Szociológia | Családszociológia » Elisabeth Pfeil - Szomszédsági és érintkezési kör a nagyvárosban

http://www.doksihu Szomszédsági és érintkezési kör a nagyvárosban; elméleti megfontolások Az egyes családok, bármennyire zárkózottak és központosítottak, a nagyvárosban is szomszédok, rokonok és ismerősök körében élnek. A teljesen magára hagyott család kivétel, de az elszigeteltség és az összefonódás specifikusan nagyvárosi mértéke még mindig vizsgálatok tárgya. A lakóterületek, társadalmi rétegek és nagyváros típusok szerinti differenciálódást ugyan már eleve valószínűnek fogadhatjuk el, és ezt a különböző vizsgálatok is igazolják, de még váratnak magukra az olyan módszeresen felépített vizsgálatsorozatok, amelyek különböző részobjektumokat azonos szempontok szerint boncolva, összehasonlítható eredményekhez vezetnének, és lehetővé tennék, hogy a nagyvárosi család környezetéről, típusainak valós sokféleségéről véleményt alkossunk. A következő vizsgálat, amely Dortmund északi részéről

készült, a hasonló felmérések első láncszeme kíván lenni, amelyeket eltérő lakásformákkal, eltérő társadalmi struktúrával és eltérő mobilitással rendelkező más városrészekben végeznek majd, hogy ily módon legalább az ipari nagyváros viszonylatában a kutatás teljesen feldolgozza a nagyvárosi család emberi környezetéti. E sorozat első munkái még összefüggenek a lakáskérdéssel kapcsolatos tapasztalatok és kívánságok vizsgálatával. Ennek megvolt az az előnye, hogy a kérdezőbiztosoknak nem kellett az emberi kapcsolatokra vonatkozó kérdésekkel "ajtóstól rontaniuk a házba", hanem érdektelen témákon indult meg a beszélgetés, még a nehéz kérdések feltevése előtt. Másfelől azonban ez azt jelentette, hogy a legszükségesebb kérdésekre kellett szorítkozni, nem lehetett túlterhelni az interjút. A lakásról, az esetleges költözködési szándékokról, a munkahely és a lakás közötti útról folytatott

beszélgetés vége felé már számolni kellett a kifáradás jeleivel, amelyek csakugyan fel is léptek. A további beszélgetés során tilos volt mélyebben belebocsátkozni a szomszédi vagy egyéb kapcsolatokkal összefüggésben felmerült kérdésekbe (vagy ezekre utólag visszatérni). Ezért a további vizsgálatok szempontjából kívánatos lenne, ha a szomszédi és társadalmi környezetről folytatott beszélgetésnek nemcsak az interjú egynegyedét, hanem legalább a felét fenntartanák. http://www.doksihu Ezenkívül az északi városrészben végzett vizsgálatok tapasztalatai alapján néhány pontban kiegészíteni vagy pontosítani kellene a kérdezést. A szomszédsági és az ismeretségi kör a család körül foglal helyet, s a család, amennyiben résztvevője ezeknek, a saját területén túl is kifejti hatását, és bevisz vagy bebocsát olyasmit is, ami nem tartozik a szorosan vett családi közösséghez. Percekre vagy órákra nyitva áll

valamilyen irányban vagy valaminek a számára, hogy aztán hamarosan - gazdagodva vagy kimerülve - ismét becsukódjék. S maga a folyamatos közeg, amely folytonosan van anélkül, hogy megszűnnék. Igaz, a szomszédok és az ismeretségi kör is itt van, de másként, várakozva, készen arra, hogy igénybe vegyék, vagy, hogy ő vegye igénybe a családot. A velük való közösség csak időközönként válik időszerűvé. A szomszédi közösség, ellentétben a lakóközösséggel (háztartási közösséggel) diszkontinuus (M. Webe~r); az érintkezési (ismeretségi) körnek is sajátja ez a diszkontinuus. Ez jellemző a család valamennyi társadalmi "külső kerületére". Ám a szomszédsági kört a többi külső kerülettől a térbeli kontinuitás különbözteti meg. A szomszédi környezet ugyanis megszakítás nélkül helyezkedik el a család belső területe körül, míg a rokonok és barátok szétszórtan. Lényegileg csak a szomszéd mondható

