Kommunikáció | Felsőoktatás » Nyelvművelés tételek

NYELVMŰVELÉS (Tételek) 1. A kommunikáció alapvető funkciói és tényezői 2. Nyelvi síkok 3. Grammatikai kategóriák 4. Társas érintkezés 5. Nyelv és társadalom 6. Társadalmi változások – nyelvi változások 7. A nyelvi közlés rejtett pragmatikai információi 8. Nyelvi hamisítások és játszmák 9. Az írás 1. A kommunikáció alapvető funkciói és tényezői Kommunikáció alapvető funkciói A kommunikáció alapvető funkcióit a kommunikációt meghatározó tényezők figyelembevételével szokás elemezni és leírni. K. Bühler osztrák pszichológus az 1930-as évek közepétől a nyelv három fő kommunikatív funkcióját különböztetjük meg. Ezek: - Kifejező funkció, amely legtöbbször visszairányul a jeladóra. A kifejező funkciójú üzenethez akár jól formált szó sem szükséges okvetlenül, pl. felordíthatunk fájdalmunkban - Felhívó funkció, mely elsősorban a jelvevőre vonatkozik - Ábrázoló, leíró funkció, amely a

világ dolgaira, a jel tárgyára utal. A leíró funkciójú üzenet (kommunikátum) általában kifejezésre juttat valamit, szól valamiről. Bühler kommunikációs modellje A bühleri modell lényeges fogyatékossága, hogy nem számol azzal a lehetőséggel, miszerint a közlés bizonyos esetekben magára a közleményre, megnyilatkozásra, a nyelvi jelekre is vonatkozhat. Az első nyelvész, aki ennek figyelembevételével a korábbiaknál nagyobb szerepet tulajdonít a nyelvnek, R. Jakobson (1896-1982). A közismert jakobsoni modell az 1950-es évek második felében alakult ki, s a nyelv hat kommunikatív funkcióját tünteti fel: - Emotív funkció: legszorosabban az adóhoz kapcsolódik, s arra utal, hogy az adó miként viszonyul ahhoz, amiről kommunikál. A tisztán emotív réteget a nyelven az indulatszók képviselik Ezekkel fejezzük ki fájdalmunkat, bánatunkat, örömünket stb. - Konatív vagy felszólító funkció: a feladó szándéka szerint a címzettre

orientálódik. Legtisztább grammatikai kifejeződése a megszólítás és a felszólítás. - Referenciális funkció: a kommunikációs modellekben általában központi helyet foglal el, a kommunikáló partnerek ennek révén utalnak tárgyakra, tényállásokra, az őket körülvevő tényleges vagy fiktív valóságdarab(ok)ra, s fejtik ki megismerő (kognitív) tevékenységüket. - A poétikai funkció: elsődlegesen a közleményre irányul, éspedig magáért a közleményért. Eszerint válogatjuk (szelekció) és fűzzük össze (kombináció) a nyelvi elemeket közleménnyé, értékeljük annak formáját, művészi sajátosságait. - A fatikus funkció: a kommunikációs kapcsolat létrehozásával, fenntartásával vagy megszüntetésével van kapcsolatban. A kommunikáció létrehozásának kezdetét pl kölcsönös üdvözlések jelzik. - Metanyelvi funkció: a metanyelvi funkció ellenőrzi az alkalmazott nyelv működését, azt, hogy a kommunikáló partnerek

azonos „kód”-ot használnak-e. Ha pl az egyik partner nem érti meg a másik valamelyik kifejezését, kénytelen a kommunikációt megszakítani és az adott kifejezésre vonatkozó magyarázatot kérni. A metanyelv a mindennapi szaktanári tevékenység szerves része, s mint ilyen, szaknyelvként jelenik meg. A kommunikáció alapvető tényezői A kommunikatív funkcióknak megfelelően Jakobson a kommunikáció következő hat alapvető tényezőjét különbözteti meg: KONTEXTUS ÜZENET FELADÓ - - - -- - - - - - - - - - - - - - CÍMZETT KONTAKTUS KÓD A feladót és a címzettet összekötő szaggatott vonal volta azt fejezi ki, hogy a két félnek nem kell sem azonos térben, sem azonos időben egymással közvetlen módon összekapcsolva lennie. A Jakobson által alkalmazott feladó és címzett megjelölés mára az alkotó és a befogadó szerepében működő kommunikátor terminusok váltották fel. A kontextus a megnyilatkozás létrehozása idejének és

helyének, valamint alkotójának egyrészt a megnyilatkozás nyelvi (szemantikai) értelme szempontjából, másrészt a megnyilatkozás tényleges vagy fiktív világdarabra utaló (pragmatikai) értelme szempontjából lényeges tulajdonsága, amely a befogadó által megragadható. Az üzenet szó helyett megfelelőbb és célszerűbb a megnyilatkozás, szöveg, kommunikátum termiusok használata. A kontaktus az alkotó és a befogadó között közvetítő csatorna, mely a befogadás módjára, típusára utal, s mint ilyen értelemszerűen nem vonatkozik a megnyilatkozás anyagára, mediális matériájára. A csatorna lehet auditív (pl. rádió), audiovizuális (pl tv) és vizuális (pl könyv) Ami a kódot, helyesebben a nyelvet illeti, azt funkcióinak sokféleségében kell tanulmányozni. A kommunikáció szociokulturális megközelítése Hymes: a kommunikáció lehetséges összetevőinek, tényezőinek egyre terjedelmesebb listáját javasolta. Ezt a listát eredetileg

egyetemes tulajdonsághalmazként fogta fel, amely alkalmat nyújtana a nyelv és a szociokultúrális kontextus közötti kölcsönhatás definiálására. Célja alapvetően az volt, hogy lehetővé tegye az összehasonlítást egyrészt az egyes társadalmakon belül, másrészt az egyes társadalmak között. Duranti: Hymes modelljét veszi alapul. A beszéd tágabb, szociokulturális dimenzióit az etnografikus felfogás céljainak és orientációjának keretébe helyezi. Az antropológiai megközelítés hangsúlyozza, hogy a beszéd tanulmányozásához a szövegnél többre, éspedig a beszéd néprajzára, néprajzi leírására van szükség egyrészt, másrészt pedig a nyelv pragmatikus szemléletére. A kommunikációs esemény következő tényezőit, komponenseit különbözteti meg: - Célok: különbséget tesz rendszer (vagy társadalmi) célok, valamint szereplői (vagy cselekvői) konkrét, illetőleg konvencionális célok között. - Térbeli – időbeli

szervezés (organizáció): kezelésére két alösszetevőt alkalmaz, az egyik a helyzetleírás (az interakció tényleges fizikai körülményeit ragadja meg, a másik a szcéna, mely a helyzetleírás pszichológiai és kulturálisan kötött meghatározottságára utal. szituáció résztvevők célok akciósor kulcs eszközök 1. helyzetleírás 2. jelenetek 3. beszélő v küldő 4. címző 5. hallgató v fogadó v hallgatóság 6. címzett 7. célok – kimenetelek 8. célok – végcélok 9. az üzenet formája 10. az üzenet tartalma 11. kulcs 12. csatorna 13. beszédformák normák zsánerek 14. interakciós normák 15. értelmezési normák 16. zsánerek Interpretáció Az interpretáció: legáltalánosabban értelmezést, magyarázást (mint folyamatot) és magyarázatot (mint eredményt) jelent. Szövegfeldolgozás: szövegekkel vagy szövegeken végrehajtható műveletek. A szövegfeldolgozás összefoglaló terminus: kiterjed indexek automatikus

készítésétől egészen a számítógép segítségével történő fordításig. Típusai: - a nyelvi objektum létrehozójára vonatkozó ismeretek, melyek dominanciája esetén szerzőcentrikus interpretáció típusról szokás beszélni - kizárólag magára a nyelvi objektumra vonatkozó (fonetikai, morfológiai, szintaktikai, szemantikai stb.) ismeretek, amelyek dominanciája esetén szövegcentrikus interpretációtípusról beszélhetünk - végül egy adott interpretátor szubjektív világképéből adódó ismeretek, melyek dominanciája esetén az interpretáció befogadócentrikus A gesztus A nyelvi eszközök bőven elegendőek arra, hogy adott esetben bármilyen gondolatot, érzelmet verbálisan kifejezzünk velük, ám a legtöbb személyközi kommunikációs helyzetben közel sem használjuk ki lehetőségeiket. A rámutató gesztus a kommunikatív aktusban tökéletesen eléri célját, hiszen teljes értékűen helyettesít, csupán a nyelvi rendszer elemeként

