Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Értékpapírpiaci alapfogalmak, értékpapírfajták

Értékpapír-piaci alapfogalmak, értékpapírfajták Jogilag egy eszköz Magyarországon akkor értékpapír, ha jogszabály annak minősíti és kibocsátására lehetőséget ad. A jogi szabályozás alappillére, hogy valamilyen vagyoni jogra szóló, forgalomképes okiratot ért alatta. A közgazdasági értelmezés elsősorban arra fekteti a hangsúlyt, hogy a pénzügyi követelésnek kalkulálható belső értéke legyen, amelyet a jövőbeli cash flow egyértelműen meghatároz, különben nem érvényesül a jelenbeli pénzért jövőbeni pénz elve. Értékpapírok csoportosítása: − Az értékpapír tartalmát kifejező jogviszony: hitel, tulajdonosi és árujogviszonyt megtestesítő papírok. − Futamidő alapján: rövid (egy éven belüli), közép (1-5) és hosszú lejáratú (5-nél több év) értékpapír − A biztosított pénzáramlás alapján: − Mikor érkezik pénzáramlás: egy részük lejáratkor vagy a papír eladásakor fizet (váltó,

kincstárjegy, kamatos kamatozású kötvénykonstrukciók). Másik részük rendszeresen jövedelmet fizet (befektetési jegyek, kötvények). Vegyes típusúak (részvények, ill. az előző csoportból a lejárat előtt eladott értékpapírok) − Pénzügyileg minek tekinthető a befektető nyeresége. A nyereség többféle forrásból származhat: Csak árfolyamnyereség, csak kamat, csak osztalék vagy osztalék jellegű kifizetés, nem pénzeszköz formájú, az előzőek kombinációja. − Az ígért hozam mennyire ingadozik: fix, változó, a kettő közötti átmenetet ígérő értékpapírok − A kibocsátó személye alapján: állampapír, önkormányzati papírok (például kötvényeket bocsáthatnak ki), magánkibocsátások: a) vállalati értékpapírok (részvény, kötvény, befektetési jegy, váltó, stb.), b) pénzintézetek kibocsátásai (pl. letéti jegy), c) magánszemélyek kibocsátásai (váltók) − Az értékpapírok lehetséges vásárlói köre:

csak valutabelföldi, csak valutakülföldi, mindkét befektetői csoport által vásárolható értékpapírok. − Az alapján, hogy a jogokat ki gyakorolhatja, beszélhetünk névre, bemutatóra és rendeletre szóló értékpapírokról. − A forgalomképessége, azaz a másodlagos forgalom megvalósulási helyszínei alapján: tőzsdén jegyzett és tőzsdén kívüli értékpapírok. − Fizikai formáját tekintve: papíros forma, azaz okirat, számlakövetelés és számítógépes elektronikus jel. A. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok A tulajdonosnak a kölcsönadott összeg és annak kamatai erejéig áll fenn a követelése a kibocsátóval szemben. A kamatokat a papír névértékének százalékában adják meg Lehet: fix, változó kamatozású (itt nem közlik a kamatlábat csak a kiszámítás módját) és formailag nem kamatozó. Névértéken a hitel fennálló értékét értjük 1.Kötvény: egy nagyobb hitelösszeg részkötelezvénye Kibocsátásával

az adós a felvett nagyobb hitelösszeget, azonos jogokat biztosító részkövetelésekre bontja. Leggyakrabban évente egyszer, előre rögzített nagyságú kamatot fizetnek, és a hitelezett alapösszeget egy összegben a lejártakor törlesztik. Általában közép- vagy hosszú távú értékpapír, futamideje legalább egy év, de ennél rövidebb futamidejű is lehet (kereskedelmi kötvény). Vállalati kötvények, államkötvények, örökjáradék-kötvények, nem kamatozó kötvények, nyereménykötvények, átváltoztatható kötvények, opciós kötvények, nyitott kötvények, bóvlikötvények, kereskedelmi kötvények, osztalékot fizető kötvények 2.Állampapírok: futamidejük szerint csoportosítják, nemzetközi gyakorlat szerint: egy éven belüli: kincstári váltó, 1-5 év: kincstárjegy, öt évnél hosszabb lejárat: államkötvény. Magyar gyakorlat szerint: egy éven belül: kincstárjegy, egy éven túl: államkötvény. Az adott ország