térbelileg közel levőnek, csak a szomszédsági közösség "hely szerinti közösség" (szemben a "vér szerinti közösséggel", a rokonsággal és a "szellemi közösséggel", a bírsággal). Egyébként kivételek is előfordulhatnak: ha régi, gyéren betelepült szomszédi közösségekbe új települések ékelődnek be, olykor, az új településeket átugorva, fennmarad a régi szomszédsági kötelék. A "személyi alap" (Croon) helyettesíti a térbelit. Azt nem tudjuk, hogy ez mennyi ideig tartható így fenn Általánosan érvényes azonban az a megállapítás, hogy a szomszédságot mindenkor térben szemléljük, a közelben megvalósuló együttlétként, helyi csoportként ~ a szomszéd jelentősége éppen térbeli közelségéből következik. "A jó szomszéd jobb a távoli barátnál" (a német "Freund"barát - új alnémetül "Früond" = rokon) - a népnyelv ezzel a szólással, amelyet D v

Oppen az északi Ruhr-vidék egyik bányavárosában hallott, ahol a szomszédsági viszonyokat vizsgálta (nyilvánvalóan ottani közmondás), igen találóan jelöli meg a szomszédság és rokonság, illetve az ismeretség viszonyát. Voltaképpen szívesebben fordult volna az ember a "baráthoz", ámde a rokonok és a barátok távol laknak, a szomszéd ellenben, aki közel lakik, gyorsan elérhető (s ez sok esetben fontos lehet). http://www.doksihu Abból a tényből eredően, hogy a vérségi kötelék vagy a baráti vonzalom révén lényegében a "közelebb állók" távol laknak, nő az értéke a nem rokonnak, aki voltaképpen "távolabb áll", de a valóságban a legkönnyebben elérhető. Így tehát a szomszédság és a rokonság, illetve a baráti kör egymást kiegészítő viszonyban állnak egymással. A szomszéd átvállal egy feladatot, amelynek teljesítésére a rokon vagy barát nem képes, de ezzel nem helyettesíti őt.

Valakiről, akinek csak szomszédai vannak, rokonai vagy barátai azonban nincsenek, nem mondhatjuk el, hogy szélesek emberbaráti kapcsolatai, hacsak a szomszédai nem rokonai is egyben, vagy nem alakulnak át barátokká. (Hogy a megfordított tétel is érvényes-e minden körülmények között, vagyis hogy szegény az, akinek nincsenek szomszédai, arra még visszatérünk.) A szomszédok, rokonok és barátok egymásrautaltsága mutatja, hogy nemcsak formai okokból jogos a szomszédsági viszonyok és a barátiismeretségi kapcsolatok együttes vizsgálata, tehát nemcsak azért, mert mindegyik ugyanahhoz a külső területhez tartozik, hanem azért is, mert az egyiket nem szemlélhetjük a másik nélkül. A szomszédság fogalma A szomszédsággal kezdjük, azzal a körrel, amely a család belső kerületének - porta, ház, kert, bérlakás - közvetlen közelében helyezkedik el. A szomszédság fogalma sok jelentésű. A mai német "Nachbar" (szomszéd) szóban

még világosan felismerhető az ófelnémet "nahgibur"-ból, a középfelnémet "nachgebuhr"-ból való levezetés. A szó eredeti jelentése: wer nahe die Frucht anbaut (aki a közelben ülteti a terményt), és későbbi jelentése: wer sich nahe angebaut hat (aki a közelben telepedett le). De ahogyan a közelség fogalma hol szorosabban, hol tágabban értelmezett, a szomszédság fogalma is bővülhet. Az idézett szólásban, amely szerint a jó szomszédság jobb a távoli barátnál, a szomszédság fogalma a szorosabb értelemben használatos, a "legközelebb lakót" jelöli, és így az általános szóhasználat mindenkor azt nevezi szomszédnak, aki a szomszéd házban vagy a szomszéd lakásban, tőszomszédságban lakik. De az egymással szemben lakók, egy házcsoport vagy egy utca lakói is nevezhetik egymást "szomszédnak", sőt, valamely helység egész területét is nevezhetjük "szomszédságnak". A néhány

házból álló tanyán, de még a kis faluban is mindenki "szomszédja" a másiknak. Itt a szomszédság és a község (communa) határai fedik egymást; mindkettőnek azonos a térbeli alapja, de azért mégsem azonosak. http://www.doksihu Valamivel nagyobb falvak azonban jellemző módon több szomszédságra bomlanak, amíg a kisebb városokban a szomszédság többnyire egy vagy több utcát foglal magába. Paraszti szórványtelepüléseknél a szomszédi közösség független a községi határoktó1. A nagyvárosban rendszerint csak a közvetlenül mellettünk lakót nevezzük szomszédnak, a szomszédságban levő viszont, bizonytalanul körülhatárolt, tágabb területet jelent, és a támpontot - az építési módtól függően - a szomszédban épült házak, az utca, az utcarészlet, a közös belső udvar köré csoportosult házak, alkalomadtán a háztömb - de mindenkor valamilyen helyi összefüggés - szolgáltathatja. A jelek szerint a

