Szociológia | Szociálpolitika » A jóléti államról

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 11 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:105

Feltöltve:2010. július 16.

Méret:176 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

A jóléti államról Bevezetés: A jóléti pluralizmushoz. Lester Salamon > megkérdőjelezte miszerint a non - profit szektor egy másodlagos képződmény lenne, amely azokon a területeken lép fel, amit az elsődleges rendszerek (piac, állam) betöltetlenül hagynak. Szerinte a piac kudarcára a társadalom az öntevékeny szervezetek létrehozásával reagál. Nem az öntevékeny non - profit szervezetek a másodlagos képződmények, hanem a kormány, amely nem éppen az öntevékeny szervezetek belső korlátai meghaladásaként, és kudarcaira (alacsony hatékonyság, amatőrizmus) válaszolva, vállal szerepet a kollektív javak előállításában és finanszírozásában. A jóléti pluralizmus mint koncepció a nyolcvanas évek közepétől eredeztethető, kutatásainak középpontjában a jóléti szolgáltatásokban résztvevő intézmények elemzése és rendszerezése állt, és non – profit szervezetekkel csak, mint „másodlagos kérdéssel foglalkozott. Az

amerikai harmadik szektorkutatások kizárták a háztartások által megjelenített informális szférát az elemzéseikből, addig az európai elméletek újra felfedezték a háztartási szektort és ezen keresztül jutottak el a non – profit szektor szerepének vizsgálatához. Az áttörés lényege, hogy a háztartásokat már nem csak fogyasztóként, hanem egy harmadik, aktív gazdasági tényezőként tekintették. A megközelítés lényege az volt, hogy miként lehetne a háztartásokat tudatosan felhasználni, mint a társadalmi integráció forrásait. Adalbert Everes > Az önsegély és a szociális támogatás apró hálózatai nem csupán az emberek jólétének védelmét szolgáló elemként fejlődtek ki, hanem azért is, hogy közeget szolgáltassanak új szükségletek kifejezésére és új jogok igénylésére. (jóléti háromszög > piacgazdaság, állam, háztartások) Míg a nyolcvanas évek főként közgazdaságtani megközelítései a jóléti

szolgáltatások előállításában résztvevő intézmények (állam, piac, háztartások) funkciójára és szerepére koncentráltak, addig a kilencvenes évek a szociálpolitikai, szociológiai és politológiai elemzései - felhasználva a közgazdaságtani megközelítések eredményeit – már a négy szektort (állam, piac, non-profit szektor, háztartások) egymáshoz való viszonyát, a jóléti pluralizmus kérdését vizsgálták. Fő kérdés > a jóléti pluralizmus elemzésekor az, hogy milyen módon és milyen kombinációs formában tudják az egyének, háztartások – különböző prioritások befolyása alatt – saját jólétükre használni a különböző szektorok szolgáltatásait. A kutatók úgy vélik, hogy a saját élethelyzet és jólét nem egyetlen szektor terméke, hanem több különböző szektor produkciójának a kombinációjából áll össze. Ezért előadásunkban arra törekszünk, hogy a jóléti állam válságára, felvázoljuk a

nonprofit szférában rejlő lehetőségeket, mint egy lehetséges hiánypótlást és irányvonalat a jövőre nézve. Amely a jóléti válságot és annak tüneteit kezelheti A jóléti államok eredete: Vissza nyúlik a XIX.sz-ig , de jelenlegi képük a jóléti állam ún aranykorának terméke amely 1960-70-es évek közepéig tartott. A modern jóléti állam európai úgy, ahogy a nemzetállam, a tömegdemokrácia és az ipari kapitalizmus. A jóléti állam válasz volt a kapitalista iparosítás által létrehozott problémákra, hajtóereje a demokratikus osztályharc volt és a nemzetállamok helyébe lépett. Létrejöttének fontos mozzanata, hogy a XIX. sz végére a kapitalizmus eredményeként a nemzeti össztermék megnégyszereződött. Az iparosítás hatására regionális átrendeződési folyamatok zajlottak le. A népesség jelentős része mezőgazdaságból az iparba, faluból a városba csoportosult át, átalakult a hagyományos foglalkozási- és

