Földrajz | Természetföldrajz » Molnár-Dobos - A talajok fejlődése a Szernye-mocsár területén, Az elmúlt száz év talajtérképezésének tükrében

Alapadatok

Év, oldalszám:2020, 11 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:4

Feltöltve:2022. szeptember 24.

Méret:1 MB

Intézmény:
[ME] Miskolci Egyetem

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

Műszaki Földtudományi Közlemények, 89. kötet, 1 szám (2020), pp 107–117 A TALAJOK FEJLŐDÉSE A SZERNYE-MOCSÁR TERÜLETÉN AZ ELMÚLT SZÁZ ÉV TALAJTÉRKÉPEZÉSEINEK TÜKRÉBEN MOLNÁR FERENC1 – DOBOS ENDRE2 asszisztens, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Biológia és Kémia Tanszék, Beregszász 1 PhD-hallgató, Miskolci Egyetem, Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola, Miskolc 1 mferi88@kmf.uzua 2 tanszékvezető egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Természetföldrajz-Környezettan Intézeti Tanszék, Miskolc 2 ecodobos@uni-miskolc.hu 1 Absztrakt: A Szernye-mocsár talajai nagy változásokon mentek keresztül. Az átalakulás emberi tevékenységnek köszönhető, a láp lecsapolásával magyarázható. A lápokra jellemző felhalmozódott tőzeg a múlt század ’60-as éveire már csak kis területen volt megtalálható, napjainkra már ott sem lelhető fel. A talajfejlődés az időszakos vízhatás következtében a rétiesedés

irányába indult el. A lecsapolt területeken mezőgazdasági tevékenység folyik, melyet a talaj magas agyagtartalma és a pangóvizesedésre való hajlam igen megnehezít A terület biodiverzitása drasztikusan lecsökkent Kulcsszavak: talaj, talajtérképezés, Szernye-mocsár Abstract: The soils of the Szernye-swamp went through great development. The transformation is due to human activity and can be explained by the drainage of the swamp The accumulated peat, that characteristic of swamps, for the 60s of the last century there is only a small amount and it is no longer available today. Due to the periodic water effect, the soil development started to go to forming meadow soils. There is agricultural activity on the drained area, which is very difficult due to the high clay content of the soil and the tendency to stagnate water. The biodiversity of the area has been drastically reduced Keywords: soil, soil mapping, Szernye-swamp 1. BEVEZETÉS Az egykori Szernye-mocsár hatalmas

láp volt a mai Kárpátalja megye területén (Ukrajna), amelynek lecsapolás utáni maradványa Munkácstól délre terül el, Beregszász, Kígyós, Nagybereg, Beregújfalu, Makarja, Bártháza, Fornos, Dercen, Gát és Makkosjánosi települések által határolva [1]. A mocsár lecsapolási munkálatai már 1771-ben elkezdődtek, ám nagyobb részének mezőgazdasági területekké való átalakítására az 1920-as években került sor. A lecsapolás után a mocsári növényzetet mezőgazdasági kultúrák váltották fel [1]. 108 Molnár Ferenc – Dobos Endre A terület talajainak fejlődését és tulajdonságait elsősorban annak geológiai és geomorfológiai adottságai, illetve a vízzel való borítottság határozta meg. Kialakulásának elsődleges oka, hogy a Szinyák-, Borló- és Nagyszőlősi-hegység vonulatából leereszkedő Borzsa és Latorca folyók nagy vízgyűjtő területe és vízhozama, illetve nagy mennyiségű szállított hordaléka a

