Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Közgazdaságtan szigorlati tételsor, 2004

Közgazdaságtan szigorlati tételsor - 2004 I. A, A közgazdasági elméletek fejlődése az ipari forradalomig Merkantilizmus, kameralizmus. A klasszikus polgári közgazdaságtan megjelenése (Petty, Boisguillebert) A fiziokraták (Quesnay, Turgot). Eredeti tőkefelhalmozás időszaka (XVI. sz - XVII sz) Történelmi háttér:  Kereskedelmi tőke uralomra jutása, kincstár makrogazdasági kiválása.  Európában  feudalizmus Hűbéri hierarchia jellemző.  Meghatározó: mezőgazdaság. Megjelenik a kereskedelem Ipar nincs csak kisárutermelés  Elkezdődik a polgárosodás.  Nagy földrajzi felfedezések hatására kialakul az uzsora tőke  kereskedelem fejlődik. Az uralkodó csoport foggal, körömmel ragaszkodik a hatalmához. A vagyon felhalmozással erősödik a polgárság. a) Merkantilizmus „A kereskedelem válik az aranyalmává, amelyért a világ minden nemzete verseng.” Képviselői: Thomas Mun, Colbert, Montchretien Spanyolországban,

Angliában és Franciaországban terjedt el. Gyakorlati közgazdászok a kereskedők. Ez a korszak a nagy földrajzi felfedezések időszaka, a közgazdaságot tehát a kereskedők határozták meg oly módon, hogy az számukra előnyös legyen. Az ország, az állam, és a társadalom érdekei mellett egyéni érdekeik is voltak a kereskedőknek. Fő céljuk a kereskedelem fejlesztése, az ország gazdagítása. A gazdagságot az aranypénz felhalmozásával azonosítják. Ebben az időben csak az aranypénznek volt értéke A gazdaságot a forgalomból kiindulva vizsgálták. Ok-okozati összefüggéseket kerestek a gazdasági jelenségek között. A gazdasági jelenségek összehasonlítása az egyház ellen irányult (Egyházi dogmákkal való szakítás.), de nem nyíltan fordultak szembe az egyházzal, mivel azok jelentős birtokkal rendelkeztek. A kereskedők arra kerestek választ, hogy hogyan lehetne a társadalom gazdagságát növelni. Szerintük erre a kérdésre a m

egoldás a k ülkereskedelem. Viszont feudális akadályok álltak a külkereskedelem előtt pl. védővámok Megfogalmazták, hogy a királyi hatalom védje és segítse a kereskedelmet, és korlátozza a feudális urak hatalmát. Fontos volt számukra, hogy a királyi hatalom támogassa a gyarmatosítást. A termelés feudális jellegű, azaz a tőke még nem hatolt be a termelésbe. Az uzsorások kezében nagy pénz van, de az még nem tőke. Akkor lesz tőke, ha idegen munkára használható önmagát szaporítja. A fejlődés során megfogalmazzák, hogy a mezőgazdaság nem hoz annyi pénzt mint az ipar, ezért az ipart kell fejleszteni. Az ipari termékek ára is jobb mint a mezőgazdasági termékek ára Ezt a megállapítást Colbert állította fel. Colbert korlátozta a mezőgazdasági termékek termelését Franciaországban. A rossz időjárás következtében nem tudtak megfelelő mennyiségű mezőgazdasági termékeket termelni, 5 aszályos év ezért éhínség

alakult ki. Tehát Colbert elmélete ezzel megbukott. Ekkor alapozódik meg a mennyiségi pénzelmélet, ami napjainkban is érvényes. b) Kameralizmus Képviselői: Seckendorf, Becher, Schröder, Sonnenfels Kamara = királyi kincstár. 1 Az alapja ugyanaz, mint a merkantilizmusnak. Itt gyenge a polgárság, kicsi a létszáma Nem lehet a fejlődés támasza. Dominimum: a király által adományozott földbirtok Regálé: királyi jövedelem Károly Róbert bevezeti az adózást a kincstár gyarapítására. Németországban és Ausztráliában terjedt el. Ezekben az országokban a polgárság kevésbé volt fejlett. A királyi hatalom viszont igen erősnek bizonyult, így a kamara (kincstár) szemszögéből közelítették meg a k özgazdasági kérdéseket. A törekvés ua mint a m erkantilizmusnál, azaz az ország gazdagítása, pénzszerzés a kamara által. A kincstár jövedelme a királyi domíniumokból és a regálékból származnak. A királyi domíniumokból és

regálékból származó jövedelmet adókból akarják begyűjteni. Az elapadó kincstári jövedelmeket adók kivetésével próbálták növelni. A gazdagság forrása szintén a külkereskedelem volt, ezért védővámokat vetettek ki, valamint tevékenyen részvettek a gyarmatosításban. II. Klasszikus polgári gazdaság megjelenése, kibontakozása ( XVII sz - XVIII sz) Képviselői: Petty, Boisguillbert, Smith, Quesnay (Manufakturák, az ipari tőke hatalomra jutásának időszaka)  Manufaktúrák megjelenése  ipari fejlődés  Angliában lezajlik a polgári forradalom.  Tovább fejlődik a merkantilizmus.  Tőkés fejlődés kibontakozása  a pénz tőkévé válik.  Nagy földrajzi felfedezések  Tudományokban óriási fejlődés (Galillei, Newton)  Mechanika fejlődése  Változás a filozófiában is. Szakít a skolasztikával (Baken, Hops) Ok-okozati összefüggést keresnek!!!  Egyes országokban hatalomra jut a polgárság  Az

egyházi dogmákkal szembe szegül OK – OKOZAT  Társadalmi rétegek átalakulnak hivatalnoki réteg, hűbér  polgárság Megváltoztak a t ársadalmi feltételek. Megjelenek azok a t ársadalmi rétegek, melyek nem rendelkeznek termelési eszközzel ilyenek pl. a városi polgárok Ezeknek az embereknek munkát kell vállalniuk (munkamegosztás). Más-más gondolatvilág jelenik meg Megváltoznak a társadalmi viszonyok. Erre az időszakra jellemző: • Angliában lezajlik a polgári forradalom, a merkantilizmus fejlődése; • dinamikus tőkés fejlődés; • Franciaországban megbukik a merkantilizmus; • a természettudományok folyamatosan fejlődnek; • természettudományok a jelenségekben ok-okozati összefüggést keresnek; • a filozófia szakít a skolasztikával. a) Klasszikus polgári közgazdaság megjelenése, kialakulása. Képviselői: Petty, Boisguillebert 1. Petty: Elismerte, hogy a g azdasági élet egyes folyamatait objektív törvényszerűségek

spontán módon szabályozzák. Azaz nem szükséges az állam beavatkozása, nem szükséges, hogy az állam teremtsen rendet a gazdaságban. Petty a feltörekvő polgárok képviselője Gazdasági törvény: Gazdasági jelenségek között fennálló tartós, lényegi, objektív szükségszerű összefüggés, mely a mindenkori termelési viszonyok sajátosságainak megfelelően jelenik meg. 2 Objektív: tudatunktól függetlenül létező tv. szerűség Szerinte a kereskedelem gazdagítja az országot jobban mint az ipar és a mezőgazdaság. Értékelmélet • a termelésből indul ki, és szerinte a gazdagság forrása a munka és a föld. • csak a nemesfémeket alkotó munka hoz közvetlenül létre értéket. • később viszont megváltoztatta a véleményét. Tehát csak az a munka értékalkotó, amelynek terméke a cserén keresztül nemesfémé válik. • az áru értékét a használati értéket létrehozó tényezőkből igyekszik magyarázni. • minden

dolgot két természetes tényező alapján magyaráz: munka és a föld alapján kell értékelni közös nevezőre igyekszik hozni, a föld árát a munkára vezeti vissza. Áru: Olyan hasznos dologi forma, amely emberi szükséglet kielégítésére alkalmas, és adásvétel útján jut el a fogyasztóhoz. Gazdaságilag elkülönült viszonyok közt állítják elő Magántulajdon megjelenése. Árutermelés: egy termelési viszony. A gazdaság szereplői, csoportjai másokat kizáró módon működtetik a döntő termelési eszközöket. Vannak javak, amik termékek, de ne áruk ÁRU TERMÉK és vannak áruk, amik nem termékek. Pl.: Józsi bácsi paprikája, ha a családja számára termeli: termék, de nem áru Ha piacra viszi eladni, akkor áru. Áru, de nem termék pl.: egy vállalati igazgató tanácsi jog Víz: természeti kincs, így a magyar állam tulajdona. Fizetünk érte Az árunak 2-ős tulajdonsága van:  tulajdonság oldala  használati érték: azon hasznos

tulajdonságok összessége, amely alkalmassá teszi emberi szükséglet kielégítésére. (asztal színe, formája, simasága)  mennyiségi oldal  érték: hogyan lehet megszerezni adásvétel útján. Az áruba ölt munka mennyiségét tekintjük értéknek. Használati érték és érték együtt van jelen. Józsi bácsi paprikájának nincs értéke, mert nincs szó adásvételről. Akkor van értéke, ha piacra termeli Gyakran az érték akadályozza a használati érték birtokba vételét.  900000 forintos bunda Ez fordítva is lehet  rossz minőségű áru. ( Szezonvégi kiárusítás) PETTY az áruk értékét a használati értékből kiindulva magyarázza meg. Mezőgazdaságból indul ki. Munkára és földre vezet vissza mindent Egy zsák búzából 5-6 zsák búzát aratnak le A gazdagság forrása: bármely termelési ágban kifejtett emberi munka. Az aranyat kitermelő, vagy aranyra cserélhető munka tekinthető Petty szerint értékalkotónak. Munkák

közül a mezőgazdasági munkára szűkíti a munka fogalmát. Minden gazdasági folyamatot a földre és a munkára vezet vissza. Statisztikai munkája során eljut a föld árának meghatározásához Az átlagos életkor (21 év) alatt elfogyasztott termékek árára vezeti vissza a föld árát. Megalkotja az első földjáradék elméletet: Bérleti díjat tekinti fontos a föld minősége is. A jobb minőségű föld tulajdonosai több bérleti díjat követelnek. Ez csak a földjáradék elmélet csirája HIBA: Nem tér ki arra, hogy hol helyezkedik el a föld. (város közelében értékesebb) Korlátolt a felhasználható földterület nagysága. Munkabér elmélet: • A béreket a létminimumhoz szükséges javakban kell meghatározni. Ez biztosítja, hogy a munkás éljen, dolgozzon és szaporodjon. • Ha ennél többet kapna a munkás azt a munkamennyiséget a társadalom elveszíti. • Ha a létminimum kétszeresét kapná, csak felét dolgozná, mint korábban,

elveszne a társadalom számára 50% munka. 3 Értéktöbblet elmélet: • Az értéktöbblet alapvető formája a földjáradék. • A föld ára a tőkésített földjáradék. • A tőkés maga is dolgozik, amiért munkabért kap. • Az értéktöbblet másik formája a kamat (uzsoratőke működött). A földbérleti érték (amennyiért a földet bérbe adják a tőkésnek) a földjáradék. Az árakat az érték határozza meg. Az áru alatt a k özgazdaságban azokat a j ószágokat és terményeket értjük, amelyeket eladásra termelnek. Az áru használati értéke azt jelenti, hogy milyen hasznos tulajdonságokkal rendelkezik az áru. Az áru sajátosságai: értéke - használati értéke 2. Boisguillebert: Rámutat a gazdasági élet spontán módon kialakuló rendjére. Ádáz ellensége a merkantilizmusnak. A mechanikából átvett egyensúly gondolata hatja át egész szemléletét Az egyensúlyt a foglalkozási ágak közötti kapcsolatában ragadja meg.

Megfogalmazta: A társadalom jóléte nem a pénz mennyiségétől függ, hanem, hogy minél többet termeljenek, és a t ermelésben a h elyes arányokat a t ermészet maga hozza létre. Ez egy ideológiai fegyver az állami beavatkozás ellen. Intő példa Spanyolország, ahol felélték a többletet. Az egyház ellen is fegyver, ami feudalizmus bástyája a dogmáival. b) Fiziokraták Képviselői: -Quesnay (kené), Turgot (turgo) Ők a francia felvilágosodás kortársai A fiziokraták a francia felvilágosodás kortársai. Franciaországban terjed el A felvilágosodás eszméi már jelen vannak. Quesnay (orvos), Turgot (közgazdász) A gazdasági szabadság jelszavával támadják a merkantilizmust és a feudalizmust. Alapvető eszme a szabadság. A mezőgazdaságban látták a gazdagság egyetlen forrását, hiszen az ipar is csak a mezőgazdaság termékeit alakítja át. Az ipar improduktív ágazat, ahol nem keletkezik értéktöbblet. A mezőgazdaságot már tőkés

mezőgazdaságként ábrázolják, bár még csak a tőkés termelés néhány vonása jelent meg. A régi feudális termelési módot reformokkal, felvilágosult uralkodókkal akarják megváltoztatni. Cél: feudális társadalom megváltoztatása, de a p olgárság gyenge ezért a felvilágosult uralkodótól várják a segítséget. Fiziokraták értéktöbblet elmélete: A termelés meghatározó voltából indulnak ki. Az értéktöbblet forrása a termelés és nem a forgalom, de a forgalomban jelenik meg. Az értéktöbblet a mezőgazdaságban keletkezik, amely értéktöbbletet nem a többletmunkából származtatják, hanem a természet közreműködéséből. Mezőgazdaságban keletkezett értéktöbblet a „Tiszta termék”. A tőkés is munkabért kap, mint a munkás. Ami ezen felül van azt a természet segítségének tulajdonítja. Aki jól gazdálkodik azt segíti a természet Az érték létrejöttét meghatározott konkrét munkával hozzák kapcsolatba, nem az

általános emberi munkával. Ha az árut a termeléstől közelítjük meg ott sok féle munka van (tervezés, beszerzés, szállítás) Konkrét munka: a munka fizikai megjelenése, ami előállítja a konkrét terméket. Ez hozza létre az áru használati értékét. 4 A piacon a használati értékben eltérő áruk cserélnek gazdát. Van valami közös, ami alapján cserélődik. Elvont vagy absztrakt munka: általában vett agy-, idegi-, izommunka, amit az árutermelés viszonyai közt fejtenek ki. Ez hozza létre az áru értékét. Az áru értékét a használati értékből kiindulva próbálják megmagyarázni. Mindenki megkapja a munkájáért a jövedelmet, a munkabért, azaz nincs kizsákmányolás. Quesnay Ő tanulmányozta a társadalom osztályszerkezetét először. Ábrázolásában a fiziokraták elmélete tükröződik. Itt jelenik meg az értéktöbblet elméletük Megalkotja a társadalom osztályszerkezetén alapuló egyensúly elméletét: A társadalom

tagjait 3 osztályba sorolta:  Produktív osztály: mezőgazdaságban dolgozók, termelők.  Kártékonyak: földesúr, király, papság, nemesek, udvartartás, nemesség. Csak a társadalomban megtermelt javakat herdálja el. Nem dolgozik  Sterilek osztálya: mindenki, aki a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban dolgozik. Átalakítják a mezőgazdasági termékeket. Ebből a 3 osztályból kiindulva megalkotja a társadalmi össztőke újratermelésének elméletét, amit táblázatos formában jelenít meg: TABLEAU ECONOMIQUE Azt vizsgálja, hogy a három osztály között hogy valósul meg a csere. Megfogalmazza a társadalmi össztőke újratermelési modelljét. Fő műve Tableau economique 5 II. A, A klasszikus polgári közgazdaságtan kialakulása Adam Smith közgazdasági nézetei. Smith mint Petty munkásságának továbbfejlesztője II. Klasszikus polgári közgazdaságtan megjelenése, kibontakozása (XVII - XVIII sz) A klasszikus (tudományos) polgári

közgazdaságtan kibontakozása. Képviselői: • Benjamin Franklin • Adam Smith A klasszikus iskola megszületése 1776-ra tehető, amikor megjelent Adam Smith, „A nemzetek gazdagsága” című műve. Könyvének nagy volt a népszerűsége, nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is használták. Tárgyköre:  Mi befolyásolja az országok gazdasági fejlődését, mi a gazdaság fő forrása − az emberi munka minden termelés tárgyiasul eredménye, függetlenül attól, hogy hol képződött (mezőgazdaság, ipar). − egy nemzet munkavégző képessége (munkaórák száma) − kialakul a munkamegosztás, nő a munka hatékonysága, aminek a piac terjedelme szabhat határt.  Jövedelemelosztás és az értékelmélet − Munkaérték-elmélet: a cserét a felhasznált munka alapján kell értékelni és nem a hasznosság alapján. A cserét szabályozza (munkapiac, a termékért megvásárolható munkaerő)  A jövedelmek keletkezése a termékek

realizálása során megy végbe. Kialakul a különböző jövedelmek termelési rátája. (munka, föld, tőke hozadékának, azaz a b ér, profit és járadék) termelési rátáinak összege.  Nála a n övekedés nem az állam gazdagságának gyarapodását, hanem az egyének jólétének növekedését jelenti, amelyek a munkamegosztás kibővülése, a termelékenység növelése tesz lehetővé ehhez tőke felhalmozására van szükség, amelynek forrása a megtakarítás a növekedésnek a piaci korlát szab határt. Adam Smith Munkássága az ipari forradalom előestéjére esik. Elfogadja az önérdek alapvető szerepét a gazdasági életben. A gazdasági élet összefüggéseit az egyéni önzésből igyekszik levezetni Láthatatlan kéz elmélet. A piacgazdaság működőképességét a láthatatlan kéz segítségével magyarázta meg. Szerinte a gazdasági élet alapvető mozgatórugója, az hogy az emberek saját érdekeik alapján cselekszenek. Ezeket az egyéni

cselekedeteket a láthatatlan kéz úgy irányítja, hogy az egész nemzet számára maximális jólétet biztosítson. Az emberi önzésből kiindulva a láthatatlan kéznek tulajdonítja a gazdasági jelenségeket. Felismeri, hogy a gazdaságban objektív törvényszerűségek érvényesülnek, és ezek spontán módon jelenek meg a felszínen. Nem becsüli le az állam szerepét ⇒ Az állam annyira avatkozzon be a gazdaságba, amennyire az feladata ellátásához szükséges. Smith arra a k övetkeztetésre jut, hogy a társadalomban a gazdagság forrása, bármely termelés ágban kifejtet munka. A tőke számára a legkedvezőbb befektetés a mezőgazdaság, azért mert itt a természet is segít. Az áru értéke: 1. Az áru értékét az áru előállításához felhasznált általános emberi munka adja Ezt az állítást Franklintól veszi át, mert ő fogalmazta meg először. (nem tud vele mit kezdeni) Nem ismerte fel a kategória mögött a társadalmi viszonyokat és

azok alapvető sajátosságát. 2. Az áru annyit ér, amennyi eleven munkát lehet rajta vásárolni (ez a m egfogalmazás többszörösen is hibás). Eleven munka: Azt a munkát nevezzük eleven munkának, amelyet éppen abban a pillanatban fejtenek ki. 6 Holt munka: Az eleven munka a befejezése után tárgyiasul, holt munkává válik. Minden áruban megjelenő munkának tartalmaznia kell az eleven-, illetve a holt munkát. Az eleven munka egy termelési kategória és azt egy forgalmi kategóriával próbálja magyarázni. 3. Az áru értékét a jövedelem határozza meg A szabadverseny híve. Smith három alapvető jövedelmet különböztet meg: 1. munkabér 2. profit 3. járadék Smith nem ismerte fel az árutermelő munka kettős jellegét: • konkrét munka, • absztrakt munka: az árutermelési munka során kifejtett mennyiségi munka. A termelés célja: mások szükségletének a kielégítése. Mindem árutermelő munka magán jellegű. Minden árutermelő munka

társadalmi jellegű is A magán munka nem független a társadalomtól. Ez a munka a társadalom számára készül, de csak akkor ismerik el, hogy társadalmi munka, ha megvásárolják. A magán munka a piacon jelenik meg, és ha megveszik, akkor válik társadalmi munkává. Az árunak a kettős sajátosságából van egy egyéni, illetve egy társadalmi jellege. Az árutermelői munka egyszerre konkrét munka és absztrakt munka is. A mindennapi folyamatban a konkrét munka jelenik meg. Az árutermelői munkában vannak azonos dolgok: Minden árutermelői munka gazdaságilag elkülönül meg van a munkának a különválása (magán és a társadalmi munka között). Másik általános jellemzőik: ezekben közös, hogy szükség van az emberi agyideg, izom munkájára. Megjelenik az árutermelő munka mennyisége. A munkát munkaórában fejezi ki. Smith nem ismerte fel, hogy a munkás nem a munkáját, hanem munkaerejét bocsátja áruba. Felismeri, hogy a tőkés és a

bérmunkás között egyenlőtlen a csere, de nem tud vele mit kezdeni. A termelés örök természetes formájának a kapitalizmust tekinti !!!Szabad versenyes kapitalizmus jellemzői: Tőkés árutermelés folyik 2 osztály: tőkés és bérmunkás. Smith homogénnek tekinti e két osztályt Szabad verseny van, semmi nem korlátoz Tőke szabad áramlása Egyenlő tőke – egyenlő haszon elve érvényesül Felismeri a tőkés és a munkás közti csere egyenlőtlenségét, de nem tud mit kezdeni vele. A munka értéke: A munka értékét azonosítja a munkabérrel. A munka értéke az áru értéke A munka értéke egyenlő a munkabérrel, és ennek a m unkabérnek az értéke a l étfenntartási javak minimumával fejezhető ki. Munkabér: a munkás által kifejtett munka ellenértéke Smith szerint a munkabér a változatlan örök értéke. HIBA: A munka értékéről beszélni értelmetlen. A munka mennyiség nagyságáról beszél.  Érték alatt mást ért.  A munka

értékét azonosítja az árával.  A profitot azonosítja az értéktöbblettel. Ezeket a hibákat később Ricardo pontosítja.   7 III. A, Közgazdasági elméletek az ipari forradalom időszakában (XVIII-XIX sz) A klasszikus polgári közgazdaságtan továbbfejődése (Ricardo). A Smith-i gondolatok továbbfejlesztése Ricardo munkásságában. Az ipari forradalom viszonyai között létrejött közgazdasági irányzatok (XVIII-XIX. sz) Történelmi háttér: Tudomány, technika fejlődése, gyorsul a tőkefelhalmozás. Differenciálódik a tőkésosztály, és a munkásosztály is. Pl: fehérgallérosok Képviselői: Ricardo, Sismondi, Proudhon, Say, Senior, Malthus. Gazdaságpolitikai kilátások: − más konnyuktúra − túl sok pénz került a forgalomba a háború alatt mi a megoldás? ⇒ Mennyiségi pénzelmélet: a forgalomban lévő pénzmennyiség befolyásolja az árszínvonalat. − Ricardo a politikai gazdaságtan tárgykörét a jövedelem

elosztásra szűkíti. A klasszikus polgári közgazdaságtan továbbfejlődése. Ricardo A haladó ipari burzsuázia képviselője. Harcol minden ellen, ami a kapitalizmus fejlődését illetve termelőerők fejlődését gátolja (földesurak, munkások). Szabadversenyű kapitalizmus híve A tőkés rendszert örök adottságnak tekinti. Felhasználva kora tudományos ismereteit megalkotja a tudományos munkaérték elméletet. Mint gyakorlati szakember megpróbálja Smith logikai hibáit kijavítani. Mit módosít: csak gazdaságelméletre lapoz és az erkölcsfilozófiára nem. Hosszú távra és a makroökonómiára helyezi a hangsúlyt. Vizsgálata nem gyakorlati oldalú, hanem tudományos elvű Leszűkíti a tárgykört a jövedelem elosztásra. Tudományos munkaérték elmélete: - az áru előállítására fordított eleven és holt munka ⇒ az áru értéke. (Különbséget tesz az elevenés holt munka között Minden holt munka visszavezethető eleven munkára) - nem

ismerte fel, hogy az áru értékét a társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg (eleven munka + holt munka = munkamennyiség), - mezőgazdaságban helyesen mondja: a még művelésbe vont legrosszabb minőségű földön átlagos technikai felszereltség, termelékenység és intenzitás mellett az áruegység előállítására fordított munkamennyiség, a hamis termelési ár csírája! - az iparban is hasonlóan fogalmaz, de ez hibás. A munkaerő áru jellegének felismeréséig Ricardo sem jutott el. Ricardo is azt állítja, hogy a munkás a munkáját adja el a tőkésnek és nem a munkaerejét. Ennek ellenére élesen különbséget tesz az értékalkotás és használati értékalkotás folyamata között, rámutat, hogy értéket csak munka alkot, de használati értéket a tőke és a természet is. Smith-hez hasonlóan ő sem ismeri fel az árutermelői munka kettőségét (az árutermelői munka egyben konkrét- és absztrakt munka is). A klasszikus a

neoklasszikus és a modern közgazdaságtan modern irányzatát képviselő közgazdászok mind tőle származtatják elméletüket. Ricardo-ra nagy hatást gyakorolt Smith műve, de úgy vélte, hogy Smith elemzésébe alapvető hibák vannak. Munkásságának egyik eredménye, hogy kimerítően elemzi a gazdasági járadék természetét. Ez az elmélet csaknem érintetlenül megmaradt egészen napjainkig. Fő műve azonban a tőkés gazdaságban megvalósuló jövedelemeloszlás törvényeinek elemzése volt. Azt mondta, hogy a járadékok nőni fognak, és a föld lesz a gazdasági növekedés forrása. Ez a jóslata nem valósult meg 8 Ricardo is három alapvető jövedelmet határozott meg: • munkabér (munkásoké), • profit (tőkéseké), • járadék (földbirtokosoké). Mivel a teljes társadalmi növekedés korlátozott, azt hangsúlyozta, hogy ami az egyik társadalmi osztálynak jut, azt egy másiktól kell elvenni. Szerették a tőkések, mert a szakszervezettek

és a reformok keveset tehetnek a tömegért. Szerették a szocialisták, mert igazolást találtak nála, hogy a kapitalizmust el kell pusztítani, ahhoz, hogy a munkások megkapják az őket megillető részt a nemzeti kibocsátásból. Szerinte értéktöbbletet a munka állít elő. A munkabér a munka ára Elismeri a pénzt mint árut, de a pénzelmélet inkább csak mennyiségi, tehát csak a forgalomi eszköz funkcióját vizsgálta. Szerinte fontos a tőkefelhalmozás a termelőerők fejlesztése érdekében. A társadalmi fejlődést mennyiségi változásként fogta fel, és nem vette észre a minőségi változást a fejlődésben. A termelési ár jelenségével nem tudta összehozni a tudományos munkaérték elméletét, és nem tudta a profit eredetét sem feltárni. !!! Összefoglalva Klasszikus polgári közgazdaságtan főbb vonásai:  Termelésből indul ki  Haladó polgárság képviselői a termeléssel még szoros kapcsolatban állnak  Harcolnak a

fejlődést gátló tényezők ellen  Harcolnak a termelésben részt nem vevő osztályok, rétegek ellen  Elméleti rendszerüket a munkaérték elméletre építik,  Hosszú távú folyamatokat vizsgálnak  Nagy hangsúlyt kapnak a gazdasági fejlődéssel, egyensúllyal kapcsolatos problémák Klasszikus gazdasági elméletek: − Láthatatlan kéz: Adam Smith. A gazdasági szereplők alapvetően önzők Ebből indul ki Konfliktusok alakulnak ki. Kompromisszum születik REND Termelés és a szükségletek összhangba kerülnek. Valami oknál fogva a termelők azokat és annyit termelnek, ahol és amennyi szükséges. Termelés célja a szükségletek kielégítése Felszín alatt zajló folyamatokban kiszámítható objektív törvényszerűségek figyelhetők meg, amik spontán módon jelentkeznek.  Marx: Gazdasági törvény A gazdaságot egy láthatatlan kéz irányítja (ezek a gazdasági törvények lesznek később). − Munkaértékelmélet: Áru értéke

egyenlő az áruért vásárolható munka mennyiségével. Munka értékelmélet képviselője. − Mennyiségi pénzelmélet: − Csökkenő hozadék elve: − Say dogma: Áru értéke a piacon az árban határozódik meg. Tagadja a válság lehetőségét a kapitalizmusban. „Az ÖSSZKERESLET mindig együtt nő az ÖSSZTERMELÉSSEL”  SAY DOGMA 9 IV. A, Közgazdasági elméletek az ipari forradalom időszakában (XVIII-XIX sz) Gazdasági (kispolgári) romanticizmus (Sismondi). A kispolgári szocialisták (Proudhon) A korai vulgáris közgazdaságtan (Say, Malthus Senior). Az utópista szocialisták közgazdasági hatása. Az ipari forradalom viszonyai között létrejött közgazdasági irányzatok (XVIII-XIX. sz) Gazdasági (kispolgári) romanticizmus. Képviselői: Sismondi, Müller Sismondi A kispolgári érdekek szószólója. Jobbról támadja a kapitalizmust Bírálja mind a kapitalizmust mind pedig a feudalizmust. Nem ismeri el a kapitalizmust a természet rendjének

