Középiskola > Műelemzések > Hazaszeretet a magyar irodalomban

A hazaszeretet minden nemzet számára egy és ugyanazt jelenti, a szülőföldhöz való ragaszkodást. Ez főleg igaz a magyarságra, mert hazánk, fennmaradását a történelem folyamán sokszor fiai áldozatkészségének köszönhette.

A reneszánsszal jelent meg a magyar irodalomban a hazaszeretet. Ennek az érzésnek az első megfogalmazója Janus Pannonius (1434-1472), irodalmunk első képviselője volt. Pádovában és Ferrarában tanult, hazatérve pécsi püspök lett. Igaz, már neve is magyar: Magyarországi János, mégis hazaszeretete kettős volt. Nem érezte jól magát a "barbár" Magyarországon, visszavágyott a művelt Itáliába, de mindennek ellenére művészetét áthatotta a reneszánsz család- és szülőföld iránti szeretete - Búcsú Váradtól -. A Pannónia dicsérete című munkájában bírálta a magyarokat elmaradottságuk miatt, de tudta, az ő feladata a tudás továbbadása, a kemény magyar föld feltörése.

Balassi Bálint (1554-1594), a kalandos életű, reneszánsz költőnk volt az első, aki műveit magyarul írta . Művészetében a reneszánsz életérzés fogalmazódik meg: poeta doctus, tudós költő volt, aki több nyelven beszélt, verseit gyakran ismert dallamokra írta, híresen művelt ember hírében állt –Bornemissza Péter volt a nevelője-. Számára e legfontosabb értékeket a szerelem, a vitézség, a természethez és istenhez való közvetlen viszony jelentette. Balassi költő és katona volt egy személyben. Harcait nem dicsvágyból, vagy anyagi indíttatástól fűtve, hanem a haza védelmében vívta. Balassi-strófában írta az Egy katonaének című versét, amelyben bemutatja a katonák életét, a sok átélt szenvedést, de a dicső győzelmeket is. Hazája dicséretét zengik továbbá a Széllel tündökölni nem ládd-é ez földet... és az Ó én édes hazám, te jó Magyarország című művei is.

Zrínyi Miklós (1620-1664) a szigetvári hős dédunokája teremtette meg a magyar nyelvű eposzt. Pázmány Péter, a nagy tudású esztergomi érsek, a magyarországi ellenreformáció vezéralakja nevelte. Költő, politikus és hadvezér volt, akinek élete tragikus körülmények között ért véget: egy vadászat alkalmával megsebesített vadkan ölte meg. Fő műve a Szigeti veszedelem, az első magyar, barokk eposz. Az író célja, hogy a szigetvári hősök önfeláldozásával erkölcsi példát statuáljon a magyarságnak. A védők erényeik által -a hazaszeretet, az önfeláldozás, a bajtársiasság és az erkölcsi tisztaság- felülemelkednek a törökökön és igaz életüket vesztik, lelküket mégis angyalsereg viszi a mennyországba. Zrínyi katonapolitikai műveit is tanító céllal, esetenként bíráló hangnemben írta: Tábori kis trakta, Vitéz hadnagy, Mátyás király életéről való elmélkedések, Az török áfium ellen való orvosság.

Mikes Kelemen (1690-1761) Törökországi levelek címmel írta fiktív leveleit Rodostóból, ahol II. Rákóczi Ferenccel együtt száműzetésben élt. A levelek hangvételéből érződik a haza utáni vágy, a szülőföld elhagyása miatt érzett szomorúság : "Úgy szeretem Rodostót, hogy soha nem feledem Zágont".

