Az anarchizmus

Dátum: 2018. március 6.
Forrás: Wikipedia
 
Az anarchizmus egy politikai filozófia, ami magába foglalja azokat az elméleteket és meggyőződéseket, melyek támogatják mindennemű kötelező érvényű kormányzat eltörlését. Története során a libertarianizmus gyakorolt rá hatást, így többnyire annak baloldali formájának tekintik.



Az anarchizmus célja a szociális igazságtalanságok kiküszöbölése az egyenlő lehetőségek megteremtésével, amihez szükségesnek tartja a magántulajdon eltörlését. Egyediségét az uralomnélküliségre, hatalom nélküli rendre való törekvés adja. Az anarchisták szerint az állam erőszakosan beavatkozik az emberek életébe; a polgárai biztonságát védeni és a társadalmi integrációt megteremteni hivatott intézmények – az oktatás, a jogrend, az erőszakszervezetek – valójában az uralmon lévő elit hatalmának megtartását szolgálják, ezért végső soron zsarnokiak és megszüntetendők. Jászi Oszkár meghatározása az anarchizmusra: "Az a társadalomelmélet, amely az igazságosságra (azaz egyenlőségre és reciprocitásra) törekszik az emberi viszonylatokban (bízva abban, hogy ez egyben a szabadság elérésének útja is), célját az állam teljes kiküszöbölésével véli elérhetőnek."

Az anarchizmus, lévén meglehetősen idealista, képlékeny program, nem határolható be egyértelműen. Különböző irányzatainak közös jegyeként egyedül az állam elvetésének elve figyelhető meg.



A proudhoni "kispolgári" anarchizmus utópiája a szabad kistermelők hálózatából szerveződő gazdaság és társadalom. A klasszikus, bakunyini anarchizmus voltaképpen a marxizmus néhány ponton módosított verziója (Marx végső utópiájában sem volt állam), miszerint a marxi úton nincs szükség az állam kitérőjére, a valódi forradalmi potenciál nem a munkásságban, hanem a parasztságban és a kispolgárokban rejtőzik, valamint hogy a forradalom elkerülhetetlen (Marx elméletét csak később egészítette ki ezzel). Az anarcho-szindikalizmus elsősorban szakszervezeti alapjainak köszönhetően rendelkezett markáns elképzelésekkel az anarchista társadalomról: az anarchoszindikalista utópiában a munkások egyesülése irányította volna az egyes gyárakat.

A 20. századi terrorista jellegű anarchista felfogás az államgépezetet elsősorban annak eszközein keresztül, egyéni szabotázs- és terrorakciókkal próbálta elpusztítani. A 20. század második felében az anarchizmus a punk eszmei olvasztótégelyében ruházódott fel az önszerveződő társadalom elméletével és azzal a gondolattal, hogy az anarchizmus nem csak szükségszerű, hanem mindenkinek jó is. Ennek alapja az antropológiai optimizmus, mely szerint az ember alapvetően jó, csak a hatalmi struktúra és az intézmények rontják meg. A mai, európai műveltségű anarchizmus egyik legfőbb politikai célja a közvetlen demokrácia megvalósítása, elvetve a képviseleti demokráciát.



A legelső ember, aki anarchistának nevezte magát, Pierre-Joseph Proudhon volt, aki még Marx előtt lopásnak bélyegezte a magántulajdon intézményét. Ideálja a kistermelők önellátó és lokális méretekben kereskedő közösségein alapuló gazdaság volt. Proudhon több könyvet írt a témában, és eszméinek számos követője akadt Svájcban, Belgiumban, valamint Franciaországban és Spanyolországban.

Az anarchizmus második nagy formátumú alakja az orosz arisztokrata Mihail Bakunyin volt. Marxszal egy időben, sőt, az ő utasítására munkálkodott, de Bakunyin inkább a saját szakállára szervezkedett. Különösen Olasz-, Spanyol-, és Oroszországban szerzett jelentős támogatottságot. Az I. Internacionáléban még részt vett, de saját szervezetével, az Alliance-szal együtt végül kiszakadt belőle és saját, anarchista internacionálét hozott létre a Marxszal való végleges szakítása után.

Míg az anarchista mozgalom terrorista- és szabotázsakciókra specializálódott csoportokra redukálódott, a szakszervezetekben egy dinamikus mozgalom jött létre: az anarcho-szindikalizmus. Erős gyökerei voltak az erős szakszervezetekkel bíró angolszász országokban és az anarchizmusra fogékony dél-európai országokban. Legjelentősebb képviselőit - a francia CGT-t, illetve a spanyol CNT-t - a kommunisták tették tönkre.

Az anarchizmus ezt követően a punkmozgalom ideológiai összevisszaságában szerzett jelentős támogatottságot. A Clash zenekar propagálta az eszmerendszert, egyszersmind megvetve a mai idealista anarchizmus alapjait.

Az anarchista törekvések az orosz polgárháborúban a mai Ukrajna területén és a spanyol polgárháború elején Katalóniában voltak a legközelebb a megvalósuláshoz.

Az anarchizmus kritikái általában abból a félreértésből adódnak, hogy az anarchia szót sokan a káosszal és/vagy a gyilkolással, a terrorizmussal azonosítják. A másik gyakori ellenvetés, hogy az anarchizmus nem megvalósítható.

Anarchizmus a művészetben
Az anarchizmus nagy hatást gyakorolt a különböző művészetekre: az irodalomban a szimbolistákra, az avantgárd művészetre, a szürrealizmusra és a dadaizmusra is. A 1960-as évek újművészetei is erőteljes antiautoriter vonásokat rejtenek magukban. George Orwell a spanyol polgárháborúban találkozott az anarchista eszmével, amiről a Hódolat Katalóniának című könyvében írt.

Vissza a főoldalra