Biológia | Középiskola » A szaporodás

http://www.doksihu A szapodorás Az ember a többi gerinceshez hasonlóan ivaros szaporodással hozza létre utódait. Váltivarú, ivari kétalakúság jellemzi (ivari dimorfizmus). A férfiben és a nőben eltérő ivari kromoszómák találhatók (férfiak XY, nők XX ezek az ivari kromoszómák), melyek génjei megszabják, hogy az egyedben hím vagy női ivarszerv képződik (elsődleges nemi jelleg). A férfiben a here, a nőben a petefészek termeli az ivarra jellemző nem i hormonokat, melyek – a többi szervre hatva – kialakítják a másodlagos nemi jellegeket. Az egyedfejlődés későbbi szakaszában, a hormonok és a környezet hatására jelenik meg a pszichoszexuális nem, mely érzelmi viselkedésbeli különbségeket jelent. Az ember ivarsejtjei az ivarmirigyekben alakulnak ki. A két sejttípus felépítése jelentősen eltér egymástól. A petesejt a szervezet legnagyobb sejtje, önálló mozgásra képtelen A hímivarsejt, melynek mérete ezzel szemben a

legkisebb a testben, ostorával mozgásra képes (flagello spermium). A petesejt a petefészek tüszőjében alakul ki. Az őstüsző sejtje osztódva egyre több sejtet hoz létre, melyek egy része elfolyósodik, de egy sejtcsoport, a petedomb megmarad. Ennek egyik sejtje lesz a sok tartalék tápanyagot tartalmazó petesejt. A női ivarsejtet a sejthártyán kívül még egy burok (fénylő hártya, szikhártya) veszi körül. A tüszőből kilökődő petesejtet a petedomb hámsejtjei védik, és bizonyos mértékig táplálják, de ezzel együtt is csak 6-24 óráig marad életképes. Az őssejtek embrionális korban osztódnak a petefészekben A közel 400 ezer sejt számfelező osztódással alakul tovább. Ez a meiózis az első osztódás végén megáll és csak a serdülőkortól folytatódik tovább egyesével. A meiózis négy haploid sejtje közül csak egy alakul petesejtté a többi elsorvad, ezeket hívjuk sarki sejteknek. A petesejtek képzése a nemi éréstől 45-50

éves korig a klimaxig, változókorig zajlik. A hímivarsejtek a herecsatorna nagy, tápanyagdús sejtjeinek segítségével és azok által védve meiózissal jönnek létre kb. 60-70 nap alatt Termelődésük a nemi éréstől gyakorlatilag a halálig folyamatos. A herecsatorna szélén helyezkednek el a mitózissal szaporodó őssejtek. A két utódsejt egyike kezdi a meiózist a másik képes marad újabb számtartó osztódásra. A számfelező osztódás eredményeként négy darab – még farok nélküli – sejt, spermida alakul ki, melyek egy érési folyamattal alakulnak hímivarsejtekké, spermiumokká. A hímivarsejten elkülöníthető a fej a nyak és a farok. A fejben van a jelentősen összetömörödött haploid génállomány az örökítőanyag (akroszóma). A csúcsi részen egy http://www.doksihu enzimekben gazdag sapkát találunk, melyből hormonszerű anyagok is felszabadulhatnak. A nyak igen rövid, ez a sejtközpontot tartalmazza. A farok kezdeti részén

helyezkedik el az energiát biztosító mitokondrium, majd a mozgást létrehozó ostor. A szervezetből kikerült ivarsejtek kb. 48 óráig életképesek A hím ivarszervek Az ember nemi szerveit ivarmirigyekre, kivezető járatokra, járulékos szervekre és párzószervekre különítjük el. A férfi ivarmirigye a páros here. Fő tömegét a több száz méter hosszúságú herecsatorna adja, melyet a kötőszövet egy közel galambtojás nagyságú szervvé kapcsol össze. A vese mellett alakul ki, de születés időszakában levándorol a herezacskóba, mert a hímivarsejtek képződéséhez a 34-35 °C az optimális hőmérséklet. A herezacskó falában simaizmokat találunk, melyek a here hőmérsékletének szabályozásában játszanak szerepet. Felmelegedéskor az izom elernyed, a herezacskó kitágul, így több hőt ad le. Ellentétes esetben az izmok összehúzódásával csökken a felület, és ezzel a hőleadás is A herecsatornák közötti kötőszövetben