azonban az „add már oda” nem tartalmazza azt a minimumot, amely a megértéshez szükséges. A társalgának tehát szerves részei a beszélő tipizált és konvencionális fizikai megnyilvánulásai, az arc mimikai izmainak mozgása (mimikai csatorna), a kézmozgások, a kar és a váll mozgásaival együtt (gesztus), s ide tartozik a testmozgások kommunikációs csatornája is (kinezika). Napjainkban is gyakran használunk egyszerű gesztus nyelveket (pl. hangos gyárban, üzemben), de a legtökéletesebb kinetikus rendszernek a siketek gesztus nyelvét tekinthetjük. Elvileg nemigen adja alább a hangzó nyelvnél, ha lexikálisan el is marad a verbális nyelvtől. A kommunikáció közvetítő anyagai természetes (pl. kézírás) verbális (pl. siketek „beszéde”, Jelelés, hajósok zászlónyelve) mesterséges (pl. nyomdai írás, videotechnika) paraverbális (a paralingvisztika foglalkozik vele) (gesztus, mimika, dermikus = bőrre vonatkozó elemek, pl. arcpír,

termikus = pl. izzadás, másszóval a hangzó nyelvnek az a szektora, amely nincs közvetlen kapcsolatban a kommunikációval) nonverbális (minden más pl. ruházat, haj, ékszerek, smink, környezet, zörejek) 2. Nyelvi síkok Több nyelv elemzésekor, egy adott nyelv leírásakor, de akár egy rövid egyszerű mondat jellemzésekor is szükséges valamilyen rendező elv szerint egyszerűsíteni. Ellenkező esetben nehéz lenne megfogalmazni egyszerű formában a rengeteg információt. - A legegyszerűbb modellel: csak a nyelv tartalmazta fizikai formák készletét (hangok, szavak) és ezeknek a formáknak a közvetítését végző elvont jelenségek sorát különböztetik meg. Nyelv Forma Jelentés A k iejtés f izikai t ényei ( artikuláció, ha ngsúly, ak usztikai t ovábbhaladás) a fonetika területeihez tartoznak. Az a mód, ahogyan a különböző nyelvek a hangokat rendezik és azokhoz jelentés megkülönböztető szerepet rendelnek, pedig a fonológiához. -

Négy síkú nyelvi modell: az egy ik legelterjedtebb nyelvi modell, amelyben a következő síkok vannak: a fonetika (hangtan), fonológia, szemantika (jelentés kapcsolatai) és a grammatika Nyelv Kiejtés Fonetika Grammatika Jelentés (szemantika) Fonológia A f onológia t ovább bontható szegmentális (pl. magánhangzók, mássalhangzók, szótagok vizsgálata), és szupraszegmentális fonológiára (a hangtónus kutatása), a grammatika morfológiára (a s zó s truktúrája) és s zintaxisra ( pl. a s zórend) A s zemantikán bel ül a s zókészlet v izsgálata elkülönülhet a nagyobb jelentésmintáktól, pl. a szövegtől - Hat síkú nyelvi modell: nyelvi összetevője (a struktúra) három alapfogalmat használ (átvivő közeg, grammatika és jelentés), s mindhárom kettős tagolást mutat. Nyelv struktúra ←--------------------pragmatika-----------------------szociokulturális környezet átvivő közeg fonetika grammatika fonológia jelentés lexika

morfológia szintaxis társalgás A különböző nyelvek hasonló rendszerek. Moduljainak milyensége és gazdagsága nincs hatással magának a nyelvnek a fő funkcióira. Minden nyelv egyformán képes átadni és megőrizni a gondolatokat, érzelmeket, kielégíteni a szociális érintkezés igényét. A világ nyelvei között nemcsak a genetikai, hanem strukturális hasonlóságok is megfigyelhetők. A hasonló szerkezetek az emberi nyelv kifejezőeszközinek lehetőségeiből, illetve sok struktúra más nyelvből történő átvételéből adódnak. Az egy mástól t érben, időben és rokonság szempontjából távol eső nyelvek szerkezeteinek vizsgálata a nyelvészeti tipológia feladata. A nyelvek első elfogadott osztályozása Schleicher, felosztását Sapir végezte. A hangok világa A hangtípusokból az emberek megközelítően ezret használnak. E gy új n yelv megtanulásakor ál talában csak néhány új hangtípust kell elsajátítanunk. Ez azzal

magyarázható, hogy sok hang csak kismértéken tér el e gymástól és a nyelvek nag y r észe n em i gen használ t öbbet hatvannál, hiszen ennyi ha ngtípus is bőségesen elegendő a szükséges mennyiségű szó létrehozásához. A magyar nyelv megközelítően negyven hangtípussal rendelkezik. A hangok meghatározott egységei a beszédnek (fon) és a nyelvnek (fonéma). Vannak olyan nyelvek, amelyek több mássalhangzót használnak (örmény, cseh, orosz), de pl. a polinéziai szigetvilág sok nyelvében a magánhangzók uralkodnak (pl hawaii, ahol csak 7 mássalhangzót használnak), a Kalahári sivatag lakói viszont majdnem 20, úgymond csettintő hangtípust használnak. A szótagok A hang ok és szavak közötti át meneti n yelvi eg ység, a s zótag ( szillaba). A s zótagok n yelvenként különbözőek lehetnek, pl. a latinban és az arabban hosszú és rövid szótagok is megkülönböztethetők, a kínai és japán nyelvben többnyire nyíltak (magánhangzóra

végződnek). A k ínai, b urmai v agy a vietnámi n yelvekben a s zótagok s zerepe ol yan n agy, ho gy a m inimális f onológiai egység nem is a fonéma, hanem maga a szótag. Ezekben a nyelvekben a szótaghatárok változatlanok, s a szótagon belül sem történhet semmiféle alaktani változás. Az angolban, franciában, oroszban ezzel ellentétben a grammatikai formák képzése a szótaghatárok megváltozásával jár együtt. Nyelvenként változnak a szóhangsúlyok is, van nyelv amelyben mindig az első szótag a hangsúlyos, de van amelyben az utolsó előtti (pl. türk) A kínaiban, japánban dallamhangsúllyal találkozhatunk A hangok magasságának változása a szón vagy szótagon belül még a jelentést is módosíthatja (pl. kínai) 3. Grammatikai kategóriák Szórend Néhány indián nyelv (navaho, kecsua), de a latin is a szabad szórend híve. Bennük az alany, az állítmány és a tárgy, matematikailag minden variációt kihasználva, bármilyen

sorrendben előfordulhat (S-subject (alany), V -verb(állítmány), O -object ( tárgy): S VO, SOV, V SO, V OS, O SV, O VS). A n yelvek t öbbségében viszont mindegyik elemnek egymáshoz viszonyítva többé-kevésbé állandó helye van. Ahol az alany és a tárgy alaktanilag nem különböztethető meg, a szórend felcserélése a jelentés megváltozását is maga után vonja. Grammatikai kategóriák A nyelvek egyéni tulajdonságai a grammatikai kategóriákban fejeződnek ki. A legismertebb grammatikai kategóriák a nem, a szám, a személy és az idő. Talán ezek a kategóriák bizonyítják leglátványosabban a nyelvek sokféleségét. Nem: A gr ammatikai és a t ermészetes nem között s ok n yelvben gyakran ni ncs ös szefüggés ( pl. f rancia, ahol egyes szavak egyes számban hímneműek, többesben nőneműek), az afrikai masaiban csak két nem van (egyikhez a nagy és erős, a másikhoz a kicsi és gyenge dolgok tartoznak), a monumbóban (Új-Guinea) a hím- , nő-

