Irodalom | Középiskola » Arany János

Arany János (1817-1882) A XIX. század második felének legnagyobb költője és a magyar ballada költészet legnagyobb alakja Arany János 1817-ben született Nagyszalontán és 1882-ben Budapesten halt meg. Munkássága arra az időszakra esik, amikor a polgári átalakulás ügyét a köznemesség vállalta magára. Ebben az időben a következő jelentős történelmi események következtek be: a polgári haladás ügyét a köznemesség veszi át, a világosi fegyverletétel után elveszik a nemzeti önállóság reménye és megszűnik a köznemesség vezető szerepe a társadalomban, megtörténik a jobbágyfelszabadítás, megkezdődik az idegen tőke beáramlása és a köznemesség passzív ellenállásba süllyed. 1864-ben a kiegyezéssel lehetőség nyílik a kapitalizálódásra Arany tanulmányait a debreceni református kollégiumba végezete. Tanulmányainak befejezése után először segédtanító lesz, majd beáll vándorszínésznek. Máramarosszigetből

azonban kénytelen hazamenni, mert édesanyja súlyos beteg, édesapja pedig megvakul. Nagyszalontán marad másodjegyzőnek és itt is nősül meg, Ercsey Juliannát veszi feleségül. Barátjának, Szilágyi Istvánnak a biztatására 1842-ben elkezdi Shakespeare és Szopoklész műveit fordítani. 1846-ban életre szóló barátságot köt Petőfivel. A szabadságharcban nemzetőrként harcol A szabadságharc bukása után Gesztre kerül. 1851-ben a nagykőrösi református gimnázium tanára lesz. Innen kerül 1860-ban Pestre, ahol először a Kisfaludy társaság, majd az Akadémia tagja lesz. 1870-ben pedig az Akadémia főtitkára lesz Munkásságát 1845-től jegyzik, ekkor írja meg Az elveszett alkotmány című komikus eposzát, amelyben a vármegyeélet visszásságait gúnyolja ki. 1846-ban a Kisfaludy társaság pályázatára megírja a Toldit, amelyet később trilógiává fejleszt. Előbb a trilógiának a harmadik része készült el 1847-ben, Toldi estéje címmel.

Ez 1854-ben jelent meg és a haladás kérdésével foglalkozik Arra a kérdésre keresi a választ, hogy külső vagy belső ösztönzésű legyen-e Magyarország fejlődése. Az öreg Toldi azt mondja, hogy próbáljuk meg saját erőből fejleszteni az országot. Lajos király szerint azonban nem elég a saját erő, hanem külső segítséget is igénybe kell venni. Az 1850-es évektől számítjuk líráját, amely közül a legjelentősebb az Év napra című vers, amelyet 1850 március 15.-én írt Ebben Arany nagy szomorúsággal azt fogalmazza meg, hogy a tömeg könnyen felejt és az emberek nem szívesen emlékeznek a március 15.-ei eseményekre Ennek az időszaknak az egyik legjelentősebb verse a Letészem a lantot című műve. A szabadságharc bukása és Petőfi halála után nincs értelme a költészetnek. Ez a költemény azon versek közé tartozik, amelyben Petőfi emlékét idézi fel. Az első versszak állapotrögzítő, amely a későbbiekben gyakran

visszatér Arany költészetében. Ebben a versszakban megindokolja, hogy mi az oka költői elhallgatásának. Bevallja, hogy a szabadságharc elvesztése után, úgy érzi, elvesztette egykori önmagát és semmi nincs, ami versírásra ösztönözné. Ezt az érzést rögzíti a versszakok végén megjelenő refrén, amely ifjúságának elmúlására utal, holott még csak 33 éves. A második versszaktól a reformkori lírában megszokott szerkesztés jelenik meg. A következő 4 versszakban szemléletes költői képekkel a reformkori küzdelmeket eleveníti fel, amikor még együtt küzdöttek Petőfivel a hazáért. Vörösmarty Előszó című verséhez hasonlóan vidám természeti képekkel vázolja fel a reformkort. Ezekben a versszakokban feleleveníti költő barátja emlékét, visszaidézi azt az időszakot, amikor még mind a ketten egy célért küzdöttek: az ország függetlenségéért. A 6. versszakban a teljes reménytelenség szólal meg Nem lát maga

előtt, olyan célt, amely versírásra ösztönözné. Az utolsó versszakban megerősíti elhatározását, úgy érzi, nem tudna senkinek sem verset írni. Ugyancsak 1850-ben írja Ősszel című költeményét. Arany még mindig elkeseredett hangulatban van. A vers címe is tükrözi a költő hangulatát A költemény egy helyzet leírással indul. A szobában olvasgató költő elutasítja a derűs olvasmányokat, mert a hangulatához illő komor művekre vágyik, ezért említi Ossziánt. A legenda szerint Osszián volt az utolsó kelta bárd, akinek dalait állítólag Macpherson találta meg. A következő 4 versszakban a Homéroszi derűs világ bemutatásával a reformkorszak küzdelmes idejét eleveníti fel. Szép természeti képekkel a homéroszi eposzok gondtalan világát idézi fel, mintha a reformkor is ilyen gondtalan lett volna. A 6. versszak a vers fordulópontja, mikor a költő azt mondja: „Oda van a szép világ, oda!” Ettől kezdve negatív természeti

