Filozófia | Felsőoktatás » Filozófia bevezetés

1. fejezet: Bevezetés Mi a filozófia, hogyan jön létre a filozófia változó tartalma a megismerési folyamatban? A tudomány és filozófia kapcsolata. & 7HUPpV]HWHV LJpQQHN W QLN KRJ ILOR]yILDL WDQXOPiQDLQN NH]GHWpQ YiODV]W kérjünk és választ várjunk arra a kérdésre, hogy mi a filozófia. Ez a válasz 1 WHUPpV]HWHVHQ PHJDGKDWy NO|QE|] Np]LN|QYHN GHILQtFLyL rendelkezésünkre &  iOOQDN GH WHUPpV]HWV]HU  KRJ HYYHO ~MDEE SUREOpPiN pV NpUGpVHN YHW GQHN IHO  N|]HOtWpVEHQ KRJ ez a filozófia: szakadatlan, provokáló és szorító kérdések és válaszok sora, amelyek arra inspirálnak2, hogy újabb kérdéseket fogalmazzunk, kérdéseinket újrafogalmazzuk, ne álljunk meg részleges válaszoknál, hanem töreNHGMQN D V]iPXQNUD HOpUKHW WHOMHVVpJUH VWE Ekkor bárki élhet egy nyilvánvaló ellenvetéssel: amit itt filozófiaként jellemeztünk, az nem más, mint a tudomány, annak hétköznapi eljárása a dolgok, jelenségek rendszeres,

szakadatlan vizsgálatában, új kérdések felvetésében és megfogalmazá0RQGKDWQiQN D]W LV HOV  ViEDQ 0LpUW iOOtWMXN KiW KRJ H] D ILOR]yILD MHOOHP] MH"  $] HOOHQYHWpV MRJRV D IHQWL HOMiUiV QHP NL]iUyODJ D ILOR]yILD MHOOHP] MH H mégis, a kérdések egy bizonyos köre, bizonyos kérdés-együttesek együttes megjelenése csak a filozófia sajátja. A filozófia eljárásmódja, az általa feltett kérdések felvetésének és megválaszolásának módja sajátos; de sajátos kérdésfeltevési metodológiája összekapcsolódik az emberiség tudásának történetileg felhalmozódó anyagával, és ennek a felhalmozási folyamatnak a kezdetén a filozófia és a tudományok még nem, vagy csak alig váltak el egymástól. Közös tárgyon, közös módszerekkel egy és azonos tudományként haladtak a megismerés útjának 1 Enyvvári (Franklin 1923).: “ Philosophia (= bölcsesség szeretete): alaptudomány, egyetemes tudomány és HJ~WWDO YLOiJQp]HWWDQ D]D]

WXGRPiQ D WXGiV D PHJLVPHUpV D OpW pV D FVHOHNYpV iOWDOiQRV HOYHLUO HOIHO WpWHOHLUO DODSMDLUyO pV HJ~WWDO HJVpJHV IHOIRJiV D YLOiJUyO pV D] HPEHUL pOHWUO D JRQGRONRGiV pV D] HJHV tudományok általános eredményeinek synthesise alapján. A philosophia sajátos tárgya a megismerés, illetve a tudományok alapfogalmai és alaptételei, amelyeknek utolsó értelmét megvilágosítja és meghatározza és amelyek érvényét, valóságtartalmát és ismeretértékét kritikailag megvizsgálja. A philosophia azonban a helyes FVHOHNYpV DNDUiV pV pUWpNHOpV HOIHOWpWHOHLW LOOHWOHJ HOYHLW LV NXWDWMD QHPFVDN WXGRPiQ D PHJLVPHUpV pV D OpW HOYHLUO KDQHP WXGRPiQ D] DNDUiV OHJIHOVEE QRUPiLUyO LV D]D] OHJIHOVEE pUWpN pV FpOWXGRPiQ $ philosophia állandó kölcsönhatásban áll az egyes tudományokkal és az élettel; ezek állandó befolyása alatt áll pV HJHQHVHQ YDJ N|]YHWYH iOODQGyDQ YLVV]DKDW UiMXN (]pUW KDWDOPDV NXOWXUiOLV WpQH] $ SKLORVRSKLiW felosztják: elméleti

és gyakorlati, tiszta és alkalmazott philosophiára, természet- és szellem-philosophiára stb. A SKLORVRSKLDL WXGRPiQRN D N|YHWNH]N ORJLND pV LVPHUHWHOPpOHW PHWDSKVLND NR]PROyJLD SKLORVRSKLDL psychologia, ethika, továbbá jog-, történet-, vallás-, társadalom-philosophia és aesthetika.” A Routledge - féle nyugati filozófiai enciklopédia (London – New York, 1991) nem ismer filozófia címszót, csak ’afrikai filozófiát’, filozófiatörténetet, stb. A Springer Hungarica Filozófia atlasza (1993) történeti definíciókat ad . Így idézi Arisztotelészt: "Mert a csodálkozás ösztönözte arra az embereket, régebben éppúgy, mint ma, hogy filozofáljanak., de aki kérdez és csodálkozik, annak bizonytalanság-érzése van. és ezért, hogy e bizonytalanságtól megszabaduljanak, elkezdtek filozofálni." A. C Grayling (Oxford, 1995) a tevékenységet definiálja: “A filozófiai vizsgálódás célja, hogy betekintést QHUMQN D WXGiV D]

LJD]ViJ D] pV] D YDOyViJ D MHOHQWpV D] HOPH pV D] pUWpNHN NpUGpVHLEH .O|QE|] V]HP V]|JHNEO PiV HPEHUL WHYpNHQVpJHN LV YL]VJiOMiN XJDQH]HNHW D NpUGpVHNHW QHP XWROVy VRUEDQ D] LURGDORP pV D P&YpV]HWHN D ILOR]yILD D]RQEDQ N|]YHWOHQO NtVpUOL PHJ WLV]Wi]iVXNDW V DKRO OHKHW PHJYiODV]ROiVXNDW´ 2 inspirál <latin> ösztönöz, késztet 1  NH]GHWpQ $PL ILOR]yILD YROW HEE O D] pULQWNH]HWW D WXGRPiQRN OHJiOWDOiQRVDEE & YROW D] HNNRU PpJ QHP QHUWH HO NpVEEL NpUGpVHLYHO $PL V]DNWXGRPiQ ± MHOOHJ 3 önállóságát és diszciplináris elkülönülését a filozófiától. Egyszóval a filozófia nem OpWH]LN D W|UWpQHWL IHMOGpV NH]GHWpQ D WXGRPiQRNWyO HONO|QOW PyGRQ $ V]DNWXGományok kialakulásával párhuzamosan a filozófia is sajátos szaktudománnyá válik, aminek az a sajátossága, hogy az egyetemes összefüggés irányába halad, és a tudományok általános megismerési kérdései részét képezik a filozófiának is. De amilyen

mértékben szétválnak a tudományok és a filozófia, ugyanolyan mértékben szétválnak az általuk vizsgált kérdések is, mindegyiknek kialakul saját megközelítésmódja, sajátos tárgya. Röviden összefoglalva, a filozófia és a szaktudományok tárgya és egymáshoz való viszonya, állandó történeti evolúció4 közepette, folytonos változásban van. Ez  D] iOODQGy YiOWR]iV N|]|V IHMO GpVN OHJIRQWRVDEE YRQiVD H] EHIROiVROMD D ILOR]yILD fogalmi tartalmát is. Ha meg akarjuk határozni, hogy mi a filozófia tárgya, akkor  MRJJDO NpUGH]KHWMN KRJ PLNRU (UU O D W|UWpQHWLOHJ YiOWR]y WiUJUyO DGXQN QpPL  iWWHNLQWpVW D N|YHWNH] NEHQ pV HJEHQ PHJSUyEiOMXN PHJPXWDWQL PLN D] iOODQGy elemei a szakadatlan változásnak. 3 diszciplína <latin> tudományág, tudományszak 4 HYRO~FLy ODWLQ! IHMOGpV 2 2. fejezet: Görög filozófia Ember és természet a törzsi kozmológiákban és eredetmondákban. Görög teremtésmítoszok Mítosz és

tudomány A szofoszok A megismerés mint abszolút érték Hasznos-e a tudomány? Az arché Nyugalom és mozgás Milétosziak, püthagoreusok, eleaták Az atomizmus Szókratész: fordulat az etika felé. Platón ideaelmélete, természetfilozófiája; társadalomelmélete és megismeréselmélete. Arisztotelész és a szaktudományok megszületése A szubsztancia. Az antik szkepszis: erkölcs és tudás Az emberi civilizáció néhány ezer éves történetének és kibontakozásának LJD]L SHUVSHNWtYiMiW DNNRU OiWKDWMXN FVDN PHJ KD SLOODQWiVW YHWQN DUUD D] HOW|UWénetre, melyben ez a civilizáció gyökeredzik, és amelyben az emberi kultúra alapjai kialakultak. Ennek feltárása az antropológiai kutatás feladata; mérföldkövei változó   LG LQWHUYDOOXPRNDW MHO|OQHN NL (]HN D] LG WDUWDPRN HJUH U|YLGOQHN PLN|]EHQ D]  iOWDOXN NLMHO|OW V]DNDV]RNEDQ D] HPEHUL NXOW~UD V]HPSRQWMiEyO HJUH MHOHQW VHEE átalakulások mennek végbe. A huszadik század végének

antropológiája5 V]HULQW D] HOV NpW OiERQ MiUy Hm-  EHUIDM KRPLQLGD IDM N|UOEHOO  PLOOLy pYYHO H]HO WW MHOHQW PHJ $IULNiEDQ 0DJD D]  IHPOV|N PLQWHJ  $ NpW OiERQ MiUiVUD YDOy iWWpUpV D OHJiWWEE DQDWyPLDL pOHW N|UOEHOO KiURP pV IpO PLOOLiUG pYHV D )|OG|Q D] HOV PLOOLy pYH MHOHQWHN PHJ átalakulás, radikális eltérés a csimpánz anatómiájától (a medence formája teljesen    SULPLWtY NHV]N|]|N V]LOiQNRN NDSDUyN pV KDVtWyN HOWpU  PyGRVXO D W|U]V IHOpStWpVH pV D YpJWDJRN LV  (]W N|YHW HQ PDMG  PLOOLy pY P~OYD MHOHQQHN FVDN PHJ D] HOV  (EEHQ D] LG V]DNEDQ U|J]O  D] HQHUJLDIHOKDV]QiOiV V]HPSRQWMiEyO KDWpNRQDEE &  pOHWIRUPD DPHO D OHJVLEE N|]|VVpJL NpW OiERQ MiUiV PHOOHWW  D YDGiV]yJ MW|JHW lét létformája, és amely hatékony a táplálék együttes megszerzése és megosztása következtében. Itt alakulnak ki az utódgondozásnak azok a formái is, amelyek lényegesen hatékonyabbaknak bizonyultak a populáció

növekedése és a hordák WDQXOiVD V]HPSRQWMiEyO PLQW D] D]W PHJHO] IRUPiN $ homo erectus másfél-két & PLOOLy pYH HOWHUMHGW $IULNiQ NtYO PiU È]VLiEDQ LV YDGiV]RWW K~VW pV |VV]HJ MW|WW növényeket evett, beszélt, köveket pattintott bonyolult technikával, tizenegynehányIV FVRSRUWRNEDQ $JiQDN WpUIRJDWD NE DO QWW PHJ HOGHihez képest, és elérte a 900 cm3HW (YYHO SiUKX]DPRVDQ pV HQQHN PHJIHOHOHQ NHV]N|]HL LV &  XJUiVV]HU HQ IHMO GWHN $] HV]N|]WtSXVRN IRNR]yGy NLPXQNiOWViJD N|YHWNH]WpEHQ  PHJ HJ WXFDW V]HUV]iP NO|QE|]WHWKHW A homo sapiens átlagosan 1350 cm3-es agytérfogattal rendelkezik. Kialaku-  OiVD IpOPLOOLy pV  H]HU pY N|]|WW ]DMORWW OH -HOOHJ]HWHV IHMOHWW NpSYLVHO MH D  QHDQGHUY|OJL HPEHU DNL  H]HU pYYHO H]HO WW DODNXOW NL pV N|UOEHOO  H]HU pYH & W QW HO 1XJDW(XUySiWyO .|]HOHOHWLJ pV QpPHO i]VLDL WHUOHWHNHQ WHUMHGW HO   (QQHN D IHMO GpVL LG V]DNQDN HJHWHPHV KDMWyHUHMpYp YiOLN D NXOW~UD D

QHOY D jelek, a kollektív emlékezet ennek részét képezik; és az a sajátos, bonyolultabb & WHFKQROyJLD LV DPHO N|UOEHOO  QDJPpUHW  MHOOHJ]HWHV V]LOiQNHV]N|]W iOOtWRWW  HO     +DUPLQF|WH]HU pYYHO H]HO WW MHOHQW V YiOWR]iVRN MHOHQQHN PHJ D IHOV SDOHROLWLNXP 5 VNNRU & ~M HXUySDL OHOHWDQDJiEDQ VRKDVHP OiWRWW W|NpOHWHV NLYLWHO lásd például: Richard Leakey – Roger Lewin: Fajunk eredete, Gondolat K. 1986 3 &  JpS LV D] tM pV D Q O (]HN HJEHQ D] HV]N|]|N ILQRPDQ SDWWLQWRWW SHQJpN FVRQW pV DJDQFVQHUVDQDJRN UDMWXN pOHWK iOODWIDUDJYiQRN (NNRU V]OHWLN PHJ D] HOV ember társas intelligenciájának, eszközhasználatának és nyelvi képességeinek is a lenyomathordozói. Egyúttal a modern ember (homo sapiens fossilis) megjelenésé-   QHDQGHUY|OJLHNNHO YDJ NL&]WH NHW HVHWOHJ EHROYDGWDNH D] QHN D QRPDL DNL NHOHWU O QXJDWUD KDODGW YpJLJ D NRQWLQHQVHQ +RJ YDMRQ HJWW pOWH D] LWW pO újonnan érkezettekbe, erre

ma nincs definitív válasz. Az azonban bizonyos, hogy a követNH] NE  H]HULJ QpKiQ pYH]UHG D] XWROVy MpJNRUV]DN LGV]DND  NXOW~UiN |VV]HNDSFVROiViEDQ pV D PHOQHN yULiVL V]HUHSH YDQ D NO|QE|] népvándorlások kialakulásában.  ¶LSDURN¶ VRUD pV D $ MpJNRUV]DN HPEHUpQHN IHMOHWWVpJpW D] HJPiVW N|YHW & JRUV WHFKQROyJLDL ± P YpV]L YiOWiVRN MHOOHP]LN $ OpWUHKR]RWW WiUJDN VRNDViJD D & P YpV]L iEUi]ROiV LQWHQ]LWiVD pV JDNRULViJD SpOGiXO EDUODQJIHVWPpQHN PLQG arra mutatnak, hogy ekkorra a közös intelligencia nyelvi kifejezése rendkívül fejlett volt, hiszen e nélkül nem jöhettek volna létre ezek az alkotások. A fejlett nyelv –  IHMOHWW LQWHOOLJHQFLD ± QLOYiQYDOy NtVpU MHOHQVpJH D WiYROViJL NDSFVRODWRN QDJ száma, amit a tárgyak cseréjén át lehet nyomon követni.  0L N|YHWNH]LN HEE O" $] KRJ D] HPEHUUp YiOiV KRVV]~ IRODPDWD YpJpQ D neolitikumban (tízezer éve) már rendkívül fejlett eszközökkel, kommunikációval, nyelvvel,

tudattal, világképpel LGHROyJLiYDO UHQGHONH] N|]|VVpJHN D] ~JQHYH]HWW ’neolitikus társadalmak’ állnak fenn, amelyek a társadalmiság kialakulásának utolsó  HWDSMiW NpSYLVHOLN D] RV]WiOWiUVDGDOPDN OpWUHM|WWH HO WW (]HNQHN D] pOHWYLWHOH  YLOiJNpSH V]RNiV KLW pV QRUPDUHQGV]HUH PpOHQ EHIROiVROMD D] XWiQD N|YHWNH] kultúrák gondolkodását és világképét. E felfogásmód központi eleme a totemizmus6. (] D]W IHMH]L NL KRJ D] LOOHW N|]|VVpJ VDMiW PDJiW D WHUPpV]HW UpV]HNpQW JRQGROMD HO pV D]W KLV]L KRJ D]   iOODW W|U]VN YDJ QHP]HWVpJN QHPFVDN PDJiQ YLVHOL D] LGHQWLWiVXNDW NLIHMH] jegyeit, hanem közvetlenül azonos is evvel az állattal, például maga is medve. W H Rivers írja le ezt a gondolkodásmódot a melanéziai társadalom megfigyelése során:     VUO PLQWKD HPEHU PDMG LVPpW ~J PLQWKD ³ 0LNRU HJ PHODQp]LDLYDO D WRWHP VU O EHV]pOJHWQN DPHOW O V]iUPD]iViW OHYe]HWL DNNRU HJV]HU ~J EHV]pO HUU O D] állat lett volna. Ha

megpróbáltuk rögzíteni, mikor és hol ment végbe ez az átalakulás, csakhamar észre kellett vennünk, hogy abban, amit kihüvelyezhettünk, egyál-   & WDOiQ QHP W|UWpQW VHPPL iWDODNXOiV D W|UWpQHW K VpW NH]GHWW O YpJLJ HJLGHM OHJ   JRQGROWiN HO HPEHUQHN pV iOODWQDN 0LQGHQ HU IHV]tWpVQN KRJ VDMiW Qp] SRQWMDLQN szerinti világosságot és szabatosságot vigyünk a történetbe, csak annak bizonyítéka  OHV] D NLNpUGH]HWW PHODQp]LDL V]HPpEHQ KRJ HJiOWDOiQ QHP pUWMN D]W DPLU O V]y van.”   $PLU O V]y YDQ D] D WHUPpV]HWWHO YDOy D]RQRVViJQDN D PpOHQ J|NHUHG] tudata. Az ember egy a természettel, annak éppen úgy része, mint a szél vagy a víz Ez a gondolat jelen van minden természeti nép életében, úgyis mint jelenük, vagy úgy, mint múltjuk emléke. Ezek a gondolkodási formák és tartalmak megjelentek a görögség mitológiájában és eredet-mondáiban. $] HOV J|U|J W|U]VHN D] L H ,, pYH]UHG HOHMpQ QRPXOQDN EH NpVEEL