találhatjuk a hím nemi hormont, a tesztoszteront termelő sejteket (Laydig-sejtek). A beérő hímivarsejtek a herecsatornák üregéből a herére boruló csőrendszerbe, a mellékherébe kerülnek, ahol tárolódnak. A hímivarsejtek a mellékherében legfeljebb két hétig tartózkodnak. Ha addig nem ürülnek ki, lebomlanak, anyagaikat a szervezet újra hasznosítja A következő szakasz, az ondóvezeték, a mellékherét köti össze a húgycsővel. Falában simaizom található, így perisztaltikája segíti a hímivarsejtek szervezetből való kiürítését. A húgyhólyag mellett csatlakozik hozzá az ondóhólyag, mely fruktóz tartalmú lúgos váladékot termel. A két ondóvezeték a húgyhólyag alatt szájadzik a páratlan húgycsőbe A találkozást körbeveszi a dülmirigy (prosztata), mely az ondó legnagyobb részét termeli. Lúgos váladéka védi és aktiválja a hímivarsejteket. Ondó: a hímivarszervből ürülő váladék, melyet a hímivarsejtek, az

ondóhólyag és a dülmirigy váladéka alkot. A húgycső a férfiakban az egyedfejlődés során a hímvessző aljához rögzül. Az ondó szabad útját a cső körül kialakult képződmény, az önálló barlangos test biztosítja. A férfi párzószerve a hímvessző. Külső nemi szerv, aminek fő tömegét a két barlangos test alkotja. Ez a kötőszövetes szerkezetű rendszer képes sok vért befogadni, ami jelentős térfogatnövekedéssel, merevedéssel (erekció) jár. A merevedés során a hímvessző kiszélesedő része a makk is duzzad. Ezt az idegvégződésekben gazdag területet a párzószervet borító bőr laza, elülső vége a fityma burkolja. A makk mögött található barázda és a fityma http://www.doksihu találkozásánál lévő mirigyek faggyúszerű anyagot termelnek, melynek felhalmozódása gyulladásba hozhatja a fitymát, és annak szűkületéhez vezet. A hím ivari működések szabályozása A hímivarsejtek termelését hormonok

szabályozzák. Az agyalapi mirigy tüszőérés serkentő hormonja (FSH) a herecsatornákra hat, így a dajkasejtek (Sertoli-sejtek) fokozzák működésüket, több ivarsejt képződik. Ezzel azonos hatást fejt ki a hím nemi hormon a tesztoszteron. A herecsatornák közötti Leydig-sejtek működését a sárgatest termelő hormon (LH) gyorsítja, így azok több hormont állítanak elő. A férfi szervezetében az FSH és az LH a nemi éréstől a halálig – ha nem is egyenletesen – folyamatosan termelődik, így az ivarsejt képzés is folyamatos. A közösüléssel kapcsolatos folyamatok idegi szabályozásúak. Gerincvelői reflexek működnek a hímvessző merevedésekor és az ondó kilövellésekor (magömlés, ejakuláció). Az erekciókor a hímvessző felső részén található két artéria kitágul, megnövekszik a beáramló vér mennyisége. Ennek hatására a duzzadó barlangos testek összenyomják az elvezető vénát, így a vér elfolyása egyre gyengül, a

párzószerv megmerevedik. Az ejakuláció során az ondóvezeték és az ondóhólyag reflexesen összehúzódik (perisztaltikus mozgás) és ennek hatására a mellékherében tárolt hímivarsejtek kifelé nyomódnak. A hímivarsejtekkel együtt az ondóhólyag váladéka is az ondóvezetékbe kerül, majd a prosztata váladéka is a külvilágba ürül a húgycsövön keresztül. Az ondó mennyisége 2,5-3,5 cm3 a folyamat végső szakaszát orgazmus kíséri, melynek kialakulásában a hipotalamusz játszik szerepet. A női ivarszervek Az ivarszervek fejlődése az embrionális élet kezdetén mindkét nemnél hasonlóan kezdődik, csak a méhen belüli fejlődés második hónapjától, a külső és belső ivarszervek kialakulásával válik ketté. A nők ivarmirigye a páros petefészek A méhhez kötőszövettel kapcsolódó, galambtojás nagyságú szervben élek – serdülőkortól – a tüszők, melyekben egy-egy petesejt képződik. A tüszőkben a petesejt

