Betekintés: A közlésfolyamat tényezői és funkciói, oldal #1

Figyelem! Ez a doksi automatizáltan exportált szöveges tartalma.
Kérlek kattints ide, ha kulturált formában szeretnéd megnézni!

Forrás: http://www.doksi.hu

3. A közlésfolyamat tényezői és funkciói
A kommunikáció a latin „communicare” szóból származik, jelentése: közösen tenni valamit valakivel,
megosztani valamit valakivel.

 A közlésfolyamat (kommunikáció):
Bármely jelrendszernek (elsősorban a nyelvnek) az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös
felhasználása. Nem azonos az információval, mely csak egyoldalú tájékoztatást jelent.

 Tényezői:
A legfontosabb tényező a feladó és a címzett. Állandó kölcsönhatásban állnak egymással, szerepük a
közlésfolyamat alatt többször cserélődik.










A feladó az információ elindítója, aki kódolja, vagyis elmondja, közli az üzenetet.
A címzett az, akinek az információt szánták; észleli az üzenetet, majd dekódolja, vagyis befogadja.
Csatorna a közvetítő közeg, az információ továbbításának eszköze. A csatorna lehet: levegő, telefon
kábel, elektromágneses hullám, vagy akár a világháló is.
A kommunikáció tárgya az üzenet, melyet a feladó kódol (közöl), majd a címzett dekódol (befogad).
Az üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezzük. Nyelvi és nem nyelvi kódokat is használunk.
A kommunikáció csak akkor lesz hatékony, ha a felhasznált kódot a résztvevők egyformán ismerik,
azaz közös nyelvet használnak.
A beszédhelyzet az a kommunikációs közeg, mely a beszélők között kialakult aktuális, pillanatnyi
viszony, amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését.
A kommunikáció létrejöttének fontos eleme az a valóság, melynek ismerete (a közös előismeretek) a
sikeres kommunikáció egyik feltétele.

 Funkciói:
A kommunikáció által valamit el akarunk érni. Ezt a célt mutatják a kommunikációs funkciók. A
kommunikáció három alapvető funkciója:
• Tájékoztató (referenciális): vélemény, gondolat, információ
közlése; például: Süt a nap.
• Kifejező (emotív vagy expresszív): belső érzések, vágyak
kifejezése; például: Szeretnék már hazamenni!
• Felhívó (konatív): a hallgató befolyásolására, akaratunk
érvényesítéséra, mások cselekvésére, ösztönzésére szolgáló
törekvés, például: Ülj le!
A három alapvető funkció mellett úgynevezett mellékfunkciókat is megemlíthetünk:

Forrás: http://www.doksi.hu




Kapcsolatteremtő (fatikus): a társalgás kezdetére és befejezésére vonatkozó kifejezések, ilyenek a
köszönések; például: Helló!
Értelmező (metanyelvi): a nyelvről való beszéd, szöveg. Maga a nyelvtan is ezt a funkciót lássa el.
Esztétikai: ilyen például a szépirodalom, vagy ha az üzenet nyelve művészi megformáltságú.