és semleges nem mellett vegyes és gyerek nem is van, nyelvi szomszédjai az asmat egészen különös nemeket használ (álló: fa, ember, ülő: ház, láda, fekvő: kígyó, teknős, úszó: hal, csónak, repülő: madár, háztető, hold stb.) Szám: Nem törvényszerű, hogy többes alakú főnevek több dolgot jelöljenek (pl. angol scissors- olló) Személy: Sok nyelvben célszerűnek nevezhető takarékosság figyelhető meg a személyes névmások használatát illetően, más nyelvek kevésbé spórolósak ebben a tekintetben. A maláj külön alakkal fejezi ki a mi nélküled és a mi veled fogalmakat, a kabard még ennél is bővebb, a maga 28 személyes névmásával. Idő: a m agyar n yelvben éppen o lyan f ontos a múlt idő, mint a németben vagy az angolban, mégis megelégszik annak egyetlen fajtájával, szemben az utóbbiakkal, amelyekben különböző múltakat lehet formálisan is kifejezni. Egy kis csendes-óceáni sziget (Trobriand) lakói nyelvében

grammatikailag nincsenek igeidők megkülönböztetve. Szintézisindex A nyelvek tipológiai osztályozásához már a XIX. században különböző nyelvi jellemzőket kerestek J Greenberg volt, aki ezeket a jellemzőket mérhetővé tette azzal, hogy különböző indexeket alkotott meg. M az adott nyelv megközelítően száz szavas szegmentumában előforduló morfok mennyisége W a szavak száma Ezek alapján: - Analítikus nyelv: az index 2-nél kisebb (angol, olasz, német, perzsa, dán) - Szintetikus nyelv: az index 2 és 3 között van (latin, litván, cseh, lengyel, orosz) - Poliszintetikus nyelv: az index 3-nál nagyobb (kaukázusi, legtöbb észak-amerikai indián nyelv) A nyelvek morfológiai osztályozása - - - Agglutináló nyelvek: a s zavak j elentését és e gymáshoz való v iszonyát t oldalékokkal ( a magyarban k épzőkkel, jelekkel és ragokkal) módosítják, illetőleg határozzák meg. A tőelemek megőrzik önállóságukat és elkülönülnek a

grammatikai jelentést hordozó elemektől (türk, finnugor nyelvek, dravida, japán, koreai) Izoláló nyelvek: mindegyik tőelem elkülönül egymástól. A gr ammatikai jelentéseket segédszavakkal, zenei hangsúllyal, hanglejtéssel és a szórenddel fejezik ki. A szórendre szigorúan betartandó szabályok vonatkoznak (kínai, vietnámi). Flektáló nyelvek: e zekben a n yelvekben a m ondatbeli v iszonyokat és a j elentés m ódosulásait döntően a flexióval fejezik ki. Az indoeurópai és a sémi nyelveket sorolják ide 4. Társas érintkezés Társalgási szabályok Nemcsak nyelvtani szabályok vannak, hanem a társalgás is szabályok irányította folyamat. A társalgáselemzés: a dialógusokkal kapcsolatos, tapasztalati kutatásokra épülő elemzések összefoglaló elnevezése a szakirodalomban. A megszólításról A különböző társadalmakra jellemző megszólítási szabályokat amerikai kutatók írták le. Baloldalon van az úgynevezett bemeneti pont.

Innen elindulva kettős választások sorozata követi egymást A d iagram minden egyes út vonala a m egszólítás valamilyen l ehetséges a lternatíváját er edményezi. A romboid alakú négyszögeknél választási lehetőségekhez érkezünk. Ezek azok a pontok, amelyek mentén a különböző társadalmi helyzetben lévő emberek különböző utat járhatnak be. A megszólítás terén a hagyományait féltve őrző angoloknál is van elég bizonytalanság. Ha egy férfinak szól a megszólítás, ál talában nem hel yes pé ldául a z Excuse me, gentleman kifejezés, mert az ud variassági norma a sirt igényli. A mister is elég elterjedt, de nem hivatalos, inkább közvetlen, hétköznapi jellegű A hölgyekkel kapcsolatosan sem minden olyan egyszerű. A woman alakot valószínűleg sokan nyersnek, esetleg gorombának találnák. Ha valaki pl elismerő megjegyzést akar tenni valamelyik hölggyel kapcsolatban, a lady megfelelőbb. Az Excuse me, lady alak taxiban,

állomáson stb különösen az USA-ban lehetséges, bár a madam kétségkívül szélesebb körben használatos. Társalgási alapelvek H. Paul Grice: amerikai nyelvfilozófus az együttműködési alapelvből indul ki Kant fogalmait alkalmazva a következő maximáit állítja fel: - a mennyiség (informativitás) maximuma: azokra az információkra vonatkozik, amiket a beszélő nyújtani akar, és a következők esnek hatálya alá: csak annyit mondj, amennyit a társalgás pillanatnyi céljai megkövetelnek és ne legyél a szükségesnél kevésbé vagy jobban informatív. - minőség (igazság) maxima: ne mondj olyasmit, amiről tudod vagy hiszed, hogy hamis, nem igaz, és olyat se mondj, amire nézve nincs megfelelő bizonyosságod. - kapcsolat (lényegében a relevancia) maxima: azaz a viszony, az odatartozás maximája nem más, mint amit mondasz, az legyen odaillő. - modor (világosság, rövidség, pontosság) : nem azzal kapcsolatos, hogy mit mondunk, hanem azzal, hogyan

mondjuk. A forduló A társalgás egyik legfőbb formai szabálya az, hogy egy időben csak egy személy beszélhet. Átfedés lehet, de ennek ideje legtöbbször alig néhány másodperc. A társalgás egyik fontos szerkezeti egysége a beszélők egy megszólalása, másképpen a forduló, ami lehet egy szó, egy mondat, de akár hosszabb ideig tartó fejtegetés is. A forduló végén az úgynevezett átmeneti pont van, vagyis az az időben behatárolható helyzet, amikor vagy átadjuk a szót a következő beszélőnek vagy habozásunkat, elhallgatásunkat kihasználva, elveszik azt tőlünk. Az átmeneti pontok elkerülése vagy a forduló magunknál tartása érdekében alkalmazható stratégia többek között az, hogy nem hallgatunk el, hanem őzünk(ö-ö-ö), kerüljük a társak tekintetét, valamilyen gesztussal töltjük ki a szünetet. Ha úgy érezzük, hogy beszélőtársaink közül valaki átmeneti pontot akar kierőszakolni, önkéntelenül is hangosabban, gyorsabban

kezdünk el beszélni. A beszéd koordinálásának feladatát, azaz a fordulók elosztását segítik megoldani a következő H. Sack, E Schegloff és G. Jefferson nyelvészek alkotta szabályok: - a következő beszélő az a személy lesz, akit az adott beszélő megszólít, akihez szavait intézi - a következő beszélő az a személy lesz, aki elsőként szólal meg - ha a jelenlegi beszélő visszaveszi a szót azelőtt, hogy bárki megszólalna, ismét a jelenlegi beszélőé lesz a szó A szomszédsági párok A t ársalgás másik fontos s zerkezeti e lem a forduló m ellett a szomszédsági vagy szoros pár, am ely k ét szorosan egymáshoz kötődő, egymást feltételező, párba rendeződött megszólalásból áll. Tipikus mindennapi életünkben gyakori szoros párok a kérdés-válasz, kijelentés-tudomásul vétel, bókoláselfogadás stb. A szomszédsági párok hosszabb szakaszba tömörítése segítséget nyújt a társalgás megkezdéséhez vagy esetleg

lezárásához. A t elefonbeszélgetés k iváló t erep a s zoros pár ok i llusztrálására. M ár a t árcsázás ut án m egjelenik eg y szoros pár első, sajátos tagja, ami nem egy verbális megnyilatkozás, hanem csörgés. Preferenciairányulási elv A gördülékeny társalgásban döntő szerepet játszanak a kérdések, mert a beszélgetést ezekkel vezéreljük. A kérdések nemcsak a partnerek kölcsönös érdeklődésének jelei, hanem a társalgás fenntartói is. A k érdéseket t öbbféle s zempont s zerint os ztályozhatjuk, közülük az egyik a pr eferenciairányulási e lv. Preferált a válasz, ha azt halljuk, amit hallani szeretnénk. A preferált válasz, melyet sugallni is lehet, például az ugye módosítószóval. A társas érintkezés szerkezete: ciklusok, periódusok, epizódok A t ársas ér intkezés k ontextusát s trukturált h elyzetek ( szituációk) al kotják, es zközét pedig a s orozatos (szekvenciális) szerveződésű beszélgetés. Az

