eleme van: a jólét és az állami beavatkozás Jelentősen különböző értelmezések vannak abban a kérdésben, mit kell a szociálpolitika körébe vonni. Két véglet: - szegénypolitika: célja csak a legelesettebbek, legszegényebbek támogatása (bevonva a magánjótékonyságot) - beavatkozás a társadalom valamennyi jelentős folyamatába, célja a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése A szociálpolitika jellemzői: - állami tevékenység - az állami szerepvállalás formája lehet finanszírozás, szolgáltatás, tulajdonlás, működtetés, szabályozás - célja a piaci vagy piaci jellegű kapcsolatok révén nem megfelelően kielégíthető szükségletek kielégítése - a

szükséglet-kielégítés közüggyé válik, mert: - ez megfelel a hatalom politikai-ideológiai céljainak vagy elkötelezettségeinek, hatalmi érdekeinek vagy - civil társadalom szerveződései és a hatalom közti alkuk vagy konfliktusok kényszerítik ki - szociálpolitika és a piac egymást kölcsönösen feltételezik - túlnyomórészt az állami elosztás, illetve újraelosztás eszközeivel fedezi a szükségleteket - elkülönült rendszer, illetve intézményrendszerek együttese - relatíve önálló - alapvetően a fogyasztás és az elosztás területén működik - a társadalmi hátrányok csökkentésének követelménye szociálpolitikai gondolkodásmód két alapvető típusa: - leíró: értékítélet mentességre törekedve azt vizsgálja, ha valamit teszünk vagy nem teszünk, az milyen következményekkel, előnyökkel vagy hátrányokkal jár - normatív: felrajzol egy kívánatos társadalomképet, Feltételezi, hogy a társadalom berendezkedése

változtatható. Tudatosan vállalja és kifejezetté teszi azokat az értékeket, amelyek nevében cselekszik Többféle elképzelés egyszerre van jelen. a) lehetséges úgy beavatkozni, hogy azzal minden társadalmi csoport nyerjen, a társadalmi feszültségek enyhüljenek, a hátrányos helyzetben lévők hátrányai csökkenjenek b) az egyén vállaljon maximális felelősséget saját sorsáért A szociálpolitika szintjei: - makroszint: a társadalom egészét átfogó, illetve az állam és a társadalom közötti viszonyra, valamint össztársadalmi intézményekre utal - mikroszint: egyéni és/vagy családi, szükségletek figyelembevétele, szociális munka, kisközösségi segítő hálók - mezoszint: a mikro- és a makroszintek közötti szervezeteket, intézményeket, az ezeken belüli - nem mindig személyes - kapcsolatrendszereket jelenti, így a vállalatot, hivatalt, iskolát, az egyházi vagy települési szerveződéseket. a) A kormányzat és az önkormányzatok

között s zociálpolitikai munkamegosztás van (amit nálunk törvények határozzák meg) b) az állami szociálpolitikai kötelezettségek közbülső, piaci vagy nem piaci szervezetek segítségével történő megoldása c) önkéntes vagy a nonprofit szférához tartozó szervezetek vállalnak át szociálpolitikai feladatokat, többkevesebb állami forrással d) különféle gazdálkodó szervezetek humánpolitikája, emberi erőforrással való gazdálkodása, személyügyi tevékenysége A jóléti pluralizmus A különböző szintek, az ahhoz kapcsolódó szervezetek vagy intézmények közötti szociálpolitikai munkamegosztás a jóléti pluralizmus. A szervezeteket a profithoz való viszony alapján for-profit (profitszerző) és nonprofit (profitot nem szerző) szervezetekre tagolhatjuk. A nonprofit szervezet elsődleges célja tevékenységének folytatása, s ezáltal valamely szükséglet kielégítése. Az esetleges profitot visszaforgatja a tevékenység Vannak

önsegítő szerveződések (pl Rákbetegek O. Szövetsége), szolgáltató és nyomásgyakorló csoportok (pl SZETA) - állami szektor: pl a társadalombiztosítás - magán szektor - nonprofit szektor: pl a Máltai Szeretetszolgálat - informális szektor: család, barátok, szomszédok stb. A négy szektor együttműködéséből alakul ki a jóléti pluralizmus. A jóléti állam, amikor az államé a fő szerep, a többi szektor szerepeit átveszi. A jóléti állammak kapcsolatos problémák miatt az állam ismét feladatokat ad át a másik három szektornak. A jóléti pluralizmus előnyei: - az egyéni igényekhez való jobb igazodás, a nagyobb választási szabadság - a voluntáris(nonprofit) szektorban sokkal könnyebb új megoldásokat bevezetni, hogy rugalmasabban, kevesebb bürokráciával működhet - a kisebb állami szerepvállalással csökkenhetnek az állampolgárok adóterhei, illetve a költségvetés terhei, és nőhet az állampolgárok önállósága A

jóléti pluralizmus hátrányai: - magánszervezetekben nehezebb ellenőrizni a szolgáltatás minőségét - a család túlterhelődhet, illetve a jelentős családi kötelezettségekkel romlik a nők politikai-gazdasági helyzete - ha nagyon sokan kilépnek az állami rendszerekből, megszűnik azok (magas színvonalú) finanszírozhatósága - a magánszektorral szemben a polgárok nem formálhatnak jogokat - nem biztosítható, hogy mindenütt jelen legyenek a nonprofit szerveződések, előfordulhat, hogy a szükséglet kielégítetlen marad. Magyarországon a nagyobb regionális szerveződések mellett is a szociálpolitika - egyik vagy legfontosabb kerete továbbra is az állam marad. A szociálpolitika globalizálódása A szociálpolitika globalizálódása igen jelentős, az államok szociálpolitikáját több módon érintő folyamat. A nemzetközi vagy kormányközi szervezetekben való tagság erősítheti egy adott ország helyzetét, ugyanakkor a tagság bizonyos

