Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Nemzetközi pénzügyi intézmények, IMF, IBRD és csoportjai

Pénzügy Nemzetközi pénzügyi intézmények: IMF, IBRD és csoportjai Bevezetés A II. vh-ban résztvevő országok a hadiszállítmányokért arannyal fizettek A II vh után a világ aranytartalékainak 71%-ával az USA rendelkezett. A nyugat-európai tőkés országok fizetési helyzete katasztrofális volt. Fizetési mérlegük hiánya az éves exportjuk háromnegyed részét tette ki. Megszűnt a valuták konvertálhatósága 1944 júliusában Bretton Woods-ban világgazdasági konferenciát tartottak. Itt alakították ki az aranydeviza-standard rendszert. A rendszer céljai:  Visszaállítani a tagországok közötti zavartalan kereskedelmet.  Konvertibilitás megteremtése.  A tagországok fizetési mérlegében keletkező deficit kiegyenlítése hitelekkel.  Olyan nemzetközi intézményrendszert kívánt megalkotni, amely megszervezi az országok monetáris kapcsolatait, és kereteket biztosít a háború utáni újjáépítés, gazdasági növekedés számára.

A Bretton Woods-i konferencia, amely az aranydeviza standard rendszert létrehozta, a rendszer működésének ellenőrzésére, ill. a működőképesség fenntartására, az átmeneti egyensúlytalanságok kiküszöbölésére két szervezetet hozott létre:  IMF (International Monetary Found – Nemzetközi Valutaalap)  IBRD (International Bank for Reconstruction and Development – Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank) IMF Alapfeladata a nemzetközi valutáris kapcsolatok felügyelete; a szabad áru- és szolgáltatásforgalom, a pénz- és tőkemozgást akadályozó tényezők háttérbe szorítása. A Valutaalap céljai és feladatai:  A tagországok fizetési mérlegének kedvezőtlen pozíciója esetén források biztosítása annak elkerülése érdekében, hogy kereskedelmi vagy devizakorlátozásokat léptessenek életbe;  A nemzetközi áruforgalom folyamatos bővítésének elősegítése, a már meglévő akadályok és devizális megkötések

megszüntetése;  Az árfolyamrendszer stabilitásának elősegítése;  A nemzetközi monetáris együttműködés elősegítése. Az alaptőke az eredeti elképzelések szerint 8,8 Mrd dollár lett volna, melyből az USA részesedése 2,75 Mrd dollár, vagyis 31%. A döntéshozatalhoz 80%-os szavazati arány szükségeltetett, de az USA egyedüliként vétójoggal bírt. Az IMF szerepének és alapszabályának változásai  1969 – az SDR megjelenése Az első módosításkor döntöttek az SDR (Különleges lehívási jogok) létrehozásáról. Az arany termelése nem szaporítható korlátlanul, így ez akadályozza az árutermelést. A gazdasági szükségszerűség létrehozta a mesterséges, hitelviszonyon alapuló fizetőeszközt, mely pótlólagos pénzt biztosított – egyelőre a belső pü-i rendszerben. A világkereskedelem bővülésével ott is felszínre került ez a probléma. Tehát ahogyan a nemzetközi áru- és szolgáltatásforgalom bővült, úgy

kellett volna az ahhoz szükséges nemzetközi pénz mennyiségének is növekednie. Miként az arany, úgy a dollár sem 1  szaporítható korlátlanul. Ha több pénzre lett volna szükség, akkor az amerikai jegybanknak automatikus pénzteremtést kellett volna végrehajtania, míg a pénzkereslet csökkenésekor a pénzmegsemmisítés eszközéhez kellett volna nyúlnia. Ezzel azonban saját pü-i politikája alakításakor önállóságát elveszítené, hiszen minden lépés külső impulzus és igény alapján következne be. A dollár árfolyama nagyon függ a FED-től, úgy alakítják, hogy az USA-nak jó legyen, azonban a világgazdaság és az USA érdekei nem mindig egyeznek. Tehát a dollár sem jó világpénz, független világpénz kellett: SDR. • AZ SDR teremetése: Az IMF Ügyvezető Igazgatósága dönt a kibocsátásról a nemzetközi likviditás alapján. A kibocsátást meghatározott időszakra állapítják meg A kibocsátás menete, hogy a

résztvevő tagországok számláin a kvótanagyságok alapján szétosztott összeget megjelenítik. • Az SDR értékének meghatározása: Kezdetben 1 dollárral tették egyenlővé, de a dollár leértékelése után egy 16 valutából álló kosár alapján határozzák meg az értékét. 1981től csak az 5 legnagyobb részarányú ország fizetőeszköze szerepel ebben • Az SDR felhasználási lehetőségei: Amennyiben egy ország fizetési mérlege passzív, akkor lehetősége nyílik SDR ellenében konvertibilis fizetőeszköz megszerzésére. Felhasználható más országoknál lévő saját valuta visszavásárlására is. 1976 – az arany trónfosztása Kingstonban hivatalosan is deklarálták, hogy az arany szerepe a nemzetközi pü-i rendszerben gyakorlatilag megszűnt. A tagországok kvóta-befizetési rendje is változott. Az IMF szervezeti felépítése Feltételek a Valutaalaphoz való csatlakozáshoz: • Kizárólag országok ill. azok kormánya kérhetik

felvételüket, • Az adott ország önállóan alakítja külkapcsolatait, • Hajlandó az IMF Alapokmányában foglaltaknak eleget tenni. 1992-ben 161 ország volt a tagja. Első lépésként felvételkor a belépő tagország kvótáját meghatározzák. A kvótákat időről időre módosítják (ált 5 évente) A részesedés nagyságától függ: • A Valutaalap forrásaihoz való hozzájárulás és befizetés • A szavazatok száma • A Valutaalaptól lehívható hitelek nagysága • Az SDR-ből való részesedés A Valutaalap szerinti konvertibilitás (ld. 8 Tétel) Az IMF tevékenységi területei a) Irányító tevékenység Kezdetben a világgazdaság megfelelő mennyiségű és minőségű pénzzel való ellátása volt a feladata. Az aranydeviza-standard rendszer megszűnése után irányítói feladatát hitelezési tevékenységén keresztül gyakorolja. Természetesen azok az országok irányíthatók, amelyek adózási pozícióban vannak. b) Az IMF

