Irodalom | Tanulmányok, esszék » Babits Mihály élete és világháborús költészete

Babits Mihály élete és világháborús költészete Babits Mihály (1883-1941) elsősorban a gondolati líra terén hozott újat, de széles körű érdeklődése más műnemekben is megnyilvánult. Nyelvtehetsége az egyik legkiválóbb műfordítóvá tette. 1883. november 26-án született Szekszárdon Édesapja Babits Mihály törvényszéki bíró volt, édesanyja Kelemen Auróra. Elemi iskolába Budapesten és Pécsen járt. 1893-ban beiratkozott a pécsi cisztercita gimnáziumba Ötödikes gimnazista, amikor édesapja meghalt (1898) Édesanyjával és testvérével visszaköltözött nagyapjához Szekszárdra. A nagymama szekszárdi szőlőjének jövedelméből teremtette elő a megélhetés költségeit. Az érettségi után 1901 őszén beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészettudományi karára. Lázas tanulás időszaka következett. Korán (1900-tól) kezdett verselni. Barátai (1904-től) Kosztolányi és Juhász egyre ösztönözték, hogy jelentesse meg verseit.

Az egyetem elvégzése után a bajai cisztercita gimnáziumban helyettes tanár, itt töltötte gyakorlóévét. Tanári oklevelét 1906-ban vehette át A szegedi állami főreáliskolába került helyettes tanárnak 1908 ismertté tette nevét az irodalmi életben. Juhász Gyula áprilisban értesítette, hogy modern magyar antológiát (versgyűjtemény) akarnak szerkeszteni Adyval az élen. Kérte Babitsot, hogy küldjön „egy bokrétát” verseiből. A Holnap 1908 szeptemberében jelent meg, benne Babits 5 versével. 1908 júliusában rendes tanárrá nevezték ki, a „világ végére” Fogarasra. Babits büntetésnek, valóságos száműzetésnek tartotta az áthelyezést. A fogarasi gimnáziumban eltöltött 3 tanév alatt sokat olvasott, művelődött, alkotott, megtanult tökéletesen görögül. A Holnap második kötete (A Holnap új versei) 1909 áprilisában már 15 költeményét közölte. 1909-ben megjelent első verseskötete Levelek Iris koszorújából címmel

1911-ben megjelent második verseskötete Herceg, hátha megjön a tél is! A Nyugat állandó munkatársa lett, irodalomtörténeti tanulmányokat tett közzé (Petőfi és Arany 1910; Az irodalom halottjai 1910; Az ifjú Vörösmarty 1911; A férfi Vörösmarty 1911). Örök kétely emésztette. Rettegett, hogy nem is tehetséges, hogy amit alkot, az talán nem is jó 1911 nyarán írta A második ének című 4 részes verses mesedrámáját. A balatoni kecskekörmökről szóló népmeséből nőtt ki lírai drámává Költői hírneve is közrejátszott abban, hogy 1911 nyarán Babitsot az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumba helyezték. Rákospalotán rendezte be első otthonát A Bristol kávéházba járt, itt ismerkedett a Nyugat íróival. 1913-ban jelent meg élete egyik legnagyobb vállalkozásának, a Dante-fordításának első része, a Pokol, melyet 1920-ban a Purgatórium, majd 1923-ban a Paradicsom követett. 1913-ban jelent meg a Nyugatban A gólyakalifát című

regénye. Szekszárdon érte az első világháború kitörésének híre. Az első perctől kezdve tiltakozott az esztelen vérrontás ellen. Szívműködési rendellenesség miatt felmentették a katonai szolgálat alól. 1915-ben egy ártatlan szerelmes vers ürügyén (Játszottam a kezével) hazafiatlansággal és erkölcstelenséggel vádolták meg. Támadói alkalmatlannak tartották a tanári pályára, jóakarói azonban segítségére siettek. Egy ideig a Budapestvidéki Főigazgatóságon dolgozott, később egy másik gimnáziumba helyzeték át. 1916. március 26-án a Nyugat zeneakadémiai matinéján együtt szerepelt Adyval, Móriczcal, Ignotusszal, Karinthyval, s itt olvasta fel Húsvét előtt című nagy háborúellenes versét. 1917 március 1-jén a Fortissimo miatt a Nyugatot elkobozták, Babitsot pedig vallás elleni vétség miatt perbe fogták. 1 1916 januárjában jelent meg 3. verseskönyve, a Recitativ Ady szép verssel köszöntötte A háborút