igazodást követel. - Nemzetközi Munkaügyi Hivatal(ILO) 1919-ben alakult, Magyarország szinte megalakulása óta tagja. A tagság feltétele, hogy Magyarországnak egy sor a munkavállalók jogait erősítő, helyzetét javító ajánlást, illetve egyezményt el kellett fogadnia, azaz törvénybe kellett iktatnia. - Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1945-ben alakult, számos, a szociálpolitika számára alapvető fontosságú dokumentumot fogadott el: - Emberi jogok egyetemes nyilatkozata: alapvető emberi jogi elvek, erkölcsi szabályok - A polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966), - Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966) Az ENSZ számos egyezménye szolgálja a kisebbségek, nők, gyermekek jogainak védelmét, vagy tiltja a hátrányos megkülönböztetéseket, az embertelen bánásmódot. - Európai Unió: maastrichti egyezményben lefektetett emberi, illetve munkavállalói jogok - nem kormányzati

nemzetközi szervezetek: a szociálpolitika, ezen belül a szegénység és kirekesztés elleni küzdelem, a szociális munka területén igen sok ilyen szervezet működik. Magyarország csatlakozott például a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetségéhez, a Szociális Munkás Iskolák Nemzetközi Társaságához - A szociálpolitika globalizációjában újabban növekvő szerepet játszanak az úgynevezett nemzetek fölötti, elsősorban gazdasági-pénzügyi szervezetek, mint a Világbank vagy a Nemzetközi Valutaalap A szociálpolitika szereplői alapvetően két csoport: 1) az alanyok („akikre irányul"): egyének és a társadalmi csoportok, illetve a társadalom egésze. Felosztás lehet: életkor szerint, nemek szerint, gazdasági aktivitás szerint - aktívak, inaktívak, illetve eltartottak, az inaktívakon és eltartottakon belül munkahelyhez nem jutók (munkanélküliek), még munkaképtelenek (gyerekek, tanulók), már munkaképtelenek (idősek),

ideiglenesen munkaképtelenek (betegek), állandó munkaképtelenek (testi vagy szellemi fogyatékosok), egészségi állapot szerint, bármilyen, a társadalmi struktúrában vagy egyenlőtlenségi rendszerben elfoglalt hely alapján, például jövedelmi vagy lakásosztályok szerint, iskolázottság szerint A kör meghatározása egyben a szociálpolitika jellegének, milyenségének egyik legfontosabb ismertető jegye. 2) az alakítók („akik csinálják") : belföldiek és külföldiek, ezen belül egyének, illetve családok, formális szervezetek, informális, nem szervezetszerű csoportosulások, önkormányzatok, az állam A szociálpolitika és más politikák Az uralkodó politikai erőknek és áramlatoknak meghatározó a szerepük a mindenkori szociálpolitika alakításában. - szociálpolitika és a jog: A szociálpolitikai intézmények működését különböző szintű jogszabályok szabályozzák. Szociális jogokat definiálhat az alkotmány, a

törvények, valamint az alacsonyabb szintű jogszabályok (főként a szociális jog) - szociálpolitika és a gazdaságpolitika: a szociálpolitika forrásai a gazdaságból származnak a szociálpolitika hathatósan segítheti a humán erőforrások fejlesztését, a társadalmi feszültségek csökkentését, s ily módon hozzájárulhat a gazdaság hatékonyságának növeléséhez. számos ponton ellentmondásba is kerülhetnek egymással A szociálpolitika mozgástere A mozgástér az a korlátrendszer, amelyen belül lehetőségünk nyílik a társadalmi működésbe történő beavatkozásra (demográfia, az értékrend, a lakosság testi-lelki-egészségi állapota, az infrastruktúra állapota) Amikor a mai Magyarországon szociálpolitikai kérdésekre keresünk választ, olyan jövedelemelosztási mozgástérben kell gondolkodnunk, amely eleget tesz a következő feltételeknek: biztosítja a gazdasági struktúraváltást (így alapozza meg az elosztható jövedelmek

növekedését) lehetővé teszi a fizetőképesség megőrzését (az állam fizetőképességének fenntartása össztársadalmi érdek) megfelelően motiválja a társadalom gazdaságilag teljesítőképes csoportjait (mert azok kellő anyagi motiváció hiányában teljesítményük visszatartásával, esetleg kivándorlással is reagálhatnak) megakadályozhatja a társadalom védekezésre képtelen csoportjai végleges leszakadását (mert az a társadalmi közérzet romlásával, a feszültségek erősödésével, a társadalom dezintegrálódásával járhat) A szociálpolitikai ellátások szintjére ható tényezők Az országok jóléti kiadásai részarányában meglévő különbségeket okozzák: - a gazdasági fejlettség, teljesítőképesség szintje; - a népesség korstruktúrája (az időskorúak nagy száma a nyugdíjkiadásokat növeli, az egészségügy iránt támaszt fokozott igényeket) - az ország történelmi hagyományai, s ezen belül a

