Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » A termelési folyamat gazdasági szemmel

A termelési folyamat gazdasági szemmel 1. A termelés keretei A vállalkozási formák és a formaválasztás szempontja Vállalkozási formák legfontosabb jellemzői:  Tőke  Kockázatvállalás  Döntés  Jövedelem megosztása Vállalkozás: befektetés, pénztőke és termelési eszköz bevitele a termelési folyamatba annak érdekében, hogy bizonyos termék, vagy szolgáltatás előállítása, illetve szükséglet kielégítése folytán jövedelem legyen realizálható. Vállalat: a gazdasági vállalkozás szervezeti formája, illetőleg állandó szervezettel és elkülönült vagyonnal rendelkező, cégjegyzékbe bejegyzett forma. Üzem: fogalma tágabb értelemben megegyezik a vállalatéval, szűkebb értelemben a vállalaton belüli kisebb szervezeti egység, mely félkész-, vagy késztermék előállítására szakosodott, és irányításában viszonylagos önállóságot élvez. Mezőgazdasági őstermelés, mezőgazdasági kistermelés Őstermelő:

Adott személynek – nem egyéni vállalkozóként – élelmezési céllal, növényi és állati eredetű termékek eladásra termelése. (adókedvezmény, bev<4MFt) Egyéni vállalkozás és családi gazdaság Egyéni vállalkozás: belföldi természetes személynek saját nevére és kockázatára végzett termelői tevékenysége. Családi gazdaság: Családi közösségre és erőforrásra építő gazdálkodási forma, mely nem igényel különösebb jogi formalitásokat. Szövetkezet Szövetkezet: A szövetkezési szabadság és önsegély alapján, a tagok vagyoni hozzájárulása és személyes közreműködése folytán működő vállalkozási forma, melynek demokratikus önkormányzata saját tagjai érdekeit képviseli. (részjegy+üzletrész) Szövetkezeti üzletrész: A szövetkezeten belül a tulajdonjogok kifejezője. Létezik külső és belső üzletrész. (tanácskozási, szavazati jog)  Faluszövetkezeti modell, főbérlő szövetkezet Faluszövetkezeti

modell (közigazgatási egységhez, foglalkoztatás, mezőgazd. Értékesítés, takarékszöv) Főbérlő szövetkezet (vagyonkezelő, bérleti díj) falu szükségletei,   • Holdingirányítású szövetkezeti modell (különböző tevékenységekkülönböző szervezetekben, társaságokban, vagyonkezelő központ: nyilvántartás, képviselet, munkaügy, osztalék, üzletrész, kültagja a társaságoknak, osztalék + üzletrész utáni osztalék) Tejszövetkezeti modell (tej átvétel, feldolgozás, értékesítés, természetes/jogi személy, kívánt minőség, árbevétel jövedelme + osztalék) Pinceszövetkezet (borvidék  feldolgozás, palackozás, értékesítés, melléktermék feldolgozása, alapanyag minősége, árbevétel + osztalék) Szolgáltató szövetkezeti forma (géphasznosítás, szállítás, növényvédelem  megrendelések központilag, teljesítmény elszámolása közvetlenül + százaléka a közös terhekre) Gazdasági

társaságok Közkereseti társaság: Jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság melynek tagjai korlátlan és egyetemleges felelősségvállalás mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják., Felelősség a tagsági időn túlmenően is., alaptőke nincs meghatározva Betéti társaság: Jogi személyiséggel nem rendelkező vállalkozási forma melynek tagjai közül legalább egy beltag, akinek a többi beltaggal egyezően korlátlan és egyetemleges felelőssége van, méghozzá a tagsági időn túlmenően is. Tőkeminimum nincs Korlátolt felelősségű társaság: Önálló jogi személy, melynek vagyonát (amelynek minimuma törvényileg szabályozott) a tagság által befizetett résztőkék összege adja. Min 3 MFT, min törzsbetét: 100eFt, pénzbetét 30%, min 1MFt Részvénytársaság: Szintén jogi személy, vagyonát a nyílt, vagy zárt formában jegyzett

részvények (melyek meghatározott számban és névértéken kerülnek kibocsátásra) adják. Alaptőkéje törvényileg szabályozott: 20 MFt, Pénzbeni: 30%, 10MFt. Egyesülés: Más gazdálkodási formák tagjai által alapított, nem nyereségérdekelt forma, melynek alapítói korlátlan és egyetemleges felelősséggel tartoznak. Gazdasági eredményesség javítása, tevékenységük koordinálása, szakmai érdekképviselet. Nem profitorientált, természetes személyek tilalma. Közös vállalat: Nyereségorientált gazdasági társaság, mely saját vagyonával, azon felül alapítói kezesként felelnek. Célja, hogy a saját társaságban ki nem használt eszközöket megfelelően kiaknázza. Nyereségorientált Vállalkozási forma megválasztásának szempontjai: • Felelősség • Költség • Tartósság • Tőkeszükséglet • Részvétel • Saját vagyon • Időtáv • Szakképzettség • Átalakulás • Örökösödés 2. Költségismeret A

költségek és csoportosításuk Ráfordítás: Adott termelési tevékenység során felhasznált eszközök, illetve élő- és holtmunka természetes mértékegységben kifejezett mennyisége. Költség: A ráfordítás pénzben kifejezett értéke. Kiadás: A pénzeszközök csökkenése, a jövőbeni felhasználás, illetve készletre vásárlás alkalmával az eszközök beszerzése érdekében kiadott pénzmennyiség. Bruttó termelési költség: A termelési folyamatot terhelő teljes ráfordítás. Részköltség: Ennek számítása esetén a teljes ráfordításnak csak bizonyos hányadát veszik figyelembe. Nettó termelési költség: A megtérülésekkel csökkentett bruttó termelési költség. Termékek Főtermék: Az a termék, melynek előállítására a termelési folyamat irányul. Ikertermék: A főtermék előállítása során keletkező, azzal egyenértékű, vagy csak kicsivel alacsonyabb értékű termék. Melléktermék: A főtermék előállítása során

általában nagy mennyiségben keletkező, igen alacsony értékű termék. Megtérülés: Valamely bevétel, vagy hozam, mely a főtermék előállítási költségeit csökkenti. Kötelező költségnemek: A számviteli előírások alapján a ráfordítások tárgyi megjelenés szerint is kell csoportosítani a költségeket. Ennek folyamán a költségeket különböző költségcsoportokba, un. költségnemekbe soroljuk Vannak un kötelező költségnemek: - anyagjellegű ráfordítás (anyagköltség, anyagjellegű szolgáltatás, áruk beszerzési értéke, alvállalkozói teljesítmények) - személyi jellegű ráfordítás (bérköltség, személyi jellegű egyéb kifizetések, TBJ) - értékcsökkenési leírás, - egyéb költségek (nem anyagi jellegű szolgáltatások, bankköltség, díjak) Közvetlen, közvetett költségek Közvetlen költség: A többtermékű üzemekben ésszerű a költségeket tevékenység szerint is csoportosítani. Ennek folytán kapjuk a

közvetlen és a közvetett költséget A közvetlen költségről tudni kell, hogy szoros kapcsolatban áll az előállított termékkel, és felmerülésekor egyértelműen tudható, hogy mely termék előállítása terhelhető vele. Speciális költség: Az üzemgazdaságban a közvetlen költséget nevezzük saját, vagy speciális költségnek is, hiszen egyértelműen a termék előállítása kapcsán keletkezik. Közvetett költség: Nem kifejezetten a termék előállítása kapcsán, hanem inkább az üzem egészének az irányítása, működtetése kapcsán keletkező költéség. Költségviselő: A termék előállítását végző ágazat., amely érdekében a költségfelhasználás történt. Költséghely: Azon költségek gyűjtőhelye, melyekről nem lehet azonnal tudni, hogy mely költségviselőt terhelik. Költségtétel: A költségelszámolás egysége, a ráfordítás alapján a nyilvántartott, illetve terhelt költségek összessége. Egyszerű