A kisárutermelést eszményíti. Kisárutermelés: egyszerű árutermelés. Nem jelent meg elismert árutermelési módként A kisáru termelés vagy egyszerű árutermelés, aminek jellemzői:     Gazdaságilag elkülönültség jellemző Termelői eszközök tulajdonosa saját maga végzi a munkát. Idegen-, bérmunkát nem alkalmaz Az áru teljes ellenértéke az övé Nincs kizsákmányolás (idegen munka elsajátítása) Célja: Mind több áru termelése azért, hogy az általuk vásárolható javakból szükségleteiket mind magasabb szinten elégítsék ki. egyenértékű csere zajlik ÁRU  PÉNZ  ÁRU ÁRU 1 = ÁRU 2 Felismeri a kapitalizmus alapvető ellentmondásának egyik megjelenését, a t ermelés és fogyasztás ellentétét; vagy túltermelés vagy hiány jelenik meg. Ennek az ellentmondásnak vannak felszíni ellentmondásai is pl. hiány jelenik meg a piacon Megjelenek a túltermelési válságok, többet termelnek mint amennyit a fogyasztók

megvásárolnak. Az új társadalom létrehozásához új reformokat javasol: • visszatérés mind az iparban mind pedig a mezőgazdaságban a kisárutermelésre, ahol nincsenek bérmunkások mindenki maga dolgozik; • a munkás jó munkája jutalmául a tőkés tulajdontársa lehessen ⇒ ösztönzi a munkásokat, hogy jól termeljenek; • a tőkéseket céh-hez hasonló szervezetbe kell szervezni, és ez kényszerítse rá valamint ellenőrizze, hogy minden tőkés tulajdonostárssá teszi-e a jól dolgozó munkásokat. Tehát ezek a szervezettek védenék a munkást. NEM MŰKÖDNE! Kispolgári szocialisták Proudhon A tőkés gazdasági jelenségeket a kispolgárok szemszögéből vizsgálja. Egy eljövendő szocialista társadalomról ábrándozik. A kapitalizmusban nem érvényesül az örök igazságosság, mert nem érvényesül az értéktörvény. Érték törvény: Az áru ára és értéke közti tendenciális kapcsolatot fejezi ki, mely mindenkori termelési viszonyok

sajátosságai közt jelenik meg. Egyszerű árutermelésben az érték törvény: Áru ára tendenciálisan az értéke körül ingadozik. Szabad versenyes kapitalizmusban az értéktörvény: Az árarányok tendenciálisan követik az értékarányokat. Monopol kapitalizmusban az értéktörvény: Az árak a monopol ár körül ingadoznak. 10 Értékelmélete: A termék értékének a nagysága kifejezi a jószág abszolút társadalmi hasznosságát. A csereérték és a hasznosság szorosan, de ellentétes irányban mozognak A jószág abszolút társadalmi hasznosságát a csereérték és a hasznosság együttesen határozza meg. Pl. arany: kis hasznosság, nagy érték, víz: nagy hasznosság, kis érték. Korai vulgáris közgazdaságtan. Képviselői: Say (széé), Malthus (máltusz), Senior, Carrey (káré), Liszt Frigyes Say Say munkássága kiemelkedő jelentőségű, hiszen később elméletét tovább viszik. A nagypolgárság érdekeit képviseli. Bizonyítani

akarja, hogy nem a munka az érték egyetlen forrása Áruérték: az áru értéke a hasznossága. Az áru értéke akkor növekszik, ha a hasznossága emelkedik. A hasznosságot nem tudja Say megfogalmazni. Az érték a piacon határozódik meg az árban (érték = hasznosság) Ebből következik, hogy a termelési költségek nem okai az árnak, hanem a termelési költség nagysága a fizetőképes szükséglet (kereslet) függvénye. Három értékalkotó (szolgálatot) tényezőt különböztet meg: 1. munka, 2. tőke, 3. természet, Say szerint ezek szolgálatot teljesítenek. Termelés szereplői: Munkás  munkája Tőkés  berendezése Természet  időjárás, bányakincsek Szolgálatot teljesít a társadalmi termelés számára  mindenki megkapja szolgáltatása ellenértékét. Nincs kizsákmányolás Tagadja a válság lehetőségét a kapitalizmusban: „az összkereslet mindig együtt nő az össztermeléssel”. Say dogma: a túltermelés a

természetétől fogva lehetetlen. „A kínálat megteremti a saját keresletét.” Tehát az általános túltermelés lehetetlen Törvényes alapja: nincs lényeges különbség a pénzen és a cserén alapuló gazdaság között. Malthus A munkaelmélet képviselője. Áru értéke: az áru értéke egyenlő az áruért megvásárolható munka mennyiségével. Tagadja a k izsákmányolást, szerinte nincs kizsákmányolás, hiszen a m unkás megkapja a munkájának a teljes értékét. A tőkés nyeresége abból származik, hogy az árut több munkáért adja el, mint amennyit tartalmaz. Érzi, hogy a kapitalizmusban a kereslet és a kínálat között különbségek vannak, ezért az államnak megfelelő keresletet kell támasztani a gazdaságban. Az államnak fontos szerepe van a megfelelő kereslet megteremtésében. (Keynes előfutára) Rendkívül nagy a munkanélküliség. Malthus megoldja ezt a p roblémát Szerinte túlnépesedés van, aminek az oka az, hogy túl sok

munkabért kapnak a munkások. Ha kevesebb munkabért kapnának a munkások, akkor minden időt a termelésre fordítanának és így megszűnik a túlnépesedés és nem lesz munkanélküliség sem. 11 Senior Értékelmélete: az áru értékét a benne megtestesülő áldozat adja. (áruban megtestesülő áldozat) munka a munkás áldozata, lemond nyugalmáról, szabadidejéről (A munkás feláldozza a szabadidejét, és hajlandó munkát vállalni, amit meg kell fizetni.); tőkés önmegtartóztatás, nem fogyasztja el azonnal a tőkét, üzemet létesít. Ezt az áldozatot meg kell fizetni.⇒ ez az áru értéke Föl sem merül a kizsákmányolás kérdése. Utopista szocialisták Már a r abszolgatartó társadalomban megjelent ez az eszme, de a 16-17. században vált a tőkés kizsákmányolás elleni tiltakozás egyik fő eszmei áramlata. Az utópisták nem közgazdászok hanem filozófusok. Valamennyien valamiféle szocialista államról ábrándoznak, de mikor ezt

megfogalmazták utópiának minősült. Más-más módon képzelik el a szociálist államot, mert eltérnek egymástól. Legjelentősebb képviselője Morus Tamás volt, aki az Utópia című munkájában fogalmazta meg a magántulajdon ellen irányuló kommonista közösségeken alapuló utópista gondolatait: • Az utópista városokban nincs magántulajdon és társadalmi egyenlőség, • megszűnik a nyomor, • a munka az emberek elsődleges szükségletévé válik, • mindenki számára hozzáférhető a művelődés, • a szabadidőt a testi és szellemi képességek fejlesztésére használják. Munkáikban sok megsejtéssel rátapintottak az eljövendő szocialista társadalom több fontos vonásaira. Tagadták az osztályharcot és a forradalmat Nem ismerték fel a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit. Nem lelték meg a szocialista megvalósításnak helyes útat 12 V. A, A marxi közgazdasági elmélet (Marx, Engels) A klasszikus polgári közgazdaságtan

továbbfejlődése. Történelmi háttér: Ipari forradalom időszaka után, gépi nagyüzemi termelés megvalósulása. Nagy létszámú, de szegény munkásság. Gazdasági kényszer, csak a munkavégző képességét tudja eladni 16-18 órás munkaidő, kiszolgáltatottság  munkásmozgalmak, gépmozgalom. Pl: önsegélyező egyletek, szakszervezetek alakulnak ki. Gyorsan fejlődő technika Gyors termelésnövekedés Egyre nagyobb a különbség a munkás osztály és a tőkések között. Két nagy csoport  Egyenlőtlen részesedés a javakból. Marxizmus: meg akarja változtatni a társadalmat, úgy, hogy a munkásosztály kerüljön hatalomra. Társadalom radikális megváltoztatása(forradalom) IDEOLOGIA Képviselői: Marx Károly (porosz, jogász, történész, filozófus, újságíró, politikus, 1818-1883) Engels Frigyes (porosz, újságíró, politikus, 1820-1895) Marxi közgazdasági irányzat A munkásság szemszögéből vizsgálja a gazdasági összefüggéseket.

Tudományosan magyarázza nézeteit, kora tudományát felhasználva: Alapjai: • Hegel: Dialektika, történelmi szemlélet (idealista filozófus, felismeri a dialektikát, a jelenségek közti kölcsönhatást) „Megszüntetve megőrzés elmélete” • Feuerbach: materializmusa vagy anyagelvűsége. (világ keletkezés hite) • Klasszikus polgári közgazdaságtan képviselőitől az értékelméletet veszi át. • Darwin: evolúció elmélet. Marx társadalom elmélete: Több ezer éves összefüggéseket vizsgál. • Ősközösségi társadalom • Rabszolgatartó társadalom Fejlődési szakaszok • Feudális társadalom • Kapitalizmus • Kommunizmus v. szocializmus Hogyan változott a termelési feltételek és az emberek egymás közötti viszonya, kölcsönhatása? Ez a kérdés a Marx által kidolgozott formációelmélet legfőbb problémája. Az erre adott válaszában Marx különböző társadalmi - gazdasági alakulatokat különbözetett meg egymástól:

Ősközösséget, a rabszolgatartó társadalmat, a feudalizmust a kapitalizmust és a kommunizmust , valamint ez utóbbi kettő közötti átmenetet jelentő szocializmust. Az egyes formációk egymásba való átmenete úgy történik, hogy feszültségek keletkeznek a termelés módja és az azzal kölcsönhatásban lévő emberi viszonyok között, amelyek az adott formáció keretében már nem oldódhatnak. A formáció keretfeltételei szétfeszülnek, s az új kölcsönhatásnak megfelelő új társadalmi - gazdasági alakulat jön létre. Mivel a felsorolt formációk tulajdonképpen az emberiség egész fejlődését fedik, nyilvánvaló, hogy az általuk jelölt időhorizontok csak évszázadokban mérhetők. Ezt a fejlődést nem tekinti befejezettnek. Termelőerők fejlődése mutatja a társadalmak fejlődését Ha megjelenik a termékfelesleg  kialakul a magántulajdon  megjelenik a rabszolga tartó társadalom. Kapitalizmus alapvető problémája, hogy

magántulajdon van. Helyette társadalmi tulajdont javasol Társadalmi lesz a termelés és társadalmi lesz az elosztás. Nem lesz kizsákmányolás Dialektikus történelmi materializmus alkalmazása a társadalom evolúciós elméletére ⇒ szocializmus elmélete. (Marx) 13 Társadalmi - gazdasági alakulat (formáció) fogalma: A két aspektus: 1. Termelési mód: termelő erők és a termelési viszonyok dialektikus egysége 2. Társadalmi felépítmény: tudomány, politika, filozófia, jog, vallás, művészetek, erkölcs, ideológia és ezek intézményrendszerei tartoznak ide. A kettő egymástól nem független, szoros, kölcsönös kapcsolat áll fenn közöttük. A társadalmi fejlődés szempontjából a termelési mód a jellemző. Nincs kölcsönös egyértelmű megfeleltetés Marx Összhang - törvény felismerése: Társadalmi – gazdasági alakulat (formáció) Termelési mód Felépítmény (A termelőerők és a termelési viszonyok dialektikus egysége)

(Tudomány, politika, filozófia, erkölcs, művészetek, jog, vallás, ideológia, stb. és intézményrendszerük) Termelő erők Termelési viszonyok − a termelési mód tartalmát adják − az ember és a természet közötti viszonyt fejezi ki (a természet javainak elsajátítása) − fejlettségi szintje a társadalom fejlettségének fokmérője − a társadalmi termelés mennyiségi oldalát adják − a termelőerők működésének és fejlődésének társadalmi formáját adják − a termelés során az emberek között kialakult kapcsolatokat fejezi ki − mindenkori mozgásformája adja a gazdaság konkrét működési módját, a gazdasági mechanizmust − a társadalmi oldalát adják termelés minőségi Összhang - törvény Összhang törvény: a termelő erők adott fejletségi szintje meghatározott termelési viszonyokat követel meg, és fordítva. Szoros kölcsönhatásban állnak Amennyiben ez az összhang megbomlik és nem sikerül helyre

állítani rövid időn belül az adott társadalom bukásával jár. 14 Nem lehet bizonyos fejlődési szakaszokat kihagyni. Pl: Afrikai bányászat Termelői viszonyok ugrás szerű változása fejlettség Termelő erők fejlődése idő Ha a termelőerőktől elmaradnak a viszonyok, akkor előbb utóbb akadályozza a termelőerőket. Cél: minél gyorsabb fejlődés. − Polgári viszony kialakulásával ugrásszerű fejlődés. − Monopol kapitalizmus: konkurencia harc. A legfrissebb eredményeket felvásárolják, mások nem jutnak hozzá. Termelő erők fejlődése lelassul  túltermelési válság − Állam monopol kapitalizmus: újra növekedésnek indul a fejlődés. Termelői viszony maga után is húzhatja a termelőerők fejlődését. 15 V. B, A munkapiac Egyensúly a munkapiacon − A munkakínálat alakulása és a demográfiai folyamatok között nem létezik egyértelmű kapcsolat, mivel az egyes gazdasági szereplő hatása a felkínált

munkamennyiségről. Figyelembe veszi a jövedelmi helyzetből és a pluszmunka vállalásából eredő anyagi hasznot, az ebből származó szabadidő-áldozatot. − A munkakereslet a v állalat gazdasági helyzetének a f üggvénye. A vállalat számára a b ér természetesen költségtényező, amely a munka kereslet egyik legfontosabb meghatározója. − A munkapiaci egyensúly a munkakeresleti függvény és a munkakínálati függvény metszéspontja. Munkakereslet és munkakínálat a makrogazdaságban Egy kétszereplős gazdaság (vállalat, háztartás) a makrogazdasági makrokereslet a vállalat tervezett kibocsátásának függvénye. Ezt egy termelési függvénnyel jellemezzük. Q=f(K,L), ahol K=állandó. Q=f(Kq,L) Q A vállalat profitja a kibocsátás értékesítéséből eredő bevételek és költségek különbözete. L Adott munkaráfordítás esetén természetesen a reálbér alakulásától függ a munkakereslet. Növekvő reálbér esetében a m unka ára

nagyobb, mint a h atártermék, így a k ereslet csökken, a r eálbér csökkenése pedig a munkakereslet növekedését váltja ki. w/p LD A makrogazdasági munkakeresleti függvény minden reálbérhez a vállalati szféra tervezett munkakeresletet rendeli hozzá, azaz LD=LP(W/p) L w/p LS A makrogazdasági munkakínálati függvény azt mutatja, hogy a háztartás mennyi munkát szándékozik a vállalatnak felkínálni. A munkakínálat felső határa a lakosság száma. LD=LP(W/p) L 16 Munkaképes korú lakosság, amely a tanulói, illetve képzési fázison túl lévő és a nyugdíjkorhatár előtt álló lakosság. A lakosság megoszlik: − aktív népességre: amely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik és hajlandó munkát vállalni. (foglalkoztatottak + munkanélküliek) − inaktív: mindazok, akik nem hajlandók munkát vállalni. Aktivitási ráta: Aktív népesség Munkanélküliségi ráta: Munkanélküliek száma n= Aktív népesség *100

Munkaképes korú lakosság *100 Egyensúly a munkapiacon A munkapiaci egyensúlyt a m unkakereslet és kínálat egyenlőségével, metszéspontjával L definiáljuk. P Ehhez tartozik természetesen az azonos W* reálbérszint. Egyensúlyi reálbérnek nevezzük azt a W/p arányt, amely mellett a m unkakereslet és a kínálat egyenlő egymással. A munkakínálat rövidtávon adott és változatlan. A munkakínálat teljesen rugalmatlan a reálbérekre L L* nézve. A háztartás csak egy bizonyos minimális reálbér után hajlandó munkát kínálni. A vállalat munkakereslete a minimális reálbér mellett kisebb mint a munkakínálat (L < .) azaz egyensúlyi reálbér nem létezik Ilyen helyzet hosszú ideig nem tartható fenn. Ilyenkor általában a munkakereslet nő, - a vállalati szféra létét is veszélyezteti, annak kénytelen lesz engedményt tenni, több bért kínálnak a munkavállalónak a LD függvény felfelé tolódik LD és LS metszi egymást = egyensúlyi

reálbér. LD W S Makrogazdasági értelemben akkor beszélünk munkanélküliségről (alulfoglalkoztatottságról), ha a munkakínálat meghaladja a munkakeresletet. Túlfoglalkoztatottság a munkapiacon Túlfoglalkoztatottság (munkahiány) akkor áll fenn, ha a munkakereslet nagyobb, mint a munkakínálat. LS w/p w/p1 Foglalkoztatási fv. A Munkanélküliség B P C D Túlfoglalkoztatás (munkahiány) LD L* L Munkanélküliség olyan reálbér mellett létezik, amely nagyobb mint az egyensúlyi reálbér, a túlfoglalkoztatottsághoz viszont az egyensúlyi reálbérnél alacsonyabb reálbér tartozik. 17 VI. A, A neoklasszikus v szubjektív közgazdaságtan a XX sz hajnalán Az érték szubjektív értelmezése. A határhaszon, határtermelékenységi elméletek A csökkenő hozadék törvénye. (Menger, Jevons, Walras, Gossen, Marshall, Böhm-Bawerk, stb) A XX. század hajnalán- berendezkedés a nagypolgári életre (XIX-XX sz) (a monopoltőke hatalomra jutása).

A neoklasszikus iskola 1870-től napjainkig is fejlődik. Az 1870-es évektől megjelenik egy nagypolgári társadalmi réteg. Ez az elmélet Marx közgazdasági elmélete mellett jelent meg, majd a közgazdasági elmélet megújításának igényével léptek fel. 1880-tól használják a marxismus bírálatára. A kor alapvető problémája, hogy a rendelkezésre álló javakból a nagypolgárság hogyan tudja legjobban kielégíteni szükségleteit. Ebben a korban bőség van, tehát a társadalmi feszültségek letompultak. Az érték szubjektív értelmezése. Képviselői: Menger, Jevons (dzsevons), Walras. Összeköti őket, hogy az alábbiakat szükségesnek tartották: − az értékelmélet központba állítását a közgazdasági elméleti rendszerben, − az egyénből kiinduló gazdálkodás magyarázatát és − precízebb, tudományosabb kategóriarendszer kialakítását. Mi az új? − Új tárgykör – megközelítés:  nem a gazdagság forrását keresik

(Smith), hanem az alapvető probléma a gazdaság adott erőforrásainak allokációjához kapcsolódik (optimalizáció).  rövid távú elemzés  az egyén álláspontján állnak (mikro) − Új módszertan: határelemzés, melyet nem matematikai úton, hanem vertebrálisan vezeti le. − Szakít a m unkaérték - elmélettel: szubjektív értékelméletet alakít ki, melynek során a határhaszonnal határozza meg az értéket. Így ez értékforradalom is! A javakat elsősorban a fogyasztó értékeli. − Nem tárgyalják a gazdasági növekedést: felvállalják a Say dogmát. − Továbbra is fenntartja a láthatatlan kezet. Menger Saját idejében nagy hatást vált ki. Szerinte mivel a szubjektív döntéseket nem lehet annyira elemezni, mint a termelési jelenségeket – sok ok együttes hatása érvényesül egy döntésnél. Ezért nem létezik egyensúlyi állapot. Walras Általános egyensúlyi elméletének alapja, hogy a piacon minden mindennel összefügg,

ezért az árakat csak az összpiacot figyelembe véve lehet meghatározni. 3 szereplős modelleket használ: háztartás + üzem + árverező (árutőzsde), szerinte a csere csak az egyensúlyi állapotban, tiszta versenynél jön létre, minden árunka csak 1 ára van, helytől és időtől függetlenül és ez megegyezik a termelési költségükkel. Nem használja a pénzt, a pénz semleges. Törvénye: a keresletek és kínálatok piaci értéke nemcsak egyensúlyi árak, hanem bármely árrendszer esetén azonosak, a kínálat-kereslet összefüggések nem függetlenek. Ha a kínálat egyenlő a kereslettel m + n-1 piacon, akkor m + n-1-ik piacon is fenn kell állnia az egyensúlynak. A polgárok szükségletek maximális kielégítésének feltételeit keresik a háztartás, a cs ere és a termelés területén. 18 Alaptézis: • A piaci önszabályozó mechanizmus mellett, létrejön egy olyan piaci egyensúly, amely mellett a kereslet kínálat összhangban van, nincs

munkanélküliség, nincs infláció, a reálfolyamatok stabilak. Ha mégis rendellenesség van a gazdaság működésében, ezért az állami gazdaság politika a felelős 1900-as években jelentős változás a társadalmi gazdasági viszonyokban (infláció, egyensúly hiány, munkanélküliség, világháború) Keynesizmus: tovább fejleszti a marxi és neoklasszikus közgazdasági irányzat egyes elemeit, de mind a kettőt erősen tagadja. Értékelmélet: • szubjektíven értelmezik. A szuverén fogyasztó racionális döntést hoz A forgalomból és a fogyasztásból indul ki. tőkés és munkás is gyarapszik a kapitalizmus harmonikus fejlődése során. A fogyasztó célja szükségleteinek lehető legjobb kielégítése • A szükségletek maximális feltételeinek a kielégítését vizsgálják a háztartásokon, cserén és forgalom kapcsán. Áru értéke = hasznosságával Hasznosság elmélet: Csökkenő élvezetek elvét használják fel. Ha az áruból a piacon

túlkínálat van, akkor az egyes áru ára alacsonyabb. GOSSEN I. törvénye!!! (csökkenő élvezetek elve) • Áru értékét, hasznosságát az utoljára elfogyasztott áru élvezeti értéke adja meg. • Áru hasznossága az egyéni fogyasztásban derül ki. mérhető, amikor a piacon megvásárolják • Az áru értékét piacon az ára fejezi ki. Határhaszon elmélet: Jevons, Marshall, Böhn – Bawerk, Heller Farkas. • A fogyasztó egy jószágkészlet bármely egységét annyira értékeli, amennyire jelentős számára a készlet utoljára elfogyasztott elemének élvezeti értéke. Fogyasztó az élvezeti értékek maximalizálására törekszik. Érvényesül a p iacon az előnykiegyenlítődés elve. Y áru tulajdonosa x árut akar venni, X áru tulajdonosa pedig y árut. MUx MUy h a s z n o s s á g F` D F D` O C` C E E` A A` M B B` mennyiség Ha y áru tulajdonosa x árut akarja, akkor az ő áruját csökkentenie kell. Azért cserébe kell adni

Feláldozza x áru hasznosságát y árura. Addig hajlandó cserélni, míg x hasznossága kisebb, vagy legfeljebb egyenlő y hasznosságával. 19 Feltétel: • X : Y = 1:1 • A kereslete megegyezik B kínálatával, és fordítva. A – A` közti árumennyiséget bocsátja áruba. A görbe alatti terület adja a hasznosságot Fogyasztói járadék: feláldozott hasznosság és szerzett hasznosság közti különbség. Addig zajlik a csere, amíg a fogyasztói járadék pozitív, vagy 0. Pénz határhaszna: pénzjövedelem utolsó egységén vásárolható áru hasznosságával egyenlő. Költségtörvény és határhaszonelmélet Marshall Eddig fogyasztási cikkekről beszéltünk. Termelési eszközöknél nehéz megállapítani az élvezeti értéket. • Termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek szubjektív értéke határozza meg. Tagadja a kizsákmányolást Gazdasági beszámítás elmélete: opportunity cost =

feláldozott hasznosság • Ahhoz, hogy az áru megjelenjen a piacon, azért áldozatot hoz a termelési tényező. Ezek összegzése fejezi ki az áru értékét. • A termelési tényezők szolgálatot látnak el, ennek értéke = vállalkozó termelési költségeivel. • Matematikai alapból az optimális programozás elméletére támaszkodnak. Megjelenik az árnyékár fogalom: erőforrások alternatív felhasználásának jelentőségét adja. Termelési költségek lényegét bizonyos más felhasználási lehetőségekről való lemondásban határozza meg. [Gazdasági beszámítás: A piaci árból következtetnek az egyes termelési tényezők hasznára. Határtermelékenység elmélet: Bármely áru értéke egyenlő a termék határhasznával. Készlet hasznossága = utoljára elfogyasztott elemének az élvezeti értékével. Ez egy határérték Áru ára = értékével Kiindul: A piaci ár tartalmazza a termelési tényezők szolgálatát, ezt tekinti a termelési

tényezők értékének. Az eredmény függvényében határozza meg a tényezőket, amik hozzájárulnak a cél megvalósításához. Termelési függvény: Termelési tényezők és a velük előállított jószág vagy kibocsátás közti összefüggés. Hogyan függ a kibocsátás (Q) pl. a tőkétől (K), munkától (L) Q = f ( K, L) A termelési tényezők statisztikai adatok alapján leírhatók. Több termelési függvény van: Pl.: Q = a KαL1-α α ≤ 1 Speciális termelési függvény (Németország) Meghatározható például, hogy ha K nő, akkor hogyan változik a kibocsátás. Termelési tényezők jelentősége: Dilemma: vállalkozó hogyan kombinálja a termelési tényezőket. Megvizsgálja a Q függvény differenciálját. Ez segít eldönteni, hogy mit érdemes fejleszteni A termelési tényezők helyettesítési aránya is meghatározható. Közömbösségi görbék vagy Isoquant görbék: 2 termék pl.: ruházat, élelmiszer A két halmazt úgy kombinálja, hogy

a kettő hasznossága megegyezzen. Minden olyan kombináció, ahol a pontok egybeesnek, ugyanazt a hasznosságot adják. Nagyobb jövedelemnél nagyobb a kombinációs lehetőség  hasznossági görbék sorozata. 45o – os egyenes mentén tolódnak el, növekvő jövedelem esetén: jobbra fölfelé, csökkenő jövedelem esetén: balra, lefelé. A neoklasszikus polgári közgazdaságtan ezen függvények vizsgálatából von le következtetést. Áruk és pénz határhaszna közt van kapcsolat, ezért lehet a jövedelmet ábrázolni a függvényen. 20 Hozadéki függvény tulajdonságai: (ábra) A termelési függvény egyben hozadéki függvény is. Egy határon túl, ha 1 tényezőt növelnek az a kibocsátás csökkenéséhez fog vezetni. A tőke nem lesz elegendő, hogy ellássa a munkaerőt  csökken a kibocsátás. Pl: 4 seprűre 3 ember kevés, 4 ember optimális, de 5 ember már felesleges A függvény először szig.mon növekvő  c: inflexiós pont, eddig tart

a munka növekvő hozadéka  csökkenő növekedés g – ig  Differenciálhányadossal egyes pontokra értékeket határoznak meg. MP L : munka határterméke AP L : munkaerő átlagterméke A g pontban metszi egymást az átlag és a határtermék függvény. Ez a technikailag optimális kombináció. ε mutató: egy termelési tényező rugalmasságát adja meg (pl.: munka) MP L > AP L  ε > 1 g pontig 1. Szakasz MP L < AP L  0 < ε < 1 a pontig 2. Szakasz (MP L , AP L > 0) MP L < AP L  ε < 0 a pont után 3. Szakasz (MP L < 0) Költségtörvény és költség függvény Neoklasszikus közgazdaságtan szerint: - A termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek értéke határozza meg. Isoquant görbék rendszerével arra kíván választ adni, hogy miként kell a termelési tényezőket áraik adott színvonala mellett úgy kombinálni, hogy a termelési költség minimális legyen. C:

teljes költség Változó költség: Cv Cf Állandó költség: a kibocsátástól független (konstans, differenciálja = 0) Q Általában igaz: 1. A termékegységre jutó állandó költség a termelés növekedésével azonos arányban csökken 2. Határköltség = határköltség = változó határköltség 3. ε L > 1 vagy 1/ε L < 1 vagy ε i > 1 vagy 1/ε i – 1 < 0 (ez a négy leírás ugyanazt jelenti) határtermék > átlagtermék határköltség ≤ átlag – változás az átlag - változóköltség a termelés növekedésével csökken ε L = 1 vagy 1/ε L = 1 vagy ε i = 1 vagy 1/ε i – 1 =0 határtermék = átlagtermék határköltség = átlag–változás technikai optimumba az átlag változóköltség nagyságát nem érinti a termelés volumenének változása ε L < 1 vagy 1/ε L > 1 vagy ε i < 1 vagy 1/ε i – 1 > 0 határtermék < átlagtermék határköltség ≥ átlag – változás az átlag - változóköltség a

termelés növekedésével növekszik pl.: Magyarországon kertitörpe-mánia 21 Neoklasszikus vagy szubjektív polgári közgazdaságtan jellemzőinek összefoglalása: 1. 1870 után bontakozott ki A közgazdasági elmélet megújításának igényével léptek fel, csak 1880-as évektől használják a marxizmus bírálatára. 2. A tőkés viszonyok megerősödtek, arra kell válasz adni, hogy a keretek között hogyan éljen legésszerűbben a polgárság. 3. A fogyasztás, a szükségletek oldaláról közelítik meg a gazdasági összefüggéseket 4. Rövid időszakú jelenségeket vizsgálnak 5. A szubjektív értékelmélet, amely magyaráz minden konkrét árjelenséget, az egyes fogyasztó szükséglet-kielégítése során fellépő kielégültség-érzetre vezeti vissza a folyamatokat. 6. A gazdasági fejlődés tényezőinél határelemzéssel kívántak választ adni azok optimális felhasználására. . hasznosság A B 0 B és A áru mennyisége Csökkenő

élvezetek elve (Gossen I törvénye). A rendelkezésre álló javakból fogyasztunk. A fogyasztásra kerülő első egység nagyobb élvezetet, a következő egységek kisebb és kisebb élvezetet adnak. élvezetek mennyiség Ha az áruból kevés van akkor nagy a hasznossága, ha pedig sok van, akkor kicsi a hasznossága. Ezzel az elmélettel magyarázható a műkincsek értéke. Ha y áru tulajdonosa x árut akarja, akkor az ő áruját csökkentenie kell. Azért cserébe kell adni Feláldozza x áru hasznosságát y árura. Addig hajlandó cserélni, míg x hasznossága kisebb, vagy legfeljebb egyenlő y hasznosságával. Feltétel: • X : Y = 1:1 • A kereslete megegyezik B kínálatával, és fordítva. A – A` közti árumennyiséget bocsátja áruba. A görbe alatti terület adja a hasznosságot Fogyasztói járadék: feláldozott hasznosság és szerzett hasznosság közti különbség. Addig zajlik a csere, amíg a fogyasztói járadék pozitív, vagy 0. Pénz

határhaszna: pénzjövedelem utolsó egységén vásárolható áru hasznosságával egyenlő. Költségtörvény és határhaszonelmélet Marshall Eddig fogyasztási cikkekről beszéltünk. Termelési eszközöknél nehéz megállapítani az élvezeti értéket. • Termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek szubjektív értéke határozza meg. Tagadja a kizsákmányolást 22 Gazdasági beszámítás elmélete: opportunity cost = feláldozott hasznosság • Ahhoz, hogy az áru megjelenjen a piacon, azért áldozatot hoz a termelési tényező. Ezek összegzése fejezi ki az áru értékét. • A termelési tényezők szolgálatot látnak el, ennek értéke = vállalkozó termelési költségeivel. • Matematikai alapból az optimális programozás elméletére támaszkodnak. Megjelenik az árnyékár fogalom: erőforrások alternatív felhasználásának jelentőségét adja. Termelési költségek lényegét bizonyos más

felhasználási lehetőségekről való lemondásban határozza meg. Gazdasági beszámítás: A piaci árból következtetnek az egyes termelési tényezők hasznára. Határtermelékenységi elmélet. Képviselői: Wieser (vízer), Marshall. A termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek szubjektív értéke határozza meg. Mivel a termelési tényezőkkel állították elő az árut, ezért ugyanannyi a hasznossága a termelési tényezőnek mint az előállított áru hasznossága. A termelési tényezők értéke függ a fogyasztási cikk hasznosságától. A termék határhaszna a termék ára Termelési függvény: A termelési tényezők és az általuk előállított termékmennyiség közötti kapcsolatot, összefüggést fejezi ki. Tehát a termékmennyiség (kibocsátás) függését mutatja a termelési tényezőktől Q = f (K,L) ⇒ Két változós termelési függvény, ahol a K a tőke és az L a foglalkoztatottak száma.