Szernye-mocsár felett és alatt egy magasabb térszintű hordalékkúpot hozott létre, melyek között a mocsár területe egy viszonylag alacsonyabb, gyenge lefolyású területet alakított ki Ide a Borlóból sem tudott hordalék érkezni, mert a Borlót és a Szernye-mocsarat elválasztó ÉNy-DK-i irányú Hát vonulata elvezette a hordalékkúpot hozó vizeket a Borzsa felé. Így a Szernye-mocsár területére nem érkezett nagy hozamú, hordalékkúp-építő folyó Területén csak a Mérce-patak halad át, ezen kívül hordalékhozó és -építő vízfolyása nincs Mocsaras jellegének kialakulását a hordalékkúpok közé záródott mélyfekvésű helyzetén túl a felszínét alkotó kötött agyagos fedőrétege is segítette. Az agyag forrása a területtől ÉK-i irányban elhelyezkedő vulkanikus vonulatok mállásából képződött és a lassú vizek és erózió által lehordott agyag. A csapadékvíz és a magasabb területekről a mocsár irányába folyó

víz jelenleg is csak addig szivárog le, amíg a magas agyagtartalmú vízzáró réteghez nem ér. A felgyülemlett víz okozta oxigénhiány és reduktív környezet károsan hat a kultúrnövényekre [2]. A Szernye-mocsár lecsapolása mellett az egyik legfőbb érv az volt, hogy a felesleges vízmennyiség levezetése után kiváló minőségű termőföldhöz juthatnának a környező települések közösségei, nagyobb földbirtokosai [3]. A víz és a tőzegréteg alatt a láp feküjét kékesszürke agyag alkotja. A lecsapolást követően a visszamaradt tőzegrétegen rétláp talaj alakult ki, amelyek eleinte jó legelőket és bő termésű szántókat biztosítottak. Ugyanakkor a felhalmozódott tőzegréteg csakhamar oxidációnak indult, s lassan, de biztosan lebomlott. Emiatt a termőréteg elvékonyodott, s a közvetlenül ez alatt elhelyezkedő magas agyagtartalmú egykori fekü igencsak megnehezítette a talaj művelhetőségét, ráadásul hozzájárult a belvizek

és a pangóvizek kialakulásához is, amik szintén megnehezítették a terület mezőgazdasági hasznosítását [4]. A Szernye-mocsár elnevezés kicsit félrevezető lehet, hiszen a terület egykor valójában egy hatalmas láp volt, hiszen az állandó vízborítottságú terület elő rendszerei szerves anyagot halmoztak fel, ami anaerob környezetben nem bomolhatott le teljesen, tőzeg képződött, s halmozódott fel belőle [5]. Emiatt bár a terület tudományos értelemben véve láp, azonban a népi köznyelvben több évszázadon keresztül mocsárként, tehát valamilyen vizenyős, vízzel borított területként volt megnevezve, s a korabeli térképeken is ez szerepel. 2. A TALAJTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE A Szernye-mocsár területén előforduló talajokat több ízben is vizsgálták, s térképezték a 20. században Az egyik ilyen jelentős talajtérképezési és vizsgálati munka Kreybig Lajos nevéhez fűződik [6]. Az általa kezdeményezett és

vezetett országos szintű térképezés célja az volt Magyarországon, hogy közvetlenül azokat a talajtulajdonságokat A talajok fejlődése a Szernye-mocsár területén az elmúlt száz év talajtérképezéseinek tükrében 109 állapítsa meg, amelyek a talaj élővilágának és a termesztett növények élettani feltételeit biztosítják. A kárpátaljai felvételezések az 1939 március 15 utáni visszacsatolástól 1944 végéig tartó magyar fennhatóság idején készültek, tehát a negyvenes évek eleji állapotokat tükrözik. Csupán egy olyan szelvény felvételezése valósult meg, amely részben lefedi a mocsár területét. Ez a 4769/2 számú, Beregszász elnevezésű térképlap, melyet Han Ferenc felvételezett és látott el magyarázattal. A talajszelvények feltárása és azok laboratóriumi elemzése után a szerző három, egymástól élesen elkülöníthető talajféleséget ír le. Ezek közül az egyik a térképszelvény központi részét,

