Amit Albániáról tudni illik

Dátum: 2018. június 8.
Forrás: Wikipedia
 
Az Albán Köztársaság vagy Albánia (albánul Republika e Shqipërisë vagy Shqipëria, feltételezett jelentése ’sasok földje’) Délkelet-Európában, a Balkán-félszigeten fekvő független állam. Északon Montenegró (172 km), északkeleten a szintén albánok lakta Koszovó (115 km), keleten Macedónia (151 km), délkeleten és délen Görögország (282 km), délnyugaton a Jón-tenger, nyugaton pedig az Adriai-tenger határolja. Partvonalának teljes hossza 362 km.



Földrajz
Albánia a Balkán-félsziget délnyugati partvidékén, az Otrantói-szorosnál elhelyezkedő ország. Területe 28 748 km2, ennek 4,7%-a (1350 km˛) tavak alkotta vízfelület.

Albánia
Albánia


Domborzat
Albánia domborzati szempontból két nagyobb tájegységre oszlik: keleten 70?120 kilométeres szélességben a nehezen járható, festői és vad, fiatal lánchegységi Magas-Albániára, amelynek negyvenöt csúcsa emelkedik 2000 méter fölé, illetve Észak- és Közép-Albániában a 20?50 kilométer széles tengerparti síksági Alacsony-Albániára. Az ország területének 70%-a hegyvidék, ennek tudható be, hogy Albánia átlagos tengerszint feletti magassága relatíve magas: 708 méter. Legmagasabb pontja a Korab (2753 m). Magas-Albánia tulajdonképpen a Dinári-hegység fiatal hegyláncának karsztos mészkő-, illetve flisvonulata, főbb részei az Albán-Alpok, a Közép-Albán-hegység és a Dél-Albán-hegység. Az ország keleti peremén a Nyugat-Macedón-hegyvidék egymástól elszigetelt, tektonikus süllyedékmedencéi és röghegységei találhatóak. A parti övezet területe, Alacsony-Albánia alluviális síkság, melynek mocsárvidékét a 19. századtól csapolták le és ma partvonalát turzások és lagúnák tagolják.

Vízrajz
Az ország vízrajzát ? minthogy a keleti határvidéken húzódik a vízválasztó ? az Adriai- és a Jón-tenger felé tartó, kelet?nyugati irányú folyók sűrű hálózata jellemzi. A folyók mély szurdokvölgyeken törnek át, s hordalékukkal a part menti alluviális síkságot töltik fel. Albániának tíz nagyobb folyója (Drin, Seman, Vjosa, Devoll, Shkumbin, Osum, Mat, Erzen, Ishëm, Buna) és mintegy száznegyven kisebb vízfolyása van. Az ország egyetlen hajózható folyója a Buna. Albánia és egyben a Balkán-félsziget legnagyobb tavai a Shkodrai-tó, az Ohridi-tó és a Preszpa-tó. A magashegységekben jég vájta tengerszemek, a tengerparti szakaszon pedig lagúnatavak találhatóak. A hegyi folyókon a 20. század második felében sorra épültek a víztározók, mesterséges tavak.

Éghajlat
Éghajlatát az ország földrajzi elhelyezkedése és változatos domborzata határozzák meg. Az ország belső magashegyvidékeinek éghajlata kontinentális, alacsony téli és nyári átlaghőmérséklet, illetve magas évi csapadékmennyiség (1800?2250 ml) jellemzi. Az alacsonyan fekvő tengerparti sáv éghajlata mediterrán, a telek enyhék és csapadékosak, míg a nyarakat magas levegő-páratartalom és magas átlaghőmérséklet jellemzi. Az ország hűvösebb északi és melegebb déli részének évi átlaghőmérséklete között akár 5 °C-os eltérés is lehet.

Albán hegyi út
Albán hegyi út


Növény- és állatvilág
Albánia uralkodó talajtípusa a hegyoldalakon erősen lepusztult barna erdőtalaj, az alacsonyabb dombságokon a szürke erdőtalaj, északnyugaton a terra rossa, a folyók mellékén pedig az öntéstalaj. A 19. századig Magas-Albánia természetes növénytakarója a lombhullató erdő volt, a part menti Alacsony-Albániában pedig mocsárvidékek terültek el. Mára az ország területének mindössze 36%-a erdősült, a partvidéki lecsapolt lápvidék helyét szántóföldek vették át. Az erdők jellemző fafajai a kocsánytalan tölgy, a csertölgy és a közönséges bükk, 1200 méter felett a páncélfenyő, amelyet 2000 méteren a havasi legelők váltanak fel. A partvidéki dombságokon és az alacsonyabb hegyvidékeken a kiirtott erdők helyén mediterrán cserjések és tövises bozót található. Albánia állatvilága a közép-európaival mutat rokonságot, honos a barnamedve, a vaddisznó, a farkas, az aranysakál, a vörös róka, a különböző szarvasféle, az európai őz és a zerge. Az ország madárvilága szintén gazdag, a vadvízi területeken költ a borzas gödény, a kis kárókatona, a kékcsőrű réce, a vékonycsőrű póling és a fekete sas.