interakció létrehozásában fontos, de korlátozott szerepet játszanak a kétlépéses szekvenciák, a fentebb már tárgyalt szomszédsági párok. A kétlépéses szekvenciákon túl az interakciókban bizonyos, akár több szinten is ismétlődő ciklusok szerveződnek. Ezek az elemzés nagyobb egységei, melyek egy még nagyobb elemzési egységgé, a periódussá rendeződnek. Ezeken felül különböztethetünk meg epizódokat, mint a társas érintkezés olyan szakaszait, amelyeket bizonyos belső egyöntetűség (cél, téma, szereposztás stb.) jellemez A társas érintkezések szerkezete általában öt epizódból áll, ezek a következők: - üdvözlés - a viszony kialakítása,a szerepek tisztázása - a feladat - a viszony újramegállapítása - elválás A bes zélgetések s zabályai a s zituációktól, m elyekre v onatkozóan forgatókönyvekkel rendelkezünk és a szerepviszonyoktól függnek. szervezett i smeretekkel, Az összetett szakmai készségek

meglehetősen kidolgozott szekvenciák felépítését igénylik. Íme néhány tétel, amelyet a tanítással kapcsolatban állított fel Argyle: - a tanárnak egy elv megfogalmazását példával kell folytatnia - létre kell hoznia az interakció bizonyos ciklusait, mint pl. előadás-kérdés – válasz- megjegyzés - ciklussorokat kell al kalmaznia, hogy ok tatási e pizódokat épí tsen f öl, m elyekkel eg y adott tudásegység megtanítása a cél - érzékenynek kell l ennie a v isszacsatolásra és m ódosítania k ell v iselkedési s tílusát, am ikor ar ra szükség van Vonal, homlokzat A v erbális és nem v erbális c selekedeteknek az t a mintázatát, am ely a s zituációról, a résztvevőkről és a magunkról alkotott értékelésünket juttatja kifejezésre, vonalnak nevezhetjük. Annak a po zitív s zociális é rtéknek a megjelölésére p edig, am elyet e vonal r évén eg y adott k ontextusban magunknak megkövetelünk, a homlokzat terminust használhatjuk.

Homlokzatunk eg yrészt ne gatív, m ely a c selekvési s zabadságunkat nem korlátozó igényeinket, másrészt pozitív, mely a kívánságainkat kívánatosként feltételező igényeinket juttatja kifejezésre. A homlokzatóvás többféle típusát és módját különbözteti meg P. Brown és S Levinson: elkerülő eljárások, kiigazító eljárások, váltás stb. E praktikák természetesen előnyszerzésre is alkalmasak, ezért fontos a helyes homlokzatóvás megválasztása, sőt az abban való együttműködés is. A homlokzatot verbális vagy nem verbális aktusok különféleképpen fenyegethetik. Pl az utasítások, tanácsok, f igyelmeztetések, í géretek, bók ok s tb. a h allgató neg atív hom lokzatát, a hel ytelenítés, k ritika, ellentmondások, a tiszteletlenség stb. , a hallgató pozitív homlokzatát fenyegethetik A homlokzatfenyegető aktusok kontextusában bármely racionális cselekvő vagy a szóban forgó aktusok elkerülésére törekszik vagy a

fenyegetés minimalizálására irányuló stratégiák alkalmazásához folyamodik. E stratégiák készlete a következő: - a mikrofonba pőrén, orvoslás nélkül: a maximálisan hatékony kommunikáció, nagyjából a Grice-i maximáknak megfelelően. Szokványos körülmények között egy homlokzatfenyegető aktust ilyen módon pl. akkor tesz meg A, ha B homlokzatának veszélyeztetése nagyon kicsi, mint pl a kínálások, kérések, javaslatok s tb. es etében, am elyek n yilvánvalóan B ér dekében á llnak, s ne m kívánnak tőle nagy áldozatokat. - A mikrofonba orvosló akció (az előzővel szemben) nemcsak végrehajt egy aktust, hanem homlokzatot is ad a ha llgatónak, s megnyilvánulhat po zitív, m ásként k özeledésen a lapuló v agy negatív, másként elkerülésen alapuló udvariasság formájában. - A mikrofon mellé jelleggel végrehajtott aktus esetén az A megnyilatkozásának nem tulajdonítható egy egyértelmű szándék, amellyel kapcsolatban A

határozottan elkötelezettnek lenne tekinthető. Bírósági beszédekről A bírósági perekben mint szóbeli interakciókban központi szerepet kap a beszéd valamennyi formája, de a bíróságon folyó beszédeknek kevés empirikus kutatást szenteltek. Ennek okát a következőkben jelölhetjük meg: - a természetes adatok korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, - a bírósági beszédek nagy része többnyire nem beszélő hallgatók (az esküdtszék) számára van megtervezve, - végül a megelőző és az anticipiált tanúvallomások kontextusára egyaránt reagálni kell. Az utóbbi két tényező egyúttal a bírósági nyelv alapvető sajátosságai is. Hazugság, kiszivárogtatás, csalás A hazugság szó normális körülmények között az erkölcsi helytelenítés erős kifejezése, amit az udvarias beszélgetésben igyekszünk kerülni és viszonylag eufemisztikusabb kifejezésként gyakran a valótlanság szinonimával helyettesítünk. A hazugság

előzetes jelzés nélküli szándékos félrevezetés, a célpont tudomása, beleegyezése nélkül. Két fő módja van. - Az egyik az eltitkolás, a mely valamely információ visszatartása, tényleges valótlanság állítása nélkül. - A másik a hamisítás, amely nemcsak visszatart egy igaz információt, hanem hamisat állít be igaznak. A hazugok általában az eltitkolást részesítik előnyben, mert veszélytelenebb (könnyebb, passzívabb stb.) a hamisításnál, bár ha rákérdeznek, többnyire már csak a hamisítást választhatják. Szóbeszéd és pletykázás A szóbeszéd, a pletyka, a mendemonda mint tipikus szociolingvisztikai beszédformák szabadalmat adnak arra, hogy véleményt formáljunk mások erkölcsi jelleméről és az események jelentőségéről. Elkülönítésük nehéz: együttes megnevezésükre a mendemonda terminus szolgál. - A szóbeszéd alapja a bizonyíték hiánya- függetlenül a témától, - A pletyka meghatározza a témát –

más emberek erkölcsi tetteit- , de figyelmen kívül hagyja a tényszerűséget. Sok szóbeszéd pletyka, sok pletyka szóbeszéd. 5. Nyelv és társadalom Benveniste (1902-1976) : f rancia n yelvész f igyelt f el arra, h ogy r égmúlt k orokban a háborúhoz és a békéhez más módon viszonyultak az emberek. Mivel az előbbi megszokottabb állapot volt ez nyelvileg is kifejeződött, mégpedig úgy, hogy a háború rokon értelmű szavainak mennyisége jelentősen meghaladta a mai nyelvekben találhatókét. Ebből is látható, hogy a társadalom és a nyelv között szoros összefüggés van A nyelv vízszintes és függőleges tagolódása J.Baudouin De Courtenau (1852-1929) lengyel nyelvész a nyelv vízszintes(területi) és függőleges (szociális) tagolódásáról szóló tételéből eredeztetjük a nyelv szociális differenciálódásának modern elméletét. Őt követik Antione Meillet, VM.Zsirmunszkij, Basil Bernstein, CHFerguson, akik természetesen újabb

tényezők bevonásával, így a státussal, presztízzsel, szociális szereppel finomítják az eredeti elképzelést. - - A nyelvi rendszer vízszintes tagolódása: a különböző dialektusokban, nyelvjárásokban testesül meg. Ezek a nyelvi rendszerek területileg többnyire behatárolhatók, verbális formában léteznek és társadalmi funkcióik nemegyszer korlátozottak. A függőleges tagolódás során a n yelvi változatok l ényegében t ársadalmi al apon, t ársadalmi rétegek, foglalkozások stb. szerint jönnek létre Ezeket nevezzük szociolektusoknak Szociolektusok: eg y m eghatározott s zociális v agy s zakmai k özösséghez t artozó, has onló szakmai, korosztálybeli, kulturális érdekszövetségben lévő emberek kapcsolattartásának kiegészítő formái. Szociolektusok a különböző szaknyelvek, melyeket i nkább l exikai r endszernek, mint nyelvnek lehetne nevezni. Ide tartoznak a csoport- és rétegnyelvek, így a zsargon is Zsargon: csibésznyelv,