ODNóhelyükre, a Balkán déli részére, magukkal hozva mindazokat a képzeteket, amelyek   pYH]UHGHL VRUiQ KDOPR]WDN IHO $] LWW WDOiOW SUHKHOOpQ QpSHNHW NLDODNXOiVXN PHJHO ] 6 WRWHP LQGLiQ ± DQJRO! D WHUPpV]HWL QpSHN iOWDO VNQHN JRQGROW Q|YpQ YDJ iOODW LOOHWYH HQQHN YDODPLOHQ ábrázolása 4  SHODV]J WHUHPWps- PDJXNED ROYDV]WRWWiN PLWROyJLiMXNNDO HJHWHPEHQ $ N|YHWNH] mítosz tartalmazza mindazokat a mitológiai elemeket (mitologémákat) amik a természeti nép eredetének jellegzetes motívumai.  ³.H]GHWEHQ YROW D KiRV] (EE O HPHONHGHWW NL PH]tWHOHQO (XUQRPp D 0LQGHQVpJ  LVWHQQ MH GH QHP YROW KRO PHJYHWQLH D OiEiW (OYiODV]WRWWD KiW D] pJEROWWyO D WHn- gert, s egymagában táncolni kezdett a hullámokon. Dél felé táncolt, s szél kerekeGHWW D QRPiEDQ ÒJ OiWWD KRJ H] D V]pO YDODPL ~M pV |QPDJiEDQ OpWH] DPHly- & OHO PHJNH]GKHWL D WHUHPWpV P YpW 6DUNRQ IRUGXOW HONDSWD D] pV]DNUyO I~My V]HOHW sodorgatni kezdte a tenyere

között, és íme: megszületett Ophión, a nagy kígyó. Eurünomé tovább táncolt - egyre féktelenebbül -, hogy felmelegedjék, s Ophiónt YpJO LV HOIRJWD D NpMYiJ D] LVWHQQ OiED N|Up WHNHUHGHWW pV HJHVOW YHOH 0iUSedig az Északi Szélnek, amelyet Boreásznak is szoktak nevezni, megterméNHQ W KDWiVD YDQ (]pUW IRUGXOQDN VRNV]RU D NDQFiN KiWVy IHONNHO D V]pOQHN FVGU Qplkül is vemhesek lesznek. Így történt, hogy Eurünomé is teherbe esett b) Eurünomé erre galamb alakot öltött, leereszkedett a hullámokra, s amikor elérke-  SDUDQFViUD KpWV]HU D WRMiV   gyermekei, vagyis ami csak létezik e világon: a Nap, a Hold, a bolygók, a csillagok pV D )|OG D UDMWD OHY KHJHNNHO IROyNNDO IiNNDO Q|YpQHNNHO pV pOOpQHNNHO ]HWW D] LGHMH PHJWRMWD D 9LOiJWRMiVW 2SKLyQ D] LVWHQQ N|Up WHNHUHGHWW pV NLN|OW|WWH $ WRMiV NHWWpUHSHGW pV NLSRWWDQWDN EHO OH D] LVWHQQ együtt. c) Eurünomé és Ophión az Olümposz hegyére költöztek. Ophión azonban megha- 

UDJtWRWWD D] LVWHQQ W D]W iOOtWRWWD XJDQLV KRJ  WHUHPWHWWH YLOiJRW $] LVWHQQ nyomban a fejére taposott a sarkával, kitörte a fogait, és Ophiónt a föld alatti sötét & UHJHNEH V]iP ]WH d) Aztán mozgásba hozta a hét bolygót, s mindegyiket egy titanisz és egy titán alá rendelte. Theia és Hüperión a Nap, Phoibé és Atlasz a Hold, Dioné és Kriosz a Mars, Métisz és Koiosz a Mercurius, Themisz és Eurümedón a Jupiter, Téthüsz és ÏNHiQRV] D 9HQXV 5KHLD pV .URQRV] D 6DWXUQXV XUDONRGyMD OHWW $] HOV HPEHU SeGLJ 3HODV]JRV] D SHODV]JRN VH OHWW ÈUNiGLD I|OGMH V]OWH 8WiQD V]OHWWHN PpJ NHW NXQKyW pStWHQL PHJ PDNNRW HQQL 5XKiW W|EEHQ LV V 3HODV]JRV] PHJWDQtWRWWD   GLV]QyE UE O YDUUWDN PDJXNQDN (XEyLiEDQ pV 3KyNLV]EDQ PpJ PRVW LV LOHW YLVHl7 nek a szegények.” Mit is állít a világról ez a pelaszg teremtésmítosz? Létezik a világ kaotikus  GROJRN QHP NO|QOQHN HO HJPiVWyO (EEO D NiRV]EyO KR]]D OpWUH D UHQGHW D

WHUHPWpVLVWHQQ (XUQRPp QHYH MHOHQWpVH ¶PHVV]HYiQGRUOy¶  (] D] LVWHQQ PDJiQDN D UHQGH]HWWVpJQHN D OpWUHKR]yMD XJDQDNNRU D]RQEDQ NLIHMH]MH D WiUVDGDORPEDQ PHJQLOYiQXOy QXUDORPQDN LV  D OpWUHKR]yMD D] pJLWHVWHNQHN DNLN D NpVEEL PLWROyJLiNEDQ KRO iOODW KRO HPEHULVWHQHNNpQW LV V]HUHSHOQHN LWW D]RQEDQ QL pV IpUIL WLWiQRN iOODSRWD D UHQGQpONOLVpJ DPLNRU D NO|QE|] fennhatósága alá rendelt bolygókként léteznek. A görög tudomány kiindulópontja is a természet tanulmányozása. Ugyanazok  D PRWtYXPRN DPHOHN D WHUPpV]HWL QpSHN pUGHNO GpVpW D WHUPpV]HW MHOHQVpJHL IHOp fordították, kéVEE LV IHQQiOOQDN GH D] ~M pOHWN|UOPpQHN N|]|WW D WHUPpV]HWEHQ pUYpQHVO W|UvényV]HU&VpJHN UHQGV]HUHV MHOHQVpJHN PHJpUWpVH pV IHOWDOiOiVD D cél, mivel csak ezek alapján tudják a természeti folyamatokat saját céljaik érdekében kihasználni. Azaz a természethez való viszony mélyén egy újfajta megközelítésmód 7 in: Robert Graves: A görög

mítoszok I-II., Európa, 1982 I k 31 kk o 5  VSRQWiQ DXWRQyP UHQG JRQGRODWD IHOp KDODGQDN UHMOLN D WHUPpV]HWEHQ pUYpQHVO amely nélkülöz minden isteni vagy emberi befolyást. Ez persze ellentmond a kialakult vallásos-mitológiai elképzeléseknek, éppen ezért az új gondolatok  DNDGiORNNDO pV D N|]|VVpJ HOOHQiOOiViYDO LV NLGROJR]iVD HJV]HUUH WDOiONR]LN EHOV Mégis, az új felfogásmód kidolgozása nagyon hasznos a közösség szükségletei szempontjából, és ennek a közösség is tudatában van.   $] D NRUV]DN DPHOEHQ D WHUPpV]HWILOR]yILD OpWUHM|Q D] LG V]iPtWiVXQN HO WWL   V]pNKHOH D J|U|JVpJ HOV JD]GDViJLNXOWXUiOLV 9,, V]i]DG N|]HSpQ NH]G GLN (OV szövetségi rendszerének – a 12 ión város szövetségének – központja, Milétosz. Ez a  YiURV SHU]VD PHJV]iOOiViLJ L H  QDJMiEyO $WKpQ NpV EEL V]HUHSpW W|OW|WWH EH 8 a görögség egészén belül. Az itt létrejött eszmék az egész oikumenében szétáradtak, nem utolsó

sorban a perzsa hódítás hatására: az itt kibontakozott filozófiai  WDJMDL V]HPpOHVHQ YLWWpN WRYiEE D] iOWDOXN NLGROJR]RWW HV]PpNHW LVNROD HOPHQHNO A fennmaradt hagyomány szerint Thalész (kb. i e 640-550), a milétoszi iskola  NpSYLVHOMH HJ ~MIDMWD WXGiVW OpWUHKR]y E|OFV V]RIRV]  (JLNH D J|U|J  &  KpW V]RIRV]QDN DNLN DKKR] MiUXOWDN HOV WiUVDGDORP NLDODNXOiViQDN LG V]DNiEDQ P N|G hozzá, hogy az újfajta politikai rend, normák, törvények, tudás kialakuljon. Thalész  YROW DNL pSSHQ NHUHVNHGHOPL QHP MRJWXGyV YDJ SROLWLNXV KDQHP JD]GDJ NHUHVNHG sikereinek köszönhette vagyonát és azt is, hogy kereskedelmi útjai során találkozott   D] HJLSWRPL SDSRNNDO pV HOVDMiWtWKDWWD QHOYNHW pV WXGRPiQXNDW YROW D] HOV 9 JHyPHWUpV] ± D]D] I|OGPpU pV PpUWDQWXGyV 7KDOpV] WpWHO  YROW D] DNL   &  &  FVLOODJiV]DWL LVPHUHWHL DODSMiQ PHJMyVROW HJ YDOyV]tQ OHJ HJLSWRPL HUHGHW napfogyatkozást, ami i. e 585-ben következett be (a 48

Olümpiász 3 évében) 0LQG Ui PLQG D] W N|YHW NRUDL J|U|J WXGRPiQUD MHOOHP] D WHUPpV]HWL Iolyamatok közvetlen megfigyelése és napi feladatok megoldása is. A milétoszi iskola   HV]N|]|NHW WDJMDL D KDJRPiQ V]HULQW OpWUHKR]WDN KDMy]iVL WpUNpSHNHW LG PpU meghatározták újfajta mérési módszerek kidolgozása útján a piramisok magasságát, katonai-hadmérnöki feladatokat oldottak meg mint például folyók medrének átterelése stb. Thalész és a görög gondolkodók azt gondolják, - és ez a huszadik századig a tudomány általános felfogása marad -, hogy a tudás öncél, azaz olyan valami, ami nincs a közvetlen hasznosságnak alárendelve. A természeti jelenségek megismeré- & HPEHUL WHYpNHQVpJ VH iOWDOiQRV pUGHN HUN|OFVL V]HPSRQWEyO D OHJPDJDVDEE UHQG Az Igazság megragadása és kimondása a legnemesebb tett, nem függ az azt  NLPRQGy V]iUPD]iViWyO YDJ WiUVDGDOPL KRYDWDUWR]iViWyO V W D V]HPpOHV halhatatlanság eszköze is, hiszen az

igazság fennmarad kimondója halála után is. Ennek ellenére a köznapi görög gondolkodás számára az a kérdés is érdekes, hogy a tudománynak van-e valamiféle haszna. Az antik hagyomány szerint Thalész tettekkel bizonyította, hogy a tudomány önmagában hajthat hasznot, de a tudósok nem ezért a haszonért dolgoznak. (JV]HU DPLNRU D PHWHRUROyJLDL HOMHOHNEO NRUiQ IHOLVPHUWH KRJ My RODMWHrPpV tJpUNH]LN LGEHQ NLEpUHOWH D] RODMVDMWyNDW $PLNRU D]WiQ D My WHUPpV EHN|YHWNe-   ]HWW pV D WHUPHO NQHN VUJ VHQ V]NVpJN YROW VDMWyNUD PLYHO D] RODMERJyN késedelmes kisajtolása az olajtartalom csökkenését eredményezi), magas áron 8 oikumené <görög> emberlakta föld, a görög világ, a gazdasági tevékenységek színtere. 9 J|U|JO PLQGNHWWW MHOHQWL D V]y 6 továbbadta ezeket, így mutatva meg, hogy a tudás haszon forrása is lehet, de a tudósokat nem ez a cél mozgatja. A tudós a görög szóhasználat szerint a ’philoszophosz’. Ez

az összetett szó10 a  ¶E|OFVHVVpJHW V]HUHW W¶ MHO|OL tJ D ILOR]yIXV D E|OFVHVVpJ EDUiWMD DNLUH D] D  MHOOHP]  KRJ W|UHNYpVH D PHJLVPHUpV YDODPHQQL IRUPiMiUD LUiQXO $ VRN IRUPD 11 között van egy olyan, amelyik egy újfajta tudás, a természetfilozófia területére  LUiQXO 7KDOpV] pV LVNROiMD HO V]|U YRQMD YL]VJiODWD DOi D GROJRN |VV]HVVpJpQHN 12 mint egésznek a természetét és tesz kísérletet a világ racionális leírására.  (O V]|U YHWLN IHO DQQDN NpUGpVpW KRJ KRJDQ OpWH]LN D] DQDJL YLOiJ KRJDQ van az, hogy miközben az egyes dolgok létrejönnek és elpusztulnak, a dolog mint olyan létezése folytonos. Másképpen fogalmazva, miközben az egyes egyedek változnak, aközben minden változásuk ellenére is magukban hordozzák közös,  iOWDOiQRV YiOWR]DWODQ MHJHLNHW SpOGiXO D]W KRJ HPEHUHN IpUILDN YDJ Q N  NpUGpV WHKiW D N|YHWNH] KRJDQ OpWH]KHW D] iOWDOiQRV V]QWHOHQO pV $ I szakadatODQXO PLN|]EHQ D] W KRUGR]y HJHGHN P~OpNRQDN

$ PLOpWRV]L LVNROD válasza erre a kérdésre az arché13 felfogás kidolgozása. Az arché valamilyen VDQDJ DPHOEO PLQGHQ NLLQGXO pV DPHOEH PLQGHQ YLVV]DWpU PLN|]EHQ D OpQHJ - önmaga - változatlan marad. A görögök koncepciója szerint - és ez az egész antikvitás közös felfogása lesz   D NpV EELHNEHQ  D] DQDJL YLOiJ HOHPHNE O pSO IHO (]HNQHN V]iPD WHNLQWHWpEHQ  &  MHOHQLN PHJ PLQW & EHOiWQL KRJ H]HN LQNiEE D KDOPD]iOODSRWRNDW WHVWHVtWLN PHJ $]W JRQGROMiN WRYiEEi KRJ H]HQ HOHPHN YDODPHOLNpEO M|QQHN OpWUH D WRYiEELDN $]W DPLEO PLQGHQ NLLQGXO pV DPLEH PLQGHQ YLVV]DWpU WHNLQWLN DUFKpQDN NpVEEL ODWLQ V]yYDO SULQFtSLXPQDN YDJ V]XEV]WDQFLiQDN  $] DUFKpNRQFHSFLy HOV NLGROJR]yL N|]|WW YLWD ]DMOLN D] DUFKp PLEHQOpWpUO 7KDOpV] D] LVNROD PHJDODStWyMD D]W JRQGROMD KRJ D] VHOHP D Yt] (] D JRQGRODW MyO PHJIHOHO HJIHOO D Yt] IRQWRVViJiQDN D J|U|J|N HJ KDMy]iVEyO pO QpS V]iPiUD 0iVUpV]W D NpVEEL J|U|J WXGRPiQ LV D]W JRQGROMD KRJ WXODMGRQNpSSHQ

D] pOHW HOHPL IRUPiL D Yt]EO IDNDGQDN KLV]HQ HJ SRFVROD DPHOLN D] HV]pV QRPiQ YDQQDN NO|QEVpJHN GH DODSYHW HQ D I|OG D W ] D Yt] pV D OHYHJ HOHP 0D SHUV]H N|QQ keletkezik, néhány napon belül megtelik az élet és az elevenség mindenféle  pOOpQHNNHO QRPiYDO V]HPPHO IHOIHGH]KHW Arisztotelész, aki teljes mértékben megérti ennek a gondolatnak a fontosságát, & P&YpQHN W|UWpQHWL UpV]pEHQ UHQGNtYOL SRQWRVViJJDO IRJODOMD |VV]H  ¶0HWDIL]LND¶ FtP 7KDOpV] pV N|YHW L PRQGDQLYDOyMiQDN OpQHJpW  E|OFVHON N|]O OHJW|EEHQ ~J YpOHNHGWHN KRJ PLQGHQ GRORJ HJHGOL IHOYH DQa& N XJDQLV VHOHPQHN pV IHOYQHN D]W D YDODPLW QHYH]LN DPHOEO PLQGHQ OpWH] NHOHWNH]LN DPHOEO D GROJRN OHJHOV]|U M|QQHN OpWUH V DPHOEHQ YpJO PHJVHPPLVOQHN ³$] HOV JL OpQHJ  miközben a lényeg megmarad, de megjelenésében megváltozik. Éppen ezért azt hiszik, hogy semmi sem születik és semmi sem pusztul el, mivelhogy ugyanaz a természet szüntelenül &

YDJ |VV]HWHWW   PDJD QHP YiOWR]LN PHJ ( IHOY V]iPD pV mibenléte tekintetében a nézetek nem azonosak. Thalész például – az ilyen bölFVHOHW HOV P&YHOMH ± D YL]HW WDUWMD LOHQ HOHPQHN pV H]pUW iOOtWMD KRJ D I|OG D Yt]HQ OHEHJ 7DOiQ D]pUW MXWRWW HUUH D IHOWHYpVUH PHUW ~J OiWWD PLQGHQ GRORJ WiSOiOpND QHGYHV V PDJD D K LV D QHdPHJPDUDG 0HUW OpWH]QLH NHOO HJ EL]RQRV OpQHJQHN OHJHQ D] HJV]HU DPHOE O PLQGHQ HJpE NHOHWNH]LN PLN|]EHQ 10 ’philo-’ szóösszetételekben valaminek a szeretetét jelenti, ’szophia’ pedig tudást, bölcsességet 11 $ WHUPpV]HWILOR]yILD D WXGRPiQ HOV RV]WDWODQ IRUPiMDNpQW MHOHQLN PHJ D GROJRN N|]|V WHUPpV]HWpW meghatározó általánost tanulmányozza. 12 racionális <latin> ésszel felfogható, megragadható 13 DUFKp J|U|J! DQDJL SULQFtSLXPRW ¶VDQDJRW¶ MHOHQW 7 vesVpJEO HUHG pV DEEyO pO XJDQLV PLQGHQQHN D] D]  14 VDQDJD DPLEO NHOHWNH]LN  7HKiW 7KDOpV] HEE O DODNtWRWWD NL IHOIRJiViW YDODPLQW DEEyO

KRJ PLQGHQQHN D FVtUiMD QHGYHV WHr- & PpV]HW ´ Az iskola második tagja Anaximandrosz (i. e 611–546) azonban ellentmondást lát abban, hogy a víz egyszerre a négy elem egyike, ugyanakkor pedig arché is,  D]D] D] D NO|QOHJHV DQDJLViJ DPHOE O PLQGHQ WRYiEEL DQDJL OpWUHM|Q pV  DPHOEH SXV]WXOiVD XWiQ YLVV]DWpU PLQGHQ Yt]E O OHV] PDMG PHJV]LOiUGXO I|OGGp pV  OHYHJ Yp YiOLN PDMG KDOiOD XWiQ V]pWERPOLN pV ~MUD Yt]]p OHV]  (QQHN D] HOOHQWPRnGiVQDN D PHJROGiViUD HJ ~MIDMWD pU]pNHNNHO PHJ QHP UDJDGKDWy VDQDJRW feltételezett, amelyet ’apeiron’-nak, azaz határtalannak nevezett és amely vélemé- &  QH V]HULQW XJDQFVDN DQDJL MHOOHJ  GH D] pU]pNL YLOiJ DQDJDLWyO HOWpU  DQDJLViJX YROW $QD[LPDQGURV] WHUPpV]HWILOR]yILiMiW D] ~M JRQGRODWRN ]DYDUED HMW gazdagsága jellemzi. Gondolatai legtömörebb összefoglalását Hippolütosz adja:  GROJRN IHOYH YDODPLIpOH YpJWHOHQ WHUPpV]HW HEEO NHOHt YLOiJRN (] D WHUPpV]HW |U|NNpYDOy VRVHP |UHJV]LN PHJ

