A Balaton

Dátum: 2018. január 7.
Forrás: Wikipedia
 
A Balaton (latinul Lacus Pelso, németül Plattensee) becenevén a „magyar tenger” Közép-Európa legnagyobb tava. Típusa a Fertő tóhoz hasonlóan sztyeppei tó, ezek Eurázsia legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavai. 79 km hosszú, szélessége 1,3-12,7 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, míg felülete 594 km2.



Keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől. Déli partjánál medre sekélyebb. Északi oldalán található a badacsonyi borvidék és a Tapolcai-medence, jellegzetes vulkáni tanúhegyeivel. A tó egyes részein halászat folyik. Siófok és Sármellék mellett repülőterek vannak. A Balaton és környéke Budapest mellett az ország turisztikailag leglátogatottabb területe. Környékén gyógyfürdők, termálforrások találhatók. A tavon minden évben megrendezik a Kékszalag Nemzetközi Vitorlás Versenyt.

Nevének eredete

Magyar elnevezése a szláv "blato" (=mocsár, láp, sár) szóból ered. Latin neve, a Lacus Pelso magyarul sekély tavat jelent. Szlovén, szerb, horvát nyelven Blatno jezero, szlovákul Blatenské jazero. Német elnevezése, a Plattensee, kicsit hasonlóképpen „lapos”, azaz sekély tavat jelent, egyben hangzásában közel áll a szláv névhez, ezért lehetséges, hogy kialakulásában a népi etimológia is szerepet játszott, azaz a német anyanyelvűek értelmet adtak a számukra idegen hangzású névnek (blatno - platten).

A Balaton a világűrből
A Balaton a világűrből


Földrajz

A Balaton a Dunántúlon közepén terül el, északon a Balaton-felvidék, nyugaton és délen a Zalai- és a Somogyi-dombság, keleten pedig a Mezőföld határolja.

Geológia

Geológiailag a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban lerakódott üledékes kőzeteken jött létre, amelyek kapcsolatban vannak az Alpok anyagát adó formációkkal.
Maga a tó viszonylag fiatal képződmény, a holocénben, mintegy 15.000 évvel ezelőtt kezdődött kialakulása. A jégkorszaknak ebben a szakaszában a térségben száraz éghajlat volt, és valószínűleg az uralkodó szélirány mélyítette ki a Balaton medrét. A szélerózió mellett tektonikai mozgások is szerepet játszottak. Az éghajlat nedvesebbé válásakor a mai Keszthely környékén mélyedésekben tavak alakultak ki, amelyek fokozatosan összekapcsolódtak egymással és mintegy 5000 évvel ezelőttre a tó az egész jelenlegi medret kitöltötte, sőt azon is túlterjeszkedett. Nem csak a Kis-Balaton, hanem az egész Tapolcai-medence, a déli oldalon pedig a jelenlegi ún. berkek is a tóhoz tartoztak. A Sió völgyén keresztül időnként természetes lefolyása is volt, de más időszakokban a hullámzás által létrehozott turzások (földtorlaszok, „dünék”) ezt elzárták. A tavat a befolyó vizek és a szél hordaléka folyamatosan feltölti. Az üledékréteg a tó fenekén 6-10 méter vastagságot is elér. Emberi beavatkozás (kotrás) nélkül a tó néhány ezer év alatt teljesen feltöltődne.
A környező vulkanikus maradványok - többek között a badacsonyi bazaltorgona, a tihanyi gejzírkúpok és a hévízi hőforrások - egy korábbi földtörténeti szakasz emlékei.

Balatoni táj
Balatoni táj


Vízrajza

A tó vízmennyisége 1800 millió mł, 2,2 év alatt cserélődik ki. Vízgyűjtő területe 5180 km˛, Fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik.
A Siót elzáró túrzásokat mesterségesen először Galerius római császár törette át. A tó mai vízszintjét alapvetően a XIX. század derekán, a déli parton haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős vízszintcsökkentés határozta meg.
A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül.
Hullámjárás: A tó sekélysége és a nyári meleg víz viszonylag alacsony viszkozitása miatt szél esetén gyorsan alakulnak ki rajta hullámok. Az uralkodó szélirány a tóra merőlegesen, ÉNy irányból fúj. A Balatonfelvidék hegyei-völgyei lüktetést idéznek elő a szélben, ami a tavon hirtelen hullámzást, illetve hullámmentes időszakokat okoz. A hullámok szokatlanul meredekek, amit a viszonylag sekély vízmélység, a meder interferenciája idéz elő. Az eddig legmagasabb hullámokat partközelben 1,82, a meder közepén 1,95 méternek mérték. A hullámok hossza 2-12 méter között mozog. A szél elülte után 2 óra szükséges a hullámok elcsendesedéséhez.
Víztükör: A tóra hosszanti irányú tartós szél jelentős változásokat idézhet elő a Balaton különböző medencéinek vízszintjében. A tartós délnyugati szél 5-11 óra alatt a víztömeg nagy részét északkelet felé tolja el. Az eddig megfigyelt legnagyobb ilyen mozgásra 1962. május 14-én került sor, amikor 9 óra alatt Keszthelynél a vízszint 45 cm-rel csökkent, Alsóörsnél pedig 52 cm-t emelkedett. A keresztirányú áramlások, a partvonal tagoltsága és más tényezők miatt az ilyen jelenségek előre jelzése szinte lehetetlen.
Tartós északi szél esetén keresztirányú elmozdulás is lehetséges, ennek eddigi legnagyobb mért példája 52,7 cm-es vízszintcsökkenés volt Alsóörsnél, 37,5 cm-es növekedéssel Siófoknál.