társadalombiztosítás, a szociálpolitika „kora"; - az adott társadalom értékrendje és uralkodó ideológiái; - a társadalom szerkezete, erőviszonyai; - a mindezek hatására kialakuló politikai rendszer. A szociálpolitikára ható értékek A legfontosabb tényezőegyüttest, amely egy adott ország szociálpolitikájának jellegét és szintjét meghatározza, az a társadalomban elfogadott értékek, az ezek talaján szerveződő ideológiák, az ideológiákat képviselő politikai pártok, a társadalmi struktúrán belüli erőviszonyok jelentik. Az értékek a modern társadalomban nem közvetlenül, hanem politikai ideológiákká szerveződve hatnak. szabadság, egyenlőség, testvériség (ma: szolidaritás), igazság , tolerancia A szabadság A mai szabadságfelfogásban közös, hogy a szabdság univerzalizmusát és oszhtatatlanságát hirdeti. - az egyén szabadságának korlátja a másik hasonló mértékű szabadsága kell hogy legyen - a

szabadság és felelősség együttes fontossága Marshall szerint a modern kori demokráciák embere három évszázad terméke: - XVIII. sz polgári szabadságjogok jogok (a szólásszabadság, a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság, a törvény előtti egyenlőség, a tulajdonlás és szerződéskötés szabadsága) - XIX. sz a polgárok politikai hatalomgyakorlásban való részvételének joga (a választás és megválaszthatóság szabadsága és joga), egyre szélesebb körre kiterjesztették e jogokat - XX. sz szociális és gazdasági jogok: az oktatás, az egészségügyi ellátás, a gazdasági jólét és a biztonság minimális feltételei A modern kori szabadságfelfogás megkülönböztet pozitív és negatív szabadságjogokat. Pozitív: aktív cselekvés biztosítja az egyén szabadságát Negatív a nem beavatkozás biztosítja az egyén szabadságát, nincs olyan külső hatalom, tiltás, ami elvonná a cselekvés, választás lehetőségét: pl. vallás-,

szólás-, sajtószabadság, gyülekezési jog, tulajdonhoz való jog Az egyenlőség - az esélyegyenlőség; bizonyos hátrányos helyzetű csoportok esetében nemcsak feltétel egyesítést, hanem a hátrányok miatt eltérő bánásmódot, kedvezményt alkalmazunk - a feltételek egyenlősége; a bánásmódbeli egyenlőség előtt azonos helyzetbe kell hozni az egyéneket (a nem egyenlőkkel szemben ne egyenlő bánásmódot alkalmazzanak annak érdekében, hogy hátrányaik mérséklődjenek- pozitív diszkrimináció) - a kimenetel egyenlősége; adott tevékenység végeredményeként részesül valaki valamiben - a kvótás egyenlőség; a hátrányos helyzetűek számára a társadalomban mutatkozó arányuknak megfelelő arányban kell valamit biztosítani - a bánásmódbeli egyenlőség; különböző, azonos helyzetben lévő személyekkel azonos módon kell bánni - az elbírálás egyenlősége A szolidaritás A szolidaritás felelősségvállalás, támogató

cselekvés. Nem feltételez közvetlen kölcsönösséget A szolidaritás többnyire egyenlők közösségén belül alakul ki és valamilyen racionálisan felismert közös érdek köré szerveződik. A függőség elkerülése érdekében a modern társadalmakban a szermélyes segítést igyekeznek más formákkal kiváltani, mint amilyen a személytelenebb, jogilag szabályozott (állami) segítség vagy az egyenlők csoportjain belül szerveződő „önsegély". A tolerancia A tolerancia alapvetően a másság elfogadását, a mássággal szembeni türelmet jelenti. Ha gyengén vagy egyáltalán nem érvényesül ez az elv, nem lehet útját állni a negatív megkülönböztetéseknek, amelyek magatartások, életformák vagy más sajátosságok elítélése alapján akár az elemi létfenntartás jogát is megkérdőjelezhetik azoknál, akiket segítségre méltatlannak tartanak. Az igazságosság az eljárási (proceduális) igazságosság: a politikai demokrácia alapja,

formális szabályok általános elfogadását igényli, de a törvény nem lehet hajlíthatatlan, alkalmazásánál a konkrét eset körülményeit mérlegelni kell (diszkréció) a szubsztantív, lényegi igazságosság: az igazság az erények együttese, vagy a legfontosabb etikai erény maga disztributív, elosztó igazságosság: a megbecsülés, gazdagság és más előnyök, javak elosztására vonatkozik korrektív, kiigazító igazságosság: elsősorban a magáncserékre vonatkozik, felmerülő probléma például a csalás vagy károkozás Ideológia: Egy-egy ideológia erkölcsi, gazdasági, szociális, kulturális nézetek sajátos ötvözete, amely nézetek s szelektálásuk, értelmezésük mögött meghatározott értékrend húzódik meg. Sajátosságuk, hogy e nézetek tartósan kapcsolódnak össze és valamilyen politikai irányzathoz kapcsolódnak. Az ideológia tudatos politikai célok érdekében kollektíven megfogalmazott világnézet Három fő

ideológia: konzervativizmus, a liberalizmus, a szocializmus És a modernebbek: a zöldeké, posztmodernizmus, valamint a szélsőségek: bolsevizmus, a fasizmus Liberalizmus 1) A klasszikus liberalizmus legfontosabb gondolati építőköveinek egyike az individualizmus, az egyén autonómiájának, méltóságának, külső befolyástól való szabadságának követelése, az egyéni szabadság, mint negatív szabadság magasra értékelése, középpontjában az egyén és az egyén autonómiája áll. Jellemző liberális felfogások: Egalitarizmus (egyenlőségelvűség) Univerzalizmus meliorizmus ( tökéletesíthetőség) racionalizmus (az értelem szerepének hangsúlyozása) 2) A politikai liberalizmus az egyes individuum jogainak képviseletét jelenti 3) A „modern" liberalizmus szerint autonómia gyakorlásának szabadságához szükség van „pozitív szabadságokra": az állam felelősségvállalásaira, mindenekelőtt ingyenes és kötelező iskolázásra,