Q = f (K,L,τ,A) ⇒ τ: korszerűsítési ráta; A: föld, Cobb-Douglas féle termelési függvény : Q = aKαLα-1 ⇒ Jól leírja a termelési tényezők és a termékmennyiség közötti kapcsolatot. Hozadék függvény: Ez is egy termelési függvény. Q = f (K,L) Q g a Q = f (K,L) c L εL ≡ δQ (K , L ) Q  δL L átlagtermék Munkaszerinti határhaszon ε L ≡ Határtermék Átlagtermék K (tőke): változatlan marad ez a tényező. L: a foglalkoztatottak száma. 23 c: inflexiós pont ε L : a munka (tényező) termelési rugalmassága. A hozadék függvényben az egyik tényező változatlan (K), azaz csak az L-től függ, tehát egy változatos termelési függvény. I. ε L > 1 II. ε L < 1 III. ε L < 0 Határhaszon: ha a hozadékot a haszonnal mérik. Növekvő-, állandó-, és csökkenő hozadék elve: I. A növekvő hozadék szakasza: nő a munkaerő akkor nő a hozadék Az egységnyi munkaerő felhasználás nagyobb hozadékú. Az

inflexiós pontnál található az állandó hozadék szakasza: ha egységnyivel nő a munkaerő a hozadék ugyanaz. nő A munkaerő kihasználtsága maximális II.-III Csökkenő hozadék szakasza: egységnyi ráfordítás mindig kisebb és kisebb hozadékot eredményez. Technikai optimum: ahol a határtermék és a az átlagtermék egyenlő Technikai maximum: az adott kibocsátás ebben a pontban éri el a maximumot, ha tovább növelnénk a kibocsátást, akkor csökkenne. Csökkenő hozadék törvénye: Egy bizonyos ponton túl (ez a pont a technikai optimum) a pótlólagos erőforrás felhasználás egyre kisebb és kisebb hozadékot eredményez. A megtermelt teljes termékmennyiséget maradék nélkül az egyes termelési tényezők közreműködésére vezetik vissza. (Ez csak lineáris homogén termelési függvények esetén igaz) A költségtörvény és költségfüggvény A neoklasszikus gazdaságtan: a termelési tényezők értékét a közreműködésükkel

előállított fogyasztási cikkek értéke határozza meg. Az isoquant görbék rendszerével arra kíván választ adni, miként kell a termelési tényezőket áraik adott nagysága mellett úgy kombinálni, hogy a termlésiköltség minimális legyen. Isoquant (közömbösségi) görbék Ruházat (tőke) Élelmiszer (munka) Az A,B,C,D, ugyanaz a hasznossága a fogyasztó számára. Ugyanaz az élvezeti értékük A négy pontot összekötő görbe vonal "közömbösségi görbe" , amelynek minden pontja a két jószág más és más kombinációja. Ez a közömbösségi görbe úgy szerkesztett, hogyha a fogyasztóknak választaniuk kellene bármely két pont között, nem tudnák melyik mellett döntsenek. Mindegyik egyformán kívánatos és közömbös lenne, mert ugyanaz a hasznosságuk és élvezeti értékük. Tehát a tőkének és a munkának a kombinációját úgy kell megválasztani, hogy azonos hasznosságot eredményezzen. ezzel minimális a termelési

költség 24 Közömbösségi elrendeződés Különböző hasznosságú görbék szerkeszthetők. ruházat U2 U1 U3 élelmiszer U 1-3 : közömbösségi görbék Különböző jövedelmekhez különböző hasznosságú görbék tartoznak. Magasabb a jövedelem magasabb a hasznosság. U 1 < U 2 < U 3 Ha mindkét jószág mennyiségét növeljük, akkor nagyobb hasznosságot érünk el. Jobbra nyújtás magasabb jövedelem szintet tükröz. A gazdasági beszámítás (opportunity cost) munkaerő áldozat + tőke áldozat = áru hasznossága azaz az áru ára. A termelési tényezők szolgálatának értéke a vállalkozó termelési költsége. A termelési költségek lényege bizonyos más felhasználási lehetőségekről való lemondásból áll. Reálköltség a munkás és a tőkés áldozata együttesen alkotja valamely jószág reálköltségét. 25 VII. A, Keynestől a mai modern közgazdaságtanig A keynesizmus Marx neokeynesi "rehabilitációja"

az l960-as években. A monetarizmus (Galbraith, Samuelson, Friedman). Keynes elméleti rendszerei: Reálszféra (árupiac) Az Y D = C+I a hatékony kereslet (Y S ) meghatározó szerepét mutatja be az egyensúlyi jövedelem szempontjából. A Y D ritkán esik egybe a teljes foglalkoztatás melletti termeléssel, azaz munkanélkülieket hogy munka nélkül – kényszerű munkanélküliség mellett valósul meg általában pénzpiac egyensúlya (?). Monetáris szféra (pénzpiac) Alapja a pénztári egyensúlyelmélet (Cambridge). Keynes a pénzt vagyontárgyként kezeli Értelmezi a spekulációs pénzkereslete, mai i-től függ (M S = L1 (Y) + L 2 (i)). Ha M S nő, akkor i csökken és I és Y is nő. Lényeg, hogy M S -től nem az árszínvonal nő, hanem az i Keynes szerint a monetáris politika alkalmazása hasznos lehet, viszont szerinte nem lehetséges a mennyiségi pénzelmélet és a pénz nem semleges. Elméletét gyorsan befogadják, nagy követőtábora alakul ki.

Keynesianista elméletek 1. Neoklasszikus mikroökonómia – Keynes-i makroökonómia szintézise A közgazdasági elméleteknek 1970-ig ez volt a fő iránya. Legjellemzőbb: Hicks IS-LM görbe és Samuelson 1948-ban megjelent könyve. 2. Pontkeynesiáns elmélet Ők vitatják az 1. pont szerinti szintézist, ők a neoklasszikus megközelítés kritikusai Csak Keynes-re és esetleg a klasszikusokra támaszkodnak. − Philips: inflációelmélete szerint a munkanélküliség és az infláció együtt mozognak, de ellenkező mozgásban vannak − Harrod: a gazdasági növekedés keynesiáns elméletét alkotta meg. − Káldor Miklós: a jövedelem-elosztás elméletét alkotta meg − Robinson: a munkanélküliséggel, a gazdasági növekedéssel foglalkozott. 3. Neokeynesianizmus Akkor születik meg, amikor megjelenik a monetarista kritika az elmélettel szemben (1970 körül) A Keynes-i forradalom a közgazdaságban Válságba kerülnek a makroökonómiai következtetések, mert

ezek nem állhatnak fenn: − Say dogma − a munkanélküliség tartósan nem létezhet, a munkapiaci automatizmusnak kellene a munkapiaci egyensúlyt helyre állítani. − a Laisse-faire elvet kell érvényesíteni (magára kell hagyni a gazdaságot.) A kor jellemzői: − Olyan kérdések merülnek fel, amit eddig az elméleten kívül lévőnek tekintettek. − Az időtényező, mint közgazdasági kategória mellett számos szempont került előtérbe − Kialakul az ökonometria (közgazdaság + matematika) − A I. világháborút követően fontossá vált a pénzelmélet megújítása 26 Ezekre hoz forradalmat Keynes, aki fokozatosan szembefordul a neoklasszikusokkal. 1919 – Békeszerződés gazdasági következményei c. műve (Párizsi béke, ahol megfigyelőként vett részt.) A szerződésben már nem látja a béke hatását, megjósolja a problémákat 1930 – Pénzelmélet. Ez készült a nagy műnek, de a válság átirányította a munkaérték – elméletre

1936 – Általános elmélet Keynes szerint nem az a gond, hogy a tárgykört rosszul közelítik meg, hanem az, hogy csak meghatározott körülmények fennállása esetén tudja meghatározni – ez a t ökéletes verseny. A tökéletes verseny feltételei azonban nincsenek meg, így nincs is realitása. Célja, hogy pontosítja a neoklasszikus tárgykört. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Új szemléletmód: − Mivel nincs tökéletes verseny, foglalkozni kell a gazdasági aktivitással, szerinte a makroökonómia szintjén kell meghatározni az erőforrás-felhasználást. − Szerinte a munkanélküliség és a foglalkozás nem csupán munkapiaci probléma, hanem az egész gazdasági aktivitás kérdése és fontosnak tartja ennek vizsgálatát. − Alapvetőnek tartja a pénz aktív gazdasági szerepét (a mikroökonómia nem igényli a pénzt) − Elemzését rövidtávon végzi: ha a gazdaság működésének a piaci automatizmusokra várunk, akkor hosszú távról van szó.

Híres mondása: „Hosszú távon mindannyian halottak vagyunk” Gond: annyira a rövid távra koncentrált, hogy a hosszú távú hatásokkal egyáltalán nem számolt. A megtakarítást és a beruházást különböző gazdasági alanyok végzik eltérő motivációk alapján: − Fogyasztói döntések: a háztartások a j övedelem egy részét megtakarítják = v agyontartás (a neoklasszikus szerint vagy ma vagy később fogyasztják el.) Keynes szerint később sem fogyasztják el. Növekvő megtakarítás, csökkenő fogyasztói határhajlandóságot jelent − Beruházók: ők sem bíznak a jövőben. Döntésüket nemcsak a várt kamat, hanem a várt profit is meghatározza (tőke várható határhatékonysága) − Vagyontartók: ők sem bíznak a jövőben. A vagyonukat pénzben vagy az állam által kibocsátott értékpapírban tartják. Gond ezzel, hogy kihagyja a többi lehetséges vagyontartási módot. A vagyontartók preferálják a vagyon pénzbeli tartását Ha

lemond a likvid vagyontartásról, kamatot kap. Szerinte a beruházás természeténél fogva ingadozó és nagymértékű bizonytalanságnak van kitéve. A megtakarítás és a beruházás kapcsolatában az I a döntő, ez határozza meg a tényleges S-t. A reál és monetáris szférát a kamat közvetítésével köti össze. A kamatlábat monetáris kategóriaként határozza meg. Az egyensúlyt nem ár, hanem mennyiségi alkalmazkodáson keresztül vezeti le. Feltételezi, hogy az árszínvonal alkalmazkodásakor eléri a teljes kapacitás-kihasználást. Gond, hogy nem tudja magyarázni az inflációt, ha teljes foglalkoztatás van. Nem statikus elemzést végez, hanem a várakozások figyelembevételével dinamikus jelleget ad elemzésének, de nem igazán dinamikusan, mivel rövidtávú. Új kategória a beruházási multiplikátor: így jelenhet meg az állam gazdasági szerepvállalása mint rendszert stimuláló tényező. Három pénztartási motívumot tárgyal: −

Tranzakciós keresletet − Óvatossági motívumot a váratlan kiadások finanszírozására − Spekulációs keresletet mint vagyontartási formát Kiváltó okok: A kapitalista országok különböző módon fejlődnek. Világ újrafelosztása Háborúhoz sok pénz kell Az állam biztosítja az anyagi forrást. Beavatkozik a gazdaságba monopóliumként Megváltoznak a piaci mechanizmusok. Munkanélküliség, infláció  válság Probléma megoldására a neoklasszikus közgazdasági elmélet alkalmatlan. 1930- as évekre a k apitalizmus minden addiginál mélyebb válságba süllyedt, a léte kerül veszélybe. 27 Keynesizmus Célja: olyan általános elmélet kidolgozása, amely megmutatja a gazdaságpolitika főbb irányait, a beavatkozás lehetőségeit, biztosítja a tőkés rendszer továbbfejlődését. Ez egyben állami gazdaságpolitika is. Megmondja, azt is, hogy milyen eszközök segítségével működhet tovább a kapitalizmus. Bírálja a klasszikus

közgazdasági irányzatot (Ricardo, Marx), a n eoklasszikus irányzatot, de vannak bizonyos elemek amiket átvesz. Pl: munkamennyiségekkel gondolkodik, árelmélet, Marshall egyensúly elmélet Szemlélete makroökonómiai, nem az egyes fogyasztóból indul ki. Elsősorban a határköltségekre támaszkodik. A válság, munkanélküliség csökkentésére összpontosít 1936-ban megjelenteti fő művét: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz címmel. Felismeri a kapitalizmus korlátait:  Elégtelen a k ereslet  profit lehetőségek korlátozottak  termelési tényezőket nem használják ki megfelelően, kihasználatlan termelői kapacitások.  Nem használják ki a munkaerő foglalkoztatását, sem  MUNKANÉLKÜLISÉG. Alacsony szinten valósul meg a kibocsátás  VÁLSÁG  Valódi probléma: Mindezek ellenére a piacon egyensúly van. Nincs a piacon olyan automatizmus, ami kimozdítaná a gazdaságot a válságból. A tőkés gazdaság stabilizálódik egy

alacsony kibocsátási szinten. Hatékony keresletek elve: Pótlólagos keresletet kell biztosítani. KI? Ez nem a tőkés lesz, hanem az állam. HOGYAN? Források összpontosítása az állami költségvetésben Állam a háború után nem vonul ki a gazdaságból. Ez lesz a költségvetési vagy fiskális gazdaságpolitika Kiegészítő elemként a pénzügypolitika eszközeit is fel kell használni. Tőkés gazdaság sajátossága, hogy ciklikus Ez kedvezőtlen a gazdaság fejlődésére. A monopoltőkés állam gazdasági beavatkozásának (állami beavatkozás) ideológiája. Keynest megelőzően a polgári közgazdaságtanban, a neoklasszikus közgazdaságtanban az a felfogás uralkodott, hogy magára kell hagyni a gazdaságot, amely így automatizmusai - az ár-, bér- és kamatmechanizmusok - hatására az optimum felé tart. Marx és Engels tudományosan elemezték a tőkés gazdaság működését, rámutattak a kapitalizmus piacproblémájára és a gazdasági válságok

szükségességére, amelyek a g yakorlatban is rendszeresen jelentkeztek. Ennek ellenére a p olgári közgazdaságtanban az idealizált szabad verseny dicsőítése uralkodott. Az 1929-1933 -as válság rádöbbentette a burzsoáziát (tőkésosztályt), hogy a tőkés gazdaság megrekedt gépezetét csak az állam segítségével indíthatja meg, hogy az állami beavatkozás nem egyszeri aktus, hanem tartós lesz, ha elakarják kerülni a kapitalizmust összeomlással fenyegető válságot. A monopoltőkés állam gazdasági beavatkozásának elméletét Keynes dolgozta ki. Bírálta a neoklasszikus közgazdaságtan t ételeit, velük ellentétben azt állította, hogy a magára hagyott gazdaságilag fejlett tőkés országokban a kereslet növekedése lemarad a kínálat növekedése mögött, a gazdaságban nincs korlátlanul profitot hozó beruházási lehetőség, és a fogyasztási és a beruházási kereslet elégtelensége miatt a munkanélküliség és a tőkefelesleg

állandósul. Keynes az 1930-ass évek kapitalizmusának jelenségeit írta le, de az okok feltárásában nem jutott el a monopoltőkéhez, hanem a jövedelemtulajdonosok, vállalkozók és a pénztulajdonosok magatartását jelölte meg a problémák okozójaként. Szerinte azért nincs megfelelő fogyasztói kereslet, mert az emberek nem költik el a jövedelmüket fogyasztásra, hanem növekvő részét megtakarítják. Az elégtelen kereslet miatt csökken a foglalkoztatottság. Keynes elutasította a tőkés rendszer forradalmi átalakulását. Szerinte az állam gazdasági beavatkozásával a működése ismét megfelelő lesz. A kereslet elégtelenségének leküzdésére a kereslet ösztönzését tartotta kívánatosnak, elsősorban a költségvetési és az adópolitika segítségével. Hangoztatta a p rogresszív adózás és a k öltségvetési bevételek elkülönítésének szükségességét, ami megemeli az összkeresletet, ha olyanoktól vonják el az adót, akiknek

magas jövedelmük miatt alacsony a fogyasztási hajlandóságuk. Fontosnak tartotta a magánberuházások ösztönzését is. Nagy súlyt helyezet az állami költekezésre, sem a költségvetési deficittől sem az inflációtól nem idegenkedett. Szerinte nem a névleges béreket kell csökkenteni, hanem az árakat emelni, a pénz- és hitelbőség, valamint az emelkedő árak a vállalkozói döntéseket előnyösen befolyásolják. Keynesnél az egyensúly fő kritériuma a szándékolt megtakarítás és a beruházás 28 egyensúlya (beruházási multiplikátor). Közöttük az egyensúly a nemzeti jövedelem változása teremti meg. Keynes modelljében a nemzeti jövedelem a foglalkoztatottság függvénye, az pedig a keresleté. A csökkenő jövedelmekből az emberek elsősorban megtakarításaikat csökkentik. Ha ez még mindig meghaladja a beruházásokat, a folyamat tovább gyűrűzik, csökkentve a foglalkoztatottságot és a nemzeti jövedelmet, amíg egy alacsony

szinten meg nem teremtődik a megtakarítás és a beruházás egyenlősége munkanélküliség mellett. Csak az állam segítségével teremthető meg a magasabb foglalkoztatottsági szint melletti egyensúly A második világháború után kezdték a fejlett tőkés országokban a keynesi gazdaságpolitikát alkalmazni. Keynes elsősorban a keresletet kívánta ösztönözni, ciklikus összehúzódását megelőzni Tételei az anticiklikus gazdaságpolitika elméleti alapjául szolgáltak. Gazdaságpolitikája anticiklikus. Kiemelkedő szerepe van az állami gazdaságpolitikának Bevétele: jelentősek az adók.  progresszív adóztatás a ciklikusság ellen Csökken a profitráta  csökekn a b efektetések száma. Teljesítmény visszatartás  növekedés lelassul Az adókulcs elengedésével lehet a csökkenést lassítani. Költségvetési kiadás jelentős részét adja az állami apparátus finanszírozása. Munkájuk során áru nem jelenik meg a piacon, de ha nő az

állami alkalmazottak száma, akkor nő a fogyasztás, pótlólagos keresletet jelentenek a piacon. Más állami kiadások: pl.: útépítés, iskoláztatás, egészségügy, hadipar ezzel is biztosítanak pótlólagos keresletet a piacon. Szintén anticiklikus gazdasági eszközök az állami tulajdonban lévő vállalatok. Nem a profit gyártás az elsődleges cél, hanem egyéb funkciók betöltése. Mivel lassú a hivatalnoki bürokrácia, ezért lassabban reagál a gazdasági válságokra. A fáziskésés miatt a szélsőséges ingadozás tompul Ezek az eszközök nem mindenhatók Pénzügypolitikai eszközök:  Kamatláb politika  Kötelező tartalékráta politika  Nyilt piaci műveletek Költségvetéspolitikai eszközöket nem lehet normatív megoldásként az egész társadalomra alkalmazni, mert az egyes ágazatok nem azonosan fejlődnek. Pénzügypolitikával viszont nem lehet szelektálni. 20-as, 30-as években alkalmazzák először Angliában. Működött is a

60-70-es évekig Egy adott időpontra vonatkoztatnak, nem számolnak az idő múlásával. Gyorsuló dinamizmus  Keynesizmusba beépítenek társadalmi változást is. 60-as évek után a Keynesi gazdaságpolitika már nem elegendő. Nemzetközi integrációs tömbök kialakulása 2 világrendszer közti hidegháború vége. Szocializmus megdöntésének módja a gazdasági verseny Szupranacionális vállalatok jönnek létre, melyek gazdasági ereje nagyobb, mint egyes országoké. Pl.: General Motors Saját profit érdekeiket akarják érvényesíteni Olaszországban kormányok váltják egymást. Keynesi gazdaságpolitikát alkalmazzák a g azdaság felemelésére. De a v álság még tovább mélyül Liberalizáció bontakozik ki  kényelmetlen az állami beavatkozás.  gazdasági szabadság újjáéledése Marx neokeynesi „rehabilitációja” az 1960-as években. Konvergencia elméletek születnek. Megállapítják, hogy a marxi és keynesi elmélet között

hasonlóság van. Mindkét elmélet ugyanazt akarja, csak a célhoz vezető utak különbözőek Elkezdődik a két irányzat összebékítése. A két irányzatban párhuzamokat keresnek, és próbálják a két elméletet összebarátkoztatni. 29 A monetarizmus (Galbarith, Samuelson, Fredman). Monetarizmus a modern polgári közgazdaságtanban azok az irányzatok, amelyeknek képviselői a gazdaságban a monetáris (pénzügyi) folyamatok meghatározó jellegét hirdetik. A korai monetarizmus képviselőinek több tételét már Keynesi is bírálta. A második világháború után, az 1960-as évek végéig a monetarizmus háttérbe szorult. Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején a keynesizmus válságával újra előtérbe került a monetarizmus, amelynek fő képviselője Friedman. Friedman monetarizmusát a mai polgári közgazdaságtanban monetáris ellenforradalomnak is nevezik. A mai gazdaságelméletek fő áramát jelenti. Indulása 1970 körülre tehető

Fő képviselője Friedman, aki 1967-ben kapott Nobel díjat. Ez gyakorlatilag ellenforradalom, visszatérés a kl. Elmélethez és visszahozza a neoklasszikus makroökonómiát. Friedman eleve nem követte Keynes-t, de csak ekkortól kezdték jobban olvasni azokat, akik nem követték Keynes-t, mivel Keynes nem adott választ a 70-es évek válságára. Infláció oka: a pénz mennyisége túl sok a gazdaságban. A monetaristák szerint a megoldás a mennyiség pénzelmélet visszahozásában van. A monetarizmus fő tételei: − Stabil reálgazdaság − A piaci automatizmusok biztosítják a stabilitást − Visszahozzák a m ennyiségi pénzelméletet, ami új viszont benne, hogy a pénzkeresletre helyezi a hangsúlyt. − Figyelembe veszik a várakozásokat, az inflációs várakozást − A monetarista politika szerintük az inflációra tud hatni, de a kamatlábra nem − Megkülönbözteti a rövid és hosszú távú Phillips görbét A mennyiségi pénzelméletet a currency

iskola képviselte tovább. Szerintük a bankjegyek teljes beválthatósága nem elégséges feltétele a pénzmennyiség növekedés megállításának. Ez lehetővé teszi a bankok számára, hogy aranytartalékukon felül is kibocsássanak bankjegyet. Ezért a 100%-os tartalékráta megkövetelését is szükségesnek tartották. Vitapartnerük a baking-iskola volt, akik szerint egyáltalán nincs szükség a bakok általános szabályozására. A monetarizmus mennyiségi pénzelmélet szerint: − P egyenes arányban áll M-mel − Az oksági viszony M felől megy P felé − M semleges − P-re csak M hat − M exogén adottság Galbraith: Műveiben az amerikai kapitalizmus fejlődését elemzi. Szerinte a gazdaság monopolista jellegéből eredő túltermelés és fogyasztói bőség a társadalomban káros elváltozásokat okoz. A megoldást a társadalmi célú közkiadások fokozásában, tehát az állammonopolista kapitalizmus további térhódításában látja. Szerinte a

mai kapitalizmusban a nagyvállalatok uralma - az állami beavatkozással párosulva - már rég hatályon kívül helyezte a piacgazdálkodást, és tervgazdálkodást valósít meg. Kifejtette a tőkés és szocialista rendszer konvergencia - elméletét is, amely szerint a két ipari társadalmon fejlődési tendenciái azonosak. Későbbi műveiben már a mai kapitalizmus válságjelenségeivel foglalkozik. Az 1970-es évek gazdasági problémái a tőkés világban a második világháború után kifejlődött állammonopolista rendszer hatékonyságát tették kérdéssé, és ezzel a konvergencia elmélet válsága is bekövetkezett. A válság arra kényszeríti Galbraith-t, hogy újraértékelje az állam funkcióját: szükségesnek tartja az állam gazdasági funkciójának további kiszélesítését, átfogó tervezési rendszert javasol, az árak és a bérek közvetlen állami ellenőrzését sürgeti. Reformprogramjában, amelyet új szocializmusnak nevez, látszólag a

nagy monopóliumok hatalmának korlátozását javasolja, a valóságban éppen a monopóliumok érdekében sürget reformokat. Galbraith programja 30 az állammonopolista kapitalizmusnak az a f ormája, amelyek az USA-ban megvalósult valamint a fejlett országokban is létrejött a második világháború után. ⇒ Vegyes gazdaságnak neveztek Samuelson: amerikai neoklasszikus közgazdász. Elsősorban makroökonómia kérdésekkel foglalkozik, több publikációja jelent meg a matematikai módszerek közgazdasági felhasználásáról, a lineáris programozás gyakorlati alkalmazásáról. Több amerikai elnök gazdasági tanácsadója volt Nézete szerint a költségvetési és a monetáris politika együttes alkalmazásával lehet hatékonyan szabályozni a termelést és a foglalkoztatottságot. Az infláció okának a költségvetési és a monetáris politika expanziós jellegét tartja. A mai kapitalizmust vegyes gazdaságként ábrázolja, amelyben szerinte harmonikus a

gazdasági növekedés, és megvalósul a teljes foglalkoztatás. 1970-ben elnyerte a Nobel - díjat. Friedman: neoliberális amerikai közgazdász. A chicagói iskola vezéralakja, az ún m onetarista ellenforradalom legismertebb képviselője, aki elsősorban pénz és árelméleti kérdésekkel, valamint fogyasztási függvényekkel foglalkozik. Nézetei a mennyiségi pénzelmélet egyik válfaján, a pénztári egyensúly elméletén alapulnak. Az állami tervezés és költségvetési politika ellenzője Úgy véli a monetáris politikával, a forgalomban lévő pénz mennyiségének ellenőrzése révén szabályozható a devizaárfolyam, az árszínvonal és a nemzeti jövedelem nominális nagysága. 1976-ban Nobel-díjat kapott és Nixon elnök gazdasági tanácsadója volt. Friedmann szerint a pénz iránti kereslet 3 tényezőtől függ: összvagyontól, az aktíva hozadékától és a tulajdonos preferenciáitól. Ő kiszámítható pénzpolitikát ajánl, amelynek egyszerű

szabálya a pénzmennyiség évről évre azonos arányban történő bővítése, mely aránya reáltermelés hosszú távú növekedési rátájának feleljen meg, mert ezzel az árszínvonal stabilitása is elérhető. Szerinte a monetarista iskolának is foglalkoznia kell a rövid táv kérdésével, mely a várakozásokkal kibővített Phillips görbében öltött testet. Friedmann a következő általános gazdaság politikai elveket fogalmazza meg: ha a monetáris hatóság állandó ütemben növeli a pénzkínálatot, akkor az inflációs ráta állandósul és beleépül a várakozásokba, s így nem lesz pénzillúzió. Ennek megfelelően a gazdaság a munkanélküliség term rátáján, a hosszú távú Phillips görbe egy pontján állapodik meg. Ez elhárítja az instabilitás veszélyét a piacgazdaságból, amely önmagában alapvetően stabil vagyis nem igényel gazdaságpolitikai beavatkozást. Konvergencia-elmélet Az egyik legkifinomultabb polgári közgazdasági

elmélet, amely szerint a modern kapitalizmus (állammonopolista kapitalizmus) és a szocializmus fejlődési irányában hasonló vonások bontakoznak ki, közeledés megy végbe a két gazdasági rendszer között, fokozatosan eltűnik minden különbségük. Ez a konvergencia híveinek elképzelése szerint kizárja azt, hogy a kapitalizmust forradalom útján váltsák fel a szocializmussal; valamint olyan társadalmat tudnak létrehozni, ami mentes a kapitalizmus és a szocializmus fogyatékosságaitól. Napjaink polgári közgazdasági irányzatai: Piac megtisztulásának tételét valló közgazdasági irányzat  Állam gazdasági aktivitásával szemben lépnek fel  Trendeket fogalmaznak meg, ezeket előrevetítik a jövőre. A gazdaság szereplői racionálisan alkalmazkodnak a trendekhez.  Állam túlságosan beavatkozik. Hagyni kell a g azdaságot, mert az árak szabad játéka elnyomja a jelentkező bajokat, biztosítja a teljes foglalkoztatást. 

Alaphipotézis: Piac megtisztulás Általános kereslet-kínálat eltérés. Erre az ár gyorsabban reagál, mint a termelés  az árak szabad játéka teremti meg a piacon a kereslet kínálat összhangját. Ha nő az ár, csökken a termelés és a kínálat is.  Vizsgálatuk a m ikrogazdaságra irányul és az árelméletre támaszkodnak. Marshall féle árelméletet használják fel. 31   Vallják a munkanélküliség természetes rátájának hipotézisét:  munkások egy része úgy érzi, hogy nem éri meg neki munkára áldozni a szabadidejét a fennálló reálbérek mellett.  munkanélküliség gazdaságpolitikai eszközökkel nem változtatható meg.  kormányzati gazdaságpolitika akadályozza a piac öntisztulását. Elvetik a piaci szereplők tökéletes és ingyenes informáltságára vonatkozó feltevést. Az információ monopolizálva van. Ez hozza a legnagyobb profitot Ezen belül két kisebb irányzat alakult ki: 1. ADAPTÍV VÁRAKOZÁSOK

HIPOTÉZISÉT VALLÓK IRÁNYZATA (MONETARISTÁK) Pl: Friedman 1970-es évek Múlt és jelen eredményeit adaptálják át a jövőre.  Előbbi általánosságokat vallják  Múltból és jelenből számított trendeket vetítik át a jövőre.  Kormányzati kiadás növekedése mákony (kábítószer) a gazdaság számára. Csak tüneti kezelést jelent.  munkások nominálbérük növekedéseként élik meg  vállalkozók termékeik árának növekedését tapasztalják Rövid távú hatás. KIJÓZANODÁS: visszaáll az eredeti helyzet, DE magasabb árszínvonalon.  Kormányzat csak az infláció gyorsításával érhet el eredményt. Elvetik, hogy az állam konkrétan avatkozzon be, ehelyett közvetve pénzügy-politikai eszközöket alkalmazzon. Elismerik, hogy egyes esetekben szükség lehet a költségvetéspolitikai beavatkozásra, de csak kiegészítőként 2. Új klasszikus makroökonómia, vagy r acionális várakozások hipotézisét vallók (RADIKÁLIS

MONETARIZMUS) Lucas, Sergut, Wallace, sok matematikus képviselője van. Csak a jelen folyamatokból levont összefüggéseket vetítik át a jövőre.  Minden féle állami beavatkozás káros  Vallják:  Piac megtisztulásának elméletét  Racionális várakozások hipotézisét: Gazdálkodó alanyok várakozásaik képzésénél optimálisan felhasználnak minden rendelkezésre álló információt, így a kormányzat szabályszerűségeit is  a gazdaság politika rendszerese nem tudja félrevezetni őket  hatástalan a kormányzat beavatkozása. Piac meg nem tisztulásának hipotézisét vallók irányzata (ÚJ MAKROÖKONÓMIA) 80–90-es évek  Mai tőkés gazdaságról valósághűbb képet adnak.  Elvetik a hatékony ár elméletét.  Legtöbb piacon az árak ragadósak. Lassan reagálnak a kereslet-kínálat változásra, a reálszféra (termelés) gyorsabban reagál.  Vallják a neoklasszikusok árelméletét, Walras általános árelméletét

alkalmazzák  rövid távon az ármechanizmus nem tudja a piacot megtisztítani  termelés, reálfolyamatok reagálnak gyorsabban A válságot, kényszerű munkanélküliséget az árak és a bérek renyhesége idézi elő  állam NE avatkozzon be.  Tőkés gazdaság bajainak forrása pusztán a piaci mechanizmusok nem kielégítő működése. 32 VIII. A, Értékelméletek a közgazdaságelmélet történetében (A merkantilistáktól a szubjektív közgazdaságtanig). Merkantilizmus A gazdaságot a forgalomból kiindulva vizsgálták, a gazdaságot azonosították az aranypénzzel, csak a pénznek tulajdonítottak értéket. Kameralizmus Alapja ugyanaz, mint a merkantilizmusnak, a királyi domíniumokból és regálékból származó jövedelmet adókból akarják begyűjteni. A külkereskedelem a gazdagság forrása (védővámok, gyarmatok). Klasszikus polgári közgazdaságtan megjelenése, kialakulása XVII – XVIII. század Képviselői: Petty: − A

kereskedelem gazdagítja legjobban az országot. − A termelésből indul ki. − A gazdagság forrása: munka és a föld. − A nemesfémet alkotó munka hoz létre csak közvetlenül értéket. − Csak az a munka értékalkotó, amelyik terméke a cserén keresztül nemesfémmé válik. − Az áru értékét a használati értéket létrehozó tényezőkből igyekszik magyarázni. − Minden dolgot két természetes tényező alapján: a munka és a föld alapján kell értékelni közös nevezőre igyekszik hozni; a föld árát a munkára vezeti vissza (21 év, a földjáradék elmélet csírája). Fiziokraták: − Gazdasági szabadság jelszavával támadták a merkantilizmust és a feudalizmust. − A mezőgazdaságban látták a gazdaság egyetem forrását, az ipar inproduktív ágazat, ahol nem keletkezhet értéktöbblet. − A mezőgazdaság már tőkés mezőgazdaság − Az érték létrejöttét meghatározott konkrét munkával hozzák kapcsolatba és nem