"szomszédság" szót általában tágabban étcímezik, mint a "szomszéd" szót. De a "szomszéd" szó is bővíthető, ahogyan például Dél-Németországban mindenkit "szomszéd úrnak" szólítanak, aki a kocsmában odaül az ember asztalához. A modern várostervezés a "szomszédság" fogalmát az önálló lakótelep - "neighbourhood-unit" (amerikai angolul: "neighborhoodunit"), azaz a szomszédsági egység formájában fogadta el, olyan városrészt jelölve ezzel, amelynek saját külön építészeti, gazdasági és kulturális súlypontja van, és amely városépítészeti jelzésekkel világosan elkülönül a többi városrésztől. Olyan városrészt értünk ezen, amely a nagyváros egészétől viszonylag független, önálló életet él, tehát lakóinak tudatában áttekinthető, átélhető egységként rajzolódik ki. A nagyváros "szomszédságokká" való tagolásával áthidalni

remélték a nagy kiterjedésből eredő károkat, bízva abban, hogy ily módon sikerül felkelteni az emberekben az összetartozás, az otthoniasság érzését és a felelősségtudatot. Ezzel a tervezett szomszédság átvesz a természet adta szomszédságtól bizonyos ismertető jegyeket, a társadalmi integrációt. De a városépítők munkájával létrehozott szomszédságok nagyságrendje (3000-6000, sőt néha 10 000 lakos) túllép azokon a határokon, amelyeken belül a személyes bizalmon alapuló szomszédiasság lehetséges. Így a városépítő-művészet alkotta szomszédságban - a közös központra való utaltság és bizonyos fokú társadalmi összefonódottság ellenére - nincs meg a többszöri találkozás elengedhetetlen jegye, az, hogy az emberek látásból ismerik egymást. A kisebb, természetesen kialakult szomszédságok határa ott van, ahol megszűnnek a személyi kapcsolatok, ameddig nem kerül sor társadalmasodási jelenségekre, a határok

labilisak. A városépítők minden bizonnyal azt is tudják, hogy "szomszédságaik" nem a tulajdonképpeni értelemben vett szomszédságok, és már akadtak is olyan javaslatok, hogy folytatni kell a felbontást "családi egységekre", vagyis valódi szomszédságokra. Ha következetesen mindenkor "szomszédsági egységekről" lenne szó, akkor a szomszédság fogalmának a 3000-6000 lakosú, viszonylag autark városrészekre való alkalmazása nem is volna rossz. De sajnos nem így van http://www.doksihu Egyszerűen csak "szomszédságról" beszélnek. Ráadásul, hogy teljes legyen a zűrzavar, az angolszász irodalomban olykor bizonyos jellegzetes városrészeket is neighbourhood-nak neveznek; pedig az a területi csoportosulás, amelynek meghatározott fizikai és társadalmi ismertető jegyei vannak (tekintettel az előforduló háztípusokra, a foglalkozások szerinti összetételre, a kereseti szintre, a származásra, a vallásra

stb.), még nem szomszédsági egység, hanem csupán városnegyed, amelyen belül kialakulhatnak szomszédsági körök. Még kevésbé tekinthető szomszédságnak az amerikai szociálökológusok "natural area"-ja (természetes övezete). CarpenterS joggal említi a "residential area"-kat (lakóterületeket, mint "pseudo-neighborhood"-okat (ál-szomszédsági egységeket), S. Riemer pedig úgy véli, igazi "lakószomszédság" csak ott létezik, ahol "belső társadalmasodás" ment végbe. A szomszédság mindennemű tudományos vizsgálatának tehát először tisztáznia kell a szó jelentését. P H Mannló csak azokat nevezi szomszédoknak, akik között szomszédiasság, jószomszédi viszony alakul ki; a neighborhood-unitok "földrajzi szomszédságában" élőkre a "lakó" szót használja. A kettős szóhasználat világos R Glass tanulmányában is, amely a várostervezés társadalmi összefüggéseivel