emellett a polgárok tényleges politikai részvételére, s a kormányzást gyakorlók felelősségre vonhatóságára is. A „modern liberalizmus" tette lehetővé a modern jóléti államok létrejöttét, amelyeknél kitágítják a szabadságot élvezők körét; továbbá az alkotmányos jogok és a törvény uralma a korábbinál is erősebb követelések lettek. 4) Neoliberalizmus: visszatér az egyén szinte korlátlan felelősségének az elvéhez és a csak „végső menedéket" jelentő minimális állam követéléséhez 5) demokratikus liberalizmus: - középpontjában olyan politikai eljárásmódok állnak, amelyek lehetőséget adnak a világnézetek pluralizmusának kifejeződésére és a közöttük lévő konfliktusok kompromisszumos feloldására; - közügyeket szabályozó törvények, jogok és elosztási elvek, komplex politikai apparátus, a polgárok aktív politikai részvétele, a hatalom megosztása - Olyan demokratikus intézményrendszer

kiépítését tartja fontosnak, amely a hatalom megosztásán keresztül őrzi meg az egyének és csoportok szabadságát, amely lehetővé teszi a szükségletek és eszmények artikulálását, és kísérletet tesz ezek érdekében az együttműködés alapjainak megépítésére Konzervativizmus - a szervezett vallásra támaszkodó morális rend állandóságának fontosságát hangsúlyozza, - a hagyományok őrzése a fontos, ideértve szokásokat és szimbólumokat, intézményeket és rítusokat - a társadalom alapját az intézmények alkotják, amelyek közül különös fontossága van az egyháznak, az arisztokráciának, a családnak, a helyi közösségnek Szociáldemokrácia - középpontjában az egyenlőség áll - igyekszik például a szociáldemokrácia a korlátlan versenyt a kooperáció számos formájával ellensúlyozni - gyengíteni igyekeznek a társadalmat szétszakító, dezintegráló tendenciákat Szociálpolitikai rendszerek, A jóléti

politikák típusai (szociális biztonsági rendszer tipusai) Titmuss három modellje: - A reziduális jóléti modell: főként a szegények segélyezésére korlátozódik, a jóléti intézmények a piac és a család szükségletkielégítő képességének csődje esetén, átmenetileg lépnek közbe - Az ipariteljesítmény-modell: fő elve és intézménye a tradicionális társadalombiztosítás, szükségleteket az érdem, a munkateljesítmény és a hatékonyság alapján kell kielégíteni - Az intézményes redisztributív modell: szükségletekre alapozott univerzális szolgáltatásokat nyújt a piacon kívül Esping-Andersen felosztása: „liberális" jóléti államok: jövedelemigazoláshoz kötött segélyezés, szerény társadalombiztosítási programok, univerzális ellátások csak egészen szűk körben, alacsony színvonalon működnek, az állam ösztönzi a magánjellegű piaci ellátási formákat korporatista-etatista (konzervatív): A hangsúly a

hagyományos hierarchiák megőrzésén van, elfogadják az állam domináns szerepét például a - rétegenként differenciált – társadalombiztosításban, a hagyományos családmodell és a tradicionális női szerepek elkötelezettje, szubszidiárius jelleg skandináv: legkevésbé elterjedt, liberális és a szociáldemokrata elvek sajátos keveredése, a jóléti rendszer és a foglalkoztatás összekapcsolása jellemzi, szociális jogokat a középosztályokra is kiterjesztették, az államot az összes állampolgár szociális jogainak érvényesülését biztosító alapvető eszköznek tekintik más modellek: radikális: jelentős az állam felelősségvállalása és redisztributív törekvése, csak egy szűk, valóban gazdag réteget nem fogadnak be, egyébként hasonlít a reziduális modellre holland modell: széles körű voluntarizmus, az erős szociális jogok és a nemzetközileg is szokatlanul magas ellátási színvonal A szükségletek kielégítésének

módjai, elosztási vagy integrációs sémák önellátó kisgazdaság: az egyén vagy a gazdálkodó kisközösség maga állítja elő azokat a javakat, amelyekre szüksége van reciprocitás (kölcsönösség): rokoni, baráti, szomszédsági, munkatársi kapcsolatokban, szívességek, segítségek redisztribúció (központosított újraelosztás): elsősorban bizonyos pénzek központosításáról és újraelosztásáról van szó a piac: a szükséglet-kielégítés uralkodó formája A modern társadalmakban mindenesetre a piac és a redisztribúció a szükséglet-kielégítés legfontosabb módjai. A piac és kudarca a szociálpolitika vonatkozásában A piaci kudarcok sok esetben alapvetően érintik a szükségletek kielégítését, illetve más társadalmi zavarokat is okoznak. Ilyen esetekben szükségessé válhat az állami beavatkozás a piac működésének korrigálása érdekében. Ennek sok formája van Ezek egyike, hogy az állam bizonyos javakat kivon a piaci

csere alól, és úgynevezett közjavakként kezel. E javakat nem a felhasználó, fogyasztó finanszírozza, hanem a „köz", adójárulék bevételekből. A szociális biztonság fogalma A szociális biztonság olyan kollektív intézményrendszer, amelynek célja meghatározott társadalmi kockázatok pénzügyi következményeinek kompenzálása. A szociális biztonsági rendszer gyűjtőfogalom, amely alá az egyes országok besorolhatják egymástól erősen különböző ellátásaikat. Ezek az ellátások közös vonása, hogy alapvetően járulék fizetésével megszerezhető jogosultságok. A nemzetközi szervezetek az alábbi kockázati tényezőket emelik ki: betegség, anyaság, rokkantság, munkahelyi baleset és foglalkozási betegség, öregség, a családfenntartó halála, munkanélküliség, gyermekekről történő gondoskodás. Abszolút szociális biztonság Az abszolút szociális biztonságon mindenekelőtt olyan fogyasztási szint biztosítását

