Gazdasági Ismeretek | Magyarország » Novák Nóra - Magyarország versenyképességének alakulása az Európai Uniós csatlakozás előtt

Nyíregyházi Főiskola Gazdaság és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási Szak M AGYARORSZÁG AZ VERSENYKÉPESSÉGÉNEK ALAKULÁSA E URÓPAI U NIÓS CSATLAKOZÁS ELŐTT Készítette: Novák Nóra II. évf Lev „C” csoport 2003. november 30 2 T ARTALOMJEGYZÉK Bevezetés . 3 I. Néhány fogalmi és módszertani kérdés 4 II. Mit mutatnak az aggregált adatok? 6 III. A versenyképesség összetevői 9 A magyar gazdaság termelékenysége nemzetközi összehasonlításban 12 A reálárfolyam alakulása .18 IV. Összefoglalás . 19 Felhasznált irodalom 21 3 M AGYARORSZÁG VERSENYKÉPESSÉGÉNEK ALAKULÁSA E URÓPAI U NIÓS AZ CSATLAKOZÁS ELŐTT Bevezetés Magyarország fejlődésére a rendszerváltást követő évtizedben nemzetközi összehasonlításban igen kedvező, versenyképességre épülő, gyors növekedés volt jellemző. A versenyképesség javulása több tényező együttesén: a nemzetközi viszonylatban alacsony

termelésitényező-árakon, a termelékenység gyors növekedésén, valamint a forint kedvező árfolyamán alapult. Ezek hatásaként Magyarországon a fejlett országoknak megfelelő gazdasági szerkezet van kialakulóban. A jövőben a magyar gazdaság EUbeli helytállásának kulcstényezője a versenyképesség alakulása Magyarország folyamatokba intenzív bekapcsolódása nyomán a globalizációs a versenyképességi előnyt eddig nagy részben biztosító alacsony árak és bérek fokozatosan veszítenek súlyukból, az árfolyam felértékelődése a versenyképességre negatív irányban hat, s mindez felértékeli a termelékenység jelentőségét. Dolgozatomban bemutatása után a versenyképesség összefoglalom az fogalmi aggregált és adatok módszertani által mutatott eredményeket, a versenyképesség összetevőit, a bérszintek, valamint a termelékenység alakulásának magyarországi adatait, a reálárfolyam alakulását.

Majd rövid összegzést adok az elért eredményekről és jövőbeli tennivalókról. 4 I. Néhány fogalmi és módszertani kérdés A felzárkózást-lemaradást leginkább az egy lakosra jutó bruttó hazai termék (GDP) mutatójának alakulás, időbeli és nemzetközi összehasonlítása alapján ítéljük meg. E mutatót tekintjük a gazdasági fejlettség és a gazdasági növekedés fenntartható legkifejezőbb növekedés összefoglaló követelményeinek jelzőszámának. előtérbe kerülése A kapcsán azonban mind inkább érezhetőek az egyetlen mutató korlátai, mivel a gazdasági teljesítmény mellett nem tükrözi a szociális és a környezeti helyzet állapotát, változását. Az Európai Unió stratégiai céljainak megfogalmazásában ezt a problémát úgy hidalják át, hogy a fenntartható növekedést állítva középpontba, a versenyképesség és a tudás mellett külön is megjelölik biztosítását, feladatként a

stratégiai a foglalkoztatást célok és megközelítését a szociális pedig nagy kohézió számú, úgynevezett strukturális mutatóval ellenőrzik. Ezek első csoportja – az egy lakosra, foglalkoztatottra és munkaórára jutó GDP, valamint egy-egy foglalkoztatottsági, inflációs, költségvetési, államadóssági és egységmunkaerő-költség mutató – az általános gazdasági hátteret jellemzi. A mutatók négy további csoportja ezután részletesebb képet is ad a foglalkoztatás, az innováció és kutatás, a gazdasági reformok, a szociális kohézió és a természeti környezet helyzetéről. Egy OECD-tanulmány tíz további olyan kísérletről ad áttekintést, melyek a fenntartható növekedés szociális, környezeti, gazdasági és intézményi összetevőit 4 csoportban külön-külön is, összesen 12-35 részmutató alapján vizsgálják. A kiinduló pont azonban továbbra is az egy lakosra jutó GDP, amit mind az országok közötti,

