Gazdasági Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Dudás Vanda - Az európai és az angolszász gazdaság összehasonlítása

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan Az európai és az angolszász gazdaság összehasonlítása Nyíregyháza, 2004. január 19 Készítette: Dudás Vanda 2003/2004 tanév II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező tagozat D. Csoport Dolgozatomban az angolszász illetve, az európai gazdasági modellt mutatom be, mel yek a kapitalizmus két alap modellje. Minden emberi társadalom legyen szó akár iparilag fejlett országról, akár központilag tervezett gazdaságról, vagy elszigetelt törzsi közösségről, három megoldandó gazdasági alapkérdéssel szembesül. Valahogy el kell dönteni minden társadalomban, hogy milyen termékeket állítson elő, hogyan termeljék azokat meg, és ki számára hozzák létre a terméket. A gazdaság e három problémája – a mit?, hogyan?, és kinek?, kérdése – ma éppol y, döntő jelentőségű, mint az emberi társadalmak hajnalán volt. Mit

állítsanak elő, és milyen mennyiségben? A társadalomnak meg kell határoznia, hogy mennyit is hozzon létre a sokféle lehetséges termékből és szolgáltatásból, és mikor kerítsen sort termelésükre. Mire fordítsák a szűkösen rendelkezésre álló erőforrásaikat. Esetleg sok fogyasztási cikk termelésére, vagy beruházási jószágot termeljen, amel yek később hozzájárulnak a termelés és fogyasztás bővüléséhez. (Ezt a kérdést a piacgazdaságban a fogyasztók dollárszavazatai határozzák meg, hogy mil yen terméket és szolgáltatást állítsanak elő. A vállalatokat a profit, azaz a nettó bevétel mozgatja.) Hogyan termeljék meg a javakat? A társadalomnak abban is döntést kell hoznia, hogy ki végezze a termelést, mil yen erőforrásokkal, s a termelési technológiák közül mel yiket alkalmazzák. A különböző termelők versen yén dől el. (A termelők úgy maximalizálhatják profitjukat a legjobban, ha költségeiket

minimalizálják a leghatékonyabb technológiai megoldások alkalmazásával.) Ki számára termeljék az árucikket? Miként osszák meg a nemzeti terméket a háztartások között. A termelési tén yezők piacán érvén yesülő kínálati és keresleti feltételektől függ. (Minden gazdaság rendelkezik korlátozott erőforrások bizonyos készlétével: munkaerővel, technikai felkészültséggel, üzemekkel és termelő eszközökkel, földdel és energiával.) A mit és hogyan termelni kérdései a valóságban úgy dőlnek el, hogy a gazdaság szereplői elosztják az erőforrásaikat a sok ezer különféle termék és szolgáltatás között. Mivel a termékek szűkösen állnak rendelkezésre az igén yekhez mérten, a gazdaság szereplőinek el kell dönteniük, hogyan kezeljék a korlátozott erőforrásokat. Választani kell a termékek sokféle lehetséges kosara között, dönteni kell különféle termelési technikákat illetően, és meg kell

határozni, ki fogja elfogyasztani a termékeket. A különféle társadalmak alternatív gazdasági rendszerekbe szerveződnek. Általában két alapvetően eltérő gazdaságszervezési módszert különböztetünk meg. Az egyik, amikor a kormányzat hozza meg a legtöbb gazdasági döntést A hierarchia csúcsán lévők gazdasági utasításokat adnak az alsóbb intézményi lépcsőfokon tevékenykedőknek. A másik esetében a döntések a p iacon születnek meg, ahol egyének és vállalkozások önként cserélik ki termékeiket és szolgáltatásaikat, rendszerint a pénz közvetítésével. Az Egyesült Államokban és a legtöbb demokratikus országban a gazdasági kérdések zömét a piac oldja meg. Gazdasági rendszerüket ezért piac gazdaságnak nevezik. A piac gazdaságban a termelést és a fogyasztást érintő legfontosabb döntéseket egyének és magáncégek hozzák meg. Az árak, a piacok, a nyereségek és veszteségek, az ösztönzés és anyagi jutalom

rendszere határozza meg, hogy mit, hogyan, és ki számára termelnek. A vállalatok a legtöbb n yereséget hozó termékeket részesítik előnyben, és a termelési technikák közül választva a költségminimalizáló megoldás mellett döntenek. Meghatározzák, hogy miként költsék el munkából és tulajdonból származó jövedelmüket. Ezt a fajta piacgazdaságot, ahol a kormányzat távol tartja magát a gazdasági döntésektől, laissez-faire gazdaságnak nevezzük. Az utasításos fogyasztást gazdaságban illető összes a kormányzat fontos hozza döntést. meg a termelést Il yen működött és például Szovjetunióban. Ebben a piacgazdasági típusban a kormányzat tulajdonában van a legtöbb termelési eszköz. Az iparágak többségében ő a vállalatok tulajdonosa, irán yítja azok tevékenységét. A legtöbb dolgozó munkaadója, meghatározza a munkaköri teendőket. Eldönti, hogy mil yen termékekből és szolgáltatásokból