pénznemében kibocsátott állampapírok a legkisebb kockázatúak, mert ezek fizetésképtelenségi kockázata minimális. 3.Pénzintézeti értékpapírok: ezek mutatják a legnagyobb hasonlóságot a bankbetétekkel, de standard címletekben kerülnek kibocsátásra, forgathatóak, általában nagyobb a nem fizetés kockázata, mert a betétek visszafizetésére külön állami garanciák léteznek. B. Részesedést biztosító értékpapírok Tulajdonosai egy társaság résztulajdonosai, tagsági és vagyoni jogokkal rendelkeznek. A részesedés mértéke a jegyzett tőkéhez való hozzájárulás mértékével egyenlő. A kibocsátónak általában nem adhatók vissza, a tulajdonos a másodlagos értékpapírpiacon tudja értékesíteni. 1.Részvények: Rt-k alapításakor vagy az alaptőke emelésekor bocsátanak ki Névértéke az alaptőkéhez való hozzájárulás nagyságát mutatja. Az elsőbbségi részvények valamilyen jogot a névértékre vetítve nagyobb arányban

biztosítanak a tulajdonosuknak: szavazati jog, osztalékra való jog, likvidációs hányadra való jog, későbbi kibocsátásokra esetlegesen elővételi jog. Az elsőbbségi részvény a nemzetközi gyakorlatban általában osztalékelsőbbségi jogot jelent. Előbb jutnak osztalékhoz, alacsonyabb a kockázat, ezért elvben alacsonyabb hozamígérettel is kelendőek lehetnek. Osztalékszintjét kétféle módon szokás megadni: vagy egy előre rögzített értéket, ami a felső határ, vagy egy minimum értéket. 2.Befektetési jegyek: befektetési alapok résztulajdonát igazoló értékpapírok A befektetési alapok megalakulásának célja több befektető pénzének összegyűjtése és így kedvezőbb befektetési lehetőségek megvalósítása. Tulajdonosaiknak korlátozott részesedési jogaik vannak. A vagyoni jogok közül joguk van: a hozamra, megszűnés esetén a likvidációs hányadra. Tagsági jogokkal nem rendelkeznek, a társaság életébe nincs beleszólásuk,

viszont az állam szigorú szabályokat állít fel az alapok befektetéseire vonatkozóan, és szigorúan ellenőrzi a betartásukat. A befektetési alap lehet zárt végű: a jegyzési időszak lezárultával a kibocsátó az adott alapba nem vonhat be új tőkét, és a kibocsátó a futamidő lejárta előtt nem vásárolhatja vissza a jegyeket, és lehet nyílt végű: a kibocsátó folyamatosan hajlandó értékpapírjaiból értékesíteni és azokból visszavásárolni. C. Speciális értékpapírok: speciális magyar értékpapír a kárpótlási jegy Kibocsátására a különböző kárpótlási törvények teremtettek jogalapot. Kamatozó értékpapír: 1991041019941231 Követelést az állammal szemben névértékben testesít meg A követelés az alábbi felhasználási lehetőségek valamelyikét jelenti: életjáradékra váltás, termőföld vásárlása, önkormányzati lakás megvásárlása, állami vállalatok részvényeire történő becserélés, E-hitel

önrészeként beszámíttatás, kereskedelmi cégeknél fizetési eszközként való felhasználás. A kárpótlási jegy közgazdaságilag nem értékpapír, hanem fizetési eszköz. Gyakorlatilag az egyetlen kamatozó értékpapír, amelynek eltérő a kamatozási időszaka és a futamideje. Az értékpapírok kockázatán az egyes hozamértékek ingadozását, szóródását értjük. A teljes kockázatot két részre szokták osztani: 1. A piac egészének ingadozásából fakadó piaci vagy szisztematikus kockázat 2. Az egyes befektetések egyedi kockázatai A kockázati tényezőket az alábbi csoportokra lehet osztani: a) inflációs kockázat b) kamatlábkockázat c) újra-befektetési kockázat d) fizetésképtelenségi kockázatról az összes értékpapír esetében beszélhetünk e) az értékpapírok likviditási kockázata az eszköz likviditási fokától függ. f) devizaárfolyam-kockázatról akkor beszélünk, ha nem hazai valutában eszközöltük a

befektetést g) információs kockázat Az értékpapírpiacok szereplői: Kibocsátók, közvetítők, befektetők. Az elsődleges piacon a kibocsátók lépnek fel eladókként, a befektetők az általuk felkínált értékpapírokat vásárolják meg. A másodlagos piacon egy értékpapír tulajdonos keres papírjának új vásárlót. A közvetítők (befektetési bankok, brókercégek) feladata a kibocsátó-befektető, ill. a másodlagos piacon a befektetők közötti adásvételek, kapcsolatok létrejöttének elősegítése. A kibocsátók az értékpapír kibocsátásával pénzforrásokat szereznek, és ezért kötelezettség terheli őket mindaddig, amíg értékpapírjaik a befektetők tulajdonában vannak