Szociológia | Tanulmányok, esszék » Tóth Andrea - A cigányság társadalmi helyzete

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági- és Társadalomtudományi Főiskolai Kar A cigányság társadalmi helyzete Összehasonlító gazdaságtan Nyíregyháza, 2003. november 25 Készítette: Tóth Andrea gazdálkodási szak levelező tagozat 2003/2004. tanév I. félév C csoport A cigányság problémáinak ábrázolása, illetve kutatása a világon mindenütt magában hordja a különböző típusú botrányok lehetőségét. A téma tele gyúanyaggal, mert bármennyit írtak és beszéltek is a romákról az utóbbi évtizedekben, a kutatók alapvető kérdésekben sem értenek egyet. Vitatják, hogy e népcsoport tagjai pontosan hányan vannak, milyen az identitásuk és kultúrájuk, és az mennyiben tükrözi az Indiából hozott örökséget, illetve az őket a késő középkorban befogadó európai népek hatását. Ha a közvélemény, különösképpen a nemzetközi média figyelme valamilyen ok miatt rájuk terelődik, szinte automatikusan tiltakoznak a

különböző, gyakran bizonytalan legitimitású roma és jogvédő szervezetek. Földrészünkön a legtöbb cigány Romániában él, reális becslések szerint számuk az ezredfordulóra meghaladta a másfélmilliót, az összlakosság 6,6 százalékát. (Magyarországon 4,72, Szlovákiában pedig 9,49 százalék az arányuk.) Alighanem a ci gánykérdést kell megoldania az Európai Unióba tartó Magyarországnak az egyik legsürgősebb feladataként. Míg gazdasági szempontból a magyarországi kisebbségek integrációja befejezettnek tekinthető, a piacgazdaságra történő áttérés leginkább a roma kisebbséget sújtotta. A romák alkalmazásuk és mindennapjaik során nem ritkán diszkriminációt is elszenvednek. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem elszigetelt magyar problémáról van szó, hanem egy olyan bonyolult társadalmi-jogi-gazdasági komplexumról, amely Európa számos országában élő jelenség. Még súlyosabb gondként érvényesül mindez

Kelet-Közép-Európában, ahol a gazdasági átalakításnak, a felesleges munkaerő leépítésének, az állami költségvetést összeroppantó szociális tehervállalás csökkentésének leginkább a cigányság lett az áldozata. A valóságban a magyarországi cigányság döntő többségét nem a cigány anyanyelvű, hanem a magyar anyanyelvű cigányok teszik ki. De nincsenek olyan nyelvi, kulturális és etnikai vonások sem, amelyek a ci gány anyanyelvű cigányságot nyilvánvaló nemzeti jelleggel ruháznák fel, sőt még olyanok sincsenek, amelyek őket a magyaroktól, valamint a nem cigány környezettől élesen elhatárolnák és egységbe forrasztanák. A magyarországi cigányság egymástól elkülönülő életforma-csoportokra bomlik. E csoportok kialakulásában és elkülönülésében szerepet játszanak a nyelvi tényezők, de ugyanilyen vagy még nagyobb szerepet játszanak más tényezők is, így többek között a társadalmi munkamegosztásba való

bekapcsolódás foka és jellege. 2 Területi megoszlás Az országban mindenütt élnek cigányok, ám területi megoszlásuk nem egyenletes. A foglalkoztatási struktúra és az életforma bizonyos jellegzetességei alapján a m agyarországi cigány lakosság nagyjából hat régióba osztható. E hat régió: Kelet (ide soroljuk SzabolcsSzatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés megyét), Alföld (Csongrád, Bács-Kiskun és Szolnok megye), a budapesti iparvidék (ide soroljuk Budapestet, Pest, Fejér és Komárom megyét), Észak (ide soroljuk Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyét) és Nyugat (Vas és Győr-Sopron megye). E régiók közül a hatodikban a cigányság létszáma aránytalanul csekély: e régiókban lakik a magyarországi cigányság 1,4%-a. A cigányok becsült száma a h árom északi megyében a legnagyobb. Eltolódások mentek végbe a t elepülés-típusok között is. 1971-ben a t eljes cigány népesség kevesebb, mint 8%-a lakott Budapesten.