helyi szóhasználat, korcsnyelv, osztálynyelv, zagyva nyelv, szaknyelv A m agyar n yelvészeti hagyomány nyelvünk belső tagolódásának, a nyelvváltozatok rendszerének felvázolása során három nyelvváltozatot különít el. Irodalmi nyelv Köznyelv Népnyelv A szépirodalom írott és beszélt nyelvét Az egységes m agyar helyesírás és a értjük. normatív ny elvtanok által rögzített szabályok szerint használt, irodalmon kívüli, n em ny elvjárási í rott é s bes zélt nyelvi változat. Beszélt szónoki beszéd, népköltészet stb. nyelve Írott Beszélt líra, próza, dráma, nyilvános stb. nyelve szereplés, a tudomány, tanítás, (városi) társalgás nyelve, hivatalos érintkezés nyelve, szaknyelvek, tolvajnyelv, dajkanyelv A m agyar ny elv ny elvjárástípusokra tagolódó v áltozata, m ely egy ben eléggé erősen társadalmi és kulturális kötöttségű, írott vagy beszélt viszonylag kisebb k özösségkehez kapcsolódó

részrendszer. Írott Beszélt Írott tudományos ismeretterjesztés, sajtótermékek nyelve, hivatali nyelv, szaknyelvek a nyelvjárástípusok paraszti önéletrajzok, kéziratos énekeskönyvek, kalendáriumszerű feljegyzések, ételreceptek, gyógyító könyvek nyelve Diglosszia CH. A Ferguson: azt a nyelvet, amely a beszélő nem elsődleges „anyanyelve”, hanem úgymond tanult nyelve, föléhelyezett változatnak nevezi. A nyelvi állapotnak ezt a formáját diglossziának nevezik (jelölése: H (high – emelkedett), L (low- közönséges, regionális). Ez olyan nyelvi helyzet, amikor az emberek meghatározott körülmények között, illetőleg bizonyos helyzetekben a nyelv létezésének egyszer egyik, másszor a másik formáját használják (pl. standard nyelv és nyelvjárás használata). A kisegítő pidgin A különböző közvetítő-kisegítő nyelvek azóta léteznek, hogy az emberek háborúznak, békét kötnek, kereskednek. Ahol a különböző

nyelvű népek kereskednek egymással ott előbb vagy utóbb egy minden fél által értett nyelvre is szükség lehet függetlenül attól, hogy a diplomaták épp melyik nyelvet részesítik előnyben. A kommunikációs kényszer olyan sajátos, a végtelenségig leegyszerűsített nyelvet hozhat létre, mely primitivitása e llenére t ökéletesen k ielégítheti has ználói igényeit. Ezeket az etnikumközeli kisegítő vagy keverék nyelveket pidgineknek nevezik. Keveréknyelvek – a kreol A gyarmatosítással új közvetítő nyelvek jelentek meg, melyek napjainkra több millió ember anyanyelvévé váltak. Afrikában, Közép-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és Óceániában e nyelvek ősei valamilyen alapnyelvből és egy vagy több kontaktizáló nyelvből álló pidginek voltak. Ahogy a különböző nyelvi közösségek között rendszeressé váltak a kapcsolatok, a pidgin kommunikatív funkciói bővültek, grammatikája az agglutináció felé mozdult el. Nyelvi

strukturájukat egyre nagyobb bonyolultság kezdte jellemezni. Ezekből az ún kiterjesztett pidginekből alakultak ki a kreol nyelvek A kreol nyelvek lexikai alapja többnyire valamelyik európai nyelv, az angol, a francia vagy a portugál. A kreol funkcionálásának helyszínei Mindennapi érintkezésben Munkahelyen Hivatali levelezésben Nyilvános fellépésekkor Rádióban Televízióban Sajtóban Alapfokú oktatásban Közép- és felsőfokú oktatásban Folklórban Irodalomban Tudományban vallásban Krio fny:angol (Sierra Leone, Libéria, Gambia) Haiti kreol fny: francia alapú pidgin Zöld-foki szigetek kreolja fny: portugál Tok pisin újmelanéziai fny: angol alapú pidgin (Pápua, ÚjGuinea) + + + + + + + + + + + + + - + - + + változó - + + - + + + - + részben - + - 6. Társadalmi változások – nyelvi változások Egy nyelv különböző szintjein bekövetkezett gyors ütemű változások hátterében mindig ott vannak az adott

társadalomban végbement átalakulások. Igaz a nyelvi fejlődés tempója a szociális átrendeződésektől elmarad, mintegy követi azokat. A politikai és gazdasági rendszerváltások, a háborúk és forradalmak valamilyen formában leképeződnek a nyelvben, módosítják az éppen aktuális nyelvi normát, összemossák az addig egymással csak érintőlegesen kapcsolatban lévő réteg- és csoportnyelveket esetleg dialektusokat. O. Jespersen: az angol nyelvben a XIV-XV Században bekövetkezet nagyarányú fonetikai és morfológiai változások o kait a f ranciák el len v ívott há borúban, a pes tisjárványban, a f elkelésekben, a r ózsák háborújában látta. A nagy francia forradalom a különböző rétegek lesüllyedésével és felemelkedésével együtt hihetetlen gyorsasággal d emokratizálta a bes zélt és í rott n yelvet eg yaránt. Egy c sapásra m egváltozik a bes zéd stílusa, az újságok nyelve (tegező formák, goromba kifejezések). Nyelv és

politika A náci Németországban és a sztálini Szovjetúnióban a totalitarizmus, mely többek között a társadalmi tudat és annak verbális megjelenése, a nyelv fölötti ellenőrzés megszerzésére is törekedett, egymáshoz hasonló nyelvi jelenségeket hozott létre. Egyes negatív jelentésű szavak pozitív jelentésűvé váltak (fanatikus, gyűlölet). Más szavakat a hatalom saját céljainak megvalósítására sajátít ki (kártevő, ellenség), gyakran használtak eufemisztikus megfogalmazásokat (nem kívánatos – megsemmisítendő, lényegében megoldódott – semmi nem oldódott meg stb.) Nem voltak véletlenek azok az erőfeszítések, amelyeket a politikai rendszerüket a 80-as évek végén a 90es év ek elején át alakító K özép-európai or szágok tesznek politikai jellegű nyelvi szimbolikájuk kidolgozása érdekében (pl. bombázás helyett: védelmi reakció stb) Név és társadalom Amióta az emberek társadalomban élnek, névvel ruházzák

fel újszülötteiket, mintegy egyénítve őket. Utónevek, családnevek, apai nevek, esetleg ragadványnevek vagy álnevek identifikálják az embereket. A neveknek nemcsak megkülönböztető szerepük van, hanem összekötik az embert azzal a társadalommal, csoporttal, amelybe beleszületett, sőt bizonyos értelemben a szociális státus szerepét is betöltik. A névadási szokások sokat elárulnak a korról is. (pl a francia forradalom idején vezetők neveinek adásával, a náci Németországban túlsúlyba kerültek a germán eredetű nevek, betiltották az ószövetségi nevek adását stb.) A társadalmi helyzet nyelvi tükröződése Labov: megfigyelése szerint a nyelvi változás egy nyelvközösség szűk alcsoportjában indul el, majd az ugyanide tartozó következő nemzedék az adott változást úgy értékeli, mint az idősebb korosztály beszédének jellemzőjét. Ahogy más alcsoportok szemében nő az adott alcsoport társadalmi presztizse, úgy veszik át

annak nyelvi változásait is. Labovnak sikerült kimutatnia egyfelől azt, hogy kölcsönös összefüggés van a közösségek használta nyelvi eszközök variálódása és az adott társadalom rétegzettsége között, így bizonyos fonetikai jelenségek gyakrabban voltak kimutathatók az alsóbb rétegek nyelvében. Másfelől minden rétegnél megfigyelhető volt, hogy „hivatalos” érintkezéseknél kiejtésük közeledett a hivatalos normához, miközben hétköznapi szituációban távolodott attól. Rövidítések A rövidítéseket már az ókorban is előszeretettel használták, főleg írásban rövidítették a különböző mértékegységeket, személyneveket (suspensioval – kezdőbetűvel) stb. A gör ögök t alálmánya az összevonás m ódszere, amikor egy szó rövidítését a kezdőbetű és a végződés összevonásával oldották meg. Az or osz n yelvben a r övidítések ak kor j elennek m eg t ömegesen, am ikor a c ári O roszország b

