Történelem | Középiskola » Horthy Miklós kormányzósága

Horthy Miklós kormányzósága 1919. november 16-án vonult be Horthy Miklós Budapestre fehér lovon, ellentengernagyi egyenruhában. Ígéretet tett, hogy nem hoz létre katonai diktatúrát November 24 új koalíciós kormány – miniszterelnök Huszár Károly. A választásokat 1920 januárjára írták ki A kampányidőszakban súlyos atrocitások érték a liberális, főleg szociáldemokrata erőket, MSZDP visszalép. A Népszava szerkesztőjét, Somogyi Bélát és egyik munkatársát, Bacsó Bélát meggyilkolják. A választásokon a mandátumok többségét az árutermelő parasztság érdekeit képviselő Országos Kisgazda és Földműves Párt szerezte meg. Kevéssel maradt csak le a katonatiszti, hivatalnoki és kispolgári bázisra támaszkodó Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP). Királyság vagy köztársaság Legfontosabb feladat az államforma meghatározása volt. A köztársaság a forradalmakkal elbukott, így Magyarország megtartja monarchikus

berendezkedését. A királyi trón betöltéséről heves vita alakult ki. A KNEP a legitimizmus álláspontján állt, szerintük Magyarország törvényes királya IV Károly. Az ő visszatérését azonban a szomszédaink és az antant nem nézték volna jó szemmel, ezért egy Habsburgot akartak a trónra. A kisgazdák szabad királyválasztást akartak nemzeti királlyal A vita kompromisszummal zárult. Az 1920 évi I törvénycikk a királyi trón betöltéséről nem rendelkezik, az államfői tisztséget ideiglenesen a nemzetgyűlés által megválasztott kormányzóra ruházta. 1920 március 1-jén megválasztották Horthy Miklóst, Magyarország egyetlen 20 századi kormányzóját (korábban Hunyadi János és Kossuth Lajos). Horthyt támogatta az antant, jó külföldi kapcsolatokkal rendelkezett. A trianoni béke 1920. június 4-én a versailles-i királyi kastély parkjában álló nagyobbik Trianon palotában került sor a béke aláírására. A januárban Párizsba

küldött békedelegáció nem tudott változtatni a korábban meghatározott békefeltételeken. Történelmi, gazdasági, etnikai érveit félresöpörték, a békeszerződés a győztes nagyhatalmak, illetve román, délszláv és cseh szövetségeseiknek érdekeit tükrözte. Magyarország területe 282 ezer km2-ről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,9-re csökkent. Területéből és lakosságából Románia, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság részesült, sőt még a vesztes Ausztria is megkapta Burgenlandot. A magyarság 30 %-a, kb 3,3 millió ember idegen fennhatóság alá került. A békeszerződés katonai rendelkezései a magyar hadsereg létszámát 35 ezer főben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget. Páncélosokat, hadihajókat, harci repülőgépeket az ország nem gyárthatott, nem vásárolhatott. A jóvátétel pontos összegét nem határozta meg, ennek teljesítését 1921-től 30 évig írták elő. Trianon

mérlege A trianoni béke a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája volt. Az ország közvéleménye képtelen volt elfogadni, hogy közel ezer éves államát, nyelvi, kulturális, gazdasági és politikai egységét részekre szabdalták, s hogy több mint 3 millió magyar idegen fennhatóság alá került. Gyász és tiltakozás uralta az egész országot. Általánosan elterjedtté vált a jelmondat: Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország. Mindez azt is jelentette, hogy a trianoni kérdésben nemzeti konszenzus alakult ki. Valamennyi számottevő politikai erő külpolitikánk első számú célkitűzésének a revíziót, tehát a békeszerződés megváltoztatását tekintette. Vita csak abban volt, hogy minden elcsatolt területet vissza kell-e szereznünk, vagy megelégedhetünk egy olyan etnikai alapú határkiigazítással, amely az új határok mentén, egy tömbben élő magyarok (kb. 1,6 millió) visszatérését jelentené A