mind az időbeli összehasonlításokhoz azonos árszínvonalra kell átszámítani. Ez történhet az érvényes devizaárfolyamok vagy a részletes számításokkal meghatározható vásárlóerő-paritás (PPS) alapján. Az egy lakosra jutó GDP nagyságát nézve, a fejlettebb és a kevésbé fejlett országok között a vásárlóerő-paritás alapján számolva a különbség jóval kisebb, mértékét a vásárlóerő-paritás és a valutaárfolyam 5 indexe mutatja. Az EU-tagországok esetében 69 (Portugália) és 123 (Svédország) között, a jelölt országok esetében 28 (Bulgária) és 81 (Ciprus) között van ennek az indexnek az értéke. Magyarország indexe 44, tehát a különbség esetünkben is igen nagy, de lényegében konszenzus van abban, hogy az egyes országokban megtermelt és elfogyasztható javak, szolgáltatások volumenének összehasonlításához a vásárlóerő-paritás ad reálisabb képet. Az egy lakosra jutó GDP színvonalát

versenyképességet jellemző összegző mutatónak is tekintik, de az ilyen elemzéseknek ez többnyire csak kiinduló pontját képezi. A globalizáció a versenyt felerősítette és kiszélesítette a gazdaság szereplőinek mindkét csoportja, így az egyes vállalatok, és a nemzetgazdaságok között egyaránt. Ezért ahogyan a gazdasági versenynek, úgy a versenyképesség vizsgálatának is két fő területe van: a vállalatok (vállalatcsoportok, ágazatok, hálózatok) és az egyes országok (kisebb és nagyobb régiók, országcsoportok, integrációk) versenyképessége. A versenyképesség e két szintje sok szállal kapcsolódik egymáshoz, vizsgálatuk mégis elválik egymástól. Közös vonásuk viszont, hogy két oldalról keresik a minősítő választ a feltett kérdésre: egyfelől az eredmény oldaláról, hogy adott gazdasági egység milyen teljesítményt mutat fel, másfelől a versenyképességet alakító tényezők, összetevők szempontjából.

Országok megítélése során versenyképességének az egy lakosra az jutó eredmény GDP mellett oldaláról való elsősorban a munkatermelékenység, az egy foglalkoztatottra vagy az egy munkaórára jutó GDP színvonalát mérjük össze. A kapcsolatot a két termelékenységi mutató között a foglalkoztatottság, illetőleg a teljesített munkaórák száma jelenti. Minthogy a magas foglalkoztatottság maga is társadalmi cél és a munkaórák számát több körülmény alakíthatja – például a preferált vagy csak elfogadott részidős foglalkoztatás – ezek alakulását is célszerű vizsgálni. Sajátos oldalról tükrözi a versenyképességet a külföldi működő tőke beáramlása, az export nagysága és összetétele is. Egyidejűleg jeleznek elért eredményt és ható tényezőt, de részletesebb elemzésük többnyire 6 inkább a versenyképességet meghatározó, jövőbeli alakulását befolyásoló tényezők keretében kap helyet.

Míg a versenyképesség eredményét néhány aggregált mutató is jól jelzi, összetevőit, erős és gyenge oldalait csak nagyobb számú adat és egyéb információ alapján ismerhetjük meg. II. Mit mutatnak az aggregált adatok? Az egy lakosra jutó GDP az Eurostat legfrissebb vásárlóerő-paritásos adatai (lásd. 1 táblázat) szerint a magyar gazdaságban az EU-átlag 53%-a A korábban 13 jelölt, most belépő 10 ország között az 5. helyen állunk, előttünk Ciprus, Málta, Szlovénia és Csehország. A tagországok között a legalacsonyabb Görögország mutatója, 64%. Az egy foglalkoztatottra jutó GDP tekintetében jobb a pozíciónk, többek között az alacsonyabb foglalkoztatottság „árán”. 1. táblázat Az egy lakosra jutó GDP és a munkatermelékenység a jelölt országokban, az Európai Unió átlagának százalékában Ország Egy lakosra jutó Egy foglalkoztatottra jutó GDP, 1998 GDP, 2000 Egész gazdaság Feldolgozóipar

Bulgária 24 25 20 Ciprus 74 . . Csehország 59 58 53 Észtország 40 37 26 Lengy elország 40 38 38 Lettország 33 27 29 Litvánia 38 30 30 Magyarország 53 58 49 Románia 24 32 31 Szlovákia 47 53 42 Szlovénia 70 71 58 Törökország 23 44 49 A 12 ország 33 41 41 Fo r rás: Stap e l, 2002 . 7 A szokásos GDP-számítások az „informális”, „árnyék”, „fekete” és „szürke” gazdasági tevékenységeknek csak egy részét veszik számba. A „nem megfigyelt” GDP súlyát nézve az egyes országok között lényeges különbségek vannak, ezeket a szokásos nemzetközi összehasonlítások nem tükrözik. Friedrich Schneider 84 országot vizsgáló IMF-tanulmánya szerint ezek az arányok ma a hivatalos GDP-adat százalékában a következők: a fejlődő országok 35-44%, átmeneti gazdaságok 21-30%, OECD-országok 14-16%. E tanulmány szerint az OECD-országokban 30 év alatt a kétszeresére nőtt a

