Történelem | Középiskola » Kiegyezés

Kiegyezés Az egyik lehetőség: a fegyveres fölszabadítás A belső bajokkal küszködő Ausztria önhitt vezetői maguk mentek a háború elé. Azt remélték, hogy az olasz harctereken aratott győzelmek majd elcsitítják az elégedetlenséget. A régen várt háború felvillanyozta a már-már elcsüggedt, csoportokra szakadt magyar emigrációt. Teleki László és Klapka György részvételével, Kossuth Lajos elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Igazgatóság, az emigráns kormány magja. A kis Románia és Szerbia úgy látta, hogy jövőjét egy független magyar középhatalom előnyösen befolyásolja, ezért támogatta a magyar emigrációt, melynek nemzetiségi, programja is kielégítette. Cavour, Piemont miniszterelnöke, végső csapást akart mérni Ausztriára. Kossuth angliai tömeggyűléseken mondott beszédeivel elérte, hogy az angol kormány ígéretet tett, semlegességét akkor is fönntartja, ha a háború átterjed Magyarország területére. Az

események kulcsa III. Napóleon kezében volt Ezért ragaszkodott Kossuth ahhoz, hogy Magyarországon csak akkor lehet fölkelés, ha földünkre francia csapatok lépnek. Hiába alakult meg azonban a magyar légió, III. Napóleon a solferinói győzelem után, Cavourt és a magyarokat egyaránt becsapva, sebtében fegyverszünetet kötött. Keserű volt a bizonyosság: a dinasztikus nagyhatalmi politika csak eszköznek tekinti a nemzeti mozgalmakat. Van-e hazai kibontakozás? A háborús vereség leleplezte az újabszolutizmus gyöngeségeit. Bachot menesztették Ferenc József „teljhatalma erejével" abszolutisztikus, föderalisztikus és alkotmányos elemeket ötvöző alaptörvényt „ajándékozott" népeinek. Ez volt az októberi diploma (1860 október 20) Ferenc József elsősorban a magyar fölkeléstől félve kötötte meg a fegyverszünetet. S az önkényuralom hazai hadállásait valóban a kibontakozó nemzeti ellenállás, a fenyegető nemzeti összefogás

ingatta meg. A protestáns egyházak önkormányzatát sértő protestáns pátenst (nyíIt parancsot) az országos tiltakozás megbuktatta. A számos nemzeti emlékezés közül kiemelkedett a Kazinczy-ünnepség. 1860. március 15-én, Pesten az egyetemi ifjúság fölvonulást rendezett A katonák sortüze kioltotta Forinyák Géza joghallgató életét. Temetésén addig soha nem látott, hatvanezres tömeg tüntetett. Széchenyinek a Bach-rendszerről névtelenül megjelentetett röpirata kézről kézre járt. Megtorlásul a rendőrség döblingi gyógyintézeti magányában kíméletlen házkutatással zaklatta. A „legnagyobb magyar" attól tartva, hogy megtorlásul zárt intézetbe viszik, maga ellen fordította pisztolyát. A kósza hír gyilkosságról beszélt. A komor gyászünnepségeken ismét tíz- és tízezrek tüntettek A katonai-rendőri gépezet óriási összegeket emésztett föl. Az ellenállás fokozódásával viszont az adók szinte behajthatatlanná

váltak. Az államcsőd küszöbén, a legrosszabbkor pattant ki a császár katonai klikkjéhez tartozók panamája. A pénzügyminiszter öngyilkos lett Már az októberi diplomát, még inkább a centralisztikus februári pátenst (mely a közös képviselőházban a magyarokat kiszolgáltatta volna az örökös tartományok többségének) az 1861ben összehívott magyar országgyűlés egységesen visszautasította. A szabadabban lélegző sajtótól, a közvéleménytől támogatva a képviselők egységesen az 1848-as alapra helyezkedtek, vagyis ragaszkodtak az 1848-as törvényekhez. Nézeteltérés a képviselők között látszólag csak abban volt, hogyan fejezzék ki véleményüket. Deák a szokásos, a királyhoz intézett felirat mellett érvelt. A képviselők többsége nem ismerte el az 1848-as trónváltozást, nem tekintette Ferenc Józsefet törvényesen uralkodó királynak, és ünnepélyes határozat kimondását kívánta. A valóságban a

véleménykülönbség sokkal nagyobb volt. Deák és a Felirati Párt az 1848-as törvényeket maximumnak tekintette, ebből egy alku során talán még engedett volna is. Teleki László és a Határozati Párt számára 1848 a minimum volt. Egy új érdekegyesítési politika jegyében az emigráció függetlenségi és demokratikus programjával azonosultak. Kimondatlanul a teljes függetlenséget, az 1849-es állapot visszaállítását akarták. Teleki keserűen tapasztalta, hogy törekvéseiben a Határozati Párton belül - szavazóikat becsapva - saját párthívei is egyre kevésbé támogatják. A kiélezett politikai küzdelemben, a döntő szavazás előtt a tépett idegzetű politikus öngyilkos lett. Ezt követően Deák és a Felirati Párt három szavazattal győzött. A hatalom bécsi birtokosai Deák feltételeit is visszautasították, és föloszlatták a magyar országgyűlést. Út a kiegyezéshez A nyílt önkényuralmat a miniszterelnök, Schmerling is