így a beregszászi dombvidék nagy részét borító köves erdőtalaj A másik, ami esetünkben releváns, az a dombvidéktől északra fekvő Szernyemocsár humuszanyagokban gazdag, tőzeges talaja Ezen kívül pedig, mintegy az első kettőt patkó alakban körbeölelő, a síkságon elterülő, egykori öntéstalajon képződött erdőtalaj. Bár az említett talajok egymástól jól megkülönböztethetőek, ugyanakkor közös bennük az, hogy erősen savanyúak, szabad kalcium-karbonát csak igen kevés helyen mutatható ki, akkor is csak csekély mennyiségben [7]. A Szernye-mocsár legdélebbi részéből mintegy 8–10 km2-nyi területet ábrázol a térképszelvény (1. ábra) Jellemző talajszelvénye a 18 számú szelvény A szelvény környezete mezőgazdaságilag művelt terület, ami a szelvényfeltárás időpontjában legelőként volt hasznosítva, ám megjegyzi a leírás, hogy gyenge terméshozam jellemzi búzából, burgonyából és kukoricából egyaránt. A

talajvízszint 210 cm mélységben volt 1. ábra A Kreybig-féle térképsorozat beregszászi térképlapja a Szernye-mocsár déli részével (részlet) [8] 110 Molnár Ferenc – Dobos Endre A szelvényben három szintet különböztettek meg. Az első szint 0–15 cm mélységben található, melynek barnásfekete színe magas humusztartalomra utal A leírás szerint a humuszos szint vastagsága 20–50 cm között váltakozott a terület szelvényeiben. Fizikai féleségét tekintve vályog, melyben nagy mennyiségben van jelen tőzeg és növényi rost egyaránt. Morfológiai struktúráját (szerkezetességét) tekintve poros, valószínűleg a mezőgazdasági művelés következtében leromlott állapotú A talaj kémhatása ebben a szintben, vizes kivonatban pH 4,5 – tehát erősen savanyú, szabad kalcium-karbonátról itt nem is beszélhetünk. A következő szint 15–70 cm közé tehető, melynek színe vörösesszürke. Ebben a szintben vaskiválások is

megfigyelhetőek. Fizikai féleségét tekintve iszap, amit a leíró füzet úgy jellemez, mint erősen tömörödött vályog fizikai féleség. Szerkezetét tekintve tömörödött morzsás szerkezeti egységek jellemzik a szintet A kémhatás még mindig erősen savanyú, pH 4,8 vizes kivonatban mérve A harmadik szint 70–130 cm között írható le, s valószínűleg mélyebben is folytatódik. Erre a szintre kékesszürke szín jellemző, tehát egy erősen reduktív környezet volt megfigyelhető ebben a mélységben Fizikai féleségét tekintve erősen tömörödött iszap, mely érszerű vaskiválásokkal, glejes foltokkal tarkított. Nyomokban mészkonkréció is megfigyelhető volt A szint kémhatása pH 6,5 [7] Összességében tehát egy magas humusztartalmú, ugyanakkor erősen savanyú és rossz szerkezetű, kötött, erősen glejes, gyenge terméshozamú talajként írták le a Szernye-mocsár déli részét jellemző fő talajtípust. A másik jelentős

talajtérképezési és talajvizsgálati kutatómunka 1957–1961 között valósult meg. Kárpátalja, mint közigazgatási egység ekkor a Szovjetunió egyik tagállamának, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak (USzSzK) a fennhatósága alá tartozott. A talajtérképezési munkálatok eredményeit a későbbi évtizedek folyamán egyes esetekben kiegészítették vagy pontosították, azonban hasonló nagyszabású munkálatok azóta nem történtek [9]. Az egykori Szernye-mocsár talajtípusairól az USzSzK-ban történt átfogó talajtérképezési munkálatok eredményeibe az alábbi térképrészlet nyújt betekintést (2. ábra): A láp határait a Magyar Királyság Második katonai felmérés megfelelő térképszelvényei alapján állapítottuk meg [9]. A jelmagyarázatban szereplő talajtípusok közül csupán a tőzeges láptalaj az, ami még egyértelműen magán hordozza a lápi eredet legszembetűnőbb bélyegét, a vastag tőzegréteget, ebben az esetben