költség: Egyszeri ráfordítást tartalmazó költség. Összetett költség: Többszöri ráfordítást tartalmazó költség. Műveleti költség: A technológiai műveletek tervezéséhez, végrehajtásának ellenőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges a termelési folyamatok szerinti költségcsoportosítás. Ennek alapja a műveleti költség számítása, mely lényegében az azonos cél érdekében felhasznált, és a termelés eredményére azonos módon ható ráfordítások összessége. • Növénytermesztés műveleti költségkategóriái (vetés, telepítés, növényvédelem, öntözés, tárolás) • Állattenyésztés műveleti költségkategóriái (épület, takarmányozás, almozás, állytegészségügy) • Szolgáltató egységek műveleti költségkategóriái (erőgép, épület, felszerelés, anyag) Fix és változó költégek Változó költség: A közvetlen költségek tovább csoportosíthatóak változó, illetve fix költségre. A változó

költségek a termelés növekedésével együttesen növekszik. Változatlan költség: Az eszközök használatával, tulajdonlásával van összefüggésben, értéke nem csökkenthető. Hozamnövelő költség: A változó költség egyik típusa, a hozamváltozással közvetlen kapcsolatban van, növekedésével egyező mértékben növekszik. A csökkenő hozadék elve érvényesül. Hozam nagyságától független változó költség: Szintén összefügg a hozam változásával, azonban nincs közöttük közvetlenül ok-okozati összefüggés. Költségváltozási tényező és esetei Költségváltozási tényező (költségreagálási fok): Megmutatja, hogy a hozam, vagyis a termék mennyiségének egységnyi növelése a költségeket egyenlő, kisebb, vagy nagyobb mértékben növeli, vagy éppenséggel változatlanul hagyja. • Arányosan változó / Proporcionális költség: A hozam növekedésével egyező arányban növekszik, költségváltozási tényezője 1.

• Növekvően változó / Progresszív költség: A hozam növekedésénél nagyobb ütemben növekszik, költségváltozási tényezője nagyobb, mint 1. • Csökkenően változó / Degresszív költség: A hozam növekedésénél kisebb mértékben növekszik, költségváltozási tényezője kisebb, mint 1. Marginális ökonómiai elv Elkerülhető költség: A marginális ökonómiai elv alapján való döntés esetén a változó és változatlan költségek tartalma a döntési szituáció függvénye. Egy –egy döntéshozó hatáskörébe tartozó tényezők költsége elkerülhető költségként is értelmezhető. Elsüllyedt költség: Azon költségek, melyeket egy – egy döntés módosításával befolyásolni nem lehet. Időtáv figyelembe vétele • • Több időszakban állandó költség Egy termelési időszakban állandó költség • • Idővel arányosan változó költség Idővel nem arányosan változó költség Alternatív költségek

Lehetőségi, vagy haszonáldozati költség: Valós gazdasági eredmény csak az alternatív jövedelem és az elmaradt haszon haszonáldozati költségként való felszámítása után ismerhető meg. Explicit költség: Adott időszakban számlákon, elszámolásokon számszakilag megjelenő költség. Implicit költség: Adott időszakban pénzkifizetés formájában nem jelenik meg, de a kalkulációk során figyelembe veendő. • Könyvelhető: ÉCS • Nem könyvelhető: elveszett kamat / munkabér 3. A gazdasági kalkuláció Költségkalkuláció Az önköltségszámítás módszerei Gazdasági kalkuláció: A vállalkozási döntések megalapozását szolgáló gazdasági számítás. Jelöli magát a folyamatot, illetve annak eredményét is. Tartalmilag lehet egyszerű költségkalkuláció, eredménykalkuláció, vagy likviditás számítás. Előkalkuláció: Egyfajta tervkalkuláció, a technológiai leírások, illetve a piaci információk alapján a vállalkozás

várható költségeinek, a termékek eladási árainak megjósolása. Közbenső kalkuláció: a döntések végrehajtás közbeni ellenőrzését, esetleges megváltoztatását szolgálja. Utókalkuláció: A régebben alkalmazott, illetve újonnan bevezetett termelési eljárások utólagos ellenőrzését szolgálja. Időszaki kalkuláció: A közbenső és az időszaki kalkuláció esetenként fedheti egymást, azonban míg az előbbi egy termelési folyamat meghatározott szakaszára, addig az utóbbi egy adott időintervallumra vonatkozik. Egyedi kalkuláció: Ha a gazdasági számítások tárgya egyedi termék, ebben az esetben egyedi kalkulációra van szükség. Sorozat kalkuláció: Ipari jellegű tevékenységeknél szokásos készíteni, ennek mezőgazdasági megfelelője a hizlalási turnusonkéni ökonómiai ellenőrzés. Önköltség számítása Önköltség: Az előállított termék egységére jutó költség. 1. Egyedi önköltség: Egyedi

önköltségszámításnál a mezőgazdaságban egy ha termelés alá vont területet, az állattenyésztésben egy termelő állatot kell egy egységnek tekinteni. 2. Csoportos önköltség: A komplex ágazati önköltség kalkulációja 1. Tényleges önköltség: Az utókalkuláció eredménye 2. Tervezett önköltség: Előkalkuláció eredménye Fajlagos költség: Fogalmilag az önköltséghez hasonló, ezen kívül a termelési kapacitás egységére jutó költség. Átlagköltség: Tulajdonképpen megegyezik a fajlagos költséggel, de egyben külön költségkategóriát is jelöl. Egymást követő időszakok halmozott költségének egy időszakra jutó átlaga. Marginális költség: Határköltség, marginális elemzéskor alkalmazott költségkategória. Az önköltségszámítás módszerei Teljes önköltség: A teljes költség egy termékegységre osztásával ismerhető meg. Készítendő: • Technológiák • Ágazatok szerkesztése • Érvényesítendő

értékesítési ár megállapításakor • Üzem összes jövedelmének számításakor • Különböző tevékenységek összehasonlításakor Egyszerű osztó kalkuláció: Adott elszámolási időszak költségeit osztjuk az elért eredménnyel. Ott használható, ahol csak egy termék, főtermék, vagy nagyon alacsony értékű melléktermék keletkezik. Egyenértékszámos osztó kalkuláció: Azon tevékenységeknél szükségszerű az alkalmazása, ahol a termékek meghatározott csoportjára lehetséges a költségek gyűjtése. Pl: ha a főtermék mellett több értékes ikertermék is keletkezik, és a költségek nem elhatárolhatók. Arányszámos önköltségszámítás: Akkor alkalmazható, ha a főtermék mellett több, eltérő értékű termék is keletkezik. Lényege, hogy a nettó költséget először a termékek pénzértékének százalékos arányának megfelelően megosszuk, majd a termékre jutó összes költséget elosztjuk a termék mennyiségével.