értjük, amelyet a társadalom valamennyi tagja számára garantált. Mindenki biztos lehet abban, hogy van olyan életszínvonal, amely alá nem kerülhet. Relatív szociális biztonság A relatív szociális biztonság azt az igényt fejezi ki, hogy valamilyen társadalmi „kockázat" bekövetkeztekor, életszínvonala - lehetőség szerint - ne süllyedjen túlságosan nagyot, ne kelljen az addig elért szintet hirtelen feladni. Lehetséges megoldások a szociális biztonságra A legáltalánosabb eddig ismert megoldás a (bismarcki típusú) keresettel arányos ellátásokat nyújtó és kötelező társadalombiztosítás. A társadalmi felelősségvállalás itt oly módon van jelen, hogy kötelezi az egyént: készüljön fel bizonyos kockázatokra, a szociális biztonság esetleges megrendülésére. E felkészülés formája a kényszertakarékosság, járulékelvonás A járulék is, a kockázat bekövetkeztekor kapott járadék (nyugdíj, táppénz stb.) is arányos az

aktív korban megkeresett jövedelemmel A keresetarányos ellátás részlegesen vagy teljesen megvalósíthatja a relatív biztonságot Egyéni válasz lehet az önkéntes biztosítás vagy a bármilyen formában történő felhalmozás. Az egyéni megoldásokra törekvés annál erősebb lehet, minél kevésbé hatásos a relatív biztonságigényre adott társadalmi (szociálpolitikai) válasz. Megelőzés és korrekció A megelőzés vagy prevenció azt jelenti, hogy valamilyen módon elejét vesszük a rossz helyzet kialakulásának, megakadályozzuk az olyan szituációkat, amelyeknek később negatív következményei lehetnek. Minden olyan szociálpolitikai beavatkozás, amely képessé teszi az embereket saját sorsuk alakítására, preventívnek tekinthető. Korrekción azt értjük, hogy valamilyen baj, rossz helyzet már kialakult, s ennek káros következményein próbálunk segíteni. Vagy enyhítjük a károkat (például munkanélküliség miatti jövedelem-kiesést

munkanélküli segéllyel pótolunk), vagy megpróbáljuk helyreállítani az eredeti állapotot. Lehetőség szerint tehát a szociális problémákat megelőző technikákat érdemes alkalmazni, mert azok rövid távon humánusabbak, hosszabb távon pedig gazdaságosabbak is. A védelmező, életben tartó korrektív funkciók azonban ettől függetlenül nélkülözhetetlenek. Integrált és szegregált megoldások Integráció: beilleszkedés, beillesztés, a társadalom szerves együttélésének igénye s z e g r e g á c i ó : elkülönülés, elkülönítés - spontán,: pl. amikor egy település előnyös helyzetű lakói a zajos és szennyezett városközpontot elhagyják, hátrányosabb helyzetűek ezután elfoglalják az elhagyott, leromló, leértékelődő lakásokat - tudatos: pl. „védett közösségek, célja, hogy a bármilyen szempontból hátrányban lévő embereket védett környezetben képessé tegye a társadalom nem rájuk szabott feltételeihez való

alkalmazkodásra. a szegregáció és integráció negatív hatásainak kiküszöbölését célozza meg. A szegénységi csapda Szegénységi csapdának nevezzük azt a helyzetet, amikor a legalacsonyabb munkabéreket olyan mértékű adó terheli, hogy a nettó jövedelem kisebb, mint az elérhető társadalmi juttatások összértéke. A támogatás odaítélése normativ: a szociális támogatáshoz jutás eljárása, a támogatás feltételei és mértékei jogilag szabályozottak. A szociális juttatás jár a polgárnak, ha a jogszabályban előírt feltételeknek megfelel. Az ügyfél számára jól kalkulálható, adminisztratív költségek alacsonyabbak, kikényszeríthető diszkrecionális: A szociális juttatás csak adható. A szabályozás diszpozitív (megengedő), senki sincs kizárva, de senki sem bizonyosan kedvezményezett. A kormányzat számára kalkulálhatóbb, alig kikényszeríthető A támogatás formája 1) pénzbeni (közvetett forma) ezek biztosítják

a fogyasztó legteljesebb választási szabadságát természetbeni: termék vagy szolgáltatás (közvetlen forma) címkézett pénz, utalvány (pl. tejjegy, élelmiszerbélyeg) 2) határozott vagy határozatlan időre adott ellátás rendszeres vagy rendkívüli támogatás Univerzális és szelektív elosztás Az univerzalitás a szociálpolitikában azt jelenti: valamely termék-, szolgáltatás-, pénzjuttatás mindenki - azaz minden állampolgár, illetve az ország területén tartózkodók - számára, feltétel nélkül jár. Az univerzális megoldások mögött a prevencióra törekvés, a társadalmi integráció szempontja, valamint a társadalmi felelősség elve húzódik meg. Az univerzális ellátások azt fejezik ki, hogy a társadalom méltánylandó helyzetekben minden tagjáért felelősséget vállal. A szelektív ellátásoknál valamilyen külsődleges, könnyen megállapítható kritériumra, és az érintettek jövedelemforrásainak részletes vizsgálatára