 V magába foglalja az összes világokat. Azt állítja, hogy a születés, az élet és az elmúlás ideje PHJ YDQ KDWiUR]YD 6]HULQWH D OpWH] GROJRN IHOYH pV VHOHPH D YpJWHOHQ pV HOV]|U KDVználta a kezdet (alapelv, arkhé) elnevezést. Ezenkívül még létezik az örökké tartó mozgás, DPHO D] HJHN NHOHWNH]pVpW LGp]L HO $ I|OG OHEHJ DQpONO KRJ YDODPL WDUWDQi )RUPiMD KDMORWW NHUHNGHG KDVRQOy HJ NRV]ORSKR] 6tN ODSMDLQDN HJLNpQ MiUXQN PL D PiVLN SHGLJ D miénkkel szemben áll. A csillagok tüzes karikák, amelyek a világW&]EO V]DNDGWDN NL H]W YiV]RQW OHYHJ ]iUMD N|UO (]HNEHQ D NDULNiNEDQ EL]RQRV IDMWD FVV]HU& Q OiVRN YDQQDN D ³$] YROW D IHOIRJiVD KRJ D OpWH] NH]WHN D] HJHN pV D EHQQN OHY csillagok ezeken keresztül láthatók. Mikor ezek a nyílások bedugulnak, fogyatkozások (napés holdfogyatkozások) következnek be A nyílások bezárulása és kinyílása miatt a Holdat egyszer növekedni, máskor fogyni látjuk. A Nap korongja

huszonhétszer nagyobb, (mint a földé és tizenkilencszer nagyobb), mint a Holdé. Legmagasabban a Nap korongja áll (utána a +ROGp  OHJDODFVRQDEEDQ SHGLJ D] iOOyFVLOODJRN pV D EROJyN NRURQJMDL iOODQDN $] pOOé-  QHN D 1DS iOWDO HOSiURORJWDWRWW QHGYHVVpJE O NHOHWNH]WHN .H]GHWEHQ D] HPEHU DPLNRU  PHJV]OHWHWW PiV iOODWRNKR] PpJSHGLJ D KDOKR] KDVRQOtWRWW $ V]HOHN D OHYHJ E O NLYiOy   LJHQ ILQRP IXYDOODWRNEyO NHOHWNH]QHN pV PR]JiVED M YH W|P|UOQHN D] HV N SHGLJ D I|OGQHN    D 1DS iOWDO HO LGp]HWW NLJ ]|OJpVHLE O M|QQHN OpWUH $ YLOOiPRN DNNRU M|QQHN OpWUH DPLNRU D  V]pO D IHOK NEH WN|]LN pV V]pWV]yUMD D]RNDW $QD[LPDQGURV] D QHJYHQNHWWHGLN ROLPSLiV] 15 harmadik évében született.”  $] DSHLURQ NpWVpJWHOHQO NLXWDW MHOHQWHWW PiVIHO O D]RQEDQ HJ ~M SUREOpPiW vetett fel: létezhet-e olyan anyagiság, amelyik az anyag többi formájának megismerésére alkalmas érzékek számára megragadhatatlan? A milétosziak, és még hosszú  LG Q

NHUHV]WO D OHJW|EE J|U|J ILOR]yILDL LVNROD pSSHQ D WHUPpV]HWWXGRPiQRNKR] való közelségük miatt, nem érzik feladaWXNQDN D] pU]pNL PHJLVPHUNpSHVVpJ rendszeres tanulmányozását. Ennek ellenére intuitíven megérzik ezt az ellentmonGiVW pV D] HEEO YDOy NLOiEDOiV PR]JDWMD D] LVNROD KDUPDGLN WDJMiW Anaximenészt (i e. 568-499), hogy olyan archét válasszon, ami a legkevésbé terhel ez a nehézség, & PDUDGMRQ (] D] DUFKp D OHYHJ DPHO D PDJD W XJDQDNNRU PpJLV DQDJL MHOOHJ nékeny mivoltával határozottan különbözik az anyag többi fajtájának konkrétabb   MHOOHJpW O $] HOPpOHW +LSSROWRV] |VV]HIRJODOiViEDQ D N|YHWNH] NpSSHQ KDQJ]LN  DONDWD D N|YHWNH] DPLNRU QXJRGW QHP pU]pNHOKHW HOOHQEHQ D KLGHJ D PHOHJ D ³$ OHYHJ nedvesség pV D PR]JiV N|YHWNH]WpEHQ pU]pNHOKHWYp YiOLN $ OHYHJ D]RQEDQ iOODQGyDQ mozog. Ha ugyanis nem mozogna, nem változnának meg azok a dolgok, amelyek változni V]RNWDN  $ V&U&V|GpV YDJ ULWNXOiV

N|YHWNH]WpEHQ PiV GRORJNpQW MHOHQLN PHJ +D PHJULt- 14 15 .RUDL J|U|J PDWHULDOLVWiN ± D WRYiEELDNEDQ RUDL 0&YHOW 1pS   R Korai 35. o 8 & &&  &    M|Q OpWUH PDMG Yt] KD WRYiEE V&U&V|GLN I|OG pV D OHKHW OHJQDJREE V&U&V|GpsEO NHOHWNH]QHN D N|YHN 7HKiW D NHOHWNH]pV OHJIRQWRVDEE HOOHQtétei a meleg és a hideg. A I|OG ODSRV pV D OHYHJEHQ ~V]LN ODSRVViJD N|YHWNH]WpEHQ XJDQtJ D OHYHJEHQ OHEHJ D 1DS D +ROG pV D] |VV]HV W|EEL W]HV FVLOODJRN LV $ FVLOODJRN D I|OGEO NHOHWNH]WHN PHUW D EHQQH OHY QHGYHVVpJ IHOV]iOORWW pV PHJULWNXOYD W&]]p DODNXOW DPLNRU SHGLJ D W&] D PDJDVED HPHONHGHWW OpWUHM|WWHN D FVLOODJRN $ FVLOODJRN WpUVpJpEHQ D]RQEDQ YDQQDN I|OGQHP& pJL NXOYD V]pWV]yUyGLN OpWUHM|Q D W ] $ V]pO YLV]RQW |VV]HV U V|G|WW OHYHJ  6 UtWpV iOWDO D OHYeJ E O IHOK testek) is, amelyek a többiekkel együtt végzik körforgásukat. Anaximenész azt állítja, hogy a csillagok nem a föld alatt mozognak, amint

mások tanítják, hanem a föld körül, éppen úgy, 16 ahogy a kalap IRURJ D IHMQN N|UO $ 1DS QHP D]pUW UHMW]LN HO pMV]DND  PHUW D I|OG DOi MXW KDQHP D]pUW PHUW D I|OG PDJDVDEE UpV]HL HOWDNDUMiN V PHUW D N|]WQN pV N|]|WWH OHY WiYRlság nagyobbodik. A csillagok azért nem melegítenek, mert roppant távol vannak Szelek DNNRU M|QQHN OpWUH DPLNRU D OHYHJ |VV]HV&U&V|GLN pV PHJWDV]tWYD PR]JiVED OHQGO D Oe-  KD PpJ MREEDQ |VV]HV&U&V|GLN pV W|P|UO IHOKW KR] OpWUH pV Yt]]p YiOLN -pJHV DNNRU   WHWW IHOKN PHJV]LOiUGXOQDN 9LOOiPOiV DNNRU M|Q OpWUH DPLNRU D IHOKNHW D V]pO HUHMH V]pWWpSL Amikor ezek szétszakadnak, ragyogó, tüzes fény villan fel. A szivárvány úgy keletkezik, hogy D QDSVXJDUDN D] |VV]HJOHPOHWW OHYHJUH KXOODQDN )|OGUHQJpV DNNRU YDQ DPLNRU D PHOHJ 17 pV D KLGHJ QDJREE YiOWR]iVW LGp] HO D I|OGEHQ (]HNHW WDQtWMD $QD[LPHQpV]´ YHJ NHOHWNH]LN DPLNRU D IHOK NE O OHFVXUJy Yt] PHJIDJ Ky SHGLJ DNNRU KD D QHGYHVVpJJHO

WHOí-   J|U|J ILOR]yILDL LVNROD DODSYHW W|UHNYpVH D 0LQGH]HNE O MyO OiWKDWy D] HOV WHUPpV]HWL IRODPDWRNDW D PR]Jy VDQDJEyO DNDUMiN OHYH]HWQL 0LQGHQ PHJiOODStWá- suk mögött a való világ érzéki megtapasztalása a kiindulópont. Ugyanakkor mindenütt a tapasztalásból kiindulva a természeti folyamatok racionális (ésszel,  JRQGRONRGiVVDO W|UWpQ PHJpUWpVpUH pV PHJPDJDUi]iViUD W|UHNHGQHN pV HEEHQ && QDJ V~OW NDSQDN D WHUPpV]HW GLDOHNWLNXV HOOHQWpWHL PLQW V U V|GpV ± ULWNXOiV KLGHJ és meleg. Felfogásuk másik jellegzetességét az anyag szakadatlan mozgásának érzéki tapasztalatokon alapuló általánosítása alkotja. A mozgás maga a filozófia és a fizika  HJLN N|]SRQWL SUREOpPiMD pV N|]SRQWL V]HUHSHW MiWV]LN D NpV EEL DQWLN ILOR]yILiEDQ  LV (JHO UH D PR]JiV pU]pNL WpQNpQW GH WHOMHVHQ iOWDOiQRVDQ OpWH]LN pV PLQW LOHQ  NHUO D YLOiJNpSEH .pV EE H] LV QDJ YLWiN DODSMD OHV]    $ N|YHWNH]  NRUWiUVDLUD pV XWyGDLUD LV MHOHQW

V KDWiVW WHY  J|U|J JRQGRONRGy az epheszoszi ’homályos’ Hérakleitosz (i. e 544–480), aki ugyan nem tartozik a  YRQDOiW YLV]L WRYiEE  D] HOV J|U|J  & P&YpEO PHOEHQ JDNUDQ QpPLOHJ WDOiQRVDQ V]LQWH MyVODWV]HU&HQ N|G|VHQ IRJDOPD] (QQHN D KRPiOQDN UpV]EHQ WXGRPiQIHMOGpVL RNDL YDQQDN HJ WXGRPiQ PLOpWRV]L LVNROiKR] GH PpJLV DQQDN I JRQGRONRGy DNLQHN  HUHGHWL W|UHGpNH PDUDGW IHQQ ¶$ WHUPpV]HWU O¶ FtP kezdeteinél általában még hiányoznak azok a világos és pontos fogalmak és jelentések, amelyek a szabatosság alapjai; részben talán szándékolt is.  +pUDNOHLWRV] D YLOiJRW V]DNDGDWODQ PR]JiVEDQ OHY QHN iEUi]ROMD DPHOHW 18 EHOV PpUWpNHN V]DEiOR]QDN (] D] DQDJL YLOiJEDQ OpWH] DXWRQyP WHUPpV]HWW|r-   PHJVHMWpVH  YpQ HOV “Ezt a kozmoszt itt, amely ugyanaz mindenkinek, sem isten, sem ember, nem alkotta senki, KDQHP YROW PLQGLJ pV YDQ pV OHV] |U|NNp pO W&] DPHO IHOOREEDQ PpUWpNUH pV NLDOV]LN Ppr19 tékre.” 16 17 18

+LSSROWRV] pUWHOPH] KDVRQODWD H] D NDODS WNS QHPH]VLSND  Korai 43. o PpUWpN ILOR]yILDL IRJDORP! NODVV]LNXV GHILQLFLyMD V]HULQW PHQQLVpJLOHJ PHJKDWiUR]RWW PLQVpJ pV PLQVpJLOHJ PHJKDWiUR]RWW PHQQLVpJ LQWHUYDOOXPD WDUWRPiQD  PHOHQ EHOO D] iOWDOD NLMHO|OW GRORJ változatlan. Görög gondolkodók 1. kötet, Kossuth, 1992 - továbbiakban: Gg - 33o 29töredék 19 9 Felveti, hogy mi ennek a mozgásnak az oka, és azt a választ adja, hogy a  PR]JiV D] HOOHQWpWHNE O WiSOiONR]LN 0LQGHQ DPL D YLOiJEDQ YDQ V]DNDGDWODQXO & iWDODNXO $] iWDODNXOiV KRUGR]yMD pV D YLOiJ DUFKpMD QiOD D W ] DPHO PLQGHQW  iWDODNtW +pUDNOHLWRV] D YDOyViJ iOODQGy IHMO GpVpW pV YiOWR]iViW YL]VJiOMD )HQQPa- radt töredékeinek egy része ezt a sajátos, ellentétekben való mozgást mutatja be,  D]W KRJ KRJDQ OHKHWVpJHV D YDOyViJ NO|QE|]  HOOHQWpWHV ROGDODLQDN pV vonatkozásainak kölcsönös egymásrahatása.  $] HOOHQWpWHVUH FVLV]ROW LOOLN |VV]H pV D] HOOHQNH] E O D

OHJV]HEE LOOHV]NHGpV pV PLQGHQ D viszály által jön létre." gVV]HLOO SiURN HJpV] pV QHP HJpV] HJH] HOOHQNH] |VV]KDQg21 zó széthangzó, és minGHQEO HJ pV HJEO PLQGHQ 20  +pUDNOHLWRV]W HOV VRUEDQ D] HOOHQWpWHVHN HJVpJH pV N|OFV|Q|V IHOWpWHOH]HWt- sége érdekli. & $ KLGHJ GROJRN PHOHJV]HQHN D PHOHJ NLK O D QHGYHV PHJV]iUDG D V]iUD] PHJQHGYHVe- dik."22 Úgy látja a világ anyagi folyamatainak ez a központi eleme. Híres folyó ha-  IRUPiNEDQ PDUDGW IHQQ pV QDJRQ DONDOPDV DUUD KRJ PHJpUWVN VRQODWD NO|QE|] hogyan is gondolkodik.  8JDQD]RNED D IRODPRNED OpS NUH PiV pV PiV Yt] iUDG  9DJXQN LV PHJ QHP LV Ya- gyunk." Mit akar ezzel mondani ? Amikor azt mondja, hogy a víz más és más, akkor a dolgok állandó változását hangsúlyozza. Ha azonban csak a változás oldalt látjuk, akkor a kortárs filozófusnak, Kratülosznak lenne igaza, aki Hérakleitosz azon gondolatát miszerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a

folyóba, úgy értette és értelmezte, hogy egyszer sem léphetünk ugyanabba a folyóba, mert az mindig más. Kratülosz szerint tehát minden mindig más. Hérakleitosz szerint azonban nemcsak más, hanem ugyanaz is. Hiszen a folyó a benne áramló víz változásai közepette éppen azáltal tartja meg ön-azonosságát, hogy mindig ugyanDQQDN D Yt]J&MW & WHUOHWQHN D J MW MH KRJ YL]H PLQGHQ FVHSSMH QHPFVDN NO|QE|]LN D W|EEL  & FVHSSW O KDQHP HJVpJEHQ LV iOO H]HNNHO D]iOWDO KRJ XJDQDEEDQ D Yt]J MW mederEHQ MXW HO D WHQJHUEH +pUDNOHLWRV] WHKiW D] HJVpJ pV D NO|QE|]VpJ egységének az állásSRQWMiW YDOOMD *RUJLiV] SHGLJ D] DEV]RO~W NO|QE|]VpJpW Hérakleitosz vagyunk is és nem is vagyunk megjegyzése kiterjeszti ezt a gondolatot az emberi létre, mely a keletkezés és elmúlás ellentétének folytonos megvalósulása. Hérakleitosz gondolkodását áthatja a korábbi kultúrák gondolkodásmódjában   GLDOHNWLND D] D JRQGRODW KRJ

PLQGHQ V]LQWpQ QDJRQ HU WHOMHVHQ MHOHQOHY ellentétek viszonyában valósul meg. Ezzel a gondolattal találkozhatunk a kínai kultúrában, amelyben a világot meghatározó két ellentétes pólus, a yin és yang  N|OFV|Q|VHQ IHOWpWHOH]L HJPiVW YDJ D NpV EEL J|U|J JRQGRONRGyN HJLNpQpO & PiVLNiQiO DKRO H] D] HOOHQWpW PLQW V]HUHWHW pV J O|OHW YDJ HJHVOpV pV V]pWYiOiV jelenik meg. (például Empedoklésznál, i e 483-423) 20 Gg. 32/8 Gg. 32/10 22 Gg. 41/131 21 10 Hérakleitosz azonban nem áll meg a világfolyamat értelmezésében az ellen- & WpWHN IHOPXWDWiViQiO KDQHP D]W JRQGROMD KRJ D QDJ HJpV] P N|GpVH P|J|WW YDQ valami, ami ezt a rendet megteremti. Ez a valami a logosz "egy a bölcs dolog: felfogni az értelmet, amely kormányoz, áthatva mindenen mindent." 23 Hérakleitosz nem tisztázza pontosan, hogy mi ez a logosz, de azt gondolja, hogy a tudás útja ennek a megragadásához vezet. Azt gondolja, hogy megértett valami fontosat, amit

polgártársainak is tudtára adott, amit azoknak is meg kellett volna értenie, de mert restek a gondolkodásra és a megismerésre, örökké tudatlanok maradnak a legfontosabban.  EiU D ORJRV] H] |U|NUH NpSWHOHQHN pUWHOPHWOHQVpJNEHQ IHOIRJQL D] HPEHUHN HO EE LV PLQW hallották volna, s azután is, hogy már meghallották. Mert bár minden e szerint a logosz szerint lesz, mégis olyanok, mintha nem vennének tudomást róla, mikor megismerkedni kezdeQHN RO V]DYDNNDO pV WpQHNNHO DPLOHQHNHQ pQ YpJLJYH]HWHP NHW I|OIHMWYH PLQGHQW WHUPészete szerint és megmagyarázva, hogyan van A többi ember azonban észre se veszi, amit ébren tesz, ugyanúgy, ahogy elfelejti, amit alva - bár a logosz közös úgy él a sok ember 24 mintha külön gondolkodása volna. Mi hát ez a logosz? Hérakleitosz azt gondolja - vagy inkább sejti -, hogy a logosz valamiféle értelem, értelmes rend, ami jelen van az egyes ember gondolkodásában és magában az anyagi világban is. Hogy ez az

