Irodalom | Középiskola » Balassi Bálint szerelmi lírája

Balassi Bálint szerelmi lírája Nagy múltú mágnás családban született Zólyom várában. Nevelője a protestáns prédikátor, költő Bornemissza Péter. Fiatalon külföldön tanul, majd az apja felségárulási pere után Lengyelországba menekül, végül a későbbi lengyel király Báthory István erdélyi fejedelem udvarába kerül. Az 1577-es hazatérte után megismerkedik a férjezett Losonczy Annával, akit verseiben Júliának nevez. 1579-ben hadnaggyá nevezik ki Egerben Néhány év törökellenes küzdelem után feleségül veszi unokatestvérét, Dobó Krisztinát, és elfoglalja Sárospatak várát, mint hozományt. Ezzel vérfertőzés és felségsértés vádját vonja magára, házasságát érvénytelenítik. Katolizálása után az időközben megözvegyült Losonczy Anna kegyeit keresi, aki azonban visszautasítja. Ezután egy újabb lengyel kitérő következik az életútjában, ahol Wesselényi Ferenc feleségének, Szárkándi Annának kezd udvarolni,

valószínűleg hozzá írta a Célia-verseket. Hazatérése után a török elleni háborúban hal meg, mikor Esztergom ostrománál mindkét combját lövés éri. Pályaképe Három nagy témakörben alkotott: szerelem, Isten és katonai élet. Legfontosabb mintaként Petrarca, a trubadúrlíra költői és az újlatin verselők tűnnek fel műveiben. Balassit tekinthetjük az „udvari szerelemtan” meghonosítójának, aki ez által részben pótolta a hiányzó magyar lovagi költészetet. Lírájára jellemző a zeneiség és az epikus jelleg (cselekményesség) Istenes verseinek újdonsága a személyes, közvetlen hangvétel, valamint az a tény, hogy ezek az alkotások gyakran a hit megrendüléséről vallanak. Hogy Júliára talála, így köszöne neki A vers a reneszánsz udvarlási hagyományokra épít, ilyen értelemben előzményként Petrarca említhető, akinek a lírájában a megközelíthetetlen, eszményi nőalak leírása a jellemző. Emellett ez a nőalak

nélkülöz minden egyéni vonást, nem „felismerhető”. Petrarca műveinek hatása érezhető a természet szerepének kiemelésében is. A verskezdés ódai hangulatot tükröz, hiszen a szerelmesek találkozásának pillanatát írja le. A szerkezete keretes, hiszen a találkozás az utolsó versszakban is előkerül. A közbülső strófák jellemző képe a metafora, ezeket a költő Júliára vonatkoztatva, különböző csoportokba gyűjtve szinte halmozza. Így eleinte az emberi érzelmekkel (vidámság, kévánság) azonosítja Júliát, később a virágmetaforák (rózsám, violám) dominálnak, végül pedig a színek, fényhatások (szemüldek fekete széne, nap fénye). A mű tetőpontján a fokozásos halmozás eszköze jelenik meg (szívem, lelkem, fejedelmem). Költői eszközként alliterációkat (nálad nélkül, szép szerelmem) és bokorrímeket is találhatunk. Egy katona ének Életrajzi háttérként megemlíthető, hogy Balassi alaposan ismerte a katonai

lét minden elemét, hiszen élete nagy részében katonaként szolgált. Az előzmények közül Tinódi Sebestyén alkotásai jöhetnek szóba. Ez a mű is ódai jellegű Abban hasonlít az előzőhöz, hogy keretes szerkezetű, hiszen az elején és a végén egyaránt a vitézeket szólítja meg. Új elemként jelenik meg a aszimmetrikus felépítés, hiszen a 9verszakos középső, ötödik strófája tartalmi szempontból is központi. Itt kerülnek szóba a költő fő gondolatai a humanizmus lényegéről (emberség, vitézség, szép tisztesség, hírnév). A vers többi részeiben az epikus felépítés dominál. Mozzanatos életképekben számol be a szerző a táborozásról, portyázásról, illetve az ehhez kapcsolódó nehézségekről (a szenvedés, a halál lehetősége). A költői eszközök közül a hasonlatot lehet kiemelni (a szerencsét a fa gyümölcsivel veti össze). Emellett metonímia is található a műben („sok vad s madár, a farkas és holló

megnevezés helyett”)