lezáró forradalmakat kételkedve élte át. Az őszirózsás forradalom idején egyetemi tanárrá nevezték ki (1919. január) A kommün alatt tevékenységéért a 20-as években támadták, rendőri zaklatások érték, nyugdíjától is megfosztották, az írói társaságok pedig kizárták soraikból. 1921. januárjában házasságot kötött Tanner Ilonával, írói nevén Török Sophie-val Magánéletet kiegyensúlyozottá vált, anyagi helyzete rendeződött 1923-ban Esztergomban az Előhegyen egy kis házat és telket vásároltak, örökbe fogadtak egy rokon kislányt 1920-ban újabb verskötete jelent meg Nyugtalanság völgye címmel. Egymás után jelentek meg műfordításai, a Szabó Lőrinccel és Tóth Árpáddal együtt tolmácsolt Baudelaire-kötet (1923). 1922-ben Tímár Virgil fia című lélektani regénye látott napvilágot A következő év regénye a kártyavár (1923). Utolsó regénye, Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom (1923) hátborzongató

utópia 1927-ben a Baumgarten Ferenc alapítvány kurátora (döntnöke) lett, s egyszerre erős támadások és aljas hízelgések középpontjába került. A húszas és a harmincas években kiadott három verskötete – Sziget és tenger (1925), Az istenek halnak, az emberek élnek (1929), Verseny az esztendőkkel! (1933) – jól szemlélteti lírájának változását, költői magatartásának módosulását. 1934-től kezdve figyeltek fel nehéz légzésére, hangjának rekedtségére. A tünetek egyre súlyosbodtak, 1937-ben orvosai a gégeszűkület okául daganatot állapítottak meg (gégerák) 1938 elején gégemetszést hajtottak végre rajta. Egy időre elveszítette a hangját, s Beszélőfüzeteiben írásban érintkezett környezetével Betegsége idején is rendszeresen dolgozott. 1934-ben jelentette meg Az európai irodalom története című könyvét. Olvasmánynapló, beszámoló egy kulturált, és jó ízlésű ember olvasási élményeiről. Egy

novellásköteten (Hatholdas rózsakert, 1937) kívül két tanulmánykötete, kisebb műfordításainak gyűjteménye látott napvilágot 1939-ben Keresztül-kasul az életem címmel emlékeit és tanulmányait adta ki. 1937-ben megjelent Összes verse 1938-ban a Nyugatban jelent meg a Jónás könyve, majd a Jónás imája Legutolsó tanulmánykötete, az Írók két háború közt 1941-ben jelent meg. 1940 elején betegsége rosszabbra fordult, mégis elindult családja kíséretében San Remóba, hogy személyesen vegye át Dante fordításáért az olasz állam kitüntetését, a San Remo-díjat. Ebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Betegsége válságosra fordult, az újabb sugárterápia után ismét elvesztette hangját. 1941 tavaszán befejezte Szophoklész Oidipus Kolónosban című drámájának fordítását Budapesten egy Szanatóriumban halt meg 1941. augusztus 4-én A hivatalos Magyarország szinte észre sem vette a nagy költő

halálát. Babits háborúellenes költészete az I.Világháború idején Mint minden problémát, a háborúhoz való viszonyát is először bölcseleti szinten tisztázza Babits. Kant „Az örök béke” című művéhez írt tanulmányában mutat rá a háborúnak erkölcsfilozófiai szinten embertelen voltára Azért, mert az örök béke a valóságban nem valósulhat meg, az ember, illetve az emberiség nem mondhat le ennek megvalósításáról Babits háborúellenes költészete kevésbé homogén, s bizonyos szempontból kevésbé jelentős, mint Adyé. Az 1914-15-ben írt verseit még a fiatal életek kiontásán érzett fájdalmas meghatottság és szomorúság hatja át (Fiatal katona, Miatyánk) A „Játszottam a kezével” című verséért felséggyalázás címen perbe fogták. Valójában azonban a költemény nem a háború ellen íródott, hanem egy ősi toposzt felhasználó szerelmes vers. Babits a betegsége idején jegyezte fel Beszélgetőfüzeteibe, hogy