általános emberi munkára vezetik vissza. Adam Smith (1723 – 1790, Angol) Az ipari forradalom előestéjén működött − Elfogadja az önérdek alapvető szerepét a gazdasági életben (láthatatlan kéz) − A gazdagság forrása bármely termelési ágban kifejtett általános munka. − A tőke számára legelőnyösebb befektetési terület a mezőgazdaság, mert itt a természet is segít. Az áru értéke (mindig pontosítja) − Az előállításhoz felhasznált általános emberi munka − Az áru annyit ér, amennyi eleven munkát lehet rajta vásárolni. − Az áru értékét a jövedelem határozza meg (Hiba! Nem tisztázza mit ért jövedelem alatt) Ipari forradalom időszaka (XVII – XIX. század) Ricardo: (A haladó ipari burzsoázia ideológusa) Harcol minden ellen, ami a termelőerők fejlődését gátolja (földesurak, munkások) Munkaérték elmélete: − Az áru értékét az előállítására eleven és holt munka mennyisége határozza meg. − Nem

ismerte fel, hogy az áru értékét a társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg. 33 − Élesen különbséget tesz az értékalkotás és használati értékalkotás folyamata között, rámutat, hogy értéket csak munka alkot, de használati értéket a tőke és a természet is: nem ismerte fel a konkrét és az absztrakt munka kettőségét. − A munkaerő árujellegének felismeréséig nem jut el. Kispolgári szocialisták: Kispolgári szocialisták Proudhon − A tőkés gazdasági jelenségeket a kispolgárok szemszögéből vizsgálja. − A kapitalizmusban nem érvényesül az „örök igazságosság”, mert nem érvényesül az értéktörvény. Értékelméletük Az áru értékének nagyságát a jószág abszolút társadalmi hasznossága adja, mi két részből tevődik össze: érték és hasznosság. Ez a két dolog egymással ellenétes irányban mozog Korai vulgáris közgazdaságtan. Say (1767-1832) Say munkássága kiemelkedő

jelentőségű, hiszen később elméletét tovább viszik. A nagypolgárság érdekeit képviseli. Bizonyítani akarja, hogy nem a munka az érték egyetlen forrása Áruérték: az áru értéke a hasznossága. (Hiba: nem tudják mit ért hasznosság alatt) Az áru értéke akkor növekszik, ha a hasznossága emelkedik. Malthus A munkaérték elmélet képviselője. Áru értéke: az azért vásárolható munka mennyisége (Á P Á). Az államnak fontos szerepe van a megfelelő kereslet megteremésében (Keynes előfutára) Senior (1790-1864) Az áru értéke: az áru értékét a benne megtestesülő áldozat adja. (áruban megtestesülő áldozat) munka a munkás áldozata, lemond nyugalmáról, szabadidejéről (A munkás feláldozza a szabadidejét, és hajlandó munkát vállalni, amit meg kell fizetni.); tőke a tőkés áldozata, eredetileg pénz volt, amit megvon magától, és inkább tőkeként működteti, nem magára költi. Ezt az áldozatot meg kell fizetni⇒ ez az

áru értéke Föl sem merül a kizsákmányolás kérdése. Marx (Ipari forradalom időszaka után, a XIX .- XX század Az áru értéke: újraelőállítását társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg. Neoklasszikus, vagy Szubjektív polgári közgazdaságtan (XIX. – XX század Képviselői: Menger, Jevons, Walras Az áru értéke: − Hasznosság, − Termelési tényezők értéke − Munkás és tőkés együttes áldozata Szubjektívan értelmezik. A szuverén fogyasztó racionális döntést hoz 34 IX.A, Mikroökonómia - makroökonómia A gazdaságszervezés problémái: mit?, hogyan?, kinek?. Célok és eszközök a makroökonómiában A makroökonómia alapfogalmai A makrogazdasági szereplők és kölcsönhatásuk. Makrogazdasági mérlegek Mikroökonómia Fókuszában a gazdasági szereplők az „egyéni” döntések az „egyéni döntéshozók” (fogyasztók, háztartások, vállalatok . stb) állnak, illetőleg ezek általánosítható

viselkedési jellemzői, döntési alternatívái, gazdasági reakciói. A mikroökonómia a gazdaságot elkülönült gazdálkodó (döntéshozó) egységek együtteseként ábrázolja, melyek gazdasági javakat állítanak elő, és fogyasztanak el, egymással bonyolult kapcsolatba kerülve. Egyéni döntéseik hatására alaku7lnak ki Makroökonómia Összevont, aggregált mutatók, jellemzők formájában elemzi a gazdaság teljesítményeit, állapotát, fejlődési tendenciáit (éves nemzeti jövedelem, munkanélküliség, infláció, gazdasági növekedés stb.) A vizsgálat tárgya a mikroökonómiától eltérő elemzési eljárásokat is igényel (pl bonyolultabb, nagyobb matematikai modelleket, ökonometriai módszereket). A gazdasági szereplőket ágazatokká, szektorokká foglaljuk össze, a termékeket pedig termékcsoportokká, vagy akár egyetlen egy termékhalmazzá összesíthetjük. A gazdasági elemzés két szintje természetesen jelentős mértékben

összefügg, egymáshoz illeszkedve alkotják a modern közgazdaságtant. Pl: A bérek növekedésére egyidejűleg jelent a vállalatoknak makroszintű költségnövekedést és makroszinten bérszínvonal növekedést, áttételesen esetleg inflációt. A makroszintű események eredői, következményei, bár esetenként az együttes mozgások nem az egyes szereplők szándékait tükrözi. E jelenséget szokták az „összetétel csapdájának” is nevezni = AMI igaz minden egyénre külön-külön, az nem igaz a csoport egészére. A közgazdasági elemzés két alapvető szintje mindkét irányban tovább bővíthető. Mit, Hogyan, Kinek? Minden társadalomnak valamilyen módon szembe kell nézni három alapvető fontosságú és egymással összefüggő gazdasági problémával. • Mit termeljen és milyen mennyiségben? A társadalomnak meg kell határoznia, hogy mennyit is hozzon létre a sokféle lehetséges termékből és szolgáltatásokból és mikor kerítsen sort

termelésükre. Azaz, az alternatív javak és szolgáltatások közül melyeket és milyen mennyiségben termelje? És mikor termelje őket? Sok élelmiszert és kevés ruházati cikket termeljen, vagy éppen fordítva? • Hogyan állítsa elő a javakat? Ki végezze a termelést, milyen erőforrásokkal, s a t ermelési tendenciák közül melyiket alkalmazzák. Azaz kikkel, milyen erőforrásokkal és milyen technológiai módszerrel termelje meg őket? Ki vadászik és ki fog halat? • Kinek a számára termelje a j avakat? Azaz, ki fogja élvezni az ország javait és szolgáltatásait, kinek lesz haszna belőle, ki fogyaszthatja el a gazdasági tevékenység gyümölcsét? Vagy más szavakkal, hogyan ossza el a nemzeti termékeket az egyes személyek és családok között? Olyan társadalmat akarunk-e, amelyben néhányan gazdagok, sokan pedig szegények, vagy olyant, amelyben a nemzeti kibocsátásból mindenki egyenlően részesedik? Az izmokat jutalmazzuk meg bőkezűen

vagy az intelligenciahányadost? A semmittevők lakjanak jól? Bár e három probléma minden társadalomban alapvető fontosságú közös jegy, a különböző gazdasági rendszerek különböző módon próbálják őket megoldani. Célok és eszközök a makroökonómiában. Egy nemzet gazdasági teljesítményének megítélésében lépten -nyomon találkozunk a bruttó nemzeti termékkel (GNP), a f oglalkoztatással, az inflációval és a fizetési mérleggel. Ezek a makroökonómiai elemzés és politika központi céljai, vagyis törekvései. 35 A történelem során az egyes nemzetek alig tettek valamit annak érdekében, hogy befolyásolják gazdasági teljesítményüket. A modern makroökonómia kifejlődésével azonban arra vonatkozó ismeretekre tettünk szert, hogy az állami politika mikén befolyásolhatja a gazdaságot. Ma már jobban értünk a makroökonómiai politika eszközeihez. Tudjuk, hogy a pénzkínálat változásai, vagy az adók és a kiadások

hogyan befolyásolják a gazdaságot. Célok Eszközök Kibocsátás: Költségvetési politika: • Magas szint, mind abszolúlt mércével, • Kormányzati kiadások (befolyásolják a mind a potenciális szinthez képest. közfogyasztásnak a magánfogyasztáshoz viszonyított nagyságát) • Gyors növekedési ütem. • Adózás (levon a jövedelemből így csökken a magánkiadás; kihat a beruházásra és a potenciális kibocsátásra is; kihat: összkiadásra, mely befolyásolja a reál GNP-t és az inflációt) Foglalkoztatottság: Monetáris politika: A pénzkinálat szabályozása a k amatlábak • Magas szintű foglalkoztatottság • Alacsony szintű kényszerű befolyásolásábal. (befolyásolja a kiadást munkanélküliség (ami jó munkát biztosít Hatást gyakorol a t ényleges és a p otenciális magas fizetésért azoknak akik dolgozni GNP-t.) akarnak.) Árszínvonal-stabilitás szabad piacok Jövedelempolitika: mellett (Inflációs ráta nulla körüli

stabil vagy Az önkéntes bér-ár irányelvektől a kötelező enyhén emelkedett árszínvonal olyan bér- és árellenőrzésig.(A kormányzat azon viszonyok között, hogy árakat és a béreket a kísérlete, hogy az infláció csökkentése szabadpiac határozza meg.) érdekében befolyásolja a bérek és az árak terén érvényesülő irányzatokat.) Külgazdasági mérleg: Külgazdasági politika: • Az export és az import egyensúlya • Kereskedelempolitika • Árfolyam stabilitás (valutaárfolyam) • Árfolyam-intervenció (Megkísérli fenntartani az egyensúlyt a valutapiacon, s megakadályozni, hogy az import és az export elszakadjon.) A táblázat bal oldalán látható egy modern piacgazdaság makroökonómiai politikájának fő céljait. Ezek hivatalos törvényekben öltenek testet. E célok megvalósítása magas és emelkedő életszínvonalhoz vezet. A jobb oldalon a gazdaságpolitika eszközeit látjuk. Ezek alkotják a féket és a kormánykereket,

amellyel a politikusok megkísérelhetik befolyásolni a gazdasági tevékenység ütemét és irányát. A konzervatívok gyakran úgy érzik, hogy ezeket az eszközöket erősen mértéktartóan kellene használni, míg a liberálisok az aktív használatuk mellett állnak ki. Makroökonómia alapfogalmai Kibocsátás: egy bizonyos időszak (általában 1 év) alatt a gazdaságban létrehozott áruk és az ott nyújtott szolgáltatások összessége. Reál kibocsátás: a kibocsátás használati értékben Nominál kibocsátás: Az adott időszak alatt létrehozott áruk és az adott időszak alatt nyújtott szolgáltatások értékének (= mennyiség * ár) összege. 36 Jövedelem: A makrogazdasági szinten értelmezett jövedelmen (hazai össztermék) a realizált végső kibocsátást értjük. Reál jövedelem: - jövedelem használati értékben kifejezve (nem pénzben kifejezve) - változatlan áras jövedelem (ha az összesítés változatlan árakkal történt, fix ár,

pl.: autó, ház – amit pénzért megvesznek és kézzel fogható) Nominál jövedelem: folyóáras jövedelem, vagyis a jövedelmet folyóárakkal számítottuk ki. Fogyasztás: a jövedelem azon része, amely a szükségletek közvetlen kielégítésére szolgáló árukra és szolgáltatásokra költődik. Megtakarítás: a jövedelem fogyasztásra el nem költött része. Y=C+S (jövedelem= fogyasztás+ megtakarítás) Bruttó beruházás: az állóeszközök pótlására és bővítésére fordított összeg. Az állóeszközök pótlása és bővítése. Nettó beruházás: a beruházás és az értékcsökkenés közötti különbség. Az adott időszak alatt megvalósult tőkeállomány – növekedés, vagyis az 1 é v alatt létrehozott új gépek, épületek, szerszámok . stb Másképpen az állóeszközök bővítése, bővítésére fordított összeg, bruttó beruházás-amortizáció. Fogyasztói árindex: a fogyasztást szolgáló éruk és szolgáltatások adott

időpontbeli érték összege az ugyanezen termékehalmaznak más (korábbi) időbpontbeli értékösszegéhez viszonyítva. Másképpen (%-ban fejezi ki), két időpont közötti árváltozás mértéke osztva a változás előtti idő árszínvonala. Hiba! A könyvjelző nem létezik Hiba! A könyvjelző nem létezikp=(p 1 - p 0 ) / p 0 = két időpont közötti árváltozás / a változás előtti idő árszínvonalával. Makrogazdasági szereplők és kölcsönhatásuk • Vállalati szféra: pénzért eladott áruk és szolgáltatások kibocsátója. Értékesítés céljából termel árukat és szolgáltatások. Költségeit pénzbevételeiből finanszírozza, és többnyire profitot realizál Ide tartoznak a bankok, a pénzintézetek, biztosítók. Vállalati szféra részét képezik azon fogyasztók is akik termelőtevékenységet folytatnak pl. építkeznek • Háztartási szféra: két részből áll. Nonprofit szféra azon része, amelynek szolgáltatásai a h

áztartásokra irányul és az utóbbiak fedezik a szervezetek fenntartási költségeit. Ebbe a kategóriába tartoznak pl: egyházak, társadalmi szervezetek, kulturális egyesületek, stb. Magánháztartások, amelyek a piacon fogyasztási cikkeket keresnek és munkát vállalnak. • Költségvetési (állami) szféra: az állam különböző szerveinek és szervezeteinek összességét értjük. Ide tartozik a kormány az összes hivatalával valamint a társadalmi szintű végrehajtó szervek (hadsereg, minisztériumok, büntető végrehajtási intézetek stb.), regionális vagy helyi állami irányító szervek, kórházak és múzeumok. • Külföldi szféra: azok a személyek tartoznak ide, akik nem állandó lakói az adott országnak, valamint mindazon vállalatok, amelyek nem integrálódtak a nemzetgazdaság belső gazdasági folyamataiba. Makrogazdasági mérlegek Mérlegek csoportosítása A mérleg: olyan kétoldalú kimutatás, amely a gazdaság egészét, részét,

vagy valamely területét, szereplőjét jellemzi – általában pénzértékben – két különböző szempont szerint egy adott időpontban vagy időintervallumban Időtényező szerint: - állapotmérlegek (stock), 37 - változás-mérlegek (flow). Tartalom szerint: - vagyon, - jövedelem, - foglalkoztatás (munkaerő), - fizetési, - stb. Mely területre (ágazatra) vonatkozik: - ipar (könnyű-, nehéz-, feldolgozó-, stb), - mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés, stb.), - kereskedelem (kül-, bel-,), - stb. Szereplők szerint: - makrogazdasági, - vállalti, - háztartás. A mérlegek két oldala: Aktívák Passzívák, Követel, Tartozik, (pl. jövedelem) Bevétel, Kiadás, Eredmények, Ráfordítások, (pl. termelés értékelése) Összetétel (fajta) Eredet (forrás) (pl. vagyon) 1. Makrogazdasági mérleg: a nemzetgazdaságot jellemzi két különböző szempont alapján egy időpontban vagy egy intervallumban. Mérleg tárgya: vagyon, jövedelem

Állapotváltozás jellege: időintervallum Állapot mérlege időpontban. 2. Vagyon mérleg: Tartalma a vagyon. Olyan kétoldalú kimutatás, amely adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a szóban forgó gazdasági egység eszközeit összetétel (fajta) és eredet (forrás) szerint. X gazdaság/ágazat vagyonmérlege Aktívák 1995.1019 -Reáleszközök értéke -Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Passzívák -Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások -Egyenleg: tiszta vagyon X gazdaság/ágazat vagyonmérlege 1995.1019 Passzívák (millió Ft) -Reáleszközök értéke -Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Ingatlan 200 Tartozás ”Z” vállalattal/ágazattal szemben 222 Épületek 450 Tartozás az állammal szemben 122 Gépek, berendezések 120 Készletek 80 Tiszta vagyon 810 Anyagok 50 Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Követelés ”Y” vállalattal/ágazattal szemben 112 Követelés az állammal

szemben 15 Aktívák 38 3.Vagyonváltozás mérleg: Két időpont közötti változást fejez ki Olyan kétoldalú kimutatás, amely egy adott időszakra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a gazdasági egység vagyonában bekövetkezett növekedéseket és csökkenéseket. X gazdaság/ágazat 1995. évi vagyonváltozás mérlege Aktívák (millió Ft) Passzívák Reáleszközök értékének növekedése Reáleszközök értékének csökkenése Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Más gazdasági egységekkel szembeni követelések növekedése csökkenése Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások csökkenése növekedése Tiszta vagyon csökkenése Tiszta vagyon növekedése 4. Folyótétel számla mérleg Olyan kétoldalú kimutatás, amely valamely a gazdasági egység meghatározott időszak alatt végbement jövedelem műveleteit ábrázolja azaz a jövedelmek összetételét és

felhasználását tükrözi. Követel oldal: a jövedelembevételeket tartalmazza. K Tartozik oldal: a jövedelemkiadásokat tartalmazza. T Makrogazdasági körforgás i.(két szereplős (3 számlás) makrogazdasági modell) Folyó tételek számla: kétoldalú kimutatás, tükrözi: egy gazdasági egység adott időszakon belüli jövedelem műveleteit, jövedelmeinek összetételét és felhasználását. KÖVETEL oldal: TARTOZIK oldal: jövedelem BEVÉTELEK jövedelem KIADÁSOK T K (0) Hazai össztermék Y (1) T C (2) Folyó tétel számla (1) Vállalat Vállalat K Y (0) T Hazai össztermék Folyó tétel számla (2) Háztartás C (0) Y K W (1) W (2) W C Háztartás 39 MAKROGAZDASÁGI KÖRFORGÁS II. (Két szereplős (4 számlás) makrogazdasági modell) Változás: van megtakarítás ( SV vállalati, SH háztartási ), beruházás (I), létrejön a tőkeszámla (*) Y Hazai össztermék (0) Hazai össztermék T T Tőkepiac Háztartás K (2) Háztartás

SH Folyó tételek számlák (1) Vállalat T C(2) I(*) C(0) I W C Y(1) SV Vállalat K W(2) SV(*) Y(0) (*) Tőkeszámla T K W(1) K I(0) Makrogazdasági jövedelem: (0) számla szerint: (1) számla szerint: Beruházás: SV(1) SH(*) SH(2) Y=C+I Y = W + SV I = W + SV Számlák közötti jövedelem áramlás sémája Y Vállalat Tv Hazai össztermék C W I Háztartás G X M Sv SH TH Tr Költségvetés Külföld Tőkepiac Sk 40 4 gazdasági szereplő, 6 számlával jellemezhető. M: pénzmennyiség (inport) Y: jövedelem C: fogyasztás X: export S H: a háztartás megtakarítása S Á : az állam megtakarítása T H : a háztartás adója I: beruházási tevékenység W: munkabér G: költségvetési kiadás S V : a vállalat megtakarítása S K: a külföldi megtakarítás T v : vállalati adó T r : a költségvetés adója AKM: Ágazati kapcsolatok mérlege. Tervezési segédeszköz, a m akrogazdasági jövedelem áramlását tudjuk nyomon követni.

Következő évi gazdasági folyamatokat is meg lehet tervezni Magyarországon 1986-tól működik ez a tervezési eljárás. Makrogazdasági összefüggés: Y+M=C+I+G+X Sv + SH + SÁ + Sk = I gazdasági szereplők megtakarítása Az egyes jövedelemtulajdonosokra: Vállalat: W + T v + S v = Y Háztartás: C + T H + S H = W + T r Költségvetés: G + T v + S Á = T v + T H Külföld: X + S k = M Makroökonómia alapegyenlete Y=C+I+G+X-M 41 X.A, A pénzpiac Az árupiac és pénzpiac együttes egyensúlya, az IS-LM-rendszer Pénzpiac A pénzpiac egyensúlyát a pénzkereslet és pénzkínálat segítségével jellemezzük. Egyensúlyról akkor beszélünk, ha a pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. A gazdaságban lévő pénzmennyiséget a központi bank teremti arany, deviza vagy értékpapír vásárlás révén bocsátja ki pénzét. Figyelembe kell venni az értékpapírpiacon zajló eseményeket is. Abból kell kiindulnunk, hogy a gazdaság pénzkínálata, azaz a

nominál pénzmennyiség (MS) adott. (exogén modon, külső változó = olyan változók, amelyeket a makroökonómiai rendszeren kívüli tényezők határoznak meg (időjárás, háborúk). Pénzkeresleti függvény Általános alakja: MD = MD (Y,i) A pénzkeresleti függvény azokat a közgazdasági változókat és azok matematikai kapcsolódását adja meg, amelyek függvényében meghatározható az emberek által tartani kívánt pénzmennyisége (Y=jövedelem; i=kamatláb) Pénzpiaci keresleti függvény i D D M A görbét ereszkedő vonalként tüntettük fel, ez reprezentálja azt, hogy hatással vannak rá a kamatlábak. A pénzpiacot a társadalomnak a pénz tartására irányuló kívánsága és monetáris politikája mozgatja. A kettő kölcsönhatása meghatározza a piaci kamatlábat: az i-t. A szigorúbb monetáris politika balra tolja el az SS görbét, megemelve a piaci kamatlábat. A nemzeti kibocsátás valamennyi árszínvonal emelkedése minden adott kamatláb

mellett növeli az M keresletét, jobbra tolva el a DD görbét. A makrogazdasági pénzkereslet a t ranzakciós, óvatossági és spekulációs pénzkereslet együttes hatásaként adódik. A makrogazdasági pénzkeresleti függvény kétváltozós függvény, ugyanis a pénzkereslet a jövedelmek növelő, a kamatlábnak pedig csökkenő függvénye, azaz: MD = MD (Y,i) ahol: (δMD (Y,i)) / δγ > 0 és (δMD (Y,i)) / δi < 0 A pénzkereslet növekedése egy maghatározott kamatláb alatt már nem jár kamatlábcsökkenéssel együtt. Alacsony kamatláb gyakorlatilag kockázatmentes pénztartást és nagy kockázattal járó értékpapír befektetést eredményez. Pénzpiaci egyensúly (LM-görbe) Pénzpiaci egyensúly esetében a makroökonómiai pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. Egyenletben: MP (Y,i)) = M /P a p énzügyi egyensúly adott reálpénzállomány mellett a reáljövedelem és a kamatláb függvény. 42 Az LM-görbe a reáljövedelem – kamatláb

mindazon kombináció, amelyek mellett a pénzkereslet és a pénzkínálat egyenlőek egymással. Ha nő a jövedelem, akkor a makrogazdasági pénzkereslet is növekedni kezd, ami az értékpapírok iránti keresletet csökkenti megnő az értékpapír kínálata ez csökkenti az értékpapírok árfolyamát ez emeli a piaci kamatlábat. Tehát növekvő jövedelem, növekvő kamatlábbal jár együtt. A kamatláb a jövedelem monoton növekvő függvénye LM-görbe grafikonja i i1 i0 B A’ A y0 LM y1 Y Pénzpiac makroegyensúlyi stabilitási feltétel: Növekvő (csökkenő) reáljövedelem mellett a pénzpiaci egyensúly csak növekvő (csökkenő) kamatlábbal biztosítható. i LM 0 i0 LM 1 i1 y0 Y 1. Ha egy nemzetgazdaságban adott reáljövedelem és adott árszínvonal mellett nő a nominál pénzmennyiség, akkor ez a kamatláb csökkenését fogja kiváltani. A nominál pénzállomány csökkenése pedig (ceteris paribus) növelni fogja a kamatlábat. Az

LM-görbe felfelé tolódik 2. ha a nominál pénzállomány változatlan marad, de az árszínvonal nő P o P A -ra csökkenti a r eálpénzmennyiséget adott reáljövedelem mellett növeli a tranzakciós pénzkeresletet kevesebb pénzt fordítanak spekulációs célokra nő az értékpapírkínálat árfolyam csökken és a kamatláb nő. Az LM-görbe felfelé tolódik i LM(P A ) i1 LM(P 0 ) i0 y0 Y 43 Árupiac Az árupiac helyzete kihat a m unkakereslet és kínálat alakulására is. Az árupiac vizsgálata a t öbbi piac viselkedésére szempontjából is fontos. Az árupiacon jelentkező kereslet két részből tevődik össze: a fogyasztói keresletből és a beruházási keresletből. Y= C+ S A + S V = árupiaci kínálat. Fogyasztási függvény grafikonja C C(Y) autonom fogyasztás, a kereslet jövedelemtől független. Y A fogyasztás valamelyik időszakban nemcsak az adott időszak jövedelmétől függ, hanem a jövedelem múltbéli és várt

jövőbeli alakulása is befolyásolja a jelen fogyasztási döntést. Keynesi abszolult jövedelem hipotézis: A mindenkori fogyasztás csak az adott időszak jövedelmétől függ. Adott elegendően nagynak választott jövedelem után azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztás növekedése lelassul (emberek telítődnek). ezt a függvény csökkenő meredeksége jeleníti meg Ĉ = dC/dY = hogyan alakul a fogyasztási kiadás, ha a jövedelem egy egységgel nő. Beruházási kereslet (bővülő vagy pótló) A beruházási kereslet elemzése nem más, mint a tőkejavak iránti kereslet elemzése. A beruházó akkor dönt jövedelme beruházásra történő felhasználása mellett, ha annak hasznát kedvezőbbnek ítéli az alternatív lehetőségekhez, a bankban kamatra elhelyezéshez és az elfogyasztáshoz képest. A beruházásnál minden jelenlegi pénzösszeg olyan későbbi időpontban pénzösszeggek tekinthető ekvivalensnek, amelyre az eddig az időpontra hozott kamatokkal

együttesen felnövekszik. Ennek megfelelően a későbbi pénzösszegek jelenlegi értékét azok diszkontálásával képezhetjük. Y 0 = iY 0 = Y 1 =» Y 0 = Y 1 / (1+i) t-év múlva Y 0 = Y t / (1+i)t = Beruházási diszkontált hozam. A diszkontált hozamról nem tényadatok, hanem csak várakozások állnak rendelkezésre. A diszkonttényezőnek azt a nagyságát, amely esetén a b eruházási költség megegyezik a várakozások alapján meghatározott diszkontált hozammal =» a tőke határhatékonyságának nevezzük. A tőke határhatékonysága független a piaci kamatlábtól, de tart felé növekvő beruházási mellett, amennyiben a piaci kamatláb alacsonyabb, mint a tőke határhatékonysága. A piaci kamatláb és – beruházási kereslet között fordított arányú kapcsolat áll fenn: emelkedő kamatláb csökkenő magánberuházási keresletet eredményez, csökkenő piaci kamatláb pedig növelőleg hat a beruházási keresletre. A beruházás a kamatláb

monoton csökkenő függvénye, vagyis I = I(i, η) ahol (δI / δi < 0 Y 0 = C+I = C(Y) + I (i, η) általános képlet η-val a várakozásokat jelölve: (δI / δη > 0 44 Makroökonómiai kínálat az árupiacon A makroökonómiában az árupiaci kínálatot jövedelemként értelmezzük, ez pedig mint a fogyasztás és megtakarítás összege. A megtakarítás a jövedelem függvénye A megtakarítási függvény minden tervezett jövedelemhez a tervezett megtakarítást rendeli hozzá, vagyis: S = Y-C(Y) = S(Y). Megtakarítási függvény grafikonja S S(Y) negatív segélyek szakasz támogatás Y A megtakarítási függvény kiszámításához. Ennek értelmében csak annyit kell tenni, hogy a jövedelem és a fogyasztási függvény különbségét képezzük: S(Y) = Y-C(Y) = Yn Egyensúly az árupiacon – az IS görbe Az árupiacon akkor uralkodik egyensúly, ha a szándékolt megtakarítás megegyezik a szándékolt beruházással. C(Y) + I(i,η) = C(Y) +