Történelem
Albánia mai lakóinak feltételezett ősei, az illírek a bronzkor végén telepedtek le a Balkán-félsziget nyugati vidékein. Több kisebb-nagyobb királyságot alapítottak, a tengerparti sávban pedig görög kolóniák létesültek. A Kr. e. 2. századtól Illyricum néven római provincia része lett a terület. A barbárok dúlásait követően a 9?14. században egymást váltották a szkipetárok (sasfiókok) urai: a Bizánci Birodalom, a Bolgár Fejedelemség, a Dukljai Fejedelemség, a Velencei Köztársaság, az Epiruszi Despotátus stb. Albániát Kasztrióta György negyedszázados ellenállásának köszönhetően csak 1501-ben hódította meg végleg az Oszmán Birodalom. Uralmuk alatt a lakosság nagy része iszlamizálódott, és a feudális viszonyok konzerválásával Európa sereghajtója lett. A 19. század végén feltámadt albán nemzeti mozgalmakat (pl. Prizreni Liga) a Porta sorra leverte, de az első Balkán-háború után, 1912. november 28-án Albánia függetlenné vált.
A nagyhatalmak által albán uralkodóvá kinevezett I. Vilmos féléves uralkodás után anarchiában hagyta magára országát. Az első világháború során az ország idegen megszállás alá került, csak az 1920-as lushnjai kongresszus mondta ki ismét Albánia függetlenségét.

Kasztrióta György, vagy Szkander bég, az albánok legnagyobb nemzeti hőse
Kasztrióta György, vagy Szkander bég, az albánok legnagyobb nemzeti hőse


A belpolitika színpadán mindinkább előtérbe került a konzervatív nézetű Amet Zogu, aki 1925-ben az ország teljhatalmú elnöke lett, majd 1928-ban I. Zogu néven Albánia királyává koronáztatta magát. Az olasz befolyás egyre nagyobb lett, 1939-ben Mussolini csapatai lerohanták Albániát. 1943-ban német megszállás alá került az ország, de az Enver Hoxha vezette kommunista partizánok 1944 végére felszabadították az országot. Kezdetét vette Albánia egyik legsötétebb korszaka, a diktatórikus Hoxha sztálinista, izolacionista politikája alatt. Albánia mind a nyugati, mind a keleti blokktól elszigetelődött, az ország gazdasága és infrastruktúrája évtizedekkel maradt el az európai országokéitól. 1985-ös halálát követően utódai lassan nyitottak a külvilág felé, és 1991-ben kikiáltották a köztársaságot, megtartották az első szabad választásokat. A demokratikus fordulattal, ha kisebb-nagyobb fennakadásokkal is, de az ország elindult a NATO és az Európai Unió felé vezető úton.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma
Albánia többpárti képviseleti demokrácián alapuló parlamentáris köztársaság. A kormány feje a miniszterelnök, az államfő a köztársasági elnök. A törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés (kuvend) testesíti meg, a végrehajtó hatalom az államfő és a kormányzat kezében van. A többpártrendszer 1991-es bevezetése óta a politikai élet alapvetően kétpólusú, a kormányrudat hol a konzervatív Albánia Demokratikus Pártja, hol a baloldali Albánia Szocialista Pártja ragadja meg.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
A száznegyven tagú nemzetgyűlés az ország törvényhozó testülete. Tagjai a négyévente megtartandó nemzetgyűlési választások során jutnak mandátumukhoz. A köztársasági elnök személyéről titkos szavazással a nemzetgyűlés tagjainak kétharmados többsége dönt. A köztársaság kormánya, azaz a minisztertanács vezetője a köztársasági elnök által kijelölt miniszterelnök. Az albán igazságszolgáltatás fórumai az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, a fellebbviteli és a kerületi bíróságok.

Albánia címere
Albánia címere


Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
A lakosság 95%-a albán nemzetiségű (2005), ezen belül is megkülönböztetendőek a Shkumbin folyótól északra élő gegek, és az attól délre élő toszkok. A görög kisebbség 3%-nyi (2005), ennél jóval kevesebb a szerb, a montenegrói és az aromun. Sok albán él kisebbségben a szomszédos Kosovóban (1 800 000 fő), Macedóniában (700 000) és Görögországban (120 000, becslés). A 15. században a törökök elől menekülve nagyszámú albán telepedett le Dél-Itália egyes tartományaiban, nyelvüket, sajátos zárványkultúrájukat mindmáig őrzik (önelnevezésük szerint ők az arberesek).
Albánia hivatalos nyelve az albán toszk dialektusa, néhol a görög nyelvet is beszélik.
A középkorban az albán népesség felekezetileg is megoszlott: a gegek a katolikus, míg a toszkok az ortodox felekezethez tartoztak. Az oszmán uralom alatt a toszkok nagy része szunnita muzulmán lett, de mára a gegek egyes csoportjai is muzulmán hitre tértek ? ezt a 20. század elején a lakosság 70%-a vallotta magáénak. Ma, ? miután a pártállami egyházüldözés során Albánia a Föld egyetlen hivatalosan is ateista állama lett ? nem hivatalos becslések szerint a lakosság jelentős része ateista. A rendszerváltást követő időszak népszámlálásai szerint a meglehetősen szekularizált lakosságnak mindössze 40%-a sorolta önmagát bármely felekezetbe: 20%-uk ortodoxnak, 10-10%-uk pedig katolikusnak, illetve muzulmánnak vallotta magát.




Vissza a főoldalra