ukásával megkezdik az új intézmények, szervezetek, bizottságok stb. gyártása, a legkülönfélébb társadalmi funkciók új tartalommal való megtöltése, az addigi fogalmaknak, megnevezéseknek az ideológiához való hozzáigazítása. A r övidítések nag ymértékben h ozzájárultak eg y új n yelvi s tílus l étrejöttéhez, m ely m egfelelt a z „ új gondolkodás” és „új életforma” stílusának. A 2 0-as év ekben f elgyorsult t ársadalmi és pol itikai v áltozások következtében a n yelvben e gyre inkább a közlemény r edukált v áltozata k ap z öld ut at, am i a z i nformáció t ömörítésével és í gy a dek ódolás szükségességével járt együtt. A r övidítések eg y s ajátos kód s zerepét vették f el. F okozatosan e gy olyan „ csoportnyelv” e lemeivé v áltak, melynek ismerete sokak számára, ha előnyökkel nem is, de mindenképpen a beavatottság érzésével járt. Az első években még azok az abbreviatúrák vannak

jelen nagyobb számban, melyekben az egyik tag még a felszínen hordozza az eredeti szó jelentését. Ezt követően egyre inkább nő a betűszók száma, melyekben az egyes tagok gyakran már nem is az eredeti sorrendben helyezkednek el, sőt némelyikük egyszerűen kiesik. 7. A nyelvi közlés rejtett pragmatikai információi Bizonyos k ommunikációs s zituációkban a n yelvi es zközök kiválasztása na gyon k orlátozott is l ehet, és megfelelő társadalmi konvenciókkal függ össze. A nyelv konvencionális jellege előírja, hogy bizonyos kommunikációs s zituációkban c sak bi zonyos n yelvi eszközöket használhatunk, korlátozzuk a nyelvi alkotás lehetőségét, és igénybe veszünk bizonyos nyelvi formulákat, amelyek bizonyos pragmatikai funkciók szabályos (nem okkazionális) kifejezőivé válnak. A kommunikációs partnerek tudják a konverzáció célját, vagy legalább feltételezik azt. A kommunikációs célt m eg l ehet ha tározni a bes

zélgetés el ején i s, d e k i l ehet al akítani a zt f okozatosan, t öbbé-kevésbé pontosan a k onverzációs aktus folyamatában i s. Ennek er edményeképpen b izonyos nyelvi v iselkedések helyesek, mások pedig helytelenek lesznek. Ez a megfigyelés (a kommunikációs aktust szabályozó) bizonyos k onverzációs e lvek meghatározásához vezetett. E zek a z elvek a zt határozzák meg, m it kell tenniük a b eszélgető partnereknek ahhoz, hogy az információcsere minél hatékonyabb és minél racionálisabb legyen. A konverzációs viselkedés szabályait (conversational principles) Grice kooperációs elvnek nevezte, amelyet a következő módon ír le: konverzációs részvételedet az adott pillanatban olyanná kell tenned, hogy az megfeleljen a beszélgetés akceptált céljának vagy irányának. A kommunikációs viselkedést négy maxima szabályozza: 1. Mennyiségi maxima: a. Részvételed olyan informatív legyen, ahogy ezt a beszélgetés aktuális célja

megkívánja b. Nem kell, hogy részvételed a kívánatosnál informatívabb legyen 2. Minőségi maxima: részvételed olyan legyen, hogy megfeleljen az igazságnak: a. ne mondj olyat, amiről azt gondolod, hogy hamis; b. ne mondj olyat, amit nem tudsz kellőképpen megindokolni 3. Relevanciamaxima: beszélj a témáról 4. Módmaxima: beszélj érthetően: a. a) kerüld a nem világos fogalmazást, b. (b) kerüld a többértelműséget, c. (c) beszélj tömören (kerüld a terjengősséget), d. (d) beszélj rendezett módon E kommunikációs szabályokat maga a szerző sem tekintette zárt és végleges rendszernek, mivel látta azok bővíthetőségét. Leech például bevezetett egy kiegészítő udvariassági elvet amely a következő maximákat tartalmazza: a. tapintatmaximát b. nagylelkűségmaximát c. jóváhagyásmaximát d. szerénységmaximát e. megegyezésmaximát f. rokonszenvmaximát Elméletében Le ech k iemeli a m aximák nor matív ( regulatív) j ellegét. A z

udvariassági e lvet az er kölcsi normák szabályozzák. A szakirodalomban többen is (pl. Gazdar 1978: 43) kifogást emeltek az ellen, hogy a fent említett maximák imperatív f ormában f ogalmazódtak meg. G rice az t állítja, hogy a maximák a valóságban nem kötelező érvényűek, és az a feladatuk, hogy leírják a kommunikációs aktus levezetésének racionális módját Az implikatúrák el méletének a l egérdekesebb és t alán a legjobban k idolgozott r észét a k onverzációs implikatúra fogalma képezi. A konverzációs implikálás fő okát Grice az egyes konverzációs maximák feltűnő megsértésében (flouting) látja. Vonatkozó példát Searle szolgáltat, aki a Can you pass me the salt? (= Nem tudná ideadni nekem a sót?) megnyilatkozás felvételének folyamatát elemezve, tíz interpretációs lépést különböztet meg: 1. Az adó arról k érdez engem, hog y m ódomban ál l-e odaadni neki a sót (a konverzációt érintő tény). 2.

Feltételezem, hogy az adó a konverzációban együttműködésre törekszik, és ezért az általa kimondott megnyilatkozásnak valamilyen célja van (kooperációs elv). 3. A kommunikációs háttér nem arra utal, hogy az adót az érdekli, hogy módomban áll-e odaadni neki a sót (a háttér tényleges információja). 4. Az adó valószínűleg tudja, hogy az ilyen kérdésre adott válasz “ igen” ( A háttér t ényleges információja.) Ez a l épés m egkönnyítheti a z 5 l épéshez v aló át menetet, de tulajdonképpen lényegtelen. 5. Ily módon a felhasznált megnyilatkozás valószínűleg nem kérdés, és valószínűleg valamilyen illokúciós értelmet tartalmaz. (Inferencia az 1–4 lépések alapján) Tehát ennek milyen lehet az értelme? 6. Minden direktív illokúciós aktusnak az az előfeltétele, hogy a vevőnek lehetősége van arra, hogy cselekvést hajtson végre a propozicionális tartalomnak megfelelően. (Beszédaktuselmélet.) 7. Így a z ad ó f

elteszi a k érdést, am elyre a po zitív válaszadás a zt f eltételezi, h ogy a k érésnek (hogy adják oda a sót) az előfeltétele teljesült. (Az 1, illetve 6 lépésnek az elemzése alapján megnyilvánult inferencia.) 8. Éppen ebédelünk, és ilyenkor a só használata normális dolog Az emberek kölcsönösen adják egymásnak a sót stb. (Háttérinformáció) 9. Az adó valószínűleg értésre adja, hogy a kéréssel kapcsolatos előfeltétel teljesült, és rám hagyja azt a választási lehetőséget, hogy elfogadjam azt a feltételt, amely a kérés teljesítésére vonatkozott. (A 7 és a 8 lépés elemzése alapján – inferencia) 10. Más illokúciós értelem hiánya miatt az adó valószínűleg azt kéri, hogy adjam oda neki a sót (az 5. és a 9 lépés elemzése utáni inferencia) A rejtett aktusok interpretációjának általános modelljében Leech a következő három alapvető fázist különbözteti meg: - A megnyilatkozás elsődleges (felszíni)

erejének elvetése (1–4. lépések), mivel az a kooperációs elvvel ellentétes. - A másodlagos (közvetett) erőnek a megnyilvánulása (5-9. lépések) - A másodlagos erőnek az elfogadása (10. lépés), mivel az összhangban van a kooperációs elvvel, és más alternatíva nincs. A kérdés sikeres feltétele az, hogy a feltevőjére bizonyos nemtudásállapot (szubjektív entrópia) jellemző, amelyet szeretne megszüntetni, hogy belső egyensúlyba kerüljön, és ezért a konverzációs kooperációban, ha valaki valamit állít, akkor jogunk van feltételezni, hogy ő hisz abban, amit mond. Ha valamit ígér, feljogosítja a vevőt, hogy higgye el neki, hogy szándékában áll megvalósítani az ígéretét. A k onvenció itt nem annyira a lexikális egységeket, hanem a beszédaktusok bizonyos típusait érinti, mint például a k érdés, par ancs, í géret, k érés s tb. A z i lyen i mplikatúrákat Lev inson standard implikatúráknak nevezi 8. Nyelvi

