Irodalom | Tanulmányok, esszék » Porkoláb Ádám - Puskin, Anyegin elemzési segédvázlat

Puskin: Anyegin elemzési segédvázlat Írta: Porkoláb Ádám (www.poorkyatwhu) 1. A Költőről 1799. június 6-án született Moszkvában, nemesi családban Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Gyermekkorát azonban nem annyira a család légköre befolyásolta, hanem a líceumnak, a Carszkoje Szelónak a szellemisége, bár dajkája és annak népi kultúrája iránt érzett szeretetét költői emlékezete mindvégig megőrzi. Ahogy a bajtársiasságnak, a becsületnek, a szabadságszeretetnek a szellemét is, mely líceumbéli kapcsolataiban, egyik-másik tanárának a hatására, de főként a napóleoni győztes csatákból visszatérő sebesült gárdatisztek látványa nyomán ver gyökeret benne. E hősiességnek az ifjú Puskin a vers halhatatlanságával kívánt megfelelni. A dekabrizmussal is a líceumban „ismerkedik meg”, s annak eszmeiségét hordozzák a tanulmányainak befejezése és a külügyi szolgálat

megkezdése (1817) után írt versei. A hazafiasságnak, a hősiességnek és a szabadságnak az érzülete megelőzi a költészet, a szerelem és a boldogság iránt érzett személyes vágyakozását. Politikai versei, cárellenes szatírái „hivatali áthelyezéséhez”, majd száműzetéséhez vezetnek. Jekatyerinoszlávot a Kaukázus és a Krím vidéke, majd Odessza és Kisinyov követi (1820-24). Puskin száműzetése idején, 1823. május 3-án, Kisinyovban kezdte írni a Jevgenyij Anyegint, s 1830. szeptember 25-én fejezte be Bolgyinóban Egy évvel később illesztette művéhez a címszereplő levelét. Az Anyegin verses regény. Puskin Byron hatására fordult a műfajhoz, de ide vezette az életmű belső logikája is. 1831-ben feleségül veszi a 19 éves Natalja Goncsarovát, akiben az érzékeny, szabadságszerető, független, művelt nőt kereste, s mellette az egyszerű boldogságot, de csak azt találta meg benne, aki a Miklós-birodalom nagyvilági

társaságához vonzódott. A család Puskin számára ugyanis nem pétervári, társasági jelenség, hanem nemzeti eszmény lett volna. Megalapítja a Szovremennyik című irodalmi lapot, s befejezi történelmi értekezését Pugacsovról. A nagyvilágiak gúnyolódásai, megalázó pletykái, melyben a költő magánélete piszkos játék tárgya lesz, párbajra kényszeríti a költőt, akit ha meghurcolhattak is, meg nem alázhattak. DAnthés báró a párbajban 1837. február 10-én kioltja a költő életét 2. A mű szerkezete: Az Anyegin műfaja verses regény. Ez a műfaj a romantika sajátja, mivel ez a korstílus nem szereti a műfaji szabályokat, így ez a korszak az atyja a „vegyes műfajoknak”. A költemény nyolc fejezetből, és az Ajánlásból áll. Minden fejezet elején mottó található, mely pontosan tükrözi a fejezet tartalmát. (ezek francia, angol, orosz kortársíróktól, költőktől származnak) Az Anyegin rendkívül népszerű volt

Magyarországon, így három, művészileg teljesen egyenértékű magyarra fordított változata van, leghíresebb talán az Áprily Lajos-féle. A mű töredékessége nem véletlen: Puskin a cenzúrára utal így allegorikus módon, de meglehet, hogy a töredékesség szándékos, mivel a romantikus költők nem rajongtak a tökéletes szimmetriáért, klasszicistákkal ellentétben. 3. A költemény leírása: A műben nincsen egyetlen, csak a költő fejében létező jellem. Minden egyéniség tipikusan a korban sűrűn előforduló, gyakori habitus. Nem véletlen, hogy Belinszkij, XIX. századi kritikus „az orosz élet enciklopédiájának” nevezte a művet. A költő Anyegin, és Tatjana alaptermészetének létrehozásával létrehozta korának fő férfi és nő típusát. A költő rendkívüli intelligenciájáról tanúskodik az, hogy művében szinte az összes karaktere olvas Byront, Tassot. Az egész költemény szinte hemzseg az irodalmi utalásoktól Puskin az

