Biológia | Középiskola » Biológia felvételi tételek III., 1999

Biológia felvételi tételek III. Klikkelj a kívánt könyvjelzőre: • • • • • • • • • • • • • • • • • A mutáció fogalma, típusai Az ember agyalapi mirigyének felépítése és működése, hormonjai Az emberi mellékvese szerkezete és hormonjai Az emberi pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy működése Az emberi hasnyálmirigy endokrin működése Hormonális tényezők az ember nemi működésének szabályozásában Öröklött magatartásformák Tanult magatartásformák Az állatok létfenntartási viselkedése Az állatok szaporodási viselkedése A társas viselkedés alapjai Az állatok kommunikációja A földtörténeti őskor evolúciós folyamatai - az élő anyag és az első élő rendszerek kialakulása A földtörténeti középkor evolúciós szakaszai A földtörténeti újkor evolúciós folyamatai Az ember evolúciója Vírusok felépítése, biológiai és orvosi jelentősége Vissza a biológia honlapra A mutáció

fogalma, típusai A genetikai változékonyság egyik okát a rekombinációban jelöltük meg, a másik ok a mutációs jelenségek. De amíg a rekombináció a gének egyedi kombinálódását hozza létre és hatása egyszeri alkalomra szól, addig a mutáció magának az örökítő anyagnak a megváltozását idézi elő és a létrejött változás öröklődik. A mutáció megjelenése véletlenszerű, többnyire az élőlény külső (kémiai anyagok, ultraibolya sugárzás) vagy belső környezetében létrejövő mutagén hatások idézik elő. A leggyakrabban a génekben történnek változások, a DNS-molekula másolása közben, ezek a génmutációk. Kb minden százmillió nukleotidból egy rossz helyre épül be. Ez az emberi DNS-állomány megkettőződésekor átlag 100 hiba előfordulását jelentheti. Ezeket a változásokat (leggyakoribb a timindimerek) több molekuláris mechanizmus is kijavítja, ellenkező esetben a fenotípusban is észlelhető változás

történhet. A mutáció nemcsak molekuláris változásokat idézhet elő a génekben, hanem együtt járhat a kromoszómák megváltozásával is, amelyek a törékenyek, fizikai épségük azonban szükséges a normális sejtműködéshez. Az őket érintő mutációs változásokat kromoszómamutációnak nevezzük. A meiózis alatt a kromoszómák eltörése, majd újra egyesülése természetes jelenség. Az öregedési folyamatok vagy különböző környezeti hatások is előidézhetik ezt a jelenséget. A kromoszómamutációk egyik típusa a kiesés (delíció), amikor a kromoszómáról letört vagy kiesett darabok miatt az egyik kromatida megrövidül (érvényre juthat a recesszív jelleg a heterozigótában). Másik típus a kettőződés (duplikáció) jelensége, amikor a mutáns kromoszómában egyes szakaszok kétszeresen találhatók meg. Ez fokozhatja egy tulajdonságot (még sötétebb). A kromoszómán belüli átrendeződések is megváltoztathatják a

kromoszóma szerkezetét. Ha egy kromoszómán két törés keletkezik, a közbülső szakasz megfordulás (inverzió) után visszakerül a volt helyére - megváltozik a sorrend. Előfordulhat, hogy nem homológ kromoszómák letört darabjai olykor kölcsönösen áthelyeződnek (transzláció) egymás kromoszómáira. Genetikai változásnak számít a kromoszómaszám sokszorozódása is. A haploid n kromoszómakészlet a diploid 2n sejtekben egészül ki homológ sorozatával. Ha egy sejtben a 2n kromoszómaszám többszöröse található, poliploid sejtről beszélünk. Gyümölcsöknél (banán, alma) a poliploid alakban jóval több az ehető húsos rész. Létezik aneuploidia, ekkor a kromoszómaszám eggyel kevesebb vagy több. Például embernél monoszómia az Turnerszindróma (meddő, alacsony nők) XO, Triszómia: 21 kromoszóma helyén - Downszindróma, 22 helyén skizofrénia, 23 helyen ivari triszómia: XXY Klinefelter-sz (férfiak két ezreléke - magas, nőies,

szellemileg visszamaradott), XYY Szuperférfi (kis szellemi debilizmus). Vissza az elejére Az ember agyalapi mirigyének felépítése és működése, hormonjai A neuroendokrin rendszer központja az agy hipotalamusza és a hozzá kapcsolódó agyalapi mirigy, amely egy borsó nagyságú szerv és a koponyalap ékcsontjának üregében (töröknyeregben) helyezkedik el. Egy nyéllel kapcsolódik a hipotalamuszhoz Az agyalapi mirigyet elülső és hátsó lebenyre oszthatjuk. A hátsó lebeny idegszövetből épül fel és közvetlen kapcsolatban áll a hipotalamusz nagyméretű neuroszekréciós sejtjeivel. A hátsó lebeny csak tárolja a hipotalamusz nagyméretű sejtjeinek hormonjait (fehérjék, peptidek): 1. Antidiuretikus hormon (,) - vesegyűjtőcsatornákban vízvisszaszívás, ezáltal csökken a vizelet mennyisége. Hiány: diabetes insipidus (a szervezet kiszáradhat a nagymennyiségű vizelet miatt). 2 Oxitocin - simaizom összehúzó hatása van Elősegíti a

szüléskor a méhizomzat összehúzódását, később pedig az emlő tejmirigyeinek ürülését. Az elülső lebeny mirigysejtekben gazdag szövet, ahol saját hormonjai termelődnek, amelyeknek képződéséhez azonban a hipotalamuszban képződő kémiai vegyületekre van szükség - a kissejtes magcsoport gátló vagy serkentő anyagokat juttat oda - közvetett kapcsolat. Az elülső lebenyben termelődő serkentő hormonok oligopeptid vagy peptid típusú vegyületek. 1 szomatotrop hormon (növekedési): az egész szervezetre általánosan hat. A májba kerülve felszabadítja a szomatomedineket, így fejti ki hatását. Hatása: arányos növekedés, zsírtok lebontása energiatermelés céljából, csont-, izomfehérjék termelődése. A többi hormon már csak egy másik belső elválasztású mirigyre hatnak. Hibás működések: gigantizmus, akromegália, arányos törpe (épeszű). 2, pajzsmirigy serkentő hormon (TSH) 3 mellékvesekéreg serkentő hormon