Költséggyűjtéses, vagy kiemelő kalkuláció: Akkor alkalmazzák, ha azonos természetű termékek költségeinek könyvelését együttesen végzik, azonban szeretnék a költségeket különkülön is megismerni. Ilyenkor a közös műveletek költségeit elosztják a termőterületek arányában, majd hozzáadják a speciális ráfordítások költségeit. Egyszerű pótlékoló kalkuláció: Lényege, hogy a közvetlen költségeket utalványozás alapján elszámolják a termékekre, majd a közvetetteket valamilyen vetítési alap segítségével ráterhelik azokra. Norma szerinti kalkuláció: Technológiák által előirányzott anyag- és munkanormák meghatározott költségfelhasználás alapján történő költségtervezése. Feltétele a pontos normákkal való rendelkezés. Fázisonkénti osztó kalkuláció: A termékelőállítás elkülönülő, illetve elkülöníthető, de egymásra épülő fázisaiból kikerülő termékek önköltségszámítása. Válogató

pótlékoló kalkuláció: abban tér el az egyszerű pótlékoló kalkulációtól, hogy az általános költségeket homogén csoportba gyűjtik, majd olyan vetítési alapot alkalmaznak (külön-külön), amely leginkább megfelel. Az átlagköltség számítása Átlagköltség értelmezése az időráfordítás optimalizálásakor: Az egymást követő termelési időszakok, rotációk halmozott költségeinek egyetlen időszakra számított költsége. Halmozott nettó termelési költséget kell megállapítani: - Befektetés tejes összege + amortizációt nem tartalmazó előállítási és üzemeltetési költség halmozott bruttó költség megtérülés nettó költség Halmozott hozam, illetve teljesítmény megállapítása: termék szolgáltatás mennyiségét jelenti Halmozott nettó költség / összes teljesítmény v. időszakok száma A használati, ill. termelési idő akkor lesz a legoptimálisabb, ha a legkisebb átlagköltség eléréséig folytatják a

termelést, ekkor elvégzik a selejtezést (azonos termelési feltételek és technológia mellett) Költséggazdálkodás Költségmegtérülés lehetősége, teljesítmény és költség viszonya (nem költségtakarékosság) Bázis alapú költségtervezés: tételei az előző időszak tényköltségeinek az árváltozás alapján végzett korrekciójából adódnak. %-os költségmegtakarítást is előír Teljesítmény v. értékesítés szerinti költségtervezés: output/kibocsátás szemlélet  értékesítés fokozása, költségek visszafogása Direktköltség-eljárás / flexibilis költségtervezés: költségfüggvények (költségek és alakítóik közötti kapcsolat) Hálótervezés / Pert-módszer: hosszabb távra tervez Költségorientált értékelemzés: funkció és költség viszonya Zéró bázisú v. nulla alapú költségtervezés: valamennyi költséget megkérdőjelezi, csak a feltétlen szükségest fogadja el. 4. Részköltség kalkuláció és a

teljes költség számítása Részköltség kalkuláció: kapcsolatba hozható költségek egy része kerül felszámításra Közvetlen önköltségszámítás költségtényezői: Önköltségszámítási szabályzatban célszerű rögzíteni. 1. Közvetlen anyagköltség (beszerzési v előállítási áron) 2. Igénybevett anyagjellegű ráfordítások értéke (szállítási-, rakodási költségek, kölcsönzési-, bérleti díjak, posta, telefon) 3. Közvetlen bérköltség 4. Személyi jellegű egyéb kifizetések (találmányi díj, szabadalmi vételár, hasznosítási díj, újítási díj, szerzői díj) 5. Társadalombiztosítási járulék 6. Értékcsökkenési leírás 7. Egyéb közvetlen költségek • Fenntartási költség (tárgyi eszköz karbantartás, javítás) • Segédüzemi költség (segédüzemek által nyújtott teljesítmények önköltségen) • Közös költségek (általános költségek megfelelő mutatók szerint) • Különféle egyéb

költségek (biztosítási díjak, kamat, pü. Ráfordítások költségei) 8. Le: káresemények miatt elszámolt összeg 9. Összes közvetlen költség (1+2+3+4+5+6+7-8) 10. Le: melléktermék értéke 11. Főtermék közvetlen költsége (9-10) (Melléktermék nyilvántartott áron számított értékét vonják le a kalkulált költségből) Főtermék közvetlen önköltsége: közvetlen költség és mennyiség hányadosa Készletérték meghatározása / mezei leltár Több évre ható természeti beavatkozások meghatározása (analitikus nyilvántartás) Költségtervek készítésekor a termelési folyamat műveleti sorrendjéből célszerű kiindulni. A növendék és hízóállatok élőtömeg önköltségének meghatározása: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Nyitóállomány Növekedés vásárlásból Növekedés korosbításból, hízóba állításból Tenyésztésből kiselejtezett és hízóba állított állatok Szaporulat Élőtömeg gyarapodás Élőtömeg és közvetlen

költsége összesen (1+2+3+4+5+6) 1 kg élőtömegre jutó közvetlen önköltséget célszerű meghatározni. Részköltség megállapításának egyéb eljárásai Szükséges megállapítani: • Egy adott állapottól való elmozdulást eredményező gazdasági eseményeknél a változó elemeket, erőforrásokat kell vizsgálni  hogyan változik a jövedelem Tejes költség kalkulációja: Szükséges megállapítani: • Technológiák • Ágazatok szerkesztése • Érvényesítendő értékesítési ár megállapításakor • Üzem összes jövedelmének számításakor • Különböző tevékenységek összehasonlításakor 5. A jövedelemkategóriák csoportosítása Az integrált ágazati termelés jövedelme A nettó és a bruttó jövedelem, a fedezeti hozzájárulás. Jövedelem: Az az érték, amely az újratermelés folyamatos biztosítása mellett, a tiszta vagyon csökkenése nélkül többletként keletkezik. Integrált ágazati termelés jövedelme:

Egy-egy árutermék termékútján keletkező jövedelem nagysága. Termékpálya, termékút, vertikum: A termelési folyamat egymást követő, egymáshoz kapcsolódó tevékenységeinek sora. A nyersanyag előállításától a végtermék fogyasztóhoz történő eljuttatásáig tart. A vállalalti jövedelem Nettó jövedelem: A termelési folyamat során előállított termékek, szolgáltatások értékének, a termelési értéknek (növelve a biztosító által fizetett térítésekkel) és a termelés költségeinek különbsége. Amennyiben a termelési érték a termelés költségeinél magasabb, úgy nyereség, ellenkező esetben veszteség keletkezik. Hozam: a termelési folyamat eredményeként keletkező termék, termény, állat élőtömeg, vagy szolgáltatás természetes mértékegységben kifejezett mennyisége. • • Előnye: bérköltség kigazdálkodása Hátránya: dolgozói létszám csökkentése eredményességet mutat Bruttó jövedelem: A nyereség

és a munkabér összege, a termelési érték és a holtmunka értékének különbözete. • • Előnye: felhasználható jövedelmet mutatja Hátránya: nyereség nélkül is látszólag kedvező jövedelmet mutat. Célszerű kimutatni a munkabér és a nettó jövedelem %-os arányát, a 100Ft munkabérre jutó nyereség nagyságát. Fedezeti hozzájárulás: a termelési érték és a változó költségek különbözete. Nyereség akkor keletkezik, ha a fedezeti hozzájárulás összege meghaladja az állandó költséget. Átlagjövedelem: A termelési folyamat során keletkező jövedelmek összegének a járadéka. Az egymást követő termelési időszakok halmozott jövedelmének egyetlen időszakra jutó értékét mutatja meg. Számítása: Termelési költségek számbavétele Hozam értéke Árbevétel halmozott összege – nettó termelési költség = időszakok összes halmozott jövedelme Összes jövedelem / időszakok száma v. halmozott hozam =

átlagjövedelem Kezdetben alacsony, majd a maximumot elérve ismét csökken. Akkor érhető el a legnagyobb jövedelem, ha az átlagjövedelem maximumához tartozó periódust lezárva befejezik a termelési folyamatot. Marginális jövedelem: Egységnyi többletköltségre jutó jövedelem. Az összes jövedelem legnagyobb értékét a marginális jövedelem megszűnésekor éri el. 6. Az üzemi tevékenység jövedelmének számítása Üzemi/üzleti tevékenység eredménye Az értékesítési eredmény számításakor a számviteli törvényben előírt eredménykimutatás sémája alkalmazható. Jövedelemkalkuláció tényezői: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Értékesítés nettó árbevétele Egyéb bevételek Aktivált saját teljesítmények értéke Anyagjellegű ráfordítások értéke Személyi jellegű ráfordítások értéke Értékcsökkenési leírás Egyéb közvetlen költségek Egyéb ráfordítások értéke Üzeni/üzleti tevékenységek eredménye

