Karácsony ünnepének eredete

Dátum: 2019. december 25.
Forrás: Wikipedia
 
Szentestéhez közeledve Karácsony történetével kedveskedve kíván a doksi.hu csapata minden kedves látogatójának békés, boldog Karácsonyi Ünnepeket. "A szeretet megosztásának nincs határa, ezért az igazi szeretetből fakadó boldogság is határtalan." (Thomas Merton)



A karácsony a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja december 25-e. Magyarországon a nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára általában a szeretet ünnepét jelképezi. Elterjedt szokás karácsonykor a rokonok és ismerősök megajándékozása; ennek következtében a keresztény többségű országokban a gazdaságilag legjelentősebb ünnep.

A betlehemi jászol
A betlehemi jászol


Létrejöttének főbb motívumai
A keresztény hit szerint Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, aki megváltja az emberiséget a bűntől. Karácsony ünnepe Krisztus előtt is létezett már, csak akkor más vallási színezete volt. Ez pedig a pogányok téli napfordulós ünnepe. Ekkor a fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A Római Birodalom is ünnepelt, hiszen terjedőben volt a Napisten kultusza, valamint számos más vallási ünnep. Ebbe az ünnepi légkörbe illesztették be a kereszténységet. Itt van például a karácsonyi jászol története, amelyhez a keleti bölcsek egy fényesen ragyogó csillag révén jutottak el. Krisztus, mint egy fényforrás és aki legyőzte a halált. A kereszténység térhódításával egyre inkább szükségessé vált egy olyan ünnep, melyet liturgikus elemekkel lehet szebbé tenni, ami kiválthatja a pogány ünnepi hangulatot, ami népszerű lehet az emberek között. Ezért, miután a kereszténység államvallás lett, a niceai zsinat határozata révén keresztény ünnepként ünnepeljük. A niceai zsinat december 25-ét jelölte ki Jézus születésének időpontjául, így lett a győzedelmes nap ünnepéből az üdvösség napjának ünnepe. Ebben a liturgikus keretben maradt sokáig ez az ünnep, mígnem a XVI. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a kereszténységet. Az addigi templomi liturgiák kezdtek beköltözni a házakba. Az emberek Bibliát kaptak, már otthon is imádhatták Istent és Krisztust, és az ünnepek is hazakerültek. Igy jött létre a karácsonyfa állításának szokása az evangélikusoknál Németországban. A XVIII. században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a XIX. században Ausztriába, majd egész Európába, a kivándorlókkal az Újvilágba, és így kezdett megtelepedni a keresztény világban.
A fákat kezdetben édességekkel és gyümölcsökkel díszítették fel, később kezdett kibontakozni az üvegdíszek megjelenése. Erre egész iparág fejlődött ki.

Etimológiája
A magyar karácsony szót a hivatalos nyelvészet a szláv korcun (átlépő) szóból származtatja; s e szó arra utal, hogy amikor a Nap a téli napfordulót átlépi, újból hosszabbodni kezdenek a nappalok. (Egyes elképzelések szerint egy olyan időszámításból ered, ahol a téli napforduló volt az új év kezdete; a karácsony eszerint az új évbe való átlépést jelentette.) Magyarországon a XIII. században már a mai, keresztény értelmében használták. Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január elseje, újév napja.

Feldíszített karácsonyfa, a karácsony ünnepének legmeghatározóbb szimbóluma
Feldíszített karácsonyfa, a karácsony ünnepének legmeghatározóbb szimbóluma


Időpontja
A kutatók többsége egyetért abban, hogy december 25-e nem Jézus születésének időpontja. A korai keresztények nem ünnepelték Jézus születését, és nem is próbálták meghatározni az időpontját; az ünneplés legkorábbi ismert példája Egyiptom, ahol Jézus születését tavaszra tették. Számtalan más időpont is használatos volt.
Később az alexandriai egyházban január 6., máshol december 25. vált elterjedtté. A IV. században sok vallási vezető törekedett a dátum egységesítésére; végül I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította a Megváltó születésnapjává. Az örmény és a kopt egyházak kivételével – melyek hívei ma is január 6-át ünneplik – a többi egyház elfogadta Gyula pápa döntését.
Az időpont eredetéről számos teória van; egyikük sem általánosan elfogadott.
- A téli napforduló környéke a legtöbb vallásban és kultúrában fontos időpont volt. Kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt; később erre az időpontra esett Ozirisz, Jupiter, Plutusz és Nimród ünnepe, a germán Yule és a római Szaturnália. A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepeket (erre még ma is számos népszokás emlékeztet); egyes elképzelések szerint az időpontot is átvette.
- Különösen fontos ilyen szempontból a mithraizmus, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt a Nappal hozták kapcsolatba, és születését december 25-én ünnepelték; egyes feltételezések szerint Jézus figuráját jelenős részben róla mintázták.
- Más feltételezések szerint a korabeli keresztények Jézus születését Nagypéntek időpontjából próbálták kiszámítani, arra alapozva, hogy az ótestamentumi próféták halála a zsidó vallás szerint rendszerint az év ugyanazon napjára esett, mint születésük vagy fogantatásuk. Jézus halálának időpontja nem szerepel az evangéliumokban; amikor megpróbálták kiszámítani, március 25-re vagy április 6-ra jutottak. Ezt az időpontot Jézus fogantatásával azonosították, és kilenc hónapot hozzáadva december 25-öt, illetve január 6-ot kaptak.



- A hagyomány szerint Jézus a Hanuka idején született, ami a héber naptár szerint kiszlév 25-től tévét 2-ig vagy 3-ig tart. Kiszlévet általában decemberrel azonosították. Azonban ha elfogadjuk Jézus születésére a legvalószínűbbnek tartott i.e. 5 dátumot, akkor kiszlév 25. november 25-re esik.
- Egyes keresztények úgy hitték, hogy Gábriel angyal megjelenése Zakariás előtt, amikor közölte vele, hogy Keresztelő Szent János apja lesz, Jom Kippur idejére esett. Ez azon a(z evangéliumban nem szereplő) hiten alapult, hogy Zakariás főpap volt, és az angyal akkor jelent meg neki, amikor a Szentek Szentjébe ment (a jeruzsálemi Szentély ezen termébe csak a főpap és csak évente egyszer, Jom Kippur alkalmával léphetett be). Eszerint János fogantatása valamikor szeptember végén, és a születése június végén történhetett (a hagyomány a dátumot június 24-re teszi). Az evangéliumok szerint az angyal három hónappal János fogantatása előtt jelent meg Szűz Máriának (a hagyomány szerint március 25-én). Innen kilenc hónapot számolva december 25. adódik.

Az ünnep
Maga az ünnep jeles vigasságokkal volt tele a régi pogányoknál, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük állt rajta. A meleg időszak a bőség időszaka volt, mig a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka volt. Az ókori Rómában december 17-24-között tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak nagy ünnepét, ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak országszerte. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánokkal díszítették. Ennek helyébe lépett be a keresztény karácsony. A kereszténység a szeretet ünnepe lett, hiszen már nem Szaturnusznak hódolunk, hanem Krisztus Jézusnak. Már nem a jövő évi termésért aggódunk, hanem az örök élet lehetősége jött el. Az ünnep mára egy kicsit az ajándékozás felé hajlott el, hiszen első kérdés az iskolában - általában a "mit kaptál karácsonyra", mégis fontos ünnep ez az embereknek. Elgondolkodtat az életen, egy kicsit mindenki megáll, kicsit jobban odafigyel a másikra.

Vissza a főoldalra