S(Y) =» I(i,η) = S(Y) Az egyensúly függ a kamatlábtól, a reáljövedelemtől (kibocsátástól) és a várakozástól. A reáljövedelem és a kamatláb összes egyensúlyt biztosító pontjainak halmazát IS-görbének nevezzük. Az IS-görbe minden pontja egyensúlyi pont. Az IS görbe azt fejezi ki, hogy árupiaci egyensúly csökkenő (növekvő) kamatláb mellett csakis növekvő (csökkenő) reáljövedelemmel valósulhat meg. Csökkenő kamatláb mellett az árupiaci egyensúly csak úgy tartható fenn, ha nő a jövedelem és vele együtt a megtakarítás, illetve fordítva: növekvő piaci kamatláb esetén az árupiaci egyensúly csökkenő jövedelmet feltételez. Az árupiaci egyensúlyt megtestesítő IS-görbe lényege, hogy minden kamatlábhoz mindig csak egyetlen egy jövedelemszint tartozik. Ha tehát adott valamennyi kamatláb, akkor ez meghatározza a beruházást. IS – LM rendszer Az IS és LM görbék egyenletei a kamatláb és a reáljövedelem

függvényei, egyértelmű megoldást ad a szóban forgó jövedelem – illetve kamatláb – változókra: I(i,η) = S(Y) MD(Y, i) = M/P A várakozások és a r eálpénzállomány ismeretében meghatározható olyan (Y*, i) pár, amely mindkét felvételnek eleget tesz. Ez a kitüntetett pont az IS-görbe és az LM-görbe metszéspontja Mitől függ az egyensúly adott pénzmennyiség és árszínvonal mellett? A fogyasztás és a megtakarítás alakulása a rendelkezésre álló jövedelemtől függ a megtakarítás determinálja az egyensúlyi beruházást a beruházás viszont a kamatlábtól is függ. Ezért mindként piac együttes egyensúlya csak akkor érvényesül, ha az árupiaci egyensúlyt biztosító kamatláb egybeesik a p énz és értékpapírpiaci egyensúlyi kamatlábbal. Az egyensúly beállításához mindkét folyamat megfelelő alakulása szükséges. 45 i i* II. III. LM I. IV. Y* IS Y I. Az árupiacon túlkínálat érvénysül, a pénzpiacon pedig

túlkereslet II. Mindkét piac túlkínálata jellemző III. Árupiacon túlkereslet jelentkezik, a pénzpiacon viszont túlkínálat van IV. A piacok túlkeresletét ábrázolja A kialakult helyzetre a pénzpiac reagál gyorsabban. Ha az IS vagy az LM-görbe mentén mozgunk, akkor növekvő reáljövedelem esetén az árupiacon az egyensúly a kamatlábcsökkenés révén áll be újra, a p énzpiacon pedig az értékpapírpiaci fejlemények növelik a kamatlábat és ez vezet az új egyensúlyhoz. 46 XII. A, A termelés fogalma Ráfordítás és kibocsátás A termelési tényezők A társadalmi termelés lehetőségeinek határa. A csökkenő hozadék törvénye A termelés fogalma A termelés a g azdasági folyamat meghatározó mozzanata, az ember és a t ermészet közötti kapcsolat, amelynek során az ember a természet tárgyait elsajátítja, munkával átalakítja, alkalmassá teszi szükségleteinek kielégítésére. A termelés olyan anyagi javak létrehozása,

amelyek vagy személyes fogyasztási tárgyai, vagy további termelés célját szolgálják, mint munkaeszközök, vagy mint munkatárgyak. A termelés mindig társadalmi jellegű, mivel meghatározott társadalmi gazdasági alakulat keretein belül meghatározott termelési viszonyok között valósul meg. A különböző társadalmi gazdasági alakulatokban más és más a termelés módja. Ráfordítás A ráfordítás vagy termelési tényező olyan áru vagy szolgáltatás, amelyet a c égek a t ermelési folyamatokban használnak fel. A gazdaságszervezés három alapvető fontosságú gazdasági problémája: Mit és milyen mennyiségben termeljen az összes lehetséges jószág és szolgáltatás közül? Hogyan használja fel a javak előállítására a gazdasági erőforrásokat? Kinek a számára termelje a javakat, azaz, milyen legyen a fogyasztás megoszlása a különböző egyének és osztályok között? Gyakran mondják, hogy a folyamatoknak van ráfordításuk és

kibocsátásuk. A ráfordítás vagy termelési tényező olyan áru vagy szolgáltatás, amelyet a cégek a termelési folyamatukban használnak fel. A ráfordításokat összekapcsolják, hogy kibocsátásokat állítsanak velük elő Kibocsátás Azokat a h asznos javakat és szolgáltatásokat értjük, amelyek a termelési folyamat eredményei, és bekerülnek a fogyasztásba, vagy a termelésben tovább alkalmazzák őket. A kibocsátások általában három csoportba sorolhatók: a föld és a természeti erőforrások, a munka és a tőke. A földet gazdálkodásra használják, a természeti erőforrások pedig a fűtőanyagok, ásványi anyagok fűrészárúk stb. A munka a termelésben töltött emberi időből áll A munka teljesen mindennapi és rendkívül fontos tényező minden gazdaságban. A tőke tartós javakból áll, amelyeket a gazdaság abból a célból állít elő, hogy még további javakat termeljen. Kiváló tőkejavak sokaságának felhalmozására van

szükség ahhoz, hogy megvalósulhasson a gazdasági fejlődés folyamata. A három gazdasági nyelven újrafogalmazva, a társadalomnak el kell dönteni: Mit, vagyis milyen kibocsátásokat termeljen, és milyen mennyiségben; Hogyan állítsa elő őket - azaz, milyen módszerrel kapcsolja össze a ráfordításokat, hogy a kívánt kibocsátásokat állíthassa elő; Kinek a számára állítsa elő és ossza el a kibocsátásokat. Termelési tényezők A ráfordításokat termelési tényezőknek mondjuk. A termelési folyamat objektív és szubjektív feltételei. Ezek 3 átfogó kategóriába sorolható: - Tőke: mint erőforrás a gazdaság tartós javaiból áll, ezeket azért hozzák létre, hogy más termékek előállítását szolgálják. A tőkejavak között (gépek, utak, gépkocsik, épületek stb.) vannak A tőkejavak felhalmozásának alapvető jelentősége van a gazdasági fejlődés szempontjából. 47 - Munka: a termelésre fordított idő. Ez a fejlett ipari

országok leghétköznapibb és legfontosabb ráfordítása. - Föld: természeti erőforrások, a természet adományát képviselik a termelésben. - Pénz: fizetési vagy csereeszköz, vagyis az a k észpénz vagy csekk, amelyet vásárláskor használunk. Elősegíti a csereügyletet A kormányzatok a pénzkínálatot a központi bank részvételével tartják kézben. A pénzkínálat megfelelő szabályozása minden országban a kormányzat makrogazdasági politikájának egyik fő feladata. A társadalmi termelés lehetőségeinek határa. A különböző áruk előállítására képes erőforrások összességének korlátozottsága arra kényszeríti a társadalmat, hogy válasszon a viszonylag szűkösen rendelkezésre álló áruk között. Ezt kvantitatívan, egyszerű számtani példákkal és mértani ábrákkal szemléltethetjük. Vegyünk egy adott népességgel, adott technikai ismeretekkel, adott mennyiségű gyárral és szerszámokkal, adott nagyságú

földterülettel, vízenergiával és természeti erőforrásokkal rendelkező gazdaságot. Annak eldöntéséhez, hogy Mit termeljen és Hogyan, a gazdaságnak valójában arról kell dönteni, hogy miként osszák el ezeket az erőforrásokat a különböző számba jöhető áruk ezrei között. Mennyi földet hasznosítsanak a gabonatermesztésre? Vagy mennyit legeltetésre? Hány gyár termeljen késeket? Mennyi szakmunkára van szükség a gépműhelyben? Ezeket a p roblémákat még megvitatni is bonyolult feladat, nemhogy megoldani. Ezért le kell őket egyszerűsíteni. Tegyük fel, hogy csak két gazdasági jószágot kell termelnünk pl a vajat és az ágyút. Tegyük fel, hogy az összes erőforrást a polgári javak (vaj) termelésére fordítjuk Még ez esetben is csak adott maximális mennyiségű vaj állítható elő évente. Tegyük fel, hogy az adott gazdaságban adott erőforrásokkal és technikával előállított vaj maximális mennyisége 5 millió font. Másik

végletként képzeljük el, hogy vaj helyet a társadalom erőforrásait 100%-ban ágyúk gyártására használjuk. Ekkor is csak bizonyos számú ágyút lehet maximálisan előállítani, mondjuk 15 ezret, amennyiben hajlandóak vagyunk teljesen lemondani a vaj termeléséről E két szélső lehetőség között még számos egyéb lehetőség is van. Ha hajlandók vagyunk lemondani némi vajról, úgy szert tehetünk némi ágyúra. Amennyiben még több vajról lemondunk még több ágyúhoz jutunk. A vajat ágyúkká alakítják át; nem fizikai értelemben, hanem az erőforrások átirányításával. Á á g y ú I Folytonos görbe köti össze a számszerű termelési lehetőségek felrajzolt pontjait. Ez a határ a választási lehetőségeket mutatja, amely mentén a társadalom úgy dönthet , hogy ágyúkkal helyettesíti a vajat, adott szintű technológiát és adott mennyiségű összes erőforrást feltételezve. U vaj V A határon kívül fekvő pontok

elérhetetlenek vagy lehetetlenek, amint azt az I pont is mutatja. Bármely olyan pont, amely a görbén belülre esik, mint például az U, azt jelzi, hogy az erőforrásokat nem használják ki teljesen, a legjobban ismert módon. Egy olyan gazdaságnak, amelyet a t eljes foglalkoztatottság jellemez, egy bizonyos jószág előállítása fejében mindig szükségszerűen le kell mondani egy másik jószág termelésének egy bizonyos hányadáról. A helyettesítés az élet alaptörvénye egy olyan gazdaságban, amelyet a teljes foglalkoztatottság jellemez. A termelési lehetőségek határa a társadalom választási lehetőségeit ábrázolja. 48 A termelési lehetőségek határa sok alapvető gazdasági folyamatot szemléltethet. Így azt: − hogy a gazdasági növekedés miként tolja ki a t-l határt; − hogy a fejlődés során miként használunk fel viszonylag mind kevesebb erőforrást az élelmiszer szükségletek kielégítésére; − hogy miként választunk

magánpiaci javak és kormányzati közjavak között, valamint a fogyasztási javak és a jövőbeli termelőkapacitást növelő tőkejavak között. A termelési lehetőségek határa segít képet adni a technikai haladásról olyan t-l határok formájában, amelyek az idő múlásával mind kijjebb tolódnak. Csökkenő hozadék törvénye Csökkenő hozadék törvénye kimondja, hogy egy bizonyos pont (technikai optimum) elérése után, ha egy változó ráfordításból (pl. munkából) egyenlő nagyságú többletadagokat adunk hozzá egy változatlan ráfordításhoz (pl. a földhöz), akkor a többletkibocsátás mennyisége vissza fog esni E törvény esetében valójából az arányokról van szó: a változó ráfordítás mind kevesebb és kevesebb változatlan ráfordítással dolgozik össze. Jövedelempolitika Kibocsátás Külgazdasági politika Foglalkoztatottság és munkanélküliség Makroökonómia Indukált változók Gazdaságpolitikai eszközök

Makroökonómiai ráfordítások és kibocsátások Árak KÜLSŐ Időjárás Háborúk Nettó Külföldi kibocsátás A makroökonómiát a gazdaságpolitika és a külső változók mozgatják, létrehozva az indukált változókat. 49 XIII. A, A makrogazdasági tevékenységek számbavétele Makrogazdasági mérlegek A nemzeti kibocsátás néhány mutatója (GDP, NNP stb.) A makrogazdasági tevékenységek számbavétele. A makroökonómia mutatók konkrét meghatározásával a gazdaságstatisztika foglalkozik. Napjainkban két adat-összeírási rendszer létezik. A szocialista országokban kialakult elmélet megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít az anyagi termelésnek, azaz az anyagi javak, a termékek előállításának, és az úgynevezett anyagi szolgáltatásoknak, a szállításnak és a kereskedelemnek. Ezek a javak lényegében az ipari, építőipari, mezőgazdasági erdőgazdálkodási és vízgazdálkodási, közlekedési, postai és

távközlési valamint részben a k ereskedelmi ágazat tevékenységének eredményeképpen jönnek létre. Ennek alapján az MPS a KGST országok egységes népgazdasági mérlegrendszere a termést alapvetően anyagi termelésnek értelmezi, az ún. nem anyagi, pl oktatási, egészségügyi, államigazgatási szolgáltatások eredményeit figyelmen kívül hagyja. A másik, összefoglaló néven polgárinak nevezett elmélettermelőnek tekint minden társadalmilag szervezett hasznos tevékenységet, olyant, aminek végzője munkájából jövedelemhez jut, azaz a termelés fogalma a nem anyagi szolgáltatások körével bővebb a szocialista a termelési fogalomnál. A tőkés országoknak ezen az elméleten alapuló számlarendszere az SNA. Anyagi és nem anyagi termelés eredményeit is számba veszi. Az MPS-ben szinte állandóan jelen van a szélesebb spektrumú adatgyűjtés igénye. Ez utóbbi irányban Magyarország jutott a legmesszebbre. A magyar KSH 1969-től kezdve, az

anyagi kategóriák mellett, a legfontosabb területeken rendszeresen közöl az SNA mutatókhoz hasonló jelzőszámokat. A legutóbbi időkben a többi KGST országban is megtették a kezdeti lépéseket az SNA típusú mutatók kiszámítására. Állapotmutatók - stock: a gazdaság egy-egy pillanatban meglévő helyzetet mutatja. Változásmutatók - flow: pl. gazdasági növekedés ütem Makrogazdasági mérlegek. Mérlegek csoportosítása A mérleg: olyan kétoldalú kimutatás, amely a gazdaság egészét, részét, vagy valamely területét, szereplőjét jellemzi – általában pénzértékben – két különböző szempont szerint egy adott időpontban vagy időintervallumban Időtényező szerint: - állapotmérlegek (stock), - változás-mérlegek (flow). Tartalom szerint: - vagyon, - jövedelem, - foglalkoztatás (munkaerő), - fizetési, - stb. Mely területre (ágazatra) vonatkozik: - ipar (könnyű-, nehéz-, feldolgozó-, stb), - mezőgazdaság

(növénytermesztés, állattenyésztés, stb.), - kereskedelem (kül-, bel-,), - stb. Szereplők szerint: - makrogazdasági, - vállalti, - háztartás. 50 A mérlegek két oldala: Aktívák Követel, Bevétel, Eredmények, Összetétel (fajta) Passzívák, Tartozik, Kiadás, Ráfordítások, Eredet (forrás) (pl. jövedelem) (pl. termelés értékelése) (pl. vagyon) 1. Makrogazdasági mérleg: a nemzetgazdaságot jellemzi két különböző szempont alapján egy időpontban vagy egy intervallumban. Mérleg tárgya: vagyon, jövedelem Állapotváltozás jellege: időintervallum Állapot mérlege időpontban. 2. Vagyon mérleg: Tartalma a vagyon. Olyan kétoldalú kimutatás, amely adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a szóban forgó gazdasági egység eszközeit összetétel (fajta) és eredet (forrás) szerint. X gazdaság/ágazat vagyonmérlege Aktívák 1995.1019 -Reáleszközök értéke -Más gazdasági egységekkel szembeni követelések

Passzívák -Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások -Egyenleg: tiszta vagyon X gazdaság/ágazat vagyonmérlege 1995.1019 Passzívák (millió Ft) -Reáleszközök értéke -Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Ingatlan 200 Tartozás ”Z” vállalattal/ágazattal szemben 222 Épületek 450 Tartozás az állammal szemben 122 Gépek, berendezések 120 Készletek 80 Tiszta vagyon 810 Anyagok 50 Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Követelés ”Y” vállalattal/ágazattal szemben 112 Követelés az állammal szemben 15 Aktívák 3.Vagyonváltozás mérleg: Két időpont közötti változást fejez ki Olyan kétoldalú kimutatás, amely egy adott időszakra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a gazdasági egység vagyonában bekövetkezett növekedéseket és csökkenéseket. X gazdaság/ágazat 1995. évi vagyonváltozás mérlege Aktívák (millió Ft) Passzívák Reáleszközök értékének növekedése Reáleszközök értékének

csökkenése Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Más gazdasági egységekkel szembeni követelések növekedése csökkenése Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások csökkenése növekedése Tiszta vagyon csökkenése Tiszta vagyon növekedése 4. Folyótétel számla mérleg Olyan kétoldalú kimutatás, amely valamely a gazdasági egység meghatározott időszak alatt végbement jövedelem műveleteit ábrázolja azaz a jövedelmek összetételét és felhasználását tükrözi. Követel oldal: a jövedelembevételeket tartalmazza. K Tartozik oldal: a jövedelemkiadásokat tartalmazza. T 51 A NEMZETI KIBOCSÁTÁS NÉHÁNY MUTATÓJA MPS SNA Társadalmi termék folyó amoranyag- tizáfelh. ció v+m + Társadalmi végtermék amortizáció v+m Nemzeti jövedelem + + Nem anyagi szféra bruttó teljesítménye folyó amoranyag- tizá- ”v+m” felh. ció Nem anyagi szféra amort. -val növelt

nettó telj. amortizá- ”v+m” ció Nem a.szf nettó telj. Hozzáadott érték (GDP) (Bruttó hazai termék) + külföldről származó jövedelem + - külföldre vitt jöv. (bér, profit, kamat) Nettó hazai termék (NDP) + külföldről származó jövedelem + - külföldre vitt jöv. (bér, profit, kamat) Nettó nemzeti termék (NNP) Indirekt adók (árúkra kivetett fogyasztási és forgalmi adók) = Bruttó termelés (GP) Társadalmi össztermék (GSP) Hozzáadott érték (GDP) = Bruttó hazai termék Nettó hazai term. (NDP) = = = = Bruttó nemzeti termék (GNP) Nettó nemzeti termék (NNP) Nemzeti jövedelem (NI) GDP Bruttó hazai termék: Az adott évben az adott ország területén létrehozott, végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások összértéke. 52 NDP Nettó hazai termék: Az adott évben, az adott ország területén létrehozott új termékek és szolgáltatások értékének összege. NNI Nettó nemzeti jövedelem:

Az ország állampolgárai által adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. GNI Bruttó nemzeti jövedelem: NNI + amortizáció (értékcsökkenés) GNDI Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem: Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem. NNDI Nettó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem: Az az összeg, amelyet a nemzet végső fogyasztásra, illetve megtakarításra használhat. 53 XIV. A, A pénz kialakulása és lényege Az aranypénz funkciói A pénzforgalom alapfogalmai: váltó, klasszikus bankjegy, papírpénz, a mai pénz. Bankrendszerek Pénz A gazdaságnak az az eszköze, amely valamely nemzetgazdaságra vonatkozóan általánosan betölti a pénz funkcióit. A pénz funkciói 1. Értékmegőrző funkció: az a szerep, amelyet akkor tölt be a pénz, amikor az áruforgalomban az egyes árufajták egységének értéknagysága pénzben kifejeződő ellenértékben – arányban – általánosan és folyamatosan lemérődik (mindennek ára

van). 2. Forgalmi eszköz funkció: az a szerep, hogy állandóan a közvetlen kicserélhetőség állapotában leledzve a csere általános eszközeként az áruforgalomban az áruknak egyik tulajdonostól a másik tulajdonosig történő mozgását közvetíti (tranzakció a pénz segítségével). 3. Fizetési eszköz funkció: az a szerep, amikor egyoldalú jövedelem átengedést közvetít, akár végleges, akár időleges az egyoldalúság (nincs bartel a pénzel fizetnek). 4. Vagyontartás eszköz funkció: az a s zerep, amelyet a gazdasági alanyok vagyona egyrészének pénzformában tartása következtében a pénz betölt (felhalmozom a pénzem). 5. Világpénze funkció: akkor beszélünk ilyenről, ha valamely pénzeszköz nemzetközi áruforgalomban és pénzforgalomban tölt be rendszeresen forgalmi és elszámolási eszköz szerepet. Aranypénzrendszer jellemzői Két szakaszra bontható: Első szakasza: Az arany ekkor kiszorította a pénzszerepből az egyéb

árupénzeket. Térben és időben általánosan az arany lett a pénz további forgalmi eszközként közvetlenül is általában maga az arany funkcionált. Második szakasza: Ebben az időben forgalmi eszköz funkcióban az aranyat aranyra előbb korlátlanul, később korlátozottan beváltható pénzhelyettesítők (állami papírpénz, bankszámlapénz kezdeti formái) pótolják. Jellemző azonban, hogy lényegét tekintve az aranypénz és pénz helyettesítők csak az arany képviselői, amelyek csak annyiban tudnak pénzfunkciókat betölteni, amennyiben képesek aranyat képviselni. A pénzforgalom alapfogalmai Váltó: − a meghatározott lejárati időre szóló fizetési ígérvény; − a fizetési ígérvényt a kereskedő bocsátja ki, amely tartalmazza, hogy mikor fog fizetni legkésőbb a termelőnek; − pénzhelyettesítő, de nem pénz; − átruházható. Klasszikus bankjegy: − pénzhelyettesítő pénz, − bármikor korlátozás nélkül aranyra

beváltható. Papírpénz: Árupénzt váltotta fel, nem önmagáért igénylik, hanem azért, hogy fizetni kellene vele – mert kényelmes közvetítő eszköz. 54 Mai pénz: A modern hitelpénzrendszer periódusos, amelyik napjainkban is tart. Ez a pénz aranyra nem beváltható, aranytól függetlenül is betölti a pénzfunkciót. A modern hitelpénz a bankok fizetési ígérete, amelyeknek megjelenési formája: látra szóló bankszámla követelés. Fizikai alakja bélyegzés a bank számlakönyvébe, illetve a fejlettebb országokban már elektronikus jel a b ank számítógépében. Kézpénzformája másodlagos és kiegészítő jellegű A pénzfunkció betöltése a bankszámla pénz formában lezajló mozgásaitól függ. Saját értéke nincs, csak képviseleti értéke. A képviseleti értékének a pénzfunkció betöltéséhez szükséges viszonylagos stabilitás nem valami saját érték, hanem közvetlenül a pénzügyi rendszer működése biztosítja,

közvetve pedig az adott nemzetgazdaság reálszférájának működése. Bankrendszerek A bankok olyan kereskedelmi vállalkozások, amelyek arra törekednek, hogy profitot hozzanak a tulajdonosainak. A bankok egyik fő funkciója, hogy folyószámlákat biztosítsanak az ügyfeleknek A modern bankok fokozatosan fejlődtek ki azokból a régi aranyműves intézményekből, amelyekben pénzt és értéktárgyakat őriztek. Pénzügyi rendszer működéséről. A pénzügyi szférán belül 3 szférát szokás megkülönböztetni. 1. Központi bank: Más néven jegybank, feladatai közé tartozik a b ankjegy kibocsátása és a devizamonopólium. 2. Kereskedelmi bank(ok): pénzforgalmat bonyolítanak le, betéteket gyűjtenek, hiteleket folyósítanak, valamint számlavezetéssel is foglalkoznak. 3. Egyéb pénzintézetek: takarékpénztárok, fejlesztési bankok, biztosítók, tőzsdék Bankrendszer típusai: 1. Egyszintű bankrendszer: nincs tagozódás Egy banknak vannak

alszervezetei, amely a jegybanki és a kereskedelmi bank funkcióit látja el. Előnye: egy bankon keresztül folyik az összes tevékenység, így azonnali és teljes képet kapunk. Az információk egy csoportban jelenek meg ami gazdasági előny. És a működés is hatékonyabb Hátránya: a két tevékenység (a jegybanki és a kereskedelmi banki) összekeveredhet, így sérülhet a gazdaságban a tisztánlátás. 2. Kétszintű bankrendszer: Két egymástól elkülönült, de sok szállal összekapcsolódó bankok rendszere. Tehát ha a központi és kereskedelmi bankok valamely nemzetgazdaság pénzügyi rendszerében nem elkülönülten működnek, akkor egyszintű bankrendszerről beszélünk, ellenkező esetben a bankrendszer kétszintű. Első szint: JB Második szint: Kereskedelmi bankok és egyéb pénzintézetek. A bankok létrejöttét a különböző termelők által kibocsátott váltók egyre nagyobb méreteket öltő forgalma, annak kézben tartása, szabályozása

tette szükségessé. A bank a termelők, a kereskedők váltóit saját váltója – a bankjegy – ellenében fogadta el. A bank saját váltóinak kibocsátásával pénzt pumpált a gazdaságba. Bővült a bankjegyek forgalma a különböző bankjegyek megjelenése egyben áttekinthetetlenné tette a folyamatot. Azokat a pénzügyi manővereket, amelyek az azonos bankkal kapcsolatban álló termelők között zajlanak, a szóban forgó bank minden további nélkül lebonyolítja. Amíg két bank egymás váltóit elismeri és elfogadja, nem támad semmilyen zavar A gond akkor van, ha a bank bizalmatlan egy másik bankkal. A fenti nehézségek leküzdésére következett be az az időpont, amikor már nem a váltók forgalmának szabályozása, hanem a bankjegyforgalom szabályozása lett a feladat. A legegyszerűbben ezt úgy lehetett biztosítani, ha az állam valamelyik bankot különleges joggal, a bankjegy kibocsátás jogával ruházta fel. Így megkezdődött a bankrendszer

55 Jegybank Kereskedelmi bank Kereskedelmi bank nem monetaris pénzintézet gazdálkodó Jegybanknak (központi banknak, nemzeti banknak) nevezték azt a bankot, amelyik az adott országban egyedül bocsáthatta ki azt a b ankjegyet, amelyet mindenkinek el kellett fogadni. A jegybank a bankok bankja lett. A jegybank által kibocsátott báltó a jegybankpénz, amely most már államilag garantált papírpénz. Ezt a pénzt mindenki köteles elfogadni 56 XV. A, A pénzteremtés mikéntje A pénz, pénztömeg A forgalomhoz szükséges pénz mennyisége. A pénzkereseti függvény A pénzteremtés, mint a tőkeáramlás egyik formája A váltóleszámítolás (diszkontálás) folyamata. A pénzteremtés mikéntje A pénzteremtésnek alapvetően két módja van: − Hitel útján − Külföldi fizetőeszköz (ami belföldön nem pénz) vásárlása. A pénzteremtés során növekednek a bank tartozásai és követelései: X gazdaság/ágazat vagyonmérlege Aktívák − −

− − 1995.1019 Passzívák − Pénz Deviza Arany Hitel Értékpapír A hitelmechanizmus egyik jellegzetes vonása, hogy a keletkezett pénz a teremtésnek hasonló, de ellenkező irányú ügyletek keretében meg is semmisül (deviza, arany, hitel, értékpapír), eladás esetén, ha ezáltal csökkennek kötelezettségei. A pénztömeg nem csak tágulni, de elvileg szükség esetén összehúzódni is képes. Pénzteremtő művelet, ha a bank kamatot ír jóvá ügyfele betétszámláján, pénzmegsemmisítő hatású, ha a bank kamatot szed ügyfeleitől csökkennek a pénzjellegű passzívái és nőnek a nem pénzjellegű forrásai. A hitelpénz mechanizmus körfogás jellegű: a bankok tipikusan a vállalatoknak nyújtott hitelek révén juttatnak pénz a gazdaságba, ez részben a vállalatok körében forog, részben adófizetés révén a költségvetéshez kerül, részben készpénzzé átalakulva munkabér formájában a lakossághoz kerül, ahonnan a

költségvetésen keresztül vagy áruvásárlások révén közvetlenül visszakerül a vállalati szférához. A vállalat, ha realizálta árait, akkor a hozzá visszakerült pénzből törlesztheti a felvett hitelt: s a pénz megszűnik, ha visszakerül a bankhoz. BANK vállalat lakosság költségvetés Pénzteremtő és pénzújra elosztó hitel Azok a bankok, pénzintézetek is nyújthatnak hitelt, amelyek nem vesznek részt a pénzforgalom lebonyolításában, nem a saját maguk által teremtett pénzt, hanem tipikusan jegybankpénzt adnak ügyfelüknek. A bankszférán kívül nyújtott pénzhitel csak pénzújra elosztó hitel lehet. Annak ellenére, hogy egy hitel pénzügy-technikailag pénzteremtő hitel közgazdasági tartalmát tekintve az adott időszakban létrejött jövedelemnek újraelosztását közvetíti további jövedelmek keletkezését segítve elő. Nem kizárt azonban a nominális jövedelmek túlosztása a hitelrendszer révén. A túlosztás az egyes

piacokon hiányhoz, illetve inflációhoz vezet. Napjainkban a kereskedelmi bankok számláin bonyolódik le a pénzforgalom zöme, és a kereskedelmi bankok teremtik az ehhez szükséges pénzt. A jegybank a kereskedelmi bankok bankja. A jegybank pénzteremtés célja kettős: − A bankok közötti átutalások szükséges jegybanki számlapénz megteremtése − A kereskedelmi bankok által teremthető pénztömeg nagyságának szabályozása. A jegybank kettős eszközzel határolja be a kereskedelmi bankok lehetőségeit: − Kötelező tartalék ráta előírásával megszabja a kereskedelem-bankpénz és a jegybankpénz maximális arányát. 57 − A jegybankpénz tömeg kézbentartásával megszabja a k ereskedelmi banki pénzteremtés alapját (az úgynevezett monetáris bázist). Ennek egyik eszköze a jegybank által a kereskedelmi bankoknak nyújtott úgynevezett refinanszírozási kamatlábának változása (a kamatláb emelése csökkenne a jegybanki hitelek iránti

keresletet). A másik eszköz az úgynevezett nyíltpiaci művelet, amikor a jegybank értékpapírt, devizát vesz a kereskedelmi bankokkal, vagy ezeket ad el nehéz jegybankpénz ellenében azaz a j egybanknál tartott betétei terhére (jegybankpénz megsemmisülése). A pénz, pénztömeg A pénztömeg zömét a gazdasági szféra betétei, a v állalatok és a l akosság, monetáris pénzintézeteknél vezetett számla követelései alkotja. Pénz: M1 − bankrendszeren kívüli készpénzállomány; − a JB-nál lévő vállalati és lakossági betétek (ha van); − a közületek betétei a JB-nál; − a nem monetáris pénzintézetek (biztosítók, takarékszövetkezetek) JB-i betétei; − KB-nál vezetett látra szóló betét. Látra szóló betét: − minden pillanatban felhasználható az árucsere közvetítésére, − lekötött betétek, − nem pénzek: korlátozott forgalmi képességük. Kvázipénz (pénzre szóló követelés): − a JB-nál lévő

határidős, takarék- és devizaszámlák, − a KB-oknál lévő határidős, takarék- és devizaszámlák. A pénz és a kvázipénz együttesen a tágabb értelemben vett pénzt jelenti. A pénzhez közeli, de a pénztömegbe nem tartozó tételek: − államkötvények, kincstárjegyek, − az importletétek és egyéb korlátozott felhasználtság számlák. A forgalomhoz szükséges pénz mennyisége A pénz forgási sebessége az a mutatószám, amely jelzi, hogy a pénz az A 1 – M – A 2 – M – A 3 – áruforgalomban hányszor cserélt gazdát egységnyi időtartam alatt. Def.: V = ∑ i = 1 (P i A i ) / M V = a pénz forgási sebessége M = a pénz mennyisége A i = az i-dik cserében szereplő áru mennyisége P i = az i-dik cserében szereplő áru ára i = 1, , n, ahol n a vizsgált időszakban megvalósult cserék száma Átrendezve: MV = P A ⇒ Fisher-féle forgalmi egyenletként illetve a forgalonomba szükséges pénzmennyiség marxi képlete néven ismeretes

ahol P = a forgalomba került áruk árszínvonala A = a forgalomba került áruk mennyisége ⇒ a gyakorlatban. A forgalmi egyenlet helyett az MV = Yn = PY úgynevezett jövedelmi egyenletet használja. Yn = a nominál jövedelem (pl. nominál GDP) Y = a reál jövedelem V = a jövedelem forgási sebessége Ha a forgási sebessége kiszámíthatatlanul és nagy kilengésekkel ingadozik, akkor a p énztömeget szabályozni kívánó pénzügyi politikának még a nominál jövedelemre gyakorolt hatása is nehezen 58 megjósolható. Ha a forgási sebesség stabil, vagy jól előre jelezhető módon lakul, akkor a monetáris politika hatása már jól felmérhető, de még további vizsgálódást igényel. A pénzkereseti függvény A jövedelmi egyenletet vagy MV = Yn = P Y ⇒ M MV = P Y ⇒ M = P Y / V M = k P Y ahol k = 1/V a forgási sebesség reciproka. A pénzkeresleti függvény azokat a k özgazdasági változókat és azok matematikai kapcsolatát adja meg, amelyek

függvényében meghatározható az emberek által tartani kívánt pénz mennyisége. A pénz (M 1 ) iránti kereslet egy közvetítő eszközzel kapcsolatos szükségletünkből, vagyis tranzakciós keresletből ered. Azért tarunk valutát és folyószámlát, hogy javakat vásárolhassunk, és kifizethessük a számláinkat. A jövedelmünk növekedésével emelkedik az általunk vásárolt javak értéke, ezért több pénzre van szükségünk transzakciós célra, növekszik a M 1 iránti keresletünk. Az M tranzakciós kereslete érzékenyen reagál a pénzkereslet tartásának a költségére. Ha emelkedik az alternatív aktívák kamatlába a pénz kamatlábához képest, akkor az emberek és a cégek általában igyekeznek a legszükségesebb mértékre leszorítani a pénzkészleteiket. Emellett az emberek időnként meddő pénzt is tartanak vagyontárgyként. Vagyonuk egy részét meg akarják óvni a gazdasági élet viszontagságaitól, mivel nem akarnak abba a hibába

esni, hogy az összes tojást egyetlen fészekaljba helyezzék. Sok befektető azt szeretné, ha az általa használt fészekaljak közül az egyik szuper biztos aktíva lenne. Ez az aktíva pedig lehet az M 1 részét alkotó magas hozamú folyószámla, vagy lehet az M 2 részét alkotó alternatív kvázi – pénz, esetleg takarékbetét-számla vagy pénzalap. A pénzteremtés, mint a tőkeáramlás egyik formája A folyó jövedelemi egyenlegek meghatározásához kiindulhatunk abból, hogy egy adott időszakban létrehozott jövedelem (Y) − fogyasztásra, C − beruházásra, I − kormányzati kiadásokra G és − nettó exportra (X-M) használják fel: Y=C+I+G+(X-M) – ha levonjuk az adót, illetve hozzáadjuk a külfölddel kapcsolatos átutalások egyenlegét, akkor a rendelkezésre álló jövedelem Y d nagyságot kapjuk: Y d = C+I+(G-T)+(X-M+R) = átrendezve a megtakarítás a, jövedelem és a fogyasztás különbsége S = Y d – C azt kapjuk, hogy S-I = (G-T) +