(1+2±3-4-5-6-7-8) • Értékesítés nettó árbevétele: árkiegészítésekkel, felárakkal növelt, engedményekkel, fogyasztási adóval csökkentett. Egyéb bevételek: szokásos mértéket meg nem haladó káresemények térítése, késedelmi kamat stb. Aktivált saját teljesítmények értéke: állományba vett saját előállítású eszközök és saját termelésű készletek állományváltozása (záró-nyitókészlet előjeles különbsége) • • Diverzifikált tevékenységi körnél: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Értékesítés nettó árbevétele Egyéb bevételek Értékesítés közvetlen költségei Fedezeti összeg (1+2-3) Értékesítés közvetett költségei Egyéb ráfordítások Üzemi tevékenység eredménye (4-5-6) • Értékesítés közvetlen költségei: eladott áruk beszerzési értéke, alvállakozói teljesítmények, értékesített saját előállítású termékek önköltsége Értékesítés közvetett költségei: csomagolás,

szállítás, raktározás, reklám, adminisztráció, piackutatás, igazgatás személyi/anyagi költségei • 7. A jövedelmezőség színvonalának mutatói Jövedelmezőségi színvonal: A jövedelem összegének valamely vetítési alaphoz viszonyított aránya. Mutatói a nyereségszínvonal, a fajlagos és a viszonylagos jövedelem Nyereségszínvonal: a nyereség összegének és a felhasznált erőforrásoknak a viszonyát fejezi ki. Az összes termelőeszköz felhasználás nyereségszínvonala: 100Ft lekötött erőforrás értékre jutó nyereség: Nsz=(N/E)*100 Területarányos jövedelmezőség: külön kell kalkulálni az egységnyi területre vetíthető nyereséget, illetve a terület pénzértékét. Előbbi az összes nyereség és a lekötött forgóés állóeszközök után felszámított nyereségigény különbsége, míg az utóbbi a terület forgalmi értéke. Tárgyi eszközarányos jövedelmezőség: az összes jövedelem és a lekötött területek,

valamint a forgóeszközök utáni nyereségigény különbsége. Forgóeszköz-arányos jövedelmezőség: az összes nyereség és a lekötött területek, valamint az állóeszközök után felszámított nyereségigény különbsége. Költségarányos jövedelmezőség: 100.- Ft-nyi termelési költségre jutó jövedelem Termelésiérték-arányos jövedelmezőség: 100.- Ft-nyi termelési értékre jutó jövedelem Költségszint: a termelési érték nyereségtartalma. 100Ft-nyi árbevételre számított költség Mezőgazdaságban: Erőforrás-arányos jövedelmezőség: az üzleti tevékenység nyereségét és a pénzügyi befektetések nélküli eszközérték és a személyi jellegű ráfordítások összegét hasonlítják egymáshoz. Elevenmunka – arányos jövedelmezőség: számításának alapja az átlagos dolgozói létszám, vagy a személyi jellegű ráfordítások összege. Árbevétel-arányos jövedelmezőség: üzemi/üzleti tevékenység eredménye és a

nettó árbevétel hányadosa. Fedezeti hányad: fedezeti összeg osztva a nettó árbevétellel. Árbevétel arányos jövedelmezőség: üzleti tevékenység bevétele osztva a nettó árbevétellel. Viszonylagos jövedelem: Akkor használható kategória, ha a termelés folytatása nem kétséges, csupán a technológia meghatározása a feladat. Mutatói: a viszonylagos nyereség, a viszonylagos bruttó jövedelem, és a korrigált termelési költségek különbözete. Viszonylagos nyereség: Az összes nyereség korrigálva a lekötött területek, illetve álló- és forgóeszközök után számított nyereségigénnyel. Viszonylagos bruttó jövedelem: A viszonylagos nyereség korrigálva a munkadíjak különbözetével. Korrigált termelési költségek különbözete: Egy vagy több termelési eljárás bekerülési, gépesítésnél üzemeltetési költségei összegének a különbsége, méghozzá a terület és eszköz felhasználás értékének eltérése után

számított nyereségigénnyel korrigálva. Ha a termelést folytatni kell a lehetséges módozatok közül az választandó, amelyik a legnagyobb nyereséget a legkevesebb terület és eszköz lekötésével adja. Technológia változatok összevetésekor az erőforrásigényt egységnyi termékre v. azonos termelési méretre kell meghatározni. Fajlagos jövedelem: A ráfordítások, termelőkapacitások, munkaerő egységére jutó jövedelem összege. Területi jövedelmezőség: Adott területi egységre, általában egy hektárra jutó jövedelem. Egy dolgozóra jutó nettó v. bruttó jövedelem: 100Ft-nyi munkabérre számított jövedelem 8. A jövedelemigény és mutatói Jövedelemigény: A termelési folyamattal kapcsolatosan elvárt jövedelem. Elmaradó haszon: Létező termelési tevékenység beszüntetésével bekövetkező jövedelem kiesés. Akkor célszerű a meglévőt felváltani, ha az így megnövelt költség mellett is jövedelmező, ill. jövedelmezőbb

a réginél Alternatív jövedelem: Megmutatja, hogy ha adott termelési folyamatban lekötött erőforrásokat más termelési folyamatban használnánk fel, mekkora jövedelmet érnénk el. Nyereségigény: Adott termelési folyamattal kapcsolatban lekötött és felhasznált eszközök értéke után elvárt nyereség. • Objektív tényezők: hitelek kamata, kezelési költség, eszközökkel kapcsolatos járulékok, terhek • Szubjektív tényezők: kockázati nyereség, vállalkozói többletmunka után felszámított nyereségigény, minimum betéti kamat elérése Nyereségigény számítása: Ni=Pb(Is/100) + Ph(H/100) + Ko + Nv Betéti kamat – hitelkamat – kockázati nyereségigény – vállakozó tevékenység nyereségigénye Technológiai alternatívák közül az választandó, amelyek nyereségszínvonala nagyobb a nyereségigényénél. 9. A ráfordítások optimalizálása A hozamfüggvény Hozamfüggvény: A hozam (mennyiség) és ráfordítás (költség)

kapcsolatát mutatja be, méghozzá oly módon, hogy a ráfordítás változása hogyan befolyásolja a hozam alakulását. 12000 10000 Q 8000 6000 4000 2000 0 0 2 4 I. II. 6 8 10 IV. III. L Átlaghatékonyság: Összes hozamot osztjuk az összes ráfordítással. (H/R) 3000 2500 Ráfordítás elaszticitása: Azt mutatja meg, hogy adott ráfordítási szinthez képest, a ráfordítás 1%-os növelése hány %-os növekedést fog okozni a hozamban. Marginális hatékonyság és átlaghatékonyság hányadosa (MH/ÁH) 2000 1500 1000 500 0 -500 -1000 Marginális hatékonyság: Megmutatja, hogy hogyan változik a hozam a ráfordításnak végtelenül kis mennyiséggel történő növelése esetén 1 2 3 4 5 6 7 8 9 I. Ez a szakasz az inflexiós pontig tart, itt a marginális hatékonyság eléri a maximumát. A felhasznált termelési tényező mennyiségének növelésével a termelés gyorsuló ütemben nő: növekvő (pozitív) hozadéki szféra. II. Az