Az ősi Balaton térképe
Az ősi Balaton térképe


Áramlások: Ugyancsak a szél, valamint a Föld forgása befolyásolja az áramlások kialakulását is a tóban. Az uralkodó északnyugati szélnek megfelelően a fő áramlatok a felszínen az északi partról a déli felé haladnak, míg a tó mélyén a víz az ellenkező irányba áramlik vissza.
A medencék közötti vízszint-elmozdulások idején különösen erős áramlatok alakulnak ki a Tihanyi-félsziget által leszűkített mederrészben, ahol sebességük elérheti a 2 m/sec értéket is. Bizonyára nem független ettől a jelenségtől a közeli Örvényes helység neve.

A víz minősége

Az ország népszerű tavának vízminősége fontos tudományos, környezetvédelmi és főleg a turizmus révén gazdasági kérdés is, ami a közvéleményt is erősen foglalkoztatja.
A Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézete folyamatosan nagy figyelemmel követi a víz minőségének alakulását. A 2008 májusában kiadott jelentésük szerint a helyzet kedvező volt: a vízben oldott és az algák szaporodásához szükséges anyagok (foszfor és nitrogén) koncentrációja a tóban és a Balatont tápláló folyókban és patakokban rendkívül alacsonyan szinten maradt. A nitrát-, ammónium- és karbamidformában jelenlévő nitrogén együttes értéke literenként mindössze 10-20 mikrogramm volt.
A tó vizének minőségére elsősorban a Zala folyóval belekerülő, biológiailag hasznosítható foszfor koncentrációja hat. Ennek értéke 2008 májusában literenként néhány mikrogrammra csökkent. A víz tisztasága annak is köszönhető volt, hogy a tavaszi algák eltűnését még nem követte a nyárra jellemző fajok elszaporodása annak ellenére, hogy a víz hőmérséklete elérte a 20 Celsius fokot. Ennek megfelelően az algák mennyiségét jelző klorofillkoncentráció igen alacsony volt még a Keszthelyi-medencében is, ahol literenként mindössze 5 mikrogrammos értéket mértek. A klorofill legmagasabb, literenkénti 7 mikrogrammos koncentrációját a Szigligeti-medencében regisztrálták.
A hőmérséklet emelkedése elősegíti a szerves anyagok kioldódását a Kis-Balaton vízrendszerében. Ezzel függ össze, hogy a Zala folyóval érkező, vízben oldott szerves anyagok koncentrációja a téli és kora tavaszi értékhez képest másfélszeresére nőtt, értéke szerves szénben (DOC) kifejezve 16 milligramm volt literenként. A Zalával érkező szerves vegyületek huminanyagok, amelyek barna színt kölcsönöznek a víznek, ezért a folyó színe is sötétedett. A napfény bontó hatására azonban a Balaton vize még a Keszthelyi-medencében is sokkal világosabb. A hőmérséklet növekedésével a Balatonba jutó színes oldott szerves anyagok mennyisége is növekszik.