hamisítások és játszmák Ha akarjuk, ha nem, a hatalom nyelvhasználata beszivárog mindennapi kommunikációnkba. A nyelv sohasem a magányos egyént, hanem a közösségben élő embert szolgálja. Egyetlen nyelv egyetlen rétegnyelvi szintjét vagy stílusát sem érdemes vizsgálni A társadalom és az ideológia viszonylatában semmilyen nyelvet sem foghatunk fel egyszerűen valamiféle nagy „ szótárnak", h anem sokkal i nkább eg y s zóteremtési f olyamatról k ell bes zélnünk, mindazon f ogások összességéről, amelyekkel az egyén és a hatalom egyaránt él. Az egyes t ársadalmi c soportoknak ni ncs ug yan t eljesen k ülön „ nyelve", nyelvezetük eg yes s ajátosságai azonban jelezhetik világnézetük alapvető vonásait és az ideológiákhoz való viszonyukat. Janusz Banczerowski mutatott rá: nem új keletű a kísértés, hogy a hatalom az általa megkövetelt társadalmi magatartások, gondolkodási és minősítési módok kialakítására

használja fel a nyelvet. Ez általában a demokratikus intézmények nélküli társadalmakra jellemző: a nyelv funkciója ez esetben a meggyőzésre korlátozódik, vagyis a vevő kényszerítésére, hogy az adó nézeteit fogadja el egyedüli igaznak és helyesnek. A nyelv így nem tölti be az információközvetítés természetes szerepét, és a manipuláció eszközévé válik. A különböző társadalmakban a hasonló politikai és hatalomgyakorlási módszerek megközelítőleg azonos nyomokat hagynak a nyelvekben. (A Gestapo az értékes magánkönyvtárakat nem elrabolta, hanem biztonságba helyezte, a szovjet katonák Németországban nem rekviráltak, hanem jóvátételként lefoglaltak. A hitleri táborokba megsemmisítésre küldöttek kartonjára a visszatérése nem kívánatos megjegyzés került, míg a Szovjetunióban a letartóztatottak iránti érdeklődőknek a levelezésre nem jogosult válasz rendszerint azt jelentette, hogy az illetőt kivégezték.)

Lehet-e ezt a meggyőzési módszert negatív irányban is felhasználni? – Igen, olyan szavak választásával, amelyek esetében számítani lehet arra, hogy kiváltják az eredeti jelentést. (Gondoljunk arra, amikor egyik miniszterelnökünket főpincérnek mondták, az USA egyik elnökét pedig nyugdíjas színésznek. Ha az ellenzék t örpe k isebbség, a z új ságírók mikiegerek, a pol itikai el lenfél p edig s zárba nem s zökkent, kócos politikus, akkor leszűrhető, hogy az emberről, eszméről, pártról kialakított képet b efolyásolhatja, h ogy milyen szóval illetjük.) Ez nem jelent nyelvi meghatározottságot, de tudat alatt akaratlanul is befolyásolja az embereket. A diktatúrában a hatalmat nem érdekli, mit gondolnak róla az emberek. A demokráciában annál inkább A felszólítás vagy k érés a zt f eltételezi, h ogy a f elszólított s zemély c selekvéssel válaszol: ös szehúzza a nadrágszíjat, türelemmel vár, mert az integráció után

mindenkinek jobb lesz, stb. A kérés érvényességéhez azonban legalább a következő feltételeknek kell teljesülniük: - mindkét fél hiszi, hogy cselekvésre van szükség, - az emberek kérés nélkül nem tennék meg, amit a hatalom kér, - az emberek egyáltalán képesek megtenni azt, - az emberek el fogadják, hog y a h atalomnak j oga v an k érni, am it k ér. A j ó hat alom ( ha v an i lyen) ismeri e feltételeket és a kedvezőbb hatás kedvéért bizonyos technikákkal tompítani is tudja azokat. Ha nem így tesz, az emberek úgy érzik, hogy a kérés nem rájuk vonatkozik és ellenállnak. A meggyőző kommunikációban tehát különösen szükség van arra, ami az emberi kommunikációnak amúgy is egyik alapvető sajátossága: a közvetettségre. Ezt a közvetettséget a társas érintkezés rituális szabályrendszereként is fel lehet fogni, amelynek része a nyelvi távolságtartás. A társas helyzetekben úgy viselkedünk, beszélünk, öltözködünk,

vagyis olyan „vonalat" viszünk, hogy ezzel kifejezésre juttathassuk az adott szituációról alkotott nézetünket, s ezen keresztül a résztvevőkről és magunkról alkotott értékelésünket A d iktatúrákban a n yelvi h amisítás át szövi a társadalom mindennapjait. A zamjatyini és főleg az orwelli intézmény-rendszerek (Gondolatrendőrség, Ifjú kémek szervezete, Szerelemminisztérium), a szóbeli technikák ( a m ellébeszélés, a z új nyelv, az új b eszéd) és a j elszavak f ogalompárai ( a há ború–béke, a szabadság–rabszolgaság, a nemtudás–erő) a Szovjetunióban nemcsak újságcímekként, a házak falán vagy a lerombolt templomokat körülvevő kerítéseken jelentek meg, hanem az embermilliók tudatában is. De a diktatúra m ás n yelvi s zinteken i s v áltozást h ozott O roszországban. 19 20 után a z a lakuló po lgári társadalomban korábban elutasított dolgok pozitívvá, elfogadottá váltak. Ez erős töréseket

eredményezett Puskint és Ler montovot olvastak, míg a dur va beszéd és a k áromkodás a hat alomhoz való l ojalitás egyik jele lett. Az emberek meghatározott körülmények között a nyelv létezésének egyszer egyik, másszor másik formáját használják. Van úgy, hogy az egyik nyelvváltozat főszerepet játszik mindennapi életükben – ez lehet akár az ir odalmi n yelv is –, a m ásik pedi g k iegészíti azt. De a z is l ehet, hogy a k ét n yelv egymás m ellett él a közösségben, és mindkettőnek más-más funkciója van. (Az erdélyi magyarok közül sokan érezhették így a Ceausescu-korszakban: a nyelv irodalmi világa menedéknek számított, de a nehéz helyzetek átvészelése érdekében, ha kellett, az emberek tudtak a hatalom nyelvén is beszélni.) 9. Az írás Az emberi kapcsolattartás eszközei közül a hangzó nyelv mellett az írás a legfontosabb. Azt hihetnénk, hogy közel egyidős a beszéddel, valójában azonban alig 5000

éves. Megjelenésére akkor került sor, amikor az egyre bonyolultabbá váló társadalmi élet és gazdasági tevékenység során szükségessé vált bizonyos információk megőrzése, nagyobb távolságra való továbbítása. Az emlékezés és emlékeztetés ősi jelei voltak a csomójelek (quipu), az állatok bőrébe égetett tulajdonjegyek ( billogok), a k ölcsönadott értékeket a legelőre kihajtott állatok számát rováspálcára rovátkolták. A múltban a rovásbotokat, rovófákat a legkülönbözőbb népek használtak, Angliában még a XIX. században is ezeken nyugtázták az adófizetést Az észak-amerikai indián törzsek a kagylók színét és számát használták fel „írásbeli” üzeneteik rögzítésére, s kagylófüzéreket alkalmazott sok afrikai néger törzs is. Miután az emberek felfedezték, hogy grafikai jelekkel egyszerűbben, gyorsabban és kényelmesebben rögzíthetik, amit szeretnének se szeri, se száma nem volt a különböző

féle technikáknak, módszereknek. Vajon m ivel és m ivel í rtak? A s umérok és eg yiptomiak a kalamusra ( kikalapált náds zál), m exikó i ndián népei szarvasbőrre, növényi rostokra, a kínaiak állati csontokra, bambuszrudakra, később selyemre, majd papírra, a Húsvét-szigeteken keskeny deszkalapokra (érdekessége a sorok oda-vissza fordultak: busztrofedon, azaz ökörfordulós) tették mindezt éles szilánkokkal, cápafoggal, vésővel, tintával. Írástípusok Az írások osztályozásakor a jelek, a gondolatokat, érzéseket kifejező jelképek formájának felesleges jelentőséget tulajdonítani. Annak sincs jelentősége, hogy balról jobbra, illetőleg fordítva (arab, héber), felülről lefelé vagy csigavonalban kell összeolvasni a jeleket. A lényeg az, hogy azok milyen kapcsolatban vannak a nyelv egyes elemeivel, mennyire és hogyan kapcsolódnak a szavak hangalakjához, csak utalnak egy tárgyra, fogalomra vagy hosszabb-rövidebb hangsort,