álljon a társadalom kibocsátása. Tehát a k ormányzat válaszolja meg a gazdasági alapkérdéseket, hiszen tulajdonosa az erőforrásoknak, rendelkezik a döntési érvényesítéshez szükséges hatalommal. Egyetlen társadalom sem felel meg teljesen egyik végletes formának sem. Minden társadalomban vegyes gazdaság létezik piaci és utasításos elemekkel. A XIX. századi Anglia közel állt a laisse-faire piacgazdasághoz, de ez a fajta gazdaság sohasem létezett. A politika gazdaságtan egyik alapvető problémája, hogy megvonjuk a megfelelő határt állam és piac között. A középkori Európában és Ázsiában az arisztokrácia és a városi céhek irán yították a gazdasági tevékenységek jelentős részét. Mintegy két évszázaddal ezelőtt azonban a kormányzatok elkezdték lazítani az árak és a termelési módszerek ellenőrzését. A feudális kötöttségeket fokozatosan felváltotta mindaz, amit „piac mechanizmusnak” és

„kompetitív kapitalizmusnak” nevezünk. Európa és Észak-Amerika jelentős részén a XIX. Század a laissez-faire évszázada lett. Fordítása „Hagyj szabadon cselekedni” Azt hirdette, hogy a kormán yzatoknak a lehető legkevésbé kell beleavatkoznia a gazdasági ügyekbe, hagynia kell, hogy a g azdasági döntéseket a piacon a kínálat és a kereslet kölcsönhatásai határozzák meg. gazdaságfilozófiát vallotta a XIX. Század közepén Sok kormányzat ezt a A század végére a kapitalizmus kilengései miatt az Egyesült Államok és Nyugat-Európa iparosodott nemzetei visszaléptek a t eljes laissez-faire álláspontjától. A kormán yzatok egyre bővülő gazdasági szerepkörre tettek szert. Szabál yozták a monopóliumokat, begyűjtötték a jövedelemadót, és felvállalták a szociális teendőket, mint például az időskorúak támogatását (társadalombiztosítás). Ebben az új rendszerben, amel yet jóléti államnak

neveznek (a modern piacgazdaság irányítják a mindennapi meghatározó gazdasági élet részeit. intézménye), Az állam a a piacok modern piacgazdaságban a jóléti javak és szolgáltatások termelésében és elosztásában meghatározó, de nem kizárólagos szerepet játszik. A javak és szolgáltatások termelését szabál yozhatja a piac, az állam, a cs alád, és a civil társadalom. Az állam újraelosztása újra elosztó révén szerepet tölt állampolgároknak be. Az társadalmi elsődleges jogként jövedelmek biztosítja a jövedelem, az egészségügyi ellátást, az oktatást, a lakásfeltételek minimális szintjét. Az adózás révén újra elosztható jövedelemre tesz szert Az állam az adózás szerkezetének kialakításával is befol yásolja a jövedelem és vagyoni egyenlőtlenségek alakulását. A jóléti szolgáltatásokhoz kétféle módon juthatnak hozzá az állampolgárok. Az egyik lehetőség az

úgynevezett univerzalitás elve, mel ynek lén yege, hogy a részesedéhez alanyi jogaként jut hozzá. A másik lehetőség a szelektivitás elve: a jogosultság igazolását teszi szükségessé. A kormán yzatok a társadalmi feltételeket szabál yozzák, gondoskodnak a n yugdíjakról, egészségügyi ellátásról, és a szociális háló egyéb elemeiről. A kormán yzat irán yító keze alatt Nyugat-Európa és Észak-Amerika piacgazdaságai virágzó időszakot éltek meg a második világháborút követő évtizedben. Azok az évek a tartós gazdasági növekedés és virágzás példátlan periódusát jelentették. A n yolcvanas évek elején, a konzervatív kormányzatok több országban adócsökkentésbe kezdtek, és megindították a piac fölötti kormányzati ellenőrzés leépítését. Jelentős hatása volt a „reagani forradalomnak”, amel y megváltoztatta a k özvélemén y felfogását az adókról és a kormányzati