árfolyampolitikája Kezdetben a rögzített árfolyamrendszert, a későbbiek során a lebegtetést felügyelte. c) Az IMF hitelpolitikája Ahhoz, hogy a nemzetközi pü-i rendszer stabilitását biztosítani tudja, rövidlejáratú devizahitelek folyósításával segítette a tagországok fizetési mérlegének egyensúlyban tartását. 2 Hiteleinek fedezete a tagországok által belépéskor befizetett alaptőke-hozzájárulás (kvóta). Az országok hitelfelvételi lehetőségeit alapvetően kvótájuk nagysága határozza meg. A kedvezményes hitelhez való hozzájutást nem a hitel iránti valódi szükséglet, hanem az adott ország világgazdasági súlya határozza meg. A fejlődő országok hátránya abban is jelentős, hogy míg a fejlett országok saját nemzeti pénzeszközeikkel is törleszthetnek, addig a fejlődő országoknak – mivel nem konvertibilis a valutájuk – export révén meg kell azt szerezniük. A hitelezés gyakorlata: Swap formájúak. Ennek

lényege, hogy az adott ország megkapja a hitel összegét, és ekkor saját fizetőeszközét adja cserébe. Ezzel egyidejűleg kötelezettséget vállal arra, hogy a hitel visszafizetésének időpontjában visszavásárolja a Valutaalapnál lévő, saját gazdaságára szóló követelést megtestesítő devizáját. Az olajválság után két hitelfajtát hoztak létre: 1. Készenléti hitel (Stand by): Feladata, hogy a költségvetést és a fizetési mérleget egyensúlyba hozó gazdaságpolitika végrehajtását támogassa, és 12-24 hónapos időtávra ehhez segítséget nyújtson. 2. Kibővített finanszírozási megállapodás: Hosszabb távra szóló feladatok és programok megvalósítását segíti, 36-48 hónapos időtartamra szóló forrásbiztosítás mellett. Világbank A Világbank a gazdasági növekedés beindítását tűzi ki célul. Emellett feladata a fizetési mérleg egyensúlyának létrehozása, de ennek elérése érdekében a gazdasági struktúra

mélyére hatol és ott kíván változásokat elérni. A Világbank konkrét projekteket finanszíroz Ezekkel kívánják elérni, hogy a gazdaság egésze kedvező módon változzék és a konkrét projekt mintegy multiplikatív módon fejtse ki hatását. A Világbank, mint kifejezés nem egyetlen intézményre utal, mivel időközben újabb feladatok megoldása került napirendre és ezek ellátása némileg elkülönült, de mégis összetartozó társaságokat hoztak létre. Jelenleg a Világbank-csoport öt intézményt foglal magában: • Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) • Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development Association; IDA): Tevékenységének középpontjában a leginkább elmaradott államoknak nyújtott segítség áll, forrásait kizárólag e körbe tartozó országok vehetik igénybe. A hitelek 35-40 éves futamidejűek, kamatmentesek. Területei az oktatás, a mezőgazdaság és a közlekedés • Nemzetközi

Pénzügyi Társaság (International Finance Corporation; IFC): A magánvállalkozókat és a magántőkét segíti. • Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (International Centre for Settlement of Investment Disputes; ICSID): A beruházások megvalósítása kapcsán esetlegesen felmerülő vitákat próbálja meg megoldani. • Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség (Multinateral Investment Guarantee Agency; MIGA): A különféle kockázatok kezelésére hozták létre. 3 IBRD Kezdeti feladata az volt, hogy enyhítse a háború tragikus hatásait, kezelje az újjáépítéshez nyújtott Marshall-segélyt. Szervezeti felépítés: A Bank rt-i formában működik. A Világbanknak csak olyan állam lehet tagja, amely egyúttal az IMF tevékenységének is résztvevője. Ez azért is fontos, mert a kvóta alapján jogosultak az egyes tagországok a Világbank részvényeinek jegyzésére. Hitelezés: A Világbank klasszikus módon nyújtja a hiteleit,

szemben az IMF-nél tárgyalt swapmódszerrel. A nyújtható hitelek formái: • Beruházási hitel • Átfogó szerkezetátalakítási hitel • Ágazati szerkezet-átalakítási hitel • Szerkezet-átalakítási hitel A hitelek hosszú lejáratúak. Fontos az a feltétel, hogy a célország biztosítson állami garanciát a visszafizetésre vonatkozóan. Az igényelt hitel csak a külországból beszerzendő termékekre vonatkozhat, vagyis az egész projekten belül az importhányad finanszírozása történik világbanki források felhasználásával. Az utóbbi években egyre nagyobb szerephez jut a társfinanszírozás gyakorlata, mai azt jelenti, hogy a Világbank által nyújtott hitel és az adott ország hozzájárulása nem nyújt fedezetet a projekt költségeire, így külső forrás bevonása válik szükségessé. 4