(adrenokortikotrop-ACTH): elsősorban a szénhidrátanyagcserére ható hormon elválasztását fokozza. 4 ivarmirigyekre ható hormonok a, tüszőserkentő h. (FSH): tüszőérést, petesejt érlelés, tüszőhormon, illetve hímivarsejt termelődését serkenti. b, sárgatest serkentő h (LH): tüszőrepedést, sárgatest kialakulását és annak progeszteron termelődését illetve, herehormon termelődését serkenti. c, tejelválasztást serkentő h. (LTH): emlő növekedését (terhesség idején), ivadékgondozási ösztön kialakulását serkenti. Vissza az elejére Az emberi mellékvese szerkezete és hormonjai A mellékvese a vese felső csúcsán elhelyezkedő belső elválasztású szerv, de a vesével nincs közvetlen kapcsolatban. Két különálló részre különül el Mellékvesekéreg, amely a nagyobb részt (kb. 90%) teszi ki hámszövet eredetű Hormonjai szteroid típusúak Külső rész: mineralokortikoid: só-víz háztartásra hatnak (aldoszteron - a nefron

távolabbi kanyarulatos csatornáiban víz és Na+ visszaszívás, K+ és H+ ürítését serkenti). Szabályozója a vér Na+ szintje. Középső réteg: szénhidrát-anyagcserét befolyásolják - glükokortikoid (kortizon cukor felvételét, raktározását serkenti, oxidáció, glükóz lebontásának gátlása, glükoneogenezis segítése). Belső réteg: nemi hormonokat elsősorban hím nemi h-t termel (izomhormonok) - androgének. Segíti a csontok felépítését, izomzat kialakulását, fokozza a szőrnövekedést, serkenti a nemi vágyat. A belső és a külső réteg függ az agyalapi mirigytől Mellékvesekéreg csökkent működése: Addison-kór - a bőr barnás elszíneződése, vér besűrűsödik, keringési elégtelenség. Túlműködés: Cushing-kór - kóros elhízás A mellékvesevelő idegszövet eredetű, hormonjai aminosavszármazékok. Szénhidrátanyagcserére hatnak Szabályozója az idegrendszer, a hipofízistől független Az adrenalin a máj és az

izomsejtek membránfehérje receptoraihoz kapcsolódva kiváltja a cAMP keletkezését, amely aktiválja a glikogénbontó enzimeket - glükóz keletkezik. A májban glükóz-foszfát átalakul glükózzá és a felhasználási helyre kerül, az izmokban a glükózfoszfátból tejsav lesz, amely visszakerül a májba, ahol a kéreghormonok glükózzá alakítják vissza. Az idegrendszer szimpatikus működését egészíti ki: erek izmokban, szívben tágulnak, bélben szűkülnek, emeli a vérnyomást. Másik hormonja a noradrenalin - koszorúereket tágítja, többit szűkíti, stresszes állapot kialakítása. Vissza az elejére Az emberi pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy működése Pajzsmirigy a gége és a légcső előtt helyezkedik el. Sok apró üregből áll, melyeket hámsejtek vesznek körül. Legnagyobb mennyiségben egy jódtartalmú aminosavszármazék, a tiroxin Az agyalapi mirigy szabályozza. Serkenti: a lebontási folyamatokat - nől a sejtek oxigénfogyasztása,

fokozott hőtermelés. Az egyes szervek kifejlődéséhez (szöveti differenciáció) és a fiatal szervezet növekedéséhez (STH-val) is szükséges. Túlműködés: Basedow kór - fokozott étvágy, mégis fogy. Csökkent működés: fiatalon törpe - kretenizmus, felnőttkorban - mixödéma. Kalcitonin: Magas vér Ca2+, akkor Ca a csontokba való beágyazódását segíti. Mellékpajzsmirigy: négy rizsszem nagyságú részből áll, a pajzsmirigy hátsó felszínén helyezkedik el. Szabályozója a vér Ca2+ szintje Hormonja: parathormon (PTH) peptidtípusú Alacsony vérkalcium esetén Ca2+ a vérbe csontokból, veséből, D-vitamin segítségével a vékonybélből. Hiánytünet: fokozott izom-, idegingerlékenység (alacsony vér Ca miatt). Túlműködés: csontritkulás, zsigeri szervek elmeszesedése Vissza az elejére Az emberi hasnyálmirigy endokrin működése A hasnyálmirigy szigetei a hasnyál (a gyomor és a patkóbél között) emésztőenzimeit előállító

mirigyszövetben mintegy szigetszerűen helyezkednek el (Langenhans-szigetek). Hormonjaik peptid típusúak. Az alfa-sejtek glükagont termelnek: táplálkozási szünetekben, vércukorszint növelése, glikogén glükózzá való átalakítása, vér zsírsavtartalmának növelése - az inzulinnal ellentétes a működése. A béta-sejtek inzulint termelnek: vér cukortartalmának csökkentése, segíti a sejtek cukorfelvételét, serkenti az elégetését, a felesleges cukor elraktározását glikogén, zsír (zsírszövetben fokozza a glükózfelhasználást, és az így keletkező többlet glicerinaldehid-foszfátot szabad zsírsavakkal zsírrá alakítja) formájában, gátolja a glükoneogenezist. Hiánytünet: diabetes mellitus - emelkedett vércukorszint ellenére a sejtek éheznek, zsírok tökéletlen lebontása, aceton a leheletben, cukor a vizeletben, eszméletvesztéshez is vezethet. Túlműködés: a cukor hirtelen tűnik el - eszméletvesztés Vissza az elejére