inflexiós ponttól az ún érintési pontig, itt az átlaghatékonyság éri el a maximumát, egyben megegyezik a marginális hatékonysággal. Csökkenő, de még pozitív hozadéki szféra, átlaghatékonyság nő. III. Az érintési ponttól hozamfüggvény maximumáig tart, az átlaghatékonyág csökkenni kezd, csökkenő, de még pozitív hozadék, ahol a termelés a maximumon van, a marginális hatékonyság nulla. IV. Termelés csökken technikai értelemben nem hatékony a termelés a marginális hatékonyság negatívvá válik, az átlaghatékonyság csökken. A ráfordítási szint optimuma ott van, ahol a többletráfordítás hatékonyságának mutatója, valamint a ráfordítás és a termék egységárainak a hányadosa egyenlő. Marginális termelési érték: A termelési függvény első deriváltjaként meghatározott marginális hozam pénzértéke, mely optimális ráfordítás esetén megegyezik a ráfordítás árával. Több ráfordítás egyidejű

optimalizálásakor minden ráfordítást addig érdemes növelni, amíg az elért marginális termelési érték egyenlő nem lesz a ráfordítás árával, az egységnyi többletköltségre jutó marginális termelési érték valamennyi ráfordításnál egyenlő nem lesz. A ráfordítás árának a termék árának nagyobb ütemű emelkedése a ráfordítási színvonal csökkentése irányába hat. Termékek marginális helyettesítési rátája: Megmutatja, hogy azonos hozam mellett az egyik ráfordítás egységnyivel történő növelése, a másik ráfordítás esetében hány egységnyi módosítást tesz szükségessé. A termékösszetétel optimuma ott van, ahol a termékenként elért marginális hozamok aránya egyenlő a termékárak fordított arányával. A legkisebb költségű ráfordítás-kombinációnál a ráfordítások helyettesítési rátája azonos a ráfordítások egységárainak fordított arányával. Valamely ráfordítást addig érdemes egy

másikkal helyettesíteni, amíg marginális hozamaik aránya azoinos nem lesz áraik arányával, amiíg az egyik költségmegtakarítása egyenlő nem lesz a másik költségtöbbletével. A ráfordítás függvény Ráfordításfüggvény: A hozamfüggvény inverze, a ráfordítás változását mutatja meg a hozam függvényében. Átlagos ráfordítás: a ráfordítás osztva a hozammal (R/H) Egységnyi hozamra jutó ráfordítás. Hozamnövelés fajlagos ráfordításigénye: a ráfordítás osztva a hozamváltozással. (R/ĐH) Az összes termésnövekedés egységre jutó ráfordítás. Marginális ráfordítás: a ráfordítás változása osztva a hozamváltozással. (ĐR/ĐH) Egységnyi terméktöbbletre jutó ráfordításnövekedés. 10. Az idő, mint sajátos ráfordítás optimalizálása (átlagköltség és átlagjövedelem számítása). Költségfüggvény: a hozam értékének és a ráfordítás értékének a kapcsolatát fejezi ki. Termelési érték:

pénzértéke. (TÉ) Az TÉ Költség TKt összhozam TKv A többlethozam értéke/marginális termelési érték (MTÉ). A többletráfordítás hatására keletkezett hozamnövekedés pénzértéke. TKá Összes költség (TK): a ráfordítások együttes értéke. A többlettermék költsége (marginális költség, határköltség MK): pótlólagos ráfordítás költségéből a hozamtöbblet / méretváltozás egységére jutó hányad (DK/DH, DK/DM) Hozam MTK Költség ÁTKt ÁTKv Átlagköltség: Az összes termelési költségnek az egységnyi hozamra eső része. (ÁTK) ÁTKó A hozamot többletráfordítással addig érdemes fokozni, az utóbbi költsége és a többlettermék értéke azonos nem lesz (MTÉ=MTK) Hozam Fedezeti pont MTÉ=MTK 11. A hozam (termelési méret) optimalizálása Fedezeti diagram: A termelési költségnek és a termékértéknek, a hozamtól és az üzemmérettől való változását szemlélteti. Fedezeti pont: A fedezet diagram

elemzésével találhatjuk meg a fedezeti pontot, ahol MTÉ=MTK. Előtte veszteséges Minimális hozam és méret: A termelési költség és a termelési érték azonosságához szükséges méret a minimális méret, hozam a minimális hozam. Maximális hozam és méret: A hozamnövelő ráfordítások hatékonyságának csökkenése miatt a termelési költség és termelési érték újra megegyezik, itt van a maximális hozam és méret. A fölött ismét veszteség (ahol majd TKt újra metszi TÉ-t) Kritikus hozam: Az a hozam, melynek előállítása alatt a termelés veszteséges. Fedezeti költség számítás: X= (Ka-M)/[1-(Kv/P)]*P (kapacitás, megtérülés) 12. A termelési szerkezet összetevői és jellemzői Gazdasági tevékenység: az üzemek egységeinek azon tevékenysége, hogy bizonyos ráfordításokból – természetesen munkaerő és eszközök felhasználásával – terméket, vagy szolgáltatást állítanak elő. Tevékenységi kör: A szervezeti

egységek termék előállítással közvetlenül, vagy közvetetten kapcsolatban lévő termelési, vagy a termelést kiszolgáló feladatainak összessége. • Végtermék: Azon termék, melynek értékét a piaci ára határozza meg, egyéb ráfordítás nélkül juttatható el a fogyasztóhoz. • Közbenső termék: Azon termék, mely más termelési folyamatban nyersanyagként, vagy alapanyagként szerepel, és további ráfordítást igényel. Ágazat: Üzemi szerkezeti egység, mely jövedelemtermelő tevékenységet végez, és pontosan meghatározható az összes jövedelemhez való hozzájárulása. • Termelő, vagy termék előállító tevékenység: A felhasznált anyag alapvető tulajdonságainak megváltoztatásával hoz létre terméket. • Szolgáltató tevékenység: termeléshez szükséges gépi munkák, szállítás. • Feldolgozó, vagy melléktevékenység: A felhasznált tulajdonságainak megváltoztatása nélkül hoz létre terméket. •

Forgalmazási tevékenység: Más tevékenységek részére eszközök és anyagok beszerzése, illetve termékek, szolgáltatások értékesítése. anyag alapvető 1. Termelő ágazat: Minden mezőgazdasági üzemben lennie kell legalább egy olyan termelői ágazatnak, mely termékeinek forrása a föld. 2. Szolgáltató ágazat: Egy vagy több alapfunkciót lát el, pl: javítás 3. Feldolgozó, forgalmazó ágazatok: feldolgozás, szállítás Kapcsolatok Technikai kapcsolatok: Az üzem egységei közötti termék, szolgáltatás, információ, vagy anyag áramlása. Gazdasági kapcsolatok: az eszközök és a létrejött termékek több termelési folyamatra való alkalmassága, felhasználhatósága alapján – gazdasági irányításán keresztül – alakulnak ki. Termelési szerkezet: A különböző tevékenységek egymáshoz és a termelés egészéhez viszonyított kapcsolata, kölcsönhatása, viszonya. Magába foglalja a termelő alapok szerkezetét

(erőforrások nagysága, aránya), azok gazdasági tevékenységek közötti elosztását és felhasználását (technológia), valamint az előbbiek eredményeként a termékösszetételt, vagyis a kibocsátás szerkezetét. A termelési szerkezet jellemzői: • Közvetett mutatók: művelési ágak aránya, vetésszerkezet, ültetvényszerkezet, állatállomány összetétele, termelő és szolgáltató kapacitások nagysága, aránya. • Művelési ág: A földterület hasznosításának módja. (természetföldrajzi feltételek alakítják). Rugalmassági fokuk különböző (ültetvény-szántó –- erdő-falusi turizmus) 1. Művelt terület: szántó, kert, gyümölcsös és szőlő együttes területének összege, mely rendszeres gépi, vagy kézi művelést igényel. 2. Mezőgazdasági terület: művelt terület + gyepterület 3. Termőterület: mezőgazdasági terület + erdő, nádas, halastó Vetésszerkezet: a szántóföld hasznosulásának arányát fejezi ki, a

szántóföldi növények vetésterületét (ha) és a szántóból elfoglalt százalékos arányát mutatja. • Fő-, elő- és utóvetés: a május 31. napján megtalálható növények területe a fővetés, az ezelőtt betakarítottak az elő-, az ezután vetettek az utóvetés. • Halmozott vetésterület: fő-, elő- és utóvetés összesen. Ültetvényszerkezet: Leginkább a szőlő- és gyümölcstermesztést jellemzi, kifejezi ezek ültetvényből elfoglalt arányát. Ültetvény: Állandó helyen létesített, tartós élettartamú növényi kultúrák, melyek csak a telepítéstől eltelt hosszabb idő után fordulnak termőre, és telepítési költségeik több periódusban térülnek meg. Állatállomány összetétele: Az állatfajonkénti, ezen belül az állománycsoportonkénti létszám. (01.01 tényleges létszám és éves átlaglétszám) Számos állat: Szintén létszám összegzésére szolgál, egy számosállat 500 kg élőtömegnek felel meg.