nem megfigyelt tevékenységek aránya, országonként jelentős eltérésekkel. A nem beszámított GDP aránya Svájcban, Ausztriában és az Egyesült Államokban a legkisebb, 10% alatti, de 25% felett van Görögországban, Olaszországban és Magyarországon is, KeletEurópára csekély változást, a volt Szovjetunióra erős növekedést vélelmez. Az alábbi táblázat 26 ország egy lakosra és egy foglalkoztatottra jutó GDP-jének az Egyesült Államokhoz viszonyított színvonal-arányát jelzi. A munkatermelékenységet nézve a magyar gazdaság ez esetben is kedvezőbb képet mutat, de ebben is az utolsó helyek egyikén állunk. 2. táblázat Az egy lakosra és az egy foglalkoztatottra jutó GDP az Egyesült Államok százalékában, 1999 Ország Egy Egy A Rangsor az Rangsor a lakosra foglalkoz- termelékenységi egy lakosra munkaterme- jutó GDP tatottra arány eltérése jutó GDP lékenység jutó GDP (százalékpont) alapján alapján Lux

e mbu rg 128 111 -17 1. 1. USA 100 100 . 2. 2. Norv ég ia 86 84 -2 3. 7. Sv áj c 85 78 -7 4. 14-15. D án ia 83 81 -2 5. 8-11. I z land 82 73 -9 6. 19. Ho lland ia 79 80 +1 7. 12. 8 K anad a 78 81 +3 8. 8-11. Íror s zág 77 89 + 12 9. 5. Au sz tr á lia 76 81 +5 10. 8-11. J ap án 74 72 -2 11. 20. Be lg iu m 73 96 + 23 12-14. 4. N é me tors z ág 73 81 +8 12-14. 8-11. Au sz tr ia 73 78 +5 12-14. 14-15. O las zors z ág 71 97 + 26 15. 3. Sv édor sz ág 70 75 +5 16. 16. F innor s zág 69 76 +7 17-18. 16. Eg y. K ir á lys ág 69 74 +5 17-18. 18. F ran c iao rs zá g 68 87 + 21 19. 6. Sp an yo lor szá g 56 79 + 23 20. 13. Új- Zé land 56 60 +4 21. 22. Po rtug á lia 51 52 +1 22. 23. Görögor sz ág 47 62 15 23. 21. Kor ea 40 46 +6 24-25. 24. Cs ehor sz ág 40 43 +3 24-25. 26. Mag yaror s zá g 34 45 + 11 26. 25. Mex ikó 25

32 +7 27. 27. Fo r rás: Schr e ier , 2001. A termelékenységi-versenyképességi összehasonlítások során a gazdaság egészére vonatkozó adatok mellett az egyes ágazatok és a különböző vállalatcsoportok vizsgálata is fontos lehet. A vásárlóerő-paritás alapján mért számítások azonban ehhez nem nyújtanak biztos alapot. A bruttó hazai terméket ugyanis a végső felhasználás oldaláról közelítik meg, s ezzel az egyes ágazatokban különösen jelentős közbenső termékek és az export árviszonyait teljesen figyelmen kívül hagyják. Az ágazati összehasonlításokra régóta olyan módszerek használatosak, melyek - két-két országot mérnek összes és ezek eredményeit kapcsolják azután egybe, - a teljesítmény összemérésénél az ágazatok fő termékeinek mennyiségi arányaiból vagy az ezekre kiszámított „egységnyi érték” arányokból indulnak ki. 9 III. A versenyképesség összetevői A

munkatermelékenység relatív színvonalát többnyire az egy foglalkoztatottra jutó GDP alapján hasonlítjuk össze, de újabban az egy teljesített munkaórára számított mutatókat is társítják ehhez. A két mutató 1999. évre számított adatai szerint az Egyesült Államokhoz viszonyítva 45, illetve 43, az EU átlaghoz viszonyítva 54, illetve 49 százalékot ért el termelékenységünk. A versenyképesség összetevőinek elemzése azután rendszerint két vonalon halad tovább. Egyrészt a munkaerőköltség, másrészt a termelékenység alakulását befolyásoló tényezőket vizsgálja. A munkaerőköltség vizsgálatát az teszi szükségessé, hogy az információs forradalom a kommunikációt, a tudásáramlást és a technológia diffúzióját rendkívüli mértékben felgyorsította és ezzel a globális verseny lényegi része lett a termelő és szolgáltató tevékenységek, az ezekkel lekötött és ehhez szükséges további tőke

