Élete
Németújváron született, apja Batthyány-családnál gazdatisztként dolgozott. Kőszegen és Sopronban tanult, belépett a jezsuita rendbe. 1725-ben Grazban Amadéval együtt avatják filozófiai doktorrá. Bécsben teológiát és matematikát hallgatott, majd tanított is itt, valamint Grazban és Linzben. Szellemi fejlődésének döntő pillanata: 1740-ben öt évre Rómába küldték magyar zarándokok gyóntatására. Megtanult olaszul, megismerte a kortárs olasz irodalmat (Goldoni), a szellemi mozgalmakat és a képzőművészetet. Az Arcadia irodalmi társaság tagja lett, megírta első munkáit is. 1745-től Nagyszombaton professzor és az egyetemi nyomda igazgatója. 1753-tól a pozsonyi jezsuita kollégium könyvtárának és gimnáziumának igazgatója. 1773-tól, a rend feloszlásakor Rohoncon élt egy szegényházban, itt is halt meg. Művelt, finom modorú apát volt, bölcs kedélyesség és derűs rokokó életöröm jellemzi munkáit.
Versei
A késő-barokk udvari irodalom termékei, forrásaik és strófáik gyakran egyeznek Amadéval, mindketten a közös barokk forma- és fráziskincset finomították át a rokokó ízlése szerint. Faludi költeményei egy fokkal szabatosabbak ritmikai szempontból, nyelvileg kidolgozottabbak, műfajilag változatosabbak. Szövegei énekszövegek, de vannak vallásos költeményei is. (Szent Emidhez, Szent István királyhoz; Szent Imre hercegrűl, A feszülethez).
Világi énekek: Szerencse, Forgandó szerencse, Erdő, Tündérkert, Répa retek csingolódnak típusokat jellemző énekek: Remete, Szakácsének pásztorköltemények, vergiliusi eclogák: Clorinda, Méltóságos gróf Fekete Györgynek, mikor országunk bírája lett, A pipárúl, A tarcsai savanyó vízrül, Addio, Kísztő ének, Felelő ének, Tarka madár
Prózája
Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott nemes ember - 1748
Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott nemes asszony - 1751
Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott nemes ifjú - 1771
Az angol William Darrel művei, amiket Faludi olasz fordításból ismert. A három mű szorosan összefügg, mindháromban Eusebius, a bölcs osztja tanácsait. A kritikai élű erkölcsi elmélkedések keretében egy nosztalgiával megidézett nemesi világ vonzó színei derengenek fel; egy ideális emberi közösség képe rajzolódik ki, amely a keresztényi világrend szilárd alapjain áll, de derűs, fesztelen és előkelő. Faludi kitör a vallásos, aszketikus világrend szűk kereteiből, próbálkozása nem veszélyes, mert Eusebius fölé a keresztény világrend szelleme borul. Az előadásmód párbeszédes, a hitvitázó irodalomhoz hasonló, de itt nem a hit a fő kérdés, hanem az úri erkölcs.
Az alapkérdés az, hogyan egyeztethető össze a társadalmi helyzettől megkívánt nemesi életmód a vallásossággal. A válasz alapján lehet kedvelni a világias mulatságokat, de mindig a bölcs középúton kell maradni. Hívő keresztényként az ateistáktól kell óvakodni, valamint nem szabad túlságosan összebarátkozni a szolgákkal.
A mű eszménye derűs, harmonikus, sokoldalúan kiművelt, az Istenre gyermeki bizodalommal, a világra optimizmussal tekintő, a könnyed társasági életet a keresztényi kötelességgel összeegyeztetni tudó ember. Faludi regulákat, jó tanácsokat közöl, melyekkel az egyházias morál szolgálni tud a világiaknak ahhoz, hogy a szerencsés földi élet is elérhetővé váljék számukra. A földi életre koncentrál az égi helyett, verseiben magát szórakoztatja.
A nemes asszonyokat olvasásra inti, hogy műveltek legyenek, tudjanak társalogni. A könyv ne vallásos vagy filozófiai legyen, hanem mély áhítatosságra buzdító, elmevilágosító, szép magaviseletet oktató, kellemes beszédre tanító. A regény a legrosszabb a nőkre nézve, ez bűnbe rántja, felgerjeszti őket, a szereplőkkel vétkezik. Az ilyen könyveket a polc tetejére kell rakni.
Bölcs és figyelmes udvari ember
3 részből áll, részenként 100 maxima. Az első százat Rómában írta, az egész mű 1750-ben jelent meg Nagyszombaton, a második és harmadik rész 1770-71-ben Pozsonyban. A maximák rövid tömörséggel megfogalmazott életszabályt adnak. Faludi fölismerte, hogy Gracian kiábrándult erkölcsfilozófiája nem a világi bölcsességet a mennyeivel összebékítő szelíd sztoikus bölcsről szól, hanem a világi érvényesülést kereső, gátlástalan udvaroncról.
Az eredeti mű Gracian El oraculo manual című 1647-es szabálygyűjteménye, mely a nagyvilági viselkedésről szól, s hozzájárult a barokk gondolkodás elvilágiasításához. Faludi a főrendek számára fordította a művet. Néhány fontosabb maxima: a nemzetünkre fogott hamis vádakat személyes erkölcsünkkel kell meghazudtolnunk, színészként minden emberhez tudjunk alkalmazkodni, érteni kell a tréfát, majd vissza kell vágni.
Téli éjszakák - 1778
Egyetlen világias szépprózai műve, szórakoztató célzatával a közönség igényeihez akart alkalmazkodni. Keretes elbeszélés-gyűjtemény, egy nemesi társaság hosszú téli estéken történetek mesélésével múlatja az időt. Az eredeti mű Eslava hasonló című spanyol novelláskötete, amit németből ismert. Öt történetet fordított ebből, hármat a francia változatból, de egyéb ritkaságokat is illesztett a műbe. Faludi magyaros ízt ad a műnek: Hollósit meglátogatják barátai, Szilágyi és Bátori, így hármasban a vadászat után mesélgetéssel ütik el az időt. A szerelmes történetek is szépen megférnek a műben, bár ezeket Faludi korábban elítélte. A történetben a három férfihez csatlakozik Szilágyi felesége, a divatos nemesasszony, a korabeli társaság elengedhetetlen szereplője. A mű egyik része Párizs szatirikus leírása, melyet Hollósi levélként kap meg és olvas fel.