foglalkozik." A szerző, hogy támpontot találjon a tervezett szomszédsági egységekhez, és hogy reális alappal ruházza fel a városépítési tervet, a már meglevő szomszédsági egységek felkutatásán fáradozik. Szomszédsági ismérvként csak fizikai és társadalmi ismertető jegyeket fogad el (a már említetteken kívül esetleg még a női munkavállalás tényét stb.), bár maga is tisztában van azzal, hogy ezen a módon nem ragadja meg a voltaképpeni szomszédságot, hiszen ez más határokhoz kapcsolódik, s nem azonos a lakónegyed határaival. A bevásárló terület körülhatárolásával is megpróbálta megragadni a szomszédság határait, de ez - az elszigetelten fekvő városrészeket kivéve - a sokféle átfedés miatt nem sikerült. Mi pedig, megadva magunkat a "szomszédság" városépítők által lefoglalt fogalmának, szomszédsági körről beszélünk, és ezen azt a tulajdonképpeni szomszédságot értjük, amelyben

összehangolt szomszédi viszony áll fenn az emberek között. http://www.doksihu A szomszédsági kör elhatárolását a leghelyesebb csak azután elkezdenünk, ha a vizsgálat alapján, már megállapítottuk a tényállást. Az USA-ban 12-100 családot felölelő szomszédsági körökkel találkoztak, Wurzbacher az általa vizsgált falvakban (egy nagyközség részeiben) 10-70 családos szomszédsági köröket talált, Klages a HamburgLangenhorn-i egy- és kétlakásos családi Borháztelepülésen 40 családos köröket: 10 ház jobb oldalt, 10 ház bal oldalt, de ha az utca hosszabb volt, már bizonytalankodtak az emberek, hogy köszöntsék-e egymást vagy sem; villanegyedekben ez a bizonytalanság már a harmadik háznál kezdődik. McClenahan Los Angeles egyik peremvárosában megfigyelte, hogy a szomszédi kapcsolatok "a szomszéd házra és a szemben levő házra" korlátozódtak, míg azelőtt állítólag több háztömb között állt fenn szomszédi

viszony; ezek szerint tehát a szomszédsági kör kiterjedése is változhat. A mi esetünkben, annyiban van szó adott dolgokról, hogy - a lakásproblémával foglalkozó tanulmányunkhoz kapcsolódva - a bérházat vizsgáltuk, kérdéseinkkel tehát a házon belüli kapcsolatokat kutattuk, és egyelőre nem kaptunk választ arra, hogy a nagy bérház egybeesik-e a család szomszédsági körzetével, esetleg ennél tágabb vagy szűkebb. Bizonyos volt azonban, hogy a szomszédsági kört kettős értelemben kell vizsgálnunk: 1. mint szomszédi összefonódást eleve adott területen (a mi esetünkben ez a bérház), 2. mint az egyes családok szomszédsági körzetét. Ez tehát két nézőpont: az egyik alapja a ház, a másiké a család. Az feltehető volt, hogy a ház határa a szomszédi kapcsolatok i szempontjából valamennyire releváns (így kiindulópontunk nem áll távol a problémától), de ez semmiképpen sem volt bizonyos, hogy ez a határ az egyedüli vagy akár

csak az elsődleges meghatározó is. A szomszédi viszony, bármennyire kötött is a térbeli alaphoz, pszichikai folyamat, de körülhatárolásában építészeti és városépítési határok is kifejtik befolyásukat, olykor pedig valósággal betorkollik a készen talált térbeli formákba. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a szomszédi összefonódással jellemzett övezet határai nem feltétlenül és nem minden tekintetben esnek egybe a benne élő családok mindegyikének szomszédsági körzetével. Például, az a szomszédi kör, ahol általános, hogy az emberek köszönőviszonyban vannak egymással, a legkülönbözőbb intenzitású szomszédi kapcsolatokat foglalhatja magába. S ott, ahol a szomszédi kapcsolatok a leginkább külsőlegesek - éppen a köszönőviszonyban http://www.doksihu levőknél - egyik kör metszheti a másik kört. Az egyes családok intenzitási fokok szerint beosztott körzete más családok hasonló körzeteivel összefonódva

