Irodalom | Tanulmányok, esszék » Ernest Hemingway élete és művészete

Ernest Hemingway élete és művészete Debrecen, 2007. április 29 Hemingway Amerika irodalmának egyik legmeghatározóbb alakja. Művészete és életműve egyaránt csodálattal tölti el a kor-, és a m a emberét is. Elérhetetlen magasságba jutott és csodálatra méltó, komoly eszmékkel és elvekkel rendelkező férfi és rejtelmes művész. Sikerének titka talán az előbb említett legendaszerű misztifikáció ellenére emberközeliségében rejlik. Hemingway megközelíthetetlen hős volt ugyanakkor mégis elérhető és halandó. Személyének ilyen fajta kettőssége teszi számomra érdekessé, fontossá és említésre méltóvá magát az írót és természetesen művészetét is. Ernest Miller Hemingway 1899. j úlius 21-én született Oak Parkban, Chicago egyik külvárosában. Egy igen nagy jövedelmű orvos fia volt A divatos doktor sikeresen gyógyított, de ugyanolyan nevezetes lett azzal, hogy szenvedélyes vadász és szenvedélyes halász volt.

Életveszélyes körülmények között nem kevésbé veszélyes nagy vadakat ejtett el. Máskor saját halászhajóján hol cápákat, hol meg éppen bálnákat kergetett. Fia ettől az apától örökölte a veszélyek kedvelését, a fegyverek biztonságos kezelését és a családban megszokott vadászó és halászó kedvet. Apja ugyan jobban örült volna, ha fia iskolákban szerez minél nagyobb műveltséget. Hemingwaynek hajlama is volt a folytonos művelődésre, 17 éves korában azonban megunt minden iskolát. Megszökött hazulról, elment újságírónak Otthon ugyan megharagudtak rá, de a költségeit mindig fedezték. Megbocsátani azonban csak akkor kezdtek, amikor sokszor kitüntetett katonáskodás után egyszerre népszerű író lett. 1926-ban, tehát 28 éves korában egy novelláskötetével hirtelen olyan sikere lett, hogy apja is újra magához ölelte, ő pedig soha többé nem kért pénzt hazulról. A könyv címe ez volt: „Férfiak nők nélkül". A

cselekmények nagyon különbözőek voltak, de valamennyiben a hajszolt és hajszoló szerelemvágyról volt szó. Ez egyébként írójukra is jellemző volt Egész életében, viszonylag idős koráig szinte úgy hajszolta a nőket, mint vadászatkor a vadakat, halászatkor a halakat. Hemingway szerelmei különös azonosságot hordoztak. Az első feleség, akárcsak a második és a harmadik is, St. Louisból származott, és mind tehetős volt A négyből három újságíró volt Mintha mindig ugyanazt a típust választotta volna. Vagy ők választották az írót? Az első feleség Hadley Richardson volt. Chicagói ismerősük partiján találkoztak Meglátták egymást, és attól fogva minden megváltozott. A lány hat évvel idősebb volt, de mindenhova követte az ifjú Hemingwayt. Sört és whiskyt ivott vele a k ocsmában, hangosan ordibált a lelátón, amikor bokszmeccsre mentek, és azt se bánta, ha a cipő véresre törte a lábát a vadászaton. Az esküvőt 1921

szeptember 3-án tartották A nagy napon az egész család összegyűlt, épp csak a menyasszony hiányzott. Vizes hajjal, kicsit lihegve érkezett, mondván, úgy gondolta, úszik egyet a ceremónia előtt. Nászútra Michiganbe, a Hemingway család erdei nyaralójába utaztak. Az ifjú férj feltűnően hallgatag és ideges volt, amikor beléptek az ajtón Tüzet gyújtott a kandallóban, majd lassan, alig hallhatóan elmondta feleségének, hogy a szerelmi trófeái, amelyekről korábban mesélt, valójában sohasem léteztek. A családi nyaralást követően a házaspár Olaszországba készült, de Sherwood Anderson, a neves író és újságíró kolléga tanácsára Párizsra módosították az úti célt, így a fiatal férj a Toronto Star Weekly című lap tudósítói szerződésével a zsebében, feleségével a karján ült fel az egyik francia gőzösre. Párizsban munkához látott, és egyre-másra írta cikkeit, a szerkesztők pedig hüledezve olvasták a