értelem a világ lényege,  DIHO O QLQFVHQHN NpWVpJHL H KRJ H] D OpQHJ YDODPLIpOH LVWHQ pUWHOPHH DYDJ D világ maga egy értelmes egész, egy értelmes Lény, ezt nem tudja vagy nem akarja  &  GROJRW JRQGRO HO YDODPLIpOH YLOiJOHONHW DPL QHP LVWHQ QHP IJJHWOHQ pOOpQ KDQHP PLQGHQEHQ MHOHQOHY EHOV OpQHJLVpJ (J ILOR]yILDL P&V]yYDO NLIHMH]YH valóV]tQ&OHJ  D SDQWHLVWD iOOiVSRQW HOV NLGROJR]yMD YDJ IHOWDOiOyMD WLV]Wi]QL 6]|YHJHLE O D] W QLN NL KRJ YLOiJOiWiViEDQ HJ RUJDQLNXV HJVpJEHQ OHY 25 Hérakleitosz nagyon élesen vetette fel annak kérdését, amit mozgásproblémának hívunk. Minden szakadatlan mozgásban van, a mozgás alapja az ellentétes elemek kölcsönhatása. Az az iskola, amelyik közvetlenül Hérakleitosz tanítására reagál, látszólag a mozgás lehetetlenségének az álláspontját képviseli, valójában azonban ezen a problémakörön messze túlmegy és a megismerés alapjainak kérdését feszegeti. Ez az iskola az eleaták

(eleaiak) iskolája, melynek megalapítója Parmenidész, aki i. e 51526 körül született Parmenidész alapgondolata az, hogy lehet találni olyan bizonyosságot, amelyik az érzéki megismerés bizonytalanságai, a folytonosan változó világ változásával szemben a gondolkodás és a tiszta ész bizonyosságát állítja. Parmenidész és társai vitatják, hogy az ember kétféle megLVPHU NpSHVVpJJHO UHQGHONH]LN D] pU]pNHOpVVHO és a gondolkodással. Érzéki tapasztalataink a bizonytalanságot szolgálják, csak vélekedések; hiszen a dolgok állandó változásaik közepette másnak és másnak & & EL]RQRVViJ PHJUDJDGiViUD W QQHN $ JRQGRONRGiV D]RQEDQ NpSHV D] HJ|QWHW & KD D GROJRN PLQGLJ HJ|QWHW HN pV D]RQRVDN DNNRU D] HOOHQWPRQGiV OHKHWHWOHQ $] 23 Gg. 34/41 uo. 25 panteizmus <görög> minden isten, azaz isten a természetben létezik, attól nem független 26 más forrás szerint i. e 540 körül 24 11 igazság tehát az ellentmondás

kizárásán keresztül ragadható meg. Az, ami mindig más, az soha nem lehet igaz; az, ami mindig azonos önmagával - tehát ellentmondásmentes - az az igaz.  0LQGHEE O D] N|YHWNH]LN KRJ D /pW LJD]ViJD FVDN HOJRQGROKDWy GH QHP  WDSDV]WDOKDWy eSSHQ H]pUW D] LJD]ViJ PHJLVPHUpVpQHN N|UpE O D] pU]pNL tapasztalatot ki kell zárni és helyére az elvont, absztrakt gondolkodást kell állítani. A gondolkodás az igazságot, a tapasztalat csak a látszatot ragadhatja meg. Mindezek & WpWHO PHJIRJDOPD]iViKR] YH]HWWHN ,OHQ  OpWH]LN D QHPOpWH] QHP OpWH]LN´ +LV]HQ KD D JRQGRODWRN QpKiQ HJV]HU 3DUPHQLGpV] KtUHV HOYH KRJ D ³OpWH]  LV OpWH]QH DNNRU H] HOOHQWPRQGiVUD YH]HWQH WHKiW H] D WpWHO KDPLV D]D] D QHPOpWH] QHP OpWH]KHW 7RYiEEi D 9LOiJ PR]GXODWODQ YiOWR]DWODQ |U|N (J (] D] (J D OpWH] DPHO QHP iOOKDW UpV]HNEO QHP PR]RJKDW PHUW KD D QHPOpWH] mozogna az már ellentétet tételezne fel, azaz részeket feltételezne. A Világ gömb alakú, mert a gömb

tökéletes forma, amelynek mindenütt van kezdete és sehol sincs kezdete; rajta kezdet és vég egy és ugyanaz, ezért különbség és ellentét nélkül való. Parmenidész elveinek eredeti, verses kifejtésén túl ránk maradt tekintélyes számoszi tanítványának, Melisszosznak, a híres politikusnak és flottaparancsnoknak  UHQGNtYOL V]HOOHPL HU W VXJiU]y |VV]HIRJODOiVD D] HOHDLDN WDQDLUyO  ³ +D QLQFVHQ VHPPL PLW EHV]pOMQN HUU O ~J PLQWKD YROQD" +D SHGLJ YDQ YDODPL DNNRU vagy keletkezik, vagy mindig van. Ha keletkezik, vagy attól kell keletkeznie ami van, vagy    D OpWH]EO PHJ & D OpWH] QHP NHOHWNH]LN KDQHP |U|NNpYDOy H QHP LV IRJ HOHQpV]QL D OpWH] PHUW QHP OHKHW KRJ D OpWH] QHPOpWH]Yp YiOWR]]pN H]W D IL]LNXVRN LV EHLVPHULN GH OpWH]Yp VHP tJ XJDQLV PHJLQWFVDN PHJPDUDGQD pV QHP SXV]WXOQD HO 7HKiW D OpWH] QHP NHOHWNH]HWW pV DWWyO DPL QLQFV H D QHPOpWH] E O QHP LV NHOHWNH]KHW VHPPL OpWH] pSSRONHYpVEp PHUW DNNRU D] QHP

YROQD V]iUPD]iV KDQHP HJV]HU HQ OpWH]pV (QQpOIRJYD nem fog elenyészni. S ennélfogva örökké volt és örökre lesz 2. De mivel annak, ami keletkezett, van kezdete, annak, ami nem keletkezett, nincsen A  QHP NHOHWNH]HWW pV HQQpOIRJYD QLQFVHQ NH]GHWH 7RYiEEi DPL HOHQpV]LN DQQDN YDQ  enyészeten, vég nélkül is való; aminek pedig se kezdete, se vége, az végtelen; ennél fogva a OpWH] YpJWHOHQ  +D SHGLJ YpJWHOHQ DNNRU HJ~WWDO HJ LV PHUW KD NHWW YROQD QHP OHKHWQH YpJWHOHQ KaQHP HJPiV N|]|WW YpJN pV KDWiUDLN YROQiQDN D OpWH] D]RQEDQ KDWiUWDODQ WHKiW QLQFVHQHN W|EE OpWH]N HQQplIRJYD D OpWH] HJ OpWH] YpJH PtJ HOOHQEHQ DPL QHP HQpV]LN HO DQQDN YpJH VLQFV 7HKiW D OpWH]  DPLQW NtYO iOO D] 4. Ámde ha egy, akkor mozdulatlan is; mert ami egy, az önmagához mindig hasonló; az nem veszthet és nem nagyobbodhat, sem a dolgok állapotának, és rendjének megfordultával át nem alakulhat, fájdalmat nem érezhet, csapás nem érheti. Mert, ha bármi

ezek közül megtörténnék vele, már nem volna egy; mert amire bármiféle mozgás hat, az egyik állapotból a   PiVLNED YiOWR]LN iW iPGH D] LG N YpJWHOHQMH yWD VHPPL D OpWH] Q NtYO QHP YROW H] WHKiW 27 nem fog megmozdulni.” -yO OiWKDWy KRJ D] HOHDWiN PHJK|NNHQW pV ~MV]HU& PHJiOODStWiVDL pOHV Hllentétben állnak minden empirikus tapasztalattal. Ugyanakkor azonban iskolájuk az  HOV  DPHOLN NRPRODQ NH]GL YL]VJiOQL WDSDV]WDODW pV JRQGRONRGiV YLV]RQiW $]W hogy az ellentmondás tarthatatlan, Parmenidész és tanítványa Zénón széles körben próbálja meg bizonyítani. Ennek a bizonyításnak termékei az eleai Zénón híres DSyULiL DPHOHNHW D] DWKpQL DJRUiQ D ILJHO SROJiURN J&U&jében fejtett ki. Az 27 Gg. 93/1-5 12 apóriák olyan logikai ellentmondást felszínre hozó paradoxonok, amelyek maguk is az ellentmondás feloldhatatlanságának illusztrációi. Több híres apória maradt ránk    D NpWV]HUHVpYHO DUUyO KRJ

$FKLOOHXV] D JRUVOiE~ K V QHP pUKHWL XWRO D YHOH YHUVHQW IXWy WHNQ V EpNiW YDJ D VWDGLRQ DSyULiMD PHO V]HULQW D WiYROViJ IHOH HJHQO  Q O DSyULiMD IHMH]L NL   NLOWW Q OYHVV]W PLQGLJ D]W WDSDV]WDOMXN KRJ D Q OYHVV]W DONRWy SRQWRN D Q OYHVV] HJ PpJLV PRQGDQLYDOyMXN OpQHJpW OHJMREEDQ D UHSO =pQyQ V]HULQW EiUPLNRU YL]VJiOXQN LV HJ OHYHJ EHQ UHSO ponthalmaz, amely a tér bizonyos darabját tölti ki) mindig lokalizálhatók a térben. Ha a tér egyre kisebb darabkáit vizsgáljuk, mindig azt tapasztaljuk, hogy ott is  SRQWMDL 7HWV]OHJHVHQ V]&N LQWHUYDOOXPRNLJ WRYiEE PHJWDOiOKDWyDN D Q OYHVV] bonthatjuk ezt a teret és még mindig azt tapasztaljuk, hogy itt is megtaláljuk a  HJHV SRQWMDLW D]D] D Q OYHVV] VRKD QLQFV PR]JiVEDQ  Q OYHVV] (J GRORJ PHOQHN HOHPL GDUDEMDL KR]]iUHQGHOKHW HN D WpU PHJKDWiUR]RWW SRQWMDLKR] D]W betöltik, az nem mozog, hanem áll.) Tehát - mondja Zénón - a mozgás létezésének állítása önmagában is ellentmondás,

hiszen egy dolog vagy mozog, vagy nyugalom-  HJLGHM&OHJ HJV]HUUH QHP iOOKDW IHQQ EDQ YDQ D NHWW  Q O DSyULD IXQNFLyMD YLOiJRV 5iPXWDW DUUD KRJ D PR]JiV $ ]pQyQL UHSO fogalma ellentmondást hordoz: egyszerre állítja a mozgás és a nyugalom fennállását. A végcél világos: nemcsak a mozgás fogalmával van probléma, hanem magával az érzéki tapasztalattal, amelyik ellentmondások felé sodor bennünket. A hagyo-  PiQ V]HULQW =pQyQ HO DGiVD N|]EHQ D KRUGyMiUyO KtUHV LRJHQpV] D FLQLNXV  ILOR]yIXV IHOSDWWDQW pV SURYRNDWtYDQ IHODOi MiUNiOW D V]yQRN HO WW H]]HO NtYiQYiQ kifejezésre juttatni, hogy mégiscsak létezik a mozgás. Zénón apóriájában azonban &  QHP HJV]HU HQ D PR]JiV pU]pNL WpQNpQW YDOy OpWH]pVpU O KDQHP ORJLNDLODJ ellentmondásmentes fogalmáról van szó; ezt pedig a mozgás érzéki-tapasztalati létezésével nem lehet sem cáfolni, sem igazolni. Arisztotelész, aki elmélyülten  WDQXOPiQR]WD HO GHL KDJDWpNiW ~J

WDOiOWD KRJ HEEHQ D YLWiEDQ DPHOLN D milétosziak és az eleaták között lezajlott, a legfontosabb filozófiai kérdések egész  VRUD YHW GLN IHO pV PLQGH]HN N|]O D OHJIRQWRVDEE HUHGPpQ D YpJWHOHQ IRJDOPiQDN  D PHJUDJDGiVD (PH IHOLVPHUpVpW )L]LNiMiEDQ N|YHWNH] NpSSHQ IRJDOPD]]D PHJ  ³0LQGHQ GRORJ XJDQLV YDJ DODSHOY YDJ DODSHOYE O YDOy D YpJWHOHQQHN D]RQEDQ QLQFVHQ alapelve, mert ez határt szabna számára. Továbbá a végtelen, minthogy alapelv, nem teremtett és nem mulandó, hiszen ami megszületik, az szükségképpen véget is ér, s a vég teljes pusztulást jelent. Ezért az a felfogásunk, hogy az alapelvnek nincsen alapelve, hanem  D] DODSHOYH D W|EEL GRORJQDN PDJiED IRJODO PLQGHQW pV PLQGHQW LUiQLW DPLQW H]W PLQGazok állítják, akik a végtelenen kívül nem fogadnak el más okokat, . Amint Anaximandrosz  iOOtWMD H] D YpJWHOHQ D] LVWHQVpJ D ³KDOKDWDWODQ´ pV N NLYiOWNpSSHQ |W EL]RQ WpNiW OiWMiN DPD KLWNQHN KRJ OpWH]LN YDOaPLOHQ YpJWHOHQ (

EL]RQ WpNRN  $] LG DPHO WXGYDOHYOHJ KDWiUWDODQ  $ PHQQLVégek osztása; a matematikusok ugyanis alkalmazzák a végtelent. 3) A keletkezés és a SXV]WXOiV FVDNLV ~J PDUDG IHQQ KD YpJWHOHQ D] D GRORJ DPHOEO D NHOHWNH] V]iUPD]LN pV D OHJW|EE WHUPpV]HWE|OFVHO ³HOSXV]WtWKDWDWODQ´ 4) Továbbá mindaz ami véges, mindig valamihez viszonyítva véges, ezért, ha egy dolgot szükségképpen mindig egy másik dolognak kell határolnia, semmiféle határ sem lehet. 5) De a legjobb és legfontosabb (bizonyíték), amely mindenkit egyaránt meggondolkoztat, az, hogy a gondolkodásnak nincsenek korlátai, a szám szintén végtelennek látszik, s annak látV]DQDN D V]iPWDQL NLWHUMHGpVHN pV D] pJ NOVHMH LV 0LQWKRJ D NOV YLOiJ YpJWHOHQ YpgWHOHQQHN WHNLQWKHW 28  D] DQDJ pV D YLOiJRN LV´28 Korai 37. o 13 A görög gondolkodói paletta sajátos színfoltját alkotják a püthagóreusok. Püthagorász L H  6]iPRV] V]LJHWpUO NHUOW D GpOLWiOLDL .URWyQED pV

LWW & PHJDODStWRWWD VDMiW PLV]WLNXV YDOOiVRV WLWNRV V]HNWiMiW DPHO D WUiN HUHGHW orfizmust29 kapcsolta össze a keleti ereGHW OpOHNYiQGRUOiVUyO V]yOy WDQtWiVVDO & valamint a matematikai tudománnyal és számmisztikával. A püthagoreusok hittek a lélekvándorlásban és a lélek tisztaságának fenntartása érdekében foglalkoztak matematikával és geometriával. 7DQtWiVXN N|]pSSRQWMiEDQ D V]iP iOORWW $ V]iP HJIHOO ~J MHOHQW PHJ V]ámukra, mint az anyagi világ alkotórésze. A világon minden szám és harmónia, mondták, és ezt úgy értették, hogy a szám tulajdonképpen atom, azaz egy  SRQW PHOQHN PHJVRNV]RUR]iViEyO pSOQHN IHO D] HJHV NLWHUMHGpVVHO UHQGHONH]   OpWH] N (EEHQ D] pUWHOHPEHQ D] (J HJpV] V]iP~ W|EEV]|U|VH D YLOiJ PLQGHQ  HOHPL pStWN  OpWH] MH $ V]iP LO PyGRQ PLQW DWRP  WRYiEE QHP RV]WKDWy YpJV szerepelt, amelynek elemei között számokkal leírható arányok tartják fenn a kap-  FVRODWRW (]W ~J NHOO pUWHQL KRJ D

SWKDJRUHXVRN D] HOV N DNLN IHOLVPHULN KRJ D húr fizikai hossza és az általa meghatározott hangmagasság között összefüggés van, azaz a matematikai arány (például a 4/3 = kvint) kapcsolatot teremt a hosszúság és hangmagasság között. Ugyanakkor azt is gondolják, hogy a   WDJMD VDMiWRV HOOHQWpWSiURNDW IHMH] NL  $] WHUPpV]HWHV V]iPRN HOV 1 a páratlan és páros, a 2 a határolt és a határtalan, a 3 a jó és a rossz, a 4 a jobb és a bal, az 5 az egy és a sok, a   D IpUIL pV D Q L HOY D 7 az egyenes és a görbe, a 8 a négyzet és a téglalap, a 9 a fény és a sötétség, a 10 pedig a nyugalom és a mozgás ellentétét hordozza. A püthagoreus gondolkodás számára fordulópontot jelentett, hogy felfedezték a √2-t, azon a módon, hogy felismerték: egy négyzet oldalát és átlóját nem lehet összemérni; egymásnak nem egész számú többszörösei, azaz nem állnak véges számú pontból. Ez azt jelentette, hogy a világuk anyagát

alkotó szám nemcsak  D] HJpVV]iP~ W|EEV]|U|VH OHKHW D] HJQHN D]D] QHP PLQGHQ V]iP iOOtWKDWy HO  HJVpJ HJpV] V]iP~ PHJVRNV]RUR]iVDNpQW (EE O V]iPXNUD D] N|YHWNH]HWW KRJ az Egy nem lehet a világ elemi atomja, tehát egyáltalán nem lehet atom. Számukra tehát a √ IHOIHGH]pVH YDOyViJRV WXGRPiQRV NDWDNOL]PiW MHOHQWHWW DPHOEO FVDN egy kiutat találtak, találhattak: ez a szám-atom fizikai felfogásáról való letérés, és a V]iPQDN PLQW DUiQQDN PLQW HOYRQW QHPIL]LNDL OpQHJQHN D IHOIRJiVD (JV]HU&b- & YROW D V]iP D IL]LNDL EHQ IRJDOPD]YD NRUiEEDQ V]iPIHOIRJiVXN IL]LNDL MHOOHJ valóság anyagi atomja volt. Baljós felfedezésük után szám-fizikájuk elvesztette értelmét és világfelfogásuk alapja absztrakt-matematikai lett, azaz a szám már nem  YROW DQDJL OpWH]  %L]RQRV V]HPSRQWEyO H] D]W HUHGPpQH]WH KRJ D IL]LNDL világhoz kötöttségük helyébe egy spekulatív-matematikai felfogásmód lépett. Ez D]RQEDQ QDJRQ WHUPpNHQQHN EL]RQXOW

eSSHQ PHUW QHP N|W|WWH 29 NHW D] pU]pNL orfizmus - a túlvilági életre vonatkozó titkos trák tanítás 14 fizikai szféra, szabadon felvethettek olyan kérdéseket, mint hogy hogyan létezhet egy olyan világegyetem, amelynek középpontja nem a Föld, még csak nem is a Nap, & KDQHP YDODPLOHQ N|]pSSRQWL W ] Spekulatív-számmisztikai felfogásuk persze néha különös gondolatok irányáED LV HOYLWWH NHW LOHQ YROW SpOGiXO D] D] HONpS]HOpVN KRJ D W|NpOHWHV V]iPRN segítségével meghatározzák, hány világegyetem létezik. A maguk által felvetett kérdésre világos válasszal szolgáltak: 183. Miért pont ennyi? Mert a legtökéletesebb  ROGDO~ KiURPV]|J D OHJV]HEE JHRPHWULDL VtNLGRP HQQHN PLQGHQ LGRP D] HJHQO szöge 60 fokos, szögeinek összege tehát 180 világot jelöl ki, hiszen a világ is egy  pV PLQGHQ FV~FVKR] LV WDUWR]LN PpJ HJ YLOiJ D]D] LQQHQ HUHG D W|NpOHWHV OpWH] 183. Természetesen nem emiatt vált a püthagoreus gondolkodás

az antik tudományosság legfontosabb hordozójává. Éppen fordítva, Püthagorász halála után egyre nagyobb mértékben vesztette el misztikus szekta jellegét, és az i. e IV század  V]iPHOPpOHWL pV JHRPHWULDL WXGiVXN IROWiQ HJUH LQNiEE D J|U|J WXGRPiQRVViJ OHJIRQWRVDEE NpSYLVHOLYp YiOWDN 9DQQDN N|UQpNpUH HJUH MREEDQ NLWHOMHVHG közöttük orvosok. Vannak, akik boncolnak Vannak közöttük nagy számban FVLOODJiV]RN N D] HOVN DNLN IHODGWiN D OHFNpW D NRU FVLOODJiV]DL V]iPiUD építsenek fel egy olyan világmodellt, melyben nem a Föld és nem is a Nap a középpont és amelyben meghatározott arányok és égi szférák vannak. A püthagoreus matematika számtalan felismerése bekerült Euklidész geometriájának tételei sorába. A püthagoreus matematika az i. e V század közepére egy sereg olyan tételt fogalmazott meg, amelyek Euklidész30 könyveiben kaptak részletesebb kifejtést. & P&YpQHN 9,,,; N|QYHL YDQQDN WHOH SWKDJRUHXV &