átmenetinek tartotta. Az 1861-65-ig terjedő időszakot ezért nevezték provizóriumnak (ideiglenes állapotnak). A kormányzat arra számított, hogy a magyar vezető rétegek végül mégis elfogadják a februári pátenst. Az abszolutizmus viszont változatlanul sebezhető volt Ismét fenyegette a pénzügyi csőd és egy új háború, ezúttal Poroszországgal. A magyar birtokososztály Deák példájára visszatért a passzív ellenálláshoz. Szorongató adósságai miatt azonban ezt egyre nehezebb volt elviselnie. Hiszen a gazdasági élet, a tőkés fejlődés vastörvényei szerint, ezekben az években is előre haladt nélküle. Volt államapparátus, volt hadsereg, de a megvetett hatalom szolgálatában, s az áhított posztokon idegenekkel vagy árulónak tekintett magyarokkal. Csüggesztően hatott a magára maradt lengyel fölkelés tragikus vége. S egyre többekben merült föl a kérdés: megállhat-e Magyarország egymagában a pánszláv eszméket hirdető

Oroszország és a jövendő hatalmas Németország között. Deák Ferenc, miközben hallgatásra bírta azokat, akik máris egyezkedni siettek volna, nagy nyugalommal kivárta, míg Bécs kezdeményez. A kormányzat tapogatózását követően Deák a Pesti Naplóban 1865 húsvétján közzétette álláspontját. Nem kevés tépelődés után a 48-as állapotok visszaállítása helyett egy olyan alkotmányos rendezést tett kiindulópontjává, mely az állami önállóság egy részének föladásával - a kényszerítő körülmények hatására - Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható. A megegyezés hívei Bécsben is fölülkerekedtek, és Schmerling miniszterelnököt, a centralizálás hívét menesztették. 1865 decemberére Ferenc József összehívta az országgyűlést 1866-ban sor került a porosz-osztrák háborúra, amelybe az olaszok is bekapcsolódtak. Még utoljára megélénkült az ellenállás szelleme. Klapka légiója a Kárpátokig nyomult De Bismarck

nem kívánta fölbomlasztani a Habsburg-monarchiát. A magyarok támogatását ő is pusztán ijesztgetésnek szánta A kiegyezés A königgrátzi csatavesztés után az események fölgyorsultak. A Habsburg Birodalom, mely Németországból és Olaszországból kiszorult, nagyhatalmi állását csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. Az alkut megkönnyítette, hogy Deák ajánlatát Ausztria veresége ellenére változatlan formában fönntartotta. 1867 elején gróf Andrássy Gyulát (az egykori 48-as huszártisztet és Kossuth diplomatáját) kinevezték magyar miniszterelnöknek. Az összehívott országgyűlés becikkelyezte a kiegyezési törvényt A talpig magyar ruhába bújt Ferenc Józsefet világraszóló pompával, középkori külsőségek között királlyá koronázták. Mérleg A kiegyezés megítélése immár több mint száz év óta szenvedélyes vita tárgya. Előnyei és hátrányai abból fakadnak, amennyit visszaszerzett és amennyit föladott

az önálló magyar államiságból. A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés, a hitelélet, az iparfejlesztés állami támogatására, a közoktatás, a közművelés liberális újjászervezésére és fejlesztésére. Mint a későbbiekben látni fogjuk, a magyar gazdaság számára több előny, mint kár származott a Lajtán túli területekkel való szoros kapcsolatból. A kiegyezést azonban a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben levő nemzete kötötte meg a többi nemzet, nemzetiség kizárásával. S a két egyezkedő, az osztrák-német és a magyar is kölcsönösen elégedetlen volt. A jövő fenyegető háborús konfliktusaiban a végső szót nem a magyar államiság bizományosai, hanem, kezében a hadsereggel, az uralkodó és a birodalmi érdekeket képviselők szűk köre mondta ki. S a hadsereggel való rendelkezés a hazai alkotmányos fejlődést is befolyásolhatta - és befolyásolta is. A kiegyezést reális

kompromisszumként értékelhetjük, mert megfelelt az erőviszonyoknak. Az adott időpontban sem a nemzetközi helyzet, sem a forradalom kimerülőben lévő hazai tartalékai nem ígértek más megoldást. Ez a kompromisszum azonban nem volt továbbfejleszthető Megmerevítette, néhány évtized után idejét múlttá, anakronisztikussá tette Magyarország társadalmi politikai berendezkedését. A gazdaság fejlődött, a politikai rendszer változatlan maradt. A választójogot például - amelyet a szintén monarchikus Németországban általánossá tettek, Magyarországon szűkíteni kellett, különben a kiegyezés, a „közösügyes" rendszer ellenfelei jutottak volna többségbe. A kérdés (némi egyszerűsítéssel) mindig így vetődött föl: reform vagy a dualista monarchia léte. Kossuth és Deák, a magyar liberalizmus e két nagyja között aligha volt abban nézeteltérés, hogy a magyarság és minden nép számára legkedvezőbb az önálló nemzeti állam.

Deák azt remélte, hogy a Habsburg Birodalom alkotmányossága tovább vihető, s Magyarország a Monarchia esetleges elmúlása után sértetlenül megőrizhető. Kossuth azt mondta, hogy a kiegyezés nem államszövetséget hoz létre, hanem egy pusztulásra ítélt birodalmat konzervál