teendőkről, és a szövetségi költségvetést elkezdte karcsúsítani a polgári programokat. Oroszországban (tervgazdaság) és és a Kelet-Európai a k ormán yzat országokban vezette utasításos központi tervezés gazdaság létezett. Évtizedek után elkezdték a decentralizált piacgazdaságra történő áttérést. Kína, amel y még mindig a kommunista párt diktatúrája alatt áll, lehetővé tette a piacok működését, s ennek n yomán gazdasága a kései nyolcvanas és a korai kilencvenes években fellendülést élt meg. Egyes fellendülő országok, például Taivan, Thaiföld és Chile, felkarolták a tőkés gazdálkodást és csökkentették a kormányzat gazdasági szerepét, és emiatt gyors jövedelemnövekedésnek örvendhettek. A gazdaság kormán yzati ellenőrzésének mértéke évszázadokon keresztül a politikai küzdelmek középpontjában állt. Napjainkban a liberálisok a kormányzattól a piaci mechanizmus

hiányosságainak kiigazítását várják, s hogy en yhítsen a szegén yek és hátrányos hel yzetűek szociális problémáin. A konzervatívok ellenben azt követelik, a kormány „szálljon le” róluk, hagyja békén a piacot, és ezek megteszik csodájukat: emelik mindannyiunk életszínvonalát. A piacok az elmúlt két évszázad alatt hatalmas hajtóerőnek bizonyultak az ipari országok gazdaságának fejlődésében. A kormányzatok mindazonáltal a gazdasági beavatkozás útjára léptek hozzávetőleg egy évszázaddal ezelőtt, Európa és Észak-Amerika szinte minden államban. Azzal a céllal tették ezt, hogy hel yesbítsék a megtapasztalt piaci kudarcok és gazdasági hatalom egyensúl yának felbillenését. A fokozódó kormán yzati szerepvállalás következtében roppant mértékben nőtt az állam gazdasági befol yása. Megugrott a n emzeti jövedelemnek transzferekre és jövedelemtámogatási kiadásokra fordított hányada, megerősödött a

gazdasági tevékenység jogi és szabál yozási ellenőrzése. A kormán yzati beavatkozás nem történt fol yamatban, hanem ciklikus jelleggel terjesztették ki a magánszektorra. A kormányzati befol yás térnyerése a piacgazdaságokban a két lépés előre, egy lépés hátra gyakorlatát követi, a mindenkori politikai széljárásnak megfelelően. A közelmúltban a piac újjáéledése vehető észre, a tőkés és az egykori szocialista országokban egyaránt. Az Egyesült Államokban a Reagan- és Bush-adminisztráció indított hadjáratot a kormányzati szerepvállalás visszaszorítására. A Clinton-kormány 1993-tól arra törekedett, hogy megtalálja az arany középutat. Egyes hel yeken, például a piaci rendszerre áttérő egykori szocialista országokba, a kormán y visszahúzódik a gazdaság nagy részétől. A legfejlettebb ipari államok viszont nemzeti kibocsátásuk egyharmadát vagy felét még mindig az állami költségvetésben

összpontosítják. A világ valamennyi országa küszködik azzal, hogy megfelelő egyensúl yt találjon az állam és piac között. A piaci egyensúl y az összes vásárló és eladó közötti egyensúl yt jelenti. A piacgazdaság összhangba hozza az eladók és a v ásárlók szándékait, vagyis a keresletet és a kínálatot. A piaci rendszer szabál yszerűségeire először a Skóciából származó Adam Smith (1723-1790) figyelt fel. Ismert műve A nemzetek gazdasága Smith több száz oldalon keresztül bírálja a kormányzók mellé fogásait és beavatkozásait. Szerinte a kormányzati megszorítások korlátozzák a piaci rendszer megfelelő működését. Ő az önszabál yozó „láthatatlan kéz” elvében hitt, mel ynek lén yege: minden egyén önösen saját céljait követi, de – mintha csak egy láthatatlan kéz vezetné – cselekvéseit, a közjót szolgálják. A tökéletes verseny feltételei mellett, piaci kudarcok hiányában a piacok

a lehető legtöbb hasznos terméket és szolgáltatást préselik ki a rendelkezésre álló forrásokból. Az eszmén yi piacgazdaságban valamennyi termék és szolgáltatás önkéntesen cserél gazdát, pénzért, piaci árakon. Ez a rendszer a társadalom mozgósítható erőforrásaiból maximális eredményt hoz ki kormányzati beavatkozás nélkül. A láthatatlan kéz csak igen erős megszorítások mellett érvényes. Az első, hogy minden terméket kompetitív vállalatoknak kell hatékonyan előállítaniuk. Másodszor, csak magánjavak létezhetnek, amel yeken a fogyasztók rivalizálnak: ha én többet veszek el belőlük, neked kevesebb marad. Il yen jószág például a ken yér, mert annak összmennyisége felosztható külön porciókra az egyes személ yek számára, s minél többet fogyaszt el eg y személ y, annál kevesebb marad a többiek számára. Nem fordulhatnak elő externáliák (gazdasági külső hatások, mel yeket nem lehet befol yásolni), il