Bessenyei György (1747-1811), a "bihari remete" Ágis tragédiájával (1772) elindította Magyarországon a felvilágosodást, amely az első reformországgyűlésig tartott (1825). A Magyarság című röpiratában az anyanyelv művelésére hívja fel a figyelmet- "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenen sohasem.". Az Egy magyar társaság iránt való (Jámbor szándék) című nyílt levele a magyar nemességhez szól, felszólítja őket egy tudományos intézmény létrehozására. (Gondolatait később Kazinczy valósítja meg a nyelvújítással. Széchenyi, amikor egyévi jövedelmét ajánlja az MTA alapítására, szintén Bessenyei eszméit ülteti át a gyakorlatba.)

Berzsenyi Dániel (1773-1805), a magyar Horatius – Horác c. verse alapján - költészete átmenet a klasszicizmus és a romantika között. Két ódája, a Magyarokhoz I. és II. társadalmi és politikai mondanivalót hordoz. A Magyarokhoz I nemzetostorozó vers, amely bírálatával jobb cselekedetekre serkent. A régi, dicső múlttal szembeállítja a jelenkor erkölcstelenségét. A nemességhez szól, figyelmezteti őket, hogy az erkölcsi pusztulás, a tettre kész hazaszeretet hiánya, az elpuhultság és az idegenmajmolás a nemzet halálához fog vezetni, csak a "tiszta erkölcs" mentheti meg a hazát.

Katona József (1791-1830) tragédiája, a Bánk bán történelmi alapokon nyugszik, amely már átmenetet képez a klasszicista és a romantikus dráma között. A mű középpontjában az idegen hatalom és az azzal szembeforduló nép, valamint az ellenállás következményei állnak. Politikai és szerelmi tragédia, amely csak együtt értelmezhető, az egyik a másik következménye. Katona az idegen uralom, az elnyomás ellen emeli fel szavát, a Bánk bán történetében megírt nyílt lázadással figyelmezteti a zsarnokokat a veszélyre. A műből 1861-ben Erkel Ferenc operát ír.

Kölcsey Ferenc (1790-1838) a romantikus költő fejlett erkölcsi érzékkel és nagy felelősségtudattal rendelkezett. Verseire jellemzőek a nagy ellentétek, a dicső múlt szembeállítása a sivár jelennel, valamint a magyar nemesség bírálata. Míg első korszakára, a 10-es évekre az elégikus versek jellemzőek, második költői korszaka, a 20-as évek a közösségi versek időszaka. Ekkor írja a Himnusz és a c. művét, melyben a hazájáért aggódó hazafias költő panasza-fohásza istenhez. 1826-ban jelenik meg a Nemzeti hagyományok c. prózája, mellyel a herderi nemzethalál-jóslatra válaszol, a magyarság saját történelmének, népköltészetének irodalomba emelését sürgeti. A 30-as években írja a Zrínyi dalát, amelyben a fényes múltat szembesíti a rossz és elveszett jelennel. Hangvétele pesszimista, rezignált. Fordulópontot jelent számára Széchenyi István Hitel c. művének megjelenése, ennek hatására optimistává válik. Huszt c. epigrammájában így fogalmaz: "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!". Az Emléklapra c. epigrammájában hitvallása fogalmazódik meg: "A haza minden előtt." A harmadik korszára (1837-1838) Kölcsey elveszíti lelkes optimizmusát. A Zrínyi második énekében Zrínyi a Sorssal beszélget. Herder gondolatát, a nemzethalál jóslatát vetíti elő. Felismeri, hogy a nemesség már nem képes megmenteni a hazát, a belső összetartozás hiánya fogja romba dönteni az országot. Parainesis Kölcsey Kálmánhoz címmel írt erkölcsi intelmeket unokaöccséhez, amelyben kifejtette, hogy a legfontosabb érték a haza és felhívta figyelmét a nemzeti nyelv művelésére.

A reformkorban a haza gondolata a középpontba került. A reformkor legkedveltebb témája a magyar nyelv ápolása mellett a haza iránti szeretet kifejezése volt.