(X-M+R) ahol (S-I) = a gazdasági szféra pénzmegtakarítása (G-T) = a költségvetési deficit (X-M+R) = a folyó fizetési mérleg egyenlege. a) A bakrendszer által belföldre nyújtott hitelek állományának változása, a gazdasági szektornak nyújtott hitelekre és a költségvetésnek folyósított hitelekre osztható dZ(B) = dZ B (V+H) + dZ B Á ahol (ZB) = a bankrendszer által nyújtott hitelösszeg, Z B (V+H) = a bankrendszer által a vállalat és a háztartásnak nyújtott hitelösszeg, Z B Á = a bankrendszer által az államnak nyújtott hitelösszeg d = pedig a változás fele. b) A gazdasági szektor közvetlen (nettó) hitelnyújtása a költségvetésnek, kormányzati kötvények (Bg) vásárlása formájában, azaz dZ (V+H) A = dBg 59 c) A nettó külföldi tőkeáramlás, mint a külföldről kapott és a külföldnek nyújtott hitelek egyensúlya, amely a gazdasági szektor, a kormányzat és a bankrendszer külfölddel kapcsolatos hitel állományának

változására bontható. dZ(K) = dZ K (V+H) + dZ KÁ + dZ KB A bankrendszer a külföldről felvett hitelező a devizatartalékaival felel. dN BK = dM dev - dZ KB ahol N BK = a bank nettó pozíciója külfölddel szemben M dev = pedig a devizatartalékok fele. azaz a bankok – a hitelnyújtással – külföldi fizetőeszköz vásárlásával teremthet pénzt, de követeléseik nem csak a pénztermelésből eredhet, hanem a külföldi hitelfelvételből. A váltóleszámítolás (diszkontálás) folyamata Váltó: − Meghatározott lejárati időre szóló fizetési igérvény − A fizetési igérvényt a kereskedő bocsátja ki, amely tartalmazza, hogy mikor fog fizetni legkésőbb a termelő tőkésnek − Pénzhelyettesítő, de nem pénz − Átruházható A kereskedő a termelő tőkéstől árut vásárol, de nincs pénze, így váltót ad. A termelő 90 Ft-os áruért 100 Ft-os váltót kér ⇒ a termelő a váltót a KB-nak adja leszámítolásra, aki 95 Ft-os

számlapénzt vagy készpénzt ad a termelőnek ⇒ A KB a JB-nak nyújtja be a váltót rediszkontálásra. A JB pénzt ad a KB-nak 100 Ft-os váltóért 2%-os kamatlábbal (viszont leszámítolással) 98 Ft-ot kap ⇒ amikor lejár a váltó visszakerül a kibocsátóhoz, akkor megsemmisül és a pénz is megszűnik. (A termelő kamatot számol (kamatláb) ⇒ 100 Ft-os váltóért 95 Ft-ot kap. A leszámítolás következtében a termelőnek vesztesége lesz.) Az ábra egy hitelezési folyamatot mutat be. Rediszkontláb nő ⇒ vállalatok számára megdrágítja a pénzt ⇒ hitelfelvevők korlátozzák a hitelfelvevéseket ⇒ a gazdasági növekedés lassul vagy stagnál ha a rediszkontláb tartósan magas esetleg csökken a gazdasági növekedés. 8% 19% JB KB Vállalkozó Ha nő a 8%(Rediszkontláb), akkor 19% is nő. Kötelező tartalékráta nő ⇒ nő a kamatláb ⇒ csökken illetve lelassul a gazdasági növekedés. KB-ok általában nagyobb tartalékot tart, mint

amennyit az állam kiszab (pl. 2%-ot szab ki az állam, a KB 2%-ot ad a JB-nak és magánál is tartalékol 3-4%-ot). 60 XVI. A, Az árupiac A fogyasztási kereslet, fogyasztási függvény (C(Y)) A beruházási kereslet (I (i, η )). Egyensúly az árupiacon, az IS-görbe Pénzpiac A pénzpiac egyensúlyát a pénzkereslet és pénzkínálat segítségével jellemezzük. Egyensúlyról akkor beszélünk, ha a pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. A gazdaságban lévő pénzmennyiséget a központi bank teremti arany, deviza vagy értékpapír vásárlás révén bocsátja ki pénzét. Figyelembe kell venni az értékpapírpiacon zajló eseményeket is. Abból kell kiindulnunk, hogy a gazdaság pénzkínálata, azaz a nominál pénzmennyiség (MS) adott. (exogén modon, külső változó = olyan változók, amelyeket a makroökonómiai rendszeren kívüli tényezők határoznak meg (időjárás, háborúk). Pénzkeresleti függvény Általános alakja: MD = MD (Y,i) A

pénzkeresleti függvény azokat a közgazdasági változókat és azok matematikai kapcsolódását adja meg, amelyek függvényében meghatározható az emberek által tartani kívánt pénzmennyisége (Y=jövedelem; i=kamatláb) Pénzpiaci keresleti függvény i D D M A görbét ereszkedő vonalként tüntettük fel, ez reprezentálja azt, hogy hatással vannak rá a kamatlábak. A pénzpiacot a társadalomnak a pénz tartására irányuló kívánsága és monetáris politikája mozgatja. A kettő kölcsönhatása meghatározza a piaci kamatlábat: az i-t. A szigorúbb monetáris politika balra tolja el az SS görbét, megemelve a piaci kamatlábat. A nemzeti kibocsátás valamennyi árszínvonal emelkedése minden adott kamatláb mellett növeli az M keresletét, jobbra tolva el a DD görbét. A makrogazdasági pénzkereslet a t ranzakciós, óvatossági és spekulációs pénzkereslet együttes hatásaként adódik. A makrogazdasági pénzkeresleti függvény kétváltozós

függvény, ugyanis a pénzkereslet a jövedelmek növelő, a kamatlábnak pedig csökkenő függvénye, azaz: MD = MD (Y,i) ahol: (δMD (Y,i)) / δγ > 0 és (δMD (Y,i)) / δi < A pénzkereslet növekedése egy maghatározott kamatláb alatt már nem jár kamatlábcsökkenéssel együtt. Alacsony kamatláb gyakorlatilag kockázatmentes pénztartást és nagy kockázattal járó értékpapír befektetést eredményez. 61 Pénzpiaci egyensúly (LM-görbe) Pénzpiaci egyensúly esetében a makroökonómiai pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. Egyenletben: MP (Y,i)) = M /P a p énzügyi egyensúly adott reálpénzállomány mellett a reáljövedelem és a kamatláb függvény. Az LM-görbe a reáljövedelem – kamatláb mindazon kombináció, amelyek mellett a pénzkereslet és a pénzkínálat egyenlőek egymással. Ha nő a jövedelem, akkor a makrogazdasági pénzkereslet is növekedni kezd, ami az értékpapírok iránti keresletet csökkenti megnő az

értékpapír kínálata ez csökkenti az értékpapírok árfolyamát ez emeli a piaci kamatlábat. Tehát növekvő jövedelem, növekvő kamatlábbal jár együtt. A kamatláb a jövedelem monoton növekvő függvénye LM-görbe grafikonja i i1 i0 B A’ A y0 LM y1 Y Pénzpiac makroegyensúlyi stabilitási feltétel: Növekvő (csökkenő) reáljövedelem mellett a pénzpiaci egyensúly csak növekvő (csökkenő) kamatlábbal biztosítható. i LM 0 i0 LM 1 i1 y0 Y 3. Ha egy nemzetgazdaságban adott reáljövedelem és adott árszínvonal mellett nő a nominál pénzmennyiség, akkor ez a kamatláb csökkenését fogja kiváltani. A nominál pénzállomány csökkenése pedig (ceteris paribus) növelni fogja a kamatlábat. Az LM-görbe felfelé tolódik 4. ha a nominál pénzállomány változatlan marad, de az árszínvonal nő P o P A -ra csökkenti a reálpénzmennyiséget adott reáljövedelem mellett növeli a tranzakciós pénzkeresletet kevesebb pénzt

fordítanak spekulációs célokra nő az értékpapírkínálat árfolyam csökken és a kamatláb nő. Az LM-görbe felfelé tolódik i LM(P A ) i1 LM(P 0 ) i0 y0 Y 62 Árupiac Az árupiac helyzete kihat a m unkakereslet és kínálat alakulására is. Az árupiac vizsgálata a t öbbi piac viselkedésére szempontjából is fontos. Az árupiacon jelentkező kereslet két részből tevődik össze: a fogyasztói keresletből és a beruházási keresletből. Y= C+ S A + S V = árupiaci kínálat. Fogyasztási függvény grafikonja C C(Y) autonom fogyasztás, a kereslet jövedelemtől független. Y A fogyasztás valamelyik időszakban nemcsak az adott időszak jövedelmétől függ, hanem a jövedelem múltbéli és várt jövőbeli alakulása is befolyásolja a jelen fogyasztási döntést. Keynesi abszolult jövedelem hipotézis: A mindenkori fogyasztás csak az adott időszak jövedelmétől függ. Adott elegendően nagynak választott jövedelem után azt

tapasztaljuk, hogy a fogyasztás növekedése lelassul (emberek telítődnek). ezt a függvény csökkenő meredeksége jeleníti meg Ĉ = dC/dY = hogyan alakul a fogyasztási kiadás, ha a jövedelem egy egységgel nő. Beruházási kereslet (bővülő vagy pótló) A beruházási kereslet elemzése nem más, mint a tőkejavak iránti kereslet elemzése. A beruházó akkor dönt jövedelme beruházásra történő felhasználása mellett, ha annak hasznát kedvezőbbnek ítéli az alternatív lehetőségekhez, a bankban kamatra elhelyezéshez és az elfogyasztáshoz képest. A beruházásnál minden jelenlegi pénzösszeg olyan későbbi időpontban pénzösszeggek tekinthető ekvivalensnek, amelyre az eddig az időpontra hozott kamatokkal együttesen felnövekszik. Ennek megfelelően a későbbi pénzösszegek jelenlegi értékét azok diszkontálásával képezhetjük. Y 0 = iY 0 = Y 1 =» Y 0 = Y 1 / (1+i) t-év múlva Y 0 = Y t / (1+i)t = Beruházási diszkontált hozam. A

diszkontált hozamról nem tényadatok, hanem csak várakozások állnak rendelkezésre. A diszkonttényezőnek azt a nagyságát, amely esetén a beruházási költség megegyezik a várakozások alapján meghatározott diszkontált hozammal =» a tőke határhatékonyságának nevezzük. A tőke határhatékonysága független a piaci kamatlábtól, de tart felé növekvő beruházási mellett, amennyiben a piaci kamatláb alacsonyabb, mint a tőke határhatékonysága. A piaci kamatláb és – beruházási kereslet között fordított arányú kapcsolat áll fenn: emelkedő kamatláb csökkenő magánberuházási keresletet eredményez, csökkenő piaci kamatláb pedig növelőleg hat a beruházási keresletre. A beruházás a kamatláb monoton csökkenő függvénye, vagyis I = I(i, η) ahol (δI / δi < 0 Y 0 = C+I = C(Y) + I (i, η) általános képlet η-val a várakozásokat jelölve: (δI / δη > 63 Makroökonómiai kínálat az árupiacon A makroökonómiában az

árupiaci kínálatot jövedelemként értelmezzük, ez pedig mint a fogyasztás és megtakarítás összege. A megtakarítás a jövedelem függvénye A megtakarítási függvény minden tervezett jövedelemhez a tervezett megtakarítást rendeli hozzá, vagyis: S = Y-C(Y) = S(Y). Megtakarítási függvény grafikonja S S(Y) negatív segélyek szakasz támogatás Y A megtakarítási függvény kiszámításához. Ennek értelmében csak annyit kell tenni, hogy a jövedelem és a fogyasztási függvény különbségét képezzük: S(Y) = Y-C(Y) = Yn Egyensúly az árupiacon – az IS görbe Az árupiacon akkor uralkodik egyensúly, ha a szándékolt megtakarítás megegyezik a szándékolt beruházással. C(Y) + I(i,η) = C(Y) + S(Y) =» I(i,η) = S(Y) Az egyensúly függ a kamatlábtól, a reáljövedelemtől (kibocsátástól) és a várakozástól. A reáljövedelem és a kamatláb összes egyensúlyt biztosító pontjainak halmazát IS-görbének nevezzük. Az IS-görbe

minden pontja egyensúlyi pont. Az IS görbe azt fejezi ki, hogy árupiaci egyensúly csökkenő (növekvő) kamatláb mellett csakis növekvő (csökkenő) reáljövedelemmel valósulhat meg. Csökkenő kamatláb mellett az árupiaci egyensúly csak úgy tartható fenn, ha nő a jövedelem és vele együtt a megtakarítás, illetve fordítva: növekvő piaci kamatláb esetén az árupiaci egyensúly csökkenő jövedelmet feltételez. Az árupiaci egyensúlyt megtestesítő IS-görbe lényege, hogy minden kamatlábhoz mindig csak egyetlen egy jövedelemszint tartozik. Ha tehát adott valamennyi kamatláb, akkor ez meghatározza a beruházást. IS – LM rendszer Az IS és LM görbék egyenletei a kamatláb és a reáljövedelem függvényei, egyértelmű megoldást ad a szóban forgó jövedelem – illetve kamatláb – változókra: I(i,η) = S(Y) MD(Y, i) = M/P A várakozások és a reálpénzállomány ismeretében meghatározható olyan (Y*, i) pár, amely mindkét felvételnek

eleget tesz. Ez a kitüntetett pont az IS-görbe és az LM-görbe metszéspontja Mitől függ az egyensúly adott pénzmennyiség és árszínvonal mellett? A fogyasztás és a megtakarítás alakulása a rendelkezésre álló jövedelemtől függ a megtakarítás determinálja az egyensúlyi beruházást a beruházás viszont a kamatlábtól is függ. Ezért mindként piac együttes egyensúlya csak akkor érvényesül, ha az árupiaci egyensúlyt biztosító kamatláb egybeesik a p énz és értékpapírpiaci egyensúlyi kamatlábbal. Az egyensúly beállításához mindkét folyamat megfelelő alakulása szükséges. 64 i i* II. III. LM I. IV. Y* IS Y V. Az árupiacon túlkínálat érvénysül, a pénzpiacon pedig túlkereslet VI. Mindkét piac túlkínálata jellemző VII. Árupiacon túlkereslet jelentkezik, a pénzpiacon viszont túlkínálat van VIII. A piacok túlkeresletét ábrázolja A kialakult helyzetre a pénzpiac reagál gyorsabban. Ha az IS vagy az

LM-görbe mentén mozgunk, akkor növekvő reáljövedelem esetén az árupiacon az egyensúly a kamatlábcsökkenés révén áll be újra, a p énzpiacon pedig az értékpapírpiaci fejlemények növelik a kamatlábat és ez vezet az új egyensúlyhoz. 65 XVII. A, Munkanélküliség a modern gazdaságban A munkanélküliség fogalma A munkanélküliség különböző magyarázatai. A munkanélküliség fogalma Munkanélküli Az a hivatalosan elismert személy, akinek az adott időszakban nincsen munkahelye, de aki munkát keres. Magyarországon munkanélküli − Akik munkát szeretnének vállalni, de nincs munkájuk − Regisztrálásra kerülnek (munkaügyi központ) − Jövedelempótló támogatást igényelnek Munkanélküliség típusai 1. Surlódásos (frikcionális) munkanélküliségen az önkéntes munkahely változtatással járó állástalanság. Ez a f ajta munkanélküliség minden gazdaságban létezik, ahol az emberek szabadon választhatják meg

lakóhelyüket, illetve szabadon választhatják munkahelyüket. A surlódásos munkanélküliség egyben önkéntes munkanélküliség is. 2. Önkéntes vagy s zándékolt munkanélküliségről beszélünk akkor, ha a munkanélküliség a munka nélkül maradt dolgozó egyéni tudatos döntése, vagyis választás eredménye. A mai munkanélküliséget nem tekinthetjük teljes mértékben önkéntesnek. A munkanélküliség egy része tehát kényszerű jellegű. W P LD LS önkéntes munkanélküliség L* L dolgoznak munkakínálók foglalkoztatnának (aktív népesség) 3. Kényszerű munkanélküliségről olyan állás nélkül maradt emberek esetében beszélünk, akik az adott feltételek mellett dolgozni szeretnének, de nem találnak munkát. S WL P LD Kényszerű munkanélküli foglalkoztatnak dolgoznának L 66 Teljes foglalkoztatottak: 1. tágabb értelemben: a teljes aktív lakosság foglalkoztatásra kerül 2. szűkebb értelemben: teljes foglalkoztatást

jelent a munkapiaci egyensúlyt biztosító foglalkoztatás. 1. W/P 2. LD W/P LS LS LD L* L L* L Potenciális kibocsátás Y*(K,L): Tágabb értelemben vett teljes foglalkoztatás mellett bekövetkező makrogazdasági kibocsátás. Y Ymax = (K , L ) Y* L* L Munkanélküliségi rátán a kényszerből munka nélkül maradtak számának és az aktív népesség számának a viszonyát értjük. A munkanélküliségi ráta a foglalkoztatottság alakulásán kívül az aktív népesség alakulásától is függ. Az aktív népesség növekedését okozhatja a teljes népesség növekedése. Ugyanakkor fontos megemlíteni az aktív és inaktív népesség közötti átjárhatóságot A munkapiaci helyzet is hat az aktivitási hányadra. Az aktív és inaktív népesség között is átjárhatóságot tapasztalunk, a teljes potenciális munkaerő tartalékot nemcsak a munkanélküliek adják, hanem az inaktív népesség egy része is. Önmagában a foglalkoztatottak mozgása

nem magyarázza a munkanélküliek számának alakulását, hiszen az inaktívak száma is hat erre a nagyságra, a népesség mobilitása befolyásolja a munkanélküliségi ráta alakulását. Munkanélküliség keresleti meghatározásai A munkakereslet a termelési szint függvénye. A termelés csökkentése kevesebb munkaráfordítást igénnyel, így a munkanélküliség növekedni fog. 1. Konjukturális munkanélküliségen a nemzetgazdaság újratermelési menetéből fakadó munkanélküliséget értjük. Ritka, hogy nemzetgazdaság összes ágazatai egyszerre és azonos mértékben válságos helyzetbe kerülnek. Azt tapasztaljuk, hogy miközben valamelyik ágazat a mélybe zuhan, több más népgazdasági ágban jó konjuktúra érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a munkakereslet szerkezetileg megváltozik. 2. Strukturális munkanélküliség, ha a m unkakereslet és kínálat szerkezetileg tér el egymástól. A konjukturális munkanélküli általában strukturális

munkanélküliség is A munkaerő strukturális változásainak két alapvető módja van: − Egyrészt megvalósulhat úgy, hogy a munkahelyváltoztatás az adott vállalaton belül történik. Ennek nincs hatása a munkapiacra 67 − Mikor a munkavállalót elbocsátják. Nő a munkanélküliek száma ez egyben kényszerű munkanélküliség. A munkanélküliség különböző magyarázatai Klasszikus munkanélküliség W P LD LS Önkéntes munkanélküliek (W/P)e Le L* L LS= munkakínálati függvény ⇒ mennyi munkát szándékoznak kínálni W/P = reálbér Ĺ= munkaerő állományi kínálat ⇒ ez nem függ a reálbértől, a munkaképes korú népesség nagyságától függ. Tökéletes verseny esetén a W D /P reálbér mellett megvalósul a teljes foglalkoztatás (L*) itt mindenfajta munkanélküliség csak szándékolt munkanélküliség lehet, Ĺ -L különbsége mutatja. Tehát a klasszikus munkanélküliség szándékolt munkanélküliség. Keresési modell

Szerint az válik munkanélkülivé, aki teljes munkaidejét arra áldozza, hogy jobban fizetett munkát találjon. A munkavállalók és a munkanélküliek is egy elfogadható reálbért keresnek – ha emelkedő akkor egyre több munkavállaló talál magának bért így a szándékolt munkanélküliség ekkor csökkenő. L S és Ĺ görbék közötti távolság a reálbér növekedésével csökken Hallgatólagos szerződéses figyelembevétel A vállalatok és a munkavállaók közötti kapcsolatok nem csupán az írott szerződések alapján szabályozódnak, hanem ezeket befolyásolják úgynevezett hallgatólagos (inplicit) szerződések is. Ha egy cég termékei iránti kereslet bizonytalan – kihat a cég munkapiaci keresletére hallgatólagos megállapodást köt a dogozóival. A munkanélküliség mértéke így attól függ, hogy a munkavállalók mennyiben választják a biztos, illetve mennyiben az instabil foglalkoztatást. Munka és szabadidő közötti válaszok A

munkakínálat növekedésével a munka határáldozata – vagyis szabadidő értéke – nő, s ezt csak a magasabb bérek kompenzálhatják. Ezzel magyarázzák azt is, hogy a munkakínálati görbe emelkedő, vagyis emelkedő bérek esetében a munka kínálata nő, csökkenő bérek mellett a munka kínálata csökken. Természetes munkanélküliség a klasszikus modellben Valamely nemzetgazdaságban hosszabb távon állandóan érvényesülő állástalanságot értjük. A természetes munkanélküliség rátája értelemszerűen a természetes munkanélküli és az aktív népesség aránya. A természetes munkanélküliség a p otenciális kibocsátáshoz tartozó önkéntes munkanélküliség. Munkanélküli oka Keynes szerint 1. a nominálbérek és az árak lefelé merevek, 2. csak rövid távú alkalmazkodást vizsgál, ezért 3. a tőkeállomány változatlan A lefelé merev magas árak és a stabil nominálbérek az áru –és a munkapiacon túlkínálati állapotok

kialakulásához vezetnek. Hiszen a m agas árszínvonal csökkenti a k eresletet a t ermékeke iránt, a 68 magas bérszínvonal pedig azt eredményezi, hogy sokan keresnek munkát, de a vállalatok számára az alkalmazásuk túl költséges. Az egyensúlytalanságok az elégtelen kereslet miatt alakultak ki. Keynes szerint az elégtelen kereslet meghatározza a t ermelés szintjét, amelynek eléréséhez nem a teljes munkakínálat alkalmazása szükséges elégtelen kereslet termelés foglalkoztatás munkanélküliség. Keynes szerint a kényszerű munkanélküliség oka az elégtelen keresletben keresendő. Ebből következik, hogy a foglalkoztatottság szintjét a kereslet ösztönzésével lehet emelni. Keynes szerint a teljes foglalkoztatottság akkor érvényesül, amikor az árupiaci kereslet növkedése már változtatja meg a kibocsátást. Keynesi kényszerű munkanélküliség, ha az árszínvonal növekedése vagy a monimálbér csökkenése már nem módosítja

a munkakeresletet. A klasszikus és a Keynesi munkanélküliséget összehasonlítva látjuk, hogy − az önmegtisztító piac alapján kifejtett klasszikus munkanélküliség csakis szándékos lehet, vagyis a munkakínálat nem elegendő a teljes foglalkoztatottság biztosításának. − Az elégtelen makrokereslet miatt létrejött keynesi munkanélküliség nemcsak szándékos, hanem ezen kívül még kényszerű is lehet. Klasszikus munkanélküliségnél ez ellen munka (kínálat) ösztönző gazdaságpolitikával lehet küzdeni. Ha a keynesi változat bontakozik ki, akkor keresletösztönző gazdaságpolitika követendő. Okun törvénye Ahhoz, hogy a munkanélküliségi rátát egy százalék ponttal csökkenteni tudjuk, a jövedelmek a potenciális jövedelemhez viszonyított 3%-os növekedését kell elérni. 3(U t – U t+1 ) = (Y t+1 – Y t ) / Ŷ U i , illetve Y i az i.-dik időszakra jellemző munkanélküliségi ráta, illetve az i-dik időszak jövedelme, i=t, t+1

Ŷ= a potenciális kibocsátáshoz tartozó jövedelem. Feltételek: − a nominálbérek rövid távon változatlanok, és a nominálbérek valamint az árak lefelé meredekek., − a tőkeállomány a vizsgált időszakban változatlan, − Keynes-i rövid távú alkalmazkodást vizsgál a piacon. Abból indul ki, hogy az árupiacon és a munkapiacon túlkínálat van, és ez a túlkínálat tartós. Az árupiacon azért van túlkínálat, mert magas az árszínvonal csökkenti a magas reálbéreket. A munkapiacon magasak a bérek magas reálbér ⇒ sokan akarnak munkát vállalni, kevés munkát keresnek, hiszen számukra túlköltséges ilyen reálbérek mellett dolgoztatni. Mi idézi elő a kényszerű munkanélküliséget? • a túlkínálat a munka- és az árupiacon • elégtelen kereslet Megoldás: pótlólagos kereslet teremtése. Az áru- és a munkapiacon túlkínálat van: Emeljük a keresletet (pótlólagos kereslet teremtése) árszínvonal emelkedést von m aga

után. A nominálbérek változatlansága miatt az árszínvonal emelkedése maga után vonja a r eálbér csökkenését túlkínálat csökken, nő a foglalkoztatás szintje termelés, kibocsátás növekedés. Pótlólagos keresletet csak addig szabad támasztani, ameddig az a m akrogazdasági kibocsátást növeli. 69 Keynes-i szerint teljes foglalkoztatás van: ha az árupiaci kereslet növekedése már nem változtatja meg a kibocsátást. Keynes szerint szándékos és kényszerű munkanélküliség is lehet. ⇒ INFLÁCIÓ A munka- és az árupiac úgy is létrejöhet, hogy az erőforrások nincsenek kihasználva. Valamely piacon egyensúly van, de a makrogazdasági egyensúly nem áll fenn. Munkanélküliségi ráta: u= munkanélküliek száma aktív népesség A termelés növekedéséből nem következik egyértelműen a munkanélküliség csökkenése, viszont nő a munkaintenzitás. Munkamegtakarítás technikai haladás 70 XVIII. A, Az infláció

fogalma és fajtái Az infláció okainak különböző magyarázatai A Phillips-görbe. Az infláció fogalma Az infláció áremelés, vagyis olyan gazdasági helyzet és folyamat, amelyben különböző áruk és szolgáltatások megszerzéséért és igénybevételéért egyre többet kell fizetni. Inflációról akkor beszélünk, ha egy nemzetgazdaságban az árszínvonal állandóan emelkedik. Defláció Az árszínvonal tartós süllyedése. Az infláció alakulását az inflációs rátával lehet nyomon követni. Az inflációs ráta (αr) Az árszínvonal változást a korábbi árszínvonalhoz viszonyítja, azaz: α P = ΔP / p, (dP/dt) / p, illetve egy adott időszakra nézve: α ∞ = P t – P t-1 / P t-1 , ahol P i az i-dik időszak árszínvonala. Az infláció fajtái Függ az infláció nagyságától! Kúszó infláció Az árszínvonal nő ugyan, de mértékletesen, néhány százalékkal. Az inflációs ráta stabilan alakul, ez az infláció nem zavarja a

gazdasági tisztánlátást, az egyes gazdasági szereplők viszonylag megbízható képpel rendelkeznek a következő időszakban várható költség alakulásáról. Vágtató infláció Erre az inflációra az évi két vagy háromszámjegyű inflációs ráta jellemző. A pénz gyorsan veszít az értékéből, ami a gazdasági szereplőket arra készteti, hogy vagyonukat inkább külföldi fizetési eszközökben, vagy értékálló tárgyakban tartsák. Ez az oka annak, hogy a vágtató infláció a termékek iránti keresletet növeli, ami kapacitásfelesleggel rendelkező nemzetgazdaságokat elismerésre méltó gazdasági teljesítményekre ösztönözhet, az erőforráskorlátos gazdaságokban viszont inkább felvásárlási rohamokhoz vezet. Hiperinfláció A pénznek oly mértékű elértéktelenedése jellemzi, amely a gazdaság zavartalan működését már nem biztosítja. Szinte napról napra változnak az árak, sőt a hiperinfláció végső fázisában a pénzt

azonnal kell elkölteni, mert 1-2 óra múlva már nem ér semmit. Hiperinfláció esetében a gazdasági szereplők döntéshozatala minden objektív alapot nélkülöz. Az árszínvonal ilyen alakulása gyakorlatilag szétzilálja a gazdasági élet egészét és a társadalom minden területén érezteti a hatását. A hiperinfláció elleni küzdelem más eszközöket igényel, mint a gazdaság működőképességét még fenntartó kúszó és vágtató infláció. Még az utóbbi esetben gyakran még a gazdasági szabályozók modorításával lehet eredményeket elérni, az előbbi csak a komplex gazdasági csomagterv keretében küzdhető le eredményesen. 71 A PÉNZINFLÁCIÓ i Kiindulópont: pénzpiac! Tfh: nominálpénzmennyiség LM hirtelen megnő egyensúly csak LM´ pénzpiacon magasabb Y,i mellett lehet LM jobbra lefelé tolódik(LM´) új egyensúlyi jövedelem i 0 (Y1 > Y0) változatlan i 1 makrokibocsátás esetén nő az árszinvonal (p1 > p0) IS Y0 Y

Y1 P YS p1 p0 w/p 0 w/p E0 E1 YD´ YD w/p 1 Y D´ L LD L0 L1 LS LS´ LD Y = f(L) L 72 A NOMINÁLBÉREK BEFAGYASZTÁSÁNAK HATÁSA (infláció, kibocsátás, foglalkoztatás) i IS Kiindulópont: az árupiac! Infláció van, bérbefagyasztás! ∂ reálbér csökken ⇒fogyasztói D LM kereslet csökken ⇒IS, Y görbék balra le ⇒ csökken az árszínvo nal, kibocsátás i0 • reálbér csökken ∂ kibocsá foglalkoztatás nő i1 tás nő YD,IS jobbra fel, magasabb p mellett nő a kibocsá tás (YS) IS’ ∂ • Y1 Y Y0 P YS w 0 /p • ∂ YD p0 ∂ p1 w/p 1 w/p • L ∂• YD’ w/p 0 E0 E1 Y1 D’ LD YS’ Y0 Y* Y L1 L0 • LS’ • LS Y = f(L) L (Az ábrán az ∂ és • hatás az IS, YD esetén közömbösíti egymást!) 73 Az infláció okainak különböző magyarázatai A tartós áremelkedést a pénzpiac és az árupiac viszonya alapjául kell értelmezni, ez azt jelenti, hogy az inflációt vagy − az árupiaci

viszonyokról vezetjük le, vagy − a pénzpiaci helyzetből kiindulva adunk egy értelmezést, vagy − a két piac együttes hatását figyelembe véve igyekszünk a kérdést tisztázni. Ha az infláció az áru-, és pénzpiac kapcsolata alapján érthető, akkor ez azt jelenti, hogy inflációs folyamatok az árupiaci túlkereslet miatt kezdődnek, ez kétféleképpen alakulhat ki: Egyrészt a kereslet növekedése miatt, aminek kiváltója lehetnek az autonóm keresleti tényezők, ugyanúgy, mint a nominál pénzmennyiség növekedése. Keresleti infláció Keresleti inflációról beszélünk, ha a m egnövekedett kereslet az árszínvonalemelkedés kiváltója – ennek megfelelően különbséget teszünk a keresleti infláción belül árinfláció, amikor az autonóm keresleti tényezők váltják ki az árszínvonal növekedését, és pénzinfláció, amikor a felduzzadt pénzmennyiség az árszintemelkedés oka. Kínálati infláció Kínálati infláción a

makrokínálat elégtelensége miatt kiváltott árszínvonalemelkedést értjük. Árinfláció Keynes elméletét egy kihasználatlan kapacitásokkal rendelkező gazdaságra nézve fejtette ki, ahol ezért a k ibocsátás növelését pótlólagos keresletteremtés révén érhetik el. Amennyiben a nemzetgazdaság makrokereslete nem elegendő a teljes foglalkoztatottsághoz szükséges jövedelem termeléséhez, a m unkapiacon egyensúlytalanság létezik munkanélküliség formájában, adott árszínvonal mellett az összkereslet egyenlő az összkínálattal. Tegyük fel, hogy a kereslet nő az IS-görbe jobbra tolódik (I’S’) az összkeresleti görbe is jobbra mozdulhat el (YD’) az új árupiaci egyensúly a korábbi P* árszínvonal helyett most P’ árszínvonal mellett meg P’ > P*. A (Y’, p’) pont egyensúlyi pont, megnövekedett árszínvonal mellett csökken a reálbér, ami a munkakereslet, foglalkoztatást, és ezen belül a kibocsátást növeli. A

kapacitásfeleslegekkel rendelkező nemzetgazdaságban az autonóm kereslet növekedése inflációs folyamatokat indít el. Keynes gondolatrendszerében az inflációnak egy másik okát lehet említeni a nominálbérek emelkedését. A gazdaság egyensúlyi állapotban van, Y* kibocsátás és P árszínvonal jellemez. Kikötöttük, hogy a reálbére lefelé merevek, hiszen az árszínvonal emelkedése semmilyen esetben csökkenti ezeket a ŵ/p szint alá. Tegyük fel, hogy a nominálbérek növekednek azt jelenti, hogy a görbe balra tolódik a P*-nak megfelelő reálbér most (w/p)’ az előző (w/p)* helyett, (w/p)’ > (w/p) ez csökkenti a munkakeresletet és a kibocsátást. Az egyensúlyi pA árszínvonal mellett a kibocsátás most Y’, ami kisebb, mint a korábbi Y*. Változatlan munkakínálat és P* árszínvonal mellett a gazdaság kibocsátása csökken. Az összkínálati görbe felfelé mozdul el, YS’. P* mellett túlkereslet érvényesül az árupiacon.