yen például a légszennyezés. A fogyasztóknak és a vállalatoknak ezen kívül még teljes mértékben informáltaknak kell lenniük a piaci árakról és a különféle termékek tulajdonságairól. Ha teljesülnek a felsorolt ideális feltételek, akkor a láthatatlan kéz gondoskodik a nemzeti kibocsátás tökéletesen hatékony megtermeléséről és elosztásáról, ezért a hatékon yság fokozásához nincs szükség kormányzati beavatkozásra. Azonban még il yen feltételek mellett is fontos teendői maradnak a kormányzatnak, mármint ha létezik munkamegosztás az emberek és régiók között, s ezért működnie kell az ármechanizmusnak. Bíróságokra és rendőri erőkre lehet szükség a szerződések teljesítésének biztosításához, az erőszakos magatartás megelőzése érdekében, a lopás és a külső aggresszió megakadál yozására, a törvén yekbe foglalt tulajdonosi jogok érvényesítéséhez. Még ha hatékon y lenne is a

láthatatlan kéz működése, ezzel együtt igen egyenlőtlen jövedelemelosztást eredményezhet. Laisez-faire viszonyok között az emberek asszerint lesznek gazdagok vagy szegények, hogy van-e öröklött vagyonuk, menn yire tehetségesek és kitartóak, szerencsések-e olajkutatás közben, a megfelelő hel yen van-e a földbirtokuk, kedvező nemmel vagy bőrszínnel születtek-e. Egyesek úgy látják, hogy a szabál yozatlan verseny következményeként adódó jövedelemelosztás önkén yes. A legszegén yebb amel yet el társadalmakban lehetne venni a kevés ol yan jómódúaktól többletjövedelem és át lehetve akad, adni a szerencsétleneknek. Ahogy gyarapodnak azonban a társadalmak, egyre több forrást fordíthatnak a s zegények támogatására jövedelem-újraelosztás a kormányzat második fő gazdasági funkciója. Észak-Amerika és NyugatEurópa jóléti államai költségvetési bevételeik tetemes hányadát arra fordítják, hogy

fenntartsák a rászorulók részségi állapotának, táplálkozásának és jövedelmének még elfogadható alsó szintjét. A jövedelem-újraelosztást rendszerint adózással és transzferekkel valósítják meg, bár ol ykor a szabál yozás is szerephez jut benne. A legtöbb fejlett ország manapság úgy rendezi dolgait, hogy a gyermekeknek ne kelljen éhezniük szüleik an yagi hel yzete miatt; hogy a szegények ne haljanak meg, mert nincs elegendő pénzük a nélkülözhetetlen orvosi kezelésre, hogy a fiatalok ingyenes közoktatást kapjanak; s hogy az öregek végigélhessék életüket valamil yen minimális biztosított jövedelemszinten. Az Egyesült Államokban e feladatokat főleg transzferekkel oldják meg, például élelmiszerjegyekkel, a M edicaid programmal és a társadalombiztosítási juttatásokkal. A redisztribúció társadalmi megítélése is változóban van azonban. Az adófizetők egyre inkább idegenkednek a jövedelem-újraelosztó

programoktól és a progresszív adóztatástól, az egyre magasabb adóterhekre, a fokozódó költségvetési hián yokra és a jövedelemtámogatási költségeire tekintettel. programok emelkedő (A jóléti állam Svédországban öltötte a legvégletesebb formát, ahol az adókkal központosították a nemzeti jövedelem 70 s zázalékát. Az ország jelenleg a közkiadások lefaragására törekszik, de úgy, hogy közben fenntarthassa a legfontosabb jövedelem-újraelosztó programjait.) A valóságban viszont egyetlen gazdaság sem felel meg teljes mértékben az akadál ytalanul működő láthatatlan kéz idealizált piacgazdaságban léteznek tökéletlenségek, és világának. Minden ezek ol yan problémákhoz vezethetnek, mint például a túlzott környezetszennyezés, munkanélküliség, a gazdagság és a szegén ység végletes formái. Ezért nincs a világban sehol ol yan kormán yzat, amel y teljesen levenné a kezét a g azdaságról. A