Kapacitás nagyság: férőhely, termőterület, gépek száma/teljesítménye, dolgozók száma, termékkibocsátás 13. A termelési irány, specializáció, koncentráció, diverzifikáció Vezető termék: Az a termék, melynek előállításra a gazdasági egység a legnagyobb sikerrel vállalkozhat. Ennek előállításra fordítja a legtöbb eszközt, és ettől várja el a legnagyobb hasznot is. Részesedése kb 25-30 % Specializáció: Egyfajta szakosodás, a termelési szerkezet egyszerűsítése, az előállított termékek számának csökkentése, a termékpálya megbontása. Koncentráció: A specializáció kapcsán lehetővé válik a tőkének, az eszközöknek 1-2 termékre történő összpontosítása. Diverzifikáció: A specializáció ellentéte, a termékek számának növelését, új termékek felvételét, új piacok megszerzését jelenti. Univerzális gazdaságok: Közel 15-20 termék előállításával foglalkoznak, melyeknek jelentősége közel

azonos, így nem lehet vezető termékről beszélni. Vegyes termelésű gazdaságok: Közel 10-12 féle terméket állítanak elő, némely termékük fontosabb helyen szerepel, így sajátos profilt kölcsönöznek a gazdaságnak. Néhány terméket gyártó üzem: 3-6 terméket állít elő, magas technikai felszereltséggel, optimalizált technológiával. Szűken specializált gazdaságok: 1-2 termék előállításával foglalkoznak, sőt vannak un. egytermékes gazdaságok is. Általában speciális adottságokhoz kötött A kevesebb termékkel való foglakozás előnyös szűkös, nehezen bővíthető eszközkapacitások esetében. Kevesebb eszközféleséget nagyobb tételben kell beszerezni, ezáltal a beszerzési költségek mérsékelhetőek, az értékesítés feltételei javulnak, áttekinthetőbb az üzem, könnyebb a vezető munkája. Az erősen specializált termelési szerkezethátránya, hogy túlzottan megnöveli a kockázatot, érzékennyé teszi az üzemet a

kedvezőtlen természeti és piaci hatásokkal szemben, nagyobb tartalékot kell képeznie. A diverzifikáltabb tevékenységi kör nagyobb biztonságot jelent. A tőkefelhalmozás színvonal romlást eredményez (csökkenő hozadék elve), javulás új tevékenység elindításával érhető el. A nagyfokú diverzifikáció hátránya, hogy nem ad módot az optimális termelési volumen eléréséhez, a fejlesztési erőforrások elaprózódnak. 14. A termelési szerkezet megválasztásának feladatai (helyzetelemzés, a tevékenységek kiválasztásának szempontjai. A termelési szerkezet megválasztásának teendői: • Helyzetelemzés • Termék kiválasztása • Termék méretezése • Technológia kialakítása • Döntések helyességének folyamatos ellenőrzése Helyzetelemzés A termékpiac elemzésénél szükségszerű tájékozódni: • Kereslet mennyisége/minősége • Változások (prognózis készítés) • Potenciális vevők anyagi ereje • Árak •

Szabványok/előírások Alkalmazkodni kell a hatályos törvényekhez, az agrárpiaci rendtartáshoz, terméktanácsok elvárásaihoz (kvóták, kötöttségek a termék előállítását, forgalmazását illetőleg). Vizsgálandó, hogy az előállításhoz szükséges eszközök milyen feltételek mellett szerezhetőek be (szállítók, árak, minőség, teljesítmény, kedvezmények) Lényeges feltárni a finanszírozáshoz szükséges pénzforrások megszerzésének lehetőségeit (terhek, futamidő, garanciavállalás, saját erő, támogatási forma, pályázati kiírások) Dönteni kell a pénzeszközök felhasználásáról, esetleg a piaci befektetések lehetséges alternatívájáról (lekötési idő – kamat, értékpapír) A piaci környezet megszabja, hogy mit kell termelni, az üzemek termelési adottságai, hogy mire lehet vállalkozni, milyen tevékenységet lehet fenntartani. A piaci lehetőségeket szigorúan össze kell vetni a gazdasági feltételekkel. •

Mennyire szélsőségesek az időjárási viszonyok? • Lehetséges-e a természeti tényezőkön változtatni? • Tartós használatú eszközök megfelelnek-e az új igényekhez? • Milyen összegű sajátforrás áll rendelkezésre? • Munkaerőszükséglet/kapacitásszükséglet • Befektetés nagysága / megtérülés ideje • Kockázat Lényegi elve, hogy olyan technológiai rendszer és termékszerkezet jöjjön létre, amely az üzem erőforrás-állományának leghatékonyabb felhasználását biztosítja. A tevékenységek cseréjére akkor kerüljön sor, ha a felszabadított termelőeszközök új termék előállításában történő felhasználásával az elmaradó haszon feletti jövedelem kitermelhető. 15. A termelési szerkezet változtatása a tevékenységek a tevékenységek méretének módosításával (dinamikus szinttartás, stagnálás, felfuttatás, visszafejlesztés, divesztíció). Dinamikus szinten tartás: Bővítő beruházás,

létszámnövelés nem valósul meg, de a kapacitások megújítását rendszeresen elvégzik. A szerkezet pozitív irányú változtatása: egyes területek kiemelése, növelése, felfuttatása (különböző ütem szerint) Stagnálás: Változatlan, kissé csökkenő értékesítést jelent (erőforrások átcsoportosítása, ésszerűsítés) Visszafejlesztés: Egyszerű „hanyagolás” lehet, melyet bizonyos értékesítési nehézségek, az elvárt jövedelem elmaradása indokolhat. (eszközök tevékenységből való kivonása, tevékenységek azonnali abbahagyása konjunktúrális válság esetén). Divesztició: A kevésbé jövedelmező, vagy veszteséges termékektől való megszabadulást jelenti. Hanyatlás jeleire való érzékenység, állandó készenlét a változásokra) A tevékenységi kör változtatásának ütemét úgy kell meghatározni, hogy ne okozzon pénzügyi ellehetelenülést, likvidítási nehézséget. A többletráfordítások jobban hasznosító

tevékenységet kell választani. • Univerzális eszközök • Bérlés lehetősége • Szerződések, kötelezettségek számbavétele • Tartalékképzés (egyoldalúbb termelési szerkezet esetén inkább jelentős) Teljes termékskála típusú diverzifikáció: Egy üzemben nyilvánvalóan annyi tevékenységet kell folytatni, hogy az még áttekinthető legyen. Jó lehetőség erre a teljes termékskála típusú diverzifikáció, ami a technológiában egymáshoz közel álló termékek bővítését jelenti, esetleg a termékpálya kapcsolódó szakasza kerül a szerkezetbe. Beruházást igényel Vertikális diverzifikáció: Amikor az egymásra épülő tevékenységek közül egy újabb kerül a termelési szerkezetbe. Termelési szerkezet oldalirányú (laterális) diverzifikációja: Olyan tevékenységbe fektetnek tőkét, amely eltér az eredeti profiltól és teljesen új szükségleteket elégít ki. Termelés szakosítása: Szintén a szerkezet-optimalizálás

elve érvényesül. Tehát szakosodni csak addig kell, amíg a profilt meghatározó termékek olyan arányt érnek el, mellyel az adottságok a legteljesebben kihasználhatóak. A termelés idényszerűségének értékelése Idényszerűség: A mezőgazdasági termelés alapvetően biológiai folyamatokra épül. Megszabják, hogy mikor, milyen eszközökkel lehet és kell beavatkozni. Szezonalítás • Állattenyésztésben nem jelentős. • • • Növénytermesztés: téli hónapokban szünetel a termelés, a termék hosszabb periódus után nagy mennyiségben jelentkezik. Kertészet: szezonalítás mérsékelhető (fólia, üvegház) Mezőgazdasági termékek feldolgozása: folytonossá tehető (tárolás) Szezonalítás lehet cél (magasabb ár egyes időszakokban). Ágazattársítás a szezonalítás figyelembe vételével (összehangolt termelési szerkezet összeállítása) 16. A termelés méretezése Nyereségkapacitás: Az a nyereség, melyet az adott