Hormonális tényezők az ember nemi működésének szabályozásában Az ember nemi működésére ható hormonok a szervezetben több helyen is termelődnek. Az agyalapi mirigyben központilag szabályozza mindnek a működését. Hormonjaik szteránvázasak. A mellékvesekéreg belső rétege mindkét nemi hormonokat, elsősorban hím nemi h.-t termel (izomhormonok) - androgének. Segíti a csontok felépítését, izomzat kialakulását, fokozza a szőrnövekedést, serkenti a nemi vágyat. A férfiakban a here, a nőkben a petefészek hormontermelésével kialakulnak a nemre jellemző hormonok túlsúlya és így a másodlagos nemi jellegek. A férfiak hormontermelő nemi mirigye a here. Ez a hasüregen kívül, a herezacskóban helyezkedik el. Állományát nagyrészt a herecsatornák rendszere tölti ki (Hímivarsejtek termelődési helye). A csatornák közti szövetes állomány egyes sejtcsoportjai, a Leydig-féle sejtek termelik a férfi nemi hormont, a tesztoszteront.

Gyermekkorban csak a mellékvesekéregben van tesztoszteron-termelés. A serdüléskor a herében is megindul a termelése (LH váltja ki). Hatására folyamatos lesz a hímivarsejttermelés és így biztosítja a normális nemi működést. A tesztoszteron az anyagcserére is kihat, elsősorban a fehérjék szintézisét serkenti az izomszövetben. A nők hormontermelő nemi mirigye a petefészek, amely a medencében elhelyezkedő mandula nagyságú páros szerv. Szintén kettős működés: ivarsejt- és hormontermelés A nőkben a nemi működés ciklusos (ez az ivarsejt és a nemi hormonok termelődésében, illetve a méhnyálkahártya szöveti változásaiban is megnyilvánul). A petefészekben a peteérés során a tüsző sejtjei ösztrogént termelnek (LH szerepe). Hatására kialakulnak serdülőkorban a másodlagos nemi jellegek, ivarérett korban elősegíti a méhnyálkahártya megújulását a menstruáció után. A sárgatestben termelődik a progeszteron Ennek

hatására a méhnyálkahártya vérbővé, mirigyessé válik (a megtermékenyített petesejt befogadására), gátolja az újabb tüszőérést. Vissza az elejére Öröklött magatartásformák Az élőlények állandó kölcsönhatásban állnak környezetükkel. A növényeket általában mint passzív, az állatokat aktív élőlényeknek tekintjük. Az állatok cselekvéseit, tevékenységeiknek összességét viselkedésnek vagy magatartásnak nevezzük. Vannak olyan viselkedési formák, melyek az illető faj minden egyedénél egyformán és mindig azonos sorrendben játszódik le. Pld. a pókok hálókészítése - a fiatal állatok minden egyéni tapasztalat nélkül képesek a fajra jellemző háló készítésére. Ha ez megszakad, új hálót kezdenek Ez a viselkedés genetikailag meghatározott öröklött magatartásforma. Ettől különbözik az ösztön, amely alatt egy olyan összetett magatartáscsoportot értünk, amelyben öröklött és tanult elemek egyaránt

megfigyelhetők. Pld pulykák ivadékgondozó ösztöne - a csibék hangja Az öröklött viselkedés egyik elemi formája a feltétlen reflex, amely egy meghatározott külső inger hatására feltétlenül bekövetkező egyszerű válasz. Pld a szemünk behunyása, ha valami hozzáér. A taxis is öröklött magatartásforma, inger által irányított helyváltoztató mozgást értünk alatta. Az inger nemcsak kiváltja az állat mozgását, hanem annak irányát is megszabja. Pld a légy lárvája a bábozódás előtt néhány nappal kerüli a fényt - a fej végén egy fényérzékelő pont van. Azok az állatok, melyeknek fejlett és kétoldalt szimmetrikusan elhelyezkedő páros érzékszervük van, gyakran úgy választják meg mozgásuk irányát, hogy a kétoldali érzékelést az idegközpont összehasonlítja. Pld laposféreg - két egyforma fény Hasonló elemi magatartásforma az öröklött mozgáskombináció. Pld a mókusok diórejtő tevékenysége - e

magatartásformában a dió, mint kiváltó inger beindította a szigorú sorrendben lejátszódó öröklött mozgássorozatot. Ismeretesek olyan öröklött magatartásformák is, melyek első megjelenéséhez rávezető inger szükséges. Pld a naposcsibék táplálékcsipegetése - ujjainak látványa, vagy valami hozzá hasonló tárgy indítja el. Rövid aktiválás után életreszólóan megmarad A kiváltó inger ezután a táplálék. Az öröklött magatartásformákat mindig két alapvető tényező befolyásolja: a külső környezet és az állat belső állapota. A külső környezet hatásai közül csak néhány váltja ki az öröklött viselkedésformákat, ezeket kulcsingernek nevezzük. Pld a béka egy nagy mozgó tárgyat lát, akkor elmenekül, de ha egy kicsit, akkor el akarja kapni - a kulcsinger a zsákmányállat nagysága és a mozgása. Nikolas Tinbergen - tüskéspikó Konrad Lorenz - madarak viselkedését kutatva, megalapozta az állatok viselkedésével