20–30 cm vastag tőzeges feltalajról beszélhetünk. Azonban az ábra alapján az is látszik, hogy az 1960-as évek elejére ez a talajtípus már csak az egykori mocsár csekély részén van jelen. A talajok fejlődése a Szernye-mocsár területén az elmúlt száz év talajtérképezéseinek tükrében 111 2. ábra A Szernye-mocsár (középen) és környezetének talajtérképe [10] az 1950-es években történt térképezési munkálatok alapján, valamint az általunk feltárt szelvények 3. AZ ÚJ TALAJSZELVÉNY-FELVÉTELEZÉS KEZDETI EREDMÉNYEI A legutóbbi átfogó talajtérképezési munkálatok óta eltelt közel hatvan év. A Szernye-mocsár területén bekövetkezett talajtani változások feltárására 2019 novemberében helyszíni talajfelvételezésre került sor a mocsár délkeleti területein, Beregújfalu község határában Nyolc talajszelvényt sikerült feltárnunk, s leírnunk, ezekből az alábbiakban három olyan típusszelvényt szeretnénk

kiemelni, amelyek jól jellemzik a terület talajtani sokszínűségét. A 2 ábrán láthatjuk a szelvények földrajzi elhelyezkedését 112 Molnár Ferenc – Dobos Endre Láthatjuk, hogy a három szelvényből kettő (szm2 és szm8) a podzolos glejes gyeptalajhoz, míg egy (szm5) a tőzeges láptalajhoz tartozik. A talajtípusok foltjait az Ukrajna teljes területére elérhető Publikus kataszteri térkép [10] alapján, egy WMS-réteg importálásának segítségével ábrázoltuk (ezen szolgáltatás jelen állapotok szerint sajnos nem elérhető). Az szm2 elnevezésű szelvény (3. ábra) a Szernye-mocsár egykori peremterületén helyezkedik el. A szelvény környezetét a mocsár lecsapolása után hosszú ideig szántóként hasznosították, az utóbbi 30 évben azonban legelőként hasznosul 3. ábra Az szm2 jelű szelvény A talajszelvény felső 0–10 cm-es szintje (Asz) sötét színű, enyhén szürkülő, humuszanyagokban gazdag szint. Fizikai féleségét

tekintve agyagos vályog, némi homokkal, ami valószínűsíthetően ráhordás eredetű lejtőhordalék, de durvább textúrájában szerepet játszott az agyagbemosódás folyamat is, ami 25 cm-től már agyag textúrát eredményezett. Szerkezetessége aprómorzsás jelleget mutat A következő elkülönülő szint egy humuszanyagokban még mindig gazdag szint, 10–25 cm mélyen (Asz2). Agyagos vályog fizikai féleségű, apró szemcsés szerkezetű szint, melyben a tört és vágott felszínek különbségéből arra következtethetünk, hogy ebben a szintben időszakosan pangóvizesedés lép fel. Idáig tart a korábbi szelvényre történő ráhordódás, lejtőhordalék felhalmozódási szint, illetve a kilúgzási szint. A következő szint, ami 25–60 cm közötti mélységben (Bgl) található, szerkezetét tekintve erősen elkülönül az eddigi szintektől. Sokkal tömörödöttebb szerkezetű, A talajok fejlődése a Szernye-mocsár területén az elmúlt száz