modern gazdaságokban a k ormán yok számos feladatot vállalnak magukra a p iaci mechanizmus zavarai láttán. A katonaság, a rendőrség, vagy a közútépítés a kormán yzati tevéken ység jellegzetes területeit képviselik. Az ol yan társadalmilag hasznos vállalkozások, mint az űrkutatás vagy a tudományos kutatás szintén kapnak kormán yzati forrásokat. A kormányok szabál yoznak egyes üzletágakat is, mint például a banki szolgáltatásokat. Vannak ol yanok, amel yeket szubvencionálnak, vagyis anyagilag támogatnak, ilyen például az egészségügy. A közhatalom adóztatja az állampolgárokat, és az adóbevételek egy részét az időseknek vagy a szegényeknek juttatja. A kormán yzatnak a piacgazdaságban három alapvető gazdasági funkciója van. - A kormán yzatok az által fokozzák a hatékonyságot, hogy elősegítik a versen yt, korlátozzák a külsőgazdasági hatásokat. - Adózással és támogatási programok révén előmozdítják a

méltányosságot. A jövedelmek újra elosztásánál előnyben részesítenek egyes társadalmi csoportokat. - A költségvetési és a monetáris politika eszközeivel fenntartják a makrogazdasági stabilitást: csökkentik a munkanélküliséget és az inflációt, és élénkítik a gazdasági növekedést. A modern ipari országokban a g azdaságnak nincs ol yan szférája, amel y teljesen független lenne a kormányzattól. A kormán yzat az előbb említett eszközöket használja a m agángazdasági tevéken ység befol yásolására. (Az adók, a költségvetési kiadások és a szabál yozás.) Az adókat a jövedelmekre, termékekre és szolgáltatásokra vetik ki. Az adók csökkentik a m agánszféra jövedelmeit, és ez (kevesebbet költünk gépkocsikra vagy épp által a magánkiadásokat éttermi étkezésre), viszont forrásokat teremtenek a közkiadások számára (tankok beszerzésére és iskolai étkeztetés támogatására).

tevéken ységeket (például Az adórendszer a dohányzást) előnytelenné súl yos terheket tesz róva egyes rájuk, s kedvezmén yes adókulcsokkal ösztönöz másokat (például a saját tulajdonú lakásingatlanok használatát.) A közkiadások keretében az állam megvásárol bizonyos termékeket és szolgáltatásokat (tankokat, oktatási és rendfenntartó szolgáltatásokat). Ezenkívül transzfereket fizet (például társadalombiztosítási juttatásokat és az egészségügyi ellátás támogatását), s ezen keresztül forrásokhoz juttat egyes személ yeket. A szabál yozással a kormán yzat azt próbálja elérni, hogy az emberek megtegyenek bizon yos dolgokat, másokat viszont kerüljenek el. Előírhatnak például a vállalatoknak körn yezetszennyezési határértékeket, eloszthatják a rádiófrekvenciákat, kötelezhetik a gyártókat az új gyógys zerkészítmények tesztelésére. A kiadások és adóterhek gyors növekedésén túl igen

nagy mértékben megszaporodtak a gazdálkodást keretek közé szorító törvények és szabál yok. A tizenkilencedik századi Amerika közel került, hozzá – más gazdaságokkal összevetve talán a leginkább -, hogy tisztán laissez-faire társadalom legyen. Ezt a rendszert Thomas Carl yle angol történész úgy nevezte, hogy „ anarchia plusz a rendőr”. Az alapjául szolgáló filozófia nagy személyes szabadságot adott az embereknek, hogy megvalósítsák gazdasági törekvéseiket, s ez a gyors anyagi gyarapodáshoz vezetett egy évszázadon át. A kritikusok azonban számos hibát felfedeztek a l aisez-faire idillen. A történészek periodikus gazdasági válságokról, a szegénység és egyenlőtlenség végletes formáiról számolnak be, mél yről fakadó faji diszkriminációról, a vizek, föld és a levegő elszenn yezéséről tudósítanak. A leleplező hajlamú és haladó beállítottságú kortársak a kapitalizmus megzabolázását javasolták,

