Agrártudomány | Állattartás » Dr. Mézes Miklós - Nyulak takarmányozása

NYULAK TAKARMÁNYOZÁSA írta: Dr. Mézes Miklós egyetemi tanár A nyulak takarmányozása összetett probléma, amely részben az eltérő tartási körülményekből (szabad, zárt), részben a nyúlnak a többi, korábban tárgyalt, állatfajtól eltérő emésztési sajátosságaiból (koprofágia: coecotroph v. lágybélsár evés) következik Emellett jelentős eltérés van az anyanyulak tejtermelésével, illetve ennek táplálóanyag igényével kapcsolatban is, amelynek során az anyanyúl napi kis mennyiségű (100 - 300 g), de a tehéntejnél háromszor koncentráltabb tejet termel (az anya naponta csak egyszer szoptat). A nyúlfajták közül figyelembe kell venni pl az angóra többlet táplálóanyag igényét is a gyapjútermeléssel kapcsolatosan. A hazai nyúltartás fő célja napjainkban a hústermelés (vágónyúl előállítás), a továbbiakban ezért főképp ennek takarmányozási kérdéseivel foglalkozunk. A nyulak táplálóanyag szükséglete és

takarmányai A napi fejadagban etetett takarmányoknak az állat létfenntartását és termelését kell megfelelő mennyiségű és minőségű táplálóanyaggal kielégíteni. A létfenntartás táplálóanyag igénye extenzív viszonyok mellett is kielégíthető például konyhai hulladékra, zöldtakarmányokra illetve szénára alapozva, de az intenzív - egyúttal gazdaságos - hústermelés igényei ennél nagyobbak. Az intenzív termelés szükséglete általában iparilag előállított nyúltápokkal biztosítható. A takarmányok energiatartalma 9,2 - 13,4 MJ emészthető energia /kg határok közé kell hogy essen. Ezen belül az emésztőszervi problémák elkerülése érdekében a tápok rosttartalma 13-15 %, szoptató anyáknál 10-11 % közé essen. A növendék állatok fehérje igénye 15-16 %, szoptató anyáknak ennél 2-3 %-al több szükséges. A nyulak zsír igénye alacsony 3-4 %. Ennél nagyobb mennyiség csak energiapótlás céljából lehet szükséges

Ezek mellett gondoskodni kell a megfelelő ásványi anyag és vitamin ellátásról is. A gyakorlati takarmányozás során figyelembe kell venni, hogy 1 kg testtömeg többlet előállításához a nyúl 3,5 - 4 kg tápot igényel optimális tartási viszonyok és étvágy szerinti ( ad libitum ) takarmányozás mellett. A tartási körülmények közül kiemelt fontosságú az istálló hőmérséklete. A növendék és kifejlett nyulak számára optimális (un komfort) hőmérsékleti tartomány 15-20 oC. Ez alatt a hőtermelés többlet energiát, ezzel többlet takarmányt igényel, míg lényegesen efölött (pl. nyári hőség) a nyulak étvágya (takarmányfelvétele) csökken, így a termelés intenzitása is mérséklődik. A nyúl "energiára evő" állatfaj. Ez azt jelenti, hogy alacsony energiatartalmú takarmányból lényegesen többet fogyaszt és teljes egészében felveszi a coecotroph (lágy) bélsarat koprofágia útján. Az igen koncentrált

takarmányokból ugyanakkor csökken a felvétel és a koprofágia is mérsékeltebb lesz. Ez utóbbiban szerepe van a takarmány fehérjetartalmának is, a lágy bélsár ugyanis jelentős fehérje tartalommal rendelkezik. A nyulak táplálóanyag szükséglete négy kategóriában (létfenntartás, vemhes, növendék, szoptató) adható meg. Látható, hogy a szoptató nyúl igényli, a korábban már említett okok miatt a legkoncentráltabb takarmányt. Az igény tekintetében ezt követi a növendék, majd a vemhes nyulak illetve a csak létfenntartón tartott (üres) állat igénye. A tápokból az alábbi napi felvétellel számolhatunk: Növendék (4-11 hetes) 110 - 130 g/nap Kifejlett (11 hét fölött) 120 g/nap Anya (szoptató, 28 napig) 350 - 380 g/nap. A növendék, kifejlett és szoptató állatokat étvágy szerint takarmányozzuk, a bakok esetében az adagolt takarmányozás terjedt el. A takarmányozás szempontjából kritikus időszak a szilárd takarmányra