Még nagyobb az aránynövekedés a vidéki városok esetében. 1971-ben 45 ezer cigány volt városlakó, jelenleg több mint háromszor annyi, és a teljes cigány népességhez viszonyított részarány 14%-ról 30%-ra emelkedett. Az országban mindenütt megfigyelhető, hogy a cigányság városokba áramlása gettósodással és a slummosodási folyamatok erősödésével jár együtt. Lakásviszonyaik javulása ellenére 14%-uk még mindig elkülönített telepeken él. A cigányok lakta telepek gyakran egészségtelen környezetben, környezetszennyező létesítmények közelében, szeméttelepek szomszédságában helyezkednek el. A "csökkentett komfortfokozatú" (ún. "Cs"-lakás) lakásépítési program 1988-ban befejeződött Az így épült házak leromlottak, túlzsúfolttá váltak, bővítésükhöz, felújításukhoz nincs elegendő pénz és hitel. Sok cigány családnak elviselhetetlen terhet jelent a korábbi építkezések

megnövekedett hiteltörlesztési kötelezettségének teljesítése, a l akásfenntartási költségek kifizetése: a ci gány családok tömegesen válnak fizetésképtelenné. Iskolázottság, képzettség Az összes általános iskolai tanuló 7,12%-a cigány származású. Az általános iskolai tanulók megyénkénti eloszlása meglehetősen egyenetlen. Országos arányuknál jóval nagyobb a számarányuk Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A cigány tanulók 56%-a községi iskolákban tanul 3 A cigány tanulók 70%-a olyan iskolába jár, ahol az arányuk meghaladja a 1 0%-ot. Ezzel szemben a nem cigány gyermekek közel fele olyan iskolába jár, ahol a cigány tanulók aránya nem éri el a 2 %-ot. Ez azt mutatja, hogy a cigány tanulók iskolarendszeren belüli szegregációja igen erős. Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők 23%-os aránya még mindig megengedhetetlenül nagy,

noha csökkent a cigányság és a többség közötti különbség. Az általános iskolát végzettek között jelentős az ún. funkcionális analfabéták száma, s ez erőteljesen csökkenti a cigány fiatalok továbbtanulási, átképzési esélyeit. Az általános iskolai tanulmányok befejezése a cigány gyermekek jelentős hányadánál nem a tanköteles koron belül történik (általában 2-3 éves túlkorosság a jellemző). Az eredmények ellenére a s zakadék mégis tovább mélyült, mert míg az országban a nyolcvanas években ugrásszerűen nőtt a szakmunkásképzőt és a középiskolát végzettek aránya, a cigány lakosságnak csupán 13%-a rendelkezik szakmunkásképzőben szerzett bizonyítvánnyal, s 1%-a érettségivel. Az adatok tehát azt mutatják, hogy a cigány tanulók középfokú oktatásba való belépési esélyei nem javultak. A cigány gyermekeket nagyobb számban oktató iskolák eredményességi mutatói a többi iskolával összehasonlítva

lényegesen gyengébbek: magas a bukásarány, gyakoribb az évismétlés és jelentős a túlkorosság. Az iskolai sikertelenség és az iskolából való korai kilépés elsődlegesen szociokultúrális természetű okokra vezethető vissza. Az oktatás ingyenessége nem jelenti az óvodáztatás, a tankönyvek, a taneszközök, a ruházat vagy a gyermekétkeztetés ingyenességét. A létminimum alatt élő családok alig képesek vállalni ezeket a terheket, sőt a gyermekek pénzkereső tevékenységére is szükségük van. A hátrányos helyzetű cigány családok többsége nem érzékeli az iskola és az iskoláztatás fontosságát. Ennek részben a szülők iskolai sikertelensége az oka, részben pedig az, hogy az iskola a n em cigány társadalom intézménye. Ez nem csupán az iskola, a ci gányság hagyományaiból és kultúrájától idegen elvárásaiban jelenik meg, de a többségi társadalomhoz tartozó gyerekek és nem ritkán a pedagógusok előítéleteiben is.

