Irodalom | Középiskola » Felvilágosodás Magyarországon

Felvilágosodás Magyarországon A felvilágosodás mint egyetemes, nemzetközi eszmerendszer Európa országaiban eléggé változatos képet mutat. E sokféleség főleg azzal magyarázható, hogy más és más volt mindenütt a történelmi-társadalmi helyzet. Kelet-Európában - s így nálunk is, Magyarországon - a társadalmi megkésettség s a polgárosodás hiánya miatt az új eszmék csak viszonylag későn, a 18. század harmadik harmadában s bizonyos mértékig átalakulva, új célkitűzéseket teremtve terjedtek el. Magyarországon mindenekelőtt a több évszázados gyarmati függés következtében nem volt számottevő polgárság, éppen ezért az új világszemlélet iránt elsősorban néhány nagy műveltségű főúri család és főleg a közép- és kisnemesség értelmiségivé váló rétege lehetett fogékony. S mivel végeredményben az uralkodó osztály tagjai lettek nálunk "felvilágosodottak", a nyugati polgárság forradalmi eszméi

szükségszerűen át is alakultak: a f elvilágosodás magyar hívei az új gondolatokból leginkább az elmaradottság leküzdését, a mindenáron való kulturális haladás elodázhatatlan igényét vették át, s a magyar nyelv "pallérozásának", "csinosításának", művelésének feladatát sürgették. A magyar felvilágosodás első szakaszában, melyet 1772-től 1795-ig számítunk, a nemesség által vezetett nemzeti mozgalom célkitűzései nem estek egybe általában (minden író, gondolkodó esetében) a t ársadalmi átalakulás, haladás eszméivel. Nem sajátos magyar jelenség ez: az idegen uralom alatt élő közép- és kelet-európai kis népek is mind a nemzeti kultúra alapjául szolgáló nyelv fejlesztését tekintették ekkor legfőbb céljuknak. A felvilágosodás termékenyítő terjedését tette lehetővé, hogy Mária Terézia (1740-1780 között uralkodott) 1760-ban magyar nemzeti testőrséget állított fel Bécsben, s az

európai kultúra egyik központjának számító császárvárosban magyar vidéki nemesifjak művelődhettek, látóhatáruk kitágult. Rádöbbentek a m agyar parlag elmaradottságára, és céljaik érdekében megszervezték az első magyar írói társaságot. Ennek a csoportnak vezetője Bessenyei György volt II. József felvilágosodott abszolutizmusa idején (1780-1790) még könnyebben terjedhettek a modern gondolatok. A "kalapos király", aki azért nem koronáztatta meg magát, hogy ne kössék meg a kezét az alkotmány előírásai, több reformintézkedést hozott: feloszlatta a szerzetesrendeket, államosította az iskolákat, enyhítette a jobbágyterheket, készült a n emesség megadóztatására. Ezeket az előremutató törekvéseit azonban összekapcsolta központosító célkitűzéseivel, s be akarta vezetni a német nyelv használatát a magyarországi hivatali életben is az addig használt latin helyett. II. József politikája megosztotta a magyar

értelmiséget, a magyar írókat Voltak, akik szívvellélekkel támogatták felvilágosodott szellemű törekvéseit: ezek voltak a " jozefinisták" (részben a védelmébe vett protestáns értelmiség számos tagja). A jozefinisták polgárosodást akartak, a társadalmi rend modernizálását, de nem küzdöttek a n emzeti függetlenségért. - Azok a köznemesek viszont, akik szembeszállottak saját előjogaik csorbítása miatt II. Józseffel, harcoltak németesítő törekvései ellen; bár konzervatívok voltak politikai szempontból, akarva-akaratlanul a nemzeti függetlenség harcosai lettek. Sőt, még a francia forradalmat is hajlandók voltak üdvözölni: nem láttak benne kezdetben mást, mint zsarnokellenes felkelést. A nemesi ellenállás hívei a németesítés ellen tiltakozva védték a m agyar nyelv ügyét is, divatba hozták a m agyaros öltözködést, a magyar ételeket, a régi hagyományokat. îgy a Bessenyei által elindított kulturális

program sok pontjában találkoztak a jozefinisták és a nemesi-nemzeti patrióták. Sajátos kelet-európai helyzet alakult ki: szembekerült egymással a k or két haladó célkitűzése: a nemzeti függetlenségért és a polgári átalakulásért folyó küzdelem. A francia forradalom után (1789), a 90-es években bizonyos politikai radikalizálódás is bekövetkezik: egy maroknyi értelmiségi csoport próbált vállalkozni arra, hogy a nemzeti és a 1 polgári törekvéseket összekapcsolva céljait "zendüléssel" (a "forradalom" szó maga még nem létezett) érje el. Ezt a s zervezkedést, a m agyar jakobinus mozgalmat, melynek élére Martinovics Ignác (1755-1795) apát, volt egyetemi tanár állott, 1794 m ásodik felében a hatóságok könnyűszerrel felgöngyölítették, a vezetőket kegyetlenül kivégezték, sokakat (köztük több írót is) súlyos börtönbüntetéssel sújtottak. A megrémült nemesség - a császári-királyi hatalommal