növekedni fog az árszínvonal az új árupiaci egyensúlyon megfelelő P’-re. A kapacitás-kihasználatlanság jellemezte nemzetgazdaságokra a nominálbérek emelkedése inflációs folyamatok kialakulásához vezet. Mivel az árszínvonal emelkedett szakszervezetek a nominálbérek újabb emelését igyekeznek elérni. ha ez sikerrel jár a görbe újból balra tolódik ha ezen növekedés pontosan kompenzálja az előző árszínvonal-emelkedést, akkor a reálbérek nem változnak, s változatlan marad az állandó munkakereslet miatt a kibocsátás szintje is. Ez P’ árszínvonal mellett valósul meg, azaz a összkínálati görbe felfelé tolódik. A változatlan keresleti-görbét A’ pontban metszi, amikor a P’-nél magasabb árszínvonal tartozik P’’ > P’ = a nominálbérek újbóli növekedése megint növelte az árszínvonalat = a kibocsátás változatlan maradt. 74 A nominálbérek és az árszínvonal egymás után következő emelkedését

ár-bérspirálnak nevezzük. A szakszervezetek az újabb nominálbér követelések megfogalmazásánál nemcsak a t ényleges inflációból indulnak ki, hanem a jövőre várt inflációt is figyelembe veszik. A szerződésekben figyelembe vett inflációt anticipált inflációnak nevezzük. Ha sikerül a szakszervezeteknek a túlzott nominálbér-emelkedést elérni, ez az infláció felgyorsulásához vezet. A folyamat kibontakozását csak az fékezi, hogy az infláció egyik félnek sem érdeke. Tegyük fel, hogy a gazdaságpolitikai vezetés a nominálbérek befagyasztása mellett dönt. Ahhoz P 1 – P* árszínvonal-emelkedés a r eálbéreket csökkenteni fogja a csökkenő reálbérek a munkakereslet növekedése irányába hatnak, így a kibocsátás nő magasabb árszínvonal nagyobb kibocsátással párosul a túlkereslet csökkenését jelenti. Ha a reálbér a minimális szint közelében van akkor az árszínvonal emelkedése révén bekövetkező növekvő

munkakereslet az összkínálat kisebb mértékben növeli, mint amilyen a keresletcsökkenés kiváltotta csökkenés. Ebben az esetben a nominálbérek befagyasztása tehát inkább dekonjuktúrális folyamatokat indít el, mintsem csökkenti az inflációt. A keynesi alapokon álló gazdaságpolitika az inflációs folyamatokkal szemben meglehetősen hatástalannak bizonyult. A pénzinfláció A pénzinfláció elválaszthatatlan a monetarizmustól, amelynek egyik fontos ismertetője, hogy a gazdasági folyamatokat általában a pénzfolyamatokon keresztül követik nyomon, így az inflációt is elsősorban a pénzpiaci fejleményekkel magyarázzák. M Friedman írta, hogy az infláció „mindig és mindenütt monetáris jelenség”. Friedman megállapításai: 1. A pénzállomány mozgásában bekövetkezett változások szoros kapcsolatban álltak a gazdasági konjuktúra, a pénzjövedelmek és az árak változásaival. 2. A monetáris és a gazdasági változások

kölcsönkapcsolata rendkívül stabilnak bizonyult 3. A monetáris változások ugyanakkor gyakran más tőről fakadtak, nem egyszerűen a gazdasági tevékenység megváltoztatásának lenyomatai voltak. Az inflációs jelenség értelmezése szempontjából ez azt jelenti, hogy a monetaristák szerint az árszínvonal-változás nem az árupiaci viszonyok függvénye, hanem a pé nzpiac helyzete képviseli a kiindulópontot. Tegyük fel, hogy a nominál pénzmennyiség hirtelen megnő, a pénzpiaci egyensúly ekkor csak magasabb reáljövedelem, illetve alacsonyabb mellett áll fenn az LM-görbe jobbra tolódik = L’M’. Az új egyensúlyi jövedelem Y’ lesz, ami nagyobb mint az előző Y o Az LM-görbe elmozdulása az összkeresleti görbét jobbra tolja YD’. A változatlan makrokínálati görbét az új makrokersleti görbe az A pontban metszi amikor magasabb P’ árszínvonal tartozik P’ > P. A nominálpénzmennyiség központi szabályozása az inflációs

ráta ciklikus mozgását váltja ki, ami a gazdasági tisztánlátást megnehezíti. A Phillips-görbe A munkanélküliségi ráta és az inflációs ráta kapcsolatát ábrázolja, a munka és a pénzpiac viszonyát fejezi ki. αn 6% U L w = a nominálbérek növekedési üteme; u = a munkanélküliségi ráta %-ban. 75 − A növekvő nominálbérek csökkenő munkanélküliséggel járnak együtt − Kb. 6%-os munkanélküliségi ráta mellett a nominálbérek stabilak Módosított Phillips görbét (Samuelson és Sholon alkotta meg) LP 5,5% U A munkanélküliségi ráta és az inflációs ráta közötti kapcsolatokat ábrázolja. Az alacsony munkanélküliség kívánatos állapota csak magas inflációs ráta mellett képzelhető el. Amennyiben valamely nemzetgazdaságban munkanélküliség létezik, munkahelyteremtő beruházásokra van szükség. Adott reálbérek mellett ez a termelés fokozására készteti a vállalatokat, amely a termelési függvényen keresztül

a m unkakeresletet növeli meg. Tehát csökken a munkanélküliség. Az árupiaci túlkereslet az árszínvonal növekedése irányába hat, ami adott nominálbérek esetén csökkenti a reálbéreket, ez szintén csökkenti a munkanélküliséget. Hosszú távú Philips görbe a munkanélküliség természetes rátája Hosszútávon az inflációs ráta azonos munkanélküliségi ráta mellett nő, a hosszútávú Phillips-görbe függőleges. LP D E L P2 B C L P1 A U2 U1 U A Kormány új munkahelyet teremt a pénzt plusz kibocsátással biztosítja nő a nom. pénzmennyiség emeli az árszínvonalat nő az inflációs ráta csökken a munkanélküliség = Philips görbe mentén felfelé haladunk (B pont) U 2 munkanélküliségi rátával és L p2 inflációs rátával. A munkanélküliség csökkenése reálbércsökkenéssel jár A munkaszerződésekben az anticipált rátát veszik alapul, + a megnövekedett nominálbérek pedig az L p2 inflációs ráta melletti

árszínvonallal együtt a reálbéreket növelni fogják = csökken a munkakereslet a munkanélküliség nő a korábbi reálbérhez megfelelő U 2 ráta. A gazdaság tehát a C pontban van Hosszabb távon a munkanélküliség ideiglenesen csökkent(het), de végső soron mindig a kiinduló szintre fog visszatérni ez a természetes munkanélküliséget fejezi ki. 76 XIX. A, Az állami költségvetési politika A költségvetéspolitika alapfogalmai Az adók és fajtái. A kormányzati kiadások hatása a termelés szintjére A költségvetéspolitika hatása a pénzfolyamatokra. A költségvetéspolitika működése és hatása A költségvetéspolitika alapfogalmai Állami költségvetés A kormányzat bevételeinek és kiadásainak egy bizonyos időszakra (általában egy évre) vonatkozó összességét állami költségvetésnek nevezzük. Állami költségvetés egyenlege Az állami költségvetés bevételei és kiadásai közötti különbözetet az állami

költségvetés egyenlegének nevezzük. Az állami költségvetés deficitje Az állami költségvetés deficitjén azt értjük, hogy az egyenleg negatív, azaz a költségvetés kiadásai meghaladják a bevételeit, Az állami költségvetés szufficitje Amikor a bevételek nagyobbak, mint a kiadások, az állami költségvetés szufficitjéről beszélünk. Az állami költségvetés kiegyensúlyozott Ha az állami költségvetés sem nem deficites, sem nem szufficites, akkor kiegyensúlyozottnak nevezzük azt. Az adók és fajtái Adó A közösségi funkciók ellátásához nélkülözhetetlen pénzügyi forrás, amelyet az államhatalom – általában törvényekben meghatározott módon – kényszer útján szed be állampolgáraitól. A jövedelmet alapjában véve kétféle módon adóztathatja az állam: − Egyenes adó: közvetlenül annak a gazdasági alanynak a jövedelmét terheli, aki az adót fizeti. Az egyenes adóhoz tartozik pl.: személyi-, és a vállalati

jövedelem adó, vagy a béradó − A közvetlen adó: árukra és szolgáltatásokra kivetett adó. Terhet az áru, illetve a s zolgáltató vásárlója viseli. Tipikusan közvetett adók a forgalmi adó, fogyasztási adó, vagy az importvám. Egyösszegű adó Olyan adó, amelyet a termelés eredményétől függetlenül kell befizetni, ami akkor is esedékes, ha nincs semmilyen jövedelem (T o ) pl.: vagyonadó, örökösödési adó, jármű adó) Jövedelemtől függő adó Csak realizált jövedelem létezése esetén kell fizetni. Pl: Személyi jövedelem adó, nyereségadó, a közvetett adók, jövedelemtől függő adók. Progresszív adózás Progresszív adózás esetén a nagyobb jövedelemi sávokban magasabb adókulcs található. Regresszív adózás Regresszív adózásnál fordított a helyzet, egyre magasabb jövedelmi sávokban egyre kisebbek az adókulcsok. Lineáris adózás Lineáris adónál egységes az adókulcs. Az állami költségvetési politika Az

állami költségvetés kiadási oldalán a transzferkifizetések szerepelnek. 77 Transzferkifizetések Olyan állami kiadások, amelyek nem a folyó termelésből származó áruk és szolgáltatások tervezését célozzák. A transzferek csak akkor válnak ténylegesen keresleti elemmé, ha elköltik azokat. Az állami költségvetési politika A költségvetési politika az állami költségvetés bevételeire és kiadásaira irányuló politika. A költségvetési politika jövedelmi hatása A költségvetési politika stabilizáló szerepe a túlkínálatos (keynesi) gazdasági modellekben mutatható ki egyértelműen. Keynes felismerte, hogy a tőkés gazdaságban inkább az általános túlkínálat a jellemző. A kormányzati kiadások hatása a termelés szintjére Túlkínálatnál tartós munkanélküliség állhat fenn, mert makró keresletet kielégítő termelés kisebb, mint teljes foglalkoztatást biztosító termelés. Tehát a m akró keresletet kell növelni,

hogy a munkanélküliség csökkenjen. Y=C+I+G és C=C o + Ĉ*Y Y=(C o +I+G) 1/1- Ĉ Az állam megrendelési költségeit − adóbevételekből (azaz állami kiadások biztosítása érdekében adóemelést határoz), vagy − hiteleket vesz fel, vagyis állami értékpapírokat bocsát ki – és ebből beruház. Az adók hatása a termelés szintjére Az adó lehet egyösszegű is és jövedelemtől függő. T= T o + z *Y, ahol T 0 az egyösszegű adó, a második tag a jövedelemtől függő adó és a z az adókulcs. A jövedelemtől függő adó hatása A kiadási multiplikátor: Y=1/(1-ĉ)[C 0 +I+G] C C(Y) Y=1/(1-ĉ(1-z))[C 0 +I+G] C(YDi) i 45° Y0 Y1 Y A fogyasztási függvény változása IS IS’ Y Az IS függvény eltolódása 78 C (z=0) C (z=0,25) C (z=0,25) Az adókulcs növekedésének hatása Az egyösszegű adók hatása a termelésre Az adók növekedése a lakosság elkölthető jövedelmét az adó mértékében csökkenti, vagyis Y= C+I és ez

alapján T= T o így C=C o + Ĉ(Y- T o ) azaz Y= (C o +I- Ĉ T o ) * 1/ (I-Ĉ) azaz Y= (C o +I)1/ (I-Ĉ)-(T o Ĉ / (1- Ĉ)) (T o *Ĉ / (1- Ĉ)) ez mutatja az adó jövedelem-csökkentő hatását. Ezért Ĉ / (Ĉ-1) az úgynevezett adó-multiplikátor (m), amely kifejezi azt, hogy egységnyi adónövekedés hány egységnyi jövedelem-csökkenést von maga után. Az adó-multiplikátor kisebb, mint a kiadási multiplikátor, feltéve, ha Ĉ<1. Egységnyi adó az adó nagyságánál kisebb összeggel csökkenti az összkeresletet, nyilván azért, mert az adó a fogyasztási keresleten keresztül hat a jövedelemszintre. A kiadási multiplikátor nagyobb, mint az adó multiplikátor, ezért a kiadások növelésének hatása erőteljesebb, mint az adók csökkentésének jövedelemnövelő hatása. Havelmo-tétel: Az egyensúlyban lévő költségvetés a kiadások nagyságával növeli a jövedelem (termelés) nagyságát. Ez úgy is megfogalmazható, hogy az adók finanszírozta

állami kiadások minden egysége az IS-görbét ugyanannyira tolja jobbra. Tehát a kiadások akkor is növelik a termelés egyensúlyi szintjét és csökkenti a munkanélküliséget, ha adóbevétellel pontosan fedezik azokat. A költségvetési deficit a kiadások és a bevételek különbsége, megszüntetése a gazdasági egyensúly megteremtésének fontos célkitűzése lehet. Míg a kiadások (G) csökkentése saját nagyságával csökkenti a d eficitet, valamint a k ezdeti keresletet is, addig a T nagyságú adó ugyan saját nagyságával csökkenti a költségvetés deficitjét, de a globális összkeresletet első lépésben ennél kisebb mértékben (Ĉ*T-vel) csökkenti. − A költségvetési arány a költségvetési bevételek, illetve kiadások és a GNP viszonya. − A kiadási multiplikátor jövedelemtől függő adózás esetében kisebb lesz, mint az ilyen adózás hiányában. − Az adókulcs növelése – még lineáris adózás mellett is – csökkenti a

m ultiplikátort, s ezen keresztül az összkeresletet és az összes jövedelmet. A költségvetéspolitika hatása a pénzfolyamatokra Tudjuk, hogy a jövedelem változása a kamatlábat is módosítja, éspedig éppen a pénzfolyamatokon keresztül. Másrészt figyelembe kell venni az állami kiadások értékpapír-kibocsátással történő fedezetét is. Ebben az esetben megváltozik az értékpapírpiacon a kereslet-kínálat viszonya, ami szintén hat a kamatláb nagyságára. 79 Az állami beruházások adóztatása útján történő finanszírozása Az adóemelés a f ogyasztási határhajlandóságon keresztül csökkenti a f ogyasztást, a r endelkezésre álló jövedelmet. Állami megrendelések értékpapírok kibocsátásából finanszírozzák A kormányzati kiadások hatására most is jobbra tolódik el az IS-görbe, megnő a pénzkereslet, amelynek kielégítését a gazdasági szereplők adott nominál pénzmennyiség esetén értékpapírok eladásával

igyekszenek megvalósítani ami az árfolyam csökkenését eredményezi. Az ebből fakadó kamatláb-emelkedés pedig csökkenti a magánberuházásokat. Másrészt nő a kereslet, amely változatlan kínálattal találkozik, így túlkereslet alakul ki, ami az árakat emeli. A deficitfinanszírozással megvalósított állami beruházások tehát csökkentik a magánberuházásokat. Kiszorítási hatáson azt értjük, hogy az állami kiadások növekedése a m agánkiadások valamilyen mértékű csökkentéséhez vezet. A költségvetési politikát ezért megfelelő pénzpolitikai intézkedésekkel kell alátámasztani. Az elemzések kimutatják, hogy a kiszorítás sohasem azonnal jelentkeznek, hanem csak néhány év elteltével érezteti hatását. A kapacitáskihasználtság és a rugalmas kínálat léte fontos feltétele a sikeres költségvetési politika számára. A költségvetéspolitika működése és hatása Működését tekintve kétféle eszközt kell egymástól

megkülönböztetni: automatikus eszközöket és egyedi eszközöket. Az automatikus stabilizátorok olyan bevételi és kiadási tételek, amelyek automatikusan anticiklikus, illetve stabilizációs hatásnak, s nem igényelnek külön intézkedést, döntést. A bevételi oldalon pl: az adó ilyen elem. A fellendülés idején, amikor a jövedelmek nőnek az adóbevételek is emelkednek, s ez fékezi a t ermelés növekedését. Az adók a recesszió és konjuktúra idején is stabilizálódtak, vagyis fékezik a termelés ingadozását. A munkanélküliek segélyezése két irányban fejti ki stabilizációs hatását. Fellendülés idején a kifizetett juttatások összege is csökken, így az összkereslet növekedése fékezőleg hat, még visszaesés idején pont ellentétes mozgású, vagyis a k ereslet csökkenését fékezi. A jóléti kiadások másik része is stabilizáló hatású, pl.: gyerekes családok és hátrányos helyzetűek támogatása A költségvetés

automatikus stabilizációs szerepéhez szorosan kapcsolódik az automatikus deficit és szufficit keletkezése. A kormányzati bevételek tehát függnek a jövedelemtől. Amikor visszaesés van, az állami bevételek csökkennek. A kiadások autonóm jellegűek Ekkor automatikusan deficites lesz az állami költségvetés fellendüléskor szufficit keletkezik. Amikor tehát a gazdaság recessziós helyzetben van, akkor a keletkező deficit egyben azt is jelenti, hogy a k ormányzat bevételeinél többet költekezve az összkereslet csökkenését fékezi, és ezáltal a gazdaság ingadozását visszafogja. Fellendülésben viszont jövedelmeinél kevesebbet költ s így az összkereslet növekedését visszafogva a gazdasági stabilitást fokozza. Diszkrecionális eszközök A kormányzati döntéseket feltételező egyedi intézkedéseket diszkrecionális eszközöknek nevezzük. A költségvetés bevételi oldalán a diszkrecionális eszközök – az adó, és a t

ársadalombiztosítási kifizetések politikai döntés célján történő megváltoztatása. Ezek alapján egyedi beavatkozásnak tekinthetők az egyösszegű, jövedelemtől független adók és befizetések. A diszkrecionális intézkedések s így az aktív költségvetési politikák is alapvetően kétfélék lehetnek a stabilizációs folyamatban betöltő szerepük alapján: − Expanzív a költségvetési politika, ha a k iadásait növeli, vagy bevételeit csökkenti – tehát amikor a globális kereslet növekedését tűzi ki célul. − Restriktív egy költségvetési politika, amikor a kiadásait csökkenti, illetve bevételeit növeli. Ekkor szándéka a globális kereslet csökkentése. 80 Az egyösszegű adók hatása C C(Y) ĉT 0 C(YDI) Feltételek: - a kormányzati kiadások az adótól függetlenek, - I változatlan (forrásai a megtakarítások, a beruházást a várható jövedelmek változása rövidtávon nem befolyásolja) - T0 : egyösszegű adók

A rendelkezésre álló jövedelem: Y Hatása a fogyasztási függvényre YDI = Y – T0 Fogyasztási kereslet: C(Y) = C0+ĉ(Y) C(YDI) = C0+ ĉ(Y – T0) Keresletváltozás: -ĉT0 Egyensúlyi jövedelem: i Y = C(YDI) + I1 = Y = 1/(1-ĉ)[C0 – ĉT0 + I1] ΔY Kiadási multiplikátor IS IS’ Y 1 1-ĉ Adómultiplikátor ΔY = - ĉ T0 1-ĉ Hatása az IS görbére Az adómultiplikátor megmutatja, hogy az egységnyi adó milyen mértékben változtatja meg az árupiaci egyensúlyi jövedelmet. A kiadási multiplikátor megmutatja, hogy az egységnyi kiadásváltozás milyen mértékben változtatja meg az árupiaci egyensúlyi jövedelmet. Az egyösszegű adó nem befolyásolja az IS görbe meredekségét csak azt ΔY = T 0 ĉ 1-ĉ nagysággal balra lefelé eltolja 81 Az adóztatás összhatásai Fogyasztási kereslet csökken Adóterhek növekedés Jövedelem csökkenés Összkereslet csökkenés Beruházási kereslet csökken Harc magasabb minimálbérekért

Költségnövekedés a vállalati szféra számára ? kínálat csökken Foglalkoztatottság csökkenése Forrás: Gacsályi-Meyer-Misz-Simonits: Közgzdaságtan II., Makroökonómia Nemzeti tankönyvkiadó, Bp 2000 82 XX. A, A monetarizmus A monetáris politikán a forgalomban lévő pénzmennyiség (a tulajdonképpeni pénzkínálat) szabályozását értjük. A monetáris politikát expanzívnak tekintjük, ha a pénzmennyiség növelését célozza és restriktívnak, ha a pénzmennyiség visszafogását kívánja elérni. A monetáris politika szerepének és hatásának vizsgálatát három részre bonthatjuk: 1. a monetáris politika hogyan képes szabályozni a pénzkínálatot 2. a pénzkínálat változása hogyan változtatja meg az össkereslet nagyságát 3. az összkereslet változása miként módosítja az egyensúlyi nemzeti jövedelem alakulását A monetáris politika hatása a klasszikus modellben A pénzmennyiség és az áruszínvonal változása között

szoros kapcsolat van. MD=kPY Egyensúlyi helyzetben a pénzkereslet egyenlő a forgalomban lévő pénzmennyiséggel (a pénzukínálattal) M=MD= MD=kPY Adott pénzmennyiség mellett az árszínvonal és a reál nemzeti jövedelem között fordított arányosság áll fenn: magasabb árszínvonal esetén kevesebb termék vásárolható meg, mint alacsonyabb árszínvonal esetén. A pénzkínálat közvetlenül meghatározza az összkereslet nagyságát A rövidtávú kínálati függvény alapvetően a foglalkoztatottság szintjétől függ. A foglakoztatás szintje viszont a munkaerő piac egyensúlya által határozódik meg. A munkaerő kereslete, a kínálata a reálbértől függ. P YD (M 2 ) YD (M 1 ) YD (M 0 ) Y Az árak változása önmagában nem befolyásolja az egyensúlyi foglalkoztatási szintet, mert az a reálbér szerint alakul. Az árváltozások így a reáloutputra sincsenek hatással Az aggregált kínálat a munkapiaci egyensúly, a hatékony foglalkoztatás

szintje által határozódik meg. A pénzkínálat növekedése M o -ról M 1 -re növeli az összkeresletet. A klasszikus közgazdaságtan egyik alaptézise a pénz semlegességének elve. A monetáris politika a keynesiánus elméletben A monetáris politika alapvető szerepe a pénzkínálat, a forgalmoban lévő pénzmennyiség szabályozása. P YD (M 0 ) P0 YD (M 1 ) Y0 Y1 U Mivel a pénzkínálat ∆M-mel nőtt, ezért adott árszínvonal és a kezdeti reáloutput mellett több pénz maradt spekulációs célokra, amely csökkenti a kamatlábat növeli a beruházási keresletet és így a reáloutputot is. Megnöveli a tranzakciós pénzkeresletet, amely aztán a kamatláb növekedését idézi elő. A pénzmennyiség növelése tehát megnöveli az aggregált keresletet is adott árszinvonal mellett 83 A monetáris politika a keresleti görbét elmozdítani eredeti állapotából. A monetáris politika által megnövelt pénzmennyiség csökkenti a k amatlábat, emeli a b

eruházást és a n emzeti jövedelem szintjét. Más lesz a nemzeti jövedelem összetétele, mert G növelése csökkenti az I-t így viszonylagos súlya nagyobb lesz C-hez és I-hez képest. Az adók csökkentése növeli C-t és csökkenti I-t, így megnöveli C viszonylagos súlyát. Ezért nem mindegy, hogy milyen gazdaságpolitikai eszközt használunk a reáloutput növeléséhez vagy csökkentéséhez. A pénzmennyiség változásának multiplikátor hatása A monetáris politika a pénzkínálat változásának hatása adott meredekségű IS-görbe mellett az LMgörbe elmozdulásától és meredekségétől függ. Alacsony kamatszint esetén a gazdasági szereplők számára közömbös, hogy pénzt vagy értékpapírt tartsanak, tehát a pénzmennyiség követelménye feloldódik a spekulációs pénzigényben. A pénzmennyiség változtatásával operáló monetáris politika tehát akkor a leghatásosabb, amikor az LM függvény kamatrugalmatlan. A pénzmennyiség

változásának hatása az egyensúlyi nemzeti jövedelemre A pénzkínálat változása nemcsak a monetáris változásra hat, hanem a reálváltozásra is. A keynesi elméletben a pénz aktív gazdaságpolitikai eszköz. A monetáris politika képes a reáloutput növekedését előidézni, de eközben az árak is növekszenek és ez csökkenti a monetáris politika hatásosságát. Monetarista kritika a monetarista politikáról A keynesisták szerint az állami költségvetési és a monetáris politika megfelelő alkalmazásával lényegesen befolyásolni tudja a foglalkoztatottság szintjét, a nemzeti jövedelem szintjét és összetételét, valamint az árszínvonalat. A monetaristák szerint a piacgazdaság alapvetően egyensúlyra törő, önszabályozó és önhelyreállító rendszer. Ha a kormányzat nem avatkozik be a gazdaságba és nem idéz elő keresleti sokkot, akkor a magánszféra kereslete megfelelően stabil, amely a gazdaság működését is stabilan tartja.

Ha a kereslet nem megfelelően stabil, akkor a rugalmas árrendszer képes korrigálni az egyensúlytalanságot. Hosszabb távon az árak változása az egyensúly helyre állítását eredményezi A monetaristák szerint az aktivista gazdaságpolitika csak rövid időszakra képes csökkenteni a munkanélküliséget, hosszú távon a munkanélküliség a természetes ráta szintjén áll be. A rövidtávú expanzív gazdaságpolitika hosszabb távon hatástalan, növeli az inflációt és az inflációs várakozásokat. A forgalomban lévő pénzmennyiség hosszabb időszakot tekintetbe véve nincs hatással a r eál nemzeti jövedelem alakulására. A monetarista elmélet szerint az árváltozások függnek a korábbi időszakok áralakulásától. A várakozások hozzáigazodnak a korábbi időszak tényadataihoz. Amíg az árváltozások nem változnak meg a kínálati függvény változatlan marad Magasabb árak nagyobb árvárakozásokat jelentenek, vagyis alacsonyabb várható

reálbért, a munkavállalók kevesebb munkát kínálnak, azonos nominálbér mellett a magasabb árvárakozások alacsonyabb várható reálbért jelentenek. Az árváltozások hatására csak időlegesen nőtt a foglalkoztatási szint, amíg az árvárakozások nem alkalmazkodnak az új árakhoz. A monetáris (vagy költségvetés) politika a már korábban tárgyalt mechanizmus szerint megváltoztatja az aggregált keresletet és a keresleti görbét. YD 0 -nál YD 1 -re tolja Az expanzív monetáris politika állandósítja az áremelkedést és ezek aztán beépülnek az árvárakozásokba is. Tehát hosszú távon értelmetlen expanzív monetáris politikát folytatni, mert az csak az inflációt és az inflációs várakozásokat növeli. Az a helyes monetáris politika, amely alkalmazkodik a r eál nemzeti jövedelem természetes növekedési üteméhez, ezzel stabilan tartja a g azdaságot és nem gerjeszt inflációt. Az újklasszikus irányzat vélekedése a monetáris

politika hatásosságáról Az új klasszikus irányzat szerint az aktivista monetáris és költségvetési politika még rövidtávon sem hatásos, mert a gazdasági szereplőket rövidtávon sem lehet félrevezetni. Ők a racionális várakozásokat tartják meghatározott viselkedési módnak. A gazdaságpolitikai változásokra és azok hatásaira a gazdasági szereplők felkészülnek és védekeznek ellene. 84 A pénzmennyiséget növelő monetáris politika megemeli az összkeresletet, megfogja emelni az árszínvonalat. Ha ezt az árnövekedést a piaci szereplők előre látják, akkor a keresleti görbe eltolódásával egy időben a kínálati görbe is ugyanakkora mértékben eltolódik. Ha a várakozások racionálisak, akkor a monetáris politika hatástalan. A pénz tehát éppúgy semleges hatású itt, mint a klasszikus modellnél. A racionális várakozások elmélete szerint az egyének szubjektív, pszichológiai várakozásai megegyeznek a gazdaság

struktúráját leíró modellnél származtatott matematikai várható értékkel. 85 XXI. A, Gazdasági fejlődés és növekedés A gazdasági növekedés mérése, általános törvényszerűségei. Kitüntetett növekedési pályák Gazdasági fejlődés és növekedés Gazdasági növekedés Az adott társadalomban a nemzeti kibocsátás bővül, a megtermelt javak és szolgáltatások minősége javul. (A társadalom szükségleteit magasabb szinten elégítik ki) A mennyiségi változások egy idő után minőségi változásba mennek át. Gazdasági tevékenységek számbavétele ugyanaz, mint a makrogazdaságnál. Lehet folyóáras, fixáras GDP, GNP Pontosabb a kép, ha ezt egy főre vetítjük ki, ez a nemzetközi összehasonlítás miatt fontos. Gazdasági fejlődés Fontos, hogy miben mérjük. A minőségi jegyek alapján közelítjük meg Mit tekintünk indikátornak Mennyiségi és minőségi változások összessége. Marxi elmélet Hogyan változott a termelési

feltételek és az emberek egymás közötti viszonya, kölcsönhatása? Ez a kérdés a Marx által kidolgozott formációelmélet legfőbb problémája. Az erre adott válaszában Marx különböző társadalmi – gazdasági alakulatokat különböztet meg egymástól: Ősközösséget, a rabszolgatartó társadalmat, a feudalizmust, a kapitalizmust és a kommunizmust, valamint ez utóbbi kettő közötti átmenetet jelentő szocializmust. Az egyes formációk egymásba való átmenete úgy történik, hogy feszültségek keletkeznek a termelés módja és az azzal kölcsönhatásban lévő emberi viszonyok között, amelyek az adott formáció keretében már nem oldódhatnak. A formáció keretfeltételei szétfeszülnek, s az új kölcsönhatásnak megfelelő új társadalmi – gazdasági alakulat jön létre. Mivel a felsorolt formációk tulajdonképpen az emberiség egész fejlődését fedik, nyilvánvaló, hogy az általuk jelölt időhorizontok csak évszázadokban

mérhetők. Az ún. ázsiai (redisztribúciós) termelési mód fejlődése nem igazolja ezt a tételt, mivel ebben az esetben nem a termelés folyamatában keletkező ellentmondások vezettek az említett termelési mód stagnálásához és bukásához, hanem az elosztás feszültségei, az, hogy a túlzott adóelvonás csökkentette a termelési kedvet, eredményezte az ázsiai birodalomnak felbomlását. Formáció elméleti alapon vizsgálja a társadalom fejletségi szintjeit. F e j l e t s é g t Az ázsiai termelési móddal nem tud mit kezdeni, nem illik bele a formációba. Rostovi elmélet Az ipar fejlődésén alapuló fejlődéselméletet konstruál. Technikai fejletségi szinteket vizsgálja A technikai fejlődését vezeti vissza az ipar fejletségre. Az ember a háttérbe szorul A társadalmi és gazdasági fejlődés szorosan kapcsolódik a technika és a technológia fejlődéséhez. A technikai fejlődés viszont jelentős mértékben befolyásolja a gazdaság