hálózatot alkot. Ily módon "igen labilis egységek" (Símmel) jönnek létre. Az emberek nem állnak egymáshoz egyformán közel. Ha B-nek a legközelebbi szomszédai A és C, akkor C legközelebbi szomszédai B és D, jóllehet valamennyien az A-W szomszédsági körbe tartoznak. Ha figyelmen kívül hagynánk a szomszédsági kör lépcsőzetességét, nem kielégítő eredmények jönnének létre. A "szomszéd" fogalmának a közvetlen tőszomszédokra való korlátozása, a szomszéd udvarból való szomszédok, az azonos házban lakó szomszédok, a "legközelebbi szomszédok" és egyáltalán: a különböző szomszédok között árnyalt megkülönböztetések, ahogyan a mindennapi köznyelvben alkalmazzuk, megadja a kutatónak a szükséges fogódzót. D v Oppen és H Klages ily módon kimutathatták, hogy az egyes megkülönböztetések egyszersmind intenzitási fokot is jelölnek. "A belső kör" (Klages) csak a legközelebbi

szomszédokat foglalja magába, „a kisebb intenzitású külső kör pedig az utcát". A "szükségszomszédok" kifejezés - amellyel Oppen a legközelebbi szomszédok megjelölésében találkozott - már utal e tőszomszédok különleges funkciójára. Dortmund északi városrészét vizsgáló felmérésünkben szándékosan nem tettünk fel a szomszédságra és a szomszédokra vonatkozó kérdéseket, csak a bérházon belül kialakult meghatározott kapcsolatok iránt érdeklődtünk. Kitűnt, hogy az emberek a közvetlenül mellettük lakókat nevezik szomszédoknak, a ház többi lakóját pedig lakótársaknak, "a bérlők"-nek, házbelieknek, házközösségeknek nevezik. De ha a kérdezőbiztos a beszélgetés folyamán a "szomszéd" kifejezést használta a ház lakóira, a kérdezettek is átvették ezt, és közelebbi szomszédaik megjelölésére nyomban éltek a kínálkozó "ezen a folyosón lakó szomszéd", "ezen

az emeleten lakó szomszéd" kifejezésekkel. A társas érintkezést kutató vizsgálatokban a leghelyesebb lenne először bevárni, hogy a megkérdezettek használják-e, és milyen vonatkozásban a "szomszéd" és a "szomszédság" szavakat, majd ehhez kapcsolódó kérdésekkel megállapítani a szó pontos értelmét. Klages más módon járt el: megkérdezte, kik azok a környékbeliek, akikre a megkérdezett a "szomszéd" szót alkalmazná; ezután a kérdezett által alkotott definíciót használta fel a család megvizsgálandó környezetének körülhatárolására. Ez járható út ugyan, de nem követhető akkor, ha a bérházból - mint vizsgálati egységből - indulunk ki. http://www.doksihu A szomszédság lényege A szomszédság körének fogalmát és határait nem taglalhatjuk anélkül, hogy ne érintenénk a szomszédi közösség lényegét és tartalmát. ,;A károk helyrehozása, a kölcsönös támogatás és segítés,

a gondozás és ápolás, a vigasz és bátorítás, a védelem és biztonság" mindez elsősorban a családi és házközösség feladata, de ha a család erejéből nem futja erre, akkor a rokonságnak és a szomszédi közösségnek is feladatává válik. A szomszédi viszony lényegénél fogva járulékos, kiegészítő valami és kisegítő jellegű: ha valamely feladat meghaladja a család erejét, akkor színre lép a szomszédi segítség. A szomszéd a par excellence, "segítő a bajban." Baj minden véletlen dolog, ami "megesik" az emberrel, s ami nem hárítható el, ha a család nem rendelkezik kellő háztartási eszközzel vagy megfelelő számú és alkalmas családtaggal. A kis köznapi bajoktól egészen a nagy katasztrófákig tűzvész és hasonlók - mindenféle baj előfordulhat Különösöm a váratlan dolgok igénylik a családon kívüli támogatást; de az élet ritkán adódó eseményei - esküvő, gyermek születése, haláleset -

szintén meghaladják a családi háztartás önerejét, és mindig is alkalmul szolgáltak a szomszédok támogatására. Ilyenkor kölcsönös fokozási folyamat indul meg: mivelhogy a szomszédok segítenek, meghívják őket az ünnepségre, és mivelhogy a szomszédokat is meghívták, bővül a vendégek köre, és még inkább szükség van segítségre. Bizonyos ciklikusan visszatérő sürgős munkák (például az aratás) is igénylik a szomszédok segítségét. (Ezt eleve be is tervezik a családi háztartás menetébe) Minél többet veszít kivételes jellegéből vagy minél inkább "túlsúlyban van a típusosan visszatérő kivétel" (M. Weber), annál inkább intézményesül. Ha a szomszédok körét tartós jellegű feladatokkal bízzák meg, mint például útépítés és karbantartás - és a közösség gyakran veszi igénybe őket ilyen feladatokra -, akkor mihamarabb alapszabályokkal rendelkező intézménnyé fejlődik. Az alsó-rajnai