foglalkozó tudományágat, az etológiát. A normálisnál hatékonyabb választ kiváltó ingereket szupernormális ingernek nevezzük. Pld kakukkfióka nagyobb szája, csigaforgató tojásai A válaszreakció másik feltétele az állat belső állapota (idegi, hormonális). Az egyes viselkedési formák lejátszódásához ezek megfelelő működésére, cselekvést kiváltó hajtóerőre, egyszóval motivávióra is szükség van. Pld éhség, félelem, kíváncsiság, szexuális vágy Az öröklött magatartásformák megjelenését a kulcsinger és a motiváció kölcsönösen befolyásolja. Vissza az elejére Tanult magatartásformák Az élőlények állandó kölcsönhatásban állnak környezetükkel. A növényeket általában mint passzív, az állatokat aktív élőlényeknek tekintjük. Az állatok cselekvéseit, tevékenységeiknek összességét viselkedésnek vagy magatartásnak nevezzük. A változó környezethez való alkalmazkodás során a tapasztaltak

hatására az öröklött magatartásformák mellett tanult magatartásformák alakulnak ki az állat élete során. Ezeket az utódok nem örökölhetik. A két magatartásforma együttesen hozza létre az egyedre jellemző viselkedést. A törzsfejlődés magasabb fokán a tanultaknak egyre nagyobb szerepe lesz Vannak olyan viselkedési formák, melyek tanulása egy bizonyos életszakaszhoz kötött, ilyen alapvető fontosságú a bevésődés folyamata. Pld kiskacsák követési reakciója (csak egy-két napig alakítható ki). Ugyancsak fiatalon kell a ragadozóknak megtanulni a zsákmányszerzési viselkedést. Görény - hörcsög esetében a zsákmányállat reakciója váltja ki a tanulási folyamatot (már megvoltak a magatartás elemei, csak sorba kellett rendezni). A tanult magatartásformák kialakulásának többsége nem kötődik egy bizonyos életkorhoz, hanem az állat bármelyik életszakaszában létrejöhet. Ennek a legegyszerűbb formája a megszokás. Ezen

keresztül az állat azt tanulja meg, hogy milyen ingerekre ne válaszoljon Ennek nagyon fontos a jelentősége, mert megkíméli az állatot a környezetből rájuk zúduló közömbös ingerek tömegétől. Ha egy feltétlen reflexhez egy közömbös inger társítottak, akkor a kísérleti állatban kialakult egy olyan reflex, mely kialakulásának alapvető feltétele, hogy a két inger egy időben gyakoroljon hatást az állatra. Ez a feltételes reflex Sok állat ezen keresztül tanulja meg természetes környezetének bizonyos ingereit (szag, ágropogás) összekötni a zsákmány vagy az ellenség közeledésével. Pld Pavlov kutyája Bonyolultabb tanulást jelent az aktív cselekvés útján történő tapasztalatszerzés. Pld macska ketrec nyitása A kísérlet során az állat tájékozódó mozgásai közül felismerte a hatásosat, amelyet azután a táplálék rendszeres elérése megerősített. Ez a megerősítés biztosította a mozgás megismétlését. Ekkor az

állat önmagát vezérelte, ezt a folyamatot vezérlő más néven operáns tanulásnak nevezzük. Ha a megerősítés elmarad, akkor a tanult viselkedési forma is megszűnik. Edward Thorndike végezte ezt a kísérletet Az állatok tanult magatartásformái közül talán a legösszetettebb a belátásos tanuláson alapuló viselkedés. Ez elsősorban az eszközt használó állatoknál figyelhető meg Pld csimpánz faág A tanulás itt abban nyilvánul meg, hogy az állat a probléma megoldására előzetesen kialakított viselkedési elemeket használt fel és azokat megfelelő sorrendbe illesztve egymás mellé, újonnan tanult magatartásformát alakított ki belőlük. Az ösztönben, amely alatt egy olyan összetett magatartáscsoportot értünk, ahol öröklött és tanult elemek egyaránt megfigyelhetők. Pld pulykák ivadékgondozó ösztöne - a csibék hangja. Vissza az elejére Az állatok létfenntartási viselkedése A populációk és az egyedek között is

állandó versengés folyik a fennmaradásért - ezek összessége a létfenntartási viselkedések. Ezek közül alapvető a tájékozódás Ennek legegyszerűbb formái a taxisok. Ezek az ingerhez kötött tájékozódási formák már az egysejtű papucsállatkánál is megfigyelhető - kerüli a CO2-t. A fejlettebb állatok azonban különbséget tudnak tenni az ingerek erőssége között, s ezzel mintegy vezérlik a mozgást. Pld a rovar úgy mozog, hogy szemeit egyformán érje a fény - a lepke spirálisan repül bele a lámpába. Másik típus a tárgyak megjegyzéséhez kötött tájékozódás. Pld méhfarkas fészke a tobozokkal. A tájékozódás aktív formája, amikor az állat maga által kibocsátott jelzések visszaverődéséből következtet helyzetére. Pld denevérek - ultrahang, a medvelepke zavarni képes ezt A tájékozódásnak fontos szerepe van az állatok vonulásában is. A lazacoknak valószínűleg a kémiai jellemzők vésődnek be. A madarak

tájékozódása részben öröklött, részben tanult viselkedésen alapul. Éjszaka valószínűleg a csillagok, nappal a Nap állását figyelik Nagyon fontos az állatok táplálkozási viselkedése. Ennek előkészítő szakasza hosszú és egyedenként változó. Az éhségérzet az állatot táplálékkeresésre motiválja - ez pedig attól függően változó, hogy hol helyezkedik el a táplálék (közvetlen környezet - földigiliszta, ragadozónak keresni kell, fenyőormányos bogár, stb.) A táplálkozási viselkedés befejező szakaszára a zsákmányszerző magatartás jellemző. Ez inkább a ragadozó állatoknál jellemző, ahol támadó magatartással párosul. Pld a fiatal róka minden mozgót megtámad, de majd tanul belőle; közvetlen tapasztalat - angliai cinegék. Vannak olyan zsákmányszerzési módok is, amihez különböző eszközöket használnak fel az illető állatok: lövőhal, kaktuszpinty, tengeri vidra, keselyű. A ragadozók támadó formáival