revízió megvalósítása persze egyenlőre távlati cél lehetett. A győztesek mindössze arra adtak lehetőséget, hogy Sopronban és környékén népszavazás döntsön a terület hovatartozásáról. Az itt élők 1921 decemberében Magyarország mellett döntöttek Ausztriával szemben, amit a nemzetgyűlés a „leghűségesebb város” cím adományozásával ismert el. Teleki-kormány A békeszerződéssel Magyarország szuverenitása helyreállt. Horthy három jelentős politikai erő közül választhatott: kisgazdák, szociáldemokraták, szélsőjobb Gömbös Gyula vezetésével. Győztek a konzervatívak. 1920 júliusában gróf Teleki Pál miniszterelnökségével megindult a rendszer konszolidációja. Ennek feltétele az alkotmányos rend helyreállítása, a jobb- és baloldali szélsőséges mozgalmak megrendszabályozása volt. Az 1921 évi rendtörvény súlyos büntetéssel fenyegetett mindenkit, aki „az állam és társadalom rendjének erőszakos

felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést” támogat. A parasztság megnyerésére 1920-ban törvény született, Nagyarádi Szabó István által bejegyezve. A valóságban a földbirtokszerkezet alig változott, összesen 1 millió holdat osztott föl. A nagybirtok szinte érintetlen maradt, nőtt az 1-5 holdas parasztbirtokok száma. Mégis 425 ezer család jutott, átlagosan 1,5 holdnyi földhöz, házhelyhez, kerthez. Mintegy 2 millió paraszt érezhette úgy, hogy az új rendszer törődik sorsával Az úri középosztály körében felerősödött az antiszemitizmus. Az ő megnyugtatásukat szolgálta az 1920-as numerus clausus törvény. Ez kimondta, hogy „az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségiekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók között lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos

arányszámát”. A jogszabály a zsidó vallásúak arányát kívánta csökkenteni a felsőoktatásban, majd hosszabb távon az értelmiségi pályákon. A királypuccs IV. Károly 1921 márciusában álruhában és hamis okmányokkal Magyarországra érkezett Első visszatérési kísérlete súlyos bel- és külpolitikai bonyodalmakat okozott. Itthon újra kezdődött a heves vita a legitimisták és a szabad királyválasztók között. Csehszlovákia és a Szerb-HorvátSzlovén Királyság a monarchia restaurálása ellen tiltakozva részleges mozgósítást hajtott végre Horthy tárgyalt a királlyal. Biztosította hűségéről, azonban a külpolitikai helyzetre való tekintettel megtagadta a hatalom átadását és távozásra szólította fel. Április 6-án távozott az országból IV Károly. A legitimistákhoz közel álló Teleki kénytelen volt lemondani, helyét a szintén konzervatív gróf Bethlen István vette át. Az új miniszterelnök Bethlen 1921

áprilisától 1931 augusztusáig volt miniszterelnök. Korának legfelkészültebb, legtehetségesebb politikusai közé tartozott. Nemcsak tehetséges, de sikeres is volt, Horthy bízott benne és támogatta. 1921 októberében IV Károly ismét megpróbálta átvenni a hatalmat Ezúttal erőszakos úton, fegyveresen kívánta elfoglalni a trónt. Nyugat-Magyarországon katonai csapatokat állított maga mellé, új miniszterelnököt nevezett ki és elindult a főváros felé. Bethlen fő feladata ennek megakadályozása volt, Horthy és az antant támogatta őt. A kormánycsapatok harcba bocsátkoztak a király csapataival Budaörsnél, s előbbiek Gömbös Gyula vezetésével gyors győzelmet arattak. IV Károlyt Madeira szigetére száműzték, ahol egy éven belül meghalt 1921 novemberében a nemzetgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A kormányzati stabilitás megteremtése Bethlen feladata most a stabil kormányzati rendszer kiépítése, a gazdaság talpra

állítása és a külpolitikai helyzet rendezése volt. A dualizmus korához visszanyúló stabil konzervatív rendszer volt a cél. Ehhez egy erős, stabil kormánypártra volt szükség A politikai hatalmat a KNEP-re építeni nem lehetett, hiszen Bethlen a királypuccsok során szembefordult velük. A kisgazdák demokratikus törekvéseik és nagybirtok-ellenességük miatt nem jöhettek szóba. A miniszterelnök sajátos megoldást választott: 1922-ben néhány közeli hívével belépett a Kisgazdapártba és saját elképzelései alapján átformálta, majd belépett KNEP tagjainak egy része is. Az Egységes Pártként emlegetett új pártnak most biztosítani kellett a stabil parlamenti többséget. A miniszterelnök bravúros taktikai lépésekkel elérte, hogy a Friedrich-féle választójogi rendelet hatályát veszítse, azonban az új törvény nemzetgyűlési megtárgyalására már ne maradjon idő a választások előtt. A szabályozás így miniszterelnöki

