Szociológia | Tanulmányok, esszék » Az antropológiai gondolkodás gravitációs pontjai

AZ ANTROPOLÓGIAI GONDOLKODÁS GRAVITÁCIÓS PONTJAI: EVOLÚCIÓ, KULTÚRA, SZIMBÓLUM, STRUKTÚRA, RELATIVIZMUS. Evolúció: Fejlődés, a természet és a társadalom egyik mozgási formája: szüntelen, fokozatos változás. Antropológiai értelemben azt jelenti, hogy az emberiségnek van kulturális fejlődése. XVIII. sz – Kant: Fejlődéselvű volt ő is, mindent a természetből vezetett le, véleménye szerint: „Minden természeti lénynek egyszer tökéletesen ki kell fejlődnie”. Kant elválasztja a kulturális fejlődés két aspektusát egymástól, ő tesz először különbséget magas- és közkultúra között. (Magas kultúra: fegyelem kultúrája; közkultúra: ügyesség kultúrája) Herder szerint a kulturált és kulturálatlan közti különbség csak fokozat kérdése: „Az embernek az a rendeltetése, hogy különböző változásokon keresztül a kultúra különböző fokaira lépjen”. E. B Tylor: Létezik szerinte egy egységes kultúrája az

emberiségnek, amit a kulturális evolúció során sajátított el. Eszerint az emberiség legkülönbözőbb népei mindig ugyanazokon a lépcsőfokokon jutnak tovább. Ez tehát egyfajta haladáselmélet, a fejlődésre helyezi a hangsúlyt. Többi az előző tételben és Tylor munkájában!!! Tylor szerint kultúra vagy civilizáció tágabban vett etnográfiai értelemben az a komplex egész, amibe beletartozik a vallás, a tudás, a művészetet, erkölcsöt, a törvényt, a szokást és minden más képességet és sajátosságot, amelyre az ember a társadalom tagjaként tesz szert. Tylor közvetett úton jut az információihoz, könyvekből, útleírásokból, ezekből próbálja konstruálni elméletét. Összehasonlító módszerrel dolgozott, kiválasztott egymástól távol eső kultúrákat és ezeket próbálta meg összehasonlítani egymással. Először is a kultúra jelenségeit osztályozni kell, pl fegyverek, művészeti alkotások, hétköznapi tárgyak stb. Ezt

az osztályzást megtesszük minden kultúrában, és utána összehasonlítjuk a kettőt. Az elmélet problémája, hogy a felszínén ragadja meg a jelenségeket A teória evolucionista felfogás: miszerint az egész emberiség egyetlen kulturális értelemben vett fejlődésen halad át. Van egy kulturális menetrend, aminek fokozatai vannak, de egy adott állapotát látjuk egy pillanatban, pl. afrikai törzsek egyszer azon a kulturális fokon lesznek, mint pl London Törvényszerűség a társadalmak és kultúrák fejlődésében törvényeket, szabályszerűségeket vélt felfedezni. Kultúra. 1. Minden emberi cselekedet, magatartás, gondolkodás (tágan értelmezve) 2. Magas kultúra (szűken értelmezve) A kultúra definíciója, felosztása sokféle (lásd előző tételek!!!). Felosztások: Kapitány házaspár: elit, közép, perem kultúra Vitányi Iván: ágazatok szerint: szellemi, tárgyi, szociális kultúra fajtái szerint: tradicionális (népi hagyomány), autonóm

(magas kultúra), heteronóm (tömegkultúra) Hankiss Elemér: magas és mindennapi élet kultúrája Heller Ágnes: antropológiai értelemben használt – tág; szűk használat – magas kultúra; ön reflexív használat (önmagunk megkülönböztetése más kultúrájú emberektől). Dessewffy Tibor: két irányt ad meg: 1. foglalkozzunk azzal, amiből sok van – mindennapi élet kultúrája 2. foglalkozzunk a szubkultúrával – kisebbség kultúrája Kant: A kultúra mindazon „műveknek” összessége, mely létrehozása és használata lehetővé teszi a társadalom fejlettebb és változatosabb létezésmódját. Herder: A kultúra mindaz, ami az ember életmódját az állattól megkülönbözteti, a jelenségek rendkívül széles körét öleli fel. Tylor a kultúrát a társadalmak mentális és organizációs fejlődésével határozza meg: összetett egység, amely magában foglalja az ismereteket, a vallásos hiteket, a művészetet, az erkölcsöt, a