párhuzamosan alakult ki a zsákmányállat menekülő magatartásai. Pld sün tüskéi, teknős páncélja, kémiai anyagok - tintahal, szalamandrák, ragadozó madár alakjának kulcsingere. Gyakori védekezési mód a mimikri jelensége: övesbagoly lepke, botsáska. Vissza az elejére Az állatok szaporodási viselkedése Az állatok tevékenységének másik alapvető megnyilvánulása. Ez az ivarérettséget elért fajokra jellemző és a legtöbb fajnál időszakonként ismétlődik. A jelentkezését a belső (hormonális) és külső tényezők összhatása jelenti. Az utóbbi kulcsinger sokféle lehet: pld a napszakok hosszának megváltozása. A sikeres szaporodásnak viselkedésbeli előfeltételei vannak - lehetővé teszi, hogy a különböző nemű egyedek a megfelelő időben és helyen találkozzanak. A szaporodás időszakában belső motiváció indítja ez az állatot a másik nem felkeresésére - erre az időszakra jellemző magatartás a párválasztás.

Ebben sok ingernek van szerepe. Pld rovaroknál szagok, fények, szivárványos ökle, békák hangja A párválasztáshoz tartozik a hím egyedek közti küzdelem is - sziámi harcoshal. A párválasztás után következik az udvarlás és nászjáték időszaka. Ennek szerepe, hogy fokozza az izgalmi állapotot és legyőzze az egyedek közti távolságot. Pld polipok, tarkalepkefaj együttrepülése, tüskéspikó, lugasépítő madarak (Új-Guinea). A párzás során megtermékenyül a petesejt. Sok fajnál ezek lerakása után be is fejeződik a szaporodás viselkedéssorozata - ezek ált. sok petét raknak le Másoknál azonban megjelenik az ivadékgondozás is - ez részben öröklött, részben tanult magatartásformákból tevődik össze, melyet a megfelelő motivációs állapot és az utódok viselkedése vált ki. Fejlett ivadékgondozás már az ízeltlábúak körében is megfigyelhető: ásódarázs, cselőpók. Halaknál: bölcsőszájú hal, sziámi harcoshal és a

paradicsomhal habfészke. Kétéltűek: dajkabéka Madarak: fészeklakók, fészekhagyók. Vissza az elejére A társas viselkedés alapjai Sok faj egyedei magányosan élnek, közöttük nincs tartósabb kapcsolat. A szociális kapcsolatoknak mindig előfeltétele egy bizonyos társulási hajlam. A szociális kapcsolatok legegyszerűbb formája az állatok időleges tömörülése. Pld a vonulásra összegyűlt állatok (heringek, rénszarvasok). Ennek célja a közös védelem Ilyen kapcsolat a vadászatra csoportot alkotó farkashorda, vagy a telelésre összetömörült denevércsapat. Ezt a társas viselkedési formát néhány egyed váltja ki, majd ezt a többi utánozza - vonuló halraj. Ezek nyitott tömörülések, tagjaik kicserélhetőek, a létszám változó. A zárt közösségek egyedeit azonban erős szociális vonzalom tartja össze. A kapcsolat tartós, többnyire a szaporodási időszakra, néha egész életre szól. A közösségbe bekerülő idegen egyedekkel

szemben elutasító magatartást tanusítanak. Ilyen kapcsolat a gerincesekre jellemző család (szülők és ivadékaik). Ez ált az ivadékok felneveléséig tart A szülők esetenként továbbra is együtt maradnak (hattyú, gibbon). Sok család összekapcsolt együttélése kolónia kialakulását eredményezheti - pingvinek, zebracsorda. Ha a családfeloszlás nem következik be, akkor kialakul a nagycsalád, melyben több generáció él együtt. Sajátos társas együttélés jellemzi az államalkotó rovarok közösségeit - hangya, méh Jellemző rá a munkamegosztás a kifejlett rovarok különböző alakjai között. Tökéletes összhangját bonyolult biológiai mechanizmusok szabályozzák. Az együttélő zárt közösségekben az egyedek ismerik egymást, a csoporton belül rangsor alakul ki. A helyekért az állatok megküzdenek, gyakran fizikailag. A legyőzött egyed behódol Új egyed érkezésekor újra kell rangsorolni. A rangsor kialakulása megelőzi a

közösségen belüli összeütközések jó részét. Még a csoportokban élő állatokra is jellemző bizonyos távolságtartás igénye - a személyes tér nagysága fajonként változó. Egyes fajok a gyakori testi érintkezést is eltűrik (disznók) Az egyedek közötti távolság adott helyzetekben módosulhat - pld. hidegben, ragadozó megjelenésekor csökken. Az egy fajhoz tartozó egyedek sok élettevékenységükben erőszakkal igyekeznek egymást eltávolítani. Ez a magatartás az agresszió, s ez kizárólag fajtársakkal szemben érvényesül A biológiai agresszió alapvető magatartás, amely lehetővé teszi az egyedek számára a populáción belüli erőforrások egyenletes kihasználását, megakadályozza a túlszaporodást. Az állatoknak élettérre van szükségük. Ezt területvédő magatartással védelmezik A saját terület egyetlen állaté vagy azonos fajú csoporté (oroszlán). A terület hatása az egyedekre Az állatok a területüket

elhatárolják - énekkel, szaganyagokkal. Vissza az elejére Az állatok kommunikációja Az azonos fajhoz tartozó egyedeknek valamilyen módon információt kell cserélniük egymással. Az állatok jelrendszer útján történő hírközlését, információcseréjét az állatok kommunikációjának nevezzük. ez alapvető feltétele a társas kapcsolatok kialakulásának A jelek fajra jellemzőek. Sok faj kémiai kommunikációra képes - ezt feromonok útján valósítja meg (ezek a kültakaró mirigyeiben termelődnek, majd innen a környezetbe kerülnek). Gyapjaslepke. A feromonoktól származik sok emlős jellegzetes szaga Gyakran ezek a szagok elősegítik az állatok egyedfelismerési képességét - rágcsáló ivadékai. A kémiai jelzések tartósak, ezért alkalmasak tájékozódásra is - fullánktalan méh. A feromonok másik csoportja az állatokat a közeledő veszélyre figyelmezteti, ilyenkor riasztójelzéseket adnak le, amelyek néhány cm-es körzetben, rövid

