Történelem | Középiskola » A hidegháborúról

A hidegháborúról Nagyhatalmi viszonyok A második világháború következtében jelentős változás állt be a nagyhatalmi erőviszonyokban. A háborús vesztesek, Németország, Japán, Olaszország hosszú időre kikerültek a világ sorsát meghatározó államok közül. Nagy-Britannia és Franciaország győzött ugyan, de gazdasági és katonai gyengeségük oly nyilvánvalóvá vált, hogy minden ellenkező törekvésük dacára meg kellett elégedniük a másodhegedűs szerepével. A világpolitikai folyamatok irányítása a két megerősödött szuperhatalom: az USA és a Szovjetunió kezébe került. Kettejük, illetve az általuk vezetett két országcsoport, a fejlett kapitalista és a kommunista tömb viszonya az emberiség sorsát meghatározó tényezővé vált, kialakult a kétpólusú világ. A háborús bűnösök felelősségre vonása A győztes nagyhatalmak együttműködésének eredménye volt a háborús bűnösök felelősségre vonása. Nemzetközi

katonai törvényszék elé állították a német és japán főbűnösöket Az 1945-46ban lefolytatott nürnbergi perben 12 náci vezetőt ítéltek halálra a béke és az emberiség elleni, valamint háborús bűncselekményekért. A kivégzettek között volt Ribbentrop külügyminiszter is Göring az ítélet végrehajtása előtt cellájában öngyilkos lett. Az 1946-48-as tokiói perben 7 japán politikust és katonát sújtottak halálbüntetéssel. A háborút lezáró békék A békekötés körüli huzavona már az antifasiszta koalíció felbomlásának jele volt. Végül 1947 február 10-én Párizsban sor kerülhetett Finnországgal, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Magyarországgal a békeszerződés aláírására. Az érdemi döntések a Külügyminiszterek Tanácsában születtek, melynek tagjai az amerikai, a szovjet, az angol és a francia diplomácia vezetői voltak. A békekonferencián - eltérően az első világháború utáni helyzettől -

meghallgatták a legyőzötteket, de érveik, kívánságaik ezúttal is süket fülekre találtak. A hidegháború kezdete Az 1947-es év a hidegháború kezdeteként vonult be a történelembe. Maga a hidegháború kifejezés szemléletesen jelzi, hogy a két szuperhatalom, illetve világrendszer viszonyában a konfrontáció lett a meghatározó, s bár közvetlen fegyveres összecsapásra nem került sor, a szembenállás a nemzetközi élet minden területére kiterjedt. Ádáz ideológiai csata dúlt, a diplomáciai kapcsolatok a mélypontra zuhantak, a gazdasági érintkezés gyakorlatilag megszűnt, fegyverkezési verseny kezdődött, s mindkét fél befolyási övezetének kiterjesztésére törekedett elsősorban Európában és Ázsiában. A hidegháborút alapvetően a Szovjetunió és az USA ekkor feloldhatatlannak tűnő politikai és világnézeti ellentétei idézték elő. Ez jutott kifejezésre 1947-ben, amikor a Szovjetunióban Zsdanov főideológus nyíltan

hangoztatni kezdte az ún. „két tábor" elméletet, megfogalmazva ezzel, hogy az USA által vezetett „imperialista és antidemokratikus, és a Szovjetunió irányítása alatt álló antiimperialista és demokratikus tábor ellentéte kibékíthetetlen." Ugyanebben az évben a szovjet megszállás alatt lévő államokban felgyorsították a kommunista hatalomátvétel folyamatát, s a Kominform nevű (Tájékoztató Iroda) szervezettel a kommunista pártokat szorosabb moszkvai irányítás alá vonták. A feltartóztatás politikája Az USA a törökországi és a görögországi kommunista fordulat veszélyére 1947-ben a Truman-elv meghirdetésével reagált. Az elnök kijelentette: „Úgy vélem, az USA-nak olyan politikát kell folytatnia, amely támogatást nyújt azoknak a szabad népeknek, amelyek ellenállást fejtenek ki fegyveres kisebbségek vagy külső nyomás útján megkísérelt leigázásuk ellen." Ez volt az alapja az ún. feltartóztatási