tudósításait. Az egyik így kezdődött: ,,Féllábú utcalányt láttam, amint a Boulevard Madelaine-en strichelt. Ahogy az esős éjszakában végigbicegett a járdán, egy kövér, vörös arcú anglikán pap tartott fölé ernyőt." A szerkesztők neveket, számokat, eseményeket vártak az ifjú tudósítótól, nem efféle bizarr pillanatképet. A főszerkesztő azonban érezte, hogy ez a fiú valami egészen egyénit produkál. A feleség, Hadley számára Párizs maga volt a paradicsom. Örült, amikor a piacra mehetett vásárolni, boldog volt, ha zongoráján Bach Goldberg - variációit gyakorolhatta vagy férje kéziratait gépelhette. A házaspár első gyermekét, a Bumby-nak becézett kisfiút Mrs Hemingway ugyan Amerikában szülte meg, de néhány hónappal később visszatértek Párizsba. Hemingway elhatározta, hogy kiszáll az újságírásból, és szabad, független íróként éli tovább életét. Mint minden álomnak, ennek is nagy ára volt

Elszegényedtek, és gyakran előfordult, hogy ebédre galambot voltak kénytelenek fogni maguknak a Luxembourg-kertben, amelyet a fiúcska babakocsijába rejtettek el. De ez sem segített rajtuk, így Hemingway profi bokszolók mellé szegődött edzőpartnernek. Minden menetért, amit talpon kibírt, 20 frankot kapott, amely hétről hétre biztosította a család megélhetését. Feleségek harca 1924-ben váratlan fordulatot vett az í ró élete, ugyanis megkapta a szerződést élete első könyvére, egy novelláskötetre. Hemingway úszott a boldogságban A könyv megjelenését követően a házaspár meghívta összes barátját, hogy megünnepeljék a fiatal író sikerét. Hemingway sikerének egyik titka a s zakadatlan kalandosság. Bámulatos lélektani szemléletességének és társadalomábrázolásának hitelessége mellett a legjellemzőbb rá az események izgalomban tartó fordulatossága. De az is tény, hogy élete semmivel sem kevésbé kalandos, mint írott

történetei. A meghívott vendégek között volt Pauline Pfeiffer is, aki újságíróként dolgozott a Vogue című lapnál. Nagyon tetszett neki Ernest, és még aznap elhatározta, hogy bármi áron, de megszerzi a férfit. Mivel Hadley is, Pfeiffer kisasszony is St Louisból származtak, s a k ét fiatal nő tele volt közös emlékekkel, hamarosan elválaszthatatlan barátnőkké váltak. Hadley gyanútlan volt, ezért Pauline-t még Schrunsba is meghívta síelni. Hármasban utaztak, és a fiatalasszony nem is sejtette, hogy ő a nemkívánatos harmadik személy a kapcsolatukban. Hemingway 1927 januárjában elvált Hadleytől, és májusban feleségül vette Pauline-t. A következő évben a floridai Key Westben házat vásároltak, majd júniusban megszületett az író második fia, Patrick. Hemingway öröme azonban nem tartott soká, mivel decemberben tragikus körülmények között meghalt az apja. Önkezével vetett véget az életének, mint a család több tagja is.

Az író belebetegedett a hírbe Feleségével Spanyolországba utazott, hogy levezesse a feszültséget, de az utazás nem segített egyre súlyosbodó depresszióján. Felesége hamarosan újra áldott állapotba került, ezért hazautaztak. 1931 nove mberében megszületett Gregory, és a házaspár beköltözött első saját házába, amely kis időre egyfajta oázissá vált: alkotóműhely és kellemes otthon volt egyben, amit mindenki szívesen látogatott. Mindez azonban csak a látszat volt. A nők egymás kezébe adták a kilincset, Hemingway pedig nem törődött házastársi fogadalmával, nyíltan flörtölt szeretőivel az asszonya előtt. Pauline-t hamarosan utolérte a végzete, és az élettől visszakapta azt, amit ő tett Hadley-val korábban. Férje beleszeretett Martha Gellhorn újságírónőbe, aki szintén St Louisból származott. Pauline megpróbálta visszaszerezni hűtlen férjét, és követelőzött, fenyegetőzött, majd öngyilkossággal zsarolta az