ideig hatékonyak - hangyák. A párválasztásban is van szerepe az ivari feromonoknak - lepkék (ezt használják ki a növényvédelemben). Az ivadékgondozásban is van szerepe a kémiai inger által keltett magatartásoknak - sügérek. A térbeli eloszlást is meghatározhatják a feromonok - lisztbogár. A területvédő magatartásban is szerepük van - kutyák vizeletükkel jelölik ki a területüket. Az állatok látására épül a vizuális kommunikáció. Fontos ilyenkor a mozgás és a színek Pld méhek tánca - Karl Frisch. A vizuális kommunikáció számtalan példája található a szaporodási viselkedésekben - szentjánosbogarak villódzása, rigófiókák tátogása, testtartás, kutyák viselkedése. Az állatok hangadási jelrendszerén és hallásán alapul az akusztikus kommunikáció. Elsősorban ott ahol a látási, szaglási ingerek nem érvényesülhetnek. A rovaroknál ez elsősorban az ivari pár felhívására szolgál. A madarak jelrendszere a

legváltozatosabb, fajra és egyénre jellemző részek keverednek benne. Az emlősöknél megtalálható az ultrahang használata is - rágcsálók fiókái a szülőkkel. A csimpánzok kb 30-40 különböző hangjelzést használnak. Vissza az elejére A földtörténeti őskor evolúciós folyamatai - az élő anyag és az első élő rendszerek kialakulása 15 milliárd éve ősrobbanás. A Föld kb 4 milliárd éves Kb 100 km vastag lemezek borítják a felszínt, ezek állandóan mozognak. Ezt a kort elsősorban a földfelszín és a légkör kialakulása irányította. őslégkör: vízgőz, NH3, N, CO2 és szénhidrogénekből álló redukáló Az őslégkör kialakulása közben a forró földfelszín annyira lehűlt, hogy a víz csapadék formában kivált ősóceánok. Ez CO2-t, kőzetekből ásványi sókat oldhatott ki Az egyszerű szerves anyagok keletkezéséhez az energiát valószínűleg a Nap ibolyántúli sugárzása, a gyakori villámlások és a vulkáni

tevékenységek biztosították. Stanley Miller - H, N, NH3, CH4, elektromos kisülések - aminosavak keletkeztek. A Oparin - az élet megjelenéséről alkotott elmélet Kialakultak az első élő rendszerek, amelyek már reprodukcióra és primitív anyagcserére is képesek lehettek. A fehérjék és a nukleinsavak megjelenése döntő volt. Az ősi élő rendszerek az energiát, kiindulási vegyületeket az ősóceánból vették fel, majd ennek kifogyásával kb. 3,5 milliárd éve meg kellett, hogy jelenjenek az autotróf anyagcserét folytató rendszereknek is. Valószínűleg ezekből kb. 3 milliárd éve kialakultak a prokarióták ősi baktériumok és kékmoszatok - van már kőzetminta. A kékmoszatok fotoszintézisével megjelent a légkörben az oxigén kialakulhatott az ózonréteg - kiterjedtek az élővilág elterjedésének határai - prokarióták adaptív szétterjedése az ősóceánban. Így nagy fokú változatosságra tettek szert Nagyobb alkalmazkodó készség

csak egy új szerveződési forma megjelenésével jöhetett létre - ez az eukarióta sejt kialakulásakor történt - egyesítette magában a különböző prokarióták evolúciós előnyeit. A valódi sejtmag sokkal jobb genetikai változékonysághoz szolgált alapul Sorozatos endoszimbiózis elmélete. Mitokondrium - légzés fontos határkő volt a biológiai evolúcióban, mert a jelentős energiatöbblet segítette elő a többsejtű eukarióták kialakulását kb. 1 milliárd éve - váz nélküli leletanyagok. Az őskor végére megjelentek a többsejtű zöldmoszatok, csalánozók, gyűrűsférgek, ízeltlábúak és a tüskésbőrűek szilárd váz nélküli elődei. Ezek az állatok mind kihaltak, tehát nem közvetlen ősei a későbbi gerinctelen fajoknak. Vissza az elejére A földtörténeti középkor evolúciós szakaszai A földtörténeti középkor kezdetén a triász időszakában, mintegy 100 millió év alatt az óceán kettéválasztotta a Pangeát: északi

Laurázsia, déli Gondwána. Az éghajlat kiegyenlítettebb, növényzet a permihez hasonló. A harasztokat fokozatosan háttérbe szorították a nyitvatermők, az ősfák kipusztultak, helyükön páfrányfenyők és ősi fenyőtípusok terjedtek el. A tengerekben tömegesen terjedtek el a mészvázas zöldmoszatok, a puhatestűek (kagylófajok, fejlábúak közé tartozó ammoniták - szintjelző állatok). A szárazföld legjellegzetesebb gerincesei a hüllők - a triászban jelent meg a dinoszauruszok sokféle alakja. A triász végén a hüllők egyik csoportjából alakultak ki a kistermetű első emlősök, de csak később terjedtek el. A jura idejében a két kontinens tovább távolodott, a Gondwána feldarabolódása is megindult. Az éghajlat kiegyenlített, óceáni jellegű - egységesen gazdag növénytakaró. Számos nyitvatermő virágkorát élte: szágópálmák vagy páfrányfenyők, de az uralkodó fafajok a fenyők voltak. A tengerekben továbbra is az ammoniták