Vörösmarty Mihály (1800-1855) eposza, a Zalán futása 1825-ben jelent meg. Ezt a nemzetostorozó művet tekintjük a reformkor nyitányának. Zalán elpuhult népe a jelen magyarjait figyelmezteti, a "puhaságra serényebb" nép elveszti hazáját. Erkölcsi mintául Árpád nemzete szolgál. Hazája iránti érzelmeit hűen tükrözi a Pázmán című epigramma : "legszentebb vallás a haza s emberiség, ". Az 1831-ben írt Magyarország címerére és Kölcsey Husztjának gondolata hasonló:

"Szép vagy o hon, ...

Ám...

Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.".

1836-ban írta a minden körülmények közötti, rendületlen hazaszeretetről szóló versét, a Szózatot, amely a hazafiasság egyik jelképévé vált:

"A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell."

Petőfi Sándor (1823-1849) magára vállalta a vátesz-szerepet, ő volt a költő, aki a magyar népet a "Kánaán felé" vezette. Forradalmi költészetében a haza és a szabadság, a haza és a társadalmi haladás gondolatát kapcsolta össze. Rövid élete ellenére kora vezéregyéniségévé vált, a hazafiság példáját szolgálta és szolgálja még ma is. Politikai írásai mind a hazaszeretet jegyét hordozzák. Legjelentősebb alkotása a Nemzeti dal, amely dinamizmusával, forradalmi hangulatával harcra, a zsarnokság béklyóinak letörésére buzdít: "A magyarok istenére

Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!".

Szűkebb hazáját Petőfi Az alföld című versében mutatja be, amely a Szózatban megjelenő bölcső és sír motívumot eleveníti fel:

"Szép vagy alföld, legalább nekem szép!

Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.

Itt borúljon rám a szemfödél, itt

Domborodjék a sir is fölöttem."

Arany János (1817-1882) a magyar balladaköltészet legnagyobb géniusza. Történelmi balladái, a Szondi két apródja, az V. László és A walesi bárdok - amely Gyulai Pál szerint "A hűség és a hősiesség balladája"- a haza iránti odaadás példaművei. Arany Rendületlenül című versét a Szózat evokációjának tartják.

Ady Endre ( 1877-1919) a magyar szimbolista költészet megteremtője. Magyarság-versei az a kétséget sugallják, fenn tud-e maradni a történelem viharában ez a csöppnyi ország, amely elmaradott és más nemzeteket majmol. Ezt a gondolatot közvetíti A fajok cirkuszában című verse, ahol a sok negatívum mellett a mégis-morál is megjelenik:

"De a mi kis bolyunk semmi,

Húsvéttalan a magyarság

S írni, tenni

Mégis űznek nagy parancsok.".

Szerinte a magyarságra az akarathiány, a tehetetlenség és a hencegő dicsekvés jellemző, ezért hazaszeretete nemzetostorozó, bíráló jellegű. Nekünk Mohács kell című verse fordított himnusz:

"Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:

Veréshez szokott fajta,

Cigány-népek langy szivű sihederje,

Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:

Én magyarnak születem.

Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,

Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig

Rángasson minket végig.

Ne legyen egy félpercnyi békességünk,

Mert akkor végünk, végünk."

A hazához való hűségét a föl-földobott kő című versében vallja meg. Ady szülőföldjét többször is elhagyta, mégis mindig visszatért, elszakadni otthonától nem tudott:

"Föl-földobott kő, földedre hullva,

Kicsi országom, újra meg újra

Hazajön a fiad.

És, jaj, hiába, mindenha szándék,

Százszor földobnál, én visszaszállnék,

Százszor is, végül is."

Magyarországon a hazaszeretet napjainkban is létező fogalom, amely a globalizáció következtében felértékelődik. A multi-kultúra ellen, az egészséges magyar ember hazafias kötelessége a nemzeti örökség ápolása és a hagyományos magyar értékek megőrzése. Elődeink jó példát mutattak, nekünk sem szabad elmaradni tőlük, hogy a következő nemzedékek büszkén vállalják magyarságukat.