HOPpOHWHNNHO pV IRJDOPDNNDO PLQW SpOGiXO D] DUiQHOPpOHW D V]iPWDQL D .O|Q|VHQ (XNOLGpV] (OHPHN FtP HUHGHW mértani- és a harmonikus középarányos fogalma, az egység és szám meghatározása, a páros és páratlan számok megkülönböztetése; a törzs (= prím)- és összetett számok megkülönböztetése; a perfekt-, a baráti- és az idomszámok megkülönböztetése stb. Ebben az értelemben a püthagoreus matematikában együtt jelenik meg a geometria és a számelmélet. Láthattuk, hogy a püthagóreusok egyszer már felfedezték az atomizmust,  D]RQEDQ D] LVPHUW QHKp]VpJHN PLDWW OHWpUWHN HUU O D] iOOiVSRQWUyO (] D]RQEDQ D] atomista gondolkodásnak csak a kezdetét jelentette: egy olyan nagyhatású  PHJMHOHQpVH YROW DPHOLN PLQG D] DQWLNYLWiVEDQ PLQG D PRGHUQ WHUPpV]HWWXGRPiQ ;; V]i]DG HOHMpLJ WDUWy IHMOGpVében rendkívüli JRQGRODWQDN D] HOV hatásúnak bizonyult. Az atomizmus alapgondolata az, hogy az anyag önmaga oka; és hogy a tovább nem

osztható elemi struktúrái végtelen létezésben és mozgásban, bonyolultabb, összetettebb, érzékileg megragadható struktúrákat hoznak létre. Ez az atomizmus démokritoszi - leukipposzi vonalának kiindulópontja. /HXNLSSRV]UyO QHP VRNDW WXGXQN D J|U|J KDJRPiQ V]HULQW  YROW Démokritosz PHVWHUH GH HJHWOHQ P&YH VHP PDUDGW IHQQ D] XWyNRUUD pPRNULWRV] PXQNiVViJD WHYpNHQVpJH pV P&YHL D]RQEDQ MyO LVPHUWHN. I e 470-361 között élt,  D WUiNLDL $EGHUiEDQ V]OHWHWW HEEHQ D JD]GDJ IRUJDOPDV NHUHVNHG YiURVEDQ 30 görögösen a neve Eukleidész 15  pPRNULWRV] JD]GDJ FVDOiGEyO V]iUPD]RWW DQDJL N|UOPpQHL OHKHW Yp WHWWpN KRJ egész életét tudása gyarapításának szentelje. Személyes sorsával példázza, hogy LJD] $ULV]WRWHOpV] PHJMHJ]pVH PLV]HULQW D WXGRPiQ P&YHléséhez legfontosabb   IHOWpWHO D V]DEDG LG  pPRNULWRV] H]]HO E YHQ UHQGHONH]HWW pV V]HPpOpEHQ   |VV]HJ] MpYp YiOW NRUD WXGRPiQRVViJiQDN )RUUiVDLQN V]HULQW KRVV]DEE LG W

W|OW|WW Egyiptomban és Keleten, ahol elsajátította mindazokat a tudományos ismereteket, DPHOHN LWW OpWUHM|WWHN 7XODMGRQNpSSHQ  D] DQWLN WXGiV HOV UHQGV]HUH]MH DNL D természettudomány, a matematika, a csillagászat, a nyelvészet és a filozófia &   P YHO MH YROW ÈOOtWyODJ  H WiUJDN N|UpEH WDUWR]y N|QYHW tUW H]HNE O D]RQEDQ  VDMQRV FVDN W|UHGpNHN PDUDGWDN IHQQ NpV EEL SiODWiUVDN V]|YHJHLEHQ $WRPLVWD tanítása a görög Epikurosz & L H ± pOHWP YpQ iW HWLNDL WDUWDOPDW NDSRWW DPL  D ILOR]yILiYDO NDSFVRODWRV JDNRUODWLpOHWYH]HWpVL V]NVpJOHWHNHW HOpJtWHWWH NL I OHJ D római szellemi életben. A démokritoszi - epikuroszi tanításainak legteljesebb antik összefoglalója Lucretius Carus UyPDL N|OW pV DWRPLVWD ILOR]yIXV DNL D 7HUPpV]HWUO FtP& tankölteményében lényegében az atomizmus gondolatait fejti ki versében, latin nyelven. Démokritosz tanításának lényegét abban foglalhatnánk össze, hogy a világon VHPPL PiV

QHP OpWH]LN FVDN DWRP pV  &U $] DWRP V]y D J|U|J DWRPRV] WRYiEE  QHP RV]WKDWy NLIHMH]pVE O V]iUPD]LN RODQ V]HPPHO QHP OiWKDWy DQDJL OpWH] W jelent, amely minden anyagiság alapja, azaz jól illeszkedik a milétosziak arché-  IHOIRJiViKR] DQQDN HOOHQWPRQGiVDLW D]RQEDQ UpV]EHQ PHJROGMD 0iVIHO O D]RQEDQ ezek az atomok állandó mozgásban, zuhanásban vannak és ezért az antik gondolkodás és felfogás szerint léteznie kell annak a közegnek is, amelyben az &UQHN +D D]RQEDQ D]W JRQGROMXN KRJ D] DWRPL &UQHN HQQHN D VHPPLQHN LV OpWH]QLH NHOO KLV]HQ D DWRPRN ]XKDQQDN H]W QHYH]]N  V]XEV]WDQFD OpWH]  DNNRU D]   KDWiUROKDWMD ,O PyGRQ pPRNULWRV] DWRP vül egy második, rejtett szubsztanciával, a semmivel. pPRNULWRV] IHOIRJiVD V]HULQW D YLOiJ OpWH]L D NO|QE|] QDJViJ~ DWRPRN HJHQHV YRQDO~ GH PpUHWNO|QEVpJN PLDWW NO|QE|] VHEHVVpJ& ]XKDQiVDLQDN OpWH] W FVDN HJ PiVLN OpWH] V]XEV]WDQFLiMD NLE eredményeképpen ütközések

következnek be és örvénylések jönnek létre. Semmi  HJpE QLQFV D YLOiJEDQ DPL D] DWRPRN VWUXNW~UiLEyO |VV]HWHWWHEE OpWH] NHW KR]QD & OpWUH FVDN D] WN|]pVHN PLQGHQWW RNViJ pV V]NVpJV]HU VpJ pUYpQHVO YpOHWOHQ nincs.  PyGRQ pPRNULWRV] IHOIRJiVPyGMiW VDMiW W|UHGpNHL VHJtWVpJpYHO D N|YHWNH] lehet összefoglalni:   PHJ 0LQGHQ YiOWR]iV  6HPPL VHP W|UWpQLN YpOHWOHQO KDQHP PLQGHQ RNV]HU&HQ pV V]NVpJV]HU&HQ  6HPPLE O VHPPL VHP OHV] D VHPPL DPL YDQ QHP VHPPLVtWKHW csak részek kapcsolata és szétválása. 3./ Semmi sincs, csak az atomok és az üres tér, minden más vélemény 4./ Az atomok végtelen számúak és végtelen sokféle formájúak Örök esési mozgásban a végtelen téren keresztül csapódnak a nagyobbak, amelyek gyorsabban esnek, a kisebbekre;  H]iOWDO NHOHWNH]HWW ROGDOPR]JiVRN pV |UYpQOpVHN D YLOiJ NpS] GpVpQHN NH]GHWHL 6]iPWDODQ  YLOiJ NpS] GLN pV P~OLN HO HJPiV PHOOHWW pV HJPiV XWiQ   $ GROJRN

NO|QE|] VpJH D] DWRPRN V]iPiEDQ pV QDJViJiEDQ DODNMiEDQ pV UHQGMpEHQ való különE|]VpJpEO V]iUPD]LN $] DWRPRNQDN QLQFV PLQVpJL NO|QEVpJN $] DWRPRNQDN QLQFV EHOV iOOapotuk; azok egymásra csak nyomás és taszítás útján hatnak. &  $ OpOHN NLFVLQ VLPD pV NHUHN DWRPRNEyO iOO KDVRQOyDQ D W ] DWRPMDLKR] (]HN D] DWRPRN a legmozgékonyabbak és ezek mozgásából, amely áthatja az egész testet, keletkeznek az életjelenségek. 16 Fontos vonása Démokritosz felfogásának az a gondolat, hogy az atomok csak nagyságban és alakban különböznek, egyébként ugyanolyanok. Ezzel Démokritosz határozott lépést tesz egy kvantitatív-matematikai (mennyiségi viszonyokkal leírható)  HPEHU V]iPiUD D] YLOiJPRGHOO LUiQiED $]W JRQGROMD pV iOOtWMD KRJ D PHJLVPHU  PLQségek (mint szín, íz, szag, a testek által keltett  DODQ pV]OHOW GROJRNEDQ PHJMHOHQ  KDQJ VWE  D PLQ VpJL NO|QEVpJHN QHP D GROJRN KDQHP D PHJLVPHU megismerési

sajátosságaiból adódnak. Ily módon csak a mennyiség objektív; minden  PLQ VpJ FVDN PiVRGODJRV WXODMGRQViJ DPL QHP D GRORJEyO KDQHP D V]XEMHNWXP   PHJLVPHU NpSHVVpJpE O V]iUPD]LN (]W D JRQGRODWRW D]RQEDQ (SLNXURV] LJHNV]LN  NRUULJiOQL KRJ iOWDOD D] HPEHU pU]pNLPDWHULiOLV PHJLVPHU NpSHVVpJpW YLVV]DKe- lyezze jogaiba.  $] DWRPL]PXV YLOiJNpSH PLQGHQ V]HPSRQWEyO yULiVL KDWiVW NHOWHWW $] HOV olyan világmodell, amelyben az anyagon kívül csak a törvény játszik szerepet, és a  RNNDO WHUHPWYHO V]HOOHPPHO QHP WHUKHOW 0iVIHOO D] D JRQGRODW  PHJMHOHQpVL IRUPiL P|J|WW HJ KRPRJpQ V]HPPHO QHP OiWKDWy DQDJLViJ iOO D] HOV RODQ DQDJPRGHOO DPHOLN N|]YHWOHQO DOWRQ pV 5XWKHUIRUG ;,; V]i]DGL DWRPL]PXViQDN D PHJHOOHJH]pVH +DWiViQDN HUHMpW MyO YLOiJ HJpE NOV KRJ D] DQDJ NO|QE|] tanúsítja az, hogy mind a XVIII. mind a XIX század természettudományos vitáinak  pUYUHQGV]HUpEHQ OpSWHQQRPRQ HO NHUOQHN pUYHL Démokritosz hatása természetesen

kortársai között is óriási. Nemcsak támogatói, hanem ellenfelei is jócskán vannak, akik nyilvánvaló materializmusát 31 támadják. Ezek legfontosabbika PlatóQ  D] HOV  pV HJpV]HQ D ;,; V]i]DGLJ  HEEHQ QHP LV DNDGQDN N|YHW L  DNL IHOLVPHUL KRJ HOOHQWpWHV YLOiJIHOIRJiVRN fogalmazódnak meg a görög gondolkodásban, éppen a legfontosabb kérdés, a lét természetének felfogásmódja körül. & GLDOyJXVEDQ D] HOHDL YHQGpJ D N|YHWNH]NpSSHQ MHOOHP]L D $ 6]RILVWD FtP helyzetet:  ³$] HJLN IpO D] pJE O D OiWKDWDWODQ KRQiEyO PLQGHQW OHK~] D I|OGUH  V]LOiUGDQ iOOtWMD KRJ  FVDN D] OpWH]LN DPL HOOHQiOOiVW WDQ~VtW pV PHJpULQWKHW  V D 7HVWHW pV D /pWHW D]RQRVQDN KDWá- & UR]]D PHJ V D W|EELHNHW KD YDODNL D]W PHUL iOOtWDQL KRJ YDODPL WHVWHWOHQ OpWH]LN HJV]HU HQ  PHJYHWL pV HJiOWDOiQ VHPPL HJpEU O KDOODQL VHP DNDU  ËJ KiW HOOHQIHOHLN QDJRQ yYDWo-    V WHVWHWOHQ IRUPiN OpWH DPD]RNQDN D WHVWpW SHGLJ WHKiW D]W amit amazok

valóságnak mondanak, érveikkel apróra szétmorzsolják, és lét helyett valami PR]JiVEDQ OHY NHOHWNH]pVQHN QHYH]LN ( NpW IpO N|]|WW  HEEHQ D NpUGpVEHQ |U|N LGN yWD 32 VDQ YDODKRQQDQ IHOOU O D /iWKDWDWODQViJEyO YpGHNH]QHN D]W HU V]DNROYD KRJ D] LJD]L OpWH]pV V]HOOHPLOHJ pV]OHOKHW véghetetlen harc dúl.” Platón (i. e 427-347) filozófiailag az ’égi’ tábor legtekintélyesebb alakja Óri- & iVL V]HUHSH YDQ D J|U|J WXGRPiQ NLGROJR]iViEDQ pV QpSV]HU VtWpVpEHQ LV  D]  RODQ JRQGRONRGy DNLQHN P&YHL  P&YpV]LHQ NLGROJR]RWW GLDOyJXVRN IRUPiMiEDQ  HOV  IHQQPDUDGWDN D] XWyNRU V]iPiUD -HOHQW VpJpW OHJMREEDQ :KLWHKHDG ;; V]i]DG eleji nagy angol matematikus és filozófus szellemes megjegyzése fejezi ki, aki szerint az európai filozófia története nem más, mint egyetlen kommentár a platóni  V]|YHJHNKH] 3HUV]H KDWiViW LOOHW HQ D] VHP HOKDQDJROKDWy KRJ V]|YHJHLW PDMG 2500 év óta szakadatlanul olvassák. Munkásságának még egy

’kézzelfogható’  HUHGPpQH YDQ D] iOWDOD V]O YiURViEDQ $WKpQEHQ L H EHQ OpWUHKR]RWW 31 PDWHULDOL]PXV ± DQDJHOY&VpJ D PDWHU DQD V]y iOO P|J|WWH ILOR]yILDL IHOIRJiV DPHO V]HULQW D OpQHJ D] pU]pNL YLOiJEDQ YDQ HOSXV]WtWKDWDWODQ PHJLVPHUKHW 32 3ODWyQ $ V]RILVWD LQ 3ODWyQ gVV]HV 0&YHL ,, (XUySD %XGDSHVW   R 17 & $NDGpPLD L V] LJ P N|G|WW HJYpJWpEHQ 7|EE PLQW  pYLJ IROWRQRVDQ & IHQQiOOy WXGRPiQRV P KHO YROW 3ODWyQ PXQNiVViJD PHJOHKHWVHQ V]HUWHiJD]y D WXGRPiQRN PLQGHQ WHUületén maradandót alkotott. Fiatal athéni arisztokrataként Szókratész (i e 470-379) tanítványa volt és egészen mestere haláláig annak iskolai és szellemi környezetében élt. Szókratész, a nagy pedagógus, élete és munkássága során új irányba  SUyEiOWD WHUHOQL D ILOR]yILiW 6]HPEHQ HO GHLYHO DNLN D]W JRQGROWiN KRJ PLQGHQ WXGiV OHJIRQWRVDEELND D WHUPpV]HWUH YRQDWNR]y  D]W D YpOHPpQW NpSYLVHOWH KRJ az emberi

lelket kell vizsgálni, mert “egyedül csak lelkünkkel kell a dolgokat szemlélni”. Véleménye szerint a fizikai tudomány a materializmus, az ateizmus, az érzéki világ mocsarába süllyedt és ezzel szemben egy, a lélekre koncentráló, nem- & WDQtWiVW DNDUW V]HPEHiOOtWDQL DPHOQHN I IRJDOPDL D ¶My¶ PDWHULDOLVWD HWLNDL MHOOHJ és az ’erény’.   YRQDOiWyO DPLNRU D] DWKpQL iOODP EHOV SROLWLNDL WiUVDGDOPL KDUFDL PLDWW YDOyEDQ D NRQIOLNWXVRNNDO |VV]HIJJ HWL]iOy WiUVDGDOPL 6]yNUDWpV] DNL PDJD LV WHUPpV]HWILOR]yIXVNpQW LQGXOW HJ RODQ LG V]DNEDQ IRUGXOW HO D J|U|J WXGRPiQ I politikai felfogásmód kapott szükségképpen meghatározó hangsúlyt a mindennapi &  HWLNDLSROLWLNDL iOOiVSRQW NLGROJR]iVD pV YDOyV]tQ&OHJ PDUNiQV SROLWLNDL PRQGDQGyMD PLDWW NHUOW D QpSJ&OpV HOp DKROLV PLQGHQW PHJWHWW KRJ OpWEHQ 6]yNUDWpV] D]RQEDQ YDOyV]tQ OHJ QHP FVDN HWLNDL KDQHP HJ DULV]WRNUDWLNXV pUWpNUHQGHW N|YHW személyében a filozófia

mártírjává legyen.  7DQtWYiQD 3ODWyQ PDJD LV D] DULV]WRNUDWD HOLWE O pUNH]LN 0HVV]H W~OPHJ mesterén, amikor arra vállalkozik, hogy megalkosson egy olyan társadalmi berendezkedési elméletet és modellt, amely az elmúlt száz év során a politikai harcokban rendre alulmaradt arisztokráciát végre fölébe emeli a demokratáknak. Ennek alapján az arisztokrácia olyan új politikai rendszert, államot hozhatna létre, & EHUHQGH]pVH pV V]DNV]HU& LUiQ WiVD IROWiQ WDUWyVVi WHKHWL XUDOPiW DPHO pVV]HU Platón nem radikális konzervatív, aki minden eszközzel vissza akarja állítani az   DULV]WRNUiFLD XUDOPiW (OOHQNH] OHJ D NRUiEEL VLNHUWHOHQ NtVpUOHWHNE O YLOiJRVDQ megértette, hogy nem elég hatalomra jutni, hanem ezt a hatalmat meg kell tudni  HOIHOWpWHOH D] DULV]WRNUiFLiQ EHOOL WHOMHV HJVpJ pV WDUWDQL (QQHN D]RQEDQ HOV szövetség, hiszen a széthúzó csoportérdekek ellehetetlenítik a közös cél megteremtését. & GLDOyJXViEDQ