való átállás választás. Általánosságban elmondható, hogy a kisnyulak emésztő enzim rendszerének fejletlensége miatt a túl korai választás nem célravezető. A szopósnyulak általában 2-3 hetes korukban kezdenek el szilárd takarmányt is felvenni. A kisüzemi gyakorlatban a takarmányozás alapját a gabonafélék, korpa valamint tömegtakarmányok (zöld ill. széna) továbbá takarmány-, és sárgarépa képezik. Fontosabb nyúltakarmányok Legfontosabb a zab, amely korlátozás nélkül etethető. Az árpa és a cukorcirok a zab helyettesítője lehet. A búza etethető, de a tápba csak 10-20 %-ban keverhető A kukoricát ritkán használják, miután keményítőjét a nyúl rosszul hasznosítja, de ennek ellenére erősen zsírképző hatású, a vágási minőséget rontja (20 - 30 %-ban keverhető). A rozs nehezen emészthető, szükség esetén 10 - 25 % bekeverhető. Szárított-répaszelet kedvező étrendi hatású 10 - 20 %-ban alkalmazható. A

takarmányborsó, bár jó takarmány, de felfúvó hatású ezért legfeljebb 10 - 15 %-ban etethető. A fehér- virágú édes csillagfürt kedvező hatású ezért 30 % -ig szerepelhet a nyúltakarmányokban. Az extrahált napraforgódara jó fehérjeforrás, bekeverési arányát rosttartalma határozza meg (3-35 %). Az extrahált szójadara rosttartalma kisebb probléma 30 %-ig keverhető A lucernaliszt a nyúltakarmányok egyik legfontosabb alapkomponense. Bekeverési arányát fehérje-, és rosttartalma határozza meg (20 - 60 %). Az állati eredetű fehérjeforrások (tejpor, hal-, hús-, vérliszt) 1 - 3 %-ban alkalmazhatók. A ballaszt pótlására szalmák alkalmazhatók elsősorban. A kisüzemi gyakorlatban alkalmazzák a kenyérhulladékot és a kenyérhéjat is, valamint a sör-, és almatörkölyt, ez utóbbiakat főleg szoptató anyáknak. Napi javasolt mennyiségük 20 - 80 g /állat A zöldtakarmányok (akáclomb, fűfélék, kukorica, lucerna), a szénák (réti

ill. lucerna) valamint a takarmány- és murokrépa esetében az alkalmazható mennyiséget az állat felvevő képessége szabja meg. Az etetés és itatás gyakorlata Az etetőkkel szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy rögzítettek, könnyen kezelhetők és fertőtleníthetők legyenek. Feltétel még, hogy a nyulak ne tudjanak belefeküdni, beleüríteni, a takarmánypazarlást (kikaparás) is meg kell akadályozni. Az etetésnek minden nap azonos időpontban kell történnie még étvágy szerinti takarmányozás esetében is. Az etetőkben visszamaradt takarmány szükség szerint eltávolítandó. Az etető mellett igen fontos a szénazseb is, mivel a szálastakarmányok etetése alapvető fontosságú. A szénazsebet az etetőn kívül jól kezelhető módon kell elhelyezni Az etetés mellett az itatásra is gondot kell fordítani. A növendék állatok napi vízigénye 0,2-0,5 liter, az anyanyulaké 0,6-0,8 liter, a szoptatás alatt ennél valamivel több.

Nagy víztartalmú takarmányok etetésekor az ivóvíz szükséglet felét a takarmány biztosíthatja, ivóvízről azonban ekkor is gondoskodni kell. A nyiltvízű itatók állategészségügyi és higiéniai szempontból kedvezőtlenek, önitató rendszerek alkalmazása a célravezető