kilökődése után a helyén kialakult sárgatestben nemi hormonok termelődnek. A petevezeték kiszélesedő része a méhkürt ráborul a petefészekre, bár nincs vele közvetlen kapcsolatban. Ennek nyúlványai az ovuláció időszakában fokozottan mozognak, és a hasüregbe kilökődő petesejteket besodorják a páros petevezetékbe. Az önálló mozgásra képtelen petesejtet, illetve megtermékenyítés esetén a fejlődésnek indult zigótát a petevezeték csillós hámja és a simaizmainak perisztaltikája juttatja a méhbe. A méh nyugalomban 10-12 cm nagyságú, körte alakú szerv. Belül jelentős vastagodásra képes nyálkahártya borítja, melyet több rétegben elhelyezkedő simaizom vesz körül. Kívülről savós hártyával rögzül a medence alsó részében. Felső részén szájadzanak be a petevezetékek, alsó részén pedig az izmos méhnyakat találjuk, melynek nyílása a méhszáj. A női párzószerv, a hüvely rugalmas, izmos falának belső

felszínét mirigyekben gazdag nyálkahártya borítja. Ennek savas váladéka a baktériumok elleni védelem mellett a hímvessző bejutását is elősegíti. http://www.doksihu A hüvely nyílását a külső nemi szervek védik. A külső, zsírszövetben gazdag nagy- és a beljebb elhelyezkedő kis szeméremajkak alakítják ki a szeméremrést. Ennek elülső részén helyezkedik el a csikló, mely megfelel a hímvessző barlangos testjeinek, így nemi izgalom hatására ugyanúgy merevedésre képes. Mögötte található a hüvely nyílása, melyet egy bőrredő, a szűzhártya zár le. Ezt szakítja át kisebb vérzés mellett az első közösüléskor a hímvessző. A női nemi ciklus szabályozása A női nemi működés is hormonális szabályozású, az agyalapi mirigy tüszőérést serkentő (FSH) és sárgatest serkentő (LH) hormonjának befolyása alatt áll. Amíg ezek a férfiaknál folyamatosan termelődnek, addig a nőknél 28 napos ciklusosság jellemzi a

képződésüket. A női nemi ciklus igen bonyolult, szabályozásában az agyalapi mirigy mellett a petefészek nemi hormonjai, sőt terhesség esetén a méh falában termelődő hormonok is részt vesznek. A menstruáció kezdetét tekintjük a ciklus első napjának. Ettől kezdve a vérben emelkedik az FSH szintje, melynek hatására megindul egy tüsző érése, folytatódik az őspetesejt embrionálisan megkezdődött meiózisa. A hormon ezen felül stimulálja az LH termelését, melynek hatására az érő tüszőben fokozódik az ösztrogéntermelés. Az ösztrogén regenerálja a menstruáció után a méh nyálkahártyáját, gátolja az FSH, ugyanakkor pozitív visszacsatolással fokozza az LH termelődését. A vérben gyarapodó ösztrogén serkenti a sárgatest serkentő hormon előállítását, ami viszont tovább fokozza az ösztrogén képzését. Ennek eredménye a vér nagy LH-koncentrációja, ami kiváltja az ovulációt. A petesejt kilökődése a ciklus 14