szerkezetét: a kezdetben szinte egyedül uralkodó mezőgazdasági termelés mellett kialakul a kézműipar, amelynek súlya később, mint gépi nagyipar egyre inkább nő. Ezért lehetőség adódik arra, hogy a gazdaság fejlődését az ipar fejlődésével jellemezzük Ezt az emberi tényezőt nagyrészt figyelmen kívül hagyó 86 irányzat főleg W.W Rostow nevéhez fűződik, aki a gazdasági fejlődés öt lépcsőfokát különbözteti meg egymást: Preindusztriális, hagyományos társadalom: − egy átmeneti szakasz, amelyben a később meginduló iparosodás feltételei teremtődnek meg; − gazdasági fellendülés időszaka; − az a szakasz, amelyben a társadalom a gazdasági érettség állapotába kerül, és végül − a tömegfogyasztás (-gyártás) korszaka. A folyamatokat jellemzi a gazdasági szerkezet változása (ipari vagy társadalmi forradalom) és az új szerkezethez való alkalmazkodás (fejlődés). Mindkét elmélet a revulúció és az

evulúció elméletén alapszik. Strukturális fejlődés A 80-as évek közepétől lendült fel. Értelmetlen a társadalmi fejlődés vizsgálata, mert nincs fejlődés Az adott társadalom struktúrájával jellemzi a társadalmi fejlődést. A különböző kultúrákban a szerkezeti struktúrája teljesen azonos ezért nincs értelme fejlődésről beszélni. A gazdaság növekedésének vizsgálatánál abból indulnak ki, hogy a gazdálkodás feltételei adottak és változatlanok. A vizsgálás célja itt azon tényezők meghatározása illetve azon törvények feltárása, amelyek adott kereteken belül az egyenletes fejlődést biztosíthatják, valamint annak megfogalmazása, hogy milyen tudatos beavatkozással érhető el ez a növekedés. Ez azt jelenti, hogy a növekedési vizsgálatokhoz szükséges időhorizont jóval rövidebb, mint a fejlődési törvényszerűségek feltárásához figyelembe veendő időhorizont. Ezt az időhorizontot nem lehet konkrét években

megadni. A gazdasági növekedés mérése, általános törvényszerűségei 1. Nominális: nominális gazdasági növekedésről akkor beszélünk, ha a folyamatot folyóáras adatsorokkal jellemezzük. 2. Reálnövekedés: azt jelenti, hogy a növekedést az árszínvonalváltozás hatásaitól megtisztított adatok mutatják. Növekedési ráta (α): A növekedési mutató (pl.: a GNP) valamely időszak alatt (általában 1 év alatt) bekövetkezett növekményét a mutatónak az időszak elején meglévő mértékéhez viszonyítja. Képletben: Y t - Y t-1 / Y t-1 = α y Y’/Y=α y , ahol Y’=dY(t) / dt. Attól függően, hogy a növekedési rátát az árszínvonal változástól megtisztítva számoltuk vagy nem, beszélhetünk reál-, illetve nominális gazdasági növekedési rátáról. Általános törvényszerűségek 1. A reálbérek gyors növekedésnek indulnak 2. A bérek aránya a megtermelt értékhez képest állandó W/Q= Constans 3. A tőke/termelés aránya

illetve a beruházás/termelés aránya stabil K/L, K/Q; T/Y, I/Q 4. A tőkeállomány gyorsabban nő, mint a népesség ΔK/K 0 > ΔL/L 0  egy főre jutó tőkeállomány növekvő. ΔK/ ΔL > K 0 / L0 5. Nő az egy főre jutó termelés (termelékenység), és az egy főre jutó fogyasztás Y/L 6. Az egy főre jutó reáltőke állomány trendjéhez hasonló a reálbér és a reálkamat trendje K reál /L, w/p, i(reálkamat)/p 7. A termelési tényezők részesedése a termelési értékből viszonylag stabil Q=f(L, K, A, τ) (δQ/δL)/(δQ/δK)=2:1 (Parciális differenciálhányadosok arányában osztjuk) δQ/δL egységnyi munkaváltozás milyen mennyiségű kibocsátás növekedéshez vezet. Az egyes termelési tényezőknek a kibocsátáshoz való hozzájárulásának aránya stabil. 8. A technikai haladás egyre meghatározóbb a termelési tényezők között a) Ha a t echnikai haladást szélességében vizsgáljuk, a g azdasági növekedés ütemét hosszú távon

nem befolyásolja. Ha a korszerű termelési tényezőből többet alkalmazunk: rövidtávon a gazdasági növekedés ütemét gyorsítja, hosszú távon nem befolyásolja. Ha mindig legalább ugyanannyival vagy 87 nagyobb százalékos technikai fejlesztést alkalmazunk, akkor a növekedés üteme hosszútávon is javulhat. Ezt viszont egyetlen társadalom sem engedheti meg magának Ha a fejlesztésre költünk, a fogyasztás elől vonjuk el a pénzt. b) A technikai haladást mélységében is vizsgálhatjuk. Ezt a szintváltozást fejezi ki a korszerűsödési ráta. Adott évben meglévő technika mellett milyen potenciális kibocsátást lehet elérni. Fejlődik a technika, ehhez más potenciális kibocsátás tartozik E kettő határozza meg a növekedés trendjét. Kitüntetett növekedési pályák Harrod - Domar féle egyensúlyi növekedési modell Az egyensúlyi növekedési ütem egyenlő a megtakarítási hányad és a tőkeigényesség hányadával. α y = ∆Y/Y = s/k

s = S/Y k: tőke igényesség k = K/Y Ez a növekedés egyensúlyi, de nem egyenletes. Tőkeigényesség rövid távon nem változik, a megtakarítási hányad igen ⇒ s/k = α y Ez a növekedési pálya instabil. Egy rendszerről akkor mondjuk, hogy stabil ha érvényesül benne olyan törekvés vagy hatás hogy egy kitüntetett állapotból való kimozdulás után a rendszer a szóban forgó állapotba visszatér. Kommulatív folyamatok vannak ebben a modellben, mert nincsenek visszatérítő automatizmusa az egyensúlyi helyzethez. Ez a növekedési modell stabil csak akkor lenne, ha a gazdasági növekedés állandó ütemben valósulna meg. Az egyenletes növekedési ütem – a természetes növekedés Általános tapasztalati tény, hogy hosszabb távon a munka kínálat és a foglalkoztatás egy-egy gazdaságra jellemző stabil érték körül ingadozik. A makrokibocsátás és a munkamennyiség aránya hosszabb távon stabil. Y/L ⇒ 1 egységnyi kibocsátásra mennyi

munka esik = TERMELÉKENYSÉG. A termelékenység növekedési üteme hosszabb távon: α t = ∆(Y/L) / Y/L = d(Y/L)/dt / Y/L = d( Y/t / L(t)) / Y/L (A kibocsátás és a foglalkoztatók száma is függ az időtől.) = (dY/dt*L - dL/dtY)1/L2 / Y/L = dY/dt / L / Y /L = dY/dt / Y dL/dt / L αt = αy - αL α t - termelékenység növekedési üteme hosszabb távon függ a technikai haladás ütemével (technikai haladás üteme) α y - gazdasági növekedés üteme α L - foglalkoztatottak (munkaráfordítás) növekedési üteme A technikai haladás üteme azonos a t ermelékenység növekedés ütemével. Gazdasági növekedés üteme egyenlő a technikai haladás üteme + a népesség növekedés üteme. αy = αt + αL Egyenletes növekedés akkor valósul meg, ha a technikai haladás és a népesség konstans ütemben nő. Természetes növekedési ütemű (α y ) az olyan változatlan technikai és elosztási viszonyok mellett megvalósuló gazdasági növekedés, amikor a

kibocsátás növekedés ütemét a népesség növekedési üteme határozza meg. 88 Optimális növekedési pálya. A felhalmozás aranyszabálya Minden megtakarítási hányad egy természetes ütemű egyensúlyi növekedés pályát határoz meg. lnY természetes növekedési pálya, mely minden megtakarítási hányadhoz tartozik egy. t A pálya növekedési üteme azonos csak a kibocsátásban térnek el. A beruházási hányad optimális ha az általa meghatározott jövedelem (kibocsátás) maximális fogyasztást eredményez. I/Y ⇒ beruházási hányad Y=C+I felhalmozás = megtakarítás A felhalmozás aranyszabálya: olyan megtakarítási hányad (s) meghatározása, mely mellett létrejövő gazdasági növekedés egyensúlyi és olyan kibocsátási szintet eredményez, amely mellett a fogyasztás maximális. 89 XXI.B, A költségvetési gazdálkodás makrogazdasági közelítése A költségvetési szervek fogalma, alapítása, csoportosítása gazdálkodói

jogkörök szerint. A költségvetési szervek megoszlása érdekeltségi rendszer szerint. Az intézmények költségvetése (egységes szerkezeti rend, szakfeladatrend, rovat-tétel, számlarend). A költségvetési gazdálkodás makrogazdasági közelítése. Makrogazdasági csoportok 3 nagy csoportba sorolható. 1) Vállalkozó: saját nevükben, saját kockázatukra nyereség és vagyonszerzés céljából üzletszerűen termelő vagy szolgáltató tevékenységet végeznek. A profit segédeszköz, hogy a vagyonukat gyarapítsák, adózásnál ez kedvezőbb. Ha jövedelemként jelenik meg, vállalkozási és SZJA-t kell fizetni utána. Vállalatok csoportosíthatók: − Magánszemélyek vállalkozása (egyéni v.): egy magán személy teljes vagyonával felel a tevékenységért. Az egyéni céget be kell jelenteni Nagyobb a bizalom az olyan vállalkozók iránt, ami benne van a cégjegyzékben. − Társas vállalkozások: i. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok:

közkereseti társaságok, BT ii. Jogi személyiséggel rendelkező: korlátolt felelősségű társaságok, egyesületek, Rt, közös vállalat 2) Költségvetési szervek: köztulajdont képviselő jogi személyek, köztulajdonban lévő vagyontárgyakkal és az államháztartás költségvetésében közkiadásokra előirányzott pénzeszközökkel a társ. közös szükségleteinek kielégítésére szolgáló tevékenységet végeznek. 3) Non-profit szervezetek: nem nyereségszerzés céljából működnek, valamilyen közösségi szükségleteket elégítenek ki, központi és helyi önkormányzatoktól függetlenül működnek, másoknak vagy saját tagjainak közérdekű tevékenységet folytatnak. (alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok (részben kv.-i szervtől függnek)) A vállalkozói szféra és a költségvetési szervek között helyezkednek el. A vállalatnál képződött eredményt nem lehet felosztani a tulajdonosok között, a többletbevétel nem

jelenik meg a tagoknál jövedelemként. Ez lehetőséget ad a jogszabályok kedvezőbb kihasználására A költségvetési szervek fogalma, alapítása, csoportosítása gazdálkodói jogkörök szerint Költségvetési szervek A társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgáló (állami, kötelező és önként vállalt helyi önkormányzati (települési és regionális önk.), helyi kisebbségi önkormányzati, társadalombiztosítási, országos kisebbségi önkormányzati, köztestület) feladataikat alaptevékenységként külön jogszabályok előírásai szerint látják el. Költségvetési szerveknek minősülnek az államháztartásban betöltött helyük szerint: − Központi költségvetési szervek (minisztériumok) − Helyi önkormányzati kv.-i szervek − Társadalombiztosítási alap kezelője − Az elkülönült állami pénzalapok kezelői Kik alapíthatnak kv.-i szervet? − Országgyűlés, − Miniszterelnök − Országos szervek vezetői

− Helyi önkormányzatok A költségvetési szervek adatait a minisztérium által vezetett nyilvántartásban, a törzskönyvi nyilvántartásban vezetik, aki itt nem szerepel, az nem lehet kv.-i szerv 90 A kv.-i szervet gazdasági szempontból vizsgálva − Kv.-i szerv egy része csak gazdálkodik, − A másik részük felügyeletet lát el és az ehhez kapcsolódó finanszírozási feladatokat oldja meg. Gazdasági jogkörük szerint csoportosítva Önálló költségvetési szervek Jelentős kv.-sel rendelkeznek, gazdasági és pénzügyi tevékenységüket a s zervezeten belüli elkülönített egység (pénzügyi osztály, főkönyvelőség) útján látják el, felelős gazdasági vezető irányításában. Egy személyben felel a k v-i intézmény gazdálkodásáért Csak a gazdasági vezető hozzájárulásával vállalhat. Az önálló költségvetési szerv a felügyeleti szerv által jóváhagyott kv.-sel gazdálkodik, vagyis az önálló kv.-i szerveknek is van

felügyeleti szerve, ez lehet valamelyik miniszter vagy testület Önálló bankszáma van, jogi személy, ennek megfelelően önállóan szervezi a közfeladatok teljesítését − a pénzellátással, − a kv.-i gazdálkodással, − a rábízott vagyonnal, − a számvitellel, − a beszámolással, − az előírt adatszolgáltatással, − a belső ellenőrzéssel, − a munkaerő gazdálkodással kapcsolatos feladatokat. Részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervek Jogi személyiséggel rendelkezik, az önállóan gazdálkodó kv.-i szerv feltételei esetükben csak részben állnak fenn, saját elkülönített gazdasági szervezettel nem rendelkezik, szakmailag önálló, a felügyeleti szerve jelöli ki azt az önállóan gazdálkodó kv.-i szervet, amely meghatározott pénzügyi, gazdasági feladatait ellátja. Pl ilyen az összes felsőoktatási intézmény Az önálló és részben önálló gazdálkodási kv.-i szervek megállapodásban határozzák meg:

− hogy a tervezés, pénzkezelés, előirányzat felhasználás, kötelezettségvállalás, az utalványozás, az analitikus nyilvántartás, az információáramlás és információ szolgáltatás, valamint − a működtetés, a tárgyi eszközök felújítása, a beruházás, a vagyonkezelés tekintetében melyek azok a feladatok, amelyeket a részben önállóan gazdálkodó kv.-i szerv elkülönülten, önállóan lát el. A részjogkörrel rendelkező költségvetési szervek Részjogkörrel rendelkezik a kv.-i szerv, amelynek egyes működési kiadásai és bevételei előirányzatát más, önállóan gazdálkodó kv.-i szerv kv-e tartalmazza, vagy az rendelkezik felette Ez a kitétel a szerv jogi személyiségét és szakmai önállóságát nem érinti. Ez a hármas csoportosítása látszólag egyszerű, valójában bonyolult. A költségvetési szervek megoszlása érdekeltségi rendszer szerint Maradványérdekeltségű rendszerek Azt jelenti, hogy a gazdálkodás

során az ellátandó feladatokat a lehető legkisebb költséggel lássák el, a következő évben visszakapják, mind szabad pénzeszközt, bizonyos korlátozással. Ha feladatelmaradásra kerül sor, akkor a kp.-i kv-i szerv azonnal elvonja Az ide tartozók alapvetően input finanszírozók, de egyre nagyobb teret hódít a teljesítményelvű finanszírozók, de egyre nagyobb teret hódít a teljesítményelvű finanszírozás. Jellemzőjük, hogy csekély saját bevétellel rendelkeznek. 91 Eredményérdekeltségű rendszerek Ebbe a rendszerbe azok a kv.-i szervek tartoznak, akik alaptevékenységüket üzletszerűen végzik, ebből eredően jelentős bevételre tesznek szert. Pl: szociális foglalkoztatók Az intézmények költségvetése (egységes szerkezeti rend, szakfeladatrend, rovat-tétel, számlarend) Költségvetés Meghatározott szerkezetben áll a rendelkezésre. Ebben kell, hogy tükröződjön a − kp.-i vagy állami kv Szerkezeti rendjének, − a

nemzetgazdaság információs rendszerének és − a számviteli előírásoknak. Minden kv.-i intézményt besorolnak Ez ágazati osztályok szerint történik: 9 osztály van: 1. ipar 2. építőipar 3. mezőgazdaság 4. szállítási hírközlés 5. kereskedelem 6. vízgazdálkodás 7. egyéb anyagi tevékenység, személyi és gazdasági szolgáltatás 8. eü, szoc és kulturális szolgáltatás 9. közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatás Tevékenységiek ágazati osztálya (TEÁO) A kv.-i intézmények bizonyos szakfeladatokat látnak el a szakfeladatokon belül rovat és tételrend érvényesül. A közigazgatás 3 szintje: 1. kp-i 2. regionális 3. település szintű közigazgatás A 2, 3-as helyi önkormányzatoknak nevezik összefoglalóan. Nemzetközileg a GDP-nek 15-25%-át használják fel, Mo.-n ezt nem lehet ilyen jól megállapítani Általában igaz, hogy erős a központosítás, a feladathoz képest kevés forrással rendelkeznek az önkormányzatok.

Helyi önkormányzatok finanszírozási forrásai 3 csoportból származnak: − működési bevétel: a fejlett országokban a t eljes bevétel 10-15%-át teszik ki. Önkormányzatok által nyújtott szolgáltatások egy részéért a lakosság fizet.  Tőkebevételek: részvényekbe fektetik, kötvényeket vásárolnak az önkormányzatok  Ingatlanok eladásából, bérbeadásából származik. − adó: a lakosság és a vállalkozások által befizetett adóbevételek. Általános céllal kerülnek felhasználásra. Angol országokban vagyon adó dominál és ehhez kiegészítésként forgalmi adót társítanak. Skandináv országokban legáltalánosabb a jövedelemadó Németnyelvű országokban alap a jövedelemadó, ehhez vagy vagyonadót vagy forgalmi adót párosítanak. A forgalmi adóknak gazdasági folyamatokat elterelő hatása van. A vagyonadó nagy stabilitást mutat, hosszútávon kiszámítható, viszont hátránya: nem igazodik a helyi önkormányzatok

pénzszükségletéhez. Az adókulcsok nehezen változtathatók, ez is probléma Rendszeresen elmarad az inflációs rátától. Jövedelemadók pozitív vonása, hogy rugalmasan képes követni a forrás, bővítési szükségleteket. Problémája, hogy meg kell osztani a különböző kv-ek között − állami támogatás: hármas funkciót hivatottak ellátni:  bevétel kiegészítő funkciót, 92   nivelláló (kiegészítő) funkciót, ösztönző funkciót: 2 fajta támogatással biztosítja: • általános támogatás (általános fejkvóta szerint kapják az önkormányzatok) • céltámogatások: címkézett pénzek, csak meghatározott célra lehet felhasználni. Kiadások csoportosítása − Működési, fenntartási kiadások bázisfinanszírozás szerint számolják − Fejlesztési jellegű kiadások normatívákalapján az alapját az általános és céltámogatások képezik. A tanácsok gazdálkodása (1986-89) A felhasználásra való

kötöttségek oldódtak. Létrehozták az egységes tanácsi pénzalapot, amelyik bevételi oldalról egyértelműen meghatározza és nevesíti a bevételeket. A működési és a fejlesztési kiadásokat összevontan kezeli. Megjelenik a normatívás, elsősorban a fejlesztési források tekintetében. Itt találkozunk először a tanácsok fejkvóta szerinti finanszírozásával. Változatlan a bázisszintű működés kiadás és a felsőbb szintek pénzújraelosztó szerepe. A tanácsok kv.-e 2 részből tevődik össze: − működési, fenntartási előirányzatok bázisfinanszírozás valósul meg − fejlesztési célú előirányzatok: normativitás (fejkvóta) érvényesül, ezen belül a támogatásoknak 2 csoportja van: általános és céltámogatás. A tanácsi gazdaságok liberalizálásával együtt jár egy erőteljes restrikció. Terv alapú intézmény érvényesül. 1990-ben önkormányzatok jönnek létre Önkormányzatok gazdálkodása 1990-től Önkormányzat

célja: (ugyanaz, mint a 86-os tanács célja) − egy egységes elvekre épülő kontrolálható támogatási rendszer jöjjön létre, − különböző források közvetlenül a helyi önkormányzatokat illessék meg, − állami támogatás a normativitáson keresztül közel azonos feltételeket teremtsen minden település számára, − a fajlagos normatívák ösztönözzenek a költségérzékenyebb gazdálkodásra, − váljon egyértelművé az állami feladatvállalás mértéke. Nom. állami támogatásnak 2 nagy csoportja alakult ki − a helyi önkormányzatnak nyújtott állami támogatás (fejkvóta szerint), − a feladatvállaláshoz kapcsolódó támogatások céltámogatások sorozata jelenik meg. Regionális szerepkörök ellátása is ide tartozik. 90-től lehetővé vált, hogy a nem kv.-i non-profit szervezetek által végzett tevékenységet az önkormányzatok támogathatták. Egyházakat, alapítványokat, egyesületeket Bizonyos szociális feladat

ellátását alapítványok végzik, amik az önkormányzatok feladata lenne, ezt finanszírozza. Elvek alkalmazásából származó problémák: − Az állam bizonyos feladatoktól visszavonul, önkormányzati feladatnak adja ki. Pl: bölcsődék − A korábban kialakult önkormányzati, tanácsi pozíciók átrendeződtek − Gyakran szembekerülnek a kp.-i, helyi, és település szerinti feladatok ezért az országos és a helyi önkormányzatok között állandó viták vannak. − Regionális és a helyi önkormányzatok között is nézeteltérések. Formálisan normatív a finanszírozás, de e mögött meghúzódik a báizsfinanszírozás. 93 XXII. A, A gazdasági növekedés fogalma, tényezői Extenzív és intenzív gazdasági növekedés. A technikai haladás a gazdasági növekedésben Gazdasági növekedés Az adott társadalomban a nemzeti kibocsátás bővül, a megtermelt javak és szolgáltatások minősége javul. (A társadalom szükségleteit magasabb

szinten elégítik ki) A mennyiségi változások egy idő után minőségi változásba mennek át. Gazdasági tevékenységek számbavétele ugyanaz, mint a makrogazdaságnál. Lehet folyóáras, fixáras GDP, GNP Pontosabb a kép, ha ezt egy főre vetítjük ki, ez a nemzetközi összehasonlítás miatt fontos. Gazdasági növekedés tényezői Mindazokat a m ennyiségeket, folyamatokat, amelyek a gazdasági növekedést tendenciájában meghatározzák vagy befolyásolják gazdasági növekedési tényezőknek tekintjük. Alapvető növekedési tényezők: − tőke (K), − foglalkoztatottak száma (L), − földterület (A), − technikai halladás (τ), Y = f (K, L, A, τ) Technikai haladás Technikai haladás szélességében közelítjük meg. A technikai eszközök széles körben és nagy tömegben terjedtek el. Hosszú távon a gazdasági növekedést nem befolyásolja (korszerű technika elterjedése), rövid távon, viszont befolyásolja a technikai haladás. Ly t

Korszerűsítési ráta (τ): Technikai haladás mélységében történő jellemzésére szolgál. Hányados, amely megmutatja az adott évben legkorszerűbb technika potenciális kibocsátásnak és az Yt P azt megelőző év legkorszerűbb technikája mellett megvalósuló potenciális kibocsátás τ ≈ P hányadosa. Yt −1 A korszerűsítési ráta határozza meg a gazdaság hosszú távú növekedését és a termelékenység hosszú távú növekedését. Extenzív és intenzív gazdasági növekedési típusai Extenzív: a növekedés abból következik, hogy a kibocsátáshoz több erőforrást használunk fel. Intenzív: a növekedés alapvetően a rendelkezésre álló erőforrások jobb, hatékonyabb, eredményesebb kihasználásából származik. Az országok fejlődési típusait ebbe a kettőbe szokták besorolni. Eltérő a növekedés típusa a különböző ágazatokban is. Magyarországon 1945 után extenzív a gazdasági növekedés, 1968-tól teszünk

lépéseket az intenzív növekedés fel. A technikai haladás típusa befolyásolja a gazdasági növekedés típusát. 94 A technikai haladás a gazdasági növekedésben A technikai haladás az a termelési tényező, amelynek hatására a termelés állandó ráfordítások mellett is nő. A technikai haladás jelenti tulajdonképpen az intenzív növekedés biztosítékát Vagyis a technkai haladás és az intenzív növekedés egy érem két oldala. A technikai haladást kétféleképpen szerepeltethetjük növekedési modellekben: − Exogén: a technikai haladás exogén ábrázolásról akkor beszélünk, ha azt külső adottságnak tekintve a modellben figyelembe vesszük. − Endogén: ha a technikai haladást már meglévő változók függvényeként építjük be a gondolati keretbe. Exogén technikai haladás 1. Munkamegtakarító technikai haladás: Adott termelési tényező arányokat feltételezve a munka határtermelékenysége növekszik. Adott termelési

ponthoz húzott érintő egyenes adja meg a munka határtermékét. Ha a m unka határterméke növekszik, akkor munkamegtakarító technikai haladásról beszélünk. K Yt Y t+1 R P1 P2 L 2. Tőkemegtakarító technikai haladás: A tőke határ termelékenységének súlya, a munka határtermékéhez képest nő. δQ/δT δQ/δK K Y’ t R’ Y’ t+1 P’ 1 P’ 2 L 3. Semleges technikai haladás: Hicks áltál használt értelemben tekintjük semlegesnek: az output növekedés adott input arányok mellet nem változtatja meg a termelési tényezők helyettesítési határrátáját. αy=Y’/Y > 0 K/L = constans δK/δL Adott árarányok mellett az output növekedés nem hat a tényezőárakra (termelési tényezőkre). A kibocsátás növekedés adott input arányok mellett változatlan tényező árakon történik. Jellemzője, hogy a termelési tényezők árainak stabilitása és az input arányok változatlansága egyszerre nem tartható fenn. Adott árak mellett

változnak az input arányok vagy változatlan inputarányok esetén, változnak a tényező árak. 95 K Yt R Y t+1 P1 P2 L Endogén technikai haladás „Legfőbb érték az ember” (Galiami Alvé 1780) Az endogén technikai haladás lényegét kutatva nem lehet a legfőbb „tőke”, az emberi tőke mellett elmenni. 96 XXIII. A, Konjunktúraingadozások Periodicitás a gazdaságban A ciklusok osztályozása A klasszikus konjuktúraciklus. Periodicitás − Ami létezik, az mozog. − A folyamatok bizonyos stabilitásról tanúskodjanak. Ez a stabilitási hajlam az, ami a mozgás irányát meghatározza és ugyanakkor az is, amely a folyamatokat az egyensúlyi ponton túlra lendíti. Ekkor megint erősödik az egyensúlyi helyzetre való törekvése, ami végül is az optimumon túli pontban ér véget. Periodicitás a gazdaságban a.) A ciklikus mozgás valamelyik alapvető reálmennyiséggel kapcsolatos b.) A pénzmennyiség, illetve a bruttó beruházások alakulása

nem függ kizárólag a reálmennyiségek alakulásától, az állam által meghatározott pénzmennyiség és a beruházások autonómak. c.) A gazdaság különböző területén megfigyelhető ciklusok bizonyos önmozgással rendelkeznek, specifikus törvényeket is követnek. A ciklusok osztályozása 1. Ciklusterület szerint:  agrár  pénzügyi  politikai 2. Ciklushossz szerint:  Kitchin: 40 hónap, sajátosan a pénzügyi és a hitelszférában figyelhető meg.  Klasszikus: 8-10 év, a termelés és kibocsátás területén figyelhető meg.  Kuznec: 18-20 év, a beruházási javak területén figyelhető meg, különösen a beruházás igényes ágazatokban.  Konjratyev: 40-60 év, a gazdaság egészére figyelhető meg.  Szuperhosszú: 150-200 év, mezőgazdaság és agrártermelés területén figyelhető meg. 3. Ciklusok oka szerint:  Beruházás  Gazdaságpolitika  Monetáris  Túltermelési ill. alulfogyasztási  Szubjektív vagy

pszichológiai tényezők  Politikai tényező által determinált ok A ciklusok fázisai Ciklus Valamely trendtől való szabályos eltérések megismétlődő egymásután értjük. Konyuktúraciklus Egy adott gazdaság kibocsátásának periódikusan ingadozó alakulását értjük, amennyiben az ingadozás a gazdaság több ágazatában megfigyelhető. 97 Fázisa fellendülés hanyatlás t0 t1 munkanélküliség nő, fogyasztás csökken recesszió t2 megélénkülés t3 t4 brúttó beruházás:0 nettó beruházás lehet negatív is Fellendülés szakasza: A mutató értéke a trend fölött tovább növekszik. (t 1 – t 0 ) Hanyatlás szakasza: A mutató csökkenő tendenciát követ, de még a hanyatlás a trendvonal fölött van. (t 2 – t 1 ) Recesszió szakasza: A hanyatlás tovább tart a visszaesés a trend alatt is folytatódik (t 3 – t 2 ) ez a legismertebb szakasz. Megélénkülés szakasza: A mutató értékének újbóli növekedés, de a trend

szintjét még nem érte el (t 4 – t 3 ). Konjuktúra = megélénkülés + fellendülés Dekonjuktúra = hanyatlás + recesszió A klasszikus konjuktúraciklus A klasszikus konjuktúraciklus a tőkeállomány változásával kapcsolatos. A tőkeállomány viszont a beruházások hatására változik. Válság Pangás Megélénkülés Fellendülés Válság 29-30-as válságra húzható rá ez a konjunktúra ciklus. Az állóeszközök periodikus felújítása, bővítése váltja ki. Szokták túltermelési ciklusnak is nevezni, a ciklus alapja a termelés és a fogyasztás közti ellentmondás kiéleződése. A ciklus vizsgálata bármelyik szakasztól elkezdődhet Válság szakasza: A termelés szakasza messze meghaladja a fogyasztást, a termelés nagyobb volumenű. A válság azzal robban ki, hogy az előző szakaszban a termelés rendkívül dinamikusan nőtt. Bizonyos árufelesleg jelenik meg a piacon, de nem lehet megmondani, hogy ez tartós lesz-e, ezért a termelés tovább

folytatódik, a raktári készletek felhalmozódnak. A fogyasztó a r endelkezésre álló javakból 98 kevesebbet vásárol, csökkentik a termelést, ez először a fogyasztási cikkek piacán jelentkezi. Elbocsátják a munkásokat, ezzel nő a munkanélküliség. A fogyasztók tisztában vannak a gazdaság ciklikusságával, bizonyos tartalékokra akarnak szert tenni. Egy idő után a tartalékok elfogynak, a fogyasztás csökken. A termelési eszközök felújítása pótlása, elmarad. Ez kihat a termelési eszközöket gyártókra, Ő is csökkenti a munkásai számát. A válság átterjed erre a piaci ágra is A piaci árak is zuhanásszerűen csökkennek, a profit és a profitráta is csökken. A gazdaságban mindig vannak fogyasztók, ezért a termelés és a fogyasztás sosem megy le 0-ra. Recesszió szakasza: A termelés alacsony szinten stabilizálódik. Az árak és a p rofitráta is alacsony szinten stabilizálódnak. A fogyasztás is alacsony szinten van A

munkanélküliség viszont magas szinten stabilizálódik. Elfogynak a raktári készletek, a fogyasztási kereslet meghaladja a termelési kínálatot Megélénkülés szakasza: Sor kerül a termelés óvatos növelésére. Az alkalmazott technikák, elhasznált eszközök óvatos pótlása kezdődik meg. Megnő a kereslet a termelőeszközök piacán. Termelési eszközt gyártók óvatosan növelni kezdik a foglalkoztatottaik számát. A fogyasztási kereslet elkezd növekedni, a termelés még ez alatt marad Előáll egy túlkeresletes piac. Az árak kezdenek emelkedni, ami maga után vonja a p rofit és a profitráta növekedését, ez a beruházók számára kedvező lehetőséget jelent. Fellendülés szakasza: Kínálat növekedési üteme figyelhető meg, elér egy válság előtti szintre. Tömegesen kerül sor a beruházások bővítésére. A termelékenység ugrásszerűen megnő A termelés növekedési üteme meghaladja a fogyasztás növekedési ütemét. A termelés

és a fogyasztás között az ellentét kezd kialakulni. Újabb fáziseltolódás figyelhető meg a termelés és a fogyasztás között Eladatlan áruk halmozódnak fel, kezdődik minden elölről, csak magasabb termelési szinten. 99