hogy emberibb irányba lehessen terelni e kiszámíthatatlan bestiát. Az 1890-es évektől kezdve az Egyesült Államok fokozatosan elfordult attól a felfogástól, hogy „az a k ormányzat irányít a legjobban, amel yik a legkevésbé irán yít”. Az ol yan elnökök, mint Thedore Roosevelt, Woodrov Vilson, Franklin Roosevelt és Lyndon Johnson - dacolva a heves ellenállással – kitágították a gazdaság szövetségi ellenőrzésének határait, új szabál yozási és költségvetési eszközöket hoztak létre a kor bajainak orvoslására. A kormán yzat alkotmán yos felhatalmazását szélesen értelmezték, ezt a „közérdek érvén yesítésére” használták, s arra, hogy „rendet tegyenek” a gazdasági életben. 1887-ben létrehozták az Államközi Kereskedelmi Bizottságot (Interstate Commelrce Commission, ICC), amely a tagállamok határait átlépő vasúti közlekedést szabál yozta. Valamivel később A Sherman Antitrust Act és más törvények

célba vették a monopolista szerveződési formákat, hogy felszámolják a „kereskedelme korlátozását”. A harmincas években számos iparágra kiterjesztették a gazdasági szabál yozást; ennek keretében a k ormányzat meghatározza az árakat, a kilépés és belépés feltételeit, a biztonsági előírásokat. A szabál yozott iparágak közé tartozik ettől az időtől kezdve a légi forgalom, a közúti szállítás, a hajózás, az áram-, gáz- és telefonszolgáltatás, a pénzügyi közvetítés, az olaj- és gázipar valamint a csővezetékes szállítás. Az árak és az üzleti magatartás szabál yozásán felül fokozódó szigorral alkalmazták a t ársadalmi szabál yozást is a n épesség egészségének és biztonságának védelmében. A század első éveinek leleplezési hullámai nyomán törvényeket alkottak az élelmiszerek tisztaságának, a gyógyszerek biztonságának szavatolására. A hatvanas és hetvenes években a

Kongresszus számos törvényt fogadott el a bányák biztonságának, biztonságának majd később szavatolására; általánosabban szabál yozták a l ég- a és munkavállalók vízszennyezést; biztonsági előírásokat vezettek be a gépkocsikra és fogyasztási cikkekre; szabál yozták a külszíni bán yászatot, az atomenergia felhasználását, a veszél yes hulladékok kezelését. Egy közelmúltban hozott rendelkezés az ózonréteget károsító vegyi anyagokra vonatkozik, hogy csökkentse a bioszférát fen yegető veszél yeket. Az elmúlt két évtizedben a kormányzati szabályozás hullámai elcsendesedtek. A közgazdászok meggyőzően érveltek amellet, hogy a gazdasági szabál yo zás számos eleme akadál yozza a versenyt, és mesterségesen megemeli az árakat, ahel yett, hogy csökkentené azokat. Az első szövetségi szabál yozási hivatalt, az Államközi Kereskedelmi Bizottságot meg is szüntették nem sokkal

százéves születésnapja után. A társadalmi szabályozás kapcsán a közgazdászok azt hangsúl yozzák, hogy a rendelkezések hasznának mindig túlsúl yban kell lennie a költségeikkel szemben. Ennek ellenére nincs visszatérés a laissez-faire korszakhoz. Amikor 1994-ben konzervatív republikánusok kerültek túlsúl yba a Kongresszusban, arra törekedtek, hogy leépítsék a jóléti államot, és hatál yon kívül hel yezzenek megszüntetniük a számos szegén y környezetvédelmi családok jogcímét törvényt. jóléti Sikerült juttatásokra. Más területeken, például a körn yezetvédelmi törvények hatál ytalanítása ügyében a közvélemén y viharos tiltakozása nyomán meghátráltak. A kormányzati korlátozások megváltoztatták a kapitalizmus természetét. A magántulajdon a szó teljes értelmében mind kevésbé magánjellegű. A szabad vállalkozás egyre kevésbé szabad. Ez a visszafordíthatatlan fejlődés

része a történelemnek Az osztrák születésű közgazdászprofesszor mondta 1942-ben, hogy az Egyesült Államok a „ kapitalizmus oxigénsátrában él” és a szocializmus felé tart. A kapitalizmus sikere elidegenedést és önbizalomhiányt szül, ez pedig aláássa a hatékon yságot és az innovációt. A következő negyedszázad során Észak-Amerikában és Nyugat-Európában egyre átfogóbbá vált a k ormán yzat gazdasági beavatkozása, és ezzel együtt soha nem látott gazdasági felvirágzás bontakozott ki. Az elmúlt évtizedben visszatért a megszokott növekedési ütem, és ezt a kormányzati szerepvállalást illető fokozottabb kétel yek kísérték. A kormán yzat kritikusai szerint az állam túlságosan tolakodó volt. Monopóliumokat hozott létre, a kormányzati kudarcok éppol y elterjedtek, mint a piaci kudarcok, a magas adók eltorzítják az erőforrások allokációját, a társadalombiztosítás miatt csökkennek a megtakarítások, a