osztályszerkezet. Ezek szociális problémák gerjesztőivé váltak, amit a gazdaság kapitalista szerkezete csak tovább erősített. Ezzel együtt erősödtek az osztályharcok, a szakszervezeti konfliktusok és a munkáspárti gyülekezések körüli konfliktusok is. Lényegében a munkáspártok lettek azok a politikai erők amelyek, a korabeli államot a szociális problémák megoldására kényszeríttették. A szociális állam alapjává az vált, hogy az államnak megfelelő keretek között rendelkezési jogot kell a maga számára szerezni a tulajdon felett, hogy anyagi eszközhöz jutva (adóztatva) enyhítsen az egyenlőtlenségen, fokozza a társadalmi igazságot az elosztás terén. A modern polgári államban a szociálpolitika fogalma kitágult > a munkavégzők szociális biztonságáért érzett állami felelősséggel < társadalombiztosítás formájában. Az egyéni felelősség kizárólagosságát felváltotta a formális egyenlőség >

hozzáférhetőség. Ez két szociálpolitikában öltött testet > a bismarcki és az angolszász típusú megoldásban. Az ipari termelési mód és a nemzetállam egységesülésével annak elterjedésével a közoktatási, az egészségügyi és a szociális biztonsági rendszerek általános jelenségekké váltak. A XIX. sz végére átrendeződés játszódik le > a caritas helyett szolgálat, a jótékonyság helyett a segélyezési rendszer, az egyházat és a magánjótékonyságot az állam váltja fel. A jóléti államok létrejötte nem csak a munkásosztály problémáira adott választ, hanem a politikai jogok fejlődésére is. Az állampolgáriság párhuzamosan haladt az egyéni jogok erősítésével. Az egyéni (szociális) jogok az állampolgáriságnak, mint politikai legitimáció fő bázisának váltak fontos elemeivé. Mit is jelent a jóléti állam Először Angliában kezdték el használni, később a többi európai állam fejlődésének

jellemzésére is kiterjesztették. A jóléti állam a polgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelősségvállalás. A liberális európai jóléti állam lényege, hogy az egyéneknek alapvető joguk van az állam által nyújtott juttatásokra, mint életesélyeik alapvető elemeire. A biztonság és az egyenlőség a jóléti állam központi célja. Kísérlet, hogy elvben a lakosság életesélyeit stabilizálják és elosztásukat egyenlőbbé tegyék. Három tartalmilag eltérő megközelítés I. Asa Brigs: A jóléti állam olyan állam, amely előre meghatározott módon, szervezett erővel lép fel annak érdekében, hogy a piaci erők szerepét megváltoztassa. 1. Egyéneknek és családoknak minimális jövedelmet garantál anélkül, hogy figyelembe venné a munkájuk vagy tulajdonuk piaci étékét. 2. Csökkenti a bizonytalan események bekövetkeztének esélyeit, úgy hogy erősíti az egyének és a családok védekezését bizonyos

kockázatokkal szemben 3. Minden állampolgár számára igyekszik biztosítani a juttatások elérhető legmagasabb szintjét. Brigs a jóléti államok fogalmát feladatai szerint határozza meg (célkitűzések) II. Thomas Marshall: A szociális állampolgáriság alkotja a jóléti állam eszmei magvát. Dekommodifikáció > a szociális jogok megkapják a tulajdonjogok jogi és gyakorlati státuszát, amelyek állampolgári jogon és nem teljesítmény alapján járnak. Az egyén piaccal szembeni státusza megszabadul árujellegétől. A korai jóléti állam intézkedései a társadalom alsó rétegei felé irányultak, a jóléti állam virágkorában ezeket a juttatásokat és szolgáltatásokat kiterjesztették a közép- és felső rétegekre is. III. Esping Andersen Figyelembe veszi, hogyan fonódnak össze az állami tevékenységek a piac, a család szociális ellátásában játszott szerepével. Ez a fajta megközelítés hatott a non – profit elméletekre.