hitelközösségek, amelyekről Latten számol be, még manapság is kitűnő példát szolgáltatnak erre (még újabban megállapított szomszédsági alapszabályok is léteznek, Latten is idéz egy 1926-ból valót.) A közösségre háruló feladatok kötelékében megszilárdul a szomszédi viszony, amelynek eredményeképpen társadalmi szövetségek jönnek létre, és ebből a szempontból teljesen közömbös, hogy törvény szabta nyilvános feladatokról vagy az érdekeltek által kitűzött célokról van-e szó. http://www.doksihu A közösségek tartalma változatos képet mutat: a géphasználati közösségektől, a védelmi közösségeken át, egészen a farsangoló közösségekig (például a vizsgált bányavárosban akadt ilyen), ahol az ünnepet szervező közösség egy eredetileg kölcsönös segélynyújtási szövetségből jött létre, majd önálló életre kelt. (Az alapszabály bizonyos fordulatain még felismerhető a közösség eredeti jellege.)

A szomszédnak nyújtott segítség lényegéhez hozzátartozik, hogy kölcsönösségen alapul (de itt nincs helye a kicsinyes felrovásnak, hiszen vannak soha vissza nem térő szükségállapotok, következésképpen olyan segítségnyújtás is létezik, amelyet teljesen viszonozni soha nem lehet). A pénzzel kiegyenlített szomszédi segítség kilépne a szomszédi viszony keretéből: hiszen pénzért más is nyújthatta volna, csak véletlenül segített a szomszéd, így tehát nem, mint szomszéd tette. A szomszédi viszony más alapelveken nyugszik, mint az üzleti viszony. Itt csereviszonyról van szó, amelyben a viszontszolgálatra nem azonnal és nem megállapított becsérték szerint kerül sor, ezzel szemben feltételezi a bizalmat és a nézetazonosságot. Ezenkívül alapja a térbeli és a fizikai elérhetőség is: az érdekeltek tudják, szolgálatkészségében, hogy a másikat bízvást megbízhatóságában, megkérhetik, koncensus-ában bizonyosak

egymás (egyetértésében, hozzájárulásában). (Tönnies "természetes egyetértés"-ről beszél) Mindezt leginkább a letelepedettek és egyenlő állásúak között találjuk meg, de legalábbis azonos gondolkodásra van szükség. A szomszédi kötelezettség íratlan törvényének érvényességét a másiknál is fel kell tételeznünk. A szomszédi magatartás nem spontán megnyilvánulás, hanem a szó szoros értelmében magatartás (rögzített, megszabott); az összetartozás természetes érzésén, egyfajta sorsközösségen és egymásra utaltságon alapulhat, és a testvériesség törvénye irányíthatja, józan, tárgyilagos testvériességgé - mint Max Weber megjegyzi -, amelynek "bebiztosító" jellegét világosan mutatja az "amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten". De lehet egyszerűen csak hagyományosan átvett magatartási norma az emberi tudatban anélkül, hogy szükség lenne indokolására: a szomszéddal így

kell viselkedni! A szomszédokat mindenkor közös törvénynek kell irányítania, különben nem tudhatja az ember, hogy számíthat-e kölcsönre vagy segítségre, ha szüksége lesz rá? http://www.doksihu A típusosan visszatérő esetekre kötelező szabályok alakulnak ki, pontosan és megingathatatlanul rögzített magatartási formák szabják meg, mit kell tenni, ha a szomszédban esküvőt ünnepelnek, gyermek születik vagy meghal valaki. De más a helyzet a mindennapok kis, véletlenszerű eseményeivel, vagy ha valami rendkívüli baj történik. Mégis, van egy keret, amelyen belül a magatartás ilyen esetekben is - az emberek alkotó képzeletét igénybe véve - kialakul. Ha például leég egy major, akkor vannak ugyan korábbi képek, amelyekhez az ember tarthatja magát ("akkor ezt így meg így csinálták"), de egészen másként is eljárhat. A magatartási formák egész skálája áll rendelkezésre, a halványan megrajzolt formáktól egészen a