a szintjelzők Ekkor jelentek meg a ma élő csontoshalak első ősei. Néhány őshüllő mint az ichtyosaurus a tengeri élőhelyekhez is adaptálódott. A szárazföldön a vízi élőhelyek kivételével mindenhová eljutottak a dinoszauruszok. Méretük ekkor maximálódott (20-30 m is lehetett) A jura végén jelent meg az ősmadár - még sok hüllőbélyeg, de van szárny és tollak. A kréta időszakában É-Amerika elszakadt Európától, D-Amerika pedig Afrikától. Majd az afrikai kontinens ütközése Európa és Ázsia déli részeivel létrehozta korunk legnagyobb hegységeit (Alpok, Kárpátok, Kaukázus, Himalája). A kréta időszak végétől fokozatosan kialakult a kontinensek mai elrendeződése. Folyton változott a szárazföldek és a vizek helyzete és aránya, ami hatással volt az éghajlatra --> az élővilág evolúciójára. Az élőlények gyakran kényszerültek gyors alkalmazkodásra - erőteljes szelekció - új fajok. A nyitvatermőket sok

helyütt a zárvatermők kiszorítják. Az egyre változatosabbá váló zárvatermők között párhuzamosan fejlődnek ki az egyszikű és kétszikű fajok. A zárvatermők törzsfejlődését időben megelőzte a rovarok törzsfejlődésének kezdete, ami a karbonkorban már nagyfokú elterjedésükhöz vezetett. Így a zárvatermő virágok beporzását a krétában már sokféle bogár, hártyásszárnyú végezte. A kréta első szakaszában még az élőhelyek nagy többségét a hüllők birtokolják. Megjelentek a nagytermetű ragadozók is közöttük A korszak második felére kialakultak az új típusú madarak - már nincs foguk, hanem csőrük van. Az emlősök gyarapodni kezdtek, amelyek ökológiai szempontból megfeleltek a mai apró rágcsálóknak. A kréta végére nagyarányú kihalás tizedelte meg az élővilágot Az ősi növényzet nagy része, sok tengeri puhatestűfaj (köztük az ammoniták), az őshüllők véglegesen kipusztultak. Ez lehetőséget kínált

a zárvatermőknek, madaraknak, emlősöknek az evolúciós kibontakozáshoz. A korszak elnevezése: (kambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm) triász - a földtört. középkor legalsó rétege, németországi lelőhelyein, hármas tagolásban található, jura - Jura-hegység. Vissza az elejére A földtörténeti újkor evolúciós folyamatai A földtörténeti újkor kezdetén, a harmadkor elején az északi félteke szétvált É-Amerikára és Eurázsiára. A Gondwána is széthullott Dél-Amerika összekapcsolódott É-Amerikával, India Eurázsiának ütközött, végül Ausztrália vált el az Antarktisztól és így a harmadkor végére a kontinensek jelenlegi elrendeződése kialakult. Éghajlatára először a meleg, trópusi jelleg, a korszak második felétől egy lassú lehűlés volt jellemző. A növényzetre a ma élő nyitvatermők, sokféle zárvatermő elterjedése jellemző. Trópusi területeken pálmák, szubtrópuson babér- és keménylombú erdők.

Mammutfenyők, mocsárciprusok E korból származnak a hazai barnakőszéntelepek. Mérsékelt erdők - tölgy- nyírfajokkal Az állatvilágra az emlősök példátlan fejlődése jellemző, kialakultak a ma élő gerincesek ősei. Még a kréta korszak közepén kialakultak a méhlepényes és az erszényes emlősök is. Az erszényesek őshazája a déli féltekén lehetett. A szétdarabolódás után Ausztráliában terjedhettek szét adaptív, az elszigetelődés miatt, mivel máshonnan kiszorították őket a méhlepényesek. A harmadkor első felére már a méhlepényesek fő rendjei is elkülönültek egymástól: rovarevők, rágcsálók, ragadozó, cetek, patások, főemlősök rendjei. A negyedkor a földtörténet legrövidebb időszaka, közel 3 millió éve tart. A korszak kezdetén az erőteljes lehűlés eljegesedést váltott ki. A sarkokon kialakult összefüggő jégtakaró többször is lehúzódott - átlag százezer éves időtartammal. Ma éppen felmelegedő

szakaszban élünk. A gyors klímaváltozásokat a harmadkori melegebb éghajlatot igénylő fajok többsége kipusztult. A fennmaradó fajok alkalmazkodása, vándorlása, keveredése új fajok számára nyitotta meg az utat. Megjelent a leghibbantabb, leggonoszabb állat az ember is Vissza az elejére Az ember evolúciója A negyedkorban megjelenő ember évmilliók során az ősi főemlősökből alakult ki, amelyek a földtörténeti középkor végén élt rovarevőkkel mutatnak rokonságot. A főemlősök evolúciós kibontakozása a harmadkor elejére tevődik. A rovarevő őshöz képest csökken a fogak száma, alapvető fogtípusaik: metsző-, szem-, őrlőfog. Ötujjú végtag a fogáshoz alkalmazkodott, hüvelykujjuk szembefordítható a többivel. A szem előre került - térlátás A testhez viszonyítva is nagy, fejlett agy. A test is nagyobb lett - más életmód Ezekből a nagyobb testű főemlősökből alakultak ki ugyanis azok az emberszerű ősmajmok, amelyek

a kezüket már szabadabban használták és testtartásuk is egyenesebb lett. Az emberszerű ősmajmok fejlődése a harmadkor második felében több irányba szétágazott. Ebben az időszakban alakultak ki egymással párhuzamosan az emberszabású majmok és az emberfélék. Emberszabásúak: előreugró arckoponya, kisebb agykoponya, rajta az izmok megtapadására szolgáló tarajok, fejlett szemfog, a metszőfogak és a szemfogak között hézag, párhuzamos fogív. Ember: domború, nagy térfogatú agykoponya, kisebb arckoponya állcsúccsal, hézagmentes fogsor, kissé széttartó fogív. Az emberszabásúak járása kevésbé hatékony Az emberszabású majmok elődjeként 25 millió éve megjelent a Dryopithecus, amely fejlődési vonala korán kettévált. Az egyik vonalon az ázsiai gibbon, orangután, a másikon az afrikai gorilla, csimpánz és az emberfélék őseinek evolúciója indult meg. Az ember legközelebbi rokona a csimpánz fehérjeszerkezete 99%-ban azonos 15