ágazat jogokkal, eszközökkel, szolgáltatásokkal való ellátottsága fokán átlagos üzemvezetés mellett elérhet. Az üzemen belüli méretek meghatározásakor a gazdasági összes jövedelem a döntő. Az egyes termelési szerkezetek méretét akkor tartják optimálisnak, ha az üzemi nyereség elérte a maximumát, az erőforrások együttes hasznosulása a legjobb legyen. Ágazati méret( üzemnagyság, vállalti méret): Az összes hozam nagyságában jelenik meg. Az ágazatban működtetett erőforrás kapacitástól, a termelési színvonaltól és az alkalmazott technológiától függ. Minimális üzemméret: Az az üzemméret, mely rövid- és középtávon érvényes ár- és költségviszonyok mellett, elfogadható szociális körülmények között lehetővé teszi, hogy más gazdasági szektoréval azonos jövedelem legyen elérhető. ( családi gazdaságoknál a megélhetsét biztosító jövedelem + lekötött eszközök kamatigénye + állandó költségek) Az

üzem méretét alakító legfontosabb feltételek: • Ökonómiai tényezők • Törvények • Piaci előnyök • Eszközök ésszerű hasznosítása A méret ökonómiai tényezői: A nagyobb méret előnyei az eszközök ésszerűbb használatából fakadnak, vagy a piaccal függenek össze. Hátránya a szállítási költségek növekedése, az irányítási nehézségek, esetleg nehezebb lehet a termelés földdel, eszközzel, munkaerővel való ellátása. Az ágazatok mérete a termékvolumenben, az összes hozam nagyságában jelenik meg. Az eltérő ágazati méretek, valamin a hozzájuk kapcsolódó technológiai változatok különböző ágazati változatokat adnak. A méretezés ezek megválasztása, lehetséges optimumának meghatározására irányul. A meglévő termelőkapacitásra alapozott méretezés: A termelőkapacitás, technológia adott, cél a költségek érvényesítése az árban. A kapacitás és a termelési színvonal optimumát nem vizsgálják.

• • Állattenyésztés: állományváltozási terv( létszám, szaporulat, kiesés, korosbítás) készítésével teremlési értékesítési előírányzatokat készítenek (költség+bevétel megállapítása) Növénytermesztés: területenkénti elérhető maximális hozam elérésére törekszenek. Az eladható termék mennyiségére, az áruszükségletre alapozó méretezés: Főtermékre szerveződő termelés, melyik áruval, feldolgozási szakasszal tud a termelő legnagyobb jövedelemre szert tenni. Kihasználja kapacitást, termelési színvonal növekszik • • Állattenyésztés: állatlétszám osztva a szükséges árutermék mennyiséggel. Ezzel korrigálják az állatonkénti hozamot. Növénytermesztés: kitermeléshez szükséges nyersanyag osztva hektáronkénti hasznos termeléssel Műszaki-technológiai alapegységekre alapozott méretezés • • Állattenyésztés: teleprendszer; a legdrágább férőhelyet folyamatosan ki kell használni.

Növénytermesztés: géprendszer; legdrágább alapgép v. vezérgép 17. A technológiák megválasztásának elvei Technológia: A termékek előállításának módja. Tartalmazza a termelési folyamat műveleteit, sorrendjét, idejét, eszközeit, a munkaerőt, a minőségi követelményeket. Technológiai változat: Azonos termék, vagy szolgáltatás előállításának más módon történő szervezése. A technológia meghatározásával a műszaki fejlesztésekről és beruházásokról is döntés születik. A tevékenységi kör technológiáit össze kell hangolni, lényeges a technológiai elemek , műveletek azonosságára, illeszthetőségére odafigyelni (ágazattársítás) A mezőgazdasági termelési technológiák alapeleme a ráfordítások biológiai transzformációja. Fontos értékmérő a fajták alkalmazkodó képessége, amely a technológia más elemeinek változásaihoz és a természeti környezethez, az optimális feltételektől való eltéréshez

való adaptációban fejeződik ki. Nagyobb termelésre képes fajták a technológia bizonyos funkciói iránt igényesebbek. A technológia meghatározásának szempontjai a növénytermesztésben: Befolyásolják: • Termőhely adottságai (talaj, domborzat  használható gépek) • Egyéves fajták: azonos technológiai igénnyel kell választani • Többéves fajták: nyereségtöbbletet tőkésíteni kell, ez adja a jövedelemtermelő képességet. • Tápanyagellátás / öntözés: együtt érvényesül, amortizáció keletkezik • Növényvédelem • Műtrágyázás: utolsó egység többletértéke és ráfordítás értéke egyező legyen  kísérletezés • Szervestrágyázás: bizonytalan hatóanyagmennyiség, talajszerkezet javító • Ráfordítás-hozam viszony: legkedvezőbb eredmény legkisebb költséggel A technológia meghatározásának szempontjai az állattenyésztésben: Termelőképesség: egyed v. populáció által elérhető nyereségtöbblet

Egy évnél hosszabb ideig termelő anyaállatoknál: termelési időszakonkénti jövedelemtöbbletek összegét a nyereségigény szerint tőkésíteni kell, és az így meghatározott tőkeértékek különbsége alapján lehet döntést hozni. Termelési színvonal optimalizálása: ráfordítás-hozam kapcsolat. Arra kell törekedni, hogy a termékegységre jutó költséghányad a legalacsonyabb legyen. Takarmány: beszerezni akkor érdemes, ha a saját előállítás költsége és a lekötött eszközök elmaradt haszna nagyobb, mint a beszerzési ár. Tartási költség maximuma: Akkor számítható, ha az anyaállat teljesítménye állandónak tekinthető, vagy elhelyezése adott. A termelési érték és a nyereségigénnyel növelt állandó költség különbözete (takarmányozás, gondozás, szolgáltatások költsége) Anyaállat termelésben tartása: használati idő optimuma ott van. Ahol a szaporulatra számolt halmozott átlagköltség minimumát, illetve a

halmozott jövedelem egységre eső értéke a maximumát eléri. 18. A gazdasági szervezet A szervezet kialakítása A szervezeti egységek közötti kapcsolatok formái. Gazdasági szervezet: A gazdasági cél megvalósítását szolgáló erőforrások összeghangolt együttműködésének egysége. Működési folyamat: A vállalkozói tevékenység részfolyamatai. Két kategóriába sorolhatjuk őket: • maga a termelési folyamat, • az irányítással, ellenőrzéssel kapcsolatos folyamatok. • Irányítás: Azon eljárások összessége, melyek célja, hogy a gazdasági szervezet a lehető leghatékonyabban működjön. • Vezérlés: Adott gazdasági szervezet vonatkozásában az eredmények meghatározását jelenti. Célja, hogy a külső gazdasági viszonyok, illetve maga a gazdasági szervezet közötti egyensúlyt, összhangot folyamatosan biztosítsa. • Szabályozás: A gazdasági szervezetek sajátossága. Célja, hogy a változó gazdasági