képekkel utal a jelenlegi helyzetre, azaz az önkényuralomra. A 8. versszakban a költőbarát, Petőfi emlékét idézi fel, aki az utolsók között esett el a csatatéren. Az utolsó két versszakban a költő reménytelen jelene mutatkozik meg. Arany semmi reményt nem lát arra, hogy a magyarság kilábaljon reménytelen helyzetéből. Arany költészetének jelentős részét alkotják balladái. Akkor kezdett balladákat írni, amikor a szabadságharc bukása után Gesztre került. A ballada, mint műfaj az (romantika) európai irodalomban, a romantikában terjedt el, amikor az érdeklődés a népköltészet felé fordult, ugyanis a népballada ősi népköltészeti műfaj. Jellemzői a következők: a történet az események közepébe vágva kezdődik, az előzményekre később kerül sor, kevés a szereplő, drámai párbeszédek és lírai monológok váltják egymást, a költő gyakran tömöríti az eseményeket és gyakran előfordul a balladai homály. Arany

balladáit 3 csoportra lehet osztani: népies-, történelmi- és városi balladák. Balladáiban gyakran dolgoz fel lelkiismereti kérdéseket és a bűn és bűnhődés motívumait. Népies balladái közül az egyik legjelentősebb az Ágnes asszony című költeménye, amelyet úgy is emlegettek, mint a lelkiismeret balladája. A történet arról szól, hogy Ágnes asszony szeretőjével együtt megöli a férjét és, amíg a börtönbe ítéletre vár, addig megőrül a lelkiismeret furdalástól. A bírák észreveszik, hogy megbomlott az elméje és, ezért hazaengedik. Élete végéig mossa a patakban a ronggyá foszlott lepedőt, amelyen férje vérét látja állandóan. Arany szemléletes költői képekkel mutatja be, hogyan bomlik meg Ágnes eszméje. A történetnek volt valós alapja Arany Gesztről hozta a témát, ahol (egy asszony nap, mint nap) látott egy asszonyt, aki naponta mosta a lepedőjét. Történelmi témájú balladáinak témái a Hunyadi mondakörhöz

kapcsolódnak, formájukhoz a mintát a szúrt balladából vette. Történelmi balladái közül egyik legjelentősebb a Walesi bárdok, amelyet 1857ben írt. Abból az alkalomból született, hogy Ferenc József Magyarországra látogatott és Aranyt hivatalosan felkérték, hogy írjon egy üdvözlőverset, helyette azonban megírta ezt a költeményét. A ballada jelképes értelmű, Edward király jelképezi Ferenc Józsefet, a leigázott walesi tartomány Magyarországot, a bárdok pedig a költőket. Ebben a költeményben is feltűnik Petőfi emléke, amikor azt írja: „Elmúlt csatában a derék” illetve „Emléke sír a lanton még”. A ballada végkövetkeztetése: magyar költő nem dicsőítheti, azt a Ferenc Józsefet, aki leverte a szabadságharcot és kivégeztette az aradi tábornokokat. A Szondi két apródja című balladája a párhuzamos szerkesztés remeke. A párhuzamos szerkesztés azt jelenti, hogy a páratlan versszakokban az apródok mondják el

Drégely ostromának történetét, a páros versszakokban pedig a török szolga csábítja az apródokat Ali táborába. 1863-ban nagy vállalkozásba kezd a költő Csaba címmel. Honfoglalás kori eposz trilógia, amelynek részei Attila, Buda, Csaba lettek volna, végül azonban csak egyetlen befejezett része készült el, Buda halála. Arany öregkori lírájának legszebb darabjait Őszikék címmel, Gyulai Páltól kapott kapcsos könyvbe gyűjtötte össze. A versek zömét a Margit-szigeten írta Ezek közül az egyik legismertebb a Tölgyek alatt című, amelyben impresszionista stílusjegyek is feltűnnek. Az impresszionizmus a XIX század utolsó harmadának egyik irányzata, amelynek lényege, hogy a költő pillanatnyi benyomásait követve rögzíti a fényhatásokat. A francia festészetben Momet, Monet és Renoir a fő képviselők, a magyarban pedig Színyei Merse Pál. Öregkori költészetének másik csoportját a városi balladák alkotják, melyek közül az

egyik legismertebb a Hídavatás című, amelyet 1877-ben írt. A Margit-híd felavatására írta. Előzménye az volt, hogy többen lettek öngyilkosok, a hídról a Dunába ugrottak. Ez az úgynevezett nagyvárosi balladákhoz tartozik, mert a kapitalizálódó nagyváros képei tűnnek fel benne. Annyiban hasonlít ez a mű Madách: Ember tragédiájának londoni színéhez, hogy a mű haláltánc jelenetében is a kapitalizmus jellegzetes alakjai beleugranak egy képzeletbeli sírgödörbe. Ennek az időszaknak ismert balladái még a Tetemre hívás, amely azt a népi hiedelmet dolgozza fel, hogy ha a gyilkos megjelenik a holttest előtt, akkor a sebből ömleni fog a vér. Legmisztikusabb balladája a Vörös Rébék. 1879-ben írja meg Toldi szerelme című művét és gyakorlatilag ezután már csak néhány jelentős művet ír, ilyen pl. Az örök zsidó című verse Arany János a XIX. századi irodalom egyik legnagyobb alakja, aki szimbolizmus előfutárának is

tekinthető. Balladái Ady Endrét ösztönzik, Lírájának gondolatisága József Attilában lel folytatóra