„politikáról nem beszéltem, de mikor szükségét éreztem megszólaltam”. Kb 1916-tól erősödik fel és válik egyértelművé költészetében a háborúellenesség Kétféle magatartást is helyénvalónak tart: az egyik a kiáltás, mely túlharsogja a 2 háború hangzavarát és a hallgatást, mely éppen némaságával tüntet az artikulálatlan hangerő ellen. Húsvét előtt 1916.március 26-án a Nyugat zeneakadémiai matinéján Babits együtt szerepelt Adyval, Móriczcal, Ignotussal, Karinthyval, s itt olvasta föl Húsvét előtt című háborúellenes versét A vers műfaja rapszódia: zaklatott hangvételű lírai költemény. Rába György elemzése szerint viszont inkább dithürambosz (önkívületi állapotban előadott közösségi érvényű ének). Az emberi szó kimondásáig történő eljutás fizikai és lelki szempontból egyaránt gyötrelmes folyamatát tárja elénk a költemény. A cím a feltámadást, a béke eljövetelének reményét

kelti, ebből is látszik, hogy a költő a feltámadást a békével azonosítja. A szabadversre emlékeztető forma, melyben az áradó belső tartalmak szétfeszítik a fegyelmezett kereteket az expresszionizmus felé való közeledést mutatja. A háború eltávolítja Babitsot az impresszionizmustól és inkább a belső világot vizsgálja A ritmusa nyugtalan, inkább a hangsúly, mint az időmérték visz lendületet a sorokba. A vers üzenete a békevágy kinyilvánítása, de, hogy eljusson idáig, félelmeit le kell győznie, és közben sok merésznek számító gondolatot sodor magával az erőfeszítés. A felfokozott lelkiállapotot jelzik a vers ismétlődő fordulatai, mint például a négyszer megjelenő, szenvedést is vállaló mellékmondat egy megszakított főmondat kezdetével: ”S ha kiszakad ajkam, akkor is.” Ezek alkotják a vers gerincét Ez a csigavonal szerkezet, -- a körülmények, mellékmondatok, visszatérő, késleltetés szerepű megjelenése --,

Vörösmarty A Guttenberg albumba című epigrammájára emlékeztet. A végső gondolat világgá kiáltása előtt felidézi a háború embertelenségét, melynek visszatérő szimbóluma a szintén Vörösmartytól (A vén cigány) kölcsönzött „szörnyű”, „nagy”, „pokoli” malom. A malom felőrli a búzát, mint a háború az embert. Nem a hőst ünnepli, hanem azt, aki először ki meri mondani a béke szavát, s a lírai én annyi késleltető előkészület után maga mondja ki ezt a szót egy zsúfolt jelzőbokorral kiemelve és felnagyítva a béke mindent megváltó erejét. Ezek után a könnyed, magyaros dalforma jelzi a lélek viharainak elcsitulását: dallalmos, kétütemű hetes és hatos sorok váltakozása hirdeti az általános megbékélést. A félrímek csengése a húsvéti feltámadási ünnep harangszavát idézi, a mondatok és ritmikai egységek egybeesése pedig az áhított békét hirdeti. Fortissimo Az 1917-es Fortissimo hangja az előző

versnél sokkal erőteljesebb és elkeseredettebb. Ezt támasztja alá a cím is, mely egy olasz műszó, jelentése: még erősebben. Babits csalódott, mert Magyarországnak nem sikerült kilépnie a háborúból. Emiatt megrendült a hite és a vers stílusa miatt istenkáromlás vádjával perbe fogták. A költemény rapszódia jellegű: a hang, amellyel Istent fel kell ébreszteni, már nem lehet hangosabb. Nietzsche filozófiájának hatása érződik, mikor Babits „alvó” ill. „halott” jelzővel illeti az Istent A narrátor ezt a süket Istent, aki nem hallja meg az emberek kínjait és jajveszékeléseit, próbálja felébreszteni az anyák irgalmatlan sírásaival, vagy ha ez nem lenne elég, akkor a férfiak durva káromkodásaival. Az lenne jó, ha az ember is süket lenne és nem hallaná a háború borzalmait Nem Isten fordult el az embertől, hanem az ember lépett ki az isteni és teremtett világ termékeny csöndjéből, s ennek tragikuma és következménye a

háború és a zűrzavar A vers lezárása önkínzó pesszimizmus: nemcsak az Isten érzéketlen, süket a föld, süket minden, „csak az ember szakadt ki a süket Istenből iszonyokra”. 3