Szociológia | Családszociológia » Somlai Péter - A sokféleség zavara, a családi életformák pluralizációja Magyarországon

Alapadatok

Év, oldalszám:2006, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:135

Feltöltve:2009. október 08.

Méret:31 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Somlai Péter - A sokféleség zavara, a családi életformák pluralizációja Magyarországon Az utóbbi évtizedekben a családi együttélés és a magánélet egyre változatosabb formái alakultak ki a fejlett országokban, melyek zavart okoznak a résztvevők és megfigyelők számára egyaránt. Együttélési formák és az életút módosulásai A család intézményének megismerésében fontos szakasz kezdődött az 1960-as évek végétől: vizsgálatok az együttélések történeti típusairól. Kiderült, hogy a kétgenerációs háztartás és a nukleáris családmodell nem az iparosodás következménye, már korábban kialakult és elterjedt Ny-Európában és a középső régióban, továbbá többféle együttélési forma volt, mint amit feltételeztek; tehát a családszervezet mindig is sokféle volt, pluralizációjának még vannak új tendenciái. Az utóbbi idők legfontosabb tendenciája a házasodási kedv fogyatkozása; a házasságkötések száma

csökken. A hagyományos társadalmakban a tartós párkapcsolat elfogadott formája kizárólag a házasság volt, a modernizáció során azonban többféle, más életforma nyert teret. Hosszabb ideje tapasztalható a nemi szerepek változása, egyre több nő tanul tovább és vállal munkát => módosul a családon belüli munkamegosztás (a női szerepek változása kihat a férfiak szerepeire is). Ehhez hozzájárul a 60-as évek óta a szexuális viselkedés és normák változása, széles körben elterjedtek a korszerű fogamzásgátló tabletták, az oktatásban fontos szerep a szexuális felvilágosítás, melyek hozzájárultak a szabadabb szexuális érintkezéshez. A házasodások számának csökkenésével párhuzamosan növekszik a házasságon kívüli együttélések száma. Az élettársi kapcsolat nem új jelenség, É-Európában évtizedekkel ezelőtt felfigyeltek a próbaházasságra és más együttélési formákra. Nemcsak a fiatalok körében terjed ez

az együttélési forma, szerepe van a válás utáni újraházasodási számok csökkenésében is. Az életformák pluralizációja összefügg az egyéni életutak szakaszainak megváltozásával. Egyéni életút: Kohli normál életút: előkészület (gyermekkor-ifjúkor), kereső szerep (aktív felnőttkor) és nyugalmi fázis (időskor). Az utóbbi évtizedekben különféle fejlemények (átlagos élettartam kitolódása) módosították az életút szakaszait, így a fiatal nemzedék tagjai már egy módosított életút jegyében alakítják életüket. Az ifjúkor változásai: megnyúlt a kamaszkor, egyre tovább tart a tanulói státusz és életszakasz; a fiatalok tovább élnek együtt szüleikkel, gyakran költöznek vissza pl. válás után Eltolódott a családalapítás és a pályaválasztás. Régebben az önállóság kitüntetett értéknek számított, véglegesen lezárt egy életszakaszt, ma a fiatalok életében egybemosódhat, párhuzamosan folyhat vagy

újrakezdődhet a tanulás, hivatásra készülődés, pályaválasztás, pénzkereső tevékenység. Módosulnak az együttélés szakaszai és különféle formái is. Ezek a jelenségek főleg az értelmiségiek, középosztálybeliek és a magasabb jövedelmű rétegek körében figyelhetők meg, de terjedőben van szinte mindenfelé. Ez a tendencia nemcsak a fiatalok körében, hanem az egymást követő nemzedékek tagjai körében is megfigyelhető a fejlett országokban. Az üres fészek életszakasza a felnőtt gyerek elköltözésével kezdődik, a szülők újra ketten maradnak. Jó részük eleinte egy szendvicsgeneráció tagjává válik, segíti gyermekét az önállóvá válásban, támogatja, gondozza idős szüleit. Az idősek körében figyelhető meg leginkább az egyedül élés. Családvilágok és kapcsolatok A házasságok törékenyebbek, mint valaha, a válások száma magas és hosszabb ideje növekszik. A házasodási kedv gyengülése, a válások

terjedése a házasság intézményének gyengülését jelzi. Mi ennek a magyarázata? A társadalmi és kulturális változások hatásai A múlt század óta megváltozott a háztartások és családok gazdasági helyzete, funkcióki, a jogszabályok. A mai fiatalok másként ítélik meg együttélésük törvényességének kérdéseit, mint néhány nemzedékkel korábban élt elődeik. Ez legjobban a házasságon kívül születet gyerekek megítélésében mutatkozik meg. A század első felében vadházasságnak nevezték az élettársi együttélést, a gyermeket zabigyereknek vagy törvénytelennek, hátrányok érték ezeket a gyerekeket, melyeket később megszüntettek. A családi kapcsolatok alakulásának szabályszerűségeiről nem tudnak eleget, pedig vannak kezdeményezések. Vannak gyakorlati szakemberek (pedagógusok, orvosok és ápolók, rendőrök, jogászok, szociális gondozók és szociálpolitikával foglalkozók), de a pontosabb megismerés igényli a

modern tudományok újabb fejlődését is. Új feladat a családon belüli erőszak és bántalmazás orvosi, lélektani, szociológiai és kriminológiai kutatása. A bántalmazás nem alkalmi idegeskedést és pofont jelent, hanem a rendszeres és célzatos fizikai erőszak révén történő hatalomgyakorlás folyamatát. Csecsemők és gyerekek bántalmazásának, elhanyagolásának felderítésében a háziorvosok játsszák a főszerepet (éheztetés, későn kerül a gyerek orvoshoz, nem kapja meg a gyógyszereket, kórházban nem érdeklődnek utána, érzelmileg és fizikailag bántalmazzák, zaklatják, kínozzák). A gyerekekkel, feleségekkel, idős emberekkel szembeni erőszak mindig a családon belüli kapcsolatok torzulását jelzi. Ugyanez az oka az alkoholizmusnak, melyet gyakran követ erőszak és bántalmazás. A házastársi kapcsolatok megromlása nem mindig vezet váláshoz. A szerző nem tartja helyesnek a csonka család, az egyszülős család kifejezéseket

(ha elváltak családjára mondják ezt, a gyereknek megvan mindkét szülője, csak nem élnek együtt). Nem a házasság megkötése vagy felbontása, hanem a családi kapcsolatok minősége befolyásolja döntően a gyerek fejlődését. A mai társadalmak tagjai az értékek érvényességét már nem tradicionálisan, hanem kommunikatív módon, véleménynyilvánításaik és saját választásaik függvényében fogadják el vagy vonják kétségbe Az életformák változását a kulturális horizontok tágulása és a normák pluralizációja kísérte