UpV]OHWHVHQ NLGROJR]]D KRJDQ LV KR]KDW (]pUW ¶ÈOODP¶ FtP létre az arisztokrácia egy olyan újfajta közösséget, amely eredményesen uralkodhat  V]DEDGRN D MRJIRV]WRWW D YHOH V]HPEHQ yULiVL V]iPEHOL W|EEVpJHW NpSYLVHO idegenek és a rabszolgák felett. Alapgondolata, hogy az arisztokrácia körében  NRPPXQLV]WLNXV Q  pV YDJRQN|]|VVpJHW NHOO OpWUHKR]QL (EEHQ D] HVHWEHQ XJDQLV nem lesznek megosztó anyagi érdekellentétek; az arisztokrácia kollektíven gyakorolja hatalmát, kollektíven érdekelt abban, hogy legkiválóbb tagjai, a korszak  LUiQ WViN D WiUVDGDORP pOHWpW (EEHQ D] D KHOHV IHOLVPHUpV YDQ KRJ D] HOWpU WXGiVDQDJiQDN V]tQYRQDOiQ iOOy NLUiOL FVDOiGRNEyO V]iUPD]y ILOR]yIXV YH]HW N anyagi érdekek szétrobbantják egy osztály szolidaritását, a leszármazási kapcsola-  WRN SHGLJ WRYiEE HU VtWLN D FVDOiGLQHP]HWVpJL NO|QpUGHNHNHW (]W YDQ KLYDWYD  VDMiWRV NRPPXQL]PXViYDO NLNV]|E|OQL 0iVIHO O FVDN D]RN LUiQ WKDWMiN D társadalmat, akik

születési kiváltságaik mellett személyes szorgalmuk és tudásuk révén erre leginkább alkalmasak. 18 Platón, szemben mesterével, Szókratésszel, nem kíván elfordulni a természeti  IRODPDWRN WDQXOPiQR]iViWyO (OOHQNH] OHJ PLYHO D]W JRQGROMD KRJ D SROLWLNDL HOLW az arisztokrácia szükségképpen az igazság megismerésének képességével is UHQGHONH]LN H]pUW H]W NL NHOO KDV]QiOQLD +D FVDN  NpSHV PHJLVPHUQL D] LJD]ViJRW  NpSHV D PHJLVPHUpV HJ VDMiWRV IRUPiMiYDO D] LJD]ság közelébe jutni, akkor ez alátámasztja hatalomgyakorlási ambicióit. Jól látható, hogy Platón itt összekapcsolja a társadalomra vonatkozó elképzeléseit a megismerésre és a KD FVDN   OpWH] UH YRQDWNR]y HONpS]HOpVHLYHO KRJ H]HN HJPiVW HU VtWYH WiPRJDVViN D]  iOWDOD K Q iKtWRWW WiUVDGDOPL FpO D] DULV]WRNUiFLD XUDOPiQDN IHQQWDUWiViW 0iV  NpUGpV KRJ DPLNRU 3ODWyQ LG V NRUiEDQ OpSpVHNHW WHWW DQQDN pUGHNpEHQ KRJ HJ távoli poliszban a helyi zsarnok bevezesse

politikai reformjavaslatait, akciója rövidesen teljes kudarcba fulladt, elüldözték, illetve eladták rabszolgának. Szerencséjére egy hálás tanítványa megvásárolta és visszaadta szabadságát. & 3ODWyQ pOHWP YH NRUiEEDQ QHP WDSDV]WDOW HJVpJHW WHUHPW D YLOiJUD YRQDWNo-  WHUOHWHL N|]|WW +DUPLQFQpJ  QHYH DODWW UiQN PDUDGW  GLDOyJXViEDQ iWIRJMD D] HPEHUL pOHW PLQGHQ WHUOHWpW P&YpV]HWHW HUN|OFV|W ]y WXGiVXQN NO|QE|] természetismeretet, társadalomelméletet, politikát. Ezek azonban nem maradnak  V]IpUiNQDN KDQHP V]HUYHV HJVpJEHQ iOOQDN |VV]H LO PyGRQ  ILOR]yILDL UHQGV]HUH PHJ NO|QE|] OpWUHM|Q D] DQWLN WXGiV HOV Platón nem fogadja el mestere, Szókratész véleményét, hogy a természet   |VV]H NHOO WXGQL N|WQL pV PHJ NHOO WXGQL PXWDWQL KRJ PLOHQ PyGRQ LVPHUKHW PHJ D] HPEHUL PHJLVPHUNpSHVVpJ VHJtWVpJpYHO D YLOiJ 3ODWyQ D]RQEDQ DULV]WRNUDWD KHOHWW D] HPEHU IHOp NHOO IRUGXOQLD D WXGRPiQQDN eSSHQ HOOHQNH] OHJ D NHWW W aki a

megismerés arisztokratikus elméletét összekapcsolja a lét és lényeg problémájának új megoldásával. A természetfilozófia által felvetett kérdésre, miszerint hogyan lehetséges, hogy az állandóan változó világ lényege mégis változatlan, Platón új választ dolgoz  YDQ D] HJLN IROWRQ NHOHWNH]LN GH VRKDVHP OpWH]LN D NL 6]HULQWH NpWIpOH OpWH] másik sohasem keletkezik, de folyton létezik. Ami folyton keletkezik, az az anyagi világ része, ami felett az elmúlás az úr. Ami sohasem keletkezik, mert örökkévaló, az az idea, az örökkévaló lét nem-érzéki tárgya. Evvel Platón megalapozza ideaelméletét. Maga az ’idea’ (eidosz = lényeg, forma) szó szerint alakot, formát, képet jelent. Ez a forma az anyagi létezésen túl  OpWH]pV |U|N QHPpU]pNL WiUJD 3ODWyQ V]HULQW D] DQDJL YLOiJRQ W~O HJ WpUHQ  KRUGR]]iN D OpW iOWDOiQRV YRQDWNR]iVDLW ËJ WHKiW OpWH]QHN NO|QE|] LGHiN D MyQDN D V]pSQHN D] HUQHN D IpUIL~ViJQDN D QLVpJQHN

VWE D] LGHiL 3ODWyQ V]HULQW D] OHY pV LG Q NtYOL OpWH]pVEHQ RODQ REMHNWXPRN iOOQDN IHQQ DPHOHN |QPDJXNEDQ ideaelmélet megoldja az antik filozófia már megismert problémáját: az általános létezésének és szakadatlan fennállásának kérdését. Ha ugyanis léteznek ideák,   PLQW |U|N PLQWiN DNNRU QLOYiQYDOy KRJ D] DQDJLWiUJL YLOiJ OpWH] L QHP PDJXN EDQ KRUGR]]iN D] |U|NOpW PR]]DQDWiW KDQHP FVDN UpV]HVOQHN HEE O YDODPLOHQ mechanizmus alapján. A ’Szókratész férfi’ kijelentés mögött tehát az az elképzelés áll, hogy az egyedi és egyszeri Szókratész nemcsak egyedi vonásokból részesül, hanem részesül a férfiként levés általánosságából, azaz a férfiség ideájából is. Éppen az a további kérdés, hogy hogyan részesülhetnek az egyedi dolgok az általános ideákból. 19 Platón gondolkodása egyszerre konkrét és dialektikus. Konkrét abban az értelemben, hogy ezt a részesedést nem tudja felületesen kezelni, hanem

valami olyan  HJHGLVpJH pV QHPpQHN  OHQRPDW NpV]tWpV DPLNRU D OpWUHKR]DQGy WiUJ QHUVDQDJiYDO W|PQHN PHJ HJ |QWIRUPiW PHFKDQL]PXVW NHUHV DPHOQHN DODSMiQ D] HJHV OpWH] iOWDOiQRVD |VV]HNDSFVROyGKDW ,OHQ PHFKDQL]PXV D PLQWD DODSMiQ W|UWpQ és ennek a formának vonásait az öntés végén magán fogja viselni az öntvény. & IRODPDW DQDOyJLiMiUD SUyEiOMD PHJROGDQL  DQDJiYDO NHOO NLW|OWHQL pV D IRODPDW YpJpQ OpWUHM|Y pU]pNL WiUJ PDJiQ YLVHOL D 3ODWyQ H]HQ MyO LVPHUW WHFKQROyJLDL MHOOHJ D UpV]HVHGpV SUREOpPiMiW ( V]HULQW D] LGHD |QW IRUPD DPHOHW D] pU]pNL YLOiJ forma jegyeit. Igenám, de itt Platón hamarosan felismer egy ellentmondást Nevezetesen, hogy az általános nem lehet közvetlenül az egyedi formája, hiszen az általános az ember, az egyedi viszont egy konkrét ember. Ha minden az általános lenyomata volna, akkor minden ember egyforma volna. De ez nincs így és ezt a nehézséget Platón ideaelméletének további csiszolásával, az úgynevezett 

UpV]HVHGpV HOPpOHW ILQRPtWiViYDO HJpV] pOHWpEHQ PpJ KDOiOD HO WW tUW XWROVy QDJ dialógusában, a Törvényekben is megpróbálja tökéletesíteni. Ha ugyanis az idea minta, akkor a minta közvetlenül magán kell tartalmazza öntvényének, a konkrét embernek, állatnak stb. minden egyes konkrét vonását is Nem állhat egyik oldalon az általános és a másikon az egyedi. (EEO D GLOHPPiEyO NLXWDW FVDN D UpV]HVHGpVHOPpOHW WRYiEEL ILQRPtWiVD Me-   pV D OHQWKHW (V]HULQW KD HJ HPEHU PRQGMXN N|]HSHVHQ HU V DNNRU UpV]HVO D] HU   JHQJHVpJ LGHiMiEyO LV ÈP QHP HOpJ KRJ UpV]HVO KDQHP HO ] OHJ D] HU V pV D gyenge ideájának össze kell kapcsolódnia fele-fele arányban alkotva meg a  N|]HSHVHQ HUV GH HJV]HUUH |UHJ pV ILDWDO ODVV~ pV JRUV RNRV pV EXWD VWE (V]HULQW OpWH]QLH NHOO D N|]HSHVHQ HUV N|]HSHVHQ RNRV N|]HSHVHQ JRUV LGHD N|]HSHVHQ HU V  N|]HSHVHQ JHQJH LGHD NRPSOH[XPiW LV H H] D IpUIL QHPFVDN komplexumainak, és a közepesen okos és közepesen

gyors idea-komplexumok közös ideájának, a közepesen-okos, -gyors, -lassú ideájának. Ez így tart a végtelenségig, hiszen a különE|] HOOHQWpWHV LGHiN HJHVOpVH WRYiEEL LGHiN komplexumaival alkotja meg végül a konkrét ember, Szókratész valóságos mintáját.  W DONRWy LGHiN VHP OHKHWQHN iOODQGyDN KDQHP H H]]HO PpJ QHP pU YpJHW D GRORJ PHUW DKRJDQ D NRQNUpW HPEHU PDJD LV IHMO GLN |UHJV]LN RNRVRGLN VWE  ~J D] ezek is csak akkor tölthetik be a minta szerepét, hogyha az állandóan változó tulajdonságok, képességek mintáiként léteznek. Ezt a problémát nevezi Platón a harmadik ember problémájának (ami arra utal, hogy két dolog egyesítése csak egy harmadikon keresztül történhet meg), és ismeri fel ezen keresztül, hogy az ideavilág  HJ RODQ YLOiJ DPHOEHQ VRNNDO W|EE LGHD YDQ PLQW DPHQQL D I|OGL YLOiJ OpWH] LQHN a száma. Ráadásul: az idea-komplexumok (Szókratész, Gorgiász stb) mintái örökkévalóak, miközben a halandók

világának tagjai elenyésznek. Az ideaelmélet másik nehézsége azt ismeretelmélet33 területén bukkan fel.  3ODWyQ XJDQLV D]W D] iOOiVSRQWRW NpSYLVHOL KRJ D W|NpOHWHV UHQGHW PHJWHVWHVtW  LGHDYLOiJ D] pU]pNL PHJLVPHUpV V]iPiUD PHJUDJDGKDWDWODQ (EE O YLV]RQW D] D nehézség származik, hogy léteznie kell a megismerés egy olyan formájának, amely közvetlenül a lényeg (idea) szintjén ismeri meg a dolgokat, miközben az érzéki megismerés csak a másolatok sajátosságaiból próbál következtetni az eredetire. Platón ezt a gondolatát alaposan kihasználja abból a célból, hogy általa meg- & DODSR]]D D] DULV]WRNUiFLD PDJDVDEEUHQG VpJpW 1HP NHYHVHEEHW iOOtW XJDQLV PLQW 33 LVPHUHWHOPpOHW ± D ILOR]yILD HJLN WHUOHWH DPHO D PHJLVPHUpVKH] YH]HW XWDNNDO IRJODONR]LN 20 & KRJ D V]OHWpVL QHPHVVpJ HJ V] N UpV]H NpSHV D PHJLVPHUpV VDMiWRV IRUPiMiUD az úgynevezett anamnéziszre (visszaemlékezés). Ez nem más, mint a léleknek a  V]OHWpV

HO WWL WXGiViUD YDOy YLVV]DHPOpNH]pVL NpSHVVpJH DPLNRU D] PpJ D] LGHiN világának lakója, mint ilyen ismeri az örökkévaló ideákat, és csak születése után, a & I|OGL YLOiJED pUNH]pVHNRU IHOHMWL HO H]HNHW .LYpYH D V] N DULV]WRNUDWD HOLW WDJMDLW DNLN mivel nem felejtenek, emlékezni képesek az ideavilágban látottakra és ez szabja meg cselekedeteiket. Ily módon tehát kétféle megismerés van Az egyik, amelyik a lényegek világára való visszaemlékezésben áll, és a másik, amelyik az élet, a helyes magatartás szabályait csak homályos árnyékképek alapján próbálja megragadni. Azok alkalmasak a társadalom irányítására, akik képesek az ideák tiszta formáinak a felidézésére. Az óriási többség számára pedig marad a valóság érzéki úton való megragadásának kísérlete, melynek elégtelen voltát Platón barlanghasonlata írja le. Eszerint az érzéki megismerés olyan, mintha mindazok az emberek, akik így próbálnak

megismerni, gyermekkoruk óta lábukon és nyakukon megkötözve  & HJKHOEHQ OQpQHN HJ EDUODQJ WRUNRODWD HO WW P|J|WWN HJ QDJ W ] IpQH &    iUQNpSHNHW OiWMiN PHJYLOiJtWMD PLQGD]RNDW D OpQHNHW LGHiNDW  DNLN D W ] HO WW VpWiOQiQDN HO pV  DNLNE O D OHN|W|]|WW HPEHUHN FVDN D EDUODQJ IDOiUD YHW G Amilyen távol van az árnykép a valóságos ideától, olyan távol van az érzéki megismerés az igazságtól. Platón ezzel a képpel azt akarja világossá tenni, hogy mindazok, akik születési-származási kiváltság hiányában nem részesültek az igazság megismerésének  V]HUHSHW D WiUVDGDORP LUiQ WiViEDQ 0LYHO  DULV]WRNUiFLiW YDOyViJD SHGLJ D]W D V]&N DULV]WRNUDWD FVRSRUWRW DPHOLN V]iUPD]iVL NLYiOWViJiEDQ QHP W|OWKHWQHN EH YH]HW SHGLJ D] LGHDYLOiJ LJD]ViJiUD YDOy YLVV]DHPOpNH]pVQHN FVDN D OHKHW VpJH LOOHWL PHJ adottságait a tudomány gyakorlásával (a visszaemlékezés képességében való jártasság elmélyítésével) szerzi meg, ezért

nyilvánvaló, hogy a társadalmilag stabil &  pV LJD]ViJRV EHUHQGH]NHGpV PHJYDOyVtWyL DEEyO D V] N N|UE O NHUOKHWQHN FVDN NL amely egyszerre arisztokrata és filozófus. Platón számot vet azzal is, hogy a társadalmi ellentétek kezelésének arisztokrata programjai mindezideig az arisztokrácia szolidaritásának hiányosságai miatt  EXNWDN PHJ eSSHQ H]pUW D]W JRQGROMD KRJ D] DULV]WRNUiFLD pOHWpE O NL NHOO küszöbölni minden olyan konfliktust, ami a szolidaritás csökkentése irányába hat. Ott  iOO HO WWH 6SiUWD SpOGiMD LV $ VSiUWDL QHPHVVpJ pSS~J PLQW 3ODWyQ LGHiOLV államának nemessége, vagyonközösségben él, gyermekeiket kollektíven neveli fel, a szükségleteiket egyformán elégítik ki, és így mentesek a magántulajdonból fakadó  KDWiVDLWyO LV PDJiQpUGHNHN V]ROLGDULWiVW FV|NNHQW  0iVIHO O D]RQEDQ QHP HOpJ D] DULV]WRNUDWD V]iUPD]iV D SROLWLND pV D NRr- & & V]DNLVPHUHWHW LV N|YHWHO eSSHQ H]pUW D] PiQ]iV P YpV]HWH PDJDV