napján következik be. Menstruáció: a méh nyálkahártyájának vérzés közbeni lelökődése. Ovuláció: a tüszőrepedés következtében a petesejt kilökődése a petefészekből. A kilökődött petesejt helyén a tüsző megmaradt sejtjeiből az LH hatására sárgatest képződik, ami progeszteront termel. A vérben a növekvő progeszteronszint hatására a méh nyálkahártyája megvastagszik, mirigydússá, érdússá válik, ami alkalmassá teszi a megtermékenyítés következtében kialakuló utód befogadására. Fontos feladata még, hogy megőrizze a méh nyálkahártyáját, ezért terhességvédő hormoonnak nevezzük. A vér magas progeszterinszintje gátolja az FSH és az LH termelődését. Az LH szint csökkenése a sárgatest elsorvadásához vezet, így a 28. napra lecsökkenő progeszteronszint miatt megindul a méh nyálkahártyájának vérzés közbeni lelökődése, a menstruáció. A kialakult alacsony progeszterinszint miatt fokozódik az FSH

termelődése, ezzel újabb tüsző kezdheti meg az érését; új ciklus kezdődik. A termelődött ösztrogén és progeszteron befolyásolják a többi szerv működését is, és szerepet játszanak a másodlagos nemi jellegek kialakításában, a hormonszintek ingadozása hat az anyagcserére, ami pl. az ébredési testhőmérséklet ciklus során tapasztalt ingadozásán látszik http://www.doksihu A fogamzásgátlás A szexuális kapcsolat létesítése az utód kialakulását eredményezheti. Az ember nemi életében azonban az örömszerző szerep dominál, ezért szükség van születésszabályozásra, a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében. Ehhez meg kell akadályozni az ivarsejtek találkozását, vagy a kialakuló utód méhben történő megtapadását. Mára már számtalan módszer alakult ki erre, melyek elsősorban a nemi életre érett emberek számára használhatók. A legősibb fogamzásgátló módszerek mechanikus eljárások. A nemi aktus

megfelelő időben történő megszakításával az ondó nem jut a hüvelybe. Hátránya, hogy folyamatos figyelmet igényel, és a biztonsága megkérdőjelezhető. A jó minőségű gumi óvszer (kondom) használata biztos módszer a megtermékenyítés megakadályozására. Előnye az is, hogy gátolja a nemi betegségek terjedését. Amíg az előző esetekben a férfi védekezik, addig az ovuláció időpontjának meghatározásával a nő is segíthet a nem kívánt terhesség elkerülésében. A női nemi ciklus 12-19. napja között legnagyobb az esélye az ivarsejtek találkozásának Ilyenkor a méhszájra helyezett méhsapka (pesszárium) akadályt jelent a hímivarsejtek számára. Hatékonyságát fokozza a méhszájhoz juttatott, fokozott savas kémhatású zselé. Bizonyos esetekben – elsősorban a nagy szaporulattal rendelkező országokban – a petevezeték, illetve az ondóvezeték lekötését is alkalmazzák az utódok létrehozásának megakadályozására. A

kémiai védekezés egyik leggyakoribb módja a nemi hormonok használata. Ezt a fogamzásgátló módszert ma még elsősorban a nők alkalmazzák. A megfelelő rendszerességgel szedett hormontartalmú (progeszteron, ösztrogén) tabletták az ovulációt akadályozzák meg. A megtermékenyítés bekövetkezése mellett is megakadályozható a terhesség. A méh belső ingerlését végző eszközök (spirál, hurok) zavarják a nyálkahártya fejlődését, ami lehetetlenné teszi az utód beágyazódását. A végső – legsúlyosabb – beavatkozás a művi vetélés, az abortusz. Az orvos műtéttel („kaparás”) távolítja el a méh nyálkahártyáját, és azzal együtt természetesen a fejlődő utódot is. A méh felszínén esetleg ekkor keletkező hegedések meggátolhatják a későbbi – kívánt – terhesség kialakulását, hiszen az ilyen rész nyálkahártyája már nem fejlődik megfelelően. Az igazi megoldást a nem kívánt terhesség elkerülésére az