A Zala, a Balaton fő vízszállítója
A Zala, a Balaton fő vízszállítója


Éghajlata, mikroklímája

A Balaton a Kárpát-medence délnyugati széléhez közel terül el, így a medence egészére jellemző, óceáni és mediterrán hatásokkal módosított mérsékelt kontinentális éghajlaton belül az átlagosnál erősebbek az óceáni és a mediterrán hatások.
A napos órák száma évente átlagosan 2000 körül mozog. A legmelegebb hónapok a június, július és augusztus. A legnaposabb hónap a június. A legkevesebb csapadék augusztusban és szeptemberben hullik, átlagosan hat-hat esős nappal.
Maga a tó jelentős hatással van környezete mikroklímájára. A hatalmas víztömeg kiegyenlítő hatással van a levegő hőmérsékletére is, amely nyáron a tó körül enyhébb, ősszel és télen melegebb, tavasszal hűvösebb, mint a tótól távolabb. A vízparton a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti különbség is lényegesen kisebb, mint távolabb.
A víztükör visszaveri a ráeső napfény jelentős részét, emiatt az északi part déli kitettségű hegyoldalai kiváló szőlőtermő területek, amit már a rómaiak is felismertek.
A tó sekély vizét a nap könnyen átmelegíti, ezért a víz nyári maximális hőmérséklete 28-29 fok is lehet. (A vízhőmérsékletet hivatalosan Siófoknál, egy méter mélységben mérik. Csendes időben közvetlenül a felszínen a víz hőmérséklete ennél több fokkal magasabb, mélyebben pedig alacsonyabb. Nagyobb vihar, hullámzás esetén ezek az értékek kiegyenlítődnek, és a víz „hivatalos” hőmérséklete erősen visszaesik.)
A Balaton a legtöbb télen befagy, a jégréteg vastagsága gyakran 20-30 cm-es is lehet. A jellegzetes rianások, azaz hosszú hasadások a jégtakarón a fokozódó hideg hatására, erős hangjelenségek mellett, az összehúzódó jégfelület miatt jönnek létre. Megfordítva, enyhülés idején a jégtakaró kitágul, a lemezek egymásra, illetve a partra torlódnak, és turolás alakul ki.
Széljárás: A Keszthely és Tihany közötti medencében az uralkodó szélirány - helyi szóhasználattal főszél - északi, Tihany és Kenese között északnyugati. A délnyugati és délkeleti szelek inkább a vitorlás szezonon kívül, ősszel és télen gyakoribbak.
A balatoni viharok nem túl sűrűn fordulnak elő, de hirtelen kitörésük és a meredek hullámok miatt igen veszélyesek lehetnek. A viharokat általában délnyugatias meleg légáramlatok előzik meg, majd észak felül hirtelen lecsap az erős, viszonylag hideg szél. 10-20 perc alatt 30-35 m/sec erejű széllökések alakulhatnak ki.
Az eddig mért legerősebb szél 129,6 km/h sebességű volt, 1961. július 13-án. A legszelesebb hónap április, míg a legkevesebb szél szeptemberben van. A Tihanyi-félsziget és az északi part dombvidéke változatosan befolyásolják a szelek eloszlását a tavon. A tó hosszúsága miatt is nagy különbségek alakulhatnak ki a légmozgásban a különböző területein.
A turistaszezonban, május 1. és szeptember 30. között a tavon viharjelző szolgálat működik.

A Balaton a Badacsonnyal a háttérben
A Balaton a Badacsonnyal a háttérben


Élővilága

A tó növényvilágának nagy részét algafajok teszik ki. A hínárfélék között a leggyakoribbak a békaszőlő-fajok. A nádasok leginkább az északi parton maradtak fenn. Alkotó növényeik a fedőnád (Phragmithes australis), a tavi káka (Schoenoplactus lacustris), a zsombéksás (Carex elata) és a keskenylevelű gyékény (Typha augustifolia).
Az állatvilágot Európa számos madara illetve mintegy 50-féle hala mellett rengeteg egysejtű, édesvízi szivacs - köztük az endogén balatoni szivacs -, rákok, kagylók, valamint a halak táplálékát is jelentő csípőszúnyogok és árvaszúnyogok is képviselik.
A halak tavaszi elhullása természetes időszakos jelenség, aminek méretei azonban változóak, és összefügghetnek a víz minőségének romlásával is. A felmelegedő vízben a legtöbb keszegféle ívása is hirtelen zajlik. A dévérkeszeg, a nyílt víz legfontosabb pontyféléje tömegesen, de naponta igen változó mennyiségben húzódik a partközelbe. Az ívástól legyengült dévérek közül ebben az időszakban számos példány elpusztul, ezért a tavaszi hónapokban a Balatont látogatók a kövek közé szorult és elhullott keszeggel is találkozhatnak.
Az angolnák 2008-ban jelentősebb mértékben fertőzöttek féregparazitákkal.
A tó vízgyűjtőjében a kutatóknak egy új halfaj, az amurgéb (Perccottus glenii) előfordulását sikerült igazolniuk. A Magyarországon mindeddig csupán a Tisza vízgyűjtőjéből ismert halfaj megjelenése azonban nem jó hír. Az igen agresszív inváziós halfaj komoly veszélyt jelenthet néhány őshonos faj populációjára. Természetvédelmi szempontból különösen nagy kihívást jelent a hazai fauna egyik legértékesebb tagjának, a lápi póc (Umbra krameri) állományának védelme az amurgéb gradációjától. Ezért komoly aggodalomra adhat okot az amurgéb megjelenése a Kis-Balatonba torkolló Marótvölgyi-vízfolyásban, amelynek alsó szakaszán a lápi póc jelentős állománya található.

Települések a Balaton körül
Települések a Balaton körül


Települések a Balaton körül:

Északi part

Kelettől nyugat felé:
Balatonkenese – Balatonfűzfő (város) – Balatonalmádi (város) – Alsóörs – Paloznak – Csopak – Balatonfüred (város) – Tihany – Aszófő – Örvényes – Balatonudvari – Balatonakali – Zánka – Balatonszepezd – Révfülöp – Kővágóörs – Balatonrendes – Ábrahámhegy – Badacsonytomaj (város) – Badacsonytördemic – Szigliget – Balatonederics – Balatongyörök – Vonyarcvashegy – Gyenesdiás – Keszthely (város)

Déli part

Kelettől nyugat felé:
Balatonvilágos – Siófok (város) – Zamárdi (város) – Szántód – Balatonföldvár (város) – Balatonszárszó – Balatonszemes – Balatonlelle (város) – Balatonboglár (város) – Fonyód (város) – Balatonfenyves – Balatonmáriafürdő – Balatonkeresztúr – Balatonberény – Balatonszentgyörgy.




Vissza a főoldalra