politikának A szovjet térnyerés megakadályozását szolgálta a Marshall külügyminiszter által meghirdetett segélyprogram is. 1948 és 1952 között elsősorban a nyugateurópai államok ezáltal mintegy 17 milliárd dollárhoz jutottak, döntő részben vissza nem térítendő segély formájában. A keleti tömb országai politikai okokból elutasították az ajánlatot A negyvenes évek végére igazolódott Churchill 1946-os híres fultoni beszédében tett kijelentése, Kelet-Európa és Nyugat között valóban „vasfüggöny" ereszkedett alá. A vasfüggöny két oldalán hatalmas fegyverkészletek felhalmozása kezdődött. A fegyverkezési verseny kiterjedt a hagyományos fegyverekre, és az új tömegpusztító fegyverek kifejlesztése is megkezdődött. A SZU 1949-ben törte meg az USA atommonopóliumát. Hidrogénbombát az utóbbi 1952-ben, előbbi 1953ban állított elő 1957-ben már mindkét fél rendelkezett interkontinentális rakétákkal, s ekkor

lőtték fel a Szovjetunióban az első mesterséges égitestet, a Szputnyikot. A világűr kutatását propagandacélokra is felhasználták, de a fő szempont a hadászati fölény biztosítása volt. Ezen a téren a Szovjetunió óriási erőfeszítések árán - némi előnyre tett szert. 1961 áprilisában Jurij Gagarin járt első emberként az űrben a Vosztok fedélzetén, amerikai társa, John Glenn 1962-ben követte. A NATO megalakulása A katonai szövetségek közül elsőként az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete (NATO) alakult meg 1949. április 4-én A 12 alapító állam (Belgium, Luxemburg, Hollandia, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia, Izland, Olaszország, Kanada, Norvégia, Portugália és az Egyesült Államok) kölcsönös segítségnyújtást vállalt arra az esetre, ha a tagállamok bármelyikét külső támadás érné. A szerződés biztosította az USA európai jelenlétét. A Szovjetunió válaszára 1955-ig kellett várni Ekkor az NSZK NATO

tagságára való reagálásként megalakult a Varsói Szerződés. Tagjai a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária, Románia, Albánia és az NDK voltak, s a fő cél itt is a közös védelem volt. A hidegháborúból többször majdnem valódi háború lett. Az érdekszférák elhatárolása azonban elejét vette az újabb világméretű fegyveres konfliktusoknak. Kínában a polgárháború újabb, befejező szakasza (1946-1949) a Mao Ce-tung vezette kommunista erők győzelmét hozta, az amerikai támogatást élvező Csang Kaj-sek kénytelen volt visszavonulni Tajvan szigetére, a Kínai Népköztársaság mellett létrejött a Kínai Köztársaság is. A koreai és a vietnami nép még rosszabbul járt, hiszen országaik egy kommunista és egy kapitalista részre estek szét. Az 1950-ben kirobbant koreai háborút az északi kommunista csapatok támadása idézte elő. A déliek megsegítésére - az ENSZ felhatalmazásával - hadba szállt az USA

is, ami viszont a kommunista Kína beavatkozását vonta maga után. A koreai háborút az 1953-as panmindzsoni fegyverszünet zárta le. Vietnamban a korábban gyarmatosító franciáknak nem sikerült ismét uralmuk alá vonni az egész országot, az 1946-tól 1954-ig tartó háborúban az északi kommunisták elérték, hogy az 1954-es genfi tűzszüneti egyezményben az északi területek urai maradhassanak. A német kérdés rendezése A kettészakított Európában a német állam sem maradt egységes. A háború során több elképzelés is született Németország felosztásáról, de a szétválás a megszállási övezetek mentén történt. 1947-ben Bizónia néven az angol és az amerikai zóna egyesült, majd 1948-ban a franciák által elfoglalt területek csatlakozásával létrejött Trizónia. Ezt a Szovjetunió a saját megszállási övezetén belüli Berlin blokádjával sem tudta megakadályozni. Hiába zárta le a Berlinbe vezető utakat 1948 júniusában, a

kapitalista nagyhatalmak légi úton biztosítani tudták az összeköttetést. A blokád 1949-ben megszűnt, a nyugati részekből Német Szövetségi Köztársaság, a keletiből Német Demokratikus Köztársaság néven szerveztek államot