Esping a „jólétimix” és „jóléti pluralizmus” kialakulását és kapcsolatait vizsgálja. A jóléti állam típusai A jóléti államok mibenléte különbözőképpen valósult meg Peter Flora: a) Korai nemzetépítési folyamatok eltérő voltára és az eltérő demokratikus utakra vezethető vissza. Az egyes jóléti államok által mutatott változatosság főként olyan politikai, gazdasági és kulturális intézményrendszerek fejlődésében mutatkozik meg, amelyek megelőzték a jóléti intézményrendszerek keletkezését. Az eltérő demokratikus utak, politikai intézményszerkezetre és az eltérő pártrendszerekre vezethetők vissza. b) Jóléti intézmények (tb) más-más időben alakultak ki > oka az iparisítás különböző színvonala. c) A jóléti állam típusainak feltételeit a jóléti redisztribúció eltérő formái határozzák meg. A jóléti államokat típusokba sorolták 1. Kontinentális modell országaiban a

társadalombiztosítás terén az ipari munkásságra koncentráltak, a mezőgazdasági munkások kimaradtak, a hivatalnokok más rendszerben jutottak biztosításhoz. Ezért nem alakult ki egy egységes nemzeti rendszere a társadalombiztosításnak. 2. Skandináviában egyenlősítő nemzeti rendszer azért jöhetett létre, mert korán megköttetett az ipari munkások között és a kisparasztok között egy osztálykompromisszum. 3. Beveridge tervben szerepelt „bölcsőtől a sírig” egyenlősítő biztosítási rendszer, a munkáspárt a II. VH-után valósította meg > Egységes szociális járulékok és jövedelmek rendszerét jövedelemarányos módon határozta meg. A későbbi meghatározások, tipizálások összehasonlító kutatásokon alapultak 1. Társadalmi kiadások színvonalát vették mértékül, ennek alapján hasonlították össze és rangsorolták az egyes országokat 2. Ideáltipikus elméleti modellhez való viszonyítás > ehhez képest

osztályozták a jóléti államokat 3. Robert Titmuss jóléti modeljei a) A reziduális jóléti modell (a maradék jóléti modell) A társadalmi jóléti intézmények akkor lépnek működésbe, ha a piac, a család, valamint a szociális szükségletek természetes kielégítői működésképtelenek. b) Az ipari teljasítmény, eredmény modell, a szociális intézmények a gazdaság függvényei, és a szociális szükségleteket az érdemek, a munkateljesítmény és a produktivitás alapján elégítik ki. c) Az institucionalista, intézményes újraelosztási modellben a szociális jóléti intézmények a társadalom integráns részei, és univerzális szolgáltatásokat nyújtanak a piacon kívül, a szükségletek alapján. Probléma > egységesítés, de korlátozott jóléti államiság (fejlődési lehetőség hiánya és elkülönülés) > maradék modellben kismértékű államiság, elhanyagolódik a középszintű struktúrák sokfélesége, amelyeknek

azonos jóléti funkciója van (pl. kulturális szegmentáció és az önszerveződés). Titmuss modelljei szerint vizsgált jóléti államok a következő csoportokba sorolhatók: 1. „liberális” jóléti állam: • pl. USA, Kanada, Ausztrália, Anglia • rászorultság igazolásához kötött segélyezés; • szerény színvonalú univerzális transzferek; • szerény színvonalú társadalombiztosítási rendszerek • a juttatások elsősorban egy alacsony jövedelmű, ált. a munkásosztályhoz tartozó, az államtól függő helyzetben lévő klientúráról gondoskodnak; • jóléti szféra határai = munka helyetti segély választásának határhajlandóságával  a szoc. reform előbbre-haladási lehetőségei behatároltak  a jogosultságok szigorúak, s így a juttatások szerények; • az állam támogatja a piacot a „magán”-jóléti rendszereknek nyújtott szubvenciókkal; • ez az állam minimalizálja a dekommodifikáló hatásokat; hatásosan

korlátozza a szoc. jogok terjedelmét; egy olyan rétegződési rendszert hoz létre, amely az állami jóléti ellátás alanyainak biztosított tisztes szegénység relatív egyenlőségének, a többség számára nyújtott piac által differenciált jólétnek és a 2 közti osztálypolitikai dualizmusnak a keveréke. 2. konzervatív és erősen korporativista jóléti államok: • pl. Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország; • ebben a típusban, amelyben a korporatív-etatista (etatizmus: a kp.-i állami hatalom kiterjesztésére és megerősítésére irányuló törekvés) történeti örökséget felfelé korrigálták, az volt a cél, hogy gondoskodjanak az új „posztindusztriális” osztályszerkezetből eredő igények kielégítéséről; • a szoc. jogok biztosítását szinte sosem vitatták; • státuskülönbségek megőrzésére törekednek  a jogokat osztályhoz és státushoz kapcsolták; a redisztribúciós hatás elhanyagolható; • a