millió éve az afrikai éghajlat szárazabbra fordult, megnőtt a szavannák területe, rajta pedig az első emberfélék, a Ramapithecus faj populációi. Táplálékukat csoportosan keresték, metsző- és szemfoguk kis méretű maradt, fogívük széttartó, erős őrlőfogaik alapján főleg magvakkal és gyökerekkel táplálkoztak. Többnyire a földön tartózkodtak, többször felegyenesedetek, így felszabadult kezükkel a botokat, köveket eszközként használták. Ebből az időszakból származik a Rudabánya térségében megtalált Rudapithecus lelet is. A Ramapithecusok felől kiinduló evolúciós folyamatban a harmadkor végén, 5 millió évvel ezelőtt újabb szétválási folyamat indult el az emberfélék fejlődésében. Az egyik fejlődési irányt az Ausztralopithecusok képviselték. Fejlődésük azonban nem vezetett a mai ember irányába, hanem mint oldalág, kb. 1 millió éve kihaltak Átlag 500 cm3 térfogatú agykoponya, fejlett állkapcsuk az

emberéhez hasonlóan széttartó, kevésbé fejlett szemfogakkal és foghézag nélkül. Rendszeresen két lábon jártak A harmadkor végi szétválás másik fejlődési iránya a kb. 2 millió évvel ezelőtt kialakult Homo habilis fajon keresztül a mai emberig vezet. Ennek populációi a késő Ausztralopithecusokkal egy időben, hasonló élőhelyen éltek. Két lábon, gyorsan és könnyeden jártak Agyuk mérete 700 cm3. Durva megmunkálású kőeszközök Az Ausztralopithecusokkal szemben rendszeresen, közösen gyűjtögették az elhullott állatokat, növényeket. Az elhullott állatok megnyúzását és a hús feldarabolását kőeszközökkel végezték. Csoporton belüli táplálékmegosztás - nagyfokú szociális szervezettség. A negyedkor közepe táján, 1 millió éve jelent meg a Homo erectus faj. Agykoponyája 1000 cm3, de a mai ember felé átmenetet mutató vértesszőlősi lelet már az 1300 cm3 térfogatot is eléri. Laposabb arckoponya Több kontinensen

is megtalálták leleteit, de valószínűleg KeletAfrikából terjedtek el Finomabb kidolgozású kőeszközök Vadászó és gyűjtögető életmód, tűz használata. A fogak mérete csökkent Agyukban kifejlődött a beszédközpont - kezdetleges beszéd. A negyedkor utolsó szakaszában, kb. félmillió éve valószínűleg több helyen egyszerre indult el a Homo sapiens kialakulása. Agytérfogat átlag 1400 cm3 A beszéd és az eszközkészítés felgyorsította az emberi fejlődést. Az agy belső szerkezete átalakult Fejlődésében túlságosan specializálódott oldalágak, mint a Neander-völgyi ember kihaltak. A ma élő ember, a Homo sapiens evolúciója során ötvenezer éve lépett be a történelmi jelenkorba. A különböző testalkat, bőrszín a földrajzi izolációból és a helyi viszonyokhoz való adaptációból ered. Vissza az elejére Vírusok felépítése, biológiai és orvosi jelentősége Nehezen illeszthetők az élőlények fejlődéstani

rendszerébe. Lényegében fertőző genetikai információk. Méretük nanométeres nagyságrendű Felépítés: örökítőanyag és az ezt körbevevő fehérjeburok. Az alak meghatározója a nukleinsav térbeli elrendeződése, a fehérjeburok szerkezete (belül a kapszid, kívül a peplon). Valószínű, hogy különböző sejtek örökítőanyagából kiszakadt részletek, amelyek bizonyos önállóságra tettek szert, tehát megjelenésük feltételezi a sejtes szerveződés jelenlétét. Életmódjuk: működésük feltétele egy gazdasejt, amelybe beépülve az örökítőanyag átszervezi a sejt működését - a gazdasejt anyagaiból sokszorozódnak meg. Nyugalmi szakasz következik, közben kikerülnek a sejtből, majd újra fertőzőképesek. Önálló mozgásra képtelenek, átvivő közeg szükséges (egyik élőlény a másikra, szülő az utódba, közegmozgással. Különböző hatásokra elpusztulhatnak: hő, kémiai hatás. Dimitrij Ivanovszkij fedezte fel őket -

átszűrt kórokozóknak nevezte el őket, a vírus név maga mérget jelent. A vírusok örökítőanyag lehet egyszálú DNS (parvovírus), kétszálú DNS (herpeszvírus), egyszálú RNS (retrovírus), kétszálú RNS (pikornavírus). A prokarioták és az eukarioták vírusa eltérő, mivel az eukarioták vírusai más mechanizmussal lép be a sejtbe (így a prokariota vírus nem fertőzhet meg eukarióta sejtet). Vírusinterferencia: vírust már tartalmazó sejtben újabb vírus nem szaporodhat, ez a sejtben termelődő anyagnak, az interferonnak (kikerül a vérbe) köszönhető, ennek szintézisét az első vírus indítja el. Baktériumot támadó vírusok: bakteriofág. Növényi vírusos betegségek: mozaikfoltosság, levélsodródás. Állat és ember vírusai: szarvasmarhák száj- és körömfájás betegsége, kutyák veszettsége, ember - kanyaró, influenza, AIDS, himlő, mumpsz, kanyaró. Oltás (Edward Jenner): passzív, aktív. Vissza az elejére