Ezek a problémák a tehetséges, kiemelkedő képességű cigány tanulókat is sújtják, az átlagos vagy gyengébb képességű gyerekeket pedig többszörösen. A cigánygyerekek alacsony tanulási motivációja mindezek hatására tovább gyengül. A cigánysággal kapcsolatban azonban kiterjedt, a közoktatás világán messze túlmutató problémahalmaz kihívásaira kell választ adnia e t ágabb összefüggés-rendszerben is. Kiemelkedő szerepe van a cigányság társadalmi helyzetének megváltoztatásában. 4 Munkaerő-piaci helyzet A cigányság a rendszerváltás óta eltelt évek során korábban soha nem tapasztalt mértékben és ütemben, s az elsők között szorult ki a munkaerő-piacról és veszítette el az elmúlt negyven év alatt fokozatosan megteremtett - alacsony szintű, de biztonságos - megélhetésének alapjait. A cigányok munkaerő-piaci helyzete tehát romlik, élethelyzetük válságos. 1989-ben még a cigány férfiak 60-80%-a, a nők 35-40%-a

volt állásban. A munkanélküliségi ráta a t eljes népességen belül 5,6%, míg a cigány népességen belül ennek négyszerese-ötszöröse. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a cigányok döntő többsége kiszorult a legális gazdaság munkaerőpiacáról és társadalmilag marginalizálódott. Az aktív korú cigány népesség 33%-a önálló jövedelemmel nem rendelkező eltartott. A cigány dolgozók munkaerőpiacról való kiszorulásának egyik lényeges forrása a cigányság foglalkoztatási szempontból (is) kedvezőtlen területi elhelyezkedése. A pályakezdő, munkanélküli cigány fiatalok helyzete igen rossz. A tartósan munkanélküliek aránya körükben legalább 40%-kal haladja meg az azonos végzettségű és életkorú nem cigány pályakezdőkét. Vannak olyan települések, ahol a cigány lakosság 90-100%-a munkanélküli. A munkanélküli cigányoknak a nem cigányokhoz képest lényegesen rosszabbak a munkaerőpiacra történő visszakerülési

esélyei, mert jóval hosszabb ideje állástalanok. A cigány munkanélküliséget elemző tanulmányok azt bizonyítják, hogy a cigányság munkavállalói hajlandósága alapvetően nem alacsonyabb, mint a hasonló élethelyzetű nem cigányoké. A tapasztalatok szerint a cigányság hátrányos munkaerő-piaci helyzetében jelentős szerepet játszik a foglalkoztatási diszkrimináció is. Az átképzési programok a cigány munkanélkülieket alig érik el. Elenyésző azoknak a munkanélküli cigány fiataloknak a száma is, akik teljesíteni tudják a pályakezdő munkanélküliek támogatásának feltételéül szabott középiskolai végzettséget. Korábban a cigány családok jövedelmének több mint fele bérből és fizetésből származott, mára a fő bevételi forrást a szociális transzfer jövedelmek képezik, ami a családok segély-, illetve nagymértékű járadékjellegű jövedelmektől való függését eredményezik. A segélyezettség típusait