országok közötti mozgatása, áramlása. Az ezt érintő döntéseknél a gazdasági környezet egyéb elemei mellett nemcsak az meghatározó, hogy az adott országban milyen színvonalú – és a behozott technikával milyen színvonalra emelhető – a munka termelékenysége, hanem az is, hogy adott teljesítménynek milyen a munkaerőköltsége, az egy munkaórával létrehozott értéket mennyi munkabér és kötelező járulékos költség terheli. A munkabér járulékos költségeinek aránya nálunk az átlagosnál magasabb, de a magyarországi bérszínvonal messze elmarad a fejlettebb országok mögött és ezért teljes „egység-munkaerőköltség” mutatónk kedvező a versenyképesség szempontjából. Az a körülmény, hogy a termelékenység növekedése a magyar gazdaságban a régió országainak legtöbbjénél magasabb, a reálbérek emelkedése alacsonyabb volt, kedvező pozíciót eredményezett a régión belül is. A

reálbérek határozottabb növekedése viszont már gyengítette előnyünket. megindult 10 Az Európai Unióhoz történő felzárkózás egyik sarkalatos kérdése a bérek felzárkózása, mely alapvetően két nézőpont miatt kerül előtérbe: egyrészről a gazdaság nemzetközi versenyképessége, másrészről a társadalmi jólét, az életszínvonal alakulása szempontjából. A nemzetközi versenyképesség összehasonlító vizsgálatai inkább a valuta-paritáson, míg a jóléti megközelítések inkább a vásárlóerő-paritáson számított béreket veszik alapul. Bármely megközelítésben vizsgáljuk azonban a magyar bérszínvonalat, jelentős az elmaradásunk az EU-országokhoz képest. A bérek nemzetközi összehasonlítása pedig arra mutat rá, hogy Magyarországon a keresetek elmaradása sokkal nagyobb, mint azt a fejlettségi szint rendszerváltást indokolná. követően a Ezt részben magyar az magyarázza,

gazdaságban a hogy a jövedelemszerzés rendkívül összetetté vált, a bérek hányada az összes jövedelemhez képest csökkent. A 3. táblázat a Központi Statisztikai Hivatal kiadványa alapján idézi „egység-munkaerőköltségünk” alakulását az 1992-2000 és 1996-2000 közötti időszakra. Az üzleti szféra egészét nézve ez hosszabb időszakban viszonylag kevéssel, évi 0,5%-kal, a közelebbi rövidebb időszakban jobban, évi 1,8%-kal növekedett. A 9 megfigyelt ágazat között nagy különbségeket látunk, elsősorban az egyes ágazatok termelékenység-növekedésében megfigyelhető eltérések miatt. Az egység-munkaerőköltség 1996-2000 között legkedvezőbben a feldolgozóiparban alakult, és jelentősen csökkent a szállítás, raktározás, posta és távközlés ágazatában is. Erősen növekedett viszont az ingatlanügyek, tevékenység területén. a gazdasági szolgáltatás és a pénzügyi 11 3. táblázat Az

egység-munkaerőköltség változásának átlagos évi üteme a magyar üzleti szférában % Ágazat 1992 és 2000 1996 és 2000 között között Bányászat 1,7 -1,8 Feldolgozóipar -8,8 -5,9 Villamosenergia-, gáz-, gőz- és vízellátás -2,1 0,4 Építőipar -0,5 -0,1 Kereskedelem, javítás -0,1 -0,5 Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 1,8 0,7 Szállítás, raktározás, posta és távközlés -3,9 -2,7 Pénzügyi tevékenység 2,1 6,0 Ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás 0,9 12,6 Fo r rás: KSH, A munkae rő kö lts ég ek , 2000 Az Eurostat 2000-re, az ipar és szolgáltatások körére vonatkozó adatai a jelölt országok egy munkaórára jutó (euró) bérköltségéről az alábbi növekvő sorrendet mutatják: Bulgária: 1,35 Románia: 1,51 Lettország: 2,42 Litvánia: 2,71 Észtország: 3,03 Szlovákia: 3,06 Magyarország: 3,83 Csehország: 3,90 Lengyelország: 4 Szlovénia: 8,98 Ciprus: 10,74 Komolyabb előnyünkről az

országoknak ebben a csoportjában ma már csak Szlovéniával és Ciprussal szemben beszélhetünk. Az ipari termelékenység Magyarországon 1993-tól kezdve, egyetlen év, 1998 kivételével, gyorsabban nőtt, mint a GDP. A termékegységre jutó bruttó reálkereset indexe 2001-től viszont versenyképesség romlást jelez: 12 1992 óta először fordul elő, hogy a magyar ipar bér-versenyképessége romlik, korábban minden évben javult ez a mutató. Az 1995-2000-ben javuló versenyképesség összefügg a piacgazdaság működési elvei alapján végbement privatizációval. magánbefektetők, rövid Az időn államot, belül mint javították tulajdonost a tulajdonukba felváltó került vállalatok működési hatékonyságát. Az új tulajdonosok által végrehajtott technikai alkalmazó fejlesztések, racionalizálások, beruházások következtében, a korszerű az utóbbi technológiákat években a foglalkoztatottak számának enyhe