érett, felelősségteljes viselkedés biztosítja. A megtermékenyítés és az embrionális fejlődés A megtermékenyítés a petesejt és a hímivarsejt összeolvadásával történik. Természetes körülmények között a nemi aktus során a hüvelybe hatoló hímvessző az ondó kilövellésével juttatja a nő testébe az ostorral rendelkező hímivarsejteket. Az ondó 200-300 millió sejtje a hüvely felső részébe kerül. http://www.doksihu A bejutó ondó a hüvelyváladék hatására koagulálódik. Ez védi a hímivarsejteket a káros savas kémhatástól. A rendszer rövid idő után feloldódik, és az ivarsejtek a méhszáj felé úsznak Útjukat a méhben folytatják, majd a petevezetékbe kerülnek. Sok elpusztul, hiszen számtalan akadályt kell leküzdeniük. A savas kémhatás mellett a női szervezet fehérvérsejtjeinek is sok áldozatul esik, sőt a petevezeték méh felé haladó perisztaltikája és csapkodó csillói is nehezítik útjukat. A

hímivarsejtek feljutásához jelentősen hozzájárul a Golgi-membránból kialakult sapkájuk, melyből felszabaduló hormonok serkentik mozgásukat, újabb lökést adva haladásukhoz. A női ivarjáratokon feljutott hímivarsejtek a méhkürtben találkoznak az ovulációkor kilökődött petesejttel. Természetes körülmények között csak közel ezer hímivarsejt jelenléte esetén biztosított a megtermékenyítés. A sok sejt ellenére mindig csak egy ivarsejt örökítőanyaga juthat be a petesejtbe. A találkozáskor a hímivarsejt feje és nyaka kerül be, míg a farok a mitokondriummal kívül marad. A fej és a nyak a hámsejtek között eléri a petesejt fénylő hártyáját. Ha ezen átjut egy hímivarsejt, a hártyában molekuláris változások következnek be, ami megakadályozza a további sejtek bekerülését. A férfi ivarsejtjének genetikai állománya a két ivarsejt membránjának összeolvadásával kerül a petesejtbe. A két haploid DNS-állomány

együtt adja a zigóta, az utód örökítőanyagát. A bejutott sejtközpont irányításával megindulhat a zigóta osztódása, a barázdálódás, vagyis az új élőlény egyedfejlődése. Az ikerterhesség az a jelenség, amikor egyszerre két, vagy több utód fejlődik a méhben. Az ikrek lehetnek egy- vagy többpetéjűek. Az egypetéjű ikrek genetikai állománya megegyezik, hiszen egy zigóta indul fejlődésnek. A barázdálódás korai szakaszában (szedercsíra, hólyagcsíra) azonban valamilyen rendellenesség következtében a sejtcsoportok elválnak egymástól, és fejlődésük külön-külön folytatódik. Ha a sejtcsoportok elválása nem teljes, sziámi ikrek alakulhatnak ki. A két- vagy többpetéjű terhesség esetén két vagy több petesejt termékenyül meg egy-egy hímivarsejt által, és az utódok egy időben indulnak fejlődésnek. Az ember embrionális fejlődése A zigóta kialakulásával indul az ember egyedfejlődésének embrionális szakasza.

Fejlődés: minőségi változások sorozata, mely eredményeként a sejtek működésbeli elkülönülése (differenciálódása) következtében új szervek, szövetek alakulnak ki. http://www.doksihu Szakaszai: Embrionális fejlődés: a zigóta kialakulásától a megszületésig tartó folyamat. Posztembrionális fejlődés: a megszületéstől a halálig tartó folyamat. A zigóta mitózissal osztódik. A barázdálódás eredményeként kialakul a szedercsíra A gyors osztódás miatt a sejtek nem tudnak növekedni, ezért a szedercsíra mérete nem növekszik, csak a sejtszáma. Az osztódó zigóta 4-7 nap alatt a petevezeték segítségével a méhbe jut, ahol hólyagcsíraként besüllyed, beágyazódik a megvastagodott nyálkahártyába. A beágyazódás során a hólyagcsírán nyúlványok, ún. korionbolyhok alakulnak ki, melynek enzimjei a besüllyedést segítik. A méhfal és az utód érintkezésénél szöveti hormonok kezdenek termelődni. Ezek egyike (hCG) nem