feltételeknek megfelelően alakítsák, befolyásolják a működést. • Ellenőrzés: A gazdasági szervezet egyfajta kontroll tevékenysége, mely mind a műszakitechnológiai, mind az adminisztrációs feltételeket vizsgálja. Szervezet kialakítása Munkakör: A dolgozók felelősségét, hatáskörét és tevékenységi körét tartalmazza. Hatáskör: Meghatározza a feladatok elvégzése során használt eszközök feletti rendelkezést. Felelősségi kör: Megmutatja, hogy adott beosztásban dolgozókat miért lehet felelősségre vonni, mi alapján lehet elmarasztalni és jutalmazni. Szervezeti alapegység: A legkisebb dolgozói együttes, mely egy személy irányítási tevékenysége mellett munkát végez. Szervezeti egység: Szervezeti alegységek csoportja. Függetlenített vezetővel rendelkezik Üzem: több szervezeti egységből áll, termelés és gazdálkodás komplex egysége. • Állandó szervezeti egységek: folyamatos teljesítés, állandó személyi

állomány, felszerelés. • Időszaki szervezeti egység: Valamely idény jellegű munkára létrehozott szervezeti egység. Két típusa lehetséges: • idénymunkások felvétele meghatározott idénymunka elvégzésére, • meglévő, már alkalmazott állandó dolgozók idénymunkára történő szervezése, pl: néhány hétig tartó reklámkampány esetén. • Egy művelet elvégzésére szakosodd egység: pl . szállítóbrigád Mennyiség és rendszeresség indokolja. Munkaszervezeti egység: Egy, vagy több művelet elvégzése érdekében életre hívott szervezeti egység. Szervezeti felépítés Szervezeti felépítés: szervezet tagolása, azonos feladatot ellátó személyek, szervezeti egységek és alapegységek egymás mellé rendelése (soralkotás), valamint a sorok alá-fölé rendelése, szervezet lépcsőzése. Vezetési szervezet: A szervezet kialakításának speciális feladata a vezetési szervezet létrehozása. A vezetési funkciók

ellátásához különböző szintű vezetési munkahelyekre van szükség. Ide tartoznak mind a döntés előkészítés, mind a végrehajtás, mind pedig az ellenőrzés egységei. A szervezet tagoltságát a vállalkozás mérete határozza meg., nagy méret esetén szükséges a mélységi és szélességi tagolás. Szervezetek közötti kapcsolatok formái Függelmi kapcsolat: A szervezeti egységen belüli alá- és fölérendeltséget fejezi ki. Megmutatja, hogy a szervezeten belül ki milyen pozíciót tölt be, ki kinek adhat utasítást, illetve tartozik beszámolni. Alapelve, hogy adott dolgozó csak közvetlen vezetőjétől fogadhat el utasításokat, illetve hogy a vezetés sem kerülheti meg a közvetlenül alá rendeltet. Fegyelmi kapcsolat: A fegyelmi kapcsolat a függelmi kapcsolatot hivatott érvényesíteni. Feladata tulajdonképpen, hogy adott szituációban a kiadott utasítások vétkes megszegése esetére meghatározza a megfelelő eljárásokat. Ellenőrzési

kapcsolat: Szintén a függelmi kapcsolatot szolgálja, annak működését ellenőrzi. Funkcionális kapcsolat: A függelmi kapcsolatban nem lévő azonos, vagy magasabb beosztású vezetőt utasítási joggal ruházhatják fel szakmai kérdésekben. Ilyenkor a végrehajtó köteles az utasítást teljesíteni. Adatszolgáltatási kapcsolat: A szervezetek közötti információ áramlását határozza meg. Egyirányú adatszolgáltatás lehet pl. a beszámolási, jelentési kötelezettség, kétirányú a tájékoztatási kapcsolat kialakítása. Igénylési kapcsolat: Függelmi kapcsolatban nem lévő szervezeti egységek között zajlik, lehetőség van bizonyos eszközök, anyagok igénylésére, mely igények kielégítése kötelező. Tanácskozási kapcsolat: A döntések kollektív előkészítését, vagy meghozatalát jelenti. 19. A szervezeti formák és jellemzőik Lineáris szervezet: egyvonalas szervezet, csak függőségre épül. Eygszemélyes vezetés és

szolgálati út jellemzi. Előnye: • egyszerű áttekinteni, • hatáskör és felelősség jól elhatárolható az egyes vezetési szintek között, • működési költsége viszonylag alacsony, • gyorsan bővíthető, tagolható. Hátránya: • Utasítás eljuttatása a végrehajtásig időigényes • Torzulások az információban • Egymás melletti szervezetek együttműködése szolgálati úthoz kötődik Funkcionális szervezet: szervezeti funkciók szerinti munkamegosztás van, a döntési jog centralizált, a felső vezetéshez telepített. Erőteljes szabályozottságra törekvés jellemzi A egyes funkciókat specialisták irányítják (fejlesztés, tervezés, kereskedelem, pénzügy stb.) Hátránya • Növekedéshez, bővüléshez az eredeti funkcionális srtuktúra átalakítása szükséges. • Erősen diverzifikált termelési szerkezetnél az áttekinthetőség romlik. Előnye: • Specializáció miatti fajlagos költség csökkenés Kombinált szervezeti

forma: bizonyos szinten funkcionális, máshol lineáris felépítés. Esetei: • Földrajzi terület alapján történő tagolás (termőterület) • Termelési szerkezet egyes ágazatai szerinti tagolás • Törzskari szervezet: vezető tanácsadó testületként. Külön döntés-előkészítő és döntés végrehajtást szervező részlegként működik. Utasítást nem adhat, a vezető munkáját készíti elő. Divízionális szervezet: önelszámoló egységekből álló szervezet, elsődleges munkamegosztás elvű. Központi egység feladata a vállakozás irányítása, koordinációja, ellenőrzése, ő határolja el a tevékenységeket, osztja el a forrásokat. A divíziók nagy önállósággal rendelkeznek, hatáskörök a divízió vezetőjének munkakörébe összpontosul. Döntések gyorsan hozhatóak Elkülönült elszámolás (önelszámolás) jellemzi. Formái: • Költségközpontos szervezet: elszámolási alapja a költség, ésszerű

költséggazdálkodásra, költségminimalizálásra törekszik. Hátránya: saját céljait az összvállalati célok elé helyezheti, újítási törekvések háttérbe szorulhatnak. • Nyereségközpontos szervezeti forma: vezetőik az általuk irányított részleg gazdasági eredményéért felelnek. Elszámolás alapelve a gazdasági eredmény Előnye: operatív és stratégiai rugalmassága nagyab, a piacok hátrányos változása csak egyes divíziókat érint. Kedvező a motiváltság tekintetében Hátránya: szervezeti érdekeltségek előtérbe kerülnek a vállalati közös célokhoz képest. • Önálló tőkebefektető központok: a vállalat tőkét és afeletti rendelkezési jogot bocsát a szervezeti egység részére, ami dönthet a befektetéséről, működtetéséről. Érdekeltségük a tőke leghatékonyabb felhasználásában nyilvánul meg. Sok esetben önálló gazdasági társaságok kiindulási alapjául szolgál. Mátrix-szervezet: funkcionális és

tárgyi szemléletű munkamegosztás együtt van jelen. Kettős irányítás jön létre: funkcionális egységek vezetői / projektek irányítói, együtt döntenek, azonos hatáskörrel. A projektek egy-egy meghatározott időre és feladat ellátására létrehozott ideiglenes szervezeti egység. Mezőgazdaságban nem gyakori