magánbiztosítás + a foglalkozáshoz kapcsolódó béren kívüli juttatások másodlagosak; • az egyház is nagy szerepet játszik  elkötelezettek a hagyományos családkép megőrzése mellett; • a családi szolgáltatások (pl. bölcsőde) fejletlenek; • szubszidiaritás (kiegészítőlegesség) elve  az állam csak akkor avatkozik be, ha a család lehetőségei tagjai megsegítésére kimerültek. 3. szociáldemokrata típusú államok: • skandináv államokra jellemző – liberális elemekkel keverten; • • • • • • • • • az univerzalizmus és a szoc. jogok dekommodifikáció elvét az új középosztályokra is kiterjesztették; szoc. reform mögötti erő: szociáldemokrácia ( innen az elnevezés); olyan jóléti államra törekedtek, amely a legmagasabb szinten biztosít egyenlőséget (nemcsak a minimális igények kielégítésének egyenlőségét garantálja)  a szolgáltatásokat és juttatásokat olyan magasszintűre kellett

emelni, hogy az új középosztályok legkényesebb ízlését is kielégítsék + a munkások u.azokban a minőségű jogokban, mint a jobb módúak  jellemzők: × erősen dekommodifikált és univerzalisztikus programok olyan keveréke, amelyek figyelembe veszik a differenciált elvárásokat is; × kiszorítják a piacot  létrehoznak egy alapvetően univerzális szolidaritást a jóléti állammal  mindenki részesül a juttatásokból, mindenki függő helyzetben van, így valószínűleg mindenki hajlamos fizetni. emanciopatorikus politikája egyszerre veszi célba a piacot és a hagyományos családot; alapelv: előre társadalmiasítani a családi lét ktg.-eit; ideál: az egyéni függetlenség elősegítése  liberalizmus + szocializmus sajátos ötvözete; közvetlenül a gyerekeknek nyújt transzfereket + közvetlen felelősséget vállal a gyerekek, az idősek, az önmagukban segíteni nem tudók gondozásáért (súlyos társadalmi szolgáltatási

kötelezettség-vállalás); a munka és a jólét összekapcsolódik  cél: minél többen dolgozzanak, minél kevesebben éljenek szociális transzferekből; az előző 2 államtípus nem tekinti a foglalkoztatottságot a jóléti állam melletti elkötelezettsége integráns részének. Aranykor és válság A jóléti államok különböző indulási feltételek mellett azonos fejlődési utat jártak be. A növekedés folyamatában a régi különbségek új különbségekké váltak. A jóléti állam virágkorát leginkább a gazdasági és az állami redisztribúció jellemezte. A z állami redisztribúció leginkább a szociális kiadások területén volt kimutatható. A jóléti állam szociális kiadásainak emelésében mind az állampolgárok mind a piaci szereplők érdekeltek voltak > ez társadalmi kompromisszum eredménye. Állampolgároknak a szociálisszolgáltatások kiépítése lehetővé tette létbiztonságuk és életszínvonaluk folyamatos emelését.

A piaci szereplők pedig kihasználták a jóléti állam nyújtotta piacbővítés és redisztribúció hatásait, mint pl. oktatás kiterjesztése, kedvező szociális légkör Ezt a növekedése tendenciát törte meg az olajárrobbanás és a gazdasági válság. Ezzel egy időben kezdett el terjedni, hogy a jóléti állam válságban van. A szociáldemokrata ideológusok a válság okát külsődleges (gazdasági) tényezők megváltozásában látták. A neoliberális elemzők konzervatív erőkkel együtt úgy vélték, hogy a jóléti állam ígéretéhez képest nem bizonyult elég eredményesnek. Túl bürokratikussá és a gazdasági növekedés ellenösztönzőjévé vált. A 70-es évek válsága csökkentette a bevételeket és növelte a kiadásokat, deficitet hozott létre a költségvetésekben. Ezek nagy költségvetési adósságokká nőttek, a legtöbb kormány a második olajválság után kezdett reagálni a financiális problémákra. A nehézségeket fokozta a