környezetvédelmi szabál yozás árt a v állalkozói szellemnek, a g azdaság stabilizálására irányuló kormán yzati törekvések a legjobb esetben csak csődöt mondanak, a legrosszabb esetben fokozzák az inflációt, az infláció pedig visszaveti a beruházásokat. Összegezve: a kormányzat maga a probléma A munkaviszonyok szabál yozatlanságában: európai az és európai amerikai szabál yozásában, munkaügyi szabál yozás illetve a k özösségi kohézióra és szolidaritásra törekedve a munkavállalás biztonságára hel yezi a hangsúl yt. Az amerikai a munkaerőpiac rugalmasságát szolgálja, minél kevesebb kötöttséget, kötelezettséget és garanciát ír elő a munkáltatónak és a munkavállalónak egyaránt. Mivel a két fél pozíciója nem egyenlő, ez általában a munkavállalónak kedvezőtlen, őt hozza kiszolgáltatott hel yzetbe. De Észak-Amerika iparosodásakor a XIX. században - Európától eltérően - ott

munkaerőhián y túlnépesedés, volt, a a munkaerőpiacot munkaerő-piaci nem nyomasztotta pozíciók még többnyire az agrár kiegyenlítettek voltak. Így történelmi háttere van az Egyesült Államokban a m unkavállalás megkötés nélküli szabadságának, amel y ma egyértelműen hátrán yos a munkavállalóra. Mind két gazdasági rendszerben orvosolni szerette volna a szegénységgel kapcsolatos problémákat. A két alap modellben az emberek eltérően gondolkodtak. A hathatós kormányzati fellépés szószólói a s zegénységet olyan társadalmi és gazdasági feltételek következményének tartják, amel yek megváltoztatására a szegények képtelenek. Ők meghatározónak tekintik az elégtelentáplálkozást, a gyenge iskolákat, a tönkre ment családot, a diszkriminációt, a munkavállalás lehetőségének hiányát, a veszél yes környezetet a szegények sorsára nézve. Ez a felfogás, felelősnek tartotta a

kormányzatot a szegénység en yhítéséért. Ez elérhető a szegények jövedelmének kiegészítésével, illetve a szegénységet szülő feltételek megváltoztatásával. A másik álláspont szerint a s zegénység az egyéni alkalmazkodás zavarira vezethető vissza. Ez a viselkedés pedig az egyén felelőssége, ennek megfelelően a szegén ységet maguknak a szegényeknek a befolyásolásával kell orvosolni. Korábbi évszázadokban a l aisse-faire rendszer hívei úgy látták, hogy a szegények lusták és részegesek. Egy jótékonysági szervezet alkalmazottja fogalmazott a következő kép: „A munkavállalási hajlandóságot épp ol y gyakran az ital ébreszti, mint valami más.” Néha magát a kormán yzatot okoljál azért, hogy a s zerteágazó támogatásával függő hel yzetbe hozza az érintetteket, ezzel kioltja bennük az egyeni kezdemén yezés képességét. Azok, akik ezt a felfogást képviselik, a jóléti programok megkurtítására

hívják fel a figyelmet a k ormán yzatokat, hogy az emberek saját erőforrásaikra kezdjenek támaszkodni. A szabadpiaci modellben a s ikertelen, a piaci versenyben elbukott egyén maga tehet a kudarcáról, végső soron ő felelős, a szegénysége miatt. A gazdaság- és társadalomfilozófia ott hibázik, hogy valóban egyenlőnek és szabadnak hiszi az egyént, holott nem eleve az, mert a körülményeitől és a lehetőségeitől is függ, hogy az legyen. Nem biztos, hogy külső segítség vagy közbeavatkozás nélkül meg tudja teremteni ezeket a feltételeket. A gazdaságfilozófia másik tévhite, hogy a társadalom el tudja kerülni, meg tudja takarítani a hátrán yos hel yzetben (szegénység, betegség, tartós munkaképtelenség, tanulatlanság stb.) levő vagy abba került egyén terheinek viselését. A hátrányos hel yzet, az egyenlőtlenség társadalmi devianciákat szül, s ezek elhárítása, az ellenük való védekezés mindig többe

kerül, mint a feszültségek mérséklése, a bajok megelőzése. Nem is szólva az opportunity costról, a társadalmi méretekben elmaradt, kiesett haszonról. ún. Az amerikai (angolszász) alapmodell és a kontinentális európai gazdaság alapmodell, fontos sajátossága, hogy a vállalatok tőkeellátása (alapításuk, bővítésük, beruházásaik finanszírozása) az előbbiben jórészt a nyílt tőkepiacról, az utóbbiban főleg banki forrásból történik. Egyszerűbben fogalmazva, az első modellben a tőkepiac alapintézménye a tőzsde, a másodikban a bank. Hagyományt az angolszász országokban - a brit kapitalizmus kirajzásaként kiépült gazdaságokban - a vállalatok számára az értéktőzsde, az értékpapírkibocsátás és -kereskedés jól ismert és gyakrabban használt finanszírozási forrás, mint az európai kontinentális országokban vagy J apánban. A banki finanszírozás az Egyesült Államokban is egészen a legutóbbi