is szükség van/lehet. E vizsgálat viszonylag egyszerű formája a jövedelemigazolás (jövedelemteszt), s esetleg a vagyonigazolás (vagyonteszt). E két teszt együtt a megélhetési teszt (angolul a ,means-test). Az így nyújtott ellátásokat hívják segélynek A szelektivitás alapelve az, hogy általában az egyén felelős önmagáért, s a társadalmi felelősség csak szélsőséges helyzetekben érvényesülhet (amikor az egyén/család forrásai már kimerültek). szelekciós szempontok explicit: a jogalkotó világosan kimondja (pl. ha a csp kizárná mondjuk az egygyerekeseket) implicit: rejtetten, sokszor nem vagy nem egészen szándékoltan működik (pl. ha nem tudják a feltételeket és nem adják be az igényt, ezért kimaradnak a segélyezettek köréből) A szelektálás mindig tudatos megkülönböztetés. Ha a megkülönböztetés nagyon hangsúlyos, akkor beszélünk diszkriminációról. Ez lehet pozitív vagy nagatív Arról is szó van, hogy szinte

minden szociális diszkriminációnak van valamilyen megbélyegző, stigmatizáló hatása. Hatásosság és hatékonyság Hatásosság: a támogatásra jogosultak vagy a rászorulók közül mennyien jutnak hozzá a szociális juttatásokhoz, mekkora az igény/ bevételi arány Téves elvetések miatt elsőfajú hiba: amikor nem mindegyik rászorult kap ellátást, azaz a szociális háló lyukas. Az univerzális megoldások hatásossága igen jó. Hatékonyság: költség/haszon, illetve a ráfordítás/eredmény viszony. Mennyibe került egy ellátás, s hogy valóban azokhoz került-e, akik arra rászorulnak. Ha nem jó a „célzás", azaz azok is részesülnek az ellátásból, akik nincsenek arra rászorulva, akkor ezt alacsony hatékonyságnak, úgynevezett másodfajú hibának tekintik: a szociális rendszer ezek szerint pazarló. A szelektív megoldások hatékonyabbak Finanszírozás finanszírozás-formák: Magánfinanszírozás: a termék vagy szolgáltatás

fogyasztója és finanszírozója általában azonos közfinanszírozás: a fogyasztó szükséglet-kielégítése közüggyé vált, más fogyaszt és más finanszíroz vegyes finanszírozás: a fogyasztó és rajta kívül valamely közfinanszírozó is hozzájárul a szükséglet kielégítéséhez (pl. a gyógyszer árának részben való támogatása) A szociális rendszerek finanszírozásának három szereplője a fogyasztó, a finanszírozó és a szolgáltató. Fogyasztó: a támogatott Finanszírozó: magánfinanszírozás esetén kizárólagosan, vegyes finanszírozás esetén részlegesen maga a fogyasztó, közfinanszírozásnál elsődlegesen az államháztartás valamely alrendszere. szolgáltatást nyújtó: a köz (az állam) széles skálán, finanszírozóként és/vagy a szolgáltató szervezet tulajdonosaként és/vagy működtetőjeként és/vagy ellenőreként és/vagy megrendelőként lehet jelen, érvényesítheti vállalt szociálpolitikai felelősségét. A

szubszidiaritás - az önállóságot hangsúlyozza a szociálpolitikai rendszerektől való függőség helyett. A külső segítség csak akkor lép be, ha az illető egyén/család minden tőle elvárhatót megtett saját helyzete javítása érdekében. - a döntések ott és olyan módon szülessenek, ahol a leginkább érintettek és érdekeltek jelen vannak, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre ( elsősorban család, aztán pl. önkormányzat, végső esetben az állam) A támogatás értékének megőrzése – indexálás Az indexálás lényege az, hogy a transzferjövedelmet élvezők abszolút vagy relatív helyzete ne romoljon nagyon. Célja: az ellátások vásárlóértékének megőrzése az árindex követésével, vagy az ellátások relatív értékének megőrzése, például a bérekhez viszonyítva. Az ellátások értékének korrigálása történhet indexálással, ami rendszerességet, folyamatosságot, kiszámíthatóságot vihet a rendszerbe,

egyszeri, egyösszegű kompenzálással (többnyire alapvető szükségletet kielégítő hirtelen áremelkedésekor) Az indexálás alapja 1) ha az a cél, hogy az ellátottak életszínvonal ne szakadjon el az aktív lakosságétól, akkor az indexet a bérekhez kapcsolják, ilyenkor a bruttó, a nettó átlagbérek vagy a minimális bérek szolgálhatnak alapul, általában az előző évit. 2) ha az ellátások reálértékének, tehát vásárlóértékének megőrzése a cél, fogyasztói árindexet alkalmaznak. 3) a megtermelt nemzeti terméket veszik figyelembe, s ennek növekedéséhez (csökkenéséhez) igazítják a transzferjövedelmeket. Az indexálás mértéke Általában a viszonyítási alap változásának teljes, százszázalékos figyelembevételét tartják helyesnek, de gyakori a részleges indexálás. Az indexálás gyakorisága Az indexálás gyakoriságának nagyjából követnie kell az infláció mértékét. Alacsony infláció mellett általában évente