tekintve is lényeges eltérés van cigányok és nem cigányok között. Amíg a nem cigány regisztrált munkanélküliek 81%-a munkanélküli segélyben részesül, addig a nyilvántartott cigány munkanélküliek közül háromszor akkora arányban kapnak jövedelempótló támogatást, mint a nem cigányok közül. Ez megint csak annak a jele, hogy a 5 tipikus cigány munkanélküli hosszabb ideje van állás nélkül, és nagyobb valószínűséggel kimerítette a segélylehetőségét. A foglalkoztatási nehézségek fokozottabban jelentkeznek a háztartásokban, amelyek több mint felében már nincs egyetlen aktív kereső sem. A cigány népesség kb egyharmada (gyerekekkel és öregekkel együtt) olyan háztartásban él, melyben az eltartóknak legalább a fele munkanélküli vagy passzív munkanélküli. Különösen nehéz helyzetben vannak a nagycsaládos cigányok. Minél nagyobb létszámú egy háztartás, ugyanis annál inkább fölülreprezentáltak bennük a

munkanélküliek. Életvitel A cigány életvitelű háztartások 78,7%-a, az átmeneti életformát folytatók 78,3%-a áll egyetlen családból. Ugyanez az arány a nem cigány életvitelű háztartások között 74,2% Az egycsaládos háztartások között az olyan háztartások hányada, ahol csak az apa vagy csak az anya él együtt gyermekével vagy gyermekeivel, a cigány életvitelű háztartásokban 12,6%, szinte azonos a nem cigány életvitelűek részesedésével, míg az átmeneti életvitelt folytatók aránya 22,5%, jelentősen eltér a másik két csoportétól. A cigány és az átmeneti, köztes életvitelű háztartások összetétele az említett eltérésen túl lényegében azonos. A két vagy több családot magukba foglaló háztartások 5,2 illetve 5,5%-os részesedése jóval meghaladja a nem cigány életvitelűek 3,0%-os hányadát. Ellentétes tendencia érvényesül a nem család-háztartásoknál. A cigány és az átmeneti életvitelű háztartások

közül csak minden hetedik, a nem cigány életmódot folytatók közül minden ötödik egyszemélyes háztartás, míg az egyéb összetételű háztartásoknál ez az ellentétes kevésbé markáns. A család-és a n em család-háztartásoknál megmutatkozó eltérések a háztartások átlagos nagyságában tapasztalható lényeges különbségekre vezethetők vissza. Egyfajta átalakulás tapasztalható a világ előítélet-rendszereiben napjainkra, új típusú előítéletek megjelenésével. Amerikai és nyugat-európai előítélet-kutatók állítása szerint a "klasszikus" előítéletek és azok magjainak szolgáló kemény sztereotípiák egyre inkább kimennek a divatból, helyükre "puhább", "rejtettebb" előítéletek lépnek. A "rejtett előítélet" sokszor nem annyira az ideológia, mint inkább a cselekvés szintjén mutatkozik meg, nyelvezete pedig a "másság" pozitív mivoltának elismerését hangsúlyozza.

6 Összefoglalás Nincs olyan, a cigányság társadalmi helyzete szempontjából fontos szféra, melyről szólva ne lehetne válságról beszélni: nagy tömegeik nyomorban vagy ahhoz közelítő szinten élnek, munkaerő-piaci szegregációjuk miatt az átlagosnál nagyságrendileg nagyobb körükben a munkanélküliség, egészségi állapotuk és lakáskörülményeik rendkívül rosszak, az oktatásban a többségi lakossághoz viszonyított lemaradásuk nagy. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi integráció csak hosszú távú kisebbség - és társadalompolitikai stratégia mellett érhető el. A stratégia csak akkor lehet eredményes, ha komplex módon szerveződnek a különböző projektek, valamennyi érintett együttműködésével. A cigány lakosság marginális társadalmi helyzete elfogadhatatlan kell legyen egy olyan, magát demokratikusnak tartó, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó ország számára, mint Magyarország. A változások csak hosszú távon

és teljes körű társadalmi együttműködésben képzelhetők el. 7 Irodalomjegyzék Kemény István: A magyarországi cigány lakosság Forray Katalin – Mohácsi Erzsébet: Esélyek és korlátok Ladányi János – Szelényi Iván: Ki a cigány? MTA Kiadvány: A cigányok Magyarországon 8