közszolgálati szektor kiterjedtsége is és egy demográfiai hullám egybeesése. > Magas születési arányok ekkor. Ennek következménye az európai egyetemi forradalmak, nők fokozódó mobilizációja, egyre több magasabban képzett fiatal lép be a munkaerőpiacra. Mind ez növekvő munkanélküliség mellett. A költségvetési deficit pedig megakadályozta a közalkalmazás további kiterjesztését. A jövőt tekintve újabb kihívásokkal kell szembenéznie a szociálpolitikának. 1. A népesség idősebbé válása és a generációk között egy új szerződés szükségességes A járulékok fizetésének meghatározására > nyugdíjak 2. A munka nemek szerinti felosztásának változása és a nemek közötti új szerződés szükségessége. Munkák alulértékelése > független jövedelem szociálisjogok nélkül 3. Az értékek változása és az állam ás az állampolgárok közötti új szerződés szükségessége Önmeghatározás egyre nagyobb

hangsúlyt kap, pedig egyre nagyobb szolidaritásra lenne szükség. Európában a háborús veszteségek és a születési arányok ingadozása eltorzította az európai populáció korszerkezetét. Ez a népesség növekedésének lelassulásához és elöregedéséhez vezet. A csökkenő születési arányok a növekvő várható életkor következtében az idősebb emberek aránya megnő. Az idősebb generációk politikai súlya megnő, kordimenziója kifejezettebbé válik az elosztási konfliktusokban. Az értékváltozások iránya ellentétes a jóléti állam jellegzetességeivel > bürokratizálódás, monetarizálódás, professzionizálódás. A jóléti állam intézményeinek adaptálódnia kell a változó értékekhez, hogy megőrizzék legitimitásukat. Ez kialakíthat egy új szerződést állam és polgárok között > a polgár nem redukálódik adó és járulék fizetővé, hanem bizonyos szolgáltatásokat is nyújthat, a vegyeses magán és

közszférákban és formákban. A népesség idősebbé válása, a nemek közötti változó munkamegosztás és az értékek változása kihívást jelentenek a jóléti állam szervezeteinek adaptív (megváltozott életkörülményekhez való stratégiák, alkalmazkodás) képessége számára. A megoldásokat a családi élet és a munka nagyobb rugalmasságában, a közszolgálati, a félig közszolgálati és a magánszervezetek változatosabb keverékében kell keresni. Több egyéni felelősségre és mobilitásra lesz szükség, de ugyanakkor ez megkívánja a jóléti állam, alapvető szociális biztonság univerzális elemeinek megerősítését. A kollektívákat érintő értékek helyébe az egyénhez, az egyéni cselekvésekhez kapcsolódó értékek lépnek. Az egyén dolga, hogy saját és családja biztonságát egyénileg, szabadon választott eszközökkel megteremtse, ha ennek egyáltalán szükségét érzi, vagy ha módja van rá. Ez a fajta közfilozófia az

egyént úgy teszi felelőssé saját sorsáért, hogy a felelősségvállalás feltételeinek meglététől eltekinti. A jóléti állam válságából kivezető út keresésekor mindinkább a figyelem középpontjába kerültek az öntevékeny, non-profot szervezetek. Amelyek a civil társadalomból kinőve gazdaságilag és társadalmilag is egyre nagyobb szerephez jutnak. A társadalom számára újabb lehetőségeket, utakat biztosítva > a megfelelő minőségű szolgáltatások eléréséhez. Felhasznált irodalom: Peter Flora: Növekedés a határokig In: Andorka R,Shradil, J.L Peschar: Társadalmi rétegződés Aula Kiadó 1995 Bartal Anna Mária:II. Elméletek a jóléti államok non-profit szektoráról In: uö Non-profit alapismerek kézikönyve Ligatura Kiadó Bp. 1999 Zombori Gyula: A szociálpolitika Alapfogalmai 78. o Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület 1994 Bartal Anna Mária: Cél-és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorban 8-21. o PhD