egyszer, de ha az indexálás alapjának a változása jelentős, célszerűbb többször. Az indexálás biztonsága az indexálás alapjának, mértékének, gyakoriságának jogszabályi, törvényi rögzítése (többnyire csak a nydnál, esetleg a minimum ellátásoknál) esetenkénti korrekció (pl. csp) A támogatás differenciáltsága - egységes összeg: főként az univerzális ellátások (pl. csp) - keresetarányos: pl társadalombiztosítás - a kielégítetlen szükségletekhez igazodó: a szelektív segélyezés, ehhez kell a létminimum, vagy szegénységi küszöb) A tényleges jövedelem és a segélyezési küszöb közötti különbséget hívják szegénységi résnek A kevésbé választhatóság elve Az ellátásokat úgy kell kialakítani, hogy kevésbé legyen értelmes/érdemes választani az élet vitelének azt a módját, hog y a megélhetés alapja nem a saját erőfeszítés, munka, hanem a támogatások igénybevétele legyen. A jövedelem - a

bevételek és kiadások különbsége - formája lehet pénz munkabér, a tőke kamata, a vállalkozásból származó bevétel, a szociális ellátások jelentős része (nyugdíj stb.) vagy természetbeni jövedelem valaki saját, illetve családja fogyasztására termel gyümölcsöt vagy tart állatot, ill szociális ellátások egy része transzfer-jövedelem: jövedelmek egy részét a közhatalom legálisan elvonja, s az így összegyűjtött pénzt részben másoknak vagy ugyanazoknak más jogcímen odaadja. Önkéntes transzferek pl az önkéntes biztosító, a tartásdíj) Az elsődleges és másodlagos elosztás elsődleges jövedelemelosztás színtere a gazdálkodó szervezet, illetve a piac, szereplői a tőketulajdonosok ,a munkáltatók, a munkavállalók másodlagos jövedelemelosztás az elsődleges (piaci) elosztás korrekciója. Egyik legjellemzőbb színtere a parlament. Elvont jövedelmek (adók, illetékek, stb) adják az államháztartás bevételének zömét,

ezt az államháztartás újra elosztva másoknak transzferjövedelmet nyújt. Hasonló módon járnak el az önkormányzatok is részben saját bevételekből, részben központi juttatásokból. A másodlagos elosztás típusai, hatásai - interperszonális (személyek, csoportok közötti) - intertemporális (időbeni) - intergenerális (generációk közötti) Ezeken belül - horizontális: hasonló jövedelműek, de egyébként eltérő helyzetűek között - vertikális: magasabb és az alacsonyabb jövedelműek között Az interperszonális és vertikális újraelosztás tipikus esete a segélyezés - Pozitív redisztribúció: ha a társadalom eltérő jövedelmi helyzetű csoportjai között történik, mégpedig úgy, hogy a központosított jövedelmek az alacsonyabb jövedelműekhez kerülnek (pl. segélyezés) Negatív redisztribúció: pl az ingyenes közép- és felsőoktatásban arányaiban több a jómódú családból származó tanuló Az újraelosztás

intézményei - az államháztartás A begyűjtött pénzeket a köz felhasználási célok szerint az államháztartás alrendszereiben tárolja. - a központi költségvetés, - a helyi önkormányzatok költségvetése, - a társadalombiztosítás költségvetése, - az elkülönített állami pénzalapok költségvetése. A központi költségvetés A központi költségvetés a központi állami bevételekből fedezett közkiadásokra szolgáló államháztartási alrendszer. Ami nem tartozik a másik három alrendszerbe, az a központi költségvetéshez tartozik Az államháztartás bevételei jogszabályok előírása alapján, a jövedelemtulajdonosok által kötelezően befizetendő, különféle jogcímeken elvont pénzekből származnak. Államháztartás bevételei: adó (általában pénzben teljesítendő fizetési kötelezettség közvetlen ellenszolgáltatás nélkül, például személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó, társasági adó, helyi adók),

illeték (fizetési kötelezettség közvetlen ellenszolgáltatással vagy anélkül, például vagyonszerzési és eljárási illetékek), vám (speciális termékadó, amelyet az állam a vámhatáron átlépő - rendszerint azon belépő - vámáru után szab ki és fizettet meg, közvetlen ellenszolgáltatás nélkül), járulék (a felhasználás célja szerint címkézett elvonás, ami csak arra a célra használható föl, amilyen célra beszedték, s ellenszolgáltatást alapoz meg, például nyugdíj-biztosítási járulék, egészségbiztosítási járulék), hozzájárulás (szintén címkézett elvonás, ellenszolgáltatással vagy anélkül, például rehabilitációs foglalkoztatási hozzájárulás), bírság (jogsértés következménye, pénzbeni szankcionálása, ellenszolgáltatás nélkül), díj (valamely termék használatáért vagy szolgáltatás igénybevételéért pénzben fizetett ellenszolgáltatás, például a külföldiek által fizetett vízumdíj) A

helyi önkormányzatok költségvetése Bevételek több forrásból: saját bevétel (helyi adók, díjak, bírságok), részben átengedett központi adók (például a magánszemélyek jövedelemadójának meghatározott hányada), normatív támogatás (több részfejkvótából áll össze: településenként fix összeg + állandó lakosonként különféle feladatokra adott támogatás), ami a településnek jogszabály alapján jár, és szabadon felhasználható, céltámogatás (jogszabályban meghatározott beruházási célra), - címzett támogatás (jogszabályban meghatározott fejlesztési, rekonstrukciós célra), kiegészítő támogatás (önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok számára). A társadalombiztosítás költségvetése Két alapra tagolódik: - nyugdíjbiztosítási és - egészségbiztosítási alapra. A társadalombiztosítás bevételeinek zöme járulékokból tevődik össze, emellett a kamat, rendbírság, késedelmi