írót, de az hajthatatlan maradt. Hemingway Marthával Havannába költözött. A fővárostól 20 kilométerre farmot bérelt, a Finca Vigiát. Ez lett később Hemingway kedvenc lakhelye 1940-ben megjelent legújabb regénye: Akiért a harang szól címmel. A filmesítési jogért Hollywood hat számjegyű összeget szurkolt le Hemingwaynek, ebből vették meg és csinosították a korábban bérelt farmot. Az írónak nem volt beleszólása, mire költi az asszony a pénzét A második háborús részvétel azonban megásta a h armadik feleség ,,sírját". Londonban Irwin Shaw, a kezdő író szép, szőke asszony oldalán jelent meg a Dorchester Szálló bárjában. Hemingway is ott volt, ránézett, s attól kezdve nem tudta levenni a szemét az asszonyról. ,,Feleségül veszem magát" mondta hangosan. Mary Welsh úgy gondolta, hogy az író nagyon be lehetett rúgva, a dolog mégis hízelgett neki. 1946-ban jött a válás, majd az új és egyben utolsó

házasság A boldogság azonban most sem tartott sokáig, ugyanis az ifjú ara férje férfiasságáról és szexuális problémáiról fecsegett a lapoknak, majd kijelentette: egy ünnepelt híresség feleségeként végülis nem rossz az élete. Az író hamar kiábrándult feleségéből, és beleszeretett egy olasz lányba, Adriana Ivanchichba. ,,Tudod hány éves ez a lány? Tizenkilenc És te? Pár hónap múlva ötven" ismertette vele a tényállást Mary. A reménytelen ügyből új könyvének sikere emelte ki. Az öreg halász és a tenger 48 óra alatt 5 millió 300 ezer példányban kelt el Amerikában. Az író előbb Pulitzer-díjat, majd Nobel-díjat kapott Teltek-múltak az évek, de nem született újabb könyv. Nem ment az írás, és a gondolkodás sem Úgy érezte, követi az FBI. Eldugta félig kész kéziratait, és már nem érezte magát hősnek Lefogyott, tekintete réveteg, mozdulata félszeg lett. A Mayo-klinikára került Ketchumba, ahol tizenkét

elektrosokk-kezelést kapott depressziójára. Aki látta utána, alig ismert rá. Mary mindenhová követte, nehogy ura valami bolondságot tegyen. Az asszony azonban 1961. július 2-án későn ébredt Egy puskalövésre, amelyet az egész világ hallott. Hemingwaynek egy külön szobában fegyvertára volt. Egyik kedvtelése volt a puskákat, pisztolyokat, szúrófegyvereket tisztogatni. Ebben a szobában végezte életét 61 éves volt A körülményekről annyit tudunk, hogy orvosnál járt, kivizsgáltatta magát. Azután hazament, feleségének se mondott semmit a vizsgálat eredményéről. Bement a fegyvertárba és agyonlőtte magát. Az újságok halálos balesetről számoltak be, mely fegyverei tisztogatása közben érte a nagysikerű írót. A jelentésben csak az év és az időpont volt igaz Hazudni kellett, különben oda lett volna a mítosz, a legenda, amely a legyőzhetetlen erejű, kivételes szellemű férfiről szólt Életszemlélete Ernest Hemingway műveinek

világa egyértelműen férfiközpontú. Témáiban férfias sportokat ábrázol, vadászatot, halászatot, ökölvívást, bikaviadalt. Az erőszak sok formában jelenik meg nála. Írt bérgyilkosokról (Bérgyilkosok) és a háborúról (Akiért a harang szól) A halál, legyen az csatatérhez vagy máshoz kapcsolódó, visszatérő eleme műveinek. Azonban ez a halál szinte soha sem dicsőséges és nemes. Inkább a puszta valósággal és a dolgok értelmetlenségével szembesít. "Pályám kezdetén úgy éreztem, ha igazat és fontosat akarok írni, a legelemibb dolgokkal kell az írást kezdenem. S bárhová néztem, ezek közül az első mindig az erőszakos halál." A veszélyekkel, az élet nehézségeivel való bátor szembenézés Hemingway világának tartóoszlopa. Férfias követelmény nála a bátorság és a helytállás minden körülmények között A gyávaság megbocsáthatatlan bűn, ezért kell a Francis Macomber rövid boldogsága című novella