V]LQW & DULV]WRNUiFLD N|UpQHN V] N HOLWMH NH]pEH NHOO DGQL D KDWDORP JDNRUOiViW PHUW FVDN & V]DNWXGiVVDO pUYpQHVtWVH H] DONDOPDV DUUD KRJ RV]WiOD pUGHNHLW PDJDV V]LQW Platón számára a természetfilozófia, a kozmosz szerkezetének problémája épp oly fontos kérdés marad, mint a korábbi természetfilozófusok számára. Platón & QHP V] QLN PHJ H]HNHQ D SUREOpPiNRQ W|SUHQJHQL pV |UHJNRUiEDQ PHJSUyEiOMD szintetizálni mindazon elképzeléseit, amelyek a hagyományos görög természetkép és saját ideaelmélete együttesében kialakult. Ennek a természetkép-szintézisnek legfontosabb dialógusa a ’Timaiosz’. Timaiosz, a lokriszi vendég, a dialógus   I V]HUHSO MH HJ YDOyViJRV SWKDJRUHXV ILOR]yIXV DNL Ki]LJD]GiL NpV]WHWpVpUH 21 kifejti, hogyan is épül fel a kozmosz. Természetesen Platón álláspontjainak hallgatói  HJHQHV XWDOiV FVDN D]W YDQ YDJXQN pV D] HOPpOHW SWKDJRUHXV HUHGHWpUH W|UWpQ hivatva kifejezésre juttatni,

hogy a püthagoreus tudománynak óriási szerepe van az igazság kidolgozásában.   (OV VRUEDQ pV PLQGHQHNHO WW D SWKDJRUHXV PDWHPDWLND HUHGPpQHL D]RN amelyek szerepet kaptak Platón elem-tanában. Mint szinte mindenki, Platón is  HOIRJDGMD D] HJpV] DQWLNYLWiVRQ YpJLJYRQXOy QpJ HOHPU O V]yOy WDQtWiVW (]HQ azonban messze túlmegy olyan kérdések irányába, amelyeket a görög természetfi- & OR]yILD NRUiEEDQ LV IHOYHWHWW pV DPHOHN NLGROJR]iViEDQ QDJRQ LV VRNDQ P N|GWHN közre.  A kiinduló kérdés, hogy keletkezett-e a világ, és hogyha keletkezett, akkor  UHQG WHyULiMD DGMD PHJ ( V]HULQW D]  EROJyNNDO pOOpQHNNHO WHUPpV]HWL formákkal egyetemben egy teUHPW KR]]D OpWUH (] D WHUHPW D]RQEDQ WiYROUyO VHP D PLWROyJLD LVWHQHLQHN N|UpEO YDOy 3ODWyQ GpPLXUJRV]QDN QHYH]L H] LQNiEE YDODPLOHQ Np]P&YHVW OpWUHKR]y PHVWHUHPEHUW MHOHQW PLQWVHP YDODPLIpOH LVWHQW 0&YpW QHP D VHPPLEO KR]]D OpWUH KDQHP D] DQDJ NDRWLNXV PpJ UHQGH]HWOHQ IRUPiLEyO

/pWH]LN WHKiW HJ VDQDJ DPHO PDJD D WHUHPWpV QHUVDQDJD DPHO PLE O $ NpUGpVUH D YiODV]W D NiRV]EyO OpWUHM|Y iOWDOXQN PHJLVPHUW YLOiJRW D] D]W EHQpSHVtW akkor is létezik amikor a Kozmosz (jelentése: szép rend) még nem jött létre. A démiurgosz azonban nem saját akarata szerint alkotja meg a világ formáit: tekintetét az örökkévaló ideákra függeszti, ezek formája szerint hozza létre az anyagi OpWH]NHW (] XWyEELDN D] HOHPHNEO pSOQHN IHO PHOHN D]RQEDQ EHOV V]NVpJV]eU&VpJ IROWiQ NDSFVROyGQDN |VV]H pV DODNXOQDN iW HJmáVED (]W D EHOV V]NVpg- & V]HU VpJHW HJ PDWHPDWLNDL YLV]RQ D] DUiQ WHVWHVtWL PHJ $] DUiQ D] DPL D részeket összeköti. A részek pedig a sajátos platóni atomelmélet elemi részei, kis & KiURPV]|JHN PHOHN NO|QE|] VRNV]|JHNNp HJHVOYH pStWLN IHO D] HJHV HOHPHNHW ,O PyGRQ D QpJ HOHP D]pUW DODNXOKDW iW HJPiVED PHUW D] NHW DONRWy GHUpNV]|J& KiURPV]|JHN NRPELQiFLyL H]W OHKHWYp WHV]LN 0LQGH] D NRUV]DN GHUpNV]|J

görög matematikai nyelvén így hangzik:    bírtak lényüknek, de különben teljesen oly állapotban voltak, mint az isten távollétében valóV]tQ& DNNRUL WHUPpV]HWHV iOODSRWXNEyO HOV]|U LV NLDODNtWRWWD NHW D IRUPiN pV V]iPRN iOWDO  (OV]|U LV D] KRJ W&] I|OG Yt] OHYHJ WHVWHN EL]RQiUD YLOiJRV PLQGHQNL HOWW WRYiEEi PLQGHQQHN DPL WHVWV]HU& PpOVpJH LV YDQ $ PpOVpJHW SHGLJ V]NVpJNpSSHQ D VtNWHUPéV]HW& YHV]L N|UO V KD H] D VtNODS GHUpNV]|J& LGRP DNNRU KiURPV]|JHNEO iOO $ KiURPV]öJHN SHGLJ PLQG NpW KiURPV]|JEO HUHGQHN PLQGNHWWQHN HJ V]|JH GHUpNV]|J D PiVLN NHWW KHJHVV]|J N|]ON D] HJLNEHQ PLQGNpWIHOO HJ HJHQO ROGDODN iOWDO NHWWpRV]WRWW GHUpkV]|JQHN HJHJ IHOH UpV]H YDQ D PiVLNEDQ NO|QE|] ROGDODN iOWDO IHORV]WRWW GHUpNszögnek HJHQOWOHQ UpV]HL YDQQDN $ V]NVpJNpSSHQLVpJJHO SiURVXOW YDOyV]tQ& RNRVNRGiV PHQWpQ haladYD I|OWHVV]N WHKiW KRJ H] D NH]GHWH D W&]QHN V D W|EEL WHVWQHN KRJ Dztán tovább ezeknek

mik a kezdetei, azt csak isten tudja, ember csak akkor, ha Neki kedves. Azt kell WHKiW HOG|QWHQL PHOLN D] D OHJV]HEE QpJ WHVW PHO EHOON V]iUPD]KDWLN RO PyGRQ KRJ HJPiVWyO NO|QE|]N GH HJ UpV]N HJPiVEyO I|OERPOiV ~WMiQ N|OFV|Q|VHQ OpWUHM|KHW XJDQLV KD HUUH UiM|YQN NH]QNEHQ D] LJD]ViJ D I|OG W&] pV NpW N|]pSDUiQRVXN V]iUPa- ³eV EL]RQ H] HO WW PLQGH]HN DUiQ pV PpUWpN QpONOL iOODSRWEDQ YROWDN PLNRU D]RQEDQ UHnGH] GQL NH]GHWW D PLQGHQVpJ D W]HW YL]HW I|OGHW OHYHJ W PHOHN FVDN QpPL QRPDLYDO zására vonatkozólag. Arra kell tehát törekednünk, hogy a testeknek szépségükkel kiváló 34 négy faját megszerkesszük: akkor elmondhatjuk, hogy eléggé felfogtuk természetüket.” ³PRVW SHGLJ D] N|YHWNH]LN KRJ HODGMXN PLOHQ DODN~QDN pV PHO V]iPRN |VV]HWDOiONozásából keletkezett mindegyikük. .H]GL D VRUW D] D] DODN PHO HOV]|U pV OHJNLVHEEQHN iOOtWWDWRWW |VV]H HOHPH D] D KiURmszög, melynek átfogója a kisebbik befogónak hosszúságában

kétszerese; s ha már most az 34 Timaiosz 53 c-e. 22   LOHQHNE O NHWW W HJYp iWIRJyMXN PHQWpQ |VV]HLOOHV]WQN pV D] KiURPV]RU W|UWpQLN ~J hogy az átfogók és a kisebb befogók ugyanazon ponthoz, mint középponthoz támaszkodnak,  ROGDO~ KiURPV]|J NHOHWNH]LN D]RNEyO PLNQHN V]iPD KDW YROW 0RVW PiU QpJ  ROGDO~ KiURPV]|J |VV]HiOOtWYD KiURPKiURP pOV]|JN HJWW HJ RO WHVWV]|JHW képez, mely nyomban a legtompább szög után következik, s ha négy ilyen testszög kialakul, tPH OpWUHM|WW D] HOV WHVWV]HU& DODN PHO D] HJpV] J|PE IHOOHWpW HJHQO pV KDVRQOy UpV]Hkre osztja. $ PiVRGLN WHVW LV XJDQH]HQ KiURPV]|JHNEO iOO GH ~J KRJ D]RN QROF HJHQO ROGDO~ ± HJ HJHQO HJHQO háromszöggé kombinálódnak és négy lapból alkotnak egy testszöget – s hat ilyen testszög keletkezvén, íme a második test is tökéletesen kész volt. A harmadik pedig kétszer hatvan    & VtN YHV]L N|UO ± M|WW OpWUH K~V] HJHQO ROGDO~ KiURPV]|J& DODSODSMD YDQ

$] HJLN HOHPL KiURPV]|J PRVW PiU PLXWiQ OpWUHKR]WD H]HNHW IHOKDJRWW P&N|GpVpYHO V D] HJHQOV]iU~ KiURPV]|J DGRWW OpWHW D QHJHGLN WHUPpV]HWHV DODNQDN D]iOWDO KRJ QpJHVéYHO |VV]HiOOYD V D GHUpNV]|JHNHW D N|]pSSRQWED J&MWYH |VV]H HJ HJHQO ROGDO~ QpJV]öJHW NpSH]HWW PiUPRVW KDW LOHQ QpJV]|J V]LOiUGDQ |VV]HLOOHV]WGYpQ QROF WHVWV]|JHW DONoWRWW PHOHN PLQG KiURPKiURP GHUpNV]|J& ODSV]|JEO LOOHV]WGWHN KDUPRQLNXVDQ |VV]H D] tJ V]HUNHV]WHWW WHVW DODNMD NRFND OHWW PHOQHN KDW HJHQO ROGDO~ QpJV]|J DODSODSMD YDQ H PLYHO YDQ PpJ HJ |W|GLN NRQVWUXNFLy LV D]W D PLQGHQVpJUH KDV]QiOWD IHO D] LVWHQ PLGQ DEED FVLOODJNpSHNHW V]WW  D] pUYHOpVEO PRVW PHJV]OHWHWW DODNRNDW RVV]XN IHO D W&] I|OG Yt] pV OHYHJ N|]|WW $ HOHPL KiURPV]|J |VV]HLOOHV]WpVpE O WL]HQNpW WHVWV]|JE O ± PHOHN PLQGHJLNpW |W HJHQO ROGDO~ KiURPV]|J földnek tehát a kockaformát adjuk: hisz a föld a legkevésbé mozgékony a négy faj között és a legalakíthatóbb is a testek között:

ilyennek pedig szükségképpen az született, melynek legbiztosabb alapjai vannak: márpedig alapnak már a kezdetben felvett háromszögek közül is WHUPpV]HWWO IRJYD EL]WRVDEE D] HJHQOV]iU~ D QHP HJHQO V]iU~QiO V KD D PLQGNHWWMkEO |VV]HWHWW VtNRNDW Qp]]N RWW LV D] HJHQO ROGDO~ QpJV]|J D] HJHQO ROGDO~ KiURmszögnél részeiben is, egészében is szükségképpen stabilabban helyezkedik el. Ezért, ha a  & I|OGQHN H]W D] DODNRW DGMXN PHJ UL]]N RNRVNRGiVXQN YDOyV]tQ VpJpW QHPNO|QEHQ KD D víznek a többi alakok közül a legkevésbé mozgékonyat, a legmozgékonyabbat ellenben a &   &   & N|YHWNH]W D OHYHJQHN H VRUEDQ D KDUPDGLNDW SHGLJ D Yt]QHN +D PRVW PiU PLQGH]HQ szempontokat tekintetbe vesszük, az az alak, melynek legkevesebb alaplapja van, szükségNpSSHQ WHUPpV]HWWO D OHJPR]JpNRQDEE GH  D OHJPHWV]EE OHJKHJHVHEE LV PLQGHQ irányban mindnyájuk között, végül a legkönnyebb is, hiszen az azonos részecskék közül a

OHJNHYHVHEEO  IRUPiOyGRWW D PiVRGLN PLQGHPH WXODMGRQViJRNDW LOOHWHQ PiVRGLN KHOHQ D harmadik pedig harmadik helyen áll. /HJHQ WHKiW PLQG D KHOHV N|YHWNH]WHWpV PLQG D YDOyV]tQ&VpJ V]HULQW D SLUDPLVQDN IRUPiMD D] PHO D W&] HOHPpO pV PDJYiXO V]OHWHWW D V]OHWpV UHQGMpQ PiVRGLNDW D OHYHJ D KDrW ]QHN D N|]EHHV W D OHYHJ QHN tWpOMN RGD WRYiEEi D OHJNLVHEE WHVWHW D W ]QHN D OHJ QDJREEDW YLV]RQW D Yt]QHN D N|]EOV W D OHYHJ QHN YpJO D OHJKHJHVHEEHW D W ]QHN D madikat a víz elemének mondjuk. Mindezeket most már annyira kicsinyeknek kell gondolnunk, hogy egyenként bármelyik fajtából semmi sem látható kicsinysége miatt emberi szemmel, csak ha sokan összehalmozódnak, látható már e tömegük  6 DPL YpJO DUiQDLNDW LOOHWL W|PHJN PR]JiVDLN V HJpE WXODMGRQViJDLNDW LOOHW OHJ H]HNHW isten mindenütt, már amennyire a Szükségképpeniség természete magától vagy a rábeszélésnek engedett, minden tekintetben pontosan tökéletesítette,

s így arányosan illesztette mindezeket össze.  0iUPRVW PLQGH]HN DODSMiQ D]RN D WHVWHN PHOHNQHN IDMDLW D] HO EE HOPRQGWXN D OHJQDJREE valóV]tQ&VpJ V]HULQW D N|YHWNH]NpSSHQ YLVHONHGQHN +D I|OG WDOiONR]LN |VV]H W&]]HO pV IHl- &  YDJ Yt] W|PHJpEHQ ERPOLN IHO  PtJQHP UpV]HFVNpL YDODKRJDQ |VV]HWDOiONR]QDN egymással összeilleszkednek s így újra földdé lesznek, hiszen más alakba nem is mehetnek iW +D D]RQEDQ Yt] ERPOLN UpV]HLUH D W&] YDJ DNiU D OHYHJ KDWiVD DODWW HQJHGL KRJ D]RN |VV]HLOOHV]NHGpVpEO HJ W&] pV NpW OHYHJWHVWHFVNH NHOHWNH]]pN DPL YpJO D OHYHJ IHlERPOiViW LOOHWL PLQGHQ HJHV IHOERPORWW UpV]EO NpW W&]WHVW V]OHWhetik. S viszont, mikor meg W&] YDQ N|UOIRJYD OHYHJWO Yt]WO YDJ I|OGWO HJ NHYpV D VRNWyO D N|UQH]HWH VRGUiEDQ  LV KiQyGLNYHWGLN D KDUFEDQ OHJ]HWYH HOHPHLUH W|ULN V]pW V tJ NpW W&]WHVW HJ OHYHJDODNNi LOOHV]NHGLN |VV]H +D YpJO D OHYHJ WDOiO OHJ]UH pV GDUDEROyGLN IHO NpW HJpV] pV HJ IpO

OHYHJWHVWEO D Yt]QHN HJ WHOMHV DODNMD IRUU |VV]H ËJ JRQGROMXN PHJ H]HNHW ~MUD KRJ PLNRU W&] UDJDGMD PHJ YDODPHOLN IDMWiW D W|EEL N|]O ERPOLN DQQDN pOHVVpJH IROWiQ DNNRU VRGUyGLN YHOH PLQGDGGLJ ± PiU DNiU pSSHQ W ]EHQ DNiU OHYHJ csúcsainak és lapszögeinek élességével szétvagdalja, s ha most már amaz összeilleszkedik 23 & & D W ] IRUPiMiYi PHJV] QLN D V]pWGDUDEROyGiVD KLV]HQ D KDVRQOy pV D]RQRV IDM VHP YiOWo-  ]iVW HO LGp]QL QHP NpSHV D YHOH D]RQRVEDQ pV KR]]i KDVRQOyEDQ VHP YiOWR]iVW V]HQYHGQL nem képes annak hatására. Mindaddig azonban, míg valami mássá változik s gyengébb lété-  & 35 UH KDUFRO D] HU VHEEHO I|OERPOiVD QHP V] QLN´ Platón természetfilozófiájában tehát elfogadja az örökkévaló minta alapján  OpWUHKR]iV JRQGRODWiW pV D]W KRJ HEEHQ D WHUHPWpVL IRODPDWEDQ YDODPLIpOH &  DUiQDL V]DEiOR]QDN ,WW W|UWpQ V]NVpJV]HU VpJ XUDONRGLN DPHOHW D] DQDJ EHOV jönnek létre a mitológia istenei

is, akik bolygó-istenek, mint az antik mitológiában  0HUNXU 9pQXV] VWE pV DNLN D GpPLXUJRV] SDUDQFViQDN PHJIHOHO HQ D WHUHPWpV & UpV]IHODGDWDLEDQ PDJXN LV V]HUHSHW NDSQDN PXQNiMiQDN DODFVRQDEEUHQG Platón természetfilozófiája a kor tudásának enciklopédiája: a rend kialakuláViYDO LQGXO pV LQQHQ WRYDKDODGYD iWWHNLQWL D YLOiJ OpWH]LQHN WHOMHV VRUiW PDJDUázatot ad természeti jelenségekre, a betegségek okaira és mindarra, ami a kor görög tudományának szemhatárán belül foglal helyet.  $ SODWyQL HOPpOHW OHJI EE pUGHPH KRJ NtVpUOHWHW WHV] D OHJIRQWRVDEE ILOR]yILDL problémák, így ideaelméletének következetes végiggondolására. Egész életében a  ILQRP GLDOHNWLND Ui MHOOHP] 36 VHJtWVpJpYHO UHQGNtYOL JRQGRONRGyL V]LQWHVpJJHO pV konzekvenséggel próbál számot vetni elmélete gyengéivel, annak érdekében, hogy   HOOHQWPRQGiVRNDW PHJROGMD eSSHQ H]pUW QHP YpOHWOHQ KRJ LVNROiMD OHJNLW&QEE KDOOJDWyMD D PHVWHU OHJNLYiOyEE