hangzócsoportot képviselnek. Graféma: az írás k észletét t artalmazó m inden egyes j elet az adott í rásrendszer m eghatározott, elvonatkoztatott, szövegben ismétlődő elemének tekintünk és grafémának nevezünk. A grafémának két típusa van: - Fonogram: olyan írásjel, amelyik a nyelv hangzó egységét vagy tulajdonságát jelöli, s közvetve a hangzás átadásán keresztül kapcsolódik a jelentéshez. - Ideogram: o lyan í rásjel, amely a nyelv j elentéssel bí ró elemét k özvetlenül adj a vissza. Az ideogramok lényeges típusát képezi a logogram, amely egész szavakkal áll összefüggésben. Az írásjelek típusait a különböző írásrendszerek más és más arányban képviselik történetileg meghatározott időrendben. Elsőként a piktográfia (képírás) jelenik meg, majd az ideogram (ideográfiafogalomírás), ami megelőzi a fonogramot A képírás Valamennyi í rástípus közül a piktografikus áll legközelebb a természethez, a

valósághű ábrázoláshoz. A közlemény tartalmát egy rajz vagy rajzok egymás utáni sorozata fejezheti ki. A piktogram alapvetően különbözik a fonetikus írás elvétől, hiszen jele nem kapcsolódik a n yelv k onkrét egységeihez, bármilyen nyelv birtokában majdnem szabadon interpretálhatjuk. Napjainkban ez az írástípus tulajdonképpen nem használatos, annál nagyobb szerep jut viszont a modern piktográfiának f elgyorsult korunkban, h iszen t alálkozhatunk vele a közlekedésben, szállodákban, sőt a legkülönfélébb számítógépes programokban is. Az átmenet írása Az egyre tökéletesedő állam szinte kikövetelt magának egy olyan rendszert, amelynek jeleit az elsődleges funkción túl más összefüggésben is lehet használni, hiszen lejegyzésre vártak a törvények, az igazgatási, költségvetési adatok, továbbá hatalmas mennyiségű kultikus szövegek. Az átmenet „írásának” alapjául valószínűleg a piktogramok szolgáltak. A

stilizált, egyre kevésbé élethű ábrák lényegében egy bármilyen nyelven elhangzó szót, vagy akár egy egész mondatot jelölhettek, nemigen adva a grammatikai formákra, teret engedve ugyanakkor a természetes asszociációknak. (pl egy görbe bot a hatalmat és az uralkodást is jelenthette, a szem az éleslátást, éberséget, figyelmet stb.) A hasonló hangzás (a rébusz elvéhez hasonlóan) újabb tárgyak és fogalmak asszociációjához vezetett, az egyiptomi hieroglif írásban így jelenthette pl. a nád (gi) a visszaadást (gi) is Ezzel viszont egy minőségileg teljesen új alapokon nyugvó írástípus lehetőségei teremtődnek meg. (pl lenni, válni igét a szkarabeusz bogár képe jelölte, mert a megfelelő töveket alkotó mássalhangzók megegyeztek). A t ovábblépést a z j elentette, ho gy nem csak has onló ha ngzású s zavakra al kalmazták ug yanazt a j elet, hanem eg y-egy szó azonosan hangzó részeire. Ebben az esetben a jel megszűnt

logogramnak lenni Jelölhetett immár képzőt, végződést, szótagot vagy akár önálló hangot is. A l eginkább el terjedt, napj ainkban is h asznált s zójeles í rás a k ínaiaké. B ár a jelek t öbbsége elvesztette hasonlóságát a valósághoz és s tilizálódott, s okban még ma i s f elismerhetjük a j elölt do gokat, a z eredeti piktogramok nyomait. A kínai írásjelek mindegyike egy-egy meghatározott jelentéssel felruházott szótag. Egy írásjel általában egy szót jelöl. A jelek elemeiből kombinált új szavak a szóalkotás sajátos jelenségét, a szógyökök összevonását tükrözik (pl. a száj és a kutya jele az ugatás, a száj és a gyerek a sírás, a száj és a hajó a fecsegés) A jobb szótárakban 40 000-nél is több jel található, egy újság olvasásához 5000 jel ismerete szükséges. A betűírás A logogramnak nagyon sok előnye van a piktogrammal szemben, ez viszont nem fedheti el számtalan hátrányát, így pl. a rendszerben

jelenlévő jelek óriási mennyiségét Az első tiszta fonografikus írásrendszer legvalószínűbb születési helye a Sínai- félsziget. Az itt élő nép az, amelyik átvéve az egyiptomi hieroglifákat, megteremtette az első betűírásos ábécék egyikét. 1902-ben egy angol régészeti expedíció feliratos táblákat talált a Serabit El-Khadim fennsíkon. Első látásra egyiptomi írásra hasonlított (bár mindössze 32 különböző hieroglifát tartalmazó, 150 jelből állt). A megfejtés végül Alan Henderson Gardiner nevéhez fűződik. Az angol egyiptológus jött rá, hogy a különböző jelek következetesen egy-egy hangot jelölnek. Akrofónia elve: saját nyelvükön megnevezték az átvett egyiptomi hieroglif jeleket, azok első hangzóját, önállóan betűként kezdték alkalmazni. Az egyik legfontosabb, később közvetítő funkciót betöltő ábécé megalkotói a föníciaiak voltak. Ábécéjük az i.e X IV-XIII században elnyerte végleges

formáját (csak mássalhangzókból állt) Ők is az akrofónia elve alapján állították össze ábécéjüket. Az ábécék forradalma Az á bécé a z í rás s zemiontikájának központi helyét f ogalja el , c saknem eg ymagában k épviseli a z írást magát . Ha megvizsgáljuk a különböző ábécék rendszerét, láthatjuk, hogy egy jel (betű) vagy csak egy hangot (pl. fonémát) jelöl k övetkezetesen, vagy 2 -3, sőt van úgy, hogy 4 betű áll össze egy fonéma jelölésére (pl. a németben az sch, tsch). Ez a jelenség annak a következménye, hogy a föníciaiak nagy újítása mégiscsak saját nyelvükre készült. Így elkezdődött a különféle, a föníciaiak találmányát felhasználó ábécék különböző módon való testre szabása. Kelet és Nyugat ábécéi A T igris és a z Eufrátesz k özt és S zíriában élt arámiak ( arameusok) n yelve v olt eg y évezreden k eresztül egész Elő-Ázsia közigazgatási és kereskedelmi nyelve.

Ábécéjük és annak betűkészlete (csaknem azonos a föníciaiakéval) a Perzsa Birodalom virágzása alatt terjedt el és lett kiindulópontja a legkülönbözőbb helyi ábécék számára a hébereknek, az araboknak, indiaiaknak. (Az ábécé alapelvét nem bolygatták meg) A középkorban az írásbeliség terjesztőinek egyre inkább a különböző egyházak bizonyultak. Az ábécék már nem a kereskedelem és a katonai hódítások határozták meg, hanem a vallások térhódításával terjedtek. Az európai ábécék keresztanyja minden valószínűség szerint a görögök írása. Első változataik majdnem teljesen megegyeznek a föníciai ábécével, 16 jelet vettek át a mássalhangzók számára. Az írás iránya is az első időkben jobbról balra vezetett. Egy idő után magánhangzókat vezettek be, ezzel közel egyidőben megváltozott az írás iránya is, m ely maga után vonta a betűk megfordulását. A klasszikus görög ábécé 24 betűből állt,

ebből 17 mássalhangzót, 7 pedig magánhangzót jelölt. A tökéletesítés további folyamata a hellenisztikus időben, a római és bizánci korszakban következett be. A kapitális írást (monumentális, főleg kőbe vésett betűk) a puhább anyagok (papirusz, pergamen) használatával követte a kerekded formájú unciális. Ezekben a z ábécékben is m egjelentek a d iszkritikus j elek, a I X. s zázadban p edig a z addig k izárólagos nagybetűk mellé (majuszkulák) felsorakozott a már megjelent dőlt (kurzív) és az unciális keverékéből kialakított kisbetűs (minuszkuláris) írás. Nálunk már hiányoztak a betűk görög elnevezései, kimondhatóságukat egyszerűen egy magánhangzó hozzáadásával o ldották meg. Klasszikus változata 23 betűt tartalmazott A középkorban különült el formailag egymástól az u-v, i-j, miközben a k, z, csak a görög eredetű szavakban volt megtalálható