engedi elsorvadni a sárgatestet, így az továbbra is termeli a progeszteront. Ez fenntartja a nyálkahártyát, és az FSH gátlásával, természetes úton felfüggeszti a női nemi ciklust (nem érik következő tüsző). A hCG vérben való megjelenését követően azonnal ürülni kezd a vizelettel, így abból megfelelő reagensekkel kimutatható a hormon. Ezzel a módszerrel jelezhető először a terhesség. A méhfal hormonja a terhesség második hónapjában éri el legnagyobb koncentrációját, majd a harmadik hónapra mennyisége nagyon lecsökken. A méhlepényesekben, így az emberben is harmadik hónapra kifejlődik, működőképessé válok a méhlepény. Ez az anya és az utód közös szerve, amely nem csak a magzat táplálásában fontos, hanem progeszteront is termel, ami a vérbe kerülve védi a nyálkahártyát, és ezzel a terhesség fennmaradását. A beágyazódott hólyagcsírán egy sejtcsoport, az embriócsomó található. A fejlődés során ennek

sejtjei két hólyagot alakítanak ki, a hólyagcsíra falával érintkező amnionüreget és a belül elhelyezkedő szikhólyagot. Ez utóbbiban tartalék tápanyag halmozódik fel, ami a fejlődés 3. hónapjáig a hasnyélen keresztü,l táplálja az embriót Eközben a hólyagcsíra fala az utódot védő, rögzítő és egyúttal kapcsolatot is biztosító külső magzatburokká fejlődik. Egyes sejtjei a kifejlődő két hólyagra vándorolva kialakítják a belső magzatburkot, mely a védelmen felül folyadékot, magzatvizet termel. Az amnionüreg és a szikhólyag érintkező sejtrétegei alakítják ki az embriópajzsot. E két rétegből – a kettő közé – sejtek vándorolnak be. A létrejött három sejtréteg alkotja az egyed külső, középső és belső csíralemezét. Ez a csíralemezek kialakulásának a szakasza http://www.doksihu Miközben a külső csíralemezen megindul az idegrendszer kialakulása (megjelenik a velőbarázda), a középső csíralemezben

pedig létrejön a gerinchúr, az embriópajzs oldalról megnyomódva begyűrődik az amnionüregbe, ezzel kialakul a hosszúkás embrió. A belülre került belső csíralemezből a tápcsatorna hámja és mirigyei fejlődnek ki. A középső csíralemezből a gerinchúron kívül további szervtelepek (elemi izomlemez, elemi ércső) jelennek meg. A külső rétegből a kültakaró hámja és az idegrendszer alakul ki Ez a folyamat – a szöveti –szervi differenciálódás – a megszületésig tart. A sejtek differenciálódásával a szervtelepekből szervek fejlődnek ki. Az első hónap végén már megjelennek az erek, és elkezd dobogni a szív. Létrejön a szemhólyag, megindul a végtagok kialakulása. A gerinchúr helyén porcos, később csontos gerinccsigolyák jelennek meg. A második hónapban elkülönülnek az ujjak, melyeken a harmadik hónapra már a körmök is megjelennek. A máj, jelentős fejlődésnek indul, jelezve az anyagcserében betöltött fontos

szerepét. Megindul a külső nemi szervek kifejlődése is, így a negyedik hónapban már ez alapján is meghatározható az utód neme. A harmadik hónap végéra az utód táplálása a szikhólyagtól a méhlepény veszi át. A tápanyagok az anya véréből kerülnek át az – ettől kezdve magzatnak nevezett – „emberkébe”. A méhlepényből a köldökzsinór szállítja a magzat májába és nagyvénájába a vért. A tüdő ekkor még nem működik A köldökzsinór embrionális kötőszövetbe ágyazva három ér alkotja. A két artéria a méhlepénybe, egy véna pedig vissza, az utódba szállítja a vért. A köldökvéna egyik ága a megzat nagy artériájába torkollik, így az utód testében kevert vér kering. A magzati szív pitvarai között a válaszfal nyitott (foramen ovale), ezért a jobb pitvarba érkező vér egy része átkerül a bal pitvarba is. A magzat összeesett tüdejének nagy az ellenállása, ezért a jobb kamrából a tüdő felé áramló