év talajtérképezéseinek tükrében 113 szemcsés strukturális elemekkel, melyek másodlagosan hasábokba rendeződnek. Egy vékony rétegben, 35 cm mélységben lemezesen elváló szerkezetet figyelhetünk meg, amelyet eketalp rétegként azonosíthatunk. Fizikai féleségét tekintve agyag, a talajmátrix erősen szürkül, vörös foltokkal tarkított, tipikus glejes mintázatot mutat. 60–85 cm között (2Bglss) egy sötét színű, agyag fizikai féleségű, humuszos szinttel találkozhatunk. A talaj színe itt is mutatja a glejes jelleget, emellett apró, pontszerű, fekete mangánszeplőket és vöröses vaskiválásokat is láthatunk A magas duzzadó agyagtartalmat az ebben a szintben megjelenő csúszási tükrök mutatják Első ránézésre egy eltemetett humuszos szint képét mutatja, de ennek ellentmond a felette található szürkés szint közötti átmenetessége. Ilyen vékony, sötét színű szintet több szelvényben is feltártunk. Általában vékony,

20–30 cm-es vastagban jelenik meg Véleményünk szerint ez egy maradvány humuszos szint. A humuszos feltalaj valószínűleg a szelvény eredeti, 25 cm-es mélységtől kezdődő feltalajának, humuszos szintjének maradványa. A 25–60 cm-es szint világosszürkés színe az állandó víztelítettség eredménye, ahol a glejesedést kísérő vasas-mangános szerves anyag redukció felemésztette a talaj szervesanyag-tartalmát, míg az alatta található 60 cm alatti humuszos feketés szintben ez nem oxidálódott el. Ilyen vékony, maradványátmenetes felső határral rendelkező humuszos szint maradvány viszonylag gyakori a lecsapolt területeken Ez is jelzi azt, hogy a mocsár vízellátásának jelentős része felülről érkezik, a Mérce-patak által, illetve a hegylábfelszínről lefolyó felszíni és felszín alatti csurgalékvizek által. Ezt a pangóvízhatást jelzi a 0–80 cm közötti szintek jellemző sora, illetve a pangóvíz glej morfológiai jellemzői A

képen is jól látszik a 30– 60 cm közötti szint tört (szalagtól jobbra), illetve vágott (szalagtól balra) színeinek különbsége. Az előbbi szürkébb, illetve az utóbbi vörösebb színe jelzi, hogy a víz a repedéseken érkezik, tehát felülről. A következő szint (Cglss) 85 cm-nél kezdődik és a szelvény aljáig tart, sőt valószínűsíthetően tovább is. Ez a szint már a talajvíz által járt közeg Nagyon magas agyagtartalom és erősen reduktív környezet jellemzi. Színeit tekintve a márványozottság és a glejesedés dominál A mátrix szürkéje és a visszaoxidált vas vöröse a glejesedés, a talajvízglej típusos színegyüttesét mutatják. A márványozottságon a szürke mátrixban megjelenő, éles határokkal jellemezhető fekete foltokat értjük, ami a magas duzzadó agyagtartalom eredménye – vertic jellemző. Az agyag zsugorodásakor az efölött lévő sötét színű szintből az itt keletkező repedésekbe behulló fekete anyag

okozza, ami az agyag duzzadásakor csapdába esik és sötét csíkok formájában kenődik szét a repedésekben és okozza a fekete szürke márványozottságot. Összességében a WRB-rendszer [12] szerint a diagnosztikai szinteknek megfelelően egy erősen savanyú Epistagnic, Endovertic, Gleysolként határoztuk meg a szelvény talajtípusát, magyarul pedig pangóvizes tulajdonságokkal jellemzett savanyú agyagos réti talaj. Az szm5 jelölésű szelvényünket (4. ábra) kifejezetten egy olyan területen tártuk fel, ahol a talajtérkép szerint tőzeges láptalajt kell látnunk. Ez a terület sokáig mezőgazdasági művelés alatt állt, csupán az utóbbi néhány évben nem jellemezhető intenzív szántóföldi használattal 114 Molnár Ferenc – Dobos Endre 4. ábra Az szm5 jelű szelvény A talaj legfelső szintje 0–30 cm között (A) került megállapításra. Nagyon sötét színű, magas szervesanyag-tartalmú, tőzeget már nem, hanem csak humuszosodott