pótlék, állami befizetés és esetleges vagyonának hozadékai jelentenek bevételt. A társadalombiztosítás finanszírozása általában felosztó-kiróvó, várományfedezeti vagy tőkefedezeti rendszer. Felosztó- kiróvó: folyó kiadásait folyó bevételeiből fedezi vagy kiadásaihoz igazítja bevételeit, vagy bevételeihez kiadásait alapvetően interperszonális, személyek közötti újraelosztást végez érzékeny a demográfiai ingadozásokra elvileg lehetőséget ad az aktívak és inaktívak jövedelmeinek együttmozgására nincs „címkézett" (korlátozottan befektethető) tőke a gazdaságban, így a tőkeáramlás (a társadalombiztosítás oldaláról) nem korlátozott várományfedezeti rendszer: általában kiadásait a felhalmozott tőke nagysága és jövedelme korlátozza alapvetően intertemporális elosztás érzékeny a gazdasági (infláció) és politikai ingadozásokra az inaktívak jövedelme nincs összefüggésben az aktívak

jövedelmeivel, kizárólag a felhalmozott tőke nagyságától és annak hozadékától függ igen nagy mennyiségű tőke lekötését igényli, s ezen tőke befektetési lehetősége meglehetősen korlátozott e korlátozott befektetési lehetőség - a biztonságos megtérülés követelménye olyan ágazatok felé orientálhatja a tőkét, amelyek iránt egyébként az érdeklődés csekélyebb lenne tőkefedezeti rendszer: a felosztó-kiróvó és a várományfedezeti rendszer kombinációja alapvetően felosztó-kiróvó elven működik, ám a bevételek egy részéből tartalékot képez a tartaléklehetőséget ad a demográfiai és gazdasági ingadozások hatásainak kivédésre, tompítására a tartalékok befektetésekor a tőkehozadék maximálása, az alacsony kockázat, valamint a várható kiadások csökkentése (prevenció) szempontjait egyidejűleg veszi figyelembe Jelenleg a magyar társadalombiztosítás finanszírozási rendszere alapvetően felosztó-kiróvó

elvűnek tekinthető, s ahogy remélhetőleg nő a társadalombiztosítás vagyona, úgy közelít a tőkefedezeti rendszer felé. Az elkülönített állami pénzalapok költségvetése Valamely fontosnak ítélt közcél viszonylag önálló finanszírozását szolgálják, működésük jellege az államháztartáson belül elkülönített kezelésüket teszi szükségessé. bevételei származhatnak - kizárólag a központi költségvetésből; - részben a központi költségvetésből, részben a gazdálkodó szervek befizetéseiből; - kizárólag gazdálkodó szervezetek befizetéseiből; - a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és a központi költségvetés befizetéseiből Az adózás Adónak nevezzük az államháztartás minden olyan bevételét, amelyet a központi állam vagy - törvényi felhatalmazás alapján - a települési önkormányzat személyektől és szervektől a közkiadások fedezetének biztosítása, társadalmi, gazdasági és szociálpolitikai

célok megvalósítása érdekében jogszabályban állapít meg anélkül, hogy ezen a címen a kötelezettnek közvetlen ellenszolgáltatásra keletkezne jogosultsága. Az adót az állam végrehajtó szervei önkéntes teljesítés híján kényszer útján is behajtják. Az adóztatás funkciói - Közkiadások fedezése (fiskális funkció): az állami bevételek biztosítása az állami feladatok ellátásának finanszírozása érdekében Politikai (társadalmi) funkció: adózás erősítheti a demokratikus igazgatás igényét, és társadalmi igazságosság az újraelosztás és bizonyos magatartások ösztönzése révén Gazdasági funkció:cél a gazdasági növekedés és a hatékonyság ösztönzése Az adózás és a szociálpolitika kapcsolata az adóztatás maga újraelosztás főként az adóbevételek nagysága az, amely meghatározza a szociálpolitika révén megvalósítható jövedelem-újraelosztás nagyságát fontos az adórendszer belső koherenciája

(ellentmondás-mentessége) és, hogy az egyik adó ne oltsa ki a másik újraelosztó hatását segélyprogramok céljainak felsorolása v a szociális segély fogalma v segélyezés tipusai v szociális biztonsági rendszer tipusai A szociális segélyek formáit tekintve lehetnek pénzbeli és természetben nyújtott ellátások, melyek irányulhatnak a jogosultak jövedelmének kiegészítésére, pótlására, ill. átmeneti nehézségek enyhítésére. A jövedelemkiegészít segélyek célja, hogy a jogosult személy vagy család egy fre jutó havi jövedelemének alacsony szintjét ellensúlyozza. A jogosultnak teljes szabadsága van annak eldöntésében, hogy a kapott összeget mire költi el. Ezzel szemben a jövedelempótló támogatások esetén a felhasználás célja kötött, csak a jogosult adott hiányosságának pótlására használható fel. Az átmeneti segélyek célcsoportja közé tartozik az a rendkívüli élethelyzetbe került személy vagy család,

aki létfenntartási gondokkal küzd. Ezekre jellemző, hogy egyszeri jelleggel vagy csak néhány hónapig folyósítják. Szociális segély: a szociálisan rászorulónak pénzben vagy természetbeni formában, ellenszolgáltatás nélkül nyújtott vissza nem térítendõ támogatás