dolgozat „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj 2004 Ferge Zsuzsa: Halott-e a jóléti állam? In: uö. Elszabaduló egyenlőtlenségek, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület 2000 A jóléti állam modelljének differenciáltsága „rezsimtípusok” dimenziók liberális Konzervatív jóléti modell szereplők Megcélzott rászorulók Rászorulók, csoportok munkavállalók A rendszer alakítói Állam, állampolgárok Állam, egyház, lokalitás (helyi közösség) A főbb Lokalitás, Társadalombiztosítás, ellátásnyújtók társadalombiztosítás, szubszidiáris állam intézmények, állam Szabályok, mechanizmusok, intézmények A hozzájutás fő Egyéni rászorultság Egyéni rászorultság, kritériumai társadalombiztosítási tagság, érdem Jellemző Szelektív, lehet Szelektív, lehet hozzájutási elv jogszerű vagy jogszerű (normatív) diszkrecionális vagy diszkreciomális, társadalombiztosítási jogviszony Fő

eszközök Segély, társadalom Társadalombiztosítás intézmények biztosítás (alacsony segély, kevés szinten) vállalati közszolgáltatás szociálpolitika Hozzájutási jog Szegényjog „vásárolt Szegényjog „vásárolt jellege jog” jog” Az ellátás címzettje Egyén, ritkán házaspár Általában család (a jogosultság v. család alanya) Ellátás fő fedezete Társadalombiztosítási Társadalombiztosítási járulék, közadók járulék, közadók Ellátás jellege alacsony Alacsony, normális Gazdasági és társadalmi hatások és összefüggések Redisztributív hatás csekély Csekély-közepes Hatalmi kontroll Közepes-magas Közepes-magas foka A Alacsony-normális Alacsony-normális kedvezményezettek helyzete Magán/önkéntes Nagy, főleg a piaci> Közepes (főleg szektor szerepe főleg voluntáris voluntáris) Szociálpolitika Alárendelt, marginális alárendelt viszonya a gazdasághoz Voluntáris > akarat érvényesülése a szükségességgel

szemben Szocialista (szociáldemokrata) Állampolgárok (lakosság) Állam, társadalmi mozgalmak Állam, társadalombiztosítás, lokalitás Egyéni vagy csoport szükséglet Univerzális, illetve keresetarányos ellátásoknál társadalombiztosítási jogviszony Társadalmi biztonsági rendszer, átfogó közszolgáltatás Állampolgári szociális jog Egyén, ritkán házaspár v. család Társadalombiztosítási járulék, közadók Normális Jelentős Csekély Normális Csekély Közel egyenrangú (integrálás mint szerep előtérben) A jóléti állam modelljének differenciáltsága „rezsimtípusok” dimenziók liberális szereplők Megcélzott csoportok A rendszer alakítói A főbb ellátásnyújtók Szabályok, mechanizmusok, intézmények A hozzájutás fő kritériumai Jellemző hozzájutási elv Fő eszközök intézmények Hozzájutási jog jellege Az ellátás címzettje (a jogosultság alanya) Ellátás fő fedezete Ellátás jellege Gazdasági és

társadalmi hatások és összefüggések Redisztributív hatás Hatalmi kontroll foka A kedvezményezettek helyzete Magán/önkéntes szektor szerepe Szociálpolitika viszonya a gazdasághoz 4. „liberális” jóléti állam: • pl. USA, Kanada, Ausztrália, Anglia • rászorultság igazolásához kötött segélyezés; • szerény színvonalú univerzális transzferek; • szerény színvonalú társadalombiztosítási rendszerek • a juttatások elsősorban egy alacsony jövedelmű, ált. a munkásosztályhoz tartozó, az államtól függő helyzetben lévő klientúráról gondoskodnak; • jóléti szféra határai = munka helyetti segély választásának határhajlandóságával  a szoc. reform előbbre-haladási lehetőségei behatároltak  a jogosultságok szigorúak, s így a juttatások szerények; • az állam támogatja a piacot a „magán”-jóléti rendszereknek nyújtott szubvenciókkal; • ez az állam minimalizálja a dekommodifikáló hatásokat;

hatásosan korlátozza a szoc. jogok terjedelmét; egy olyan rétegződési rendszert hoz létre, amely az állami jóléti ellátás alanyainak biztosított tisztes szegénység relatív egyenlőségének, a többség számára nyújtott piac által differenciált jólétnek és a 2 közti osztálypolitikai dualizmusnak a keveréke. A jóléti állam modelljének differenciáltsága „rezsimtípusok” dimenziók Konzervatív, jóléti modell jellemzői szereplők Megcélzott csoportok A rendszer alakítói A főbb ellátásnyújtók Szabályok, mechanizmusok, intézmények A hozzájutás fő kritériumai Jellemző hozzájutási elv Fő eszközök intézmények Hozzájutási jog jellege Az ellátás címzettje (a jogosultság alanya) Ellátás fő fedezete Ellátás jellege Gazdasági és társadalmi hatások és összefüggések Redisztributív hatás Hatalmi kontroll foka A kedvezményezettek helyzete Magán/önkéntes szektor szerepe Szociálpolitika viszonya a gazdasághoz

