Irodalom | Középiskola » Az epikus színház jellemzői és a reneszánsz dráma összehasonlítása egy-egy jellegzetes alkotás segítségével

Az epikus színház jellemzői és a reneszánsz dráma összehasonlítása egy-egy jellegzetes alkotás segítségével A dráma a líra és az epika mellett az irodalom harmadik mű neme. A tragédia pedig a dráma egyik műfaja, melynek tárgya értékpusztulás, a hős küzdelme, bukása az őt körülvevő világgal szemben. A hős bukását többnyire a halál teszi véglegessé, amit a nagy célok elérése érdekében vállal Ez a nézőben, olvasóban részvétet illetve katarzist kelt. A drámát minden korszak a maga képére formálta, ebből következnek a különböző alkotások eltérései és jellegzetességei. A jelen dolgozat célja, hogy bemutassam két különböző kor – a reneszánsz és a 20. század – drámai alkotásainak segítségével, hogy az egyes művek miben térnek el egymástól, illetve miben hasonlítanak. Az első a világirodalom egyik legnépszerűbb tragédiája, William Shakespeare Rómeó és Júlia (1594-1595) című műve; a másik pedig

Bertolt Brecht, az epikus színház feltalálójának legismertebb műve, a Kurázsi mama és gyermekei (1939) című. A reneszánsz dráma gyökerei a középkorba nyúlnak vissza, jellemző rá, hogy a drámai mű eseménysort ábrázol, az eseményeket az alakok dialógusaiból, monológjaiból és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekmény jelen időben előttünk bontakozik ki az alapszituációból, amely a szereplők egymáshoz való viszonyát, törekvéseiket, magatartásukat meghatározza. Ez a drámai szituáció a hőst vagy a hősöket drámai harcra készteti. A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató mű, cselekménye sűrített, gyakran a szemben álló erők kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a középpontjában. Az érzelmekre akar hatni, célja a valóság illúziójának felkeltése, az, hogy a néző beleélje magát a darabba. Eredetileg színpadra szánt alkotás, ezért a drámai művekből hiányzik a tárgyleírás, a táj- és

környezetrajz, a külső jellemzés (legfeljebb rövid szerzői utasítás formájában található meg), mindezeket a díszletek, a kellékekés színpadon látható színészek pótolják. A drámai művek megjelenítésében a színjátszás jut a legnagyobb szerephez. A színászi akció és dikció a megjelenítés legfőbb eszközei. Ezzel szemben az epikus színház/drámadöntéseket szeretne kikényszeríteni, ismereteket ad, az embert nem bemutatja, hanem analizálja. Brecht azt kívánta, hogy a néző ne élje bele magát a történésbe, ezért az elidegenítés egész technikáját kidolgozta (pl.: táncbetétek alkalmazása, a cselekményt dalbetétekkel – songokkal – törte meg, narrátort szerepeltetett, aki magyarázataival mindig emlékezteti a publikumot, hogy színházban ül, az idillikus jelenteknek ne üljön fel, különböző feliratok kivetítése, valamint a színésztől is azt várták, hogy ne azonosuljon szerepével). Az epikus dráma elmondja a

történést, a nézőt szemlélővé teszi, nem engedi közelebb, ismereteket ad, döntésekre ösztönöz, az embert teszi a vizsgálat tárgyává, s adottnak veszi, hogy az ember változik, és a világ aktív szereplőjeként változtat. Azt sugallja, hogy olyan az ember és a tudata, amilyen a léte Az epikus dráma ún. tanító, felvilágosító színház, szemben az úgymond szórakoztató színházzal A két művet összehasonlítva még inkább szembetűnőbbek a különbségek: A Rómeó és Júlia műfaját tekintve tragédia, mégpedig annak egy speciális válfaja, az ún. lírai tragédia, mégsem árasztja magából a későbbi Shakespeare-tragédiák fájdalmas hangvételét. Rómeó és Júlia nem önmagukkal meghasonlott tragikus hősök, csupán a sors játékának esnek áldozatul. Haláluk nem is saját, sokkal inkább családjaik tragédiája. A darab öt felvonásból, valamint prológusból és epilógusból áll, izgalmasan bonyolított cselekmény

jellemzi, mely öt napot ölel fel és számtalan helyszínen zajlik. Míg a Kurázsi mama és gyermekei című ironikus hangnemű darab egyszerre epikus dráma, hiszen tizenkét esztendő számos helyszínen zajló eseményeit tizenkét jelenetben mutatja be, ráadásul benne az író jellemek helyett magatartásformákat ábrázol, ugyanakkor tézisdráma, melynek középpontjában az az állítás áll, miszerint a háború minden emberi értéket elpusztít. A Rómeó és Júlia témáját tekintve a szabad párválasztás, illetve az egyéni szabadság kérdését járja körül, ebből következően a fő konfliktus a középkor és a reneszánsz értékrendet képviselő szereplők között alakul ki. Brecht művének főhőse Kurázsi mama, akinek egyetlen célja, hogy gyermekeivel együtt túlélje a háborút. Szeretné megvédeni gyermekeit, mégsem inti óvatosságra saját jóslása, amiből már a legelején kiderül (hasonlóan a Rómeó és Júliában is már a

prológusból kiderül a tragikus vég), hogy mindhárom gyermekét el fogja veszíteni a háború során. Megpróbál a háborúból megélni, ám ezért hatalmas árat kell fizetnie. Kurázsi mama egyszerre bűnös és áldozat A mű további szereplői egyetlen szempont szerint sorolhatók alapvetően két nagy csoportba: aki képes alkalmazkodni a háborúban kialakult helyzetekhez, életben marad; aki viszont nem, arra elkerülhetetlenül a halál vár. Ez is jól jelzi, hogy Brecht művében nem a jellemeken van a hangsúly, hanem alapvető elvi magatartásformák kerülnek bemutatásra. A Rómeó és Júlia című tragédia nyelvezete az érzelmekre hat, a két szerelmes halála katarzist vált ki a nézőből, míg a Kurázsi mama és gyermekei című műben a nyelvezet éppen a tudatra akar hatni az elidegenítés miatt, a végén a katarzis elmarad. Shakespeare lírai tragédiájának egyértelmű az üzenete, és talán éppen ennek köszönhető, hogy évszázadokon

keresztül a közönség legszélesebb rétegeihez sikerült szólnia. Az őszinte szerelem olyan felemelő érzés – állítja Shakespeare – hogy akár meghalni is érdemes érte. A Kurázsi mama és gyermekei végső soron egy példázat, melyben Brecht arra próbál meg rámutatni, hogy a mindennapi embereknek is kulcsfontosságú a szerepe a háborúk idején, a korai negyvenes évek Európájában pedig a fasizmus térhódítása ellen vívott küzdelemben. Az elemzést követően a két tragédia különbségei még szembetűnőbbek. Ezek a különbségek elsősorban a keletkezésük időpontjára, az adott kor viszonyaira vezethetők vissza. Más volt a reneszánsz dráma célja és más az epikus drámáé és ezeket az eltéréseket leginkább a művek mondanivalója hordozza magában