évtizedekig dominált. 1970-ben a vállalati finanszírozási források 80%-át az Egyesült Államokban még a bankok nyújtották. 1990-re a b anki finanszírozás arán ya 20%-ra esett le. A bankok hel yét az értékpapírpiac foglalta el Az értéktőzsdétől vagy a banktól való függés más-más környezetet jelent a vállalat számára. A nyílt tőkepiaci szereplés mindenekelőtt erős és fol yamatos profitkövetelmén yt támaszt a vállalattal szemben, hiszen ennek teljesítésétől függ a vállalat tőkepiaci értékelése, személ ytelen megmérettetése. Ráadásul a fol ytonos bizon yítás kén yszere rövid távú profitérdekeltséget szül. Ezzel szemben a bank által n yújtott beruházási hitelek tartós és személ yes jellegű kapcsolatot, nemritkán kölcsönös függést, kölcsönös érdekeltséget teremtenek a b ank és a v állalat között, akár kíséri azt tulajdoni részesedés, akár nem. A tartós kapcsolatból, bizalmi viszonyból

és a kölcsönös érdekeltségből következik, hogy a partnerek biztonságra törekszenek és a befektetés hosszú távú profitabilitásában érdekeltek. Mindkét fajta tőkepiaci struktúrának megvannak a maga előnyei és hátrán yai, de ezek nem örök érvényűek. Nehéz megmondani, hogy mel yikük segíti elő, vagy éppen nehezíti meg a kockázatvállalást, hiszen a rövid vagy a hosszú távú profitérdekeltség mindkét irányban hathat - ez az üzleti szituációtól függ. Az valószínűsíthető, hogy a nagyobb biztonságot jelentő, hosszú távú banki érdekeltség inkább alkalmas hosszú lefutású fejlesztési projektek megvalósítására. Viszont ol yan gyors és széleskörű szerkezeti átalakulások viharos időszakaiban, amel yek rendszerint radikálisan új tudományos felfedezések és műszaki találmán yok hasznosításával függnek össze, ez a finanszírozási forma hátrán yos lehet, mert a régi szerkezetek

működéséhez kötődik, a kialakult vállalati kapcsolatokat inkább fenntartja, konzerválja, mintsem leépítené, megszüntetné. A gazdaságban akár az életben a sikernek sok szülőat yja akad, de a kudarc az árván marad. A kormán yzat ellen lévők nem veszik figyelembe, hogy a közösségi cselekvés számos sikert is hozott. Sikerült visszaszorítani az alultápláltságot, és megfékeztek több borzalmas betegséget. Kormányzati programoknak köszönhetően általánossá vált az írni-olvasni tudás, megnőtt a várható élettartam. Visszaszorult a munkanélküliség, a kormányzati transzferek egészségügyi ellátáshoz juttatták a szegényeket, és javítottak az idősek életminőségén. Persze tény, hogy néha túllépték a határt A kormán yzat sikerei, illetve kudarcai révén látható, hogy a piac és a kormányzat bizon yul. közötti hel yes A jó vegyes határvonal meghúzása tartós problémának gazdaság szükségképp csak

korlátozott vegyes gazdaság lehet. Akik a kormán yzatot képletesen mindössze néhány rendőrre és világítótoron yra korlátozza, az a m últ században él. Egy hatékony emberi társadalomnak a v egyes gazdaság mind két felére, a p iacra és kormányzatra egyaránt szüksége van. Ha a modern gazdaságot valamel y tényező nélkül kellene működtetni, az ol yan volna, mintha egy kézzel próbálnánk tapsolni. IRODALOMJEGYZÉK 1./ Közgazdaságtan, Paul A. Samuelson, William D. Nordhaus, KJK- KERSZÖV kiadó, Budapest, 2002. 2./ Gazdasági rendszerek, országok, intézmények, (Bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba) Bara Zoltán, Szabó Katalin, Budapest, 2002. 3./ Összehasonlító politilógia, Gabriell A Almond – G Bingham Powell, Osiris kiadó, Budapest 1996