bővülése mellett nőtt a termelékenység. A 2001-2002-ben bekövetkező romlás azzal függ össze, hogy a csökkenő termelékenységi ütem mellett nőnek a reálkeresetek. Miközben ez az életszínvonal növelése szempontjából és az EU bérszínvonalához való felzárkózás miatt indokolt, a gazdaság versenyképességét tekintve ugyanez nem mondható el. A magyar gazdaság termelékenysége nemzetközi összehasonlításban A magyar gazdaság termelékenységének alakulását nemcsak önmagában, egy korábbi időponthoz viszonyítva, hanem más országokkal összevetve is célszerű vizsgálni, hiszen a versenyképesség nem önmagához képest, hanem nemzetközi összehasonlításban is fontos kategória. A befektetők, az exportálók, az importőrök, de a hazai vállalkozások döntései szempontjából egyaránt. Az EU-tagság felé haladás tempójának megítélése érdekében pedig nagy jelentősége van a nemzetgazdaság és azon belül az ipar

termelékenysége összehasonlításának az EU-országok átlagával és az egyes EU-országokkal is. 1993 óta a magyar ipar termelékenységjavulásának dinamikája igen jelentős mértékben haladta meg a magas fejlettségű EU-15 országok termelékenységjavulásának mértékét, ennek oka elsősorban a termelés igen jelentős bővülése volt. A foglalkoztatás csökkenése a kilencvenes évek második felében növekedéséhez, s egyre az kevésbé utóbbi járult években az hozzá a kifejezetten termelékenység csökkentette a termelékenységnövekedés különbségeit az EU és a magyar gazdaság között. 13 Amennyiben hazánk versenyképességét hosszabb távon meghatározó további tényezők elemzése során nemzetközi összehasonlításokra akarunk támaszkodni, akkor célszerű igénybe venni az EU és az OECD által összeállított un. „ Eredménytáblákat” Az Eredménytáblákból kirajzolódó összkép, az EU-átlagértékek

változatlanul azt jelzik, hogy az EU egészében jelentősen elmarad az Egyesült Államok mögött, de igen nagy országok közötti különbségekkel, s egyes EU-országok gyorsan előretörnek. A sor végén többnyire Portugália, Görögország, Spanyolország és sok esetben hazánk áll. Az Európai Unió Versenyképességi Jelentéseket is közzétesz A 2002 végén közzétett legfrissebb EU Innovációs Eredménytábla már a jelölt országokról is tartalmaz adatokat, így 16 mutatóra vonatkozóan magyar adatokat is bemutat. A vizsgált mutatók az innovációs tevékenység feltételeit négy témakörben jellemzik: 1. Emberi erőforrások 2. A tudás létrehozása 3. A tudás átadása és alkalmazása 4. Innováció finanszírozás, kibocsátás, piacok A jelölt országok között Magyarország sehol sem a legjobb. Háromszor van a 2., kétszer a 3 helyen Jelenlegi erősségünket a feldolgozóiparban közepes és magas technológiával foglalkoztatottak és az

EPO-szabadalmak arányában, jelenlegi fő gyengeségünket az oktatás vonalán látja. Kedvezőnek ítélik az Internet-hozzáférés bővülését, kedvezőtlennek a középfokú műszaki képzés és a külföldi működő tőke beáramlásának gyengülését. Mindez egybevág a régió országaihoz viszonyítva kedvező, de az Európai Unióhoz képes erős lemaradást jelző egyéb értékeléssel, „jó közepes” versenyképességi rangsorolásunkkal. A minősítések fő bázisát szintén statisztikai adatok képezik, kiegészítve azonban vállalati, vezetői vélemények felmérésével. Bár ez bizonytalanabb támpont, de a versenyképesség olyan, statisztikai mutatókkal nehezen megközelíthető összetevőinek számításba vételére is módot ad, melyek az új vállalkozások indításánál, a külföldi tőke vonzását illetően lényeges szerephez jutnak. 14 A svájci Vezetésfejlesztési Intézet által közreadott Nemzetközi

Versenyképességi Évkönyv 49 országot rangsorol 4 fő összetevő szerint, több száz kritérium alapján. 2001-ben Magyarországra a 4 összetevőt így értékelték: gazdasági teljesítmény 18., kormányzati hatékonyság 22, üzleti világ hatékonysága 29., infrastruktúra 27, összegzett rangsor 27 Ezen kívül még számos jelentés készült, melyben több országot rangsorolnak külön növekedési és jelenlegi versenyképességük szerint. Mint, ahogyan azt az 4. táblázat is mutatja az ötféle rangsorolás szerint Magyarország a régióban a legjobbak egyike, de az EU-átlagtól messze elmarad. 4. táblázat Nyolc jelölt ország versenyképességi rangsorolása O rs zág Növ ek ed és i j e le n leg i v er se nyk épe s ség V er se ny- Há ló zat i Ko r rup c ió S zám ta- k ép e ss ég f e lk és zü lt s ég é r zé k e lé se n i át lag Cs ehor sz ág 37. 35. 35. 28. 52. 38. É s z tors z ág 29. 27. 22. 23. 29. 27. Mag yaro .