5. konzervatív és erősen korporativista jóléti államok: • pl. Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország; • ebben a típusban, amelyben a korporatív-etatista (etatizmus: a kp.-i állami hatalom kiterjesztésére és megerősítésére irányuló törekvés) történeti örökséget felfelé korrigálták, az volt a cél, hogy gondoskodjanak az új „posztindusztriális” osztályszerkezetből eredő igények kielégítéséről; • a szoc. jogok biztosítását szinte sosem vitatták; • státuskülönbségek megőrzésére törekednek  a jogokat osztályhoz és státushoz kapcsolták; a redisztribúciós hatás elhanyagolható; • a magánbiztosítás + a foglalkozáshoz kapcsolódó béren kívüli juttatások másodlagosak; • az egyház is nagy szerepet játszik  elkötelezettek a hagyományos családkép megőrzése mellett; • a családi szolgáltatások (pl. bölcsőde) fejletlenek; • szubszidiaritás (kiegészítőlegesség) elve  az

állam csak akkor avatkozik be, ha a család lehetőségei tagjai megsegítésére kimerültek. A jóléti állam modelljének differenciáltsága „rezsimtípusok” dimenziók Szocialista (szociáldemokrata) szereplők Megcélzott csoportok A rendszer alakítói A főbb ellátásnyújtók Szabályok, mechanizmusok, intézmények A hozzájutás fő kritériumai Jellemző hozzájutási elv Fő eszközök intézmények Hozzájutási jog jellege Az ellátás címzettje (a jogosultság alanya) Ellátás fő fedezete Ellátás jellege Gazdasági és társadalmi hatások és összefüggések Redisztributív hatás Hatalmi kontroll foka A kedvezményezettek helyzete Magán/önkéntes szektor szerepe Szociálpolitika viszonya a gazdasághoz 6. szociáldemokrata típusú államok: • skandináv államokra jellemző – liberális elemekkel keverten; • az univerzalizmus és a szoc. jogok dekommodifikáció elvét az új középosztályokra is kiterjesztették; • szoc. reform

mögötti erő: szociáldemokrácia ( innen az elnevezés); • olyan jóléti államra törekedtek, amely a legmagasabb szinten biztosít egyenlőséget (nemcsak a minimális igények kielégítésének egyenlőségét garantálja)  a szolgáltatásokat és juttatásokat olyan magasszintűre kellett emelni, hogy az új középosztályok legkényesebb ízlését is kielégítsék + a munkások u.azokban a minőségű jogokban, mint a jobb módúak  jellemzők: × erősen dekommodifikált és univerzalisztikus programok olyan keveréke, amelyek figyelembe veszik a differenciált elvárásokat is; × kiszorítják a piacot  létrehoznak egy alapvetően univerzális szolidaritást a jóléti állammal  mindenki részesül a juttatásokból, mindenki függő helyzetben van, így valószínűleg mindenki hajlamos fizetni. • emanciopatorikus politikája egyszerre veszi célba a piacot és a hagyományos családot; • alapelv: előre társadalmiasítani a családi lét

ktg.-eit; • ideál: az egyéni függetlenség elősegítése  liberalizmus + szocializmus sajátos ötvözete; • közvetlenül a gyerekeknek nyújt transzfereket + közvetlen felelősséget vállal a gyerekek, az idősek, az önmagukban segíteni nem tudók gondozásáért (súlyos társadalmi szolgáltatási kötelezettség-vállalás); • a munka és a jólét összekapcsolódik  cél: minél többen dolgozzanak, minél kevesebben éljenek szociális transzferekből; • az előző 2 államtípus nem tekinti a foglalkoztatottságot a jóléti állam melletti elkötelezettsége integráns részének