címszereplőjének is meghalnia. Hemingway erkölcsi kódexe nem ad felmentést senkinek, még akkor sem, ha az a szereplő pusztulásához vezet Így alkotott Hemingway Hemingwaynek kezdettől fogva az volt a szokása, hogy állva ír. Ott áll óriási papucsában valami kopott állatbőrön - az írógép és az olvasóállvány mellmagasságban előtte. Amikor hozzáfog egy terv megvalósításához, mindig ceruzával kezdi, az olvasóállványon, vékony géppapíron. Egy csomag tiszta papírt tart a polcon, az írógéptől balra, és egyenként húzza ki a papírokat egy fém csíptető alól, amelyen ez áll. „Ezeket ki kell fizetni" a papírt ferdén teszi az olvasóállványra, bal karjával nekitámaszkodik az állványnak, kezével leszorítja a papírt, így írja tele a papírt kézírásával, amely az évek folyamán egyre nagyobb és gyermekesebb lett, központozást keveset használ, igen kevés nagybetűt, pont helyett gyakran x-et. Ha a lapot teleírta,

írással lefelé teszi bele egy másik csíptetőbe, a polcra, az írógéptől jobbra. Hemingway csak akkor nyúl írógéphez, az olvasóállványt fölhajtva, ha az írás jól és gyorsan megy, vagy ha az írás - legalább az ő számára - egyszerű: például párbeszédek. Napi előrehaladását számon tartja - „hogy be ne csapjam önmagamat" - egy nagy táblázaton, amit hullámlemez dobozból készített, és a falra erősített föl, egy kitömött gazella orra alá. A táblázat számadatai a naponta leírt szavak mennyiségét mutatják: 450, 575, 462, 1250, m ajd ismét csak 512, a magasabb értékeket külön munkával éri el Hemingway, hogy csökkenjen lelkiismeret-furdalása, ha a következő napot halászattal tölti a Golf-áramon. A szoba, az első látásra szemet szúró rendetlenség ellenére, olyan lakóra vall, aki alapjában rendszerető, de képtelen bármit is eldobni - különösen, ha valamihez érzelmi szálak is fűzik. Az egyik könyvespolc

tetején furcsa emléktárgy-gyűjtemény van. Egy fagyöngyökből készült zsiráf, egy kis kovácsoltvas teknősbéka, apró mozdonymodellek, két dzsip és egy velencei gondola, egy játék mackó, a hátában kulcs, egy majom, amely két cintányért tart, egy miniatűr gitár, az amerikai haditengerészet kétfedelű repülőgépének apró ónmodellje (az egyik kerék hiányzik), mindezek összevissza egy kerek szalmaterítőn; gyűjtemény afféle limlomból, amilyet egy kisfiú szekrényének mélyén találhatunk, egy cipős dobozban. Ott áll olvasóállványa előtt, csak azért mozdul, hogy a súlyt egyik lábáról a másikra helyezze át; erősen izzad, ha jól megy a munka, izgatott, mint egy kisfiú; és duzzog, kétségbeesik, ha a művészi ihlet pillanatnyilag elhagyja - rabszolgája az önként vállalt fegyelemnek, amely körülbelül délig tart, akkor aztán fogja görcsös sétabotját, és kilép a házból, hogy az uszodában leússza a napi nyolcszáz

métert. Művészete Hemingway írásművészete valóban meghatározó volt, és mindmáig az is maradt. Rengeteg regénye (Tavaszi zuhatag; Fiesta, a nap is felkel; Búcsú a fegyverektől; Gazdagok és szegények; Akiért a harang szól; A folyón át a fák közé; Az öreg halász és a tenger; Szigetek az áramlatban; Édenkert), számos novelláskötete (Három elbeszélés és tíz költemény, A mi időnkben, Férfiak nők nélkül, A Kilimandzsáró hava, A győztes nem nyer semmit) mellett egyéb írásai (Halál délután, Afrikai vadásznapló, Veszélyes nyár, Vándorünnep, A Kilimandzsáró alatt) is születtek. Hemingway igazi műfaja azonban a novella és a kisregény. Hogy miért a kisregény műfaját választotta, arra maga az író adja a legkielégítőbb választ. „ Ez a könyv ezer lapnál is hosszabb lehetett volna, leírhattam volna a falu összes lakóit, az összes folyamatokat, miből éltek, hogyan születtek, nevelkedtek, szaporodtak stb. Ezt más