28. 26. 27. 30. 33. 29. L e ttor sz ág 47. 42. - 39. 39. 42. L itv án ia 43. 49. - 42. 48. 48. L eng ye lo. 41. 41. 47. 35. 49. 42. S z lov ák ia 40. 39. 39. 33. 55. 42. S z lov én ia 31. 32. 39. 29. 27. 30. 8 j e lö lt 37. 38. - 39. 42. 39. 16. 13. - 16. 15. 15. á tlag a EU -14 á tlag a Fo r rás: Wor ld Compe titiv en es s Repo rt, 2001. Az Európai Gazdasági Bizottság (EGB) 2000/1. sz jelentésében részletesen vizsgálta Míg korábban a a felzárkózás-lemaradás-konvergencia jelenségeit. konvergenciát inkább a gazdasági rendszerek működésmódját illetően elemezték, újabban az EU gazdaságpolitika és a szabályozások országok közötti összhangjára alkalmazzák e kifejezést. Az EGB-jelentés az kutatta, hogy közelebb kerülnek-e egymáshoz az egy 15 lakosra jutó GDP-t nézve az európai országok, az Európai Unió, az Egyesült Államok és Japán. Abszolút konvergenciát – amit

az egy főre jutó GDP növekedése és induló értéke közötti korreláció, a hátrább lévő országok gyorsabb növekedése eredményez – számításaik csak az OECD országok között és az Egyesült Államok államai között jeleztek. 1950-1990 között az Európai Unió jóval közelebb került az Egyesült Államokhoz (46 71%), de 1995 után megtört e tendencia. Az EGB e tanulmánya a kelet- és közép-európai országok helyzetét többféle becslés, ezek átlaga; az 1989 utáni időszakra vonatkozóan pedig vásárlóerő-paritáson alapuló számítások alapján elemezte. Az egy lakosra jutó GDP szóródása, az ún. Σ konvergencia 1989-2000 között az EU és a közép-európai átmeneti gazdaságok között kisfokú közeledést, az összes átmeneti gazdaság esetében viszont távolodást mutatott. 5. táblázat Az egy lakosra jutó GDP színvonala az EU-átlag százalékában O rs zág S zínvo na l az S zínvo na l az Vá lto zás , EU-át lag %-á

ban, A / EU-át lag %-á ban, B/ s zá za lé kpon t 1950 1989 1989 2000 1989-2000 1950-2000 Bu lgá r ia 39,4 40,9 34,5 24,2 -10,3 -15,2 Cs eh- 90,9 61,8 64,9 56,3 -8,6 -34,6 J ugos z láv ia 35,4 43,4 54,2 23,8 -21,4 -11,6 L eng ye lo. 62,1 39,2 38,0 39,9 + 1,9 -22,2 Mag ya ro. 61,9 50,8 56,7 52,9 -3,8 -9,0 Ro má n ia 33,0 30,6 39,2 26,5 -12,7 -6,5 S zovj e tun ió 63,9 48,4 79,1 24,0 -25,1 -39,9 s z lov ák ia Fo r rás: UNE CE, 2000 /1. 16 A 5. táblázat adatai azt mutatják, hogy: • 1950 és 1989 között csak Bulgária és Jugoszlávia relatív helyzete javult, a többi 5 országé gyengült; Magyarország: 61,9 50,8%. • 1989 és 2000 között csak Lengyelország mutatói javultak, a többi országé kedvezőtlenül alakult; Magyarország: 56,7 52,9% • 2000-ben valamennyi ország messzebb volt az EU-színvonaltól, mint 50 évvel azelőtt; Magyarország: 61,9 52,9%. 2002-ben az EGB újabb jelentést