szerves anyagot tartalmazó, roppanó, alacsony térfogattömegű, vályog fizikai féleségű szintként írható le. A következő szint 30–50 cm-es mélységben (Bg) egy erősen stagnic jelleget mutató, vályogos agyag/agyag fizikai féleségű szint következik, mely gyaníthatóan a láp feküje lehetett. A gyökérjáratokban rozsdabarna vaskiválásokkal találkozhatunk 50–75 cm között (B2) egy ún. hátrahagyott humuszos szintet találunk, amely nagyon hasonlít az előző szelvénynél leírtakra, vagyis egy korábbi szárazabb időszakban képződött réti talaj humuszos A-szintjének maradványa Erősen tömörödött, agyag fizikai féleségű enyhén glejes tulajdonságokat mutató szintként definiálhatjuk, mely magas agyagtartalmánál fogva az esetek többségében a fölötte lévő szintben pangóvíz létrejöttét okozhatja. 75 cm-től 120 cm-ig (Cglss), a szelvény aljáig (valószínűsíthetően mélyebben is) egy erősen kiszürkült, csúszási

tükrökben gazdag, agyag fizikai féleségű szint következik. Erősen glejes tulajdonságokat mutat, sok esetben valószínűleg teljesen vízben áll A repedéseket itt is sok esetben humuszanyagokban gazdag sötét színű talaj tölti ki. A diagnosztikai szintek figyelembevételével ezt a talajt a WRB talajosztályozási rendszer [12] szerint Chernic, Epistagnic Gleysolnak határoztuk meg, magyarul pedig lápos réti talaj. A talajok fejlődése a Szernye-mocsár területén az elmúlt száz év talajtérképezéseinek tükrében 115 Az szm8 jelzésű szelvényünket (5. ábra) közvetlenül egy völgytalp és egy domboldal találkozásánál alakítottuk ki A szelvény összképe ugyanazt mutatja, amit a két korábbi szelvény esetében leírtuk, a pangóvíz jelleg kivételével. A réti talaj szintöszszessége a felszíntől kezdődik, hiányzik a hosszú vízborítás a mocsárszéli elhelyezkedés miatt 5. ábra Az szm8 jelű szelvény A felső 0–25 cm-es szint

(Asz) humuszanyagokban gazdag, sötét színű, agyagos vályog fizikai féleségű, a művelés hatására leromlott szerkezetű és ezért enyhén szürkülő szint. A szürkülő szín oka az alatta található hirtelen agyagnövekménnyel jellemzett A2-szint, ami lelassítja a beszivárgást és a feltalajban vízpangást és reduktív viszonyok kialakulását eredményezi. A következő szint 25–35 cm-ig tart, amely egy sötét, szürkésfekete színű, vas-humátos, szemcsés szerkezetű, a réti talajokra jellemző A2 szint, agyag fizikai féleséggel. 35–50 cm-ig egy átmeneti szint következik, amelyben hirtelen megnövekszik a vaskiválások mennyisége. 50–115 cm között egy glejes homogén szint következik. Fizikai féleségét tekintve vályog/agyagos vályog. A helyszíni talajfelvételezés eredményeképp a WRB rendszere [12] szerint Chernic Gleysolként írtuk le ezt a szelvényt, magyarul pedig egy típusos savanyú réti talaj. Molnár Ferenc – Dobos