szokásokat és az összes többi képességet és hajlamot, amelyet az ember, mint a társadalom tagja, megszerez. Az amerikai kulturális antropológia mintegy 60 évvel később az anyagi és technikai fejlődést hangsúlyozza a társadalmi örökség továbbhaladásában. A kultúralisták szerint a kultúra, mint egy nép életmódja, emberi szerzemény, viszonylag stabil, de folytonos változásnak van kitéve, amely meghatározza életünk folyását anélkül, hogy rákényszerítené magát tudatos gondolkodásukra. Szimbólum: 1. 2. 3. 4. maga a jel metafora szimbolikus túlmutat önmagán Szimbolikus antropológia: a kultúra jelekből áll, melyeknek mi jelentést tulajdonítunk. A kérdés az, hogy hol találkozunk ezekkel a jelentésekkel. A szimbólumok közösségfüggők, térben és időben találkozhatnak. A kultúra bármit képes szimbólummá változtatni, a társadalom bármely jelensége szimbólummá válhat. Kontextustól függően több jelentése is lehet

egy-egy szimbólumnak. A mindennapi élet vizsgálatához a szimbólumokat hívják segítségül az antropológusok. A szimbolikus antropológia képviselője C. Geertz volt Lényege, hogy az adott kultúrában élők hogyan jelenítik meg önmagukat. Az amerikai etnológus a kultúrát valójában az ember által szőtt jelentések világának tekinti, elemzését pedig nem törvényt kereső kísérleti tudománynak, hanem jelentés nyomába szegődő értelmező tudománynak. Geertz szerint a megértést célzó kulturális elemzésnek rendkívül aprólékos leíráson kell alapulnia, mivel az antropológus célja elsősorban nem az, hogy elvont általánosításokat javasoljon, hanem inkább az, hogy a lehető legfinomabban értelmezzen egy szorosan körülírt kulturális rendszert, így tehát kezelni tudja összetevőinek együttesét. Szerinte a megfelelő műfaj az antropológiában az esszé A kultúra egy szimbólumrendszer, s az antropológus feladata, hogy a rendszert

feltárja. „A kultúra egy adott közösség által szőtt jelentések hálója, s az ember ebben a hálóban vergődő állat.” Geertz szerint a kultúra elemzése befejezhetetlen, Sűrű leírás c. műve is erre mutat (lásd mellékletek!!!) Ritka leírás: csak a tények Sűrű leírás: a tények és a köztük lévő viszony. Cselekvőre orientált: résztvevő megfigyelés. A cselekvő a vizsgált kultúrában élő ember Az adott kultúrát azokkal a szavakkal és összefüggésekkel kell leírni, amelyeket a kultúra tagjai használnak. Struktúra: 1. Szerkezet, felépítés 2. Az egymást kölcsönösen meghatározó alkotó elemek rendszert alkotó, összefüggő egysége Ha a szó egyik értelmére támaszkodunk (arra, amely a latin struere, „építeni” igéhez kapcsolódik), „struktúraként” határozhatjuk meg a rend minden megnyilvánulását, a valóság minden alapvető kritériumát. Strukturalizmus: C. Lévi-Strauss használta ezt a megközelítést a

rokonság struktúráinak kutatásánál, és főleg a mítoszok elemzése során. Az egyes (rokonsági vagy mítoszbeli) elemek kombinációjának szigorú szabályai adnak értelmet az így felépült egésznek. Minden esetben ezek azok az egyedi megoldások, amelyeket egy-egy nyelv, egy-egy társadalom magáévá tesz valamely kommunikációs vagy működési probléma megoldására. A strukturalizmusnak, mint elemzési módszernek a lényege tehát az, hogy tárgyát olyan egésznek tekinti, amely leírható, kifejezhető azokból az elemekből, amelyek alkotják, ill. az elemek között fennálló kölcsönös függőségekből. A cél ezen egész belső koherenciájának és időbeli állandóságának feltárása. Relativizmus: Szubjektív idealista ismeretelméleti tan, amely az emberi megismerés viszonylagosságát, feltételes és tudatunktól függő jellegét hirdeti. A relativista antropológia elmélete: Boas nevéhez fűződik. Szerinte nem vethetők össze a

kultúrák, mindegyiknek megvan a maga sajátossága. Életműve azon a fogalmon alapszik, melyet az evolucionisták többsége oszt, tudniillik hogy az emberi folyamatokat a kulturális formák végtelen sokszínűsége mögött rejtőző invariánsok strukturálják. Elődei szemére (Tylor) viszont elsősorban nem evolucionizmusukat veti, hanem a módszert. Szerinte az, hogy hasonló jelenségeket látunk, még nem jelenti azt, hogy az adott kultúrák ugyanolyan folyamatokon, fejlődésen mennek ját. Minden kultúrának megvan a maga helye, világa, nem kell egyesíteni őket, hanem külön-külön reálisan kell vizsgálni. Lásd még 2. tétel; Boas munkája – mellékletek!!!!