készített, és az 1993-2001 közötti adatok alapján kedvező változás kezdetét, közeledést állapított meg, s ebben különösen Magyarország tűnik ki. A munkatermelékenység rendszerváltás utáni időszakban bekövetkezett alakulását három szakaszra bontva mutatja a 6. táblázat Az első 4 évben a GDP csökkent, átlagosan évi 4,9%-kal, a következő 3 évben megindult a növekedés, s ez 1997-től felgyorsult. A teljes 12 éves időszakban a magyar gazdaságban a bruttó hazai termék összesen 8, évenként átlagosan 0,7%-kal, az egy lakosra jutó GDP valamivel jobban, évi 0,9%-kal növekedett. A munkatermelékenység csupán az első két évben – 1989-ben és 1990-ben – csökkent, de mindhárom részidőszakban növekedett. Ennek mértékét a GDP és a foglalkoztatottság változásának egymáshoz viszonyított, változó jellegű viszonya határozta meg: • 1992-1993-ban a GDP még csökkent, de a foglalkoztatottak száma ennél is nagyobb

mértékben esett vissza. • 1994-1996-ban a GDP a foglalkoztatott létszám csökkenése mellett növekedett. • 1997-től a foglalkoztatott létszám már emelkedett, de a GDP ennél nagyobb mértékben növekedett. 17 6. táblázat A bruttó hazai termék és a termelékenység növekedése a magyar gazdaságban, 1989-2001 I nd ex, % Év i át lago s növe ke dé s i üte m, % 1993 / 1996 / 2001 / 2001 / 1990- 1994- 1997- 1990- 1989 1993 1996 1989 1993 1996 2001 2001 GDP 81,89 105,80 124,80 108,20 -4,9 1,9 4,5 0,7 N épe ss ég 99,70 99,60 98,81 98,12 -0,1 -0,1 -0,2 -0,2 Fog la l- 79,00 92,08 104,30 75,84 -5,7 -2,7 0,8 -2,5 82,13 106,20 126,40 110,20 -4,8 2,0 4,8 0,9 fog lal. 103,70 114,90 119,80 142,60 0,9 4,7 3,7 3,3 ko z ta to ttak s z á ma Eg y lakosr a ju tó GD P Eg y J utó GDP Fo r rás: KSH, A munka te rm e lé k eny sé g, 2003 . A termelékenység növekedése mellett a foglalkoztatottság

fenntartása is cél, ezért a gazdaságpolitikát általában akkor minősítjük sikeresnek – a fizetési mérleg, az egyensúlyi követelmények alakulására is figyelemmel - , ha a bruttó hazai termék növekedése mindként forrásból – mind a termelékenység, mind a foglalkoztatottság növekedéséből – táplálkozik. Ennek az 1997-tel kezdődő időszakunk felelt meg. A magyarországinál magasabb munkatermelékenység-növekedési ütemet a legutóbbi években csak Írország érte el. Hazánkban az ágazatok szerinti termelékenység alakulásáról csak 1992-től állnak rendelkezésre adatok, így az 1993-2001es időszakra végezhetünk e területen vizsgálatot. E szerint: • A termelékenység látványosan nőtt az ipariban (évi 7,1%), a szállításhírközlésben (5,9%), és a mezőgazdaságban (5,8%). • Szerényebb volt a termelékenység növekedése az egyéb szolgáltatások ágazatában (évi 2,1%). • Csökkent a termelékenység a

kereskedelem-vendéglátásban (-0,9) és az építőiparban (0,3%). 18 A külföldi működő tőke az iparban és a szállítás-hírközlésben kiugró eredményeket hozott, más ágazatokra kisebb hatású volt. Hosszabb távon azonban a piacgazdaság kiépülésén, a gazdaság jelentős modernizálódásán túl a számított-becsült adatok nem jeleznek felzárkózást sem Magyarország, sem a közép-kelet-európai régió esetében. Angus Maddison 2001-ben készített „A világgazdaság. Egy ezeréves perspektíva” című munkájában az 1870-1998 közötti időszakot elemezte. Mely áttekintés szerint az egy lakosra jutó GDP első évezredben egyáltalán nem növekedett, a második évezredben 13-szorosára nőtt, oly módon, hogy növekedése 1000-1820 között mindössze 50%, azóta 8-szoros; a „nyugati világban” évi 1,67, Kelet-Európában és a volt Szovjetunióban 1,06% volt. Az 1998. évvel záródó adatok szerint a magyar gazdaság a fejlett

országok színvonalához az egy lakosra jutó GDP tekintetében nem került közelebb, a munkatermelékenység tekintetében viszont igen, és 1998-at követően ez folytatódott. A reálárfolyam alakulása A termelékenység és az egységnyi bérköltség alakulása mellett az egyes országok relatív versenyképessége a nemzeti valuta árfolyamától is függ. Az 1989 és 2000 közötti időszakban a jelen összehasonlításban szereplő országok valutáinak az ECU-vel, illetve az euróval szembeni, fogyasztói árindexszel számolt reálárfolyama Bulgária és Románia esetében mutat számottevő mértékű leértékelődést, egyébként a reálfelértékelődés volt a jellemző trend. Empirikus tapasztalatok alapján azoknak az országoknak a valutái értékelődnek fel, illetve a felértékelődési nyomás azon országok valutái esetében erős, ahol gyors a termelékenység javulása, és dinamikus a gazdasági növekedés. A felértékelődési nyomást