vér, jelentős része egy vezetéken át az aortába áramlik. Emiatt a testbe kisebb oxigéntartalmú vér kerül, a magzat szövetei azonban ezt képesek elviselni. A születés idején mind a pitvarok közötti válaszfal, mid pedig a tüdőartéria és az aorta közötti vezeték elzáródik. Az ötödik hónapra a magzat mozgásai a hasfalon keresztül is megfigyelhetők, szívdobogása hallható. Az utolsó méhben töltött hónap már a születésre történő felkészülés jegyében zajlik. A magzat az esetek többségében fejjel a szülőjárat felé fordul (fejfekvés), de a farfekvéses állapot is előfordulhat. http://www.doksihu A terhesség, a szülés és a posztembrionális fejlődés A terhesség és a szülés Az anya szervezetének a terhesség komoly igénybevételt jelent. Testsúlya gyarapszik (8-12 kg), hiszen az utód átlagos 2,5-4 kg-os tömege, a magzatvíz, a méhlepény és a többi kiegészítő rendszer tömege mellett biztosítania kell a

megfelelő mennyiségű és összetételű tápanyagot is. A növekvő utód mindinkább nyomja a belső szerveket, nehezíti a légzést A terhesség befejezése a szülés, mely során világra jön az utód. A folyamat első része a tágulási szakasz (vajúdás), mely során a magzatburok megreped, elfolyik a magzatvíz, és hormonális hatásokra a méh simaizomzata mind rövidebb időközönként összehúzódik. Eközben a szülőjáratok kitágulnak, és megindulhat a kitolási szakasz. Az utód kijutását a méhizomzat mellett a törzs izomzata is segíti. A hüvely és a végbél közötti izmos válaszfal (gát) meglehetősen vékony, ezért a kitoláskor elrepedhet, ami később nehezen gyógyul. Ennek elkerülésére az orvos általában gátmetszést hajt végre, hiszen a szabályos felületű seb könnyebben gyógyul. A megszületett utód, az újszülött köldökzsinórját elkötik. A vérében emiatt felszaporodó széndioxid hatására belégzés következik be, a

gyermek felsír. Kitisztítják a légutakat, megvizsgálják a reflexeit. A bőrén még jó ideig megfigyelhető a magzatmáz, melynek zsírszerű anyaga védte a méhben a magzat bőrét a felázástól. Az anya a szülés harmadik, lepényi szakaszában a méhlepényt és a magzatburkot hozza világra. A terhesség alatt jelentkező problémák miatt 280 napnál (40 hét) rövidebb idő után is megindulhat az utód világrajövetelének folyamata. Ha ez a terhesség 28 hete előtt következik be, vetélésről, amennyiben a 28. és 36 hét között, akkor koraszülésről beszélünk A posztembrionális fejlődés A megszületéstől a halálig tart az egyedfejlődésünk posztembrionális szakasza. A növekedés és a fejlődés ritmusosságából adódóan e szakaszban is nagy eltéréseket tapasztalhatunk fejlődésünkben. A születéstől 1-2 hétig tart az újszülöttkor, amikor az új egyed alkalmazkodni igyekszik a jelentősen megváltozott környezetéhez. A csecsemőkor

körülbelül 1 éves korig tart. Ebben a korban a gyarapodás rendkívül gyors, a születési testtömeg akár a háromszorosára is növekedhet. Ez után a kisdedkor, majd a kisgyermekkor következik A kölyökkor 6-12 éves korig tart. A serdülőkor (pubertas) az első ivarsejtek kilökődésével kezdődik, és heves hormonális, így komoly élettani és pszichológiai változások kísérik. A serdülő évente akár 10 cm-t is növekedhet, melyet jelentős tömeggyarapodás kísér. Az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlen a megfelelő táplálkozás és a sok testmozgás. http://www.doksihu A hormonrendszer stabilizálódásával az ifjúkor következik. A 20-21 éves korig tartó folyamat hosszát jelentősen befolyásolják a társadalom hatásai. A tanulók ifjúkora megnyúlik, míg a munkába állók, a családot alapítók ezen időszaka a követelményekhez történő alkalmazkodás miatt rövidülhet. Az önálló felelősség fokozódása hozzájárul a