rendelettel történt, amely elsősorban a nők és az iskolázatlan férfiak rovására mintegy ¾ millióval szűkítette a választásra jogosultak körét. Budapest, valamint néhány nagyváros kivételével visszaállította a nyílt szavazást, mely behozhatatlan előnyt biztosított a kormánypártnak. Megegyezés a szociáldemokratákkal Az 1921 decemberében aláírt Bethlen-Peyer-paktummal a kormány lehetővé tette a szociáldemokrata párt normális működését, biztosította a választási részvételt és a parlamenti képviselet lehetőségét. Cserébe az MSZDP olyan korlátozásokat vállalt, melyek lehetetlenné tették számára a kormányzati pozíció elérését. Nem indíthattak sztrájkot, nem szervezkedhettek a közalkalmazottak, postások, vasutasok körében, nem bővíthették falusi szervezeteiket, s külföldön nem támadhatták a rendszert. A felsőház visszaállítása 1926-ban újjászervezte a felsőházat. Bethlen ugyanis az erősen korlátozott

és manipulált választások eredményét is kiszámíthatatlannak tartotta, félt a szélsőségek előretörésétől. Az arisztokrácia képviselőiből, állami és egyházi vezetőkből, a vármegyei és városi törvényhatóságok, illetve a kamarák és a tudományos intézetek által delegáltakból, valamint a kormányzó által kinevezettekből konzervatív egyensúlyt képezhetett. Az Egységes Párt, amely 1932-től Nemzeti Egység Pártja, 1939-től Magyar Élet Pártja néven működött, 1944-ig megőrizte kormányzati pozícióját. Gazdasági stabilizáció Súlyos válság alakult ki, mely az OMM felbomlásából és a történelmi Magyarország széteséséből következett. A közös vámterület megszűntetésével elvesztette biztos piacait, nyitott gazdaságú országgá vált. Nem volt önálló vámrendszere, valutája, jegybankja Trianon következtében a nyersanyagforrások és a feldolgozóipari kapacitások között súlyos aránytalanságok léptek fel.

A vesztes Magyarországon fokozottan jelentkeztek a háborús gazdálkodás következményei: munkanélküliség, termelés visszaesése, infláció. Bethlen bevezette az inflációs gazdaságpolitikát, ezáltal a befektetők olcsó hitelekhez jutottak, a munkaerő olcsóbbá vált. A meginduló fejlődést azonban veszélyeztette a fokozódó infláció. 307 millió aranykorona összegű népszövetségi kölcsönt vettek föl, amit 1924-től kezdtek folyósítani. Ettől az évtől kezdve megállt az infláció, helyreállt az államháztartás egyensúlya. 1924-ben létrejött a pénzkibocsátás monopóliumával felruházott MNB 1927. január 1-jétől bevezették a pengőt és váltópénzét a fillért Életbe lépett az új vámrendszer, emelkedett az életszínvonal, a rendszer megszilárdult. Kilépés a külpolitikai elszigeteltségből 1922-es népszövetségi taggá válásunk után a fő feladat új szövetségesek találása volt. A hitelekből élő Németország és a

kommunista Oroszország nem jöhetett szóba. Ugyanakkor 1920-21-ben Románia, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrehozta a magyarellenes kisantantot. 1927-ben aláírták a magyar-olasz örök barátsági szerződést 1928-ban megállapodás Lengyelországgal. Társadalom Magyarország lakossága 1920-ban 7,9 millió volt, 1930-ra 8,6 millióra, 1941-re 9,3 millióra emelkedett. A várható élettartam 57 évre emelkedett A lakosság több mint 90%-a magyar nemzetiségű, németek 5%-ban, szlovákok és cigányok 1%-ban. A katolikusok aránya 66% A városlakók aránya 30%, az összlakosság 12,5%-a Budapesten él. A társadalomszerkezetben nem következett be nagyobb változás. A lassan polgárosodó Magyarországon nem csak a kapitalizmus, hanem a megmaradt feudalizmus alapján is tagozódik a népesség, így tehát egy kettősség jellemző. Az elitet az arisztokrácia, a nagypolgárság és a vezető állami tisztségek viselői alkották. Az úri

középosztályhoz a középbirtokosok és az államapparátusban, a hadsereg tiszti karában dolgozók tartoztak. A polgári középosztályt a középtőkések, magánalkalmazottak, tisztviselők, szellemi foglalkozásúak alkották. Valamint a középréteghez tartozik a városi és falusi kispolgárság is A társadalom többsége a parasztsághoz tartozott. A munkásság létszáma meghaladta a 2 millió főt