erősíti még a külföldi tőkebeáramlás is. Adott ország relatív nemzetközi versenyképessége akkor javul, ha a felértékelődés mértéke kisebb, mint a versenytársaké. Magyarország esetében a nemzetközi összehasonlításban kiemelkedő mértékű termelékenységjavulás bérdinamikával és felértékelődéssel párosult. elfogadható mértékű 19 IV. Összefoglalás Akár az egy lakosra jutó GDP és a munkatermelékenység színvonalát, akár a versenyképesség egyes összetevőit nézzük, a magyar gazdaság a régión belül és a jelölt országok között az élvonalhoz tarozik, az Európai Unió 15 tagországához viszonyítva viszont sereghajtó. A 30 Körüli „jó közepes” hely a nagy számú országot rangsoroló versenyképességi évkönyvekben, jelentésekben, elemzésekben azt tükrözi, hogy Európán kívül az Egyesült Államok és Japán mellett viszonylag kevés számú ország kaphat helyet a rangsor első

felében. A piacgazdaság gyors kiépülése a rendszerváltás után – jelentős strukturális átalakulással és modernizációval párosulva – a magyar felzárkózás fontos jele és eredménye, de mindez a foglalkoztatottság erős csökkenésével, a jövedelmi és a regionális egyenlőtlenségek növekedésével, újabb szociális és környezeti problémák megjelenésével járt. A közelítő hosszabb idősorok a szűkebben értelmezett gazdasági szférára is csak azt jelzik, hogy a felzárkózás ígéretes kezdetén vagyunk. A rendszerváltás utáni időszak egészét nézve a magyar gazdaság nem a GDP (évi 0,7%) vagy az egy lakosra jutó GDP (évi 0,8%), hanem a munkatermelékenység, az egy foglalkoztatottra jutó GDP növekedési ütemével tűnt ki (évi 3,3%). Ezért elsősorban annak feltételeit célszerű vizsgálni, hogy ez miképpen folytatódhat. A KSH „A munka termelékenysége” című kiadványában közölt

előretekintés úgy látja, hogy a korábbi kiemelkedő tényezőjének hasonlóan termelékenység-növekedés erős kedvező hatásával két a igen fontos jövőben kevéssé számolhatunk. E tényezők egyike • a jelentős strukturális átalakulás és a nagy rejtett munkanélküliség felszámolása volt. A privatizációval és a piaci verseny megnyitásával a legfontosabb strukturális változásokon, sok-sok gazdaságtalan 20 nagyvállalat-szövetkezet bezárásán, átalakításán túl vagyunk. Rejtett munkanélküliség már alig van és a foglalkoztatás szintje nálunk a legalacsonyabbak közé tartozik Európában. A következő években ezért a munka termelékenységét növekvő foglalkoztatottság mellett kell emelnünk. A másik kedvező hatást, • a külföldi működő tőke nagy arányú beáramlását a korábbi években jelentős mértékben a privatizációs lehetőségek és az alacsony, alig növekvő reálbérek vonzereje

táplálta. A jövőben erre is kevésbé számíthatunk. A külföldi és a hazai tulajdonban lévő vállalatok közötti nagy termelékenységi különbség ugyanakkor sajátos duális struktúrát hozott létre, ennek mérséklését az OECD és az EU friss országjelentései is sürgetik. Ez olyan átgondolt versenyképességi stratégiát és politikát igényel, mely „sajátos” magyar utak, modellek helyet a bevált nemzetközi tapasztalatokra épít: • a kreativitás, a vállalkozás, az innovációk szerepének növelésével, • a korszerű tudás gyarapításával, és • kedvező gazdasági-társadalmi környezet megteremtésével. Végigtekintve a versenyképesség hosszabb távon ható összetevőin, az idézett források, lemaradásunkat. adatok Hazánk éppen e tényezők gazdaságpolitikájának terén jelzik komoly középpontjába a csatlakozásig, majd mint EU-tagországnak, e lemaradás felszámolását kell állítani. 21

Felhasznált irodalom A munkaerőköltség alakulása, 2000 – Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2002. A munkatermelékenység alakulása a magyar gazdaságban – Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2003. Felzárkózás és EU csatlakozás. – MTA Ipar- és Vállalatgazdasági Bizottsága, Budapest, 2000. A magyar gazdaság versenyképességének néhány tényezője. – Kerepesi K, Általános Vállalkozási Főiskola, Budapest, 2000. A termelékenység alakulása Magyarországon nemzetközi összehasonlításban 1990-1998. – Nyitrai F , KSH Budapest, 1999