WDQtWYiQD H]HNHW D SRQWRNDW D] LWW IHOYHW G Arisztotelész (i. e 384-322) az, aki Platón halála utáni megcáfolja és meghaladja az ideaelméletet.  D] DQWLN E|OFVHOHW OHJMHOHQWVHEE DODNMD DNL pOHWH PHJKDWiUR]y W|UHNYpVpW D N|YHWNH]NNHO MHOOHP]L ³$ E|OFVHVVpJ PHJV]HU]pVH .L H] D] HPEHU" 7DOiQ kellemes; minden ember otthon érzi magát a filozófiában, és minden más dolgát félretéve, azzal kívánja tölteni az idejét.” Számára a boldogság az az állapot, melyben a tudás megszerzésére törekszünk, a szellemi tevékenységgel és  V]HPOpO GpVVHO HOW|OW|WW pOHW VRUiQ $ WXGRPiQEDQ pV D WXGRPiQ iOWDO ± KDODQGy létünkre - hallhatatlanságra törekszünk, hiszen az általunk megtalált igazságok túlélnek bennünket. Szenvedélyes tudásvágya és igazságkeresése egész életét kitöltötte. A Khalkidiké félszigeti Sztageirában született, i. e 384-ben Apja a makedón uralkodó orvosa volt, fia valóV]tQ&OHJ WOH NDSWD D] HOV NpV]WHWpVW

D WHUPpV]HW NXWDWiViUD & 0HOOHWWH NH]GHWW HO ERQFROQL pV VHJpGNH]HWW D P W EHQ LV Tizennyolc évesen csatlakozott Platón athéni iskolájához, ott matematikát és filozófiát tanult és az ott töltött két évtized alatt érett tudóssá. A közös munka mellett & RODQ NXWDWiVRNDW LV YpJ]HWW DPHOHN NLIHMH]HWWHQ WHUPpV]HWWXGRPiQRV MHOOHJ HN  YROWDN pV DPLOHQHNHW D SODWyQL LVNROD WDJMDL QHP YpJH]WHN (EEHQ D] LG EHQ & V]OHWHWW W|EE RODQ ILOR]yILDL P YH DPHO D] W PHJHO] JRQGRONRGyN KDJDWpNá- nak alapos feldolgozását tanúsítja. Húsz éven át a Mester mellett dolgozott, aki egy ízben ’iskolája eszének’ nevezte. Mégsem az Akadémia által kijelölt úton haladt  .XWDWiVDL VRUiQ PHJWHUHPWHWWH VDMiW ~WMiW DPL PHVV]LUH YH]HWHWW D NH]GHWHNW O &VDN 37 Platón halála után hagyta el az Akadémosz héroszról elnevezett intézményt. 35 Timaiosz 54 d-57 b. 36 GLDOHNWLND ± D YLWDWNR]iV pUYHOpV J|U|J WXGRPiQD EHOOH Q NL

$ULV]WRWHOpV] PXQNiVViJiEDQ D ORJLND tudománya 37 Platón akadémiáját a héroszról (= félisten) elnevezett ligetben alapította i. e 388-ban 24 Arisztotelész i. e 343 –tól éveken át az ifjú Nagy Sándor (Alexandrosz) ne-  & YHO MH 7DQtWYiQiW IHONpV]tWL D] XUDONRGiV P YpV]HWpUH LV tUW V]iPiUD pUWHNH]pVW D ’Monarchiáról’ és egy másikat a ’Gyarmatokról’. I. e 334-ben tért vissza Athénbe, ahol az Apollón Lükeiosz ligetben megalaStWRWWD D NpVEE /NHLRQQDN QHYH]HWW VDMiW LVNROiMiW ,WW WDQtWYiQDLYDO D] RV]ORp-  FVDUQRNEDQ VpWiOJDWYD EHV]pOJHWWHN YDJ QLOYiQRV HO DGiVRNDW WDUWRWWDN D  N|]pUGHNO GpVUH LQNiEE V]iPRWWDUWy WiUJDNUyO 9H]HWpVH DODWW WL]HQKiURP pYHQ iW foglalkoztak természetfilozófiával, logikával, filozófiával, retorikával, politikával és sok egyéb tárggyal.  $ULV]WRWHOpV] D WXGRPiQRN PLQGHQ WHUOHWpQ DONRWRWW pV QDJRQ MHOHQW V eredményeket ért el. Személyes kutatásai eredményeképpen számtalan új

tudományágat hoz létre: csaknem mindig olyan területeken tört utat, vagy legalábbis  RODQ XWDW W|UW DKRO HO WWH PiVRN PpJ QHP MiUWDN 0XQNiVViJD HONpS]HOKHWHWOHQO széles spektrumon zajlott. Filozófus volt, abban az értelemben, ahogy a platóni &  $NDGpPLiQ H]W D WXGRPiQW P YHOWpN pV D 0HVWHU HOPpOHWpW O YDOy HOV]DNDGiVD ellenére gondolkodása dialektikájában továbbvitte annak eredményeit. Filozófiai  & P&YHL WDUWDOPD]]iN )RJODONR]RWW PXQNiLW I OHJ 0HWDIL]LNDpV 2UJDQRQ FtP retorikával, poétikával, politikával, etikával, ethnográfiával. Elszánt természetkutató is, aki csillagászati, meteorológiai, kémiai, fizikai és pszihológiai megfigyeléseket végzett, és ilyen tárgyú könyveket irt. Természettudományos munkásságának legfontosabb területe a biológia. Két nagy kötetet töltöttek meg ’Az állatok  W|UWpQHWpU O¶ pV ¶$ ERQFROiVUyO¶ V]yOy VRN iEUiW LV WDUWDOPD]y QDJRQ DODSRV  P&YHL PHOHN

N|]O WDQXOPiQRNDW PHJILJHOpVHNHW pV PiVRN EHV]iPROyLW U|J]tW  D] XWyEEL VDMQRV HOYHV]HWW 0HJILJHOpVHLQHN MHOHQW V UpV]pW FVDN D ;,; V]i]DGEDQ  HOOHQ UL]WpN ~MUD & PDUDGW $PLNRU L H EHQ  pYHV NRUiEDQ HOKXQW N|UOEHOO V]i]|WYHQ P  XWiQD pV H] PpJ FVDN QDJRQ NHYpVVp IHMH]L NL PXQNiVViJD MHOHQW VpJpW 7HYpNHQ életének és iskolája tevékenységének együttes következménye a szaktudományok kiválása a korábbi természetfilozófiából. A Lükeionban halála után is folytatták a PHJILJHOpVQHN DQDJJ&MWpVQHN D]W D PXQNiMiW DPLW  NH]GHWW PHJ $ KHOOHQLV]Wikus korszak38 tudományos központjává azután Alexandria válik, a világ hét csodája  yULiVL N|QWiUiEDQ $ULV]WRWHOpV] WDQLWYiQDL IROWDWMiN PHJNH]GHWW HJLNpW MHOHQW munkáját, a tudomány létrehozását.  D] DNL D] HONHUOKHWHWOHQ NRQNO~]LyW NLPRQGMD D] LGHDHOPpOHW QHP OHKHW igaz, mert több új nehézséget teremt a világ megértésében annak feltételezése, hogy a

dolgok világán kívül létezik még egy másik, örökkévaló világ, mint amennyit Platón feltevése megold. Arisztotelész Platón saját érveit és megoldási kísérleteit használja fel a platóni elmélet kereteinek átlépésére. Platón rendkívüli gondolkodói következetessége, a  QHKp]VpJHN SRQWRV pV pOHV IHOWiUiVD NLYiOy pV HU V pUYHNHW DG $ULV]WRWHOpV]QHN elmélete meghaladására. Ezeket az érveket használja fel Arisztotelész, de  WHUPpV]HWHVHQ PiU VDMiW ~M HOPpOHWpQHN Qp] SRQWMDLYDO ~M YLOiJPDJDUi]DWD gondolati keretei között lép tovább. Arisztotelész az ideatanra vonatkozó bírálatát a ’szeretem Platónt, de még jobban az igazságot’ szentenciával vezette be. Fontosabb  pUYHL D N|YHWNH] N 38 hellenisztikus korszak = Nagy Sándor halálától (i. e 323) a római köztársaság bukásáig (i e 31) tartó LGV]DN 25    $] LGHDWDQ IHOHVOHJHVHQ PHJNHWW ]L D YLOiJRW D] pU]pNL Oy pV D Oy LGHiMD FVDN DEEDQ NO|nE|]QHN

HJPiVWyO KRJ D] HJLNU O D]W IHOWpWHOH]]N KRJ |U|NNp OpWH]LN - Az idea csak minta lehet, másolat nem, mondja és bizonyítja Platón. De ha egy idea részesedik egy másik ideából, akkor az annak másolata, az anyagi tárgyra nézve azonban minta; de ez lehetetlen. - Lehetetlen hogy az érzéki tárgyak közvetlenül részesedjenek az érzékfeletti ideákból. Ahhoz KRJ HJ LGHD pV HJ pU]pNL WiUJ |VV]HNDSFVROyGMDQDN NHOO HJ KDUPDGLN DPL D NHWWW Hgygyé teszi, ami mindNHWWEHQ PHJYDQ (] D KDUPDGLN LV |QiOOy OpWH] DPL D] HOV NHWW Nözösségének (hasonlóságának) hordozója; ez a nevezetes ’harmadik ember’, amely nélkül az idea-ember (minta) és a hasonmás hasonlatossága nem állhatna fenn. De ha fennáll a ha-   KDVRQOyViJiQDN KDVRQOyViJD HJWW OpWH]LN39(] SHGLJ YpJWHOHQ VRQODWRVViJ D]D] D KDVRQOyViJ PLQGNHWW EHQ MHOHQ YDQ DNNRU NHOO OHQQLH HJ QHJHGLNQHN |W|GLNQHN VWE DPLEHQ D NHWW regresszushoz vezet, tehát a hasonlóság alapján való

részesülés is kizárt.  0LQGHEE O D] LGHDWDQ HOIRJDGKDWDWODQViJD N|YHWNH]LN (NNRU SHGLJ D J|U|J logika szerint csak az a megoldás marad, hogy a lényeg magukban az anyagi dolgokban létezhet. Evvel Arisztotelész nagy lépést tesz a materializmus felé, de nem járja be az egész utat (erre majd csak a modern materializmus lesz képes a XIX. században), jócskán maradnak problémák, amelyekre nem talál megoldást Véleménye szerint azt az anyagi lényeget, amit ’szubsztanciának’ neveznek, két módon lehet meghatározni. A szubsztancia egyrészt az, amit már semmi másról VHP iOOtWXQN FVDN W iOOtWMXN PiVUyO (] D]W MHOHQWL KRJ   D YpJV UDMWD NtYO PiU  ¶egy ez’, azaz valami, PiV QHP OpWH]LN 0iVUpV]W D] DPLU O D]W PRQGKDWMXN KRJ amire az ’ez’ rámutatószót lehet alkalmazni (például ’ez egy ló’ stb.)  HJWWHVHQ D]W PRQGMD KRJ D V]XEV]WDQFLD RODQ NRQNUpW DQDJL OéWH] PHUW FVDN DUUD OHKHW UiPXWDWQL D] ¶H]¶ PXWDWyQpYPiVVDO  DPL

IHOHWW D OpWH]N KLHUDUFKLiMiEDQ QHP IRJODO VHPPL VHP KHOHW D]D]  YDQ D KLHUDUFKLD FV~FViQ  D ( NHWW változások alanya és a tulajdonságok hordozója.  $ULV]WRWHOpV] V]iPiUD D WXGRPiQ OHJI EE FpOMD D WHUPpV]HWL IRUPiN NXWDWiVD A ´forma´ kifejezés itt ugyanaz a szó görögül, amit Platón használ (eidosz= idea,  WHKiW IRUPD  GH LWW DEEDQ D] pUWHOHPEHQ iOO DPLW IDMQDNPRQGXQN D ELROyJLiEDQ azt gondolja, hogy a fajok és nemek a természethez tartoznak, nem az emberi megismerés kategóriái csupán. Azaz az általánost mint olyat sem lehet elválasztani  D WHUPpV]HWW O A platóni ideaelmélet éppen evvel az elválasztással próbálkozott, de ez si-  HOOHQWPRQGiVDL PLDWW $ULV]WRWHOpV] HJ WRYiEEL ~M NHUWHOHQ D IHQWHEE WiUJDOW EHOV megközelítésen át új érveket dolgoz ki az ideaelmélettel szemben. Eszerint: - Az ideák nem okai a dolgoknak, márpedig mindennek okának kell lennie. - Az ideák nem céljai a dolgoknak, holott mindennek

céljának kell lennie. - Az ideák nem mozgatják a dolgokat, pedig mindennek kell bírnia valamilyen mozgatóval. A három érv átvezet Arisztotelész saját felfogásmódjára. Ennek lényege, hogy a világban minden valamilyen okból létezik, valamilyen célt követ és valahonnan kapja a mozgást, tehát nem önállóan mozog. Arisztotelész azt gondolja, hogy ahogyan az emberi cselekvés valamilyen cél-  UD LUiQXO pV HQQHN D FpOQDN D PHJYDOyVtWiVD pUGHNpEHQ WHV]QN NO|QE|]  HU IHV]tWpVHNHW DPHOHN D FpO OpWUHKR]iViQDN RNDLNpQW HJ]LV]WiOQDN XJDQ~J D természetben is léteznie kell céloknak és ezeket a célokat megvalósító négy oknak. 39 3ODWyQ 3DUPHQLGpV] FtP& GLDOyJXViEDQ  EHNH]GpV V]HUHSHO H] D] pUY DPLW $ULV]WRWHOpV] iWYHV] 26  $ULV]WRWHOpV] VDMiW SpOGiMiYDO pOYH D Ki] DQDJL RND D WpJOD pV D FVHUpS DPLE O D ház áll. Ezt a ház formája egyesíti; ez a formai ok Ezek azonban még nem állnak össze önmaguktól házzá, szükség

van az emberre, aki saját szükségletei kielégítése érdekében önmaga számára hoz létre házat, aki számára az valamilyen célból   D KDWyRN (]HN V]HULQW D V]NVpJHV ± H] D FpO D FpORN (]HQ NtYO V]NVpJ YDQ PpJ D] pStW UH DNL D Ki] DQDJDLW PR]JiVED KR]]D pV D]RNDW PHJIRUPiOMD ± természet okok rendszere, amely meghatározott célokat követ. Ezen a ponton valami új dologgal találkozunk: Arisztotelész világmagyarázata teleologikussá40 válik, és az analógia útját járja. Ahogyan az emberi cselekvés & ¶FpOWpWHOH]pVHN¶ PDJD HOp NLW ]|WW FpORN ~WMiQ KDODG D WHUPpV]HW LV XJDQtJ & P N|GLN (YYHO QHP ROGMD PHJ DQDJ pV IRUPD NDSFVRODWiQDN SUREOpPiMiW 9LV]RQW 41 beleesik az antropomorfikus természetfelfogás hibájába, mely csak az újkori természettudomány eredményei által kerülhet felszámolásra, az autonóm természetkép kidolgozása útján. Az antik szkepszis42. A szkeptikus gondolkodás bizonyos szempontból kiegészíti

azokat a tendenciákat, amelyek csak kevéssé jelentek meg az antikvitás meghatározó irányzataiban, vagy éppen háttérbe szorultak ezek mögött. Ilyen az érzéki megismerés módszeres vizsgálatának és kritikájának területe. Azok a görög filozófiai áramlatok, amelyek szilárdan a valóság érzéki megragadásának a talaján álltak, nem tették rendszeres vizsgálat tárgyává az érzékiséget, & KDQHP HJV]HU HQ FVDN HOIRJDGWiN PLQW WRYiEE QHP YL]VJiODQGy WpQW KRJ minden ismeret forrásai az érzékletek. Éppen így jártak el azok is, akik kategoriku-  VDQ HOXWDVtWRWWiN D] pU]pNL PHJLVPHUpVHQ DODSR]yGy WXGiV OHKHW VpJpW 0LQGH]W 43 HO V]|U D V]RILVWiN YHV]LN pV]UH N D]WiQ D OHKHW OHJMREEDQ NLpOH]WpN D]    ellentmondásokat. Jól példázza ezt Gorgiász (i e 450 körül), aki szerint a megismerés mint olyan lehetetlen, mert 1./ egyáltalán semmi sem létezik;   OHQQH LV YDODPL D PHJLVPHUpV HUHGPpQH >D QHOY DONDOPDWODQViJD PLDWW@ QHP

OHQQH N|]|OKHW  KD YDODPL PpJLV OpWH]QH D] QHP OHQQH PHJLVPHUKHW   KD PHJLVPHUKHW Ez persze a teljesen kibontakoztatott szkepszis álláspontja, de ott áll mögötte az igény, hogy cáfoljuk meg ezt az álláspontot a megismerési folyamat igazságainak  EL]RQ WiViYDO 0iVUpV]W D V]NHSWLNXVRN GROJR]]iN NL HO V]|U D]RNDW D] pUYHNHW amelyek az érzéki megismerés kritikáját tartalmazzák, és mint ilyenek alkalmasak az  pU]pNL PHJLVPHUpV OHKHW VpJHLQHN pV NRUOiWDLQDN WLV]Wi]iViUD A szkepszis filozófiájában az etika és a természetfilozófia összekapcsolódik  PDJDWDUWiVW D I FpO D EROGRJViJ HOpUpVH V]DEMD HJPiVVDO *DNUDQ D N|YHWHQG meg, de ennek útja a világ megismerésén keresztül vezet. Pürrhón (született i e 365 körül) szerint a boldogsághoz három kérdést kell tisztázni: 1./ Milyenek a dolgok valójában? 2./ Milyen magatartást kell tanúsítanunk velük kapcsolatban? 3./ Milyen következményei vannak az ilyen magatartásnak? 40

teleológikus – télos <görög> cél; olyan felfogás, amely azt gondolja, hogy a természet célokat követ antropomorfikus <görög szóösszetétel> = ’ember alakú’ természetkép 42 V]NHSV]LV J|U|J! NpWHO NpWVpJ D] $ULV]WRWHOpV] XWiQL KHOOHQLV]WLNXV NRUV]DN OHJMHOHQWVHEE ILOR]yILiMD 43 szofista = a ’szophisztai’ görög szóból, jelentése: a bölcsesség tanítója; tulajdonképpen vándortanítók voltak 41 27 Látható, hogy az antik etikai gondolkodás is csak úgy tudja saját erkölcsi – tevékeny útját megalapozni, ha segítségül hívja a természetismeret eszközeit, melyek kidolgozása az antikvitás tudományának és filozófiájának nagy közös célja és eredménye. 28