írók ragyogóan és jól megcsinálták. Az írásban korlátozza az embert az, amit már előtte mások kielégítően elvégeztek. Ezért megpróbáltam, hogy mást csináljak Először megpróbáltam elhagyni mindent, amit lényegtelennek tartottam abból a szempontból, hogy az olvasónak élményt adhassak át úgy, hogy ha elolvasott valamit, az szinte tapasztalatainak részévé váljék, és olyan legyen, mintha valóban megtörtént volna. Ezt nagyon nehéz megcsinálni, és igen keményen megdolgoztam érte Az volt szerencsém, hogy találtam egy jó embert, meg egy jó fiút, és hogy újabban az írók elfelejtették, ilyenek is léteznek.” Az öreg halász és a tenger c., méltán híres kisregénynek tulajdonképpen két emberi szereplője van: Santiago, a halász és Manolin a segéde. A központi hős természetesen az öreg halász, ő áll a mű tengelyében és a többi szereplő hozzá kapcsolódik. Santiago és a többi szereplő is egyszerű ember.

Manolin egyszerre tekinti Santiagót apjának, idősebb barátjának, és szakmai mesterének is. Szenvedélyesen szereti, rajong érte, ha felnő olyan szeretne lenni, mint ő A szeretet mellett fontos érzés a fiúnál az aggodalom és a szánalom. Aggódik, amikor az öreg egyedül indul útnak a 85. napon, és szánja, amikor a halászat végén meglátja az öreg kezén az iszonyú sebeket. Manolin másokkal nem is tartja a kapcsolatot Az apja nem is jelenik meg, csak annyit lehet megtudni róla, hogy eltiltotta az öreggel való közös halászattól. A kisregény második számú szereplője mégsem a fiú, hanem a kardhal, a marlin. A fiú csupán a történet elején és a végén van jelen, a kardhal azonban a halászat során végig Santiago társa és sorsának részese. Kapcsolatuk azért különleges, mert csupán az öreg halász tudatában és párbeszédnek látszó monológjaiban jelenik meg. Santiago szánja és szereti a marlint, de tudja, hogy meg kell ölnie,

különben ő pusztul el. Párviadalukban a nagy hal bátran küzd az életéért A horoggal a szájában olyan messzire sodorja ki az öreg halászt a tengerre, amilyen távolságra más hal sohasem. A többi halász a faluból igazi mellékszereplők, alig szólalnak meg, de mindannyian szeretik az öreget, és becsülik teljesítményét. A cápák a gonosz világát testesítik meg a műben. Egyszerre ellenségei az öregnek és a marlinnak is. Az író erkölcstana értelmében ők a leggonoszabbak, mert nem ők ölnek egy becsületes párviadal után, hanem a mások által szerzett zsákmányt orozzák el. Szerepet kapnak még a műben a kisregény végén megjelenő turisták, akik a halászfaluba látogatnak el. Ők cápának nézik a marlin hatalmas csontvázát, bizonyítva ezzel, hogy semmi fogalmuk nincs a halakról, a lezajlott tragédiáról pedig végképp nincs. Ők a közömbös kívülállók, az öreg halász és a tenger világán kívüli társadalom képviselői.

Fontos, hogy Hemingway művét nagyon nehéz volt magyarra lefordítani. Az angol szöveg sokkal tömörebb és rövidebb, mint a magyar. A kisregényben a leírás és a párbeszéd eszközét alkalmazza az író. A leírások technikája: minél kevesebb szóval, érzékletesen rögzíteni a jelenséget. Hemingwayről azt terjesztették, miután megírt egy művet, azt újra olvasta, és egyesével kihúzogatta a felesleges szavakat, legfőképpen a mellékneveket és csak a legszükségesebbeket tartotta meg. Műveire valóban jellemző az ilyen irányú minimalizálás, a jelzők szűk használata. A hagyományos értelemben vett párbeszédek csak az öreg halász és Manolin között hangzanak el, a történet legelején és a legvégén. Hemingway itt a dialógot monológgá alakítja át. Santiago képzelt párbeszédet folytat a tengerrel és a tenger élőlényeivel, de leginkább önmagával. Ezeknek a monológoknak a lírai szépségét az adja, hogy egy tanulatlan ember

csak az alapvető fogalmakat ismerve és a legegyszerűbb nyelvet használva súlyos gondolatokat fogalmaz meg. Hemingway életszemléletének alapja tehát a tevékenység megbecsülése. Hirdette, hogy az eredménytelen munka többet ér a semmittevésnél. Forrás: www.wikipediahu www.hetekhu www.literaturahu Ernest Hemingway – Az öreg halász és a tenger, Egri Péter – Hemingway. Budapest, 1967, Sükösd Mihály – Hemingway világa. 1969