szakasz rövidüléséhez A felnőttkorban a test fejlődése stagnál, a felépítés és a lebontás egyensúlyban van. Ügyelni kell erre, hiszen a csökkenő mozgással együtt járó csökkenő anyagigény könnyen elhízáshoz vezethet. Az 50-60 éves kor időszaka az áthajlás, a 60-75 éves kor pedig az idősödés kora 90 éves korig tart az időskor, ezután az aggkorról beszélünk. 100 év felett a matuzsálemi kor, a hosszú élet kora következik (az ember genetikai kora mai ismereteink szerint 120-130 év). Az öregedés során a test vizet veszít, a bőr kevésbé rugalmas, a hám vékonyodik. Az őszülés, a hajhullás, az ínysorvadás is a lebontó folyamatok felerősödését mutatja. Csökken a testmagasság, az izomerő, romlik az érzékszervek működése. Az erek rugalmatlanná válnak, emelkedik a vérnyomás. A pszichés működések is megváltoznak Az idegsejtek pusztulása hozzájárul a koncentrálóképesség csökkenéséhez, romlik az emlékezet,

különösen a rövidtávú memória. Változik az idő emberek gondolkodása is Az öregedés folyamatának természetes következménye a halál. Az ember élettartama öröklött, melyet a környezet hatásai jelentősen lerövidítenek. A magyar népesség egészségügyi állapota rendkívül rossz. A születéskor várható élettartam az 1960-as évek óta folyamatosan csökken. Nemi betegségek vagy szexuális úton terjedő betegségek A nemi betegségek főként szexuális érintkezéssel, nemi úton terjednek. A fertőzést baktériumok, vírusok, gombák okozzák, de akár a lapostetű vagy a rühatka is terjedhet szexuális úton. A hagyományos nemi betegségek talán legismertebb képviselője a szifilisz (luesz, vérbaj). Ehhez a betegséghez tapad talán leginkább a laza erkölcs és az igénytelen társadalmi norma fogalma. A betegséget baktérium okozza, mely a bőr vagy nyálkahártya sérülésein jut a szervezetbe. A fertőzést követően 10-90 napon belül

fájdalmatlan fekélyes seb, fájdalmatlan nyirokcsomó-duzzanat, majd testszerte kiütések jelennek meg. Ezek a tünetek maguktól meggyógyulhatnak, de a beteg fertőzőképes marad. A betegség harmadik szakasza csak évtizedek múlva jelentkezik, főként szív- és idegrendszeri elváltozásokkal, melyek végül halállal is végződhetnek. A kezdeti tüneti fázisban jól kezelhető a betegség A penicillin jóhírét a vérbaj gyógyításának is köszönheti. A gonorrhoea (kankó, tripper) a fertőzést követő 2-8. nap után a férfiaknál a húgycső végén reggelre cseppként megjelenő, majd mindkét nemnél bő, gennyes húgycsőfolyással, fájdalmas gyakori vizeléssel, a vizelés elején égő érzéssel járó betegség. A trichomonas egysejtű kórokozó minden nedves felületet kedvel, így a hagyományosnak nevezhető nemi úton kívül akár törölközővel vagy WC-ülőkén is fertőzhet. Nőgyógyászatilag http://www.doksihu jellegzetes tünete a

közösülés alatt és után, de spontán jelentkező zöldessárga szagos folyás, fájdalmas nemi élet, melyet erős égő érzés kísér. A gombák közül a legjelentősebb a Candida, egy sarjadzó gomba, mely a hüvelyfertőzések egynegyedét okozza. Jellemző tünetei a darabos, túrószerű folyás, a kifejezett viszketés, kapcsolat alatti hüvelyszárazság, és a partneren jelentkező piros pöttyös elváltozások. A vírusok közül nemi úton terjedő betegséget okoz a nemi szerveken megjelenő herpesz, a HPV és a korunk rettegett betegségét, az AIDS-et okozó HIV vírus. Ellentétben a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel a vírus okozta betegségeknél csak tüneti kezelést alkalmazhatunk