mereven rögzítettekig, amelyek mindegyike szájhagyomány útján öröklődik. A szomszédi közösségek normáit csak akkor rögzítik alapszabályokba, amikor a közös feladatok (útépítés, kutak karbantartása stb.) ellátása végett intézményesül Amíg azonban ez a közösség csak "fesztelen csoportot" alkot, addig íratlan norma irányítja, szokás és hagyomány, múltbeli átélés és szoktatás köti. Mozgékony társadalmakban mindig újra és újra be kell gyakorlódnia; az újonnan odaköltözötteket vagy befogadják, és elismerik szomszédként, vagy sem. Megállapodott társadalmakban viszont a szomszédi viszony feltétlenül adott; nem is a családhoz, hanem a portához és a házhoz tapad, nem beszélve az egyes emberekről, akik lehetnek jó vagy rossz szomszédok, de mindenképpen szomszédok. A fiatalember óhatatlanul és magától értetődően belenő a szomszédok körébe. Így a szomszédság formai jellegében minden esetben egy

eredeti csoportosulás formai jellegét hordozza. Cooley a "prímér csoportokhoz" számítja, ahol végbemegy az első és teljes társadalmi tapasztalat. S bár képes a társadalmasodásra, természet adta szomszédi közösséget alkot (M. Weber) Ahogyan konkrétan sajátos helyzetet foglal el a család és a kommuna között, úgy formai helyzeténél fogva a "közösség" és a "társadalom" között áll. Mint prímér csoport nagyjelentőségű a felnövekvő, még alakítható ember szempontjából. Funkciója ugyanis nem áll meg a szerszámokkal és munkával nyújtott segítségnél. A család nemcsak materiális vonatkozásban szenvedhet "szükséget" és igényelheti a szomszédi segítséget, hanem szellemiekben is, hiszen e tekintetben sem önellátó; tanácsot, eszmecserét, vigaszt, biztatást, visszhangot, tájékozódást és kikapcsolódást is kereshet a szomszédok körében. A szomszédok mindennapi munka utáni

összejövetele a fonóban, gyümölcsaszalásnál vagy egyéb foglalatosság közben a legnagyszerűbben kibontakoztatja a szomszédi kapcsolatokat. Ily módon a szomszédok legalább mindennapi munkájuk után részt vesznek egymás családi életében. Ahol zárt szomszédi közösségek valamilyen gazdasági cél elérésére szövetkeznek, és célirányos társulatokká alakulnak át, "funkcióikat általában a tárgyi célon túlra is kiterjesztik". http://www.doksihu (Már találkoztunk a farsangoló szomszédi közösségekkel.) A gyerekek életéhez hozzátartozik a közös játék az udvar- és utcabeli szomszéd gyerekekkel, meg a közös út az iskolába. A szomszédsági kör "kiigazító" szerepe (kölcsönös utánzás) e, ellenőrzési funkciói már nem férnek bele az időszaki segélynyújtás fogalmába. Ha a szomszédi kör itt is, ott is kiegészítő szerepet tölt be mindabban, amihez a család nem elegendő, vagy amiben csődöt mond,

folytonosan - különösen a kölcsönös szabályozó egyengetésben - hatásokat bocsát ki, maga is a társadalmi rend hordozójává válik. A szomszédság jelentősége a nagyvárosban A szomszédság lényegének meghatározása alapján már előre elmondhatunk egyet-mást a nagyvárosban tapasztalható jelentőségéről. Elképzelhetők olyan társadalmi formák, amelyekben a szomszédságnak, tekintettel tipikus funkcióira, egyáltalán nem volna szerepe. Hiszen, ha tulajdonképpen a család valamilyen szorult helyzetbe kerül, akkor elképzelhető, hogy ugyanennek a családnak a tökéletes felszerelése - teszem azt, a gépesített háztartásban - feleslegessé teheti a szomszédi segítség egyik-másik formáját. Ha a hirtelen támadt szükséglet kielégítését az élet rendkívüli eseményei alkalmával szervezetek vállalják magukra (temetkezési vállalatok, hitelintézetek, szülészeti klinikák stb.), akkor "szekunder rendszerek" (H. Freyer)

