Informatika | Tanulmányok, esszék » Bill Gates - Szocializálódás az Interneten

Bill Gates 4 4 Szocializálódás az Interneten Amikor a telefon több mint száz évvel ezelôtt újdonságnak számított, az emberek nem igazán tudták, hogy mit kezdjenek vele. Mire is volt jó? Úgy tûnt, nem sok mindenre. A Western Union szerint nem segített a táviratok gyorsabb átvitelében, ezért nem is vették meg a találmányt. (Ez 1876-ban történt, illetve NEM történt) Állítólag még a telefon feltalálója, Alexander Graham Bell sem tudta, mire lesz jó az eszköz, szerinte ugyanis a telefon a mondanivaló szétosztására, terítésére szolgált volna. Bell tévedése érthetô, ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban még nem voltak autók, és ezért a legtöbb ember nem messze otthonától dolgozott. Ha valaki beszélni akart egy barátjával, egyszerûen átment a szomszédba Ki gondolhatta volna, hogy a telefon legfôbb felhasználása a két ember közti kommunikáció lesz? A történelem talán ismétli önmagát. Bár az elektronikus levelezés

gyorsan terjed, az emberek többsége még mindig úgy gondol az Internetre, mintha az csupán weblapok halmaza lenne. Lehet, hogy ez Bell 120 évvel ezelôtti tévedésének megismétlôdése? Az Internet valóban forradalmi információközzétételi eszköz, de a hálózatban sokkal nagyobb lehetôségek rejlenek Az elektronikus levelesládákat elözönlik az e-mailek. Az elektronikus csevegés és az elektronikus közösségekben való részvételi arány növekszik. A csevegés elbûvölô jelenség: képzelt „szobákban” zajlik, ahol hasonló gondolkodású emberek gyûlnek össze. Általában olyan emberek váltanak üzeneteket, akik még sosem találkoztak személyesen Egy telefonbeszélgetéssel összehasonlítva a csevegés technikai minôsége gyengének tûnik, korlátai ellenére népszerûsége mégis egyre nô, mert nagyon erôs az igény arra, hogy másokkal – akár idegenekkel is – kapcsolatokat alakítsunk ki. Gépelnünk kell az üzeneteket, ami

kényelmetlenséggel jár, de megszerkeszthetjük mondandónkat, mielôtt válaszolnánk valamire, s ez kompenzálja a hátrányokat. Az a csevegési változat, mely lehetôvé tette a hang-kommunikációt, hamar elbukott. Szerintem az emberek zavarba jönnek, amikor szépen és érthetôen kell beszélniük A csevegôszobák tele vannak mindenféle emberrel -otthonról élnek társadalmi életet - egyszerûen, biztonságosan kommunikálnak, és anélkül, hogy akár fel kéne öltözniük. „Az emberek a kibertérben az önkifejezés új útjait keresik.” Bár én nem töltök sok idôt ilyen csevegôszobákban, ismerek olyanokat, akik igen. Egyikük egy barátom, akinek a Beanie Baby-k a szenvedélye Jelentôs idôt képes eltölteni azzal, hogy róluk cseveg, és csereberéli ôket Egy Microsoftos vezetô, aki az online szocializációhoz tervez eszközöket, elkezdte tanulmányozni a csevegôszobákat, és megdöbbenésére hamarosan napi két-három órát csevegéssel

töltött. 45 A Microsoft Magyarország szakmai magazinja 2001. 02 „Amikor belemelegedsz, nagyon is valós kapcsolataid születnek” - mondta. A névtelenség a legtöbb csevegôszobában megengedett. Néhányban az is lehetséges, hogy minden alkalommal más nevet használjunk, de ez a gyakorlat gyakran durva és meggondolatlan viselkedéshez vezet, mert az antiszociális magatartásnak csak kevés következménye van. Ha az embereknek állandó nevet kell használniuk – még ha kitaláltat is, például „Sissy” vagy „Metal X” -, általában mögötte megjelenik a személyiségük. Ösztönösen kialakítanak magukról egy képet, amelyet aztán meggondolt magatartással tartanak fenn. A csevegés, és az Internetes társadalmi élet egyéb formáinak robbanásszerû fejlôdése várható. „Virtuális világok” jönnek létre, melyekben a résztvevôk kiválasztanak maguknak egy virtuális személyiséget (arccal, ruházattal). Ezek a megtestesülések (angolul

avatar-ok – a ford.) ritkán hasonlítanak az egyénre Az emberek közel mehetnek egymáshoz és beszélgethetnek, de visszahúzódhatnak egy sarokba is, hogy egyedül legyenek, vagy hallgatózzanak. Bútorok és más objektumok is vannak a virtuális szobákban, átböngészhetjük például egy iratszekrény tartalmát, vagy leülhetünk egy fotelba. Az objektumok pedig ott lesznek akkor is, amikor egy héttel késôbb visszatérünk az adott közösségbe, és a szoba talán ugyanúgy fog kinézni, mint amikor otthagytuk, bár más „emberek” lesznek ott. A virtuális világok lehetôségeinek felfedezése még csak most kezdôdik. A kísérlet, melyet mi végzünk, a Fred Hutchinson Cancer Research Center-ben, Seattle-ben folyik. A fejlesztés alatt álló „HutchWorld,” – amely egyelôre nem elérhetô a nyilvánosság számára - tükrözni fogja az eredeti épület, és a benne dolgozók/élôk életét. (A http://wwwresearchmicrosoftcom/vwg/ címen megtalálható

minden információ a HutchWorld-rôl Innen letölthetô a virtuális objektum bemutató videója is, amely sajnos 40 megabájtos, így csak igen türelmes embereknek ajánlott.) Olyan elrendezésû lesz az objektum, mint az igazi épületegyüttes. A HutchWorldnek van „házfelügyelôje”, aki megválaszolja a kérdéseket, egy üzenetterülete, ahol a közösség más tagjainak lehet üzenetet hagyni, sôt, még egy olyan helye is, ahol ajándékokat lehet hagyni, virtuális virágok és csokoládé (képek) formájában (a szándék a fontos, nem a tárgy). A késôbbiekben, ha már stabil rendszerrel rendelkezünk, meg fogjuk nyitni a nagyközönség elôtt, hogy bárki részt vehessen az ott induló tanfolyamokon, szórakoztató programokon. Hogy mire is jó az Internet? Társadalmi környezet, akárcsak a telefon. Gazdagítja kommunikációs lehetôségeinket: a virtuális valóság a való világra is jelentôs hatással lesz