Endre 116 4. ÖSSZEFOGLALÁS A három leírt szelvényt együttesen értékelve elmondhatjuk, hogy néhány évtized alatt is jelentős változások következhetnek be a terület talajaiban. Míg az 1940-es években még az egykori Szernye-mocsár területének nagy részén lebomlatlan tőzeg volt megfigyelhető a talaj felső szintjében, addig ez az 1960-as évekre már csak foltokban volt kimutatható. Ha pedig az általunk végzett szelvényfeltárásokat értékeljük, akkor elmondhatjuk, hogy abban a talajfoltban, ahol még az 1960-as évek elején lebomlatlan tőzeget írtak le, s emiatt tőzeges láptalajként nevezték el, mára már a tőzeg teljesen lebomlott, humuszosodott, s a talajfejlődés is inkább a rétiesedés irányába mozdult el. Bár a fentiekben leírt és bemutatott szelvények mindegyike jelentős humusztartalommal rendelkezik, azonban a talaj agyag/agyagos vályog fizikai félesége megnehezíti a talajművelést, növeli a talaj kötöttségét,

elősegíti a pangóvizek kialakulását. Az előzetes vizsgálatok alapján pedig elmondhatjuk, hogy erősen savanyú kémhatásúak a vizsgálati terület talajai, ami a tápanyag-gazdálkodásban is gondokat okoz. Mint az a lecsapolás utáni, a mezőgazdasági művelést követő első évtizedekben kiderült (s azóta újból és újból megerősítést nyert), a termelésbe bevont területek termőképessége messze elmaradt az elvárásoktól, talajjavító technológiai eljárások nélkül a terméshozamok erősen lecsökkennek. A lecsapolással oly mértékben megszabadították a területet a víztől, hogy sok esetben öntözésre szorul Mindez sajnos azzal járt együtt, hogy a természetes lápi élőhelyek megszűnésével csökkent a biodiverzitás, s az a lápokra jellemző fajgazdagság és faji összetétel, ami egykor jellemezte a területet, mára teljesen megváltozott, az esetek többségében végleg el is tűnt. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A cikkben ismertetett

kutatómunka az EFOP-3.61-16-2016-00011 jelű Fiatalodó és Megújuló Egyetem – Innovatív Tudásváros – a Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztése projekt részeként – a Széchenyi 2020 keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. IRODALOM [1] BOTLIK József: Volt egyszer egy Szernye-mocsár. Honismeret, 29 (5), 2001 [2] BOTLIK József: Volt egyszer egy Szernye-mocsár II. Honismeret, 29 (6), 2001. [3] BALOGH István: Bereg megye leírása. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltári Évkönyv 5–6, Nyíregyháza, 1985 [4] LEHOCZKY Tivadar: Bereg vármegye monographiája. Pollacsek Miksa Könyvnyomda, Ungvár, 1881 A talajok fejlődése a Szernye-mocsár területén az elmúlt száz év talajtérképezéseinek tükrében 117 [5] BORHIDI Attila: Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003 [6] SZABÓ József – PÁSZTOR

László – BAKACSI Zsófia – ZÁGONI Balázs – CSÖKLI Gabriella: Kreybig Digitális Talajinformatikai Rendszer (Előzmények, térinformatikai megalapozás). Agrokémia és Talajtan, Tom 49, No 1– 2, 2000. [7] HAN Ferenc: Magyarázatok Magyarország geológiai és talajismereti térképeihez (Beregszász). Attila-Nyomda Részvénytársaság, Budapest, 1943 [8] HAN Ferenc: Átnézetes talajismereti térkép (Beregszász, 4769/2). Magyar Királyi Földtani Intézet, Budapest, 1939 [9] ACHASOVA, Alla: Iсторія однієї ґрунтової карти. Сучасний стан картографування ґрунтів в Україні (Egy talajtérképezés története. A talajtérképezés jelenlegi helyzete Ukrajnában) http://www50northspatialorg/, 2016. [10] Публічна кадастрова карта (Nyilvános kataszteri térkép). https://mapland gov.ua/kadastrova-karta [11] Magyar Királyság (1819–1869): Második katonai felmérés.

wwwmapireeu [12] FAO: World reference base for soil resources. 2014