Anyeginben bemutatja a korabeli Oroszország szinte minden arcát: a fővárosi, a falusi, az udvarházakban folyó társas életet. A mű nem lezárt történet, a költő az utolsó fejezet végén Anyegint teljesen összetörve hagyja. A mű verselése tizennégy soros Anyegin-strófa 9 és 8 szótagú jambikus lejtésû sorok. Rímképlete változatos: keresztrím – párosrím – ölelkezõ rím – párosrím. (a b a b c c d d e f f e g g) 4. Stílusok keveredése a műben Puskin nagyságát dicséri, hogy nem elégedett meg azzal, hogy kora, a romantika képeit, és eszményét alkalmazza főművében, hanem a valóság minél hűebb ábrázolása érdekében több irányzatot is belekevert a költeménybe. Megtalálható többek között a műben a romantika is (ennek a stílusnak van legfontosabb szerepe): ebből a stílusból Puskin főleg a szerelem, és a párbaj motívumát, az ideálokban való hitet, és végül Lenszkij, és Anyegin teljes jellemét merítette. A

realizmus is fontos szerepet játszik a történet lefolyásában: a valós időpont, és helyszín, és a nagyon pontos jellemábrázolás is e korszaknak köszönhető. A népiesség a romantika jellemzője volt, mégis ennek a használatával a költő színesebbé teszi a cselekményt. A lírai betéteket, a népi szokások bemutatását, a dada alakját is a népiességnek köszönhetjük. A szentimentalizmus jelenléte szinte kötelező egy romantikus műben: a szerelem, Tatjana, és Anyegin levele a szentimentalizmusnak tudható be. Az Anyegin története a romantika mesebonyolításához képest hétköznapi és egyszerű. A nagyvilági élettől megcsömörlött címszereplőt egy váratlan örökség falura szólítja. Itt megismerkedik Lenszkijjel, az álmodozó fiatal költővel, s általa a Larin-családdal. Az idősebb Larin-lány, Tatjana beleszeret Anyeginbe, levelet is ír hozzá. 5. A költemény története: A tizennyolc éves főhős mint dandy, lép elénk,

napirendjének pontos ismertetésével mutat rá Puskin a választott életforma tartalmatlanságára és ürességére. Ezt követően Anyegin rövid ideig költő szeretne lenni, de önkritikusan belátja, hogy az íráshoz nincs tehetsége. Majd a könyvtárszoba magánya, a tudomány vonzza, ám ez sem bizonyul járható útnak. A vidékre költözés rövid időre új lehetőséget kínál: az orosz irodalomból jól ismert reformer földbirtokos szerepét. A hiábavaló küzdelembe hamar belefárad. Marad a spleen, az életuntság és világfájdalom, végső soron a semmi. A regény tehát egyszerre mutatja föl Anyegin önkeresésének belső emberi gyengeségéből is fakadó meddő kísérleteit, s a 19. század első harmada orosz világának szűkös szereplehetőségeit. Ezt bizonyítja a mű erős irodalmisága is, hiszen a főszereplők kapcsán az elbeszélő mindig utal magatartásuk irodalmi mintáira. Ha nincs valódi szerep, az ember az irodalom által felkínált

szerepbe menekül. Anyegin példaképe Byron; a romantikus angol költő portréja lóg szobája falán, s Childe Haroldtól veszi át a világuntságot. A felesleges ember veszélyessége nemcsak abban áll, hogy szétrombolja saját sorsát, hanem tönkreteszi környezetét is; a semmi felé haladó hős önkéntelenül magával rántja társait is. Lenszkij is irodalmi szerepet játszik. Schiller, Goethe, Kant az eszményképei Larin sírjánál Sterne szentimentális Hamletjének pózában tetszeleg. A fiatalember költő Puskin kétségek között hagyja olvasóját, vajon valóban tehetséges-e. Lelkesültsége, tisztasága, az eszményekért való rajongása révén rokonszenvessé válik Anyegin számára: romlatlan fiatal énjét látja benne, akinek lángoló életigenlése az élet nem ismeréséből, paradox módon életidegenségéből fakad. Ezt jelzi párválasztása, Olga iránt érzett szerelme is Egyszer szembesül csupán a valósággal, mikor a párbaj

előestéjén fölkeresi a lányt. Olga ugyanúgy folytatja kapcsolatukat, mint előtte, s erre Lenszkij újra az idealizált szerelembe menekül. Szükségszerűen vetődik föl a kérdés: Anyegin miért vállalja a párbajt? A történet szintjén azért, mert nem akarja, hogy Zareckij, a cinikus párbajmester a szájára vegye, nem akar magyarázkodni. A Lenszkij halálát követő elbeszélői reflexiók, a mű világképének iránya más megvilágításba helyezik az eseményt. Párbaj csak egyenlő felek között jöhet létre Ha Anyegin elutasítja barátja kihívását, az azt jelentené, hogy Lenszkijt még gyereknek tekinti, aki még nem szembesült az élettel. De ami rá vár - az anyegini életfelfogás logikájából következően -, az a szükségszerű kiábrándultság. Az Anyegin tehát egyfelől a byroni szabadságeszmény és cinizmus kritikája, másfelől azonban a romantikus illúziókat, a naiv álmodozást is elveti. 6. Jevgenyij Anyegin jelleme a műben:

Anyegin már 18 évesen a fővárosi ifjúság jellegzetes alakja. Különcködő, pedáns ifjú, estélyek, bálok állandó szereplője. Bár megvan mindene, mégsem boldog. A szereplő a byronizmus megtestesítője: kiábrándult, megkeseredett, világfájdalomtól sem mentes, mindenről lemondó fiatalember. A költő teljesen együtt érez Anyeginnal, mivel számos személyes vonásából építette fel őt. Az első rész mottója tökéletesen ráillik: „Siet loholva élni, és érezni is siet.” S bár éles az esze, de extravagáns a lelkivilága, ezért nehezen talál barátokat. Amikor Lenszkijjel megismerkedik, mindig megtartja a két lépés távolságot. Közel csak a párbaj előtti napokon engedi magához. Tatjana szerelemi vallomását nem akarja komolyan venni, s bár lelke mélyén szeretné ezt a viszonyt, de túlzott csalódása (vagy elvhűsége) falat húz közéjük. (”Tapasztalt szíve rég hideg/ És nem tud hinni semminek!”) Sokkal később, a

magányos lét után, amikor már kezdi levetni életutálatát, beismeri, hogy elrontotta az sorsát, és szerelmes lesz Tatjánába. De már késő: szerelme férjes asszony lett, és még mindig tiszta szívből imádja őt, de nem csalhatja meg a férjét. Anyeginnek a büszkesége a legnagyobb ellensége: félt, hogy ismét csalódnia kell. A költemény a lelkileg összetört Anyegin elvonulásával ér véget. 7. Tatjana Larina jelleme a műben Tatjanáról Puskin mindig rokonszenvvel beszél róla. Puskin ezzel a jellemmel együtt megalkotta az orosz nőideált is: egy talányos, nehezen megfejthető alakot. Szerepet játszik jellemének formálásában a romantika is, kedvenc olvasmányai a szentimentalizmus alapművei. Richardsonért, Rousseau-ért, Goethe Wertherjéért rajong. Amikor Anyegint meglátja, azt találgatja, vajon a könyvekből megismert férfitípusokból melyikre hasonlít. Legszemélyesebb tetteiben is mintákat követ Híres levele nagy részét Rousseau

Új Heloise című művéből veszi. Puskin e jellemet valós személyről mintázta: a hölgyet Maria Rajevszkajának hívják. Tatjanát a erkölcsössége, ártatlansága, őszintesége magasan Anyegin felé emeli erkölcsileg. Ha odaadná magát a mű végén Anyeginnek, ez az ártatlanság, becsületesség eltűnne, és nem lehetne olyan tökéletes szereplő, mint így. 8. Vlagyimir Lenszkij jelleme a műben Földbirtokos, Anyegin kebelbarátja, későbbi ellensége, Olga vőlegénye. Vlagyimir a műben a német romantikus idealistákat képviseli, világnézete egy német egyetemen való tanulásakor alakult ki. Lenszkijnek megtetszik Anyegin különc természete, s barátjává fogadja. A költő csodabogárnak tartja, akit nem érdekel a nagyvilág, s mivel egy kissé különc, a műben Anyegin társává magasztosul, de mégis teljesen más, mint a főhős: Ő lelkesedik minden eszméért, semmiféle előítélete sincs. Már-már gyermekes rajongása, és imádata viszi

őt a sírba. Anyegin különös incselkedő mozdulatait Olga felé, egyszerre ellenséges gesztussá torzítja el, s a dühtől elvokult Vlagyimir azonnal párbajt kér Anyegintől. A tragikus végkifejletben egy mellékszereplő, bizonyos Zareckij segített. (Ennek a szereplőnek a vonásait egy ex-cimbora adta: F.I Tolsztoj) Sírját csak Tatjana látogatta, szerelme Olga nem gyászolta, hanem feleségül ment egy katonatiszthez. 9. Olga Larina jelleme a műben Ő Tatjana húga. Vidám, kedves, bájos külsejű, de üres lelkű, érzelmeiben felszínes, könnyelmű. A tragikus párviadal után feleségül megy egy katonatiszthez, és ezzel az ő szerepe le is zárult a műben. Puskin nem jellemzi nagy alapossággal, mert nem kedveli. 10. Felhasznált irodalom: „ „ „ „ „ „ „ www.enciklopediafazekashu www.extrahu/chrome/duffyhtm Saját jegyzeteim, ill. elemzésem Órai jegyzetek Hamar Péter – Érettségi tételek irodalomból Ki kicsoda a történelemben? (lexikon) Tóth

Viktória – Szabó Zsolt: Ki kicsoda az irodalmi művekben? (2.kötet)