váltják fel a prímér csoportokat A község a közösséget érintő feladatokat már nem hárítja a szomszédi közösségekre; természetes dologgá vált, hogy alkalmazottai útján mindent maga intéz e1. De ezenfelül a barátok, rokonok és ismerősök könnyebben elérhetők (telefon vagy gyorsforgalmi közlekedési eszközök révén), s ez is odahat, hogy "a távoli barát" pótolja a "közeli" szomszédot. Az emberek tájékozódási, beszélgetési igénye a modern társadalomban kielégülhet például a munkahelyen folytatott eszmecserékben vagy a baráti kör együttléteiben, nincsenek többé ráutalva a szomszédok körére. Eszerint elképzelhető olyan társadalom, amelyben a szomszédságnak már semmilyen funkciója nincs, és a szomszédi kapcsolatok intenzitása a nullához közeledik. Ezt azonban teljesen aligha érhetné el, mert a társadalmi funkciók köreinek gyakori egymásba kapcsolódása is felmutat néhol folytonossági

hiányokat. Eszerint a szomszédság egyedül a szekunder rendszerek hézagosságában érvényesülhetne. Továbbá az is elképzelhető, hogy a szomszédi viszonyt ott is, ahol szükség volna rá, gátolja kibontakozásában egy és más. Mozgékony társadalomban elmaradhatnak a jószomszédi viszony kialakulásának előfeltételei; ismeretlenek, újonnan odaköltözöttek között nincs meg http://www.doksihu az a hallgatólagos egyetértés, amely a régi szomszédok körében természetes. Ha heterogén a lakosság, az emberek bizonytalanok afelől, hogy mit várhatnak a másiktól. "Senkiről sem tudhatod Londonban, hogy kicsoda", mondja egy vidékről felköltözött nő Maugham egyik regényében Bizonytalanság uralkodik afelől, hogy a vidékről magukkal hozott magatartási normák itt és most érvényesek-e még, tájékozatlanság afelől, hogy itt milyen szabályok követendők, és vannak-e egyáltalán szabályok? A rengeteg ember kényszerű

közelsége a nagyvárosban eltompulást is eredményezhet, a közönyösség védőálarcától - ezt viseli a nagyvárosi ember a közlekedési eszközökön az igazi közömbösségig minden iránt, ami a családon és a munkán kívül áll, a túlzott követelmények elhárításáig. Georg Simmel ezzel magyarázza "az egy folyosón lakók egymás iránti teljes közönyét" a modern nagyvárosi társadalomban”. Mi azonban egyelőre csak kérdezzük, valóban fennáll-e ez a közömbösség, s hogy Simmel nem általánosítja-e saját társadalmi térségében szerzett tapasztalatait? Mindkettő: a szomszéd iránti (materiális és pszichikus) igény viszonylagos hiánya, és az ismeretlennel szembeni gátlás, a másmilyennel, a túlságosan közellevővel szemben, bizonyos fokig fennállhat a modern nagyvárosban. De milyen fokig és milyen konstellációban? Úgy látszik, hogy előzetes eszmefuttatásaink igazolták azt a közkeletű nézetet, miszerint a

nagyvárosi ember jellegzetesen rossz szomszéd, de nyomban sort keríthetnénk újabb megfontolásokra, amelyek óva intenének bennünket az elhamarkodott következtetésektől. A nagyvárosi háztartás korlátozott méretei, az a tény, hogy senki sincs, aki az átmenetileg kieső háziasszonyt helyettesítse, a berendezés, amely éppen csak a naponta szükséges tárgyakat foglalja magába, a csökkent készlettárolás - mindez azt eredményezi, hogy a nagyvárosi háztartás jobban megszenvedi az előre nem látott szorult helyzetet. A szomszédságnak, mint funkcionális közösségnek a vizsgálata mindenesetre meggátolja, hogy a nagyvárosi szomszédi viszonyok vizsgálata a nagyváros értékcsökkentésének jegyében történjék. A kérdés elsődlegesen nem úgy merül fel, hogy mennyiben létezik még szomszédság a nagyvárosban, nem is úgy, hogy mi az, ami már nem létezik (s itt a szorosabb szomszédi viszony mindenkor érvényes értékként, a kevésbé

szoros viszony, pedig mint csökkenés, károsodás, veszteség jelentkezne), hanem úgy, hogy mit jelent a szomszédság a nagyvárosban és a nagyvárosi ember számára. Más korokkal és más települési formákkal sem azért hasonlítjuk össze a nagyvárost, hogy a http://www.doksihu nagyvárosi szomszédi viszonyokat mindenütt és mindenkor érvényes értékeken mérjük le, hanem csakis a kölcsönös megvilágítás végett, mint ahogyan kérdéseink előzetes tisztázása érdekében vizsgáltuk meg a nagyváros előtti szomszédi viszonyokat