szemben rebelliskedő nemesi ellenállók is - a központi hatalom védőszárnyai alá menekült, s az elkövetkező terroruralom I. Ferenc alatt a politikai életet 30 évre lehetetlenné tette Majd csak a börtönből 1801 nyarán szabaduló Kazinczy Ferenc ismerte fel, hogy ebben a nehéz helyzetben egyetlen útja maradt a m agyar progressziónak: a látszólag apolitikus nyelvművelés, stílusújítás. Az ő neve fémjelzi a magyar felvilágosodás második szakaszát, mely 1795-től a reformkor megindulásáig (1825) tart. Irodalmi élet A 18. s zázad 70-es, 80-as éveiben - a korábbi évtizedek viszonylagos pangása után - eleven, pezsgő irodalmi-szellemi élet bontakozott ki. Ez a fellendülés közvetlenül vagy közvetve összefüggött a f elvilágosodás szellemének elterjedésével, de szerepet játszottak benne más intézkedések is. Pl 1777-ben - Nagyszombatról Budára, majd 1784-ben Pestre helyezték a Pázmány Péter által alapított egyetemet. 1790-ben

Kelemen László irányításával Budán megalakult az első magyar színjátszó társulat (1796-ig működött). 1791-ben a p esti egyetemen magyar nyelvi tanszéket állítottak fel, az ország gimnáziumaiban pedig bevezették a magyar nyelv tanítását. Az irodalmi élet rendkívüli pezsgését, sokszínűségét elsősorban az jelentette, hogy egyszerre több tucatnyi író alkotott, vitázott, csoportosult, írói társaságokat hozott létre, folyóiratokat alapított, s egy magyar tudós társaság felállításán buzgólkodott. Ebben az időben indultak meg az első szépirodalmi folyóiratok: a Magyar Museum (Kassa, 1788-1792), a Mindenes Gyűjtemény (Komárom, 1789-1792), az Orpheus (Kassa, 1790-1791), az Uránia (Pest, 1794-1795). Csaknem áttekinthetetlenül gazdag - 1795-ig - a kor irodalmi élete a szinte egymásra torlódó stílusirányzatok, írói csoportosulások szempontjából is. - A felvilágosodással együtt érkező korstílus, a klasszicizmus kezdett

érvényre jutni: először a francia, majd a német klasszicista ízlés formájában; ide sorolhatjuk Bessenyei Györgyöt és a testőrírókat, pl. Báróczy Sándort, Barcsay Ćbrahámot, majd Kazinczy Ferencet és követőit. - Többen fölfedezték újra, hogy a magyar nyelv mennyire alkalmas antik időmértékes versek írására, pl. Molnár János, Kalmár György, Baróti Szabó Dávid, Révai Miklós, Rájnis József s a legkitűnőbb köztük, Virág Benedek. - A klasszicizmus egyik változataként jelentkezett a szentimentalizmus is; írói közül a jelesebbek: Ćnyos Pál, Batsányi János, Dayka Gábor, Földi János, Ráday Gedeon, Szentjóbi Szabó László, Verseghy Ferenc stb. - A népi hagyományokat igyekeztek fenntartani az irodalomban Orczy Lőrinc, Gvadányi József, Fazekas Mihály. - Meg kell még említeni néhány, csoportba nehezen besorolható költő nevét: Vitkovics Mihály, Ungvárnémeti Tóth László, a Berzsenyit fölfedező Kis János, Dukai

Takács Judit. - Rengeteg regényátdolgozás, regénymagyarítás látott napvilágot Az egyik legnépszerűbb mű alkotója Mészáros Ignác volt; eredeti műveket írt Dugonics András és mindenekelőtt Kármán József. - A stílusirányzatok tarkasága jellemző a felvilágosodás egyik legnagyobb költőjének, Csokonai Vitéz Mihálynak a művészetére. A kor egyik neves költője Kisfaludy Sándor, a Himfy-dalok szerzője. Föllendült a tudományos irodalom, és a szellemi mozgást a különböző irodalmi "perek", viták is színezték. - Ennek a változatos, pezsgő szellemi életnek megindítója, első programadója Bessenyei György volt. 2 A magyar felvilágosodás kiemelkedő alkotó képviselői: Bessenyei György, Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály 3